A szülői egyenjogúság kiinduló családjogi vetülete a közös szülői felügyelet kialakulása, amely jogilag annyit tesz, hogy a szülők az együttélés alatt egyenlő jogokat gyakorolnak a gyermekük felett, és egyenlő helyzetben maradnak akkor is, ha már nem élnek együtt, vagyis a szülői jogközösségen a szülők különválása, életközösségének megszűnése nem változtat és az mindaddig fennmarad, amíg a gyermek sorsának ettől eltérő rendezésére - perben vagy azon kívül - nem kerül sor. Ez azonban nem feltétlenül jár együtt azzal, hogy mindkét szülő ténylegesen a gyermek életének meghatározó résztvevője marad, hiszen a gyermek gyakran csak az egyik szülő háztartásában él tovább. Éppen ezért számos európai ország továbblépett a közös szülői felügyelet jogi garantálásán, és lehetővé vált az, hogy kiterjedt kapcsolattartási jogot biztosítanak a különélő szülő számára, a fizikai értelemben is közös szülői felügyelet megvalósíthatósága érdekében pedig több európai jogrendszerben bevezették a váltott gondoskodás (váltott elhelyezés) intézményét, amely mellett már nem kapcsolattartásról beszélünk, hanem teljes értékű közös szülői felügyeleti jogról van szó: ilyenkor a gyermek az ideje egyik felét anyai, másik felét apai gondoskodásban tölti.[1] E különbségtételen alapul a közös szülői felügyelet jogi értelemben vett szűkebb és tágabb felfogása. A közös szülői felügyelet ugyanis szűkebb értelemben csak a szülői felügyelettel járó jogok egyenlőségét foglalja magában (shared legal custody), azaz a szülők együttesen gyakorolják a gyermek feletti szülői felügyeletből eredő jogokat és hozzák meg az életére kiható döntéseket, a gyermek azonban nem feltétlenül él fel-
- 53/54 -
váltva mindkét szülőjével, különösen nem azonos (vagy nagyjából azonos) időtartamban. A már nem hatályos magyar Csjt. ebben a szűkebb jelentéstartalomban használta a fogalmat.[2] Tágabb értelemben viszont a közös szülői felügyelet nemcsak az egyenlő szülői jogokat garantálja, hanem a gyermek fizikai értelemben vett és a szülők között időben megosztott gondozását is felöleli (shared phyisical custody); más megközelítésben a közös szülői joggyakorlás a gyermek tényleges gondozásának, nevelésének, tartózkodási helyének meghatározására is kiterjed, sőt, akár a gyermek azonos időtartamú nevelését, gondozását, vagyis az egyenlő időtartamonként váltakozó osztott gondoskodást is jelentheti.[3] A hatályos magyar Ptk. Családjogi Könyve a kezdetektől fogva ebben a tágabb értelemben "gondolkodik" a közös szülői felügyeletről, amit egy 2022. január 1-jén hatályba lépett törvénymódosítás tovább erősít azzal, hogy a közös szülői felügyelet speciális formájaként önállóan szabályozza a váltott gondoskodást, emellett - akár az egyik szülő tiltakozása ellenére - lehetővé teszi a közös szülői felügyelet és a váltott gondoskodás bírósági elrendelését.[4]
Az Európa Tanács is erőteljesen szorgalmazza a közös szülői felügyelet és a váltott gondoskodás meghonosítását a részes államok jogrendszerében. 2013-ban a gyermekek
- 54/55 -
közös felügyeletének lehetővé tételét,[5] 2015-ben már a váltott gondoskodás bevezetését fogalmazták meg javaslatként.[6] A modern családjogi jogfejlődés egyértelműen abba az irányba mutat, hogy a közös szülői felügyelet a törvény erejénél fogva maradjon fenn akkor is, ha a szülők házasságát felbontják, illetve élettársi kapcsolatuk véget ér (kontinuitási elv), és a bíróságnak is ezt a megoldást kell favorizálnia, mert ez felel meg a gyermek legfőbb érdekének, azaz mindkét szülőjével való szoros kapcsolat fennmaradásának és a szülők jogegyenlőségének.[7]
A közös szülői felügyelettel és a váltott gondoskodással kapcsolatos - tudományos eredményeken alapuló - családjogi diskurzus tehát ma már nem ott tart, hogy az évszázadokon át egységesnek és megoszthatatlannak tartott szülői felügyelet mégis megbontható-e valamilyen módon a szülők között, a közös szülői felügyelet és a váltott gondoskodás egyáltalán megengedhető-e vagy ezek a gyermeki érdeknek megfeleltethetők-e, ez - ahogy Szeibert Orsolya fogalmaz - már "lejátszott menet", hanem ott, hogy a szülői felügyelet rendezésének ez legyen-e az elsőrendű módja, a főszabálya, továbbá hogy a bíróság az egyik szülő tiltakozása ellenére is rendelkezhet-e a közös szülői felügyeletről vagy a váltott gondoskodásról.
Ahhoz, hogy jobban megérthessük a hazai változások mögött meghúzódó érveket, a tanulmány a közös szülői felügyelet és a váltott gondoskodás kialakulását, fejlődését, szabályozási elveit, módszereit mutatja be az európai térségben néhány európai jogrendszer kiemelésével, továbbá - tágabb spektrumban - az USA, Kanada és Ausztrália megoldásának felvillantásával. Ezt követően értékelhető és helyezhető el a jelenlegi hazai szabályozás a nemzetközi trendek között.
A közös szülői felügyelet jogi szabályozása az 1970-es évek második felében vette kezdetét Svédországban és az Amerikai Egyesült Államokban (a továbbiakban: USA).
