Az európai uniós jogharmonizációnak és egyetlen nemzetközi dokumentumnak sem célja a családjogi szabályok nemzetközi egységesítése, mégis ma már elmondható, hogy a világ modern jogrendszereiben az alapvető családjogi szabályok jelentősen közeledtek egymáshoz. Ez a konvergencia figyelhető meg a szülői felelősséget érintő szabályozás tekintetében is. A 20. század végére a szülői egyenjogúság (az anya és az apa azonos jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezik a szülő-gyermek jogviszonyban) és a gyermek érdekének alárendelt közös szülői felelősség elvei is megszilárdultak, ami magával hozta a szülők kapcsolatának felbomlását követő közös szülőség jogi keretei meghatározásának igényét. Ez a tanulmány a közös szülői felügyelet jogi jelentéstartalmával, fejlődési útjainak és aktuális nehézségeinek bemutatásával foglalkozik.
Kulcsszavak: szülői jogegyenlőség, váltott gondoskodás, közös szülői felügyelet vélelme, szülői terv
Although neither the legislative alignment practice of the European Union nor any international conventions has explicitly pursued the aim of worldwide harmonization in the field of family law one can observe a convergence of principal matrimonial regulations - including the ones applicable to parental responsibilty - in modern legal systems. By the end of the 20th century the principles of shared legal custody (i.e. both parents having the same rights and obligations in their respective legal relations with their child) and subjecting parental responsibility to the best interest of the child had been consolidated raising the need for defining the legal framework of custody arrangement following the dissolution of the parents' relationship. The scope of present study covers the legal content, the evolution as well as the actual challenges of shared legal custody.
Keywords: shared legal custody, shared physical custody, joint custody presumption, parenting plan
A szülői egyenjogúság kiinduló családjogi vetülete a közös szülői felügyelet kialakulása, amely jogilag annyit tesz, hogy a szülők az együttélés alatt egyenlő jogokat gyakorolnak a gyermekük felett, és egyenlő helyzetben maradnak akkor is, ha már nem élnek együtt, vagyis a szülői jogközösségen a szülők különválása, életközösségének megszűnése nem változtat és az mindaddig fennmarad, amíg a gyermek sorsának ettől eltérő rendezésére - perben vagy azon kívül - nem kerül sor. Ez azonban nem feltétlenül jár együtt azzal, hogy mindkét szülő ténylegesen a gyermek életének meghatározó résztvevője marad, hiszen a gyermek gyakran csak az egyik szülő háztartásában él tovább. Éppen ezért számos európai ország továbblépett a közös szülői felügyelet jogi garantálásán, és lehetővé vált az, hogy kiterjedt kapcsolattartási jogot biztosítanak a különélő szülő számára, a fizikai értelemben is közös szülői felügyelet megvalósíthatósága érdekében pedig több európai jogrendszerben bevezették a váltott gondoskodás (váltott elhelyezés) intézményét, amely mellett már nem kapcsolattartásról beszélünk, hanem teljes értékű közös szülői felügyeleti jogról van szó: ilyenkor a gyermek az ideje egyik felét anyai, másik felét apai gondoskodásban tölti.[1] E különbségtételen alapul a közös szülői felügyelet jogi értelemben vett szűkebb és tágabb felfogása. A közös szülői felügyelet ugyanis szűkebb értelemben csak a szülői felügyelettel járó jogok egyenlőségét foglalja magában (shared legal custody), azaz a szülők együttesen gyakorolják a gyermek feletti szülői felügyeletből eredő jogokat és hozzák meg az életére kiható döntéseket, a gyermek azonban nem feltétlenül él fel-
- 53/54 -
váltva mindkét szülőjével, különösen nem azonos (vagy nagyjából azonos) időtartamban. A már nem hatályos magyar Csjt. ebben a szűkebb jelentéstartalomban használta a fogalmat.[2] Tágabb értelemben viszont a közös szülői felügyelet nemcsak az egyenlő szülői jogokat garantálja, hanem a gyermek fizikai értelemben vett és a szülők között időben megosztott gondozását is felöleli (shared phyisical custody); más megközelítésben a közös szülői joggyakorlás a gyermek tényleges gondozásának, nevelésének, tartózkodási helyének meghatározására is kiterjed, sőt, akár a gyermek azonos időtartamú nevelését, gondozását, vagyis az egyenlő időtartamonként váltakozó osztott gondoskodást is jelentheti.[3] A hatályos magyar Ptk. Családjogi Könyve a kezdetektől fogva ebben a tágabb értelemben "gondolkodik" a közös szülői felügyeletről, amit egy 2022. január 1-jén hatályba lépett törvénymódosítás tovább erősít azzal, hogy a közös szülői felügyelet speciális formájaként önállóan szabályozza a váltott gondoskodást, emellett - akár az egyik szülő tiltakozása ellenére - lehetővé teszi a közös szülői felügyelet és a váltott gondoskodás bírósági elrendelését.[4]
Az Európa Tanács is erőteljesen szorgalmazza a közös szülői felügyelet és a váltott gondoskodás meghonosítását a részes államok jogrendszerében. 2013-ban a gyermekek
- 54/55 -
közös felügyeletének lehetővé tételét,[5] 2015-ben már a váltott gondoskodás bevezetését fogalmazták meg javaslatként.[6] A modern családjogi jogfejlődés egyértelműen abba az irányba mutat, hogy a közös szülői felügyelet a törvény erejénél fogva maradjon fenn akkor is, ha a szülők házasságát felbontják, illetve élettársi kapcsolatuk véget ér (kontinuitási elv), és a bíróságnak is ezt a megoldást kell favorizálnia, mert ez felel meg a gyermek legfőbb érdekének, azaz mindkét szülőjével való szoros kapcsolat fennmaradásának és a szülők jogegyenlőségének.[7]
A közös szülői felügyelettel és a váltott gondoskodással kapcsolatos - tudományos eredményeken alapuló - családjogi diskurzus tehát ma már nem ott tart, hogy az évszázadokon át egységesnek és megoszthatatlannak tartott szülői felügyelet mégis megbontható-e valamilyen módon a szülők között, a közös szülői felügyelet és a váltott gondoskodás egyáltalán megengedhető-e vagy ezek a gyermeki érdeknek megfeleltethetők-e, ez - ahogy Szeibert Orsolya fogalmaz - már "lejátszott menet", hanem ott, hogy a szülői felügyelet rendezésének ez legyen-e az elsőrendű módja, a főszabálya, továbbá hogy a bíróság az egyik szülő tiltakozása ellenére is rendelkezhet-e a közös szülői felügyeletről vagy a váltott gondoskodásról.
