A kollektív igényérvényesítés világszerte legismertebb formáját, az amerikai classactiont idéző eljárás nem létezik a holland jogban.[1] A jelenlegi rendszer két lépésben alakult ki a mai formájára, elsőként az egyesületek vagy alapítványok által indított kollektív perek jelentek meg a maguk szűk hatókörében, majd a holland rendszer egyediségét adó ún. kollektív egyezségi eljárás vált lehetővé. Az előbbit jellemzi, hogy érdek-képviseleti szervek - ha bizonyos feltételeknek megfelelnek - indíthatnak eljárást, amely kiterjed más emberek hasonló igényeinek védelmére is. Ezek a perek többnyire bizonyos magatartástól való eltiltást eredményezhetnek.[2] A második lépésben kialakított, 2005-től hatályos újabb holland modellt kizárólag az egyezségekre fejlesztették ki, melynek megkülönböztető jegye, hogy az nem egyszerűen csak az eljárásjogon alapul, hanem legalább olyan mértékben a kötelmi jogon is.[3] A tanulmány arra vállalkozik, hogy e két megoldásban rejlő lehetőségeket feltárja, egymáshoz való viszonyukat és a hozzájuk kapcsolódó gyakorlati tapasztalatokat áttekintse.
A holland jog a kilencvenes évek óta biztosít kollektív keresetindítási jogot tömeges károkozási ügyekben. Az első általános szabályozás 1994-ben történt, amelyet lényegében a holland polgári törvénykönyv (Burgerlijk Wetboek - a továbbiakban BW) 3:305a. és 3:305b. cikkeibe ültettek be.[4] Eszerint az érdek-képviseleti célra alapított alapítványok (stichting) és egyesületek (vereniging) kezdeményezhetnek eljárást egy csoport közös érdekének védelmére. Ám ez a per nem teszi lehetővé a kártérítést,[5] az érdekelt (lényegében károsult) személyek javára történő megállapításra, illetve a jogsértések megszüntetésére korlátozódik (BW 3:305a. cikk).[6] A reprezentatív szervezetek maguk a felek az eljárásban és a saját nevükben, de a csoport érdekében perelnek. Ennélfogva az érdekeltek nem szerepelnek felekként a perben, azért a jogerős határozatnak nincs rájuk nézve res iudicata hatása,[7] ebből adódóan az ítélet csak a szervezetet és az alperest köti, a károsultakat nem. Így ha önkéntes teljesítés nem történik az alperes részéről, a károsultaknak külön egyedi pert kell indítaniuk[8] a kártérítési felelősség kérdésében, az okozatosság tekintetében, és az összegszerűségre nézve, ami miatt nem túl népszerű ez a pertípus.[9] Meg kell jegyezni, hogy a BW 3:305a. cikk kombinálható az engedményezéssel. Ilyen esetben a
- 478/479 -
szervezet kártérítést is igényelhet, de ezt egy külön perben teheti meg és nem a kollektív per keretei között.[10]
A holland polgári törvénykönyv 3:305b. cikke elvileg lehetővé teszi, hogy közjogi jogi személyek (mint az állam, önkormányzatok) is indíthatnak pert a közösség érdekében, de hozzá kell tenni, hogy ez a gyakorlatban igen ritkán fordul elő.[11]
A szabályozás horizontális jellegű, úgy is fogalmazhatunk, hogy nincs korlátozás a tárgyi hatályát illetően, leszámítva a fent említett tényt, hogy kártérítés nem igényelhető ezekben a perekben.[12] A pert az elsőfokú bíróságok (Rechtsbanken) előtt lehet indítani, amelynek székhelyén az alperes lakóhellyel, illetve székhellyel rendelkezik. Főszabály szerint kötelező a jogi képviselet. A perindítás előfeltétele, hogy azok érdekeinek, akik nevében a pert indítják, hasonló természetűnek kell lennie (ez azt jelenti, hogy közös jog- vagy ténykérdéseket tartalmaznak,[13] azaz nem individuális kérdéseket kell eldönteni) és hogy az érdekeik képviselete célként megjelenik az egyesület alapszabályában. Nem szükséges, hogy az érdekeltek többségben egyetértsenek az eljárással, sőt tulajdonképpen nem is kell őket értesíteni a perindításról.[14]