Az európai államok közül Svédország járt az élen, ahol 1976 óta biztosítják mind a házasságban, mind a házasságon kívül együtt élt szülők számára a különválás után a szülői felügyelet közös gyakorlásának lehetőségét. 1998-tól az elvált (különvált) szülők gyermeke(i) felett a bíróság akkor is közös szülői felügyeletet rendelhet el, ha azt az egyik szülő ellenzi. Európán belül Svédországban az egyik legmagasabb a váltott gondoskodásban élő gyermekek aránya (40% körüli), amely az 1970-es évektől kezdve következetesen érvényesített gendersemleges családpolitikának köszönhető: bármelyik szülő - tehát akár az anya, akár az apa - egyenlő feltételek mellett otthon maradhat a
- 55/56 -
kisbabával vagy kisgyermekkel, így a gyermek gondozásába bevont apa képe a svéd társadalomban általánossá vált.[8] A váltott elhelyezés elrendelésekor Svédországban a bíróságnak figyelembe kell vennie a gyermek kívánságát, a gyermek érdekét, a szülők együttműködését a párkapcsolat fennállása alatt, és azt, hogy a szülők milyen távol laknak egymástól a válás után. Svédországban kezd elterjedni a váltott elhelyezés egyik altípusa, az ún. fészek-modell (nesting), amikor a gyermek marad a korábbi közös otthonban és a szülők váltva tartózkodnak a volt közös lakóhelyen.[9]
Az USA-ban a szülőknek a házasság felbontása utáni jogegyenlőségét a közös gyermekük feletti szülői felügyelet kapcsán először Indiana államban mondák ki (1973),[10] majd az 1980-as évektől egyre több államban ismerte el a jogalkotás vagy a bírói gyakorlat a válás utáni szülői jogközösséget, és mára az USA minden államában ismert a közös szülői felügyelet valamilyen formája.[11] Kb. egytucatnyi államban a szülők különválását követő szülői felügyelet rendezésének főszabálya a közös szülői felügyelet vagy megdönthető törvényi vélelem (statutory joint custody presumption) szól mellette, ezek közül néhány államban - így például Florida, Louisiana, Minnesota, Missouri - már élő gyakorlat az is, hogy a bíróság a közös szülői felügyeleten belül elsődlegesen a váltott gondoskodás lehetőségét vizsgálja.[12] További kb. egytucatnyi államban a közös szülői felügyelet és a váltott gondoskodás a szülők egyhangú megállapodása esetén rendelhető el. Váltott gondoskodás esetén az egyik szülőnél töltött idő 25-50% között mozog az egyes államokban. A terminológiai sokszínűség és az ezerarcú szabályozási módszerek miatt az egyesült államokbeli gyakorlatra általánosítható megállapítások nem tehetők, ugyanakkor a ténylegesen elrendelt vagy megállapodásban rögzített közös szülői felügyeletek száma 1985 óta folyamatosan növekvő tendenciát mutat: az akkori 13%-ról 2014-ig lineárisan 34%-ra emelkedett,[13] egyes államokban - így például Wisconsinban, ahol 2010 óta a válások kb. felében közös szülőség marad fenn - már ér-
- 56/57 -
zékelhetően elérte a platót.[14] Jelenleg - természetesen komoly szakmai viták mellett - legalább az USA húsz államában folyik a szülői felügyeletre vonatkozó szabályozás felülvizsgálata annak érdekében, hogy a váltott gondoskodás lehetőségét jobban előtérbe helyezzék.[15]
A svéd és az amerikai minta terjedt tova Európában, Észak-Amerikában és Ausztráliában. Az 1980-as évek első felében Norvégia (1981) és Dánia (1985) gyakorlatilag a svéd modellt követte, azonban a váltott elhelyezések a svéd mintához képest alacsonyabbak: Norvégiában a szülői felügyelet rendezésével járó válások kb. 30%-a, Dániában kb. 25%-a végződik váltott gondoskodással.[16]
Franciaország 1993-ban, Belgium 1995-ben, Hollandia 1998-ben foglalta törvénybe a "közös szülőséget". Mindhárom államban a (külön)válás utáni szülői felügyelet rendezésének főszabálya a közös szülői felügyelet, amelyen belül elsődlegesen a váltott gondoskodás lehetőségét kell vizsgálnia bíróságnak. Franciaországban a váltott gondoskodás lehetőségét 2002-ben vezették be, és többségében olyan esetekben kerül sor az elrendelésére, amikor a szülők ezt kérik, de az egyik szülő kérelmére a bíróság is elrendelheti, ha úgy ítéli meg, hogy ez a gyermek érdeke. A bíróságok ilyenkor a következő szempontokat mérlegelik: a szülők együttműködési hajlandósága, a szülők lakóhelyének egymáshoz való közelsége, megfelelő lakhatás és ellátás biztosításának képessége mindkét szülő esetében, a gyermek érdeke, szükségletei, véleménye és akarata, a gyermek életkora, a szülők foglalkozása és elfoglaltsága. A bíróság kivételesen megtagadhatja a közös szülői felügyelet elrendelését, amennyiben az lehetetlen vagy nem felel meg a gyermek mindenekfelett álló érdekének, ám ehhez nyomós indok szükséges: ilyen az ítélkezési gyakorlatban az, ha a szülő tartósan teljes érdektelenséget, közönyösséget mutat a gyermek irányában, ha bizonyíthatóan képtelen az együttműködésre, illetve ha fennáll a gyermekrablás veszélye, ugyanakkor önmagában sem a földrajzi távolság, sem az érintett szülő szexuális orientációja, illetve vallási meggyőződése nem lehet akadálya a közös szülői felügyelet elrendelésének. A szülők közötti gondoskodási idő megoszlása bírói mérlegelésen alapul.[17] Franciaországban lehetőség van az ideiglenes váltott elhelyezésre is, aminek az a célja, hogy a szülők és a gyermekek kipróbálhassák ezt a formát; ez legfeljebb egy féléves időszak, ami után
- 57/58 -
a gyermekelhelyezési döntést véglegesítik. A váltott elhelyezésben nevelt gyermekek aránya 15-20% között mozog.
