Hatályos polgári törvénykönyvünket, a 2013. évi V. törvényt (továbbiakban: Ptk.) megelőző kodifikációs folyamat első lépéseként a Kormány az 1050/1998. (IV. 24.) Korm. határozattal elrendelte az 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: régi Ptk.) felülvizsgálatát. A Kormány 2003-ban jóváhagyta az elkészült koncepciót, és azt közzétette a Magyar Közlöny 2003. évi 8. számában. A szerkesztőbizottság ezek alapján elkészítette a szakmai vitára szánt - vitatervezetnek nevezett - első tervezetet, és annak normaszövegét indokolással együtt a 2006. év folyamán közzétette, vitára bocsátotta.[1] Az Országgyűlés elfogadta a polgári törvénykönyvről szóló 2009. évi CXX. törvényt, mely azonban nem lépett hatályba, mert az Alkotmánybíróság 51/2010. (IV. 28.) AB határozata[2] - a rövid felkészülési időre tekintettel - a törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról
- 82/83 -
szóló 2010. évi XV. törvény egyes rendelkezéseinek az alkotmányellenességét mondta ki, és azokat megsemmisítette.[3] 2010-ben újabb Kormányhatározatot[4] - és ezzel újabb lendületet - kapott a kodifikáció. Az ezt követő intenzív kodifikációs munka eredményeképpen az Országgyűlés 2013. február 11-ei ülésnapján elfogadta a Ptk.-t, mely 2014. március 15. napján lépett hatályba, idén tíz éves a Ptk. hatálya.
A Ptk. kodifikáció és különösen annak lezárása nagy hatással volt a meginduló polgári perjogi kodifikációra. A Kormány a polgári perjogi kodifikációról szóló 1267/2013. (V. 17.) Korm. határozattal (továbbiakban: Határozat) elrendelte a polgári perrendtartás átfogó felülvizsgálatát, a korszerűsítésére irányuló munkálatok megkezdését. A perjogi kodifikáció időben jóval gyorsabban véget ért és elfogadásra került a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.), melynek hatálybalépése 2018. január 1. napjáig váratott magára. A Pp. hatálya ezáltal már túl van az első (félévtizedes) félkerek évfordulóján, a kodifikáció pedig tíz éve indult. A Ptk. és a Pp. - együtt, mint a magánjogi igényérvényesítést átformáló - kodifikációk közti kapcsolat kiolvasható már a Határozatból, mely szerint: a Pp. kodifikáció célja egy olyan törvény megalkotása, amely biztosítja az anyagi jogok hatékony érvényesítését; szerepe pedig kiemelkedő, hiszen a Ptk. újra-szabályozta a polgári anyagi jogviszonyokat és az anyagi jogi normák érvényesülésének biztosítása a perrendtartásra hárul.[5] Ahogy a jogalkotó befejezte az egyik kodifikációt máris megkezdte a másikat. Ezzel mondhatom, hogy az elmúlt tíz évben a magánjogi igényérvényesítés megújult.
Ha távolabbi horizontra helyezem e tárgykört, a rendszerváltással, majd az Európai Uniós csatlakozással már folyamatban volt e megújulás, mely a magánjog és az igényérvényesítés egyéb területit szintén érinti. A 2010-es évekből pár mozzanatot kiemelve a munkajog 2012-ben[6] kapott új törvényt, 2012. július 1. napi hatállyal, mely egy újabb adalék a magánjogi megújulás terén. A Pp. kodifikáció eredményeképpen pedig a közigazgatási jogi igényérvényesítés kikerült a Pp. hatálya alól, és önálló eljárásjogi törvényt kapott a közigazgatási perrendtartásról 2017. évi I. törvénnyel, mely a 6. §-án keresztül továbbra is támaszkodik a Pp. rendelkezéseire.[7] Említést érdemel a választottbíráskodást[8] érintő új,
- 83/84 -
a választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény elfogadása, mely szintén a magánjogi igényérvényesítés kapcsolt része. Amíg a Pp.-t ilyen szempontból a leválasztás jellemzi, addig a Ptk. magába olvasztotta a magánjog nagyobb területeit, a korábban önálló törvényi szabályozással rendelkező családjogot és társasági jogot egy-egy könyveként inkorporálta.
Az utóbbi huszonöt év horizontján azonban a magánjogi igényérvényesítéshez kapcsolódóan vannak állandónak mondható törvények, melyek tartalma és részletszabályai rendszeres változás alatt állnak, de a jogalkotó a törvényt nem kodifikálta teljesen újra, ilyenek, a csőd-felszámolási eljárás szabályozása és a bírósági végrehajtás szabályai.[9] Különös képest mutat e tekintetben a cégjog anyagi jogi része, mely a Ptk. hatálya előtt mondhatni rövid időközönként új törvényt kapott.[10]
E jeles tízéves Ptk. évfordulón rövid történeti visszatekintéssel indítva áttekintem a Ptk. és különösen a Pp. kodifikáció elmúlt tíz évének egy-egy szeletét, kitérve a fontosabb történeti előzményekre és állomásokra, továbbá a Pp. vonatkozásában vizsgálat tárgyát képezik egyes jellegadó újítások, illetve a hatálybalépést követő változások. A tanulmánynak nem célja a konkrét jogszabályi rendelkezések részletes ismertetése, sokkal inkább egy áttekintést kíván adni a jelenleg is zajló és alakuló folyamatokról, melynek egy-egy állomása a Ptk. és a Pp. mindenkori szövege, az éppen hatályos állapota.
