A polgári perrendtartás megújulása számos ponton alakította át a bírósági igényérvényesítést.[1] A keresetindítás, az osztott perszerkezet, a preklúzió, a bizonyítás e cikksorozatban feldogozott szabályai minden perre kiható változásokat hoztak. Újszerű pertípust azonban kevés ponton alkotott a jogalkotó: a kollektív igényérvényesítés ilyen terület, ezt eddig a magyar perrendtartás nem tartalmazta. A külföldi mintákból is építkező, európai és hazai szakmai nyomásra alkotott eljárási rend lehetővé teszi, hogy a tömegesen jelentkező igényeket egy eljárásban, a felek sokaságából adódó nehézségeket kezelő módon bírálják el a bíróságok. A jogalkotó elvárása szerint így olyan igények is kezelhetővé válnak, amelyek eddig a pertársasági formában nem voltak megfelelően érvényesíthetők. A polgári perrendtartásról szóló cikksorozat utolsó darabja ezeket az új intézményeket mutatja be.
1. Bár a perviszony alapmodellje tradicionálisan egy felperesre és egy alperesre van tervezve, a jogalkotó természetesen mindig is figyelembe vette azt az anyagi jog által számos esetben biztosított lehetőséget, hogy az anyagi jogviszonyban többesség áll fenn. Amit az anyagi jog megad, azt az eljárásjog el nem veheti: szükséges biztosítani a többes perlekedés lehetőségét, az alanyi keresethalmazatot. Ennek általános formája a pertársaság, azonban a modern jogrendszerek - karöltve a modern gazdaság és társadalom tömegjelenségeivel - számos esetben biztosítanak ennél is szélesebb körű lehetőséget a többes, immár tömeges perlekedésre.[2] A magyar jog ilyet hosszú időn keresztül nem ismert, Magyary Géza kifejezetten utalt a szinguláris perviszonyra és a peres felek kötelező azonosítottságára[3], amelyek gátolhatják annak lehetőségét, hogy a perben kezelhetetlenül nagyszámú, esetleg azonosítatlan személyek lépjenek fel. Ugyanakkor a nemzetközi példák egyes jogrendszerekben (ilyen az USA jogrendje) már évszázados tapasztalattal, újabban Európában pedig évtizedes tapasztalattal rendelkeznek a kollektív igényérvényesítés valamilyen, a saját jogrendszerükre szabott formájával. Így a jogalkotónak az az elhatározása, hogy bevezeti hazánk jogrendjébe a kollektív igényérvényesítés meglévő formái mellé bizonyos új megoldásait, szükségképpen épít a kontinentális hagyományokra, a magyar jogrend alkotmányossági és eljá-
- 221/222 -
rásjogi dogmatikai érzékenységére, a meglévő hasonló célú intézmények tapasztalataira.
A legismertebb külföldi minta az USA class action eljárása, aminek hatékonysága ismert, de az attól való félelem, valamint a jogi-kulturális különbségek akadályozzák a minta érvényesülését Európában.[4] A kontinentális minták közül rendelkezésre állt a német "mintaeljárás" (Gesetz über Musterverfahren in kapitalmarktrechtlichen Streitigkeiten [KapMuG],[5] ami a tőkepiaci befektetők számára biztosít lehetőséget a tömegesen, hasonló magatartással okozott károk megtérítésére egy teszteljárás eredményétől függően); a holland WCAM-eljárás (Wet collectieve afwikkeling van massaschades, Dutch Act on Collective Settlements, Law of 23 June 2005, amely kizárólag egyezségkötési céllal teszi lehetővé a csoportos igényérvényesítést); a francia fogyasztóvédelmi "action de groupe" (Code de la Consommation, Art. L623-1-L623-32, amely országos fogyasztóvédelmi szervezetek számára teszi lehetővé a fogyasztók érdekében és helyett való fellépést); és még számos más minta. A magyar jogalkotó ezeket nem másolni törekedett, hanem olyan eljárási koncepciót alakított ki, amely a külföldi minták hatékony, funkcionális beültetése útján jut el a kívánt eredményre: egy működő tömeges igényérvényesítési eszközrendszer biztosítására.[6]
2. A tömeges igényérvényesítés létesítésének oka: a magasabb igazságszolgáltatási hatékonyság kihasználása. Ugyanakkor a magyar tradíciókra is figyelemmel kell lenni: jelen esetben nincsenek pozitív, korábbi jogszabályokban megnyilvánuló hagyományok (kivéve a fogyasztóvédelmi törvény egyes modernebb, európai uniós hatásra alkotott rendelkezéseit).[7] A rendelkezési jog alkotmányosan is védett eljárásjogi alapelve olyan gátját képezte a számos megoldás közüli választásnak, amelyet mindvégig figyelembe vett a jogalkotó. Így a minták közötti választás során az ún. opt-out rendszer (amelyben a társaság tagjai akaratnyilatkozatuk nélkül válnak a csoport tagjaivá és később abból kiléphetnek) eleve ki volt zárva, főképp alkotmányossági aggályok miatt. Ugyanígy, Magyary említett tétele[8] miatt az azonosítatlan fél eljárási pozíciója sem volt elképzelhető megoldás. Végül két megoldás mellett döntött a jogalkotó, egy harmadik lehetőséget pedig elvetett.
A megvalósított kollektív igényérvényesítési eszközök egyike nem ismeretlen: a közérdekből indított perek csoportja. Ezek korábbi szabályainkban számos helyen, elszórva jelentkeztek, legtöbbször csak a perindító személye által meghatározott módon, lényeges eljárásjogi tartalom nélkül, vagy szétszórt tartalommal. Ezeket a törvény egységesítette és a legfontosabbnak tartott kérdéseket (perindítás, ítélet tartalma, anyagi jogerő, elévülés stb.) általános, közös szabályok alá vonta. Ezek a szabályok generális szabályként érvényesülnek, amelyekhez képest egyes szektorális közérdekű perek eltérhetnek a külön szabályban. Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy a pertípus szabályai csak olyan esetekben érvényesülnek, ha az anyagi jog azt kifejezetten felhívja. Maradtak tehát olyan perek, amelyek megindításánál a közérdek védelme adja az okot, s nem a (vélt) anyagi jogosult indítja a pert, de nem tartoznak a közérdekből indított perek hatálya alá.
A másik megvalósított eszköz újszerű: a társult perek csoportja. Ez egy ún. opt-in típusú kollektív igényérvényesítési eszköz, amely meghatározott tárgyú ügyekben vehető igénybe és azt teszi lehetővé, hogy nagyszámú személyek egy perben (nem egyesítéssel, nem a pertársasági szabályok szerint!) érvényesíthessék reprezentatív jogukat (közös jogi és ténybeli alapokon nyugvó igényeiket).
A jogalkotó által elvetett harmadik eszköz az osztályos kereset, amely opt-out típusú, reprezentatív tömeges igényérvényesítési eszköz lett volna. Az elvetés oka - túl a fentebb már említett alkotmányossági aggályokon - az volt, hogy a közérdekű igényérvényesítés rendelkezésre álló szabályai lehetővé teszik (ráadásul a perindításra feljogosított személy kvalifikációján keresztül egy ellenőrzöttebb perjogi környezetben) a más személy helyett és nevében, lényegében beleegyezése, ellenőrzése és érdekeinek vizsgálata nélkül folytatott perét. Másképpen: a széles körű ügyészi és más perindításra jogosultak által indítható perek lehetősége nem teszi szükségessé a jogalkotói mérlegelés szerint, hogy magánszemély indítson pert tömegek, mások nevében és helyett. A mellőzött jogérvényesítési eszköz egy későbbi jogalkotói döntéssel mindazonáltal beilleszthető a jogrendszerbe, ha arra mégis szükség mutatkozik.
3. A közérdekből indított perek nehezen szoríthatók közös definíció, szabályozás alá, ezért a Pp. nem sorolja fel a közér-
- 222/223 -
dekből indított perek körét, hanem lehetővé teszi, hogy más törvény rendelje el e fejezet alkalmazását. Ez egyik oldalról rugalmas felhatalmazást ad a jogalkotónak, hogy esetről esetre döntse el a pertípus alkalmazásának indokoltságát, másrészről reagál arra a sokszínűségre, amely a perek anyagi jogi hátterét jellemzi.[9]
A közérdekből indított perek szabályozási modellje a különleges perekhez hasonlít, de a jogalkotó nem a hetedik részbe, hanem egy önálló, nyolcadik részbe helyezte el, ezzel is hangsúlyozva, hogy ez nem a tárgya alapján különös szabályokat igénylő pertípus. A kollektív, azon belül a közérdekből indított perek eljárási sajátosságát a perindító személye adja: a közérdekből indított per megindítására speciális legitimációval felruházott, a (vélt) anyagi jogosulttól elkülönülő személy jogosult.[10] A legitimációt, összhangban a Pp. és a Ptk. viszonyának helyes felismerésével, nem az eljárási, hanem az anyagi jog adhatja meg.
