A tanulmány az amerikai szövetségi jogi csoportos perek (class action)[2] jogi szabályozását és annak versenyjogi gyakorlatát tekinti át, a mellett érvelve, hogy ez az új jogintézmény a közjót szolgálva illeszkedne az új polgári perrendtartás koncepciójába.[3] Az egyenként kis összegű igények csoportos érvényesítése akkor érheti el jogpolitikai célját, ha az opt out rendszerű lesz és kezelni lehet a felperes és az ügyvéd perrel kapcsolatos kockázatait. Ehhez szükséges lesz a res judicata újraértelmezése is, a csoportos per szabályozása akkor lesz hatékony, ha a perben született ítélet ítélt dolgot teremt a csoporthoz tartozó, de a perben aktív szerepet nem játszó károsultak vonatkozásában is. Az amerikai csoportos per jól bevált szabályainak átvétele az európai perjogi rendszerben nem vezetne olyan rendszer szintű problémákhoz, amelytől jelenleg az európai politika- és jogformálók is tartanak. Igaz viszont, hogy az ügyvédi szakmában újszerű változások állhatnak elő, amelyek azonban a tisztességet és szakmai integritást szem előtt tartó kamarai szabályozás esetén nem jelenthetnek olyan akadályt, amely a károsultak teljes kártérítéshez való elvének megvalósításával konkurálhatna.
A csoportos perek jelentősége és tétje óriási az USA-ban, ahol több híradás olvasható csoportos perekben született dollármilliós egyezségekről, mint versenyhatósági fellépés nyomán kiszabott büntetésekről. 2013 decemberében egy szövetségi kerületi bíró rekordméretű, valamivel több, mint 6 milliárd dolláros összegű csoportos egyezséget hagyott jóvá.[4] Azért perelte be számos kereskedő a két legnagyobb kártyatársaságot, a Visa Inc.-t és a MasterCard Inc.-t, mert azok az ún. bankközi jutalék rögzítésével egyfajta árkartellt működtettek. A döntés vegyes fogadtatása jól jellemzi a sokféle érdek között egyensúlyozó csoportos jogviták sajátosságait: a fizetni kész alperesek örömüknek adtak hangot, hogy pontot tehetnek egy sok éve húzódó vita végére, míg számos felperes kereskedő elégedetlenségét hangoztatta az egyezség kapcsán.[5]
Az egyes jogrendszerek különböző megoldásokat kínálnak arra, hogyan lehet alapvetően önmagában kis értékű,[6] nagy számosságuk miatt összességében mégis jelentős összeget eredményező kártérítési jogvitákat hatékonyan lefolytatni. A csoportos jogviták témája jogági szempontból a polgári eljárásjoghoz kötődik, érdemben,
- 133/134 -
anyagi jogi tekintetben pedig a nagyobb vállalkozások versenyjogi, környezetvédelmi, értékpapírjogi, fogyasztóvédelmi, stb. jogsértéseinek jogkövetkezményeit érintő kérdéseket vet fel. Európai szinten e téren egységes szabályozásról egyelőre nem lehet beszélni, az utóbbi néhány évben azonban a versenyjog és kisebb mértékben a fogyasztóvédelem területén olyan kezdeményezésekről lehet beszámolni, amelyek legalábbis irányelvi szintű közös minimum szabályok lefektetésének valószínűségét vetítik előre.[7] Dogmatikai és praktikus szempontból is fontos kérdés, hogy univerzálisan alkalmazandó, vagy egy-egy jogterület sajátosságaira tekintettel levő jogági, a jogrendszerben szétszórtan testet öltő szabályozást válasszon-e a jogalkotó.[8]
Az alábbiakban az Egyesült Államok csoportos perekhez kapcsolódó általános, szövetségi szintű[9] szabályozását és annak antitröszt/versenyjogi gyakorlatát ismertetem abból a megfontolásból, hogy a hazai jogalkotó ihletet meríthessen ezen jogintézmény magyarországi bevezetéséhez. A magyar tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a hagyományos perjogi keretek között sem sikeres önálló, sem versenyhatósági fellépést követő kártérítési perekre nem került sor.[10]