Polgári anyagi jogunkkal ellentétben perjogunk - annak közjogi természetéből adódóan is - kodifikált, már az 1867-es kiegyezést követően a törvénykezési rendtartás[11], valamint a sommás eljárásról szóló törvény[12] szabályozta a perjogot. Az ország történeti és jogi-politikai változásait lekövetve újabb és újabb perjogi törvény(cikk)ek kerültek elfogadásra[13], melyek mindig más és más irányba terelték perjogunkat, szintén igaz ez a legutóbbi kodifikációra. E mozgást találóan Udvary Sándor egy ingamozgásként jellemzi[14], melynek leglátványosabb megjelenése
- 84/85 -
az elsőfokú eljárás és a tárgyalás szerkezetében érhető tetten.[15] Ez jelzi azt, hogy a jogalkotó mely korszakban, és mely társadalmi viszonyok között mely szerkezeti megoldást találja a legcélravezetőbbnek, azaz leghatékonyabbnak[16].
Párhuzamba állítva ezzel anyagi jogunkat azt láthatjuk, hogy először kodifikált polgári törvénykönyvünk a régi Ptk.-val, 1959-ben lett. Korábban csak kodifikációs kísérletek voltak. Ha a perjogi visszatekintéssel közel azonos ideig forgatom vissza az idő kerekét és a fontosabb állomásokat emelem ki akkor meg kell emlékezzek az 1913-as tervezetről, illetve leghangsúlyosabban az 1928-es Mtj.-ről[17]. Majd a kodifikált polgári jogra áttérve, a régi Ptk. elfogadása, az annak keretei között a '70-es évek végén novelláris[18] szinten megindult módosítások köre adata a magánjog fejlődését, mely a rendszerváltozást követően folytatódott, sőt felgyorsult.
A rövid történeti visszatekintés zárásaként kiemelem, hogy az 1989-90-es politikai rendszerváltás és az elinduló társadalmi-gazdasági változás szükségessé tette a magánjog és a magánjogi igényérvényesítés rendszerének újragondolását. Ez a 2010-es évekig a fennálló rend azaz a régi Ptk. (és kapcsolat magánjogi törvényei, lásd: családjog és társasági jog) és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: régi Pp.) kereteit meg nem haladó jogalkotást jelentett. Az új polgári anyagi jogi kódex igényét végül a Ptk. valósította meg, azonban a változások sora és a magánjog folyamatos megújulása ezzel nem ért véget. Utalni kívánok rá, hogy a Ptk. sem mentes a - kisebb nagyobb eseti szövegpontosítások vagy rendelkezések módosítása mellett - jelentős módosításoktól,
- 85/86 -
változtatásoktól. Kiemelem a zálogjogot és az értékpapírjogot érintő 2016-os[19], az egyesület, mint civil szervezet szabályozását érintő szintén 2016-os[20], és a társasági jogot érintő 2021-es[21] jelentős jogalkotásokat. Ezek a normaszöveg változások egy-egy magánjogi területen fontos és jelentős változások, ugyanakkor korántsem olyan összetettek, hogy emiatt új kódex elfogadására lenne szükség. Mivel a Ptk. széles tárgyi hatályt fed le az anyagi jog területén elkerülhetetlen, hogy időről időre módosítások érjék.
A Pp. előtti jogalkotás az éppen aktuálisan felmerült nehézségek orvoslására volt alkalmas, de a fennálló keretek között nem lehetett rendszerszintű változást elérni.[22] Továbbá az ad hoch és tünetszerű jogalkotás koherenciazavart okozott a régi Pp. esetén[23], mely jelentősen megnehezítette a jogalkalmazást.[24] A régi Pp. keretei között egyre gyakrabban jelentek meg a szigorú határidőhöz kötött preklúziók (lásd keresetváltoztatás, valamint viszontkereset indítás jogi képviselővel történő eljárás esetén[25]). Megjelent a keresetlevél - hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve - idézés kibocsátása nélkül elutasítása,[26] az idézés szabályozása kibővült egy eshetőleges válasziratra való felhívással, illetve gyorsítást szolgáló fel-hívásokkal.[27] A tárgyalás menetének szabályai bővültek a késedelmes előadásra vonatkozó figyelmen kívül hagyás szankciójával, az egységes eljárás pedig a kisértékű és a kiemelt jelentőségű perek által széttöredezett.[28] E változások szétfeszítették a perrendtartás kereteit, megszűnt annak koherenciája, szükségessé vált egy új koherens és dogmatikailag is helyes polgári perrendtartás elfogadása.
