A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.) hatálybalépésével jelentős és rendszerszintű változások történtek a magyar perjogban. A megújult elsőfokú eljárás és annak szerkezete jelentősen eltérő képet mutat, mint a polgári perrendtartástól szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: 1952-es Pp.) idején. A változások a kezdeti időszakban jelentős bizonytalanságokat eredményeztek a joggyakorlatban. A bíróságok igyekeztek minden értelmezési segédletet igénybe venni a joggyakorlat kialakítására, így a Pp.-vel kapcsolatban megjelent kommentárokat, jogirodalmi munkákat és a különböző jogalkalmazást véleményükkel, állásfoglalásukkal segítő testületek, így a Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Értekezlete (továbbiakban: CKOT) és a Kúria Konzultációs Testület (továbbiakban: KKT) által kiadott dokumentumokat.
Az eltelt közel két év joggyakorlatban felszínre kerültek azok a súrlódási pontok, melyek a Pp. értelmezéséből adódnak, ahol a jogirodalom, a joggyakorlat és az imént említett testületek nézetei eltérnek. Ennek köszönhetően pedig megindult egyfajta széttartó joggyakorlat és értelmezés. Ez különös hangsúllyal jelentkezik az elsőfokú eljárás kezdetén a keresetlevél és az ellenkérelem szabályainál. A Kúria ezt észlelve a keresetlevél visszautasításának vizsgálata tárgykörében joggyakorlat elemző csoportot (továbbiakban: JECS) hozott létre, mely az általa lefolytatott vizsgálatot követően egy összefoglaló véleményt tett közzé.[1] Ezzel párhuzamosan folyamatosan működött az új Pp. hatályosulását támogató Munkacsoport.
A jogalkotó, figyelembe véve a kialakult helyzetet, a Pp. nagyobb léptékű novelláris módosítására szánta el magát, melyet az Országgyűlés elfogadott és a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény módosításáról szóló 2020. évi CXIX. törvényként (továbbiakban: Ppn.) került kihirdetésre, mely 2021. január 1. napján lép hatályba. A Ppn. javaslatának általános indokolása szerint a Pp. hatályosulásának tapasztalatai, az Alkotmánybíróság (továbbiakban: AB) határozatai és a jogalkalmazó szervek visszajelzései
- 39/40 -
indokolttá teszik a Pp. egyes rendelkezései tekintetében a szabályozás finomítását, a perjogi szabályok egyszerűsítését és rugalmasabbá tételét.[2] A jogalkotó tehát e reakciót adja a kialakult joggyakorlatra.
A tanulmány tézisének választottuk - és egyben osztjuk - Udvary Sándor 2016-ban megjelent cikkében közölt véleményét, mely szerint: üdvözli a keresetlevél és az ellenkérelem formai kellékeinek és struktúrájának részletes törvényi szabályozását, mindaddig amíg a bírói gyakorlat megfelelő rugalmassággal tudja kezelni.[3] A keresetlevélen és az ellenkérelmen belül azonban azoknak csak az érdemi részükben foglalt jogalkotói megoldásokat, kialakult értelmezési kérdéseket és Ppn. szerinti módosításai vizsgáljuk. Az érdemi részek mellett kitérünk az ellenkérelemhez kapcsolódó szankciórendszer legfontosabb elemére, a bírósági meghagyásra és annak újszerű felfogására. Az ellenkérelemmel összefüggésben, vizsgálat tárgyává tesszük a perszerkezetben elfoglalt helyét, mellyel kapcsolatban a jogirodalom és a joggyakorlat is felvet néhány kérdést.
A pert (főszabály szerint) a felperes az alperes elleni keresetlevelének bírósághoz történő benyújtásával indítja meg (169. §). A keresetlevél benyújtásának célja, hogy a felperes törvényes bíró elé tárja anyagi jogi igényét az alperessel szemben.[4] Zsitva Ágnes szerint "a szükséges peranyag mihamarabbi rendelkezésre állása és a hiánypótlás elkerülése érdekében - a Pp. a korábbi perrendekhez viszonyítottan - részletesebb és fokozott követelményeket támaszt.[5] A Pp. szabályozásának célja "hogy rendelkezésre álljon a bíróság és az alperes számára is valamennyi leglényegesebb adat, amelyek a [...] bevezetett osztott perszerkezet állítási/perfelvételi szakaszában előírt feladatok teljesítéséhez szükségesek, és hogy a felek jogvitája rövid időn belül érdemben tárgyalható legyen."[6]
A jogalkotói cél az imént idézett jogirodalmi álláspontokból egyértelműen megállapítható. A szabályozás célja elsődlegesen nem az, hogy a felperes elé megvalósíthatatlan követelményeket állítson, hanem hogy lehetőleg már itt nyilatkozzon mindenről melyről tudomása van és a jogvita szempontjából releváns lehet, ezáltal a perrend igyekszik kizárni az előadások vonatkozásában a "csepegtetési faktort". E cél elérése azonban szükségképpen magával hozza a fokozott követelményeket.
- 40/41 -
A Pp. a perakadályok (176. §) fennállásakor a keresetlevéllel szemben alkalmazott szankció esetén visszahozza a polgári perrendtartásról szóló az 1911. évi I. törvénycikk (továbbiakban: Tc.) terminológiáját. A keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítása helyett a visszautasítást használja, mivel ez a fogalom jobban visszaadja a cselekmény tartalmát.[7] Az idézés kibocsátása nélkül fordulat elhagyását indokolja, hogy a Pp.-ben a keresetlevelet az írásbeli alperesi ellenkérelem követi, így a keresetlevél célja nem közvetlenül az idézés kibocsátásának a kérése.
Udvary Sándor a megújult keresetlevelet a perelőkészítés írásbeli szakaszának kulcsfontosságú dokumentumaként jellemzi.[8] A jogalkotói cél elérése érdekében a fokozott követelmények miatt a megújult keresetlevél formája és tartalma is jelentősen megváltozott, kibővültek és szigorodtak a tartalmi kellékei. E tartalmi változások közül jelen tanulmányban a keresetlevél érdemi részében foglalt elemeket vizsgáljuk, így a kereseti kérelmet, az érvényesíteni kívánt jogot a jogalap megjelölése útján, az érvényesíteni kívánt jogot és a kereseti kérelmet megalapozó tényeket, és az érvényesíteni kívánt jog, a tényállítás és a kereseti kérelem közötti összefüggés levezetésére vonatkozó jogi érvelést, valamint a tényállításokat alátámasztó és rendelkezésre álló bizonyítékokat, bizonyítási indítványokat (170. §).
A szabályozásból az olvasható ki, hogy a Pp. a keresetlevelet nem pusztán idézőlevélnek tekinti, hanem érdemi előkészítő irat funkcióval látja el és a perkoncentráció szolgálatába állítja. A jogalapra vonatkozó előírással a jogalkotó le kívánja zárni a "jogcímhez kötöttség" körében kialakult bizonytalan gyakorlatot. Valamint minden korábbi szabályozáshoz képest részletesebb követelményeket állít a felperes elé. Elvárja, hogy keresete legyen következetes a tényállításait szubsztanciálja, vezessen le részletes jogi érvelést, terjessze elő bizonyítékait és bizonyítási indítványait. Ezek elmaradásához a visszautasítás jogkövetkezményét fűzi, melynek egyértelmű következménye, hogy e perbeli cselekmények nem maradhatnak a perfelvételre, ezek egyértelműen a perindítás cselekményei.[9]
Az érvényesíteni kívánt jog előadása nélkül a pert nem lehet lefolytatni, hiszen a bíróságnak a felperesi jogállítás megalapozottságáról kell döntenie. A felperes tehát úgy véli, hogy az általa állított tények alapján őt az anyagi jog feljogosítja valamely igény támasztására és azt keresetével kívánja érvényesíteni.[10] Az 1952-es Pp. is előírta az érvényesíteni kívánt jog megjelölését, azonban annak konkrét anyagi jogi jogszabály útján való meg-
- 41/42 -
jelölését nem követelte meg, szemben a Pp.-vel.[11] Zsitva Ágnes szerint az 1952-es Pp. elegendőnek tartotta, ha a keresetlevélben előadott tényekből és bizonyítékokból megállapítható ("kiolvasható") a jogállítás, ez viszont azzal a veszéllyel járhat, hogy más-más jogot tekint a kereset tárgyának a felperes, az alperes és a bíróság, így három különböző dimenzióban mozognak.[12] A Pp. módosít ezen és a keresetlevélben a felperesnek kifejezetten meg kell jelölnie, hogy az alperessel szemben milyen alapon, mely jogát kívánja érvényesíteni. Az érvényesíteni kívánt jogot tehát nem az előadott tények tartalma alapján kell a bíróságnak (és az alperesnek) megállapítani.[13] A bíróságnak és az alperesnek a felepres jogi minősítéséből kell meghatároznia az érvényesíteni kívánt jogot.[14]
A jogállítás lényegében a jogalap megjelölését jelenti, annak útján kell megtennie a felperesnek. Az Értelmező Rendelkezések szerint a jogalap az az anyagi jogi jogszabályi rendelkezés, amely az alanyi jogot közvetlenül keletkeztető tényeket meghatározza és annak alapján az igény támasztására feljogosít [7. § (1) bekezdés 8. pont]. A Pp. azonban arról nem rendelkezik, hogy a jogszabályi rendelkezés megjelölése milyen módon történjen, ezért nem kizárt, hogy a konkrét anyagi jogi paragrafus megjelölése helyett jogi műszavakkal adja azt elő.[15] A jogállítást összeolvasva az érdemi döntés korlátaival [342. § (1) bekezdés], végső soron a felperes már itt meghatározza e korlátokat.
