Az EuB ítélkezési gyakorlata értelmében meg kell téríteni azt a kárt, amely a magánszemélyeket az állami szervek uniós jogot sértő döntései miatt érte.[1] A 2003-ban hozott Köbler-ítélet értelmében a kártérítési felelősséget a végső fokon eljáró bíróságok[2] által elkövetett jogsértés, azaz az uniós jogot sértő ítélet vagy végzés is megalapozhatja.[3]
A tagállami kártérítési felelősség érvényesítése két szakaszból áll: az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EuB) esetjoga határozza meg a feltételeket, míg a tényleges alkalmazás nemzeti szinten, a tagállami bíróságok előtt és - az uniós jogban kimunkált elvek keretei között - a belső jog szabályai szerint történik.
Ennek alapján érdemes megvizsgálni, hogy a csatlakozásunk óta eltelt tíz évben hogyan alkalmazták a magyar bíróságok a Köbler-doktrínát, illetve a magyar szabályozás és ítélkezési gyakorlat megfelel-e az uniós jog által támasztott követelményeknek. A jelen kétrészes tanulmány tárgya e kérdések, azaz a bírósági jogkörben okozott kártérítési felelősség szabályainak vizsgálata.[4] Az első pontban foglalt rövid bevezetést követően, a második pont a hazai szabályozási hátteret és ítélkezési gyakorlatot mutatja be. A harmadik pont ismerteti az uniós szabályozást. A negyedik pont elemzi azt a kérdést, hogy a magyar jog megfelel-e az uniós előírásoknak, az ötödik pont pedig a következtetéseket tartalmazza.
Az ítélkezési gyakorlat elemzése több szempontból is indokolt. Egyrészt, a kártérítési perben eljáró bíróságok érvelése alapján értékelni lehet a magyar bíróságok hozzáállását az uniós jog alkalmazásához: mennyire fogadják el és vizsgálják érdemben az EU joga alapján előterjesztett kérelmeket, mennyire alkalmazzák helyesen ezek szabályait. Másrészt, a bírósági határozatok elemzése lehetővé teszi több, az uniós jog szempontjából fontos kérdés tisztázását. A tagállami kárfelelősség területe különösen alkalmas az uniós és a belső jog közötti összefüggések feltárására, a kárfelelősség érvényesítése során ugyanis egymásra tekintettel kell alkalmazni a két jogrend szabályait. Harmadrészt, a kártérítési felelősség szorosan összefügg az uniós jog bírósági alkalmazásának szabályaival. Mivel pedig az EU jogának végrehajtása tagállami szinten, a tagállami bíróságok előtt történik, az uniós jog érvényesülése érdekében kiemelkedően fontos, hogy e bíróságok ismerjék és helyesen alkalmazzák annak anyagi- és eljárásjogi előírásait.
A nyilvánosan elérhető elektronikus,[5] és internetes adatbázisokból[6] származó adatok alapján az utóbbi tíz évben mindössze néhány alkalommal terjesztettek elő keresetet a felek a Köbler-doktrínára hivatkozva. Az anonim határozatok tárában nagyjából féltucatnyi olyan ügy azonosítható, amelyben a felperes abból származó kára megtérítését kérte, hogy az alapeljárásban a magyar bíróságok az uniós jogot sértő ítéletet hoztak. E fejezetben, a legérdekesebb esetek rövid ismertetését követően, a bírósági döntéseket elemezzük.
A kártérítési per alapjául a Kúria közigazgatási perben hozott ítélete szolgált. Az ügy előzményeként az adóhatóság adóhiányt állapított meg az adózó terhére és őt adóbírság fizetésére kötelezte. Az adózó szövetkezet a hatóság döntését bírósági felülvizsgálat keretében, a magyar jog szabályaira hivatkozva vitatta. Az első fokon eljáró bíróság a keresetet elutasította, a Kúria pedig a felülvizsgálati eljárásban az ítéletet hatályában fenntartotta.
Ezt követően indított kártérítési pert az adózó a Kúria ellen, arra hivatkozva, hogy a közigazgatási perben hozott ítélet sérti a hatodik áfa-irányelv (388/77/EK irányelv[7]) közvetlenül alkalmazandó rendelkezését. Mindezek alapján a Köbler-doktrínára hivatkozva az uniós jogot sértő ítéletből származó kárának megtérítését követelte. Álláspontja szerint az irányelvet a közigazgatási perben eljáró bíróságnak hivatalból, attól függetlenül kellett volna alkalmaznia, hogy arra ő maga az alapeljárásban nem hivatkozott.
A keresetet a Fővárosi Bíróság 2011. május 31-én hozott 4.P.27.848/2010/4. sz. ítéletével (adójogi ügyben hozott elsőfokú ítélet) elutasította, és az elsőfokú ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla 2012. augusztus 28-án hozott 5.Pf.21.699/2011/11. sz. ítéletével (adójogi ügyben hozott másodfokú ítélet) helybenhagyta. A jogerős ítéletet a Kúria 2013. december 11-én hozott Pfv.III.22.112/2012/13. sz. ítéletével (adójogi ügyben hozott felülvizsgálati ítélet) hatályában fenntartotta.
A kártérítési kereset alapjául egy polgári perben hozott ítélet szolgált. Az előzményi perben egy ingatlan-
- 1/2 -
közvetítő társaság indított pert egy hirdető mint megbízó ellen és a neki járó megbízási díj megfizetését igényelte. A hirdető arra hivatkozott, hogy a megbízási szerződést a hirdetett ingatlanban, az ingatlanközvetítő cég üzleten kívül kötötték. Erre tekintettel a vonatkozó uniós irányelv (85/577/EGK[8]) és az azt átültető magyar jogszabály[9] alapján indokolás nélkül elállhat a szerződéstől az annak megkötését követő nyolc napon belül. Mivel ennek lehetőségéről az ingatlanközvetítő őt nem tájékozatta, a szerződés semmis, és az abból származó megbízási díjat a társaság nem követelheti tőle. Az első fokon eljáró bíróság a keresetet alaposnak találta, a másodfokon eljáró bíróság pedig az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A másodfokon eljáró bíróság szerint a hivatkozott jogszabályok hatálya nem terjed ki az ingatlan közvetítésével létrejött megbízási szerződésekre.
A hirdető kártérítési pert indított az alapeljárásban másodfokú ítéletet hozó bíróság mint elsőrendű és a magyar állam mind másodrendű alperesek ellen. Arra hivatkozott, hogy bár a kormányrendelet megfelelően átültette a magyar jogba az uniós irányelvet, az eljáró bíróságok annak rendelkezéseit nem megfelelően alkalmazták. A kormányrendelet értelmezése során, tekintettel az uniós jog közvetett hatályára, figyelemmel kellett volna lenni az irányelv céljaira. A polgári ügyben hozott ítélet sérti az uniós irányelvet, és így megalapozza az állam uniós jog megsértéséért fennálló kártérítési felelősségét.
A kártérítési igényt a Székesfehérvári Törvényszék 2012. június 5-én hozott 32.P.20.839/2012/7. sz. ítéletével (fogyasztóvédelmi ügyben hozott elsőfokú ítélet) elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletét a Fővárosi Ítélőtábla 2013. június 27-én hozott 9.Pf.21.679/2012/5. sz. ítéletével helybenhagyta (fogyasztóvédelmi ügyben hozott másodfokú ítélet), majd a jogerős ítéletet a Kúria 2014. február 28-i Pfv.III.21.591/2013/5. sz. ítéletével (fogyasztóvédelmi ügyben hozott felülvizsgálati ítélet) hatályában fenntartotta.
E kártérítési per alapjául egy polgári perben hozott ítélet szolgált, amelyben a bíróságok nem találták alaposnak a felperes keresetét. Az eljárás előzményeként a felperes gépjárművel vásárolt, majd abból eredő szavatossági jogokat kívánt érvényesíteni az eladóval szemben. E körben uniós és magyar jogszabályokra hivatkozott. Az elsőfokú bíróság a keresetet alaposnak találta, a másodfokon eljáró bíróság azonban az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A kártérítési perben a felperes a magyar állammal szemben kívánta kárigényét érvényesíteni. Arra hivatkozott, hogy a Legfelsőbb Bíróság az alapeljárásban megsértette az uniós jogot, amikor nem alkalmazta az 1999/44 EK irányelv[10] rendelkezéseit, illetve a magyar szabályokat azzal ellentétesen értelmezte. Ennek alapján az irányelvben biztosított konkrét szavatossági és jótállási jogai sérültek. Mindezek alapján, az EuB ítélkezési gyakorlata értelmében a magyar állam köteles megtéríteni az uniós jogot sértő ítélet meghozatalából őt ért kárt.
A kártérítési keresetet a Fővárosi Törvényszék 2012. május 29-én hozott 2.P.24.000/2010/9. sz. ítéletével (szavatossági ügyben hozott elsőfokú ítélet) elutasította. A Fővárosi Ítélőtábla 2013. december 12-én hozott 6.Pf.20.091/2012/4. sz. ítéletével az elsőfokú ítéletet (szavatossági ügyben hozott másodfokú ítélet) helybenhagyta.
Ebben az ügyben a kártérítési per alapja egy versenyjogi döntés érvénytelenítése iránt indított perben hozott ítélet. Egy magyar és egy német gazdasági társaság szindikátusi szerződést kötött, majd az abból eredő jogvitában a választottbíróság semmisnek nyilvánította a magyar társaság javára kizárólagos forgalmazási jogot biztosító szerződéses rendelkezést. A választottbíróság a döntését az uniós jog versenyjog szabályaira hivatkozva hozta meg, és a magyar társaság e rendelkezések alkalmazhatóságát vitatva kérte a versenyjogi ítélet érvénytelenítését. Az elsőfokú bíróság keresetet elutasító döntését a Legfelsőbb Bíróság hatályában fenntartotta.
A magyar társaság az uniós jog megsértésére hivatkozva indított kártérítési pert a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elsőrendű, a Kúria mint másodrendű és az állam mint harmadrendű alperesek ellen. Álláspontja szerint a versenyjogi ítélet, illetve az érvénytelenítése iránti perben hozott döntés a magyar és az uniós szabályokat is sérti.
A Fővárosi Törvényszék 2013. november 5-én kihirdetett 4.P.23.616/2013/5. sz. ítéletével (versenyjogi ügyben hozott elsőfokú ítélet) a keresetet elutasította, a Fővárosi Ítélőtábla pedig 2014. március 25-én 5.Pf.22.234/2013/8. sz. ítéletével (versenyjogi ügyben hozott másodfokú ítélet) az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Kártérítés jogerős megítélésére egyik ügyben sem került sor. Az alábbiakban a keresetek elutasításának indokait, illetve az azok alapjául szolgáló - törvényben vagy a bírósági gyakorlatban kidolgozott - szabályokat, valamint a peres felek által felhozott érveket elemezzük.
E tanulmány célja, hogy lehetőség szerint kitérjen a Köbler-doktrína magyarországi alkalmazásával kapcsolatban eddig felmerült valamennyi jogkérdésre, és ezekkel kapcsolatban útmutatással szolgáljon. Ebből adódóan nem az egyes bírósági ítéleteket, hanem az azok indokolásában megjelenő jogi érveket elemezzük. A teljesség érdekében, amennyiben hasznos, a kártérítési perben alperesi pozícióban lévő bíróságok, valamint az állam
- 2/3 -
által felhozott érveket is bemutatjuk. Adott esetben tehát olyan hivatkozásokat is elemzünk, amelyek a jogerős ítéletekben végül nem jelentek meg. Ennek oka, hogy a tanulmány célja nem az egyes ítéletek kritikája vagy elemzése, hanem sokkal inkább a bírósági jogkörben okozott kártérítés magyarországi szabályozásának vizsgálata a Köbler-doktrína érvényesülése szempontjából.
Fontos megjegyezni, hogy sem a keresetek alacsony száma, sem azok elutasítása nem egyedülálló a tagállami ítélkezési gyakorlatban. Az EuB ítéletének meghozatala óta eltelt több, mint egy évtizedben mindössze néhány esetben került alkalmazásra a Köbler-doktrína az EU tagállamaiban.[11] Ez a bírósági jogkörben okozott kárfelelősség érvényesülésének uniós és belső jogból eredő korlátaival magyarázható. Egyrészt, a kártérítési felelősség csak egy lehetséges eszköze a jogalanyok uniós jogból eredő jogai biztosításának. A kárfelelősség érvényesítése csupán végső, kiegészítő szerepet tölt be az egyéb módszerek, így a közvetlen és közvetett hatály elve, az értelmezési doktrína, a nemzeti jogszabály félretételének kötelezettsége és a kötelezettségszegési eljárás mellett. Másrészt, a kárfelelősség érvényesülését az is akadályozza, hogy a jogsértés megállapítására az EuB által megállapított feltételek értelmében csak nyilvánvalóan és kirívóan súlyos jogsértés esetén van lehetőség. E minősített jogsértés megállapítása - az előzetes döntéshozatali kérelem előterjesztésre vonatkozó kötelezettséggel összefüggésben elemezve - elviekben is kevés az esély. Harmadrészt, a bírósági jogkörben okozott kár megtérítése a tagállamok többségében szigorú szabályokhoz kötött. Míg azonban az elsőként említett két korlátozás magából az uniós jogból ered, a harmadik annak tagállami alkalmazásához kapcsolódik, és nem feltétlenül összeegyeztethető az uniós joggal.
A magyar ítélkezési gyakorlatot és szabályozást ez utóbbi szempontból, az uniós jognak való megfelelés tükrében elemezzük. Ennek keretében sorra vesszük a peres felek által felhozott érveket, valamint azokat az indokokat, amelyekre a kártérítési perben - az első és másodfokon, valamint a felülvizsgálati eljárásban - eljáró bíróságok a keresetek elutasítását alapozták.
Emlékeztetésképpen utalunk arra, hogy a magyar jogban a Ptk. határozza meg a bírósági jogkörben okozott kártérítési felelősség szabályait, amelyek a következők: jogellenesség,[ felróhatóság,[12] bírósági jogkör gyakorlása[13] során bekövetkezett kár, valamint okozati összefüggés. Ezeket a feltételeket a bírósági jogkörben okozott kártérítés anyagi feltételeinek tekinthetjük, amelyekhez csatlakozik a rendes jogorvoslat igénybevételére vonatkozó - az EuB által - eljárásjoginak tekintett előírás.[14]
(a) Az Európai Unió elveinek és szabályainak a magyar jogba való átültetésének elmaradásáért, vagy nem megfelelő teljesítéséért a tagállam az Európai Bíróság előtt felel, ez azonban az állam közjogi felelőssége.
Ezt az érvet az alperesi pozícióban lévő állam hozta fel az uniós fogyasztóvédelmi szabályok megsértése miatt indított perben.
Hozzátette, hogy az állam csak mint vagyoni viszonyok alanya minősül jogi személynek, polgári jogi jogalanynak. Hangsúlyozta, hogy a Ptk. 28. § (1) bekezdése szerinti állam nem azonos az ún. közjogi állammal, ebből következően nem címzettje az állam különböző közjogi kötelezettségeinek, azok teljesítéséért nem felelős.
(b) Az uniós jog értelmében a kártérítési felelősség a tagállamot, és nem a bíróságokat terheli, azaz a bíróság mint alperes ellen indított keresetnek nem lehet tárgya az uniós jog megsértése miatti kárfelelősség.
Az első fokon eljáró bíróságok az adójogi, a fogyasztóvédelmi, valamint a versenyjogi ügyben többek között e fenti érvre hivatkozva utasították el a bíróságok ellen benyújtott keresetet, csakúgy, mint a Debreceni Ítélőtábla egy 2010-ben hozott ítéletében. A határozatok értelmében meg kell különböztetni egyrészt a bíróság ellen benyújtott, a magyar vagy az uniós jog megsértésén alapuló, másrészt pedig az állam ellen az uniós jog megsértésére hivatkozva előterjesztett kereseti kérelmeket. Ezt azzal indokolták, hogy a magyar jog alapján a bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránti igényt magával a jogi személyiséggel rendelkező bírósággal szemben kell érvényesíteni.[15] Ezzel szemben az uniós jogi kárfelelősség alanya - az EuB ítéleteiből következően - maga a tagállam. Míg tehát a bírósági jogkörben okozott kártérítési igények a Ptk. 349. § hatálya alá tartoznak, a Köbler-doktrína kizárólag az állam ellen előterjesztett igényekre alkalmazható.
Az adójogi ügyben hozott elsőfokú ítélet ennek megfelelően kimondta, hogy az állam ítélkező tevékenységet folytató költségvetési szerve elleni pernek nem lehet tárgya az állam közösségi jog megsértésén alapuló, magánszemélyekkel szemben fennálló kárfelelőssége.[16]
Hasonlóan érvelt a Fővárosi Törvényszék ugyanezen ítélkező tanácsa a versenyjogi ügyben, amikor megállapította, hogy a Kúria ellen előterjesztett igényt kizárólag a magyar jog szabályai alapján bírálhatja el, és nem veheti figyelembe a Köbler-ügyben hozott ítéletet, ez utóbbi eljárásnak ugyanis a tagállami kárfelelősség volt a tárgya.[17] Ugyanakkor a bíróság ugyanebben a perben, az állam ellen érvényesíteni kívánt igény tekintetében már vizsgálta a Köbler-ítélet alapján fennálló "háttérfelelősség" feltételeit és érdemben foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a Kúria jogsértése az adott esetben kellően súlyosnak minősült-e.[18]
Ezzel szemben a fogyasztóvédelmi ügyben elsőfokú ítéletet hozó Fővárosi Törvényszék egy harmadik ítélkező tanácsa az állam ellen indított perben azt hangsúlyozta, hogy a polgári jog szabályai szerint az alperes
- 3/4 -
a szerveiért nem felel, ezért a Ptk. 349. §-a alapján vele szemben nem érvényesíthető kárigény.[19]
A Debreceni Ítélőtábla azt emeli ki ítéletében, hogy az uniós jog akkor is a tagállamot tekinti a kártérítés kötelezettjének, ha a kár közvetlen okozója a végső fokon ítélkező tagállami bíróság.[20]
(c) Az átültető jogszabály jogharmonizációs záradékot tartalmaz. Ebből következően nincs jogalapja az uniós jog megsértésre hivatkozásnak, valamint nincs helye előzetes döntéshozatali kérelem előterjesztésének sem.
Ezt az indokolás az adójogi ügyben hozott elsőfokú ítéletben jelenik meg.[21]
A Fővárosi Bíróság szerint a jogharmonizáció jogszabályi deklarálása esetén nem követ el (de legalábbis nem kellően súlyos) jogsértést a tagállami bíróság, ha a magyar jogszabály alapján, az uniós jogra tekintet nélkül hozza meg az ítéletét. Ennek alapján nem lehet felróni a bíróságnak, ha a jogszabályban kimondott jogharmonizációban bízva úgy alkalmazza a belső jog előírásait, hogy nem vizsgálja az annak alapjául szolgáló uniós szabályozás valódi tartalmát és célját.
Egyes ítéletekben a bíróságok a jogharmonizációs záradékkal indokolják az előzetes döntéshozatali kérelem szükségtelenségét. Álláspontjuk szerint nincs indoka az előzetes döntéshozatali kérelem előterjesztésének, ha az uniós jogszabályt a magyar jogalkotó (megfelelően) átültette a magyar jogrendbe, illetve nem merül fel az uniós és a belső jogszabályok közötti ellentmondás. Ennek értelmében az előzetes döntéshozatali eljárásban a két jogrend közötti, kizárólag a jogszabályok szintjén megnyilvánuló összeférhetetlenséget lehet vizsgálni.
A fogyasztóvédelmi ügyben hozott ítéletében a Fővárosi Ítélőtábla[22] azzal indokolta az előzetes döntéshozatali eljárás mellőzését, hogy a felperes maga állította, hogy az irányelvet a magyar jogszabály megfelelően átültette a magyar jogba. A Kúria felülvizsgálati ítéletében megismételte a másodfokú bíróság ezzel kapcsolatos érvelését.[23]
A Debreceni Ítélőtábla azt hangsúlyozta, hogy az EuB az előzetes döntéshozatali eljárásban a közösségi és a tagállami jog összhangját vizsgálja.[24]
(d) A magyar bíróságok kártérítési felelősségének fennállásáról a magyar jogszabályok, és nem az uniós jog alapján kell dönteni.
Ez az érvelés sokszor összefonódik a (b) pontban ismertetett megfontolással, amelyek értelmében a bírósági jogkörben okozott kár megtérítését a bíróság ellen indított perben lehet igényelni, és a kártérítési felelősség fennállása kizárólag a Ptk. alapján bírálható el. Az erre vonatkozó bírósági okfejtéseket itt nem ismételjük meg.
Részben más oldalról közelíti meg az alkalmazandó anyagi jog kérdését a Debreceni Ítélőtábla. Döntése értelmében a tagállami bíróság a kártérítési igény elbírálása során figyelembe veheti az EuB ítéleteit, azonban nem köteles annak alapján felülvizsgálni saját gyakorlatát és azt az uniós joghoz igazítani. A bíróság szerint ugyanis az EuB ítélkezési gyakorlatát csak akkor és annyiban kell figyelembe venni a nemzeti jogszabályok alkalmazása körében, amennyiben ez utóbbiak kifejezetten az uniós joggal összeegyeztethetetlen előírásokat tartalmaznak.[25]
Részben eltérő indokolás alapján ugyanerre a következtetésre jutott a Fővárosi Ítélőtábla az adójogi,[26] a szavatossági[27] és a versenyjogi[28] ügyekben,[ amelyekben a Köbler-ügyben hozott ítéletre hivatkozva kimondta, hogy a kártérítési felelősséget a nemzeti jog keretein belül kell érvényesíteni. Ugyanezt állapította meg a Kúria az adójogi ügyben hozott felülvizsgálati ítéletében.[29] A bíróságok hangsúlyozták, hogy nincs a magyar jogban a Köbler-doktrína érvényesülését korlátozó anyagi jogi szabály, azaz a kártérítési igényeket kizárólag a belső jog szabályai szerint kell elbírálni.