Már a rendszerváltást megelőzően - és azt követően folyamatosan növekvő számban - a módosításokkal kapcsolatos gyakorlati és tudományos igények meg-meg jelentek.[29] Az 1950-es évek társadalmi és gazdasági viszonyaira modellezett
- 86/87 -
régi Pp. A hatálya alatt bekövetkezett változásokat nem tudta lekövetni. Elég, ha rátekintek az 1950-es és a 2010-es évek közti változásokra, látható, hogy a szerkezetileg szinte azonos keretek között megmaradt eljárásrend és normaszöveg már nem bírta el ezt. Önmagában nem az időbeliség, ami idejét múlttá tette a szerkezetet, hiszen egyes külföldi perrendtartások jóval régebben keletkeztek, mint a régi Pp. és a mai napig hatályban vannak, természetesen azok sem módosítás nélkül.[30] Az időbeliségen túl a rendszerszintű változások igénye az volt, hogy a régi Pp. az 1950-es években erős ideológiával egybekötve született, és annak egységes tárgyalási szerkezete mintegy a plószi perrendtartás tagadására jött létre.[31]
Az 1950-es évek tervgazdálkodására (és ennek megfelelő "magánjogra") épülő perjog - a szocialista egyszerűsítés és "hatékonyság" érdekében - teljesen átalakította a rendelkezési elvet és a bíróság szerepét, bevezette a bírói kitanítás intézményét, az ügyészi szerepet kiterjesztette, megtette általános elsőfokú bíróságnak a járásbíróságot (helyi bíróságot), megszüntette a kötelező jogi képviseletet, kivezette a bírósági meghagyás intézményét, a keresetváltoztatás szabályait rendkívül szélesre szabta (még a fellebbvitel során is).[32] Tehát az inga az 1950-es években - az 1911. évi Pp.-hez viszonyítva - ismét átlendült a másik végpontra, ahonnan szép lassan novelláris úton jött visszafelé a szabályozás, mely a rendszerváltást követően felgyorsult, valamint a hangsúlyok szintén máshová helyeződtek a jogállami perjogi gondolkodással.[33]
Jelen fejezetcímmel közel azonosan jelentetett meg tanulmányt Osztovits András 2010-ben[34], ahol felvázolta azokat a koncepcionális kérdéseket, melyek szerinte megoldásra várnak a közeljövőben, illetve tanulmánya megjelentetésével az volt a célja, hogy "egy folyamat kedvezőtlen hatásaira [felhívja] a figyelmet: a jogalkotó hiperakktivitása a polgári eljárásjog területén legalább annyi új problémát keletkeztet, mint amennyit szándékai szerint meg kíván oldani."[35] Az Osztovits András által felvetett koncepcionális kérdések melyek mindenképp
- 87/88 -
egységes és koherens szabályozást kívánnak: bírói szerepfelfogás, alapelvek, perorvoslati rendszer, különleges perek.[36] Ezen tárgykörök mindegyikét hangsúlyosan érintette a Pp. kodifikáció. A bírói szerepfelfogás esetén az 1995-ben megindult[37] szemléletváltás tetőpontjaként a Pp. részletesen kodifikálta az anyagi pervezetést, megtámogatva azt a bíróság közrehatási tevékenysége alapelvvel, illetve a perkoncentráció elvével. A Pp. célja ezzel a nemzetközi minták tapasztalatait felhasználva előmozdítani az aktív bírói szerepet és meghonosítani a permenedzsment (case management) intézményét. Az alapelvi fejezetet a szinte teljes megújulás és tisztulás jellemzi a Pp.-ben, illetve e fejezeten kívül kerültek elhelyezésre az egy-egy eljárási szakaszt érintő alapelvek. Az alapelvi fejezet létét, tartalmát és az alapelvek körét érintően élénk tudományos vita zajlott a kodifikáció alatt.[38] A perorvoslati rendszerben szerkezeti változás nem történt, a fellebbezés és az annak folytán hozható határozatok körül történtek változások.[39] A különleges eljárások között pedig csoportosításra kerültek a személyállapotot érintő eljárások, illetve egyes részletszabályok átrajzolásra kerültek.[40] E koncepcionális kérdések rendezésére választ adott a Pp., a kialakuló gyakorlat pedig éppen igazolja, hogy a jogalkotó által tett lépések helyesek-e, ennek vagyunk most tanúi.
A Pp. kodifikáció fókuszpontja nézetem szerint az osztott tárgyalási szerkezet és annak is a főtárgyalási modell útján való megvalósítása mely, mint a perkoncentráció magvalósításának eszközeként került bevezetésre. Ez lett a Pp. jellegadó[41] újítása. Minden e köré összpontosult, ideértve a kodifikációs jogirodalmat és a jogalkotást, ez került reflektorfénybe és a jogalkotó ezt hangsúlyozta mindenekfelett.
- 88/89 -
A legfontosabb és hangsúlyosabb (alap)elv[42] pedig a perkoncentráció elve lett, melynek megvalósítási eszközéül jelentek meg a perjogi reformok. A jogalkotó - és a jogtudomány szintén - a kodifikáció során a hatékonyság zálogának e tárgyalási szerkezetet látta. A szerkezet gyakorlati megvalósítása és annak részletes szabályai azonban folyamatos tudományos vita tárgyát képezték[43], a tudomány képviselői által hivatkozott hazai és nemzetközi mintákon, tapasztalatokon alapuló érvrendszerrel megtámogatva.
E folyamat beleilleszkedik abba a történelmi folyamatba melyet fentebb röviden érintettem, mely szerint kodifikációról kodifikációra az ingát a jogalkotó meg-meglöki, azaz változtatja a tárgyalási szerkezetet, felkavarva ezzel az állóvizet. Az 1950-es évektől visszafelé mozgó ingát az osztott tárgyalási szerkezettel - és egyéb az elsőfokú eljárást érintő koncentrációt célzó rendelkezésekkel - a jogalkotó a végpontig lendítette. A szerkezettel összefüggő kérdések közé sorolom a keresetlevél változásait, a keresetlevél perfelvételre való alkalmassága megítélését, a tárgyalást megelőző iratváltást, a keresetváltoztatást, valamint az új tényállítások kérdéskörét. Mindegyik tárgykörben jelentős módosulások következtek be a régi Pp.-hez képest. A kodifikáció minden további eredményét pedig, az osztott tárgyalási szerkezeten keresztül lehet értelmezni, legyen az az alapelvek kérdése, a bírói szerepfelfogás, avagy a perorvoslat, végső soron a különleges eljárások és az ott alkalmazott szerkezet.
