2021. november 17-én hirdették ki az egyes igazságügyi tárgyú, valamint kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2021. évi CXXII. törvényt (a továbbiakban: Módtv.), amelynek 86-88. §-ai 2022. január 1-jei hatálybalépéssel lényegesen módosították a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) Családjogi Könyvének szülői felügyeletet érintő rendelkezéseit. A módosítás önállóan szabályozza a közös szülői felügyelet egyik speciális formáját, a váltott gondoskodást, emellett lehetővé teszi a közös szülői felügyelet és a váltott gondoskodás bírósági elrendelését.
A közös szülői felügyelet és a váltott gondoskodás világszerte a 21. századi családjog egyik legnagyobb kihívása, a témát a jogtudományon kívül a szociológia és a pszichológia is behatóan kutatja. Ezek a kutatási eredmények azonban sajnos keverednek a társadalom különféle érdekcsoportjainak vélekedésével, ami óhatatlanul egyfajta nemi hovatartozáson és szülői szerepfelfogáson alapuló harcot generál, gyakran megfeledkezve e küzdelmek főszereplőiről, a gyermekekről. A szülői felelősség jogtörténeti fejlődési ívében mindig is jelen volt egyfajta "görbület", "torzulás": az atyai hatalommal fémjelzett és mai szemmel nyilvánvalóan diszkriminatívnak tekinthető patriarchális családmodellből a 20. században úgy fordultunk rá a szülők egyenjogúságát hirdető berendezkedésre, hogy az ítélkezési gyakorlat a szülői felügyelet rendezése során különös hangsúlyt adott a rendszerint anyáknak kedvező gondozási és kötődési szempontnak, ami a laikus szemlélők számára egyenértékű volt az "anyapárti" bíráskodással. S bár a szülői felelősség elkerülhetetlenül kapcsolódik korunk női és férfi identitásáról való gondolkodáshoz, valamint az anyai és az apai szerepfelfogáshoz, ez a tanulmány a fent jelzett hazai jogszabályváltozás folytán a családjogi ügyeket tárgyaló bírák elé magasodó új kihívással való szembenézés megkönnyítését, a felvetődő kérdések és szempontok rendszerezését célozza.
A szülő-gyermek viszony kiegyensúlyozott szabályozása, a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolat "megőrzéshez" szükséges jogi eszközök megtalálása talán a jelenkor családjogának legnagyobb kihívása - írja találóan Kőrös András, a Kúria családjogi tanácsának nyugalmazott tanácselnöke a Ptk. Családjogi Könyvének szülői felelősségre vonatkozó szabályai gyakorlatát összegző munkájában.[1] A 2017-ben elváltak 30%-ának egy, 19%-ának kettő, 5%-ának pedig három vagy több gyermeke volt.[2] Különösen fontos kérdés ezért, hogy a szülők hogyan maradnak szülők a (külön)válást követően; sikerül-e és főként hogyan sikerül egy új egyensúlyi állapotot kialakítaniuk, amiben továbbra is családként tudnak funkcionálni, a közös gyermek(ek)ről felelős szülőként gondoskodni.
A közös szülői felügyelet és különösen a váltott gondoskodás lehetőségeinek eddigi szűkössége miatt a hazai társadalomtudományi kutatások elenyészőek a közös szülőség (co-parenting) témakörében.[3] Az elmúlt két évtized külföldi szociológiai és pszichológiai szakirodalma ugyanakkor azt sugallja, hogy a közös szülőség lehet az egyik helyes út a szülők gyermekei jóllétének biztosításához. Az európai kutatások úgy találták, hogy a megosztott felügyeletben élő gyerekek különböző mutatók, így a gyermekek jólléte, pszichés nehézségei és viselkedési problémái alapján jobb helyzetben vannak a kizárólagos elhelyezésben élő gyermekeknél, azzal a fenntartással, hogy minden esetben fontos figyelembe venni az adott család egyedi körülményeit.[4] Ezt a megállapítást
- 1/2 -
számos - empirikus adatokon nyugvó - tudományos kutatás alátámasztja, sokan mégis azért tekintenek erre a következtetésre gyanakvóan, mert - minden alap nélkül - az apai érdeklobbi kivetülését látják benne.
A közös szülői felügyelettel és a váltott gondoskodással kapcsolatos - tudományos eredményeken alapuló - európai családjogi diskurzus tehát ma már nem ott tart, hogy a közös szülői felügyeletet és a váltott gondoskodást egyáltalán engedni kell-e vagy ezek a gyermeki érdeknek megfeleltethetők-e, ez - ahogy Szeibert Orsolya fogalmaz - már "lejátszott menet"[5], hanem ott, hogy a szülői felügyelet rendezésének ez legyen-e az elsőrendű módja, vagy sem, továbbá a bíróság az egyik szülő tiltakozása ellenére is rendelkezhet-e közös szülői felügyeletről vagy váltott gondoskodásról. A skandináv országokban a szülői felügyelet bírósági rendezésnek főszabálya a közös szülői felügyelet, Franciaországban, Belgiumban és Svédországban ezen belül is a váltott gondoskodás lehetőségét kell elsődlegesen vizsgálnia a bíróságnak. Ilyen esetben a bírósági döntés kiindulópontja a közös szülői felügyelet, és az önálló felügyeletet igénylő szülőnek szükséges bizonyítani, hogy a közös szülői felügyelet (váltott gondoskodás) elrendelése a gyermek érdekeit súlyosan sértené.
Az ezredfordulót követően megindult Ptk. kodifikációs törekvések mindegyike sarkalatos kérdésnek tekintette a közös szülői felügyelet kérdését. Mind a Ptk. 2002. évi koncepciója,[6] mind a 2003-ban közzétett koncepció és tematika[7] kitért rá, de a közös szülői felügyelet bírósági elrendelését és a váltott elhelyezést hevesen ellenezte, sőt, újragondolásra javasolta még a Csjt. 72. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést is, amely az életközösség megszűnésétől a szülői felügyelet rendezéséig terjedő időre a szülői felügyelet együttes gyakorlását írja elő.[8]
A Ptk. Kodifikációs Szerkesztőbizottság által 2005 júniusában megvitatott első normaszöveg-tervezete (a továbbiakban: Javaslat)[9] szembement a 2002. évi koncepcióval. A Javaslat és az indokolás szerint a különélő szülők megállapodhatnak a szülői felügyelet közös gyakorlásában anélkül, hogy a gyermek elhelyezéséről dönteniük kellene. Az indokolás hangsúlyozta, hogy a Javaslat nem tiltja a gyermek váltott elhelyezését, és a bíróság ilyen tartalmú egyezséget is jóváhagyhat. A Ptk. Szakértői Javaslata (2008), valamint a 2012-ben a kormány által benyújtott törvényjavaslat normaszövegében a 2005. évi Javaslathoz képest a közös szülői felügyeletet érintő érdemi változtatás nem volt tetten érhető.[10]
A jogalkotó tehát erősíteni kívánta a közös szülői felügyelet jogintézményét.[11] A Ptk. a Csjt. szabályozásához hasonlóan fenntartotta azt a kiindulópontot, hogy a szülői felügyeletet a szülők - megállapodásuk, a gyámhatóság vagy a bíróság eltérő rendelkezése hiányában - közösen gyakorolják akkor is, ha már nem élnek együtt.[12]
A Ptk.-ban tovább él a közös szülői felügyeletben való megállapodás lehetősége, továbbá új megoldás a szülői felügyelettel kapcsolatos jogok és kötelezettségek megoszthatósága.[13] A Ptk. a 2014-es hatálybalépésétől 2021 végéig fenntartotta azt az elgondolást, amely a kodifikáció során vita nélkül elfogadottá vált: nem tette lehetővé a közös szülői felügyelet bírósági elrendelését, így a bíróság a szülők megállapodása vagy egyezsége hiányában csak arról dönthetett, hogy melyik szülő gyakorolja a szülői felügyeletet.[14]
A 2022. január 1-jén hatályba lépett módosítás a szülői felügyelet tekintetében három lényeges módosítást hajtott végre. Egyfelől világossá tette, hogy a közös szülői felügyelet speciális változatának tekinti a váltott gondoskodást, másfelől lehetővé tette a közös szülői felügyelet (és azon belül a váltott gondoskodás) egyoldalú kérelemre történő elrendelését, végül a módosított szabályozás a bírósági rendezés esetére meghatározta a közös szülői felügyelettel, illetőleg váltott gondoskodással együtt szabályozandó körülményeket.
A Módtv. megtoldotta a Ptk. 4:164. § (1) bekezdését egy második mondattal, eszerint: "A közös szülői felügyelet
- 2/3 -
úgy is gyakorolható, hogy a szülők felváltva, azonos időtartamban jogosultak és kötelesek a gyermek nevelésére és gondozására." A módosítás ezzel - bár ilyen elnevezést nem használ - gyakorlatilag megadja a váltott gondoskodás fogalmát. A módosítás - első ránézésre - technikai jellegűnek tűnik, hiszen a Ptk. hatálybalépése óta a szülők a közös szülői felügyelet egyik formájaként a váltott gondoskodásban is megállapodhatnak. Mindazonáltal a szabályozás szűkre szabottsága miatt a közös szülői felügyelet helyes bírói gyakorlatát a Ptk. életbelépése óta egyfajta bizonytalanság lengte körül.
