https://doi.org/10.32575/ppb.2023.4.5
Az elmúlt néhány évben a magyar fogyasztóvédelmi magánjognak az áru adásvételére irányuló fogyasztói szerződésekre irányadó joganyaga több ponton is kiegészült, illetve módosult: először 2021. január 1-jén módosították az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendeletet, majd egy évvel később, 2022. január 1-jén hatályba lépett az uniós ikerirányelveket átültető, a fogyasztó és vállalkozás közötti, az áruk adásvételére, valamint a digitális tartalom szolgáltatására és digitális szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések részletes szabályairól szóló 373/2021. (VI. 30.) Korm. rendelet. Mivel mindkét jogszabály részletesen foglalkozik az áru adásvételére irányuló fogyasztói szerződések hibás teljesítésével, különösen a fogyasztók által érvényesíthető kellékszavatossági és jótállási igényekkel, ezért indokoltnak tartjuk azok tartalmának, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény releváns szabályainak összevetését, kritikai észrevételeket fogalmazva meg a jogalkotás általunk kifogásolt megoldásaival szemben.
Kulcsszavak: áru adásvételére irányuló fogyasztói szerződés, fogyasztóvédelem, hibás teljesítés, ikerirányelvek, jótállás, kellékszavatosság
In the last few years, the Hungarian private consumer protection law governing consumer contracts for the sale of goods has been amended and supplemented in several points: first, on 1 January 2021, Government Decree 151/2003 (22. IX.) on the mandatory warranty for
- 83/84 -
certain consumer durables was amended. One year later, on 1 January 2022, Government Decree 373/2021 (30. VI.) on the detailed rules for contracts between consumers and businesses for the sale of goods and the supply of digital content and services, transposing the EU's 'twin' directives, entered into force. Since both pieces of legislation deal in detail with defective performance of consumer contracts for the sale of goods, in particular claims for warranty for material defects and guarantee claims that consumers can enforce, we consider it appropriate to compare their content with the relevant provisions of Act V of 2013 on the Civil Code, making critical comments on the solutions of the legislator that we object to.
Keywords: consumer contract for the sale of goods, consumer protection, defective performance, 'twin' directives, guarantee, warranty for material defects
Tanulmányunk célja az áru adásvételére irányuló fogyasztói szerződésekre irányadó - az elkészítés időpontjában hatályos - hazai joganyag áttekintése, koncentrálva a kellékszavatossági és jótállási igényérvényesítés szabályozására. Ennek során elsősorban három jogszabályra fókuszálunk: a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényre (kódex/Ptk.), a fogyasztó és vállalkozás közötti, az áruk adásvételére, valamint a digitális tartalom szolgáltatására és digitális szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések részletes szabályairól szóló 373/2021. (VI. 30.) Korm. rendeletre (R1.) és az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendeletre (R2.).
Szükségét érezzük a téma negatív lehatárolásának is. A tanulmány a hibás teljesítés lehetséges jogkövetkezményei közül kizárólag a kellékszavatossággal és a jótállással foglalkozik, mivel a jogi szabályozással szemben megfogalmazott kifogásaink (lásd lentebb) csupán ezeket az igényeket, pontosabban azok szabályozási mikéntjét, tartalmát érintik. Emiatt a fogyasztó által a gyártóval szemben, szintén kellékhiba okán érvényesíthető termékszavatossági igényre munkánk során nem térünk ki; egyébként ez azzal is indokolható, hogy ilyenkor a gyártó a fogyasztóhoz képest harmadik személy, azaz a felek között szerződéses kapcsolat nem áll fenn.[1] Szintén nem foglalkozunk az R1.-nek az áru adásvételére irányuló fogyasztói szerződéseket nem érintő, a digitális tartalom szolgáltatására és digitális szolgáltatások nyújtására irányuló szerződésekre vonatkozó szabályaival.
A témaválasztást az indokolta, hogy az R2. 2021. január 1-jétől hatályos módosításával, valamint az R1. 2022. január 1-jétől való hatálybalépésével az áru adásvételére irányuló fogyasztói szerződések normatív háttere álláspontunk szerint minden eddiginél komplexebbé, egyszersmind átláthatatlanabbá vált. Előzetes hipotézisünk, hogy a fentebb megjelölt három jogszabály tartalma több aspektusból is korrekcióra szorul; tanulmányunkban ezek bemutatására törekszünk, kifogásainkat a következő szempontok szerint rendszerezve:
- 84/85 -
- a jogszabály ugyanolyan részletességgel szabályozza a jogintézményt, mint a Ptk., lényegében megismétli a Ptk. általános szabályainak tartalmát (itt kizárólag az R1. szabályaival foglalkozunk);
- a jogszabályi rendelkezés tartalmával amiatt nem értünk egyet, mert álláspontunk szerint nem szolgálja a jogalkotás célját, a fogyasztók fokozottabb védelmét.
A tanulmányban a leírtak alátámasztásául - a jogirodalom és a bírói joggyakorlat mellett - felhasználjuk saját békéltető testületi eljárási tapasztalatainkat. A Győr-Moson-Sopron Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara által működtetett Békéltető Testületen belül több mint öt éve veszünk részt a fogyasztók és a vállalkozások közötti, tipikusan áru adásvételére irányuló fogyasztói szerződésekkel kapcsolatos jogviták rendezésében. Észrevételeink megfogalmazása során tekintettel vagyunk arra, hogy a fogyasztóknak a békéltető testületi eljárást kezdeményező kérelmei jellemzően nem jelölik meg az érvényesíteni kívánt igény jogalapját, emiatt különös jelentősége van annak, hogy az alkalmazandó jogi norma minden kétséget kizáróan megállapítható legyen.
A jogszabályok normatív rendelkezéseit érintő észrevételeink részletezését megelőzően indokoltnak tartjuk azok tárgyi hatályának bemutatását:
- a Ptk. 1:1. §-a rögzíti, hogy "[e] törvény a mellérendeltség és egyenjogúság elve szerint szabályozza a személyek alapvető vagyoni és személyi viszonyait", emiatt a Ptk. a magánjog egészének általános és mögöttes jogforrása, kódexjellegű;[2]
- az R1. 1. § (1) bekezdés a) pontja kimondja, hogy "[e] rendeletben foglaltakat a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésekre akkor kell alkalmazni, ha a vállalkozás a fogyasztóval áru adásvételére szerződést köt, vagy arra kötelezettséget vállal - akkor is, ha későbbiekben előállítandó vagy gyártandó áru átruházása a szerződés tárgya", vagyis annak tárgyi hatálya (a digitális tartalom szolgáltatására és digitális szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések mellett) valamennyi áru adásvételére irányuló fogyasztói szerződésre kiterjed;
- az R2. 1. § (1) bekezdése szerint "[a] Polgári Törvénykönyv szerinti fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés keretében eladott, az 1. mellékletben felsorolt új tartós fogyasztási cikkekre e rendelet szabályai szerint jótállási kötelezettség terjed ki", annak hatálya tehát csak azokra az áru adásvételére irányuló fogyasztói szerződésekre vonatkozik, amelyek az R2. 1. mellékletében megjelenő, valamely új tartós fogyasztási cikk értékesítésére irányulnak.