Megjegyezzük, hogy több ítélet mutat rá - helyesen - arra, hogy a kártérítési kereset elbírálása során elsődlegesen azt kell megválaszolni, hogy a kártérítési felelősség magyar jogban előírt szabályai megfelelnek-e az uniós (formai)[30] előírásoknak. Ehhez képest másodlagos az uniós (tartalmi) norma megsértésének vizsgálata.[31] Mint a fentiekből következik, a Fővárosi Ítélőtábla[32] és a Kúria[33] ítélkezési gyakorlata alapján a kártérítési felelősség anyagi és eljárási szabályai nem korlátozzák az uniós jog tényleges érvényesülését, és így a kártérítési felelősség fennállását a magyar belső jog szabályai szerint kell elbírálni.[34]
(e) Jogerős ítélet - uniós jogot sértő - tartalmára hivatkozással nem lehet kártérítési pert indítani.
Az (d) pontban ismertetett álláspont következménye, azaz a magyar szabályozás uniós jog megsértésére alkalmazásának eredménye az ítélkezési gyakorlatban rendre visszatérő indokolás, amelynek értelmében a jogerős ítélet tartalmára hivatkozással kártérítési per nem indítható.[35] Ezt a kritériumot a jogellenességre vonatkozó feltétel, illetve a res judicata elve alapján dolgozta ki az ítélkezési gyakorlat.
Bár a magyar jog ismeri a bírósági jogkörben okozott kárfelelősség intézményét, annak érvényesítését jelentősen korlátozza az ítélkezési gyakorlatban kidolgozott szabály, amely lényegében kizárja a kárfelelősséget az ítélkezési tevékenységgel okozott kárért. Bár a Ptk. nem tartalmaz ilyen előírást, de az állandósult ítélkezési gyakorlat értelmében a kártérítési per nem teremt új jogorvoslati fórumot a fél számára kedvezőtlen jogerős ítélet felülvizsgálatára.[36] Ez az elv azon a megfontoláson alapul, hogy a kártérítési per bírósága nem bírálhatja felül a sérelmesnek tartott jogerős ítéletet, és nem állapíthatja meg annak jogellenességét. Ez a res judicata
- 4/5 -
elvéből, és a Bszi. azon rendelkezéséből következik, hogy a bíróságok a vitássá tett jogról véglegesen döntenek.[37] Jogellenesség hiányában pedig a bíróság kártérítési felelőssége nem állapítható meg.[38] Mindezek alapján a szűk értelemben vett igazságszolgáltatási tevékenység (azaz a jogviták elbírálása, a per érdeméről hozott döntés) csak akkor lehet alapja kártérítésnek, ha a jogsértést okozó határozathoz többé nem fűződik joghatás, azaz azt megváltoztatták vagy hatályon kívül helyezték.[39] Ez elsősorban a büntető igazságszolgáltatás körében, a jogtalan fogvatartással okozott károk esetén fordul elő.
Ezzel szemben az uniós jogi előírások elsősorban közigazgatási jogi, illetve polgári jogi szabályok, és az uniós jog megsértésére hivatkozva előterjesztett perekben ilyen szabályok megsértésére hivatkoznak a felek. E perekben pedig következetesen alkalmazza a Fővárosi Törvényszék és a Kúria a bíróságok kártérítési felelősségét korlátozó előírást. Az adójogi,[40] a fogyasztóvédelmi[41] és a versenyjogi[42] ügyekben első fokon és felülvizsgálati eljárásban eljáró tanácsok - többek között - ezzel indokolták a kereseti kérelmek elutasítását. Ez az érvelés a Debreceni Ítélőtábla ítéletében is megjelenik.[43]
(f) A bíróság nem követett el kirívó és nyilvánvaló jogsértést, mivel jogértelmezési tévedése nem kirívóan súlyos...
Csakúgy, mint az (e) pontban elemzett feltételt, a jogsértés súlyához kapcsolódó kritériumot is az ítélkezési gyakorlat dolgozta ki. Ennek értelmében téves jogalkalmazás esetén a felelősséget csak a kirívóan súlyos jogértelmezési és jogalkalmazási tévedés, illetve a nyilvánvaló és kirívó jogsértés alapozza meg.[44] Ez a kritérium a felróhatóság bírósági ítélkezési gyakorlatban kidolgozott kritériuma, amely azt fejezi ki, hogy a károkozó nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható.[45]
Megjegyezzük, hogy a jogsértés súlyához kapcsolódó feltétel elemzésére - logikailag - csak akkor lenne szükség, ha a keresetet nem kell elutasítani azon az alapon, hogy az a jogerős ítélet felülvizsgálatának korlátaiba ütközik. Ennek ellenére a bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránti perekben a bíróságok sokszor egymás mellett hivatkoznak e két indokra a keresetet elutasító döntéseikben. Ezt az uniós jog megsértésén alapuló perekben is megfigyelhetjük.[46]
Azokban az uniós joggal kapcsolatos ítéletekben, amelyekben a bíróságok érdemben vizsgálták a jogsértést, általában e feltétel hiánya miatt utasították el a keresetet. E körben a Fővárosi Ítélőtábla fogyasztóvédelmi[47] és versenyjogi ügyekben,[48] valamint a Fővárosi Törvényszék versenyjogi ügyen[49] hozott ítéleteit kell megemlíteni.
(g) Kártérítésnek csak akkor van helye, ha a károsult előzőleg igénybe vette a rendelkezésére álló jogorvoslati eszközöket.
A vizsgált határozatokban nem merült fel e feltétel alkalmazásával kapcsolatos ellentmondás, így csak a teljesség kedvéért jegyezzük meg, hogy a bírósági jogkörben okozott kár megtérítésének a Ptk.-ban szabályozott feltétele, hogy a károsult kimerítette a rendelkezésre álló jogorvoslati eszközöket.[50] A károsult kárenyhítési kötelezettségét a Ptk. az alapelvek szintjén is előírja.[51]
(h) A fél nem hivatkozott az alapperben az uniós jogra, így nem követett el jogsértést a bíróság, amikor nem vette figyelembe annak szabályait.
A Köbler-doktrína magyarországi alkalmazásának a legkényesebb pontja annak értékelése, hogy felróható-e az alapeljárásban felülvizsgálati ítéletet hozó Kúriának, ha azért nem veszi figyelembe az uniós jog tartalmi szabályait, mert arra a felek maguk nem hivatkoztak.
A magyar eljárásjogban - bizonyos kivételekkel[52] - a kérelemhez kötöttség elve érvényesül, így a bíróságok csak olyan jogsértést vizsgálhatnak, amelyet a felek a kérelmükben megjelöltek.[53] Ezen elv speciális megjelenési formája a Kúria felülvizsgálati jogkörét meghatározó előírás.[54] A problémát a - magyar eljárásjog - keresethez kötöttségének elve és az uniós jog tényleges és hatékony alkalmazása közötti (látszólagos) ellentmondás okozza.
A vonatkozó ítélkezési gyakorlat következetes abban, hogy nem lehet felróni a bíróságnak, ha a kérelemhez kötöttség korlátai miatt nem veszi figyelembe az uniós jog szabályait. Ennek értelmében nem követ el jogsértést az alapperben eljáró bíróság, ha azért nem alkalmazza az uniós jogot, mert arra a fél maga sem hivatkozott. Ebből adódóan a magyar bíróságok szerint kizárja a Kúria kártérítési felelősségét, ha az uniós jog alkalmazását a felülvizsgálati eljárásra vonatkozó eljárásjogi szabályok miatt mulasztotta el. Arról a kérdésről ugyanis, hogy a kártérítési igény alapjául szolgáló perben a Kúria megsértette-e a jogszabályokat, a felülvizsgálatra vonatkozó eljárásjogi szabályok szerint kell dönteni.
Az adójogi perben a Fővárosi Ítélőtábla a következőképpen érvelt. Az EuB ítélkezési gyakorlata alapján a kártérítési felelősséget a nemzeti jog szabályai szerint kell érvényesíteni, az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés korlátaira tekintettel. E szabályok alatt mind a kártérítési felelősség anyagi, mind a polgári per eljárási szabályait érteni kell. A magyar eljárásjog korlátozza a felülvizsgálati eljárásban vizsgálható jogsértést, a Kúria ugyanis csak a felülvizsgálati kérelemben foglaltakról dönthet. Emellett anyagi jogi szabály is előírja a károsult kárenyhítési kötelezettségét, illetve azt is kimondja, hogy saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. Ezek a szabályok megkülönböztetés nélkül érvényesek a belső és az uniós jogon alapuló kártérítési igényekre. A Fővárosi Ítélőtábla szerint mindezek alapján a fél önhibájának minősül, ha nem hivatkozott az alapperben az uniós előíráson alapuló jogára, és e mulasztásért a Kúria nem
- 5/6 -
tehető felelőssé. Ez a szabály nem akadályozza az uniós jog tényleges érvényesülését, illetve összhangban áll az EuB ítélkezési gyakorlatával.[55] Az adójogi ügyben hozott felülvizsgálati ítéletében a Kúria lényegében hasonló indokolás alapján ugyanerre a következtetésre jutott.[56]
A fogyasztóvédelmi ügyben hozott felülvizsgálati ítéletében a Kúria sok tekintetben megismétli az adójogi ítéletében foglalt indokolását.[57]
A versenyjogi ügyben elsőfokú ítéletet hozó Fővárosi Törvényszék is figyelembe vette a bírósági felülvizsgálat terjedelmére vonatkozó anyagi és eljárásjogi szabályokat a bírósági jogkörben okozott kár megítélése szempontjából.[58] Az ugyanebben az ügyben másodfokon ítéletet hozó Fővárosi Ítélőtábla azt is hangsúlyozta, hogy a kártérítési perben nem lehet olyan jogszabálysértésre hivatkozni, amit a fél az alapeljárásban nem jelölt meg.[59]
A tagállami kártérítési felelősség hátterével kapcsolatban az alábbiakra érdemes röviden emlékeztetni.
Egyes uniós normák - közvetlen vagy közvetett - célja, hogy magánszemélyeket[60] jogokkal ruházzon fel. Az uniós jog végrehajtása főszabály szerint tagállami szinten történik; ennek érdekében a tagállamokat az uniós normák alkalmazásával kapcsolatos általános és speciális kötelezettségek terhelik. A tagállam köteles saját jogrendjét az uniós joghoz igazítani, azaz a tagállamok megfelelő eljárása esetén nem az uniós norma, hanem az azt átültető tagállami szabály érvényesül - ezzel (közvetetten) biztosítva a magánszemélyek uniós jogait. Előfordulhat azonban, hogy a tagállam az uniós jogforrást egyáltalán nem, pontatlanul vagy megkésve hajtja végre vagy ülteti át a saját jogrendjébe. Ilyen esetben a Bizottságnak mint a szerződések őrének feladata az uniós jogok érvényre juttatása, erre azonban nem minden esetben képes. Ilyenkor egyéb kisegítő mechanizmusok jutnak szerephez az uniós norma (közvetlen) érvényesülésének biztosítása érdekében. Ezek az eszközök a tagállami bíróságok előtti jogérvényesítéshez kapcsolódnak, és azokat az EuB dolgozta ki az ítélkezési gyakorlatában.[61] Ide tartozik az uniós jog elsőbbsége és közvetlen hatálya, valamint a nemzeti bíróságok azon kötelezettsége, hogy az uniós joggal összhangban értelmezzék a nemzeti jogot, illetve, amennyiben szükséges, tekintsenek el annak alkalmazásától.[62]
A probléma abból adódik, hogy a tagállami bíróságok előtti "végső" jogvédelmi eszközök is a tagállami jogalkalmazáshoz kötődnek, és nem érvényesülnek minden esetben:[63] a tagállami bíróságok is mulaszthatnak és megsérthetik az uniós jogot.[64] A tagállami bíróságok kárfelelősséget megalapozó jogsértése ennek alapján nem más, mint e fenti mechanizmusok (formai szabályok)[65] nem, vagy nem megfelelő alkalmazása.[66] A tagállami bíróságok előtti jogvédelmet biztosító eszközök (közvetlen hatály, közvetett hatály, félretételi kötelezettség, értelmezési doktrína) megsértése ugyanis azzal a következménnyel járhat, hogy a magánszemélyek nem tudják élvezni az uniós normákból (tartalmi szabályok) származó jogaikat.
A Köbler-doktrína ennek a jogsértésnek az orvosolására szolgál.
A Köbler-ítélet alapjául szolgáló tényállás az alábbiakban foglalható össze. A német állampolgárságú Gerhard Köbler egyetemi tanárként dolgozott az Osztrák Köztársaság területén, amikor kérelmezte, hogy jubileumi jutalma megállapításához számítsák be a korábban a Közösség más tagállamaiban egyetemi tanárként eltöltött éveit. Mivel kérelmét a hatóságok elutasították, Gerhard Köbler állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetésre hivatkozva keresetet nyújtott be az osztrák bíróságon. Az osztrák bíróság - a közösségi jog értelmezésével[67] - arra a következtetésre jutott, hogy a kérdéses jutalom egy hűségjutalom, amely objektíven igazolhatja a közösségi jog munkavállalók szabad mozgását biztosító rendelkezéseivel szembeni derogációt. Erre tekintettel elutasította Gerhard Köbler keresetét.
Ezt követően Gerhard Köbler keresetet terjesztett elő az Osztrák Köztársasággal szemben azon anyagi hátrány megtérítése iránt, amelyet a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság fenti ítélete okozott számára. Arra hivatkozott, hogy az ügyében hozott ítélet ellentétes a közösségi joggal, és a jubileumi jutalom nem tekinthető hűségjutalomnak. A kártérítési perben eljáró osztrák bíróság előzetes döntéshozatali kérelmet terjesztett elő, amelyben több kérdést is megfogalmazott. Ezek lényegében arra irányultak, hogy a tagállam kártérítési felelőssége akkor is fennáll-e, ha a jogsértést egy tagállam legfelsőbb bírói fóruma követte el.
Az EuB a <aid="147589" ssz="1">Köbler-ügyben</a> 2003-ban meghozott ítéletében kimondta, hogy a tagállamok kártérítési felelősségének elve "akkor is alkalmazandó, ha a kérdéses jogsértés végső fokon ítélkező bíróság határozatából ered."[68]
A kártérítés Köbler-ítéletben meghatározott három feltétele (első látásra) nem más, mint amelyeket az EuB korábbi ítélkezési gyakorlatában, a tagállami törvényhozás és közigazgatás jogsértésének esetére meghatározott: "a megsértett jogszabály jogokat állapít meg a magánszemélyek részére, a jogsértés kellően súlyos, és közvetlen ok-okozati összefüggés áll fenn az államot terhelő kötelezettség megsértése és a károsult felek által elszenvedett kár között".[69] Ez a három feltétel "szükséges és elégséges ahhoz, hogy a magánszemélyek számára kártérítéshez való jogot keletkeztessen, ugyanak-
- 6/7 -
kor nem lehet kizárni, hogy az állami felelősség kevésbé szigorú feltételek mellett is megállapítható legyen a nemzeti jog alapján".[70] Ezeknek a körülményeknek az értékelése az egyes helyzetektől függ.[71]
A bíróságok által elkövetett jogsértést illetően e fenti feltételek alkalmazását annyiban pontosította az EuB, amennyiben kimondta, hogy az ítélkezési tevékenység sajátosságaira tekintettel a felelősséget csak abban a kivételes esetben lehet megállapítani, ha a bíróság az alkalmazandó jogot nyilvánvaló módon hagyta figyelmen kívül.[72]
Fontos hangsúlyozni, hogy az EuB nem elégedett meg azzal, hogy visszautaljon a tagállami szabályokra, hanem maga határozta meg a tagállami kártérítési felelősség (anyagi) feltételeit.[73] Ez elsősorban az uniós jog egységes alkalmazásának igényével magyarázható.[74] Mint Tesauro főtanácsnok is rámutatott: "teljesen egyértelmű, hogy a nemzeti jogra történő visszautalás egy diszkriminatív rendszer kialakulásának veszélyével járna, hiszen egyes tagállamok állampolgárai különböző szintű védelemben részesülnének - ha egyáltalán részesülnék - ugyanazzal a jogsértéssel szemben".[75] Másrészt a közös szabályok meghatározása az uniós jog által a magánszemélyek számára biztosított jogok hatékony védelmének érvényesítése érdekében is fontos.[76] Mindezek alapján az EuB is elfogadta, hogy "a tagállamokban azonos, legalábbis hasonló védelem biztosítása érdekében elengedhetetlen, hogy a közösségi jog maga határozza meg a kártérítési igény érvényesítésének legalább a minimális feltételeit, nevezetesen azokat a kritériumokat, amelyek alapján e feltételek fennállása megállapítható".[77]
Amennyiben az uniós jogon alapuló kártérítési felelősség EuB által kidolgozott (anyagi) feltételei fennállnak, a tagállamnak a nemzeti jog felelősségi szabályai szerint kell az uniós jog megsértésével okozott kár következményeit orvosolnia. A bíróságnak az egyedi esettől függően kell meghatároznia, hogy az érintett tagállam felelős-e az felpereseknek okozott károkért, és amennyiben szükséges, meg kell állapítania a kártérítés összegét.[78]
Ugyanakkor a kártérítési felelősségre is érvényes az a megállapítás, hogy az uniós normákból levezethető jogok érvényesítése csak a tagállami bíróságok előtt lehetséges. Mivel pedig az uniós jog nem határoz meg eljárási szabályokat, a kártérítési perben a tagállami eljárási szabályokat kell alkalmazni; a károsult mindössze az igény jogalapjául jelölheti meg az uniós jogot.[79
Amennyiben az uniós jogon alapuló kártérítési felelősség feltételei fennállnak, a tagállam a kárt a nemzeti kártérítésre vonatkozó szabályok szerint köteles megtéríteni. "Közösségi jogszabályok hiányában ugyanis minden tagállam belső jogrendszerének feladata kijelölni a hatáskörrel rendelkező bíróságot, és meghatározni a bírósághoz fordulás azon eljárási szabályait, amelyek célja, hogy biztosítsák azoknak a jogoknak a teljes körű védelmét, amelyeket a közösségi jog szabályai a jogalanyoknak biztosítanak."[80] Az EuB tehát - korábbi ítélkezési gyakorlatának megfelelően - a közösségi jogból származó jogok érvényesítésének módja vonatkozásában, harmonizált szabályok hiányában, visszautalt a tagállami szabályokra.[81]
Annak érdekében, hogy a nemzeti jog szabályai ne jelentsenek akadályt az egyének jogvédelmében, az EuB rögzített néhány alapvető szabályt.[82] Már a Francovich-ítéletben kimondta, hogy a "károk megtérítésére vonatkozó, a különböző nemzeti jogszabályok által meghatározott tartalmi és formai követelmények nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint azok, amelyek a hasonló jellegű, nemzeti jogon alapuló igényekre vonatkoznak, valamint nem lehetnek olyanok, hogy gyakorlatilag lehetetlenné vagy túlzottan nehézzé tegyék a kártérítés elérését".[83]
Kezdetben tehát az EuB azon az állásponton volt, hogy az uniós jog megsértése miatti jogorvoslat a tagállami jog körébe tartozó kérdés, és - az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés korlátai között - a tagállami eljárási szabályokra és jogorvoslatokra hagyatkozott.[84] Az EuB azt is kimondta, hogy a Szerződéseknek "nem állt szándékában új jogorvoslatokat létrehozni".[85 Amint az esetjog haladt előre, a hangsúly az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elveiről az uniós jog megsértésével szembeni hatékony jogvédelem szükségességére tevődött át.[86]
Mindezek alapján nem alkalmazhatók a tagállamok közigazgatási jogkörben okozott kártérítési jogra vonatkozó szabályai, amennyiben nem biztosítják kellően hatékonyan a magánszemélyek uniós jogból eredő jogainak védelmét, illetve akadályozzák a kártérítési felelősség tényleges érvényesülését.[87 Ebből a szempontból figyelembe kell venni, hogy az uniós jog tényleges kártérítést ír elő, és nem teszi lehetővé, hogy a tagállami jogon alapuló bármely további feltétel megnehezítse a kártérítéshez vagy egyéb reparációhoz való hozzájutást.[88] Erre tekintettel ítélkezési gyakorlata során az EuB pontosította a tagállamok által a felelősség végrehajtásánál alkalmazandó feltételeket. Ennek során az uniós joggal ellentétesnek ítélt minden olyan, a tagállami jogban a kötelességszegés tekintetében előírt feltételt, amely túlmutat az uniós jog kellően súlyos megsértésén.[89] A tényleges érvényesülés elve alapján értékelte az EuB többek között a károsult elvárható magatartására, a kártérítés formájára és összegére, és a károkozó vétkességére vonatkozó rendelkezéseket is. Ugyanígy a tényleges érvényesülés elvére hivatkozva mondta ki azt is: a kártérítésnek nem feltétele a tagállamnak betudható uniós jogsértés EuB általi előzetes megállapítása.[90]
- 7/8 -
E fenti megállapítások egyaránt vonatkoznak a tagállami kártérítési felelősség valamennyi esetére, így a törvényhozás, a közigazgatás, valamint a bíróságok által elkövetett jogsértésekre. Az eljárási autonómia korlátai mégis különös jelentőséghez jutnak a bírósági jogkörben okozott kár megtérítése során. A tagállami jogrendek többsége ugyanis szigorú feltételekhez köti a kártérítési felelősség érvényesítését, különösen a végső fokon eljáró bíróságok által hozott határozatok esetén.[91] Az anyagi jogi szabályok vonatkozásában elsősorban a jogsértés súlyosságához, valamint felróhatóságához kapcsolódó korlátozásokkal szembesülhetünk. Az eljárásjogi feltételek leggyakrabban a res judicata elvhez, valamint a jogorvoslati lehetőségek előzetes kimerítéséhez kapcsolódnak. Egyes tagállamokban feltétel a jogsértő határozat előzetes megváltoztatása, hatályon kívül helyezését is.[92]
Az eddigiekben általánosságban mutattuk be a bírósági jogkörben okozott kár megtérítésének belső jogi szabályait, valamint az uniós jog által támasztott követelményeket. Ezt követően röviden felvetettük, hogy a jogelvek szintjén milyen konfliktusok jelentkezhetnek az uniós és a tagállami szabályok között.