A zavart alapvetően az a szabályozási hiányosság okozta, hogy a Ptk. Családjogi Könyve úgy használja a közös szülői felügyelet fogalmát, hogy annak jelentéstartalmát mindmáig nem tisztázza. A közös szülői felügyelet ugyanis szűkebb értelemben csak a szülői felügyelettel járó jogok egyenlőségét foglalja magában (legal custudy), azaz a szülők együttesen gyakorolják a gyermek feletti szülői felügyeletből eredő jogokat és hozzák meg az életére kiható döntéseket, a gyermek azonban nem feltétlenül él felváltva mindkét szülőjével, különösen nem azonos (vagy nagyjából azonos) időtartamban; a Csjt. ebben a szűkebb jelentéstartalomban használta a fogalmat.[15] Tágabb értelemben viszont a közös szülői felügyelet nemcsak a szülői jogegyenlőséget garantálja, hanem a gyermek fizikai értelemben vett és a szülők között időben megosztott gondozását is felöleli (phyisical custudy), más megközelítésben a közös szülői joggyakorlás a gyermek tényleges gondozásának, nevelésének, tartózkodási helyének meghatározására is kiterjed, sőt, akár a gyermek azonos időtartamú nevelését, gondozását, vagyis az egyenlő időtartamonként váltakozó váltott gondoskodást is jelentheti.[16] Törvényi fogalom-meghatározás hiányában ugyanakkor nem volt világos, hogy a Ptk. Családjogi Könyve a korábbi szűk jelentéstartalom, a jogi értelemben vett közös szülői felügyelet helyett már a tágabb értelmezést tette magáévá, azaz beleértette a tényleges közös szülői gondoskodást is, ez a törvényalkotói szándék csak a 2005. évi Javaslatból, a 2008. évi Szakértői Javaslatból, valamint a Ptk. törvényi indokolásából olvasható ki. A Ptk. törvényi indokolása egy mondat erejéig utal arra, hogy "a közös szülői felügyeletet a szülők gyakorolhatják úgy, hogy a gyermek váltva az egyik vagy a másik szülőnél van elhelyezve, illetve megállapodhatnak abban is, hogy a gyermek állandóan az egyik szülőnél lakik és rendszeres időközönként kapcsolatot tart a másik szülővel."[17]
A normaszövegben nem kellőképpen hangsúlyozott változás és a Csjt. hatálya alatt beidegződött fogalomértelmezés szülte azt az öszvérmegoldást, amely a szülők közös felügyeletben való megállapodása esetére is lehetővé tette a kapcsolattartás szabályozásáról szóló egyezség bírósági jóváhagyását.[18] A közös szülői felügyelet fogalmának a Családjogi Könyvben tisztázatlan jelentése táptalajt adott olyan bírói gyakorlat kialakulásának is, amely szerint az egyik szülő szülői felügyeletre való feljogosítása mellett lehetőséget látott a "heti váltásos" kapcsolattartás szabályozására, vagyis az önálló szülői felügyeletet összemosta a váltott gondoskodással.[19]
Úgy tűnik, hogy a Módtv. által bevezetett változások a fenti fogalomzavarból eredő anomáliákat maradéktalanul továbbra sem küszöbölik ki. A Módtv. a közös szülői felügyelet fogalmát továbbra sem határozza meg. A Ptk. 4:164. § (1) bekezdés második mondata és a Ptk. 4:167/A. §-a a közös szülői felügyelet egyik változataként jelöli meg a váltott gondoskodást. Közös szülői felügyelet esetén a bíróság döntésének tartalmaznia kell a kapcsolattartás és a gyermek tartásának szabályozását is,[20] váltott gondoskodás esetén a kapcsolattartásról nem, a gyermek (kiegészítő) tartásáról is csak szükség esetén kell rendelkezni.[21] Ezekből az egyértelműsítő szabályokból az következik, hogy a Ptk. Családjogi Könyve a közös szülői felügyelet alatt elsősorban a közös szülői joggyakorlást (legal custudy) érti, ennek speciális változataként kezeli a gondozás-nevelés feladatait és a tartózkodási időt egyenlően megosztó közös szülői felügyeletet, a váltott gondoskodást.
A Módtv. a váltott gondoskodáson belül gyakorlatilag a paritásos váltott elhelyezést írja le. A nemzetközi szakirodalomban a váltott gondoskodásról ennél szélesebb értelemben beszélnek, és a gondozási-tartózkodási időtartam 1/3-2/3 arányú felosztását (kéthetes időkeretben 5 nap az egyik szülőnél és 9 nap a másiknál) már a
- 3/4 -
váltott gondoskodás fogalomkörébe sorolják. Az időkeret felosztásához a váltott elhelyezésre hosszú évtizedek óta berendezkedett és széles gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező amerikai jogrendszerekben különféle szülői tervminták (parenting plan) állnak rendelkezésre.[22]
Az egy jogalkotói döntés, hogy a váltott gondoskodás alatt hazánkban csak a paritásos váltott gondoskodás értendő. Ennek elrendelésére vélhetően csak kevés esetben lesz lehetőség, más módon, így a kiszélesített kapcsolattartással vegyes közös szülői felügyelet vagy önálló szülői felügyelet melletti kiterjesztett kapcsolattartással azonban biztosítható, hogy a gyermeknek mindkét szülőjével élő és szoros kapcsolata maradjon fenn. A közös szülői felügyeletnek azonban csak váltott gondoskodás vagy a szokásosnál szélesebb körű kapcsolattartás (kétheti időkeretben legalább négy-öt nap) biztosítása mellett van értelme, hiszen ha a gyermekről túlnyomórészt csak az egyik szülő gondoskodik, akkor ténylegesen is csak ez a szülő van abban a helyzetben, hogy a szülői felügyeleti jogokat gyakorolja. Ilyenkor indokolt esetben inkább egyes szülői felügyeleti jogok megosztása jöhet még szóba a szülők között.
A Ptk. kodifikáció 2002. évi koncepciója úgy foglalt állást, hogy a házasság felbontása vagy az életközösség megszűnése utáni közös szülői felügyelet az együttműködésnek oly magas fokát kívánja meg, amely csak az ezt a gyermek érdekében vállalni és teljesíteni kész szülők számára és egyetértésével biztosítható, ilyen szintű együttműködésre a szülők a különválást követően nem kötelezhetők.[23] Ez a "filozófia" gyűrűzött végig a Ptk. kodifikáció további menetén, ezt a megközelítést az elfogadott törvényhez fűzött indokolás is tartalmazza.[24]
A Módtv. ezen a helyzeten változtat. A Ptk. 4:167. § (1) bekezdését kiegészíti azzal a mondattal, hogy a bíróság az egyik szülő kérelmére is dönthet a szülői felügyelet közös gyakorlásáról, ha az a kiskorú gyermek érdekében áll. A Módtv. 88. §-a pedig beiktatta a Ptk.-ba a 4:167/A. §-át, amely lehetővé teszi a váltott gondoskodás bírósági elrendelését [Ptk. 4:167/A. § (1) bekezdés], és meghatározza, hogy ilyen esetben a bíróság dönt a szülő által önállóan gyakorolt gondoskodás időtartamának mértékéről a szünetek és az ünnepek időszakára is kiterjedően, a gyermek átadása, átvétele módjáról, továbbá szükség esetén a gyermek tartásáról is [Ptk. 4:167/A. § (2) bekezdés].
A Módtv.-hez fűzött törvényi indokolás a törvénymódosítás mellett három érvet sorakoztat fel. Egyrészt "a jogkeresők régi igényének tesz eleget a jogalkotó azzal, hogy biztosítja a közös szülői felügyelet bírói elrendelésének lehetőségét a gyermek érdekében abban az esetben is, ha ezt csak a szülők egyike kéri." Másrészt külföldi példákra utalva kifejti, hogy "a közös szülői felügyelet lehetőségének a házasság felbontását követő szélesebb körű biztosítása jogilag garantálja a szülő-gyermek kapcsolat teljességét." Végül a törvényalkotó kiemeli, "nem egységes a bírói gyakorlat a tekintetben, hogy a bíróság - a szülők egyetértése hiányában - a kapcsolattartásról való döntése során a gyermek váltott elhelyezésről rendelkezhet-e. [...] Ahhoz, hogy az effajta azonos intenzitású gondoskodás lehetőségének biztosítása a gyakorlatban megfelelően működjön, lehetővé kell tenni a bíró számára azt is, hogy az egyik szülő egyoldalú kérelmére dönthessen a szülői felügyelet közös gyakorlásáról."
