Az idén 80 éves Prugberger Tamás professzor emeritus a Miskolci Egyetem Állam-és Jogtudományi Karának emblematikus alakja. Tamás hosszú évtizedek óta lankadatlanul kutatja a munkaügyi bíráskodás témakörét, így kézenfekvőnek tűnik, hogy a születésnapjára készült ünnepi tanulmányban bemutassam az új polgári perrendtartás munkaügyi perekkel kapcsolatos egyes újításait, remélve, hogy legalább részben az Ünnepelt egyetértésével is találkoznak e módosítások, ezzel kívánva boldog születésnapot!
Az Országgyűlés 2016. november 22-én fogadta el az új polgári perrendtartást, mely a 2016. évi CXXX. törvényként (a továbbiakban: új Pp.) került kihirdetésre. Az új Pp. 2015. januárjában elfogadott koncepciója munkaügyi bíráskodásra vonatkozó részének kidolgozása érdekében az Igazságügyi Minisztériumban önálló munkacsoport működött. E testület azt a javaslatot tette, hogy a munkaügyi perek szabályai az új Pp.-be integráltan kapjanak helyet, azzal, hogy önálló fejezetben, e perek sajátosságait meghatározva, a jelenlegi Pp. XXIII. fejezet szabályait átemelve, de azt továbbfejlesztve kerüljenek szabályozásra. A munkacsoport álláspontja az volt, hogy a munkaügyi perek nem indokolják a polgári perrendtartástól teljesen elkülönülő, önálló munkaügyi eljárási kódex megalkotását, azonban szükséges az általános szabályoktól eltérő - a jelenleginél részletesebb, a munkajogi igények elbírálásának sajátosságait fokozottabban szem előtt tartó - speciális szabályoknak önálló törvényi fejezetbe iktatása. A Munkacsoport javasolta meghatározni az új Pp.-nek a munkaügyi perekre vonatkozó külön fejezetében, hogy pontosan mi minősül munkaügyi pernek. A Munkacsoport a következő kérdések részletes vizsgálatát is előirányozta. Az ülnöki rendszer fenntartásának és szakülnöki rendszerré történő átalakításának lehetősége. A bizonyítási szabályok áttekintése, tekintettel arra, hogy a munkajogi törvények a Pp. bizonyítási teherre
- 691/692 -
vonatkozó általános szabályától eltérő bizonyítási szabályokat tartalmaznak. A mediációra vonatkozó szabály tartalommal való megtöltése a jobb alkalmazhatóság érdekében. A hivatalból történő felfüggesztés szabályainak pontosítása.
A tanulmány keretében megvizsgáljuk, hogy a kitűzött célokból mi valósult meg, a munkaügyi perek szabályai miként újultak meg az 1952. évi III. törvényhez képest (a továbbiakban: Pp.) és a közigazgatási perrendtartás elfogadása hogyan hatott ki a munkaügyi perek szabályozására.
Mielőtt elemeznénk a munkaügyi perek különös szabályait, röviden ki kell térnünk arra, hogy melyek az új Pp.-nek azon legfontosabb újításai, amelyeknek a munkaügyi perekben is érvényesülniük kell. A legfontosabb nóvum az elsőfokú eljárás "kétosztatúsága", az ún. osztott perszerkezet bevezetése. Ez azt jelenti, hogy az elsőfokú eljárást mind funkciójában, mind időben egymástól elkülönülő, két szakra osztja: perfelvételi szakra és érdemi tárgyalási szakra. Ebben a modellben a perfelvételi szakra koncentrálódik a jogvita tartalmának, kereteinek meghatározása, ez szolgálja a per előkészítését. Ebben a szakban a perkoncentráció érvényesülése érdekében nagyobb szerepet kap az írásbeliség, és építve az alapelvek körében megfogalmazott, a feleket terhelő eljárástámogatási kötelezettségre, már a pert megindító keresetlevéllel szemben is fokozott elvárásokat támaszt a törvény. Az osztott perszerkezet célja, hogy a perfelvételi szakban tegyék meg a felek a jogállításaikat, az azokat megalapozó teljes körű és releváns tényállításaikat, bizonyítási indítványaikat, terjesszék elő védekezéseiket, amelyek megfelelő alapot szolgáltatnak a perfelvételi tárgyalás eredményességéhez. Ebben a szakban bírói közrehatással tisztázhatók az ellentmondó állítások, pótolhatók a hiányosságok, amely után lezárható az eljárás első szakasza és megkezdődhet az érdemi tárgyalási szak, ahol a rögzült állítások és indítványok alapján a szükséges és célirányos bizonyításra kerül sor.