A közérdekből indított perek mögöttes szabályozási anyaga kettős: egyrészt a Pp. általános szabályai alkalmazandók, ha a XLII. fejezet különös szabályt nem ad. De nem lehet megfeledkezni az anyagi jogi felhatalmazást adó szabályról sem, ami pl. erga omnes hatályt adhat a bíróság ítéletének. Ilyen pl. a Ptk. 6:105. § (2) bekezdése, ami alapján a tisztességtelen szerződési feltétel érvénytelensége valamennyi szerződő félre ki fog terjedni, tekintet nélkül a perben állásukra. Ugyanitt van előírva közlemény közzétételének elrendelése, ami szintén az eljárásban fog történni.
4. A Pp. e fejezete eltérő szabályainak köre meglehetősen szűk: a bíróságokra, a felekre és a perindításra, az eljárás megszüntetésére, az egyesítésre, az ítéleti tartalomra és a jogerőhatásra terjednek ki. Érdekes az elévülés megszakítására vonatkozó szabály (Pp. 579. §), ami az anyagi jogi elévülési szabályt simítja ehhez a pertípushoz és valamennyi érintett vonatkozásában megszakításnak tekinti a közérdekű perindítást. A Pp. valamennyi további rendelkezése maradéktalanul és megfelelően alkalmazandó, így különösen az osztott perszerkezetre, a preklúzióra valamint a bizonyításra vonatkozó megújult szabályok.
A közérdekű per törvényszéki elsőfokú hatáskörbe tartozik, s a tanács különösen bonyolult esetben három hivatásos bíróból állhat, amelytől utóbb nem lehet eltérni, és egyesbíráskodásra visszatérni. A háromtagú tanácsra nézve egyéb különös szabály nincsen, különös szakértelmet nem kíván meg a törvény, mint pl. egyes iparjogvédelmi pereknél.
5. A per valódi különlegességét a felek, leginkább a felperes személye adja. Már korábbi magánjogunk is ismerte az anyagi jogosulttól elváló perindítót, amire Magyary ekként utal: "A polgári per útján a felperes rendszerint saját magánjogi érdekét érvényesíti az alperes ellen. De ez, mint már kiemeltük, nem áll kivétel nélkül. Különösen akkor fordul elő ez a kivétel, midőn az állami érdekek képviseletében valamely hivatalos közeg lép fel felperes gyanánt."[11] A más jogán való perindítás a szocialista perjog idején szélesedett[12], majd a jogállami követelményeknek megfelelően az Alkotmánybíróság szűkítette.[13] Ugyanakkor a modern állam számos ponton avatkozik be a magánjogi viszonyokba a közérdek védelme érdekében, így az utóbbi években ismét emelkedni látszik[14] azoknak a személyeknek a köre, akik az anyagi jogosult helyett, de rájuk kihatóan érvényesíthetnek speciális igényeket. Nem is feltétlenül a nemzeti állam beavatkozási éhsége teremti ezeket a perindítási lehetőségeket, hanem szupranacionális nyomás is lehet az alapja.[15]
A felek tekintetében a törvény eltér a korábbi Pp. szabályától, amely szerint a más által törvényi felhatalmazás alapján indított perben ex lege fél volt az, akinek érdekében az ilyen pert indították. A szabály egyébként praktikusan alkalmazhatatlan is volt, mivel az ilyen "felek" hiánytalan idézése és perbe állítása ellehetetlenítette volna a pervezetést. A hatályos jogszabály kifejezett előírása szerint az anyagi jogi érdekelt nem minősül félnek a perben, így eljárási, fellépési jogai és kötelezettségei nincsenek. Mégis, a per eredménye rá is kihathat, amit az anyagi jogerőnél később rendez a jogalkotó. A kettő rendelkezés között feszülő ellentétet azáltal oldja fel a jogalkotó, hogy a közérdekű per felperesi legitimációját csak törvény adhatja, az egyéni perindítási és a közérdek gondos mérlegelése alapján "Figyelemmel arra, hogy az ilyen perekben több mint az egyéni igény érvényesítése történik, e perekben az állam, a társadalom, a közérdek védelme zajlik, az anyagi jogi igényjogosult perlési jogállása nem szükségszerű, s a rendelkezési jogot sem korlátozza."[16] A rendelkezési jog korlátozásának hiányát mindazonáltal a jogerőre vonatkozó rendelkezésekkel együtt lehet kijelenteni: a Pp. 578. §-ában foglalt kilépési (opt-out) lehetőség az, ami legitimálja, hogy olyan személyekre nézve is kötőerővel bíró határozatot hozzon a bíróság, akik félként nem vehettek részt az eljárásban.
- 223/224 -
6. A kollektív igényérvényesítésből fakadó hatékonysági előny akkor használható ki, ha annak keretében tömegesen intézhetők el az összekapcsolható ügyek. Nem az egyesítendő, hanem a lényegüket tekintve azonos ügyek tartoznak ide, olyanok, amelyek tömegesen létrejött jogviszonyokból fakadnak és amelyekben megtalálható az azonosság szükséges mértéke. Ennek megfelelően a közérdekű per kulcsfogalma a jogosultak érintettségének azonossága. Az azonos érintettség azonos jellegű érvényesített jogot feltételez, továbbá a jogot megalapozó tények lényegi azonosságát.[17] Ez ugyanakkor nem jelent teljes tényazonosságot (mert a szerződés tartalmának lényegi azonossága ellenére eltérhet pl. a szerződési összeg, az ügyletkötés napja, helye stb.) és szükségképpen nem áll fenn tökéletes jogazonosság sem (mert a kötelem azonossága eleve csak azonos személyek között lenne teljes). Elegendő, s persze a helyes perindításhoz szükséges is a jogosultak azonos módon való érintettségét megalapozni: a közérdekű perben érvényesítendő jogi igénynek azonos jellegűnek, lényegét, forrását tekintve egyformának kell lennie (pl. mindegyiknek hasonló tényeken alapuló fogyasztóijog-sértésből kell erednie).
A jogosultak (vagyis a perben részvételre nem jogosult anyagi jogi érdekeltek) nem maguk igazolják érintettségüket, hanem az eljárási legitimációval rendelkező perindító fél igazolja azt az egész csoportra nézve. Ennek mikéntjét a jogalkotó - helyesen - nem határozza meg, mivel a csoportképzés módja nagyban függ az érvényesítendő igénytől. Elképzelhető földrajzi (pl. egy meghatározott területen élők köre), személyi (pl. meghatározott időben születettek), tárgyi (pl. meghatározott dolgot birtokló) vagy ezek vegyes alakzata, de a nyitott fogalom alapján nem kizárt, hogy a joggyakorlat további azonosítási szempontokat is talál - mindig az anyagi jogi igényhez igazodó módon. Az igazolás módját már a keresetlevélben meg kell határozni, és az eljárás megszüntetésének jogkövetkezménye fűződik sikertelenségéhez (Pp. 574. §). Mivel a perindító az absztrakt közérdek védelme érdekében indítja a pert, de végső soron az egyedi igényekre is kihathat az ítélet, a kapcsolódás igazolásának módja teremti meg a kapcsolatot az egyedi jogosult személye és az érvényesített igény között. Ez nem más, mint az anyagi jogi legitimáció, nevezetesen hogy a per tárgya és a felek között fennáll-e a tényleges jogi kapcsolat[18]; ez a kérdés mindig a per érdemében dől el. Mivel itt az igény tömeges és nem a tényleges anyagi jogosultak állnak perben, ezt különös módon kell igazolni. Külföldi példák alapján az sem lett volna elképzelhetetlen, hogy a csoportra nézve egyedi azonosítás nélkül, a csoport pontos körvonalainak meghatározásával születik döntés és az csak a jogerőre emelkedést követően válik azonosítottá. A magyar jogi környezetben ez nem lett volna alkalmazható[19], s a jogalkotói mérlegelés szerint az érintettség kérdését "is egységesen célszerű eldönteni, mégpedig magában a perben, és nem utólagosan, egyedileg (pl. végrehajtási eljárásban). Különösen azokban az ügyekben jelentős ez a kérdés, amikor a szerződésen alapuló igény mögött nem áll írásbeli szerződés (pl. tömegcikk vásárlása üzletben)."[20]
A törvény két speciális eljárásmegszüntetési esetet teremt, melyekhez nem kapcsolódik keresetlevél-visszautasítási szabály. Mind a kettő az érintettséghez kapcsolódik, ami viszont nem minősül perelőfeltételnek annak ellenére, hogy azt a keresetlevélben már igazolni kell. Az első ok, ha a jogosultak érintettségének azonossága nem állapítható meg. Az érintettség megléte vagy hiánya bizonyítást is kívánhat, esetleg az érdemi vita tárgya, igazolására szükség szerint a perfelvételi szakaszban megtehető keresetváltoztatást, -pontosítást követően kerülhet sor, így a keresetlevél visszautasítására e hiányosság nem ad alapot. A másik eljárásmegszüntetési mód a csoporthoz tartozás igazolási módjára vonatkozik. E körben azt ellenőrzi a bíróság, hogy az eljárásjogi felperes által felkínált igazolási mód egyáltalán alkalmas-e a csoporthoz tartozás tényleges igazolására. Ez az igazolás a közérdekű perben szükségképpen absztrakt, mivel a jogosult a perben ténylegesen nem vesz részt. Konkréttá akkor válik, amikor a perben ítélet születik és annak jogereje kiterjesztése során a megfelelő rendben a tényleges érintetteket az itt meghatározott ismérvek szerint azonosítják, nyilatkoztatják.