Wopera Zsuzsa szerint a jogalap kötelező megjelölése egyértelműen meghúzza annak a határát, hogy a fél a rendelkezési jogát hogyan kívánja gyakorolni, világos útmutatást ad a bíró számára.[16] Ezzel a Pp. növeli a felperes felelősségét a kereset tárgyára vonatkozóan. Wopera Zsuzsa előbbi gondolatához hozzáteszi, hogy a keresetlevélben a felperesi jogállítás megkövetelése nem azt jelenti, hogy a felperes a perfelvétel során ne változtathatná meg keresetét vagy az alperes az ellenkérelmét, de a bíróság mindig a felek által megjelölt jog keretein belül értékeli a jogvitát.[17]
Köblös Adél is kiemeli a jogcímhez kötöttség új szabályait, mellyel elkerülhető, hogy csupán a felperes tényállításai (illetve bizonyítékai) és a kérelme jelölje ki a jogvita kereteit és az abból levonható eltérő jogalap miatt a fél és a bíróság eltérő jogértelmezést végezzen. Hivatkozik az érdemi döntés korlátinak szabályaira, így "ha a jogot állítani a jogalap megjelölésével lehet, akkor ez azt jelenti, hogy más jogalapon (jogcímen) megítélni a felperes
- 42/43 -
keresetét [a Pp.] hatálya alatt nem lehet."[18] Ezzel véleménye szerint a hangsúly teljesen a jogalapra helyeződik át, a tények háttérbe szorulnak.[19]
Pákozdi Zita véleménye szerint a jogállítás és a jogalap megjelölése két különböző elem. Míg az első a jogvita szempontjából releváns tényeken keresztül egy állított és ezáltal érvényesíteni kívánt jog megjelölését jelenti, addig a jogalap megjelölése egy konkrét anyagi jogi paragrafusra való hivatkozás.[20]
A jogállítás során nem elegendő csak a legszükségesebb jogilag releváns tények előadása, hanem a tényalapot úgy kell megjelölni, olyan mértékben kell annak eleget tenni, hogy egyértelműen meghatározható legyen az alperessel szemben érvényesíteni kívánt jog.[21] Az érvényesíteni kívánt jogot és a kereseti kérelmet megalapozó tények köre ügyenként változó, a konkrét jogtól, kereseti kérelemtől függ, hogy milyen tényeket és milyen terjedelemben kell a felperesnek a keresetlevélben előadnia (releváns tények) (BDT 2019.4108.). Lugosi József a tényállítások vonatkozásában megjegyzi, hogy a Pp. nem tartalmaz előírást arra vonatkozóan, hogy azt milyen részletességgel kell megtennie a felperesnek, a nyelvtani értelmezésből azonban úgy tűnik, hogy minden releváns tényt elő kell adnia, amely a kereset alapját képezheti, a jogalkotói cél és a jogpolitikai indok is ezt támasztja alá.[22]
Új elem a keresetlevélben a jogi érvelés megkövetelése[23]. A Pp. elvárja a felperestől, hogy az általa felhozott tények és jog közötti konkrét összefüggésre mutasson rá. A jogi érvelés körében elvárás, hogy a felperes az állított jognak feleltesse meg (adaptálja) az állított tényállást, azaz mutasson rá, hogy a megjelölt jog anyagi jogi törvényi feltételeit állítása szerint az előadott mely konkrét tények, és miként valósítják meg.[24] Zsitva Ágnes szerint "a keresetlevélben előterjesztendő jogi érvelés szorosan kapcsolódik a jogállításhoz. Nem elegendő egy tényhalmazt előadni és mellé egy (vagy több) jogszabály helyet megjelölni keresettel érvényesíteni kívánt jogként. A felperesnek a megjelölt jogalap törvényi tényállási elemeire, az alkalmazandónak tartott jogi rendelkezésekre, a saját jogértelmezésére tekintettel jogilag le kell vezetnie, hogy az előadott konkrét tények miért és hogyan alapozzák meg a megjelölt jogot és kérelmet."[25] A felperes feladata e körben, hogy lényegében olyan érvelést adjon, mint a bíróság ítéletének jogi indoklása.[26]
- 43/44 -
A kereseti kérelem, mint a kereset tartalma nem új eleme a keresetlevélnek. Amiben a Pp. változást hoz az, hogy a hatálybalépéskori normaszöveg szerint, annak a bíróság ítéleti rendelkezésére irányulónak és határozottnak kellett lennie [170. § (2) bekezdés a) pont, hatályos 2020.12.31-ig]. Zsitva Ágnes szerint ezzel a kereseti kérelmet úgy kell megfogalmazni, hogy abból minden további értelmezés nélkül pontosan meghatározható legyen, hogy a felperes milyen tartalmú jogvédelmet kér a bíróságtól. Továbbá, "a kereset alapossága esetén azzal egyező tartalmú ítéleti rendelkező rész vagy bírósági meghagyás legyen hozható."[27] A kereseti kérelem nem más, mint az ítélet rendelkező részének előképe, az a kereset teljes sikere esetén azzal teljesen egybevágó.[28] A határozottság magában foglalja az egyértelműséget és a végrehajthatóságot.[29]
E rendelkezés kommentári irodalma alapján kialakult bírósági értelmezés következtében a JECS szerint általában olyan követelmény érvényesült, mely csak akkor valósul meg, ha a keresetlevél szó szerint tartalmaz olyan kérelmet, amely a majdani ítélet rendelkező részébe "átemelhető", azon tehát változtatni nem kell (még nyelvtani egyeztetést sem szükséges végezni).[30] Egyes bíróságok ugyanis a határozott kereseti kérelem vonatkozásában elvárták a felperestől, hogy azt olyan részletességgel adja elő, mintha az ítélet rendelkező része lenne.[31] A Pp. textualista értelmezéséből és a kommentári irodalomból valóban erre is lehet következtetni, első ránézésre ezt a mércét lehet felállítani. Ami ezen enyhíthet az az "irányuló" fordulat, vagyis a felperesnek nem azt (ítélet rendelkező része, az pontosan megfogalmazva), mely átemelhető, hanem arra irányuló kérelemét kell előterjesztenie.
A felperesek azonban e követelménynek nagyszámban nem tudtak megfelelni. A JECS a vizsgált ügyekben megállapította, hogy a bíróságok, a keresetlevél érdemi része tekintetében leggyakrabban a kereseti kérelem nem határozott voltára hivatkozással éltek a visszautasítás eszközével.[32]
A joggyakorlatban is megjelentek azok az álláspontok, melyek e kommentári irodalomra épülő szigorú értelmezést igyekeztek tompítani. A kereseti kérelem határozottságával összefüggésben megfogalmazott feltételek nem azonosíthatók azzal a követelménnyel, hogy a bíróság a kereseti kérelem egyszerű átemelésével, vagy annak tükörszerű átfordításával hozhassa meg a döntését. A jogvédelmi igény azonosíthatósága, valamint a kereseti kérelem alapján meghozható döntés azonosítása azt jelenti, hogy a bíróság számára egyértelmű a megszövegezendő rendelkező rész tartalma (KKT. 47.). A Pp. ugyan a felpezált eljárási rendet követi és kimerítő részletességgel meghatározza a keresetlevél tartalmi elemeit, továbbá lehetőséget ad annak hiánypótlási felhívás nélküli visszautasítására
- 44/45 -
is, ezzel azonban a jogalkotót nyilvánvalóan nem a céltalan formalizmus érvényre juttatása vezette (BDT 2019.4107.).