A továbbiakban konkrét válaszokat keresünk arra a kérdésre, hogy a magyar anyagi és eljárásjogi szabályok, illetve azoknak a bírósági alkalmazása megfelel-e az EuB ítélkezési gyakorlatában kidolgozott feltételeknek. Ennek során egyenként elemezzük a magyar anyagi jog és perjog, illetve az ítélkezési gyakorlat azon szabályait, amelyek korlátozzák az uniós jogot sértő bírósági ítéletekre hivatkozva előterjesztett kártérítési igények teljesítését.
Ezzel azokat a kérdéseket válaszoljuk meg, hogy összeegyeztethetők-e az uniós joggal azok a magyar szabályok, illetve jogelvek, amelyek értelmében:
(a) Az állam nem felelős a magánszemélyekkel szemben az uniós jog megsértésével okozott kárért.
(b) A bírósági jogkörben okozott kártérítési per alperese a bíróság, és nem az állam.
(c) Az uniós joggal harmonizált magyar jog alkalmazásával összefüggésben nem vethető fel a bíróságok kártérítési felelősségének kérdése.
(d) Az uniós jog megsértésével okozott kárfelelősség fennállását a magyar jog alapján kell elbírálni.
(e) Jogerős ítélet tartalmára hivatkozással nem lehet kártérítési pert indítani.
(f) Jogértelmezési tévedés csak kirívóan súlyos esetekben szolgálhat kártérítés alapjául.
(g) A kártérítésnek feltétele a jogorvoslatok előzetes kimerítése.
(h) A Kúria által elkövetett jogsértést a felülvizsgálatra vonatkozó szabályokra tekintettel kell megítélni.
A tanulmány 2.2. részének (a) pontjában ismertetett, az állam mint alperes által felhozott érvekre tekintettel röviden utalunk a kötelezettségszegési eljárás és a tagállami kártérítési felelősség közötti összefüggésekre.
Mindkét eljárás valamely tagállami szerv jogsértése miatt indul, és elvileg ugyanazok a magatartások szolgálnak mindkét eljárás alapjául. A legtipikusabb példa az irányelvek átültetésének elmulasztása, ez a törvényhozói jogsértés mind kötelezettségszegési, mind kártérítési eljárást maga után vonhat. Elméletileg ugyanez a helyzet a bíróságok jogsértése esetén, bár uniós jogot sértő tagállami ítélkezési gyakorlat miatt mindeddig csak a legvégső esetben indult kötelezettségszegési eljárás.[93]
Ugyanakkor, a két eljárás egymástól független és bizonyos szempontból más célokat szolgál.
A kötelezettségszegési eljárást[94] a Bizottság indítja az EuB előtt, ha úgy találja, hogy egy tagállam nem teljesítette az uniós jogból eredő kötelezettségeit. Amennyiben az EuB megállapítja a jogsértést, úgy bírság megfizetésére kötelezheti a tagállamot. Mindez azonban csak közvetetten biztosítja a tagállami jogsértés miatt károsult magánszemélyek jogainak védelmét, akik kárigényüket a tagállami kárfelelősség elvére hivatkozva érvényesíthetik a nemzeti bíróságok előtt.
A tagállami kárfelelősség célja, hogy a tagállami szervek uniós jogsértéséből eredő, magánszemélyeket ért károk megtérítését biztosítsa. Az EuB a Szerződések rendelkezéseiből[95] vezette le azt az elvet, amely szerint a tagállamok kötelesek megtéríteni a magánszemélyeknek okozott károkat, amelyek a közösségi jog nekik betudható megsértéséből származnak.[96] A kártérítési igényt a tagállami bíróságok előtt lehet érvényesíteni.[97]
Kártérítési per ennek alapján a kötelezettségszegési eljárástól függetlenül, amellett vagy anélkül is indítható. Előfordul, hogy a károsultak azt követően indítanak kártérítési pert, hogy tudomást szereztek a tagállam - kötelezettségszegési eljárásban történő - elmarasztalásáról. Ebben az esetben a kártérítési perben nem kell külön vizsgálni a jogsértés megtörténtét, illetve annak súlyosságát.[98] Ugyanakkor a kötelezettségszegési eljárás lefolytatása és a tagállam marasztalása nem feltétele a tagállami kártérítési felelősség megállapításának, a magánszemélyek ettől függetlenül is jogosultak kártérítési pert indítani a tagállami bíróságok előtt.[99] Ez egyrészt az uniós jog hatékonyságának elvével, másrészt pedig a két eljárás közötti eltérésekkel magyarázható.[100]
Amennyiben a kötelezettségszegési eljárást tekintjük az állam "közjogi" felelősségének érvényesítésére hivatott eljárásnak, úgy meg kell jegyezni, hogy ez nem zárja ki az állam magánszemélyekkel szemben fennálló kártérítési felelősségét. Ez utóbbi kötelezettség az uniós jog alapján, az uniós jog megsértésének esetén terheli a "tagállamot", illetve annak szerveit. Ettől eltérő - és a
- 8/9 -
nemzeti jogra tartozó - kérdés, hogy a tagállam vagy annak szerve lesz-e a helytállni köteles fél.
A tanulmány 2.2. részének (c) pontjában ismertetett érvek ellenében fontos hangsúlyozni, hogy az uniós jogforrás átültetése a nemzeti jogba, illetve a belső jogszabályban deklarált jogharmonizáció önmagukban nem zárják ki az uniós norma megsértését. Előfordul, hogy egy belső jogszabály a jogharmonizációs záradék ellenére nem felel meg az uniós jognak, illetve az is, hogy a tagállami jogalkalmazó szervek azt nem az uniós jognak megfelelően értelmezik. A magánszemélyeket ennek következtében ért kár ugyanúgy megalapozza a kártérítési felelősséget, mint az irányelv átültetésének elmulasztása.[101]
Ami a bíróságokat illeti, az uniós jog megsértése akkor is megvalósul, ha az uniós joggal összhangban álló belső jogi szabályokat a tagállami bíróság nem az uniós jognak megfelelően alkalmazza.
E tekintetben érdemes röviden emlékeztetni arra, hogy a tagállami bíróságokat az uniós jog alkalmazásával összefüggésben a közvetlen hatály elve,[102] a közvetett hatály elve (értelmezési kötelezettség)[103] és az uniós joggal ellentétes nemzeti jog mellőzésének elvéből[104] adódóan kötelezettségek terhelik. Ezeket az előírásokat tekinthetjük eljárási jellegű uniós szabályoknak, szemben az anyagi normákkal, amelyeket a konkrét jogforrások tartalmaznak. Ezen eljárási szabályok értelmében a tagállami bíróságoknak az előttük folyamatban lévő eljárásban nem csak a tagállami belső, hanem az uniós anyagi jogot is alkalmazniuk kell, méghozzá az uniós jog céljának megfelelő tartalommal.[105] Ezek mellett - az ügyben további jogorvoslattal nem támadható határozatot hozó - bíróságokat sajátos, részben anyagi és részben eljárásjogi kötelezettségként előzetes döntéshozatali kérelem előterjesztésének kötelezettsége is terheli.[106]
A fentiekből következően - a jogszabályi szinten deklarált jogharmonizáció ellenére - nem kizárt, hogy a bíróságnak kétségei merüljenek fel az uniós szabály értelmezési tartalmát illetően. Ilyen esetben pedig indokolt lehet az előzetes döntéshozatali kérelem előterjesztése.
Mindezek alapján téves az álláspont, amely szerint a jogharmonizáció deklarálása kizárja az uniós jog megsértését, illetve feleslegessé teszi előzetes döntéshozatali kérelem előterjesztését. Ezenfelül akár az uniós anyagi normát sértő ítélet meghozatala, akár az előzetes döntéshozatali kérelem előterjesztésének elmulasztása, a további feltételek teljesülése esetén, kártérítési kötelezettség alapjául szolgálhat. E megállapítás annál is inkább igaz, mert az ezzel ellentétes értelmezés arra vezetne, hogy kizárólag a törvényhozás mulasztását (irányelv késedelmes vagy nem megfelelő átültetése, uniós joggal ellentétes nemzeti szabályozás fenntartása) lehetne uniós jog megsértésének, illetve tagállami kárfelelőssége megalapozó magatartásnak tekintetni. Ez pedig ellentmondana az EuB ítélkezési gyakorlatának.
A Gyulai Törvényszék 2014 nyarán előzetes döntéshozatali kérelmet nyújtott be az EuB-hoz,[107] amelynek harmadik kérdése úgy szól: "Az, hogy az uniós jog megszegéséből eredő kártérítési felelősség alanya a tagállam, kizárja-e e felelősség szabályainak alkalmazását a jogsértést ténylegesen elkövető tagállami szervvel szemben ezen az alapon indított kártérítési kereset elbírálása során?"
Az ítélkezési gyakorlat megosztott e tekintetben, a tanulmány 2.2. résznek (b) pontjában ismertetett esetekben a magyar bíróságok igenlő választ adtak erre a kérdésre.
Ez az álláspont azonban téves. Nem befolyásolja ugyanis az uniós jogban előírt "tagállami" kártérítési felelősség elvének alkalmazását az a tény, hogy a magyar eljárásjog szabályai alapján a bírósági jogkörben okozott kártérítési per alperese az önálló jogi személyiséggel rendelkező bírói szerv, és nem az állam. Az uniós jogi "tagállami kárfelelősség" elvét a tagállami szervekkel szemben is lehet érvényesíteni. Az uniós jog ugyanis a tagállami egység nemzetközi jogban ismert elvének oldaláról közelíti meg a kérdést, és így nem csak magát az államot, hanem az állam valamennyi szervét is e fogalom hatálya alá vonja.[108] Ebből két dolog következik.
Egyrészt, az uniós tagállami kárfelelősséget bármely állami szerv által elkövetett jogsértés megalapozhatja. Az uniós jog alkalmazásával összefüggésben - részben eltérő jellegű - kötelezettségek hárulnak mind a tagállami törvényhozásra, mind a közigazgatásra, mind pedig az igazságszolgáltatásra. Az uniós (tartalmi) szabály sérelmét bármelyik szerv részéről elkövetett (formai) jogsértés megvalósíthatja. E jogsértés pedig, attól függetlenül, hogy azt melyik szervnek lehet betudni, megalapozza a tagállami kártérítési felelősségét.[109] Másrészt, e kárfelelősség érvényesítése független attól, hogy ki a helytállásra kötelezett szerv, illetve - eljárásjogi szempontból - az állam, vagy pedig annak valamely szerve ellen kell megindítani a pert.
Ezt az EuB kifejezetten kimondta a szövetségi állam és tartományai közötti hatáskörmegosztás szabályaival kapcsolatos Konle-ügyben[110] hozott ítéletében, amikor úgy fogalmazott: "Minden tagállamnak biztosítania kell, hogy a közösségi jog megsértésével az egyéneket ért károkat megtérítsék, függetlenül attól, hogy a kárt melyik állami szerv okozta, és az érintett tagállam joga alapján melyik szerv köteles a kárt megtéríteni. A tagállamok e felelősség alól nem mentesülhetnek azáltal, hogy a szervek közötti hatáskör- és felelősség-megosztási belső szabályokra utalnak. A közösségi jog nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy megváltoztassák ezeket a belső szabályokat. Egy szövetségi elven felépü-
- 9/10 -
lő tagállam közösségi jogból fakadó kötelezettségeinek akkor is eleget tehet, ha nem a szövetségi állam biztosítja az egyéneket a közösségi joggal ellentétes nemzeti intézkedések folytán ért károk megtérítését, amennyiben a tagállami eljárási rendelkezések a közösségi jogon alapuló alanyi jogok hatékony védelmét teszik lehetővé, és e jogok érvényesítése nem nehezebb, mint a tagállami jogból fakadó alanyi jogok érvényesítése".[111]
Az állam közjogi szerveinek felelősségével kapcsolatos Haim-ügyben hozott ítéletben az EuB megerősítette a fent kimondottakat. "A magánszemélyekkel szemben fennálló kártérítési kötelezettség a közösségi jog értelmében magát a tagállamot terheli.[112] Ugyanakkor, amennyiben a belső jogi szabályok alkalmasak a magánszemélyek közösségi jogból eredő jogainak a hatékony védelmére, úgy nem feltétlenül szükséges, hogy maga a tagállam teljesítse a kártérítést. Az EuB ítélkezési gyakorlatából nem következik, hogy a tagállam csak akkor tesz eleget a közösségi jogból eredő kötelezettségeinek, ha maga áll helyt az egyéneket ért azokért a károkért, amelyek a közösségi joggal ellentétes tagállami intézkedésekből fakadnak. Ez azokra a tagállamokra is vonatkozik - függetlenül attól, hogy szövetségi államok-e vagy sem -, amelyekben bizonyos jogalkotási és igazgatási feladatokat nem az állam, hanem decentralizált módon működő autonóm testületek, vagy más közjogi intézmények végeznek. Ezekben a tagállamokban a közjogi testületek megtéríthetik a közösségi joggal ellentétes nemzeti intézkedéséből az egyéneket ért kárt. Nem ütközik a közösségi jogba, ha a tagállam felelőssége mellett e közjogi testület felelőssége is megállapítható azokért a károkért, amelyek az egyéneket e testület közösségi joggal ellentétes intézkedési folytán érték."[113]
Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla tanácsai érveltek helyesen, amikor kimondták, hogy a tagállami kártérítési felelősség elvének alkalmazása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a magyar jog alapján maguk a bíróságok kötelesek helytállni, és nem az állam.
A Fővárosi Ítélőtábla az adójogi perben kimondta, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a Köbler-ügyben hozott ítéletet azért nem tekintette alkalmazandónak az előtte folyamatban lévő, a bírósággal szembeni eljárásban, mert az az osztrák állam ellen indított perben született. Az ugyanis az osztrák és a magyar jog közötti különbség következménye, hogy az egyik esetben az állam, míg a másikban maga a bíróság köteles helytállni. Ez a körülmény azonban sem a kártérítési felelősség feltételein, sem pedig azok alkalmazandóságán nem változtat.[114]
Hasonlóképpen helyesen utalt rá a Fővárosi Ítélőtábla egy másik ítélkező tanácsa az állam ellen indított szavatossági perben, hogy a tagállami kártérítési felelősséget azokban a tagállamokban lehet (kell) közvetlenül az állam ellen érvényesíteni, amelyekben nem lehetséges a kárt közvetlenül okozó szervet perelni. Ezzel szemben a magyar jogban a bírósági jogkörben okozott kárért a kárt okozó bíróság köteles helytállni. E szabály megfelel az uniós előírásoknak, mivel megkülönböztetés nélkül érvényes mind a magyar, mind az uniós jog megsértése alapján indított perekre, és nem akadályozza túlzott mértékben az uniós jogból eredő igények érvényesítését.[115]
Ugyanígy helyes a Fővárosi Ítélőtábla érvelése a fogyasztóvédelmi ügyben, amelyben megállapította, hogy a bírósági jogkörben okozott kárért a bíróság köteles helytállni, és az államot nem terheli mögöttes felelősség.[116] A másodfokú bíróság érvelésével a Kúria is egyetértett felülvizsgálati eljárásban.[117]
Ugyanerre a következtetésre jutott a Fővárosi Ítélőtábla - az adójogi ügyben ítélkezővel azonos tanácsa - a versenyjogi ügyben.[118]
Mindebből az következik, hogy a magyar jogban az uniós jogot sértő bírósági határozatokkal okozott kárért maga a bíróság köteles helytállni, azaz a tagállami kártérítési felelősség Köbler-ügyben megfogalmazott elvét, az ott meghatározott feltételek szerint, a bírósággal szemben indított perben is lehet, illetve kell alkalmazni.[119]
Összetett kérdés, hogy a kártérítési felelősség megítélése szempontjából az uniós vagy a magyar szabályokat kell-e figyelembe venni. Bár az uniós jog alkalmazásának sajátosságai, valamint az alkalmazott feltételek hasonlósága miatt a két felelősségi rendszer több ponton is összefonódik, ez azonban nem jelenti, hogy azokat nem lehetne, és nem kellene elhatárolni egymástól.
A magyar jogban a Ptk. határozza meg a bírósági jogkörben okozott kártérítési felelősség szabályait,[121] amelyek a következők: jogellenesség, felróhatóság,[122] bírósági jogkör gyakorlása[123] során bekövetkezett kár, valamint okozati összefüggés.
Felmerül a kérdés, hogy a jogellenesség a belső jogi norma megsértésére korlátozódik, vagy az uniós norma megsértése is vonatkozik. A bírósági határozatok arra engednek következtetni, hogy a Ptk. alapján fennálló kártérítési felelősség az uniós norma megsértése esetén ugyanazon feltételek mellett állapítható meg, mintha belső norma sérült volna.[124] Ez az álláspont nem kifogásolható.
Ezt állapította meg a Fővárosi Törvényszék az adójogi ügyben,[125] valamint a versenyjogi ügyben hozott ítéleteiben. Ez utóbbi ítélet értelmében a közvetlen hatállyal rendelkező uniós normák a magyar jog részeként érvényesülnek.[126]
A kártérítési kötelezettség jelen elemzés szempontjából releváns, a magyar jogban érvényesülő további szabályai a következők.[127] Téves jogalkalmazás esetén a felelősséget csak a kirívóan súlyos jogértelmezési és jogalkalmazási tévedés, illetve a nyilvánvaló és kirívó jogsértés alapozza meg.[128] Jogerős ítélet tartalmára hi-
- 10/11 -
vatkozással kártérítési per nem indítható.[129] Ezeket a feltételeket a bírósági jogkörben okozott kártérítés anyagi jogi feltételeinek tekinthetjük, amelyekhez csatlakozik a rendes jogorvoslat igénybe vételére vonatkozó - az EuB által eljárásjoginak tekintett[130] - feltétel.[131]
Az EuB a Köbler ítéletben meghatározta az uniós jog alapján fennálló, a bírósági jogkörben okozott kártérítés feltételeit, amelyek a következők: magánszemélyek részére alanyi jogokat biztosító uniós norma megsértése, végső fokon ítélkező bíróság határozatából eredő kár, alkalmazandó jog nyilvánvaló figyelmen kívül hagyása, valamint közvetlen okozati összefüggés az államot terhelő kötelezettség megsértése és a károsult felek által elszenvedett kár között.
Ezek közül az alkalmazandó jog nyilvánvaló figyelmen kívül hagyását kell kiemelni.[132] Amennyiben e feltétel teljesül, az - kár és okozati összefüggés fennállása esetén[133] - önmagában elég ahhoz, hogy a magánszemélyek számára kártérítéshez való jogot keletkeztessen.
Amennyiben azonban a nemzeti jog lehetővé teszi, nincs akadálya, hogy a nemzeti bíróságok a kártérítési felelősséget ennél kevésbé szigorú szabályok alapján állapítsák meg.[134] Az EuB azt is kimondta, hogy a nemzeti jog meghatározhat a jogsértés jellegére vagy fokára vonatkozó feltételeket, azonban ezek nem lehetnek szigorúbbak azoknál, mint amelyek az alkalmazandó jog nyilvánvalóan nem kielégítő ismeretére vonatkoznak.[135] Az EuB a későbbi ítélkezési gyakorlatában az uniós joggal ellentétesnek ítélt minden olyan, a tagállami jogban a kötelességszegés tekintetében előírt feltételt, amely szigorúbb, mint az uniós jog kellően súlyos megsértésére vonatkozó előírás.[136]
Mindezek alapján az uniós jog megsértésén alapuló kártérítési perben a jogsértés súlyának értékelésekor figyelembe kell venni az uniós jogban megfogalmazott (anyagi jogi) feltételeket. Az e feltételeknél szigorúbb előírások ugyanis sértik az uniós jog hatékony érvényesülésének elvét, és nem alkalmazhatók.
Az uniós jogot sértő bírósági határozatokkal okozott kár megtérítésének kötelezettsége levezethető akár az uniós, akár a belső jog szabályaiból. Az előbbi esetben a kártérítési felelősség jogalapjául a Köbler-ítélet szolgál, míg az utóbbi esetben az a Ptk. szabályaiból és az uniós jog közvetlen hatályából következik. A belső jog alapján fennálló kártérítési felelősség alapja az a megfontolás, hogy a Ptk. értelmében vett jogellenességet az uniós jog megsértése is megalapozza.