Ahhoz, hogy jobban megérthessük a hazai változások mögött meghúzódó érveket, a tanulmány a közös szülői felügyelet és a váltott gondoskodás kialakulását, fejlődését, szabályozási elveit, módszereit mutatja be az európai térségben néhány európai jogrendszer kiemelésével, továbbá - tágabb spektrumban - az USA, Kanada és Ausztrália megoldásának felvillantásával. Ezt követően értékelhető és helyezhető el a jelenlegi hazai szabályozás a nemzetközi trendek között.
A közös szülői felügyelet jogi szabályozása az 1970-es évek második felében vette kezdetét Svédországban és az Amerikai Egyesült Államokban (a továbbiakban: USA).
Az európai államok közül Svédország járt az élen, ahol 1976 óta biztosítják mind a házasságban, mind a házasságon kívül együtt élt szülők számára a különválás után a szülői felügyelet közös gyakorlásának lehetőségét. 1998-tól az elvált (különvált) szülők gyermeke(i) felett a bíróság akkor is közös szülői felügyeletet rendelhet el, ha azt az egyik szülő ellenzi. Európán belül Svédországban az egyik legmagasabb a váltott gondoskodásban élő gyermekek aránya (40% körüli), amely az 1970-es évektől kezdve következetesen érvényesített gendersemleges családpolitikának köszönhető: bármelyik szülő - tehát akár az anya, akár az apa - egyenlő feltételek mellett otthon maradhat a
- 55/56 -
kisbabával vagy kisgyermekkel, így a gyermek gondozásába bevont apa képe a svéd társadalomban általánossá vált.[8] A váltott elhelyezés elrendelésekor Svédországban a bíróságnak figyelembe kell vennie a gyermek kívánságát, a gyermek érdekét, a szülők együttműködését a párkapcsolat fennállása alatt, és azt, hogy a szülők milyen távol laknak egymástól a válás után. Svédországban kezd elterjedni a váltott elhelyezés egyik altípusa, az ún. fészek-modell (nesting), amikor a gyermek marad a korábbi közös otthonban és a szülők váltva tartózkodnak a volt közös lakóhelyen.[9]
Az USA-ban a szülőknek a házasság felbontása utáni jogegyenlőségét a közös gyermekük feletti szülői felügyelet kapcsán először Indiana államban mondák ki (1973),[10] majd az 1980-as évektől egyre több államban ismerte el a jogalkotás vagy a bírói gyakorlat a válás utáni szülői jogközösséget, és mára az USA minden államában ismert a közös szülői felügyelet valamilyen formája.[11] Kb. egytucatnyi államban a szülők különválását követő szülői felügyelet rendezésének főszabálya a közös szülői felügyelet vagy megdönthető törvényi vélelem (statutory joint custody presumption) szól mellette, ezek közül néhány államban - így például Florida, Louisiana, Minnesota, Missouri - már élő gyakorlat az is, hogy a bíróság a közös szülői felügyeleten belül elsődlegesen a váltott gondoskodás lehetőségét vizsgálja.[12] További kb. egytucatnyi államban a közös szülői felügyelet és a váltott gondoskodás a szülők egyhangú megállapodása esetén rendelhető el. Váltott gondoskodás esetén az egyik szülőnél töltött idő 25-50% között mozog az egyes államokban. A terminológiai sokszínűség és az ezerarcú szabályozási módszerek miatt az egyesült államokbeli gyakorlatra általánosítható megállapítások nem tehetők, ugyanakkor a ténylegesen elrendelt vagy megállapodásban rögzített közös szülői felügyeletek száma 1985 óta folyamatosan növekvő tendenciát mutat: az akkori 13%-ról 2014-ig lineárisan 34%-ra emelkedett,[13] egyes államokban - így például Wisconsinban, ahol 2010 óta a válások kb. felében közös szülőség marad fenn - már ér-
- 56/57 -
zékelhetően elérte a platót.[14] Jelenleg - természetesen komoly szakmai viták mellett - legalább az USA húsz államában folyik a szülői felügyeletre vonatkozó szabályozás felülvizsgálata annak érdekében, hogy a váltott gondoskodás lehetőségét jobban előtérbe helyezzék.[15]
A svéd és az amerikai minta terjedt tova Európában, Észak-Amerikában és Ausztráliában. Az 1980-as évek első felében Norvégia (1981) és Dánia (1985) gyakorlatilag a svéd modellt követte, azonban a váltott elhelyezések a svéd mintához képest alacsonyabbak: Norvégiában a szülői felügyelet rendezésével járó válások kb. 30%-a, Dániában kb. 25%-a végződik váltott gondoskodással.[16]
Franciaország 1993-ban, Belgium 1995-ben, Hollandia 1998-ben foglalta törvénybe a "közös szülőséget". Mindhárom államban a (külön)válás utáni szülői felügyelet rendezésének főszabálya a közös szülői felügyelet, amelyen belül elsődlegesen a váltott gondoskodás lehetőségét kell vizsgálnia bíróságnak. Franciaországban a váltott gondoskodás lehetőségét 2002-ben vezették be, és többségében olyan esetekben kerül sor az elrendelésére, amikor a szülők ezt kérik, de az egyik szülő kérelmére a bíróság is elrendelheti, ha úgy ítéli meg, hogy ez a gyermek érdeke. A bíróságok ilyenkor a következő szempontokat mérlegelik: a szülők együttműködési hajlandósága, a szülők lakóhelyének egymáshoz való közelsége, megfelelő lakhatás és ellátás biztosításának képessége mindkét szülő esetében, a gyermek érdeke, szükségletei, véleménye és akarata, a gyermek életkora, a szülők foglalkozása és elfoglaltsága. A bíróság kivételesen megtagadhatja a közös szülői felügyelet elrendelését, amennyiben az lehetetlen vagy nem felel meg a gyermek mindenekfelett álló érdekének, ám ehhez nyomós indok szükséges: ilyen az ítélkezési gyakorlatban az, ha a szülő tartósan teljes érdektelenséget, közönyösséget mutat a gyermek irányában, ha bizonyíthatóan képtelen az együttműködésre, illetve ha fennáll a gyermekrablás veszélye, ugyanakkor önmagában sem a földrajzi távolság, sem az érintett szülő szexuális orientációja, illetve vallási meggyőződése nem lehet akadálya a közös szülői felügyelet elrendelésének. A szülők közötti gondoskodási idő megoszlása bírói mérlegelésen alapul.[17] Franciaországban lehetőség van az ideiglenes váltott elhelyezésre is, aminek az a célja, hogy a szülők és a gyermekek kipróbálhassák ezt a formát; ez legfeljebb egy féléves időszak, ami után
