A magánjogi jogviszonyokból eredő jogviták bíróság előtti polgári peres eljárás keretei között megvalósuló rendjének alakítása során vágyott idea a döntés igazságossága és az eljárás igazságossága (fair eljárás követelménye) iránti igények kiegyenlítő szabályozása. Az igazságszolgáltatási hatékonyság körében az anyagi igazság kiderítése olyan érték, amelyre a bíróságoknak törekedniük kell. Az anyagi igazság feltétel nélküli hajszolása azonban nem áshat alá minden más célkitűzést, így az eljárás hatékonyságának célját. Az anyagi igazság érvényre juttatásához szükséges és az esetek többségében alkalmas eljárás, az időszerű ítélkezés szolgálatában, precizitást és összpontosítást kíván már a per korai szakaszában, szakmai felelősséggel aktivitásra ösztönöz a jogvita végleges, a vitában álló érdekeltek között további feszültséget ki nem váltó, valóban megoldást teremtő megítélése érdekében. Az aktív cselekvésnek időszerűnek is kell lennie ahhoz, hogy az ítélethozatalhoz szükséges releváns információk minél hamarabb, a lehető legkorábban és a maguk teljességében, véglegesen rögzülten rendelkezésre álljanak. Ezzel összhangban a jogalkotó a per előrehaladása végett a támadó és védekező, a jogvita kereteit és tartalmát meghatározó eljárási cselekmények elé - az anyagi igazság érvényesülése érdekében, belátó és észszerű kivételek mellett - előre meghatározott időpontig, a további perbeli cselekvés tekintetében kizáró, illetve korlátozó hatást kiváltó időbeli korlátot állít.
A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak (Alaptörvény 28. cikk). A polgári igazságszolgáltatás kódexének preambuluma kifejezésre juttatja azt is, hogy e törvénykönyv megalkotásának egyik hajtóereje a polgárok szolgálatát biztosító, a közjónak és a józan észnek megfelelő jogalkalmazás eszméje. A döntéshozatalnak mint bírói cselekvésnek a vitás ügyben körültekintő gondossággal ügyelnie kell a valós megoldás és jogi megnyugvás szempontjaira, egyúttal a hatékony jogvédelem szolgálatában kell állnia. A hatékony jogvédelem alapjogi követelménye[1] a megfelelő időben meghozott döntés kívánalmát is magában hordozza, amelyhez az ellenérdekű feleknek egyaránt joga van. E célnak az elérése érdekében, hogy a per előbbrevitelének kölcsönös kötelezettsége megfelelően érvényesüljön, kivételesen, a szükségesség és arányosság alkotmányos mércéi szerint korlátozható a felek meghallgatáshoz fűződő joga, ekként a per-anyag előterjesztése olyan időbeli korlát elé szorítható, amely a támadás és védekezés eszközeinek kizárásával, korlátozásával - magával a preklúzióval - fenyeget.
A tervezhetőbb és kiszámíthatóbb, a parttalanságot kiküszöbölő permenet megvalósítása érdekében bevezetésre került osztott tárgyalási rendszer az elsőfokú eljárást két szakra tagolja.[2] A főtárgyalási modell folytán az eljárás perfelvételi szakból és az érdemi tárgyalási szakból áll. A perfelvételi szak a jogvita tartalmának és kereteinek meghatározására koncentrálódik oly módon, hogy a felek és a bíróság között már az előkészítés során aktív párbeszédet
- 117/118 -
kell kialakítani. A perfelvétel a hiánytalan és következetes kereset és az érdemleges védekezés tisztázása.[3] E tisztázás keretében a bírói szerepvállalás az, hogy a bíróság lehetőséget ad az eljárás egészét átható közrehatási tevékenysége, valamint a per során megnyilvánuló anyagi pervezetése révén a feleknek a peranyag-szolgáltatásra [perfelvétel bírói szervezése, irányítása, vö. Pp. 203. § (1) bek.], másfelől érvényre kell jutnia a fél rendelkezési joga és eljárástámogatási kötelezettsége révén a félnek a saját ügyének viteléért való egyéni felelősségének. A perfelvételi nyilatkozat megtétele, illetve megváltoztatása tekintetében a késedelem [ti.: "korábban már lehetősége volt", vö. Pp. 183. § (5) bek.] a gondos perviteli magatartás követelményével nem egyeztethető össze. Ha a fél bírói felhívásra nem vagy nem teljeskörűen terjeszti elő a perfelvételi nyilatkozatot, akkor újabb bírói anyagi pervezetési cselekmény nélkül, a rendelkezésre álló hiányos perfelvételi nyilatkozat alapján lezárható a perfelvétel [Pp. 183. § (6) bek.]. E jogkövetkezmények bár nem azonnaliak, a fél a perfelvétel lezárásáig még teljesíthet [Pp. 183. § (4) bek., 194. § (2) bek.], azonban pénzbírság terhe mellett [Pp. 183. § (5) bek.]. A preklúziós szabályok ekként nyomatékosítják azt, hogy a felek a perfelvételi szakra tartozó perbeli cselekményeket csak ebben a fázisban végezhetik, az érdemi tárgyalási szakban már nem.[4] A mulasztás eljárásjogi következménye az, hogy az elmulasztott percselekmény az érdemi tárgyalási szakban már nem teljesíthető.
A perfelvételi szak lezárása a per cezúrája[5], amely aktív bírói pervezetési eszközként kizáró hatással bír a perelhúzó taktika fékezése érdekében, a fegyelmezett eljárásviteli magatartás ösztönzésére, hiszen a késedelmes előterjesztés kizárása pervesztességhez is vezethet.[6] Ennek megfelelően a perfelvételi szak lezárását követően perfelvételi nyilatkozat már csak a törvényben meghatározott esetben és feltételekkel tehető vagy változtatható meg az érdemi tárgyalási szakban, így főszabály szerint nincs lehetőség a kereset és az ellenkérelem megváltoztatására, a további bizonyítási eszköz és bizonyítási indítvány előterjesztése szintén kizárásra kerül. Ennek következményeként a preklúziós szabály alapján a bíróság az ítéletében úgy fog dönteni, mintha a késedelmes hivatkozást a fél elő sem terjesztette volna [Pp. 214. § (2) bek., 203. § (1) bek.]. A preklúziókkal elérni kívánt cél az, hogy minél előbb véglegesen rögzültnek lehessen tekinteni a jogvita kereteit és tartalmát, és ezt követően, a rögzült állítások és bizonyítási indítványok alapján, az eljárási cselekvések már csakis a bizonyításra fókuszáljanak, az érdemi döntés meghozatala iránt. A preklúziós szabályok mint eljárási eszközök bevezetése mögött meghúzódó jogalkotói cél a jogvita minél előbbi, kerülő utak nélküli, releváns kérdésekre történő koncentrálása oly módon, hogy a feleknek amilyen gyorsan csak lehetséges, a lehető legteljesebben tisztázniuk kell az állítási kereteket és a bizonyítékokat. Amilyen gyorsan csak lehetséges, olyan döntés szülessen, amely tartalmában helyes[7] és a felek számára is elfogadható. A tanulmány sorra veszi azokat a főbb eljárási helyzeteket, amelyekben a per alanyaihoz, a per tárgyához és a pert láncolattá formáló eljárási cselekményekhez kapcsolódó preklúziós szabályok a perkoncentráció szolgálatában állnak.