- 85/86 -
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (Ptké.) 66. § (1) bekezdés d), e) és i) pontja adja meg a felhatalmazást arra, hogy a Kormány rendeletben meghatározza a fogyasztói szerződések részletes szabályait, a kötelező jótállás feltételeit, valamint az áru adásvételére irányuló fogyasztói szerződés szabályait. Mindezek alapján úgy gondoljuk, hogy a Ptk. sem az R1.-gyel, sem az R2.-vel nem kerülhet összeütközésbe: a törvény, valamint a két kormányrendelet általános-különös viszonyban állnak egymással (utóbbiak a kódexhez képest eleve szűkebb hatályúak), aminek a lehetőségét a Ptké. teremti meg.[3]
Ezzel szemben az R1. és az R2. között "hierarchikus" viszonyról nem beszélhetünk, mivel a két jogszabály azonos szinten helyezkedik el. Bár igaz, hogy az R2. hatálya szűkebb, mint az R1.-é - csak azokra az áru adásvételére irányuló fogyasztói szerződésekre terjed ki, amelyek közvetett tárgya új tartós fogyasztási cikk -, azonban ez álláspontunk szerint nem jelent alkalmazási elsőbbséget. Mivel az R1. és az R2. mint egyenrangú jogforrások tárgyi hatálya tehát részben azonos (vagyis azok rész-egész viszonyban állnak), ezért a jogszabályok tartalma nem lehet ellentétes, ellenkező esetben kollíziós problémák merülnének fel azon a területen, amelyen a jogforrások hatálya átfedésben van egymással. Mindez azt jelenti, hogy az új tartós fogyasztási cikkek tulajdonjogának átruházására irányuló fogyasztói szerződésekre vonatkozó szabályok a két kormányrendeletben nem kerülhetnek ellentmondásba.
Munkánk során kollíziós problémát nem tapasztaltunk. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy bár a fogyasztót hibás teljesítés esetén megillető igények közötti áttérést az R1. és az R2. különbözően szabályozzák, ugyanakkor, míg előbbi kellékszavatossági, addig utóbbi jótállási igényekről rendelkezik. Ugyanígy csak látszólag nem felelnek meg egymásnak a jótállási jegy rendelkezésre bocsátásának feltételei, mivel az R1. hatálya az önként vállalt, az R2.-é pedig a kötelező (jogszabályon alapuló) jótállásra terjed ki. Ezeknek az eltéréseknek az indokoltságát ennek ellenére is vitatjuk, a kapcsolódó észrevételeinket később fejtjük ki.
Észrevételeink közül először azokat listázzuk, amelyek az R1.-nek a Ptk. szabályait álláspontunk szerint feleslegesen megismétlő, részletező megoldásait kritizálják. Ezt megelőzően röviden kitérünk az R1. hazai kodifikációjának körülményeire, megvalósulására.
- 86/87 -
Az R1. két európai uniós irányelvnek, az úgynevezett ikerirányelveknek[4] az átültetését szolgálja, amelyek hatálybalépésével az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló 1999. május 25-i 1999/44/EK irányelve hatályát vesztette.[5] Az ikerirányelvek elfogadásának célja részben a szerződésnek nem megfelelő digitális tartalmakkal szembeni védelem biztosítása,[6] részben pedig a jogi szabályozás területi széttagoltságának megelőzése,[7] vagyis a tagállamok közötti kereskedelmi akadályok felszámolása,[8] "egy valóságos digitális egységes piac megvalósítása" volt.[9]
Az átültetés kívánatos megvalósításához kapcsolódóan különféle álláspontokkal találkozhatunk a jogirodalomban. Fazekas Judit szerint mindkét irányelv szabályait a Ptk.-ba kellett volna integrálni,[10] míg Vékás Lajos azt javasolta, hogy az áru adásvételére irányuló fogyasztói szerződések szabályait a Ptk.-ba, a digitális tartalom szolgáltatására és digitális szolgáltatások nyújtására irányuló szerződésekre vonatkozó szabályokat pedig a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződések részletes szabályairól szóló 45/2014. (II. 26.) Korm. rendeletbe illessze be a jogalkotó - ezzel létrehozva egy fogyasztói szerződési jogi "kiskódexet", amelynek mögöttes jogforrása a Ptk. lenne.[11] A digitális tartalom szolgáltatására és digitális szolgáltatások nyújtására irányuló szerződésekről szóló irányelv hazai implementációját elemezve Vékás Lajos érveit hivatkozza Ulrich Ágnes is.[12]
A fentebb megjelölt megoldások helyett a jogalkotó az iker-irányelveket egy elkülönült jogforrásban, az R1.-ben helyezte el, ami az alábbiak szerint kifogásolható. Egyrészt megbomlik a szavatossági igények homogén szabályozási rendszere, mivel az áru adásvételére irányuló fogyasztói szerződésekhez kapcsolódóan egy kétszintű - a Ptk. és az R1. szabályaira egyaránt építkező - szabályozási struktúra jön létre.[13] Másrészt az iker-irányelvek önmagukban véve is túlontúl kazuisztikusak (gyakorlatilag lehetetlenné téve a laikus fogyasztók számára a szabályozás interpretációját),[14] amire a magyar jogalkotó azonban nem akként reagál, hogy igyekszik kiküszöbölni a belső jogi normák felesleges megkettőzését, hanem éppen ellenkezőleg: az ikerirányelvek szabályait gyakorlatilag "átmásolja" az R1.-be, meg sem próbálva annak tartalmát "összefésülni" a Ptk. szabályaival.[15]
- 87/88 -
Mindezek tükrében a továbbiakban azzal foglalkozunk, hogy az R1. mely szabályai azok, amelyek eliminációját indokoltnak tartjuk.
Bár a szerződésszerű teljesítésre[16] tartalmi definíciót a magyar polgári jogban nem találunk,[17] azonban annak követelménye a Ptk. normarendszerében több szinten is tetten érhető:[18] alapelvi hátterét a jóhiszeműség és tisztesség követelménye, valamint a szerződési jog egészét meghatározó együttműködési kötelezettség jelenti,[19] tartalmi elemét képezi ugyanakkor a szerződéskötést megelőző tájékoztatás tartalma,[20] a teljesítés tárgya, módja, helye és ideje is.[21] Véleményünk szerint ez a fajta megközelítés a szerződésszerűség fogalmát a lehető legtágabb értelemben ragadja meg; annak tanulmányunkban ennél szűkebb jelentést tulajdonítunk, pusztán a szolgáltatás teljesítésével szemben támasztott minőségi kritériumokra vonatkoztatjuk. Ezek generális minimumát a magyar jogban a Ptk. 6:123. §-a fogalmazza meg, amely a szolgáltatás minőségét részletezi,[22] míg a speciális szabályokat a szabványokat, műszaki előírásokat és szakmai útmutatókat előíró, külön jogszabályok rögzítik.[23] A felek által a szerződésben meghatározott egyedi kikötéseknek való megfelelés szintén feltétele a szerződésszerű teljesítésnek.
A teljesítéssel szemben támasztott minőségi követelmények tehát nem egy szinten jelennek meg a jogrendszerben, a Ptk. általános szabályait speciális jogforrások egészítik ki. Ezeknek a körét kívánja bővíteni az R1. is, amikor annak 5. §-a az áru adásvételére irányuló fogyasztói szerződések teljesítésével szemben szubjektív és objektív kritériumokat fogalmaz meg. Ezt a megoldást alkalmazza a Ptk. 6:123. §-a is,[24] ami indokolja annak vizsgálatát, hogy az R1. mennyiben mond többet, mint a kódex, másképpen megfogalmazva: a kormányrendelet egyedi szabályai levezethetők-e a Ptk. szerinti követelményekből.