A tanulmányban kitérek a csoportos perek különböző lehetséges értelmezésére, de mivel célom kifejezetten az amerikai "class action" szabályainak és gyakorlatának bemutatása antitröszt jogeseteken keresztül, főszabályként a csoportos jogviták e szűkebb értelmezését tartom szem előtt, nem ide sorolva például a nálunk is létező, hatóságok által kezdeményezhető közérdekű jogérvényesítés lehetőségét. Az állítólagos "visszaélésszerű" joggyakorlat kapcsán megkerülhetetlen lesz néhány kapcsolódó perjogi, illetve az ügyvédi szakmához kapcsolódó szabályt röviden bemutatni.[11] Nem tekintettem célomnak a jogintézmény mögötti hasznossági, közgazdaság tudományi kifejtése, e témakörben több kiváló publikáció is napvilágot látott magyar nyelven.[12]
A csoportos perek meghonosítása kapcsán fontos dogmatikai kérdés, hogy adott ország jogrendszere ismeri-e az egyéni alanyi jogokon túlmenően a jogalanyok egy csoportjához fűződő jogosultságokat. Ez utóbbin esett sérelem esetén ugyanis nyilvánvalóan adódik, hogy ezt védő eljárásjogi intézményekre is szükség van, amellett, hogy a hagyományos individuális alanyi jogok egy bizonyos része esetén is nyitva áll a csoportos jogérvényesítés. Erre jó példaként hozható fel a környezetszennyezés, a fogyasztókat megtévesztő reklámozás, vagy éppen a magasabb piaci árakat eredményező kartellezés. E körbe tartozó, alapvetően közjogi természetű jogszabályok megsértése esetén indítható, alapvetően eltiltásra irányuló perek természetszerűen csoportosnak kellene lennie, míg a jogsértéshez kapcsolódó kártérítési perek már egyediesíthető alanyi jogokat védelmeznek (vagy egyéni, vagy csoportosan szervezett perekben).[13] A különböző természetű jogsérelmek más-más csoportszervező elvet kívánnak meg: van, ahol a jogrend nem engedi meg a csoportból való kiválást és a külön utas jogérvényesítést sem.
A tanulmány középpontjában álló csoportos per esetében egy ilyen ügyekre szakosodott ügyvédi iroda által képviselt, megnevezett felperesek a hozzájuk hasonlóan károsultak csoportja nevében terjesztenek elő polgári jogi igényeket. A csoportot elvileg kétféleképpen lehet megszervezni. Az úgynevezett opt-in esetben az osztálytagsághoz kifejezett (írásbeli) nyilatkozat szükséges, az opt-out esetében a csoport megalakulását jóváhagyó bírói végzést követően lehet meghatározott ideig a kijelentkezésről nyilatkozni. Természetesen a "kijelentkezős" rendszerben is van egy pont, amikor a károsultnak jelentkeznie kell, "ki kell lépnie az ár-
- 134/135 -
nyékból", hogy átvegye a tipikusan egyezség keretében kitárgyalt kompenzációs alapból az őt megillető részt. Az opt-out csoportos perekben született döntés esetében sajátosan érvényesül a res judicata szabálya: az ítélet vagy az egyezség anélkül köt pl. egy kartell miatt károsult személyt, hogy személyesen részt vett volna a perben. Lehet, hogy nem a legjobb hasonlat, de a bíróság csoportos perben hozott ítélete olyan joghatással bír, mint egy hasonló személyi hatályra íródott jogszabályi rendelkezés.
A csoportos perek egyik lényeges amerikai jellegzetessége, hogy az esetek elsöprő részében a felperesi ügyvéd akár még a kereset benyújtása előtt, de legkésőbb az esküdtszéki tárgyalást megelőzően egyezséget köt az alperes vállalattal.[14] A felperesi ügyvéd sajátos érdekellentéte miatt fontos előírás a bírói jóváhagyás annak érdekében, hogy a csoporttagok érdekei ne sérüljenek.[15]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