Az osztott szerkezet bevezetésének mellékhatása, hogy ott, ahol e szerkezet nem indokolt, ott a jogalkotónak ki kellett zárnia az alkalmazást, különösen a nemperes eljárásokban. Így a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. törvény 1. § (3) bekezdése, az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény 12. § (9) bekezdése, a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény 18. § (6) bekezdése, illetve a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény 10/A. § (4) bekezdése meg is teszi ezt a lehatárolást és kimondja, hogy az eljárás nem különül el perfelvételi és érdemi tárgyalási szakra. Valamint az osztott szerkezet hatásai megjelentek a Pp. és a nemperes eljárások keretein túl is, az Nmjtv.[44]-ben a jogválasztáshoz
- 89/90 -
kapcsolódóan rendre előkerül a "perfelvételi szak" terminológia, amelynek tartama alatt van lehetősége a feleknek a jogválasztással élni.
A kodifikáció alkalmat teremtett a rendszerszintű változások megvalósításra. A kodifikátorok megragadva a kínálkozó lehetőséget a fentebb jelzett valamennyi területen jelentős változásokat eszközöltek, amely az 1950-es évektől visszafelé lendülő ingát a végletekig a másik oldalra lendítette, talán túlságosan is. Erre a ma már mondhatni, hogy túlzott mértékű és néhol szigorú reakcióra érkezett meg a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény módosításáról szóló 2020. évi CXIX. törvény (továbbiakban: Pp. novella), mely a végponttól ismét közép felé (vissza)lendítette az ingát, enyhítette a Pp. kezdeti szigorát. A Pp. novella 2021-es hatálybalépése óta úgy tűnik, hogy a jogalkotó megtalálta az egyensúlyi állapotot. A Pp. visszavonulót fújt, legalábbis részben. Lényegében minden hangsúlyos és sarkos ponton finomhangolta a részletszabályokat az elsőfokú eljárásban, azzal, hogy a szerkezetet magját nem bontotta meg, fenntartotta a percezúrát. A Pp. novella tekinthető a kezdeti természetszerű útkeresés, és az ennek során óhatatlanul jelentkező értelmezési konfliktusok lezárásának, a jogalkotás és a jogalkalmazás ezáltal ad megfelelő korrekciót a kezdeti nehézségekre.[45]
A Pp. novella jelentősebb módosításai között: egyértelműsítette a keresetlevél "határozottsága" fogalmat, a keresetlevél azonnali visszautasítási okait csökkentette, visszahozta a hiánypótlást követő visszautasítást, egy új fogalommeghatározással a Pp. 176. § (6) bekezdésén keresztül pontosan meghatározta a perindítás során a bíróság feladatát, szűkítette a keresetváltoztatás fogalmát, lehetővé tette a felek számára a perfelvételi tárgyalás nélküli perfelvételi út kérelmezését, szélesítette az előkészítő irat előterjesztésének lehetőségét, beiktatta az új tényállítás fogalmát és szabályozási rendszerét, a jogi képviselő nélküli eljárásokban kötelezőből alternatívvá tette a formanyomtatvány használatát, illetve itt bekerült a hiánypótlás teljességének elve (a bíróságnak hiánypótlásra felhívó végzésben a bíróságnak a keresetlevél valamennyi hiányosságát fel kell tüntetnie).[46] Wopera Zsuzsa szerint a Pp. novella újításai "találkoztak a jogkeresők és a jogalkalmazók várakozásaival és elősegítik a felek bíróság előtti igényérvényesítését. Ha azonban
- 90/91 -
e módosításokat nem a jogalkalmazás, hanem a jogtudomány oldaláról értékeljük, akkor látnunk kell, hogy a jogalkotó, ha nem is sokat, de feladott eredeti tudományos álláspontjából, abból a dogmatikai következetességből, koherenciából és elvi tételekből, amit az új kódex a hatálybalépésekor megjelenített."[47] Egy rövid kitérővel érintve a személyi állapotot érintő különleges eljárások közös és egyes szabályait, azokról elmondható, hogy a módosítások az elmúlt években egymást érték. Ezek között pedig voltak szerkezeti szempontból kiemelendők. A jogalkotó itt az eljárás sajátosságával indokolta, hogy egyes határidők rövidítésre, valamint egyes eljárási cselekmények összevonásra kerültek.[48]
A Pp. novella rendelkezési nyomán felmerül a kérdés: miért volt szükséges a hatálybalépést követően ilyen rövid idő alatt ennyi módosítást elfogadni? Hiszen ezek kisebb-nagyobb mértékben kihatással voltak a tárgyalási szerkezetre. Megjegyzendő, hogy nem szokatlan az elfogadott jogszabályt követő "gyors" korrekció. Ha Ptk. esetét nézzük, ott még a hatálybalépés előtt szükség volt korrekcióra[49], a perjog területén a régi Pp. esetén az I. és II. novella,[50] is a hatálybalépést követő évek jogalkotásának terméke, a külföldi perjog területéről példát hozva pedig idevág a finn perrendtartás módosítása.[51]
