A kereseti kérelemhez kötöttség magyar perjogi szabálya és az európai jog bírósági megsértésével okozott kárért való tagállami felelősség közötti összefüggés lehetőségére a magyar jogirodalomban Kecskés professzor hívta fel először a figyelmet.[1] A jelen írásban ezzel a problematikával a felülvizsgálati eljárásban meglehetősen szigorúan érvényesülő kérelemhez kötöttség mentén foglalkozunk, arra kérdezve rá, hogy vajon beállhat-e a Kúria (Magyarország) kártérítési felelőssége, ha a Kúriának a Pp. felülvizsgálati eljárásában meghozott ítélete úgy sérti az európai jogot, hogy a felek a felülvizsgálati eljárásban a végül is megsértett európai jogszabályhelyre nem is hivatkoztak? Vizsgálódásainkat - gyakorlati megfontolások mentén - a közigazgatási perekre fokuszáljuk.
A Pp. felülvizsgálati eljárásra vonatkozó szabályai [270. § (2) bek., 272. § (2) bek.] és a kapcsolódó, egységes bírói gyakorlat[2] szerint a felülvizsgálati kérelemben kifejezetten meg kell jelölni azokat a jogszabályhelyeket, amelyeket a felülvizsgálatot kérelmező fél szerint a jogerős ítélet sért. Sőt közigazgatási perben a felülvizsgálati kérelemben csak olyan jogszabálysértésre lehet hivatkozni, amelyre a fél már a felülvizsgálati eljárást megelőző bírósági eljárásban is hivatkozott.[3] A Kúria tehát csak és kizárólag azon jogszabályhelyek mentén vizsgálja felül a jogerős ítéletet, amelyekre a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél kifejezetten hivatkozott. Ebből következik, hogy a Kúria a jogsértő jogerős ítéletet is hatályában fenntartja, ha az adott jogsértést a felülvizsgálati kérelmet kezdeményező fél nem jelölte meg. Vagyis, a felülvizsgálat magyar belső jogi rendszere nem garantálja, nem is szándékozik garantálni azt, hogy a jogerős ítéletek mindenben feleljenek meg a hatályos (európai) jognak.
Sőt közigazgatási perben a bíróság eleve csak azt a jogsértést vizsgálja, amit a felperes már a keresetében is megjelölt. A közigazgatási per alperese valamely közhatalmat gyakorló hatóság, mely hatóság eljárásának jogszerűségét az Alaptörvény 25. cikk (2) bek. b) pontja alapján a bíróság köteles ellenőrizni, éppen a közigazgatási perekben. Ezen jogszerűségi ellenőrzés a 2/2011. (V. 9.) KK vélemény szerint azonban már eleve (tehát már a felülvizsgálatot megelőzően is) csak a kereseti kérelemben megjelölt jogszabálysértés vizsgálatára terjed ki, kivéve, ha a bíróság semmisségi okot észlelt.[4] Megjegyzendő, hogy a 2/2011. (V. 9.) KK vélemény különbséget tesz a jogszabálysértés megjelölése és - mintegy ezen belül - a konkrétan megsértett jogszabályhelyek megjelölése között; a bíróságot csak az előbbi köti, az utóbbi nem.
A kérelemhez kötöttségből következően könnyen előfordulhat, hogy európai jogot sértő ítélet marad hatályban, ha a fél a felülvizsgálati kérelemben maga nem hivatkozik az európai jog sérelmére. Az európai jog helyes alkalmazásának viszont az az egyik alapelve, hogy a tagállami bíróságok hivatalból kötelesek azt alkalmazni.
