Szemlénk 2008. évi 1. számában a Nemzetközi Családjogi Társaság (International Society of Family Law) 2006. évi tanulmánykötetéből válogattunk. A jelen számban megjelenő külföldi kitekintés alapját a 2007. évi tanulmánykötet adja. A kötetet szerkesztő Bill Atkin, a Wellingtoni Egyetem professzora bevezetőjében rámutat arra, hogy a világ számos tájáról érkező tanulmányok és híradások szerepelnek a kötetben (közép-amerikai, illetve dél-amerikai ismertetések kivételével).
A könyvben számos európai állam jelentkezik, így Anglia és Wales a család átalakulását érintő kérdésekkel, Németország a tartási jog reformjának elemzésével, Olaszország az olasz és az európai családjogi tendenciák összevetésével, Hollandia az új házassági vagyonjogi rendszer bemutatásával, valamint Szerbia a szülő-gyermek kapcsolatot érintő jogszabály ismertetésével. Az afrikai országok is képviseltetik magukat: Nigéria az utóbbi négy évben bekövetkezett családjogi és öröklési jogi változások ismertetésével, a Dél-Afrikai Köztársaság a családot és a gyermeket érintő alkotmányos kérdések taglalásával és Zimbabwe a családon belüli erőszak megakadályozása érdekében hozott jogszabály bemutatásával. Az ázsiai országok közül két tanulmánnyal jelentkeznek Indiából a hindu családjog és öröklési jog elemzésével, részletes ismertetést ad Malajzia családjogi egyetemi oktatója a maláj családjog történetéről és jelenlegi szabályozásáról, a japán szerző pedig egy, a kötetben többször visszatérő témával, a családjog kriminalizálódásával, a családon belüli erőszak témájával foglalkozik. Részben ugyanezt a témát járja körül az USA gyermekvédelmi szabályozásának ismertetése. A kanadai tanulmány elsősorban a házassági jog kérdéseit tekinti át, az ausztrál tanulmány pedig a hagyományos családjog mindkét jelentős területét, a szülő-gyermek kapcsolatot és a házassági jogot érinti.
Ahogyan az a fentiekből is kitűnik, a kötet a családjogi kérdések széles skáláját vonultatja fel, de ez a pozitív értelemben vett tarkaság nemcsak ebben a vonatkozásban jelentkezik. A szerkesztő, Atkins rámutat arra, hogy a szerzők látásmódja, megközelítési módja is eltérő: egyesek tematikus megközelítést alkalmaznak, mások az utóbbi évek változásait tekintik át, míg ismét mások átfogóan a családjog egészének alakulását vizsgálják, különös tekintettel a nemzetközi változásokra. Az alábbiakban azokat a tanulmányokat tekintjük át részletesebben, illetve az egyes tanulmányoknak azoknak a részeit emeljük ki, amelyek a szülő-gyermek kapcsolat egyes kérdéseivel - gyermeki jogokkal, kapcsolattartással, gyermektartással és gyermekvédelemmel - foglalkoznak.
Szerbiában 2005 júliusában lépett hatályba a februárban elfogadott új családjogi törvény, amely a szülő-gyermek kapcsolat vonatkozásában számos változást hozott. Ezeket a változásokat ismerteti Olga Cvejić Janćič, a Novi Sad-i Egyetem professzora.
