A jogalkalmazás a jog érvényesítését jelenti, ez a jogkövetés mellett a jog érvényesülésének másik módja.1 A jogalkalmazási tevékenység összetett kognitív folyamat, amelyet akár szakaszokra,2 akár műveletekre3 bontunk, annak központi eleme a jogforrás értelmezése. Közösségi bírói fórumok előtt a jogalkalmazás során a tényállás megállapítása a legtöbb nemzeti jogtól eltérő súllyal érvényesül. Az eljárásokban - a sajátos eljárások jellemzői miatt - ritka a bíróság által lefolytatott bizonyítás, ugyanakkor a felektől a tényállás átfogó és hiteles bemutatása elvárható.4 Ezzel szemben központi szerep jut a jogértelmezési tevékenységnek. A jogértelmezés más súlyát indokolja, hogy az alapító szerződésekben megfogalmazott célok eléréséhez az egyik legfontosabb eszköz az, hogy a tagállamokban egységesen alkalmazandó közösségi jog jöjjön létre.5 A közösségi jogban a jogértelmezési tevékenység az Európai Bíróságra hárul, azzal, hogy az Európai Bíróság jogértelmező tevékenységének - az előzetes döntéshozatali eljárás folytán - hatása van a nemzeti bírói jogalkalmazói tevékenységre is. Az integráció történetében több olyan előremutató ítélet megfogalmazására került sor, ami túlmutatott a Római Szerződés, vagy a másodlagos jogforrások szó szerinti értelmezésén, így bizonyos értelemben az Európai Bíróság tevékenységét jogfejlesztőnek is tekinthetjük.
A jogértelmezés és a jogfejlesztés fogalmát főként a német jogdogmatikában egymástól élesen elhatárolják.6 Minden eset értelmezésnek tekinthető, amikor a normaszöveg határain belül maradunk, és minden ezen túlmutató vizsgálati módszer már jogfejlesztésnek tekinthető. Az Európai Bíróság a jogértelmezés célját abban látja, hogy annak segítségével lehet a norma lényegét feltárni. Ugyanakkor az Európai Bíróság értelmező tevékenysége során bizonyos technikák alkalmazásával túl is lép ezen a lényegfeltáráson.7 Az Európai Bíróságot gyakran éri az a kritika, hogy túllép jogértelmező szerepén, és kvázi jogalkotást - helyesen szólva jogfejlesztést - végez. Jogfejlesztési feladata az Európai Bíróságnak azért adódik szükségképpen, mert a Szerződés rendelkezései nem mindig kellően precíz megfogalmazásúak, mondhatni hézagosak, sőt előfordul, hogy a Szerződés bizonyos kérdésekben hallgat. Vannak továbbá olyan szerződési rendelkezések, amelyek széles körű mérlegelési lehetőséget teremtenek, ami szintén egyfajta jogfejlesztést eredményez. Végül meg kell említeni, hogy a Szerződés célkitűzéseinek elérése a legfontosabb cél, így ezt a feladatot az Európai Bíróság úgy is segítheti, hogy adott esetben írott normákkal ellentétben dönt.
A jogértelmezés többféle módszere ismert, történetileg visszatekintve már a legkorábbi ismert két értelmezési módszer a grammatikai és a logikai értelmezés volt. A természetjogi felfogások - különösen annak észjogi iskolája - a rendszertani értelmezést tette hozzá az értelmezési módszerekhez, majd az első nagy "rendszeralkotó" Carl Friedrich von Savigny volt, aki a modern jogtudomány számára kidolgozta az úgynevezett négyes jogértelmezési kánont. A kánon az értelmezés egymásra épülő lépcsőfokait jelentette, eszerint az egyszerűbb nyelvtani és logikai értelmezés után a rendszertani és történeti értelmezést is használni kell a norma szövegének értelmezése során.8
Tekintélyes szakirodalom foglalkozik általában a jogértelmezés módszereivel,9 azon belül is az Európai Bíróság által használt értelmezési módszertannal,10 de kialakult egy jogirodalmi vita is arról, hogy egyik vagy másik módszer alatt mit lehet érteni, illetve, hogy egyáltalán módszertanra van szükség, vagy e helyett igazodási pontokat,11 értelmezési támpontokat12 kell meghatározni. Akár egyik, akár másik álláspontot fogadjuk el, fontos, hogy az Európai Bíróság által használt, és sok tekintetben - de legalábbis hangsúlyaiban bizonyosan - a nemzeti bírósági értelmezési gyakorlattól eltérő interpretációs metódust ismerjük.
