A közigazgatási jogkörben okozott kártérítési perben a fél olyan kártérítési igényt érvényesít, amelyben a károkozásra valamilyen közjogi (államigazgatási, pénzügyi jogi stb.) jogviszonyban kerül sor.
Gyakori, hogy a közigazgatási jogkörben okozott kártérítési per előtt a sérelmesnek tartott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt is pert indít és a kártérítési perben a jogellenesség körében hivatkozik a közigazgatási perben hozott döntésre és annak indokolására. A jogalkalmazási gyakorlatban felvetődött, hogy a közigazgatási perben hozott ítélethez fűződő jogerőhatás miként érvényesül a közigazgatási jogkörben okozott kártérítési perben.
A szakirodalomban a jogerő fogalmáról eltérő vélemények találhatók.
Kovács András elemzi a jogerő hatásaira vonatkozó nézeteket. Megállapítja, egységesnek tekinthető a szakirodalom abban, hogy a jogerőnek két fő hatása van. Az egyik, hogy a keresettel érvényesített jog nem tehető vitássá többé, kizárja a jogvita megismétlését (ne bis in idem, negatív hatás), másrészről (véglegesen) irányadó a felekre - jogutódaikra - nézve (pozitív jogerőhatás) pl. Baumgarten (1917), Beck, Móra, Bacsó (1957), Farkas (1976), Kengyel (2003). A szerző szerint az anyagi és az alaki jogerő létezése, egymáshoz való viszonya mind a mai napig vita tárgya, és a vitát alapvetően az okozza, hogy a jogerő klasszikus fogalma maga az ítélt dolog.1
Farkas József felhívja a figyelmet arra, hogy a jogerőtan kérdései köréből igen sok olyat találhatunk, amelyek az irodalomban vitatottak. Ilyennek tekinthető mindenekelőtt a jogerő fogalma, amelyen majdnem minden szerző mást ért. Az "alaki" és "anyagi" jogerő megkülönböztetés is olyan kérdés, amelyben majdnem minden szerző más-más álláspontot vall. Maga sem tartja elméletileg helyesnek az "alaki" és "anyagi" megkülönböztetést, de éppen azért, mert törvényben is használt és meghonosodott szakkifejezés, használja azokat. A tételes jog csak az általános szabályt tartalmazza. A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 229. §-a (1) bekezdésében határozza meg az anyagi jogerő hatályát mind a tárgyi, mind az alanyi terjedelem szempontjából. A jogerő tárgyi terjedelmének vizsgálata előtt azonban tisztázni kell azt a fontos kérdést, hogy az ítéletből mi emelkedik jogerőre. A szerző álláspontja szerint helyes, ha csak a kereset tárgyában hozott ítéletről beszélünk. Így fogalmazva elfogadhatjuk azt a tételt, amely szerint az ítéletből a kereset tárgya feletti döntés emelkedik jogerőre. A kereset tárgya feletti döntést pedig az esetek túlnyomó többségében a rendelkező rész és az indokolás együttesen tartalmazza.2
A jogerő fogalmának meghatározásában kialakult elméleti vita és a tételes jognak csak az általános szabályt tartalmazó rendelkezése ellenére a jogalkalmazási gyakorlat a bíróság által hozott határozatokhoz fűződő anyagi jogerőhatás tartalmát illetően lényegében egységes. Jól példázza ezt a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban hozott Legf. Bír. Gfv. 31.639/2001. számú, közzétett határozata, amely szerint az ítélt dolog tárgya: a keresettel érvényesített jogról való döntés, az annak alapjául szolgáló releváns tények és jogi okfejtések, így a felek közötti jogviszony minősítése is, amely utóbb vitássá nem tehető, attól egy későbbi perben a bíróság sem térhet el.3
A Pp. 324. §-ának a 2005. évi XVII. törvény által megállapított, 2005. november 1-jétől hatályos, az ezt követően indult ügyekben alkalmazandó (2) bekezdés a)-c) pontjai határozzák meg, hogy melyek azok a közigazgatási határozatok, amelyek felülvizsgálata iránt a fél a XX. fejezet szerinti közigazgatási pert indíthat. A különleges eljárások között szabályozott közigazgatási perben a bíróság, amennyiben a közigazgatási határozatot jogszabálysértőnek ítéli, a Pp. 339. §-ának (1) bekezdésében meghatározott fő szabály szerint, ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik, a jogszabálysértő határozatot hatályon kívül helyezi és - szükség esetén - a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezi. A közigazgatási határozatot csak kivételesen változtathatja meg. Azokat az ügyeket, amelyekben sor kerülhet a megváltoztatásra, a Pp. 339. § (2) bekezdésének a)-m) pontjai tartalmazzák. E rendelkezések szerint a kereset tárgya feletti döntést a közigazgatási perben is a rendelkező rész és az indokolás együttesen tartalmazza. A Pp. 229. §-a értelmében a közigazgatási perben eljáró bíróságnak az a döntése, hogy a felülvizsgálni kért közigazgatási határozat eljárásjogi vagy anyagi jogi szabályt sért vagy nem sért, valamint e döntés alapjául szolgáló releváns tények és jogi okfejtés - az anyagi jogerőhatás miatt - utóbb már nem tehetők vitássá, azoktól a közigazgatási jogkörben okozott kártérítési keresetet tárgyaló bíróság sem térhet el.
-482/483-
A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (jelenleg hatályos Ptk.) 349. §-a az általános felelősségi alakzathoz képest többletkövetelményt tartalmaz, de a kártérítés megállapításához a kártérítési felelősség Ptk. 339. § (1) bekezdésében meghatározott négy alapvető feltételének is meg kell valósulnia.
A jogellenesség, a hátrányos eredmény (kár) és e kettő közötti okozati összefüggés a polgári jogi felelősségnek szükségképpeni eleme, a felróhatóság a polgári jogi felelősségben főszabályként érvényesül, de nem szükségképpeni elem, mert a polgári jogban ismertek a vétkesség nélküli (objektív) felelősség esetei is.4 Az általános kártérítési felelősség négy alapvető eleme együttes feltételnek minősül. Bármelyik hiánya a kereset elutasítását eredményezi.
Az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez készült szakértői javaslat kifejti, hogy a jelenlegi szabály hatékonyan ötvözi a két alapvető felelősségi elvet: a szubjektív és az objektív felelősséget. Az általános kárfelelősségi norma az egyéni gondossági mértékhez igazodó klasszikus vétkességi elvet objektivizálja.5
A jogellenesség és a felróhatóság a gyakorlatban nem mindig pontosan elválasztható eleme a felelősség megállapításának. Petrik Ferenc szerint, ha a kár valamilyen kötelesség teljesítésének az elmulasztása miatt keletkezik, különösen gondot okoz a jogellenesség és a felróhatóság megállapítása és elhatárolása. A jogellenesség és a felróhatóság dilemmája különösen azokban a kártérítés iránti ügyekben mutatkozik meg élesen, amelyekben a kárt okozó - jogilag szabályozott - eljárás jogszerűségéről kell dönteni. Nem általában a kötelességszegés, a jogszerű magatartás, a rendeltetésszerű joggyakorlás általánosan bevett kategóriáit kell a jogellenesség megállapításakor vizsgálni, ezek a felróhatóság körében értékelendők. Ellenkező megközelítés esetén a felelősség megállapításához szükséges jogellenesség fogalmát, tehát azt, hogy a károkozó magatartás jogellenes (és minden károkozó magatartás jogellenes), kiiktatjuk a felelősség elemei közül.6
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
