A szerződést biztosító mellékötelezettségek a már nem hatályos Polgári Törvénykönyvünk - 1959. évi IV. tv., (a továbbiakban régi Polgári Törvénykönyv) - szerves részét képezték, önálló fejezetben rendelkezett róluk a jogalkotó. A régi Polgári Törvénykönyv Negyedik Rész I. Cím XXIII. fejezete rendelkezett a szerződést biztosító mellékkötelezettségekről - a tartozáselismerés és a fedezet lekötése és ennek igazolása biztosítékok kivételével -, mely a nagymúltú és számos módosítást megélt jogszabály azon ritka része, melyet hatályba lépése óta a nagymértékű módosítások elkerültek. A szerződést biztosító mellékötelezettségek jogrendszerünk fontos elemeit képezték és képezik, jelentőségük a rendszerváltást követően növekedett meg jelentősen, a piacgazdasági viszonyok között e jogintézmények egyre nagyobb szerepet kaptak. Hazánk rendszerváltást követő nagymértékű társadalmi és gazdasági átalakulása szükségessé tette a Polgári Törvénykönyv újrakodifikálását, mely az új Polgári Törvénykönyv, a frissen hatályba lépett 2013. évi V. tv. által valósult meg.
Az új Polgári Törvénykönyv teljesen más felépítést és szerkesztési elvet követ elődjéhez képest s elődjénél jobban megfelel a XXI. század kihívásainak. A nyolc könyvből felépülő, meglehetősen nagy terjedelmű jogszabály feloldotta az egyes szerződést biztosító mellékkötelezettségeket - zálogjog, óvadék - illetően a régi Polgári Törvénykönyvben fennálló elhelyezési zavart illetve egyes mellékkötelezettségeket szinte teljes mértékben újraszabályozott - jótállás, bankgarancia -, más mellékkötelezettségeket - biztosítéki célú tulajdon átruházást, a biztosítéki célú vételi jog alapítást és a biztosítéki célú engedményezést a jogalkotó megszüntetett.[1] Mindemellett az új Polgári Törvénykönyv számos teljesen új, hazánkban előképpel nem rendelkező jogintézményt - hitelbiztosítéki nyilvántartás, zálogjogosulti bizományos - is a jogrendszer részévé tett, mely közvetlen kapcsolatban áll egyes szerződést biztosító mellékkötelezettségekkel.
- 5/6 -
A nagyarányú változások a közjegyzői munkára és feladatokra közvetlen és erőteljes hatást gyakorolnak, emiatt tartom ismertetésüket szükségesnek és fontosnak.
Az új Polgári Törvénykönyv szerződést biztosító mellékkötelezettségeinek ismertetését a régi Polgári Törvénykönyv szerződést biztosító mellékötelezettségeinek felsorolásával kezdem meg. E szokatlan megoldás oka az, hogy a régi Ptk.. képezi a jogásztársadalom polgári jogi ismereteinek alapját, ily módon minden összehasonlításban szükségképpen jelen van, természetes viszonyítási alapot képez. Másrészt a Polgári Törvénykönyv újrakodifikálása nem járt nagyarányú jogdogmatikai változásokkal, így e tekintetben a 2013. évi V. tv., és az 1959. évi IV. tv. nem tér el jelentős mértékben egymástól. A régi és az új Polgári Törvénykönyv jogi megoldásainak összevetése megkerülhetetlen tehát, hiszen a szerződést biztosító mellékkötelezettségekre vonatkozó új rendelkezések ebben a viszonylatban értékelhetőek megfelelően.
Az 1959. évi IV. tv. az alábbi szerződést biztosító mellékkötelezettségeket (szerződési biztosítékokat) különbözteti meg:[2]
a) foglaló;
b) kötbér;
c) jogvesztés kikötése;
d) tartozás elismerése
e) jótállás;
f) bankgarancia;
g) zálogjog;
h) óvadék;
i) kezesség
j) jogok és követelések átruházása, engedmény.
A felsorolás természetszerűleg nem lehet teljes, tekintettel arra, hogy a régi és az új Polgári Törvénykönyv rendelkezései alapján egyaránt a szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg, azaz a felsoroltakon felül minden más szerződést biztosító módban megegyezhetnek, amelyek nem ütköznek jogszabályba.[3] Ennek következtében a szerződést biztosító mellékkötelezettségek száma nem határozható meg pontosan.[4]
- 6/7 -
Mindemellett a szerződési biztosítékok nem csak a Polgári Törvénykönyv rendelkezésein, hanem más jogszabályokon is alapultak, így például a fedezet lekötése és ennek igazolása szerződést biztosító mellékkötelezettség nem a régi Polgári Törvénykönyv, hanem a 39/1984. (XI.5.) MT rendelet, a 6/1997. (MK 61.) MNB rendelkezés, a 232/2001. (XII. 10.) Korm. rendelet és a 9/2001. (MK 147.) MNB rendelkezés együttes szabályain alapult. A jogtudomány egységesen a nevesített szerződést biztosító mellékkötelezettségek közé sorolta, azaz a fentebbi felsorolás vele együtt teljes. A szerződést biztosító mellékkötelezettségek egy részére - zálogjog, jótállás - jellemző, hogy nem csak a régi Polgári Törvénykönyv, hanem más jogszabályok is rendelkeztek róluk.[5]
A szerződést biztosító mellékötelezettségek fogalma és régi Ptk..-n alapuló szabályai mindannyiunk által ismertek, emiatt részletes ismertetésük nem szükséges. Az egyes mellékkötelezettségekre vonatkozó speciális szabályok változásainak vizsgálata képezi esszém szerves részét, ily módon a régi Polgári Törvénykönyv rendelkezéseinek rövid ismertetése elkerülhetetlen, mivel az összehasonlítás alapját képezik.
A szerződést biztosító mellékötelezettségek céljuk szerint két csoportra oszthatóak:[6]
a) a szerződés megerősítésére irányuló biztosítékok: foglaló; kötbér; jogvesztés kikötése; tartozás elismerése; jótállás[7]
b) a teljesítési képesség biztosítékai: óvadék; zálogjog; jogok és követelések átruházása, engedmény; fedezet lekötése és ennek igazolása; bankgarancia; kezesség.
Esszémben e csoportosítás alapján kerül bemutatásra a szerződést biztosító mellékkötelezettségekre vonatkozó új szabályozás.
A szerződés megerősítésére irányuló biztosítékok a kötelezett teljesítési készségének és hajlandóságának fokozására, ezen keresztül a jogosult pozíciójának erősítésére szolgálnak, mivel a kötelezett nem teljesítés vagy nem megfelelő teljesítés esetén helyzetének jelentős nehezedését kénytelen elszenvedni. A teljesítési képesség biztosítékai céljuk szerint a kötelezett teljesítési képességének biztosítására szolgálnak, a kötelezett esetleges fedezetelvonását akadályozzák és nehezítik meg. A teljesítési képesség biztosítékai dologi - óvadék, zálogjog, engedményezés, fedezet lekötése és ennek igazolása - és személyi biztosítékok -bankgarancia, kezesség - lehetnek.
- 7/8 -
Az új Polgári Törvénykönyv - a 2013. évi V. tv. - nagymértékben eltér nagymúltú elődjétől. A szerződést biztosító mellékötelezettség terminus technikust például nem tartalmazza, s a korábban e kifejezés alatt értett jogintézmények önálló fejezetben való elhelyezése is megszűnt. A régi Polgári Törvénykönyv szerződést biztosító mellékkötelezettségei közül mindössze három - a foglaló, a kötbér és a jogvesztés kikötése - került egy fejezeten belül elhelyezésre, az új Polgári Törvénykönyv 6. könyvének XI. címe - A szerződés megerősítése és módosítása - XXVI., A szerződés megerősítése című fejezete rendelkezik róluk.[8] Az ezeken felüli mellékkötelezettségek - tartozás elismerése, zálogjog és óvadék, bankgarancia, jótállás - mindegyikéről a saját rendszerbeli helyének megfelelő könyvben rendelkezett a jogalkotó. Az 5. könyvben - dologi jog - szabályozott zálogjog és óvadék kivételével minden más biztosíték a hatodik könyvben - kötelmi jog - került elhelyezésre, azaz dogmatikailag megfelelő helyen és környezetben található.
A szerződést biztosító mellékkötelezettségek mindegyikére általánosan vonatkozó legmarkánsabb változás a biztosíték kikötésének és szerződés megkötésének egyidejűségét egyes esetekben - foglaló, kötbér - előíró kógencia megszüntetése, mely a szerződést biztosító mellékötelezettségek vállalását a szerződés megkötésétől annak teljesedéséig lehetővé teszi.[9] A jogalkotó ezáltal kibővítette a régi Polgári Törvénykönyv szerződési szabadságát s a szerződést biztosító mellékkötelezettségek vállalásának időpontjának meghatározását a szerződő felekre bízta. Következésképp az új Polgári Törvénykönyv a jogalanyok átgondolt tudatosságára és jóhiszemű együttműködésére épül, azaz - e tekintetben legalábbis -a jogalkotó nem érezte szükségét a korábbi kógens szabályozás átvételének.
A foglalóra vonatkozó szabályok jelentősen módosultak a foglaló fogalmának változatlansága mellett: a foglaló továbbra is a szerződés megszegésének egyik önként vállalt többlet-szankciója.[10] A szerződést megerősítő mellékkötelezettségek mindegyikének viszonylatában helytálló a fogalmak változatlanságára vonatkozó kijelentés, az új Polgári Törvénykönyv nem változtatott nagymértékben jelentéseiken. A foglaló elterjedt és közismert szerződést biztosító mellékkötelezettség.
Az új szabályozás logikai és jogdogmatikai kerete, valamint alapvető feltételrendszere nem változott nagymértékben, az megfelel a régi Polgári Törvénykönyv rendelkezéseinek: a másik félnek fizetett pénzt csak abban az esetben lehet foglalónak tekinteni, ha annak fizetésére a kötelezettségvállalás megerősítéseként kerül sor és ez a rendeltetés a szerző-
- 8/9 -
désből egyértelműen kitűnik.[11] A teljesítés meghiúsulásáért felelős fél az adott foglalót továbbra is elveszíti, a kapott foglalót pedig kétszeresen köteles visszatéríteni.[12] A foglaló elvesztése vagy kétszeres visszatérítése továbbra sem jelent mentesülést a szerződésszegés jogkövetkezményei alól, s változatlan maradt a foglaló minimál-kárátalány volta is: a foglaló vagy annak kétszerese akkor is jár, ha a szerződésszegő fél egyáltalán nem okoz kárt, a foglalón vagy annak kétszeresén felüli kár miatt a másik fél kielégítést követelhet.[13] A jogalkotó lényegileg változatlan formában megtartotta a foglaló kötbérbe való kötelező beszámítását, illetve nem változtatott a bírói alakító jogról rendelkező szabályokon sem: a túlzott mértékű - a bírói gyakorlat alapján általában a szerződési érték 10%-át meghaladó mértékű - foglaló összegét a bíróság továbbra is mérsékelheti.[14] Mint látható, a kötbér és a foglaló szoros viszonya az új Polgári Törvénykönyvben is változatlan formában van jelen.
