A magyar bírói gyakorlat a faktoring-szerződést általában engedményezésnek minősíti. A közzétett eseti döntésekben a Legfelsőbb Bíróság Gazdasági Tanácsainak álláspontjai összecsengenek:
- a faktoring-szerződés valamely jövőben esedékessé váló követelés átruházását, megvásárlását jelenti, tehát engedményezésként fogható fel;
- a faktoring-szerződéssel a bank valamely követelés jogosultjától - általában ellenértékért - megvásárolja a követelést, amelyet a jogosult e szerződéssel a bankra engedményez.
A Szegedi Ítélőtábla eseti döntése[1] szerint a faktoring lényege a követelésnek - a behajtás kockázata átvállalásával vagy anélkül történő - megvásárlása, megelőlegezése. A faktoring atipikus szerződés, amely a felek üzleti-szerződési céljától, szándékától függően a visszterhes engedményezés, az adásvétel, illetve hitelviszony elemeit foglalja magában. Ezzel az állásponttal egyezik meg a Győri Ítélőtábla[2] nézete is: a faktoring-szerződés olyan, a Ptk.-ban nem szabályozott atipikus szerződésfajta, melyre - a szerződés aktuális tartalmától függően - a Ptk.-nak az engedményezésre, a tartozásátvállalásra, az adásvételre és a hitel- és kölcsönszerződésre vonatkozó szabályait is alkalmazni lehet. A faktoringszerződés a gyakorlatban általában nem egyedi követelésekre jön létre, hanem általában tartós jogviszonyt teremtő keretszerződésről van szó (amelyen belül a konkrét követelések átengedésére/átruházására egyedi megállapodások létesíthetők).[3]
A Polgári Törvénykönyv rekodifikálása során közzétett koncepció alapjaiban egyetért a legfelsőbb bírósági megközelítéssel, annak a megjegyzésével, hogy
- a faktoring-szerződések az engedményezési elemen kívül más szolgáltatásokat is tartalmaznak, úgy mint vállalkozási (számlavezetés, könyvelés), megbízási (követelés behajtása) és bizományosi (a del credere felelősség faktor általi vállalása az adós nem teljesítése esetére) szerződési jellemzőket;
- az engedményezést az UNIDROIT-egyezmény figyelembevételével alkalmassá kell tenni a faktoring-szerződés befogadására.
Az új Ptk. szövegtervezetének indokolása[4] kifejezetten utal arra, hogy az engedményezés nemcsak jogutódlás (a szerződés jogosulti pozíciójában történő változás), hanem átruházó ügylet is, amelynek keretében a követelés átruházása történhet visszterhesen vagy ingyenesen, véglegesen vagy átmenetileg, biztosítéki célzattal; így az engedményezés jogintézményébe adaptálhatóvá válik a faktoring is. Hangsúlyozásra kerül ugyanakkor az is, hogy a követelés-átruházás alapvetően nem biztosíték, mert a mögöttes tipikus gazdasági cél a követelés végleges jellegű átruházása.[5]
A faktoring-szerződéssel keletkező jogviszonynak három alanya van:
a) a faktor (engedményes),
b) a faktoráló (engedményező, hitelező, szállító, gyártó, értékesítő),
c) és az adós (vevő).
Mivel a faktorálást a Hpt. pénzügyi szolgáltatásként kategorizálja,[6] ezért Magyarországon faktor csak az a hitelintézet, illetve pénzügyi vállalkozás lehet, amely a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének engedélyével rendelkezik.[7]
Faktoráló és adós bármely jogalany lehet, feltéve, hogy a faktorálónak követelése áll fenn az adóssal szemben (az adós tartozik a faktorálónak); e tág jogalanyi kör ellenére általában gazdálkodó szervezetek, illetve jogi személyek a faktoráló és az adós.
