https://doi.org/10.59851/jk.79.01.3
A tanulmány a jogorvoslat-perorvoslat elhatárolását felvillantva az egészségügyi veszélyhelyzetből fakadó változásokat elemzi, s rámutat az onnan a rendes eljárási szabályokba való átmenet szabályaira. Az ügyforgalmi adatok áttekintése alapján a peres eljárások számának változásából, de a perorvoslatok ehhez viszonyított arányának viszonylagos állandóságából von le következtetéseket. A polgári peres fellebbezési szabályok zárják az elemzés sorát, teret adva ezzel a jogorvoslati rend, különösen az itt nem érintett rendkívüli perorvoslatok változásai értékeléséről folytatható vitának.
The author contributes to the discussion on the revision of the legal remedy and procedural rules of the civil procedure law in Hungary. Highlighting the distinction between remedy and appellate procedure, he analyzes the changes resulting from the health emergency and points out the rules that have been transferred from there to ordinary procedural rules. Based on an overview of the statistical data, he draws conclusions from the decrease in the number of litigations, but the relative constant ratio of legal remedies in relation to them. The changing civil litigation appellate rules close the line of analysis, thus giving space to other authors to evaluate the changes in the legal remedy system.
Tárgyszavak: jogorvoslat, perorvoslat, egészségügyi veszélyhelyzet, közvetlenség elve
A polgári peres eljárásjog elmúlt öt éve anélkül is érdekes lett volna, hogy azt egy világjárvány megzavarja, hiszen a 2018-ban hatályba lépett polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) gyakorlatának kialakulása önmagában elegendő izgalmat adott volna a területtel foglalkozóknak. Ráadásul, mivel a Pp. a polgári nemperes eljárásoknak is mögöttes joganyaga, a változás sokkal szélesebb területet befolyásolt. Ehhez képest a Covid-19 pandémia sokkhatása két éven át elhúzódó válságtüneteket produkált a jog számos területén, ideértve a perjogi viszonyokat is. Bár az egészségügyi válsághelyzet csitulni látszik, újabb, immár háborús válsághelyzet befolyásolja a jogrendünket. S a jogalkotó, úgy tűnik, hozzászokott a körülményekhez; rutinszerűvé vált a rendes jogalkotási mechanizmushoz képest eltérő megoldások alkalmazása.
Tanulmányunk célja, hogy a polgári perorvoslati rend, később a szélesebb értelemben vett jogorvoslati rend változásait megvizsgáljuk abból a szempontból, hogy a válsághelyzet hogyan érintette azokat, s hogy vajon maga a perorvoslati, szélesebb jogorvoslati rend produkál-e válságtüneteket. Ehhez az elméleti és jogi alapok változásán túl a nyilvánosan elérhető statisztikai adatokból levonható következtetéseket is igyekszünk felhasználni.
A jogorvoslat-perorvoslat fogalmának kettőse a jogirodalomban egyértelmű.[1] A perjogászok a perorvoslat fogalmát csak a polgári perben igénybe vehető jogorvoslati
- 21/22 -
eszközökre nézve, szűken tartják fenn.[2] Van ugyanakkor olyan nézet is, amely a jogorvoslat szélesebb értelmét tovább kiterjesztve, lényegében jogorvoslati eszközként kezeli mindazokat az állami, igényérvényesítést szolgáló eszközöket, amelyek a polgár vélt igényének érvényesítését elősegítik, szolgálják.[3] Ebben az (inkább szociológiai, mint perjogi) értelemben akár egy elsőfokú eljárás is jogorvoslatnak minősül akként, hogy hozzájárul, szolgálja a polgár vélt sérelmének az orvoslását. E tág értelemben tehát a polgári per rendje maga a jogorvoslati rend, s azon belül szűkebben a perorvoslatok azok, amelyek a bírósági döntések ellen rendelkezésre állnak.