A nyelvtani-nyelvi13 értelmezési módszernek több alfaját lehet felfedezni az Európai Bíróság gyakorlatában (szószerinti,14 szaknyelvi, 15 kontextuális16), de meg kell jegyezni, hogy ennek sokkal kevésbé van jelentősége, mint a nemzeti jogalkalmazásnál. A logikai értelmezés során17 argumentumokkal, joglogikai formulákkal a normaszöveget logikai művelet tárgyává tesszük, és az ebből levonható következtetés alapján jutunk közelebb a norma értelméhez. A maximák közül az Európai Bíróság gyakran használja az ellenkezőjéből való következtetést, de talán annak betudhatóan, hogy az Európai Bíróság ítéletei a döntés indokait és mérvadó megfontolásait röviden, szinte apodiktikusan adják vissza, ezért habár ténylegesen alkalmazzák ezeket a formulákat a döntés meghozatalánál, ugyanakkor szövegszerű megjelöléssel a jól ismert logikai elvek többnyire inkább főtanácsnoki indítványokban köszönnek vissza (argumentum a contrario,18 argumentum a minore ad maius,19 argumentum a maiore ad minus,20 argumentum a simile,21 argumentum ad absurdum22). A Bíróság gyakorlatában sűrűn előfordul, hogy az adott rendelkezést elhelyezi a szerződés struktúrájában és más rendelkezésekkel "együtt olvassa"23 Másfelől az állandó ítélkezési gyakorlat szerint egy közösségi jogszabály szövegét, amennyire lehet, úgy kell értelmezni, hogy összhangban legyen a Szerződés rendelkezéseivel.24 Az Európai Bíróság értelmezési gyakorlatában csekélyebb jelentőséggel ugyan, de megtalálhatjuk a történeti értelmezés alapvonalait,25 s ezt elsősorban azoknál az ügyeknél, amikor közös európai értékek szerint határoz a bíróság a konkrét norma értelmezését illetően.
Előfordul, hogy éppen a hatékony igazságszolgáltatás elvére hivatkozással kerül sor analógiás jogalkalmazásra.26 A Bíróság analógiával élve mondta ki, hogy a Szerződés egyrészről az EK 230. és EK 241. cikkel, másrészről az EK 234. cikkel a keresetek és eljárások olyan teljes rendszerét hozta létre, melynek célja az intézmények jogi aktusainak jogszerűségére vonatkozó felülvizsgálat biztosítása oly módon, hogy e felülvizsgálatot a közösségi bíróságra bízza, holott a normaszöveg szorosan nem erre utal.27 Analógiás jogalkalmazás teremtette meg a tagállam kártérítési felelősségének alapját a közösségi jog megsértése miatt, amikor a tételes jogi szabály28 ilyen kötelezettséget csak a Közösség jogsértése esetére írt elő. Analógiát hívott segítségül a Bíróság, amikor a határozattal kapcsolatos indokolási kötelezettségre vonatkozóan mondott ki elveket.29
A jogdogmatikai értelmezés során a bíróság nagy klasszikus dogmatikai elveket30 használ fel. A klasszikus büntetőjogi elvek megemlítését hozhatjuk erre példaként (Például: ne bis in idem,31 nullum crimen, nulla poena sine lege,32 in dubio pro reo33), de a civilisztika területén is vannak ilyen érvényesülő tételek, például a felek rendelkezési szabadága, a diszpozitivitás,34 vagy bizonyos esetekben éppen ellenkezőleg, a ius cogens elveinek35 alkalmazása.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