Habár a per azok részére rendelt jogi érdekvédelem, akiknek nevében és meghallgatásával a jogvédelem megindul és lebonyolódik, mégis előfordul, hogy az a peren kívül álló személyeknek is javukra szolgál, illetve az ő hátrányukra is válik. Ezeknek ebből az okból meg van engedve, hogy a perbe befolyjanak.[8] A beavatkozás törvény által szabályozott lehetőség arra, hogy a peres feleken kívüli harmadik személy is részt vehessen a perbíróság előtti jogvitában.[9] A beavatkozás jogi természetét illetően különböző álláspontok ismertek. Az érdekazonosságról szóló tanítás szerint a beavatkozónak nincs az általa támogatott féltől eltérő érdeke. A másik elterjedt irodalmi nézet szerint a beavatkozás olyan jogvédelmi eszköz, amellyel a beavatkozó a saját jogát, a jogos érdekeit védi, és ha a perbeli jogállása járulékos is, az érdeke önálló és a felek érdekeitől eltérhet. Tekintettel arra, hogy a Pp. a beavatkozó
- 118/119 -
jogállását kétféleképpen is szabályozza, mindkét nézet jogosságát el kell ismerni. Legfeljebb annyi megszorítást tehetünk, hogy a törvény által is fő esetként szabályozott érdekazonos beavatkozás a gyakoribb.[10] A harmadik személy jogi érdeke a per kimenetele körül abban áll, hogy a perben olyan ítélet hozassék, amely egyúttal az ő jogviszonya iránt indítandó per kedvező elbírálásának előfeltételéül szolgál vagy pedig tőle a per veszélyét elhárítja, azt a veszedelmet ti., hogy kénytelen legyen perelni vagy perben állni.[11] E pozíció keletkezési körülményeit tekintve, míg önkéntes beavatkozás esetén a harmadik személy a saját elhatározásából kíván a mások között folyó perben részt venni [Pp. 41. § (1) bek.], addig a perbe hívásos beavatkozás esetén a peres felek valamelyike kívánja és kezdeményezi azt, hogy a harmadik személy a perben részt vegyen [Pp. 45. § (1) bek.]. A perben meghozatalra kerülő ítélet a peres feleken kívüli harmadik személy jogi helyzetét is érinteni fogja, ekként a per valamennyi szereplőjének érdeke az, hogy a beavatkozó minél előbb elfoglalja eljárásjogi státuszát a perben. A per észszerű időn belüli eldöntést szolgálja a per személyi kereteinek, s benne a per mellékszereplői meghatározásának időbeli rögzülése [Pp. 41. § (2) bek., 45. § (2) bek.].
A beavatkozás a feleken kívül álló anyagi jogilag érdekelt harmadik személy helyzetét könnyíti meg, ekként az a harmadik személy, akinek jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy a mások között folyamatban lévő per miként dőljön el, részt vehet a perben [Pp. 41. § (1) bek.]. Perhatékonysági követelményként egyfelől abból a célból, hogy a beavatkozó mielőbb bekapcsolódjon az eljárásba, másfelől a beavatkozási szándék késedelmes bejelentésének, illetve a beavatkozó perelhúzást célzó rosszhiszemű eljárásának a megelőzése érdekében[12] főszabályként beavatkozásnak a perfelvételt lezáró végzés meghozataláig van helye [Pp. 41. § (2) bek.]. Időbeli korlát nélkül a beavatkozásnak a későbbi eljárási szakaszban történő megengedése rontja a percezúra eljárás gyorsítást célzó hatását. Ezzel összhangban a beavatkozás iránti nyilatkozat hatálytalanságának jogkövetkezményével [Pp. 41. § (2) bek. vö. Pp. 45. § (4) bek.] alapvetően a feleket ösztönzi eljárási gondosságra a törvény a per egyéb alanyi körének kialakítása kapcsán akként, hogy az abban érdekelt minél előbb tudomást szerezzen a beavatkozás lehetőségéről és megtegye az ehhez szükséges eljárási cselekményeket.
Kivételesen, az érdemi tárgyalási szakban, kizárólag jogszabályban meghatározott esetben, az önálló beavatkozó vonatkozásában van helye beavatkozásnak [Pp. 41. § (3) bek.]. A perben hozott ítélet anyagi jogerőhatására tekintettel indokolt megengedni azt, hogy az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig az a beavatkozni szándékozó, aki a fél pernyertességéhez fűződő jogi érdekéről önhibáján kívül a perfelvételt lezáró végzés meghozatalát követően szerez tudomást, a tudomásszerzés időpontjának valószínűsítése mellett, a tudomásszerzést követő 30 napon belül a perbe beavatkozhasson. Ezzel a belátó szabályozással biztosított az önálló beavatkozó részére az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés hatékony érvényesülése, hiszen a vétlenségén alapuló ismeretszerzését követően, a más által indított perben való részvétele és az individuális jogvédelemhez való hozzáférése viszonylata tekintetében - alapos megfontolást engedő határidőn belül kifejtett aktivitása révén -, ugyanazon perben, tehát a külön perbeli igényérvényesítéssel járó idő- és költségráfordítás nélkül, így aggregált módon nyerhet jogvédelmet.