Az R1. 5. § (2) bekezdésében megjelenő szubjektív kritériumok többsége álláspontunk szerint pusztán megkettőzi a Ptk. szabályait: a szerződésben foglalt leírásnak és minőségnek való megfelelés, akárcsak a jogosult által meghatározott célra való alkalmasság, vagy éppen a használati útmutató (dokumentáció) rendelkezésre bocsátásának kötelezettsége - olykor objektív kritériumként - a Ptk.-ban is szerepel, ezek ismételt megfogalmazását teljességgel
- 88/89 -
szükségtelennek tartjuk.[25] Új elemként jelenik meg a szerződésben meghatározott funkcionalitással, kompatibilitással és interoperabilitással való rendelkezés,[26] valamint a szerződésben meghatározott frissítések biztosítása, ugyanakkor véleményünk szerint itt sincs szó valódi nóvumról. Álláspontunkat arra alapozzuk, hogy ezek a kötelezettségek szubjektív jellegüknél fogva egyébként is csak akkor irányadók, ha azokra a vállalkozás a szerződésben kifejezetten kötelezettséget vállal, a szerződésszerű teljesítés követelménye pedig pusztán a Ptk.-ból is levezethető, további cizellációt nem szükségképpen igényel.
Az R1. 5. § (3) bekezdése az objektív kritériumokat rögzíti. Ezek a szabályok lényegében teljes átfedésben vannak a Ptk. előírásaival, azonban két különbség mégis megfigyelhető. Egyrészt az R1. tovább részletezi a Ptk.-ban is megjelenő követelményeket: a szolgáltatásnak rendelkeznie kell a fogyasztó által észszerűen elvárható funkcionalitással, kompatibilitással, hozzáférhetőséggel, folyamatossággal (az utóbb két elem tartalma véleményünk szerint további magyarázatot igényelne) és biztonságossággal, valamint meg kell felelnie a próbaverzióként elérhetővé tett szolgáltatás tulajdonságainak, leírásának. Minden más tekintetben nem látunk érdemi eltérést az R1. és a Ptk. vizsgált szabályai között. Másrészt az R1. 8. § (4) bekezdése kimondja, hogy nem állapítható meg hibás teljesítés, ha a fogyasztó a szerződéskötéskor külön tájékoztatást kapott arról, hogy az áru valamely konkrét tulajdonsága eltér az R1. szerinti objektív kritériumoktól, és ezt a fogyasztó a szerződéskötéskor külön, kifejezetten elfogadta. Ebből a contrario következik, hogy tájékoztatás, illetve elfogadás hiányában a vállalkozás akkor is hibásan teljesít, ha a szerződésben foglaltaknak megfelelően - de az objektív kritériumoknak eleget nem téve - jár el.[27]
Összefoglalva az álláspontunkat: a szubjektív kritériumok további részletezését - mivel azok kijelöléséül maguk a szerződések szolgálnak - nem tartjuk indokoltnak, az objektív kritériumokét pedig legfeljebb annyiban, amennyiben azok a Ptk.-hoz képest valóban többletkövetelményeket nevesítenek. Úgy gondoljuk, hogy a felesleges normák eliminációja nem járna a jogharmonizációs kötelezettség megsértésével, hiszen a törölt szabályok tartalma a Ptk.-ból továbbra is levezethető maradna.
Az R1. 12. § (1)-(2) bekezdése a hibás teljesítés esetén a fogyasztó által érvényesíthető kellékszavatossági igényeket, valamint azok sorrendjét szabályozza.
Egyetértünk Vékás Lajos álláspontjával, amely szerint a szerződésszerű teljesítés hibájának kiküszöbölése, kompenzálása és szankcionálása terén az iker-irányelvek alig hoznak
- 89/90 -
újat,[28] mégis az R1. gyakorlatilag megismétli a Ptk. 6:159. § (2) bekezdését, újítás csak elvétve érhető tetten.
Egyrészt az R1. nem teszi lehetővé, hogy a fogyasztó a vállalkozás költségére kijavítsa vagy mással kijavíttassa a termék hibáját.[29] Mivel az iker-irányelvek maximumharmonizációs jellegűek, ezért nem engedik sem szigorúbb, sem kevésbé szigorú rendelkezések alkalmazását;[30] emiatt be is került egy kivételszabály a Ptk.-ba.[31] Emellett az R1. 12. § (2) bekezdés b) pontja szerint a fogyasztó akkor is jogosult árleszállításra vagy elállásra, ha "ismételt teljesítési hiba merült fel, annak ellenére, hogy a vállalkozás megkísérelte az áru szerződésszerűvé tételét". Úgy gondoljuk, hogy ezzel a szabállyal az R1. egyértelműsíti, hogy a Ptk. szerinti érdekmúlásra a fogyasztó akár egyszeri sikertelen kijavítási vagy kicserélési kísérletet követően is eredményesen hivatkozhat. Végül az R1. 15. § (2) bekezdése alapján a fogyasztó akkor is elállhat a szerződéstől, ha a hibás teljesítés a szolgáltatásnak csak egy részét érinti, és a részlegesen hibátlan teljesítés elfogadása észszerűen nem elvárható. Ez a Ptk. 6:149. §-a szerinti részleges szerződésszegéshez képest különös szabályként értékelhető,[32] bár a jogkövetkezmények részleges alkalmazásának mellőzését a jogosult lényeges jogi érdekének sérelmére hivatkozással a Ptk. is lehetővé teszi.
Hajnal Zsolt tanulmányában az R1. szavatossági rendszere kapcsán megjegyzi: "[a] rendszer továbbra is kétlépcsős modellként érvényesül, azonban az arányosság elve nem kizárólag az első lépcsőben érvényesíthető igények közötti választást alapozza meg, hanem a második lépcsős igényekre történő áttérésénél is hivatkozási alapot teremthet."[33]
Meglátásunk szerint a Ptk. 6:159. § (2) bekezdés a) pontjának az aránytalan többletköltségre vonatkozó kitétele eddig sem kizárólag a kijavítási és a kicserélési igény közötti választást tette lehetővé, ezt pedig a jogirodalomban is számos szerző megerősíti,[34] valamint eseti döntések is alátámasztják.[35] Emellett a hibás teljesítéssel kapcsolatos egyes
- 90/91 -
jogalkalmazási kérdésekről szóló 1/2012. (VI. 21.) PK vélemény (PK vélemény) 4. pontja egyértelműen kimondja, hogy az arányossági feltétel teljesülését az eltérő lépcsőkbe tartozó jogok közötti választás során is vizsgálni kell.[36] Mindezekre tekintettel nem látjuk igazoltnak, hogy az R1. többet mond a Ptk.-nál.
Egyébként az arányosság elve a szavatossági igényérvényesítést általában véve is meghatározza, és az nem kizárólag az egyes igények közötti választás során érvényesül. Erre mutat fel példát a PK vélemény 7. pontja, amely szerint a jogosult a kijavításon felül árleszállításra is igényt tarthat, amennyiben a dologban a kijavítást követően is fennmarad valamilyen hiba.[37] Ilyenkor a két szavatossági jog együttesen is gyakorolható, mivel ezáltal az arányosság elvével összeegyeztethető módon állítható helyre a szolgáltatás értéke és ellenértéke közötti egyensúly.[38] Az arányosság elvének érvényesülését hivatott biztosítani a Ptk. 6:159. § (3) bekezdése is, amikor kimondja, hogy jelentéktelen hiba miatt nincs helye elállásnak.[39] Az elállás jogszerűsége körében egyébként is mérlegelni kell, hogy "a választott szavatossági igény teljesítése a kötelezettnek más szavatossági igény teljesítésével összehasonlítva aránytalan többletköltséget, érdeksérelmet eredményez-e".[40] Arányos jogkövetkezmény lehet az elállás, ha a szolgáltatás sorozatos meghibásodása miatt azt a jogosult nem tudja rendeltetésszerűen használni.[41]
A R1. 13. § (3) bekezdése kiemeli, hogy a kicserélt áru visszavételének, az üzembe helyezésnek és az eltávolításnak a költségét a vállalkozás köteles viselni, míg a 15. § (3) bekezdés a) pontja arra utal, hogy elállás esetén az áru visszaküldésére a fogyasztó a vállalkozás költségére köteles.
