Az 1997-ben újraindított Közjegyzők Közlönye 25 éves lett. A közjegyzői kar lapjának szellemi elődje a Királyi Közjegyzők Közlönye, mely első ízben 1895-ben jelent meg és -a magyar történelemmel együtt változva[1] - megszakításokkal, 43 évfolyamon át egészen 1944-ig rendszeresen biztosított tudományos teret a publikálni vágyó cikkírók számára.
A közjegyzői egylet a Királyi Közjegyzők Közlönye lapindító számában teszi fel e kérdést: "Mért akarunk szaklapot?"[2] A kérdésre meg is adja a választ a közjegyzői egylet akkori elnöke, Zimányi Alajos.[3] Sommázva gondolatait a szaklap szükségességről: "nem lehet elhallgatni, hogy egyleti életünknek hiányzik egy rúgója, mely a tevékenység buzdítására elkerülhetlennek mutatkozik. [...] Ebben a szaklapban az ország minden részéből összegyűjtve láthatja mindenki azokat az adatokat, a mely közjegyzőségünk fejlesztésére és karunk érdekének és javának előmozdítására befolyással lehetnek oly értelemben, hogy ez által hazánkban a jogbiztosság és a jogi közhitelesség mélyreható jelentősége érvényesíttessék. Ezen az utón érhetjük el azt az egyöntetű eljárást és ismerhetjük meg azokat a tudnivalókat, a melyek a közjegyzőség iránti közbizalmat és erkölcsi tekintélyt szilárdítják. Ennek a szaklapnak adataiból lesz képes országos egyletünk is tevékenységének leghelyesebb irányát meghatározni."[4]
- 75/76 -
A gyakorlati jogalkalmazás segítése mellett a közjegyzőség keretei között meglévő tudományos közlés igénye hozta létre a szaklapot. A tudományos közlésekre mintegy a jogélet kiegészítéseként, annak előmozdítási eszközeként tekintettek. Az a várakozás alakult ki, hogy ez mind a közjegyzőség, mind a közjegyzői eljárások jogalkotását és jogalkalmazását magasabb szintre emeli.
A Királyi Közjegyzők Közlönye első számának előfizetői felhívása szerint "a perenkivüli jogszolgáltatást hazai szakirodalmunk a jogi szakmának minden ága között eleddig a legkevésbbé karolta fel. Hiányt vél tehát pótolni az alulírt egylet, midőn ezen, a maga tagjai hivatásával oly szorosan összefüggő ág tudományos és gyakorlati szempontból való mivelése czéljából folyóiratot indít."[5] Mindamellett, hogy a szaklap elsősorban a közjegyzőséggel összefüggő jog tudományos művelését tartja elsődleges feladatának helyet szentel a társhivatásrendek szerzőinek a jog egyéb területeiről is. Erre tekintettel a Királyi Közjegyzők Közlönye "figyelemmel lesz jogéletünk egyéb jelenségeire és főkép azokra a törvényhozási kérdésekre, melyek, bár tulajdonképi programúján kívül esnek, igazságügyünk fejlődésére való jelentőségük miatt a hazai jogászt általánosabb szempontokból is érdekelhetik. Ezen czélzataira támaszkodva vagyunk bátrak e folyóiratot tisztelt kartársainkon kívül a hazai jogászközönségnek általában is figyelmébe és pártfogásába ajánlani."[6]
Az 1997-ben (újra)indult Közjegyzők Közlönye lapindító számában a lap céljának a fentiekkel azonos tartalmat határozott meg, mely szerint: "[a] Közjegyzők Közlönye hangsúlyosan kíván foglalkozni a közjegyző hatáskörébe tartozó eljárásokkal és azokkal az anyagi jogi kérdésekkel, melyek a közjegyzői eljárásban merülnek fel. Célja, hogy naprakészen ismertesse a bírói gyakorlat alakulását, a jogtudomány képviselőinek nézeteit éppúgy, mint ahogyan a gyakorlat problémáit és lehetséges megoldásokat. Legyen a lap eszköze az egységes közjegyzői gyakorlat kialakulásának."[7]
Jelen tanulmány vállaltan a közjegyzőséghez érintőlegesen kapcsolódó, ám a hatályos jogéletünket jelentősen befolyásoló kérdéskört, nevezeten megújult polgári perrendtartásunk által újraszabályozott elsőfokú eljárást, benne a tárgyalást, és annak egyes dogmatikai kérdéseit, különösen annak írásbeli/szóbeli mivoltát, rendeltetését és szerkezetét világítja meg hazai perjogtörténeti aspektusból. Ezáltal karunk tagjai és a társhivatásrendek tagjai is betekintést nyerhetnek e terület perjogi irodalmába, emellett hasznos ismereteket szerezhetnek perrendtartásaink e területéről, mely a mindennapi jogalkalmazásban betöltött fontos szerepe mellett a perjogtudományban gyakran citált tárgykör.
A Közjegyzők Közlönye jelen ünnepi (évfordulós) számára és a jelen bevezetőben ismertetett történeti visszatekintésre figyelemmel a tanulmány a hatályos perjog dogmatikája mellett visszanyúl a modern magyar perjog gyökeréig, illetve az azt megelőzően hatályban lévő törvénykezési rendtartás rendes eljárásának idejére.
- 76/77 -
A tárgyalás, mint forma és tartalom országonként más és más. A fogalom alakulását jelentősen befolyásolják a történelmi hagyományok, szűkebben pedig egy ország perjogának alakulása.[8] Emellett a tárgyalás fogalma a horizontális (területi) különbségek mellett vertikálisan (időbeli) szintén eltérő tartalmat és jegyeket mutat. A tanulmányban a magyar perjogra hagyatkozva foglalkozunk a tárgyalás témakörével. Ennek során elsősorban dogmatikai oldalról megközelítve és a tételes jogi szabályokat háttérbe szorítva dolgozzuk fel a témát. Mindazonáltal hivatkozzuk a hatályban volt és hatályos hazai perrendeket. Kiindulópontnak visszanyúlunk egészen a modern magyar perjog elé, azaz a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában született 1868. évi LIV. törvénycikk (továbbiakban: Ptr.) rendelkezésit érintve, foglalkozunk a polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. törvénycikk (továbbiakban: Tc.), a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: 1952-es Pp.), valamint perjogunk legújabb törvényével a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.) rendelkezéseivel.
A tanulmány egészére vonatkozóan előrebocsátjuk Ökröss Bálint szavait, aki szerint a szóbeli tárgyalás képezi "a közvetlen érintkezést a felek és a bíróság között, azt a központot az eljárás rendszerében, mely mellett minden előzmény: előkészület, s, minden későbbi: következmény."[9] Továbbá felhívjuk a figyelmet Móra Mihály tételmondatára, mely szerint a tárgyalás fogalomnak kettős jelentése van. Egyrészt jelöli az ítélet vagy egyéb érdemi végzés meghozatalát megelőző, különböző határnapokon megtartott tárgyalások (ülések) összességét, mint folyamot, másrészről jelöli a kontradiktórius eljárás egy-egy határnapon befejeződő részét.[10] A tanulmányban a tárgyalás elsősorban, mint a peres eljárás egyik szakasza jelenik meg, ebben az értelemben történik rá hivatkozás.
A tárgyalás jogirodalmát elsődlegesen a mindenkor hatályos perrendtartásban elfoglalt szerepe és jelentősége határozza meg. Ebből levezetetten, ha az elsőfokú eljárás körében a jogalkotó a tárgyalásnak kiemelt szerepet szán, azaz az elsőfokú eljárási cselekmények megvalósításának jelentékeny részét tárgyalás keretében megvalósítandónak tartja, akkor szükségképpen a tárgyalás a jogirodalomban nagyobb figyelmet kap. Másodlagosan a jogirodalmat befolyásolja a szóbeliség/írásbeliség aránya, valamint a tárgyalási szerkezet. Hazai perrendtartásainak tárgyalási szerkezetét egymás után szemlélve kirajzolódik előttünk, hogy minden (akkor) új perrend eltérő arányban használta a szóbeliség/írásbeliség, valamint más és más szerkezetet alkalmazott. Következésképpen az újítások a jogirodalom figyelmét ráirányítják e területre.