A régi és az új Polgári Törvénykönyv sem ír elő írásbeli alakot, emiatt foglalót írásban, szóban és ráutaló magatartással egyaránt ki lehet kötni. A kikötés érvényességéhez annak írásba foglalása akkor sem szükséges, ha a jogszabály a szerződés érvényességét írásba foglaláshoz köti.[15] A szerződés lényeges elemeit kell írásba foglalni, azonban a joggyakorlat a foglalót nem tekinti ilyennek.[16] Ennek ellenére tapasztalatom szerint az írásba foglalt szerződések szinte minden esetben egyértelműen rendelkeznek arról, hogy a szerződéskötéskor átadott pénzösszeg foglaló vagy sem. Tekintettel arra, hogy a foglaló a leggyakrabban használt és emiatt leginkább ismert szerződést megerősítő mellékkötelezettség, a jogalanyok a vonatkozó szabályok lényegével is tisztában vannak általában, a foglaló adására vonatkozó megegyezés írásba foglalása ily módon a szerződő felek mindegyikének biztonságot nyújt: általa elkerülhető a foglaló utólagos vitatása vagy előlegként való értelmezése.[17][18]
Az új Polgári Törvénykönyv foglalóra vonatkozó rendelkezéseinek legszembetűnőbb újdonsága az, hogy a foglaló főszabály szerint csak pénz lehet.[19] A szabályozás azonban diszpozitív, azaz a felek közös megegyezéssel eltérhetnek tőle s mást is elfogadhatnak foglalónak.[20] További szembetűnő változás a felróhatóság helyett a felelős terminus technikus használata, a felróhatósággal megegyező tartalommal. A régi Ptk.. szabályozásával - és az ezen alapuló bírói gyakorlattal - szemben az új rendelkezések már nem követelik meg a szerződés megkötésének és a foglaló átadásának egyidejűségét, ily módon egy korábban adott pénzösszeget és dolgot is foglalóvá lehet utólag minősíteni egészen a szerződés teljesítéséig.[21]
- 9/10 -
A kötbér új Polgári Törvénykönyvi szabályai - 2013. évi V. tv. 6:186.§-6:189.§ - nagy mértékben eltérnek a régi Ptk.. rendelkezéseitől - 1959. évi IV. tv. 246. §-247. § -. A jogintézmény lényeges elemeinek jelentős része azonban változatlan, a kötbér továbbra is olyan szerződésmegerősítés, mely a teljesítés biztosítása mellett egyéb szerződésszegések - leggyakrabban késedelem, meghiúsulás, hibás teljesítés - megelőzésére is szolgál. Kötbér nemcsak az említett szerződésszegések, hanem minden más szerződésszegés esetére is kiköthető, a felek szerződési szabadsága a kötbér viszonylatában is érvényesül.[22] A szerződésben azonban pontosan meg kell határozni, hogy milyen szerződésszegést kívánnak kötbérrel biztosítani a felek, általánosságban nem köthető ki kötbér.[23] A kötbérre vonatkozó szerződéses kikötések nem értelmezhetőek azonban kiterjesztően, amennyiben a felek késedelmi kötbért kötöttek ki, úgy a teljesítés meghiúsulása vagy hibás teljesítés esetén kötbér nem követelhető, hiszen más szerződésszegés esetére irányoztak elő szankciót.[24] Kötbér csak írásban köthető ki, a szabályozás mindkét törvénykönyvben kógens, a szóban vagy ráutaló magatartással létrejött megállapodás érvénytelen illetve kötbérként csak pénz fizetése vállalható.[25][26]
Nem változott a kötbér minimál-kárátalány volta sem, a kötbér jogosultját a kötbér összege abban az esetben is megilleti, ha a kötelezett szerződésszegéséből adódóan egyáltalán nem keletkezett kára, kötbéren felüli kárának megtérítésére a kártérítés szabályai vonatkoznak.[27] A nemteljesítés esetére kikötött kötbér érvényesítése a teljesítés követelését továbbra is kizárja s a túlzott mértékű kötbér összegét a bíróság mérsékelheti.[28] A kötbér alapja továbbra is a felek megegyezésén múlik - kivéve amennyiben a jogalkotó külön jogszabályon alapuló kötbérkötelezettséget létesített -, egyik törvénykönyv sem tartalmaz ennek meghatározására vonatkozó rendelkezést.
A hibás teljesítés miatti kötbérfizetési kötelezettség és a jótállás elhatárolása nagymértékű valós és látszólagos hasonlatosságaik miatt mindkét törvénykönyv szerződést biztosító mellékkötelezettségeinek ismertetése során elengedhetetlenül szükséges. A kötbér és a jótállás alapvető különbsége a felróhatósághoz való viszonyukhoz kapcsolódik: a jótállási kötelezettség teljesítése a vétkességtől (felróhatóságtól) független, míg a kötbérfizetési kötelezettség feltétele a kötelezett felróható magatartása. A hibás teljesítés miatti kötbérfizetési
- 10/11 -
kötelezettség megállapításához a hibás teljesítés tényét, illetve a kötelezettnek a hibás teljesítés miatti felróható magatartását bizonyítani kell; a jótállás esetében a kötelezett a jótállás időtartama alatt a hibás teljesítésért való felelősség alól csak abban az esetben mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. Mint látható, a két jogintézmény minden hasonlósága ellenére nagymértékben különbözik egymástól a régi és az új Polgári Törvénykönyvben egyaránt.
A kötbérre vonatkozó új szabályozás legszembetűnőbb változása a kötelezett mentesülési lehetőségeinek erőteljes szűkülése. A korábbi jogszabály szövege a kötelezett felróhatóságát tette a kötbérfizetés feltételévé, mely alól az új Ptk.. 6:142.§ rendelkezése szerint csak abban az esetben mentesülhet, ha a szerződésszegést az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, mely a szerződéskötés idején nem volt előre látható, és az elkerülése sem volt elvárható, azaz nem felelős érte.[29] A kötbérfelelősség szigorítása a szerződésszegésből eredő kártérítési felelősség szigorítására irányuló jogalkotói szándékhoz illeszkedik. A jogosult többszöri igényérvényesítését a jogalkotó kizárta, a hibás teljesítés miatti kötbér mellett szavatossági igény nem érvényesíthető.[30] Ennek megfelelően a jogosult eldöntheti, hogy a kötelezett hibás teljesítése miatt kötbérfizetést követel vagy szavatossági igényt érvényesít, mindkettőre irányuló igénnyel azonban nem léphet fel. A jogalkotó ezáltal a kötelezettet részesítette fokozott védelemben, azaz a jogosult és a kötelezett belső viszonyának egyensúlya a kötbérfelelősség szigorítása ellenére változatlan maradt.
A jogvesztés kikötésére vonatkozó szabályok érdemben nem változtak az új Polgári Törvénykönyvben, pusztán a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség kibővítésére irányuló előbbiekben bemutatott jogalkotói szándék miatt módosultak kis mértékben.[31] A jogvesztés kikötésének fogalma továbbra is változatlan: "a szerződésszegés oly módon való szankcionálása, hogy e magatartás olyan jog vagy kedvezmény elvesztésével jár, amely egyébként szerződésszerű teljesítés esetén a szerződő felet a szerződés alapján illetve a szerződésre irányadó jogszabály alapján megilletné".[32] A szerződésszegéssel elveszthető legfontosabb és leggyakrabban használt jogok - elővásárlási jog, visszavásárlási jog, vételi és eladási jog, részletvétel - a Ptk.. 6. könyv XXXIII. fejezetében - Ptk.. 6:221. §-6.227. § - kerültek felsorolásra, a rájuk vonatkozó szabályrendszer a jogvesztés kikötésének szabályaival együttesen alkalmazandó. Együttesen alkotják e szerződést biztosító mellékkötelezettség feltétel-, szankció-, és szabályrendszerét, amely nem változott jelentős mértékben a régi Polgári Törvénykönyv rendelkezéseihez viszonyítva. A jog elvesztéséhez nem elegendő pusztán a szerződésszegés ténye, annak bizonyítása is szükséges, hogy a szerződésszegő fél nem úgy járt el a teljesítés érdekében, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, azaz magatartása felróható, következésképp a szerződésszegésért felelős.[33]
- 11/12 -
Jogvesztés kikötése csak írásban tehető, a szóban vagy ráutaló magatartással történt megállapodás semmis.[34] A jogvesztés kikötése továbbra sem értelmezhető kiterjesztő módon, azaz a kötelezett felróható nem szerződésszerű teljesítésének szankciója csak a nyilatkozatban konkrétan maghatározott jogának elvesztése lehet.[35] A bíróság az új Polgári Törvénykönyv rendelkezései alapján is mérsékelheti a kötelezettet túlságosan sújtó joghátrányt, ti. amennyiben a kötelezettet a jogvesztés túlságosan sújtaná.[36]
A tartozáselismerés - az eddigiektől eltérően - az új Polgári Törvénykönyv 6. könyvének V. fejezetében kapott helyet, és a régi Polgári Törvénykönyvhöz hasonlóan mindössze egyetlen szakaszban rendelkezett róla a jogalkotó.[37] A jogintézmény lényege nem változott, továbbra is a bizonyítási teher megfordítására szolgál: a tartozást elismerő kötelezettet terheli annak bizonyítása, hogy a tartozás nem vagy nem a tartozáselismerő nyilatkozatba foglaltaknak megfelelően áll fenn.[38] A régi Polgári Törvénykönyv rendelkezéseinek értelmében tartozáselismerő nyilatkozat érvényesen csak írásban, közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglaltan volt tehető.[39] Az alakszerűségi követelménynek meg nem felelő formában tett nyilatkozatra a tartozáselismerés szabályai nem voltak alkalmazhatóak, viszont szerződési bizonyítékként felhasználhatóak voltak. Az alakszerűségi követelményeknek megfelelő alakú és tartalmú tartozáselismerés azonban végrehajtható okiratnak minősült, azaz az elismert kötelezettségek per nélkül, közvetlenül kikényszeríthetőek voltak a kötelezett nem teljesítése esetén.[40] Főként e sajátosságnak köszönhető máig tartó népszerűsége, a tartozáselismerés a közjegyzők által a leggyakrabban kiállított közokiratok egyike. Tapasztalatom szerint a tartozáselismerés általában más mellékkötelezettségekkel együtt biztosít egy szerződést, melynek oka az, hogy a tartozás elismerése nem jelent önmagában sem okirati, sem anyagi biztosítékot a kötelezett fizetőképességére nézve. Az önmagában álló tartozáselismerés általában a természetes személyek közötti relatíve alacsony összegű kölcsönszerződések biztosítéka, elsődlegesen végrehajtható okirat volta miatt.[41]
- 12/13 -
A tartozáselismerés továbbra sem novációt kiváltó jognyilatkozat, azaz az alapkötelem a tartozáselismerés tényétől sem jogcímében, sem tartalmában változik meg.[42] A tartozás elismerése az elévülést megszakítja, és kiválthatja a megtámadás jogának megszűnését is abban az esetben, ha egyértelműen megállapítható, hogy a nyilatkozat megtételekor a kötelezett a megtámadás okáról tudott és ennek ellenére ismerte el tartozását.[43] A tartozáselismerés tisztán szerződést megerősítő mellékkötelezettség tehát, melynek elsődleges joghatása a bizonyítási teher megfordulása, másodlagos jogkövetkezménye pedig leggyakrabban a megtámadási jog megszűnése, illetve az elévülési idő meg-szakadása.[44]
A régi és az új Polgári Törvénykönyv tartozáselismerésről rendelkező szabályainak alapvető különbsége a tartozáselismerés alakjának vonatkozásában realizálódik. Míg a korábbi szabályozás egyértelműen írásbeli formát írt elő, addig a hatályos Polgári Törvénykönyv nem tartalmaz ilyen értelmű kötelezettséget.[45] Ebből és a Törvénykönyv jognyilatkozatok formájára vonatkozó általános szabályaiból következően a tartozáselismerés bármilyen formában - írásban, szóban, ráutaló magatartással - megtehető.[46] Meglátásom szerint e nehezen magyarázható változás nem fog gyakorlati problémát okozni: a jogalanyok megfontolt óvatossága, valamint a korábbi szabályozáson alapuló ügyvédi és közjegyzői gyakorlat egyaránt az írásbeli forma jövőbeni fenntartására irányul, abban az esetben is, ha nincs erre vonatkozó kógens szabály.