A költségviselési kötelezettség ilyesfajta pontosítását[42] nem érezzük indokoltnak, egyetértve Vékás Lajos azon álláspontjával, amely szerint a kijavítás és a kicserélés térítésmentességének követelménye a polgári jogi kódexből is következik:[43] a Ptk. 6:166. § (1) bekezdése alapján "[a] szavatossági kötelezettség teljesítésével kapcsolatos költségek a kötelezettet terhelik", ez alól a törvény pedig csak szűk körben - a jogosultat terhelő karbantartási kötelezettség elmulasztása kapcsán - enged kivételt. Mivel az R1.-ben részletezett költségtételek
- 91/92 -
kivétel nélkül a vállalkozás hibás teljesítésével okozati összefüggésben merülnek fel, ezért azok egyedi nevesítését feleslegesnek véljük.
Megjegyezzük, hogy az Európai Parlament és a Tanács a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló 1999. május 25-i 1999/44/EK irányelve már korábban is tartalmazott egy exemplifikatív listát, amely a legjellemzőbb költségelemeket sorolta fel: a 3. cikk (4) bekezdése szerint a térítésmentesség fogalma "magában foglalja a fogyasztási cikk szerződésszerű állapota helyreállításának szükséges költségeit, különösen a postaköltséget, a munkadíjat és az anyagköltséget". A Ptk. kodifikációja során mégsem került sor a szabály átültetésére.
Az R1. 16. § (1) bekezdése tételesen is rögzíti, hogy reklámban vállalt kötelezettség is keletkeztethet jótállást.
Gárdos Péter, Fazekas Judit és Vékás Lajos szerint reklám formájában külön jogszabályi rendelkezés hiányában is lehet jótállást vállalni.[44] Ezzel ellentétes szemlélettel is találkozhatunk: Nyerges József álláspontját minden bizonnyal arra alapozza, hogy a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 248. § (2) bekezdése - szemben a Ptk.-val - még külön is utalt arra, hogy a kötelezettet a jótállás reklámban foglalt feltételek szerint is terhelheti.[45]
Meglátásunk szerint a Ptk. nem zárja ki, hogy a vállalkozás jótállási nyilatkozatát reklámban tegye meg. Erre tekintettel úgy gondoljuk, hogy az R1. (a régi Ptk.-hoz hasonlóan) indokolatlanul részletező - bár azt nem vitatjuk, hogy a reklámokban megjelölt jótállási feltételek elsőbbségét biztosító 16. § (3) bekezdése valódi nóvum.
Vékás Lajoshoz hasonlóan magunk is úgy érezzük, hogy az európai jogalkotó a "kazuisztika bűvöletében" él:[46] elsődleges célja az lehet, hogy a fogyasztók, a vállalkozások és a jogalkalmazók számára egyaránt egyértelműen kijelölje az irányelvek pontos tartalmát, viszont eközben olykor éppen a lényeg vész el, a szabályozás közérthetősége, átláthatósága szenved csorbát. Az iker-irányelvek hazai átültetése során nem lett volna akadálya annak, hogy a jogalkotó "összefésülje" az uniós jogot a belső joggal, azaz mellőzze azoknak a rendelkezéseknek az implementációját, amelyek a hatályos jognak már addig is részét képezték, a meglévő szabályainkból levezethetők voltak. Ehelyett az R1. szolgai módon lemásolja a két irányelv normaszövegét, amivel számos esetben csak megismétli, feleslegesen megkettőzi a Ptk. rendelkezéseit.
Álláspontunk szerint - és ezt az általunk bemutatott példák is alátámasztják - kívánatosabb lett volna, ha jogharmonizációs kötelezettségének a magyar jogalkotó a Ptk.-ban tett volna eleget. Ennek hiányában javasoljuk, hogy az R1. dereguláció révén legalább azokon a normahelyeken egyszerűsítsenek, amelyek csupán duplikálják a Ptk. valamely mögöttes szabályát.
- 92/93 -
A tanulmányban megjelenő jogszabályok normaszövegét a továbbiakban tartalmi szempontból elemezzük. Észrevételeink egy része nem a magyar, hanem az európai jogalkotónak szól, hiszen az R1. korrekciója - az iker-irányelvek maximumharmonizációs jellege miatt - megköveteli az uniós jog azt megelőző módosítását.
Az R1. 1. § (2) bekezdése alapján az áruk adásvételére irányuló szerződések különös szabályai alkalmazandók "az olyan digitális tartalomra vagy digitális szolgáltatásra is, amely digitális elemeket tartalmazó áru részét képezi, vagy azzal össze van kapcsolva, és amelyet az adásvételi szerződés értelmében az áruval együtt szolgáltatnak". A 4. § 5. pontja szerint digitális tartalom a digitális formában előállított vagy szolgáltatott adat (így például az operációs rendszer vagy egy applikáció),[47] míg a 4. § 4. pontja a digitális szolgáltatás fogalmát adja meg: lehetővé teszi digitális adatok létrehozását, kezelését, tárolását vagy megosztását (ilyen lehet a navigációs rendszer felhője vagy az edzésterv az okosórában).[48] Ezzel szemben az 1. § (3) bekezdés d) pontja[49] értelmében a digitális tartalom szolgáltatására és a digitális szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések különös szabályai irányadók azokra a szerződésekre, amelyek tárgya kizárólag digitális tartalom hordozójaként használt fizikai adathordozó (például CD, DVD, memóriakártya).[50]
Ha tehát a jogügylet olyan ingó dolog tulajdonjogának átruházására irányul, amelynek nem csupán járulékos, hanem központi eleme a digitális tartalom, akkor a szerződés az R1. hatálya alatt nem áru adásvételére irányuló fogyasztói szerződésként, hanem digitális tartalom szolgáltatására irányuló szerződésként minősül. Vékás Lajos tanulmányában arra hivatkozással kifogásolja ezt a megoldást, hogy az figyelmen kívül hagyja a szerződéstipizálási elveket, hiszen valójában a fizikai adathordozók értékesítésére irányuló jogviszonyok is "klasszikus" adásvételi szerződések.[51] Ezzel mi is egyet tudunk érteni, a fizikai adathordozó és a digitális elemeket tartalmazó áru megkülönböztetését nem tartjuk indokoltnak.
- 93/94 -
Az R1. 11. § (1) bekezdése kimondja, hogy "[e]llenkező bizonyításig vélelmezni kell, hogy az áru teljesítésének időpontjától számított egy éven belül felismert hiba már az áru teljesítésének időpontjában fennállt, kivéve, ha e vélelem az áru természetével vagy a hiba jellegével összeegyeztethetetlen". Ehhez képest a Ptk. 6:158. §-a a vélelem időtartamát fél évben állapítja meg.