Az új szabályozással a szülői felügyelet gyakorlásának alapstruktúrája változatlan maradt: a szülők mind az együttélésük alatt, mind az életközösségük megszűnését követően változatlanul közösen gyakorolják a szülői felügyeletet, és szülői jogaik is azonosak.[25] Nincs érdemi változás abban sem, hogy az életközösség megszűnését követően a szülői felügyelet a szülők megállapodásával[26] vagy ennek hiányában bírósági döntéssel rendezhető.[27] A módosítás az életközösség megszűnését követő szülői felügyelet bírósági rendezésében idéz elő gyökeres változást azzal, hogy a törvény a szülői felügyelet közös gyakorlása körében is döntési jogkört ad a bíróságnak, és akár az egyik szülő kérelme alapján lehetővé teszi a közös szülői felügyelet - vagy azon belül a váltott elhelyezés - bírósági elrendelését. Ez az új helyzet pedig egyenesen elvezet a bírói mérlegelés szempontrendszeréhez.
A szülői felügyelet bírósági rendezésének jogi szabályozása keretjellegű, a jogalkotó csak a mérlegeléshez szükséges sarokpontokat határozza meg: ezek a gyermek testi, szellemi és erkölcsi fejlődése, továbbá a gyermek érdeke.[28] Ezek a szempontok, alapvetően nem jogi természetűek és jogilag nehezen körülírhatók, ezért a bíróság bizonyítékértékelő, -mérlegelő tevékenységének kiemelt szerep jut.[29] Ahhoz, hogy a mérlegelés ne legyen önkényes, egységes elvekre és mérlegelési szempontrendszerre van szükség.
A Csjt. hatálya alatt a Legfelsőbb Bíróság a gyermekelhelyezés egységes szempontrendszerének meghatározására különös gondot fordított: 1961-ben elfogadta a
- 4/5 -
gyermekelhelyezésről szóló XXI. számú Polgári Elvi Döntését,[30] amit 1982-ben felváltott a gyermek elhelyezésével kapcsolatos szempontokról szóló 17. számú irányelv.[31] A Legfelsőbb Bíróság e két jogegységesítő eszköze több, mint fél évszázadra meghatározta a gyermekelhelyezési perek bírói gyakorlatának fő szempontrendszerét. A Ptk. hatálybalépésével a Kúria felülvizsgálta a régi Ptk. és a Csjt. hatálya alatt keletkezett jogegységesítő eszközök alkalmazhatóságát, és úgy döntött, hogy a 17. számú irányelvet az új Ptk. eltérő rendelkezései miatt már nem tartja irányadónak,[32] új jogegységesítő eszközt azonban nem fogadott el. Annak ellenére, hogy a 17. számú irányelv alkalmazhatósága megszűnt, a Kúria a szülői felügyelet rendezése és a rendezés megváltoztatása iránti perekben változatlanul figyelembe veszi a 17. számú irányelvben - különösen annak III. pontjában - kifejtett általános elvi szempontokat, és rendszeresen utal rá, hogy a bizonyítás eredményét az első- és másodfokú bíróságok az irányelvben szereplő szempontrendszer alapján értékelhetik, az a döntés meghozatalakor változatlanul támpontot nyújthat. A Kúria ugyanígy rendszeresen hivatkozik a Csjt. hatálya alatt hozott, a 17. számú irányelven nyugvó eseti és egyedi határozataira is. Mindamellett, hogy ez a gyakorlat közjogi szempontból nyilvánvalóan aggályos, a Ptk. gyökeresen új megközelítése és szabályrendszere miatt még a 17. számú irányelv III. pontjában foglaltak is több helyütt meghaladottak, az irányelvre való hivatkozás ezért kontraproduktív, gátolja a szülői felügyeletre vonatkozó új szabályrendszer szerves fejlődését. A Ptk. modern szabályrendszere mellett az új megközelítés igényét jelzi a Módtv. és annak törvényi indokolása, de az is, hogy a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara is új alapokra helyezte az igazságügyi pszichológiai vizsgálat módszereit.[33] Az kétségtelen, hogy a 17. számú irányelvnek van néhány olyan elvi alaptétele, amely a Ptk. hatálya alatt is megállja a helyét, az irányelv maradéktalanul alkalmazható része azonban olyan csekélyre zsugorodott, ami - véleményem szerint - egyre inkább elodázhatatlanná teszi, hogy az új szabályozáshoz új, egységesített szempontrendszer társuljon.
A közös szülői felügyelethez és a váltott gondoskodáshoz kapcsolódó mérlegelési szempontokat - hasonlóan a szülői felelősségnél vizsgálandó feltételekhez - többféleképpen szokták rendszerezni. A hagyományos felosztás objektív és szubjektív körülményeket különböztet meg. Mások célszerűbbnek látják a szülői és a gyermeki érdek oldaláról megközelíteni a vizsgálandó szempontokat. A szociológiai kutatások pedig tipikusan össztársadalmi, családi és egyéni kritériumokat (ezen belül is a gyermek és a szülők szempontjából) vizsgálnak.
Az alábbiakban a közös szülői felügyelet és különösen a váltott gondoskodás szempontjából vizsgálandó tényezőkről, az ahhoz szükséges lényeges feltételekről lesz szó. Valós hazai tapasztalatokról még a közös kérelemre megvalósult közös szülői felügyelet kapcsán sem lehet beszámolni,[34] emiatt hasznosak lehetnek az e tárgyban külföldi szakirodalmon alapuló hazai kutatások, valamint a külföldi szakirodalomban empirikus kutatások alapján megjelent tudományos eredmények.[35]
Természetes, hogy közös szülői felügyelet és váltott gondoskodás esetén is vizsgálni kell a szülők anyagi és lakáshelyzetének alakulását, így azt, hogy a gyermek tartása, gondozása, egészségügyi ellátottsága mindkét szülőnél megfelelően biztosított-e.
Rengeteg külföldi szociológiai kutatás támasztja alá azt a törvényszerűséget, hogy - az egyéb feltételek fennállása esetén - a magasabb képzettséggel és/vagy jó egzisztenciával rendelkező szülők számára lehet előnyös a váltott gondoskodás, mert ez a réteg tudja kellő biztonsággal vállalni a két, nagyjából azonos színvonalon felszerelt otthonnal és a gyermek rendszeres utaz(tat)ásával, taníttatásával, hobbijával járó anyagi terheket.[36] Fontos ugyanis, hogy a gyermek számára mindkét lakóhelyen olyan otthont kell létesíteni, ahol a gyermek jól érzi magát.
Lényeges az is, hogy a két szülő szocioökonómiai státusza közel azonos legyen, ellenkező esetben a szülők között versengést (ezáltal vitaforrást), a gyermekben pedig belső felszültséget (-l) (lojalitás konfliktust) idézhet elő, hogy az egyik szülő permanensen jobb anyagi feltételeket tud biztosítani. Természetesen ez a probléma a szülők közötti megfelelő együttműködéssel és kiegészítő tartásdíjjal kiegyensúlyozható.
A váltott gondoskodás amiatt is előnyös lehet a rendezett anyagi helyzetű szülők számára, mert a szülői feladatokat könnyebben össze tudják egyeztetni a munkájukkal, hivatásukkal.
- 5/6 -
A szülők különélésének egyik következménye az, hogy már nem ugyanott élnek, és amennyiben kiterjesztett kapcsolattartás vagy váltott gondoskodás valósul meg a szülők és a gyermek között, elsősorban a gyermek számára lényeges a két otthon és a közöttük lévő földrajzi távolság áthidalhatósága.
A gyermeknek közlekednie kell a szülők otthona között, s amennyiben óvodás- vagy iskoláskorú, mindkét szülő otthonából önállóan el kell jutnia az óvodába, iskolába. Azokban az országokban, ahol lehetőség van a váltott gondoskodás bíróság általi elrendelésére, a gyermek számára fontos helyszínek (iskola, zeneiskola, edzés stb.), barátok, rokonok problémamentes és a gyermek számára nem megterhelő elérhetősége lényeges szempont. Fontos tehát felmérni, hogy a gyermek utazása, utaztatása a két otthon között, valamint a gyermek által rendszeresen elérni kívánt helyek és a két otthon között aggálytalanul megoldható-e, annak mi lehet a módja. A tömegközlekedés igénybevétele általában több időt igényel, mint az autóval történő közlekedés. A váltott gondoskodás értelemszerűen nem vezethet például olyan eredményre, hogy a gyermek valamilyen régóta űzött tevékenységét, hobbiját amiatt lesz kénytelen abbahagyni, mert az egyik szülőtől nem vagy lényegesen nagyobb tehervállalással tud csak eljutni bizonyos helyekre.