- 57/58 -
a gyermekelhelyezési döntést véglegesítik. A váltott elhelyezésben nevelt gyermekek aránya 15-20% között mozog.
Hollandiában sokáig a német példához hasonlóan működött a szülői felügyelet rendezése: a házasságban élők számára a közös szülői felügyeletről egyezség hiányában a bíróság döntött, ugyanakkor a nem házasságban élő szülők esetében a szülői jogokat - kivétel nélkül - az anya gyakorolta; 2008-ban lépett életbe az a jogszabály, amely lehetővé tette, hogy a bíróság közös szülői felügyeletet rendeljen el valamelyik szülő egyoldalú kérelme esetén, amennyiben a szülők nem házasok.[18] Hollandiában a váltott gondoskodásban élő gyermekek aránya 20% körüli.[19] Belgiumban 2006-ban vezették be, hogy a szülők (külön)válása esetén a preferált gyermekelhelyezés a váltott gondoskodás. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy ha a szülők előzetesen megállapodnak a gyermekek elhelyezéséről, akkor a bíróság azt általában elfogadja, kivéve, ha ez a gyermek érdekével ellentétes. Ha a szülők között nincs egyetértés a gyermek elhelyezését illetően, akkor a bíróság elsőként a váltott elhelyezés lehetőségét mérlegeli, még akkor is, ha azt az egyik szülő ellenzi.[20] Elrendelése esetén a váltott gondoskodás tartalmát a bíróság elviekben szabad mérlegeléssel állapíthatja meg, azonban a bírói gyakorlat a váltott elhelyezés fogalma alatt szigorúan csak azokat az eseteket érti, amikor a gyermek az idő felét az egyik, az idő másik felét a másik szülőnél tölti (rendszerint heti váltás).[21] Belgiumban a váltott elhelyezésben élő gyermekek aránya - Svédországhoz hasonlóan - magas, 40% körüli.
Spanyolország útja a belga változásokkal áll párhuzamban azzal a különbséggel, hogy a spanyol fejlődés sokkal intenzívebb volt. 2005-ben jelentősen liberalizálták az Európa-szerte egyik legkonzervatívabbnak tartott spanyol válási szabályozást, köztük - járulékos jelleggel - bevezették a közös szülői felügyeletet (custodia compartida). A spanyol jog nem különböztet a szülői jogközösség (shared legal custody) és a váltott gondoskodás (shared physical custody) között, a spanyol custodia compartida a gyermek lakóhelyének szülők közötti megosztását, vagyis lényegileg a váltott gondoskodást foglalja magában.[22] A változást követő években a válóperben váltott gondoskodásba került gyermekek aránya 10% körül (2010) alakult. Döntő impulzust a jogalkalmazás idézett elő: a spanyol alkotmánybíróság 2012 októberében hozott egyik határozata kimondta, hogy a váltott elhelyezés főszabálynak minősül és nem kivételnek, majd a spanyol legfelsőbb bíróság egy évvel későbbi, 2013. novemberi, elvi jelentőségű ítélete
- 58/59 -
úgy vélte, hogy szülői felelősségről való döntéskor elsődlegesen a váltott gondoskodás a megfelelő, sőt, kívánatos.[23] A következetes bírói gyakorlat révén 2018-ra 34%-ig emelkedett a váltott gondoskodásban nevelt gyermekek aránya.[24]
Az Egyesült Királyságban az 1989. évi Children Act változtatta meg azt a konzervatív rendet, amely a válást követően az egyik szülőt szülői felügyelettel ruházta fel, a másikra pedig "csupán" kapcsolattartó szülőként tekintett. Az 1989. évi Children Act a gyermeki érdek elsődlegességének hangsúlyozása mellett bevezette a közös szülői felelősséget és a joggyakorlat a válás után a szülőket a gyermek tartózkodása szerint különböztette meg tartózkodásra vagy gondozásra jogosult szülőként (parent with care/resident parent /main parent), illetve kapcsolattartásra jogosult szülőként (nonresident parent/contact parent); a szabályozás a közös szülői felügyeleten belül lehetővé tette a közös gyermek időben megosztott váltott gondozását is.[25] Az 1990-es évektől kezdve folyamatosan terítéken volt a szülői jogegyenlőség és ennek részeként az egyenlő időtartamban megosztott, váltott gondoskodás főszabályként (vélelemként) való elfogadtatása, a szülői felelősségre vonatkozó szabályozás módosítását végrehajtó 2014. évi Children and Families Act azonban csak odáig ment: "ellenkező bizonyításig vélelmezni kell, hogy a szülő részvétele a gyermek életében elősegíti a gyermek jólétét".[26] Ez a vélelem sem normatív, sem jogalkalmazási szinten nem jelent azonos időtartamú váltott gondoskodást. Angliában és Wales-ben - a többszöri módosítások ellenére - a közös szülői felügyeletnek mindmáig nincs egységesen kialakult fogalomrendszere, a "shared parenting", a "shared care" és a "shared residence" fogalmakat a jogi szaknyelv és a bírói gyakorlat is gyakran szinonímaként használja, ami komoly kihívást jelent a jogalkalmazás egységessége szempontjából, és nagyban megnehezíti a közös szülői felügyelettel kapcsolatos adatok értelmezését, elemzését is.[27] Ennek megfelelően a jogszociológiai tanulmányokban írt 15-20%-os arányú közös szülői felügyeletet érdemes fenntartásokkal kezelni.