Ha a Pp. hatálybalépéskori szövege felől indulok el, akkor feltételezem, hogy a kodifikációs várakozások nem úgy valósultak meg, ahogy arra számítani lehetett. Bár volt felkészülési idő az elfogadás és a hatálybalépés között, a bíróságok és a jogkereső polgárok, valamint a jogi képviselők igényei és cselekményei nem estek egybe a szabályozással. Wopera Zsuzsa szerint "a problémáknak a jelentős része, amelyek 2018-2019-ben még felmerültek a Pp. alkalmazásával kapcsolatban, mára [2021], a megfelelő jogértelmezéssel és az új jogintézmények alkalmazásában való jártasság megszerzésével, megnyugtatóan rendeződtek".[52] A Pp. novella pedig ott avatkozott be, ahol az új jogintézménnyel vagy szabályozással kapcsolatos jogalkalmazási probléma, vagy széttartó joggyakorlat ezekután is
- 91/92 -
fennállt, illetve ahol nem alakult ki egységes jogértelmezés vagy amely a felek számára felesleges adminisztrációs teherként jelentkeztek.[53]
A Pp.-nek bírói és féli oldalon is a korábbi mércéktől, feladatoktól és szerepektől merőben eltérő elvárásai vannak. Képszerűen leírva a Pp. kettőt ugrott előre. Minden gyakorlati anomáliára hozta a "tankönyvi" vagy "elméleti" választ és kodifikálta azt, azonban a gyakorlat nem tudott ekkorát ugrani. Ennek következtében hamar kiütköztek azok a súrlódási és töréspontok, amelyek megnehezítették a napi gyakorlatot. Kezdetben "soft law" eszközökkel igyekeztek terelni a gyakorlatot a CKOT[54] és a KKT[55] állásfoglalásain keresztül, majd a Bszi. 27/A. § módosítását követően ez a kiskapu bezárult.[56] Maradtak a közzétett bírósági döntések, melyek terelgethették a gyakorlatot. A legtöbb figyelmet kapott keresetlevél visszautasításának tárgykörében pedig a Kúria felállított egy joggyakorlatelemző csoportot, melynek az összefoglaló véleménye[57] tekinthető a Pp. novella gyakorlati bázisának. Ebből a kétéves tapasztalatból építkezve a jogalkotó kiigazította a szabályozást. Keresve azt a középutat, amely megfelel a kodifikációs céloknak, fenntartja az osztott tárgyalási szerkezetet, ugyanakkor különösebb nehézségek nélkül elfogadható a jogkeresők és a gyakorlat számára is, azaz be tudja állítani a szabályozást egy egyensúlyi pontra. Ez az a pont, ahol a dogmatika és a gyakorlat találkozik. Mindkét oldalról annyi engedmény történt, amely megteremt egy alkalmazható perrendtartást, melynek az értelmezése - a korábbiakhoz képest mindenképp nagyobb mértékben - egységes irányba mutat.
Visszatekintve magánjogi igényérvényesítésünk elmúlt tíz évére megállapítható, hogy aktív éveken van túl a jogalkotás, a jogtudomány és a joggyakorlat. E szereplők aktív magatartása - a változó magánjogi életviszonyok mellett is - egy önfenntartó körforgásos folyamat. Ha a jogalkotás pontjánál kezdjük a körforgás leírását látható, hogy abban a jogtudomány és a joggyakorlat képviselői is részt vesznek, a jogalkotó az ő segítségükkel dolgozza ki a normaszöveget, mely végül a jogállami eljárásrendnek megfelelően jogszabállyá
- 92/93 -
válik, azaz megváltozik a fennálló rend és új normaszöveget kell és lehet kézbe venni. Ez alapján megkezdődik a napi gyakorlat, mely a tényleges próbája a jogalkotás eredményének, és minden jogalkalmazó és jogkereső bízik abban, hogy az új norma alkalmazása előrébb viszi magánjogi viszonyaink rendezését. A napi gyakorlat alatt egyszerre értem a bírósági és a bíróságon kívüli alkalmazási tevékenységeket, különösen az anyagi jog területén. Az első peres ügyekből megszületnek az első felsőbírósági dokumentumok, melyek előre jelzik a hangsúlyos vagy többféleképpen értelmezhető és rendezést igénylő pontokat. Itt kapcsolódik be a jogtudomány, mely természetes munkája nyomán tudományos magyarázattal szolgál a kialakult jelenségekre és megteszi de lege ferenda javaslatait. A jogalkalmazó és a tudomány képviselői között szintén van átfedés így az itt fennálló hatás egyben kölcsönhatás is. Amennyiben a kialakult gyakorlat eltér a várakozásoktól, vagy kisiklott a folyamat újraindul és a jogalkotó folytatja a kört.
A tanulmány e körforgásból emelt ki egy rövid, ám igen aktív tíz éves szakaszt, visszatekintve a közeli és régebbi múlt eseményeire, melyek megalapozták az elmúlt decenniumot. Különös jellemzője e ciklusnak, hogy mind az anyagi jog, mind az eljárásjog új alapokra helyeződött, ez pedig a jogrendszer egészét szemlélve jelentős mértékű eltérés a korábban fennálló rendhez képest.