Hollandiában sokáig a német példához hasonlóan működött a szülői felügyelet rendezése: a házasságban élők számára a közös szülői felügyeletről egyezség hiányában a bíróság döntött, ugyanakkor a nem házasságban élő szülők esetében a szülői jogokat - kivétel nélkül - az anya gyakorolta; 2008-ban lépett életbe az a jogszabály, amely lehetővé tette, hogy a bíróság közös szülői felügyeletet rendeljen el valamelyik szülő egyoldalú kérelme esetén, amennyiben a szülők nem házasok.[18] Hollandiában a váltott gondoskodásban élő gyermekek aránya 20% körüli.[19] Belgiumban 2006-ban vezették be, hogy a szülők (külön)válása esetén a preferált gyermekelhelyezés a váltott gondoskodás. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy ha a szülők előzetesen megállapodnak a gyermekek elhelyezéséről, akkor a bíróság azt általában elfogadja, kivéve, ha ez a gyermek érdekével ellentétes. Ha a szülők között nincs egyetértés a gyermek elhelyezését illetően, akkor a bíróság elsőként a váltott elhelyezés lehetőségét mérlegeli, még akkor is, ha azt az egyik szülő ellenzi.[20] Elrendelése esetén a váltott gondoskodás tartalmát a bíróság elviekben szabad mérlegeléssel állapíthatja meg, azonban a bírói gyakorlat a váltott elhelyezés fogalma alatt szigorúan csak azokat az eseteket érti, amikor a gyermek az idő felét az egyik, az idő másik felét a másik szülőnél tölti (rendszerint heti váltás).[21] Belgiumban a váltott elhelyezésben élő gyermekek aránya - Svédországhoz hasonlóan - magas, 40% körüli.
Spanyolország útja a belga változásokkal áll párhuzamban azzal a különbséggel, hogy a spanyol fejlődés sokkal intenzívebb volt. 2005-ben jelentősen liberalizálták az Európa-szerte egyik legkonzervatívabbnak tartott spanyol válási szabályozást, köztük - járulékos jelleggel - bevezették a közös szülői felügyeletet (custodia compartida). A spanyol jog nem különböztet a szülői jogközösség (shared legal custody) és a váltott gondoskodás (shared physical custody) között, a spanyol custodia compartida a gyermek lakóhelyének szülők közötti megosztását, vagyis lényegileg a váltott gondoskodást foglalja magában.[22] A változást követő években a válóperben váltott gondoskodásba került gyermekek aránya 10% körül (2010) alakult. Döntő impulzust a jogalkalmazás idézett elő: a spanyol alkotmánybíróság 2012 októberében hozott egyik határozata kimondta, hogy a váltott elhelyezés főszabálynak minősül és nem kivételnek, majd a spanyol legfelsőbb bíróság egy évvel későbbi, 2013. novemberi, elvi jelentőségű ítélete
- 58/59 -
úgy vélte, hogy szülői felelősségről való döntéskor elsődlegesen a váltott gondoskodás a megfelelő, sőt, kívánatos.[23] A következetes bírói gyakorlat révén 2018-ra 34%-ig emelkedett a váltott gondoskodásban nevelt gyermekek aránya.[24]
Az Egyesült Királyságban az 1989. évi Children Act változtatta meg azt a konzervatív rendet, amely a válást követően az egyik szülőt szülői felügyelettel ruházta fel, a másikra pedig "csupán" kapcsolattartó szülőként tekintett. Az 1989. évi Children Act a gyermeki érdek elsődlegességének hangsúlyozása mellett bevezette a közös szülői felelősséget és a joggyakorlat a válás után a szülőket a gyermek tartózkodása szerint különböztette meg tartózkodásra vagy gondozásra jogosult szülőként (parent with care/resident parent /main parent), illetve kapcsolattartásra jogosult szülőként (nonresident parent/contact parent); a szabályozás a közös szülői felügyeleten belül lehetővé tette a közös gyermek időben megosztott váltott gondozását is.[25] Az 1990-es évektől kezdve folyamatosan terítéken volt a szülői jogegyenlőség és ennek részeként az egyenlő időtartamban megosztott, váltott gondoskodás főszabályként (vélelemként) való elfogadtatása, a szülői felelősségre vonatkozó szabályozás módosítását végrehajtó 2014. évi Children and Families Act azonban csak odáig ment: "ellenkező bizonyításig vélelmezni kell, hogy a szülő részvétele a gyermek életében elősegíti a gyermek jólétét".[26] Ez a vélelem sem normatív, sem jogalkalmazási szinten nem jelent azonos időtartamú váltott gondoskodást. Angliában és Wales-ben - a többszöri módosítások ellenére - a közös szülői felügyeletnek mindmáig nincs egységesen kialakult fogalomrendszere, a "shared parenting", a "shared care" és a "shared residence" fogalmakat a jogi szaknyelv és a bírói gyakorlat is gyakran szinonímaként használja, ami komoly kihívást jelent a jogalkalmazás egységessége szempontjából, és nagyban megnehezíti a közös szülői felügyelettel kapcsolatos adatok értelmezését, elemzését is.[27] Ennek megfelelően a jogszociológiai tanulmányokban írt 15-20%-os arányú közös szülői felügyeletet érdemes fenntartásokkal kezelni.