A logisztikai tényezőn túl nem elhanyagolható szempont annak anyagi vonzata. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ha az egyik szülőtől bizonyos helyek csak gépjárművel érhetők el, fel kell mérni, hogy az anyagi tehervállalásnak, illetve az utaztatás rendszeres megszervezésének van-e realitása (kialakult gyakorlata).[37]
A külföldi szakirodalomban mára általánosan elfogadott tétel, hogy ha a szülők viszonylag közel laknak egymáshoz, akár egy településen belül, az nagyobb valószínűséggel eredményezi a váltott gondoskodás sikerét.[38]
A 20. század második felében viszonylag egyértelmű társadalmi elvárás alakult ki azzal kapcsolatban, hogy az apák is egyre nagyobb részt vállaljanak a gyermekek életében mind tárgyi-gondozási, mind érzelmi-kötődési szempontból.[39] A 17. számú irányelv erre a társadalmi elvárásra reagált akkor, amikor a házastársi (helyesen: szülői) egyenjogúság elvét a háztartási feladatok ellátásának oldaláról közelítette meg, és tette azt a szülői felügyeletről való döntés egyik lényeges szempontjává.[40]
A váltott gondoskodás vagy kiterjesztett kapcsolattartással kevert közös szülői felügyelet esetén változatlanul szempont, hogy a szülő - legyen az anya vagy apa - a gyermeknevelés és a gyermekellátás mindennapi feladataiból ki tudja venni a részét, aktívan törődő szülő legyen, erre legyen meg a belső indíttatása. Nyilvánvaló tehát, hogy a szociológiai és pszichológiai kutatások alapján ez a tényező legalább annyira objektív, mint szubjektív kritérium: több kutatás rávilágított például arra, hogy azok az apák, akik szoros kapcsolatban állnak a gyermekükkel, általában a gyermeknevelés más feladataiból is kiveszik a részüket, például az anyagi biztonság megteremtéséhez is nagyobb mértékben járulnak hozzá és a szülői döntéshozásban is nagyobb részt vállalnak.[41]
A gyermekellátásban való közreműködés kétségtelenül az együttélés alatti szülői feladatmegosztás módjának, körülményeinek, továbbá az életközösség megszűnése óta eltelt időben kialakult gyakorlatnak a megismerése útján tárható fel legmélyebben, ezek a peradatok engednek következtetni a jövőbeli szülői attitűdre. Az együtt élő családon belül azonban gyakori, hogy a szülők között a feladatok megoszlanak, így bizonyos feladatokat kizárólag vagy túlnyomórészt az egyik, másokat pedig a másik szülő végez, sőt egyre gyakrabban előfordul a módosabb családoknál a háztartási kisegítő igénybevétele. Ilyen esetben önmagában annak nem lehet döntő jelentőséget tulajdonítani, hogy a gyermek alapszükségletei körüli egyes teendőket (például étkeztetés, tisztába tétel, betegség esetén ápolás, fürdetés, játék, meseolvasás, óvodába vitel) ki végezte vagy ki végezte nagyobb részben, sőt annak sem, hogy ki képes és ki nem azok ellátására, hanem inkább az a lényeges szempont, hogy a személyes gondoskodás feladataiban kevésbé részt vállaló szülő a megváltozott viszonyok között képes-e adekvátan helyettesíteni a másik szülőt, az általa korábban nem végzett gondoskodási feladatokat átvállalni és megfelelően ellátni (akár segítséggel is). Az természetesen nyilvánvaló, hogy az a szülő, aki az együttélés alatt - bár volt rá lehetősége - a gyermekgondozás napi rutinjának döntő része alól kivonta magát, a gyermek körüli teendőket bizonyítottan elhanyagolta, a váltott gondoskodás bírói elrendelésére nem számíthat.
A Ptk. a közös szülői felügyelet és a váltott gondoskodás bírósági elrendelésének gátját abban látta, hogy annak
- 6/7 -
elengedhetetlen feltétele a szülők közötti teljes egyetértés, maximális együttműködési készség: a közös szülői felügyelet ugyanis olyan magas fokú együttműködési hajlandóságot feltételez, amely az egyik szülő tiltakozása, elzárkózása esetén nem valósulhat meg.[42] Ugyanezt a felfogást közvetítette a Legfelsőbb Bíróság 17. számú irányelve, amely kifejtette: közös szülői felügyelet gyakorlását a jogszabály csak a szülők közötti teljes egyetértés, maximális együttműködési készség esetén teszi lehetővé.[43]
A Módtv. szemléletváltást követel a szülőktől és a bíróságtól is, ugyanakkor - véleményem szerint - hiba lenne ezt úgy értelmezni, hogy a jogalkotó az együttműködési (kooperációs) képességet kiiktatta a közös szülői felügyelet szempontrendszeréből. Először is fontos tisztázni, hogy az együttműködési készség (hajlandóság) nem azonos a pszichológiai értelemben vett együttműködési képességgel.[44] A Ptk. paradigmaváltásába álláspontom szerint nem kell többet "belelátni", mint hogy a jogalkotó el kívánta hárítani a közös szülői felügyelet elrendelése elé tornyosuló formális akadályt, amely az egyik szülő - akár észszerű indok nélküli - tiltakozása miatt, de a gyermek érdekével vagy kívánságával szemben meggátolta a közös szülői felügyelet megvalósulását. A jogszabályváltozás tehát azt juttatja kifejezésre, hogy a jogalkotó az ilyen értelemben vett együttműködési hajlandóság hiányának a továbbiakban nem tulajdonít érdemi jelentőséget, vagyis az új szabályozást helyesebb olyan súlyponteltolódásként értékelni, hogy indokolt esetben a közös szülői felügyeletet ellenző szülő véleményével szemben is keresztülvihető a gyermek érdeke (véleménye, akarata). Ilyen összefüggésben utal a Módtv. fentebb idézett törvényi indokolása az európai országok példájára a közös szülői felügyelet főszabálykénti érvényesülése kapcsán, hiszen azokban az országokban, ahol akár a közös szülői felügyelet, akár a váltott gondoskodás főszabályként érvényesül, önmagában az, hogy a szülők egyike ezt a megoldást ellenzi, nem akadálya a közös szülői felügyelet elrendelésének.[45]
Ez viszont korántsem jelenti azt, hogy a gyermek érdekében való együttműködési készség hiánya vagy alacsony volta - különösen a közös szülői felügyeletet kérő szülő oldalán - ne lenne lényeges szempont a közös szülői felügyelet iránti kérelem mérlegelésekor. Ez következik a Ptk. több elvi jellegű rendelkezéséből,[46] de - argumentum a contrario - abból is, hogy a Ptk. változatlanul érvényes 4:170. § (2) bekezdése szerint a közös szülői felügyelet megszüntetésének törvényi feltétele, ha annak gyakorlása során a szülők már nem tudnak együttműködni.[47] A Módtv. indokolása is hangsúlyozza: "Lényeges, hogy különélő szülők esetén a szülői felügyelet közös gyakorlásának elrendelése ne okozzon zavart a gyermek fejlődésében, mindennapjaiban. Nyilvánvaló, hogy ennek elrendelésére a körülmények széleskörű bírói mérlegelését követően csak akkor kerülhet sor, ha a bíró a szülők és gyermek meghallgatását követően meggyőződik arról, hogy valóban ez a döntés a gyermek számára a legkedvezőbb."[48] Márpedig a szülőtől elvárható, átlagos együttműködési képesség hiánya a rendszeresen feszült családi kapcsolatok konzerválódásának táptalaja, állandó viták melegágya, amely veszélyezteti a gyermek kiegyensúlyozott életvitelét, vagyis a gyermek érdekével ellentétes tényező.[49] Ahhoz, hogy a váltott elhelyezés betölthesse rendeltetését, a szülők részéről igen nagymértékű rugalmasság és az szükséges, hogy érzékenyen reagáljanak a gyermek reális szükségleteire.[50] A szülők kooperációja - annak érdekében, hogy a már nem együtt élő családként funkcionáló, ugyanakkor őket az életük végéig elkísérő kapcsolatrendszert a gyermek érdekében minél inkább kiegyensúlyozottan működtessék - lehet a kulcs ahhoz, hogy a gyermek ne azt érezze, ő "fizetett meg" a szülők válásáért, hanem azt, hogy a szülők az életükben előállt változások mellett is együtt, összefogva mindent megtesznek az ő jóllétéért.
A gyermeki érdek elsődlegessége mellett az állandóság követelménye az, ami olyan mélyen beivódott a gyermekelhelyezési, illetőleg szülői felügyeleti jogvitákat érintő ítélkezés "kollektív tudatába", hogy a hazai családjog egyik érinthetetlennek tűnő "szent tehenévé" vált. Ez a kivételes karrier annak köszönhető, hogy az állandóság a Csjt.-n alapuló bírói gyakorlat egyik vezérelve volt, amelyet a Legfelsőbb Bíróság az aktuális jogegységesítő eszközeivel permanensen életben tartott.