Megfordítva a gondolatmenetet, ha a jogirodalom hallgat vagy keveset szól a tárgyalásról annak oka lehet, hogy elsődlegesen nem ez a szabályozási tárgy, ahol a gyakorlatban
- 77/78 -
hiátus merül fel, illetve vannak más olyan eljárási szakaszok vagy eljárási cselekmények, melyek a tudományos érdeklődés körében megelőzik a tárgyalást.
A tanulmányban hivatkozott tudományos nézetek esetén jelentősége lehet, hogy melyik perrend hatálya alatt született, hiszen a hatályos perrend nagyban determinálja a jogirodalmat és annak fogalmait, különösen az eljárásjog területén, ugyanakkor léteznek perrendeken átívelő alapvetések. A tanulmány az egyes perjogi nézeteket - bár ezúttal szintén hangsúlyozzuk, hogy az eljárásjogi irodalom jelentősen kötődik a hatályos perrendtartáshoz - valamelyest eltávolítja a konkrét perrendi rendelkezésektől, és azokat perrendeken átívelő jelleggel elemzi. Ezen alapvétések közül kiemeljük az elsőfokú eljárás vázát, mely többségében azonos jegyeket mutat és a peres eljárás alapvető logikájából következik.
Herczegh Mihály rendszerezése szerint -, mely a Ptr. dogmatikája mentén született -"a per a bírósághoz nyújtott kereset által indíttatik meg. A keresetben elő kell adni azon tényeket, melyeken fölperes joga és alperes kötelezettsége alapul. A biró, ha a követelésbe vett jogot polgári útra tartozónak és magát illetékesnek találja, a keresetet idéző végzéssel látja el, melyben az ügyfelek megjelenésére határnapot tűz ki. A kereset kézbesítettetik alperesnek, hogy ez magát fölperesi követelés ellen a kitűzött határnapon védelmezhesse. A védelem ellenbeszéd által történik, melyben alperes a kereseti tények és bizonyítékokra nyilatkozik; [...] egyszersmind pedig az ellenbizonyítékokat, vagy a kifogások indokolására szolgáló egyéb adatokat is előterjeszti s legvégül kérelmét világosan és határozottan előadja. Az ellenbeszédben felhozott tények és kifogások további megczáfolására s az új körülmények és bizonyítékok felhozhatására mindegyik félnek még egy második szóváltás is engedtetik: fölperesnek a válasz, és alperesnek a viszonválasz; - melyek után kivételesen végszó és ellenvégszónak is lehet helye."[11]
"Ha az eljárás a szó-, vagy írásbeli tárgyalás megtartása által lefolytattatott, vagy a felek egyike a másiknak mulasztása miatt véghatározatot kért: a peres ügy a befejezettek sorába jő, s az érdemleges rész ítélet, minden más kérdés pedig végzés által döntetik el. [...] Ha valamelyik fél magát a bírói határozat által sértve véli felebbvitel útján kereshet jogorvoslást. [...] Ha a perben jogerejü ítélet hozatott, vagy bírói egyezség köttetett: e két rendbeli percselekvény alapján a nyertes fél végrehajtást kérhet."[12]
Éless Tamás a peres eljárás alapvető szerkezeteként - az 1952-es Pp. dogmatikája alapján - azt jelölte meg, hogy az eljárás az annak lefolytatására irányuló kérelem felperes általi előterjesztésével indul, majd a bíróság elbírálja annak befogadhatóságát, vagyis beállítja a perindítás hatályait vagy visszautasítja azt, majd az alperes nyilatkozik a keresetre, ezután kerül a bíróság abba a helyzetbe, hogy tájékoztassa a feleket a bizonyításra szoruló tényekről.[13] Tovább folytatva a gondolatmenetet még hátra van a bizonyítás, a jogvita eldöntése és az esetleges perorvoslatok köre.
- 78/79 -
A tárgyalást meghatározó tényezők a hely, az idő és a forma, ezáltal határolható el a tárgyaláson kívüli elintézéstől.[14] Magyary Géza szerint a szóbeli tárgyalás a felek kétoldalú meghallgatásának fő formája, amelyet Tc. az érdemleges tárgyalás neve alatt szabályoz. Minden kétoldalú meghallgatás, amely e szabályok szerint történik, szóbeli tárgyalás.[15]
Az előző pontban ismertetett polgári peres eljárás általános vázán belül helyezkedik el az elsőfokú eljárás, amelynek egy szelete a tárgyalás, amely a sikeres peralapítást követi.[16] Az elsőfokú eljárás első, a tárgyalást megelőző szakaszának tartalma a mindenkor hatályos perrend által meghatározott. Tipikusan ide tartoznak: a keresetlevél beadása, annak bírói megvizsgálása, az esetleges bírói előkészítő cselekmények, az esetleges írásbeli ellenkérelem, avagy további iratváltás, valamint az idézés kibocsátása. Az eljárás a tárgyalási szakaszba jutása előtt is el tud akadni. A felperes nem megfelelő keresetlevele esetén a bíróság visszautasítja azt, ekkor az eljárásban csak perindítási szakasz volt.[17] A tárgyalás ezáltal nem szükségképpeni eleme a megindult eljárásnak. Ökröss Bálint szavaira visszautalva a tárgyalás nézőpontjából ezek mind előkészületnek minősülnek.
A tárgyalás kezdőpontja a megnyitás, végpontja a berekesztés/határozathozatal. A kettő közti eljárási cselekmények "mozzanatok" a tárgyalás tartalma. Így különösen: a felek számbavétele, az idézés szabályszerűségének megállapítása, a képviseleti jog igazolása, az eddig keletkezett iratok ismertetése, a kérelmek és nyilatkozatok előadása, a bíróság anyagi pervezetése, a tényállás tisztázása, valamint a bizonyítás lefolytatása a tárgyalás eljárási cselekményei. Alaki oldalról ide tartoznak még a rendfenntartás körében tett intézkedések, a bíróság alaki pervezető tevékenysége során hozott végzések, a halasztás, az elnapolás, a tárgyaláskitűzés. E cselekmények láncolatát, sorrendjét nevezhetjük a tárgyalás menetének, mely lényegében a bíróság, a felek és egyéb perbeli személyek tárgyaláson végzendő perbeli cselekményeinek sorrendje.[18] Kengyel Miklós szerint a felek és a per egyéb résztvevőinek az eljárási cselekményei egymásba fonódnak, láncolatot alkotnak. Ennek sorrendjét részben a perrend, részben az elnök határozza meg.[19] Móra Mihály fogalomhasználatával élve a tárgyalás megnyitása és berekesztése között több perbeli cselekmény csoportosul anélkül, hogy ezek a tárgyalás többi részétől elkülönülnének. Ilyen értelemben tehát beszélhetünk a tárgyalás egyes mozzanatairól, de nem önálló szakaszairól.[20]
- 79/80 -
Az 1952-es Pp. irodalmában megjelenő nézeteket vegyítve tárgyalás eljárási cselekményeit, mozzanatait a következőképpen oszthatjuk fel: a megnyitás, a felek számbavétele, a szóváltás, az érdemi tárgyalás (bizonyítás), a berekesztés és végül a határozathozatal és annak kihirdetése.[21] Köblös Adél szerint a tárgyalást a megnyitás és a berekesztés keretezi.[22] E keretek között a tárgyalás menetét a perrendtartás előírásai szerint, illetve annak keretei között a tárgyalásvezetési jogkörben eljárva, az elnök határozza meg.[23] Az 1952-es Pp. dogmatikájából a szóváltás és az érdemi tárgyalás mozzanatokról kell szólni, melyek alapvetően határozzák meg a tárgyalást.