A felek eljárástámogatási kötelezettségén alapul az az elvárás, hogy a felek a törvény által szabott határidőben, eljárási szakban tegyék meg a szükséges percselekményeket, amelyek elmulasztása azzal a következménnyel jár, hogy azokat az érdemi tárgyalási szakban a felek már nem tehetik meg, mert a törvény azokat kizárja. A perfelvétel lezárásának legfontosabb joghatása, hogy annak lezárását követően főszabály szerint nincs lehetőség a kereset és ellenkérelem megváltoztatására, további bizonyítékok és indítványok előterjesztésére. E korlátozás célja egyrészt az, hogy egy bizonyos ponton a bíróság és az ellenérdekű fél is véglegesen rögzültnek tekinthesse a jogvita keretét és tartalmát, és ezt követően a rögzült állítások alapján már csak a bizonyítási eljárás és az érdemi döntés meghozatala történjen. A korlátozás másik indoka, hogy megakadályozza a per elhúzódását. A perfelvételi szak lezárásával beálló változtatási tilalom alól olyan feltételek teljesülése esetén lehet kivételt engedni, amelyek e célokat a lehető legkisebb mértékben veszélyeztetik. A keresetváltoztatás a perfelvétel lezárását
- 692/693 -
követően kizárólag akkor lehet megengedett, ha az a fél önhibáján kívüli okhoz kapcsolódik.
Fontos kiemelni, hogy az új Pp. egységes eljárási szabályokat (egységes perrend) vezet be, amelyet az általános hatáskörrel felruházott törvényszékre modellez. Vagyis az új Pp. Harmadik részében szabályozott "Elsőfokú eljárás" szabályai a törvényszék előtti eljárásra kerültek kidolgozásra, ahol mindkét fél számára kötelező a jogi képviselet, így az új Pp. magasabb eljárási követelményeket támaszt a felekkel szemben, feltételezve a jogi képviselővel eljáró felek professzionális pervitelét. A felek percselekményeinek szakszerűsége nagymértékben elősegítheti mind a hatékony igényérvényesítést, mind az azzal szembeni védekezést, továbbá a perek ésszerű időn belüli befejezését.
Az egységes perrend megteremtése azt jelenti, hogy azonos eljárási szabályok szerint bonyolódnak a perek a törvényszék és a járásbíróság előtt.
A törvény ugyanakkor külön fejezetben foglalja össze azokat az eltéréseket, amelyek a járásbíróság hatáskörébe tartozó ügyekben érvényesülnek akkor, ha a fél nem jogi képviselővel jár el. Az új Pp. a járásbíróság előtti ügyekben nem teszi kötelezővé a felek számára a jogi képviselet. Ez rugalmas megoldási alternatívát jelent az egyszerűbb megítélésű, illetve a gyengébb fél jelenlétét feltételező ügyekben.
A közigazgatási perrendtartás koncepciója[1] arra az álláspontra helyezkedett, hogy a közszolgálati jog a közigazgatási jog része, a munkáltatók közigazgatási szervek, illetve közhatalmi jogkörökkel felruházott jogalanyok. A speciális hatalmi viszonyon túl a kinevezés, mint egyoldalú aktus, továbbá a közszolgálati jogvitákban felmerülő közigazgatási (elsősorban szervezeti) jogi kérdések túlsúlya is indokolttá teszi e területnek a munkaügyi per szabályai helyett a közigazgatási perek szabályai szerinti elbírálását. A koncepció hivatkozott az Alkotmánybíróság következetes álláspontjára, mely szerint a közszolgálati jogviszonyoknál a közigazgatási jelleg a domináns: "e munkavégzés közhatalommal rendelkező állami szervekben történik, és a tisztviselők közhivatalt viselnek, állami feladatokat látnak el, állami, közhatalmi döntéseket hoznak, készítenek elő, ezért alapvetően közjogi jellegű jogviszonyok." Az Alkotmánybíróság a közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos bírósági jogvédelem vizsgálata során is a közigazgatási határozatok törvényességéről való bírósági döntési jogkörre vonatkozó alkotmányos szabályozásból indult ki, illetve a közigazgatás törvény alá rendeltségének követelményét a közszolgálati aktusokra is kiterjesztette [8/2011. (II. 18.) AB hat. , ABH 2011, 71, 77, ill. 80.].