Az elv a Csjt. hatálybalépését követő bírói gyakorlatban szinte azonnal megjelent, és a Legfelsőbb Bíróság gyermekelhelyezésről szóló XXI. számú Polgári Elvi Döntése azt meg is erősítette, kimondva, hogy a gyermek elhelyezésénél az állandóságra messzemenően törekedni kell.[51]
- 7/8 -
A XXI. számú PED-et 1982-től felváltó 17. számú irányelv[52] az elvet megszilárdította, sőt, kiemelt jelentőségét még inkább hangsúlyozta. Az irányelv kifejti: "A gyermek egészséges személyiségfejlődését az segíti elő, ha megszokott környezetében, őt szeretettel körülvevő személyek gondozásában nevelkedhet. A gyermeknek biztonságérzetet nyújt a megfelelő környezet állandósága, a környezetváltozás, az elhelyezés váltogatása viszont szorongást, félelemérzetet kelthet benne. Ennek a személyiségre károsan ható következményeitől a szülők kötelesek a gyermeket megvédeni. Az állandóság követelményének érvényre juttatásánál a gyermek és a szülő közötti személyes kapcsolatnak és nem a lakóhelynek van elsődleges jelentősége. Az egészséges fejlődést elősegítő környezetben való megmaradás biztosítása olyan fontos szempont, amelyet a gyermekelhelyezésnél figyelembe jövő körülmények között jelentőségének megfelelően kell értékelni, a gyermeket az indokolatlan környezetváltozás izgalmaitól, az ezzel járó megrázkódtatásoktól meg kell kímélni."[53]
A környezeti állandóság elve tehát nemcsak szervesen beépült a gyermekelhelyezési perek bírósági gyakorlatába, hanem annak egyik tartópillérévé is emelkedett. Az elv az új Ptk. hatálya alatt is mindmáig érvényesül az alsóbb fokú bíróságok gyakorlatában, a kúriai gyakorlatban egyre inkább háttérbe szorul.
Megítélésem szerint az elv eredeti jelentéstartalmában már az új Ptk. hatálybalépésekor is meghaladott volt, a Módtv. elfogadásával viszont fenntarthatatlanná vált, hiszen a közös szülői felügyelet, illetőleg a váltott gondoskodás a környezeti állandóság elvével összeegyeztethetetlen. A gyermekek életében a változás természetszerűleg folyamatosan jelen van. Születésük után folyamatosan fejlődnek és tanulnak, bölcsődések, óvodások, majd iskolások lesznek. Ezzel a fizikai környezetük és az őket körülvevő személyek is folyamatosan változnak: új bölcsődei gondozók, óvó-, tanító- és tanár nénik jönnek-mennek, változik az edzők, fejlesztőpedagógusok, zenetanárok személye, a baráti társaság, az érdeklődési kör, táborokba járnak, nagyszülőkhöz, nagynénikhez, nagybácsikhoz mennek, testvéreik születnek, előfordul, hogy új helyre költöznek stb.[54] Amennyiben az élet különféle változásai előrelátható, kiszámítható módon érik a gyermeket, akkor nem "traumatizálódik" ezektől a körülményváltozásoktól, hanem alkalmazkodik hozzájuk. A döntő jelentősége annak van, hogy a szülő(k) mennyire képes(ek) ezt a kiszámítható közeget megteremteni a gyermek életében.
A környezeti állandóság szempontját tehát véleményem szerint fel kell váltania az előreláthatóság, valamint a kiegyensúlyozott életvitel biztosítása követelményének. Ezek az elvek sokkal inkább összhangban vannak a Ptk. szellemiségével és a gyermek érdekével is. A Ptk. 4:164. § (2) bekezdése elvi éllel mondja ki, hogy a különélő szülőknek a közös szülői felügyelet gyakorlása során biztosítaniuk kell gyermekük kiegyensúlyozott életvitelét. Habár a Ptk. ezt a szabályt nem a szülői felügyelet bírósági rendezésénél, hanem a szülők megállapodásánál fogalmazza meg szülői kötelezettségként, az adott körülmények közötti lehető legkiegyensúlyozottabb életvitel lehetőségének biztosítása véleményem szerint a szülői felügyeletről való bírói döntés egyik vezérmotívuma, a gyermeki érdek realizálása. Hozzá kell tenni, hogy ez egyáltalán nem esik távol a Csjt. alatt kimunkált gyakorlattól, hiszen a 17. számú irányelv III. pontja is kiemeli "az egészséges fejlődést elősegítő környezetben való megmaradás" biztosítását.
A váltott gondoskodás "költöző madárrá" változtatja a gyermeket, mindenképpen terhet ró rá, meg kell fizetnie "annak az árát, hogy mindkét szülővel szoros kapcsolatban maradjon".[55] Emiatt talán a leglényegesebb szubjektív feltétel az érintett gyermek alkalmazkodási képessége ehhez az új életmódhoz, ez a gyermeki érdek vizsgálatának - véleményem szerint - az egyik súlyponti követelménye.
A hazai pszichológiai kutatások elenyészőek ebben a körben, inkább csak részkérdéseket vizsgálnak. A modern külföldi kutatások szerint a gyermek alkalmazkodási képessége (child adjustment) több tényezőből tevődik össze: az érzelmi (pszichológiai) alkalmazkodási képességen túl ide tartozik a megküzdési képesség és a gyermek általános tűrőképessége. Ezek a szempontok részben pszichológiai szakkérdések, de a gyermek meghallgatása is értékes adatokat szolgáltathat arra, hogy a gyermek miként éli (élné) meg a "vándor" életmódot.
Az utóbbi években az egyik legvitatottabb kérdés az volt, hogy melyik korosztály számára lehet kedvező a váltott gondoskodás. Úgy tűnik, hogy három éves kor alatt ellenjavallt, mert a gyermek biztonságos kötődési képességének kialakulását veszélyezteti a túl hosszú ideig tartó, illetőleg túl gyakran bekövetkező elszakítás az elsődleges személytől.[56] A legjobban az óvodás és kisiskolás gyerekek képesek alkalmazkodni ehhez a változáshoz, kamaszok viszont gyakran az időbeosztásuk széttördelését láthatják a kétlaki életben, ezért sokszor elzárkóznak tőle.
A gyermekek egyes mentális betegségei, személyiségzavarai is kizárják a váltott gondoskodást: ilyen például a szorongásos zavarra való hajlam vagy egyes viselkedési zavarok.[57] Ugyanakkor egy nagyívű amerikai kutatás megdöntötte azt a tévhitet, hogy a figyelemza-
- 8/9 -
varral (ADHD) vagy autizmussal (ASD) küzdő gyermekek esetén a mentális betegség eleve kizárja a váltott gondoskodás lehetőségét, bizonyos esetekben ugyanis a környezetváltozás javított a gyermekek általános állapotán.[58] Természetesen ez az eredmény inkább csak annak szemléltetésére alkalmas, hogy a gyermek mentális zavara sem feltétlenül döntő jelentőségű a váltott gondoskodás ellenében.
Általában kizárja a váltott gondoskodás elrendelését, ha a gyermeknek szimbiotikus jellegű kapcsolata van valamelyik szülővel.[59]
Az, hogy a gyermek érzelmileg miként tudja feldolgozni az ilyen jellegű változásokat, mindig egyedileg és körültekintően vizsgálandó körülmény. Az introvertáltabb gyerekeknél például a gyakori környezetváltozás nem kívánt érzelmi megterhelést válthat ki, ezek a hangulatingadozások pedig hosszú távon károsak lehetnek a gyermek mentális egészségére.[60]
A váltott gondoskodás és a tágabb kapcsolattartással vegyülő közös szülői felügyelet iránti kérelemről való döntésnél változatlanul igaz a 17. számú irányelvnek az a követelménye, hogy a "bíróságnak gondosan vizsgálnia kell, hogy a szülőket az egyéniségük, életmódjuk, erkölcsi tulajdonságaik, alkalmassá teszik-e a gyermek nevelésére. Figyelembe kell vennie a gyermekhez való ragaszkodás őszinteségét, a gyermeknek a szülő iránt táplált érzelmeit, a gyermeknek az egyik vagy másik szülőhöz való kötődését, a szülő nevelési képességét [...]."[61]
Azt azonban szem előtt kell tartani, hogy megdőlt az a régóta hivatkozott elv, miszerint: "nem a gyermekkel eltöltött idő mennyisége, hanem a minősége számít". A legfrissebb kutatások szinte kivétel nélkül azt bizonyították, hogy a gyermekkel eltöltött idő és a kötődés mértéke korrelál. Minél több időt tölt a gyermek a szülővel, annál szorosabban fog kötődni hozzá. A gyermek általános jólléti mutatói akkor a legjobbak, ha mindkét szülőhöz egyformán kötődik.[62] Alapvetően ez az az új elv, ami alapján külföldi bíróságok egyre több időt ítélnek a különélő szülőknek. Márpedig ha a gyermek mindkét szülője iránt erős pozitív érzelmeket táplál, csak egyéb súlyos kizáró körülmény vezethet oda, hogy az egyik szülőt a gyermek életének jelentős részéből kizárjuk, mert az ilyen döntés valójában az egyik szülő elvesztéséhez vezet.
