A Külföldi Szemle rovatában több alkalommal is közöltünk válogatást a Nemzetközi Családjogi Társaság (International Society of Family Law) évkönyvei, évente kiadott nemzetközi családjogi összeállításai alapján.[1] A legújabb, 2009. évi kötetet még erőteljesebben jellemzi a sokoldalúság, mint a korábbiakat: ez egyrészt megnyilvánul abban, hogy a Föld szinte valamennyi tájáról jelentkezik egy-egy ország tanulmánnyal, másrészt pedig abban, hogy a feldolgozott témák nagyon sokszínűek. Ezt előrebocsátva szögezi le teljes bizonyossággal a kötet szerkesztője, Bill Atkin (Wellingtoni Egyetem): a családi jog komplexitása folyamatosan nő, s a számos témából még egy nemzetközi kötet is csupán néhányat képes felvillantani. Ahogyan korábban, úgy jelen számunkban is arra törekszünk, hogy a magyar jogalkotó, jogalkalmazó, továbbá a gyakorló jogászok és a társadalomtudomány iránt érdeklődők számára olyan ismertetést adjunk közre, amely nemcsak a látókör tágítására alkalmas, hanem egyúttal talán hasznos is: európai - cseh, holland és angol - tanulmányok alapján készítettük el a Szemle jelenlegi számát.
Ami a kötet egyéb tanulmányait illeti, számos közülük érinti a gyermeki jogokat és a szülő-gyermek kapcsolatot - így az Albániából, Argentínából, a Bahamákról, Malajziából, illetve Japánból érkezett cikk; örökbefogadással foglalkozik az indiai és Puerto Ricó-i szerző, általános családjogi áttekintést tartalmaz a skót, kanadai és namíbiai tanulmány. Végezetül említenünk kell, hogy egyes cikkek nem feltétlenül vagy nem kizárólag családjogi megközelítésben tárgyalnak egyes családjogi kérdéseket, hanem figyelemmel azok alkotmányjogi, nemzetközi, illetve szociális vetületére is - erre példa a szlovén, dél-afrikai, illetve Malawiból érkezett tudósítás. Jelezzük csupán, hogy a kötet tartalmazza az élettársakkal és bejegyzett élettársakkal kapcsolatos magyar ítélkezési gyakorlatbeli változásokat és jogalkotási fejleményeket - ez a téma sem egyedülálló az évkönyvben, hiszen a norvég, holland, cseh és kanadai cikkekben is visszaköszön.
1. Az újbóli kodifikáció időszerűsége a cseh családjogban[2] - Zdeńka Králíčková (Masaryk Egyetem - Brünn) a cseh családjogot jogalkotási szempontból tekinti át, figyelembe véve a korszerűsítésre tett kísérleteket, kritikusan értékelve a legújabb jogalkotási eredményeket és kiemelve azokat az elveket, amelyek alapján az új családjogi szabályozás kidolgozást igényelhet.
A cseh családjogi törvény 1963-ban született, s a szerző azonnal arra utal, hogy azóta a megváltozott társadalmi-gazdasági rendszer ellenére sem született átfogó újraszabályozás, hanem csupán részleges, átfogó jelleget nélkülöző módosítások. Annak említése mellett, hogy a házasság és a család olyan intézmények, melyek vonatkozásában valóban nem szerencsés a gyakoribb és nem kellően megalapozott jogszabály-módosítás, pozitívumként értékelhető, hogy a rendszerváltás kezdetétől megfigyelhető az emberi jogi dokumentumoknak és egyezményeknek a cseh családjogra gyakorolt hatása. Csehországban számos emberi jogi vonatkozású egyezményt elfogadtak, s azok a cseh jogrend részét képezik, így - példálózva - a New York-i Gyermekjogi Egyezmény, az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Védelméről szóló Európai Egyezmény, továbbá számos, a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia által elfogadott egyezmény, amelyek a gyermeki jogok gyakorlásáról, a gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól, továbbá a gyermekek nemzetközi örökbefogadásáról szólnak. A nemzetközi, európai egyezményekhez való csatlakozás azt is maga után vonta, hogy a cseh Alkotmánybíróság folyamatosan figyelemmel kíséri: a cseh családjogi jogszabályok megfelelnek-e ezen dokumentumoknak, illetve összhangban állnak-e az Európai Emberi Jogi Bíróság családjogi vonatkozású ítéleteivel.