A faktoring-megállapodás közvetlen tárgya a követelés átruházása, azaz az engedményezés. A szerződés lényegét képező jogi mozzanatra jelenleg a Ptk. engedményezésre vonatkozó előírásai[8] alkalmazandóak.
A faktorálási jogviszony közvetett tárgya a követelés. Az átruházhatóság követelménye miatt forgalomképesnek kell lennie a követelésnek.
Az egyezmény szerint fennálló (a faktoring-szerződést megelőzően vagy annak megkötésekor keletkezett) és jövőbeli (a faktoring-szerződés megkötése után keletkező) követelés is lehet a szerződés tárgya. A jövőbeni követelések keletkezésük pillanatában átszállnak a faktorra anélkül, hogy szükség lenne újabb átruházásra. A tartozások teljesítésére vonatkozóan a
12/13
fogalom nem tartalmaz utalást, így lejárt (esedékessé vált) és le nem járt (a jövőben teljesítendő) követelés is lehet a jogviszony tárgya. A követelés jogcímét viszont megadja az egyezményből adaptált kategória: adásvételi szerződésből származónak kell lennie, ideértve a szolgáltatásokat és a szolgáltatások nyújtását magában foglaló kontraktusokat is.
Ismeretes olyan legfelsőbb bírósági döntés, amely megszorítóan értelmezi a faktoring-szerződés közvetett tárgyát: nem létező, vagy még létre nem jött követelés érvényesen nem ruházható át.
A Ptk. engedményezésre irányuló rendelkezései szerint nem engedményezhetőek a személyhez kötött, valamint a jogszabály által kifejezetten kizárt követelések. Viszont az elévült, a lejárt és a jövőben lejáró követelés egyaránt engedményezhető.[9]
Az új Ptk. javaslata továbbra is fenntartaná azt a tilalmat, hogy nem lehet engedményezni személyhez kötött, jogszabályilag kizárt és már megszűnt követeléseket. A tervezet azonban megengedi, hogy az átruházás
- már megkötött szerződés alapján már létrejött követelésre,
- már megkötött szerződés alapján jövőben keletkező (feltételes) követelésre,
- az engedményezés után, később létrejött szerződésből eredő későbbi követelésre irányuljon. Az átruházható követelés jogcímét illetően pedig nem szorítkozna a szövegtervezet a nemzetközi egyezmény jogcímeire.
A szerződés megkötése előtt a faktor kockázati elemzést végez: adós-, hitel- és faktoráló minősítést készít.
A faktoring-szerződést a faktoráló és a faktor köti, és az adós írásbeli értesítésével válik háromalanyúvá.
A szerződéskötési folyamat az általános séma (ajánlat + annak elfogadása) alapján zajlik.
A faktoring-megállapodás konszenzuál-szerződés: a faktoráló és a faktor kölcsönös és egybehangzó akaratnyilatkozatával jön létre.
Az engedményezési szerződést meg lehet kötni írásban, szóban és ráutaló magatartással is; ez irányadó a faktoring-kontraktusra is. A mindennapi gyakorlat - célszerűségi és bizonyíthatósági szempontok miatt - egyszerű írásbeliséget alkalmaz. A Hpt.[10] a kockázatvállalással járó ügyletekhez - ide sorolja a faktoringot is ("a hitelintézet által vállalt minden olyan kötelezettség, amellyel a hitelintézet ellenszolgáltatás fejében átruházott pénzkövetelés teljesítéséért jótáll, vagy vállalja, hogy a vevő követelésére azt visszavásárolja; hitelintézet által megvásárolt pénzkövetelés") - írásbeli formát ír elő; a szerződés alakisága tekintetében a magyar bírói gyakorlat - mely az engedményezés alakszerűtlenségét tekinti mérvadónak - és a hitelintézeti törvény között nincs összhang. Véleményünk szerint a faktoring-szerződésnél a speciális jogszabály (Hpt.) által előírt kötelező alakiság alkalmazandó.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