A JECS álláspontja szerint - mely egyezik az imént hivatkozottakkal - a kereseti kérelem akkor egyértelmű, ha abból kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felperes milyen jogvédelmet kér a bíróságtól (azaz megállapítást, marasztalást vagy jogalakítást kér).[33] Fontos ugyanakkor, hogy mindez nem azt jelenti, hogy a kereseti kérelem tükörszerű átemelésével kell, hogy meghozható legyen a bírósági rendelkezés, és nem is azt, hogy minden szükségszerű információnak a petitumból kell kiderülnie.[34]
A jogalkotó támaszkodva a JECS álláspontjára módosított a Pp. normaszövegén, a módosítást követően bíróság döntésére irányuló határozott kereseti kérelmet kell tartalmaznia a keresetlevélnek [170. § (2) bekezdés, 2021.01.01-től]. A Ppn. indokolása szerint egyértelműen megállapíthatóvá vált, hogy a keresetlevél bevezető, érdemi és záró részének melyek azok a tartalmi elemei, amelyek esetében a joggyakorlatban a jogalkotói szándéktól eltérő értelmezés alakult ki és ennek alapján gyakran került sor a keresetlevél visszautasítására.[35] A módosítás - a keresetlevél tartalmát egyszerűsíti a jogalkalmazói tapasztalatokra tekintettel és - egyértelművé teszi, hogy a keresetlevél érdemi részében a kereseti kérelem feltüntetése megfelelő, ha a felperes megjelöli azt, hogy milyen döntést kér a bíróságtól.[36]
A bizonyítékok és bizonyítási indítványok keresetlevélben való megkövetelésének elvi alapja, hogy a felperes amennyiben ezt is előterjeszti, akkor az alperes már az ellenkérelmében tud felajánlani ellenbizonyítást.[37] Ezzel az eljárás idősíkján e cselekmények előrébb kerülnek. Pákozdi Zita szerint ez azonban nem jelenti azt, hogy a perfelvétel során a bizonyítási indítványok kizárásra kerülnének vagy ne lennének előterjeszthetők.[38] A JECS szerint a bizonyítási indítványok előterjesztése a felperesnek a keresetlevélben nem kötelezettsége, a bizonyítatlanság következményeit nem a keresetlevél vizsgálata során kell levonni.[39] A kialakult bírósági gyakorlat szerint a bizonyítási indítvány előterjesztése nem kötelező eleme a keresetlevélnek, ha annak tartalmából egyértelműen kitűnik, hogy a felperes tényállításait a rendelkezésére álló és mellékelt okiratokkal kívánja bizonyítani, továbbá az eljárásnak ebben a szakaszában nincs olyan tény- és jogállítás, ami az okiratokon kívül egyéb bizonyítási indítvány előterjesztését tenné szükségessé (BDT. 2019.3984.). A keresetlevél megfelel a törvény rendelkezéseinek, ha az érdemi részében feltüntetett és hivatkozott bizonyítékokat becsatolják. Ha nincs a keresetlevélben szereplő minden
- 45/46 -
tényre bizonyíték megjelölve, az a bíróság anyagi pervezetésének szükségességét veti fel, de nem lehet oka a keresetlevél visszautasításának (BDT. 2019.3971.).
A perindítás során a keresetlevél megvizsgálásának célja, a perfelvételre való alkalmasság megállapítása, vagyis közölhető-e az alperessel és az eljárás tovább léphet-e. A JECS szerint "a bíróságok a perfelvétel eredményessége érdekében nagy hangsúlyt helyeznek a keresetlevél teljes körű vizsgálatára. Ez számos esetben azzal az eredménnyel jár, hogy a bíróság önmagán túlmutató jelentőséget tulajdonít a keresetlevél kötelező elemei feltüntetésére vonatkozó kötelezettségnek; csak azt a keresetlevelet találja perfelvételre alkalmasnak, amelyben a felperes a keresetlevél minden tartalmi elemét a lehető legrészletesebben kifejti."[40]
Emellett a bíróságok mereven értelmezik a keresetlevél tartalmi kellékeit. A JECS megállapította, hogy a bíróságok túlterjeszkednek a vizsgálandó és vizsgálható szempontokon, olyan követelményeket támasztanak a felperesekkel szemben, melyek nincsenek összhangban a 170. § rendelkezéseivel.[41] A JECS szerint a keresetlevél vizsgálata e szakban a perakadályok vizsgálatára terjedhet ki, érdemi kérdés így a jogi érvelés ellentmondásossága nem vezethet visszautasításra.[42] Ez összhangban áll a közzétett bírósági döntéssel, mely szerint: a keresetlevelet visszautasító végzésben a bíróság kizárólag arról foglalhat állást, hogy a keresetlevél olyan tartalmi, alaki hiányosságokban szenved, vagy olyan perakadályok állnak fenn, melyekre tekintettel a kereset érdemben el nem bírálható; a kereseti kérelem megalapozottsága körében azonban állásfoglalást nem tehet (BDT 2019.4110).
A bírói gyakorlat helyes irányba terelése, az egységes értelmezés érdekében a JECS álláspontjának figyelembevételével a Ppn. kiegészíti a 176. §-t. Az új (6) bekezdés rendelkezése szerint a keresetlevél perfelvételre való alkalmassága szempontjából nem vizsgálható a keresetlevél érdemi részében előadott azon kérelem, állítás, illetve érvelés, amelynek értékelése az ügy érdemére tartozik, valamint az sem, hogy a felperes által megjelölt bizonyítékok, bizonyítási indítványok alkalmasak-e, illetve elegendőek-e a keresetlevélben foglaltak alátámasztására [176. § (6) bekezdés, hatályos 2021.01.01-től].
Ezzel a jogalkotó egyértelműsíti, hogy az eljárás e szakaszában mi e bírói tevékenység tartalma, ezzel együtt meggátolja a további túlterjeszkedő gyakorlatot. E beiktatott bekezdés lényegében egy fogalommeghatározás, mely Udvary Sándor szerint egy újonnan bevezetett perszerkezeti elemnél logikus és racionális jogalkotói lépés.[43] A keresetlevél megvizsgálása nem új perszerkezeti elem, azonban e bírói tevékenység megújult keresetlevél szerinti tartalma más személetet kíván, így az e körben elvégzett utólagos fogalommagyarázat segíti a gyakorlatot.
- 46/47 -
E beiktatott rendelkezés tartalma egyezik a 53/1993. (XI. 29.) AB határozattal[44], mely a kereset nyilvánvaló alaptalanságával összefüggésben megállapította, hogy a keresetlevél e szakaszban történő bírói megvizsgálása még nem érintheti annak érdemi vizsgálatát. Egyezik továbbá az 1952-es Pp. hatálya alatti bírói gyakorlattal, mely szerint annak eldöntése, hogy a felperest megilleti-e az általa érvényesíteni kívánt jog és az általa megjelölt tények, bizonyítékok elegendőek-e az anyagi jogi jogosultsága megállapításához, nem a keresetlevél eljárásjogi törvényben foglalt feltételei fennállásának vizsgálata körébe tartozik, hanem a kereseti kérelem érdemi elbírálása körébe tartozó kérdés. (BDT 2012.2647.). A Pp. hatálybalépésével a keresetlevél újszerű szabályozása nyomán a bíróságok a fentiekben kiejtettek szerint érdemi kérdéseket is vizsgáltak a perindítás körében, ezt kívánja megszüntetni a Ppn.
Varga István szerint a Pp. hatálybalépésével a perakadályok hirtelen kiemelt gyakorlati jelentőségre tettek szert. "A Pp. kifejezetten szigorú és nagyon formalizált, lényegében a visszautasítást kifejezetten szuggeráló 176. §-ával, és különösen is annak 170. §-ra visszautaló formalista szabályával a szigorát tekintve a világban egy unikális helyet foglal el, amit jogösszehasonlító, jogközelítő indokok nem támasztanak alá. A nemzetközi trendek és a vezető külföldi szabályozók nem a jogérvényesítés keresetindítási túlformalizáltság általi gátlásának irányába mutatnak."[45] A fentebb kifejtett jogértelmezési visszásságok egyrészt következnek a jogalkotó által újraszabályozott keresetlevélre vonatkozó szabályokból - melyre az imént idézett tudományos nézet hivatkozik -, másrészt következnek e szabályok bírósági értelmezéséből. A jogalkotó oldaláról a szemléletváltás a szigorú formai és tartalmi kellékek előírása révén valósult meg. A bíróságok oldaláról pedig a szemléletváltás itt abban érhető tetten, hogy az új szabályoknak való megfelelés jegyében azok szigorát még tovább erősítve alkalmazták a Pp.-t.
A jogalkotó a kialakult gyakorlatra reagálva - melyek tekinthetünk egy újabb szemléletváltásnak - a Ppn. szabályaival enyhíteni igyekszek a kezdeti szigort. A jogalkotói cél és a keresetlevél érdemi részében foglalt változások jelentős mértékben megnövelték a joganyagot az 1952-es Pp.-hez viszonyítottan. A fokozott és részletes követelményeket a jogalkotó cizellált szabályozás útján valósította meg. E jelenségre is reagálva a Ppn. a rugalmasság növelése és az egyszerűsítés szándékával ezen valamelyest enyhít. A Pp. hatálybalépését megelőző kodifikáció folyamán már egyértelműen látszó megnövelt joganyaggal
- 47/48 -
kapcsolatban Udvary Sándor 2016-os cikkében[46] megjegyzi, hogy a joganyag csökkentése és a szabályok esetleges egyszerűsítése esetén figyelemmel kell lenni a belső koherenciára. A kritikus hangok ellenére véleménye szerint azt el kell ismerni, hogy az új, ekkor még formálódó perrend igyekszik megfelelni a belső koherencia követelményének az általa választott elvi alapvetések mentén.[47] Véleményünk szerint a jogalkotó a Ppn. módosításai során e hivatkozott gondolatot figyelembe vette és ezek nem törik meg a keresetlevél szabályozásának koherenciáját.
