Magyarországon az új Polgári Törvénykönyv tervezetének előkészítését az 1050/1998. (IV. 24.) számú Kormányhatározat rendelte el. Az új Ptk. koncepcióját a Kormány 1009/2002. (I. 31.) számú határozatával fogadta el. Az új Ptk. javaslata, a normaszöveg és az indokolás ma már az Interneten is fellelhető.1 Az alábbiakban néhány olyan észrevételt kívánok rögzíteni, melyek a készülő Polgári Törvénykönyvet összehasonlító magánjogi, összehasonlító jogi szempontból elemzik, figyelemmel arra a célkitűzésre is, mely a német Zweigert és Kötz meghatározásából kiolvasható, melynek értelmében az összehasonlító jog különböző jogrendszerek vagy összehasonlító jogintézmények, vagy a különféle jogrendszerekben felmerülő és egymással összehasonlítható jogi problémák megoldásainak, stílusának vagy szellemének összehasonlítása.2
Alapvetően közhelyes - de igaz - megállapítás, hogy a magyar polgári jog fejlődése az európai kontinentális jogi, illetőleg értelemszerűen a római jogi hagyományokkal szoros összefüggésben áll, azok jelentős befolyással voltak a magyar magánjog fejlődésére. A római jogi elemek már sok formában Szent István törvényeiben fellelhetőek,3 Werbőczy Tripartitumában pedig kifejezetten kimutathatóak a római jogra hivatkozó, azt alkalmazó szabályok.4 A későbbi magyar magánjogfejlődésre - történetileg is visszavezethető okokból - az osztrák és a német jogtudomány alapvető hatást gyakorolt, de köszönhetően a magyar magánjogtudomány európai mércével mérve is kimagasló nívójának, a francia, sőt az olasz jogtudomány hatása sem hanyagolható el.
A jelenleg hatályos Ptk.-t megelőző tervezetek, az 1900. évi Polgári Törvénykönyv tervezete, az 1913. évi Tervezet, valamint az 1928. évi - törvényként soha el nem fogadott, de a bírói gyakorlat által alkalmazott, jogesetekben hivatkozott - Magánjogi Törvényjavaslat (Mtj.) szintén az európai kódexekre figyelemmel készült, és jelentős mértékben vették tekintetbe a tervezetek készítői a német Bürgerliches Gesetzbuch rendelkezéseit. A jelenleg hatályos Ptk. elkészítése során is - a rendelkezésre álló, a korábbiaknál korlátozottabb lehetőségek mellett - figyelmet fordítottak az európai jogi hagyományokra. Ennek egyik bizonyítéka maga az a tény is, hogy szemben több szocialista ország törvényhozásával, nem a polgári jog egyes részterületei (pl. dologi jog, kötelmi jog stb.) kerültek külön-külön szabályozásra, hanem egységes kódex került megalkotásra.5 A gazdasági és politikai rendszerváltást követően a hatályos Ptk. is több olyan módosításon ment keresztül, melyek a piacgazdaságra való áttérést szolgálták, ilyen módon a gazdasági jogalkotás igényeihez igazodva, azt követve, azzal összhangban kerültek elfogadásra.