Bár a Ptk.-nak az R1.-hez képest van önálló értelmezési területe, ugyanakkor nem tartjuk észszerűnek, hogy a kódex az R1. hatálya alá be nem vonható fogyasztói szerződések jogosultjai számára alacsonyabb szintű védelmet nyújt,[52] erre tekintettel javasoljuk az R1. deregulációja mellett a Ptk. szerinti időtartam egy évre való meghosszabbítását.[53]
Látszólag nem egyértelmű, hogy miként értelmezendő az a kitétel, amely szerint a vélelem alkalmazásának nincs helye, ha az az áru, illetve a dolog természetével vagy a hiba jellegével összeegyeztethetetlen. Ez a szabály a jogirodalom szerint azt hivatott biztosítani, hogy a jogosult a vélelemre ne hivatkozhasson akkor, ha a dolog szakmailag elvárható élettartama, eltarthatósága, használhatósága rövidebb, mint a vélelem időtartama, mivel ez a hibás teljesítést kizárja (dolog természete);[54] ugyanígy akadálya a vélelem alkalmazásának, ha a szerződés tárgya például gyorsan romló dolog (hiba jellege).[55] Mindezek alapján úgy látjuk, hogy a dolog elhasználódása nem minősül rejtett hibának,[56] ugyanakkor az iker-irányelvek a mi álláspontunk szerint is az áruk tartósságának növelését szándékoznak előmozdítani,[57] vagyis a vélelem időtartamának meghosszabbodása együtt kell hogy járjon az áruk minőségének javulásával (így a vállalkozás nem hivatkozhat természetes avulásra például a cipő hibája kapcsán, amennyiben a hiba a teljesítés időpontjától számított egy éven belül jelentkezik).
Az R1. 13. § (1) bekezdése rögzíti, hogy: "[a]z áru kijavításának vagy kicserélésének elvégzésére nyitva álló észszerű határidőt attól az időponttól kell számítani, amikor a fogyasztó közölte a hibát a vállalkozással."
- 94/95 -
Nem értjük, hogy az uniós jog miért nem az áru vállalkozás részére való rendelkezésre bocsátásának időpontját jelöli meg legalább a kijavítási határidő kezdőpontjaként, hiszen pusztán a hiba közlése nem hozza a vállalkozást abba a helyzetbe, hogy a kijavítási kötelezettségének eleget tehessen. Egyébként erre az R1. 13. § (2) bekezdése is utal: "[a] fogyasztónak az árut a kijavítás vagy kicserélés teljesítése érdekében a vállalkozás rendelkezésére kell bocsátania." A hivatkozott szabályok álláspontunk szerint nem koherensek, a 2019/771 irányelv korrekcióra szorul.
Az R1. és az R2. a jótállási jegy rendelkezésre bocsátásának határidejét eltérően szabályozzák. Az R1. 16. § (4) bekezdése kimondja, hogy "[a] jótállási nyilatkozatot tartós adathordozón kell a fogyasztó rendelkezésére bocsátani, legkésőbb az áru teljesítésének időpontjában". Ehhez képest az R2. 3. § (5) bekezdése akként rendelkezik, hogy "[a] vállalkozás a jótállási jegy elektronikus úton való átadására legkésőbb a termék átadását vagy üzembe helyezését követő napon köteles". Úgy gondoljuk, hogy ezek közül az R2. szabálya megengedőbb, hiszen a teljesítés napja helyett az azt követő napon is sor kerülhet a jótállási jegy elektronikus átadására. Mivel nem tartjuk indokoltnak a jótállás jogalapja szerinti különbségtételt, ezért javasoljuk, hogy a jogalkotó - az R1. maximumharmonizációs jellege miatt - az R2. normaszövegét módosítsa.
Bár az R1. 16. § (4) bekezdése szerint a jótállási jegyet mindig tartós adathordozón kell rögzíteni, az R2. 3. § (5) bekezdése pedig arra utal, hogy a jótállási jegy elektronikus úton is átadható, ezek a rendelkezések tartalmi szempontból véleményünk szerint mégis azonosak.[58] Az úgynevezett e-jótállási jegyet a vállalkozás e-mailben, letölthető fájlként, applikáción keresztül vagy regisztrált felhasználói fiókba küldve is továbbíthatja a fogyasztó számára.[59]
A Ptk. a hibás teljesítés esetén érvényesíthető kellékszavatossági igényeket két lépcsőben szabályozza:[60] az első a hiba természetbeni orvosolását, míg a második a pénzbeli reparációt szolgálja.[61] Az R2. szerinti jótállási igények látszólag ugyanezt a modellt követik, azonban lényeges eltérésekkel:
- ha a vállalkozás három alkalommal is megkísérli a fogyasztási cikket kijavítani, viszont az ezt követően ismét meghibásodik, akkor a fogyasztó kicserélésre jogosult, és a vételárat csak a csere lehetetlensége esetén követelheti vissza [R2. 5. § (6) bekezdés];
- 95/96 -
- ha a vállalkozás a fogyasztási cikk hibáját a kijavítási igény közlésétől számított 30 napon belül nem javítja ki, akkor a fogyasztó előbb kicserélésre jogosult, elállásra pedig csak akkor, ha cserére nincs mód [R2. 5. § (7) bekezdés].
Véleményünk szerint az R2. hivatkozott szabályai - változtatva az általános igényérvényesítési sorrenden - egy harmadik lépcsőt "ékelnek be" az előző kettő közé (feltéve, hogy a fogyasztó előbb kijavítási igényt érvényesít),[62] jogalapot teremtve a vállalkozás számára, hogy többszöri sikertelen, illetve időben elhúzódó kijavítási kísérletet követően se legyen köteles haladéktalanul visszafizetni az ellenszolgáltatást. Egy másik lehetséges jogértelmezésnek tartjuk, hogy az R2. megdönthetetlen vélelmek segítségével kijelöli, hogy a fogyasztó mely esetekben nem hivatkozhat (még) eredményesen érdekmúlásra.
Mindkét magyarázat ellentétben áll a Ptk. kellékszavatossági rendszerének logikájával. Egyrészt a kijavítás és a kicserélés egyenrangú kellékszavatossági igények, azok között a kódex nem teremt hierarchiát.[63] Másrészt azt gondoljuk, hogy érdekmúlásra a jogosult - kellékszavatossági igény érvényesítése esetén - az R2.-ben megjelölteknél kedvezőbb feltételek mellett is hivatkozhat. Erre enged következtetni az R1. 12. § (2) bekezdés b) pontja, amely szerint a fogyasztó akkor is jogosult elállni a szerződéstől, ha "ismételt teljesítési hiba merült fel, annak ellenére, hogy a vállalkozás megkísérelte az áru szerződésszerűvé tételét" (erre már korábban utaltunk).
Mivel az R2. nem kellékszavatossági, hanem jótállási igényekről rendelkezik, ezért normakollízióról nem beszélhetünk, mégis különösnek találjuk, hogy a kötelező jótállás hatályos szabályai - a bizonyítási kötelezettség alakulását ide nem értve - a vállalkozásokra nézve kedvezőbbek, mint a hibás teljesítés jogkövetkezményi rendszerének generális minimumául szolgáló kellékszavatossági normák. Úgy tapasztaltuk, hogy a jogirodalomban valamennyi szerző közös állásponton van abban, hogy a kellékszavatossághoz képest a jótállás - még ha önként vállalt formájában is - szigorúbb helytállást, többletkötelezettséget eredményez.[64] Emiatt sem értjük, hogy mi lehetett a jogalkotó valódi célja.
Elképzelhetőnek tartjuk, hogy a szándék a lehetséges kijavítási kísérletek számának, illetve a kijavítás maximális időtartamának világos lehatárolására irányult, azonban számunkra úgy tűnik, hogy a jogszabály nemcsak adott, hanem el is vett a fogyasztóktól. Emellett arra is látunk esélyt, hogy a jogalkotó tudatosan járt el, és ezekkel a rendelkezésekkel kívánta ellensúlyozni a vállalkozások kedvezőtlenebb bizonyítási pozícióját.