7. A csoportképzés kérdése köszön vissza az ítéletre és a jogerőre vonatkozó rendelkezésekben is (Pp. 577-578. §§). Az érintett jogosultak meghatározása - nem név szerint, hanem az 574. § szerinti egzakt körülírással[21] - az ítélet kötelező tartalmi kelléke, csakúgy mint a fentebb említett igazolási mód leírása. Előfordulhat - és a törvény nem zárja ki -, hogy név szerinti azonosítás történik, de ez nem szükségszerű. Az ítélethez kapcsolódó másik szabály a perköltségre vonatkozik: amíg az anyagi jogi követelés tekintetében az anyagi jogi jogosultakat kell feljogosítani, addig a perköltség tekintetében viszont a ténylegesen pert indító felperest kell jogosítani, illetve kötelezni, mert a költségek nála merültek fel, illetve a kockázatot neki kell viselnie, mivel a jogosultak felhatalmazása nélkül indította a közérdekű pert. Fontos kiemelni, hogy ez a szabály meglehetősen kockázatossá teszi a perindítást az eljárásjogi felperes számára, hiszen a per eredményéből nem részesedhet, de a költségviselés kockázata terheli. Mindazonáltal a szabály indokoltságát az a félelem adta, hogy a fogadatlan prókátor - még ha
- 224/225 -
nem is az amerikai típusú class actionből ismert fél - ne élhessen vissza és ne vonhassa el saját javára az anyagi jogosultakat megillető marasztalást.
8. Az anyagi jogerő fél-, tény- és jogazonosság esetén áll fenn - az általános perviszonyokban. Mivel azonban jelen esetben tömeges perviszonyt szabályoz a törvény, ráadásul az anyagi jogi jogosultak a perben ex lege nem vesznek részt, különleges rendelkezéseket kell hozni az ítélet joghatálya reájuk való kiterjesztésre. Ennek egyik oldala a pozitív, másik a negatív res iudicata hatás. A pozitív res iudicata hatás, ti. hogy az ítélet irányadó és marasztalás esetén végrehajtás alapja lehet az 577. §-ból következik. A későbbi perindítás meggátlását a törvény külön szabályozza, azt ti., hogy a per eredménye mikor zárja ki mégis az anyagi jogosult számára, hogy az egyébként meglévő egyéni perindítási jogát mégis gyakorolja. Ki kell emelni, hogy ezek a szabályok valójában az alperes védelmét is szolgálják. Az a korábbi logika, amely szerint a közérdekű per egyáltalán nem gátolta az egyedi perindítást, nem tette lehetővé, hogy az alperes a perből fakadó kockázatokat egyedileg és véglegesen lezárja. De ugyanígy a bírósági erőforrásokkal való észszerű gazdálkodás is azt kívánja, hogy az egyedi perindítás lehetőségét jogállami módon, de korlátozzuk a közérdekű per lezárulta után.
A közérdekű per lényegében opt-out rendszerű kollektív igényérvényesítés, mivel a saját jogon történő keresetindítás lehetősége akkor marad meg, ha a jogosult úgy nyilatkozik, hogy e jogát fenn kívánja tartani. Ahhoz viszont, hogy ezt a nyilatkozatukat megtehessék, értesíteni kell őket a jogerős ítéletről. Ennek az értesítésnek a terhét az alperesre telepíti a jogalkotó, mert egyrészt ő ismeri a jogosultakat (mert pl. regisztrálta a szerződő partnereit, vevőit), másrészt az ő érdeke megtudni azt, hogy számíthat-e még igényérvényesítésre. Mindazonáltal nem kötelező így eljárnia, csak ha ez érdekében áll. A jogosultat pedig nem indokolt rögtönös perindításra kötelezni, erre a rendes elévülési időben marad lehetősége, itt csak annyit kell tennie, hogy jogfenntartással él. Ráadásul a rendelkezés általános szabályként éppen a jogfenntartást adja meg: ha az anyagi jogosult nem nyilatkozik, úgy kell tekinteni, mintha egyénileg kívánna pert indítani - amire persze később köteles nem lesz.
Okkal merül fel a kérdés, hogy egy vesztes közérdekű per után miért áll érdekében az alperesnek, hogy az azonosítható jogosultak körét értesítse és mintegy felhívja őket arra, hogy az egyedi igényeiket - amelyek az azonos jellegű közérdekű peren, mint jogalapon alapulnak - érvényesítsék. Azonban ha nem így tesznek, a jogosultak szintén felhasználhatják a közérdekű pernek az anyagát bizonyítási anyagként és hivatalos tudomásként, elősegítve és gyorsítva perüket - és hatékony jogi képviselőkön keresztül meg is fogják ezt tenni. Egy ilyen kimenetel megsokszorozná az alperes perköltségi és járulékban megnyilvánuló kitettségét. Ha ez a gazdasági számítás indokolja, az alperes élni fog a törvényi szabállyal, ha nem: a felperesi oldal tömegesen meghatalmazott ügyvéd(ei) egyedi perekkel fogják ugyanerre az eredményre szorítani az alperest.
A törvény nem tartalmaz különös szabályozást az egyezségkötésre, ez a hallgatás azonban nem tiltás, hanem az általános szabályok érvényesülésén keresztül lehetőség. Erre a helyzetre is az előbb bemutatott anyagijogerő-szabályok lesznek irányadók és az adja a jogosultak számára a kellő védelmet, hogy utólag, az eredmény ismeretében egy egyszerű nyilatkozattal kivonhatják magukat a közérdekű perben hozott ítélet anyagi jogerőhatása alól.[22]
9. A közérdekű igényérvényesítés mellé, amely lényegében speciális perindításra jogosult által megindított opt-out rendszerű eszköz, egy másik lehetőséget is ad a jogalkotó az azonos tőről fakadó követelések aggregálására. A társult per ún. opt-in, vagyis olyan kollektív igényérvényesítési forma, ahol már a per megindításához szükséges az anyagi jogi érdekeltek beleegyezése. Az opt-in modell megvalósítása azért volt fontos, mert komoly aggályok fűződtek ahhoz, hogy a rendelkezési jogot sérthetné, ha a perindításra jogosultak beleegyezése nélkül is indulhatott volna rájuk kiható per - mégpedig nem közérdekből, speciális perindító által, hanem egy hasonló helyzetben lévő anyagi érdekelt által.[23]
A társult perben a felperesek személyükben ismertek, azonosítottak, ami összhangban áll a korábban már idézett hagyományos magyar eljárási felfogással.[24] A perben mindazonáltal nem az egyedi igényeket egyesével, hanem egyetlen tipikus igényt, azaz egy absztrahált, konstruált érvényesített jogot és egy hozzá tartozó tényalapot bírál el a bíróság. Enélkül nem volna hatékonysági előnye a társult pernek az egyéni perhez képest.[25] Az is megszüntetné a társult per hatékonysági előnyeit, ha valamennyi jogosult teljes értékű felperesként vehetne részt az eljárásban. A perbeli jogok elvonása és felperesre ruházása viszont nem olyan egyszerű, mint a közérdekű per kvalifikált felperese esetében: ott a perindításra való törvényi felhatalmazás magában foglalja azt a jogalkotói vélelmet, hogy annak a pernek a felperese a közérdeken felül a részt nem vevő felperesek érdekeit is megfelelően képviselni fogja. Mivel a társult per felperese maga is pusztán egy az anyagi jogi jogosultak közül, a távol lévő felperesek eljárási jogait bár korlátozni kell, erre csak komoly garanciákkal kerülhet sor. Ezt a jogalkotó egy innovatív megoldással valósította meg: a társult perlési szerződés bevezetésével, ami egyszerre azonosítja a perindítást kívánó és bekapcsolódó felpereseket és egyszerre valósítja meg azt a követelményt is, hogy szabad akaratukból vessék
- 225/226 -
alá magukat a reprezentatív felperes által vezetett eljárásnak. Azt is ki kell emelni továbbá, hogy a bíróság is gyakorol bizonyos kontrollt a pervitel felett.