Véleményem szerint pont ennek elkerülése érdekében újra kell gondolni azt a bírói gyakorlatot, amely a szülői felügyeletről való döntés során a személyiségjegyek értékelésének tulajdonít döntő jelentőséget olyankor, amikor az objektív és szubjektív tényezők (nevelési képesség, kötődés) nagyjából azonosak. A Kúria több eseti döntésben foglalt állást úgy, hogy ha mindkét szülő alkalmas a gyermeknevelésre és a gyermekeik hasonló mértékben kötődnek mindkettőjükhöz, az egyik szülő - aggálytalan szakértői vélemény alapján megállapított - kedvezőbb személyiségjegyeinek értékelése és a szülők egymással szemben tanúsított magatartása lehet a döntő szempont, ami alapján a bíróság a szülői felügyeletről dönthet; az egyéb bizonyítékok mellett ugyanis a szülők viselkedéséből vonható le következtetés a gyermek hosszú távú érdekének megfelelő nevelésre, a gyermek érdekében álló együttműködési készségre.[63] Ez a gyakorlat nyilvánvalóan egy kényszer szülte szükségmegoldás volt arra az esetre, ha az ennél sokkal lényegesebbnek minősülő nevelési képesség és a kölcsönös szülő-gyermek kötődés alapján nem lehetett az alkalmasabb szülőt kiválasztani. Az együttműködési készséggel kapcsolatosan a fentebb kifejtettek irányadók, azonban az új szabályozás mellett egy-egy negatívabb színezetű személyiségjegy vagy az életközösség megszűnése után történt egy-egy jelentéktelenebb esemény kiragadása nem vezethet oda, hogy pusztán ezek miatt veszítse el a szülő a szülői felügyeleti jogainak jelentős részét.
Váltott gondoskodásra irányuló kérelem esetén hangsúlyosan értékelendő a gyermek érdeke, vagyis annak bizonyítottsága, hogy mindennapi életvitelének, nevelésének és gondozásának feltételei mindkét szülőnél megfelelően biztosítottak-e.[64] A bíróság feladata a "gyermeki érdek" vizsgálata során egy arányossági teszt lefolytatása, amit a külföldi szakirodalom gyakran "best interest" tesztként emleget: azt kell mérlegre tenni, hogy a gyermek szempontjából a váltott gondoskodással járó előnyök meghaladják-e az azzal járó hátrányokat. Kedvező lehet az, ha a végleges döntés előtt - akár a per folyamatban léte alatt - egy időszakra kipróbálható a váltott gondoskodás, mert annak tapasztalatai mind a gyermek, mind a szülők hozzáállásáról és a szülői felügyelet működőképességéről sokat elárulhat.
- 9/10 -
A Módtv. a közös szülői felügyelet és a váltott gondoskodás egyoldalú kérelemre történő elrendelésének lehetővé tételével kibővíti a korábbi szabályozás szerint meghozható döntések körét, hogy a bíróság a gyermek számára legkedvezőbb határozatot hozhassa meg. A jogalkotó színesíti a bíró döntési palettáját: az önálló szülői felügyelet (akár kibővített kapcsolattartással), illetve a szülői felügyeleti jogok megosztása mellett már lehetőség van a szélesebb körű "kapcsolattartással" vegyített közös szülői felügyelet és a váltott gondoskodás bírósági elrendelésére is. A jogszabályi rendelkezésekből olyan következtetés nem vonható le, hogy a közös szülői felügyelet a módosítástól kezdve a szülői felügyelet bírói rendezésének főszabályává válik, hiszen a szülői jogközösség főszabálya [Ptk. 4:164. § (1) bekezdés] csak a szülők egymás közötti viszonyában értelmezhető és kizárólag a szülői felügyeleti jogokról szól, a szülői felügyelet tényleges gyakorlására és a bírósági rendezésre nem vonatkoztatható. Ebből fakadóan a magam részéről tévesnek tartom azt a megközelítést, hogy a bíróságnak tulajdonképpen "csak" arról kell döntenie, hogy "fenntartja-e" az életközösség megszűnése után ex lege fennmaradó közös szülői felügyeletet. A Ptk. 4:164. § (1) bekezdése szerinti szülői jogközösség ugyanis magából a szülői minőségből (a rokoni kapcsolatból) fakad, ugyanakkor a bíróságnak a szülői felügyelet rendezésére irányuló jogvitában nemcsak a jogokról, hanem a szülői felügyelet életközösség megszűnése utáni tényleges "működtetéséről", vagyis ilyen értelemben a szülő és gyermek közötti teljes viszonyrendszer "átrendezéséről" kell döntenie: a bíróság feladata az, hogy a közös gyermek(ek) számára megtalálja az ideális megoldást a megváltozott körülmények között.
Mindazonáltal az kétségtelen, hogy amennyiben az egyik szülő a közös szülői felügyelet elrendelésének bármelyik formáját kérelmezi, a bíróság számára ez többletfeladatot fog jelenteni, és amennyiben nem e kérelem szerint dönt, a bírói döntés indokolásának először arra kell kiterjednie, hogy a közös szülői felügyelet (váltott gondoskodás) elrendelését miért nem tartotta indokoltnak. Megítélésem szerint attól nem kell tartani, hogy a váltott elhelyezések száma el fog szaporodni, hiszen ahogy a fentiekből is látható, a váltott gondoskodás csak olyan esetekben lehet reális opció, ahol a szülői felügyelet rendezésének objektív és szubjektív kritériumai mindkét szülő esetében nagyjából azonos szinten biztosítottak, és az a gyermek érdekét is szolgálja.
A Ptk. a hatálybalépésekor megszilárdította a közös szülői felügyelet jogintézményét, 2014-től a szülők megállapodása akár a váltott gondoskodásra is kiterjedhet. A 2022. január 1-jétől hatályos módosítás újabb lépést tett a közös szülői felügyelet erősítésének irányába: a szülők egybehangzó megállapodása mellett a bíróság is döntési jogkört kapott. Ez a lépés megítélésem szerint inkább jelképes, mint határozott, hiszen a Módtv. a váltott gondoskodásnak csak a paritásos változatát teszi lehetővé, amely jellegéből adódóan és az összes szempontot együttesen értékelve várhatóan csak kevés esetben lesz reálisan kivitelezhető megoldás, ugyanakkor kísérleti jelleggel alkalmas lehet a jogintézmény előnyeinek és hátrányainak megfontolt hazai feltérképezésére.
Ettől függetlenül úgy vélem, hogy a váltott gondoskodás bírósági elrendelésének lehetősége üzenet a különvált szülők és a jogalkalmazók felé, a Módtv. a szülői felügyelet rendszerszintű átalakításának köztes állomása. A módosítás már rövidtávon elvezethet a válófélben lévő szülők hatékonyabb párbeszédéhez, és aláhúzza annak jelentőségét, hogy a szülői felelősség valóban komoly, minősített "felelősség". A bírói jogalkalmazás pedig az egyik vagy másik szülő közötti "szűkös" választás helyett differenciáltabb döntési helyzetbe kerül.
A változás hosszabb távon utat nyithat a közös szülői felügyelet szerves hazai fejlődésének irányába. A jogszabályszöveg pontosításával a váltott gondoskodás másik altípusa, az ingamodell is meghonosítható lenne, ez gyakorlatilag az aszimmetrikus váltott gondoskodás, amikor a gyermek nem egyenlő időtartamot tölt az egyik, illetőleg a másik szülőnél. Úgy vélem, hogy a bíróság számára ez a modell biztosítana igazán széleskörű döntési kompetenciát, és ez felelne meg igazán a nemzetközi trendeknek is. És ha valóban az a cél, hogy - ahol ennek feltételei adottak - a szülői felügyelet rendezése a közös szülői felügyelet irányába terelődjön, ehhez szükség lenne megadni a bíróság számára a megfelelő egyéb eszközöket. A közös szülői felügyelet bírói elrendelése sikerének egyik kulcsa ugyanis a valós együttműködés: ugyanakkor nem hagyatkozhatunk kizárólag arra, hogy a szülők "majd valahogy megtanulják az együttműködést", érdemes lenne őket erre - mediáció, családterápia, válási terápia vagy egyéb támogató módszerek, ismeretterjesztés segítségével - felkészíteni.[65] Az ilyen döntést megkönnyíthetné az is, ha a bíró - a francia szabályozáshoz hasonlóan - a per alatt próbaképpen elrendelhetné a váltott gondoskodást.
Végül a Módtv. újabb indokot szolgáltat arra, hogy a szülői felügyelet avítt bírói mérlegelési szempontrendszerét a 21. századi családjogi elvek mentén újrafogalmazzuk. A jogszabálymódosítás többek között amiatt megosztó a közvélemény számára, mert a közös szülői felügyelet megvalósulása kapcsán korábban túlhangsúlyozott együttműködési feltétel szerepét az egyoldalú kérelemre is elrendelhető váltott gondoskodás bevezetésével - egyébként helytállóan - gyengíti, és világosan kifejezésre juttatja, hogy az együttműködési feltétel nem válhat "fegyverré" a szülő kezében, az visszaélésszerűen, a gyermek érdekével (kívánságával) szemben nem használható fel. Ugyanakkor fontos lenne a 17. számú irányelvből fakadó többi szempontot a maguk komplexitásában felülvizsgálni, a régi elveket megrostálni, szükség esetén az újakat megfogalmazni, és nem utolsósorban az egyes szempontok között egyensúlyt teremteni. ■
JEGYZETEK
[1] Kőrös András: Különélő szülők - közös szülői felelősség, első lépések a Ptk. szülői felügyeletre vonatkozó szabályainak gyakorlatában. In: Gárdos-Orosz Fruzsina-Menyhárd Attila (szerk.): Az új Polgári Törvénykönyv első öt éve. Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézete, Budapest, 2019, 84. o.