Ezzel szorosan összefügg az a további változás, hogy a régi Polgári Törvénykönyv szerint a tartozáselismerés a jogosulthoz intézett (írásbeli) nyilatkozattal történik - azaz címzett jognyilatkozat volt -, ezzel szemben a hatályos szabályozás e kitételt nem tartalmazza.[47] Következésképpen a tartozáselismerésnek - elvileg - nem kell a jogosultnak címzettnek lennie, azaz a tartozás fennállását tartalmazó másnak címzett jognyilatkozat is minősülhet tartozáselismerésnek, amennyiben a kötelezett célja a joghatás kiváltása, azaz a tartozás fennállásának elismerése. Tekintettel arra, hogy megszűnt az írásbeliségre vonatkozó kógencia, a nem írásbeli formában, a nem a jogosultnak címzett jognyilatkozat is minősülhet tartozáselismerésnek elvileg, azonban ennek értelme megkérdőjelezhető: utólag jóformán lehetetlen bizonyítani, másrészt a nem jogosult címzett viszonylatában a jognyilatkozat semminemű joghatást nem vált ki.[48] Emiatt kijelenthető, hogy
- 13/14 -
a tartozáselismerésnek a jogosulthoz címzett jognyilatkozatnak kell lennie, annak ellenére, hogy a jogszabály szövegéből ez nem következik egyenesen.[49]
Meglátásom szerint e helyzet csupán elvi lehetőség, hiszen a tartozáselismerés csak akkor funkcionálhat szerződést biztosító mellékkötelezettségként, ha a jognyilatkozatot a jogosult igényérvényesítése során mindennemű nehézség nélkül tudja felhasználni. Egy nem a jogosultnak címzett jognyilatkozat esetén erre vajmi kevés az esély, másrészt a tartozáselismerés e speciális formája során döntő fontossággal bír majd a felek szándéka, azaz az, hogy a jognyilatkozat joghatás kiváltására irányult vagy sem. Ennek bizonyítása rendkívül nehézkes, tekintettel arra, hogy a kérdés tartozáselismerés jogintézményének lényegét érinti, ily módon hosszan tartó és nagy valószínűséggel eredménytelen bizonyítási cselekményeket generál.
Véleményem szerint a bemutatott helyzet jogalkotói következetlenség eredménye, melyet a bírói gyakorlat - és annak jogfejlesztő tevékenysége - a jogbiztonság fenntartása érdekében rövid időn belül orvosolni fog.
A jótállás - melyet a régi Polgári Törvénykönyv a szerződést biztosító mellékkötelezettségek között helyezett és szabályozott - az új Ptk.. 6. könyv XXIV. fejezet, hibás teljesítésre vonatkozó fejezetében került elhelyezésre.[50] Az új és a régi Polgári Törvénykönyv rendelkezései megegyeznek a jótállás törvényi fogalmát és alapvető jellegzetességeit illetően: a jótállás a szerződés hibátlan tejesítéséért vállalt objektív, a szavatosságnál szigorúbb felelősség, mely a bizonyítási teher megfordulásában nyilvánul meg.[51] Ennek értelmében a jótállásra kötelezett a jótállás időtartama alatt a hibás teljesítésért való felelősség alól csak abban az esetben mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett, más indokra való hivatkozás esetén a mentesülés kizárt. A jogosult továbbra sem köteles megvizsgálni a dolog azon tulajdonságait, amelyekre a jótállás vonatkozik.[52] Nincs változás abban sem, hogy a jótállás a jogosult jogszabályból eredő jogait nem érinti és a jótállási jogok érvényesítésére a kellékszavatosság szabályai alkalmazandóak.[53]
A jótállás továbbra is a felek megállapodásán - jótállási nyilatkozaton - vagy tartós fogyasztási cikkek, lakásépítés és javító-karbantartó szolgáltatások esetében jogszabályon alapuló mellékkötelezettség.[54] A szolgáltatásra vonatkozó reklám a régi Polgári Törvénykönyv rendelkezéseivel szemben nem keletkeztet jótállási kötelezettséget.[55] A jogalkotó a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól rendelkező 2008. évi XLVIII. törvényben megfelelően szabályozta e kérdést, a reklámban szereplő jótállási feltételektől való eltérés a fogyasztó megtévesztésének minősülő cselekmény, melynek egyik szankciója a reklámban meghirdetett jótállás iránti helytállási kötelezettség.
- 14/15 -
A jótállás a régi és az új Polgári Törvénykönyv rendelkezései szerint kiköthető szóbeli megállapodással is, azonban amennyiben a kötelezett a jogosult a megállapodás jótállás voltára vonatkozó állítását tagadja, a jogosultnak kell bizonyítania a jótállási kötelezettséggel kapcsolatban a szerződés létrejöttét.[56] A felek megállapodásán alapuló jótállás tartalma az új Polgári Törvénykönyvben sincs explicit meghatározva, a kötelezett vállalhat szavatossági és kártérítési jellegű kötelezettségeket egyaránt. Természetesen a szerződési szabadság nem parttalan, a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben ugyanis semmis az a kikötés, amely az új Polgári Törvénykönyv kellékszavatosság és a jótállásra vonatkozó rendelkezéseitől a fogyasztó hátrányára tér el.[57] Következésképpen a szerződési szabadság a jótállás esetében lefelé kógens, csak a fogyasztó javára lehet tőle eltérni.
Jelentős változás, hogy az új Ptk.. rendelkezései szerint a szerződésen alapuló jótállás a dolog tulajdonjogának átruházása után is változatlan tartalommal és határideig áll fenn, azaz független a dolog tulajdonjogától, magához az adott dologhoz kötődik s nem a szerződést megkötő felekhez.[58] További fontos változás a jótállási igény érvényesítésére rendelkezésre álló határidő módosítása: ha a jótállásra kötelezett, vagy arra kötelezettséget vállalt fél nem teljesíti kötelezettségeit a jogosult - jótállási határidőn belül történt - felhívása ellenére, a jótállási igény a felhívásban meghatározott teljesítési határidő elteltétől számított három hónapon belül bíróság előtt érvényesíthető, abban az esetben is, ha a jótállási idő eltelt.[59] E rendelkezés értelmében a jótállási időn belül kell jeleznie a jogosultnak a hibát s a határidő jogvesztő volta miatt a határidőn túli hibaközlésre nincs lehetőség. A jótállási határidőn belül jelzett hiba és a kötelezett jótállásra való felhívása együttesen eredményezik tehát a jogérvényesítési határidő meghosszabbodását.
Mint látható, a jogalkotó nem a jótállási határidőt módosította, hanem a jótállási igény érvényesítésére - a jogérvényesítésre irányuló kereset beadására - nyitva álló határidőt növelte meg. Meglátásom szerint a szabályozás cizelláltsága az első időkben jelentős mennyiségű munkát fog adni ügyvédeknek és közjegyzőknek egyaránt, mivel az állampolgárok döntő többsége minden bizonnyal a jótállási - köznapi nevén garancia - határidők automatikus meghosszabbításaként fogja értelmezni.[60] A szabályozás további érdekessége, hogy a jótállási igény bejelentése szóban is történhet, nem csak írásban.[61] A szóbeli igénybejelentés közismert bizonyítási nehézségei miatt várhatóan elenyésző arányban fog gondot okozni e jogalkotói következetlenség - a jogalanyok döntő többsége továbbra is írásban fogja jelezni jótállási igényét -, amely minden bizonnyal rövid időn belül kijavításra fog kerülni.
Mint látható, a szerződés megerősítésére irányuló szerződési biztosítékokra vonatkozó új szabályozás az e csoportba tartozó mellékkötelezettségek lényegi tulajdonságait tekintve nem változtak nagymértékben. A jogalkotó hazánk modernizálódó jogrendszeréhez igazí-
- 15/16 -
totta a jogintézményekre vonatkozó rendelkezéseket, nagyarányú és mélyreható változtatások nem voltak szükségesek.
Az új Polgári Törvénykönyv teljesítési képesség biztosítására irányuló mellékkötelezettségeire vonatkozó rendelkezései a szerződés megerősítésére irányuló mellékkötelezettségekre vonatkozó rendelkezéseknél lényegesen nagyobb mértékben és mélyrehatóbban változtak meg. E változások együttesen - mértékük és mélységük miatt - a teljesítési képesség biztosítékaira vonatkozó szabályrendszer újrakodifikálásaként is meghatározható, a jogalkotó ez esetben alig néhány helyen tartotta meg a régi Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit. Emiatt esszém ezen részében döntően az új Polgári Törvénykönyv szabályozásának ismertetésére fog sor kerülni, a régi Polgári Törvénykönyv idevágó rendelkezéseinek bemutatása összehasonlítási alapként lehetséges csupán.
A régi Polgári Törvénykönyv az engedményezést nem a szerződést biztosító mellékkötelezettségek között, hanem azon kívül, a kötelmi jog XXVII. fejezetében szabályozta a tartozásátvállalással egyetemben, mely nem szerződést biztosító mellékkötelezettség.[62] Az engedményezési szerződések mindegyikére - teljesítési és biztosítéki célú engedményezés - a régi Polgári Törvénykönyv azonos rendelkezéseket tartalmazott, az engedményezési szerződések formáit a joggyakorlat és a jogtudomány határolta el egymástól.[63] Esszém tekintetében biztosítéki célú engedményezés bír relevanciával, emiatt a teljesítési célú engedményezés ismertetését mellőzöm. A joggyakorlat a biztosítéki célú engedményezést a fiduciárius szerződések egy formájának tekintette, melynek lényege az alábbiakban foglalható össze: "Fiduciárius biztosíték alatt az olyan jogügyleteket értjük, amelyekben a tulajdonjog, tulajdonjog megszerzésére vonatkozó jog (opció), illetve követelés vagy jog jogosulti pozíciója biztosítéki szerepet tölt be. A biztosítéki pozíció létesítése úgy történik, hogy a hitelező dologi (vagy ahhoz hasonló jellegű) jog formájában többet (tulajdonjogot, opciós jogot, engedményesi státuszt stb.) kap, mint amennyit a biztosítéki cél kívánna, és ebből a többől az adós és a hitelező közötti belső viszonyban, kötelmi korlátok, kötelezettségek beépítésével vesznek vissza."[64]
A hosszú fejlődési folyamatra visszatekintő jogintézmény a gyakorlatban olyan hitelbiztosítéki mód volt, amelyet elsősorban a hitelintézetek alkalmaztak hitelnyújtás során a hagyományos biztosítékok kiegészítéseként olyan ügyfeleknek, melyek nagyértékű és
- 16/17 -
stabil követelésállománnyal rendelkeztek.[65] A hitelfelvevő zálogjoggal terhelhető vagyonelemeinek összértéke nem minden esetben fedezte a felvenni szándékozott hitel összegét, komoly értéket képviselő követelésállománya azonban megfelelő garanciát jelentett nem teljesítés esetére.[66] A követelések átruházásával az engedményes - leggyakrabban hitelintézet -lépett az addigi jogosult - engedményező - helyébe, a kötelezett azonban mindaddig az eredeti jogosultnak - engedményezőnek - tartozott teljesíteni, amíg az engedményezés tényéről értesítést nem kapott.[67] Az értesítést kézhezvétele után az engedményezési megállapodás hatályossá válását követően azonban csak az új jogosultnak - engedményesnek -volt köteles teljesíteni, addig azonban ha az alapkötelem jogosultja - engedményező - javára való teljesítés helyett a kötelezett az engedményesnek teljesített, az a kötelezett veszélyére történt, azaz nem minősült szerződésszerű magatartásnak.[68] Ha az engedményezésről a kötelezett értesítése elmaradt, az engedményezés vele szemben nem vált hatályossá, tekintve, hogy a jogosult személyében bekövetkezett változásról nem szerzett tudomást.[69] A kötelezett ez esetben csak az eredeti jogosult javára teljesíthetett, ez volt az alapjogviszony esetében a szerződésszerű magatartása. Ez vonatkozott arra az esetre is, ha az engedményezésről a kötelezettet nem az engedményes vagy az engedményező - vagy azok igazolt képviselője -, hanem rajtuk kívülálló harmadik személy értesítette.