Az anyai jogállást illetően az új jogszabály kifejezetten rögzíti azt - a korábbival ellentétben -, hogy a gyermek anyja az a nő, aki a gyermeket megszülte. (Annak ellenére, hogy a korábbi törvény nem tartalmazta ezt kifejezett rendelkezésként, a mater semper certa est elve a gyakorlatban természetesen érvényesült.) Az új törvény kitér arra is, hogy az anya, amennyivel a gyermek születése után nem került sor az anyakönyvben anyaként történő bejegyzésére, ezt a bíróságon kérheti. Az anyai jogállás megállapítása iránt mind az anya, mind a gyermek indíthat pert. Az anyasági vélelem megtámadásának az időhatárai módosultak ugyan, de a kereset benyújtására jogosult személyek köre alig változott: felperesi pozícióban szerepelhet a gyermek, a születési anyakönyvbe a gyermek anyjaként bejegyzett személy, az a nő, aki magáról azt állítja, hogy a gyermek anyja, feltéve, hogy kéri az anyaság megállapítását, továbbá az a férfi, akit a gyermek apjának kell tekinteni. Az anyasági vélelem nem támadható meg, amennyiben az anyaságot jogerős bírósági ítélet állapította meg, amennyiben a gyermeket örökbefogadták, illetve a gyermek halála után.
Megváltoztak az apai jogállás megállapítására és az apasági vélelem megdöntésére vonatkozó szabályok is. Korábban a törvény kimondta, hogy a férjet kell a gyermek apjának tekinteni akkor is, ha a gyermek a házasság megszűnésétől számított 300 napon belül született. Ez a szabály jelenleg csak arra az esetre vonatkozik, ha a házasság a férj halála miatt szűnt meg és az anya időközben nem kötött újabb házasságot. Ennélfogva amennyiben a házasságot felbontják vagy érvénytelenné nyilvánítják, az anya férjét a fenti esetben sem kell a gyermek apjának tekinteni. Amennyiben az apasági vélelem nem állapítható meg az anya házassága folytán, lehetőség van annak elismerésére, de az új jogszabály szűkítette azt a hatósági kört, amely előtt ez az elismerő nyilatkozat megtehető (jelenleg az elismerést az anyakönyvvezető, a szociális központ, a bíróság előtt, illetve végrendeletben lehet megtenni). A korábbi törvény a szociális központ számára lehetőséget biztosított arra, hogy hivatalból kezdeményezze az apaság megállapítását, amennyiben az anya megnevezte azt a férfit, akitől a gyermek származhat és a gyermek születésétől számított egy éven belül nem indult bírósági eljárás a megállapítás érdekében; erre a hatályos szabályozás már nem ad módot.
A mesterséges megtermékenyítésre irányuló eljárás annyiban változott, hogy nemcsak a házastársak, hanem az élettársak is részt vehetnek benne: az anya élettársát kell az eljárás eredményeként született gyermek apjának tekinteni, amennyiben ehhez írásbeli beleegyezését adta. Az új szabály kifejezetten rögzíti, hogy ha a férj, illetve élettárs nem adja meg a hozzájárulást, akkor nem az apasági vélelem megtámadására van lehetőség (mint korábban), hanem az már magának az apasági vélelem keletkezésének az akadálya.
A szülő-gyermek közötti családjogi viszonyt az új jogszabály a gyermeki jogok cím alatt szabályozza. A szerző kiemeli, hogy ez a megközelítés összhangban áll a gyermeki jogokra vonatkozó európai és nemzetközi egyezményekkel így különösen a gyermekek jogairól szóló 1989. évi New York-i Egyezménnyel. Az új törvény a 15. évét betöltött és ítélőképes gyermek számára számos jogot biztosít az alábbiak szerint.
- Miután a családjogi törvény általános jelleggel mondja ki a gyermeknek azt a jogát, hogy megismerje származását, azaz azt, hogy ki az apja, illetve az anyja, jogosult az anyakönyvbe, illetve a származásával kapcsolatos más dokumentumokba betekinteni. Ha örökbefogadott gyermek kívánja származását megismeri, az iratokba való betekintés előtt az anyakönyvvezető köteles a gyermeket a gyámhatóság pszichológiai tanácsadójához, illetve családvédelmi tanácsadóhoz irányítani annak érdekében, hogy segítséget nyújtsanak a gyermek számára a származásáról való igazság elfogadásához és az esetleges fájdalom, stressz enyhítéséhez.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
