Jelen tanulmány öt részből tevődik össze:
- az első rész a jogi karok oktatásában használt, a faktoring-szerződésről szóló tananyagot tartalmazza (és így képet ad az elméleti alapokról);
- a második rész a bírói gyakorlat és a jogtudomány megközelítéseivel foglalkozik a faktoring kapcsán (és így láthatóvá válik az új Ptk. faktoring kategóriájának "gyökértelensége");
- a harmadik rész a 2013. évi V. törvény faktoring-szerződésre irányadó előírásainak értékelése (mely logikusan következik az első két részből);
- a negyedik rész lehetséges jogi megoldásokat vázol fel;
- az ötödik rész "figyelemfelhívásokat" foglal magában, amik az eddigi bírói gyakorlatból, valamint az új Ptk.-szabályozásból témánk vonatkozásában fontosak lehetnek.
Az angol factoring szónak a magyar faktorálás kifejezés felel meg. A faktoring követelésvételt (követe-
12/13
lésvásárlást) jelent. A banki gyakorlatban pénzügyi vállalkozások által nyújtott szolgáltatás: követelések (kintlévőségek) finanszírozására, illetve értékesítésére (eladására) használják. A követelés behajtására szakosodott gazdálkodó szervezetek a gazdasági életben ismert tevékenységet folytatnak és az általuk pénzkövetelés behajtására kötött megbízási szerződések nem jogsértőek.[3] Ezt a szolgáltatást nyújtó a faktor, aki finanszírozza a szolgáltatását igénybevevő hitelező forgótőkéjét és kockázatbiztosítéki szerepet tölt be (a hitelező követelésének a faktorra történő átruházása révén) a hitelezőnek tartozó adós (akivel szembeni követelés az ügylet tárgya) fizetőképességét (bonitását) illetően. A hitelező fizetési haladékkal bíró számlaköveteléseit ellenérték fejében a faktorra engedményezi, aki ez által az adóssal (a követelés kötelezettjével) szemben felléphet: behajthatja annak tartozását. Tehát a faktorálás három pólusú szituáció:
- a követelés visszterhes átruházásával a hitelező likviditása stabilizálódik,
- a faktor érvényesíti, könyveli, nyilvántartja a követelést,
- az adós pedig tartozása kiegyenlítésére köteles (immár a faktor felé).
A gazdaság globalizációja és a tömeges fogyasztás a piaci forgalom óriási mértékű bővülését és felgyorsulását eredményezték.[4] Így a fogyasztói igényeket kielégítő terméket "előállítók" (gyártó, értékesítő, szállító) számára a termék megrendelője - a kereslet-kínálat állandó változása miatt - nem azonnal fizeti ki az ellenértéket, hanem - akár több hónapos - halasztással. Ez a gyakorlat azonban az előállító likviditási és hitelképessége szempontjából igen kockázatos, a felmerülő forrásigény kielégítésére alkalmas - és egyre elterjedtebbé váló - technika a faktoring.
A faktoring különböző "sarokkövei"[5] eltérő fajtákat eredményeznek
a) a faktor által nyújtott szolgáltatások alapján,
b) a faktorált követelés jellege szerint,
c) az adós értesítése szempontjából,
d) a faktorálási szituáció szereplőinek székhelyéhez kapcsolódóan,
e) a faktoring domináns eleméből kiindulva.
a) A faktor tevékenysége szerint ismert a finanszírozási (aa), a lejárati, vagy esedékességi (ab) faktoring.
aa) A faktor a követelés fennállását igazoló számla keltétől az adós vagy a saját fizetési kötelezettségének beálltáig (a hitelezővel való elszámolásig) megelőlegezi a számlák összegét.
ab) A lejárati, vagy esedékességi faktoring esetén a faktor a hitelezőnek a követelés lejártával kapcsolatban előre megállapított időpontban köteles fizetni, függetlenül attól, hogy neki az adós fizetett-e, vagy sem.
b) Attól függően, hogy milyen követelés a faktorálás tárgya, a faktoring lehet színlelt (ba) és nem színlelt (bb).
ba) A színlelt faktoringnál a faktor mindig lejárt - azaz már korábban esedékessé vált - követelés behajtására vállalkozik. Ennél a típusú faktorálásnál nagy a kockázat: azáltal, hogy az adós a teljesítési időpontban nem egyenlítette ki tartozását, valószínűvé vált a követelés behajthatatlansága, illetve az adós fizetésképtelensége.
bb) Ezzel szemben a nem színlelt faktorálás le nem járt (még esedékessé nem vált) követelésre irányul, így ez a fajta kevesebb kockázatot rejthet a faktor számára.
c) Annak alapján, hogy az adóst értesítik-e a faktorálásról a nyílt (ca) és a csendes[6] (cb) faktoring jöhet szóba.
ca) A nyílt faktoringnál sor kerül az adós értesítésére, ez főszabály szerint a hitelező (a követelés engedményező) feladata.
cb) Az adós nem szerez tudomást (nem értesítik) a faktorálásról csendes faktoringnál. Így ő tartozása kiegyenlítésére továbbra is a hitelezővel szemben köteles, aki az adós teljesítése után számol el a finanszírozó faktorral.
d) A faktorálás résztvevőinek székhelye szerint előfordulhat belföldi (da) és nemzetközi (db) faktoring.
da) A belföldi faktoring minden szereplőjének a székhelye ugyanabban az államban van.
db) A nemzetközi faktoring lehet export és import jellegű is:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
