A Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján a kártérítési felelősségnek négy feltétele van:
- a jogellenes magatartás,
- a károsulti oldalon bekövetkezett kár,
- a jogellenes magatartás és a bekövetkezett kár közötti okozati összefüggés, valamint
- a jogellenes magatartás felróhatósága, vagyis ha a károkozó nem úgy járt el ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
Jelen írás tárgyát képező, a Ptk. 349. § (1) bekezdése által szabályozott esetekben a Ptk. 339. § (1) bekezdéséhez képest további speciális elemek szükségesek a károkozó felelősségének megállapításához:
- a károkozónak mint államigazgatási szervnek,
- államigazgatási jellegű, tehát a közhatalom gyakorlása során kifejtett szervező-intézkedő tevékenysége, illetőleg ennek elmulasztása (PK 42. sz. állásfoglalás) jogellenes,
- továbbá a kárt rendes jogorvoslattal nem lehetett elhárítani, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette.
A Ptk. 349. § (1) bekezdése ugyan az államigazgatási jogkörben okozott kárfelelősséget szabályozza, azonban a joggyakorlat nem csak az államigazgatási, hanem azt meghaladóan - az államigazgatási jogkört is magában foglaló - közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perekre is kiterjesztette e jogszabályi rendelkezés alkalmazhatóságát, melyet a Pp. 23. § (1) bekezdésének b) pontjában lévő rendelkezés is megerősít. Ennek megfelelően nem csak az államigazgatási szervek által okozott károk esetén, hanem az önkormányzatok közhatalom gyakorlása során kifejtett szervező-intézkedő tevékenységükkel - azaz határozatukkal, vagy mulasztásukkal - okozott károk esetén is a Ptk. 349. § (1) bekezdése az irányadó. "Az önkormányzatok feladataik ellátása során helyi érdekű közügyekben és államigazgatási ügyekben járnak el, tehát a közigazgatási jogkör az államigazgatási jogkörnél szélesebb kategória."[1] Ezen túlmenően a Ptk. 349. §-a irányadó mindazon kárigények esetén, amelyek a Pp. XX. fejezete szerinti más eljárások során keletkeztek.
A közigazgatási határozat fogalmát, mely határozatok felülvizsgálata iránt a fél a Pp. XX. fejezete szerint közigazgatási pert indíthat, a Pp. 324. § (2) bekezdésének a)-c) pontjai határozzák meg:
a) a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényben (a továbbiakban: Ket.) meghatározott közigazgatási hatóság vagy vezetője által hatósági ügyben hozott határozat, valamint a hatósági szerződésben foglalt kötelezettség megszegése miatt végrehajtást elrendelő végzés,
b) a helyi önkormányzat törvényben meghatározott határozata,
c) más szervnek, szervezetnek vagy személynek az a határozata, amely nem tartozik az a) pont hatálya alá, de felülvizsgálatára vonatkozóan külön törvény e fejezet alkalmazását rendeli.
A joggyakorlat a rendes jogorvoslat fogalmát is meghatározta, eszerint a közigazgatási döntés bírósági felülvizsgálata nem tartozik a rendes jogorvoslat körébe, azt rendkívüli jogorvoslatnak kell tekinteni. Ennek megfelelően, ha a károsult rendes jogorvoslattal, azaz a másodfokú közigazgatási szervhez történő fellebbezésével - annak döntése folytán vagy egyéb okból - a kárt nem tudta elhárítani, akkor két lehetőség közül választhat:
a) pert indíthat a jogerős közigazgatási határozat hatályon kívül helyezése, illetve megváltoztatása iránt a közigazgatási bíróság előtt, vagy
b) polgári bíróság előtt kártérítési pert kezdeményezhet a számára sérelmes döntést meghozó, illetve szabálytalanul eljáró közigazgatási hatósággal szemben.