A perbe hívás a perbehívó kezében járulékos jogvédelmi eszköz, ezzel az eljárási cselekménnyel is saját jogát, jogos érdekét kívánja védeni, hiszen arra irányul, hogy a perbehívott a perbe hívó félnek perbeli jogállását minél kedvezőbbé tegye. Ezzel összhangban a törvény módot ad arra, hogy a fél az ő perbeli állásának megvédésére segítőtársat kapjon.[13] Az eljárás hatékony és időszerű lezárása érdekében, a perfelvételi szakaszban utóbb eszközölt kereset- vagy ellenkérelem-változtatás [Pp. 7. § (1) bek. 12. pont, 7. § (1) bek. 4. pont, 185. §] miatt felmerült perbe hívási szükségre tekintettel, a kérelemváltoztatás közlésétől számított harminc nap áll nyitva a perbehívottal már közölt perbe hívás igazolt bejelentésére [Pp. 45. § (3) és (5) bek.]. A perbe hívás szabályszerű bejelentésére elégséges legfeljebb harminc nap mértékbe szabott törvényi határidő (vö. Pp. 110. §), mint időbeli korlát felállítása azt a célt szolgálja, hogy a perfelvételi szak lezárását ne lehessen indokolatlanul akadályozni a perfelvételi tárgyalás vagy a perfelvétel lezárásának elhalasztását kiváltó alaptalan perbe hívó nyilatkozatok megtételével. Így a harmincnapos határidőnek akkor van tényleges jelentősége - figyelemmel arra, hogy a perbe hívás bíróság részére történő bejelentésének legkésőbb a perfelvételt lezáró végzés meghozataláig meg kell valósulnia [Pp. 45. § (2) bek.] - ha a perfelvétel lezárásáig több mint harminc nap áll rendelkezésre.[14] Amennyiben a perfelvételi tárgyaláson kö-
- 119/120 -
vetkezett be a perbe hívás szükségességével járó kereset- vagy ellenkérelem-változtatás, úgy a félnek a perbehívott megkeresésére, majd a perbe hívás szabályszerű bejelentéséhez nyilvánvalóan időigénye van. Ennek megfelelően a fél a perbe hívás bejelentésére - a kérelemváltoztatás közlésétől számított harminc napon belüli - határidő biztosítását kérheti, amelynek indokoltságát és szükségességét, a perhatékonyság érdekében a bíróság mérlegeli, adott esetben elhalasztva a perfelvétel lezárását.[15] Ezen időbeli korlát oly módon gyorsít, hogy aktív cselekvésre ösztönzi az érintett peres felet, hiszen a tőle nyert értesülés folytán e harmadik személy önkéntes beavatkozóként perbeli szerepet nyerhet, illetve nem rekeszti ki e harmadik személyt a perbeli közreműködésből, mivel önálló beavatkozóként még az érdemi tárgyalási szakban is lehetősége nyílik a lényegesnek vélt perbeli szerepvállalásra [Pp. 41. § (3) bek.].
A magánjogi igényérvényesítés természetéből, illetve a kétoldalú meghallgatás elvéből következően a hagyományos[16] polgári per két[17] ellenérdekű félből, az eljárást kezdeményező felperesből és a perbeli helyzetéből adódóan védekezni kényszerülő alperesből áll.[18] A szükségszerűen ellenérdekű felek részvételével zajló kontradiktórius polgári peres eljárás során előfordulhat az, hogy a felperesi vagy az alperesi oldalon más személy lép az addig eljárt fél helyébe, s a bíróság az eljárásban részt vevő felek megváltozott személyét rögzíti. A perhatékonyság követelményeinek megfelelően a percezúra időpontjában - a jogutódlás (Pp. 47-48. §§) és a valamennyi releváns személy kötelező perben állását kifejező kényszerű pertársaság (36. §) perjogi tényállásain nyugvó keresetkiterjesztést kivéve - rögzülnie kell az ellenérdekű felek pozíciójának, tisztázottnak kell lennie a felek személyének.[19]
Preklúzós szabály fűződik a pertárgy igénylése mint a felek személyében bekövetkező változás különös esetéhez, amikor a mások között folyamatban lévő per tárgyát a feleken kívül álló harmadik személy igényli. E harmadik személy perbe állításának kezdeményezése a perfelvételt lezáró végzés meghozataláig megengedett [Pp. 49. § (1) bek.]. A perbe állítást kezdeményező nyilatkozatot közölni kell az igénylővel és a felperessel is, az igénylőt röviden tájékoztatni kell a per állásáról. Ha a bíróság felhívásának közlésétől számított harminc napon belül az igénylő a bíróság felé a perbe lépésről nem nyilatkozik, úgy kell tekinteni, hogy nem kíván a perbe belépni. A határidőt követően tett nyilatkozat hatálytalan [Pp. 49. § (4) bek.].
Figyelemmel az elsőfokú eljárás osztott perszerkezetére, amely szerint élesen elválik a perfelvétel és az érdemi tárgyalás, az elődmegnevezés perjogi tényállásához lényeges időbeli korlát fűződik. Ha az alperes ellen olyan jog iránt indítanak pert, amelyet ő harmadik személy nevében gyakorol, e harmadik személy perbe állítása kezdeményezésének a perfelvételt lezáró végzés meghozataláig van helye [Pp. 50. § (1) bek.].
A pergazdaságosság elvét is szem előtt tartva, abban az esetben, ha a perbe vitt jogviszonyban nem következett be jogutódlás, a felperesnek a perfelvételt lezáró végzés meghozataláig eszközölt rendelkező cselekménye alapján helye van a tévesen megválasztott alperes helyett új alperes perbe vonásának (Pp. 51. §).
Mindhárom esetben az tűnik ki, hogy a jogalkotó az adott eljárásban megvalósuló alanyváltozást a perfelvételre kívánja korlátozni, mert a későbbi engedélyezése az eljárást elhúzná. A megfelelő személy elleni más per indítása, így az igényérvényesítés nem korlátozott.
A keresetkiterjesztés személyváltozással összefüggő keresetmódosulás [Pp. 7. § (1) bek. 10. pont]. Ennek megfelelően a felek személyében bővülést, így személyi többséget, halmazatot eredményező változást idéz elő mind a felperesnek a más által indított perbe való belépése (Pp. 52. §), mind a további alperes perbevonása (Pp. 53. §).
Jogszabályi rendelkezésen túlmenően a célszerűségi pertársaság egyes eseteiben, amikor a perben hozott ítélet anyagi jogerőhatása a pertársakra a perben való részvételük nélkül is kiterjed [Pp. 37. § a) pont], vagy akkor, amikor a perbeli követelések ugyanabból a jogviszonyból erednek [Pp. 37. § b) pont], a felperesi pertárs jogán megvalósuló perbe lépés a perfelvételt lezáró végzés meghozataláig megengedett. Nem érvényesül a preklúzió kizáró hatása a kényszerű pertársaság esetén (Pp. 36. §), hiszen eb-
- 120/121 -
ben az esetben pertárs nélkül döntés nem hozható, emiatt az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig megengedett a felperesi perbe lépés [Pp. 52. § (2) bek. b) pont].
Felperes részére további alperes perbe vonása a célszerűségi pertársaság egyes eseteiben [Pp. 37. § a) és b) pont] a perfelvételt lezáró végzés meghozataláig megengedett. Kényszerű pertársaság esetén (Pp. 36. §) azonban figyelemmel arra, hogy a pertárs nélkül döntés nem hozható, az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig megengedett a további alperes perbe vonása [Pp. 53. § b) pont].