Közép-, Kelet- és Dél-Európa országai a közös szülői felügyelethez és különösen a váltott gondoskodáshoz ambivalensen viszonyulnak. Bár a legtöbb európai államban mára a szülői jogközösséget (shared legal custody) a szülők (külön)válása után is elismerik, azonban a közös szülői felügyelet tényleges megvalósulása, a váltott gondoskodás különféle formái előtt a kapukat csak félig vagy éppen résnyire nyitották ki. Németország a házasságban élt párok számára 1998-ban ismerte el törvényi szinten a szülői jogegyenlőséget a felügyeleti jog tekintetében, a házasságon kívül élt szülők esetén ez
- 59/60 -
csak az Emberi Jogok Európai Bírósága, majd a német Alkotmánybíróság egyik 2010-ben hozott döntése után tisztázódott.[28] A szülők tehát főszabály szerint közösen gyakorolják a felügyeleti jogot, függetlenül attól, hogy házasságban, élettársi kapcsolatban vagy egyikben sem élnek. A német jogi szabályozás és bírói gyakorlat elsősorban a szülők megállapodását szorgalmazza a szülői felügyelet rendezésében: a megállapodás során a szülők szabadon megállapodhatnak, így a megegyezésük akár az időben egyenlően megosztott váltott elhelyezésre is kiterjedhet, a gyermeknek azonban ilyenkor is csak egy tartózkodási helye lehet. Bírói rendezés esetén a váltott elhelyezés elviekben ugyan nem kizárt, de mivel ennek jogi és intézményi keretei a német szabályozásból hiányoznak, a gyakorisága igen csekély.[29] Ebből következően a váltott gondozásban nevelt gyermekek aránya túlnyomórészt a szülői megállapodásból adódik, ez 2011-ben és 2014-ben is kb. 5% körül mozgott, egy 2020-as kutatás 12%-ra tette ezt az arányt, megjegyezve, hogy a mérés az adatok szűkössége és a fogalommeghatározás hiányossága miatt nehézkes.[30] Olaszország - hasonlóan a német megoldáshoz - 2006-ban ugyan főszabállyá tette a közös szülői felügyeletet (affidamento condiviso), ez azonban csak a szülők különválását követő szülői jogközösséget jelenti, a kétszülős gondoskodás reálisan kivitelezhető jogi keretét nem alakították ki, így az olasz jogszabálymódosítás inkább csak szépészeti beavatkozásként, mintsem gyökeres szemléletváltásként értékelhető.[31]
A poszt-szocialista államokban a váltott elhelyezés felé nyitást egyrészt a bírói gyakorlatba és a társadalmi felfogásba mélyen beivódott önálló ("kizárólagos") szülői felügyelet, másrészt a kötött nemi szerepek változásának relatíve lassú folyamata nehezíti.[32] A tradícióktól való elmozdulás azonban nem esélytelen, ahogy azt a cseh modell is példázza. Csehország 1998-ban foglalta törvénybe a közös szülői felügyeletet, amely a váltott elhelyezésre is lehetőséget adott. Idővel a bírói gyakorlat néhány eseti döntésben kifejlesztette a közös szülői felügyelet "kvázi" vélelmét, amit ugyan jogszabályi szintre nem emeltek, a következetes jogalkalmazás és a jogpolitika mégis a közös szülői fel-
- 60/61 -
ügyelet irányába terelte a válófeleket, így a kezdetben 5% alatti arányhoz képest 2016-ra a válás után elhelyezett gyermekek 16%-a a fizikailag is megosztott közös szülői felügyelet valamilyen formája alá került.[33] A jogi szemléletváltás a balkáni államokban is megindult, így például Szlovéniában 2004 óta, Szerbiában 2005 óta képezi a jogi szabályozás részét a közös szülői felügyelet, de például Görögországban csak 2021-ben vezették be.
Kanadában az 1986. évi Divorce Act a hatálybalépése óta szövetségi szinten lehetővé tette a közös szülői felügyelet, ezen belül a váltott gondoskodás elrendelését, ennek részletei meghatározását azonban a bírói gyakorlatra vagy a tartományi szabályozásra hagyta.[34] Érdekes módon szövetségi szinten még a váltott gondoskodás minimális tartalmát sem határozta meg a törvény, ezt tíz évvel később a gyermektartásról szóló iránymutatások 9. §-a (1997) írta körül: eszerint az egyik szülőnél töltött idő nem lehet kevesebb a teljes gondoskodási idő 40%-ánál.[35] A szövetségi szabályokhoz képest három tartomány (Alberta, British Columbia és Québec) további speciális szabályokat alkotott a közös szülői felügyelet különböző formáira.[36] Az 1986. évi Divorce Act 2021 márciusában hatályba lépett módosítása reformálta meg szövetségi szinten a szülői felelősségre vonatkozó szabályokat, amely Kanadában - kivételek és bírói mérlegelés mellett - gyakorlatilag főszabállyá tette a váltott gondoskodást, előírta a gondozási terv (parenting plan) készítését a szülők, illetve - egyezség hiányában - a bíróság számára.[37]
Ausztráliában a családjogi törvény 2006. évi novelláris módosítása vezette be a közös szülői felügyeletet.[38] Az ausztrál szabályozás a szülői felügyeletről való bírói döntés esetére felállította az egyenlően megosztott szülői felelősség megdönthető törvényi vélelmét (presumption of equal shared parental responsibility).[39] Ez főszabály szerint egyenlő időtartamban váltakozó közös szülői gondoskodást is jelent, a vélelem azonban megdönthető, ha ez nem áll a gyermek érdekében, vagy a szülő bármely családtaggal szemben erőszakot (gyermekbántalmazás, abúzus) követett el.[40] Ausztráliában a váltott gondoskodásban élő gyermekek aránya 30% feletti.