10. Csakúgy, mint a közérdekű pereknél, a különleges perekhez teszi hasonlatossá a szabályozás szerkezetét általános szabályok mögöttes alkalmazása. Minden olyan kérdésben, amelyről nem rendelkezik e fejezet külön, az általános szabályokat kell alkalmazni. Különös rendelkezés híján megfelelően alkalmazandó az osztott perszerkezet és annak minden következménye, a bizonyítás vonatkozó szabályai. A perorvoslatok tekintetében igen csekély az eltérés, a felülvizsgálat tekintetében pedig nincs is. Szintén általános szabály érvényesül a hatáskörre, amiből az következik, hogy társult per - a pertárgy értékétől függően, amelyet aggregálni kell - akár járásbírósági hatáskörben is indulhat. Emiatt viszont külön mondja ki a jogalkotó a pertípusban mindkét perbeli oldalon általánosan érvényesülő kötelező jogi képviseletet (ami a járásbírósági eljárásokban egyébként nem lenne kötelező).[26] Mindezekből az következik, hogy a járásbíróság előtt induló társult perre bár első pillantásra a Pp. XV. fejezetének rendelkezései lennének alkalmazandók, közelebbről szemlélve az előírásokat az ilyen ügyben is az általános (törvényszéki) perrend lesz irányadó. Ennek oka, hogy a Pp. 245. §-a szerint "Ha e törvény másként nem rendelkezik, a járásbíróság hatáskörébe tartozó perben jogi képviselő nélkül eljáró félre a XI-XIV. Fejezet rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni." Mivel csak akkor kell a XI-XIV. fejezettől eltérő rendelkezéseket alkalmazni, ha nincsen jogi képviselő, itt viszont kifejezett előírás miatt az kötelező, a törvényszéki perrendtől nem lehet eltérni. Háromtagú tanács elé viszont csak akkor utalható a társult per - annak bonyolultsága folytán -, ha a per törvényszék előtt indult.
11. A társult per formában való eljárás nem "alanyi jog", mivel ezek a perek egyedi perként is bíróság elé vihetők - bár vélhetően komoly költséghátránnyal. Ezzel összhangban a tárgyi köre is jogalkotói mérlegelés alá esik, korlátozott. A törvény eredeti javaslata csak a fogyasztói szerződésekkel[27] kapcsolatos jogvitákban, illetve a munkaügyi perekben[28] tette volna lehetővé a perlést, majd a parlamenti vita során ezt kiterjesztették a környezetvédelem körében felmerült károkra is.[29] A szűkítés indoka az, hogy jellemzően a fogyasztói, munkaügyi és a viták eredményeképpen: a környezetvédelmi jogviták azok, melyekben a kollektív jogérvényesítés által biztosított hatékonysági előnyök nélkül a jogvédelem meghiúsulhatna, mivel egyéni perindításra valószínűleg nem vagy csak igen kevés esetben kerülne sor. Ennek oka egyik oldalról, hogy az elszenvedett egyéni kár (más igény) sokszor csekély; másik oldalról nagyértékű igény esetén is gátat szabhat az egyéni perindításnak a károsult és károkozó közötti relatív erőkülönbség: a nagy szennyezővel szemben egyedül fellépő igényérvényesítő erőforrásait könnyebb kimeríteni. Mindezek miatt tette lehetővé, de csak ebben a tárgyilag korlátozott körben a jogalkotó a társult per indítását. Nem kizárt, hogy a jövőben a pertípus sikere esetén a hatály bővíthető.
12. A szabályok legkevesebb tíz felperes társulását írják elő a performa igénybevételéhez, amely létszámnak a per folyamán mindvégig fenn kell állnia, de a keresetlevélben is már a megengedhetőség egyik előfeltételeként szerepel. A társult per alapfeltétele továbbá az elbírálandó igények azonossága (jog- és tényazonosság). Az azonosság jelentése tekintetében a közérdekű pereknél kifejtettek itt is irányadók.
A törvény az azonos érvényesített jogot reprezentatív jognak nevezi, míg az ezt megalapozó tényeket reprezentatív tényeknek. Fontos kiemelni, hogy a reprezentatív jog olyan anyagi jogszabályban garantált - és a felperes állítása szerint megsértett - jog lehet, amely a tárgyi hatály alá tartozó engedélyezhető jogviszony lehet. A törvényi tényállás jelentős elemeit képező külső tényeknek kell reprezentatívnak, lényegüket tekintve azonosnak lenni valamennyi társult felperes tekintetében. A felpereseknek egyedileg azonosítottnak kell lenniük már a keresetlevélben, a bíróság ügydöntő határozata pedig közvetlenül őket jogosítja vagy kötelezi majd. Az egyedi felperesek és az érvényesített reprezentatív jog közötti kapcsolatot az összekapcsolás módszerével kell megteremteni. Az összekapcsolást az engedélyezés iránti kérelemben kell előadni és azt a bíróság az előfeltételek között bírálja el.
13. Jelentős részben emiatt a társult per keresetlevelének egy addicionális kötelező kelléke az engedélyezés iránti kérelem. A kérelemnek már a kezdőiratban meg kell jelennie, mert csak akkor folytatható le sikerrel ez az eljárás, ha már a perelőkészítő szakaszban eldőlnek a társult per engedélyezésre szoruló kérdései. A kérelem tartalmazza legalább 10 felperes társulását az erre vonatkozó nyilatkozattal és a vonatkozó társulási szerződéssel alátámasztva; megjelöli a reprezentatív felperes személyét, aki egyben a keresetlevél aláírója is, pontosabban a meghatalmazója a jogi képviselőnek. Meg kell továbbá jelölni a kiesése esetére jelölt helyet-
- 226/227 -
test is, a szerződés tartalma szerint. A kötelező jogi képviselet miatt a meghatalmazás kötelező kellék, s azt csatolni kell. A per szempontjából legjelentősebb kérdés pedig a reprezentatív jogra - amely marasztalás esetén egyediesítendő -, tényekre és azok összekapcsolásának módjára való utalás. Végül utalni kell rá és csatolni kell a társult perlési szerződést is a törvényes tartalommal.
Az engedélyezés feltételei részben objektívek, részben pedig mérlegelésen alapulnak. A tízfős létszám folyamatos megléte objektív körülmény, csakúgy, mint a tárgyi hatály elvétése. A reprezentatív jog, tény és ezek összekapcsolásának módszere egységes mérlegelést kíván a bíróságtól. Figyelemre méltó, hogy valamennyi egyéb feltétel fennállása esetén is megtagadhatja a bíróság az eljárás társult perként való folytatását, amennyiben nem tartja azt hatékonynak - ez a célszerűségi mérlegelés. A hatékonyságot idő- és költségdimenziók alapján kell megítélni: ha a reprezentativitás feletti döntés az egyedi perrel szembeállítva sokkal költség- és időigényesebb lenne, akkor elutasítja a bíróság a kérelmet.