A közvetlen hatály és az elsőbbség elveit az EUB az európai jog tényleges érvényesülésének biztosítása végett munkálta ki, mint olyan dogmatikai szükségszerűségeket, melyek nélkül az európai jog társadalmi valósága széttöredezne a különböző tagállamok különböző nemzeti jogi kontextusaiban. Az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) a 106/77. sz. Simmenthal-ügyben kimondta, hogy a közvetlenül alkalmazandó európai jogi rendelkezések esetén minden tagállami bíróságnak kötelessége az európai jog teljes egészében történő alkalmazása és azon jogok védelme, amelyet az a magánszemélyek számára biztosít (adott esetben eltekintve a nemzeti jog mindazon rendelkezéseinek alkalmazásától, amelyek esetlegesen ellentétesek azzal). A Simmenthal-ügyben az EuB az európai jog kötelező alkalmazását a közvetlen hatály felől közelítette meg, lévén az európai jog közvetlen hatályának "mintegy folytatása, kiteljesítése a közösségi jognak a tagállamok nemzeti jogrendszereivel szembeni elsődlegességét állító elmélet."[5] A nemzeti bíróságok tehát kötelesek az európai jogot a maga teljességében alkalmazni, és így kötelesek figyelmen kívül hagyni a nemzeti jog minden olyan rendelkezését, amely megakadályozhatja a magánszemélyek európai jogi jogosultságainak az érvényesülését.[6] A közvetlen hatály nem a felek indítványára juttat szerepet az uniós jognak, hanem azt a tagállami bíró hivatalból vizsgálja;[7] a tagállami bíróságoknak (és közigazgatási szerveknek) a közvetlenül hatályos uniós jogot hivatalból kötelességük alkalmazni az azzal ellentétes tagállami jogi rendelkezéssel szemben.[8] Ezen kötelezettség ezért nem függhet attól sem, hogy az adott perben vajon az érintett magánszemély maga hivatkozott-e az európai jogra, illetőleg az európai jog és a nemzeti jog ellentétére, vagy sem. Iura novit curia.
Ebből a szempontból legfeljebb fokozati, de nem minőségi különbség van aközött, hogy valamely tagállami jogszabály sérti az európai jogot, és aközött, hogy valamely egyedi, jogerős ítélet nem felel meg annak. Ha ugyanis a nemzeti bírónak kötelessége az európai jog érvényesülését biztosítania az azzal ellentétes nemzeti szabállyal szemben is, akkor ezt értelemszerűen csak úgy teheti meg, ha olyan ítéletet hoz, amely megfelel az európai jognak. És viszont, ha valamely jogerős ítélet nem felel meg az európai jognak, akkor az azért lehet
58/59
csak, mert a nemzeti bíró nem, vagy nem jól alkalmazta a vonatkozó európai jogi szabályokat. Nem kérdés tehát, hogy az európai jog nemcsak a tagállami jogszabályokkal, hanem a tagállami bírói gyakorlattal szemben is elsődlegességet élvez.
A felülvizsgálati fórum kérelemhez kötöttségének és az európai jog hivatalbóli alkalmazására vonatkozó bírói kötelezettségnek a kollíziójából adódik tehát a probléma: ha a felülvizsgálatot kérelmező fél nem hivatkozik az európai jog megsértésére, akkor azt a Kúria - saját gyakorlata szerint - nem fogja vizsgálni, ami ellentétes a Kúriának mint tagállami bíróságnak az európai jog hivatalbóli alkalmazására vonatkozó kötelezettségével.
A problémát gyakorlati szempontból a C-224/01. sz. Köbler-ügyben meghozott ítélet[9] teszi akuttá, mely szerint a tagállam akkor is felelősségre vonható az európai jog megsértésével okozott károk miatt, ha ezen jogsértés a tagállami legfőbb bírói fórum ítéletében nyilvánul meg. Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy a Kúria - mint tagállami legfőbb bírói fórum - a felülvizsgálati eljárásban hajlandó-e hivatalból alkalmazni az európai jogot, mert ha azt elmulasztja, az akár kártérítési felelősséget is keletkeztethet - a vonatkozó magyar belső jog szerint - közvetlenül a Kúria oldalán (lásd lentebb). A felülvizsgálati fórumnak az európai jogot sértő ítéletet hatályában fenntartó határozata ugyanis akkor lesz valódi probléma, ha a sérelmet szenvedett fél utóbb az európai jog sérelmére hivatkozással kártérítést követelhet; ezen kártérítési felelősség nélkül az európai jogot esetlegesen sértő ítélet hatályban tartása legfeljebb kötelezettségszegési eljárást vonhatna maga után[10], amely a már sérelmet szenvedett magánszemélyeknek nem nyújt érdemi reparációt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
