2022 első napjával alapvetően átalakult a hazai családjogi és azon belül a szülői felügyelet rendezésére vonatkozó szabályozás: a Ptk.[1] családjogot szabályozó Negyedik Könyvének a módosítása ugyan csak két paragrafust egészített ki egy-egy mondattal és egyetlen új paragrafust iktatott be újként, mégis olyan változásokat léptetett hatályba, amelyek jelentőségét nem lehet túlbecsülni. A 2021. évi CXXII. törvény[2] a Ptk. 4:164. § (1) bekezdését kiegészítette egy második mondattal, amely ugyan nem nevesíti, illetve definiálja a váltott gondoskodást, de egyértelműen rögzíti, hogy a közös szülői felügyelet gyakorolható akként is, hogy a szülők felváltva és azonos időtartamban jogosultak és kötelesek a gyermeket gondozni és nevelni. A 4:167. § (1) bekezdése szintén egy további mondattal egészült ki, amely a bíróságot felhatalmazza arra, hogy amennyiben az a kiskorú gyermek érdekében áll, az egyik szülő kérelmére is a közös szülői felügyeletről döntsön. Újként került beillesztésre a 4:167/A. §, amely a közös szülői felügyelet gyakorlásának bírósági rendezése címet viseli, és nemcsak azt határozza meg, hogy milyen kérdésekben kell a bíróságnak közös szülői felügyelet elrendelése esetén döntenie, hanem azt is, hogy a bíróság a közös szülői felügyelet elrendelése esetén egy lépéssel tovább mehet, és a kiskorú gyermek érdekére figyelemmel a gyermek szülők közötti váltásban történő gondoskodásáról is dönthet. Ebben a körben rögzíti az új jogszabályhely, hogy milyen kérdésekről kell utóbbi esetben a bíróságnak határoznia, továbbá azt is, hogy e döntések megváltoztatására is a bíróság rendelkezik hatáskörrel.
Az alábbiakban röviden áttekintésre kerül, miként illeszkednek a szülői felügyelettel kapcsolatos rendelkezések az intézmény hazai alakulásának történetéhez, mennyiben jelentik vagy jelenthetik a gyakorlat megváltozását, és milyen új, illetve hangsúlyosabb feladatokat rónak a jogászi hivatásrendekre, különösen a gyermek érdekének védelmében.
A szülői felügyelet nagy témáján belül az alábbiakban csak a szülői felügyelet különélő szülők általi gyakorlásának megállapodással vagy bírósági döntéssel való rendezésének kérdése kerül áttekintésre. Mind a Ptk. 2002. évi koncepciója,[3] mind a 2003-ban közzétett koncepció és tematika[4] tartalmazta a családjogi szabályozás koncepcionális kérdéseit, érintve így a szülői felügyelet rendezésének területét. A 2002. évi koncepció felidézte a közös szülői felügyelet intézménye hazai bevezetését, emlékeztetve arra, hogy a gyermek érdekét és a szülők együttműködési hajlandóságát ilyen megállapodás esetében tekintetbe kell venni. 1995-ben[5] nemcsak az a rendelkezés került a családjogi törvénybe (Csjt.),[6] hogy a különélő szülők megállapodhatnak a közös szülői felügyelet gyakorlásában, hanem az is, hogy a szülői felügyeletet a szülők együttesen gyakorolják - ellentétes megállapodásuk hiányában - akkor is, ha már nem élnek együtt. Noha ez utóbbi jogszabályhely egységes és a szülői felügyeletre, annak rendezésére (abban az időben: gyermekelhelyezésre) vonatkozó értelmezése az ítélkezési gyakorlatban egységesült, a 2002. évi koncepció kitért arra, hogy "újragondolást, újraszabályozást kíván"[7] az a (fent említett) rendelkezés, amely szerint a szülők a szülői felügyeleti jogokat ellentétes megállapodás hiányában különélőkként is együtt gyakorolják. Leszögezték, hogy a házasság felbontása utáni közös szülői felügyelet a magyar viszonyok között csak kivételesen érvényesülő lehetőség, és felvetették annak szükségességét, hogy rögzítsék: nem kerülhet sor a gyermeknek a szülők között váltott módon történő elhelyezésére.[8]