A szóváltás a kereset ismertetésével veszi kezdetét, ezt követően második elemként - ha jelen van - az alperes nyilatkozik. Az első tárgyalás kezdetén a felperes vagy az elnök felolvassa vagy ismerteti a keresetlevelet, és a felperes nyilatkozik, hogy fenntartja-e az abban foglaltakat, vagy miként módosítja.[24] A felperes a tárgyalás e szakaszában nyilatkozhat úgy, hogy változatlanul fenntartja keresetét, vagy el is állhat attól (az alperes érdemi védekezése előtt az alperes hozzájárulása nélkül), illetve megváltoztathatja.[25] Az alperes amennyiben vitatja a felperes állításait, akkor védekezést (alaki vagy anyagi) terjeszt elő, illetve ellenköveteléssel (viszontkereset, beszámítás) él.[26] Ezáltal a szóváltás határozza meg a jogvita kereteit, létrehozza a felek között a kontradikciót.
Az érdemi tárgyalás - az 1952-es Pp. rendszerében - legfontosabb jellemzői: nem bontja meg a tárgyalás egységét, csupán arra utal, hogy a bíróság e tárgyaláson már a per érdemével, az anyagi jogi kérdéssel szintén foglalkozik[27]; az alperes érdemi ellenkérelmének előterjesztésével kezdődik[28]; célja a bírósági döntés alapjául szolgáló tényállás fel-derítése[29]; tartalma a kereseti követelés (igény) alaposságával vagy alaptalanságával összefüggő tényállás megállapítása, felderítése, amelynek célja a kereseti kérelem és az érdemi ellenkérelem elbírálásához szükséges tényállás megállapítása és a jogkérdések tisztázása[30]; a bíróság a kereseti követelés megalapozottságát vizsgálja.[31]
- 80/81 -
A tárgyalás eljárási cselekményei dogmatikailag annak szerkezetétől függetlenek. Önmagában a szerkezet bizonyos szempontok mentén megosztja, szakokba rendezi az egyes cselekményeket, de nem szükségképpen változtatja meg azokat. A tárgyalás menetének dogmatikáját az 1952-es Pp. nyomán a Pp. részben továbbviszi, a tárgyalás közös szabályainál ugyanazon fogalmak élnek tovább és tartalmuk azonos.
Sorrendben első a megnyitás. A tárgyalást a bíróság az első tárgyalási határnapon nyitja meg. Ezt követő határnapokon (folytatólagos tárgyalás) az adott ülést a bíróság megkezdi.[32] A tárgyalás formájában lebonyolított perfelvételi út esetén ez az első perfelvételi tárgyalás, ennek mellőzésével az első tárgyalás egyben érdemi is. A tárgyalás szakokra osztása nem jelenti azt, hogy több tárgyalás lenne. Dogmatikailag továbbra is igaz az az állítás, hogy egy tárgyalás van, mely a fogalom kettős tartalma miatt az egyes határnapokon megtartott ülések elnevezése mellett szintén jelöli ezek összességét, az eljárás egyik szakaszát. E dogmatikának megfelelően a tárgyalást egyszer nyitja meg a bíróság. Második mozzanat a számbavétel. A közös szabályok esetén a felsorolás azonban itt megakad. E két ún. alaki vagy adminisztratív bírói tevékenység után az egyes tárgyalások - perfelvételi vagy érdemi - az eltérő tartalomra tekintettel különbözőképpen folynak le.
A Pp. a perfelvételi tárgyalás menetére speciális rendelkezéseket tartalmaz a tárgyalás közös szabályaihoz képest. A kezdetén a bíróság összegzi a jogvita szempontjából lényeges nyilatkozatokat, ennek megfelelően nem a keresetlevél és az ellenkérelem, vagy általában az egyéb iratok ismertetésével, hanem a jogvita szempontjából releváns és lényegesnek tartott nyilatkozatok bíróság által történő összegzésével kezdődik.[33] A perfelvételi tárgyalás kezdetén alkalmazott bírói összegzést követően a bíróság felhívja a feleket perfelvételi nyilatkozataik előadására, vagy ezek előadására lehetőséget biztosít. Ha a felek és a bíróság számára tisztázódtak a jogvita ténybeli és jogi keretei, azaz teljesült a perfelvétel célja, akkor ezen eljárási szak betöltötte a perrendben elfoglalt szerepét, az eljárás továbbléphet a következő szakba. A Pp. tárgyalási mozzanatai között az érdemi tárgyalás legfontosabb tartalma - amit a Pp. normaszövege is kifejezésre juttat -, hogy a jogvita perfelvétel során meghatározott keretei között a bíróság bizonyítást folytat le és eldönti a pert. A fél az érdemi tárgyalási szakban csak a Pp.-ben meghatározott esetben tehet vagy változtathat meg perfelvételi nyilatkozatot. A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény módosításáról szóló 2020. évi CXIX. törvény kiegészíti egy (3) bekezdéssel e paragrafust, mely az új tényállításokra vonatkozik, így az érdemi tárgyalási szak fogalma új elemmel bővül.[34]
A végpontot követő (esetleges) eljárási cselekmények, melyek a tárgyalás nézőpontjából következménynek minősülnek mind a tárgyaláson történtekhez viszonyítottan történnek. Következik a határozat (írásbeli) közlése, megindulnak a jogorvoslati határidők, szükség
- 81/82 -
esetén pedig következnek a rendes vagy rendkívüli jogorvoslatok, az eljárás átlép a tárgyalást követő szakaszokba.
A szóbeliség nem minden korban volt fogalmi eleme a tárgyalásnak. A szóbeliség elvének meghonosítása a Tc. kodifikációjának idejére esett, melynek élharcosa Plósz Sándor volt. Jogászegyleti felszólalásában erősen érvelt a szóbeliség mellett, valamint kritikával illette a nézetét ellenzőket.[35]
A Ptr. rendszerében a rendes - tárgyalásos[36] - eljárásban a tárgyalást az írásbeliség, a közvetettség, formaszerűség és tagolás, valamint az ügyvédkényszer jellemzi.[37] Herczegh Mihály szerint a rendes eljárásban a tárgyalási eljárás azon nyilatkozatok létrehozásával foglalkozik, melyek a bírót a szóváltás, vagy iratközlés alapján képessé teszik az egyenetlenségi kérdés (vitás kérdés) eldöntésére.[38] A tárgyalás lényegében a felek iratváltása, mely az ellenirat, a válaszirat, a viszonválasz és az esetleges végirat és ellenvégirat. A felperesi kereset beadását követően tehát (tág értelemben) a tárgyalás az ellenirat előterjesztésével veszi kezdetét, mely iratváltás útján a bíróság erre rendszeresített külön helyiségében, a pertárban történik, ahol az iratváltást pedig a pertárnok közvetíti.[39] "Az iratváltás mindaddig tart, amíg a tárgyalás törvény által megengedett összes periratok beadásával be nem fejeztetett."[40]
Jancsó György szerint a tárgyalási szak a "kezdő része a pernek, mely kezdetét veszi a keresetlevél beadásával és végződik akkor, ha a tárgyalást, illetve póttárgyalást befejezték. Tárgyalni annyit tesz, mint a felek részéről a bíróság elé terjeszteni a ténybeli állításokat. A tárgyalási szak feladata az, hogy a felek a tényállást előadják. A tárgyalási szak rendes eljárásunkban [Ptr.] a bizonyítási perszaktól teljesen el van határolva, s akkor végződik, amikor a periratok mind beadattak, vagy midőn a pertárnok az iratokat az ítélő bíró elé terjeszti."[41] Amikor a rendes eljárásban a tárgyalási szaknak vége van, a bíró előtt egy csomó állítás van, amelyek vonatkozhatnak vagy a ténykérdésre vagy a jogkérdésre. A bizonyítási eljárást a Ptr. a tárgyalástól teljesen külön kezeli, ez a rendes eljárás második része.[42] A Ptr. szabályaiból az is kimutatható, hogy az írásbeliség elvének alkal-
- 82/83 -
mazása mellett, tartalmi oldalon a bizonyítás nem a tárgyalás körébe tartozik, hanem külön bizonyítási szak van ezekre az eljárási cselekményekre.