A bíróság a keresetlevél benyújtásától számított hatvan nap után, de legkésőbb a perfelvételt lezáró végzés meghozatalával egy időben - külön végzésben - dönt az engedélyezésről. Amíg a perfelvétel tárgyában nincsen helye fellebbezésnek, a társulás tekintetében igen -e végzését a bíróságnak tehát indokolni kell -, s 30 napon belül bírálja el a másodfokú bíróság. A társult per engedélyezése iránti kérelem elutasítása egyben az eljárás megszüntetését jelenti, amely esetben a felek egyedi perindítási joga "feléled".
14. A csoport kompozíciója fontos szabályozási tárgykör, az opt-in rendszer választása önmagában még nem oldja meg azt a kérdést, hogy milyenek a társulás belső viszonyai. A jogalkotó rendhagyó módszert választott és előírta a társult perlési szerződés megkötését a feleknek. A miniszteri indokolás is utal arra, hogy a szerződés ugyan a felek belső, magánjogi viszonya, mégis átszövik a közjogias, perjogi elemek: kötelező tartalmát a társult per lefolytatásához szükséges elemek képezik. Az írásbeli formához kötött szerződés megkötésének előírását az is indokolja, hogy a bíróság így jobban biztosítva láthatja a távol lévő felperesek érdekeinek megfelelő védelmét, ezt ugyanis alapvetően nem a bíróság, hanem a reprezentatív felperes biztosítja. Másként megfogalmazva: az adekvát képviseletként[30] ismert eleme a csoport létrehozásának a reprezentatív felperes magánjogon alapuló kötelezettsége, a bíróságot a Pp. általános rendelkezésein túl nem köti olyan kötelezettség, hogy a távol lévő felperesek érdekeit védelmezze. Sőt! A Pp. 586. § (4) bekezdése kifejezetten kimondja, hogy a bíróság a társult perlési szerződésnek megfelelőséget nem feladata ellenőrizni. A jogalkotó ezzel a megoldással nemcsak a felperesi társulat belső viszonyait tette világossá, hanem a bíróságot is mentesítette az alól a kötelezettség alól, ami a pártatlansága látszatát hátrányosan befolyásolhatta volna. A szabály rációját egy hasonlattal is lehet érzékeltetni: a bíróság az egyedileg meghatalmazott ügyvéd esetén sem ellenőrzi azt, hogy az egyezségkötés vagy más anyagi jogi rendelkezés a fél érdekében állt-e, s ha a meghatalmazás nem korlátozott, a cselekmény hatályosul. Az ellenkező gyakorlat a bíróságot abszurd módon a megbízó-meghatalmazó pozíciójába, a fél érdekvédőjévé tenné. A bíróság mentesítése e felelősség alól a másik oldalról azt is jelenti, hogy a társult felpereseknek a szerződésen keresztül észszerű kontrollt kell gyakorolni saját reprezentánsuk felett és szükség esetén a szerződésben foglalt kontrolleszközökkel, akár pedig per útján kell kényszeríteni saját képviselőjüket, hogy tartsa be a szerződést és megfelelően képviselje érdekeiket.
15. A törvény az érvényesség alaki kellékeként szabályozza az írásbeliséget, de az ügyvédi ellenjegyzés nem kötelező kellék. Az ügyvédi közreműködés mindazonáltal a későbbi kötelező jogi képviselet miatt is célszerű. A társult perlési szerződés kötelező elemeit három nagyobb csoportba sorolhatjuk: (a) a felek perindítási konszenzusa és a társult per alapításához, viteléhez szükséges költségekről, egyes eljárási cselekményekről való rendelkezés; (b) a reprezentatív felperes és jogi képviselője megnevezése, valamint a pervitelét korlátozó és ellenőrzésére szolgáló szabály; (c) pernyertesség vagy egyezségkötés esetén a ’bevétel’, vagyis a marasztalási összeg felosztása.
Mivel a magyar perjogi hagyományokkal nem férhet össze az azonosítatlan személyek részvétele az eljárásban, még kevésbé a marasztalásuk, a felek megjelölése alapfeltétel, ami által a rendelkezési jogot tiszteletben tartó szabály alkotmányossága is biztosított. A felperesek társulása lehet zárt vagy nyílt (a per folyamán csatlakozást engedő). A személyeket megfelelő - a Pp. 7. §-ában értelmezett - azonosító adataikkal kell megjelölni, álláspontunk szerint már a szerződésben, éppen mert ők a perben személyesen nem fognak fellépni. Az azonosító adatok helyességéért és meglétéért, a későbbi keresetlevélben és engedélyezés iránti kérelemben történő helyes szerepeltetéséért a reprezentatív felperest terheli a felelősség.
16. A reprezentatív felperes és helyettese kijelölése szintén kötelező tartalmi eleme a szerződésnek. A személynek magának is felperesnek, anyagi jogosultnak kell lennie, tehát fenn kell állnia az azonosságnak, és az összekapcsolás később elemzett módszere szerint magának is kapcsolhatónak kell lennie a per tárgyához. Ezenfelül azonban nincsen olyan előírás, amely a választható személyek körét, vagy akár a választás módját korlátozná. Így pl. nincsen kizárva, hogy a legalább 10 fő közül a legkisebb érdekeltséggel rendelkező személy legyen reprezentatív; az sincsen meghatározva, hogy milyen módon kell kiválasztani a személyt. Viszont teljes konszenzusnak kell lennie a személy tekintetében, figyelemmel arra, hogy minden jogosultnak alá kell írnia a szerződést. Szerepel a szerződésben a jogi képviselő, de ő
- 227/228 -
nem részese a szerződésnek, az ő reprezentatív felperes általi megbízása külön szerződés. A jogi képviselő tekintetében - bár a jogalkotási folyamat során felmerült a lehetősége - nem szerepel korlátozó rendelkezés: bármely jogi képviselő, lényegében ügyvéd. A magyar szabályok nem tartalmaznak szakmai, financiális korlátokat, feltételeket.[31]
17. A szerződési, előkészítési és perköltségek előlegezésére és viselésére vonatkozó megállapodás szintén kötelező kellék. A törvény nem tartalmaz korlátozást ennek mikéntjére nézve, amiből az következik, hogy a megállapodás szabad, eltérhet az érdekeltség arányától, egyik oldalra (bármilyen okból) terhesebb, másik oldalra kedvezőbb lehet anélkül, hogy a költségkedvezményi szabályokkal való visszaélésre vezetne. A megállapodásnak ki kell terjednie a költségek előlegezésére (itt előfordulhat az érdekeltség szerinti előlegbekérés, de az egyszemélyi előlegezés megoldása is), valamint a viselésére (pervesztesség esetén a költség megosztására, ismét lehetséges a proporcionális megosztás, de az ettől való eltérés is). Mivel a távol lévő felek tekintetében perköltség csak korlátozottan fog felmerülni, így annak megtérítése is ehhez igazodik majd.
A peranyag szolgáltatása és az azzal kapcsolatos kötelezettség a Pp. szabályainak hatálya alatt különös jelentőségű lesz. A perelőkészítő szakhoz kapcsolódó igen szigorú előadási és bizonyítékmegjelölési kötelezettség miatt csak a jól előkészített keresetlevelek, eljárások lesznek esélyesek a sikeres érdemi szakra, ami miatt világosan kell arról rendelkezni, hogy a reprezentatív felperes milyen tényeket fog állítani és ahhoz milyen bizonyítékokat rendel. Mivel a bizonyítási érdek a reprezentatív felperest nemcsak személyesen, hanem a távol lévő felek tekintetében is terheli, az előkészítő tárgyaláson a jogi képviselőnek (és szükség esetén a reprezentatív felperesnek) oly módon kell majd a tárgyaláson megjelennie, hogy a távol lévő személyek helyett és nevében is a megfelelő tényállításokat és bizonyítási indítványokat tudja előterjeszteni. Véleményem szerint e kötelezettsége elmulasztásáért a pervitel szakszerű(tlen)sége miatti felelősség terheli, amit a társult perlési szerződés megszegésével kapcsolatos perben lehet érvényesíteni. A szakszerű pervitelért való felelősség szabályozása - a Ptk. szabályait inkább konkretizálva, nem azt felülírva - a szerződés kötelező kelléke. Rendelkezhetnek a felek pl. a perek felelősségbiztosítás kötéséről és az esetleges kötelezettségek biztosítási felső értékhatárban való korlátozásáról.