A döntéshozatalhoz szükségszerű perbeli jelenlétet kifejező kényszerű pertársaság kialakításával összefüggő felek személyében beálló változások a preklúzió kizáró hatása alól ugyan kivételek [Pp. 52. § (2) bek., 53. §], egyúttal azonban nem maradnak bírói kontroll nélkül. Kényszerű pertársaság esetén a jogvita csak úgy ítélhető meg, amennyiben valamennyi érintett személy a perben félként vesz részt. E többalanyú perbeli részvétel mellőzhetetlen a döntéshozatal érdekében, ugyanakkor a kényszerű pertársaság esetén a felperesi perbe lépést, illetve alperesi perbe vonást célzó kérelemnek is eleget kell tennie a per egész menetét átható perkoncentráció követelményének és a perhatékonysági tesztnek. A keresetkiterjesztés engedélyezése iránti kérelmet a bíróságnak vissza kell utasítania, ha a személyváltozás törvény által meg nem engedett pertársaságot eredményezne, vagy e bejelentés elkésett, vagy a személyváltozást kezdeményező személy bírói felhívás ellenére nem terjeszt elő személyváltozással összefüggő szabályszerű keresetet [Pp. 54. § (2) bek. a)- c) pont]. Ezzel összhangban a preklúzió korlátozó hatásaként jelenik meg az utólagos értesülés és a keresetkiterjesztés iránti kezdeményezés szükségességének valószínűsítési kényszere, amely ha sikeresnek bizonyul, úgy a kimentett késedelmes kérelem ekként mentesül a visszautasítás terhe és a pénzbírság kiszabása alól [Pp. 54. § (2) bek. b) pont, 55. § (1) bek.]. Amennyiben a kimentés sikertelen, illetve ha a keresetkiterjesztés iránti kérelem az egyéb okként nevesített, törvényi akadályba ütközés miatt visszautasításra kerül, úgy e határozat külön fellebbezéssel támadható [Pp. 54. § (2) bek., 56. § (2) bek.].
A felperesnek a per személyi kereteinek meghatározása tekintetében megnyilvánuló, egyúttal nem fékezhetetlen uralmi szerepe világlik ki e szabályozásból. A keresetkiterjesztésre vonatkozó szabályozás a felperesi önkéntességre bízza a per főszereplőinek kialakítása feletti időszerű döntést, egyúttal kiegyenlítésként arra is törekszik, hogy kényszerű pertársaság esetén, az alapvető törvényi elvárásoknak való meg nem felelés tényállásain túlmenően, a felperesi indokolatlanul késedelmes passzivitás okán, az alperes is minél előbb kiszabaduljon a bizonytalan perjog lekötelezettség, a közjogi eljárási kötöttség alól.
Az igazságszolgáltatás hatékonyságát előmozdító konzervatív eszköz az egyesítés, amely célszerűségi indokok alapján lehetővé teszi a párhuzamosan, és lényeges átfedésben lévő ügyek gyors, költségkímélő, következetes és végleges, egy perben megvalósítható megítélését. A pergazdaságossági céloknak megfelelő egyesítés elrendelése együttes törvényi feltételekhez kötött. Az egyik feltétel a perek összefüggése, így azon perek vonatkozásában jelentkezik, amelyekben a pertárgy olyan kapcsolódást mutat, amely miatt az egyik kérdésben való döntés hatással van a másik perben való döntésre, így példának okáért a bizonyítási anyag mindkettőben felhasználható. A célszerűséget szolgáló egyesítésre nemcsak akkor kerülhet sor, ha az egyesítendő ügyek ugyanazon bíróság előtt folynak, hanem elrendelhető a különböző bíróságok előtt folyamatban lévő adott perek vonatkozásában is.
A pergazdaságosság mint érdek, viszonylagos. Ezt a különböző bíróságok előtt zajló perek kapcsán, az egy perben történő elbírálást lehetővé tevő egyesítés elrendelését hagyományosan megalapozó pertárgyak közötti összefüggés is tükrözi. A törvényi feltétel lehetőségként vagy kötelezettségként is szolgálhat. Így a gazdálkodó szervezetek egymás elleni különböző bíróságok előtt folyamatban lévő perei kapcsán az egyesítés elrendelése az egyesítés törvényi feltételeként elvárt pertárgyak közti összefüggés bírói mérlegelés függvényében lehetőség [Pp. 117. § (3) bek.]. Másrészt viszont a különélő házastárs által tartás iránt indított pernek a házassági perhez való egyesítése vonatkozásában a pertárgyak közötti összefüggés a különleges peres eljárási szabályokból kifejtve nyilvánvalóan tetten érhető [Pp. 455. § (1) bek.], így az egyesítés pergazdaságossági szempontjának érvényesülése nem megfontolás eredménye, hanem törvényi deklarációba foglaltan ipso iure elismert, egyben további szoros kötöttséget is jelentő kötelezettség. Ebben az esetben egyúttal az eljáró fórum kijelölésre kerül, mivel az egyesítés a házassági per bíróságához kapcsolva előirányzott, amely ügyel a különleges perjogi szabályokban kifejezett ítélkezési kizárólagosságra [Pp. 454. § (2) bek., 118. §].
A különböző bíróságok előtt folyamatban lévő perek együttes tárgyalására és elbírálására vezető hagyományostól eltérő célszerűségi megfontolásként jelentkezik az ügyeknek a jogkereső felekhez minél közelebbi telepítése iránti igény. Ehhez igazodóan az egyesítés elrendelésének bírói mérlegelés alá eső, pertárgyak közti összefüggés törvényi feltételén túlmenően, sajátos feltételeként a jogalkotó a feleknek a javukra egyöntetűen felmerülő célszerűséget kifejező közös kérelmét irányozza elő [Pp. 117. § (4) bek.].
Az egyesítést kiváltó, alapvetően a felek személyes körülményeinek oldaláról felmerülő hatékonysági szem-
- 121/122 -
pontból eredő törvényi feltételen [Pp. 117. § (2) bek. a) pont] túlmenően, az igazságszolgáltatási hatékonyság érvényesülését is figyelembe véve, az egyesítés további és együttes feltétele nyert deklarációt [Pp. 117. § (2) bek. b) pont vö. ehhez még 118. § b) pont]. Az osztott perszerkezet folyományaként kizárólag olyan perek egyesítése megengedett, amelyek egyikében sem került még sor a perfelvételt lezáró végzés meghozatalára [Pp. 117. § (2) bek. b) pont], hiszen szükségtelenül elhúzódna az eljárás, ha megengedett lenne az érdemi tárgyalási szakban lévő perhez egy perfelvételi szakban álló per egyesítése. A perfelvétel lényege az, hogy a per ezen szakában rögzüljenek a végleges kérelmek, és a bizonyítás keretei, a kérelmek változtatása ne lassítsa, ne akadályozza a szükséges bizonyítás észszerű időn belüli lefolytatását. Amennyiben az eltérő szakban lévő perek egyesítése megengedett lenne, úgy az egyébként kivételes, feltétlen szükségességhez kötött perfelvétel kiegészítése (Pp. 222. §) automatikusan állna elő. Ezzel összhangban a perfelvétel lezárásának preklúziós joghatásaként egyesítésnek nincs helye.