A jogalkotó láthatóan az alternatív vitarendezést preferálja a kollektív perekkel szemben, amikor leszögezi, hogy az igény érvényesítése peres eljárás keretében csak akkor megengedhető, ha az adott körülmények között megfelelő kísérletet tettek az egyezség elérésére [BW3:305a. cikk (2)bek.]. Az egyeztetésre vonatkozó kezdeményezést követően két héttel lehetővé válik a perindítás (természetesen eredménytelenség esetén). Nem kívánja meg a jogalkotó az előzetes egyeztetést, ha világos, hogy eredménytelen volna, pl. az alperes kinyilvánítja, hogy nem akar egyezséget. Azt a kérelmet sem lehet befogadni, amely esetében a bíró úgy ítéli meg, hogy az eljárás elégtelenül védi azoknak az érdekét, akiknek a nevében az eljárást indítanák [BW 3:305a. cikk (2) bek.].[15]
2001. január 1-jén a 98/27/EK direktíva implementációja érdekében egy új 3:305c. cikk került a holland polgári törvénykönyvbe. Ez leszögezi, hogy olyan szervezet vagy Hollandián kívül nyilvántartásba vett köztestület, - amely rajta van az irányelv 4. cikk (3) szerinti listán, - indíthat Hollandiában keresetet azon fogyasztók védelme érdekében, akik szokásos tartózkodási helye olyan államban van, ahol ezt a szervezetet vagy köztestületet alapították.[16]
2006-ban kiegészítették a holland polgári törvénykönyv szövegét egy 3:305d. cikkel. Ez lehetővé teszi, hogy a Gerechtshof den Haag (fellebbviteli bíróság Hágában)[17] rendelkezhet olyan cselekményektől való eltiltásról, amelyek ellentétesek a különféle fogyasztóvédelmi irányelvek, ill. rendeletek előírásaival. Erre a következő szervezetek kérelme nyomán kerülhet sor: Fogyasztói és Piaci Hatóság (Autoriteit Consument en Markt), Pénzpiaci Hatóság (Autoriteit Financiële Markten) vagy olyan jogi személyiséggel rendelkező alapítványok, illetve egyesületek, amelyek érdekvédelemmel foglalkoznak. Ez az eljárás az ÁSZF módosítására is igénybe vehető, ha ez a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot mozdítja elő [BW 3:305d. cikk (2) bek.].A kérelmező kérelmére a bíróság elrendelheti, hogy a határozatát - a BW 3:305d. cikk alapján - az alperes tegye közzé, vagy az ő nevében publikálják. Ha tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatról lehet szó, a bíróság az ezzel kapcsolatban a fogyasztóknak adott információk helyesbítését is elrendelheti. Mindezt a bíróság által megjelölt fél vagy felek költségére teszik [BW 3:305d. cikk (3) bek.]. A BW 3:305d. cikk szerinti per csak a Gerechtshof den Haag előtt indítható meg, amely tanácsban jár el.[18]
2013-ban egy új törvényt fogadtak el a Hoge Raad előtti előzetes döntéshozatali eljárás tekintetében, ami nagyon fontos a kollektív pereskedés vonatkozásában (ám nem terjed ki a hatálya a következő fejezetben tárgyalandó kollektív egyezségi eljárásokra). Az első- és a másodfokú bíróság számára lehetővé vált, hogy előzetes kérdéseket intézzen a Hoge Raad-hoz: a) tömeges károkozás esetén, b) ahol a jogi kérdés sok hasonló ügyben merül fel, és ezeknek a kérdéseknek a célirányos megválaszolása a jogegységet szolgálná, illetve c) új jogszabályokkal kapcsolatban felmerülő kérdések esetén.[19]
A kollektív perek korlátozott alkalmazhatósága miatt joggal vetette fel a jogirodalom, hogy a holland jog 2005 nyaráig nem biztosított megfelelő eszközt a tömeges károkozások hatékony kezelésére.[20] Ekkor lépett hatályba a holland kollektív egyezségi eljárást szabályozó törvény,[21]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