Jelentős jogbizonytalanságot okozott azonban a régi Polgári Törvénykönyv rendelkezéseinek hiányos volta, a biztosítékként engedményezett követelések végrehajtás alá vonásának szabályozatlansága az engedményes ellen indított végrehajtási vagy felszámolási eljárás vonatkozásában.[70] Ezzel szemben az engedményezett követelés az engedményező ellen indított végrehajtás során nem osztotta az engedményező vagyonának sorsát, az engedményes igényperrel felszabadíthatta azt.[71] További problémát jelent - a jelen idő használata indokolt, hiszen az idevágó törvényi szabályozás a mai napig változatlan -, hogy a hatályos csődtörvény nem ismeri el hitelbiztosítékként a biztosítéki engedményezést, emiatt az engedményező ellen indított csődeljárás során sem a hitelező, sem a biztosítékként engedményezett követelés nem rendelkezik privilegizált hellyel a kielégítési sor-rendben.[72] [73] Ebből következően a biztosítéki célú engedményezés esetén a kielégítési
- 17/18 -
sorrendről nem jogszabály, hanem a felek által megállapodott szerződés rendelkezett, az érvényesítés során a hitelfelvevők minimális ellenőrzési joggal rendelkeztek és a hitelezők az érvényesítés során megszerezhették a fedezetül szolgáló vagyontárgy tulajdonjogát.
Mindemellett a vonatkozó rendelkezések kidolgozatlansága és az a tény, hogy a csődjogi joganyag az ezredfordulóra a jogtudomány által is áttekinthetetlen jogszabályhalmazzá dagadt, együttesen eredményezte a rendkívül eltérő jogértelmezést és bírói gyakorlatot, melyek miatt a jogintézmény nem felelt meg a jogbiztonság követelményének. Meglátásom szerint a biztosítéki célú engedményezés legfőbb problémáit és azok együttes hatását Suppán Ágoston markáns véleménye fogalmazza meg: "a biztosítéki célú engedményezés nem felelt meg a jogi bizonyosság követelményeinek és ezért fedezeti, biztosítéki értéke sincs. Ezt a következtetést támasztja alá a Basel II néven ismert szabályrendszerben felsorolt eszközökhöz (biztosítékokhoz), illetve jogviszonyokhoz rendelt értékek".[74] Mint látható, a régi Polgári Törvénykönyv rendelkezései alapján a jogalkalmazó nem volt képes kezelni a biztosítéki engedményezés fiduciáris jellegét a felszámolási és csődeljárás, valamint a végrehajtási eljárás során, azaz épp a jogintézmény központi eleme került veszélybe.
A jogalkotó úgy ítélte meg, hogy a biztosítéki célú engedményezés során a hitelfelvevők érdeke jelentős mértékben sérül, illetve fennáll kiszolgáltatott helyzetbe kerülésük veszélye. Mindemellett a biztosítéki célú engedményezés kiváltható azáltal, hogy a hitelfelvevő kötelezettséget vállal a kölcsön törlesztésére szolgáló bevételeinek a banknál vezetett számláira való fizettetésére. Következésképpen a biztosítéki célú engedményezés megtartása nem volt sem szükséges, sem kívánatos.
Ez az álláspont az új Polgári Törvénykönyv tervezetében is érvényesült, amely tény előrevetítette az idevágó szabályozás nagymértékű változását. Ez olyannyira radikális mértékű volt, hogy a jogalkotó a biztosítéki célú tulajdon átruházás, a biztosítéki célú vételi jog alapítás és a biztosítéki célú engedményezés kikötését megszüntette, mivel nem biztosították megfelelően a hitelfelvevők érdekeinek védelmét, és a zálogjogot ismeri el elsődleges és legfőbb biztosítéknak.
Ennek ellenére az új Polgári Törvénykönyv elődjéhez hasonlóan tartalmazza az engedményezést és a jogok és követelések átruházását, és önálló címben - 6. könyv XII. cím -, ezek egyike sem lehet azonban szerződést biztosító mellékkötelezettség.[75] Az új szabályozás ezen túlmenően is jelentős mértékben eltér a korábbitól, s az új Ptk.. rendelkezései nem csak a régi Polgári Törvénykönyv, hanem az azt megelőző jogi szabályozás rendelkezésein is alapulnak.[76] Példa erre a jogátruházás jogintézménye, mely a régi Polgári Törvénykönyvben nem szerepelt, azonban az azt megelőző jogi szabályozás ismerte és használta.[77]
- 18/19 -
A zálogjogra és az óvadékra vonatkozó új rendelkezések együttes bemutatását az a tény indokolja, hogy a jogalkotó az új Polgári Törvénykönyvben az óvadékot a kézizálog egyik fajtájának tekinti.[78] A zálogjog a régi Polgári Törvénykönyvben a szerződést biztosító mellékkötelezettségek fejezetben került szabályozásra, az új Polgári Törvénykönyvben ezzel szemben a dologi jogi könyvben kapott helyet. A régi Ptk.. e fontos és nagy terjedelmű szabályrendszerrel szabályozott szerződést biztosító mellékkötelezettsége - ideértve az óvadékot is - az új Ptk..-ban is hasonló részletességgel és terjedelemben került szabályozásra.[79] A zálogjog fogalma nem változott érdemben: továbbra is a zálogjogosult követelésének biztosítására szolgál, a zálogjogosult a zálogtárgyból más követeléseket megelőző sorrendben kielégítést kereshet a biztosított követelés kötelezettjének nem teljesítése esetén.[80] A zálogjog tehát feltételes kielégítési elsőbbségi jogot biztosít a zálogjogosult számára - a zálogtárgy tulajdonosával szemben is. A kielégítési jogot a zálogtárgyra az elzálogosítás után szerzett jogok nem érintik - kivéve, ha a Polgári Törvénykönyv másképp rendelkezik -, a zálogjogosult kielégítése tőlük függetlenül történik. Az új Polgári Törvénykönyv rendelkezései szerint a zálogjogi jogviszonyok alanyai a zálogjogosult és a zálogkötelezett (dologi kötelezett) lehetnek, a személyes kötelezett (a biztosított követelés kötelezettje, amennyiben nem azonos a zálogkötelezettel) a jogviszonynak nem alanya.
A jogalkotó megszüntette a vagyont terhelő jelzálogjog és az önálló zálogjog intézményét, amelyeket a zálogtárgyon fennálló zálogjog és a különvált zálogjog váltott fel, az új Polgári Törvénykönyv tehát csak a járulékos zálogjogot szabályozza.[81] "A különvált zálogjog azáltal keletkezik, hogy a járulékos zálogjogot a zálogjogosult önállóan, tartozása biztosítékául átruházza saját hitelezőjére".[82] A különvált zálogjogra vonatkozó szabályozás nem illeszkedik konzekvensen az új Polgári Törvénykönyv koncepciójába, a különvált zálogjog ugyanis erőteljes fiduciárius jelleggel rendelkezik: a zálogjogosult jogait ideiglenesen - a zálogjogosult kötelezettségének megszűnéséig - annak hitelezője jogosult gyakorolni.[83] A fiduciaritás Polgári Törvénykönyvből való kiiktatására irányuló határozott és egyértelmű jogalkotói szándékot fentebb ismertettem. További problémát jelent, hogy a különvált zálogjog esetében nem kellően tisztázottak a kielégítés szabályai: az eredeti kötelezett kizárólag az eredeti zálogjogosultnak köteles teljesíteni annak teljesítésétől függetlenül, nem teljesítése esetén a hitelező nem tud kielégítést keresni, mivel a személyes kötelezett (eredeti zálogkötelezett) teljesítése esetén kielégítési joga nem nyílik meg.[84] A régi Polgári Törvénykönyv önálló zálogjogra vonatkozó rendelkezéseivel ellentétben az új zálogjogosult nem szerzi meg azt a jogot, hogy a felmondási jog gyakorlásával megnyissa a kielégí-
- 19/20 -
tési jogát.[85] Az új szabályozás további nagy hibája, hogy a különvált zálogjog felmondásáról egyáltalán nem rendelkezik, e fogalmat és a felmondási időt nem tartalmazza sem az új Polgári Törvénykönyv, sem más vonatkozó jogszabály. Következésképp ha az eredeti zálogjogosult nem teljesíti hitelezője felé kötelezettségeit, a hitelező mindaddig nem kereshet kielégítést a zálogtárgyon, amíg az eredeti zálogkötelezett szerződésszerűen teljesít az eredeti zálogkötelezett irányában. E helyzetet - vonatkozó szabályozás hiányában -meghatározatlan ideig köteles tűrni, mivel az új Polgári Törvénykönyv nem állapít meg felmondási időt. Meglátásom szerint e helyzet túlmutat a jogalkotói következetlenségen, jogalkotói hibának mondható. Remélhetőleg az új Polgári Törvénykönyv különvált zálogjogra vonatkozó része rövid idő alatt újraszabályozásra fog kerülni, hiszen a bemutatott helyzet nem csak jogbizonytalanságot eredményez, hanem a különvált zálogjog intézményének jogalanyok által történő elkerülését is. Tekintettel arra, hogy e jogintézményt elsődlegesen a hitelintézetek közötti nagyértékű szerződések biztosítékának szánta a jogalkotó, jogalanyok által történő szándékos elkerülése a hazai hitelezésben és bankok közötti pénzforgalomban jelentős működési zavarokat generálhat.