Pákozdi Zita - még a Pp. hatálybalépését megelőzően kifejtett - véleménye szerint önmagában a keresetlevél szigorú szabályaival, a jogszabályhely kötelező megjelölésével nem feltétlenül lehet elérni, illetve elősegíteni a felek és az ügyvédek keresetlevél-szerkesztési képességeinek javítását. E képességek álláspontja szerint sokkal inkább a benyújtó jogi tudásán, az ügyhöz való hozzáállásán, igényességén és logikai képességein alapulnak.[48] Vagyis önmagában a szabályozás megváltoztatása, annak milyensége szükségképpen nem eredményezi a jogalkotói cél megvalósulását, szükséges ahhoz a perbeli felek oldaláról is a szemléletváltás. Ennek sikere pedig a megváltozott jogszabályi rendelkezésekhez való alkalmazkodás mellett az imént idézett tényezőkön is múlik.
A keresetlevél beérkezését követően a bíróság megvizsgálja azt, ha perfelvételre alkalmas, közli az alperessel, és felhívja ellenkérelemének írásbeli előterjesztésére (179. §). Ha a bíróság a keresetlevelet közli az alperessel, azzal azt a jogi álláspontját juttatja kifejezésre, hogy perfelvételre alkalmasnak találta, ezért utóbb a keresetlevél annak hiányai miatt már nem utasítható vissza és a per sem szüntethető meg (BDT 2020.4235.). Az 1952-es Pp. szabályozásának megfelelően továbbra is e közléssel állnak be a perindítás joghatásai[49] (180. §).[50]
A közlést követően az alperes köteles vagy - inkább Udvary Sándor megfogalmazásával élve - érdekében áll írásbeli ellenkérelmet előterjeszteni. Ez egy döntés az alperes részéről, hogy előterjeszti ellenkérelmét vagy amennyiben elmulasztja, köteles annak további eljárásjogi következményeit viselni.[51] A szankció pedig a kereseti kérelemnek megfelelő bírósági meghagyás kibocsátása. A Pp. ezzel lényegesen eltér az 1952-es Pp.-től, ugyanis a tárgyalást minden esetben írásbeli előkészítés előzi meg, ezzel az elérni kívánt cél, hogy a tárgyalás ne a kereset, ellenkérelem, viszontkereset, beszámítás előadásával és jegyző-
- 48/49 -
könyvezésével teljen.[52] Puskás Péter szerint az új követelménynek megfelelően az alperesnek nem elegendő az első tárgyaláson előadnia ellenkérelmét, ami így gyorsítja az ügyintézést, mert valamennyi részvevő alaposabban felkészülhet az első tárgyalásra, amelyen már érdemben is lehet haladni és nem ott kerül sor az ellenkérelem jegyzőkönyvezésére, valamint nem akkor szembesül a felperes és a bíróság az abban foglaltakkal.[53]
Az írásbeliség erősödését jelzi az is, hogy az alperesnek az ellenkérelmét kötelezően írásban kell előterjesztenie, és a bírósági meghagyás is ide az írásbeli szakaszhoz kapcsolódik.[54] Az írásbeliség erősödésével kapcsolatban Köblös Adél, megjegyzi, hogy az írásbeliség és szóbeliség, valamint a hozzájuk kapcsolódó - közvetettség és közvetlenség -egyik vagy másik végletekig merev alkalmazása visszásságot szül. Ezek perrendi arányának megtalálásakor a jogalkotónak meg kell találnia azt a kényes egyensúlyt, hogy milyen egyéb elveknek és érdekeknek engedve kapjanak teret a kivételek és milyen áron.[55]
Zsitva Ágnes szerint a törvény a tárgyalás előkészítése, a perfelvétel koncentrált menetének biztosítása érdekében írja elő a védekezés minden formájának előzetes írásbeli előterjesztését és határozza meg azok tartalmi követelményeit.[56] A megfelelő előkészítés mellett - a felek egyenlőségét szem előtt tartva - ha a felperest a keresetlevéllel kapcsolatban a perrend fokozott követelmények elé állítja, akkor az alperestől is elvárja, hogy erre ugyanolyan részletesen nyilatkozzon. Ezért "az írásbeli ellenkérelem lényegében a keresetlevél tükörképe. Az alperesnek ugyanazokat a részleteket illetően kell nyilatkoznia, mint a felperesnek és az iratát hasonló módon kell tagolnia és mellékletekkel felszerelnie."[57]
Éless Tamás szerint az írásbeli ellenkérelem kötelezővé tételével elkerülhető, hogy az első (perfelvételi) tárgyaláson sokféle kifogással, azok adagolásával, a bírónak az eljárást lehetetlenné tevő döntési helyzetek elé állításával a peralapítási szak elhúzható legyen.[58] Az írásbeli ellenkérelem megkövetelése mellett fontos, hogy a perrend azt mikor kéri az alperestől. Szabó Imre szerint "az új Pp. expressis verbis biztosítani kívánja, hogy [...] az alperes az eljárás mielőbbi szakában részletesen nyilatkozzon, hogy a keresetet mennyiben és milyen okból vitatja."[59] Pákozdi Zita szerint, "a törvény hangsúlyozottan a perkoncentrációra épít, amelyet külön megfogalmazott alapelvben is megjelenít és amelyben a felekre vetítve az együttműködés kötelezettségét irányozza elő, amelynek érvényesülnie
- 49/50 -
kell már a perindítás során is: mind a felperestől, mind az alperestől egzakt, teljes és pontos írásbeli nyilatkozatok szükségesek a keresetlevél és az ellenkérelem tekintetében."[60] Fontos, hogy az alperes ellenkérelme valóban érdemi legyen. Nem elegendő egy formális, nemleges ellenkezés, hiszen az nem teszi lehetővé az érdemi írásbeli előkészítést. A "törvény a keresetlevélben előadottakra teljes körű perfelvételi nyilatkozat megtételét várja az alperestől az írásbeli ellenkérelemben annak érdekében, hogy a jogvita mibenléte minél hamarabb tisztázódjon. Ezen céllal, de a fél eljárás-támogatási kötelezettségével és a jóhiszeműség elvével is ellentétes, ha az alperes továbblépésre alkalmatlan, a keresetet általánosságban vitató, formális ellenkérelmet terjeszt elő. (pl. "Vitatom a kereset jogalapját, összegszerűségét." vagy "Vitatom a követelés fennállását." esetleg "Nem tartozom.")"[61]
Az ellenkérelem tükörkép jellegére tekintettel - az ismétlés elkerülése érdekében - az ellenkérelem érdemi részének tartalmi elemeinek részletes vizsgálatánál az egyes azonos fogalmaknál a keresetlevél körében tárgyaltak mindvégig irányadók.
A hatálybalépéskori normaszöveg szerint az ellenkérelem érdemi részében, amennyiben a fél védekezni akar alaki védekezés esetén fel kell tüntetni az eljárás megszüntetésére alapot adó okot, az azt megalapozó jogszabályhelyet és tényeket, valamint a tényeket alátámasztó és rendelkezésre álló bizonyítékokat, bizonyítási indítványokat Érdemi (anyagi) védekezés esetén a beszámítás kivételével valamennyi anyagi jogi kifogást a jogalap megjelölése útján és az azt megalapozó tényeket, továbbá az ezek közötti összefüggés levezetésére vonatkozó jogi érvelést, a kereseti kérelem vitatott részét, a keresetlevélben feltüntetett tényekre, bizonyítékokra és bizonyítási indítványokra vonatkozó vitató nyilatkozatot és a védekezést megalapozó tényeket, a keresettel érvényesített jog, a tényállítás és a kereseti kérelem közötti összefüggést cáfoló jogi érvelést, és a védekezést - ideértve az anyagi jogi kifogást is - megalapozó tényeket alátámasztó és rendelkezésre álló bizonyítékokat, illetve bizonyítási indítványokat [199. § (2) bekezdés, hatályos 2020.12.31-ig]. E szabályozással a tükörkép jelleg megvalósul, az érdemi részben tehát a levélnél megismert öt tartalmi elem itt ismétlődik.