A vagyonjogi per törvényi fogalmának (Pp. 7. § 18. pont) megfelelően a járásbíróság hatáskörébe tartoznak azok a vagyonjogi perek, amelyek tárgyának értéke a harmincmillió forintot nem haladja meg, vagy amelyekben a vagyoni jogon alapuló igény értéke nem meghatározható. A vagyonjogi per fogalmát a jogalkotó kiterjesztette, és a továbbiakban nem csupán eljárásjogi, hanem anyagi jogi szempontokat is figyelembe vett. A vagyonjogi hatásköri elhatárolást megalapozza egyrészt az, hogy általában az érvényesített magasabb összeg az ügy nagyobb bonyolultságát, jelentősebb vagyoni érdeksérelmet, ezáltal jogi képviselet igénybevételének nagyobb indokoltságát eredményezi, ugyanakkor a jogalkotó az elhatárolható pertárgyérték változtatásával befolyásolni tudja az ügyek érkezésének esetleges nem kívánt aránytalanságát.[20]
A hatásköri szabályok alkalmazása szempontjából lényeges kérdés a per tárgyának, magának a követelésnek a megváltozása (ti. kereset felemelése). A kereseti követelés felemelése a keresetváltoztatás megújított törvényi fogalmának megfelelően keresetváltoztatásnak minősül [Pp. 7. § 12. pont a)-c) pontok], amely esetén a hatáskört a felemelt érték alapján kell megállapítani [Pp. 23. § (2) bek. első fordulat]. A kereset felemelése esetén előfordulhat az, hogy a bíróság olyan ügyben járna el, amely valójában magasabb bírói fórum elé tartozik, így ezt a törvény általában nem teszi lehetővé. Kivételként áll az az eset, ha a hatáskör a pertárgy értékétől függ, mert úgy az írásbeli ellenkérelem előterjesztését követően a hatáskör hiánya nem vehető figyelembe, a hatáskör rögzül [Pp. 24. § (1) bek.].
Az írásbeli ellenkérelem perfelvételi nyilatkozat [Pp. 7. § (1) bek. 16. pont, 199. § (2) bek., 179. § (1) bek.], amelyet a perhatékonyság érdekében írásban kell előterjeszteni, a védekezés elmulasztásának jogkövetkezménye a bírósági meghagyás. Az osztott szerkezetű elsőfokú eljárás a perindításból az írásbeli ellenkérelem előterjesztésével fordul át perfelvételbe. Ezzel összhangban a hatáskör rögzülését kiváltó írásbeli ellenkérelemnek a perfelvételi szakban történő előterjesztésére nincs törvényi deklaráció[21], hanem kifejezetten a keresetváltoztatásra tekintettel, az ellenkérelem-változtatásra vonatkozó szabályok kerültek rögzítésre [Pp. 185. § (5) bek., 199. §].
A keresetváltoztatás a perfelvételi szakban viszonylag szabadon megengedett, így a felperes a per állásának megfelelően akár többször is változtathat keresetet, lényegében egyetlen érdemi korlátja van, hogy a megváltoztatott kereset ugyanabból vagy legalább ténybelileg és jogilag összefüggő jogviszonyból eredjen, mint az eredeti kereset [Pp. 185. § (1) bek.].[22] Figyelemmel arra, hogy a kereseti követelés összegszerűségének a perfelvételi szakában történő megengedett felemelését követően az alperesnek nem kell újabb, bírósági meghagyás kibocsátásának jogkövetkezményével fenyegetett írásbeli ellenkérelmet előadnia, a perfelvételi szakban eszközölt keresetváltoztatással szembeni, hatáskör rögzülését kiváltó írásbeli ellenkérelem hiányára alapozottan felmerülhet a következő értelmezési álláspont. Ha a kereseti követelés felemelése után a megváltoztatott keresetre az alperes ellenkérelmet nem terjeszt elő[23], úgy nincs is olyan korlát, amely a felemelt kereseti érték által megalapozott törvényszéki hatáskör figyelmen kívül hagyását tenné tehetővé, azt az eljáró bíróság, ellenkérelem hiányában, hivatalból figyelembe veszi [Pp. 23. § (2) bek.].[24]
A fentiekkel összefüggésben, különösen tekintettel arra, hogy az írásbeli ellenkérelemnek a perfelvételi szakban való kizártságára fókuszál ez az értelmezés, a következőkre szükséges rámutatni. A hatásköri szabályok alkalmazása során alapvetően [Pp. 24. § (1) bek.] nem érvényesül a kérelemhez kötöttség [vö.: Pp. 24. § (1) bek. má-
- 122/123 -
sodik mondat], egyúttal a hatásköri szabályok téves alkalmazása lényeges eljárásjogi szabálysértés, amely alááshatja a hatékony eljárás érdekében bevezetett perkoncentráció rendszerszintű megvalósítására való törekvést. Amennyiben a perindítási szak után, így a perfelvételi szakban észleli a bíróság a keresetváltoztatás utáni kereset alapján azt, hogy a Pp. hatálya alá eső polgári perre más bíróságnak van hatásköre, akkor a bíróságnak az eljárást hivatalból meg kell szüntetnie, és a keresetlevél áttételére vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával az ügy összes iratának áttételéről kell rendelkeznie, kivéve, ha a hatáskör a per tárgyának értékétől függ és az alperes hatásköri kifogás nélkül írásbeli ellenkérelmet már előterjesztett [Pp. 240. § (1) bek. e) pont ea) alpont és 240. § (3) bek.]. A pertárgyértéktől függő hatáskör hiányát a bíróság hivatalból, az alperes hatásköri kifogása nélkül, az ellenkérelem előterjesztését követően már nem veheti figyelembe, akkor sem, ha később észleli [Pp. 24. § (1) bek.], az ellenkérelem előterjesztését követően, azaz az alperes kifogás nélküli perbe bocsátkozása esetén már az alperes későbbi kifogása alapján sem.[25] A fél a perfelvételt lezáró végzés meghozataláig, e törvény keretei között, az ellenfél hozzájárulása nélkül megváltoztathatja a perfelvételi nyilatkozatait [Pp. 183. § (4) bek. és 203. §]. A perfelvételi szakban eszközölt keresetváltoztatás perfelvételi nyilatkozat, amely vagy szóban a perfelvételi tárgyaláson, vagy írásban, kifejezetten bírói felhívásra, válasziratba, illetve előkészítő iratba foglaltan terjeszthető elő [Pp. 203. § (1) bek.]. A perfelvételi szakban eszközölt keresetváltoztatásra tekintettel lehetővé válhat az alperes részére az ellenkérelem-változtatásról szóló, az írásbeli ellenkérelemre vonatkozó szabályoknak megfelelő tartalommal e perfelvételi nyilatkozat megtétele, hiszen magának a perfelvételi szaknak az a célja, hogy tisztázza és rögzítse a jogvita kereteit és tartalmát a perfelvételi szak szabad változtatási lehetőségek környezetében. Az ellenkérelem-változtatás keretében esetlegesen hivatkozásra kerülő, hatáskör hiányát felvető alaki védekezés azonban már nem értékelhető, a bíróság döntési jogkörét korlátozza az a törvényi rendelkezés is a Pp. 240. § (1) bekezdés ee) alpontjában foglalt kivétellel összhangban, amely szerint ha a hatáskör a per tárgyának az értékétől függ, az írásbeli ellenkérelem előterjesztését követően a hatáskör hiánya figyelembe nem vehető [Pp. 24. § (1) bek. második mondat]. A perkoncentráció kiemelt jogalkotói célkitűzése alapelvi szinten és a tételes szabályok körében, mind a bírósághoz, mind a felekhez címzett elvárásként azt kívánja érvényre juttatni, hogy a jogvita anyagi jogi és eljárásjogi keretei minél korábban rögzüljenek. Ennek megfelelően, különösen a pertárgy értékétől függő hatáskör hiányának figyelmen kívül hagyása kapcsán a törvény célszerűségi szempontokat szolgálva kifejezésre juttatja azt, hogy elfogadja, hogy a felek belenyugodtak abba, hogy az a bíróság tárgyalja le, amely előtt a per megindult.
