A Kodifikációs Bizottság 2010 nyarán állt újra neki a Ptk. rekodifikációjának, amely munka eredményeként 2012 őszén az Országgyűlés elé került a vonatkozó törvényjavaslat. Az előterjesztésben az atipikus szerződések közül az önálló kereskedelmi ügynöki
- 11/12 -
szerződés[2], a franchise-szerződés[3], a faktoring-szerződés[4] és a pénzügyi lízingszerződés[5] szerepel, és új kontraktusként kerül be a kódextervezetbe a disztribútori szerződés[6] és a bizalmi vagyonkezelés[7].
Véleményem szerint a faktoring-szerződés új Ptk.-ba illesztése a Javaslatban szereplő megfogalmazással nem támogatható, mert
- a Javaslat és annak indokolása nem megfelelő hozzáértésről tesz tanúbizonyságot (lásd az indokolás azon részét, amely azt fejtegeti, hogy a gyakorlatban jelen lévő faktoring-szerződések "követelés-adásvételnek, vagy atipikus szerződésnek fognak minősülni", ezzel a jogalkotó saját szabályozása feleslegességét és értelmetlenségét teszi nyilvánvalóvá);
- összesen 4 db §-ban ez az atipikus, számtalan altípust felvonultató, gazdaságilag nagy volumenű megállapodás nem szabályozható;
- érthetetlen és megindokolatlan, hogy a "követelésvétel/követelésvásárlás" miért a hitel- és számlajogviszonyok közé került beillesztésre;
- az adósnak nincs követelése, hanem tartozása van a harmadik személlyel, a faktorálóval szemben, így ő nem engedményezhet követelést (ő a tartozása faktor felé történő megfizetésére köteles)!
A faktoring-szerződés hárompólusú jogviszony:
- a faktor (engedményes, a követelés új jogosultja), a faktoráló (engedményező, a követelés eredeti jogosultja) és az adós (aki tartozik);
- a faktoráló a követelést visszterhesen átruházza faktorra, a faktor a követelést nyilvántartja, könyveli és érvényesíti (behajtja), az adós pedig tartozása kiegyenlítésére köteles (immár a faktor felé).
A fogalom csak a nem színlelt és nem valódi faktoringot takarja, a színlelt, a finanszírozási, a lejárati (vagy esedékességi), a csendes, a nyílt és a valódi fajtákat nem. A faktorálás a Hpt. szerint pénzügyi szolgáltatás, ezért Magyarországon faktor csak az a hitelintézet, illetve pénzügyi vállalkozás lehet, amely rendelkezik a PSZÁF engedélyével; erről hallgat a szövegtervezet. Az eddigi joggyakorlat alapján lejárt (esedékessé vált) követelést is lehet(ett) faktorálni. A fentieknek megfelelően az új Ptk. 6:408. § [A szerződés azonnali hatályú felmondása] (2) bekezdése is téves: a követelés visszaengedményezése a faktorálóra, és nem a követeléssel tartozóra, az adósra történik. Ugyanezen indok alapján jogi tévedést tartalmaznak a 6:409. § [Faktoring keretszerződés (2) és (3) bekezdései is.
Az új Ptk. 6:407. § [Nyilvántartásba vételi kötelezettség] (1) bekezdése szerint: A faktoring szerződés harmadik személyekkel szemben akkor hatályos, ha azt a zálogjogi nyilvántartásba a faktoring szerződés megkötésekor bejegyezték. Kit terhel ez a kötelezettség: a faktorálót, a faktort, vagy az adóst? Mi indokolja ennek a szükségességét, hiszen addig nem fog engedményeződni (átruházódni) a követelés, amíg nem kerül zálogjogi nyilvántartásba, azaz a szerződés addig nem alkalmazható. Ennek így felesleges lassító jellege van, egyben költségnövelő tényező (a nyilvántartásba vétel eljárási költségei) és "életidegen" (nem a kialakult és jól működő gyakorlatra jellemző).
A kölcsönszerződés előírásainak irányadóvá minősítése[8] kétségbe vonható: a faktoring szerződésben a visszterhes engedményezés, a tartozásátvállalás, az adásvétel is dominál, és a hitelelem is.
Felhívnám még a figyelmet a Javaslat indokolásának néhány "szokatlan" megállapítására: "A faktoring szerződés alapján fizetési kötelezettség elsősorban a faktort terheli, aki a szerződésben meghatározott összeget fizeti az adósnak." Ez alapján, ha a bank (mint faktoráló) hitelez az adósnak és ezt a követelését átruházza a faktorcégére, akkor az fizet annak, aki tartozik?! "…a Javaslat a faktoringot speciális kölcsönszerződésként szabályozza," tekintet nélkül a magyar bírói gyakorlat megközelítésére (lásd például: SZIT Gy. I. 30.T11/2003, GYIT Gy. II. 20. 281/2005/4. etc.)
Az Országgyűlés elé került törvényjavaslat legnagyobb problémájának az érintett atipikus kontraktusokhoz kapcsolódó mindennapi szerződési gyakorlat, a magyar judikatúra által kidolgozott támpontok és a szakirodalom eddigi elemzéseinek figyelmen kívül hagyását, a vonatkozó európai uniós irányelv és UNIDROIT-egyezmények negligálását látom.
Jelen részben ahhoz próbálunk jogi "kapaszkodókat" nyújtani, hogy az új Ptk. faktoring-szerződéssel kapcsolatos rendelkezései milyen sorsra juthatnak, tekintettel a faktoráló cégek által folytatott gyakorlattól eltérő új Ptk.-szabályozásra.
Amennyiben feltételezzük, hogy az új Ptk.-t hatályba léptető jogszabálynak (Ptké.) nem lesz visszaható hatálya, akkor az egyik variáció az új Ptk. alkalmazásának "elkerülésére" a jelenleg fennálló faktoring-szerződések 2014. 03. 15-ig történő megújítása, meghosszabbítása. Elismerendő ugyanakkor az,
- 12/13 -
hogy ez a jogi megoldás a faktoring keretszerződés jellegével és ennek keretében a folyamatos követelés átszállással/átruházással nem igazán fér össze.
Ennek kapcsán a figyelembe veendő feltételek:
- a jelenleg hatályos faktoring-szerződések időbeli hatályának meghosszabbítására 2014. 03. 15. előtt kell sort keríteni;
- az új időbeli hatályra vonatkozóan hosszú és határozott időtartamokat kell kikötni (5-10 év), vagy határozatlan időre;
- az alkalmazandó jog tekintetében az UNIDROIT-egyezményt és az azt implementáló magyar törvényt kell kikötni;
- kihagyandó a megállapodásokból az a klauzula, hogy a "szerződésben nem szabályozott kérdésekben a Ptk. az irányadó", vagy ez a szerződési feltétel úgy szűkítendő, hogy a "szerződében nem szabályozott kérdésekben a 2013. évi V. törvény 6. könyv első és második része megfelelően alkalmazandó/irányadó".
Az új Ptk. diszpozitív jellegéből kiindulva is felvázolható egy irány arra, hogyan marad meg a faktoring-szerződés a gyakorlatban atipikus kontraktusnak.
Az Alkotmánybíróság több határozatában is leszögezte, hogy diszpozitivitásról eltérést engedő jogszabályoknál beszélhetünk,[9] ahol fennáll a felek eltérő megállapodásának a lehetősége.[10]
A jogi szakirodalomban a következő megközelítéseket találjuk a diszpozitív jogszabályra:
- a diszpozitív szabály csak akkor érvényesül, ha a felek másképp nem rendelkeztek;[11]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