Az 1952-es Pp. hatálya alatt született - és elsősorban annak dogmatikáját követő - hazai tankönyvi és kommentári szerzők közel azonos tartalommal határozzák meg a tárgyalást, azzal, hogy e tudományos nézetek feltételezik a szóbeliség alapelvén nyugvó perrendi szabályozást.
A szocialista perjog idején született tudományos művek szerint a tárgyalás a bíróság egyedi jogvitás ügyben, meghatározott időben és helyen tartott - rendszerint nyilvános - ülése, melyre a felek és más perbeli személyek részvételének lehetőségét kell biztosítani, a tárgyalás minden esetben szóbeli, valamint, maga a tárgyalás nem csak egy ülést jelöl, hanem a per egyik szakaszát, akár több megtartott határnap összességét.[43] Farkas József szerint a tárgyalás fogalma és ezen keresztül a jelentősége éppen abban áll, hogy itt történik az ítélet alapjául szolgáló tényállás tisztázása, az érvényesített jogok meghatározása, tehát mind a ténykérdés, mind a jogkérdés tisztázása.[44] Novák István szerint a tárgyalás az érdemi döntés "születésének helye", tehát az a környezet - a maga összes eljárásjogi kellékével - amelyben a felek jogvitáját elbíráló hatóság: a bíróság ítélete napvilágot lát.[45]
Az 1990-es éveket követően, kodifikáció hiányában a perrend tárgyalási szerkezetének folytonosságára tekintettel a tudományos irodalom jellemzően azonosan értelmezi a tárgyalást, mely a bíróság nyilvános ülése, ahol megtörténik az ítélet alapjául szolgáló tényállás felderítése, a bizonyítás felvétele.[46] A tárgyalás - a felek és más perbeli szereplők jelenlétében (legalább jelenlétük lehetővé tételével) - a bíróság előtt zajló eljárási cselekmények láncolata, melynek célja a tényállás felderítése, a bizonyítás felvétele, valamint a tény és jogkérdésekben való döntés.[47] Kengyel Miklós kiemeli, hogy a bíróság ülése csak akkor tekinthető tárgyalásnak, ha azon a felek részvételi lehetősége biztosított. Kiemeli, hogy a tárgyalás fogalmához nem kell külön hozzátenni, hogy szóbeli, mivel ez a jelző beletartozik a fogalomba.[48] Szabó Imre álláspontja szerint a tárgyalás fogalmán a pernek azt a szakaszát értjük, ahol a felek ténybeli és jogi előadásai nyomán, a bizonyítás lefolytatását követően a bíróság meghozza az ítéletet.[49]
- 83/84 -
A tárgyalás eljárásban elfoglalt szerepét és jelentőségét a jogtudomány egyöntetűen kiemelkedőnek fogadja el az eljárás egyéb szakaszaihoz képest, azt úgy határozza meg, mint annak "egyik leglényegesebb szakasza, a bíróság nyilvános ülése."[50] Gátos György szerint a tárgyalás a peres eljárás egyik szakasza, mely perbeli szerepe miatt központi helyet foglal el az eljárásban.[51] Schleiffer Pál a tárgyalást az egész eljárás gerince, súlypontjaként jellemzi.[52] Kengyel Miklós szerint e szakasz "a polgári peres eljárás legkoncentráltabb szakasza, mely megteremti a bíróság, a felek és az egyéb résztvevők eljárási cselekményeinek a tér- és időbeli egységét, valamint az ellenérdekű felek közötti kontradikció, a közvetlen szóváltás lehetőségét."[53]
Novák István szerint a polgári per egyik jellegzetes sajátossága, hogy az eljárás minden lényeges momentuma a tárgyalásra és a tárgyalásban sűrűsödik, a polgári per tárgyaláscentrikus jogintézmény. Ennek lényege az, hogy bármi, ami a perrel kapcsolatosan az ügy érdemét illetően akár a felek, más személyek, akár a bíróság részéről jelentkezik a perben, csak akkor vehető figyelembe, csak akkor fejtheti ki a hozzá fűzött joghatásokat, ha a cselekmény tárgyaláson történik. A tárgyalás az a fórum, ahol a végzett (mulasztott) percselekmények hatályosulnak, ahol valamennyi, az ügy érdemét érintő percselekmény - akár ott a tárgyaláson megjelenítve, akár csupán a cselekményre való utalással - érvényesen megmutatkozik, eljárásjogi és ezzel összefüggően anyagi jogi hatását kifejtheti.[54]
Novák István szerint a tárgyalás anyaga ketté osztható érdemi és alaki elemekre. Érdemi elemek a tényállítások, a bizonyítás folyamata, a bírói mérlegelés folyamata. Alaki elemek a szabályszerűen megalakított bíróság, a szabályszerűen vezetett tárgyalás, és a szabályszerű percselekmények. Ezek egyrészt kitöltik a tárgyalás fogalmát, és meghatározzák annak eljárásjogi kereteit, másrészt összhangban kell lenniük a pert lezáró bírósági döntéssel, az ítélettel.[55]
Szabó Imre szerint a tárgyaláson "történik a tényállás felderítése (a felek tényállásainak igazolása vagy cáfolata) és a bírósági ítélet meghozatala."[56] Kengyel Miklós is abban látja a tárgyalás jelentőségét, hogy itt történik az ítélet alapjául szolgáló tényállás felderítése - néhány kivételtől eltekintve - a bizonyítás felvétele és a felek által érvényesített jogok meghatározása.[57] Horváth János definíciója szerint "a bíróság a tárgyaláson lezajló eljárási cselekmények eredményeként állapítja meg a perbe vitt jogviszony tekintetében a történeti tényállást - s a felvett bizonyítás eredményeként értékelve és mérlegelve hozza meg a jogvitát eldöntő érdemi döntést."[58]
- 84/85 -
Köblös Adél úgy tekint a tárgyalásra, hogy az "a felek szabad előadásából, a bíró kérdéseiből, tájékoztatásaiból (anyagi pervezetéséből), a felek erre adott válaszaiból, nyilatkozataiból áll. Ezzel határozzák meg a jogvitájuk mibenlétét (felperes keresetét, az alperes a védekezését), tisztázódik, mely tények vitásak közöttük, mire nézve szükséges bizonyítás felvétele, melyre - szükség esetén - bizonyítást ajánlanak fel. Nemcsak ténybeli, de a vita jogi mivoltának feltárása is a tárgyaláson történik meg."[59]
A polgári eljárás alapelveinek a többsége a tárgyaláson vagy legalábbis azzal összefüggésben érvényesül. Ezek közé tartozik például a felek egyenjogúsága, a kétoldalú meghallgatás, valamint a szóbeliség, a nyilvánosság, a közvetlenség és az anyanyelv használatának az elve. Mivel a feleknek a tárgyaláson nyílik a legtöbb lehetőségük arra, hogy a perbeli jogaikat gyakorolhassák a tárgyalásnak garanciális jelentősége is van.[60] A rendszerváltozást követően az Alkotmánybíróság - a polgári per alapelveire, az Alkotmányra (1949. évi XX. törvény) és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára tekintettel - a 26/1990. (XI. 8.) határozatában kimondta, hogy az 1952-es Pp. azon rendelkezései, amelyek a felek kérése ellenére lehetővé teszik a per tárgyaláson kívüli elbírálását alkotmány-ellenesek.[61]
Ahogy a tárgyalás fogalma bizonyos szempontok szerint determinált, úgy annak rendeltetése szintén, a fogalom és a rendeltetés együtt változik. Ezek meghatározását és éppen aktuális alakulását elsősorban az éppen hatályos perrend alakítja, melyhez a tudomány értelmező funkciója révén kialakítja a jogirodalmi álláspontokat.