Ami a jelentősebb módosításokat illeti az elmúlt néhány évtized folyamán, a kilencvenes évek első felében felvetődött az a jogalkotói elképzelés, hogy az akkor (és jelenleg) hatályos családjogi jogszabály hatályon kívül helyezése mellett a családi jogi joganyagot emeljék a Polgári Törvénykönyvbe, annak utolsó (tizedik) fejezeteként. Ezt a lehetőséget a jogtudomány képviselői elutasították, még úgy is, hogy arra csak folyamatosan, lassan kerülne sor. Felmerült az is, hogy a Polgári Törvénykönyv másik fejezetébe építsék be a családjogi jogszabályt, ám ez sem történt meg. A jogalkotói habozás azt eredményezte, hogy lényegében csak 1998-ban kezdődött meg a családi jogban alapvetően módosításra szoruló szabályok átalakítása, s született meg az az 1998. évi novella, amely az ún. "nagy" módosítást jelentette. Érintette ez a bontójogi rendelkezéseket, újraszabályozta a szülői felügyeletet, biztosította a gyermeknek mint tulajdonosnak az érdekeit, bevezette újra a gyám intézményét, korszerűsítette az örökbefogadás és a tartás szabályait, s új alapokra helyezte a házassági vagyonjogi rendszert. A következő évben elfogadott, a gyermekek védelmét is érintő új jogszabály a nevelőszülői gondoskodást a családjogi anyag részévé tette.
Králíčková ezt a módosítást tekinti az első jelentős fázisnak a rendszerváltás óta eltelt két évtizedben - azzal, hogy ezt kellene követnie a második szakasznak, melynek során a cseh családjogot az európai tendenciákhoz lenne indokolt közelíteni, s egyúttal elhelyezni a polgári jogi joganyag kódexében, a Polgári Törvénykönyvben. Ez utóbbi elképzelésnek azonban nemcsak támogatói, hanem ellenzői is vannak, bár a szerző egyértelműen amellett foglal állást, hogy a családjog alapvetően a polgári jog része, s az eltérések száma csekélyebb, mint a hasonlóságoké.
Három jogterületet emel ki a szerző, amelyek az utóbbi néhány évben családjogi szempontból különös jelentőséghez jutottak. 2004 júniusában elfogadták a titkos gyermekszülésről szóló jogszabályt. A jogszabály előkészítői - akik nem a kérdés szakértői a cikk szerzőjének utalása szerint - arra hivatkoztak, hogy így kívánják megelőzni a művi vetélések számának növekedését, a csecsemőgyilkosságokat, s azt, hogy az anyák később elhagyják gyermeküket. A törvény a gyermeket megszülő nő érdekét helyezte előtérbe, akinek valóban érdekében állhat, hogy terhességét, gyermekének megszületését és saját személyazonosságát titokban tartsa. Noha a szerző kiemeli, hogy a gyermek életének védelme nyilván a leglényegesebb szempont, nemcsak az anya emberi jogait kell figyelembe venni, hanem a gyermek jogait is - így ahhoz fűződő jogát, hogy megismerje származását, és vér szerinti szülei gondoskodásában nevelkedhessen. A fenti törvény ugyan számos jogszabályt módosított, a családjogi törvény módosítására mégsem került sor, amely az anyaság alapjául egyetlen objektív tényt jelöl meg: kimondja, hogy a gyermeknek az anyja az a nő, aki megszülte. A szerző utal arra, hogy egyéb európai országok jogrendje is ismeri a fenti megoldást, így például Franciaországban van mód arra, hogy az anya titokban szülje meg gyermekét, ám a cseh helyzet alapvetően eltér a franciától, így ezek nem vethetőek össze, s kifejezetten sérelmezi azt, hogy a gyermek érdekei ilyen mértékben háttérbe szorulnak. Ez a törvény tette lehetővé azt is, hogy az az anya, aki nem kórházban szülte meg gyermekét, s akinek az anyakönyvezésére sem került sor, elhelyezze a gyermeket egy erre szolgáló inkubátorba, s személyazonosságát titokban tartsa. Králíčková ezt szerencsétlen megoldásnak tekinti, hivatkozva egyúttal arra, hogy ezt a lehetőséget Csehországban többen bírálják.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
