Az utóbbi években a különélő szülők által gyakorolt szülői felügyelet egyik megoldásaként előtérbe került a váltott gondoskodás kérdése, amikor a gyermekről a különélő szülők váltva gondoskodnak saját otthonukban. Ennek a megoldásnak az elnevezése változó, itthon is, külföldön is. Noha itthon gyakran alkalmazzák, alkalmazzuk a "váltott elhelyezés" kifejezést, a váltott gondoskodás szófordulat mellett szólhat az, hogy a jelenleg hatályos Ptk. a gyermekelhelyezés kifejezést sem alkalmazza (már) abban az esetben, amikor a szülők nem élnek együtt és rendezniük kell a gyermek tekintetében a szülői felügyelet kérdését.
A váltott gondoskodás - azzal együtt, hogy modern megoldásnak tekinthető, számos szempont szól mellette és részben éppen ezért a jogirodalom is szélesebb körű tárgyalására törekszik -, többek között éppen azért nemcsak egyszerűen tárgyalt, hanem kifejezetten vitatott intézmény, mert a szakértőket megosztja az, hogy ez milyen hatással van a gyermekre. Miután viszonylag új jogi lehetőségről van szó, nyilván nem állhatnak rendelkezésre hosszú távú utánkövetéses vizsgálatok eredményei, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének törekvések a tapasztalatok megszerzésére, értékelésére. Erre részben közvetlenül a váltott gondoskodás megvalósulására irányuló vizsgálatok alapján van mód, részben pedig a gyermekekkel kapcsolatos egyéb olyan felmérések alapján, amelyekből a váltott gondoskodásra nézve is levonhatók következtetések. Az Intersentia gondozásában 2015-ben jelent meg Natalie Nikolina kötete, amely Divided Parents, Shared Children címmel[1] ezt az intézményt járja körül. Az angol, holland, továbbá belga jogrendszerben nyújtott jogszabályi háttér áttekintése mellett kitér a váltott gondoskodás tekintetében tett jogalkotási lépésekre, s ezek összevetése előtt foglalkozik néhány jogi-szociológiai (pszichikai hatásokat is mérő) felmérés eredményével annak érdekében, hogy minél konkrétabb adatokkal lehessen dolgozni. A kötetben a szerző arra törekszik, hogy a rendelkezésre álló keretek között elvégzett önálló kutatás mellett egyéb vizsgálatok adatai alapján is levonjon következtetéseket. Mindennek annál is inkább jelentősége lehet itthon is, mert a Ptk. szülői felügyelet rendezésére vonatkozó szabályai nem zárják ki a gyermek váltott gondoskodását.
Ahogyan Hollandiában nő az érdeklődés a gyermek váltott gondoskodása iránt, úgy a másik két vizsgált - a hollandéhoz hasonló társadalmi struktúrával rendelkező - országban is állandó témává vált. Ezt nyilván indokolja az, hogy sok gyermeket érint; ahogyan arra a szerző rámutat, csak Hollandiában évente mintegy 57 ezer gyermek tapasztalja meg szüleinek különválását, ez pedig minden negyedik gyermeket jelenti. Ahogyan Nikolina felvázolja, Angliában (és Walesben) nincs erre vonatkozó jogi szabályozás, ugyanakkor a bíróságok abban a kérdésben, hogy melyik szülő lakóhelye szolgáljon a gyermek kijelölt tartózkodási helyéül, nagyon erősen támogatják a felek önrendelkezési jogának érvényesülését és egyenjogúságukat. Belgiumban más a helyzet, minthogy azt a megoldást, hogy mindkét szülő lakóhelye váltva szolgáljon a gyermek lakóhelyéül, jogalkotással igyekeznek elősegíteni és a bíróság az ítélkezése során elsősorban a praktikus megfontolásokra koncentrál. A szerző ezzel összevetve a holland helyzetet olyanként jellemzi, mint amely az angol és belga megközelítés között áll.