- 96/97 -
Megjegyezzük, hogy az R1. 2022. január 1-jén, vagyis az R2. vitatott rendelkezéseinek hatálybalépését követő egy év elteltével lépett hatályba, így az sem lehetetlen, hogy a jogalkotó egyszerűen csak elmulasztotta felülvizsgálni a két kormányrendelet szabályainak teleologikus értelemben vett koherenciáját. Az iker-irányelvek hazai implementációját megelőzően ugyanis az volt az irányadó jogértelmezés, hogy az első sikertelen javítás általában még nem alapozza meg a szerződéstől való elállást,[65] ennek az R2. pedig jelenleg sem mond ellent.
Kollízió hiányában is indokoltnak tartjuk, hogy a jogalkotó az R1. és az R2. szabályait harmonizálja - utóbbit az előbbihez hozzáigazítsa -, mivel a jelenlegi állapot nem pusztán dogmatikai szinten kifogásolható, hanem gyakorlati problémával is jár a békéltető testületi eljárásokban: a fogyasztói kérelmek jellemzően nem jelölik meg az érvényesíteni kívánt igény egzakt jogcímét,[66] emiatt elállás esetén annak jogszerűségét nem mindig lehet egyértelműen megítélni - feltéve, hogy az R2. is alkalmazandó. Tudomásunk szerint nincs hatályban olyan rendelkezés, amely ilyenkor a fogyasztó számára kedvezőbb döntés meghozatalát írná elő a békéltető testület tagjai számára, a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (Fgytv.) 24/A. §-a éppen a függetlenség és pártatlanság követelményét deklarálja. Megoldásnak tűnhet, hogy az elnök hiánypótlásra hívja fel a fogyasztót, annak elmaradása esetén pedig - az Fgytv. 29. § (4) bekezdés e) pontjára utalással - megszüntesse az eljárást, ugyanakkor meggyőződésünk, hogy ezzel egyúttal a békéltető testületek tevékenysége, működése is megszűnne. Ügy tapasztaltuk, hogy az átlagfogyasztó ilyen mélységben nem ismeri a rá irányadó normatív rendelkezéseket, és nem is gondoljuk, hogy ez elvárható lenne (a tanulmányból kitűnik, hogy az alkalmazandó jog tartalmának megállapítása jogászként sem egyszerű feladat). Egyetlen lehetséges megoldásnak a jogalkotói beavatkozást tartjuk: vagy - összhangban a Ptk.-val - harmonizálni kellene a két kormányrendelet tartalmát, vagy ki kellene jelölni a jogszabályok közötti prioritást, legalábbis a békéltető testületi eljárásokban.
- 97/98 -
2022. január 1-jét megelőzően is igaz volt, hogy a hibás teljesítés esetén érvényesíthető igények szabályait a jogalkotó több szinten jelenítette meg, hiszen az R2. már ekkorra is egy másodlagos szabályozási rétegként funkcionált, egészítette ki a Ptk. tartalmát.[67] Az R1.-et egy következő, harmadik rétegként emelték be a jogrendszerbe, minden eddiginél átláthatatlanabbá téve a fogyasztót megillető kellékszavatossági és jótállási jogok rendszerét, a más igényre való áttérés megengedettségét, jogszerűségét.
Tanulmányunkban ennek a modellnek a negatív velejáróira törekedtünk rávilágítani: a jogszabályok olykor feleslegesen megismétlik, illetve általunk indokolatlannak vélt mértékben cizellálják a másik kellően absztrakt szabályait, emellett úgy látjuk, hogy azok tartalma sem mindig észszerű, egymáshoz mérve is következetlen megoldásokkal operálnak. Mindezekre tekintettel javasoljuk mind az R1., mind az R2. szabályainak alapos felülvizsgálatát.
Az R1. tartalmi korrekcióját az iker-irányelvek maximumharmonizációs jellege nem teszi lehetővé, az amúgy is elsősorban deregulációra szorul. Ha a Ptk.-ba való teljes integráció nem is valósul(t) meg, akkor is szorgalmazzuk a duplikált szabályok eliminálását, ezzel is megkönnyítve mindenki számára a normaszöveg átláthatóságát. Megjegyezzük, hogy a Ptk. indokolása szerint a fogyasztóvédelmi szerződési jogot szabályozó irányelvek magját a kodifikáció során a kódexbe építették be;[68] erre is figyelemmel nem látjuk szükségét annak, hogy az R1. megkettőzze a Ptk. bizonyos szabályait, véleményünk szerint ez a jogharmonizációs kötelezettségből sem következik. Ehelyett - az R1. részleges deregulációja mellett - a Ptk.-t kellene hozzáigazítani az iker-irányelvek normatartalmához (erre példa a hibás teljesítési vélelem időtartama).
Ezzel szemben az R2.-nek éppen a tartalma az, amellyel szemben kifogásokat fogalmaztunk meg, elsősorban amiatt, mert a kormányrendelet szerinti jótállás álláspontunk szerint alacsonyabb szintű védelmet biztosít a fogyasztók számára, mint a kellékszavatosság, különösen addig, amíg a hibás teljesítési vélelem is alkalmazható. Úgy gondoljuk, hogy ez az állapot nem felel meg a jogalkotó szándékának, emiatt az R1. és az R2. szabályai harmonizációra szorulnak. Amennyiben ez elmarad, annak gyakorlati kihatása is lesz a békéltető testületi eljárásokra.
Árva Máté László (2018): A szerződésszerűség a digitális egységes piac perspektívájából. In Homoki-Nagy Mária (szerk.): Acta Universitatis Szegediensis. Forvm. Publicationes
- 98/99 -
Discipulorum Iurisprudentiae. Szeged: Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 7-35.
Bartha-Tóth Martina (2021): A kellékszavatosság és jótállás szabályozásának történeti áttekintése. Debreceni Jogi Műhely, 18(1-2), 13-24. Online: https://doi.org/10.24169/DJM/2021/1-2/2
Barzó Tímea - Papp Tekla szerk. (2018): Civilisztika I. Általános tanok - Személyek joga - Szellemi alkotások joga. Budapest: Dialóg Campus.
Bergendi-Rácz Diána (2022): A kellékszavatossági jog a Ptk.-ban és a Bécsi Vételi Egyezményben. Polgári Jog, 7(1-2), 1-21.
Bíró György szerk. (2014): Általános tanok és személyek joga. Miskolc: Novotni Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért.
Boronkay Miklós (2022): Tapadókár - következménykár. Polgári Jog, 7(3-4), 1-14.
Fazekas Judit (2018): A hibás teljesítés jogkövetkezményi eszköztára. In Pusztahelyi Réka (szerk.): Miskolci konferenciák 2016-2018. A Polgári Jogot Oktatók XXII. és XXIV. Országos Találkozójának válogatott tanulmányai. Miskolc: Novotni Alapítvány, 27-41.
Fazekas Judit (2013): A hibás teljesítés szabályozása az új Polgári Törvénykönyvben. In Grad-Gyenge Anikó (szerk.): Szociális elemek az új -ban. Budapest: Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 45-58.
Fazekas Judit (2021): A feltörekvő technológiák, a mesterséges intelligencia és a fogyasztóvédelmi jog. In Miskolczi-Bodnár Péter - Homicskó Árpád Olivér - Szuchy Róbert (szerk.): 65. Studia in honorem Gyöngyi Harsányi. Budapest: Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 81-95.
Fézer Tamás - Hajnal Zsolt (2020): A fogyasztói adásvétel egyes kérdéseinek szabályozása és joggyakorlata Magyarországon. Debreceni Jogi Műhely, 17(1-2), 35-63. Online: https://doi.org/10.24169/DJM/2020/1-2/2
Fuglinszky Ádám (2016): A termékszavatosság kollíziós jogi minősítése. Polgári Jog, 1(4), 1-15.