A tárgyalásnak a fentiek szerint kettős rendeltetése van. Egyrészt itt történik a peranyag felek általi (végleges) előadása, annak összegyűjtése és rögzítése, másrészt főszabályként itt folyik a bizonyítási eljárás - kivételt képeznek a térben elkülönülő tárgyalótermen kívüli eljárási cselekmények, mint például a szemle és a szakértői bizonyítás - és a bíróság a lefolytatott bizonyítást követően eldönti a pert.
A jogalkotó - jelentős eljárási szerepe és súlya miatt - az egyes perrendek megalkotása során kiemelt figyelmet fordít a tárgyalásra. Előkészítettségének, folyamának és szerkezetének részletes szabályai meghatározzák az egész perrend struktúráját és dinamikáját. Ezen okból kifolyólag a jogirodalom és a tételes jog több tárgyalási rendszert alkotott meg. A hazai perjogi irodalomban uralkodó nézet szerint két fő tárgyalási rendszert lehet megkülönböztetni: az osztott tárgyalási rendszert és az egységes tárgyalási rendszert, illetve a kettő elemeinek ötvözéséből egy harmadik, ún. vegyes rendszert.[62] Itt kívánunk utalni arra, hogy a tudományos rendszerezést meghatározza a tételes jogi környezet, és a perjogtörténet. A tudomány rendszerező funkciója révén elsősorban a hazai perrendek adta
- 85/86 -
fogalmi keretek között kategorizálja az egyes tárgyalási szerkezeteket. Az egyes felállított kategóriákba sorolt perrendek a részletszabályokon keresztül annyi féle szerkezetet tudnak adni, ahány perrend létezik.
Az egységes tárgyalási szerkezet lényege, hogy a tárgyalást egységes folyamnak tekinti, nem osztja különböző szakokra.[63] Azáltal, hogy e rendszerben a tárgyalás egységes lesz, minden tárgyalást főtárgyalásnak lehet tekinteni, ahol a bizonyítékok és indítványok előterjesztése nincs korlátozva. A külföldi eljárásjogi irodalomban e rendszert nevezik
"piecemeal trial" rendszernek,[64] amit a magyar perjogi irodalom és gyakorlat egységes tárgyalási szerkezetként ismer.
Kengyel Miklós meghatározása szerint az egységes tárgyalási rendszer a tárgyalást nem különíti el egymástól mereven elválasztott szakaszokra, hanem a tárgyalást egységes folyamatnak tekinti, függetlenül attól, hogy a bíróság egy vagy több tárgyalási határnapon tart-e tárgyalást (ülést).[65] E rendszer egységesnek tekinti a perben a tárgyalási szakaszt, vagyis Szabó Imre szerint "műértelemben csak egy tárgyalásról beszélhetünk, amely azonban több határnapon való 'ülést' is jelenthet [...] csakúgy ahogy beszélni lehet keresetindítási szakról, jogorvoslati szakról, tárgyalási szakról, amely egyetlen és egységes."[66] Király Lilla szerint e rendszerben a pernek vannak különböző szakaszai, de nincsenek határozottan elválasztott részei, aminek következtében az ügy folyamatos tárgyalásra kerül, vagy akár az első tárgyaláson is döntés születhet.[67]
E rendszerben a felek a tárgyalás folyamán bármikor végezhetnek perbeli cselekményeket egészen az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig (bezárásáig).[68] Ez a kulcsidőpont az elsőfokú eljárásban.[69] A felek tényelőadása, jogállítása, valamint a bizonyítás nincs megosztva. A későbbi időpontban végzett eljárási cselekmények nem állnak preklúzió hatálya alatt.[70] Az egységes tárgyalási rendszerben a fentebb kifejtett funkciók nem oszlanak meg. A tárgyalás tehát a szerkezet mellett feladat oldalról
- peranyag összegyűjtése, véglegesítése, a bizonyítás lefolytatása és a jogvita eldöntése - szintén egységes, ezek sem időben, sem tartalomban nincsenek elhatárolva egymástól.
- 86/87 -
E tárgyalási szerkezet - ahogy a neve mutatja - az imént kifejtett időbeli és tartalmi egységességet bontja meg, és a tárgyalás bizonyos eljárási cselekményeit mind időben, mind tartalomban elkülöníti egymástól. A sokféle gyakorlati megvalósíthatósága ellenére ez a rendszer legfőbb jellemzője, közös pontja. Minden további, így az egyes részek elnevezése, tartalma és szétválasztásuk módja perrendenként eltérő lehet.
A magyar dogmatikában ismert fogalmaink szerint az osztott tárgyalási szerkezet a tárgyalást két külön részre, a perfelvételre és az érdemi tárgyalásra osztja. Az időbelileg és tartalmilag is elkülönülő két rész közé esik az ún. permetszés vagy percezúra.[71] Ez tekinthető alapvetésnek.
A Pp. kodifikálása előtt - az 1952-es Pp. hatálya alatt - készült hazai tankönyvek szerzőinek fogalmait idézve Kiss Daisy osztott tárgyalási rendszerről ír, melyet két önálló szakaszra - perfelvétel és érdemi tárgyalás - bont.[72] Kengyel Miklós szintén osztott (vagy bontott) tárgyalási rendszernek nevezi, és két részre bontja, perfelvételi és érdemleges tárgyalásra.[73] Varga Gyula szintén osztott tárgyalási rendszerről ír, melyet két szakaszra (részre) oszt, perfelvételi szakaszra és érdemi szakaszra.[74] Névai László bontott tárgyalási rendszer néven írja le, perfelvételi tárgyalás és érdemi tárgyalás részekre különíti el.[75] Kapa Mátyás szerint az osztott tárgyalási rendszer perfelvételi és érdemi tárgyalási szakaszból áll.[76]
A fogalmi kérdések mellett - tartalmi oldalról - figyelemre méltó szempont, hogy e felsorolt szerzők és dogmatikai felosztások mindegyike a perelőfeltételek és az érdemi kérdések közti választóvonalként jelölik meg a percezúrát. Ez azzal indokolható, hogy a magyar perjogtörténetben a Tc. az osztott tárgyalási szerkezet e modelljét valósította meg, ez volt a hivatkozási alap az osztott tárgyalási szerkezet leírására.
A Pp. kodifikációjával összefüggésben született jogirodalmi munkákat idézve Éless Tamás osztott tárgyalásról ír, melynek két része a perfelvételi szak és az érdemi tárgyalási szak.[77] Zsitva Ágnes szerint az osztott perszerkezet két szakaszra tagolja a tárgyalást, perfelvételi szakra és érdemi tárgyalási szakra.[78] Király Lilla az osztott perszerkezetet perfelvételi szakaszra és érdemi tárgyalási szakaszra osztja.[79] Wopera Zsuzsa szintén osztott perszerkezetként hivatkozza, melyet perfelvételi és érdemi tárgyalási szakokra oszt.[80] E szerzők már a Pp. fogalmi rendszerén keresztül írják le az osztott szerkezetet.
- 87/88 -
Az imént idézett három szerző már nem csupán tárgyalási, hanem perszerkezetről ír. Ebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy e szerzők a tárgyalás fogalmát meghaladva a per szakaszolásaként tekintenek az osztott szerkezetre. Véleményünk szerint a perszerkezet fogalom tágabb, mint a tárgyalási szerkezet, azáltal, hogy átfogja az eljárás alperes bekapcsolódását - perindítás hatásainak beálltát - követő, de még a tárgyalást megelőző részét. E tágabb fogalommal helyesebben írható le egy olyan perrend szakaszolása, melyben az osztott szerkezet egyes szerkezeti elemei nem feltétlenül tárgyalásos formában nyilvánulnak meg. A Pp.-vel kapcsolatos jogirodalomban a szerzőknél tartalmi oldalon már megjelenik az, hogy a perfelvétel nemcsak a perelőfeltételek vizsgálata, hanem egyszerre a jogvita kereteinek tartalmi rögzítése is.