18. A szerződésben kifejezetten nyilatkozni kell továbbá az egyezségkötés tárgyában. Ha az tilalmazott vagy kizárt, a szerződés csak ezt tartalmazza kifejezetten. Amennyiben engedélyezni kívánják a felek, úgy felhatalmazást kell adni, mégpedig egy üzleti tárgyalás alapját képezhető alapon. Mivel a távol lévő felek nem fognak szerepelni az eljárásban és még kevésbé az egyezségi tárgyalásokon, már előre meg kell határozni azt az egyezségi tűréshatárt, amin belül a reprezentatív felperesnek tárgyalási és mindenkire kötelező egyezségkötési mandátuma van.[32] Mivel a szerződés módosítása igen nehézkes lesz, már az eredeti szerződés megkötésénél igen gondosan kell ezeket az üzleti számokat mérlegelni. A törvény e számok célszerűségéről nem mond semmit, a feleknek a magánjogi szabadságuk fennáll arra is, hogy rendkívül alacsony mértékben állapítsák meg ezt a tűréshatárt. A reprezentatív felperes számára ez a mandátum kötelező - de annak betartását a bíróság, mivel a reprezentatív felperesi magatartás szabályszerűségét általában nem ellenőrzi, itt különös esetben sem vizsgálja.[33] Ha a felek így rendelkeznek, előzetes tájékoztatásukat[34] kérhetik az egyezség tartalmáról és hozzájárulásukhoz köthetik azt, ha azonban nem tartják ezt indokoltnak, a szerződésből mellőzhető. Ha külön hozzájáruláshoz kötik az egyezséget, akkor célszerű a hozzájárulás szabályait (pl. többségi arány, nyilatkozat megadásának időhatára, elmulasztott nyilatkozat esetén követendő eljárás) meghatározni, elkerülendő a gyakorlati nehézségeket.
Az egyezséghez képest általános rendelkezés, hogy bármely cselekményre (pl. elállás stb.) megkívánják-e a felek az előzetes jóváhagyásukat. Fontos kiemelni, hogy mivel a bíróság nem ellenőrzi a reprezentatív felperes cselekményeinek a társulás belső jogviszonyai felől való szabályszerűségét, ezért azt sem köteles álláspontunk szerint ellenőrizni, hogy ilyen előzetes jóváhagyás kikötése esetén az ténylegesen megtörtént-e és az adott cselekmény előfeltételei megvannak-e. Mivel a reprezentatív felperes, illetve az ő jogi képviselője teljes hatállyal képviseli a társult tagokat, a bíróság a cselekményeiket - hacsak külső körülmény, mint pl. a meghatalmazás szabályszerűtlensége, vagy a reprezentatív felperes jogképessége (amely körülményeket általános rendelkezések alapján vizsgálnia kell), nem indokolja a hatálytalanságot - külön vizsgálat nélkül fogadja el hatályosnak.
A társulási szerződés eltérést nem engedő kötelező tartalmi eleme a megítélt igény felosztása, azt proporcionálisan kell felosztani és nem lehet átcsoportosítani a felek között. Röviden összefoglalva: a törvény e rendelkezései a societas leonina tilalmát valósítják meg és szavatolják, az ezzel ellentétes szerződési rendelkezés semmis.
- 228/229 -
19. Tájékoztatni kell még a szerződésben a feleket arról, hogy a perben hozott ítélet jogereje miként terjed ki egyedi jogviszonyukra. Ennek keretében nemcsak a jogerőre vonatkozó általános tájékoztatást kell adni, hanem ki kell terjedni arra, hogy a keresettel érvényesített jog milyen alapon és milyen tények alapján nyer majd elbírálást (reprezentatív jog és tények), valamint ehhez kapcsolódóan mely konkrét kereseti kérelmet fog a bíróság elbírálni: ezekre terjed ki a jogerő, függetlenül attól, hogy helyt adó vagy elutasító tartalmú-e a kereset szempontjából. A tájékoztatásnak ki kell terjednie a jogerő negatív hatására is, nevezetesen, hogy a kereset elutasítása esetén az adott jog (a respektív jogalapon és tények tekintetében) többé vitássá már nem tehető.
A törvény nem tartalmaz speciális rendelkezéseket a társult perlési szerződés megszűnésére, ennek feltételeire. Figyelemmel arra, hogy ez a szerződés magánjogi szempontból atipikus, a Ptk. sem tartalmaz konkrét rendelkezéseket erre vonatkozóan. Azt egyáltalán nem írja elő jelen §, hogy melyek legyenek a megszűnési esetek, de azt a felek szabályozni kötelesek, hogy a megszűnésnek milyen eseteit kívánják a jogviszonyukra.
A perbíróság nem a szerződés érvényesülését fogja ellenőrizni, hanem az előzetes megengedhetőségi vizsgálat körében annak meglétét és a törvénnyel való összhangját, hiánya vagy törvénytelensége visszautasítási ok. Megléte esetén immár a távol lévő felek azok, akik kifogásolhatják, hogy saját képviselőjük nem jár el megfelelően. A gyakorlat fogja megmutatni, hogyan lehet feloldani azt a problémát, hogy a távol lévő felek éppen távollétük miatt a pervitelről sem rendelkeznek információval.
20. Amennyiben a csoport nyitott, alanyi köre változhat, bővülhet vagy szűkülhet az eljárás folyamán (de tíz fő alá nem csökkenhet). Itt védeni kell az igényérvényesítőket, de a másik oldalról az alperesnek is méltányolható érdeke fűződik ahhoz, hogy meghatározott időben kiderüljön a perbeli kitettsége. A csatlakozásra csak az eredeti társult perlési szerződés aláírásával van lehetőség, ami egyébként mutatja az eredeti felek jelentős befolyását a per vitelére. Ha valaki hasonló igényt érvényesítene, de nem felelnek meg neki a meglévő társulás szabályai, akár egyénileg, akár más társulás létesítése útján is érvényesítheti igényét. Mivel a sorozatos belépések adminisztrálása jelentős terhet róna a bíróságra, a törvény szerint "a belépéseket és kilépéseket egy ízben, összegyűjtve lehet bejelenteni". Itt kell megjegyezni, hogy a törvényalkotó a rendelkezési jogot duplán védi, mert az eleve opt-in rendszert még egyszeri kilépési lehetőséggel is gazdagította. Bár a perbelépésről nem kell külön végzést hozni a miniszteri indokolás szerint, a bíróságnak azt jóvá kell hagynia, ami - mivel nem kizárt, csak nem kötelező - akár végzés is lehet.[35] E végzés ellen külön fellebbezésnek amúgy sem volna helye, figyelemmel a végzés elleni fellebbezés kizártságának főszabályára.
A kilépés és belépés speciális szabályai nem perbeli jogutódlásnak minősülnek, így nem érintik a jogutódlás általános szabályainak érvényesülését.[36] Amennyiben a társult felperesek közül bármelyik meghal vagy megszűnik, ekkor viszont érvényesülnek a peres felek személyében bekövetkező változás általános szabályai, s ilyenkor a szabályok szerint az eredeti társult felperesek személye kicserélődhet.
21. A társulással járó költségelőny elveszne, ha a felperesi társulás nem egy hangon szólalna meg. "A társult per csak úgy működőképes, ha kizárólag egy felperes gyakorolja a felpereseket megillető eljárási jogokat. Ennek érdekében indokolt, hogy a harmadik személyek irányában tett cselekmények hatálya ne legyen megkérdőjelezhető. […] A társult perlési szerződésben tett bármilyen megkötés nem írhatja felül azt az eljárási szabályt, amely szerint a társult per reprezentatív felperesének cselekményei - önmagában e pozíciójánál fogva - teljes hatályúak."[37] Természetesen ettől a magánjogi korlátozást megsértő cselekmény lehet felelősség alapja (pl. a reprezentatív felperes csalárdul alacsonyabb értéken köt egyezséget - ez esetben kártérítéssel tartozhat), de ez a perbeli cselekményei hatályát nem érintik. Fontos még arra utalni, hogy ha az általa meghatalmazott jogi képviselő teszi meg a megfelelő nyilatkozatot, és ő tisztában van a cselekmény szerződésbe ütköző voltával, akkor az ő szakmai felelősségét is megalapozhatja ez a cselekmény.[38]
A távol lévő felperesek nem tehetnek nyilatkozatokat, de nem is terheli őket perköltség közvetlenül (bár arról a szerződésben lehet úgy rendelkezni, hogy megoszoljon a társak között). Eljárási jogaikat a reprezentatív felperes gyakorolja és védi, kötelezettségszegése esetén a társaknak közvetlenül fog felelni a szerződés megszegésével okozott kárért, amelyet külön perben érvényesíthetnek. A Pp. nem teszi kötelezővé az ilyen potenciális károk fedezetének biztosítását, pl. felelősségbiztosítás előírásával, ez azonban a jövőben - ha a folyamatok indokolják - előírható. A távol lévő felperesek ellenőrzési jogot gyakorolhatnak a reprezentatív felperes felett, amelynek eszköze a tárgyaláson való jelenlét vagy az iratokba való betekintés - ez a joguk korlátlan.