Ha a károsult pervesztes lett a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti perben, ugyanazon az alapon kártérítés iránt sikeresen már nem indíthat pert (Pk. 43. sz. állásfoglalás). Ez utóbbi esetben ugyanis a polgári bíróság a közigazgatási bíróság döntését bírálhatná felül, azaz a közigazgatási bíróság döntésével ellentétesen megállapíthatná a közigazgatási szerv jogellenes közhatalmi tevékenységét, vagy mulasztását, akár anyagi, akár eljárásjogi értelemben és ezzel a közigazgatási bíróság határozatának anyagi jogerejét sértené. Természetesen ha a közigazgatási bíróság megállapítja a közigazgatási szerv határozatának, vagy eljárásának jogellenességét, tehát a károsult pernyertes lett és ezt követően kártérítési pert indított az eljárt hatóság ellen, abban az esetben a kártérítési perben eljáró bíróságot szintén köti a közigazgatási bíróság határozata, az abban megállapított jogellenesség ténye.
Összefoglalva: "a Pp. 229. §-a értelmében a közigazgatási perben eljáró bíróságnak az a döntése, hogy a felülvizsgálni kért közigazgatási határozat eljárásjogi, vagy anyagi jogi szabályt sért vagy nem sért, valamint e döntés alapjául szolgáló tények és jogi okfejtés - az anyagi jogerőhatás miatt - utóbb már nem tehetők vitássá, azoktól a közigazgatási jogkörben okozott kártérítési keresetet tárgyaló bíróság sem térhet el."[2] Említést
- 723/724 -
kell tenni azonban arról is, hogy a kialakult bírósági gyakorlat - a később részletezetteknek megfelelően - nem veti el a kárigényt akkor sem, ha alakszerű közigazgatási határozat nem született, illetve közigazgatási határozat felülvizsgálatára nem került sor.
A továbbiakban a Ptk. 349. § (1) bekezdése szerinti kárfelelősség egyik - általános - feltételére kívánok koncentrálni: a jogellenességre. "A jogellenesség objektív kategória, és a legtágabb értelemben jogszabállyal ellentétes magatartást, illetőleg helyzetet jelent."[3] Esetünkre szűkítve a jogellenesség a közigazgatási szerv jogszabályi előírással ellentétes közhatalmi tevékenységét, vagy jogszabály által előírt kötelezettségének elmulasztását jelenti.
A közigazgatási szerv közhatalmi szervező-intézkedő tevékenysége során kifejtett jogellenes magatartása - amennyiben ez megállapítható - gyakorlatilag a kártérítési per jogalapját jelenti. Ennek hiányában, vagyis ha a kártérítési perben eljáró bíróság a közigazgatási szerv magatartásának jogellenességét akár a másodfokú közigazgatási szerv, vagy a közigazgatási bíróság döntése alapján, akár a saját eljárása folyamán nem találja megállapíthatónak, minden további kárfelelősségi feltétel vizsgálata szükségtelenné válik és a keresetet el kell utasítania.
Vizsgálódásom során elsődlegesen arra keresem a választ, hogy a kialakult joggyakorlat alapján mely esetekben állapíthatja meg a kártérítési perekben eljáró polgári bíróság a közigazgatási szerv jogellenes magatartását rendkívüli jogorvoslat hiányában, azaz közigazgatási bírósági döntés nélkül [ld. 3. oldal, b) pont]. Álláspontom szerint ezt az alábbi esetekben teheti meg, melyeket bírósági határozatokkal kívánok alátámasztani.
A/1. Amennyiben a közigazgatási szerv a jogszabályban előírt ügyintézési határidőt önhibájából átlépi, azaz a határidőn belül érdemi döntést nem hoz, vagy eljárási cselekményt elmulaszt, jelentős késedelemmel tesz meg, már önmagában megalapozza a kártérítés alapjául szolgáló jogellenességet, a jogszabályba ütközést. A jogellenességet természetesen nem alapozzák meg az eljárás során felmerülő objektív okok, pl.: bizonyítási eljárás bonyolultsága, szakhatósági közreműködés stb., mely eljárási cselekmények a megalapozott érdemi döntések meghozatalához szükségesek és az eljárás - jogszabály által megengedett - meghosszabbodásához vezethetnek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