Kiss Daisy szerint a két rendszer vegyüléseképpen létrejött vegyes rendszer sajátja, hogy "elválik a perfelvételi és az érdemi szakasz, de nem olyan élesen, mint az osztott tárgyalási rendszernél. Itt egy tárgyalási napon tartott tárgyalás osztódik két szakaszra, amennyiben a perfelvételi szakaszban az ügy nem nyer befejezést, lehetőség van az érdemi tárgyalás azonnali megkezdésére."[81] Kengyel Miklós szerint a vegyes rendszer ötvözi a két tárgyalási rendszer előnyeit. Enyhít a cezúra szigorú alkalmazásán és a perfelvétel lezárását követően nyomban lehetővé teszi az érdemi tárgyalás megkezdését.[82]
Ha a vegyes rendszer fogalmából visszakövetkeztetünk az egységes és az osztott tárgyalási szerkezetre azt láthatjuk, hogy az osztott szerkezet lényege az időbeli és tartalmi cezúra. Ettől eltérően a vegyes rendszer csak az egyik elkülönítést alkalmazza, míg az egységes egyiket sem.
A vegyes szerkezettel összefüggésben érdemes kitérni az 1952-es Pp.-ben megjelenő - tudományos nézetek által - rejtett cezúraként körülírt 1952-es Pp. 140. §-ára, mely az egységes tárgyalási rendszer alkalmazása ellenére azt célozza, hogy a perakadályokat, pergátló kifogásokat a bíróság az ügy érdemét megelőzően tárgyalja. Ha az alperes ellenkérelmében a per megszüntetését kéri a bíróság mindenekelőtt ebben határoz, a bíróság azonban felhívhatja az alperest az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozatának előterjesztésére, és a megszüntetés kérdésében való határozathozatal előtt elrendelheti a per érdemi tárgyalását is [1952-es Pp. 140. § (1) és (2) bekezdés].
E rendelkezés által az 1952-es Pp. egységes-osztott tárgyalási rendszert valósít meg, mert a tárgyalás elhalasztására ugyan lehetőség van, de az nem szükségszerű, azonban a perfelvétel körébe tartozó kérdések tárgyalása megelőzi az érdemi kérdések tárgyalását.[83] Egységes, mert a tárgyalás elhalasztására nem feltétlenül kerül sor, illetve ha a ha-
- 88/89 -
lasztásra kerül sor, az nem azon a formális kényszeren alapul, hogy a tárgyalás egyes részeit külön kell választani, de osztott, mert a perfelvétel körébe tartozó kérdések megelőzik az érdemi kérdéseket.[84]
Éless Tamás e rendelkezést nevezi láthatatlan (tartalmi) percezúrának, függetlenül attól, hogy formális tárgyaláshalasztás az egyes kérdések között nincs. Véleménye szerint nem lehet másképp értelmezni a keresetlevél első tárgyalás kezdetén való előadását, majd az arra való alperesi ellenkérelmet, mely, ha a permegszüntetésre irányul, akkor mindenekelőtt ebben a kérdésben tárgyal és határoz a bíróság, mint egy percezúrát. Mindamellett, hogy a bíróságnak lehetősége van ettől eltérni, de azt el kell rendelnie, mely e lehetőség kivételességét mutatja.[85]
Kapa Mátyás szerint, bár egyes elemei alapján akár vegyesnek is tekinthetnénk az 1952-es Pp. tárgyalási szerkezetét, az alapvetően mégis egységes, vagyis nincs percezúra, a bíróság határozza meg az eljárási cselekmények sorrendjét, ugyanakkor igaz az, hogy a bíróságnak főszabályként először az alperes pergátló kifogásait kell eldöntenie.[86]
Kiss Daisy szerint az 1952-es Pp. tárgyalási rendszerében percezúra (permetszés) - főszabály szerint - nincs. Az esetleges folytatólagosság (több tárgyalási napra kitűzés) ellenére is egységesnek tekintendő tárgyalás belső tagozódása a vegyes rendszer elemeit hordozza.[87]
E rejtett cezúra alkalmazásával az 1952-es Pp. tárgyalási rendszere a tisztán egységes tárgyalási rendszertől eltér a vegyes rendszer irányába. Szerkezetileg ez felfogható a Tc. cezúrájának továbbéléseként, annak kivonataként. Az elválasztás itt eshetőleges, hiszen az alperes nem feltétlenül kéri ellenkérelmében a per megszüntetését, illetve, ha mégis kéri, a bíróság dönthet az e kérdésben való döntés mellőzéséről (később dönt) és elrendelheti az érdemi tárgyalást is, valamint tartalmi oldalon valósul meg, tekintettel arra, hogy a tárgyalási határnap elhalasztása nem szükségszerű. Véleményünk szerint az esetleges alkalmazás miatt a rejtett cezúra a tárgyalási szerkezetre nem gyakorol meghatározó hatást, így bár ez az elem a vegyes rendszer irányába mutat, továbbra is az egységes tárgyalási rendszer ismérvei a meghatározók az 1952-es Pp.-ben.
A tárgyalási rendszerek kategorizálásának kérdése bonyolultabb és árnyaltabb képet mutat, mint a fentebb ismertetett három hazai kategóriába sorolás. Mondhatni, ahány perrend létezik, annyi féle tárgyalási rendszerrel lehet találkozni. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy "tiszta" formájában a két véglet - a teljességgel egységes és a végletekig mereven tagolt osztott rendszer - nem jelenthet megoldást a gyakorlatban felmerülő kér-
- 89/90 -
dések nagy tömegére, azok elméleti konstrukciók maradnak. Az egyes rendszerek előnyei és hátrányai kódolva vannak beléjük, ami az egyiknek az előnye, az a másiknak a hátránya. Plósz Sándort idézve "nincs az eljárásnak oly rendszere, melynek ne volnának bizonyos előnyei és azokkal szemben bizonyos hátrányai. A kérdés mindig csak az, hogy mily arányban állnak az előnyök és hátrányok egymással." [88]
A tudományos osztályozás legszemléletesebben a cezúrán keresztül fogható meg, végső soron annak nemléte, bizonyos szempontok szerinti megjelenése vagy teljes megjelenése dönti el a tárgyalási szerkezetet. Az egyes rendszerek választásával más és más hatások jönnek elő, kerülnek előtérbe pozitív, avagy negatív mintaként. Mindezen aggályok kiküszöbölésére a jogalkotó az egyes perrendek megalkotása során a két végpont közül elmozdul középre, a vegyes rendszer felé. Olyan megoldásokat alkalmaz a perrendben, amelytől még megőrzi fő karakterét és egyszeri ránézésre ide vagy oda kategorizálható, azonban egy mélyebb vizsgálat során megállapítható, hogy elmozdulások történtek a vegyes rendszer felé. Ez a lépés minden jogalkotótól elvárt, hiszen a kodifikálni kívánt rendszer választása esetén annak hátrányait meg kell próbálni minél inkább minimalizálni.
A tárgyalás, mint a peres eljárás egyik legjelentékenyebb szakasza történelmileg rendkívül sokszínű és sokféle formát, rendeltetést, szerkezetet kapott a perrendi kodifikációk közepette. Kiemelkedő szerepét azonban végig megtartotta, amit jól jeleznek Ökröss Bálint 1880-ban írott szavai és a későbbi, a jogtudományban folyamatosan jelenlévő, a tárgyalást magasztaló jelzők. Legszélesebb értelemben a tárgyalás, mint a peres eljárás egyik szakaszát összefoglalóan úgy írhatjuk le, mint a polgári peres eljárás azon szakasza, melyet a megnyitás és a berekesztés keretez (idő), ahol a perrend által meghatározott helyen, jellemzően a bírósági tárgyalóteremben (hely), a perrend által meghatározott írásbeli és/vagy szóbeli alakban, valamint a tárgyalásvezetésre jogosult elnök által meghatározott rendben (forma) a felek jelenlétében - jelenlétük lehetővé tételével - folyó és teljesítendő eljárási cselekmények láncolata. Minden ettől közelebbi definíció már szükségszerűen feltételezi a tételes perrendi környezetet. A tárgyalás elhatárolása körében - felhasználva a fenti definíciót - perrendről perrendre megállapítható, hogy mely eljárási cselekmények tekinthetők előkészületek, melyek a tárgyalás eljárási cselekményei, azaz mozzanatai és végül melyek a következmények.