Közép-, Kelet- és Dél-Európa országai a közös szülői felügyelethez és különösen a váltott gondoskodáshoz ambivalensen viszonyulnak. Bár a legtöbb európai államban mára a szülői jogközösséget (shared legal custody) a szülők (külön)válása után is elismerik, azonban a közös szülői felügyelet tényleges megvalósulása, a váltott gondoskodás különféle formái előtt a kapukat csak félig vagy éppen résnyire nyitották ki. Németország a házasságban élt párok számára 1998-ban ismerte el törvényi szinten a szülői jogegyenlőséget a felügyeleti jog tekintetében, a házasságon kívül élt szülők esetén ez
- 59/60 -
csak az Emberi Jogok Európai Bírósága, majd a német Alkotmánybíróság egyik 2010-ben hozott döntése után tisztázódott.[28] A szülők tehát főszabály szerint közösen gyakorolják a felügyeleti jogot, függetlenül attól, hogy házasságban, élettársi kapcsolatban vagy egyikben sem élnek. A német jogi szabályozás és bírói gyakorlat elsősorban a szülők megállapodását szorgalmazza a szülői felügyelet rendezésében: a megállapodás során a szülők szabadon megállapodhatnak, így a megegyezésük akár az időben egyenlően megosztott váltott elhelyezésre is kiterjedhet, a gyermeknek azonban ilyenkor is csak egy tartózkodási helye lehet. Bírói rendezés esetén a váltott elhelyezés elviekben ugyan nem kizárt, de mivel ennek jogi és intézményi keretei a német szabályozásból hiányoznak, a gyakorisága igen csekély.[29] Ebből következően a váltott gondozásban nevelt gyermekek aránya túlnyomórészt a szülői megállapodásból adódik, ez 2011-ben és 2014-ben is kb. 5% körül mozgott, egy 2020-as kutatás 12%-ra tette ezt az arányt, megjegyezve, hogy a mérés az adatok szűkössége és a fogalommeghatározás hiányossága miatt nehézkes.[30] Olaszország - hasonlóan a német megoldáshoz - 2006-ban ugyan főszabállyá tette a közös szülői felügyeletet (affidamento condiviso), ez azonban csak a szülők különválását követő szülői jogközösséget jelenti, a kétszülős gondoskodás reálisan kivitelezhető jogi keretét nem alakították ki, így az olasz jogszabálymódosítás inkább csak szépészeti beavatkozásként, mintsem gyökeres szemléletváltásként értékelhető.[31]
A poszt-szocialista államokban a váltott elhelyezés felé nyitást egyrészt a bírói gyakorlatba és a társadalmi felfogásba mélyen beivódott önálló ("kizárólagos") szülői felügyelet, másrészt a kötött nemi szerepek változásának relatíve lassú folyamata nehezíti.[32] A tradícióktól való elmozdulás azonban nem esélytelen, ahogy azt a cseh modell is példázza. Csehország 1998-ban foglalta törvénybe a közös szülői felügyeletet, amely a váltott elhelyezésre is lehetőséget adott. Idővel a bírói gyakorlat néhány eseti döntésben kifejlesztette a közös szülői felügyelet "kvázi" vélelmét, amit ugyan jogszabályi szintre nem emeltek, a következetes jogalkalmazás és a jogpolitika mégis a közös szülői fel-
- 60/61 -
ügyelet irányába terelte a válófeleket, így a kezdetben 5% alatti arányhoz képest 2016-ra a válás után elhelyezett gyermekek 16%-a a fizikailag is megosztott közös szülői felügyelet valamilyen formája alá került.[33] A jogi szemléletváltás a balkáni államokban is megindult, így például Szlovéniában 2004 óta, Szerbiában 2005 óta képezi a jogi szabályozás részét a közös szülői felügyelet, de például Görögországban csak 2021-ben vezették be.