22. A perben hozott ítélet az egész társulásra egységesen érvényes, a perbe vitt igényeket teljes egészében dönti el. Bár a bíróság a reprezentatív jogról dönt, ez a döntés nem absztrakt: valódi jogvita zajlik a felek között, csak a konstruált reprezentatív jog és a tényállás olyan módon van meghatározva, hogy az valamennyi felperes tekintetében azonosnak tekinthető - és ez igazolt is. Az ügy lényegét nem
- 229/230 -
érintő kivételek, mint pl. összegszerű eltérések a marasztalásban, fennmaradhatnak. Bár a társulást lehetővé tévő alapvető szabály nem említi az alcsoportok képzését[39], azt a reprezentativitás értelmezésébe bele kell érteni, ha a felperes igényt tart ilyen értelmezésre. Ennek feltétele, hogy a tények reprezentativitása és a jogalap reprezentativitása (közössége) még fennálljon, és a kettő összekapcsolása se okozzon túl nagy nehézségeket.[40]
Amennyiben marasztalási keresetet terjeszt elő a társult csoport, úgy felmerül a kérdés, hogy a reprezentatív jog tárgyában hozott döntés mennyiben terjed ki az egyedi igényekre. Figyelemmel arra, hogy a keresetlevél kellékeinél a kereseti kérelem határozottsága alól nem tesz kivételt a jogalkotó e fejezetben, már a keresetben határozottan kérni kell az alperes marasztalását valamennyi társult felperes tekintetében - kizárt tehát az egyösszegű marasztalási kérelem.[41] Bár ez a megoldás egyszerűsítette volna a reprezentatív felperes dolgát, hiszen az egyösszegű marasztalást neki kellett volna így felosztania, valamint biztos lehetett volna a munkadíja, esetleges sikerdíja megtérülése felől, de ez a visszaéléseket is megkönnyítette volna. "Ezért a jogalkotó azt a megoldást választotta, hogy a bíróság a társult perben is megszemélyesíti a jogosultakat a pervesztes alperes marasztalása esetén és a határozottság követelményének megfelelően a marasztalási összeget is személyekre lebontva határozza meg. Ennek természetesen előfeltétele, hogy a keresetlevél is kellően határozott legyen - így a társult perben a bíróságnak nem szabad a társult perlés feltételei vizsgálatának rovására a keresetlevél általános kellékeinek vizsgálatát, így különösen a határozottsági követelmény meglétének vizsgálatát elmulasztania."[42] Ezek alapján a végrehajtási lap kiállítása iránti kérelem benyújtására az egyes pernyertes felperesek önállóan lesznek jogosultak, bár arra a jogi képviselő meghatalmazásának hatálya kiterjed. Praktikusan tehát a jogi képviselő immár megszemélyesítetten tudja előterjeszteni a végrehajtási lap kibocsátása iránti kérelmet.
23. A perköltség ki van emelve az egységes döntés főszabálya alól. A pervesztesség kockázata a reprezentatív felperest terheli, s mivel ő volt az eljáró személy, ő is jogosult a teljes perköltség megtérítésére pernyertesség esetén. Másképpen megfogalmazva: a távol lévő felperesek számára az eljárás nem jár felmérhetetlen perköltségviselési kockázattal, de nem is részesülhetnek olyan költség megtérítésében, amely fel sem merült náluk. Álláspontunk szerint ez a szabály helyes, mert könnyíti a csoportképzést: nem írná alá a társult perlési szerződést a távol lévő fél, ha őt is marasztalhatnák olyan perköltségért, amit jelenléte híján számoltak fel a perben. Ugyanakkor nem szabad elfeledkezni a társult perlési szerződés egyik kötelező eleméről, amely megállapodás tárgyává teszi a perköltségek előlegezését, viselését, megosztását [Pp. 586. § (1) bek. e) pont]. A felek rendelkezhetnek tehát úgy, hogy végső soron megosztják ezeket a költségeket. Meglátásom szerint azonban az olyan szerződések vezetnek majd sikerre, ahol a reprezentatív felperes ezeket magára vállalja pervesztesség esetére - nyilván a kockázatok kellő mérlegelését követően.
24. A kollektív igényérvényesítés új rendje nem felvált valamilyen korábbi szabályozást, hanem radikális újdonságként jelentkezik. Akkor is radikális, ha a jogalkotó a megvalósítás módjánál - helyeselhető módon - nem rugaszkodott el a hagyományos magyar dogmatikai talajról pl. a felek azonosítottsága tekintetében. Szokatlan viszont a távol lévő felek speciális, korlátozott státusza, a társult perlési szerződés anyagi joginak tűnő szabályozása a perjogban, a res iudicata hatás megoldása a közérdekű pereknél. Ezeket az innovatív megoldásokat a jogalkotó annak az aprólékos mérlegelésnek az eredményeképpen vezette be, ami szerint a szinguláris per valamennyi vagy legtöbb garanciájának megtartása esetén a kollektív döntés nem hatékony, ugyanakkor a más által képviselt fél érdekeit rendszerszinten is védeni kell. Védelemre szorulnak továbbá az alapvető jogok is, még akkor is, ha a rendelkezési jog e körben eddig negatívan érvényesült és az ilyen igényérvényesítések egyszerűen nem is indultak meg - a potenciális jogsértő pedig internalizálhatta az azzal elért jövedelmet. A perjogi jogalkotás megtette a maga lépését, immár a perindítók és jogi képviselőik következnek, hogy a gyakorlatban is próbára tegyék ezt az intézményt. ■
JEGYZETEK
[1] Az átalakulásról átfogóan ld.: Wopera Zsuzsa: Az új polgári perrendtartás elvi alapjai, Jogtudományi Közlöny 2017/4. 159.
[2] Az amerikai jogrendszerben - angol minták alapján - kialakult class actionről lásd: Udvary Sándor: Pro Actione Collectiva, Patrocínium, Budapest, 2015, 1-287.; Udvary Sándor: Class action - az ördögtől való? In: Kodifikációs tanulmányok a polgári jog és a polgári eljárásjog témakörében, Novotni Alapítvány, Miskolc, 2011, 262-276.; Udvary Sándor: Some Remarks on Class Action in Antitrust Cases in the US and EU, Versenytükör, 2012/2. 36-41.; Udvary Sándor: The Advantages and Disadvantages of Class Action, In: Iustum Aequum Salutare IX. 2013. 1. 67-82.; Az amerikai class action elméleti háttere és jogszabályi konstrukciója, In: Varga István (szerk.): Codificatio processualis civilis, Studia in Honorem Németh János II., ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2013. 449-488.; Nagy Csongor István: Csoportos igényérvényesítés összehasonlító jogi modelljei I. Az amerikai class action, In: Külgazdaság Jogi Melléklete, 2010. LIV. évf. 9-10 szám 89-110.; Tóth Tihamér: Versenyjogi csoportos perek amerikai tapasztalatai - javaslatok a jogalkotó számára, Jogtudományi Közlöny, 2015/3. 133-148.;
Az angol és európai megoldásokról ld.: Harsági Viktória: Sokalanyú eljárások az angol jogban - képviseleti eljárások és csoportos perlés, Jogtudományi Közlöny, 2015/1. 16-27.; Harsági Viktória - Cornelius Hendric van Rhee (eds.): Multy-party Reddress Mechanism in Europe: Squeaking Mice? Intersentia, Cambridge-Antwerp-Portland, 2014.; Harsági Viktória: A holland kollektív igényérvényesítés rendszere, Magyar Jog 2016/7-8. 478-484.; Nagy Csongor István: Csoportos igényérvényesítés összehasonlító jogi modelljei II. A csoportos igényérvényesítés európai modelljei és az összehasonlító jogi modellek tanulságai. In: Külgazdaság Jogi Melléklete, 2010. LIV. évf. 11. szám 121-152.; Udvary Sándor: A kollektív jogorvoslat európai szabályozásának főbb csomópontjai és folyamata; Európai Jog 2013/6. 1-11.