A tárgyalás szerkezetével összegfüggésben megállapítható, hogy a percezúra intézménye az ami az időbeli és/vagy tartalmi megosztással elsődlegesen meghatározza egy perrend tárgyalási szerkezetét. A percezúra intézményének elhagyása, részleges vagy teljes alkalmazása gyakorol meghatározó befolyást a tárgyalási szerkezetre. Ahogy az előző bekezdésnél itt is fontos kiemelni, hogy az ettől közelebbi distinkció már szükségszerűen feltételezi a tételes perrendi környezetet. A percezúra és a tárgyalás cselekményeinek
- 90/91 -
viszonyában fontos, hogy önmagában a percezúra nem változtat a teljesítendő eljárási cselekményeken, azok megmaradnak, ugyanakkor megoszlanak. Egy osztott rendszerben - ha van formális percezúra - többlet elemként jelentkezik a bíróságnak e határozata, az ehhez kapcsolódó esetleges tájékoztatási kötelezettség, illetve az újabb tárgyalási határnap kitűzése vagy az áttérés a következő szakra, mely eljárási cselekmények a bírság anyagi és alaki pervezető tevékenységet bővítik, de új tartalmat nem adnak a tárgyalásnak. ■
JEGYZETEK
[1] Erről lásd részletesen: Tóth Ádám, A XLIV. évfolyam. Közjegyzők Közlönye, 1997/1. 2. o.
[2] Zimányi Alajos, A közjegyzői egyletből. Királyi Közjegyzők Közlönye, 1895/1. 49. o. [a továbbiakban: Zimányi, A közjegyzői egyletből]
[3] Lásd: Zimányi, A közjegyzői egyletből. 49-50. o. "Nekünk közjegyzőknek tehát a kezdet nehézségeivel való küzdelmünk közben törekvésünk egyik részét arra kell irányoznunk, hogy a kormány és törvényhozás előtt, nemkülönben a jogászkörök előtt is meggyőzőleg kimutassuk, hogy midőn hazánkban a culturális fejlődés minden kigondolható ága a tökély fokán előre halad, és ez a haladás minden ízében a jogviszonyokkal szakszerű kapcsolatban áll: a közfejlődésnek ebben az állapotában a jogélet rendezése körüli közreműködést lehetetlen és nem is volna szabad másra, mint jogászilag kellőkép képzett és hivatott szakközegekre bízni. Továbbá ki kell mutatnunk, hogy a jogrend körül működő három főintézménynek, tudniillik az ítélő bírói, a jogi képviseletet gyakorló ügyvédi és a jogi közhitelesség czéljára szervezett közjegyzői intézmény mindegyike önálló hatáskörben, de összefüggő befolyással csak akkor felelhetnek meg a jogélet magasabb czéljának, hogyha mindegyiknek hatásköre a maga teljességében akkép szabályoztatik, hogy egyik intézmény közegei se találjanak egymásközt illetőségi összeütközést, hanem, hogy ezek mindegyike a másik homogen intézményt a maga hatáskörében a jogállam szükséges intézményének tekintse és egymást támogassa."
[4] Zimányi, A közjegyzői egyletből. 50-51. o
[5] A magyarországi kir. közjegyzők egyletének központi bizottsága: Előfizetői felhívás. Királyi Közjegyzők Közlönye. 1985/1. 61. o. [a továbbiakban: Előfizetői felhívás]
[6] Előfizetői felhívás. 62. o.
[7] Bókai Judit, Üdvözlet az olvasónak! Közjegyzők Közlönye, 1997/1. 2. o.
[8] Köblös Adél, Tárgyalás a polgári perben. In: Görög Márta és Hegedűs Andrea (szerk.), Lege duce, comite familia, ünnepi tanulmányok Tóthné Fábián Eszter tiszteletére, jogászi pályafutásának 60. évfordulójára. Szeged, Iurisperitus, 2017. 293. o. [a továbbiakban: Köblös, Tárgyalás]
[9] Ökröss Bálint, A törvénykezés reformja, A szóbeliség, közvetlenség és nyilvánosság alapján javaslatul a polgári perrendtartáshoz. Budapest, Franklin Társulat, 1880. 110. o.
[10] Móra Mihály, (XII. Fejezet) A tárgyalás. In, Beck Salamon és Névai László (szerk.), Magyar Polgári Eljárásjog. Budapest, 1962, Tankönyvkiadó. 226. o. [a továbbiakban: Móra, Tárgyalás]
[11] Herczegh Mihály, Magyar törvénykezési rendtartás. Pest, Heckenast Gusztáv, 1871. 34. o. [a továbbiakban: Herczegh, Törvénykezés]
[12] Herczegh, Törvénykezés. 35-36. o.
[13] Éless Tamás, Szerkezeti alapkérdések a polgári per kapcsán. Magyar Jog, 2013/10. 615. o.
[14] Köblös, Tárgyalás. 298. o.
[15] Magyary Géza-Nizsalovszky Endre, Polgári Perjog. 3. kiad., Budapest, Franklin Társulat, 1939. 258. o.
[16] Éless Tamás, Perfelvételi szak (XII. fejezet). In: Varga István (szerk.), A polgári perrendtartás és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja. 1. köt., Budapest, HVG-ORAC, 2018. 805. o. [a továbbiakban: Éless, Perfelvételi szak]
[17] Ehhez hozzá kívánjuk tenni, hogy e mondatszerkesztést a Pp. dogmatikája befolyásolta. Ezen eljárási szakasz leírására a magyar dogmatika eltérő fogalmakat használt a Tc. és az 1952-es Pp. hatálya alatt, melyek tartalma és hatása azonban e körben nagyjából egységes.
[18] Varga Gyula, A tárgyalás (IX. fejezet). In: Szilbereky Jenő és Névai László (szerk.), A polgári perrendtartás magyarázata. 1. köt., Budapest, Közigazgatási és Jogi Könyvkiadó, 1976. 832. o. [a továbbiakban: Varga Gy., Tárgyalás]
[19] Kengyel Miklós, Magyar Polgári Eljárásjog. 12. kiad., Budapest, Osiris, 2014. 257. o. [a továbbiakban: Kengyel, Polgári Eljárásjog]
[20] Móra, Tárgyalás. 227. o.
[21] Vö.: Varga Gy., Tárgyalás. 832. o.; Névai László, A tárgyalás. In: Névai László és Szilbereky Jenő (szerk,), Polgári eljárásjog. Budapest, Tankönyvkiadó, 1974. 334-346. o.; Móra, Tárgyalás. 229-235. o.; Kengyel, Polgári Eljárásjog. 257-262. o.; Szabó Imre: A tárgyalás és határozatok. In: Osztovits András (szerk.), Polgári eljárásjog 1. - A Polgári per általános szabályai. Budapest, HVG-ORAC, 2013. 264-269. o. [a továbbiakban: Szabó, Tárgyalás]
[22] Köblös, Tárgyalás. 298. o.
[23] Varga Gy., Tárgyalás. 832. o.
[24] Varga Gyula, A tárgyalás (X. Fejezet). In: Szilbereky Jenő (szerk.), Polgári eljárásjog 1., Tankönyvkiadó, Budapest, 1980. 291. o. [a továbbiakban: Varga Gy., Eljárásjog]
[25] Varga Gy., Tárgyalás. 832. o.
[26] Schleiffer Pál, A tárgyalás. In: A magyar polgári perjog főbb kérdései. Budapest, 1953, Jogi- és Államigazgatási Könyv és Folyóiratkiadó. 90. o. [a továbbiakban: Schleiffer, A tárgyalás]
[27] Móra, Tárgyalás. 228. o.