Akár az uniós, akár a belső jogi jogalapot tekintjük a kártérítési felelősség kiindulópontjának, a kártérítési felelősség elbírálása során végső soron ugyanazokat az anyagi szabályokat kell figyelembe venni. Mindkét esetben a belső jog alapján kell elbírálni a kárfelelősséget, azonban egyik esetben sem lehet eltekinteni attól, hogy figyelembe vegyük az uniós jogban meghatározott feltéteket. A belső jog szabályai ugyanis nem korlátozhatják az uniós jog, és a Köbler-doktrína tényleges érvényesülését. Ebből adódóan a Ptk. rendelkezéseinek és magyar jogban előírt feltételeknek az uniós jog megsértésének esetére történő alkalmazása feltételekhez kötött. A magyar szabályok akkor felelnek csak meg az uniós kritériumoknak, ha nem támasztanak szigorúbb követelményeket az EuB ítélkezési gyakorlatának értelmében vett "uniós jog kellően súlyos jogsértésénél".[137]
A továbbiakban ennek figyelembevételével elemezzük a magyar bíróságok által alkalmazott kritériumok összeegyeztethetőségét az uniós előírásokkal.
A Kúria ítélkezési gyakorlatának értelmében a kártérítési per nem teremt új jogorvoslati fórumot a fél számára kedvezőtlen jogerős ítélet felülvizsgálatára.[138] Emellett az is állandósult ítélkezési gyakorlat, hogy nem szolgálhat kártérítés alapjául, ha a fél a jogerős ítéletet érdemben, vagy eljárási szabálysértésre hivatkozva vitatja.[139] Ez az elv azon a megfontoláson alapul, hogy a kártérítési per bírósága nem bírálhatja felül a sérelmesnek tartott jogerős ítéletet, és nem állapíthatja meg annak jogellenességét.[ Jogellenesség hiányában pedig a bíróság kártérítési felelőssége nem állapítható meg.[140]
Érdemesnek tartjuk megjegyezni, hogy az Alkotmánybíróság szerint az ítélt dolog elve nem akadályozza a kártérítési per bíróságát az alapeljárásban hozott ítélet felülbírálatában.[141] Az Alkotmánybíróság két, a bírósági jogkörben okozott kár feltételeivel kapcsolatos határozatában azt hangsúlyozta, hogy a kártérítési per indítása nem ellentétes az ítélt dolog elvével, tekintettel a két eljárás tárgya és a peres felek személye közötti különbségekre. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság szerint sem lehetséges a kártérítési perben újra - közvetetten - felülvizsgálni az alapügyben hozott döntést, mert az ellentétes lenne a jogbiztonság követelményével és a harmadik személyek jogainak védelmével.[142]
Mindezek alapján a magyar jog lényegében kizárja a szűk értelemben vett bírói jogkörben okozott kártérítés lehetőségét, amikor kimondja, hogy jogerős ítélet tartalmára hivatkozással nem lehet kártérítési pert indítani.[143]
Hasonló korlátozás több tagállami jogrendben ismert, és alkalmazása összefügg azzal az ítélt dologhoz fűződő jogerő elvével.[144] A jogirodalom nagyrészt egyetért azzal, hogy a (szűken vett) jogerő fogalma - az eljárás tárgya, a jogalap és a felek különbözősége miatt - nem szenved csorbát a kártérítési felelősség érvényesítése esetén.[145]
Mindezek alapján téves az a bírói álláspont, amely szerint a magyar jogban nincs az uniós jog által tiltott anyagi jogi előfeltétele az igényérvényesítésnek. Sérti
- 11/12 -
az uniós jog hatékony érvényesülését, így azzal összeegyeztethetetlen az a szabály, amely kizárja a jogerős ítélet tartalmára hivatkozással előterjesztett igény teljesítését. E szabály következetes alkalmazása az uniós jog megsértésén alapuló kártérítési felelősség teljes kizárását jelenti, az eljárási alapelvek megsértésére alapított igények (pl. tisztességes eljáráshoz, a jogviták ésszerű időn történő elbírálásához való jog) kivételével.[146] Ezt az EuB ítélkezési gyakorlata nem teszi lehetővé, figyelemmel arra is, hogy a Köbler-ügy alapjául is téves anyagi jogi jogértelmezés szolgált.[147]
Az EuB a Köbler-ügyben hozott ítélet indokolásában - az eljárásban észrevételt előterjesztő tagállamok fenntartásaira válaszolva - kifejtette, hogy a kártérítési felelősség kizárásának indokaként sem a jogbiztonság,[148] sem a jogerő elveire alapozott érvek sem fogadhatók el.[149] Fontos hangsúlyozni, hogy az EuB szűken értelmezi a jogerő fogalmát, és ítélkezési gyakorlata értelmében a res judicata nem képezi akadályát a kártérítési per indításának tekintettel arra, hogy mind e per tárgya, mind a peres felek személye különbözik az alapeljárás tárgyától és az abban érintett felektől.[150] Az EuB szerint az, ha lehetőség van a téves ítéletekből eredő joghatások korrigálása, hozzájárul a jogrendszer minőségének javításához és a bíróságok tekintélyét növeléséhez.[151]
Mindezek alapján az uniós jog megsértésére hivatkozva előterjesztett kártérítési perekben nem lehet alkalmazni a jogerős ítélet tartalmi felülvizsgálatára vonatkozó korlátozást. Az uniós jog értelmében a kártérítési per bíróságának lehetősége van, illetve kötelessége vizsgálni az alapperben végső fokon eljáró bíróság által hozott (rendszerint jogerős) határozat tartalmát.[152]
Ennek alapján a Székesfehérvári Törvényszék[153] és a Fővárosi Ítélőtábla[154] jártak el helyesen, amikor az uniós jogot sértő jogerős ítélet tartalmára hivatkozva előterjesztett kereseteket érdemben vizsgálták a fogyasztóvédelmi, illetve az adójogi ügyben. Meg kell jegyezni, hogy sem a fogyasztóvédelmi, sem az adójogi ügyben hozott határozatok nem tartalmaznak utalást az uniós joggal összeegyeztethetetlen, a kártérítési felelősséget kizáró szabály létezésére, illetve mellőzésének indokaira.[155] Egyedül a Fővárosi Ítélőtábla versenyjogi ügyben hozott határozata tért ki arra, hogy van lehetőség a kártérítési perben vizsgálni a kereset alapjául szolgáló határozat jogellenességét. Ugyanakkor ebben az ügyben nem az uniós jog hatékony érvényesülésének szabályára, hanem a két alkotmánybírósági határozatra hivatkozott e bíróság.[156]
A jogsértés súlyosságához kapcsolódó feltétel lényegében ugyanúgy jelenik meg a magyar és az uniós jogban, így a magyar előírás alkalmazása az uniós jog megsértésének eseteire összeegyeztethető az EuB ítélkezési gyakorlatával.[157]
Az EuB a Köbler-ítéletben kimondta, hogy az ítélkezési tevékenység sajátosságaira és a jogbiztonság elvére figyelemmel, a kártérítési felelősség fennállása csak kivételesen, abban az esetben állapítható meg, ha a bíróság az alkalmazandó jogot nyilvánvaló módon hagyta figyelmen kívül.[158] Mivel az EuB mindeddig csak két döntésében elemezte ezt a feltételt, nem áll rendelkezésre kidolgozott ítélkezési gyakorlat annak értékeléséről. A Köbler-ügyben az EuB meghatározott néhány feltételt, amelyek alapján vizsgálni lehet a jogsértés súlyosságát.[159] Az EuB szerint e körben különösen annak van jelentősége, hogy mennyire volt egyértelmű a megsértett jogszabály, valamint mennyire volt menthető a jogsértés. Figyelembe kell venni, ha valamely uniós intézmény már állást foglalt a kérdésről, illetve kellően súlyos az jogsértés, amely az EuB e tárgyban kialakított ítélkezési gyakorlatának nyilvánvaló figyelmen kívül hagyásának eredménye. Emellett az is szempont, hogy a tagállami bíróság eleget tett-e az előzetes döntéshozatali kérelem előterjesztésére vonatkozó kötelezettségének.[160]
E feltételek teljesülését az EuB maga is nagyon szigorúan értékeli, és a Köbler-ügyben - a főtanácsnoki állásfoglalás ellenében - nem is találta kellően súlyosnak a jogsértést.[161] Az EuB és a tagállami bíróságok ítélkezési gyakorlatának ismeretében felmerül a kérdés, hogy van-e egyáltalán gyakorlati jelentősége a doktrínának, tekintettel a jogsértés súlyosságára vonatkozó szigorú előírásoknak.[162] Az uniós jognak ez a feltétele ugyanis olyan szigorú kritériumot támaszt a kártérítési felelősség tényleges érvényesülése elé, amelyet igen nehéz teljesíteni.[163]
Mindezektől függetlenül az EuB az uniós joggal összeegyeztethetetlennek minősítette azokat a tagállami jogban alkalmazott feltételeket, amely más jellegű és (látszólag) szigorúbb feltételekhez kötik a kártérítési felelősség érvényesítését, mint az uniós jog kellően súlyos megsértése. Nem összeegyeztethető az uniós joggal az olyan előírás, amely - bizonyos esetekre - teljes mértékben, azaz mérlegelést nem engedve, zárja ki a kártérítési felelősséget. Így nem alkalmazható az az előírás, amely kizárja az állam felelősségének megállapítását, amennyiben a jogszabálysértés bíróság által végzett jogszabály-értelmezésből,[164] illetve a tényállás és a bizonyítékok értékeléséből[165] ered. Hasonlóképpen nem lehet a kártérítési felelősséget a bíró szándékos vagy súlyosan kötelességszegő károkozásához kötni.[166] Ezek a szabályok ellentétesek azzal az elvvel, amely a magánszemélyek közösségi jogai hatékony bírósági védelmét írja elő.
Az uniós jogban előírt, az "alkalmazandó jog nyilvánvaló figyelmen kívül hagyására" vonatkozó feltétel - álláspontunk szerint - megfeleltethető a magyar jogban a felróhatóság értékelésére alkalmazott, nyilvánvaló és súlyos jogsértés kritériumának. Ebből adódóan e hazai feltétel alkalmazása összeegyeztethető az uniós joggal.
Megjegyezzük, hogy a jogsértés súlyosságának értékelését a Fővárosi Ítélőtábla a fogyasztóvédelmi[167] és a versenyjogi ügyekben[168] a magyar jog, míg a Fővárosi Törvényszék a versenyjogi ügyen[169] az uniós jog alapján
- 12/13 -
végezte el, és lényegében ugyanazokat a kritériumokat alkalmazták.
A kártérítési felelősség anyagi szabályainak elemzését követően két, az EuB ítélkezési gyakorlatában eljárásjoginak tekintett előírás alkalmazását vizsgáljuk meg. Arra keresünk választ, hogy az EuB ítélkezési gyakorlata alapján összeegyeztethető-e a Köbler-doktrínával a kártérítési felelősség érvényesítését a jogorvoslatok előzetes kimerítéséhez kötni, illetve a kérelemhez kötöttség elvére tekintettel korlátozni.
Az eljárási autonómia elve értelmében az uniós jogon alapuló kártérítési felelősség feltételeinek fennállása esetén a tagállam a kárt a belső jog kártérítésre vonatkozó szabályai szerint köteles megtéríteni.[170] A tagállami eljárási szabályok alkalmazásának az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvei jelentik a korlátját. Az előbbi alapján a tagállami jogorvoslati rendszer nem diszkriminálhatja az uniós jogot a tagállamihoz képest, az utóbbi értelmében pedig a jogorvoslat nem teheti lehetetlenné vagy aránytalanul nehézzé a közösségi jog érvényesítését.[171]
A tagállami jogrendszerek többsége - a magyarhoz hasonlóan - a jogorvoslatok előzetes kimerítéséhez köti a kártérítési felelősség megállapítását.[172] A jogirodalom szerint ez az általánosan alkalmazott korlátozás a károsult kárenyhítési kötelezettségének elve alapján elfogadható és indokolt.[173]
Az EuB ítélkezési gyakorlata értelmében e feltétel alkalmazása összeegyeztethető az uniós joggal. A nemzeti bíróság jogosult a megtérítendő kár összegének meghatározásakor vizsgálni, hogy a károsult a tőle elvárható gondossággal járt-e el a veszteség elkerülése vagy mértékének enyhítése érdekében, és különösen, hogy igénybe vette-e a rendelkezésé álló valamennyi jogorvoslati lehetőséget.[174] A jogorvoslatok előzetes kimerítésére vonatkozó belső jogban előírt követelmény, ennek alapján, az egyenértékűség és az uniós jog hatékony érvényesülésének elvei által támasztott korlátok között alkalmazandó.[175]
A Kúria felülvizsgálati jogkörének szabályai kétségtelenül korlátozzák az uniós jog hatékony érvényesülését és magánszemélyek uniós jogból eredő jogainak gyakorlását. A kérelemhez kötöttség elve ugyanis megakadályozza, hogy a Kúria hivatalból alkalmazza az uniós jogot.[176]
A magyar ítéletekben az eljáró bíróságok elsősorban azt elemezték, hogy e felülvizsgálati jogkör korlátozása összeegyeztethető-e a kártérítési felelősség szabályaival, és felróható-e a Kúriának, ha e korlátozásból eredően hoz az uniós jogot sértő ítéletet.
Ezzel szorosan összefüggő kérdés, hogy az uniós jogot a bíróságok hivatalból kötelesek-e alkalmazni, illetve hogyan viszonyul e kötelezettség a kérelemhez kötöttség eljárási szabályaihoz. Ez a probléma a magyar jogban nem korlátozódik a legfelsőbb bíróság előtti eljárásra, mivel a kérelemhez kötöttség elve az első és másodfokon eljáró bíróságokra nézve is irányadó. Ebből adódóan e fejezetben általánosságban vizsgáljuk a kérelemhez kötöttség és az uniós jog ex officio alkalmazására vonatkozó előírás viszonyát.
A közösségi jog közvetlen hatályának[177] és elsőbbségének[178] elveiből, valamint a hatékony bírósági jogvédelem szabályából[179] alapján arra következtethetünk, hogy az uniós jogot a bíróságok minden esetben kötelesek hivatalból alkalmazni.[180] Ez a látszólag általános érvényű előírás azonban nem korlátlanul érvényesül.
Az uniós jog a tagállami belső jog részét képezi és ugyanolyan eljárási szabályok között érvényesül, mint a tagállami jog.[181] Felmerül a kérdés, hogy mennyiben alkalmazhatók azok az eljárási szabályok, amelyek korlátozzák az uniós jog hatékony érvényesülését.
A kérelemhez kötöttség elve olyan szabály, amely a tagállami eljárási autonómia elvéből adódóan - az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés korlátai között - uniós norma alkalmazása esetén is irányadó. A kérelemhez kötöttség és a tényleges érvényesülés elveinek viszonyával az EuB több ítéletében is foglalkozott.[182] Az ítélkezési gyakorlatból az alábbiak következnek. Az eljárásjogi alapelvekre (felek szabad rendelkezési joga, védelemhez való jog) tekintettel összeegyeztethető az uniós joggal az olyan előírás, amely korlátozza a bíróságokat az uniós jog hivatalból történő alkalmazásában.[183] Az uniós jog alkalmazásának korlátai ugyanis ezekben az esetekben ésszerűen indokolhatók. Ugyanakkor bizonyos körülmények között a bíróságok kötelesek eltekinteni a kérelemhez kötöttség elvének alkalmazásától. Egyrészt, amennyiben a félnek - az eljárás ténybeli és jogi körülményeire tekintettel - nincs és nem is volt lehetősége arra, hogy az uniós jog szabályaira maga hivatkozzon a bíróság előtt.[184] Másrészt, az uniós jog hivatalbóli alkalmazását a fogyasztók jogainak hatékony védelme is megkövetelheti.[185] Harmadrészt, az egyenértékűség elvére tekintettel a tagállami jogrendben létező közrendi klauzulára is figyelemmel kell lenni az uniós jog alkalmazása során.
Mindezek alapján a kérelemhez kötöttség és a felülvizsgálati jogkör szabályainak uniós joggal való összeegyeztethetősége függ attól, hogy ezek az eljárásjogi előírások milyen típusú uniós norma érvényesülését akadályozzák. Az alábbiakban e szempontból elemezzük a magyar bíróságok előtti ügyeket, arra helyezve a hangsúlyt, hogy mely esetekben kötelesek a bíróságok hivatalból alkalmazni az uniós jogot.[186]
A Van Schijndel-ügyben az adójogi eset alapjául szolgálóhoz hasonló tényállást, illetve a magyarhoz hason-
- 13/14 -
ló holland előírások uniós joggal való összeegyeztethetőségét értékelte az EuB.[187] A holland perjog előírja, hogy a bíróságok polgári jogokról és kötelezettségekről csak a felek kérelmének korlátain belül rendelkezhetnek. Az adott ügyben Van Schijndel a legfelsőbb bíróság előtti felülvizsgálati eljárásban hivatkozott először az uniós jogra, és kifogásolta, hogy az alsóbb fokon eljáró bíróságok nem vették figyelembe hivatalból az EUSz. szabályait. Az EuB ítéletében arra a következtetésre jutott, hogy az uniós joggal összeegyeztethető a perjogi előírás annak ellenére, hogy korlátozza az uniós jog hatékony érvényesülését. E korlátozást ugyanis az annak alapjául szolgáló szabály holland jogban betöltött szerepével összhangban kell értékelni. A polgári perben érvényesülő keresethez kötöttség elve olyan jogos és ésszerű célokat szolgál, mint a felek rendelkezési joga, a védelemhez való jog és a jogviták ésszerű határidőn belül történő elbírálása. Ennek alapján az uniós jog tényleges alkalmazását korlátozó eljárásjogi szabályozás, bizonyos feltételekkel, megengedett.[188]
Az EuB ennek alapján elfogadja az "eljárásjogi ésszerűség" nevében az uniós jog hivatalbóli alkalmazásának korlátozását. Ugyanakkor amennyiben a nemzeti szabályozás lehetővé teszi a bíróság számára olyan jogalap is vizsgálatát is, amit a fél nem jelölt meg, úgy ez a lehetőség az uniós jog szempontjából kötelezettségként jelentkezik.[189]
Az EuB későbbi ítéleteiben tovább értelmezte az uniós jog hivatalbóli alkalmazása és a kérelemhez kötöttség szabályainak viszonyát.
A Peterbroeck-ügy alapjául szolgáló belga szabály elzárta a felet attól, hogy az adójogi határozat bírósági felülvizsgálata iránti perben - a határozat kézbesítésétől számított hatvan napon túl - új jogalapra hivatkozzon.[190] Ez azzal a következménnyel járt, hogy az adott esetben az uniós jogra hivatkozni kívánó fél a perben tartott első tárgyaláson már nem adhatta elő az ezzel kapcsolatos érveit. Az EuB szerint - az eset körülményeire tekintettel - a belga szabályozás nem volt összeegyeztethető az uniós jog hatékony érvényesülésének és a magánszemélyek hatékony bírósági védelmének elveivel. Egyrészt, a kérdést feltevő bíróság volt az első fórum, amelynek lehetősége volt az előzetes döntéshozatali kérelem eszközével élni, és így, a jogalapként hivatkozott uniós szabályozás értelmezését kérni. Másrészt, a tagállami szabályok a további bírósági eljárásokban sem biztosították az uniós jog figyelembevételének lehetőségét. Harmadrészt, az első tárgyaláson már letelt a határidő, így egyetlen bírói fórumnak sem volt lehetősége az uniós szabályok alapján dönteni.[191]
Az EuB tehát esetről esetre értékeli, hogy az adott ügy ténybeli és jogi kontextusától függően érvényesül-e a magánszemélyek hatékony bírósági védelme és az uniós jog tényleges alkalmazásához fűződő érdek. Amennyiben az EuB által kidolgozott jogelveket a magyar bíróságok előtt adójogi ügyre alkalmazzuk, a következőket állapíthatjuk meg.
A magyar jogban a kérelemhez kötöttség elve mind a belső jogi, mind pedig az uniós szabályokra nézve irányadó, azaz adott esetben a kérelemhez kötöttség érvényesítése megfelelt az egyenértékűség elvének.[192] Emellett a félnek lehetősége volt arra, hogy a közigazgatási perben a bíróság előtt hivatkozzon az irányelv rendelkezésére, így teljesült a tényleges érvényesülés kritériuma is. Ennek alapján nem sértette meg az uniós jog alkalmazásának a szabályait a Kúria, amikor nem tekintett el a felülvizsgálati jogkörét korlátozó szabály alkalmazásától. Következtetésképpen, nem áll fenn a Kúria kártérítési felelőssége az uniós jog megsértéséért.
Mindezek alapján helyes a Fővárosi Ítélőtábla, illetve a Kúria érvelése az adójogi ügyben. Az eljárás egészét tekintve nem volt elzárva a fél az uniós jogra alapított jog érvényesítésétől, így ebben az ügyben a kérelemhez kötöttség elvének alkalmazása összeegyeztethető volt az uniós jog hatékony érvényesülésének elvével.