Kanadában az 1986. évi Divorce Act a hatálybalépése óta szövetségi szinten lehetővé tette a közös szülői felügyelet, ezen belül a váltott gondoskodás elrendelését, ennek részletei meghatározását azonban a bírói gyakorlatra vagy a tartományi szabályozásra hagyta.[34] Érdekes módon szövetségi szinten még a váltott gondoskodás minimális tartalmát sem határozta meg a törvény, ezt tíz évvel később a gyermektartásról szóló iránymutatások 9. §-a (1997) írta körül: eszerint az egyik szülőnél töltött idő nem lehet kevesebb a teljes gondoskodási idő 40%-ánál.[35] A szövetségi szabályokhoz képest három tartomány (Alberta, British Columbia és Québec) további speciális szabályokat alkotott a közös szülői felügyelet különböző formáira.[36] Az 1986. évi Divorce Act 2021 márciusában hatályba lépett módosítása reformálta meg szövetségi szinten a szülői felelősségre vonatkozó szabályokat, amely Kanadában - kivételek és bírói mérlegelés mellett - gyakorlatilag főszabállyá tette a váltott gondoskodást, előírta a gondozási terv (parenting plan) készítését a szülők, illetve - egyezség hiányában - a bíróság számára.[37]
Ausztráliában a családjogi törvény 2006. évi novelláris módosítása vezette be a közös szülői felügyeletet.[38] Az ausztrál szabályozás a szülői felügyeletről való bírói döntés esetére felállította az egyenlően megosztott szülői felelősség megdönthető törvényi vélelmét (presumption of equal shared parental responsibility).[39] Ez főszabály szerint egyenlő időtartamban váltakozó közös szülői gondoskodást is jelent, a vélelem azonban megdönthető, ha ez nem áll a gyermek érdekében, vagy a szülő bármely családtaggal szemben erőszakot (gyermekbántalmazás, abúzus) követett el.[40] Ausztráliában a váltott gondoskodásban élő gyermekek aránya 30% feletti.
Összességében az látható, hogy azokban az államokban, ahol egyáltalán a közös szülőségről való gondolkodást már jogilag értékelhető tettek is követték, a fejlődés el-
- 61/62 -
térő stádiumában helyezkednek el. Ha a jogi megoldásokat egy képzeletbeli egyenesen helyezzük el, akkor a paritásos váltott gondoskodás főszabállyá tétele az egyik és a puszta szülői jogközösség garantálása a másik végpont. Az előbbihez a svéd, a belga, a spanyol, az ausztrál és egyes amerikai államok, az utóbbihoz a német, az olasz és több balkáni állam szabályozása áll közel. Természetesen e modelleken belül széles a mozgástér, és ahogy láttuk, a szabályozás kialakításakor a fékek és ellensúlyok a társadalmi igényekhez, családkoncepcióhoz igazodnak.
Hazánkban az új Ptk. Családjogi Könyve (2014) a Csjt. szabályozásához hasonlóan fenntartotta azt a kiindulópontot, hogy a szülői felügyeletet a szülők - megállapodásuk, a gyámhatóság vagy a bíróság eltérő rendelkezése hiányában - közösen gyakorolják akkor is, ha már nem élnek együtt.[41] A törvény (külön)válás esetén lehetővé tette a szülők szabad megállapodását a közös gyermek feletti szülői felügyeletről, ennek megfelelően a szülők megállapodhatnak a szülői felügyelet közös gyakorlásában (shared legal custody), amely kiterjedhet akár a váltott gondoskodás (shared physical custody) kikötésére is.[42] Sajnálatos módon a törvény kifejezetten ilyen rendelkezést nem tartalmazott, ez csupán a törvényhez fűzött indokolásból derült ki, a jogi kereteket pedig még a törvényi indokolás is homályban hagyta, ezért ez a jogalkotói hiányosság - az ilyen tartalmú közös szülői megegyezés ellenére - a bírói gyakorlatban komoly zavarokat okozott.[43] Ugyanakkor a Ptk. a 2014-es hatálybalépésétől 2021 végéig nem tette lehetővé a közös szülői felügyelet bírósági elrendelését, így a bíróság a szülők megállapodása vagy egyezsége hiányában csak arról dönthetett, hogy melyik szülő gyakorolja a szülői felügyeletet (önálló szülői felügyelet).[44]
2021. november 17-én hirdették ki az egyes igazságügyi tárgyú, valamint kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2021. évi CXXII. törvényt (a továbbiakban: Módtv.), amelynek 86-88. §-ai 2022. január 1-jei hatálybalépéssel lényegesen módosították a Ptk. Családjogi Könyvének szülői felügyeletet érintő rendelkezéseit. A módosítás - anélkül, hogy elnevezné - önállóan szabályozza a közös szülői felügyelet egyik speciális formáját, a váltott gondoskodást. Emellett az új szabályozás az életközösség megszűnését követő szülői felügyelet bírósági rendezésében idéz elő gyökeres változást azzal, hogy akár az egyik szülő kérelme alapján is lehetővé teszi a közös szülői felügyelet és a váltott gondoskodás bírósági elrendelését. A módosítás a váltott gondoskodáson belül gyakorlatilag a paritásos váltott elhelyezést írja le. A fentiekben láttuk, hogy a nemzetközi szakirodalomban a váltott gondoskodásról ennél szélesebb értelemben
- 62/63 -
beszélnek, és a gondozási-tartózkodási időtartam 1/3-2/3 arányú felosztását (kéthetes időkeretben 5 nap az egyik szülőnél és 9 nap a másiknál) már a váltott gondoskodás fogalomkörébe sorolják. A jelenlegi kategorikus szabályozási nyelvezet és a jogalkotói szándék alapján olyan nehezen képzelhető el, hogy a bírói gyakorlat az "azonos időtartam" kifejezést kitágítja és például a kanadai szabályozáshoz hasonló 40-60%-os időmegosztást is ide sorolja.