A perfelvételt lezáró végzés meghozatalát követően a keresetváltoztatásnak három, együttes és konjuktív törvényi előfeltétele van [Pp. 215. § (1) bek.], köztük az egyik az, hogy a keresetváltoztatás nem érintheti a bíróság hatáskörét és illetékességét [Pp. 215. § (1) bek.]. Ha a hatáskör a per tárgyának értékétől függ, a perfelvétel lezárását követően, az érdemi tárgyalási szakban megengedett keresetfelemelés esetén a keresetváltoztatásnak nem akadálya a hatáskörre vonatkozó feltétel, így a perhatékonyságot szem előtt tartva a hatáskör hiánya figyelmen kívül marad, a per ugyanazon bíróság előtt folytatódik [Pp. 215. § (3) bek.].
A perkoncentráció és a fél eljárástámogatási kötelezettségének alapelvi elvárásához igazodóan a Pp. korlátozza a kereset és az ellenkérelem változtatását, amely korlátozások az ellenkövetelést érvényesítő alperes rendelkezésére álló perjogi eszközökre (viszontkereset vagy beszámítás), valamint az azokkal szembeni ellenkérelemre is alkalmazandóak.[26] A keresetváltoztatás, s annak ellentétpárjaként az ellenkérelem-változtatás a kereset, illetve az ellenkérelem érdemi részéhez kapcsolódik [Pp. 170. § (2) bek., 199. § (2) bek.]. Míg a perfelvételi szakban alapvetően anyagi jogi korlátozás alá eső, így viszonylag szabad, az ellenfél hozzájárulása nélküli lehetőség [Pp. 183. § (4) bek., 185. § (1) és (2) bek.] a keresetváltoztatás, addig a perfelvételt lezáró végzés meghozatalát követően, az érdemi tárgyalási szak funkciójának alárendelten, csak kivételesen megengedett [Pp. 215. § (1) bek.].
A tényállítás megváltoztatása (korábban előadott tények módosítása vagy további tények előadása)[27] az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig akkor megengedett egyfelől, ha a fél a perfelvétel lezárást megelőzően, önhibáján kívüli okból nem ismerte a keresetváltoztatásban jelölt tényt, mert annak fennállá-
- 123/124 -
sáról nem tudott és megfelelő, kellő gondosság mellett nem is tudhatott, illetve ha e tény a perfelvétel lezárását követően következett be [vö. Pp. 172. § (2) bek.]. Másfelől a keresetváltoztatásként hivatkozott tényről ugyan tudott a fél a perfelvétel lezárását megelőzően, azonban annak a per eldöntése szempontjából való jelentősége önhibáján kívül okból nem volt ismert előtte, e tényre történő hivatkozás utóbb vált számára felismerhetővé [Pp. 215. § (1) bek. ab) alpont]. Önmagában a tényre való hivatkozás indokoltságának az utólagos felismerése nem elegendő.[28]
Annak érdekében, hogy bármilyen új, azonban irreleváns tény perbe vitelével a jogállítás megváltoztathatósága elkerülhető legyen, a Pp. megengedhető keresetváltoztatásként a jogállítás megváltoztatását két együttes feltételhez köti. Egyfelől megengedhetőnek kell lennie a tényállítás-változtatásnak, másfelől pedig közvetlen okozati összefüggésnek kell fennállnia az új tény és az arra alapított új jogállítás, vagy kereseti kérelem között [Pp. 215. § (1) bek. b) pont].
A bíróságnak a perkoncentrációért való felelőssége kifejezésre jut egyfelől az eljárás egészét átható alapelvi elvárásként, a jogvita tárgyi kereteinek tisztázásában a kérdezés, a tájékoztatás, a nyilatkozattételre felhívás eszközeivel megvalósítható közrehatási kötelezettségében (Pp. 6. §), másfelől az eljárás tartalmi szempontból való irányításában kifejeződő aktív magatartása iránti elvárásként, az anyagi pervezetés külön deklarációjában (Pp. 237. §). A magánautonómia tiszteletben tartásával hatékonyan kell elősegíteni a felek rendelkezési jogának érvényesülését, egyúttal azonban a felek szabadon és saját felelősségükre használhatják fel az anyagi pervezetésként jelentkező, az eljárás előbbrevitelét szolgálni hivatott bírói segítségnyújtást.[29] A bíróság az anyagi pervezetés körében eszközölt kérdéseivel, felhívásaival előmozdítja a kereset következetlenségeinek felismerését és korrigálását, egyúttal azonban nem hívja fel a felet jogállítása, illetve kérelme megváltoztatására [Pp. 215. § (1) bek. c) pont].[30]
A preklúzió szigora annak érdekében kerül feloldásra, hogy az önhibán kívül előterjeszteni elmulasztott bizonyítási indítvány és bizonyíték ne rekedjen ki az eljárásból. A bizonyíték, illetve a bizonyítási lehetőség nóvumként az érdemi tárgyalási szakban behozható az eljárásba, ennélfogva elkerülhetővé válik az ítélet objektíve megalapozatlansága, az tehát, hogy a bíróság által megállapított tényállás nem azonos az ügy valóságos tényállásával. Az utólagos bizonyítás ekként olyan eszköz, amely a pergyorsítás és a döntések alapossága felőli bizonyosság, másként a félnek az anyagi igazság megszerzésére való joga közötti egyensúly megteremtését célozza.[31] Ennek megfelelően a preklúziós fenyegetettség a bizonyítékok, illetve bizonyítási indítványok előterjesztése szabadosságának vet gátat tekintettel arra, hogy a késedelem a félnek nem volt felróható.