Az EuB következetes ítélkezési gyakorlata értelmében a fogyasztók jogainak védelme és az uniós jog hatékony érvényesülése szükségessé teszik, hogy a tagállami bíróságok hivatalból biztosítsák egyes fogyasztóvédelmi előírások érvényesülését.[193 ]
Több - magyar bíróságok által előterjesztett - előzetes döntéshozatali eljárásnak volt tárgya a 93/13/EK irányelv[194] szabályainak ex officio alkalmazása, azaz a fogyasztói szerződésekben alkalmazott általános szerződési feltételek tisztességtelenségének hivatalbóli vizsgálata. Az EuB ítéleteiben arra a következtetésre jutott, hogy a hatékony bírósági jogvédelem elve és az irányelv[195] előírásai megkövetelik, hogy a vitatott szerződéses feltételek uniós joggal való összhangját a felek kérelme hiányában, hivatalból is figyelembe vegye a tagállami bíróság.[196] Ez a kötelezettség azon az elven alapszik, hogy a fogyasztó hátrányos helyzetben van tárgyalási pozícióját tekintve az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest a szerződés megkötésekor, így a bíróságoknak további beavatkozással kell védenie az jogait esetlegesen nem is ismerő fogyasztó érdekeit.[197]
Az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekre vonatkozó 87/577/EK irányelv[198] hivatalbóli alkalmazása volt a kérdés a Martín Martín ügyben. Ebben az eljárásban az EuB arra a követetésre jutott, hogy amennyiben a fogyasztót nem tájékoztatták megfelelően az irányelvben biztosított elállási jogáról, az eljáró nemzeti bíróság hivatalból is hivatkozhat a tájékoztatási kötelezettséget szabályozó rendelkezések megsértésére.[199]
Az EuB ítélkezési gyakorlata értelmében a fogyasztó és a kereskedő között fennálló egyenlőtlen helyzet igazolja a nemzeti bíróság ex officio eljárását. Erre az aktív szerepre különösen azért van szükség, mert a fogyasztók sok esetben nincsenek tisztában saját jogaikkal. Ennek alapján a fogyasztók érdekeinek hatékony védel-
- 14/15 -
me megköveteli, hogy a tagállami bíróságok eltekintsenek a kereseti kérelemhez kötöttség előírásaitól és a fogyasztók erre vonatkozó indítványa hiányában is, hivatalból is figyelembe vegyék a fogyasztóvédelmi irányelvek szabályait.
E szempontból vizsgálva a magyar ítéleteket, a következő következtetéseket vonhatjuk le.
A fogyasztóvédelmi ügyben a felperes abból származó kárának megtérítését kérte, hogy az alapperben eljáró polgári bíróságok nem vették figyelembe a 85/577/EK irányelvnek azt a rendelkezését, amely elállási jogot biztosított a számára. Az EuB ítélkezési gyakorlata alapján az irányelv rendelkezéseit akkor is köteles alkalmazni a bíróság, ha arra a fogyasztó nem hivatkozott. Az adott ügyben azonban ilyen probléma nem merült fel, ugyanis már az alappernek is tárgya volt az uniós irányelv értelmezése.[200] Hasonlóképpen, a szavatossági ügy alapjául szolgáló perben is hivatkozott a fogyasztó az uniós irányelv, az 1999/44/EK irányelv által biztosított jogaira. Ennek alapján a kérelemhez kötöttség elvének alkalmazása nem merült fel az ügyben. Álláspontunk szerint azonban az irányelvek rendelkezéseit a bíróságoknak a felek hivatkozása hiányában hivatalból is alkalmazniuk kellett volna.
A fenti két esetcsoportban a kérelemhez kötöttség alkalmazásának az uniós jog tényleges érvényesüléséhez fűződő érdek szabott korlátot. A kérelemhez kötöttség elvének érvényesülését - az egyénértékűség elve alapján - a tagállami jogokban ismert és tágan értelmezett közrendi klauzula is korlátozhatja.
A magyar jog e fogalmat elsősorban a nemzetközi jogban alkalmazza, azonban annak tág, összehasonlító jogi értelemben vett fogalma alá további esetek is besorolhatók. A tág értelemben vett közrendi klauzula arra szolgál, hogy a közérdek védelmében kivételeket állapítson meg egyes szabályok alól, így például a jogalkalmazó szervek a felek hivatkozásának elmaradása ellenére is megállapítsák egyes súlyos jogsértések következményeit.
A magyar jog is ismer olyan semmisségi okokat, amelyeket a kérelemhez kötöttség elvére tekintet nélkül, hivatalból kell figyelembe vennie a közigazgatási ügyben bírósági felülvizsgálatot végző, illetve a polgári perben eljáró bíróságnak. Ezek a szabályok elsősorban korábbi súlyos eljárási hibák jogkövetkezményeinek a megsemmisítésére szolgálnak, azaz nem magából a vitássá tett jog természetéből adódnak.[201] Kivételt a szerződések érvénytelensége körében hivatalból figyelembe veendő semmisségi okok jelentenek,[202] ezeknek azonban nincs gyakorlati jelentősége a jelen elemzés szempontjából.[203] Ami az eljárásjogi szabályokat illeti, az egyenértékűség elvének sérelme itt sem jut szerephez, mivel az uniós jog, főszabály szerint,[204] nem tartalmaz eljárásjogi előírásokat.
A választottbíráskodásról szóló törvény kifejezetten használja a közrend fogalmát, amikor kimondja, hogy kérni lehet a közrendbe ütköző választottbírósági ítélet érvénytelenítését a bíróságtól.[205] E tekintetben már vizsgálandó az egyenértékűség elvének érvényesülése, ugyanis kérdés, hogy az választottbírósági ítélet érvénytelesítését az uniós közrendbe ütközésre hivatkozva is lehet-e kérni, illetve az uniós jog mely előírásai minősülnek közrendi normának.[206]
E kérdés merült fel a versenyjogi ügyben is említett Eco Swiss ügyben.[207] A holland jog, a magyarhoz hasonlóan, lehetővé teszi a közrendbe ütköző választottbírósági ítéletek érvénytelenítését. Az eljárás alapjául szolgáló választottbírósági eljárásban a felek nem hivatkoztak az uniós jogra, és a holland választottbíróság úgy hozott ítéletet, hogy nem vette figyelembe annak szabályait. A peres fél arra hivatkozva kérte e választottbírósági ítéletek megsemmisítését, hogy azok sértik az uniós versenyjogi szabályokat, azaz a közrendbe ütköznek. Az előzetes döntéshozatali eljárásban az EuB az egyenértékűség elve alapján arra a következtetésre jutott, hogy a választottbírósági ítéletet felülbíráló bíróság köteles figyelembe venni az uniós versenyjogi szabályokat és érvényteleníteni az azzal össze nem egyeztethető választottbírósági ítéletet. Az uniós jog versenyjogi előírásai e szempontból közrendi szabálynak minősülnek és akkor is vizsgálandók, ha azokra a választottbíróság előtt nem hivatkoztak a felek.[208] Az Asturcom Telecommunicationes ügyben, egy spanyol választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránti per vonatkozásában ugyanezt mondta ki az EuB egyes fogyasztóvédelmi szabályokról.[209]
E döntések azt mutatják, hogy a kérelemhez kötöttség és a felülvizsgálati jogkör uniós joggal való összhangjának vizsgálata során az egyenértékűség elvét is figyelembe kell venni. A magyar jogban gyakorlati jelentősége e szempontból a választottbírósági ítélet bírósági felülvizsgálata alapjául szolgáló közrendi klauzulának van.
A versenyjogi ügy alapjául szolgáló tényállás az ellenkezője az Eco Swiss ügy tényállásának annyiban, hogy a magyar választottbíróság az uniós jog versenyjogi szabályaira hivatkozva semmisnek nyilvánította a piacfelosztó megállapodást. A fél arra hivatkozva kérte a választottbírósági ítélet érvénytelenítését, hogy az uniós szabályok alkalmazásának - többek között azok időbeli hatályának hiányában - nem lett volna helye. A keresetét a Kúria jogerősen, érdemi vizsgálat nélkül elutasította arra hivatkozva, hogy a választottbírósági ítélet érvénytelenítése csak a törvényben meghatározott okból kérhető. Az pedig, hogy a választottbírósági ítélet egyes rendelkezései jogszabálysértőek, önmagában nem elég a közrendbe ütközés megállapításához. A felperes kártérítési keresetét többek között arra alapozta, hogy az uniós versenyjogi szabályok helyes alkalmazása közrendi kérdés, és azokat érdemben vizsgálnia kellett volna a Kúriának. A tényállás sajátosságaiból adódóan
- 15/16 -
a kártérítési perben eljáró Fővárosi Ítélőtábla nem döntött kifejezetten arról, hogy az uniós versenyjogi szabályok téves alkalmazása közrendi jelentőségű kérdés-e.[210] Az ítélőtábla ugyanis ítéletében azt állapította meg, hogy az uniós versenyjogi szabály kizárólag közösségi jogi alapon és kizárólag az Európai Unióhoz történő csatlakozást követően minősül a közrend részének. Ezzel szemben, mivel a jelen ügy alapjául szolgáló tényállás korábbi, mint a csatlakozás időpontja, nincs szükség ennek értékelésére.
Az uniós jog sajátos "nemzetközi" jogrend, végrehajtása ugyanis tagállami szinten történik. Ennek folytán különös felelősség hárul a tagállami bíróságokra az uniós jog helyes alkalmazása tekintetében. A tagállami bíróság feladata ugyanis, hogy amennyiben az sérülne, biztosítsa a magánszemélyek uniós jogból eredő jogainak védelmét. A tagállami legfelsőbb bíróság pedig a legvégső fórum, amely előtt a magánszemélyek e jogaikat érvényesíthetik. Az EuB ennek alapján arra a köveztetésre jutott, hogy a "magánszemélyeket az uniós jog alapján megillető jogok védelmének követelményéből következően rendelkezniük kell azzal a lehetőséggel, hogy a nemzeti bíróság előtt kártérítést kapjanak azon károk után, amelyek a végső fokon ítélkező bíróság jogsértő határozatából származnak".[211]
A Köbler-doktrínát azonban - a tagállami eljárási autonómia elvéből adódóan - ugyanúgy a tagállami bíróságok feladata érvényre juttatni, mint az uniós jog tartalmi szabályait. Mennyire hatékony ez a jogvédelem? Vajon a kártérítési perben ítélkező nemzeti bíróság felismeri a kereset alapjául szolgáló uniós jogsértést, és Köbler-elvet is helyesen alkalmazza? A kártérítési perben eljáró tagállami bíróságnak ugyanis kétszeresen is alkalmaznia kell az uniós jogot: egyrészt a megsértett uniós (tartalmi) szabály, másrészt pedig a kártérítési felelősségről rendelkező (formai) előírás vonatkozásában.
A jelen tanulmány azt vizsgálta, hogy Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta eltelt tíz évben hogyan alkalmazták a magyar bíróságok a végső fokon eljáró bíróság által okozott kár megtérítésének szabályát, illetve a magyar előírások és ítélkezési gyakorlat megfelelnek-e az uniós jognak.
Az ítélkezési gyakorlatból az alábbi következtetések vonhatók le.
A bíróságok bizonytalanok abban a kérdésben, hogy hogyan kell értelmezni a Köbler-doktrínát. Az uniós elv helyes alkalmazását az is nehezíti, hogy a bírósági jogkörben okozott kárfelelősség magyar jogban meghatározott egyes anyagi és eljárási feltételei nem felelnek meg az EuB által támasztott követelményeknek.
Egyrészt fontos hangsúlyozni, hogy a magyar jogban az uniós jogot sértő bírósági határozatokkal okozott kárért maga a bíróság köteles helytállni, azaz a tagállami kártérítési felelősség Köbler-ügyben megfogalmazott elvét, az ott meghatározott feltételek szerint, a bírósággal szemben indított perben is lehet, illetve kell alkalmazni.[212]
Másrészt, téves az a bírói álláspont, amely szerint a jogharmonizáció deklarálása kizárja az uniós jog megsértését, illetve feleslegessé teszi előzetes döntéshozatali kérelem előterjesztését. Akár az uniós anyagi normát sértő ítélet meghozatala, akár az előzetes döntéshozatali kérelem előterjesztésének elmulasztása - további feltételek teljesülése esetén - megalapozza a kártérítési kötelezettséget.
Harmadrészt, az uniós jog megsértésén alapuló kártérítési perben a jogsértés súlyának értékelésekor figyelembe kell venni az uniós jogban megfogalmazott feltételeket. Az e feltételeknél szigorúbb előírások ugyanis sértik az uniós jog hatékony érvényesülésének elvét, és nem alkalmazhatók.
Ebből következően - negyedrészt - sérti az uniós jog hatékony érvényesülését és a bírói jogvédelem elvét[213] a kártérítési felelősség kizárása azon az alapon, hogy a felperes a jogerős ítéletre hivatkozva kér kártérítést. Az uniós jog megsértésére alapított kereset esetén ez az ítélkezési gyakorlatban kidolgozott elv nem alkalmazható. A kártérítési per bíróságának érdemben kell vizsgálnia a hivatkozott jogsértést, azaz értelmeznie kell az uniós szabályt; illetve, kétség esetén, előzetes döntéshozatali kérelmet kell előterjeszteni az EuB-hoz.
Ötödrészt, csak bizonyos esetekben fogadható el a kártérítési felelősség kizárása a kérelemhez kötöttség elvére hivatkozással. A magyar jogban gyakorlati problémát elsősorban bizonyos fogyasztói perek jelenthetnek.[214] A kártérítési per bíróságának mérlegelnie kell, hogy a sokszor gyengébb helyzetben lévő fogyasztó uniós jogból eredő jogai ténylegesen és hatékonyan érvényesültek-e. Nem szabad figyelmen kívül hagyni az irányelvek különös előírásait. Amennyiben a kártérítési perben megállapítható a fogyasztók uniós jogból eredő jogainak sérelme, úgy az alapperben eljáró bíróság kártérítési felelőssége akkor is fennáll, ha a kérelemhez kötöttség miatt nem vizsgálta az uniós jogokat. A jogellenesség ilyen esetben közvetlenül az uniós jogon alapul.
Összességében megállapíthatjuk, hogy a Köbler-doktrína magyarországi "átültetése" a nemzeti szabályok uniós joghoz igazítását teszi szükségessé. Jogalkotói beavatkozás hiányában a magyar bíróságok feladata, hogy a fenti elveket érvényesre juttassák.[215]
Bármennyire is idegen az ítélkezési gyakorlattól a hatályos magyar jogszabályok alkalmazásának mellőzése, az uniós joggal ellentétes nemzeti szabályozás félretételének kötelezettsége a kártérítési felelősség előírásaira is érvényes.[216]
Az uniós jog érvényesítése szükségessé teszi a belső jog alkalmazása során rögzült megoldások felülvizsgálatát. Ezzel a feladattal nem csak a magyar bíráknak, hanem valamennyi tagállam jogalkalmazó szerveinek szembe kellett nézniük. Fejlődési folyamat eredménye, hogy - az uniós jog hatására - az angol jogban ma már nem kizárt a Korona kártérítési felelőssége,[217] és uniós
- 16/17 -
jog bírói megsértése esetén a német jogban büntetőjogi marasztalás hiányában is megítélhető a magánszemélyeknek okozott kár.[218] Az osztrák legfelsőbb bíróságok határozatai, az általános szabályoktól eltérően, kivételesen és kizárólag az uniós jog megsértése esetén kártérítés alapjául szolgálhatnak.[219] A francia Államtanács 2008-ban mondta ki, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálatára vonatkozó, a magyarhoz hasonló korlátozás az uniós jogra alapított perekben nem alkalmazható.[220] A francia jogban felmerülő hatásköri összeütközésekkel kapcsolatban 2011-ben született ítélet arról, hogy a polgári bíróság kivételesen, és kizárólag az uniós joggal érintett ügyekben, maga is felülbírálhatja a közigazgatási bíróság hatáskörébe tartozó határozatot.[221] A cseh Legfelsőbb Bíróság 2012-ben mondta ki, hogy az uniós jogból eredő kártérítési felelősség közvetlenül az uniós jogra alapozva, a vonatkozó belső jogi szabályok hiányában is fennáll.[222]
Megjegyezzük, hogy az uniós jog megsértéséért fennálló kártérítési felelősség elvét ugyan az EuB ítélkezési gyakorlata alakította ki, az azonban "szerves része a szerződés rendszerének". A kártérítési felelősség elve ilyen módon - a tagállami hűség elvét kimondó - konkrét jogszabályi normára, az EUSz. 4. cikk (3) bekezdésére is visszavezethető.[223]
Végül felvetődik, hogy van-e következménye, ha a kártérítési perben eljáró bíróság sérti meg az unió jogot, azaz, bár annak helye lenne, nem ítél meg kártérítést?[224]
Mivel az uniós jog végrehajtása a tagállami jogalkalmazáshoz kötött, ennek lehetőségét nem lehet kizárni. Tekintettel azonban arra is, hogy ilyen esetekben az ügy legalább öt-hat bírói fórumot megjárt, az uniós jog sérelmének kockázata valószínűleg nem indokolja további közvetlen jogorvoslati lehetőségek bevezetését. Amennyiben a jogsértés egyben az előzetes döntéshozatali kérelem előterjesztésének elmulasztását is megvalósítja, úgy felmerülhet a törvényes bíróhoz és tisztességes eljáráshoz való alapjogok sérelme,[225] illetve az e jogok megsértése esetére irányadó eljárások alkalmazása.[226] Bár az egyedi ügyben hozott téves határozat nem, de az uniós jogot sértő állandósult ítélkezési gyakorlat kötelezettségszegési eljárást is maga után vonhat.[227]
Fontos hangsúlyozni, hogy az uniós jog alkalmazása során különös felelősség hárul a tagállami, így a magyar bíróságokra. A magyar ítélkezési gyakorlat uniós joghoz igazítása, különös tekintettel a Köbler-doktrína megértésére és teljes körű alkalmazására, más tagállamokba sem volt magából értetődő. Fontos, hogy az ítélkezési gyakorlat egységének biztosításáért felelős Kúria minél előbb e tevékenység élére álljon, ami az uniós jog és jogalkalmazás alapos ismeretét feltételezi. A külföldi példák sok esetben segíthetnek megérteni az uniós jog által a tagállami jogalkalmazás elé támasztott követelményeket. ■
JEGYZETEK
[1] Francovich és társai ügyben hozott ítélet (C-6/90 és C-9/90, EU:C:1991:428).
[2] A terminológiai pontosság érdekében a jelen tanulmányban az uniós joganyag magyar nyelvű fordításában rendszeresen visszatérő kifejezéseket alkalmazzuk abban az esetben is, ha azok a belső jogban használt terminológiától idegenek. (Lásd például "végső fokon eljáró bíróság" a "további jogorvoslattal nem támadható határozatot hozó bíróság" értelemben, illetve "magánszemélyek" a "jogi és természetes személyek" vagy "jogalanyok" értelemben.)
[3] Köbler-ügyben hozott ítélet (C-224/01, EU:C:2003:513).
[4] Nem vizsgálja a jelen tanulmány az uniós jog megsértéséért fennálló kártérítési felelősség egyéb eseteit, így a jogalkotó és a közigazgatási szervek mulasztása miatt indított pereket.
[5] Jogtár
[5 ] Jogtár®
[6 ] Bírósági Határozatok Gyűjteménye (http://www.birosag.hu/ugyfelkapcsolati-portal/anonim-hatarozatok-tara).
[7] A Tanács 77/388/EGK hatodik irányelve (1977. május 17.) a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról - közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapítás (HL L 145., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 23. o.)
[8] A Tanács 85/577/EGK irányelve (1985. december 20.) az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről (HL L 372., 31. o.)..
[9] Az üzleten kívül fogyasztóval kötött szerződésekről szóló 213/2008. (VIII. 29.) Korm. rendelet.
[10] Az Európai Parlament és a Tanács 1999/44/EK irányelve (1999. május 25.) a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól (HL L 171., 12. o.).
[11] Az osztrák VfGH és az angol Court of Appel nem találták kellően alaposnak a jogsértést a következő határozatokban: A 5/04, VfSlg 17330/2004, Verfassungsgerichtshof, Erkenntnis vom 2004.10.13, Reflets nº 2005/2. 9. és Court of Appeal (Civil Division), 2010.12.05, Cooper / Her Majesty’s Attorney General [2011] 2 WLR 448., Reflets nº 2012/3. 21.
Kártérítés megítélésre a finn és a bolgár ítélkezési gyakorlatban találunk egy-egy példát: X, Korkein hallinto-oikeus, päätös 2012.11.28, KHO:2012:104; Diaarinumero 16/3/11, Reflets nº 2013/3. 25, X, Korkein hallinto-oikeus, välipäätös 2013.06.07, KHO:2013:105; Diaarinumero 16/3/11, Reflets nº 2013/3. 25, valamint Pretsiz-2 EOOD / Varhoven administrativen sad, Sofiyski gradski sad, Reshenie, 2014.01.03, Reflets nº 2014/1. 16.
[12] A jogellenesség és a felróhatóság viszonyáról lásd bővebben Borbás Beatrix: "Fejezetek a bírósági kárfelelősség köréből a magyar és az európai szabályozás tükrében - különös tekintettel a tisztességes eljárás követelményére" [Doktori értekezés. Pécs: 2011]: 80-97 és Pákozdi Zita: "A bírói jogkörben okozott károk megtérítése és a tisztességes eljárás" Miskolci Jogi Szemle 2011/2: 87-100.
[13] PK 42. sz. állásfoglalás.
[14] A kártérítés anyagi és eljárási feltételeit az uniós jog szempontjából releváns kritériumok, valamint az EuB ítélkezési gyakorlata alapján különböztettük meg. Nem vitatjuk, hogy nincs éles határvonal az anyagi és eljárási szabályok között, illetve a különbségtétel annyiban felesleges is, hogy az uniós jog hatékony érvényesülése, illetve a magánszemélyek hatékony bírósági jogvédelmének elve (mint az anyagi feltételekkel szemben támasztott kritérium) és a tényleges érvényesülés elve (mint eljárási kritérium) ugyanazokat a célokat szolgálják. Vö. Várnay Ernő és Papp Mónika: Az Európai Unió joga (Budapest: CompLex 2005) 319.