[28] Varga Gy., Eljárásjog. 279. o.
[29] Kapa Mátyás, A tárgyalás (1X. fejezet). 1n: Szabó Imre (szerk.), A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi 111. törvény magyarázata. 2. köt., Budapest, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó. 2006. 612. o. [a továbbiakban: Kapa, Tárgyalás]
[30] Varga Gy., Tárgyalás. 836-837. o.
[31] Kengyel, Polgári Eljárásjog. 260. o.
[32] Virág Csaba, A perfelvételi és az érdemi tárgyalási szakban alkalmazandó közös rendelkezések, a tárgyalásra vonatkozó általános rendelkezések. In: Varga István (szerk.), A polgári perrendtartás és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja. 1. köt., Budapest, HVG-ORAC, 2018. 935. o.
[33] Puskás Péter, Perfelvételi szak (XII. fejezet). In: Petrik Ferenc (szerk.), Polgári Eljárásjog I., 3. kiad., Budapest, HVG-ORAC, 2017. 405-406. o.
[34] Összegezve az érdemi tárgyalás lehetséges cselekményeit (tartalmát): bizonyítás, új tényállítás, perfelvételi nyilatkozat megváltoztatása vagy kiegészítése, jogvita eldöntése.
[35] Plósz Sándor, A polgári peres eljárás reformja. In: Magyar Jogászegyleti Értekezések, 15. sz. Franklin Társulat, Budapest, 1883. 8. o.
[36] Az eljárás másik neme a jegyzőkönyvi eljárás volt. Részletesebben lásd: Ptr. 144. § A rendes eljárás átalános szabályaitól eltérőleg, részint a törvény rendeleténél, részint a felek kölcsönös megegyezésénél fogva jegyzőkönyvi tárgyalásnak van helye.; Herczegh Mihály, Magyar törvénykezési rendtartás. 1. köt., 2. kiad., Budapest, Franklin Társulat, 1882. 164-165. o. [a továbbiakban: Herczegh, Magyar törvénykezés]
[37] Falcsik Dezső, A polgári perjog tankönyve. (Magyar polgári törvénykezési rendtartás). Budapest, Politzer, 1907. 133. o. [a továbbiakban: Falcsik, A polgári perjog]
[38] Herczegh, Magyar törvénykezés. 1882. 112. o.
[39] Falcsik, A polgári perjog. 136. o., 147. o.
[40] Falcsik, A polgári perjog. 133. o.
[41] Jancsó György, Magyar Polgári törvénykezési jog. 2. kiad., Kolozsvár, Lepage Lajos Egyetemi Könyvkereskedése. 150. [a továbbiakban: Jancsó, Törvénykezés]
[42] Jancsó, Törvénykezés. 170. o.
[43] Varga Gy., Eljárásjog. 275. o.
[44] Farkas József, A tárgyalás elmulasztásának következményei; a következmények elkerülése és elhárítása a magyar polgári peres eljárásban. Magyar Jog, 1983/2. 126-127. o.
[45] Novák István, A tárgyalás anyaga a polgári perben. Magyar Jog, 1979/9. 811. o. [a továbbiakban: Novák, A tárgyalás anyaga]
[46] Kiss Daisy, A polgári per titkai - Kérdések és válaszok a polgári perrendtartás általános részéből. 3. átdolg. kiad., Budapest, HVG-ORAC, 2014. 539. o. [a továbbiakban: Kiss, A polgári per titkai]
[47] Kengyel, Polgári Eljárásjog. 243-244. o.
[48] Kengyel, Polgári Eljárásjog. 243. o.
[49] Szabó, Tárgyalás. 237. o.
[50] Kiss, A polgári per titkai. 539. o.
[51] Gátos György, A tárgyalás időszerű jogi kérdései a polgári eljárásban. Magyar Jog, 1991/2. 85. o.
[52] Schleiffer, A tárgyalás. 83. o.
[53] Kengyel Miklós, Polgári Eljárásjog. 2. köt., Pécs, Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 1992. 57-58. o. [a továbbiakban: Kengyel, Eljárásjog]
[54] Novák István, A bíró polgári eljárásjogifelelőssége - tárgyaláselőkészítésifelelősség. In: Tóth Károly (szerk.), Emlékkönyv dr. Szilbereky Jenő egyetemi tanár oktatói működésének 30. és születésének 70. évfordulójára., Szeged, JATE, 1987. 244. o.
[55] Vö.: Novák, A tárgyalás anyaga. 811-815. o.
[56] Szabó, Tárgyalás. 237. o.
[57] Kengyel, Polgári Eljárásjog. 244. o.
[58] Horváth János, A polgári per tárgyalásának neuralgikus gócai. Magyar Jog, 1990/7-8. 667. o.
[59] Köblös, Tárgyalás. 299. o.
[60] Kengyel, Polgári Eljárásjog. 244. o.
[61] 26/1990. (XI. 8.) AB határozat.
[62] Kengyel, Polgári Eljárásjog. 244-245. o.
[63] Móra, Tárgyalás. 227. o.
[64] Anna Nylund, Structure of civil proceedings - convergence through the main hearing model? Civil Procedure Review, 2018/2. 16. o.
[65] Kengyel, Polgári Eljárásjog. 245. o.
[66] Szabó, Tárgyalás. 236. o.
[67] Király Lilla, Az új magyar polgári perrendtartás megszületése és legújabb szabályai (Kodifikáció vagy reform?). JURA, 2017/2. 102. o. [a továbbiakban: Király, Az új magyar polgári perrendtartás]
[68] Móra, Tárgyalás. 227. o.
[69] Udvary Sándor, Új Pp. - új Perszerkezet. Advocat, 2017/1-2. 9. o.
[70] Móra, Tárgyalás. 227. o.
[71] Kengyel, Eljárásjog. 60. o.
[72] Kiss, A polgári per titkai. 539. o.
[73] Kengyel, Polgári Eljárásjog. 244. o.
[74] Varga Gy., Eljárásjog. 276. o.
[75] Névai László, A tárgyalás (XII. fejezet). In: Névai László és Szilbereky Jenő (szerk.), Polgári eljárásjog. 6. változatlan kiad., Budapest, Tankönyvkiadó, 1980. 335-336. o.
[76] Kapa, Tárgyalás. 573. o.
[77] Éless, Perfelvételi szak. 805. o.
[78] Zsitva Ágnes, Újjászületett elsőfokú eljárás a perkoncentráció jegyében. Advocat, 2017/különszám. 8. (továbbiakban: Zsitva Ágnes 2017).
[79] Király, Az új magyar polgári perrendtartás. 96-101. o.
[80] Wopera Zsuzsa, Az új polgári perrendtartás karakterét adó egyes megoldások európai összehasonlításban. Advocat, 2017/különszám. 5. o.
[81] Kiss, A polgári per titkai. 539. o.
[82] Kengyel, Polgári Eljárásjog. 245. o.
[83] Éless Tamás-Ébner Vilmos, A percezúra - Az érdemi tárgyalás előkészítése In: Varga István-Németh János (szerk.), Egy új polgári perrendtartás alapjai. Budapest, HVG-ORAC, 2014. 383. o.
[84] Éless Tamás, A kereset nyilvánvaló megalapozatlansága. In: Varga István (szerk.), Codificatioprocessualis civilis, Studia in Honorem Németh János II. Budapest, ELTE, 2013. 27-28. o. [a továbbiakban: Éless, A kereset]
[85] Éless, A kereset. 27. o.
[86] Kapa, Tárgyalás. 573. o.
[87] Kiss Daisy 2006. 475.
[88] Plósz Sándor: A magyar polgári perrendtartás törvényjavaslatának indokolása. Budapest, Grill Károly CS. és KIR. Udvari Könyvkereskedése, 1902. 20. (továbbiakban: Plósz Sándor 1902).
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes, Budapest.
Visszaugrás