[3] Magyary Géza - Nizsalovszky Endre: Magyar polgári perjog, Franklin Társulat, Budapest, 1939, 162-164.
[4] Udvary Sándor: Pro actione collectiva, Patrocínium, Budapest, 2015. 15, 179-198.
[5] Ld.: https://www.gesetze-im-internet.de/kapmug_2012/BJNR218210012.html (2018. március 31.)
[6] Harsági Viktória: A modellválasztás dilemmái a kollektív igényérvényesítés hazai szabályozásánál, Eljárásjogi Szemle 2016/1. 24-29. Harsági Viktória: Deficiencies of collective redress in Hungary and recomendations for codification, In: Roland Fankhauser - Corinne Widmer Lüchinger - Rafael Klinger - Benedikt Seiler (Hrsg.): Das Zivilrecht und seine Durchsetzung. Zürich: Schulthess Juristische Medien AG, 2016, 201-215.; Nagy Csongor István: Javaslat a csoportper honi szabályzására az új Polgári Perrendtartás kodifikációjának apropóján, Magyar Jog, 2014/4. 203-213.; Udvary Sándor: Az állam felelőssége a tömegesen jelentkező igények érvényesítése megkönnyítésében, In: Csehi Zoltán - Raffai Katalin (szerk.): Állam és magánjog, Pázmány Press, Budapest, 2014, 353-360.; Udvary Sándor: A perbeli fő- és mellékszemélyek státusának egyes kérdései - de lege ferenda, In: Németh János - Varga István (szerk.): Egy új polgári perrendtartás alapjai, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2014, 122-171.
[7] Ld. a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 38-39. §§
[8] Magyary-Nizsalovszky: i. m. (3. lj.), uo.
[9] "Egyes közérdekű pereket az ügyész indít, másokat közigazgatási szervek, sőt bizonyos esetekben egyéb (pl. civil) szervezetek is jogosultak lehetnek perindításra. Egyes közérdekű perek megállapítási vagy jogalakítási típusú jogkövetkezményeket céloznak, ismét mások - törvényi felhatalmazás alapján - akár pénzügyi követelés érvényesítésére is alkalmasak." A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 571. §-ához fűzött miniszteri indokolás.
[10] A társult pereknél ilyen legitimációra nem lesz szükség, de ott a többesség fogja a per különlegességét adni.
[11] Magyary-Nizsalovszky: i. m. (3. lj.), 163.
[12] Névai László: A szocialista polgári eljárásjog elméleti alapkérdései, Akadémiai Kiadó Budapest, 1987, 257-259.
[13] 1/1994. (I. 7.) AB határozat, ABH 1994, 29.
[14] A közérdekben okozott sérelem mellé az uzsorás szerződés is felsorakozott az ügyészi perindítási lehetőség körébe, vö.: Ptk. 6:88. § (4) bek.
[15] Az Európai Parlament és a Tanács 2009. április 23-i 2009/22/EK Irányelve a fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról kifejezetten előírja a fogyasztótól elkülönülő más szervek számára a fogyasztók elvont érdeke miatt való perindítás lehetőségének megteremtését, amit a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 38-39. §-ai harmonizációjával teremtett meg a magyar jogalkotó.
[16] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény miniszteri indokolása (a továbbiakban: Miniszteri indokolás) 573. §.
[17] Miniszteri indokolás 574. §
[18] Vö.: Németh János (szerk.): Magyar polgári perjog, Ligatura kiadó, Budapest, 1994, 153.
[19] A felek azonosítottsága, ill. meghatározatlansága problémakörét járja körül: Udvary Sándor: Pro Actione Collectiva, Patrocínium, Budapest, 2015, 201-204.
[20] Miniszteri indokolás 574. §.
[21] Wallacher Lajos: A közérdekből indított per, In: Wopera Zsuzsa (szerk.): A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény magyarázata, Wolters Kluwer, Budapest, 2017, 636.
[22] Vö. Miniszteri indokolás 578. §
[23] Vö.: Wallacher: i. m. (21. lj.), 644, ahol a szerző utal arra, hogy a közérdekű per már lehetőséget ad egy kvalifikált felperesi kör számára a más helyett való perlésre és a jogalkotói döntés ezt - egyelőre - kielégítő megoldásnak tekinti.
[24] Vö.: Magyary-Nizsalovszky: i. m. (3. lj.) 164.
[25] Wallacher: i. m. (21. lj.), 645.
[26] Ami egyébként összhangban áll a professzionalitás elvárt szintjének növekedésével. Erről ld.: Szabó Imre: Szakértelem és felelősség, Jogtudományi Közlöny, 2017/9. 373-385.
[27] A Ptk. 8:1. § (1) bek. 3. pontja szerinti fogyasztó (a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy) vállalkozással kötött szerződése, abból fakadó igény.
[28] A munkaügyi perek közé nemcsak a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény alapján létesített, de a közalkalmazotti, bizonyos törvényben foglalt kivételekkel a szolgálati, a közfoglalkoztatási, a sporttörvény alapján kötött munkaszerződéses, a szakképzés során kötött tanulószerződésből eredő, a nemzeti felsőoktatási törvény szerinti hallgatói munkaszerződésből eredő, a szociális szövetkezettel és foglalkoztatási szövetkezettel létesített tagi munkavégzési jogviszony is lehet a per alapja.
[29] Az emberi magatartáson vagy mulasztáson alapuló (utóbbi akkor áll fenn, ha törvényi kötelezettsége van az adott személynek tartózkodnia a magatartástól), előre nem látható környezetterhelés által közvetlenül okozott egészségkárosodásból fakadó igény vagy vagyoni kár.
[30] Udvary Sándor: Az amerikai class action elméleti háttere és jogszabályi konstrukciója, in: Varga István (szerk.): Codificatio processualis civilis, Studia in Honorem Németh János II., ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2013, 469-471.
[31] Federal Rules of Civil Procedure Rule 23(g). Megjegyzendő, hogy ezek jogfejlődés eredményeképpen, a visszaélések kiszűrésére kerültek a szabályba, így szükség esetén egy későbbi módosításhoz mintául szolgálhatnak.
[32] Többek között ez a lehetőség indokolja a társult perlési szerződés bizalmas voltát, amely miatt kizárt, hogy az ellenérdekű fél vagy a beavatkozó abba betekintsen. Vö.: Pp. 588. §
[33] Udvary Sándor: Társult perek, In: Wopera Zsuzsa (szerk.): Kommentár a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvényhez, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft, Budapest, 2017, 900.
[34] Ez a tájékoztatás a bíróság által nem ellenőrizendő, a reprezentatív felperes felelőssége annak megfelelősége. Lehet egyedi tájékoztatás és ellenőrzés vagy pl. valamilyen biztonságos elérést lehetővé tévő internetes fórum, ami egyszerre biztosítana tájékoztatást a tagoknak és tenne lehetővé visszajelzést (feedback), amelyet a szerződési rendelkezések perjogi formakényszer híján panaszként fogadhatnának el és intézkedési kötelezettséget róhatnak a reprezentatív felperesre, jogi képviselőjére. Ld. Udvary Sándor: Társult perek, i. m. (33. lj.), uo.
[35] Udvary Sándor: Társult perek, i. m. (33. lj.), 903.
[36] A perbeli jogutódlás új Pp. alatti szabályairól, különös tekintettel is a preklúzióra, ami az osztott perszerkezet miatt vált szükségessé, ld.: Herédi Erika: A preklúzió jelentősége a megújult polgári perben, Jogtudományi Közlöny 2018/3.
[37] Miniszteri indokolás 589. §.
[38] Vö.: az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény rendelkezéseivel, amely az ügyfél érdekében való eljárást teszi az ügyvéd kötelezettségévé - egybehangzóan a korábbi szabályokkal.
[39] Alcsoportokról a class action jogintézménye tekintetében ld.: Udvary Sándor: Az amerikai class action elméleti háttere és jogszabályi konstrukciója, In: Varga István (szerk.): Codificatio Processualis Civilis, Studia in honorem Németh János II., ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2013, 449-488, 471-473.
[40] Ebben az esetben ugyanis a bíróság célszerűségi mérlegelés körében megtagadhatná a társult per engedélyezését, vö.: Pp. 585. § (1) bek. f) pont.
[41] Ellentétben pl. az USA class action eljárásával.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző habilitált egyetemi docens, Károli Gáspár Református Egyetem (Budapest).
Visszaugrás