Zárásként a jogalkotás ciklikusságát szemléltetve Plósz Sándor gondolatait idézem, mely tanulságos mai jogászaink és jogalkotásunk számára:
"Minden eshetőségre [...] fokozott gondot kell [...] fordítanunk, hogy intézményeinket és ezek között igazságszolgáltatásunkat is, minél tökéletesebbé tegyük. A tökéletesség pedig, amelyre a kultúra ezen ágában is úgy, mint minden ágában, törekednünk kell, abban áll, hogy lehető kevés energiapazarlással - ideértve a költséget is - lehető legjobb eredményeket érjünk el. Hogy perjogunkat ebből a szempontból javítani törekedjünk, helyes. Oly munka ez, amelynek tulajdonképpen sohasem szabadna szünetelni. Nem abban az értelemben, hogy mindenáron minél több újat alkossunk, mert a folytonos jogváltoztatás már magában véve nem kívánatos, mint meddő kísérletezés pedig a legnagyobb erőpazarlás, amiben a múltban elég részünk volt. Hanem igenis folyton szemmel kell tartanunk a gyakorlatot és alapos megfontolás tárgyává tenni azoknak a hiányoknak orvoslását, amelyek törvénykezési intézkedést tesznek szükségessé, szóval ebben az irányban is dolgoznunk kell."[58] ■
JEGYZETEK
[1] Vékás Lajos, Bevezetés (Az új törvénykönyv megalkotása). In: Vékás Lajos, Gárdos Péter (szerk.), Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez. I. kötet. Wolters Kluwer, Budapest, 2014. 29-31 o. [a továbbiakban: Vékás, Bevezetés]
[2] Részlet az indokolás II. részéből:
"Az Alkotmánybíróság azonban most először szembesül azzal az alkotmányjogi problémával, hogy adott jogágat, jogterületet átfogóan, reformszerűen szabályozó törvénykönyv (kódex) tekintetében - amely ennek megfelelően nagyobb terjedelmű és hatású, mint az átlagos törvények - a felkészülési idő hiánya és emiatt a jogbiztonság súlyos veszélyeztetése milyen szempontok szerint állapítható meg. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatában a felkészülési idő kérdése hasonló törvénykönyvvel kapcsolatban még nem merült fel. [...] Nyilvánvaló, hogy más a "kellő felkészülési idő" megítélése a tartósság igényével megalkotott, általános, alapvető életviszonyokat érintő, a reformálás igényével fellépő, az egész jogrendszerre hatást gyakorló törvénykönyv hatálybalépésénél, mint az "átlagos" törvényeknél, vagy éppen a jogalanyok szűk körét érintő, eleve különleges szakmai felkészültség meglétét feltételező jogszabályoknál. [...] a Ptké. az új Ptk. hatálybalépéséhez szükséges rendelkezések gyűjteménye. Az új Ptk.-t a Magyar Közlöny 2009. évi 165. számában 2009. november 20-án, a Ptké.-t a Magyar Közlöny 2010. évi 30. száma 2010. március 2-án hirdette ki. A Ptké. kihirdetése és az új Ptk. egyes szabályainak hatálybalépése (május 1-je) között 60 nap telik el.
[3] Vékás, Bevezetés 30. o.
[4] 1129/2010. (VI. 10.) Korm. határozat az új Polgári Törvénykönyv megalkotásáról.
[5] Lásd a Határozat szövegét.
[6] Megjegyzendő, hogy a rendszerváltást követően már 1992-ben is elfogadásra került a hatályos Mt. elődje (1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvéről).
[7] 6. § [A polgári perrendtartás szabályainak alkalmazása]
A közigazgatási perben vagy az egyéb közigazgatási bírósági eljárásban a polgári perrendtartás szabályait akkor kell alkalmazni, ha azt e törvény kifejezetten előírja. A polgári perrendtartás szabályait e törvénnyel összhangban kell alkalmazni.
[8] Melynek rendszerváltást követően elfogadott elődje a 1994. évi LXXI. törvény a választottbíráskodásról.
[9] 2006. évi V. törvény a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról; 1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról; 1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról.
[10] 1988. évi VI. törvény a gazdasági társaságokról, majd a rendszerváltozást követően a 1997. évi CXLIV. törvény a gazdasági társaságokról, majd a Ptk. hatályáig a 2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról.
[11] 1868. évi LIV. törvénycikk a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában.
[12] 1893. évi XVIII. törvénycikk a sommás eljárásról.
[13] 1911. évi I. törvénycikk a polgári perrendtartásról; 1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról.
[14] Udvary Sándor, Új Pp. - új Perszerkezet. Advocat. 2017/1-2. 6-7. o.; Udvary Sándor, A polgári eljárásjog válságidőszakokban. In: Bodzási Balázs (szerk.), Jogászegyleti értekezések - válság és jog. Magyar Jogász Egylet, Budapest, 2023, 241. o.