E körben ismét találkozunk egy új fogalommal, az anyagi jogi kifogással, mely nem más, mint az alperesi jogállítás. A Pp. az Értelmező Rendelkezések között pontosan definiálja e fogalmat: a keresettel - ideértve a viszontkeresetet és beszámítást is - érvényesített jog érvényesíthetőségét kizáró, megszüntető vagy gátló anyagi jogi rendelkezésre történő hivatkozás [7. § (1) bekezdés 1 pont]. Az alperes az anyagi jog olyan rendelkezésén alapuló alanyi jogát tartja ellen a keresettel érvényesített jognak, amely a felperes jogát elenyészteti vagy érvényesíthetőségét akadályozza, kizárja.[62]
- 50/51 -
Lényeges eltérés az 1952-es Pp.-től, hogy az alaki és anyagi védekezés nem vagylagos[63] lehetőség, hanem egymás mellett léteznek. Ez azt jelenti, hogy ha az alperesnek az alaki védekezésen túl érdemi ellenvetése is van a keresettel szemben, ellenkérelmében mind az alaki, mind az érdemi védekezését elő kell adnia. Ezért, ha az alperes írásbeli ellenkérelmében csak alaki védekezést terjesztett elő, a bíróságnak nem kell és nem is lehet az érdemi védekezés előterjesztésére felhívni az alperest, hanem a 181. § (3) bekezdése értelmében a 203. § (2) bekezdése szerinti vélelmet kell alkalmazni, azaz úgy kell tekinteni, hogy nem tud vagy nem kíván érdemben védekezni, érdemben nem vitatja a kereset egyetlen elemét sem.[64] Az együttes előadás a peranyag-csepegtetés megszüntetés mellett azonban magában hordozza azt a veszélyt, hogy az esetleges alaki kifogás sikere esetén a fél feleslegesen terjesztett elő hosszasan indokolt és részletes érdemi ellenkérelmet.[65]
Az ellenkérelem előterjesztésének további lényeges, újítása, hogy a 203. § (2) bekezdése mindazon tartalmi elem vonatkozásában, amelyre az írásbeli ellenkérelem nem tartalmaz perfelvételi nyilatkozatot, nemleges vélelmet állít fel az alperes terhére. A bizonyítás szabályainál pedig a bizonyítás nélkül megállapítható tények köre magában foglalja a törvény értelmében nem vitatottnak tekintendő tényállítást, ha ezekre vonatkozóan a bíróságnak nem merül fel kételye [266. § (1) bekezdés]. A perfelvétel lezárásáig azonban még van lehetőség vitatni a keresetlevélben foglaltakat, illetve a felperesi keresetváltoztatás vagy új tény felhozása esetén előállhat az, hogy az alperesnek újra és újra vitatnia kell a felperesi állításokat.[66] Azonban fontos jelezni, hogy az ellenkérelem nem megfelelő előterjesztésének a perben hosszan elnyúló következményei lehetnek.
Tovább folytatva a tükörkép elvet, ha a Ppn. változást hoz a keresetlevél szabályiban, akkor az szükségképpen kihat az ellenkérelemre is. A módosított normaszöveg szerint az ellenkérelem érdemi részében, ha a fél a perben védekezni kíván, fel kell tüntetni alaki védekezés esetén az eljárás megszüntetésére alapot adó okot és az azt megalapozó tényeket, a tényeket alátámasztó és rendelkezésre álló bizonyítékokat, bizonyítási indítványokat. Érdemi (anyagi) védekezés esetén az anyagi jogi kifogást a jogalap megjelölése útján, a keresetlevél érdemi részében előadottakra vonatkozó vitató és cáfoló nyilatkozatokat, valamint a védekezést - ideértve az anyagi jogi kifogást is - megalapozó tényeket és az azokat alátámasztó és rendelkezésre álló bizonyítékokat, illetve bizonyítási indítványokat [199. § (2) bekezdés, hatályos 2021.01.01-től].
Lényeges változás, hogy az alaki védekezés esetén kikerült a jogszabályhely megjelölése, az érdemi védekezéssel összefüggésben pedig gyakorlatilag az összes pont kicserélődött,
- 51/52 -
lényeges szövegbéli változás, hogy a jogalkotó e körben összevonta a keresetlevél érdemi részében foglaltakat és azt kell vitatni és cáfolni, továbbá védekezést előterjeszteni és azt alátámasztani. Ezzel a normaszöveg csökken, annak áttekinthetősége és érthetősége javul. A tartalom azonban megmarad, továbbra is igazodik a keresetlevélhez, csak tisztul a kép. A Ppn. indokolása részletekbe menően nem tárgyalja a változás indokait, csupán azzal indokol, hogy a jogalkotó a keresetlevél tartalmának egyszerűsítéséhez igazodva -a jogalkalmazói tapasztalatokra tekintettel egyszerűsíti és észszerűsíti az alperesi írásbeli ellenkérelem tartalmát.[67]
A Pp. - véleményünk szerint - három jelentős újítást tartalmaz e jogintézménnyel kapcsolatban. Elsőként az eljárás idővonalán elfoglalt helye. "Az 1952-es Pp. az első tárgyalás elmulasztása esetén tette lehetővé a bírósági meghagyás kibocsátását, a felperes kérelmére, ha az alperes írásbeli védekezést nem terjesztett elő. Mivel a Pp. az írásbeli ellenkérelmet kötelezővé teszi, ehhez igazítja a bírósági meghagyás kibocsátásának lehetőségét is, mivel az alperesi passzivitás az ellenkérelem előterjesztésének elmulasztásában tud megmutatkozni."[68] Ezzel a bírósági meghagyás kikerült a tárgyalás köréből. Szerkezetileg így a perindítás körébe került át. A bíróság tárgyaláson kívül bocsátja ki, tárgyalás tartása, sőt még annak kitűzése sem történik meg, ami az eljárás gyorsabb lezárásához vezet.[69]
A második figyelemre méltó szempont az ellenkérelem tartalmához kapcsolódik. Ugyanis nem akadálya a bírósági meghagyás kibocsátásának, ha az alperes írásbeli ellenkérelmében csak a keresetet általánosságban vitató nyilatkozatot terjeszt elő, amely nem tartalmaz sem alaki védekezést, sem érdemi védekezést [181. § (2) bekezdés]. Ezzel a Pp. e ponton is eltér az 1952-es Pp.-től. Az 1973-ban bevezetett bírósági meghagyás jogirodalma és gyakorlata, mely a rendszerváltoztatást követően is fennmaradt, elegendőnek tartott bármilyen tartalmú alperesi nyilatkozatot a bírósági meghagyás kibocsátásának meggátlására.[70] E mérce tehát magasabbra került.
Arra vonatkozóan azonban, hogy mi tekinthető a Pp. szerinti általánosságban vitató
- 52/53 -
nyilatkozatnak és mi e mércét meghaladó ellenkérelem, ennek kimunkálása a joggyakorlat feladata: I. Az alperes ellenkérelme nem utasítható vissza, ha az az érdemi védekezési formák legalább egyikét tartalmazza és az az általános vitatás szintjét meghaladja; II. A különösen szigorúan értelmezett eljárási szabályok megfoszthatják a feleket a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogtól. III. Hiányos, vagy hibás ellenkérelem esetén az anyagi pervezetés eszköze alkalmazandó és annak eredménytelensége esetén a kérelmet hiányos, vagy hibás tartalma alapján kell elbírálnia a bíróságnak (BDT 2020.4148.). Amennyiben a bíróság szerint az alperes nem érte el ezt a szintet és kibocsátja a bírósági meghagyást, akkor az azzal szembeni megfelelően előterjesztett ellentmondás megfelelő jogorvoslati lehetőséget biztosít e kérdésben is.
A harmadik jelentős változás, hogy a bíróság nem a felperes kérelmére, hanem - ha annak feltételei fennállnak - hivatalból bocsátja ki a bírósági meghagyást.
Wallacher Lajos szerint a perindítás a keresetlevél benyújtásától tart az alperessel való közlésig, illetve az alperes nyilatkozatának elmaradása esetén a bírósági meghagyás kibocsátásáig.[71] A Pp. három fontos elemet szabályoz a XI. fejezetben (Perindítás): keresetlevelet, kereset közlését (írásbeli ellenkérelem előterjesztésére való felhívás), és a bírósági meghagyást. A XII. fejezetben (Perfelvételi szak), az 58. 'a perfelvétel a perfelvételi tárgyalásig' címben pedig már az előterjesztett írásbeli ellenkérelmet követő perfelvételi módokat sorolja fel a törvény (187. §). Ezzel az írásbeli ellenkérelem a két szak határvonalára kerül.
A véleményünk szerint az alperesi ellenkérelem ezáltal egyfajta választóvonal, ha úgy tetszik cezúra. Hiányával más utat vesz az eljárás - bírósági meghagyás kibocsátása -, előterjesztésével azonban az eljárás átlép a perfelvételi szakba. Az előterjesztésére való felhívás még a perindítás tartalma, tekintettel arra, hogy ez a kereset közlésével egyidejűleg történik, azonban e bírói cselekmény után történik a "váltás", ha előterjeszti az alperes, akkor megindult a perfelvétel, ha nem akkor maradunk a perindítás körében a bírósági meghagyás kibocsátásánál. Az alperesi ellenkérelem ezáltal egy fontos - újonnan bevezetett - sarokpontja az elsőfokú eljárásnak.