Mindez azonban egyáltalán nem teszi szükségtelenné egy új Polgári Törvénykönyv elfogadását. Az új Ptk. tervezete az európai jogi hagyományok és a magyar jogtörténeti hagyományok, illetve a magyar joggyakorlat figyelembevételével, arra tekintettel készült, annak megalkotását elméleti kutatás előzte meg.6
Az új Ptk. továbbra is egységes kódexként kerül megalkotásra, és a tervek szerint egységes törvényként kerülne elfogadásra is. Ez azért tekinthető lényegesnek, mert jóllehet a kontinentális Európa számos országában a polgári törvénykönyv egységes törvényt képez, a teljes kódex elfogadására nem feltétlenül kell, hogy egyszerre, egyidőben kerüljön sor. Habár a német BGB már-már emblematikus módon 1900. január 1-jén lépett hatályba, egyáltalán nem ez a helyzet az egyik legújabb nyugat-európai magánjogi kodifikáció, a holland polgári törvénykönyv esetében. A mintegy 3000 paragrafusból álló holland polgári törvénykönyv ugyanis több lépésben lépett hatályba. Míg az Első Könyv, a Személyek és a családi jog 1970. január 1-jén lépett hatályba, addig a Második Könyv 1976-ban, míg érdekes módon a Közlekedési és Fuvarozási jogról szóló Nyolcadik Könyv 1991-ben lépett hatályba. A Harmadik, Ötödik és Hatodik és Hetedik Könyv pedig - melyek a polgári jog klasszikus területeit (vagyonjog általános része, dologi jog, kötelmi jog) foglalják magukban - 1992-ben léptek hatályba. Az egységesítést szolgálja azon tendencia, mely szerint amikor egy-egy újabb könyv hatályba lép, akkor a korábban már hatályba léptetett rész jelentős mértékben módosul.7 Az alapvetően monista szerkezetű holland Ptk. struktúrája is eltér a magyar Ptk. szerkezetétől, hiszen a holland Ptk.-ban az öröklési jog nem a törvény végén helyezkedik el, hanem - inkább institúciós hagyományokat követve - a vagyonjogba tagozódik be.8
A magyar Ptk. tervezetének készítői egyértelmű módon a polgári jog monista kodifikációja mellett törtek lándzsát. Vékás Lajos, a Kodifikációs Bizottság elnökének álláspontja szerint már régóta nincsen kereskedelmi magánjog, e terület a kereskedelmi jogi törvénykönyvekben is összezsugorodott, és ezért ma nem kell és nem is lehet olyan kereskedelmi jogi (vállalati jogi) törvénykönyvet készíteni, amely e szféra magánjogát is felöleli.9 Vékás alapvető álláspontja szerint a monista elvre épülő kodi-fikáció nagy előnye, hogy számos párhuzamos szabály elkerülhető ilyen módon, sőt nézete szerint a gazdasági társaságok jelenleg külön törvényekben foglalt magánjogi szabályai, vagy azok többsége teljes mértékben beépíthető lenne a Ptk.-ba. Szintén Vékás álláspontja, hogy a fogyasztóvédelmi magánjog kodifikálásának tapasztalatai is a monista koncepció mellett szólnak.10 Természetesen - miként arra Vékás Lajos is utal - számos olyan állam van, mely a monista koncepciót fogadta el magánjogi törvényalkotása során.11 Így például az olasz Codice civile magában foglalja a korábbi önálló kereskedelmi kódex anyagának jelentős részét, illetve szintén monistának tekinthető a holland Burgerlijk Wetboek is. Kérdéses ugyanakkor az, hogy mindebből okszerűen következik-e, hogy a magyar magánjognak is feltétlenül a monis-ta koncepciót kell követnie.
Az osztrák jogalkotó 2007. január 1-jei hatállyal alakította át a kereskedelmi kódexet a vállalkozások kódexevé ( Unternehmensgesetzbuch). E törvény a továbbiakban is tartalmaz szerződési jogi szabályokat, így a kereskedelmi jogi jelleg még e kódexben meghatározónak tekinthető.
Az egykori szocialista országok közül több olyan van, melynek jogrendszerében kereskedelmi kódex is fellelhető, ezek közül az alábbiakat részletezzük. Fontos utalnunk ebben a körben a lengyel jogra, melyre a német magánjog - számos, közismert köztörténeti és jogtörténeti okból - igen jelentős hatással volt. A lengyel kereskedelmi törvénykönyvet (Kodeks Handlowy) 1934-ben alkották meg. A szocializmus időszakában - ellentétben például a Német Demokratikus Köztársasággal, vagy Csehszlovákiával - nem került sor a szocialista gazdálkodó szervezetek egymás közötti viszonyait szabályozó gazdasági jog önálló törvényben való szabályozására. A rendszerváltást követően a fenti kereskedelmi kódex kisebb módosításokkal került ismételt hatályba léptetésre. 2000 szeptemberében fogadták el, és 2001. január 1-jén lépett hatályba a gazdasági társaságok jogát szabályozó törvény (Kodeks Spólek Handlowych), mely hatályon kívül helyezte a kereskedelmi törvénykönyv vonatkozó részét. Fentiek alapján egyértelmű, hogy a lengyel jogalkotó sem követte a mo-nista koncepciót.12
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