[15] E témakörben a szerző korábban több tanulmányt is megjelentetett. Lásd például: Bartha Bence, Gondolatok az elsőfokú polgári peres tárgyalás fogalom- és szerkezetváltozásáról. Közjegyzők Közlönye. 2022/2. 75-91. o.; Bartha Bence, A keresetlevél és az ellenkérelem érdemi része. Közjegyzők Közlönye, 2020/4, 39-57. o.;
[16] A polgári per hatékonyságával összefüggésben lásd Szabó Imre ezirányú tanulmányait: Szabó Imre, A megújult polgári perrendtartás hatékonysági rendelkezései. In: Görög Márta, Hegedűs, Andrea (szerk.), Lege duce, comite familia: Ünnepi tanulmányok Tóthné Fábián Eszter tiszteletére, jogászi pályafutásának 60. évfordulójára. Iurisperitus Kiadó, Szeged, 2017. 470-478. o.; Szabó Imre, Perhatékonyság és a percselekmények időszerűségének elve. In: Varga István (szerk.), Codificatio processualis civilis: Studia in Honorem Németh János II. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2013. 365-376. o.; Szabó Imre, A hatékonyság megvalósítható cél vagy eljárási elv? In: Harsági Viktória, Wopera Zsuzsa (szerk.), Az igazságszolgáltatás kihívásai a XXI. században: tanulmánykötet Gáspárdy László professzor emlékére. HVG-ORAC, Budapest, 2007. 363-378. o.
[17] 1928. évi magánjogi törvényjavaslat Magyarország magánjogi törvénykönyve. Vékás Lajos, Adalékok a Polgári Törvénykönyv történeti és összehasonlító jogi értékeléséhez. In: Keserű Barna Arnold, Kőhidi Ákos (szerk.) Tanulmányok a 65 éves Lenkovics Barnabás tiszteletére. Eötvös József Könyv-és Lapkiadó Bt. - Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kara, Budapest - Győr, 2015. 566-568. o. Az 1928. évi - törvényként soha el nem fogadott, de a bírói gyakorlat által alkalmazott, jogesetekben hivatkozott - Magánjogi Törvényjavaslat (Mtj.) az európai kódexekre figyelemmel készült, és jelentős mértékben vették tekintetbe a tervezetek készítői a német Bürgerliches Gesetzbuch rendelkezéseit. Lásd: Boóc Ádám, Észrevételek az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez nemzetközi magánjogi szempontból. Polgári Jogi Kodifikáció, 008/3., 3. o.
[18] 1977. évi IV. törvény a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról és egységes szövegéről.
[19] 2016. évi LXXVII. törvény a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény módosításáról.
[20] 2016. évi CLXXIX. törvény a civil szervezetek és a cégek nyilvántartásával összefüggő eljárások módosításáról és gyorsításáról.
[21] 2021. évi XCV. törvény a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény módosításáról.
[22] Bartha Bence, A tárgyalási szerkezet változásainak hatásai a polgári perben. Közjegyzői Akadémia Kiadó, Budapest, 2022. 199-200. o. [a továbbiakban: Bartha, Szerkezet]
[23] Ugyan ez igaz a régi Ptk.-t ért módosításokra, melyek nagyban aláásták a kódex koherenciáját.
[24] Wopera Zsuzsa, Az új polgári perrendtartás elvi alapjai. Jogtudományi Közlöny, 2017/4. 153. o.
[25] Régi Pp. 146/A. és 147/A. §§-ok.
[26] A Régi Pp. 130. § (1) bekezdés j) pont, amely visszautal a 124. § (3) bekezdésre.
[27] Régi Pp. 126. § (3) és (4) bekezdés.
[28] Régi Pp. 142. § (2) és (6) bekezdés.
[29] Ezekről részletesen lásd különösen a tárgyalás elkészítése körében elvégzendő cselekményekkel kapcsolatban, illetve a tárgyaláselőkészítés mint önálló perszakasz gondolata körüli jogirodalmat: Bartha, Szerkezet. 151-154. o., 155-158. o.
[30] Itt értsd a francia, német, osztrák perrendtartásokat. Hozzátéve ehhez azt, a fontos megjegyzést, hogy ezen országokban a politikai-társadalmi folyamatokat nem szakította meg a második világháborút követően a szocialista államberendezkedés.
[31] Bartha, Szerkezet. 131-140. o.; Kengyel Miklós, A bírói hatalom és a felek rendelkezési joga a polgári perben. Akadémiai Doktori Értekezés. Pécs, 2003. 238-251. o. https://real-d.mtak.hu/249/1/Kengyel_Miklos.pdf (letöltve 2023.03.18. napján) [a továbbiakban: Kengyel, a bírói hatalom]
[32] Bővebben lásd: Kengyel, a bírói hatalom. 238-251. o, Bartha, Szerkezet. 138-183. o.
[33] Kiss Zoltán, A pervezetés elméleti és gyakorlati kérdései a Pp. legutóbbi módosítása után. Magyar Jog, 1997/3. 154-163. o., Kiss Gábor, Még egyszer a Pp. 1995-ös módosításának a pervezetésére gyakorolt hatásáról. Magyar Jog, 1999/5. 286-289. o., Kiss Zoltán, a bírói pervezetés és a felek rendelkezései a polgári perben a Pp. 1995. évi módosítása után. Magyar Jog, 1998/2. 84-90. o., Czoboly Gergely, A polgári perek elhúzódása. In: Jakab András-Gajduschek György (szerk.), A magyar jogrendszer állapota. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 2016. 758-776.
[34] Osztovits András, Új magyar Polgári perrendtartás szükségességéről. Magyar Jog, 2010/3. 158-163. o. [a továbbiakban: Osztovits, Pp.]
[35] Osztovits, Pp. 162. o. (kiemelés tőlem)
[36] Osztovits, Pp. 162. o
[37] Lásd az alapelvi novellát.