- 693/694 -
A koncepció szükségesnek tartotta a közigazgatási jogvitához kapcsolódóan a "közszolgálati jogvita" fogalmának meghatározását is, mivel ez döntené el azt, hogy a jogviták mely körét minősíti a perrend közigazgatási jogvitává. A Koncepció közszolgálatinak a közigazgatási szervek alkalmazásában álló személyek foglalkoztatásával kapcsolatos jogviszonyok tekintette, tehát a kormányzati szolgálati és közszolgálati, továbbá szolgálati jogviszonyokat, ahol közigazgatási szerv a munkáltató.
A munkajogi szakirodalom jeles képviselői, köztük az Ünnepelt is többször részletesen értekezett a közszolgálati jogviszony természetéről a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyokkal összefüggésben.[2]
Az új Pp. szakít a Pp.-ben használt - a munkaviszonyból és a munkaviszony jellegű jogviszonyból származó per - elnevezéssel, annak jelzése érdekében, hogy egységes, a különböző foglalkoztatási konfliktusok elbírálására azonos perszabályokat kíván megteremteni.[3]
Az új Pp.-ben a munkaügyi pernek minősülő jogviták köre a közigazgatási perrendtartás szabályaira is tekintettel jelentősen módosul. Az elhatárolás szerint a közszolgálati jogvitákra a közigazgatási perrendtartás, míg a munkaügyi perekre a Pp. szabályai az irányadók.
Közszolgálati jogvitának minősülnek, és nem tartoznak a Pp. hatálya alá:
- az állami tisztviselőkről szóló 2016. évi LII. törvény alapján létesített állami szolgálati jogviszonyból származó jogviták;
- a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény (Hszt.) alapján létesített jogviszonnyal kapcsolatos jogviták;
- a honvédek jogállásáról szóló 2012. évi CCV. törvény (Hjt.) alapján létesített szolgálati jogviszonyból származó perek;
- a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) alapján létesített jogviszonyból származó jogviták.
- Munkaügyi pernek minősülnek és az új Pp. hatálya alá tartoznak:
- az Mt. hatálya alá tartozó jogviszonyokból származó perek;
- a 2011. évi CLXIV. törvény hatálya alá tartozó ügyészek és ügyészségi alkalmazottak szolgálati jogviszonyából származó perek;
- a 2011. évi CLXII. törvény hatálya alá sorolható bírói szolgálati jogviszonyból származó perek;
- az 1997. évi LXVIII. törvény hatálya alá tartozó igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyából származó perek;
- az 1992. évi XXXIII. törvény hatálya alá sorolható közalkalmazotti
- 694/695 -
jogviszonyból származó perek.
A Pp. szabályozása szerint a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelések iránti igény elbírálása a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) alapján a felszámolási nemperes eljárást lefolytató bíróság hatáskörébe tartozik.[4] Ugyanakkor gyakran merült fel olyan vita, amikor a munkavállaló mint hitelező anyagi igényének jogalapja, pl. a munkaviszony megszüntetésének jogszerűsége vitás volt a felszámolási eljárásban. Erre figyelemmel az egyértelmű szabályozás érdekében a Pp. 508. § (7) bekezdése változtat e szabályon, amikor rögzíti, hogy a felszámolás közzétételét követően benyújtott munkajogi igény érvényesítése is munkaügyi pernek minősül, hiszen nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ilyen esetben a munkavállalói hitelezői igények elbírálása nem csupán számszaki vizsgálatot igényelnek, hanem az igény anyagi jogi megalapozottságát szintén vizsgálni kell. A Csődtörvénytől eltérő szabályt engedve tehát munkaügyi perben érvényesíthető a felszámolás alatt álló munkáltatóval szembeni pénzkövetelés. Csak a vitatott munkavállalói követelések érvényesíthetők perben, mivel a felszámoló által nem vitatott követelések esetében nincs jogvita és szükségtelen a peres eljárásra utalás.[5]