Az elsőfokú eljárásnak a perfelvételi szaka a szóváltás színtere, ide koncentrált a felek támadási (állítási) és védekezési (tagadási) eszközeinek előterjesztése. A bizonyíték rendelkezésre bocsátása, a bizonyítási indítvány előterjesztése, valamint a rendelkezésre bocsátott bizonyíték, illetve az előterjesztett bizonyítási indítvány értékelésére vonatkozó nyilatkozat perfelvételi nyilatkozat [Pp. 183. § (1) bek.]. Az osztott perszerkezetben alapvetően a perfelvételi szakra tartozik a rendelkezésre álló bizonyítási eszközök csatolása és a bizonyítási indítványok előterjesztése, míg az érdemi tárgyalási szakra az ügy érdemében a bizonyítás foganatosítása.[32] A perfelvétel lezárását követően, főszabály szerint a perfelvételi nyilatkozatok sem változtathatóak meg, így a bizonyítás keretei is rögzülnek [Pp. 214. § (2) bek.]. "Biztonsági szelep"-ként[33] az utólagos bizonyítás keretében kerülhet sor további bizonyítási eszköz rendelkezésre bocsátására, további bizonyítási indítvány előterjesztésére akkor, ha azt a fél önhibáján kívüli ok indokolja.
Abban az esetben, ha a bizonyíték vagy a bizonyítási lehetőség utóbb keletkezett, vagy akkor, ha ugyan a bizonyíték vagy a bizonyítási lehetőség a perfelvétel lezárása előtt is fennállt, de ezekről a fél később szerzett tudomást önhibáján kívül, mert azokról a perfelvétel lezárásáig nem tudott és megfelelő gondosság mellett nem is tudhatott [Pp. 220. § (1) bek. a) pont], úgy a fél a perfelvételi tényállításait tovább bizonyíthatja az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig. A fél bizonyítékaival szemben az ellenfél ellenbizonyításának akkor van helye, ha az ellenfél nem tudott és kellő gondosság mellett nem is tudhatott arról, hogy a fél bizonyítékát milyen eszközzel vagy milyen módon lehetséges kétségessé tenni vagy megdönteni, de erre valamely bizonyítási cselekményből fény derül [Pp. 220. § (1) bek. b) pont].[34]
A fenti esetekben a törvény a perfelvétel lezárása utáni történések köréből akkor engedi meg az utólagos bizonyítást, ha a bizonyíték keletkezése vagy annak megismerése az újdonság [Pp. 220. § (1) bek. a) pont], és akkor is, ha az a nóvum, hogy egy bizonyíték relevanciája derült ki
- 124/125 -
a lefolytatott bizonyítási eljárás tükrében [Pp. 220. § (1) bek. b) pont].[35] A gyakorlatban számos esetben például egy meghallgatott tanú vallomásából derül ki olyan körülmény, ami a felet arra a felismerésre indítja, hogy további bizonyítást ajánljon fel.
A perfelvétel lezárását követően engedélyezett kereset-, illetve ellenkérelem-változtatás alapjául hivatkozott tény bizonyítására vagy ellenbizonyítására nevesített utólagos bizonyítási eset [Pp. 220. § (1) bek. c) pont] csupán egyértelműsíti[36] azt, hogy a keresetváltoztatás alapjául szolgáló tényt alátámasztó bizonyíték az érdemi tárgyalási szakban a keresetváltoztatás iránti kérelemben felhozható [Pp. 217. § (2) bek. c) pont és (3) bek.], de az csak a keresetváltoztatás engedélyezése esetén vehető figyelembe, majd a bíróság változtatás engedélyezéséről szóló végzésben a perfelvétel kiegészítését rendeli el [Pp. 222. § (1) bek.], ez azonban nem minősül utólagos bizonyításnak.
A bíróságnak változatlan és közrehatási tevékenysége folytán alapvetően a bizonyítékok előterjesztésére szolgáló perfelvételi szakban megnyilvánuló feladata az, hogy felhívja a fél figyelmét arra, ha valamely tény tekintetében bizonyítás felajánlását a bíró szükségesnek látja. Ugyanakkor az érdemi tárgyalási szakban is előfordulhat az, hogy a bíróság szükségesnek találja valamely tény vonatkozásában a bizonyítás felajánlását. Ennek megfelelően a bíróság az anyagi pervezetési tevékenysége körében a felet tájékoztatja a további bizonyítás felajánlásának szükségességéről [Pp. 220. § (1) bek. d) pont]. Ezt követően a fél dönthet a törvényi feltételeknek megfelelő utólagos bizonyítási kérelem előterjesztéséről, aminek hiányában a bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján dönt.
Az eljárás gyorsítása, a felek eljárást segítő és gondos pervitelre való ösztönzése érdekében a Pp. rövid határidőt szab, egyúttal megkívánja a szükséges adatok egyidejű szolgáltatását is. Ehhez igazodóan alapvetően kizárt az igazolás és a hiánypótlás lehetősége (Pp. 251. §). Amennyiben az utólagos bizonyítás nem felel meg a törvényi feltételeknek, úgy a bíróság alakszerű határozatot nem hoz erről, hanem a bizonyítási eszközt, illetve a bizonyítási indítványt figyelmen kívül kell hagyni, azok nem értékelhetőek a tényállás megállapításakor [Pp. 220. § (7) bek.].
Az anyagi igazság kiderítése és a per gyors befejezése nem egymást kizáró célok. A perhatékonyság rendszerszintű megvalósítása érdekében és körében a jogalkotó a bírótól a törvény egészét áthatóan értelmezendő, alapelvi rangon elismert, szerepvállalásra sarkalló közreműködést kíván meg és különösen, a felek jogérvényesítésére ügyelő anyagi pervezetést. A perelhúzás ellenében, az eljárás gyorsításának érdekében alkalmazható, egyúttal a relevánsra ügyelő, ekként a professzionalitásra koncentráló[37], így megfelelően súlyos jogkövetkezménnyel járó preklúziós szabályok hatékony eszköznek akkor bizonyulhatnak, ha a bíró az "új cipőben nem a régi módon fog poroszkálni".[38] A feleknek és a bíróságnak egyaránt felelősen együtt kell működnie a per folyamatában[39] annak érdekében, hogy a magánjogi viták megoldásának gyorsítására hivatott preklúziós szabályok, figyelve az eljárásnak az ügy egyediségéből fakadó szükségleteire és sajátosságaira, ne merev eljárási formalizmusként, hanem a józan észnek megfelelő és következetes eljárásirányítási eszközként kerüljenek alkalmazásra. ■
JEGYZETEK
* Az új polgári perrendtartásról szóló tanulmánysorozat tizedik tanulmánya (Szerk.)
[1] 1074/B/1994. AB határozat, 6/1998. (III. 11.) AB határozat, 35/2002. (VII. 19.) AB határozat, 7/2013. (III. 1.) AB határozat, 8/2015. (IV. 17.) AB határozat.