A kötet - ezt a szerző maga is hangsúlyozza -, nem általában a különélő szülők által gyakorolt közös (esetleg megosztott) szülői felügyelettel foglalkozik, hanem kifejezetten azzal az esetkörrel, amikor a gyermek felváltva tartózkodik az őt közösen nevelő szüleinél. Az angol nyelvű kiadásban a számtalan - bár jelentésükben részben eltérő - nyelvi változat közül választva Nikolina a residential co-parenting kifejezést használja, utalva arra, hogy a tárgyalt intézményt hollandul/flamandul a verbliffscouderschap terminológia fedi.
- 38/39 -
Noha mindhárom országban lehetséges a gyermek váltott gondoskodásáról történő szülői megállapodás, s valamennyi fenti jogrendszerben végbementek ugyanazok a változások, így egyre több nő (anya) vállalt teljes munkaidejű foglalkoztatást, s a különélés idejére nézve az apák egyre nagyobb számban követelték a tényleges egyenlőség megvalósulását, a vizsgált jogi szabályozások mégis eltérőek. Az alapvető eltérést elsősorban az eredményezi, hogy míg Angliában a common law alapján áll a jogrendszer, addig a holland és a belga jog a kontinentális jogi szabályozás alá tartozik; ez a differencia ugyanakkor a szülői felügyelet terén azért nem feltétlenül meghatározó, mert alapkérdéseit mindhárom országban írott jog szabályozza: Hollandiában és Belgium a Polgári törvénykönyv, Angliában (és Walesben) pedig a gyermekek jogairól szóló 1989. évi törvény. Magára a váltott gondoskodásról szóló megállapodásra vonatkozó jogi megközelítést Angliában az ítélkezési gyakorlat alakította-formálta, ezzel szemben Hollandiában és Belgiumban jogszabály.
Hollandiában 2004-ben terjesztett elő egy parlamenti képviselő olyan indítványt, amely a szülők különválását követően elsőbbséget kívánt biztosítani annak a megoldásnak, amely szerint a gyermek tartózkodási helyeként a szülők tartózkodási helyét kell felváltva kijelölni. Ez alapján lényegében főszabállyá vált volna az, hogy a gyermek azonos időt töltsön mindkét szülőjével, mégpedig váltott módon, és úgy, hogy egyhuzamban a gyermek legfeljebb hét napot töltsön az egyik szülővel. Az ettől eltérő megállapodás lehetőségének fenntartása mellett a javaslat erőteljesen favorizálta volna azt, hogy a gyermek valóban azonos időt töltsön mindkét szülőjével. Végül (részben a nagyszámú kritika hatására) ezt elvetették, s olyan javaslattal váltották fel, amely nem tartalmazott rendelkezést a gyermek tartózkodási helyére, illetve az egyenlő időtartamra nézve, annyit azonban rögzített, hogy a gyermeknek joga van ahhoz, hogy őt a szülői felügyeleti jogot gyakorló szülei - házasságuk felbontását követően - mindketten egyenlően nevelhessék és gondozhassák. Az ez alapján elfogadott és 2009-ben hatályba lépett törvényben nem az vált hangsúlyossá, hogy a szülők egyenlő arányban gondoskodhassanak a gyermekről, hanem az, hogy a szülők a gyermek érdekeinek megfelelő megállapodást kössenek a gyermek bontásukat követő gondozásáról-neveléséről.
Ez a megállapodás az ún. parenting plan, azaz a szülői felügyelet gyakorlására vonatkozó terv. 2009 óta a szülőknek kötelezően el kell ezt készíteniük annak igazolása érdekében, hogy végiggondolták különválásuk gyermekre gyakorolt hatását. A szülőknek ebbe kell belefoglalniuk mindazon megállapodásokat, amelyek az általuk nevelt gyermekek gondozásával, nevelésével kapcsolatosak és olyan terjedelemben kell ezt tenniük, amelyet maguk megfelelőnek ítélnek. Ezzel együtt azonban mindenképpen ki kell térniük a gyermekgondozás megosztására, arra, hogy miként fogják egymást a gyermek személyével és vagyonával kapcsolatban tájékoztatni, hogyan fognak egymással kommunikálni, s miként viselik majd a gyermek gondozásával-nevelésével kapcsolatos anyagi terheket.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