Kemenes István (2014a): A szerződésszegés szabályozása. In Vékás Lajos - Vörös Imre (szerk.): Tanulmányok az új Polgári Törvénykönyvhöz. Budapest: Wolters Kluwer, 207-226.
Kiss Anna (2016): A fogyasztóvédelemről. Ügyvédvilág, 10(3), 10-11.
Kovács László (2016): Változások a szerződésszegés szabályozásában V. Céghírnök, 26(3), 11-14.
- 99/100 -
Leszkoven László (2018): Szerződésszegés a polgári jogban. Budapest: Wolters Kluwer Hungary. Online: https://doi.org/10.55413/9789632958668
Nagy Éva (2013): Hibás teljesítés - irányelv-konformitás. In Fantoly Zsanett - Gácsi Anett Erzsébet (szerk.): Állam és jog - kodifikációs kihívások napjainkban. Szegedi Jogász Doktorandusz Konferenciák III. Szeged: Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola, 167-177.
Nochta Tibor - Fabó Tibor (2016): Az Európai Unió fogyasztói adásvételről és a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló irányelveinek tükröződése polgári jogunkban. In Tilk Péter (szerk.): Az uniós jog és a magyar jogrendszer viszonya. Pécs: Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 435-460.
Osztovits András szerk. (2014): A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja. III. kötet. Budapest: Opten Informatikai Kft.
Vékás Lajos - Gárdos Péter szerk. (2021): Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez. Budapest: Wolters Kluwer.
Verebics János (2014): A termékszavatosságról. Gazdaság és Jog, 22(6), 7-11.
Wellmann György szerk. (2021): Polgári jog. Kötelmi jog. Első és Második Rész. Budapest: HVG-ORAC.
1959. évi IV. törvény a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről
1997. évi CLV. törvény a fogyasztóvédelemről
2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről
2013. évi CLXXVII. törvény a Polgári Törvénykönyvről szóló
2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről
151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról
373/2021. (VI. 30.) Korm. rendelet a digitális tartalom szolgáltatására és digitális szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések részletes szabályairól
45/2020. (XI. 28.) ITM rendelet a használati díj megfizetése ellenében használható autópályákról, autóutakról, főutakról és azok díjáról
- 100/101 -
Az Európai Parlament és a Tanács 1999/44/EK irányelve (1999. május 25.) a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól
A Polgári Törvénykönyvről szóló T/7971. számú törvényjavaslat
A hibás teljesítéssel kapcsolatos egyes jogalkalmazási kérdésekről szóló 1/2012. (VI. 21.) PK vélemény
BDT2005. 1201.
BDT2000. 227.
Győri Ítélőtábla Pf.II.20.271/2013/8.
GYMSBT 166/2023.
GYMSBT 141/2023.
GYMSBT 131/2023.
GYMSBT 127/2023.
GYMSBT 120/2023.
GYMSBT 97/2023.
GYMSBT 95/2023.
GYMSBT 68/2023.
GYMSBT 63/2023.
GYMSBT 50/2023.
GYMSBT 18/2023.
GYMSBT 17/2023.
GYMSBT 397/2022.
GYMSBT 393/2022.
GYMSBT 386/2022.
GYMSBT 383/2022.
GYMSBT 382/2022.
GYMSBT 380/2022.
GYMSBT 374/2022.
GYMSBT 363/2022.
GYMSBT 332/2022.
GYMSBT 297/2022.
GYMSBT 232/2022.
GYMSBT 215/2022.
GYMSBT 214/2022.
GYMSBT 213/2022.
Dr. Csitei Béla PhD, LL. M 2019 óta dolgozik egyetemi tanársegédként a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar Civilisztikai Tanszékén, 2018 óta a Győr-Moson-Sopron Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara által működtetett Békéltető Testület tagja. Jogi diplomáját 2017-ben szerezte meg a Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Karán summa cum laude minősítéssel. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Deák ferenc Továbbképző Intézetében versenyjogi szakjogász oklevelet, a Széchenyi István Egyetem Állam-és Jogtudományi Doktori Iskolájában pedig PhD-fokozatot szerzett. Doktori értekezésében az autonóm járművek várható megjelenése által indukált jogkérdéseket vizsgálta, különös tekintettel a magyar extrakontraktuális felelősségre. ■
JEGYZETEK
[1] Vö. Fuglinszky 2016: 2; Verebics 2014: 7.
[2] Vö. Barzó-Papp 2018: 21; Bíró 2014: 29.
[3] Egyébként az R1. 6. §-a szintén utal a Ptk. mögöttes alkalmazhatóságára, amikor kimondja, hogy "[e] rendeletet a vállalkozás hibás teljesítése esetén a Polgári Törvénykönyvnek a hibás teljesítésre vonatkozó rendelkezéseivel együttesen kell alkalmazni".
[4] Ezek az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/770 irányelve, valamint az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/771 irányelve (2019/771 irányelv).
[5] Vö. Fazekas 2021: 91-92; Hajnal 2020: 8.
[6] Ulrich 2022: 8.
[7] Ulrich 2022: 8.
[8] Hajnal 2020: 8.
[9] Vékás 2021: 66.
[10] Fazekas 2021: 94-95.
[11] Vékás 2021: 75.
[12] Ulrich 2022: 7.
[13] Fazekas 2021: 93; 2022: 129.
[14] Vékás 2021: 74.
[15] Már ezen a ponton is szükségét érezzük megjegyezni, hogy a maximumharmonizációs kötelezettség álláspontunk szerint nem követeli meg az uniós joganyag egységes egészként való átemelését a belső jogba.
[16] A 2019/771 irányelv (25) preambulumbekezdése szerint: "a szerződésszerűségre való bármely hivatkozás alatt az áruk adásvételi szerződésnek való megfelelőségét kell érteni. Az adásvételi szerződésben részes mindkét fél jogos érdekeinek védelme érdekében a megfelelőséget mind objektív, mind szubjektív szerződésszerűségi követelmények alapján értékelni kell."
[17] Árva 2018: 27.
[18] Fézer-Hajnal 2020: 37-38.
[19] Árva 2018: 15.
[20] Árva 2018: 15.
[21] Vékás-Gárdos 2021.
[22] Vö. Árva 2018: 30-31; Kovács 2016: 13-14.
[23] Fézer-Hajnal 2020: 39; Kovács 2016: 13-14.
[24] Vékás 2021: 70.
[25] Úgy gondoljuk, hogy a szubjektív kritériumok szerepe (az objektív kritériumokéhoz képest) egyébként is csak másodlagos, hiszen azokat tipikusan a szerződésben rögzítik. Erre vezethető vissza, hogy valamely objektív kritérium szubjektív kritériumként való további megfogalmazását szintén feleslegesnek véljük.
[26] Hajnal 2020: 9.
[27] Vö. Vékás 2021: 70-71.
[28] Vékás 2021: 71.
[29] Ennek hátterében feltételezhetően az áll, hogy a digitális tartalmak és a digitális szolgáltatások hibáinak kijavítása különös szakértelmet igényel (Vékás-Gárdos 2021).
[30] A 2019/771 irányelv 4. cikke alapján: "[h]a ez az irányelv másként nem rendelkezik, a tagállamok nem tarthatnak fenn és nem vezethetnek be nemzeti jogukba az ebben az irányelvben megállapított rendelkezésektől eltérő - ideértve az eltérő szintű fogyasztóvédelmet biztosító szigorúbb vagy kevésbé szigorú - rendelkezéseket."