A 2022. január 1-jétől hatályos módosítás újabb lépést tett a közös szülői felügyelet erősítésének irányába: a szülők egybehangzó megállapodása mellett a bíróság is döntési jogkört kapott. Mindazonáltal ez a lépés megítélésem szerint inkább jelképes, mint határozott, hiszen a Módtv. a váltott gondoskodásnak csak a paritásos változatát teszi lehetővé, amely jellegéből adódóan és az összes szempontot együttesen értékelve várhatóan csak kevés esetben lesz reálisan kivitelezhető megoldás, ugyanakkor kísérleti jelleggel alkalmas lehet a jogintézmény előnyeinek és hátrányainak megfontolt hazai feltérképezésére. A jogszabályi rendelkezésekből olyan következtetés pedig nem vonható le, hogy a közös szülői felügyelet a módosítástól kezdve a szülői felügyelet bírói rendezésének főszabályává válik, hiszen a szülői jogközösség főszabálya [Ptk. 4:164. § (1) bekezdés] csak a szülők egymás közötti viszonyában értelmezhető és kizárólag a szülői felügyleti jogokról szól, a szülői felügyelet tényleges gyakorlására és a bírósági rendezésre nem vonatkoztatható. Ebből fakadóan a magam részéről tévesnek tartom azt a megközelítést, hogy a bíróságnak tulajdonképpen "csak" arról kell döntenie, hogy "fenntartja-e" az életközösség megszűnése után ex lege fennmaradó közös szülői felügyeletet. A Ptk. 4:164. § (1) bekezdése szerinti szülői jogközösség ugyanis magából a szülői minőségből (a rokoni kapcsolatból) fakad, ugyanakkor a bíróságnak a szülői felügyelet rendezésére irányuló jogvitában nemcsak a jogokról, hanem a szülői felügyelet életközösség megszűnése utáni tényleges "működtetéséről", vagyis ilyen értelemben a szülő és gyermek közötti teljes viszonyrendszer "átrendezéséről" kell döntenie: a bíróság feladata az, hogy a közös gyermek(ek) számára megtalálja az ideális megoldást a megváltozott körülmények között.
Ettől függetlenül úgy vélem, hogy a váltott gondoskodás bírósági elrendelésének lehetősége - hasonlóan a spanyol vagy a cseh fejlődéshez - üzenet a különvált szülők és a jogalkalmazók felé, a közös szülőség hangsúlyosabbá tétele a szülői felügyelet rendszerszintű átalakításának köztes állomása. A módosítás már rövid távon elvezethet a válófélben lévő szülők hatékonyabb párbeszédéhez, és aláhúzza annak jelentőségét, hogy a szülői felelősség valóban komoly, minősített "felelősség". A bírói jogalkalmazás pedig az egyik vagy másik szülő közötti "szűkös" választás helyett differenciáltabb döntési helyzetbe kerül.
A változás hosszabb távon utat nyithat a közös szülői felügyelet szerves hazai fejlődésének irányába. A jogszabályszöveg pontosításával a váltott gondoskodás másik altípusa, az ingamodell is meghonosítható lenne. Ez gyakorlatilag az aszimmetrikus váltott gondoskodás, amikor a gyermek nem egyenlő időtartamot tölt az egyik, illetőleg a másik szülőnél. Úgy vélem, hogy a bíróság számára ez a modell biztosítana igazán széleskörű döntési kompetenciát, és ez felelne meg igazán a nemzetközi trendeknek is. És ha valóban az a cél, hogy - ahol ennek feltételei adottak - a szülői felügyelet rendezése a közös szülői felügyelet irányába terelődjön, ehhez szükség lenne megadni a bíróság számára a megfelelő egyéb eszközöket. A közös szülői felügyelet
- 63/64 -
bírói elrendelése sikerének egyik kulcsa ugyanis a valós együttműködés: ugyanakkor nem hagyatkozhatunk kizárólag arra, hogy a szülők "majd valahogy megtanulják az együttműködést", érdemes lenne őket erre - mediáció, családterápia, válási terápia vagy egyéb támogató módszerek, ismeretterjesztés segítségével - felkészíteni.[45] Az ilyen döntést megkönnyíthetné az is, ha a bíró - a francia szabályozáshoz hasonlóan - a per alatt próbaképpen elrendelhetné a váltott gondoskodást.
Összességében úgy tűnik, hogy a hazai szabályozás az ismertetett nemzetközi modellek között az arany középúton kíván járni: a váltott gondoskodás főszabállyá tételétől tartózkodik, ugyanakkor öles lépteket tett ennek szélesebb körű hazai elterjedése irányába. ■
JEGYZETEK
[1] Szeibert Orsolya: Együtt a házasság felbontása után is? A közös szülői felügyelet és a váltott elhelyezés európai tendenciái. Családi Jog, 2012/4. 1.
[2] A fogalomelhatároláshoz a hazai szakirodalomból lásd különösen: Weiss Emília: A szülői felügyeleti jogok közös gyakorlása a házasság felbontása után. Jogtudományi Közlöny, 1980/7. 411-421.; Szeibert (2012) i. m. 1-11.; Szeibert Orsolya: A váltott gondoskodás szabályozása, elterjedtsége és a gyermekre gyakorolt hatása. Családi Jog, 2017/1. 38-43.; Visontai-Szabó Katalin: A szülői felügyelet rendezésének főbb európai modelljei. Acta Universitatis Szegediensis, 2015. 161-174.; Visontai-Szabó Katalin: A szülői felügyelet rendezésének jogi keretei és pszichológiai háttere különös tekintettel a szülői felügyelet közös gyakorlására. Glossa Iuridica, 2021/4. 73-94.; Bíró Eszter: A közös szülői felügyelet és a különélő szülő jogai. In: Fónai Mihály - Csűrös Gabriella (szerk.): Studia Iuvenum ad 2009. Debrecen, 2009. 79-93.
[3] A külföldi szakirodalomban eltérő szakkifejezéssel különítik el a két jogintézményt. Az angol szaknyelvben a jogi értelemben vett közös szülői felügyeletet leggyakrabban a "joint legalcustody", "shared legal custody", " sharedparental responsibility", a váltott gondoskodást leggyakrabban a "joint physical custody", "shared physical custody", "shared residential custody", "shared-time parenting", "dual-residence", "alternating caretaking" fogalmakkal illetik. A francia nyelvű szakirodalomban a közös szülői joggyakorlásra általában a "garde légale conjointe", a "garde légale partagée", a "responsabilité parentale partagée" és a "partage de la responsabilité parentale" kifejezéseket, a váltott gondoskodásra a "garde physique alternée", a "garde physique conjointe", a "garde physique partagée" és az "hébergement alterné égalitaire" fogalmakat használják. A német nyelvű szakirodalomban a szülői felügyeleti jogok közös gyakorlását általában a "gemeinsame Elternschaft", a "gemeinsames Sorgerecht" vagy a "gemeinsame elterliche Sorge" kifejezések adják vissza, a váltott gondoskodást leginkább " Wechsellmodell", "paritätisches Doppelresidenzmodell", " abwechselnde Betreuung " vagy "alltägliche Sorge" szakfogalmakkal írják le.