Az új Pp. 508. § (7) bekezdése tehát akként értelmezendő, hogy amennyiben a munkavállaló által bejelentett pénzkövetelés jogalapját és/vagy összegszerűségét a felszámoló vitatja, és a követelést nem veszi nyilvántartásba, akkor erről a jogosultat a Csődtv. 46. § (6) bekezdése szerint értesítenie kell. Az értesítés kézhezvételétől számított 30 napon belül a munkavállaló dönthet úgy, hogy követelése tárgyában munkaügyi pert kezdeményez. A perindítási határidőt úgy kell értelmezni, hogy az megtartottnak tekinthető, ha az utolsó napon a jogosult postára adja keresetlevelét; egyebekben a perindítási határidő elmulasztása a Pp. általános szabályai szerint igazolási kérelemmel kimenthető. E szabályozás alapján a gyakorlatban kérdésként merülhet fel, hogy amennyiben a felszámolás kezdő időpontja után a felszámoló mint a munkáltatói jogkör gyakorlója megszünteti a munkavállaló munkaviszonyát, akkor intézkedésében milyen jogorvoslati tájékoztatást fogalmazzon meg. E körben várható a Csődtv. megfelelő módosítása, de az eljárási rend a következő: a munkaviszonyt megszüntető intézkedésben a munkavállalót tájékoztatni kell arról, hogy amennyiben a jelen intézkedésben foglaltakat sérelmesnek tartja, követelését a felszámolónál jelentse be. A felszámoló az igénybejelentést megvizsgálja, és amennyiben azt vitatja, a vitatást tartalmazó írásbeli nyilatkozat kézhezvételétől számított 30 napon belül a
- 695/696 -
munkaügyi per szabályai szerint a közigazgatási és munkaügyi bíróságnál keresetet nyújthat be, igényét per keretében érvényesítheti.[6]
A tanulmány bevezetőjében idézett koncepció egyik célkitűzése volt, hogy egyértelműsítse a megtámadott határozat hivatalbóli felfüggesztésének szabályait. Az új Pp. 515. § (2) bekezdése szerint "A bíróság a megtámadott határozat vagy jognyilatkozat végrehajtását hivatalból is felfüggesztheti, ha a peres jogvitával összefüggésben valamely személy különös méltánylást érdemlő, jogvédelmet megalapozó érdeke ezt indokolja." A §-hoz fűzött indoklás szerint a megtámadott határozat vagy nyilatkozat hivatalból történő felfüggesztésének lehetőségét a törvény arra az esetre tartja fenn, ha a felfüggesztést a peres jogvitával összefüggésben valamely személy különös méltánylást érdemlő, jogvédelmet megalapozó érdeke indokolja. Ilyen eset lehet pl. a létfenntartás veszélyeztetése, a munkáltató helyzetének ellehetetlenülését eredményező határozatból következően számos munkahely megszűnésének lehetősége, az ügy országos, vagy kiemelt jelentőségéből fakadóan megjelenő jelentős számú érdekelt. A hivatalból történő végrehajtás felfüggesztésének további feltétele, hogy a méltánylást érdemlő jogvédelmi igény a peres jogvitával, annak feleivel, tárgyával összefüggésben álljon, így az elrendelés nem válik parttalan, bárki - akár az üggyel nem érintett -javára szóló intézkedéssé.[7]
A munkaügyi perek tárgyalási rendszere és a tárgyalás szabályai lényegileg megegyeznek az általános perrendi szabályokkal. Az új Pp. fenntartja a munkaügyi perekben a kötelező egyeztetés jogintézményét, alapvetően változatlan feltételekkel, az osztott perszerkezethez igazítva: az egyeztetés a perfelvételi szakban történik a perfelvételi tárgyaláson. A törvény külön egyeztető tárgyalást nem tartalmaz a munkaügyi perekben. Ennek oka, hogy az általános szabályok szerint lebonyolítandó perfelvételi tárgyalás lényegében megfelel az egyeztetési tárgyalás céljának. A törvényi szabályozás megerősíti és külön kiemeli a bírói egyeztetés és egyezségkötés lehetőségét. Jóllehet az általános szabályok szerint a per folyamán többször van mód a felek közötti egyezségkötésre, közvetítésre, valamint a perfelvételt lezáró végzés meghozatalát követően a bíróság megkísérli a felek között egyezség létrehozását, munkaügyi perekben a törvény - tekintettel a peresített jogviszonyokra - külön kiemeli az egyezségkötés és a kötetlen egyeztetés korai lehetőségét. Az általános szabályok az egyezségkötést egy jól strukturált tárgyalási szerkezetbe helyezik el, a felek kérelmeinek tisztázása,