[3] Éless Tamás - Ébner Vilmos: A percezúra - az érdemi tárgyalás előkészítése. In: Németh János és Varga István (szerk.): Egy új polgári perrendtartás alapjai Budapest, HVG-ORAC, 2014. 377.
[5] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: új Pp.) osztott perszerkezete eltér a Plósz-féle Pp. osztott perszerkezetétől, amelynek perfelvételi tárgyalásán a bíróság a pergátló kifogásokat, mulasztást, elismerést, elállást, lemondást, egyezséget, mint egyszerűbben és gyorsabban elintézhető kérdéseket intézte el, majd akadályok hiányában a perfelvételi tárgyalás a perbe bocsátkozásra szorítkozott. Wallacher Lajos: i. m. 529-530.
[6] Czoboly Gergely: A perelhúzódás megakadályozásának eljárási eszközei. http://ajk.pte.hu/files/file/doktori-iskola/czoboly-gergely-istvan/czoboly-gergely-istvan-muhelyvita-ertekezes.pdf (2017. 09. 29.) 35.
[7] "Az anyagi igazság érvényesülésére éppúgy nem biztosít (nem biztosíthat) alanyi jogot az Alkotmány, mint ahogy arra sem, hogy egyetlen bírósági ítélet se legyen törvénysértő" lásd: 9/1992. (I. 30.) AB határozat, Indokolás V. 4. pont
[8] Magyary Géza: Magyar polgári perjog. Kiegészítette és átdolgozta Nizsalovszky Endre. Budapest, Franklin, 1939. 163.
[9] Kiss Daisy: A polgári per titkai. Budapest, HVG-ORAC, 2006, 217. Udvary Sándor: A perbeli fő- és mellékszemélyek státusának egyes kérdései de lege ferenda In: Németh János és Varga István (szerk.): Egy új polgári perrendtartás alapjai Budapest, HVG-ORAC, 2014. 133-136.
[10] Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog. Budapest, Osiris, 2002. 142.
[11] Magyary Géza: i. m. 189.
[12] Varga István - Éless Tamás (szerk.): Szakértői Javaslat az új polgári perrendtartás kodifikációjára. Budapest, HVG-ORAC, 2016. 100-101., Wopera Zsuzsa: Az új polgári perrendtartás elvi alapjai. Jogtudományi Közlöny, 2017/4. 84.
[13] Magyary Géza: i. m. 194.
[14] Wopera Zsuzsa (szerk.): A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény magyarázata, Wolters Kluwer, Budapest, 2017. 89.
[15] Wopera Zsuzsa (szerk.): A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény magyarázata, Wolters Kluwer, Budapest, 2017. 90.
[16] Az induviduális pert vö.: Udvary Sándor: Pro Actione Collectiva - A komplex pereskedés amerikai eszközei, különösen a class action összehasonlító vizsgálata az intézmény magyarországi recepciója céljából. Budapest, Patrocinium, 2015. 19., 24., 60-62., 86., 226-240. A társult per megindításához Pp. 583. §
[17] A társult per megindításához legalább tíz felperesre van szükség (Pp. 583. §).
[18] Kengyel Miklós: i. m. 41.
[19] E határozottság alól kivételként a közérdekű perekre szükséges utalni, amelyben az érintett jogosultak nem minősülnek félnek, hanem a jogosulti csoport körülírása a követelmény [Pp. 573. § (2) bek., 574. §].
[20] Pribula László: i. m. 263.
[21] Az érdemi tárgyalási szak vonatkozásában sincs ilyen törvényi deklaráció, azonban ott a hatáskör hiánya az érdemi tárgyalási szakban megengedett keresetváltoztatással összefüggésben már irreleváns [Pp. 215. § (3) bek.].
[22] Wopera Zsuzsa (szerk.): A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény magyarázata, Wolters Kluwer, Budapest, 2017. 289-290.
[23] A keresetlevél ellentétpárjaként felfogott ellenkérelemnek a perfelvétel során történő változtatására vonatkozó szabályok egyfelől ugyanazon joghely alatt kerültek deklarálásra, mint a perfelvétel során eszközölt keresetváltoztatásra irányadó szabályok, másfelől a perfelvétel során történő ellenkérelem változtatására az írásbeli ellenkérelem tartalmára történő utalással szab elvárást a jogalkotó [Pp. 185. § (5) bek., 199. §].
[24] Wopera Zsuzsa (szerk.): A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény magyarázata, Wolters Kluwer, Budapest, 2017. 62., 63.
[25] Wopera Zsuzsa (szerk.): A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény magyarázata, Wolters Kluwer, Budapest, 2017. 356.
[26] Wopera Zsuzsa (szerk.): A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény magyarázata, Wolters Kluwer, Budapest, 2017. 286.
[27] A perfelvételi nyilatkozat változtatása és a kereset-, illetve ellenkérelem-változtatás fogalma csak részben fedik egymást [Pp. 183. § (1) bek. vö. Pp. 7. § 4. pont és 12. pont]. A keresetlevél a perfelvétel alapja, a keresetváltoztatás perfelvételi nyilatkozat. Ennek megfelelően a keresetlevélben előadott tényállításhoz mérten újonnan előadott beismerés perfelvételi nyilatkozat megtételének és nem perfelvételi nyilatkozat megváltoztatásának minősül. Az írásbeli ellenkérelem perfelvételi nyilatkozat, így annak bármilyen kiegészítése, módosítása a perfelvételi nyilatkozat megváltoztatásának minősül [vö. Pp. 7. § 4. pont c) alpont].
[28] Wopera Zsuzsa (szerk.): A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény magyarázata, Wolters Kluwer, Budapest, 2017. 324.
[29] Wallacher Lajos: i. m. 534.
[30] Wopera Zsuzsa (szerk.): A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény magyarázata, Wolters Kluwer, Budapest, 2017. 348.
[31] Czoboly Gergely: i. m. 24., 152.
[32] Wopera Zsuzsa (szerk.): A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény magyarázata, Wolters Kluwer, Budapest, 2017. 283.
[33] Udvary Sándor: A jövő polgári rendtartása madártávlatból. Pro Futuro , 2016/2. 127.
[34] Wopera Zsuzsa (szerk.): A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény magyarázata, Wolters Kluwer, Budapest, 2017. 333.
[35] Wallacher Lajos: i. m. 532-533.
[36] Wopera Zsuzsa (szerk.): A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény magyarázata, Wolters Kluwer, Budapest, 2017. 333-334.
[37] Szabó Imre: Szakértelem és felelősség. Jogtudományi Közlöny 2017/ 9. 373-385.
[38] Czoboly Gergely: i. m. 788. lj.
[39] Éless Tamás - Ébner Vilmos: A percezúra - az érdemi tárgyalás előkészítése. In: Németh János és Varga István (szerk.): Egy új polgári perrendtartás alapjai Budapest, HVG-ORAC, 2014. 377.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens, Széchenyi István Egyetem (Győr).
Visszaugrás