[15] 6:549. § [Felelősség bírósági, ügyészségi, közjegyzői és végrehajtói jogkörben okozott kárért]. A bírósági jogkörben okozott kártérítési per alperese az új Ptk. hatályba lépése előtt is a bíróság volt, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 20. § (3), valamint a 24. § (3) bekezdései;
- 17/18 -
majd pedig a 2011. évi CLXI. törvénynek a 21. § (3), a 22. § (3) és a 23. § (3) bekezdései folytán. Ezek a törvények határozzák meg a jogi személyiséggel rendelkező, azaz perelhető, bíróságokat. Vö. Legfelsőbb Bíróság Kf.II.25.134/1991, BH 1992.60.
[16] Fővárosi Bíróság 4.P.27.848/2010/4. 6.
[17] Fővárosi Törvényszék 4.P.23.616/2013/15. (ismerteti a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.22.234/2013/8. ítélete 5.)
[18] Fővárosi Törvényszék 4.P.23.616/2013/15. (ismerteti a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.22.234/2013/8. ítélete 6.)
[19] Fővárosi Törvényszék 2.P.24.000/2010/19. (ismerteti a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.091/2013/4. ítélete 2.)
[20] Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.884/2009/4. 14.
[21] Fővárosi Bíróság 4.P.27.848/2010/4. 6.
[22] Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.21.679/2012/5. 6.
[23] Kúria Pfv.III.21.591/2013/5. 7.
[24] Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.884/2009/4. 14.
[25] Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.884/2009/4. 14.
[26] Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.699/2011/11. 6.
[27] A konkrét esetben az ítélőtábla ezt az érvelést az alperesi legitimáció vizsgálata körében alkalmazta. (Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.091/2012/4. 6.)
[28] Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.22.234/2013/8.
[29] Kúria Pfv.III.22.112/2012/13. 6.
[30] A terminológiai egyértelműség érdekében az "anyagi jogi" és "eljárásjogi"megkülönböztetést a kártérítési felelősség szabályainak tartjuk fent. Mivel az uniós jogban az "elsődleges" és "másodlagos" fogalompár a jogforrások megkülönböztetésére használ, a továbbiakban az uniós jog anyagi előírásait "tartalmi" szabályoknak, az azok érvényesítésére érdekében kidolgozott mechanizmusokat "formai" szabályoknak nevezzük. (Ezt a választást a magyar jogban rögzült anyagi és eljárási szabályok használata, valamint az uniós "eljárási" autonómia kifejezés indokolja. Megjegyezzük, hogy ezzel szemben, az EuB ítéleteinek magyar fordításában a kártérítési felelősség formai és tartalmi szabályaira utal az EuB. Lásd például Francovich és társai 42.)
[31] Kúria Pfv.III.21.591/2013/5. 6.
[32] Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.22.234/2013/8. 10-11. , Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.699/2011/11. 6-7.
[33] Kúria Pfv.III.22.112/2012/13. 6.
[34] Kúria Pfv.III.21.591/2013/5. 6.
[35] Borbás szerint Magyarországon a bírósági jogkörben okozott károk megtérítése iránt indított perek 80%-ában a károsultak keresetük jogalapját az érdemi ítélet tartalmában jelölik meg - és ugyanebből az okból kerülnek ezek elutasításra (Borbás 2011: 685. lj.). Lásd még: Legfelsőbb Bíróság Pf.III.20.558/1992., BH 1993.32.
[36] Legfelsőbb Bíróság Pf.V.25.256/2001/6, Legfelsőbb Bíróság Pf.IX.25.196/2001/13, Legfelsőbb Bíróság Pf.V.25.625/2001/2, Legfelsőbb Bíróság Pf.X.20.924/2001, Legfelsőbb Bíróság Pf.V.24.692/1999/7, Legfelsőbb Bíróság Pf.III.20.558/1992, BH 1993.32, Pj.V.20.617/1981, BH 1982.140, PK 42. sz. állásfoglalás.
A magyar bíróságok szerint a felülvizsgálati eljárásban hozott ítélet tartalmától elválaszthatatlan eljárásjogi jogalkalmazás sem ad alapot a sérelmezett ítélet jogellenessége vizsgálatára, és erre alapítottan a rendkívüli perorvoslatot elbíráló bíróság ellen kártérítési igény érvényesítésére. A kártérítési per bírósága a Bszi. 6. § értelmében nem bírálhatja felül a sérelmesnek tartott jogerős ítéletet, nem állapíthatja meg annak jogellenességét.
[37] A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 2. § (1) bek.
[38] Legfelsőbb Bíróság Pfv.X.21.328/2001/5. (Éles Anita: "A bírósági jogkörben okozott kártérítés gyakorlata" [online elérhető]).
[39] A Kúria egy - nem uniós joggal kapcsolatos - elvi döntésében azt is kimondta, hogy "a felperes által sérelmezett eljárásjogi jogalkalmazás ugyanúgy az érdemi döntésben ölt testet, mint az anyagi jogszabályok alkalmazása. Ebből következően pedig a határozat tartalmától elválaszthatatlan eljárásjogi jogalkalmazás sem ad alapot a sérelmezett határozat jogellenessége vizsgálatára, az erre alapított kártérítési igény érvényesítésére." (BDT 2006.1496.)
[40] Fővárosi Bíróság 4.P.27.848/2010/4. 5., Kúria Pfv.III.22.112/2012/13. 6.
[41] Kúria Pfv.III.21.591/2013/5. 6.
[42] Fővárosi Törvényszék 4.P.23.616/2013/15. (ismerteti a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.22.234/2013/8. ítélete 5.) Az elsőfokú bíróság e vonatkozásban azt az álláspontot képviselte, miszerint a kártérítési perben nem állapítható meg az alapeljárásban meghozott jogerős ítélet tartalmának jogellenessége.
[43] Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.884/2009/4. 14.
[44] A bírói gyakorlat alapján a jogszabály eltérő értelmezése egymagában jogellenes és felróható magatartást nem valósít meg, ezért a téves jogszabály-értelmezésen alapuló határozat meghozatala a hatóság alkalmazottja vétkességének megállapításához nem elegendő. Erre csak a nyilvánvaló és kirívó jogsértés esetén van jogi lehetőség. (Kúria Pfv.IV.21.785/2012. BH 2013.124, Legfelsőbb Bíróság Pfv.V.21.096/2009. BH 2010.38, Legfelsőbb Bíróság Pfv.V.21.939/2007. BH 2009.15, Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.383/2007. BDT 2009.2024,Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.122/2007/4, BDT 2008.1817, Legfelsőbb Bíróság Pfv.X.20.505/1999. BH 2000.55.) A bírósági gyakorlat szerint nem lehet szó a felróhatóság körén kívül eső téves jogalkalmazásról, ha a jogszabály teljesen nyilvánvaló és egyértelmű, és nem jelent kimentési okot az sem, ha a módosult jogszabály alkalmazására rendelkezésre álló rövid felkészülési idő alatt nem volt elég idő egységes joggyakorlat kialakítására (Legfelsőbb Bíróság Pfv.V.21.939/2007. BH 2009.15.), vagy akár a megváltozott jogszabályt nem ismerték (Legfelsőbb Bíróság Pfv.V.21.096/2009. BH 2010.38.). Ezt a feltételt a jogirodalomban is a felróhatóság elemének szokás tekinteni. (Lásd pl. Pákozdi 2011: 87.)
[45] Kúria Pfv.IV.21.785/2012., BH 2013.124.; Legfelsőbb Bíróság Pfv.V.21.096/2009., BH 2010.38. Lásd még Pákozdi 2011: 87.
[46] Fővárosi Bíróság 4.P.27.848/2010/4. 5., Fővárosi Törvényszék 4.P.23.616/2013/15. (ismerteti a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.22.234/2013/8. ítélete 5. ), Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.884/2009/4. 15.
[47] Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.21.679/2012/5. 6.
[48] Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.22.234/2013/8. 14.
[49] Fővárosi Törvényszék 4.P.23.616/2013/15. (ismerteti a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.22.234/2013/8. ítélete 6.) A Fővárosi Törvényszék a kellően súlyos jogsértés uniós jogban előírt feltételét alkalmazta.
[50] Ptk. 6:548. § [Felelősség közigazgatási jogkörben okozott kárért]. Vö. régi Ptk. 349. § (1) bek.
[51] Ptk. 1:4. §. Vö. régi Ptk. 4. § (4) bek. és 340. § (1) bek.
[52] A kivételek egy része a vitássá tett jog érdeméhez, más része a közigazgatási vagy bírósági eljárás súlyos hibájához kapcsolódik. Lásd: A semmisségi ok hivatalbóli észlelése kapcsán követendő eljárásról szóló 1/2005. (VI. 15.) PK vélemény, az érvénytelenségi perekben felmerülő egyes eljárásjogi kérdésekről szóló 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 4, 5. és 6. pontjai és a kereseti kérelemhez kötöttségről és a keresetváltoztatásról a közigazgatási perben szóló 2/2011. (V. 9.) KK vélemény.
A hivatalból észlelendő semmisségi okokat a Ptk. és Ket. tartalmazza. A Pp. szabályozza azokat az eseteket, amikor a kereseti kérelem korlátaira tekintet nélkül kell (idézés kibocsátása nélkül) elutasítani a keresetet, megszüntetni a pert vagy hatályon kívül helyezni az ítéletet. Ezeket az eseteket tekinthetjük egyfajta eljárásjogi közrendi szabálynak, amelynek célja, hogy valamely súlyos eljárási hibában szenvedő korábbi döntés jogkövetkezményeit korrigálja.
[53] Pp. 3. § (2) bek., Pp. 215. §. A kereseti kérelemhez kötöttségről és a keresetváltoztatásról a közigazgatási perben szóló 2/2011. (V. 9.) KK vélemény (megfelel a KK 34. sz. állásfoglalásnak) kimondja, hogy "[a] kereseti kérelemhez kötöttség elve közigazgatási perben is érvényesül. A bíróság csak a keresetlevélben
- 18/19 -
megjelölt jogszabálysértést vizsgálhatja, kivéve, ha semmisségi okot észlel.
[54] Pp. 272. § (2) bek.
[55] Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.699/2011/11. 6.
[56] Kúria Pfv.III.22.112/2012/13. 5.
[57] Kúria Pfv.III.21.591/2013/5. 6 és 7.
[58] Fővárosi Törvényszék 4.P.23.616/2013/15. (ismerteti a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.22.234/2013/8. ítélete 5.)
[59] Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.22.234/2013/8. 10.
[60] E kifejezés utal mind a természetes, mind a jogi személyekre.
[61] Pekka Aalto: "Twelve Years of Frankovich in the European Court of Justice: A Survey of the Case-law on the Interpretation of the Three Condition of Liability" in: S. M. de Sousa & W. Heusel (szerk): Enforcing Community Law from Francovich to Köbler: Twelve Years of the State Liability Principle = Durchsetzung des Gemeinschaftsrechts von Francovich zu Köbler: Zwölf Jahre gemeinschaftsrechtliche Staatshaftung = La mise en oeuvre du droit communautaire (Köln: Bundesanzeiger 2004): 60-61.
[62] Bizonyos körülmények között azonban még ezek az eszközök sem elegendők a magánszemélyek jogainak maradéktalan érvényesítésére. A tagállami felelősség szorosan kapcsolódik ezekhez az elvekhez, és kitölt néhány olyan joghézagot, amelyre ez utóbbiak nem jelentenek megoldást (például az irányelvek horizontális közvetlen hatályának problémája). Aalto 2004: 60-61, Gombos Katalin: "Az uniós jogból fakadó bírói jogvédelmi eszközök szintjei és lépcsőfokai" Európai Jog, 2011/55: 38, Kathrin Maria Scherr: "The principle of State liability for judicial breaches: the case Gerhard Köbler v. Austria under European Community law and from a comparative national law perspective" (Thesis-European University Institute 2008): 192.
Ennek alapján az uniós jog közvetlen hatálya, valamint a nemzeti bíróságok arra vonatkozó kötelezettsége, hogy az uniós joggal összhangban értelmezzék a közösségi jogot, mind a jogvédelem korábbi szakaszában jutnak szerephez. Gombos (2011: 39) szerint "a kártérítési felelősség lehetőségének kimondása csak az egyik eleme annak a logikai sorozatnak, ami a közvetlenül az uniós jogon alapuló igények nemzeti bíróság előtti jogvédelmi típusú igényérvényesítésére vonatkozik."
[63] Egyes esetekben az érvényesülést nem tagállami bíróságok mulasztása, hanem az uniós norma tulajdonságai akadályozzák meg: például irányelvek rendelkezéseire - átültetés hiányában - csak az állammal szembeni perben lehet hivatkozni, magánjogi jogalannyal szemben nem. Erre az esetre is a tagállami kártérítési felelősség nyújt megoldást, de ilyenkor azt nem a bíróság, hanem a törvényhozó vagy az államigazgatás jogsértése alapján.
[64] Ami konkrétan a tagállami bíróságokat illeti, ezek szerepe elvileg az egyének uniós jogból eredő jogainak védelme. A tagállami bíróságok előtt érvényesülő elveket és mechanizmusokat arra tekintettel dolgozta ki az EuB, hogy az egyének jogai a nemzeti bíróságok előtt közvetlenül is érvényesíthetők legyenek.
[65] Lásd a 26. lj-et.
[66] Mindehhez kapcsolódik még az előzetes döntéshozatali kérelem előterjesztésére vonatkozó kötelezettség megsértése.
[67] Tekintettel arra, hogy a bíróság visszavonta az ügyben előterjesztett előzetes döntéshozatali kérelmét, így az EuB közbenjárása nélkül, maga értelmezte a közösségi jog vonatkozó rendelkezését. (Lásd a C-382/97. sz. Köbler-ügyet, amelyet végül töröltek az EuB nyilvántartásából (Köbler-ügyben hozott végzés, C-382/97, EU:C:1998:471), valamint a Schöning-Kougebetopoulou ügyben hozott ítéletet (C-15/96, EU:C:1998:3)
[68] Köbler 59.
[69] Köbler 59.
[70] Brasserie du pêcheur és Factortame egyesített ügyekben hozott ítélet (C-46/93 és C-48/93, EU:C:1996:79) 66, Leth ügyben hozott ítélet (C-420/11, EU:C:2013:166) 42, Eman és Sevinger ügyben hozott ítélet (C-300/04, EU:C:2006:545) 69.
[71] Dillenkofer és társai ügyben hozott ítélet (C-178/94, C-179/94 és C-188/94-C-190/94, EU:C:1996:375) 24, Sutton ügyben hozott ítélet (C-66/95, EU:C:1997:207) 32, Bonifaci és társai és Berto és társai ügyben hozott ítélet (C-94/95 és C-95/95, EU:C:1997:348) 47, Norbrook Laboratories ügyben hozott ítélet (C-127/95, EU:C:1998:151) 107, Palmisani ügyben hozott ítélet (C-261/95, EU:C:1997:351) 25, Brinkmann ügyben hozott ítélet (C-319/96, EU:C:1998:429) 25, Haim ügyben hozott ítélet (C-424/97, EU:C:2000:357) 36, Danske Slagterier ügyben hozott ítélet (C-445/06, EU:C:2009:178) 20, N ügyben hozott ítélet (C-470/04, EU:C:2006:525) 63, AGM-COS.MET ügyben hozott ítélet (C-470/03, EU:C:2007:213) 78, Synthon ügyben hozott ítélet (C-452/06, EU:C:2008:565) 36.
[72] Köbler 53-56. Ezzel, álláspontunk szerint, a - magyar polgári jogi fogalmaknak megfelelő - minősített felróhatóság kritériumát vezette be az EuB.
[73] Ellentétben azzal, ahogy korábbi ügyekben tette a nemzeti eljárási autonómia elvének történő hivatkozással. Rewe-Zentralfinanz és Rewe-Zentral ügyben hozott ítélet (33/76, ECLI:EU:C:1976:188) 5-6, Comet ügyben hozott ítélet (45/76, EU:C:1976:191) 13, Factortame és társai (C-213/89, EU:C:1990:257) 19., Peterbroeck ügyben hozott ítélet (C-312/95, ECLI:EU:C:1995:437) 12, Unibet ügyben hozott ítélet (C-432/05, ECLI:EU:C:2007:163) 39.
[74] Léger főtanácsnok indítványa a Hedley Lomas ügyben (C-5/94, EU:C:1995:193) 148., Tesauro főtanácsnok indítványa a Brasserie du pêcheur és Factortame egyesített ügyekben (C-46/93 és C-48/93, EU:C:1995:407) 49.
A kártérítési felelősség egységes szabályozásának hiánya miatt korábban több szerző is utalt annak szükségességére, hogy a vonatkozó szabályokat az EuB ítélkezési gyakorlata alakítsa ki. [Itō, Yōichi.: "La responsabilité de l’État membre en cas de violation du droit communautaire." Paris: These - Université Pantéon-Assas (Paris II) 2006. 118., Sacha Preschal: "Directives in European Community Law" (Oxford 1995): 318, Simon Denys & Ami Barav: La responsabilité de l’administration nationale en cas de violation du droit communautaire. Revue de marché commun 1987. 174.]
[75] Tesauro, Brasserie du pêcheur és Factortame, 49. (fordítás: a szerző).
[76] Bár erre valamelyest megoldásul szolgálhat a hatékony jogvédelem elve. (Itō 1996: 118)
[77] Tesauro, Brasserie du pêcheur és Factortame, 50. (fordítás: a szerző).
[78] Georges Vandersanden: "Le droit communautaire" in Georges Vandersanden és Marianne Dony (szerk): "La responsabilité des états membres en cas de violation du droit communautaire: études de droit communautaire et de droit national comparé" (Bruxelles: Bruylant 1997): 20. (fordítás: a szerző).
A tagállami kártérítési felelősség érvényesítése két szakaszból áll: a Bíróság esetjoga határozza meg a felelősség elveit, míg annak tényleges érvényesítése nemzeti szinten, a nemzeti bíróságok előtt és - a közösségi jogban kimunkált elvek keretei között - a tagállami jogszabályok alapján történik." (Aalto 2004: 60-61.)
[79] Gombos 2011: 37-38.
[80] Francovich és társai 41, illetve az ott hivatkozott korábbi ítéletek: Russo ügyben hozott ítélet (60/75, ECLI:EU:C:1976:9), Rewe-Zentralfinanz és Rewe-Zentral, Rewe-Handelsgesellschaft Nord és Rewe-Markt Steffen ügyben hozott ítélet (158/80, ECLI: EU:C:1981:163). Lásd később Wells ügyben hozott ítélet (C-201/02, EU:C:2004:12) 67, valamint Unibet 39. és Danske Slagterier 31 és 60.
[81] Salgoil ügyben hozott ítélet (13/68, EU:C:1968:54), Comet 15, Bozzetti ügyben hozott ítélet (179/84, EU:C:1985:306) 17.
[82] Van Gerven főtanácsnok a Banks ügyben előterjesztett indítványa (C-128/92, EU:C:1993:860) 48. pontjában a Johnston ügyben hozott ítélet (222/84, EU:C:1986:206) 18. és a Heylens és társai ítélet (222/86, EU:C:1987:442) 14. pontjára, valamint az Egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről 6. és 13. cikkére hivatkozva e körben említi a hatékony bírói jog-
- 19/20 -
védelem elvét és azt a követelményt, hogy a nemzeti jog elfogadhatóságra vonatkozó és eljárási szabályai nem különbözhetnek aszerint, hogy a közvetlen hatállyal rendelkező közösségi normák vagy a nemzeti szabályok érvényesülését biztosítják.
[83] Francovich és társai 42. Lásd később Hedley Lomas ügyben hozott ítélet (C-5/94, EU:C:1996:205) 31, Palmisani 27, Bonifaci és társai és Berto és társai 49, Maso és társai ügyben hozott ítélet (C-373/95, EU:C:1997:353) 37, Sutton 33, Haim 33, Traghetti del Mediterraneo ügyben hozott ítélet (C-173/03, ECLI:EU:C:2006:391) 111, Köbler 58, Test Claimants in the FII Group Litigation ügyben hozott ítélet (C-446/04, EU:C:2006:774) 219, Test Claimants in the Thin Cap Group Litigation ügyben hozott ítélet (C-524/04, EU:C:2007:161) 123, Test Claimants in the CFC and Dividend Group Litigation ügyben hozott végzés (C-201/05, EU:C:2008:239) 126, Danske Slagterier 31, 48, 59, Fuß ügyben hozott ítélet (C-429/09, EU:C:2010:717) 62, 72, Transportes Urbanos y Servicios Generales ügyben hozott ítélet (C-118/08, ECLI:EU:C:2010:39) 31, Wells 67, Leth 38-39, Eman és Sevinger 68-70.
[84] Francovich és társai 42. Lásd később: Hedley Lomas 31, Palmisani 27, Bonifaci és társai és Berto és társai 49, Maso 37, Sutton 33, Haim 33, Traghetti del Mediterraneo 111, Köbler 58, Test Claimants in the FII Group Litigation 219, Test Claimants in the Thin Cap Group Litigation 123, Test Claimants in the CFC and Dividend Group Litigation 126, Danske Slagterier 31, 48, 59, Fuß 62, 72, Transportes Urbanos y Servicios Generales 31, Wells 67, Leth 38-39, Eman és Sevinger 68-70. (Megjegyezzük, hogy a Francovich és társai ítélettel szemben a későbbi ítélkezési gyakorlatában az EuB pusztán nemzeti jogban meghatározott feltételekről beszél, a tartalmi és formai követelményekre való utalás nélkül.)