A Pp. egészének koncepcionális átalakulása már sok tanulmány, monográfia, kommentár vizsgálati tárgya volt,[4] ennek részét képezik a speciálisan perorvoslattal foglalkozó tanulmányok is. A Pp. perorvoslati rendjének átalakulása nem nevezhető forradalminak a korábbiakhoz képest.[5] Ugyanakkor az új Pp. maga, s a módosító szabályok, valamint a külső kényszer, különösen is az immár lezárult egészségügyi veszélyhelyzet állandóan finomhangolja a szélesebb értelemben vett jogorvoslati és a szűkebb perorvoslati rendet. A következőkben ezeket a hatásokat vizsgáljuk.
A Kormány 2020. március 11-én - észlelve az egyre súlyosbodó egészségügyi kockázatokat - egészségügyi veszélyhelyzetet rendelt el. Ekkor még csak bízhattunk abban, hogy a tárgyalás Covid idején nem élethosszig tartó kísérőnk lesz... A kihívás jogi szempontból is óriási volt, mivel ilyen jellegű krízissel jogrendünk generációk óta nem szembesült, a rendszerváltás óta pedig komoly hangsúly volt a jogállami működés biztosításán. Az Alaptörvény ugyan ismert különleges jogrendtípusokat, azonban azok alkalmazhatósága az adott körülmények között korlátozott volt. A Covid-19 járvány kitörésekor az elsődleges cél az emberi élet és egészség védelme volt, ilyen helyzetben az állami működés, benne a polgári igazságszolgáltatás folytonosságának fenntartása ugyan prioritás, de csak a kockázatok megfelelő felmérését követően lehetett egyáltalán elgondolkodni azon: milyen intézkedések szükségesek és elégségesek e két ellentmondó cél megvalósítása érdekében.
Ellentmondónak tételeztük ezeket a célokat: elméleti szempontból annak is tartjuk. 2020 márciusában a jogalkotó alig rendelkezett információkkal a pandémiás helyzet valódi veszélyeiről, a potenciális mortalitásról, a személyes kontaktus vírusterjedésben játszott szerepéről. A világszintű, a regionális és a nemzeti egészségügyi szervezetek olykor egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tettek, különböző orvosi szakvéleményekre, projekciókra alapozva javasoltak eltérő szigorúságú intézkedéseket. Az első kormányzati reakció hazánkban ezért egy, az ismeretlen kockázatokat inkább túlértékelő, kemény válasz volt, ami a kijárási tilalommal mint mobilitást korlátozó intézkedéssel kívánta elejét venni a szociális interakciónak mint kockázati tényezőnek.
Ugyanakkor a társadalmi viszonyok, s különösen a polgári per lényegi eleme a közvetlen, sokszor fizikai kapcsolaton alapuló találkozás, információcsere. Perjogász elődeink[6] hosszú évtizedeken át küzdöttek a nyilvánosságon, közvetlenségen és szóbeliségen alapuló perrendtartásért, annak minden elméleti és gyakorlati előnyét kiemelve. Ugyan a nemzetközi irodalom a 20. század utolsó harmadára már inkább egyensúlyi helyzetet próbált találni például a szóbeliség és az írásbeliség megjelenése te-
- 22/23 -
kintetében[7] - amely utóbbi elv nyilvánvalóan a közvetlenség rovására, személyes humán interakció nélküli információátadásra koncentrál, szemben a szóbeliség elvével. A Pp. kodifikációja idején mégsem volt kérdéses a szakmai közönség és a jogalkotó számára, hogy a közvetlenség és szóbeliség, a személyes emberi kapcsolódást igénylő két alapelv továbbra is kormányozza az eljárásjog egészét, még ha kissé el is tolódva bizonyos pontokon az írásbeliség, a közvetettség felé. A polgári per alapvető, az egész törvényt átszövő garanciája tehát olyan magatartást várt el a polgároktól, amelynek lehetőségét az állam egészségvédelmi okokból - alkotmányos keretek között - megtagadta tőlük. Az ellentmondás feloldása időt és megfontolást igényelt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