[4] 2021. november 17-én hirdették ki az egyes igazságügyi tárgyú, valamint kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2021. évi CXXII. törvényt (a továbbiakban: Módtv.), amelynek 86-88. §-ai 2022. január 1-jei hatálybalépéssel lényegesen módosították a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) Családjogi Könyvének szülői felügyeletet érintő rendelkezéseit. A törvénymódosításról lásd részletesen Szeibert Orsolya: Új mérföldkő a hazai családjogi szabályozásban: a bíróság által elrendelhető közös szülői felügyelet és váltott gondoskodás. Családi Jog, 2022/1. 10-15.; Simon Károly László: A közös szülői felügyelet bírósági elrendelésének mérlegelési szempontjai a hazai szabályozás tükrében. Családi Jog, 2022/4. 1-10.
[5] Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a nemek egyenlősége, szakmai és magánélet összeegyeztetése, közös szülői felelősség címmel kihirdetett 1921 (2013) határozata 8.4. pontja.
[6] Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének "Egyenlőség és közös szülői felelősség: az apák szerepe" címmel elfogadott 2079 (2015) határozata.
[7] Kőrös András: Különélő szülők - közös szülői felelősség, első lépések a Ptk. szülői felügyeletre vonatkozó szabályainak gyakorlatában. In: Gárdos-Orösz Fruzsina - Menyhárd Attila (szerk.): Az új Polgári törvénykönyv első öt éve. Budapest, Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézete, 2019. 89.; Szeibert (2012) i. m. 10-11.; Visontai-Szabó Katalin: A szülői felügyelet rendezésének főbb európai modelljei. Acta Universitatis Szegediensis, 2015/1. 173-174.
[8] Emma Fransson - Anders Hjern - Malin Bergström: What Can We Say Regarding Shared Parenting Arrangements for Swedish Children? Journal of Divorce and Remarrige, April 2018. 2.; Szeibert Orsolya: A váltott gondoskodás - amerikai és svéd tapasztalatok; a kutatás nehézségei. Családi Jog, 2021/4. 42-44.
[9] Monostori Judit: Váltott gondoskodásban nevelő külön élő szülők és gyermekeik - Szakirodalmi áttekintés. Demográfia, 2021/4. 246.
[10] Margaret F. Brinig - F. H. Buckley: Joint custody: Bonding and monitoring theories. Indiana Law Journal, Vol. 73., Iss. 2. (1998) 396-397.
[11] 47 államban és Columbia Körzetben (District of Columbia) jogszabályi szinten (statutory law) garantált, hogy a bíróságok a közös szülői felügyelet valamelyik formáját alkalmazhatják. A maradék három államban (New York, Észak-Dakota, Rhode Island) törvényileg nem garantált a közös szülői felügyelet, de a bírói esetjog (case law) ismeri és alkalmazza.
[12] Az amerikai modellek bemutatását lásd átfogóan J. Herbie DiFonzo: From the Rule of One to Shared Parenting: Custody Presumptions in Law and Policy. Family Court Review, Vol. 52., No. 2. (2014) 214239. A gyermekvédelmi szempontok érvényesüléséről lásd Szeibert-Erdős Orsolya: A szülő-gyermek kapcsolatot érintő egyes kérdések szabályozása és az ítélkezési gyakorlat alakulása Szerbiában, Németországban, Ausztráliában és az USA-ban. Családi Jog, 2008/2. 25-32.; Szeibert (2021) i. m. 39-44.
[13] Daniel R. Meyer - Marcia J. Carlson - Md Moshi Ul Alam: Increases in shared custody after divorce in the United States. Demographic Research, Volume 46., Article 38. (2022) 1137-1162.
[14] D. R. Meyer - M. Cancian - S. T. Cook: The growth in shared custody in the United States: Patterns and implications. Family Court Review, Vol. 55., No. 4. (2017) 507.; Anja Steinbach: Children's and parents' well-being in joint physical custody: A literature review. Family Process, Vol. 58., No. 2. (2018) 356.
[15] Linda Nielsen: Preface to the Special Issue: Shared Physical Custody: Recent Research, Advances, and Applications. Journal of Divorce & Remarriage, Vol. 59., No. 4. (2018) 4.
[16] Ragni Hege Kitterod - Kenneth Aarskaug Wiik: Shared residence among parents living apart in Norway. Family Court Review, Vol. 55., No. 4. (2017) 556-571.
[17] Frédérique Granet: Alternating residence and relocation: A view from France. Utrecht Law Review, Vol. 4., No. 2. (2008) 48-54.; Benoit Hachet: The Different Ways of Implementing Shared Physical Custody in the French Context. In: Laura Bernardi - Dimitri Mortelmans (eds): Shared Physical Custody - Interdisciplinary Insights in Child Custody Arrangements. Springer, 2021. 233-251.; Szeibert-Erdős Orsolya: Gyermekelhelyezéshez kapcsolódó aktuális problémák a XXI. század elején. Családi Jog, 2008/3. 29-30.; Visontai-Szabó (2015) i. m. 168-170.
[18] E. Spruij - V. Duindam: Joint physical custody in the Netherlands and the well-being of children. Journal of Divorce & Remarriage, Vol. 51., Iss. 1. (2009) 65-82.; Szeibert-Erdős Orsolya: A szülő-gyermek jogviszony változásai Hollandiában. Családi Jog, 2009/4. 36.; Visontai-Szabó (2015) i. m. 171.