Az egyenértékűség és tényleges érvényesülés mint alapelvek a kártérítési felelősség körén kívül már korábban megjelentek - a többek között a közösségi jogba ütközően kivetett adók visszatérítésével kapcsolatos - ítélkezési gyakorlatban. [Rewe-Zentralfinanz és Rewe-Zentral 15, Comet 13, San Giorgio ügyben hozott ítélet (199/82, EU:C:1983:318) 12.]
[85] Rewe-Handelsgesellschaft Nord és Rewe-Markt Steffen 44.
[86] Várnay és Papp 2005: 319.
[87] A tagállami eljárási autonómia elve ennek alapján csak korlátozottan érvényesül. A tagállamok autonómiája és az uniós jog "hatékony érvényesülése" közötti megfelelő egyensúly fenntartására az uniós jog alkalmazását érintő, gyakran visszatérő kérdés. [Lásd például Scharpston főtanácsnok indítványa a Ruiz Zambrano ügyben (C-34/09, EU:C:2010:560) 148.]
[88] A.G.M.-COS.MET 90.
[89] Brasserie du pêcheur és Factortame 79, Haim 39, Traghetti del Mediterraneo 46.
[90] Brasserie du pêcheur és Factortame 94-96, Dillenkofer és társai 28, Danske Slagterier 37, Transportes Urbanos y Servicios Generales 38.
[91] A tagállami jogrend által támasztott, elvi és gyakorlati akadályok három szinten jelentkeznek. Az alkotmányos alapelvek szintjén az igazságszolgáltatás hírneve és függetlensége, valamint a jogbiztonság jelentenek akadályt. Eljárásjogi szempontból vet fel kérdéseket a jogviták végleges lezárásához fűződő érdek, valamint azon elv érvényesítése, hogy ne a jogsértő fórum döntsön a saját ügyében. Ez utóbbi megfontolás és a bírósági szintek közötti hierarchia annak problémáját vetíti előre, hogy mely bírói fórum döntsön a végső fokon eljáró bíróság jogsértéséről.
[92] Ez a feltétel a res judicata mint kártérítési felelősséget kizáró szabály eljárásjogi vetülete, és a gyakorlatban a magyar jogban is érvényesül.
[93] Bizottság/Olaszország ügyben hozott ítélet (C-129/10, ECLI:EU:C:2003:656), Bizottság/Spanyolország ügyben hozott ítélet (C-154/08, ECLI:EU:C:2009:695) és Christiaan Timmermans: "Use of the Infringement Procedure in Cases of Judicial Errors" in Jaap W. de Zwaan, Jan H. Jans, Frans A. Nelissen, and Steven Blockmans (szerk.): The European Union, an Ongoing Process of Integration: Liber Amicorum Alfred E. Kellermann (The Hague: TMC Asser Press 2004).
[94] EUMSz. 258-260 cikkei (EKSz. korábbi 226-228. cikkei).
[95] EGKSz. 5. cikke (Jelenleg az EUSz. 10. cikke tartalmaz hasonló rendelkezést).
[96] Francovich és társai 33.
[97] Az EuB a közösségi jogrend alapjaira, illetve a bírók abbéli kötelességére hivatkozott, hogy biztosítaniuk kell a közösségi jog teljes körű alkalmazását, illetve védeniük kell azon jogokat, amelyeket a közösségi jogszabályok a magánszemélyeknek biztosítanak (Francovich és társai 32.).
[98] Brasserie du pêcheur és Factortame 57.
[99] Brasserie du pêcheur és Factortame 95.
[100] Vandersanden 1997: 29.
[101] Az uniós jog megsértésének tipikus esetei a tagállami kártérítési felelősséggel kapcsolatos EuB-ítélkezési gyakorlat alapján a következők.
Egyértelmű a jogsértés, amikor a tagállam egyáltalán nem tesz intézkedést az irányelv határidőben történő átültetése érdekében. [Francovich és társaixe "Francovich", Faccini Dori ügyben hozott ítélet (C-91/92, EU:C:1994:292), El Corte Inglés ügyben hozott ítélet (C-192/94, EU:C:1996:88), Dillenkofer és társai, Dorsch Consult ügyben hozott ítélet (C-54/96, EU:C:1997:413), Brinkmann, EvoBus Austria ügyben hozott ítélet (C-111/97, EU:C:1998:434), Iaia és társai ügyben hozott ítélet (C-452/09, EU:C:2011:323)].
A második eset, amikor a tagállam nem megfelelő módon ülteti át az irányelvet. [British Telecommunications ügyben hozott ítélet (C-392/93, EU:C:1996:131), Denkavit és társai ügyben hozott ítélet (C-283/94, C-291/94 és C-292/94, EU:C:1996:387), Rechberger és társai ügyben hozott ítélet (C-140/97, EU:C:1999:306), Alcatel Austria és társai ügyben hozott ítélet (C-81/98, EU:C:1999:534), Carbonari és társai ügyben hozott ítélet (C-131/97, EU:C:1999:98), Gozza és társai ügyben hozott ítélet (C-371/97, EU:C:2000:526), Stockholm Lindöpark ügyben hozott ítélet (C-150/99, EU:C:2001:34), Evans ügyben hozott ítélet (C-63/01, EU:C:2003:650), Robins és társai ügyben hozott ítélet (C-278/05, EU:C:2007:56), Danske Slagterier.]
A harmadik csoportba azok az ügyek tartoznak, amikor a tagállami közigazgatási szervek (vagy állami szervek, tisztségviselők) gyakorlata (mulasztása, magatartása) nem áll összhangban az uniós joggal. [Hedley Lomas, Norbrook Laboratories, Konle-ügyben hozott ítélet (C-302/97, EU:C:1999:271), Haim, Larsy ügyben hozott ítélet (C-118/00, EU:C:2001:368), Schmidberger ügyben hozott ítélet (C-112/00, EU:C:2003:333), Wells, Synthon, AGM-COS.MET, Fuß, Leth és Eman et Sevinger.]
Negyedszer, amikor tagállami törvényhozó olyan tagállami jogszabályt alkot, vagy tart fent, amely nem áll összhangban a uniós joggal. [Brasserie du pêcheur és Factortame, Daihatsu Deutschland ügyben hozott ítéletet (C-97/96, EU:C:1997:581), Konle, N, Test Claimants in the FII Group Litigation, Test Claimants in the Thin Cap Group Litigation, Test Claimants in the CFC and Dividend Group Litigation.]
Az ötödik csoportba a tagállam bírói szervei által elkövetett a jogsértések tartoznak [ Köbler, Traghetti del Mediterraneo].
[102] Van Gend & Loos ügyben hozott ítélet (26/62, ECLI:EU:C:1963:1).
[103] Marleasing ügyben hozott ítélet (C-106/89, ECLI:EU:C:1990:395).
Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése körében hozott végzések elleni fellebbezések elbírálásáról és a kezdeményezési kötelezettségről szóló 1/2009. (VI. 24.) PK-KK közös véleményben a Kúria is megállapítja, hogy "EKSz. 10. cikkének «közösségi hűség elve» a tagállamok bíróságaitól megköveteli, hogy a közösségi jogszabályokat az EuB vonatkozó joggyakorlata alapján értelmezzék és alkalmazzák."
Bővebb magyarázatért lásd: Gombos Katalin: "A jogértelmezés jelentősége a közösségi jogban - avagy az értelmezési elsődlegesség elvéről" Európai Jog 2010/ 2: 3-10.
- 20/21 -
[104] Simmenthal ügyben hozott ítélet (106/77, EU: C:1978:31).
[105] A Legfelsőbb Bíróság is kimondta, hogy a közösségi jog rendelkezései a magyar jogrend szerves részét képezik, amelyet a nemzeti bíróságoknak kötelező figyelembe venni. (Legfelsőbb Bíróság Pfv.III.22.173/2009. EBH 2010.2130.)
Azzal a kérdéssel, hogy az uniós szabályokat a bíróságok hivatalból kötelesek-e alkalmazni, az 5.f pontban foglalkozunk.
[106] Lásd Gombos 2011: 35-45.
[107] 2014. június 4-én előterjesztett kérelem. Az Eurospeed Ltd / Szegedi Törvényszék ügy az EuB előtt C-287/14. sz. alatt van folyamatban.
[108] Köbler 32.k
[109] Konle 64. és Haim 28-34. A Konle-ítélet magyar nyelvű összefoglalása megjelent: Európai Bírósági Ítéletek 2003/3: 18-22.
[110] A Konle-ügyben megfogalmazott egyik kérdés a következő volt: "[F]ennáll-e a tagállam felelőssége a közösségi jog megsértésével egyéneknek okozott károkért egy olyan szövetségi államban, amelyben a nemzeti felelősségi jogszabályok a tartománynak beszámítható jogsértések esetén csak a tartomány perlését teszik lehetővé, és a károsult a szövetségi állam ellen nem fordulhat kártérítési keresettel?"
[111] Konle 61-63.
[112] Haim 27-29. (fordítás: a szerző).
[113] Haim 30-32. fordítás az Európai Bírósági Ítéletek 2003/3. 24. alapján. Lásd még Fuß 61.
[114] Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.699/2011/11. 5.
[115] Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.091/2013/4. 5.
[116] Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.21.679/2012/5. 6.
[117] Kúria Pfv.III.21.591/2013/5. Ebben az ügyben az elsőfokú ítéletet hozó Székesfehérvári Törvényszék is helyesen alkalmazta az alperesi legitimációra vonatkozó szabályt (32.P.20.839/2012/7. 6. )
[118] Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.22.234/2013/8. 5.
[119] Azt is helyesen állapította meg a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a magyar jog alperesi legitimációra vonatkozó rendelkezései értelmében az állam ellen indított kereset kell elutasítani. Ez a szabály megfelel az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elveinek, azaz nem összeegyeztethetetlen az uniós joggal. (Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.091/2012/4. 6.)
[120] Az ítélkezési gyakorlat elemzéséért lásd Éles tanulmányát.
[121] Ptk. 6:519. § [A felelősség általános szabálya], 6:549. § [Felelősség bírósági, ügyészségi, közjegyzői és végrehajtói jogkörben okozott kárért]. Vö. régi Ptk. 339. § (1) bek.
[122] Mivel a jogellenesség és a felróhatóság viszonyának elemzése meghaladná a dolgozat kereteit, a jogellenesség fogalma alatt összefoglalóan utalunk e két jogintézményre. A köztük lévő különbségek ellenére úgy gondoljuk, az uniós jog szempontjából jelentőséggel bíró "kellően/kirívóan súlyos jogsértés" mind a jogellenességet, mind a felróhatóságot is megvalósítja. Bővebb magyarázatért lásd pl.: Borbás 2011: 80-97.
[123] Pk. 42. sz. állásfoglalás.
[124] Ez az értelmezés az uniós jog alkalmazásának előremutató (Hartmann szerint monista) megnyilvánulása, és felmerül a kérdés, hogy a magyar bíróságok abban az esetben is alkalmaznák ezt a megoldást, amennyiben az uniós jog sérelmét az azzal - a jelen esettől eltérően a normák szintjén is megnyilvánuló - ellentétes belső jogi szabályozás okozza. (Bernd J. Hartmann: "Alignment of National Government Liability Law in Europe after Francovich". ERA Forum 2012/12: 616.)
[125] Fővárosi Bíróság 4.P.27.848/2010/4. 5. Ez az értelmezés az uniós jog alkalmazásának haladó megnyilvánulása, és felmerül a kérdés, hogy a magyar bíróságok abban az esetben is alkalmaznák ezt a megoldást, amennyiben az uniós jog sérelmét az azzal - a jelen esettől eltérően a normák szintjén is megnyilvánuló - ellentétes belső jogi szabályozás okozza. Tekintettel azonban arra, hogy az uniós szabályok a belső jog részét képezik, illetve adott esetben azokkal szemben elsőbbséget is élveznek, jogilag megalapozott a gondolatmenet. Vö. az uniós szabályozással ellentétes nemzeti norma félretételére vonatkozó kötelezettséggel.
[126] Fővárosi Törvényszék 4.P.23.616/2013/15. (ismerteti a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.22.234/2013/8. ítélete 5. )
[127] A jelen tanulmány szempontjából nem szükséges a bírósági jogkör gyakorlására, a kár bekövetkezésére, valamint az okozati összefüggésre vonatkozó feltételek elemzése.
[128] Kúria Pfv.IV.21.785/2012., BH 2013.124.; Legfelsőbb Bíróság Pfv.V.21.096/2009., BH 2010.38. Ez a kritérium a felróhatóság bírósági ítélkezési gyakorlatban kidolgozott feltétele. (Lásd Pákozdi 2011: 87.)
[129] Ezt a kritériumot a jogellenességre vonatkozó feltétel, illetve a res judicata elve alapján dolgozta ki az ítélkezési gyakorlat. Borbás szerint Magyarországon a bírósági jogkörben okozott károk megtérítése iránt indított perek 80%-ában a károsultak keresetük jogalapját az érdemi ítélet tartalmában jelölik meg - és ugyanebből az okból kerülnek ezek elutasításra (Borbás 2011: 685. lj.). Lásd még: Legfelsőbb Bíróság Pf.III.20.558/1992., BH 1993.32.
[130] Lásd 11. lj.
[131] E feltételek uniós joggal való összeegyeztethetőségét alább elemezzük.
[132] Köbler 54, Traghetti del Mediterraneo ügyben hozott ítélet (C-173/03, ECLI:EU:C:2006:391) 32. E feltétel hasonló a magyar jogban alkalmazott, a "kirívóan súlyos jogértelmezési és jogalkalmazási tévedés, illetve a nyilvánvaló és kirívó jogsértés" feltételhez. Álláspontunk szerint az "uniós jog megsértése" feltételt a magyar jog "jogellenesség" fogalmának, az "alkalmazandó jog nyilvánvaló figyelmen kívül hagyását" pedig a "felróhatóság" kritériumának lehet megfeleltetni.
[133] E feltételek részletes tárgyalásától eltekintünk, mivel azok nem relevánsak a jelen elemzés szempontjából. Megjegyezzük azonban, hogy e feltételek értelmezése és alkalmazása sem problémamentes. A nehézségeket az okozza, hogy az uniós jogot sértő bírósági ítéletet - főszabály szerint - téves közigazgatási döntés, illetve törvényhozói mulasztás is megelőzi. Felmerül a kérdés, hogy ilyen esetben mely állami szerv magatartása okozta a kárt.
[134] Brasserie du pêcheur és Factortame 66, Leth 42, Eman és Sevinger 69.
[135] Traghetti del Mediterraneo 44, Köbler 53-56.
[136] Traghetti del Mediterraneo 33-35, 37-39, 42.
[137] A Köbler-doktrína érvényesítésének nem jelentheti az akadályát sem az, hogy a tagállami jog nem ismeri a bírósági jogkörben okozott kárfelelősséget, sem pedig az, hogy annál szigorúbb követelményeket támaszt.
[138] Annyiban helyes a Kúria érvelése, hogy a kártérítési per nem jelent új jogorvoslati fórumot a fél számára a jogerős ítélet mint ítélt dolog felülbírálatára - a kártérítési per azonban nem is erre szolgál.
[139] Legfelsőbb Bíróság Pj.V.20.617/1981., BH 1982.140. Éles által hivatkozott Legfelsőbb Bíróság Pfv.X.21.328/2001/5. (Éles). Lásd még: Bella Mária: "Közigazgatási perben hozott ítélethez fűződő jogerőhatás érvényesülése a közigazgatási jogkörben okozott kártérítési perben" Magyar Jog 2011/8: 482-484. A jogellenség feltételét vizsgálja Mikó Sándor: "A jogellenesség vizsgálatának gyakorlata a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti perekben" Magyar Jog 2013/12: 723-729.
[140] A Kúria egyes határozataiban a jogerő elvére hivatkozással a Pp. 130. § alapján idézés kibocsátása nélkül elutasította a keresetet. Más esetekben ítéletben mondta ki, hogy nem vizsgálhatja érdemben a jogellenesség fennállását. (Pákozdi 2011: 91-92. lj.)
[141] 778/D/2000. AB határozat (ABH 2009. március, 314) és 339/B/2003. AB határozat (2009. október, 1165)
[142] 339/B/2003. AB határozat (2009. október, 1165, 1173). További elemzésért lásd Pákozdi 2011: 93-94.
[143] Bella 2011: 482-484. A jogellenség feltételét vizsgálja Mikó Sándor: "A jogellenesség vizsgálatának gyakorlata a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti perekben" Magyar Jog 2013/12: 723-729. A közhatalom gyakorlásával okozott kár megtérítése iránti perek hatásköri problémáját veti
- 21/22 -
fel Petrik Ferenc: "Közigazgatási bírói út. Hatásköri szabályok" Magyar Jog 2013/12: 705-713. Annyiban helyes a Kúria érvelése, hogy a kártérítési per nem jelent új jogorvoslati fórumot a fél számára a jogerős ítélet mint ítélt dolog felülbírálatára - a kártérítési per azonban nem is erre szolgál.
[144] A Köbler-ítélet kihirdetése idején a belga, a bolgár, a cseh, a francia, a finn, a luxemburgi és a portugál jog, illetve részben a német jog is alkalmazott hasonló előírásokat. Ezzel részben összefüggő feltétel a vitatott döntés előzetes megváltoztatására, hatályon kívül helyezésére vagy módosítására vonatkozó előírás, amely a belga, a ciprusi, a cseh, a finn, a lengyel, a litván, a luxemburgi és a szlovák jogrendszerekből ismert. [Scherr 2008: 299, 342-343, 356-357, 391-398, 402-403, 408-409, és Kathrin Maria Scherr: "Comparative Aspects of the Application of the Principle of State Liability for Judicial Breaches" ERA Forum 12, no 4 (2012): 565-588.]
[145] Scherr 2008: 356-357, lásd még Alexander Kornezov: "Res judicata of national judgments incompatible with EU law: Time for a major rethink?" Common Market Law Review 2014/3: 809-842, Pákozdi 2011: 92-93. Ellenkező álláspontért lásd például: Peter J. Wattel: "Köbler, CILFIT and Welthgrove: We can't go on meeting like this" Common Market Law Review 2004/1: 177-190. Ján Komárek: "Federal elements in the community judicial system: building coherence in the community legal order" Common Market Law Review 2005/1: 9-34. és Matthias Ruffert: "Case C-173/03, Traghetti del Mediterraneo SpA in Liquidation v. Italian Republic" Common Market Law Review 2007/2: 479-486.
[146] Ez a szabályozás ugyanis ellentétes azzal az elvvel, amely a magánszemélyek közösségi jogból eredő jogainak hatékony bírósági védelmét írja elő. Lásd Köbler 33, illetve analógia útján a Traghetti del Mediterraneo 33-39.
Ettől független kérdés, hogy mennyiben érvényesülhet a gyakorlatban ez a felelősség, az EuB által is megfogalmazott szigorú feltételekre tekintettel.
[147] Ugyanerre a következtetésre jutott: Várnay Ernő: "Kártérítési alakzatok a Polgári Törvénykönyv ellenében? Az európai közösségi jog jogalkotással, illetve jogerős bírói ítélettel történő megsértéséért viselt tagállami kárfelelősségről" Magyar Jog 2010/1: 37. és Fülöp Györgyi: "Az állam kártérítési felelőssége a közösségi jog megsértése esetén" Polgári Jogi Kodifikáció 2003/5: 21.
[148] Köbler 43.
[149] Köbler 39, 48. Nem osztjuk Borbás (2011: 226.) álláspontját, amely szerint a Kapferer-ítélet (C-234/04, ECLI:EU:C:2006:178) értelmében a tagállami bíróságok ítéletének jogereje elsőbbséget élvez a kárfelelősség érvényesítéséhez képest, az EuB ugyanis szűken értelmezi a jogerő fogalmát.
[150] Lásd e kérdéshez Kornezov 2014.
[151] Köbler 37-43.
[152] Lásd e kérdéshez Kornezov 2014: 809-842.
[153] A Székesfehérvári Törvényszék (32.P.20.839/2012/7. 6-8.) érdemben vizsgálta és megállapította a jogsértést, azonban a kereseti kérelmet az okozati összefüggés hiányára hivatkozva elutasította.
[154] A Fővárosi Ítélőtábla (9.Pf.21.679/2012/5. 6.) is érdemben vizsgálta a jogsértést, és megállapította, hogy az I. rendű alperesi bíróság jogalkalmazási hibát vétett. Lásd még Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.699/2011/11. 5-6.
[155] A megyei bíróság, illetve az ítélőtábla feltételezhetően a Kúria állandósult ítélkezési gyakorlatának ismeretében nem indokolja külön az ezzel kapcsolatos álláspontját.
[156] Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.22.234/2013/8. 10.
[157] Egyes tagállami jogok ennél szigorúbb feltételeket írnak elő, amikor például a bíró súlyos vagy szándékos magatartásához, vagy büntetőjogi felelősségre vonásához kötik a bírósági jogkörben okozott kár megtérítésének kötelezettségét. A Köbler-ítélet kihirdetése idején ilyen előírásokat tartalmaztak az olasz, illetve a német jogszabályok. (Scherr 2008: 306.) A felróhatósághoz/szándékossághoz kapcsolódó feltételek alkalmazásáról lásd: Regina Valutytė: "Concept of Court's fault in state liability action for infringement of European Union law" Jurisprudence 2011/1: 33-50.