Az új Polgári Törvénykönyv zálogjogra vonatkozó részét - 5. könyv III. rész VII. cím -képezik a nem lajstromozott ingó dolgok, jogok és követelések hitelbiztosítéki nyilvántartásának legfontosabb szabályai is. A hitelbiztosítéki nyilvántartás jogintézményét az új Polgári Törvénykönyv mellett önálló jogszabály, a 2013. évi CCXXI. törvény szabályozza részletesen. Utóbbi jogszabály értelmében a működését az új Polgári Törvénykönyv hatályba lépésével egyidejűleg megkezdett hitelbiztosítéki nyilvántartás negatívan közhiteles nyilvántartás, egyben teljes mértékben nyilvános és ingyenesen hozzáférhető. E jellemzők együttesen mutatják a zálogjogra vonatkozó szabályok nagymértékű változását, amelyre mindenképpen szükség volt. Ennek oka az, hogy a zálogjog a magyar polgári joganyag egyik hányatott sorsú jogintézménye, a Ptk.., a zálogjogot részletesen szabályozó 2000. évi CXXXVII. törvény és a csődeljárásról, felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény szabályozza egyszerre.[86] Az új Polgári Törvénykönyv a zálogjogot részletesen szabályozza, azaz igyekszik "rendet vágni" a kialakult helyzetben. Tartok tőle, hogy az új hitelbiztosítéki nyilvántartás már most látható gyengeségei -megfelelő kontroll hiánya, a felek normakövető önjáróságára és jóhiszeműségére való túlzott alapozás, a visszaélési lehetőségek nagy száma és könnyű volta - a zálogjogi joganyag egészére rendkívül negatív hatással lehetnek, akár a zálogjogi jogviszonyok egyértelműségét célul kitűző jogalkotói szándék kudarcát is eredményezhetik.[87] Meglátásom szerint e kockázat mértékét még az a tény sem képes megfelelően csökkenteni, hogy az
- 20/21 -
új Ptk.. jelentősen kitágította a zálogjog bírósági végrehajtáson kívüli érvényesítésének lehetőségét.
Új elem a fogyasztói zálogszerződés fogalmának és meglehetősen részletes szabályainak bevezetése is. A rendelkezések értelmében a fogyasztói zálogszerződés kötelezetti oldalán kizárólag természetes személy állhat, jogosult pedig korlátozás nélkül lehet magánszemély és jogi személy egyaránt. A fogyasztói zálogszerződés törvényi feltétele, hogy "a zálogtárgy elsősorban a zálogkötelezett szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körébe nem tartozó célra használatos, továbbá a zálogjoggal biztosított követelés nem a kötelezett szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körébe tartozó jogviszonyból fakad’.[88] Az új Polgári Törvénykönyv által meghatározott fogyasztói zálogszerződés fogalommal kapcsolatosan ismét némi jogalkotói következetlenség tapasztalható, mivel a 93/13/EGK irányelv által meghatározott fogyasztói szerződés-fogalomtól némiképp eltérő.
A régi Ptk. önálló szerződést biztosító mellékkötelezettségként nevesítette az óvadékot.[89] Az új Polgári Törvénykönyvben ezzel szemben a zálogjog részévé tette a jogalkotó. A zálogjoghoz hasonlóan az óvadék szabályai is újrakodifikálásra kerültek, a korábbi rendelkezésekkel nincsenek szoros kapcsolatban. Az említetteken túl a legszembetűnőbb különbség az, hogy az új Polgári Törvénykönyv elődjével ellentétben nem határozza meg az óvadék fogalmát, helyette az óvadék alapításának feltételeiről rendelkezik.[90] Az új Ptk.. 5:95. § (1) bek. értelmében óvadék alapja lehet pénz, papír alapú értékpapír és dematerizált értékpapír is, ebben az esetben a kézizálog alapításának feltételeire vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, azaz a dolgoknak át kell kerülniük a jogosult birtokába. A dematerizált értékpapírok esetében ez a szabályozás számos kérdést felvet, tekintve, hogy a dematerizált értékpapírok papír alapon nem léteznek, ily módon birtokát sem lehet átadni. Pomeisl András álláspontja szerint a dematerizált értékpapír legfeljebb rendhagyó zálogjog tárgya lehet, ily módon rendhagyó letétbe adható.[91] Meglátásom szerint azonban jogalkotói következetlenségről van szó, melyre az idézett álláspont egyenlőre megnyugtató megoldást nyújt. A jövőben - tekintettel arra, hogy a dematerizált értékpapírok aránya globális viszonylatban egyre magasabb - mindenképpen szükség lesz a rendelkezések pontosítására, elkerülendő az eltérő jogértelmezésen alapuló jogalkalmazói gyakorlat kialakulásának lehetőségét.
A jogalkotó bevezette a zálogjogosulti bizományos jogintézményét, melynek a hazai jogrendben nincs előzménye.[92] A részletesen szabályozott jogintézmény az egy dolgon alapított több zálogjog és több zálogjogosult viszonyát rendezi, a jogosultak zálogjogosulti bizományost jelölhetnek ki írásban, aki mindannyiuk helyett és érdekében jár el.[93] A rendelkezés elsősorban a szindikált hitelezést segíti elő, a nagy tőkeigényű záloghitelezés belső dinamikáját hivatott biztosítani. A zálogjogosulti bizományos nyilvántartásba vételétől gyakorla-
- 21/22 -
tilag zálogtartóként járhat el, működése alatt a zálogjogosultak jogaikat nem gyakorolhatják, viszont a zálogjogosulti bizományos magatartásáért úgy felelnek, mintha saját maguk jártak volna el. A jogalkotói szándék egyértelműen a hitelezés megkönnyítésére és az adminisztrációs teher csökkentésére irányul, azonban a zálogjogosulti bizományos kinevezéséhez legalább egy zálogszerződés megléte szükséges, s amíg ez nincs meg bizományos sem nevezhető ki, ily módon éppen a zálogszerződések megkötését nem tudja megkönnyíteni és koordinálni.[94] A szindikált hitelezés elterjedésének ez minden bizonnyal jelentős gátja lesz.
Az új Polgári Törvénykönyv a keretbiztosítéki jelzálogjogot nem tartalmazza, a jogintézmény azonban nem került megszüntetésre, a zálogtárggyal való helytállás terjedelmére vonatkozó rendelkezések különösebb változtatás nélkül vették át a régi Polgári Törvénykönyv keretbiztosítéki jelzálogjogra vonatkozó szabályozását.[95]
Megváltoztak a zálogtárgy értékesítésére vonatkozó szabályok is, az új Polgári Törvénykönyv rendelkezéseinek értelmében a zálogtárgyat a zálogjogosult maga is értékesítheti, annak tulajdonjogát saját maga átruházhatja.[96] A régi Polgári Törvénykönyv rendelkezéseihez képest e változás jelentős mértékben kiszélesítette a zálogjogosult követelésének zálogtárgyból való kielégítésére vonatkozó jogosultságait. A régi Ptk.. mindössze két esetben tette lehetővé azt, hogy a zálogjogosult a zálogtárgyat bírósági végrehajtás mellőzésével maga értékesítse.[97] A zálogtárgyat a jogosult abban az esetben értékesíthette saját maga, ha a zálogtárgynak hivatalos jegyzett piaci ára volt vagy a zálogjogosult záloghitel nyújtásával üzletszerűen foglalkozott - azaz jellemzően bank vagy hitelintézet volt -. Minden más esetben záloghitel nyújtásával illetve árverés szervezésével üzletszerűen vagy hivatalból foglalkozó személy megbízásával kerülhetett csak sor a zálogtárgy értékesítésére, mely az értékesítés költségeit időnként jelentékeny módon megnövelte.[98] Az új szabályozás értelmében bármely zálogjogosult saját maga átruházhatja a zálogtárgy tulajdonjogát a zálogtárgy tulajdonosa helyett és nevében eljárva. A zálogtárgy értékesítés történhet annak eredeti állapotában vagy ésszerű feldolgozása illetve átalakítása után magánúton és nyilvánosan.[99] A korábbi szigorú rendelkezéseket meglehetősen liberális, a felek érdekét maximálisan szem előtt tartó szabályozás váltotta fel: a zálogtárgy gyorsan, egyszerűen, gördülékenyen és biztonságosan értékesíthető, a gyors és alacsony költségű zálogtárgy-értékesítés mindkét fél jól felfogott érdeke.
Az új Polgári Törvénykönyv rendelkezése értelmében a zálogtárgy legalacsonyabb értékesítési ára nem a felek előzetes megállapodásán alapul, hanem a kereskedelmi ésszerűség követelményén.[100] A legalacsonyabb értékesítési ár megállapításánál a zálogjogosult,
- 22/23 -
a zálogkötelezett, és a személyes kötelezett érdekeit is figyelembe véve köteles eljárni. A jogalkotó megdönthető törvényi vélelmet állít fel arra, hogy a zálogtárgy értékesítése a kereskedelmi ésszerűség követelményei szerint történik, ha az értékesítésre tőzsdén, az értékesítés időpontjában érvényes áron vagy a zálogtárgy kereskedelmi forgalma során általában alkalmazott, az adott piacon szokásos módon kerül sor.[101] A szabályozás meglátásom szerint azon a feltételezésen alapul, hogy a zálogtárgy piaci áron történő értékesítése minden résztvevő fél jól felfogott érdeke s annak elősegítése érdekében éppen ezért mindent meg fog tenni. Véleményem szerint az újrakodifikált zálogjogi szabályozás egyik leginkább előremutató jogi megoldása ez, amely a jogalanyok érdekazonosságán alapuló racionális viselkedését és jogkövető magatartását feltételezi.
A fedezet lekötése és ennek igazolása szerződést biztosító mellékkötelezettségre vonatkozó speciális szabályokat az eddigiektől eltérően nem a régi Polgári Törvénykönyv, hanem a 39/1984. (XI.5.) MT rendelet, a 6/1997. (MK 61.) MNB rendelkezés, a 232/2001. (XII. 10.) Korm. rendelet és a 9/2001. (MK 147.) MNB rendelkezés tartalmazta.[102] A régi Polgári Törvénykönyv e jogintézmény fogalmát sem határozta meg, szabályait elsődlegesen a Magyar Nemzeti Bank és a Pénzügyminisztérium dolgozta ki, gyakorlati alkalmazását a bírói gyakorlat mellett a jogtudomány is érdemben befolyásolta. E helyzet változatlan máig, a fedezet lekötése és ennek igazolása fogalmát és szabályait az új Polgári Törvénykönyv sem tartalmazza. A fedezetlekötés fogalmát az alábbiak szerint határozta meg a jogalkotó: "a meghatározott célra lekötött, illetve elkülönítve kezelt olyan pénzeszközök, amelyek a számlatulajdonos szabad rendelkezése alól már kikerültek (pl. bankletét, kezességvállalással vagy fedezetigazolással kapcsolatos lekötés), a lekötöttség tartama alatt csak a meghatározott célra használhatók fel".[103] Fedezetigazolás a számlavezető pénzintézetnél kérhető, összegét a pénzintézet elkülönítve köteles kezelni.[104] A jogintézmény lényegileg "egy nyilatkozat és ennek banki igazolása arról, hogy a kötelezett bankszámláján a szerződés ellenértékeként lekötött, elkülönített pénzösszeg rendelkezésre áll".[105] A gyakorlatban a jogosult a fedezetlekötéssel és fedezetigazolással biztosítja követelését, hiszen egyrészt a bank igazolja azt, hogy a kötelezett valóban rendelkezik megfelelő pénzösszeggel, másrészt ez a pénz csak a követelés kielégítésére használható fel s ezt a korlátozást a kötelezett későbbi döntése nem változtathatja meg.[106] Következésképpen a fedezetlekötés egyfajta önkéntes zárolásként fogható fel, amelynek eredményeképpen a zárolt pénzösszeg csak és kizárólag a jogosult követelésének kielégítésére fordítható. Tapasztalatom szerint leggyakrabban a tartozáselismeréssel együttesen használják a jogalanyok jellemzően nagy összegű és hosszú távra kötött kölcsönügyletek - például jelzálog alapú lakáskölcsönök vagy gépjármű
- 23/24 -
hitelek - biztosítására. A Polgári Törvénykönyv újrakodifikálása a jogintézmény szabályait nem érintette, továbbra is a fentebb említett jogszabályok rendelkezései vonatkoznak rá.