[2] Összességében a 2017-ben történt válások mintegy 15 500 kiskorú gyermek további sorsára gyakoroltak hatást. Vö.: A válások demográfiai jellemzői, Központi Statisztikai Hivatal, Statisztikai Tükör (2019.03.28), 7-8. o.
[3] Spéder Zsolt: Ellentmondó elvárások között... Családi férfiszerepek, apaképek a mai Magyarországon. In: Pongrácz Tiborné (szerk.): A családi értékek és a demográfiai magatartás változásai. KSH, Népességtudományi Kutatóintézetének Kutatási Jelentései. 2011 (91), 129-149. o.; Szalma Ivett - Rékai Krisztina: Szülői felügyeleti jog, kapcsolattartás és tartásdíjfizetés a különélő magyar szülők gyakorlatában. Szociológiai Szemle 2019/4., 83-114. o.
[4] Bergström, M. - Fransson, E. - Hjern, A. - Köhler, L. - Wallby, T. (2014): Mental health in Swedish children living in joint physical custody and their parents' life satisfaction: A cross-sectional study. Scandinavian Journal of Psychology 55(5), 433-439. o.; Bergström, M. - Fransson, E. - Modin, B. - Berlin, M. - Gustafsson, P. A. - Hjern, A. (2015): Fifty moves a year: Is there an association between joint physical custody and psychosomatic problems in children? Journal of Epidemiology and Community Health 69(8), 769-774. o.; Carlsund, Å. - Eriksson, U. - Sellström, E. (2012): Shared physical custody after family split-up: Implications for health and well-being in Swedish schoolchildren. Acta Paediatrica 102(3), 318-323. o.; Fransson, E. - Låftman, S. B. - Östberg, V. - Hjern, A. - Bergström, M. (2018): The living conditions of children with shared residence - the Swedish example. Child Indicators Research 11(3), 861-883. o.
[5] Szeibert Orsolya: Együtt a házasság felbontása után is? A közös szülői felügyelet és a váltott elhelyezés európai tendenciái. Családi Jog 2012/4., 1-11. o.
[6] Magyar Közlöny 2002/15. II. (2002. január 31.).
[7] Tematikával együtt: Magyar Közlöny 2003. évi különszám.
[8] Lásd a hazai jogfejlődés részletesebb bemutatását: Szeibert Orsolya: Új mérföldkő a hazai családjogi szabályozásban: a bíróság által elrendelhető közös szülői felügyelet és váltott gondoskodás. Családi Jog 2022/1. 10-15. o.
[9] Polgári Törvénykönyv Harmadik Könyv. Családjog. Javaslat - normaszöveg és indokolás. Közzétéve: Kőrös András: "Fontolva haladás" - az új Ptk. Családjogi Könyve. 7. Rész: A szülői felügyelet III. fejezet. Családi Jog 2006/4., 1-9. o.
[10] Kőrös András - Makai Katalin: Harmadik Könyv. Családjog. In: Vékás Lajos (szerk.): Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez. Complex, Budapest, 2008., 391-569. o.; Szeibert Orsolya: A Családjogi Könyv rendelkezéseinek formálódása a Polgári Törvénykönyv kodifikációja folyamán. In: Vékás Lajos (szerk.): Fejezetek a Polgári Törvénykönyv keletkezéstörténetéből. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2018., 141-188. o.; Kőrös András: Az új Ptk. Családjogi Könyve - a 2013. évi V. törvény és a Szakértői Javaslat összevetése: Második rész: Rokonság, szülői felügyelet, tartás, gyámság. Családi Jog 2013/4., 1-8. o.
[11] Kőrös András: Az új Ptk. Családjogi Könyve - a 2013. évi V. törvény és a Szakértői Javaslat összevetése: Második rész: Rokonság, szülői felügyelet, tartás, gyámság. Családi Jog 2013/4., 4. o.
[12] Ptk. 4:164. § (1) bekezdés.
[13] Ptk. 4:165. § (1)-(2) bekezdés.
[14] Ptk. 4:167. § (1) bekezdés.
[15] A fogalomelhatároláshoz a hazai szakirodalomból lásd különösen: Weiss Emilia: A szülői felügyeleti jogok közös gyakorlása a házasság felbontása után. Jogtudományi Közlöny 1980/7., 411-421. o.; Szeibert Orsolya: Együtt a házasság felbontása után is? A közös szülői felügyelet és a váltott elhelyezés európai tendenciái. Családi Jog 2012/4., 1-11. o.; Szeibert Orsolya: A váltott gondoskodás szabályozása, elterjedtsége és a gyermekre gyakorolt hatása. Családi Jog 2017/1., 38-43. o.; Visontai-Szabó Katalin: A szülői felügyelet rendezésének főbb európai modelljei. Acta Universitatis Szegediensis 2015., 161-174. o.; Visontai-Szabó Katalin: A szülői felügyelet rendezésének jogi keretei és pszichológiai háttere különös tekintettel a szülői felügyelet közös gyakorlására. Glossa Iuridica 2021/4., 73-94. o.; Bíró Eszter: A közös szülői felügyelet és a különélő szülő jogai. In: Fónai Mihály - Csűrös Gabriella (szerk.): Studia Iuvenum ad 2009, Debrecen, 2009., 79-93. o.
[16] A külföldi szakirodalomban eltérő szakkifejezéssel különítik el a két jogintézményt. Az angol szaknyelvben a jogi értelemben vett közös szülői felügyeletet leggyakrabban a "joint legal custody", "shared legal custody", "shared parental responsibility", a váltott gondoskodást leggyakrabban a "joint physical custody", "shared physical custody", "shared residential custody", "shared-time parenting", "dual-residence" fogalmakkal illetik. A francia nyelvű szakirodalomban a közös szülői joggyakorlásra általában a "garde légale conjointe", a "garde légale partagée", a "responsabilité parentale partagée" és a "partage de la responsabilité parentale" kifejezéseket, a váltott gondoskodásra a "garde physique", a "garde physique conjointe" és a "garde physique partagée" fogalmakat használják. A német nyelvű szakirodalomban a szülői felügyeleti jogok közös gyakorlását általában a "gemeinsame Elternschaft", a "gemeinsames Sorgerecht" vagy a "gemeinsame elterliche Sorge" kifejezések adják vissza, a váltott gondoskodást leginkább "Wechsellmodell" vagy "paritätisches Doppelresidenzmodell" szakfogalmakkal írják le.
[17] Ptk. törvényi indokolása, Negyedik Könyv, III. Cím, 5. pont.
[18] Kúria mellett működő Új Ptk. Tanácsadó Testület véleménye a Ptk. 4:21. § (4) bekezdéséhez és a Ptk. 4:165. §-ához kapcsolódóan. Lásd: https://www.kuria-birosag.hu/hu/ptk (utolsó megtekintés: 2022. november 20.).
[19] A Kúria ezt a bírói gyakorlatot jogszabálysértőnek találta, lásd: BH 2020.11.; Kúria Pfv.II.20.326/2014., Kúria Pfv.II.21.668/2014.
[20] Ptk. 4:167/A. § (1) bekezdés.
[21] Ptk. 4:167/A. § (2) bekezdés.
[22] Ilyen szülői tervek például a heti vagy kétheti váltás, a 2-2-3, a 2-2-5-5 vagy a 3-4-4-3 váltások. A gyermekről való gondoskodás megszervezésére bevált applikációk is vannak, mint például az Our Family Wizard, a Coparently, a Cozi vagy a 2Houses. Ezek az alkalmazások a "naptári beosztáson" felül számos egyéb funkcióval is rendelkeznek, például követik a gyermek programjait, a költségeket, a tartásdíjat, üzenetváltásra alkalmas stb.
[23] Magyar Közlöny 2002/15/II. (2002. január 31.), 69. o.
[24] Ptk. törvényi indokolása, Negyedik Könyv, XII. Cím, XVIII. Fejezet, 2. pont (A szülői felügyelet gyakorlásának bírósági rendezése).
[25] Ptk. 4:164. § (1) bekezdés.
[26] Ptk. 4:165. § (1)-(2) bekezdés.
[27] Ptk. 4:167. § (1)-(2) bekezdés.
[28] Ptk. 4:2. §; Ptk. 4: 167. § (2) bekezdés; Ptk. 4:167/A. § (1) bekezdés.
[29] A bizonyítás kérdéseiről összefoglalóan lásd: Visontai-Szabó Katalin: A bizonyítás szempontjai és nehézségei a szülői felügyelet rendezésére irányuló perekben. Családi Jog 2015/1., 24-35. o.
[30] BH 1961.3.; módosította a Legfelsőbb Bíróság XXXVII. számú Polgári Elvi Döntése (BH 1974.10.).
[31] Módosította a Legfelsőbb Bíróság 19. számú irányelve (1987) és a Legfelsőbb Bíróság 24. számú irányelve (1996).