- 696/697 -
bizonyítási indítványaik és egyéb kérelmeinek előadása után. Munkaügyi perekben azonban már a tárgyalás megkezdésekor lehetséges az egyezségkötés megkísérlése. A törvény úgy rendelkezik, hogy a perfelvételi tárgyalás, amennyiben a felek személyesen vagy képviselőik útján azon megjelentek, a felek megegyezésére irányuló egyeztetéssel kezdődik. Ebből a célból az elnök a jogvita egészét a felekkel megtárgyalja. A tárgyalás keretében a bíró által megtartott érdemi egyeztetés biztosítja azt a garanciális elemet, amely lehetővé teszi, hogy a jogvita mentén a felek megállapodása, egyezsége megfeleljen az anyagi jogszabályoknak.[8]
Itt kell kitérnünk arra, hogy az új Pp. egyik jellegadó sajátossága, a bírói anyagi pervezetés, - annak is a német perjog szerinti kötetlen formája - a munkaügyi perekben már régóta érvényesül a Pp. 355. § (1) bekezdés alapján. E szerint "Ha a tárgyaláson a felek személyesen vagy képviselőik útján megjelentek, a tárgyalás a felek megegyezésére irányuló egyeztetéssel kezdődik. Ebből a célból az elnök a jogvita egészét - az összes körülmény szabad mérlegelésével - a felekkel megtárgyalja."
A német polgári perrendtartás (dZPO) 139. § (1) bekezdése szerint "a bíróság - amennyiben szükséges - a tény- és jogviszonyt ténybeli és jogi szempontból megtárgyalja a felekkel és kérdéseket tesz fel. A bíróság közrehat annak érdekében, hogy a felek minden lényeges tényről időben és teljes körűen nyilatkozzanak, különösen a hivatkozott tényekre vonatkozó elégtelen adatokat egészítsék ki, a bizonyítási eszközöket jelöljék meg és a célszerű kérelmeket terjesszék elő."
Az új Pp. a bírói közrehatásnak olyan formáját kívánja meghonosítani valamennyi perben, amely a felek rendelkezési jogának messzemenő tiszteletben tartása mellett képes a hatékony jogérvényesítést előmozdítani.[9] Az új Pp. a bírói közrehatás perbeli kereteinek kialakítása során figyelemmel volt a mintaadónak tekintendő európai perjogi kódexek megoldásaira, így német Pp. idézett szakaszára is. Az osztrák Pp. (öZPO) 182. §-a szerint "az elnöknek a tárgyaláson a kérdéseivel vagy más módon oda kell hatnia, hogy a felek a döntés szempontjából lényeges ténybeli közléseiket megtegyék, vagy hiányzó adatokat pótoljanak, vagy a bizonyítási eszközeiket megjelöljék, a felajánlott bizonyítékaikat kiegészítsék, és általában minden olyan felvilágosítást megadjanak, amelyek a valós tényállás megállapításához szükségesek." A svájci polgári perrendtartás 56. §-a, a "Bíróság feltárási (tisztázási) kötelezettsége" c. alatt előírja, hogy, ha a fél kérelme homályos, ellentmondásos, vagy nyilvánvalóan hiányos, a bíróság megfelelő kérdések félhez történő intézésével lehetőséget ad a félnek a kérelem tisztázására, vagy kiegészítésére.
- 697/698 -
Az új magyar Pp. a jogintézmény újdonságára tekintettel az idézett külföldi megoldásoknál mértéktartóbb kereteket szab a bírói aktivitás terén, melynek eszközeit, formáját az új Pp. 237. §-a pontosan meghatározza, de alapelvi szinten mint a bíróság közrehatási tevékenysége az új Pp. 6. §-ában is megjelenítésre kerül. A munkaügyi perekben a bíróság kötetlenebb módon alkalmazhatja az anyagi pervezetés eszközeit az 520. § alapján.