A régi Ptk.. 249. § által szabályozott bankgarancia az új Polgári Törvénykönyvben még azonos alakú szóként sincs jelen, helyette a garanciaszerződés jogintézménye került bevezetésre, melyet a 6. könyv XXI. cím LXI. fejezete szabályoz meglehetős részletességgel. Az új Ptk. a régi Polgári Törvénykönyv szerződést biztosító mellékkötelezettségei közül a kezességet és garanciaszerződést a biztosítéki szerződések között önálló szerződésként szabályozza.[107] A garanciaszerződést és a kezességi szerződést biztosítéki funkciójuk kapcsolja a jogosult és a kötelezett szerződéséhez. A garanciaszerződés és a kezesség tekintetében a jogalkotó abból indul ki, hogy a szerződések önálló szerződéses jogviszonyt hoznak létre a jogosult és a biztosítékot nyújtó fél között, a közöttük fennálló jogviszonynak a kötelezett nem alanya.
Az új Ptk.. 6:431.§ meghatározza a garanciaszerződés fogalmát - olyan kötelezettségvállalás, amely alapján a nyilatkozatban meghatározott feltételek esetén a garantőr köteles a jogosultnak fizetést teljesíteni -, egyszersmind nevesíti a garanciaszerződés alanyait: a garantőrt és a jogosultat, akinek a garantőr teljesíteni köteles. A garanciaszerződésnek a kötelezett - aki a jogosulttal egyéb közvetlen jogviszonyban áll és aki helyett teljesítésének elmaradása esetére a garantőr fizetési kötelezettséget vállal - nem alanya. A régi Polgári Törvénykönyv rendelkezéseivel ellentétben a garantőr nem csak bank lehet, hanem megkötések nélkül bárki illetve bármi, azaz természetes és jogi személy egyaránt. A garantőr kizárólag pénzfizetésre köteles, amennyiben a szerződésben vagy nyilatkozatban meghatározott feltételek fennállnak.[108] A fizetési kötelezettség azonban nincs függővé téve az alapkötelem érvényességétől és a kötelezett szerződésszegésétől, ezek vizsgálatára a garantőr nem jogosult.[109] Éppígy nem érvényesítheti azokat a kifogásokat sem, amelyet a kötelezett érvényesíthetne a jogosulttal szemben - a követelés bírósági úton nem érvényesíthető vagy már nem áll fenn - illetve a kötelezett jogosulttal szemben fennálló ellenköveteléseit sem számíthatja be.[110] A garanciaszerződésben meghatározott feltételek bekövetkeztekor a garantőr a kötelezett engedélye nélkül illetve tilalma ellenére is teljesíteni köteles.[111]
A garantőr mindezek mellett csak abban az esetben köteles teljesíteni, ha a garanciaszerződésben meghatározott feltételek teljes körűen fennállnak, csekély mértékű eltérés esetén is jogosult a teljesítés megtagadására.[112] Követelmény továbbá az okmányszigorúság elvének érvényesülése, vagyis a jogosult által bemutatott okiratoknak a garanciaszer-
- 24/25 -
ződésben meghatározott alaki és tartalmai feltételeknek maradéktalanul meg kell felelniük, azonban a bemutatott okiratok hitelességének vizsgálatára a garantőr nem köteles és nem jogosult. Az új Ptk.. 6:433. § és 6:434. § értelmében a garancia lehívásának joga a jogosult személyéhez kötött, azaz a garantőr hozzájárulása nélkül másra nem átruházható, azonban a rendelkezés diszpozitív, tehát a garanciaszerződésben rendelkezhetnek ettél eltérően a felek. A szabályozás lehetővé teszi, hogy a jogosult kijelölje azt a személyt, akinek a garantőr teljesíteni köteles.[113] Ebben az esetben is a lehíváshoz szükséges nyilatkozatot - azaz fizetési felszólítást - a jogosult teszi. Pomeisl András az új Ptk..6:433.§-on és 6:11. § (1) bekezdésen alapuló álláspontja szerint ez esetben a jogosult képviselőjeként is eljárhat a kedvezményezett. Különösen érdekes a jogutódlás kérdése, mivel a Ptk.. 6:434. § értelmében a garancia lehívásának joga átszáll a jogosult jogutódjára, függetlenül attól, hogy egyetemes vagy különös jogutódról van szó.
Az új Polgári Törvénykönyv bevezette a fogyasztó által vállalt garancia jogintézményét, mely esetben fogyasztó vállal garantőrként kötelezettséget. Ez esetben a kézfizető kezesség szabályait kell alkalmazni, figyelemmel arra, hogy a fogyasztó által vállat garancia fogyasztói kezességet eredményez, ily módon az arra vonatkozó szabályok alkalmazandóak.[114]
Az új Polgári Törvénykönyv 6. könyv XXI. cím LX. fejezete rendelkezik a kezességi szerződésről. A kezes az új Ptk. 6:416. § alapján arra vállal kötelezettséget a jogosulttal szemben, hogy a kötelezett nem teljesítése esetén maga fog helyette a jogosultak teljesíteni. A garanciaszerződéshez hasonlóan a jogosult és a kezes a jogviszony alanya, a kötelezett nem. A kezes - a régi Polgári Törvénykönyv rendelkezéseinek megfelelően - a maga személyében és teljes vagyonával felel a kötelezett teljesítésének elmulasztásáért.[115] A jogviszony tárgya tehát a kötelezett helyetti teljesítés. A kezes által vállalt kötelezettség pénzfizetésre korlátozódik, más szolgáltatás nem követelhető tőle, a kezességgel biztosított kötelezettségnek pénzben meghatározottnak vagy meghatározhatónak kell lennie.[116] Az új szabályok értelmében a kezes továbbra is kezességet vállalhat fennálló és jövőbeni kötelezettségek tekintetében egyaránt, illetve az egyetlen kezes által biztosított kötelezettségek száma és megoszlása sincs korlátozva.[117] A kezesség lehet feltételes és feltétlen, eltérő rendelkezés hiányában a kezesség az egész kötelezettség biztosítására vonatkozik. Egy jogviszonyban több kezes is részt vehet s ha a kezesek egyike sem korlátozta kockázatvállalása mértékét, akkor a kockázatvállalás aránya egyenlő.[118] Ha a kezesek egymásra tekintettel vállalnak kezességet, egymás közötti viszonyukban kockázatvállalásuk arányában kötelesek helytállni. Amennyiben a kezességvállalás más-más időpontban történik és a kezesek egymásra való tekintet nélkül vállalnak kezességet a kezességvállalás sorrendjében felelnek.
- 25/26 -
A régi Polgári Törvénykönyv rendelkezéseihez hasonlóan az új Ptk. is védeni kívánja a kezest, emiatt a szerződés megkötése után a kezesre csak azok a módosítások hathatnak ki, amelyek helyzetét könnyítik, helyzete nem válhat terhesebbé, mint amire eredetileg kötelezettséget vállalt.[119] Felelőssége kiterjed azonban a kötelezett szerződésszegésének jogkövetkezményeire és a kezesség elvállalása után esedékessé váló mellékkövetelésekre. Mivel a kötelezett nem teljesítése esetén a kezes lép a helyébe, minden kifogás megilleti, ami a főadóst s mindent jogosult beszámítani, amit akár a kötelezett, akár ő maga be-számíthat.[120]
Az új Polgári Törvénykönyv egyik teljesen új, jogszabályi előzmények nélküli rendelkezése a 6.417. § (4) bekezdése, mely rendezi a kezes helyzetét abban az esetben, ha a kötelezett ellen csődeljárás indul. A készfizető kezest a csődnyitáskor biztosított fizetési haladék nem érinti, az eredeti esedékesség időpontjával lehet igényt érvényesíteni vele szemben. A csődegyezség hatálya a kezességre nem terjed ki, ha azonban a kötelezett nem tájékoztatja a kezest a csődegyezségről és annak feltételeiről, a kezes szabadul a jogviszonyból. Ennek oka az, hogy a tájékoztatást követően a kezes a kötelezett helyébe léphet, amellyel nem tud élni, ha nem kap tájékoztatást. A kezes kötelezett helyébe lépése esetén jogszabályon alapuló jogutódlás következik be.
A jogalkotó az új Polgári Törvénykönyvben a régi Ptk.. ide vonatkozó 274. § (2) bekezdésének rendelkezéseitől jelentős mértékben eltérőleg szabályozza a kézfizető kezességet, azaz azokat az eseteket, amikor a kezest nem illeti meg a főszabályként érvényesülő sortartás kifogása.[121] A jogalkotó a hatályos Csődtörvény hiányosságainak ellensúlyozásaképpen kógens szabállyal megfosztja a kezest a sortartási kifogás érvényesítésétől abban az esetben, ha a kötelezett ellen felszámolási eljárás indul vagy csődeljárásban fizetési haladékot kapott. Abban az esetben is kézfizető kezesként kell helytállnia, ha a kötelezett Magyarországon végrehajtás alá vonható vagyonnal nem rendelkezik illetve olyan külföldi országba távozott, ahol nehezen érvényesíthető a végrehajtás ellene.[122] A kezest a sortartás kifogása nem illeti meg abban az esetben sem, ha a jogosult egyéb követelésének behajtása érdekében a kötelezett vagyonára vezetett végrehajtás nem vezetett eredményre. A kezes által biztosított követelés behajtása érdekében indított végrehajtás sem vezetne eredményre, ennek költségeit a kezesnek kell viselnie, ily módon a szabályozás a kezest védi a felesleges költségektől.
A kártalanító kezesség új szabályai - Ptk.. 6:421.§ - értelmében a kezes kizárólagosan a jogosult követelésének a kötelezett vagyonából be nem hajtható részére is vállalhat kezességet. A jogosult a kezest ez esetben joghatályosan fel sem szólíthatja a teljesítésre azelőtt, hogy eredménytelen végrehajtást vezetett a kötelezett vagyonára.[123] Ezt a rendelkezést hivatalból figyelembe kell venni a bírósági eljárásban, a kötelezett és a kezes együttes
- 26/27 -
perlése is kizárt. Sőt a jogosultnak a nyilvánvalóan eredménytelen végrehajtást is le kell folytatnia illetve a felszámolási eljárás esetén ennek befejezését is meg kell várnia ahhoz, hogy a kezest teljesítésre szólítsa fel.
A korábban említett fogyasztói kezesség az új Polgári Törvénykönyv új jogintézménye, mely a kezességet vállaló fogyasztó törvényi védelmét jelentős mértékben növeli.[124] A rendelkezés értelmében a jogosultnak a kezességet vállaló fogyasztót tájékoztatni kell az általános és különleges kockázatokról illetve ezek mibenlétéről.[125] A tájékoztatás elmulasztása miatt a kezes jogosult határidő nélkül elállni a szerződéstől. Akkor is elállhat, ha a jogosult teljesítésre felszólította vagy már teljesítette is a szerződésben foglaltak egy részét. A fogyasztóként kezességet vállalók védelme érdekében általános (globális) fogyasztói kezességet a fogyasztó csak keretbiztosítéki kezesség formájában vállalhat.[126] Ha nem határozzák meg a keretösszeget, a szerződés semmis. Késedelmes tájékoztatás miatt a fogyasztó nem felel a késedelemből eredő kárért és kamatokat sem tartozik megfizetni. Mint látható, a fogyasztó törvényi védelme jelentősen megnövekedett, tekintettel a szabályozás kógens voltára illetve súlyos következményeire - semmisség, elállási jog - a jogalkotó a jogosultat -kimondatlanul a pénzintézeteket - egyértelműen érdekeltté tette a fogyasztók teljes körű és mindenre kiterjedő tájékoztatásában.