Összességében az látható, hogy azokban az államokban, ahol egyáltalán a közös szülőségről való gondolkodást már jogilag értékelhető tettek is követték, a fejlődés el-
- 61/62 -
térő stádiumában helyezkednek el. Ha a jogi megoldásokat egy képzeletbeli egyenesen helyezzük el, akkor a paritásos váltott gondoskodás főszabállyá tétele az egyik és a puszta szülői jogközösség garantálása a másik végpont. Az előbbihez a svéd, a belga, a spanyol, az ausztrál és egyes amerikai államok, az utóbbihoz a német, az olasz és több balkáni állam szabályozása áll közel. Természetesen e modelleken belül széles a mozgástér, és ahogy láttuk, a szabályozás kialakításakor a fékek és ellensúlyok a társadalmi igényekhez, családkoncepcióhoz igazodnak.
Hazánkban az új Ptk. Családjogi Könyve (2014) a Csjt. szabályozásához hasonlóan fenntartotta azt a kiindulópontot, hogy a szülői felügyeletet a szülők - megállapodásuk, a gyámhatóság vagy a bíróság eltérő rendelkezése hiányában - közösen gyakorolják akkor is, ha már nem élnek együtt.[41] A törvény (külön)válás esetén lehetővé tette a szülők szabad megállapodását a közös gyermek feletti szülői felügyeletről, ennek megfelelően a szülők megállapodhatnak a szülői felügyelet közös gyakorlásában (shared legal custody), amely kiterjedhet akár a váltott gondoskodás (shared physical custody) kikötésére is.[42] Sajnálatos módon a törvény kifejezetten ilyen rendelkezést nem tartalmazott, ez csupán a törvényhez fűzött indokolásból derült ki, a jogi kereteket pedig még a törvényi indokolás is homályban hagyta, ezért ez a jogalkotói hiányosság - az ilyen tartalmú közös szülői megegyezés ellenére - a bírói gyakorlatban komoly zavarokat okozott.[43] Ugyanakkor a Ptk. a 2014-es hatálybalépésétől 2021 végéig nem tette lehetővé a közös szülői felügyelet bírósági elrendelését, így a bíróság a szülők megállapodása vagy egyezsége hiányában csak arról dönthetett, hogy melyik szülő gyakorolja a szülői felügyeletet (önálló szülői felügyelet).[44]
2021. november 17-én hirdették ki az egyes igazságügyi tárgyú, valamint kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2021. évi CXXII. törvényt (a továbbiakban: Módtv.), amelynek 86-88. §-ai 2022. január 1-jei hatálybalépéssel lényegesen módosították a Ptk. Családjogi Könyvének szülői felügyeletet érintő rendelkezéseit. A módosítás - anélkül, hogy elnevezné - önállóan szabályozza a közös szülői felügyelet egyik speciális formáját, a váltott gondoskodást. Emellett az új szabályozás az életközösség megszűnését követő szülői felügyelet bírósági rendezésében idéz elő gyökeres változást azzal, hogy akár az egyik szülő kérelme alapján is lehetővé teszi a közös szülői felügyelet és a váltott gondoskodás bírósági elrendelését. A módosítás a váltott gondoskodáson belül gyakorlatilag a paritásos váltott elhelyezést írja le. A fentiekben láttuk, hogy a nemzetközi szakirodalomban a váltott gondoskodásról ennél szélesebb értelemben
- 62/63 -
beszélnek, és a gondozási-tartózkodási időtartam 1/3-2/3 arányú felosztását (kéthetes időkeretben 5 nap az egyik szülőnél és 9 nap a másiknál) már a váltott gondoskodás fogalomkörébe sorolják. A jelenlegi kategorikus szabályozási nyelvezet és a jogalkotói szándék alapján olyan nehezen képzelhető el, hogy a bírói gyakorlat az "azonos időtartam" kifejezést kitágítja és például a kanadai szabályozáshoz hasonló 40-60%-os időmegosztást is ide sorolja.
A 2022. január 1-jétől hatályos módosítás újabb lépést tett a közös szülői felügyelet erősítésének irányába: a szülők egybehangzó megállapodása mellett a bíróság is döntési jogkört kapott. Mindazonáltal ez a lépés megítélésem szerint inkább jelképes, mint határozott, hiszen a Módtv. a váltott gondoskodásnak csak a paritásos változatát teszi lehetővé, amely jellegéből adódóan és az összes szempontot együttesen értékelve várhatóan csak kevés esetben lesz reálisan kivitelezhető megoldás, ugyanakkor kísérleti jelleggel alkalmas lehet a jogintézmény előnyeinek és hátrányainak megfontolt hazai feltérképezésére. A jogszabályi rendelkezésekből olyan következtetés pedig nem vonható le, hogy a közös szülői felügyelet a módosítástól kezdve a szülői felügyelet bírói rendezésének főszabályává válik, hiszen a szülői jogközösség főszabálya [Ptk. 4:164. § (1) bekezdés] csak a szülők egymás közötti viszonyában értelmezhető és kizárólag a szülői felügyleti jogokról szól, a szülői felügyelet tényleges gyakorlására és a bírósági rendezésre nem vonatkoztatható. Ebből fakadóan a magam részéről tévesnek tartom azt a megközelítést, hogy a bíróságnak tulajdonképpen "csak" arról kell döntenie, hogy "fenntartja-e" az életközösség megszűnése után ex lege fennmaradó közös szülői felügyeletet. A Ptk. 4:164. § (1) bekezdése szerinti szülői jogközösség ugyanis magából a szülői minőségből (a rokoni kapcsolatból) fakad, ugyanakkor a bíróságnak a szülői felügyelet rendezésére irányuló jogvitában nemcsak a jogokról, hanem a szülői felügyelet életközösség megszűnése utáni tényleges "működtetéséről", vagyis ilyen értelemben a szülő és gyermek közötti teljes viszonyrendszer "átrendezéséről" kell döntenie: a bíróság feladata az, hogy a közös gyermek(ek) számára megtalálja az ideális megoldást a megváltozott körülmények között.