A munkaügyi perekben a bizonyítás az általános polgári perekhez viszonyítva összetettebb, szerteágazóbb, a társadalmi és életviszonyok sajátos tényvilágát reprodukáló eljárás. Központi szerepe ellenére olyan szabályozási nehézségek merülnek fel, mint a per eldöntéséhez szükséges információ munkáltatói monopóliumának megtörése, nemegyszer a speciális szakértői és okirati bizonyítás értelmezése. A munkajogi anyagi jogalap sokszor polgári jogi tényállásokhoz kötődik, így a tényállások és jogállítások ok-okozati összefüggésének feltárása a munkaügyi per egyik sajátos nehézsége.[10]
A munkaügyi perekben, mivel a munkavállalói igény bizonyítására alkalmas szabályzatok, dokumentumok a munkáltatónál vannak, ezeket a munkavállaló nemegyszer nem is ismeri, vagy pontatlanul tudja a tartalmát, ezért a törvény külön rögzíti, hogy melyek azok a tények, amelyeket a munkáltatónak kell minden esetben bizonyítania. Az új szabályok, melyek a munkáltatónak konkrét bizonyítási feladatokat írnak elő, az eljárás jogszerű megalapozásán - és gyorsításán - túlmenően a bíróságnak egyértelmű lehetőséget adnak arra, hogy a bizonyítatlanság következményét a munkáltatóra hárítva a munkáltatót kötelezze a munkajogi igény elbírálásához szükséges okiratok, nyilvántartások, számítások csatolására. Bérvita esetén a munkavállaló többnyire csak állítani tudja a kifizetés elmaradását, ezért a törvény szerint ilyen vita esetén a munkáltatót terheli a bizonyítás arra is, hogy a juttatást megfizette. Értelemszerűen ez magában foglalja a kifizetés jogszerű módjának és idejének bizonyítását is. A munkáltatónak továbbá csak akkor kell bizonyítania az igényelt juttatással összefüggő számítások helyességét, ha az vitatott. A munkaügyi perekben egyébként alkalmazni kell a Pp. általános bizonyítási szabályait is, amelyek közül nem egy a munkavállalóra mint "gyengébb" félre kedvező, mint pl. a bizonyítási szükséghelyzetre vonatkozó szabályozás.[11]
- 698/699 -
Az Ünnepelttel közösen készített és 2008-ban megjelent tanulmányunkban[12] hosszan értekeztünk az utóbbi években is aktualitást kapott kérdésről, a munkaügyi bíróságok különbírósági helyzete fenntartásának problematikájáról, és felvázoltuk az akkor hatályos szabályozás továbbfejlesztésének lehetőségeit. A tanulmányból idézem az alábbiakat: "Mind a munkaügyi bíróságok különbírósági jellegének megtartása, mind annak megszüntetése mellett hozhatunk föl meggyőző érveket. Cserba Lajos szerint, amennyiben az ügymegosztás szempontjából egy egészségesebb szerkezetet szeretnénk látni, vagyis az ügyek száma folyamatosan csökkenjen magasabb bírói szintek felé az egyes bíróságokon, akkor ez a modell a piramishoz lenne hasonló, pontosabban az ügyek területi ügyszámát tekintve két piramis képzelhető el, mert a főváros és agglomerációja az ügyszámokat tekintve vetekszik a fővároson kívüli összügyszámmal. Az arányosítás azonban csak a hatásköri, az illetékességi és az ezzel szorosan összefüggő jogorvoslati rendszer reformjával érhető el. Egy ilyen elképzelt modellben a helyi bíróságok teljes elsőfokú hatáskörrel rendelkeznének. Nem feltétlen szükséges megtartani a munkaügyi bíróság különbírósági jellegét, feladatukat a megyeszékhelyen működő helyi bíróságok vehetnék át.[13] Prugberger Tamás ezzel ellentétben azt az álláspontot képviselte, mely szerint a magyar munkaügyi bíróságnak a jelenlegi szervezeti rendszerét az általános bírósági szervezeti rendszerbe feloldani nem volna szerencsés. Feloldására csak úgy látna lehetőséget, ha továbbra is a Pp. XXIII. fejezetében szabályozott, de további eljárási határidőkkel kiegészítésre kerülő eljárási normák mellett speciális munkaügyi tanács járna el az olasz megoldáshoz hasonlóan, a helyi bíróságok keretében. Kérdés viszont, hogy az elsőfokú munkaügyi bíráskodást helyes volna-e területileg így szétaprózni, mivel félő, hogy mindez a szakszerűség rovására menne."[14] Közel 10 év elteltével, látva a munkaügyi bíráskodás szervezeti változásait is, sok, akkor feltett kérdésünk, még ma is megválaszolatlan. ■