Az új Polgári Törvénykönyv szerződést biztosító mellékkötelezettségekre vonatkozó szabályai a régi Polgári Törvénykönyv rendelkezéseihez képest jelentős mértékben megváltoztak, a jogalkotó lényegében újrakodifikálta a joganyagot. Ezzel természetszerűleg feloldotta a régi Polgári Törvénykönyv kötelem-központúságát, az egyes biztosítékok a megfelelő helyre kerültek. Az új szabályozás nagy részének minősége igen magas, ez már most látható és nyilvánvaló, alkalmazhatóságát az idő fogja igazolni, jogalkotói következetlenségeit pedig a gyakorlat fogja tompítani. Mindenképpen szükséges azonban a különvált zálogjogra vonatkozó rendelkezések tekintetében fennálló hibák és ellentmondások sürgős orvoslása, akár a vonatkozó szabályok újraalkotása útján is.
Meglátásom szerint a szerződést biztosító mellékkötelezettségekre vonatkozó szabályrendszer megfelel a mai kor kihívásainak, részletes és pontos, ugyanakkor néhány kapcsolódó jogszabály - mindenekelőtt az ezredforduló óta a jogtudomány számára is átláthatatlanná vált csődjogi joganyag - pontatlansága, elavult volta és alacsony jogalkotói színvonala az alkalmazhatóság hatékonyságának jelentős gátját képezi. Bízom benne, hogy e gátakat mihamarabb le fogja bontani a jogalkotó, hozzáemelve polgári jogi joganyagunk minden lényeges elemét az új Polgári Törvénykönyv általános színvonalához.■
JEGYZETEK
[1] A régi Polgári Törvénykönyv a zálogjogi szabályokat egyértelműen dologi jogi voltuk ellenére a kötelmi jogi részben szabályozta (1959. évi IV. tv. 251.§-269.§), mivel hazánk korabeli viszonyai illetve a jogalkotó akkori álláspontja ezt szükségessé és indokolttá tették. Az új Polgári Törvénykönyv a dologi jogi könyvben helyezte el a zálogjogot és az óvadékot (2013. évi V. tv. 5:86.§-5:96.§) együttesen. A régi Polgári Törvénykönyv mellett az önálló zálogjogról az 1996. évi XXVI. tv., majd az ezt nagymértékben módosító 2000. évi CXXXVII. tv. rendelkezett.
[2] 1959. IV. tv. XIII. fejezet 243.§-276.§
[3] 1959. évi IV. tv. 200. § (1)-(2) bek.; 2013. évi V. tv. 6:59. § (1)-(2) bek.
[4] Hasonlóképpen az egy szerződést biztosító mellékkötelezettségek száma sincs meghatározva, a felek bármilyen és bármennyi biztosítékban megegyezhetnek. Egyáltalán nem ritkaság, ha egy hosszú időtartamra vagy nagy értékre kötött szerződéshez több szerződési biztosíték kapcsolódik. Elméletileg annak sincs akadálya, hogy egyetlen szerződést az összes nevesített mellékkötelezettség biztosítson.
[5] A zálogjogról az 1991. évi XLIX. tv., az 1996. évi XXVI. tv., majd az ezt nagymértékben módosító 2000. évi CXXXVII. tv. rendelkezett, a jótállásról a 151/2003. (IX.22.) Korm. rendelet; 181/2003.(XI.5.) Korm. rendelet; 249/2004.(VIII. 27.) Korm. rendelet rendelkezett a Polgári Törvénykönyv mellett.
[6] Bíró György: Kötelmi jog. Miskolc, Novotny Alapítvány, 2009. 475. o.
[7] A jótállás Bíró György - és a jogtudomány jeles képviselősei jelentékeny részének - álláspontja szerint szorosan véve nem a szerződést biztosító mellékkötelezettségek, hanem a szerződésszegő magatartások közé tartozik (Bíró György: Kötelmi jog. Miskolc, Novotny Alapítvány, 2009. 448. o.). Meglátásom szerint ezen álláspont mellett és ellen ugyanannyi érv sorakoztatható fel. Tekintettel arra, hogy a szerződést biztosító mellékkötelezettségek nem csak a felek megegyezésén, hanem jogszabályon is alapulhatnak, a jótállást szerződést biztosító mellékkötelezettségnek tekintem. Előbbiek miatt a jótállás csoportba sorolása sem egyértelmű, gyakorlatilag a két csoport határmezsgyéjén helyezkedik el, biztosíték voltának elismerői ennek ellenére szükségképpen a szerződést megerősítő biztosítékok közé sorolják. Magam is ezt a felosztási elvet követem.
[8] 2013. évi V. tv. 6:185.§-6:190.§
[9] Wellmann György (Szerk.): Az új Ptk.. magyarázata V/VI. 334. o.
[10] 2013. évi V. tv. 6:185.§; 1959. évi IV. tv. 243.§-245.§
[11] 2013. évi V. tv. 6:185.§ (1) bek.; 1959. évi IV. tv. 243.§ (2) bek.
[12] 2013. évi V. tv. 6:185.§ (3) bek.; 1959. évi IV. tv. 245.§ (1) bek.
[13] Wellmann György (Szerk.): Az új Ptk.. magyarázata V/VI. Budapest, HVG-Orac, 2013. 334. o.
[14] 2013. évi V. tv. 6:185.§ (4) bek.
[15] BH 1987.119.
[16] 1959. évi IV. tv. 218.§ (1) bek.
[17] A szerződés megerősítéseként átadott pénzösszeg foglaló voltának utólagos bizonyítása meglehetősen nehézkes és körülményes s a foglalóra vonatkozó megállapodás létrejöttét állító felet terheli annak bizonyítása.
[18] Azon szerződések, melyeknek érvényessége ügyvédi ellenjegyzéshez kötött, szükségszerűen tartalmazzák a foglaló kikötését, amennyiben foglaló adására kerül sor.
[19] 2013. évi V. tv. 6:185. § (1) bek.
[20] Adott esetben dolog vagy szolgáltatás is lehet foglaló, amennyiben értéke pénzben pontosan meghatározható.
[21] Wellmann György (Szerk.): Az új Ptk.. magyarázata V/VI. Budapest, HVG-Orac, 2013. 335. o.
[22] Az általános szabály alól kivételt képez az az eset, amikor a kötbérfizetési kötelezettség jogszabályon alapul. Ez esetben a jogalkotó részletesen rendelkezik a kötbérfizetés feltételeiről és módjáról, időnként minimális összegéről is, azaz tevőlegesen és nagymértékben beavatkozik a szerződő jogalanyok viszonyaiba. A jogszabályon alapuló kötbérfizetési kötelezettség alanyai szinte minden esetben országos jelentőségű, az egyes állampolgárokhoz mérten nagyon jelentős erőfölénnyel rendelkező közüzemi szolgáltatók vagy más nagyvállalatok, amelyekkel szemben indokolt a fogyasztók fokozott védelme. Példa erre a távhőszolgáltatásról szóló 1998. évi XVIII. törvény, a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény, a 2001. évi XL. törvény és a 29/1997. (XII. 20.) KHVM rendelet.
[23] BH 1998.139.
[24] BH 1997.180.; 1959. évi IV. tv. 207. § (1)-(2) bek.
[25] 1959. évi IV. tv. 246. § (1) bek.; 2013. évi V. tv. 6:186.§ (2) bek.; BH 1997.240.
[26] A kötbérkikötés érvényessége továbbra is annak írásba foglalásához kötött, annak ellenére, hogy az új Polgári Törvénykönyv koncepciója e feltétel eltörlését szorgalmazta.
[27 1959. évi IV. tv. 246.§ (2) bek.; 2013. évi V. tv. 6:187.§ (3) bek.; 6:142.§-6:147.§
[28 1959. évi IV. tv. 246.§ (3) bek.; 2013. évi V. tv. 6:187.§ (1) bek.
[29] 2013. évi V. tv. 6:186.§-6:189.§; 1959. évi IV. tv. 246.§-247.§; 2013. évi V. tv. 6:142.§; 1959. évi IV. tv. 339.§ (1) bek.; 318.§ (1) bek.
[30] 2013. évi V. tv. 6:187.§ (2) bek.
[31] 1959. évi IV. tv. 250.§; 2013. évi V. tv. 6:190.§
[32] 1959. évi IV. tv. 250.§ (1) bek. miniszteri indokolása.
[33] 1959. évi IV. tv. 250.§ (1) bek.; 2013. évi V. tv. 6:190.§ (1) bek.
[34] 1959. évi IV. tv. 216.§ (1) bek.; 1959. évi IV. tv. 250.§ (1) bek.; 2013. évi V. tv. 6:190.§ (1) bek.
[35] 1959. évi IV. tv. 207. § (2) bek.; 2013. évi V. tv. 6:8.§
[36] 1959. évi IV. tv. 250.§ (2) bek.; 2013. évi V. tv. 6:190.§ (2) bek.
[37] 2013. évi V. tv. 6:26.§; 1959. évi IV. tv. 242.§
[38] A Pp. 164.§ értelmében az igényérvényesítő felet terheli a bizonyítási kötelezettség általában.
[39] 1959. évi IV. tv. 218.§ (2) bek.; Pp. 195.§-196.§
[40] Amennyiben a közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozat tartalmazza:
1. az adós egyoldalú kötelezettségvállalását a tartozás megfizetésére,
2. a jogosult és a kötelezett nevét,
3. a kötelezettség tárgyát, mennyiségét (összegét) és jogcímét,
4. a teljesítés módját és határidejét
a hitelező az okirat alapján végrehajtási záradékkal közvetlenül indíthat az adóssal szemben végrehajtási eljárást.
[41] E viszonylatban a jogintézmény mellékkötelezettség volta is megkérdőjelezhető, tekintetben azonban arra, hogy a kölcsön kapott pénzösszeg visszafizetése az elsődleges kötelezettség, minden ellentétes irányú megközelítési lehetőség ellenére az önmagában álló tartozáselismerés is szerződést biztosító mellékkötelezettségnek tekintendő.
[42] BH 1982.509.
[43] 1959. évi IV. tv. 327.§ (1) bek.; 1959. évi IV. tv. 236.§ (4) bek.; BH 1995.43.
[44] 2013. évi V. tv. 6:89.§ (5) bek.; 2013. évi V. tv. 6:25.§ (1) bek.
[45] 1959. évi IV. tv. 242.§ (2) bek.; 2013. évi V. tv. 6:26.§
[46] 2013. évi V. tv. 6:4.§ (2) bek.; 2013. évi V. tv. 6:6.§; Fontos megemlítenem, hogy a tartozáselismerés szabályai nem csak magára a tartozáselismerés jogintézményre vonatkoznak, hanem kiterjesztő jelleggel minden más kötelem elismerésére is. Következésképpen a hatályos szabályozás szerint - elvileg - minden kötelem meglétének elismerése megtörténhet írásban, szóban és ráutaló magatartással egyaránt, kivéve melyeket a jogalkotó írásbeli formához kötött.