A Ptk.-nak a Kodifikációs Szerkesztőbizottság által 2005 júniusában megvitatott első normaszöveg-tervezete (Javaslat)[9] a szülői felügyelet rendezése körében némi-
- 10/11 -
képp más hangsúlyt helyezett az egyes rendelkezésekre, mint amelyek a 2002. évi koncepcióból következhettek volna. A Javaslat és annak indokolása hangsúlyozta, hogy a különélő szülők megállapodhatnak abban, hogy közösen gyakorolják a szülői felügyeletet (anélkül, hogy a gyermek elhelyezéséről dönteniük kellene). Az indokolás kiemelte, hogy nem tiltja a Javaslat a gyermek váltott elhelyezését, és a bíróság ilyen tartalmú egyezséget is jóváhagyhat.[10] Ami a szülői felügyelet megállapodással való rendezésének további lehetőségeit illeti, a Javaslat normaszövege nevesítette a jogok és a kötelezettségek szülők közötti megosztását, valamint annak lehetőségét, hogy a normaszöveg-tervezet szerint "a szülői felügyeletet teljes körűen csak az egyikük gyakorolja". Az indokolás ezzel összefüggésben arra utal, hogy a teljes körű szülői felügyelet váltja fel a gyermek elhelyezését, de egyúttal arra is, hogy akár a közös szülői felügyeletre, akár a jogok és kötelezettségek megosztására vonatkozó megállapodást a bíróság a gyermek érdekének mérlegelését követően hagyhatja jóvá.[11] Ami a szülői felügyelet gyakorlásának bírósági rendezését illeti, a Javaslat normaszövege ebben a vonatkozásban nem tartalmazta a "teljes körű" gyakorlásra történő utalást, csupán azt, hogy a bíróság dönt a különélő szülők megállapodásának hiányában arról, hogy a szülői felügyeletet melyik szülő gyakorolja, ugyanakkor az indokolás egyértelművé tette, hogy ehelyütt is a szülői felügyelet teljes körű gyakorlását kell ez alatt érteni.[12]
A Szakértői Javaslat (2008),[13] valamint a 2012-ben a kormány által benyújtott törvényjavaslat normaszövegében érdemi változtatásra a szülői felügyelet rendezési módját tekintve nem került sor, igaz, a "teljes körűen" mint határozószó végül "kikopott", elmaradt a normaszövegből.[14]
A 2013. március 15-én hatályba lépett Ptk. a szülői felügyelet rendezése kérdésében összességében koncepcionálisan inkább csekélyebbnek tekinthető változtatásokat kodifikált. Ezeket nyilvánvalóan részben arra lehetett visszavezetni, hogy az új szabályozás a gyermekelhelyezés - szülői felügyelet rendezésének a 19. század vége óta alkalmazott - fogalmát és intézményét csak a gyermek harmadik személynél való elhelyezése esetére tartotta fenn, de nem tekintette már alkalmazhatónak akkor, ha a szülők vagy egyikük nevelte tovább a gyermeket. Noha a Ptk. hatálybalépése idején ez sajátos megoldásként és olyanként került megjelölésre, mint amely tartalmában nem változtat a korábbi gyermekelhelyezés szabályain,[16] valójában számos tekintetben mégis változást vont maga után, hiszen - példaként említve - a Csjt. rendelkezései alapján akkor is dönteniük kellett a szülőknek a gyermek elhelyezéséről, ha közös szülői felügyeletben állapodtak meg, míg a Ptk. alapján a közös szülői felügyelet "mögött" nem a gyermek elhelyezése, hanem a gyermek lakóhelyének rögzítése áll. Hasonlóképpen, a közös szülői felügyelet megszüntetése a Csjt. szabályrendszerében nem tette szükségessé a gyermek lakóhelyének kérdésében való döntést, mert a közös szülői felügyelet megszüntetése mellett a gyermekelhelyezés tárgyában kötött megállapodás fennmaradhatott, a Ptk. alkalmazása esetében azonban a közös szülői felügyelet megszüntetése maga után vonja azt, hogy dönteni kell a szülői felügyelet teljes körű gyakorlása tárgyában.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