JEGYZETEK
[1] Részletes jelentés a közigazgatási perrendtartás koncepciójának előkészítéséről, http://www.kormany.hu/download/9/c8/50000/20150514%20Jelent%C3%A9s%20a%20k%C3%B6zigazgat%C3%A1si%20perrendtart%C3%A1s%20koncepci%C3%B3j%C3%A1nak%20el%C5%91k%C3%A9sz%C3%ADt%C3%A9s%C3%A9r%C5%91l.pdf
[2] Ld. pl. Prugberger Tamás, Nádas György: Európai és magyar összehasonlító munka- és közszolgálati jog, Wolters Kluwer Kiadó, Budapest, 2014. vagy Prugberger Tamás: Reformelgondolások a munkaügyi, a közszolgálati és a társadalombiztosítási jogviszonyból eredő jogviták bírósági elbírálásának szervezeti és eljárásjogi szabályozásánál; In: Gellén Klára - Görög Márta (szerk.): LEGE ET FIDE Ünnepi tanulmányok Szabó Imre 65. születésnapjára; Iurisperitus Kiadó, Szeged 2016. 508-512. o.] Lásd tovább: Mélypataki Gábor: A közszolgálat egységesítésének elméleti és gyakorlati problémái, és kapcsolata a munka magánjogával, PhD értekezés, Miskolc, 2016.
[3] A polgári perrendtartásról szóló a 2016. évi CXXX. törvény 508. §-ához fűzött miniszteri indokolás.
[4] Ld. erre vonatkozóan pl.
[5] A polgári perrendtartásról szóló a 2016. évi CXXX. törvény 508. §-ához fűzött miniszteri indokolás.
[6] Nagy Adrienn: A polgári perrendtartásról szóló a 2016. évi CXXX. törvény 508. §-ához fűzött magyarázat, in: A polgári perrendtartásról szóló a 2016. évi CXXX. törvény magyarázata (szerk: Wopera Zsuzsa), Wolters Kluwer Kiadó, 2017. (megjelenés alatt)
[7] A polgári perrendtartásról szóló a 2016. évi CXXX. törvény 515. §-ához fűzött miniszteri indokolás.
[8] A polgári perrendtartásról szóló a 2016. évi CXXX. törvény 520-521. §-aihoz fűzött miniszteri indokolás.
[9] Már a 70-es évek jogirodalmában is volt olyan előremutató álláspont, mely a bíróság kitanítási kötelezettségét a valóságos jogvédelem nyújtásához, a jogérvényesítés bírósági előmozdításának követelményéhez fűzi. Névai László a kitanítási kötelességet a felek perbeli egyenjogúsága elvének keretein belül olyan elemként helyezte el, amely éppen az egyik legfontosabb biztosítéka az elv megvalósulásának. Névai László: A polgári perbeni kitanítási kötelesség elméleti alapjai és bírósági gyakorlata, Jogtudományi Közlöny, 1975./3-4. szám. 190-191. o.
[10] Nádas György: Bizonyítási nehézségek a munkaügyi kártérítési perekben, in: Munkaügyi Szemle, Budapest, 2002. 51. o.
[11] A polgári perrendtartásról szóló a 2016. évi CXXX. törvény 520-521. §-aihoz fűzött miniszteri indokolás.
[12] Prugberger Tamás, Wopera Zsuzsa: Gondolatok a munkaügyi perek szakbírósági vagy általános bírósági hatásköréről, in: Sectio Juricica et Politica, Tomus XXVI/2. Miskolc University Press, Miskolc, 2008. 665-681.
[13] Cserba Lajos: Mi lenne ha...A polgári eljárásjog átfogó újraszabályozásának néhány szervezeti és jogintézményi kérdése, in: Az igazságszolgáltatás kihívásai a XXI. században, Tanulmányok Gáspárdy László professzor emlékére (Szerk: Harsági Viktória - Wopera Zsuzsa) HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2007. 75. o.
[14] Prugberger Tamás: Kritikai észrevételek a magyar munkaügyi szakbírósági rendszer tervezett megszüntetéséhez. Munkaügyi Szemle 12/96. 42-43. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi tanár, intézetigazgató, Miskolci Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Európai és Nemzetközi Jogi Intézet. Miniszteri biztos, Igazságügyi Minisztérium.
Visszaugrás