[158] Köbler 54, Traghetti del Mediterraneo 32.
[159] Köbler 54-56.
[160] A tanulmány szerzőjének álláspontja szerint ez utóbbi feltétel lényegében kiüresíti a kártérítési felelősség intézményét, tekintettel arra, hogy az előterjesztési kötelezettség megsértését - lényegében bármilyen - indokolással igazolhatja a nemzeti bíróság.
[161] Ezt a következtetést több szerző is bírálta.
[162] Nem találták kellően súlyosnak a jogsértést az alábbi határozatokban: VfGH, 2004.10.13, A 5/04 és Court of Appeal (Civil Division), 2010.05.12, Cooper. Kártérítés megítélésre a finn és a bolgár ítélkezési gyakorlatban találunk egy-egy példát: Korkein hallinto-oikeus, 2012.11.28, X és Korkein hallinto-oikeus, 2013.06.07, X valamint Sofiyski gradski sad, 2014.01.03, Pretsiz-2.
[163] Ennek egyik oka, hogy a tagállami legfelsőbb bíróságokat az EUMSz. 267. cikke értelmében előzetes döntéshozatali kérelem előterjesztésének kötelezettsége is terheli. Ennélfogva az uniós anyagi szabályok megsértése a gyakorlatban együtt jár az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére vonatkozó előírás megsértésével. Mivel azonban a Cilfit-kritériumok értelmében az előterjesztései kötelezettség megsértése alól megfelelő indokolással mentesülni lehet, ez adott esetben az anyagi jogsértést magába olvasztja. E kérdésről lásd: Takis Tridimas: "State Liability for Judicial Acts Remedies Unlimited?" in Paul Demaret, Inge Govaere, et Dominik Hanf (szerk.): European legal dynamics. Revised and update edition of 30 Years of European Legal Studies at the College of Europe? = Dynamiques juridiques européennes. Édition revue et mise a jour de 30 ans d’études juridiques européennes au Collegue d’Europe (College of Europe Studies = Cahiers du College d’Europe. Brussels / Bruxelles: P.I.E. Peter Lang 2007): 147-161.
[164] Traghetti del Mediterraneo 33-35.
[165] Traghetti del Mediterraneo 37-39.
[166] Traghetti del Mediterraneo 42.
[167] Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.21.679/2012/5. 6.
[168] Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.22.234/2013/8. 14.
[169] Fővárosi Törvényszék 4.P.23.616/2013/15. (ismerteti a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.22.234/2013/8. ítélete 6.)
[170] Francovich és társai 41., illetve az ott hivatkozott korábbi ítéletek: Russo ügyben hozott ítélet (60/75, ECLI:EU:C:1976:9), Rewe-Zentralfinanz és Rewe-Zentral, Rewe-Handelsgesellschaft Nord és Rewe-Markt Steffen. Lásd később Wells 67, Unibet 39, Danske Slagterier 31 és 60.
[171] Francovich és társai 43, Brasserie du pêcheur és Factortame 67, Peterbroeck 12.
[172] E feltételt a magyaron kívül alkalmazza még a belga, a cseh, a dán, az észt, a finn, a lett, a lengyel, a luxembourgi, a német, az osztrák, a román, a spanyol, a svéd, és a szlovák jogrend. (Az angol, a holland, az ír, a görög belső jog egyáltalán nem ismeri el a bírósági jogkörben okozott kártérítés intézményét.) (Scherr 2008: 403, 404, 408-409, és Scherr 2012: 565-588.)
[173] Scherr 2008: 355, 358-359.
[174] Brasserie du pêcheur és Factortame 85.
[175] Metallgesellschaft és társai ügyben hozott ítélet (C-397/98 és C-410/98, ECLI:EU:C:2001:134) 106, Test Claimants in the Thin Cap Group Litigation 125-126., Test Claimants in the CFC and Dividend Group Litigation 128-129., Transportes Urbanos y Servicios Generales, és Fuß. E feltétel alkalmazása adott esetben abból a szempontból vet fel kérdéseket, hogy megállapítható-e a tagállami közigazgatási szerv felelőssége anélkül (illetve azelőtt), hogy a károsult a bírósághoz fordulna.
[176] Metzinger Péter: "Az európai jog alkalmazása felülvizsgálati eljárásban: hivatalból vagy kérelemre?" Európai Jog 2013/3: 58-61., Metzinger Péter: "A tagállamok felelőssége az uniós jog megsértéséért - a magyar jogalkalmazás szempontjából."
- 22/23 -
in Az Európai Unió jogának alkalmazása: az előzetes döntéshozatali eljárások kezdeményezésének tapasztalatai elnevezésű joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló véleménye. Kúria, 2013. A kérelemhez kötöttség kérdését vizsgálja Nemessányi Zoltán: "A polgári eljárásjog alapelveinek európaizálódása: tisztességtelen szerződési feltételek versus tagállami eljárási autonómia" in: Fuglinszky Ádám és Klára Annamária (szerk.): Európai jogi kultúra - Megújulás és hagyomány a magyar civilisztikában (Budapest: ELTE Eötvös 2012.) 299316. és Czoboly Gergely István: "A kereseti kérelemhez kötöttség az uniós joggal érintett közigazgatási perekben" in: Fuglinszky Ádám és Klára Annamária (szerk.): Európai jogi kultúra - Megújulás és hagyomány a magyar civilisztikában (Budapest: ELTE Eötvös 2012) 351-367.
[177] Van Gend & Loos.
[178] Costa ügyben hozott ítélet (6/64, EU:C:1964:66).
[179] Heylens és társai ügyben hozott ítélet (222/86, EU:C:1987:442), EUSz. 19. cikk (2) bekezdés.
[180] Verholen és társai ügyben hozott ítélet (C-87/90 - C-89/90, ECLI:EU:C:1991:314), Simmenthal 21. és 24.
[181] E kötelezettség az uniós jog közvetlen hatályának és elsőbbségének, valamint a hatékony bírósági jogvédelem elveiből adódóan terheli a tagállami bíróságokat.
[182] Van Schijndel és van Veen ügyben hozott ítélet (C-430/93 és C-431/93, ECLI:EU:C:1995:441), Van der Weerd és társai ügyben hozott ítélet (C-222/05-C-225/05, ECLI:EU:C:2007:318).
[183] Johanna Engström: "National Courts’ Obligation to Apply Community Law Ex Officio -The Court Showing New Respect for Party Autonomy and National Procedural Autonomy?" Review of European Administrative Law 2008/1: 67-89.; Sacha Prechal és Natalya Shelkoplyas: "National Procedures, Public Policy and EC Law. From Van Schijndel to Eco Swiss and Beyond" European Review of Private Law 2004/12: 589-611.; J. J. Van Dam és J. A. R. van Eijsden: "Ex Officio Application of EC Law by National Courts of Law in Tax Cases, Discretionary Authority or an Obligation?" EC Tax Review 2009/1: 17; Sacha Prechal: "Community Law in National Courts: The Lessons from Van Schijndel" Common Market Law Review 1998/3: 681-706.
[184] Peterbroeck ítélet, Kraaijeveld ügyben hozott ítélet (C-72/95, ECLI:EU:C:1996:404).
[185] Ilyen esetekben az irányelv külön előírásaiból is következik a fogyasztók védelmének kötelezettsége, amely az uniós jog tényleges érvényesülése követelményének egy speciális esete. [Océano Grupo Editorial et Salvat Editores ügyben hozott ítélet (C-240/98-C-244/98, EU:C:2000:346), Cofidis ügyben hozott ítélet (C-473/00, ECLI:EU:C:2002:705)].
[186] Az elemezés annyiban független a konkrét jogesetektől, hogy egyes ügyekben a felek már az alapeljárásban is hivatkoztak az uniós szabályokra, tehát nem merült fel a kérelemhez kötöttség és az uniós jog ex officio alkalmazásának problémája. Ennek ellenére érdekesnek és fontosnak tartjuk bemutatni az EuB ítélkezési gyakorlata szempontjából releváns különbségeket.
[187] A holland perjog szabályai értelmében a legfelsőbb bíróság előtti felülvizsgálati eljárásban nem lehet új jogalapra hivatkozni, és ez a bíróság új tényeket sem vehet figyelembe. Bár az alsóbb fokon eljáró bíróságok hivatalból is vizsgálhatnak tényeket, illetve jogalapokat, azonban ezek sem terjeszkedhetnek túl a kereseti kérelem korlátain. Az adott ügy alapjául az a holland szabályozás szolgált, amely előírta, hogy bizonyos szakmák gyakorlói kötelesek csatlakozni a holland nyugdíjbiztosítási alaphoz. A nyugdíjbiztosítási alap elutasította Van Schijndel kérelmét, amely e kötelezettség alóli mentesítésre vonatkozott. Az első és másodfokon eljáró bíróságok elutasították Van Schijndel kizárólag a belső jog szabályaira hivatkozva előterjesztett keresetét, illetve fellebbezését. A felperes a legfelsőbb bíróság előtt már az EUSz. 81. cikkének megsértésére is hivatkozott. E bíróság előtt azt is előadta, hogy az alsóbb fokon eljáró bíróságoknak hivatalból kellett volna vizsgálniuk a vitatott szabályozás összeegyeztethetőségét az uniós joggal. A legfelsőbb bíróság előzetes döntéshozatali kérelmet terjesztett az EuB elé, és az uniós jog hivatalból történő alkalmazására vonatkozó kötelezettség, valamint a kérelemhez kötöttség eljárásjogi szabályainak viszonyát kérte értelmezni.
[188] Van Schijndel és van Veen 21-22, Van der Weerd és társai 33-35.
[189] Van Schijndel és van Veen 14.
[190] A szabályozás értelmében az adóhatósági döntést vitató adózónak a határozat kézbesítésétől számított 60 nap áll a rendelkezésére, hogy fellebbezésében vagy keresetében olyan tényre vagy jogalapra hivatkozzon, amelyet a közigazgatási eljárásban elmulasztott. A 60 nap elteltével azonban nem adhat elő új tényeket és érveket, illetve azokat az adójogi határozat felülvizsgálatát végző bíróság hivatalból sem veheti figyelembe.
[191] Peterbroeck 17-21.
[192] E kérdésről lásd: Kraaijeveld ügy. E szempontból a közrendi szabályt, azaz a tagállami jogokban hivatalból figyelembe veendő jogalapoknak az egyenértékűség elvéből adódó figyelembevételi kötelezettségét kell tekintetbe venni.
[193] Ez a szabály vonatkozik a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i tanácsi irányelv (93/13/EGK), a fogyasztói hitelre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló 1986. december 22-i tanácsi irányelv (87/102/EGK), valamint az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló 1985. december 20-i tanácsi irányelv (85/577/EGK) rendelkezéseire is.
[194] A Tanács 93/13/EGK irányelve (1993. április 5.) a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről.
[195] 7. cikk (1): A tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását.
[196] Banif Plus Bank ügyben hozott ítélet (C-472/11, EU:C:2013:88), 28-29, 33, 35-36, Jőrös ügyben hozott ítélet (C-397/11, EU:C:2013:340) 38, 53, Pannon GSM ügyben hozott ítélet (C-243/08, EU:C:2009:350) 32-33, 35, VB Pénzügyi Lízing ügyben hozott ítélet (C-137/08, EU:C:2010:659) 48.
[197] VB Pénzügyi Lízing 48. "Az irányelv által előírt védelem biztosítása érdekében a Bíróság hangsúlyozta, hogy a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató közötti egyenlőtlen helyzetet csak a szerződő feleken kívüli, pozitív beavatkozás egyenlítheti ki". Lásd még Océano Grupo Editorial és Salvat Editores 27, Mostaza Claro ügyben hozott ítélet (C-168/05, EU:C:2006:675) 26, valamint a 87/102/EK irányelv tekintetében a Rampion et Godard ügyben hozott ítélet (C-429/05, EU:C:2007:575) 58-59, és 65. pontjait. "Ez a célkitűzés nem valósítható meg hatékonyan, amennyiben a fogyasztónak saját magának kell hivatkoznia a 87/102 irányelv 11. cikkének (2) bekezdését a nemzeti jogba átültető jogszabály értelmében a hitelezővel szemben őt megillető jogorvoslati jogára, különös tekintettel azon nem elhanyagolható kockázatra, amely abból ered, hogy a fogyasztó nem ismeri jogait, vagy nehézségekkel találja magát szemben ezek érvényesítése során."
[198] Az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló 1985. december 20-i tanácsi irányelv (85/577/EGK).
[199] Martín Martín ügyben hozott ítélet (C-227/08, EU:C:2009:792) 27-29, 32.
[200] Az alapperben eljáró bíróságok az irányelv tárgyi hatályának hiánya miatt nem alkalmazták annak rendelkezéseit. A kártérítési perben első fokon eljáró Székesfehérvári Törvényszék (32.P.20.839/2012/7.) tévesnek minősítette az irányelv tárgyi hatályának hiányára vonatkozó megállapítást, azonban a kártérítési keresetet, okozati összefüggés hiányára hivatkozva, elutasította. A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla (9.Pf.21.679/2012/5.) az elsőfokú bíróságnak az irányelv tárgyi
- 23/24 -
hatályára vonatkozó megállapításával egyetértve rámutatott, hogy a téves jogértelmezés nem szolgálhat kártérítés alapjául. Mindezen előzmények után a Kúria (Pfv.III.21.591/2013/5.) felülvizsgálati ítéletében azt hangsúlyozta, hogy az alapperben eljáró bíróságok kártérítési felelősségét a bíróságok eljárását szabályozó eljárásjogi rendelkezésekre figyelemmel kell megítélni. Bár a Kúria egyetértett azzal, hogy az irányelv tárgyi hatályának hiányára vonatkozó megállapítás téves, álláspontja szerint, tekintettel az eljárásjogi szabályokra, az alapperben született jogerős ítélet meghozatalával nem követett el jogsértést a bíróság. Mivel ebben az ügyben nem volt helye a kérelemhez kötöttség korlátait alkalmazni, nem világos, hogy milyen eljárásjogi szabályokra utal a Kúria.
[201] A Pp. szabályozza azokat az eseteket, amikor a kereseti kérelem korlátaira tekintet nélkül kell (idézés kibocsátása nélkül) elutasítani a keresetet [Pp. 130. § (1) bek.], megszüntetni a pert (Pp. 157. §) vagy hatályon kívül helyezni az ítéletet [Pp. 252. §, 275. § (5) bek.]. Ezeket az eseteket tekinthetjük egyfajta eljárásjogi közrendi szabálynak, amelynek célja, hogy valamely súlyos eljárási hibában szenvedő korábbi döntés jogkövetkezményeit korrigálja. A közigazgatási eljárásban hivatalból észlelendő semmisségi okokat szabályozza a Ket. 121. § (1) bekezdése tartalmazza.
[202] 1/2005. (VI. 15.) PK vélemény, 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 4, 5. és 6. pontjai, és 2/2011. (V. 9.) KK vélemény.
[203] Ez utóbbiak az uniós jog szempontjából elsősorban a fogyasztói perekben juthatnak gyakorlati jelentőséghez. Ugyanakkor láttuk, hogy az uniós jog megköveteli a fogyasztóvédelemi irányelvekben foglalt jogok hivatalbóli érvényesítését, így e területen nincs szükség az egyenértékűség elvének alkalmazására.
Megjegyezzük, az EuB ítélkezési gyakorlatában egyes fogyasztóvédelmi szabályokat közrendi jelentőségű előírásoknak minősített. [Asturcom Telecomunicationes ügyben hozott ítélet (C-40/08, EU:C:2009:615)].
[204] Kivételként említhetjük az állami támogatások területén a Bizottságnak biztosított hatáskört, ennek elemzése azonban nem tárgya a jelen tanulmánynak [Lásd Lucchini-ügyben hozott ítélet (C-119/05, EU:C:2007:434)].
[205] A választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény 55. § (1) és (2) bekezdései, különösen pedig a 2. § b) pontja.
[206] Lásd még EBH 2006.1525.
[207] Eco Swiss ügyben hozott ítélet (C-126/97, EU:C:1999:269) 36-37, 40-41.
[208] Assimakis P. Komninos: "Case C-126/97, Eco Swiss China Time Ltd. v. Benetton International NV, Judgment of 1 June 1999, Full Court"] Common Market Law Review 2000/37/2: 459-478.
J. Van Dam és J. A. R. van Eijsden hangsúlyozzák, hogy az EuB ítéletében nem általános érvénnyel, hanem pusztán a választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránti per szempontjából mondta ki, hogy az EUSz. 81. cikke közrendi szabálynak minősül, és azt a felülvizsgálati jogkör korlátaira tekintet nélkül figyelembe kell venni. Lásd még e tekintetben a Manfredi és társai ügyben hozott ítéletet (C-295/04-C-298/04, EU:C: 2006:461) 31.
[209] Asturcom Telecommunicationes ügyben hozott ítélet és Hanna Schebesta: "Does the national court know European law? A note on ex officio application after Asturcom" European Review of Private Law 2010/18/4: 847-880.
[210] Az ítélőtábla ugyanakkor az Eco Swiss ítéletre hivatkozva elismerte, hogy - az időbeli hatály fennállása esetén - a rendes bíróság köteles a jogalkalmazás helyességét is vizsgálni, hogy a közrendbe ütközés kérdésében dönteni tudjon.
[211] Köbler 33-36.
[212] Azt is helyesen állapította meg a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a magyar jog alperesi legitimációra vonatkozó rendelkezései értelmében az állam ellen indított kereset kell elutasítani. Ez a szabály megfelel az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elveinek, azaz nem összeegyeztethetetlen az uniós joggal. Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.091/2012/4. 6.
[213] EUSz. 19. cikk (1) bekezdés 2. fordulata.
[214] Mivel a tisztességtelen általános szerződési feltételek vizsgálata - az EuB ítélkezési gyakorlata által kialakított - magyar jog és ítélkezési gyakorlat alapján is hivatalból kötelező, a 93/13/EK irányelv szempontjából kevésbé merül fel ez a probléma [Ptk. 209/A. § (2) bek., 1/2005. (VI. 15.) PK vélemény, a fogyasztói szerződés érvényességével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 2/2011. PK vélemény, az érvénytelenségi perekben felmerülő egyes eljárásjogi kérdésekről szóló 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény, Kúria: "A fogyasztói kölcsönszerződésben pénzügyi intézmény által alkalmazott általános szerződési feltételekben szereplő egyoldalú szerződésmódosítás tisztességtelensége megítélése" tárgykörben felállított joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló véleménye, 2012. (online elérhető) 29-30.] Az fogyasztók védelmében azonban egyéb uniós fogyasztóvédelmi irányelvekben szabályozott jogok érvényesülését is hivatalból kell vizsgálnia a bíróságnak. (Lásd például a szavatossági ügy tényállását.)
[215] A negyedik és ötödik esetekben a belső írott jog sérti az uniós elvet.
[216] Az uniós jogot sértő tagállami szabály félretételének kötelezettsége (alkalmazásának mellőzése) ugyanis mind az uniós jog tartalmi, mind a formai szabályaira vonatkozik.
[217] Court of Appeal (Civil Division), 2010.12.05, Cooper.
[218] További példaként szolgálhat a finn jog, amely korlátozta a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítését. Ennek ellenére a finn legfelsőbb bíróság megállapította az uniós jog megsértéséért fennálló kárfelelősséget (Korkein hallinto-oikeus, 2012.11.28, X és Korkein hallinto-oikeus, 2013.06.07, X)
[219] A 5/04, VfSlg 17330/2004, Verfassungsgerichtshof, 2004.10.13.
[220] Conseil d’Etat, 5ème et 4ème sous-sections réunies, arrêt, 2008.06.18, Gestas / Garde des sceaux, Ministre de la justice, Reflets nº 2008/3. 19.
[221] Tribunal des conflits, décision, 2011.10.17, SCEA du Chéneau / INAPORC, M. C et autres / CNIEL, Reflets nº 2011/2. 13. Lásd még Consiglio di Stato, Adunanza plenaria, decisione, 2011.03.23, Fallimento Rem S.r.l. / Enel Distribuzione S.p.A. Reflets nº 2011/2. 17.
[222] Nejvyšší soud České republiky rozsudek ze dne 2012.08.20, n° 28 Cdo 2927/2010, Reflets nº 2012/3. 19. A cseh jog a magyar joghoz hasonló korlátokat támaszt a jogerős bírósági ítélet "felülvizsgálatával" szemben.
[223] Korábban EKSz. 10. cikke, illetve EGKSz. 5. cikke tartalmazott hasonló rendelkezést.
[224] Az uniós jog szempontjából kártérítési felelősség a végső fokon eljáró bíróságokat terheli, így e kérdésnek elsősorban a Kúria vonatkozásában van jelentősége.
[225] E jogokat az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdése, az EJEE 6. cikkének (1) bekezdése, és az EU Alapjogi Karta 47. cikk (2) bekezdése is nevesíti.
[226] A belső jog vonatkozásában ilyen az alkotmányjogi panasz intézménye [Alaptörvény 24. cikk (2) bek. d) pont.]
[227] Bizottság/Spanyolország, Bizottság/Olaszország és Timmermans 2004.
[228] A szerző a tanulmányban saját gondolatait mutatja be. A tanulmányban foglalt megállapítások nem tekinthetők a szerzőt alkalmazó szervezet álláspontjának.
Lábjegyzetek:
[1] Jogász, Európai Unió Bírósága Kutatási és Dokumentációs Igazgatóság
Visszaugrás