Ettől függetlenül úgy vélem, hogy a váltott gondoskodás bírósági elrendelésének lehetősége - hasonlóan a spanyol vagy a cseh fejlődéshez - üzenet a különvált szülők és a jogalkalmazók felé, a közös szülőség hangsúlyosabbá tétele a szülői felügyelet rendszerszintű átalakításának köztes állomása. A módosítás már rövid távon elvezethet a válófélben lévő szülők hatékonyabb párbeszédéhez, és aláhúzza annak jelentőségét, hogy a szülői felelősség valóban komoly, minősített "felelősség". A bírói jogalkalmazás pedig az egyik vagy másik szülő közötti "szűkös" választás helyett differenciáltabb döntési helyzetbe kerül.
A változás hosszabb távon utat nyithat a közös szülői felügyelet szerves hazai fejlődésének irányába. A jogszabályszöveg pontosításával a váltott gondoskodás másik altípusa, az ingamodell is meghonosítható lenne. Ez gyakorlatilag az aszimmetrikus váltott gondoskodás, amikor a gyermek nem egyenlő időtartamot tölt az egyik, illetőleg a másik szülőnél. Úgy vélem, hogy a bíróság számára ez a modell biztosítana igazán széleskörű döntési kompetenciát, és ez felelne meg igazán a nemzetközi trendeknek is. És ha valóban az a cél, hogy - ahol ennek feltételei adottak - a szülői felügyelet rendezése a közös szülői felügyelet irányába terelődjön, ehhez szükség lenne megadni a bíróság számára a megfelelő egyéb eszközöket. A közös szülői felügyelet
- 63/64 -
bírói elrendelése sikerének egyik kulcsa ugyanis a valós együttműködés: ugyanakkor nem hagyatkozhatunk kizárólag arra, hogy a szülők "majd valahogy megtanulják az együttműködést", érdemes lenne őket erre - mediáció, családterápia, válási terápia vagy egyéb támogató módszerek, ismeretterjesztés segítségével - felkészíteni.[45] Az ilyen döntést megkönnyíthetné az is, ha a bíró - a francia szabályozáshoz hasonlóan - a per alatt próbaképpen elrendelhetné a váltott gondoskodást.
Összességében úgy tűnik, hogy a hazai szabályozás az ismertetett nemzetközi modellek között az arany középúton kíván járni: a váltott gondoskodás főszabállyá tételétől tartózkodik, ugyanakkor öles lépteket tett ennek szélesebb körű hazai elterjedése irányába. ■
JEGYZETEK
[1] Szeibert Orsolya: Együtt a házasság felbontása után is? A közös szülői felügyelet és a váltott elhelyezés európai tendenciái. Családi Jog, 2012/4. 1.
[2] A fogalomelhatároláshoz a hazai szakirodalomból lásd különösen: Weiss Emília: A szülői felügyeleti jogok közös gyakorlása a házasság felbontása után. Jogtudományi Közlöny, 1980/7. 411-421.; Szeibert (2012) i. m. 1-11.; Szeibert Orsolya: A váltott gondoskodás szabályozása, elterjedtsége és a gyermekre gyakorolt hatása. Családi Jog, 2017/1. 38-43.; Visontai-Szabó Katalin: A szülői felügyelet rendezésének főbb európai modelljei. Acta Universitatis Szegediensis, 2015. 161-174.; Visontai-Szabó Katalin: A szülői felügyelet rendezésének jogi keretei és pszichológiai háttere különös tekintettel a szülői felügyelet közös gyakorlására. Glossa Iuridica, 2021/4. 73-94.; Bíró Eszter: A közös szülői felügyelet és a különélő szülő jogai. In: Fónai Mihály - Csűrös Gabriella (szerk.): Studia Iuvenum ad 2009. Debrecen, 2009. 79-93.
[3] A külföldi szakirodalomban eltérő szakkifejezéssel különítik el a két jogintézményt. Az angol szaknyelvben a jogi értelemben vett közös szülői felügyeletet leggyakrabban a "joint legalcustody", "shared legal custody", " sharedparental responsibility", a váltott gondoskodást leggyakrabban a "joint physical custody", "shared physical custody", "shared residential custody", "shared-time parenting", "dual-residence", "alternating caretaking" fogalmakkal illetik. A francia nyelvű szakirodalomban a közös szülői joggyakorlásra általában a "garde légale conjointe", a "garde légale partagée", a "responsabilité parentale partagée" és a "partage de la responsabilité parentale" kifejezéseket, a váltott gondoskodásra a "garde physique alternée", a "garde physique conjointe", a "garde physique partagée" és az "hébergement alterné égalitaire" fogalmakat használják. A német nyelvű szakirodalomban a szülői felügyeleti jogok közös gyakorlását általában a "gemeinsame Elternschaft", a "gemeinsames Sorgerecht" vagy a "gemeinsame elterliche Sorge" kifejezések adják vissza, a váltott gondoskodást leginkább " Wechsellmodell", "paritätisches Doppelresidenzmodell", " abwechselnde Betreuung " vagy "alltägliche Sorge" szakfogalmakkal írják le.