[38] Varga István, Első rész - alapvetések (A törvény hatálya és az alapelvek). In: Varga István (szerk.), A polgári perrendtartás és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja I. 1-6. §§, HVG-ORAC, Budapest, 2018, 11-33. o.
[39] A másodfokú eljárás vonatkozásában a Pp. eredeti szövegét és a novella újításait részletesen lásd: Udvary Sándor, Az első Pp. novella hatása a másodfokú eljárásra. In: Udvary Sándor (szerk.), Studia in honorem Imre Szabó 70. Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 2021, 177-184. o.; Udvary Sándor, Perorvoslat a válságban - válság a perorvoslatban? Jogtudományi Közlöny 2024/1. 21-32. o.
[40] Az általános perszerkezethez képest itt eltérő határidők és módosított tartalmú perindítás, valamint perfelvételi szak jelenik meg.
[41] A "jellegadó" kifejezést Wopera Zsuzsa használja: Wopera Zsuzsa, a munkaügyi perek megújított szabályai az új polgári perrendtartásban. Miskolci Jogi Szemle, 2017/2. különszám, 692-693. o.
[42] A perkoncentráció (alap)elvi és fogalmi keretei tekintetében részletesen lásd: Molnár Tamás, Alapelvek a közjegyzői nemperes eljárásokban. Közjegyzői Akadémia Kiadó, Budapest, 2019., Kiss Attila, A perkoncentráció követelményének megnyilvánulása az alapelvek és az osztott perszerkezet útján. PhD értekezés, Debrecen, 2023. https://dea.lib.unideb.hu/server/api/core/bitstreams/e04475f1-57b8-454a-af4b-1c2f65c09028/content (letöltve 2023.04.02. napján)
[43] Itt a végleges perszerkezethez képest értendő a Szakértői Javaslat [Varga István-Éless Tamás (szerk.), Szakértői javaslat az új polgári perrendtartás kodifikációjára. HVG-ORAC, Budapest, 2016.] által megfogalmazott alternatív perstruktúra, valamint az azt körülvevő perjogi irodalom. Éless Tamás, a tárgyalás szerkezete, a perfelvétel, perhatékonyság. Közjegyzők Közlönye, 2017/5. 13-18. o.
[44] A nemzetközi magánjogról szóló 2017. évi XXVIII. törvény.
[45] Pribula László, a polgári perrendtartás alkalmazásának gyakorlati tapasztalatai a bíróságok szemszögéből. Miskolci Jogi Szemle, 2021/3. különszám. 468. o.
[46] A változásokkal kapcsolatban lásd részletesen: Udvary Sándor, Az első Pp. novella hatása az elsőfokú eljárásra Jogtudományi Közlöny, 2021/3. 129-139. o., Bartha, Szerkezet. 239-294. o.
[47] Wopera Zsuzsa, A dogmatika vagy a gyakorlat elsőbbsége? In: Farkas Csaba - Görög Márta - Hegedűs Andrea, Kaprinay Zsófia - Pákozdi Zita - Varga Imre (szerk.), (FORVM Acta Juridica et Politica): Ünnepi kötet Dr. Szabó Imre egyetemi tanár 70. születésnapjára. Szeged, 2021. 485. o. [a továbbiakban: Wopera, Dogmatika]
[48] Lásd: Pp. 432. § (2) bekezdés. A bírósági meghagyás hiánya miatt már a keresetlevél közlésével felhívja a bíróság az alperest az ellenkérelem előterjesztésére, melynek rövidebb 30 napos a határideje.
[49] Az egyes törvényeknek az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépésével összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CCLII. törvény 184-190. §-ai.
[50] 1954. évi VI. törvény a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról, 1957. évi VIII. törvény a polgári perrendtartás egyes rendelkezéseinek módosításáról.
[51] A finn perrendtartás [angol nyelven elérhető: https://www.finlex.fi/en/laki/kaannokset/1734/en17340004.pdf (letöltve 2024.04.02. napján)] 1993-ban vezette be az osztott tárgyalási szerkezetet és a percezúrát, melyet 20003-ben módosítottak (lazítottak), lásd: Laura Ervo, Scandinavian Trends in Civil Pre-Trial Proceedings. Civil Justice Quarterly, 2007/4. 472. o.
[52] Wopera, Dogmatika. 477-478. o.
[53] Wopera, Dogmatika. 478. o.
[54] Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Értekezlete.
[55] Kúria Konzultációs Testület, az új Pp. jogértelmezési kérdéseivel foglalkozó konzultációs testület.
[56] 2011. évi CLXI. törvény a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról 27/A. § Bírói testület, bírósági vezetők, illetve bírák tanácskozása nevében nem tehető közzé olyan jogértelmezési célú állásfoglalás, amelynek meghozatalára törvény nem ad felhatalmazást.
[57] A keresetlevél visszautasításának vizsgálata tárgykörében felállított joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló véleménye: https://kuria-birosag.hu/sites/default/files/joggyak/a_keresetlevel_visszautasitasanak_vizsgalata_osszefoglalo_velemeny.pdf (letöltve 2024.04.02. napján)
[58] Plósz Sándor, Szükséges-e a bírói szervezet megváltoztatása az ország megcsonkítása folytán? Jogtudományi Közlöny, 1927/24. 217. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes, Budapest.
Visszaugrás
