7.3. Az adós jogai (a) és kötelezettségei (b)
a) Az adós a követelés jogcímét adó szerződésekből eredő kifogásait[1] érvényesítheti a faktorral szemben is (a faktoring-szerződés engedményezési rendelkezésére tekintettel illetik meg a kötelezettet a faktorral szemben is az engedményessel szemben felhozható kifogások),[2] és beszámítással is élhet.
b) Az adós tartozása kiegyenlítésére (teljesítésre) köteles. Az egyezmény szerint az adós csak akkor köteles a faktornak fizetni, ha nincs tudomása arról, hogy más személy erősebb jogon követelheti a fizetést, és ha a követelés átruházásáról - vagy a faktoráló, vagy a faktor - írásban értesítette. Az írásbeli értesítésnek tartalmaznia kell:
- a követelés ésszerű megjelölését,
- a faktor adatait (aki részére az adósnak teljesítenie kell),
- és csak olyan követelésre vonatkozhat, amely az értesítés elküldésekor vagy azt megelőzően kötött adásvételi (szolgáltatási) szerződés alapján keletkezett.
A faktoráló szerződésszegő magatartást tanúsít a faktor felé, ha a 7.1. bb) pontban megjelölt kötelezettségeit megszegi. A faktoráló szerződésszegést követhet el az adóssal szemben is, ha a közte és az adós között létrejött szerződést késedelmesen, nem vagy hibásan teljesíti; ekkor az adós a faktornak kifizetett összeget visszakövetelheti a faktorálótól. Ebben az esetben az adós visszatérítési igénnyel csak akkor léphet fel a faktorral szemben, ha az
11/12
- a faktorálóval szembeni finanszírozási kötelezettségének nem tett eleget (azaz a faktor megszegte a faktoring-szerződést),
- vagy olyan időpontban refinanszírozta a faktorálót, amikor tudomása volt arról, hogy az az adóssal fennálló szerződését megszegte, az adós pedig a tartozását kifizette (azaz a faktor rosszhiszemű volt).
A faktor 7.2. b) pontbeli kötelezettségeinek megszegésével, az adós pedig tartozása késedelmes, vagy nem teljesítésével követ el szerződésszegést.
Mindhárom szerződési alany szerződésszegő magatartása jogkövetkezményeire a Ptk. idevágó rendelkezései[3] az irányadóak.
Mivel a faktoring-szerződés megszűnési eseteinek nincs speciális jogszabályi háttere, így a Ptk. e tárgyú előírásai[4] alkalmazandóak. Úgy véljük szerződést megszüntető jogi tény lehet e körben:
- a határozott idő eltelte,
- kikötött feltétel bekövetkezte,
- a jogviszony alanyainak jogutód nélküli megszűnése,
- az egy-, és a kétoldalú szerződést megszüntető jognyilatkozatok is. Ez utóbbiakkal kapcsolatban úgy látjuk, hogy a jogviszony jellege mind az ex nunc, mint az ex tunc hatályú jognyilatkozatokat lehetővé teszi.
A Hpt. nem ad fogalmi kategóriát a faktoringra, hanem csak besorolást tartalmaz ezzel kapcsolatban: pénzügyi szolgáltatás a hitel és pénzkölcsön nyújtása,[5] a pénzkölcsönnyújtás pedig - többek között - követelésnek (az adós kockázatának átvállalásával vagy anélkül történő) megvásárlása, megelőlegezése (ideértve a faktoringot és a forfetírozást is), valamint leszámítolása, függetlenül attól, hogy a követelés esedékességének nyilvántartását és a kintlévőségek beszedését ki végzi.[6]
A jelzálog-hitelintézetről és a jelzálogról szóló 1997. évi XXX. törvény 8. § (1) bekezdése a jelzálog-hitelintézet kapcsán kimondja, hogy az kizárólag jelzáloghitelt, valamint kapcsolódó kölcsönrészt vásárolhat meg, előlegezhet meg (ideértve a faktoringot és a forfetírozást is), valamint számítolhat le (a továbbiakban együtt: jelzáloghitel-vásárlás). Az utóbbi jogszabály a Hpt.-hez képest csak két típusú követelés (jelzáloghitel és kapcsolódó kölcsönrész)[7] megvásárlásába és megelőlegezésébe érti bele a faktoringot, viszont mindenképpen az engedményezési elemet domborítja ki (és nem a finanszírozásit) azzal, hogy a felsoroltakat együtt jelzáloghitel-vásárlás kifejezésként használja a továbbiakban. Kiemelendő, hogy mindkét jogszabály tartalmazza a faktoring előtt az "ideértve" kifejezést, mely nem tartalmi megegyezőséget, nem fogalmi azonosságot takar, hanem valamire vonatkoztatást,[8] azaz kiterjesztést.
A 497/B/1997. AB határozat kimondja, hogy a Hpt. 2. sz. melléklete I. 10.2. b) pontja nem kölcsönszerződéssé minősítést takar, de a követelések megvásárlása a jogszabályi rendelkezés szerint a pénzkölcsön nyújtásának a fogalmába tartozik.
Az UNIDROIT-egyezmény és az azt implementáló magyar törvény faktoring fogalmának elemzését lásd fentebb: I. rész 3. pont.
A 2003/51. Adózási kérdés (a faktoring-tevékenység megítélése az áfában) atipikus szerződésnek tekinti a faktoringot és álláspontja alapjául az UNIDROIT-egyezményt kihirdető 1997. évi LXXXV. törvény fogalmi ismérveit veszi. A faktoring két formáját különbözteti meg:
- a követelésvásárlást, amely alapján egy pénzügyi intézmény rövid lejáratú hitelt nyújt úgy, hogy partnerétől rövid lejáratú követelést vásárol és ezért díjat számít fel;
- egy pénzügyi intézmény által bizonyos rendszerességgel nyújtott szolgáltatást faktorálási szerződés keretében (követelések kezelése, vevői körről információ nyújtása, az áru ellenértékének beszedése etc.).
Rögzíti, hogy a nemzetközi pénzügyi jogban és a hazai banki gyakorlatban az utóbbi típusú faktoring-fogalom terjedt el, ezért a faktoring-szerződést úgy kell értelmezni, hogy
- a követelést vásárló szolgáltatást nyújt;
- a szolgáltatás "vásárlója", az engedményező pedig igénybe veszi a faktoring-szolgáltatást (pénzkölcsönnyújtást) és fizet érte.
A 95/2006. Számviteli kérdés a Hpt. vonatkozó szövegét értelmezi azzal, hogy a "követelés megelőlegezése" alatt közvetlen kölcsönnyújtást kell érteni, és ezért a követelés megvásárlására és megelőlegezésére vonatkozó ügyletekben a faktorcégnél keletkező kö-
12/13
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