A Pp. értelmező rendelkezései között az írásbeli ellenkérelmet perfelvételi iratnak tekinti, részletes szabályait a perfelvétel iratai között találjuk [7. § (1) bekezdés 16. pont, 199. §]. Itt röviden szükséges kitérni a perfelvételi irat fogalomra. Ezek körét a Pp. taxatív meghatározza, ez az egyik legfontosabb új fogalom.[72] Ezek speciális beadványok, melyekkel szemben a törvény többletkövetelményeket támaszt, és közös jellemzőjük, hogy a per-
- 53/54 -
felvételi szakban terjeszthetők elő.[73] A keresetlevél azért került ki e körből mert azt a perindítás körében terjeszti elő a felperes és nem a perfelvételi szakban.[74] A keresetlevél elkülönítése tehát rendszertani, szerkezeti eredetű, melyet a Ppn. kodifikál is. Az új 183. § (1) bekezdés [2021.01.01-től hatályos] kifejezetten kimondja, hogy a felek a jogvita kereteit a keresetlevélben és perfelvételi iratban feltüntetett, illetve perfelvételi tárgyaláson tett cselekményeikkel határozzák meg. A normaszöveg szerint és a rendszertani értelmezés szerint tehát az írásbeli ellenkérelem szerkezetileg a perfelvételi szakhoz kerül.
Ugyanakkor számos olyan érv felhozható, melyek e tiszta rendszertani elhelyezést elhomályosítják. A perfelvételi nyilatkozat (perfelvételi iratba foglalt írásbeli ellenkérelem is ilyennek tekintendő) elmulasztásának vagy hiányos előterjesztésének jogkövetkezménye, hogy a bíróság a rendelkezésre álló peranyag alapján dönt[75] [183. § (6) bekezdés]. Ezzel szemben - és e mellett - az írásbeli ellenkérelem elő nem terjesztésének szankciója a bírósági meghagyás, mely súlyosabb joghátrány az alperesre nézve. Nem teljeskörű előterjesztésének szankciója pedig a 203. § által felállított negatív megdönthető vélelem. E logika mentén haladva - a súlyosabb szankció miatt - az alperesi ellenkérelem egy "minősített perfelvételi iratnak" tekinthető. E megközelítés azonban a rendszertani helyét nem érinti. Megjegyezzük, hogy a bírósági meghagyás kibocsátásakor is a bíróság lényegében a rendelkezésre álló peranyag alapján dönt, hiszen az alperes a szabályszerűen közölt keresetlevélben foglaltakra nem nyilatkozott, nem terjeszt elő védekezést azzal szemben.
A CKOT egyik állásfoglalása az ellenkérelmet a perindításhoz sorolja, sőt nemcsak az ellenkérelem előterjesztését, hanem az előterjeszthetőségének határidejét is teljes egészében a perindításhoz sorolja, ahol - szerkezeti okok miatt - a fentebb hivatkozott negatív vélelem és az anyagi pervezetés még nem alkalmazandó (CKOT 2019.04.15. 22.). ECKOT állásfoglalás e szerkezeti jellegű értelmezése mellett azt képviseli, hogy az alperes a számára nyitva álló 45 + 45 napos határidőben kiegészítheti az ellenkérelmét. Ezt azonban a kommentári irodalom ellenzi, azzal az indokkal, hogy perfelvételi iratot (lásd ellenkérelem) csak a bíróság felhívására terjeszthet elő a fél [203. § (1) bekezdés], vagyis az ellenkérelem kiegészítése bírói felhívás nélkül hatálytalan, a CKOT értelmezése pedig helytelen.[76] Továbbá, a Pp. megfogalmazása szerint az, hogy egy bizonyos határidőn belül terjesztheti elő nem, jelenti azt, hogy azon a határidőn keresztül terjesztheti elő, vagyis a helyes értelmezés szerint a határidőn belül egyszer és nem többször.[77]
E jogértelmezési kérdést szintén igyekszik lezárni a Ppn., mely az előkészítő iratok szabályain lazít és megengedi a félnek, hogy előkészítő iratban a bíróság felhívása nélkül is előterjeszthessen kereset-, viszontkereset-, illetve ellenkérelem-változtatást, valamint ezekkel összefüggésben álló perfelvételi nyilatkozatokat [202. § (2) bekezdés, hatályos 2021.01.01-től]. Az indokolás szerint a gyakorlatban a legtöbb problémát a kereset- és ellenkérelem-változtatás előterjesztése jelenti, amelyet, ha a bíróság nem rendel el további
- 54/55 -
írásbeli perfelvételt, a felek - erre irányuló bírói felhívás hiányában - csak a perfelvételi tárgyaláson tudnak előadni, ez pedig a perfelvételi tárgyalás elhalasztását eredményezheti.[78] Ezzel az ellenkérelem bírói felhívás nélküli megváltoztathatósága megoldódni látszik, azonban a szerkezeti kérdés továbbra is fennmarad, a jogalkotó viszont egyértelműen ismét deklarálja, hogy az ellenkérelem a perfelvételi szak tartalma.
Mivel az alperesi ellenkérelem a perfelvétel körébe tartozik, így a perindítás körében csak a felperes nyilatkozik. Véleményünk szerint bizonyos érvek azt támasztják alá, hogy az alperesi ellenkérelem átkerülhetne a perindítás körébe. Ez a szerkezeti felosztás azzal indokolható, hogy így a perindítás során a bíróság mindkét féltől már a perfelvételt megelőzően rendelkezne információval, és így nem a perfelvétel kezdő cselekményekor, hanem már a perindítás során el tudná dönteni, hogy a perfelvétel lehetséges módjai közül melyiket válassza. E választási lehetőség a jelenleg hatályos szabályozás szerint szintén fennáll a bíróság számára az alperesi ellenkérelem beérkezése után, de már a perfelvétel során.[79] További indok, hogy az alperesi ellenkérelmet a Pp. a keresetlevél tükörképének tekinti, és ugyanolyan részletes és szigorú formai és tartalmi követelményeket határoz meg vele szemben. Erre is tekintettel célszerű lenne a perindítást megtölteni egy felperesi és egy alperesi nyilatkozattal.
A szerkezeti átkerüléssel - végső soron - felvehető az a gondolat, hogy a per létrejöttét az alperesi perbebocsátkozáshoz (ellenkérelem előterjesztése) lehet kötni, ezzel az ellenkérelemnek perlétesítő jelleget adva. Ezt azzal támasztjuk alá, hogy a keresetlevél és az ellenkérelem, mint két kiemelt beadvány hozza létre a felek között a "contradictiot" vagyis a pert. E tudományos gondolatot tovább fűzve ekkor a "peralapítás" cím fejezné ki helyesen a felperesi keresetlevelet és az alperesi ellenkérelmet tartalmazó első szakot. Ez a megoldás a Tc. elsőfokú eljárását jellemezte.[80] Azonban fel kell hívni arra a figyelmet, hogy a Tc.-ben a keresetlevél (idézési kérelem) és az alperesi ellenkérelem szerepe és formája teljesen más volt, mint a ma hatályos Pp.-ben. Ehhez a gondolathoz, perszerkezethez a jogalkotó a Pp. kodifikációja során nem tért vissza, és akárcsak az 1952-es Pp., a keresetlevél közléséhez köti a per létrejöttét.
Ha a keresetlevél a hatálybalépéstől kezdődően nem tartozott a perfelvételi iratok közé, azonban annak egyértelműsítésére módosítani kellett a Pp.-t, akkor elképzelhető egy az alperesi ellenkérelmet is a perfelvételi irat köréből ténylegesen kiemelő módosítás, mely az ellenkérelem tartalmát és formáját nem, csak annak szerkezeti helyét érinti. A jogalkotó kiemelné a perfelvételi iratok közül, részletes szabályait pedig nem a perfelvétel iratai között, hanem az alperesi ellenkérelemnek fenntartott 179. § rendelkezései között helyezné el.
Ugyanakkor ez további perszerkezeti kérdéseket indukál, azáltal, hogy az ellenkérelem nem lenne a perfelvételi szak tartalma, így nem lenne perfelvételi irat, ezért az ott
- 55/56 -
alkalmazandó szankciók és egyéb szabályok nem vonatkoznának rá. Illetve utalni kívánunk arra, hogy a 179. §-ban szabályozott "írásbeli alperesi ellenkérelem" egy fajtája a 199. § szerinti "ellenkérelemnek", hiszen a viszontkeresettel szemben a felperesnek szintén e szabályok szerint ellenkérelmet kell előterjesztenie.[81] Ezáltal az írásbeli alperesi ellenkérelem kiemelése további joganyagnövekedést és szabályozást indukálna.