[32] A Kúria 1/2014. sz. PJE határozatának V/a. pontja.
[33] A Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara 5/2020. számú módszertani levele az igazságügyi klinikai és mentálhigiéniai felnőtt- és gyermek szakpszichológia egyes szakértői vizsgálatairól.
[34] Spéder Zsolt: Ellentmondó elvárások között... Családi férfiszerepek, apaképek a mai Magyarországon. In: Pongrácz Tiborné (szerk.): A családi értékek és a demográfiai magatartás változásai. KSH, Népességtudományi Kutatóintézetének Kutatási Jelentései, 2011 (91), 129-149. o.; Szalma Ivett - Rékai Krisztina: Szülői felügyeleti jog, kapcsolattartás és tartásdíjfizetés a különélő magyar szülők gyakorlatában. Szociológiai Szemle 2019/4., 83-114. o.; Takács Judit: Aktívan törődő apák. Szociológiai Szemle 2017/3., 104-126. o.
[35] A szakirodalom kiváló gyűjteményét és összegzését lásd: Pilinszki Attila - Gyetvai Anna: Közös szülőség a válás után: szakirodalmi áttekintés. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 2021/3., 229-260. o.
[36] Donnelly, D. - Finkelhor, D. (1993): Who Has Joint Custody? Class Differences in the Determination of Custody Arrangements. Family Relations 42(1), 57-60. o.; Sodermans, A. K. - Matthijs, K. - Swicegood, G. (2013). Characteristics of joint physical custody families in Flanders. Demographic Research 28, 821-848. o.
[37] A témával kapcsolatban lásd: Szeibert Orsolya: A váltott gondoskodás szabályozása, elterjedtsége és a gyermekre gyakorolt hatása. Családi Jog 2017/1., 38-43. o.; Thomas, M. J. - Mulder, C. H. - Cooke, T. J.: Geographical distances between separated parents: A longitudinal analysis. European Journal of Population 2018/1., 63-89. o.; Rasmussen, A. W. - Stratton, L. S.: How distance to a non-resident parent relates to child outcomes. Review of Economics of the Household 2016, 829-857. o.; Poortman, Anne-Rigt: Postdivorce Parent-Child Contact and Child Outcomes: The Role of Spatial Mobility. In: Laura Bernardi - Dimitri Mortelmans (eds): Shared Physical Custudy. Interdisciplinary Insights in Child Custody Arrangements. Springer 2021, 207-231. o.
[38] Robert E. Emery: Two homes, one childhood: A parenting plan to last a lifetime. New York, Avery, 2016.
[39] Szalma Ivett - Rékai Krisztina: Szülői felügyeleti jog, kapcsolattartás és tartásdíjfizetés a különélő magyar szülők gyakorlatában. Szociológiai Szemle 2019/4., 86. o.
[40] 17. számú irányelv III.a) pontja.
[41] Seltzer, J. A. (1991): Relationships between Fathers and Children Who Live Apart: The Father's Role after Separation. Journal of Marriage and Family 53(1), 79-101. o.; Goldberg J. S. (2015): Coparenting and Nonresident Fathers' Monetary Contributions to Their Children. Journal of marriage and the family 77(3), 612-627. o.
[42] Magyar Közlöny 2002/15/II. (2002. január 31.), 69. o.
[43] Legfelsőbb Bíróság 17. számú irányelvének II. pontja.
[44] Grád András: A váltott gyermekelhelyezés jogi és pszichológiai aspektusai. Családi Jog 2019/4., 4. és 6. o.; Grád András: Veled vagy nélküled - A különélő szülők közötti együttműködés néhány jogi és pszichológiai kérdése közös szülői felügyelet esetén. Családi Jog 2022/2., 22-25. o.
[45] Szeibert Orsolya: Együtt a házasság felbontása után is? A közös szülői felügyelet és a váltott elhelyezés európai tendenciái. Családi Jog 2012/4., 1-2. o.
[46] A Ptk. 4:147. § (1) bekezdése kimondja, hogy a szülők a szülői felügyeletet a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének érdekében, egymással együttműködve kötelesek gyakorolni. A Ptk. 4:173. §-a értelmében a szülői felügyeletet gyakorló szülőnek és a gyermekétől különélő szülőnek a gyermek kiegyensúlyozott fejlődése érdekében - egymás családi életét, nyugalmát tiszteletben tartva - együtt kell működnie.
[47] A gyermek érdekében való együttműködési készség követelménye a Kúria újabb gyakorlatában is egyre markánsabban megjelenik, lásd pl. a Pfv.II.21.670/2018/11., Pfv.II.21.389/2019/7., Pfv.II.21.132/2020/5., Pfv.II.20.207/2022/6. számú, egyedi ügyekben született határozatokat.
[48] Módtv. 77. §-ához fűzött törvényi indokolás.
[49] Kőrös András: Különélő szülők - közös szülői felelősség, első lépések a Ptk. szülői felügyeletre vonatkozó szabályainak gyakorlatában. In: Gárdos-Orosz Fruzsina - Menyhárd Attila (szerk.): Az új Polgári törvénykönyv első öt éve. Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézete, Budapest, 2019, 89-90. o.
[50] Szeibert Orsolya: Együtt a házasság felbontása után is? A közös szülői felügyelet és a váltott elhelyezés európai tendenciái c. tanulmányában (Családi Jog 2012/4., 9. o.) svéd kutatási eredményekre hivatkozik.
[51] Az elv korabeli jelentéstartalmáról és gyakorlati anomáliáiról lásd: Szegi György: Az "állandóság" elvének tapasztalatai a gyermekelhelyezési perek legújabb ítélkezési gyakorlatában. Jogtudományi Közlöny 1970/9., 493-496. o.
[52] Módosította a Legfelsőbb Bíróság 19. számú irányelve (1987) és a Legfelsőbb Bíróság 24. számú irányelve (1996).
[53] Legfelsőbb Bíróság 17. számú irányelvének III.b) pontja.
[54] Lásd hasonlóképpen: Grád András: A váltott gyermekelhelyezés jogi és pszichológiai aspektusai. Családi Jog 2019/4., 3. o.; Visontai-Szabó Katalin: A szülői felügyelet rendezésének jogi keretei és pszichológiai háttere különös tekintettel a szülői felügyelet közös gyakorlására. Glossa Iuridica 2021/4., 90. o.
[55] Szeibert Orsolya: Együtt a házasság felbontása után is? A közös szülői felügyelet és a váltott elhelyezés európai tendenciái c. tanulmányában. Családi Jog 2012/4., 9. o.
[56] McIntosh, J. E. (2011): Guest editor's introduction to special issue on attachment theory, separation, and divorce: Forging coherent understandings for family law. Family Court Review 49, 418-425. o.
[57] Grád András: A váltott gyermekelhelyezés jogi és pszichológiai aspektusai. Családi Jog 2019/4., 6. o.
[58] Sodermans, A. K. - Matthijs, K. (2014): Joint physical custody and adolescents' subjective wellbeing: A personality environment interaction. Journal of Family Psychology 28, 346-356. o.
[59] Grád András: A váltott gyermekelhelyezés jogi és pszichológiai aspektusai.Családi Jog 2019/4., 4. és 6. o.
[60] A gyermek alkalmazkodási képességével kapcsolatos pszichológiai eredmények összegzését lásd: Robert E. Emery: Psychological Perspectives on Joint Physical Custody. In: Laura Bernardi - Dimitri Mortelmans (eds.): Shared Physical Custody. Interdisciplinary Insights in Child Custody Arrangements. Springer 2021, 37-50. o.
[61] Legfelsőbb Bíróság 17. számú irányelv III. pontja.
[62] Bauserman, R. (2012): A meta-analysis of parental satisfaction, adjustment, and conflict in joint custody and sole custody following divorce. Journal of Divorce & Remarriage 53(6), 464-488. o.; Cheadle, J. E. - Amato, P. R., & King, V. (2010): Patterns of nonresident father contact. Demography 47(1), 205-225. o.; Poortman, A.-R. (2018): Postdivorce parent-child contact and child well-being: The importance of predivorce parental involvement. Journal of Marriage and Family 80(3), 671-683. o.; Westphal, S. K. - Poortman, A.-R. - van der Lippe, T. (2014): Non-resident father-child contact across divorce cohorts: The role of father involvement during marriage. European Sociological Review 30(4), 444-456. o.
[63] Kúria Pfv.II.20.973/2015/9.; Pfv.II.20.722/2018/6.; Pfv.II.20.287/2019.; Pfv.II.21.389/2019/7.
[64] Kövesné Kósa Zsuzsanna - Tancsik Annamária: A jogszabályváltozás mint körülményváltozás a szülői felügyelet gyakorlása megváltoztatásának feltételrendszerében. Bírósági Határozatok 2022/6., 967-971. o.
[65] Visontai-Szabó Katalin: A szülői felügyelet rendezésének jogi keretei és pszichológiai háttere különös tekintettel a szülői felügyelet közös gyakorlására. Glossa Iuridica 2021/4., 86. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző bíró, Pécsi Törvényszék.
Visszaugrás