[19] A. R. Poortman - R. van Gaalen: Shared residence after separation: A review and new findings from the Netherlands. Family Court Review, Vol. 55., Iss. 4. (2017) 531-544.
[20] S. Vanassche - A. K. Sodermans - G. Swicegood: Commuting between two parental households: The association between joint physical custody and adolescent wellbeing following divorce. Journal of Family Studies, Vol. 19., Iss. 2. (2013) 143-144.
[21] S. Vanassche - A. K. Sodermans - C. Declerck - K. Matthijs: Alternating residence for children after parental separation: Recent findings from Belgium. Family Court Review, Vol. 55., No. 4. (2017) 545-555.
[22] Art. 92(5) of the Código Civil, ley 15/2005.
[23] Sentencia del Tribunal Constitucional 185/2012, de 17 de octubre de 2012; Sentencia del Tribunal Supremo 758/2013, de 25 de Noviembre de 2013. A spanyol jogfejlődés bemutatását lásd Paloma Fernández-Rasines: Sharing Child Custody: Co-parenting After Divorce in Spain. Oñati Socio-legal Series, Vol. 7., No. 6. (2017) 1229-1246.
[24] Anna Garriga - Jani Turunen - Laura Bernardi: The Socioeconomic Gradient of Shared Physical Custody in Two Welfare States: Comparison Between Spain and Sweden. In: Bernardi-Mortelmans (eds., 2021) i. m. 181-206.
[25] Children Act 1989 (c. 41).
[26] Children and Families Act 2014 (c. 6).
[27] Tina Haux - Stephen McKay - Ruth Cain: Shared Care After Separation in the United Kingdom: Limited Data, Limited Practice? Family Court Review, Vol. 55., No. 4. (2017) 573-574.
[28] Visontai-Szabó (2015) i. m. 164-165.
[29] Alexandra N. Langmeyer - Claudia Recksiedler - Christine Entleitner-Phleps - Sabine Walper: Post-Separation Physical Custody Arrangements in Germany: Examining Sociodemographic Correlates, Parental Coparenting, and Child Adjustment. Social Sciences, Vol. 11., Iss. 3. (2022) 114.
[30] Thoroddur Bjarnason - Arsaell M. Arnarsson: Joint Physical Custody and Communication with Parents: A Cross-National Study of Children in 36 Western Countries. Journal of Comparative Family Studies, 2011. 871-890.; Sabine Walper: Arrangements Elterlicher Fürsorge nach Trennung und Scheidung: Das Wechselmodell im Licht neuer Daten aus Deutschland. In: Brühler Schriften Zum Familienrecht: 21. Deutscher Familiengerichtstag. Edited by Deutscher Familiengerichtstag e.V. Bielefeld, Gieseking Verlag, 2016. 99-143.; Katja Köppen - Michaela Kreyenfeld - Heike Trappe: Gender Differences in Parental Well-Being Gender Differences in Parental Well-Being after Separation: Does Shared Parenting Matter? In: Michaela Kreyenfeld - Heike Trappe (ed.): Parental Life Courses after Separation and Divorce in Europe. Cham, Springer, 2020. 235-264.
[31] G. De Blasio - D. Vuri: Effects of Joint Custody Law in Italy. Journal of Empirical Legal Studies, Vol. 16., Iss. 3. (2019) 479-514.
[32] Petr Fučik: Public Attitudes Toward Shared Custody: The Czech Republic. In: Dimitri Mortelmans (ed.): Divorce in Europe - New Insights in Trends, Causes and Consequences of Relation Break-ups. Saint Philip Street Press, 2020. 257.
[33] Fučík i. m. 257.
[34] Divorce Act [R.S.C., 1985, c. 3 (2nd Supp.)].
[35] Section 9 of the Federal Child Support Guidelines (SOR/97-175).
[36] A kanadai szabályozásról lásd részletesebben: Nicholas Bala - Rachel Birnbaum - Karine Poitras - Michael Saini - Francine Cyr - Shawna LeClair: Shared parenting in Canada. Increasing use but continued controversy. Family Court Review, Vol. 55., Iss. 4. (2007) 513-530.
[37] Nicholas Bala: Bill C-78: The 2020 Reforms to the Parenting Provisions of Canada's Divorce Act. Canadian Family Law Quarterly, Vol. 39., No. 1. 2020., 45-74.; Nicholas Bala - Yakin Ebsim: The 2021 Canadian Parenting Reforms: Is Shared Parenting the New Normal? Queen's Law Research, March 2022. 1-27.
[38] Family Law Amendment (Shared Parental Responsibility) Act 2006 (No. 46).
[39] Section 61DA of the Family Law Act 1975 (No. 53).
[40] Az ausztrál szabályozásról lásd részletesebben: Guczi Zsófia: Közös szülői felügyelet, mediáció és családon belüli erőszak Ausztráliában. Családi Jog, 2012/2. 28-33.
[41] Ptk. 4:164. § (1) bekezdés.
[42] A KSH 2017-es adatai alapján a felbontott házasságokban a kiskorú gyermekek több mint 13%-át az anya és az apa váltott gondoskodásban nevelte. Összességében a 2017-ben történt válások mintegy 15.500 kiskorú gyermek további sorsára gyakoroltak hatást. Vö.: A válások demográfiai jellemzői, Központi Statisztikai Hivatal, Statisztikai Tükör (2019. 03. 28), 7-8.
[43] Szeibert (2022) i. m. 12.; Simon (2022) i. m. 2-3.
[44] Ptk. 4:167. § (1) bekezdés.
[45] Visontai-Szabó (2021) i. m. 86.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző bíró (Pécsi Törvényszék).
Visszaugrás