Ezen érvek élét tompítja, hogy a kereset közlésével a Pp. szerint fogalmilag is létrejön a per, beállnak a perindítás joghatásai, kialakul a háromszereplős perjogi jogviszony.[82] Ezt követően kerül sor az írásbeli ellenkérelemre, mely ekkor már a létrejött per cselekménye, nem annak megindító cselekménye. Zsitva Ágnes szerint a kereset közlésének e fontos hatása miatt a perindítás és perfelvételi szak határa nem is az ellenkérelemhez, hanem dogmatikailag a kereset közléséhez kapcsolódik, éppen ezért minden ezzel ellentétes érvelést, mely akár az ellenkérelem előterjesztéséhez vagy annak előterjeszthetőségi határidejéhez köti az átfordulást, helytelennek tart.[83]
A perindítás fejezetcím pedig a jelen formájában helyesen fejezi ki e szak tartalmát, összhangban azzal a fogalomhasználattal, hogy a pert a keresetlevéllel kell megindítani. Továbbá a hatályos rendelkezések szerint a bírósági meghagyással szembeni megfelelően előterjesztett ellentmondás esetén a bírósági meghagyás hatályát veszti és a bíróság az eljárást a perfelvétel szabályai szerint folytatja [182. § (3) bekezdés].
A tanulmány elején felállított tézis (a bíróságok általi keresetlevél rugalmas kezelése) a Pp. hatálybalépését követően megdőlt, ennek különösen szemléletes példája a fentiekben kifejtettek szerint a határozott kereseti kérelem, és a perfelvételre alkalmasság értelmezése, valamint az arra való jogalkotói reagálás. A JECS megállapításai összhangban vannak azzal, hogy az elsőfokú bíróságok tévesen értelmezték a perindítási szak és benne a keresetlevél szerepét. A jogalkotói célból és a szabályozásból egyértelműen kitűnik, hogy az eljárás idővonalán minél előrébb próbál hozni bizonyos eljárási cselekményeket. Az elsőfokú bíróságok ennek szellemében azonban még ezen is túlmentek és lényegében a Pp. szabályait értelmezve a gyakorlatot tovább szigorították. E gyakorlatnak való megfelelés pedig a felperesek számára nehézséget okoz. A hivatkozott közzétett felsőbírósági döntések az elsőfokú szigort igyekeztek enyhíteni, melyet a Ppn., támaszkodva ezekre és a JECS megállapításaira végül kodifikált is.
A kereseti kérelem normaszövegét ért változás véleményünk szerint lényeges változást nem hoz. A novella meg kívánja szüntetni a túlzott bírósági elvárásokat e tartalmi kellék vonatkozásában, és alább kívánja szállítani a mércét. A "bíróság ítéleti rendelkezésére irányuló" és a "bíróság döntésére irányuló" fordulatokat egymás mellé téve, nyelvtani értelmezésük alapján az új normaszöveg jelentős, érdemi változást az elérni kívánt cél
- 56/57 -
vonatkozásában nem tartalmaz. Azonban hozzáolvasva az indokolást és megismerve a mögöttes jogalkotói szándékot a szabályozási cél egyértelmű, és a továbbiakban mindez együttesen segíthet enyhíteni a mércét.
Az alperesi ellenkérelem vonatkozásában nem annak tartalmi elemei és mércéjének szintje volt az, amely kiemelt figyelmet kapott a tanulmányban, hanem a gyakorlatban kialakult szerkezeti helyét érintő többfajta álláspont. A fentiekben kifejtett érvek alapján megállapítható, hogy a hatályos szabályozás keretei között - annak módosítása nélkül - értelmezéssel nem lehet az alperesi ellenkérelmet a perindítási szakhoz tartozónak tekinteni. Az alperesi ellenkérelem, mint perfelvételi irat rendszertanilag a részletes szabályok nyomán olyan mélyen be van ágyazva a perfelvételbe, hogy e szabályokat megkerülni nem lehet. Amennyiben az alperesi ellenkérelmet a perindítás körébe tartozónak kívánjuk tekinteni, akkor annak szabályait ki kellene emelni a perfelvétel iratai közül, ezzel több ponton is módosítva a Pp.-t, és ami ennél is fontosabb, meg kellene bontani annak szerkezetét. Ezzel az ellenkérelem körében nem bevezetésének indokait kérdőjeleztük meg, és végső soron az elsőfokú eljárás szerkezetében elfoglalt helyét sem, hanem bemutattuk azokat az érveket, melyek mentén a per szerkezete értelmezhető. ■
JEGYZETEK
[1] Az összefoglaló vélemény elérhető: https://kuria-birosag.hu/sites/default/files/joggyak/a_keresetlevel_visszautasitasanak_vizsgalata_osszefoglalo_velemeny.pdf (Letöltve: 2020. december 02.). [a továbbiakban: JECS.]
[2] Ppn. általános indokolás. Az indokolás alatt itt és a tanulmány további részében értsd a T/13257. számú törvényjavaslattal együtt benyújtott indokolás szövegét. Elérhető: https://www.parlament.hu/irom41/13257/13257.pdf (2020. december 04.).
[3] Udvary Sándor, A jövő polgári perrendtartása madártávlatból. Pro Futuro, 2016, 2. sz. 126. o. [a továbbiakban: Udvary, A jövő polgári perrendtartása.]
[4] Szabó Imre, Szakértelem és felelősség. Jogtudományi Közlöny, 2017, 9. sz. 379-380. o. [a továbbiakban: Szabó, Szakértelem és felelősség.]
[5] Zsitva Ágnes, Elsőfokú eljárás (Harmadik Rész). In: Wopera Zsuzsa (szerk.), A polgári perrendtatásról szóló 2016. évi CXXX. törvény magyarázata. Budapest, Wolters Kluwer, 2017, 253. o. [a továbbiakban: Zsitva, Elsőfokú eljárás.]
[6] Pákozdi Zita, A perindítás és a keresetlevél szabályai az új Pp.-ben. Jogtudományi Közlöny, 2017, 7-8. sz., 345. [a továbbiakban: Pákozdi, A perindítás és a keresetlevél.]
[7] Wallacher Lajos, Perindítás (XI. fejezet). In: Wopera Zsuzsa (szerk.), Kommentár a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvényhez. Budapest, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, 2017, 360. o. [a továbbiakban: Wallacher, Perindítás.]
[8] Udvary, A jövő polgári perrendtartása 119. o.
[9] Pákozdi, A perindítás és a keresetlevél. 350. o.
[10] Eless Tamás-Parlagi Mátyás, Az érvényesített joghoz kötöttség. In: Varga István-Németh János (szerk.), Egy új polgári perrendtartás alapjai, Budapest, HVG-ORAC, 2014. 355. o.
[11] Itt utalunk arra, hogy az 1952-es Pp. hatálya alatt is léteztek olyan jogirodalomi álláspontok, melyek közeledtek a konkrét jogszabályhely megjelöléséhez. Lásd: Haupt Egon, A jogcímhez kötöttség kérdése a polgári perben. Magyar Jog, 2000, 10. sz. 605-611. o.; Haupt Egon, A polgári per gyors befejezésének eszközei a hatályos eljárási törvény alapján. Magyar Jog, 2003, 9. sz. 546-552. o.; Lugosi József, Gondolatok a kereseti kérelemhez kötöttségről. Magyar Jog, 2010, 11. sz. 674-684. o.
[12] Vö.: Zsitva, Elsőfokú eljárás. 254-256. o.
[13] Zsitva, Elsőfokú eljárás. 255. o.
[14] Ébner Vilmos, Perindítás (XI. Fejezet). In: Varga István (szerk.), A polgári perrendtartás és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja. I. kötet, HVG-ORAC, Budapest, 2018, 645. o. [a továbbiakban: Ébner, Perindítás.]
[15] Ébner, Perindítás. 646.
[16] Wopera Zsuzsa, Az új polgári perrendtartás karakterét adó egyes megoldások európai összehasonlításban. Advocat, 2017, különszám, 6. o. [a továbbiakban: Wopera, A Pp karakterét adó megoldások.]
[17] Wopera, A Pp karakterét adó megoldások. 7. o.
[18] Köblös Adél, Új megoldások az elsőfokú eljárás szabályaiban. Közjegyzők Közlönye, 2017, 2. sz. 24. o. [a továbbiakban: Köblös, Új megoldások.]
[19] Köblös, Új megoldások. 25.
[20] Pákozdi Zita, A keresetlevél kellékei, különösen az érvényesíteni kívánt jog megjelölésének a kérdései az új Pp. kodifikációs folyamataiban. In: Gellén Klára-Görög Márta (szerk.), LEGE ET FIDE Ünnepi tanulmányok Szabó Imre 65. születésnapjára. Szeged, Iurisperitus, 2016. 458-459. o., Pákozdi Zita e cikkben megjelent véleménye szerint a jogállítás mellett nem lenne szükséges a jog formális, jogszabályhely útján történő megjelölése. Elegendő lenne ezt lehetőségként megfogalmazni és a perfelvétel feladatává tenni - bírói közrehatás mellett - a jog pontos meghatározását, lásd: 459. o. [a továbbiakban: Pákozdi, A keresetlevél kellékei.]
[21] Pákozdi, A keresetlevél kellékei. 457-458. o.
[22] Lugosi József, A keresettel érvényesített jog. Magyar Jog, 2018, 3. sz., 147. o.