[4] 2021. november 17-én hirdették ki az egyes igazságügyi tárgyú, valamint kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2021. évi CXXII. törvényt (a továbbiakban: Módtv.), amelynek 86-88. §-ai 2022. január 1-jei hatálybalépéssel lényegesen módosították a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) Családjogi Könyvének szülői felügyeletet érintő rendelkezéseit. A törvénymódosításról lásd részletesen Szeibert Orsolya: Új mérföldkő a hazai családjogi szabályozásban: a bíróság által elrendelhető közös szülői felügyelet és váltott gondoskodás. Családi Jog, 2022/1. 10-15.; Simon Károly László: A közös szülői felügyelet bírósági elrendelésének mérlegelési szempontjai a hazai szabályozás tükrében. Családi Jog, 2022/4. 1-10.
[5] Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a nemek egyenlősége, szakmai és magánélet összeegyeztetése, közös szülői felelősség címmel kihirdetett 1921 (2013) határozata 8.4. pontja.
[6] Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének "Egyenlőség és közös szülői felelősség: az apák szerepe" címmel elfogadott 2079 (2015) határozata.
[7] Kőrös András: Különélő szülők - közös szülői felelősség, első lépések a Ptk. szülői felügyeletre vonatkozó szabályainak gyakorlatában. In: Gárdos-Orösz Fruzsina - Menyhárd Attila (szerk.): Az új Polgári törvénykönyv első öt éve. Budapest, Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézete, 2019. 89.; Szeibert (2012) i. m. 10-11.; Visontai-Szabó Katalin: A szülői felügyelet rendezésének főbb európai modelljei. Acta Universitatis Szegediensis, 2015/1. 173-174.
[8] Emma Fransson - Anders Hjern - Malin Bergström: What Can We Say Regarding Shared Parenting Arrangements for Swedish Children? Journal of Divorce and Remarrige, April 2018. 2.; Szeibert Orsolya: A váltott gondoskodás - amerikai és svéd tapasztalatok; a kutatás nehézségei. Családi Jog, 2021/4. 42-44.
[9] Monostori Judit: Váltott gondoskodásban nevelő külön élő szülők és gyermekeik - Szakirodalmi áttekintés. Demográfia, 2021/4. 246.
[10] Margaret F. Brinig - F. H. Buckley: Joint custody: Bonding and monitoring theories. Indiana Law Journal, Vol. 73., Iss. 2. (1998) 396-397.
[11] 47 államban és Columbia Körzetben (District of Columbia) jogszabályi szinten (statutory law) garantált, hogy a bíróságok a közös szülői felügyelet valamelyik formáját alkalmazhatják. A maradék három államban (New York, Észak-Dakota, Rhode Island) törvényileg nem garantált a közös szülői felügyelet, de a bírói esetjog (case law) ismeri és alkalmazza.
[12] Az amerikai modellek bemutatását lásd átfogóan J. Herbie DiFonzo: From the Rule of One to Shared Parenting: Custody Presumptions in Law and Policy. Family Court Review, Vol. 52., No. 2. (2014) 214239. A gyermekvédelmi szempontok érvényesüléséről lásd Szeibert-Erdős Orsolya: A szülő-gyermek kapcsolatot érintő egyes kérdések szabályozása és az ítélkezési gyakorlat alakulása Szerbiában, Németországban, Ausztráliában és az USA-ban. Családi Jog, 2008/2. 25-32.; Szeibert (2021) i. m. 39-44.
[13] Daniel R. Meyer - Marcia J. Carlson - Md Moshi Ul Alam: Increases in shared custody after divorce in the United States. Demographic Research, Volume 46., Article 38. (2022) 1137-1162.
[14] D. R. Meyer - M. Cancian - S. T. Cook: The growth in shared custody in the United States: Patterns and implications. Family Court Review, Vol. 55., No. 4. (2017) 507.; Anja Steinbach: Children's and parents' well-being in joint physical custody: A literature review. Family Process, Vol. 58., No. 2. (2018) 356.
[15] Linda Nielsen: Preface to the Special Issue: Shared Physical Custody: Recent Research, Advances, and Applications. Journal of Divorce & Remarriage, Vol. 59., No. 4. (2018) 4.
[16] Ragni Hege Kitterod - Kenneth Aarskaug Wiik: Shared residence among parents living apart in Norway. Family Court Review, Vol. 55., No. 4. (2017) 556-571.
[17] Frédérique Granet: Alternating residence and relocation: A view from France. Utrecht Law Review, Vol. 4., No. 2. (2008) 48-54.; Benoit Hachet: The Different Ways of Implementing Shared Physical Custody in the French Context. In: Laura Bernardi - Dimitri Mortelmans (eds): Shared Physical Custody - Interdisciplinary Insights in Child Custody Arrangements. Springer, 2021. 233-251.; Szeibert-Erdős Orsolya: Gyermekelhelyezéshez kapcsolódó aktuális problémák a XXI. század elején. Családi Jog, 2008/3. 29-30.; Visontai-Szabó (2015) i. m. 168-170.
[18] E. Spruij - V. Duindam: Joint physical custody in the Netherlands and the well-being of children. Journal of Divorce & Remarriage, Vol. 51., Iss. 1. (2009) 65-82.; Szeibert-Erdős Orsolya: A szülő-gyermek jogviszony változásai Hollandiában. Családi Jog, 2009/4. 36.; Visontai-Szabó (2015) i. m. 171.