[31] A Ptk. 6:159. § (2a) bekezdése kimondja, hogy: "[f]ogyasztó és vállalkozás közötti - ingó dolognak minősülő áru adásvételére, digitális tartalom szolgáltatására vagy digitális szolgáltatások nyújtására irányuló - szerződés esetén a fogyasztó kellékszavatossági jogai gyakorlása keretében a hibát a kötelezett költségére maga nem javíthatja ki, illetve mással sem javíttathatja ki azt."
[32] Vö. Vékás 2021: 72.
[33] Hajnal 2020: 9.
[34] Vö. Bergendi-Rácz 2022: 2; Fazekas 2018: 31; Fézer-Hajnal 2020: 41-44; Leszkoven 2018: 280-282; Nochta-Fabó 2016: 448; Osztovits 2014: 406; Wellmann 2021: 490-492.
[35] Vö. BDT2000. 227; BH2013. 122.
[36] Az 1/2014. számú PJE határozat 1. pontja alapján a PK vélemény 4. pontja a Ptk. alkalmazása körében is megfelelően irányadó.
[37] Az 1/2014. számú PJE határozat 1. pontja alapján a PK vélemény 7. pontja a Ptk. alkalmazása körében is megfelelően irányadó.
[39] Fézer-Hajnal 2020:43-44; Vékás-Gárdos 2021; Wellmann 2021:497.
[40] BDT2005. 1201.
[41] Fazekas 2018: 31.
[42] Hajnal 2020: 9.
[43] Vékás 2021: 71-72.
[44] Fazekas 2013: 51-52; 2018: 34-35; Vékás-Gárdos 2021.
[45] Vö. Nyerges 2014: 14.
[46] Vékás 2021: 71-72.
[47] Fazekas 2021: 92; 2022: 126.
[48] Fazekas 2021: 92; 2022: 126.
[49] Az R1. 1. § (3) bekezdés d) pontja rögzíti, hogy: "[a]z (1) bekezdés b) pontja szerinti szerződés esetén a III. Fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni, ha a fizikai adathordozót kizárólag az azon szolgáltatott digitális tartalom hordozójaként használják, azzal az eltéréssel, hogy a 17. § (1) és (2) bekezdése, valamint a 23. § rendelkezései helyett a Polgári Törvénykönyvnek a fogyasztói adásvételre vonatkozó szabályait kell alkalmazni."
[50] Vékás 2021: 68.
[51] Vékás 2021: 68-70.
[52] Megjegyezzük, hogy a Ptk. 6:158. §-a az Európai Parlament és a Tanács a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló 1999. május 25-i 1999/44/EK irányelve miatt került be a kódexbe, az 5. cikk (3) bekezdésének jogharmonizációját valósította meg. Ekkor a magyar jogalkotó még nem látta szükségét annak, hogy a különböző fajtájú fogyasztói szerződéseket eltérően szabályozza.
[53] Vö. Vékás 2021: 73.
[54] Kemenes 2014a: 218-219; 2014b: 219-220; Vékás-Gárdos 2021; Wellmann 2021: 485.
[55] Wellmann 2021:485.
[56] Emiatt nem gondoljuk, hogy a kellékszavatossági határidő elévülési jellege folytán a kötelezett időbeli korlát nélkül köteles helytállni a dolog állagáért, rendeltetésszerű működéséért (Vö. Bartha-Tóth 2021: 23.).
[57] Hajnal 2020: 9.
[58] Az R1. 4. § 15. pontja alapján úgy látjuk, hogy a tartós adathordozó fogalma a papíralapú dokumentumokra is kiterjed.
[59] Orosz 2022: 171-172.
[60] Fézer-Hajnal 2020:41; Osztovits 2014:404-405; Wellmann 2021:489-490.
[61] Osztovits 2014:404-405; Wellmann 2021: 489-490. Megjegyezzük, hogy tartalmilag a tapadó kár megtérítésére irányuló kártérítési követelés is második lépcsős igény (Boronkay 2022: 10-11.).
[62] Véleményünk szerint a kijavítási és a kicserélési igény közötti választás lehetőségétől az R2. nem fosztja meg a fogyasztót (erre enged következtetni a 7. §-ban megjelenő, három munkanapon belül érvényesíthető csereigény is), azonban amennyiben kijavítás a választott jótállási igény, akkor a kormányrendeletben meghatározott sorrendtől a vállalkozás nem köteles eltérni, legalábbis az elállást illetően. Bár az R2.-ben szerepel a "fogyasztó eltérő rendelkezése hiányában" fordulat, azonban a jogszabály csak az árleszállítást és a vállalkozás költségére való kijavítást vagy kijavíttatást jelöli meg lehetséges alternatívaként. Emiatt nem gondoljuk, hogy a fogyasztó a kicserélés helyett az elállást is választhatja.
[63] Leszkoven 2018: 284-285.
[64] Fazekas 2013: 52-53; Fézer-Hajnal 2020: 39; Kemenes 2014a: 220; 2014b: 220; Nagy 2013: 173; Nyerges 2014: 14; Vékás-Gárdos 2021.
[65] Leszkoven 2018: 286, 296; Nochta-Fabó 2016: 449; Osztovits 2014: 408-409; Vékás-Gárdos 2021; Wellmann 2021: 497; BDT2005. 1262.; BDT2009. 2088.; BH1992. 263.; BH2010. 214.; BH2015. 62.; Győri Ítélőtábla Pf.II.20.271/2013/8. Jogszerű lehet valamely második lépcsős igényre való áttérés az első kijavítási kísérletet követően is, ha a kötelezett a javítás során újabb hibát idéz elő (Leszkoven 2018: 283-284; Kúria Pfv.V.20.707/2014/4.).
[66] Ezt a Győr-Moson-Sopron Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara által működtetett Békéltető Testületen belül 2022. január 1-je óta ránk szignált ügyek is alátámasztják (Vö. GYMSBT 213/2022.; GYMSBT 214/2022.; GYMSBT 215/2022.; GYMSBT 232/2022.; GYMSBT 297/2022.; GYMSBT 332/2022.; GYMSBT 363/2022.; GYMSBT 374/2022.; GYMSBT 380/2022.; GYMSBT 382/2022.; GYMSBT 383/2022.; GYMSBT 386/2022.; GYMSBT 393/2022.; GYMSBT 397/2022.; GYMSBT 17/2023.; GYMSBT 18/2023.; GYMSBT 50/2023.; GYMSBT 63/2023.; GYMSBT 68/2023.; GYMSBT 95/2023.; GYMSBT 97/2023.; GYMSBT 120/2023.; GYMSBT 131/2023.; GYMSBT 141/2023.; GYMSBT 166/2023.). Kivételként jelöljük meg azt az ügyet, amelyben a fogyasztó a használati díj megfizetése ellenében használható autópályákról, autóutakról, főutakról és azok díjáról szóló 45/2020. (XI. 28.) ITM rendelet 19. § (2) bekezdésére hivatkozással támasztott igényt az általa tévedésből vásárolt autópálya-matrica díjának visszatérítésére (GYMSBT 127/2023.).
[67] Vö. Hajnal 2020: 10-11.
[68] Fazekas 2013: 45-47; Kiss 2016: 10; a Polgári Törvénykönyvről szóló T/7971. számú törvényjavaslat indokolása.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD, LL. M egyetemi tanársegéd, Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar Civilisztikai Tanszék; testületi tag, Győr-Moson-Sopron Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara által működtetett Békéltető Testület, csitei.bela@uni-nke.hu.
Visszaugrás