[23] A jogi érvelés, vagyis az állított tények és jog közti összefüggésre való rámutatás nem új tartalmi elem, azonban annak konkrét kimondása és Pp.-beli paragrafus, pont szerinti megjelölése új elem.
[24] Zsitva, Elsőfokú eljárás. 257. o.
[25] Zsitva, Elsőfokú eljárás. 257. o.
[26] Ébner, Perindítás. 650. o.
[27] Zsitva, Elsőfokú eljárás. 254. o.
[28] Ébner, Perindítás. 641. o.
[29] Zsitva, Elsőfokú eljárás. 254. o.
[30] JECS. 17-18. o.
[31] JECS. 12. o.
[32] JECS. 11. o.
[33] JECS. 21. o.
[34] JECS. 21. o.
[35] Ppn. indokolás a 11. §-hoz.
[36] Ppn. indokolás a 11. §-hoz.
[37] Pákozdi, A perindítás és a keresetlevél. 348. o.
[38] Pákozdi, A perindítás és a keresetlevél. 348. o.
[39] JECS. 12. o.
[40] JECS. 12. o., 50. o.
[41] JECS. 12. 12. o.
[42] JECS. 12. 16. o.
[43] Udvary Sándor, Új Pp. - új Perszerkezet. Advocat, 2017. 1-2. sz. 9. o., E fogalommeghatározás helyességét Udvary Sándor a perfelvételi szak és a Pp. 183. § vonatkozásában hivatkozza.
[44] 53/1993. (XI. 29.) ABH indokolás III.: Amíg tehát a többi esetben a bíróság a kereset teljesítésének konkrét eljárásjogi és anyagi jogi előfeltételeiről, az érvényesíthetőség elvi lehetősége felől dönt, addig az 130. § (1) i) pont esetében már magának a keresetnek az érdeméről foglal állást és tagadja meg annak teljesítését. Ezért - ha a keresetlevél az egyéb előfeltételeknek megfelel az i) pont alkalmazása ténylegesen megfosztja a felperest az elvileg hiánytalan és teljes eljárási pozíciójától.
[45] Varga István, Nemzetközi összehasonlító kitekintés a perakadályok rendszerére. (7. melléklet). In: A keresetlevél visszautasításának vizsgálata tárgykörében felállított joggyakorlat elemző csoport összefoglaló véleménye. https://kuria-birosag.hu/sites/default/files/joggyak/a_keresetlevel_visszautasitasanak_vizsgalata_osszefoglalo_velemeny.pdf (Letöltve: 2020. december 02.) 135. o és 144. o.
[46] A Pp. tervezetet ért kritikákra reagálva.
[47] Udvary, A jövő polgári perrendtartása. 119. o.
[48] Pákozdi, A keresetlevél kellékei. 461. o.
[49] Az 1952-es Pp.-hez képest itt is történt terminológiai váltás. A Pp.-ben már a perindítás joghatása kifejezést és nem a joghatályait használja.
[50] Puskás Péter, Perindítás (XI. fejezet). In: Petrik Ferenc (szerk.) Polgári Eljárásjog I., 3. kiad, Budapest, HVG-ORAC, 2017. 383. o. [a továbbiakban: Puskás, Perindítás.]
[51] Udvary Sándor, Obligation of the Parties, Lawyers and Judges. Acta Juridica (Hungarica Hungarian Journal of Legal Studies), 2017, 1. sz. 22. o.
[52] Zsitva Ágnes, Újjászületett elsőfokú eljárás a perkoncentráció jegyében. Advocat, 2017, különszám, 11. o. [a továbbiakban: Zsitva, Újjászületett elsőfokú eljárás.]
[53] Puskás, Perindítás. 381. o.
[54] Köblös, Új megoldások. 18. o.
[55] Köblös Adél, A közvetlenség elve a polgári perben. In: Gellén Klára-Görög Márta (szerk.), LEGE ET FIDE Ünnepi tanulmányok Szabó Imre 65. születésnapjára. Szeged, Iurisperitus, 2016. 356. o.
[56] Zsitva, Elsőfokú eljárás. 278. o.
[57] Wallacher Lajos, Perfelvételi szak (XII. fejezet). In: Wopera Zsuzsa (szerk.), Kommentár a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvényhez. Budapest, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, 2017. 391. o. [a továbbiakban: Wallacher, Perfelvételi szak.]
[58] Eless Tamás-Döme Attila, Alapvetések a polgári per szerkezetéhez. In: Varga István-Németh János (szerk.), Egy új polgári perrendtartás alapjai. Budapest, HVG-ORAC. 69. o.
[59] Szabó, Szakértelem és felelősség. 381. o.
[60] Pákozdi, A perindítás és a keresetlevél. 350. o.
[61] Zsitva, Elsőfokú eljárás. 278. o.
[62] Zsitva, Elsőfokú eljárás. 303. o.
[63] 1952-es Pp. 140. § (1) Ha az alperes ellenkérelmében a per megszüntetését kéri (157. §), a bíróság mindenekelőtt ebben a kérdésben tárgyal és határoz. (2) A bíróság a per megszüntetésére irányuló kérelem tárgyalása mellett is felhívhatja az alperest az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozatának előterjesztésére, és a megszüntetés kérdésében való határozathozatal előtt elrendelheti a per érdemi tárgyalását is.
[64] Zsitva, Újjászületett elsőfokú eljárás. 302. o.
[65] Eless Tamás, Perfelvételi szak (XII. fejezet). In: Varga István (szerk.), A polgári perrendtartás és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja I. kötet, Budapest, HVG-ORAC, 2018. 853. o.
[66] Zsitva Ágnes, Perfelvételi szak (XII. fejezet). In: Wopera Zsuzsa (szerk.), A polgári perrendtatásról szóló 2016. évi CXXX. törvény magyarázata. (2. kiad). Budapest, Wolters Kluwer, 2019. 304. [a továbbiakban: Zsitva, Perfelvételi szak.]
[67] Ppn. indokolás a 18. §-hoz.
[68] Wallacher, Perindítás. 370.
[69] Puskás, Perindítás. 384.
[70] A tudományban és a gyakorlatban ekkor az újonnan bevezetett "írásbeli védekezés" tartalmának meghatározása fontos kérdés volt. Kérdésként merült fel, hogy milyen terjedelműnek és tartalmúnak kell lennie. Elegendő-e egy formális alaki védekezés vagy elő kell adnia a védekezésének alapjául szolgáló tényeket és ezek bizonyítékait, illetve az ügyre vonatkozó okiratait pedig is be kell mutatnia? Varga Gyula szerint amennyiben elegendő egy rövid formális védekezés, akkor a meghagyás intézménye kerül veszélybe, mert az alperes könnyen el tudja hárítani azt. Azonban, ha túl szigorú követelményeket állít fel a gyakorlat, akkor a "laikus fél" jogi képviselet nélkül eljárva nem képes védekezni, tőle nem várható el a magas szintű védekezés, aminek következtében nem tudja elhárítani a bírósági meghagyást. Mindezen ellentét feloldására Varga Gyula szerint elegendő az olyan írásbeli védekezés, amiből megállapítható, hogy az alperes védekezni akar. Varga Gyula, A tárgyalás (IX. fejezet). In: Szilbereky Jenő és Névai László (szerk.) A polgári perrendtartás magyarázata. 1. köt., Budapest, Közigazgatási és Jogi Könyvkiadó, 1976. 804.
[71] Wallacher Lajos, Az elsőfokú eljárás (XI. fejezet). In: Nagy Adrienn és Wopera Zsuzsa (szerk.), Polgári Eljárásjog I., Budapest, Wolters Kluwer, 2017. 265. o.
[72] Légrádi István-Virág Csaba-Völcsey Balázs: Értelmező rendelkezések (II. fejezet). In: Varga István (szerk.), A polgári perrendtartás és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja. I. kötet, Budapest, HVG-ORAC, 2018. 43. o. [a továbbiakban: Légrádi-Virág-Völcsey, Értelmező rendelkezések.]
[73] Légrádi-Virág-Völcsey, Értelmező rendelkezések. 43. o.
[74] Légrádi-Virág-Völcsey, Értelmező rendelkezések. 43. o.
[75] Wallacher, Perfelvételi szak. 377. o.
[76] Zsitva, Perfelvételi szak. 558-559. o.
[77] Zsitva, Perfelvételi szak. 560. o.
[78] Ppn. indokolás a 19. §-hoz.
[79] Wallacher, Perindítás. 368-369.
[80] A perbebocsátkozás perlétesítő jellegével összefüggésben lásd a korabeli jogirodalomból: Plósz Sándor, A keresetjogról. In: Plósz Sándor Összegyűjtött dolgozatai. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1927. 29. o.; Tóth Károly, Polgári törvénykezési jog alapismeretek. 2. kiad., Debrecen, Hegedüs és Sándor, 1923. 499-500. o.
[81] Zsitva, Perfelvételi szak. 546. o.
[82] Ébner, Perindítás. 770. o.
[83] Zsitva, Perfelvételi szak. 560. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőjelölt, Budapest.
Visszaugrás