[19] A. R. Poortman - R. van Gaalen: Shared residence after separation: A review and new findings from the Netherlands. Family Court Review, Vol. 55., Iss. 4. (2017) 531-544.
[20] S. Vanassche - A. K. Sodermans - G. Swicegood: Commuting between two parental households: The association between joint physical custody and adolescent wellbeing following divorce. Journal of Family Studies, Vol. 19., Iss. 2. (2013) 143-144.
[21] S. Vanassche - A. K. Sodermans - C. Declerck - K. Matthijs: Alternating residence for children after parental separation: Recent findings from Belgium. Family Court Review, Vol. 55., No. 4. (2017) 545-555.
[22] Art. 92(5) of the Código Civil, ley 15/2005.
[23] Sentencia del Tribunal Constitucional 185/2012, de 17 de octubre de 2012; Sentencia del Tribunal Supremo 758/2013, de 25 de Noviembre de 2013. A spanyol jogfejlődés bemutatását lásd Paloma Fernández-Rasines: Sharing Child Custody: Co-parenting After Divorce in Spain. Oñati Socio-legal Series, Vol. 7., No. 6. (2017) 1229-1246.
[24] Anna Garriga - Jani Turunen - Laura Bernardi: The Socioeconomic Gradient of Shared Physical Custody in Two Welfare States: Comparison Between Spain and Sweden. In: Bernardi-Mortelmans (eds., 2021) i. m. 181-206.
[25] Children Act 1989 (c. 41).
[26] Children and Families Act 2014 (c. 6).
[27] Tina Haux - Stephen McKay - Ruth Cain: Shared Care After Separation in the United Kingdom: Limited Data, Limited Practice? Family Court Review, Vol. 55., No. 4. (2017) 573-574.
[28] Visontai-Szabó (2015) i. m. 164-165.
[29] Alexandra N. Langmeyer - Claudia Recksiedler - Christine Entleitner-Phleps - Sabine Walper: Post-Separation Physical Custody Arrangements in Germany: Examining Sociodemographic Correlates, Parental Coparenting, and Child Adjustment. Social Sciences, Vol. 11., Iss. 3. (2022) 114.
[30] Thoroddur Bjarnason - Arsaell M. Arnarsson: Joint Physical Custody and Communication with Parents: A Cross-National Study of Children in 36 Western Countries. Journal of Comparative Family Studies, 2011. 871-890.; Sabine Walper: Arrangements Elterlicher Fürsorge nach Trennung und Scheidung: Das Wechselmodell im Licht neuer Daten aus Deutschland. In: Brühler Schriften Zum Familienrecht: 21. Deutscher Familiengerichtstag. Edited by Deutscher Familiengerichtstag e.V. Bielefeld, Gieseking Verlag, 2016. 99-143.; Katja Köppen - Michaela Kreyenfeld - Heike Trappe: Gender Differences in Parental Well-Being Gender Differences in Parental Well-Being after Separation: Does Shared Parenting Matter? In: Michaela Kreyenfeld - Heike Trappe (ed.): Parental Life Courses after Separation and Divorce in Europe. Cham, Springer, 2020. 235-264.
[31] G. De Blasio - D. Vuri: Effects of Joint Custody Law in Italy. Journal of Empirical Legal Studies, Vol. 16., Iss. 3. (2019) 479-514.
[32] Petr Fučik: Public Attitudes Toward Shared Custody: The Czech Republic. In: Dimitri Mortelmans (ed.): Divorce in Europe - New Insights in Trends, Causes and Consequences of Relation Break-ups. Saint Philip Street Press, 2020. 257.
[33] Fučík i. m. 257.
[34] Divorce Act [R.S.C., 1985, c. 3 (2nd Supp.)].
[35] Section 9 of the Federal Child Support Guidelines (SOR/97-175).
[36] A kanadai szabályozásról lásd részletesebben: Nicholas Bala - Rachel Birnbaum - Karine Poitras - Michael Saini - Francine Cyr - Shawna LeClair: Shared parenting in Canada. Increasing use but continued controversy. Family Court Review, Vol. 55., Iss. 4. (2007) 513-530.
[37] Nicholas Bala: Bill C-78: The 2020 Reforms to the Parenting Provisions of Canada's Divorce Act. Canadian Family Law Quarterly, Vol. 39., No. 1. 2020., 45-74.; Nicholas Bala - Yakin Ebsim: The 2021 Canadian Parenting Reforms: Is Shared Parenting the New Normal? Queen's Law Research, March 2022. 1-27.
[38] Family Law Amendment (Shared Parental Responsibility) Act 2006 (No. 46).
[39] Section 61DA of the Family Law Act 1975 (No. 53).
[40] Az ausztrál szabályozásról lásd részletesebben: Guczi Zsófia: Közös szülői felügyelet, mediáció és családon belüli erőszak Ausztráliában. Családi Jog, 2012/2. 28-33.
[41] Ptk. 4:164. § (1) bekezdés.
[42] A KSH 2017-es adatai alapján a felbontott házasságokban a kiskorú gyermekek több mint 13%-át az anya és az apa váltott gondoskodásban nevelte. Összességében a 2017-ben történt válások mintegy 15.500 kiskorú gyermek további sorsára gyakoroltak hatást. Vö.: A válások demográfiai jellemzői, Központi Statisztikai Hivatal, Statisztikai Tükör (2019. 03. 28), 7-8.
[43] Szeibert (2022) i. m. 12.; Simon (2022) i. m. 2-3.
[44] Ptk. 4:167. § (1) bekezdés.
[45] Visontai-Szabó (2021) i. m. 86.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző bíró (Pécsi Törvényszék).
Visszaugrás