[47] 1959. évi IV. tv. 242.§ (2) bek.; 2013. évi V. tv. 6:26.§
[48] Gyakorlati példa erre leginkább az lehet, hogy a kötelezett szóban elismeri a jogosult irányában fennálló tartozását a nem jogosultnak, azonban ehhez joghatás nem kötődik, hiszen a nem jogosult a jogviszonyban nem vesz részt, így a nyilatkozat megtétele pozíciójára sincs hatással. Legfeljebb a kötelezett gazdasági helyzetének, hiteles és megbízható voltának megerősítésére szolgálhat, de ebben a funkciójában nem több magánbeszélgetésnél. Mindezek mellett a szóbeli nyilatkozat a tartozással kapcsolatos bizonyítékként értékelhető.
[49] Bíró György álláspontja ezzel megegyező. Wellmann György (Szerk.): Az új Ptk.. magyarázata V/VI. Budapest, HVG-Orac, 2013. 67.o.
[50] 1959. évi IV. tv. 248.§; 2013. évi V. tv. 6:171.§-6:173.§
[51] Wellmann György (Szerk.): Az új Ptk.. magyarázata V/VI. 314.o.
[52] 1959. évi IV. tv. 283. § (2) bek.; 2013. évi V. tv. 6:127.§ (2) bek.
[53] 1959. évi IV. tv. 248.§ (1) bek.; 2013. évi V. tv. 6:171.§ (1) bek.
[54] 151/2003. (IX.22.) Korm. rendelet; 181/2003.(XI.5.) Korm. rendelet; 249/2004.(VIII. 27.) Korm. rendelet
[55] 1959. évi IV. tv. 248.§ (2) bek.
[56] BH 1990.346.; BH 1991.404.
[57] 2013. évi V. tv. 6:157.§ (2) bek.
[58] A régi Polgári Törvénykönyv rendelkezései csorbították a jótállás érvényesülését, a dolog tulajdonjogának átruházása esetén az új tulajdonos a szerződésen alapuló jótállást nem érvényesíthette.
[59] 2003. évi V. tv. 6:173.§ (1) bek.
[60] A bírói gyakorlat a garancia kifejezésnek a jótállás szinonimájaként való használatát elfogadta, a jótállás kikötését érti alatta. BH 1992.654.
[61] A jogszabály nem írja elő expressis verbis az írásbeliséget, azaz a szóbeli igénybejelentés is megengedett.
[62] 1959. évi IV. tv. 328.§-333. §
[63] Megjegyzem, hogy a joggyakorlat létrehozta a teljesítési és biztosítéki célú engedményezési szerződési elemeket egyaránt tartalmazó vegyes engedményezési szerződést is, azaz a különböző szerződési módok nem voltak élesen elhatárolva egymástól a gyakorlatban. Gfv. X.30.025/2012/15. számú határozat
[64] Gárdos István-Gárdos Péter: Van-e a fiduciárius biztosítékoknak helyük a magyar jogban? Polgári jogi kodifikáció 6. évf. (2004), 1-2. sz. 33-47. o.
[65] Emiatt a lakosság alig került kapcsolatba e jogintézménnyel a jogviszony alanyaként.
[66] Az engedményezés rendszerváltást követő nagyarányú elterjedéséhez nagymértékben hozzájárult az, hogy lényegesen olcsóbb, egyszerűbb és gyorsabb volt mint a zálogjog létesítése. Az engedményezéshez elegendő volt az engedményező és az engedményes írásbeli megállapodása.
[67] 1959. évi IV. tv. 328.§ (4) bek.
[68] Az 1959. évi IV. tv. 361.§ rendelkezése szerint a kötelezett az engedményezés hatályossá válása előtt az engedményesnek tett teljesítését jogalap nélküli gazdagodás címén visszakövetelhette tőle, ez azonban az engedményezővel fennálló jogviszonyára nem volt hatással.
[69] 1959. évi IV. tv. 328.§ (3) bek.
[70] A végrehajtási törvény nem tartalmaz arra vonatkozóan rendelkezéseket, hogy az engedményes ellen indított végrehajtás során foglalt engedményezett követelést hogyan vonhatja ki a végrehajtás alól az engedményező. Ezzel kapcsolatban nagyszámú egymásnak ellentmondó bírói ítélet született.
[71] Pp. 371.§ (1) bek.; BH 1996.267.
[72] Csődtörvény 57.§ (1) bek.; BH 2002.364
[73] A bírói gyakorlat elutasította a jogtudomány azon álláspontját, mely a biztosítéki engedményesnek a zálogjogosulttal egy kielégítési ranghelyre való sorolására irányult, ezzel jelentős mértékben korlátozta a jogintézmény gyakorlati alkalmazhatóságát.
[74] http://www.portfolio.hu/gazdasag/a_biztositeki_celu_engedmenyezes.131153.html
[75] 2013. évi V. tv. 6:193.§-6:211.§
[76] Az engedményezésre vonatkozó rendelkezések lényege azonban nem változott, a jogosult a kötelezettel szemben fennálló követelését másra átruházhatja. 213. évi. V. tv. 6:193. (1) bek.; 1959. évi IV. tv. 328.§ (1) bek.
[77] A jogátruházás a forgalomképes jogok tekintetében teszi lehetővé a jogosult személyének megváltozását, az engedményezéstől csupán a jogintézmény közvetett tárgya különbözteti meg, nem tartozik a szerződést biztosító mellékkötelezettségek közé.
[79] 1959. évi IV. tv. 251.§ - 271/A. §; 2013. évi V. tv. 5:86.§-5:144.§
[80] 1959. évi IV. tv. 251.§ (1) bek.; 2013. évi V. tv. 5:86.§ (1) bek.
[81] Az önálló zálogjog intézményének megszüntetésére annak fiduciárius jellege miatt került sor. A különvált zálogjognak nincs jogrendszerbeli előzménye, az erre vonatkozó miniszteri indokolás önellentmondást tartalmaz, a gyakorlatban a különvált zálogjog veszi át az önálló zálogjog helyét.
[82] Wellmann György (Szerk.): Az új Ptk.. magyarázata IV/VI. 136.o.
[83] 2013. évi V. tv. 5:100. §(1) bek.; (5) bek.
[84] 2013. évi V. tv. 5:86. § (1) bek.
[85] 1959. évi IV. tv. 269.§ (2) bek.
[86] Tekintettel arra, hogy a jelenleg hatályos csődjogi szabályozás az ezredforduló óta a jogtudomány számára is áttekinthetetlen jogszabályhalmazzá dagadt, e sajnálatos jelenség a csőd- és felszámolási eljárás körébe vont zálogjogi jogviszonyok viszonylatában is fennáll. A helyzetből fakadó számtalan lehetséges probléma realizálódását a jelenleg működő hitelbiztosítéki nyilvántartás akadályozta meg és az új hitelbiztosítéki nyilvántartás sem lesz erre önmagában képes.
[87] Hasonlóan szabad szellemű s a felek jóhiszeműségére és normakövető önjáróságára alapozó hitelbiztosítéki nyilvántartás bevezetésére Kanadában került sor, azonban a csalások és más visszaélések magas száma miatt röviddel később meg kellett szüntetni.
[89] 1959. évi IV. tv. 270.§-271/A. §
[91] Wellmann György (Szerk.): Az új Ptk.. magyarázata IV/VI. 125. o.
[93] A zálogjogosulti bizományos jogintézménye nagymértékben hasonló a Nyugat-Európában és az Amerikai Egyesült Államokban hosszú ideje ismert és alkalmazott biztosítéki ügynök intézményével. A biztosítéki ügynök a zálogjogosulti bizományoshoz hasonlóan lehet természetes és jogi személy egyaránt.
[94] A zálogjogosulti bizományos "kvázi-zálogtartó" jogosultságai ellenére is szükséges a zálogjogosultak közvetlen részvétele a zálogszerződés megkötéséig, a zálogjogosulti bizományos kijelölése ez után lehetséges.
[95] 1959. évi IV. tv. 263. § (1) bek.; 2013. évi V. tv. 5:98.§
[96] 2013. évi V. tv. 5:134.§ (1) bek.
[97] 1959. évi IV. tv. 257. § (2) bek.
[98] A megbízott lehetett zálogház, jelzálog-hitelintézet, egyéb hitelintézet, bírósági végrehajtó vagy pedig felszámoló. Tekintettel arra, hogy magas eljárási költséghányaddal működtek, szükségképpen érdekellentétben álltak a zálogjogosulttal és zálogkötelezettel egyaránt.
[99] 2013. évi V. tv. 5:134.§ (2) bek.
[100] 1959. évi IV. tv. 257. § (1) bek.; 2013. évi V. tv. 5:133.§ (1) bek.
[101] 2013. évi V. tv. 5:133.§ (2)
[102] A régi Polgári Törvénykönyv a jogintézmény elnevezését sem tartalmazta.
[103] 39/1984.(XI.5.) MT rendelet 4. § (3) bek.
[104] 6/1997. (MK 61.) MNB rendelkezés 5. számú melléklet 114. pont
[105] Bíró György: Kötelmi jog. Miskolc, Novotny Alapítvány, 2009. 503. o.
[106] Ebből következik a fedezetlekötés és fedezetigazolás dologi biztosíték jellege.
[107] 2013. évi V. tv. 6:416.§-6:438.§
[108] A garanciaszerződés fedezeti váltótól való elhatárolása a garantőr fizetési kötelezettségéhez kötődik: garanciaszerződés esetében a fizetési kötelezettség feltételekhez kötött, fedezeti váltó esetében a fizetési kötelezettség feltétlen.
[109] Amennyiben a garantőr jogosult lenne a garanciaszerződésben meghatározott feltételeken túl az alapkötelem megfelelő teljesítésének vizsgálatára, nem garanciaszerződés, hanem kezességvállalás történne.
[110] 2013. évi V. tv. 6:432.§ (1) bek.; BH 1997.354., BH 1997.469., BH 1997.541.
[111] BH 2003.473.; BH 2001.437.; BH 2007.648.
[112] 2013. évi V. tv. 6:435.§ (1) bek.
[113] 2013. évi V. tv. 6:433.§
[114] 2013. évi V. tv. 6:430.§
[115] 1959. évi IV. tv. 272.§ (1) bek.; 2013. évi V. tv. 6:416.§
[116] 2013. évi V. tv. 6:416.§ (2) bek.; 2013. évi V. tv. 6:417.§ (2) bek.
[117] 2013. évi V. tv. 6:416.§ (2) bek.; BH 1994.205.; BH 1995.108.
[118] 2013. évi V. tv. 6:427.§; 1959. évi IV. tv. 275.§
[119] 2013. évi V. tv.6:417.§ (1) bek.
[120] 2013. évi V. tv.6:417.§ (2) bek.
[121] 2013. évi V. tv. 6:420.§
[122] Bár a törvényben nincs konkrét utalás, egyértelmű, hogy a 44/2001 EK rendelet hatálya alá nem tartozó országokról van szó.
[123] A szabályozás az Mtj. 1208.§ rendelkezésein alapul.
[124] A fogyasztói kezesség jogintézménye bevezetésének közvetlen előzménye a kockázatok ismerete és ismertetése nélkül felvett lakossági devizahitelek sorozatos bedőlése, amikor nem csak a hitelfelvevő, hanem annak kezese vagy kezesei is rendkívül nehéz anyagi helyzetbe kerültek.
[125] 2013. évi V. tv. 6:430.§ (1) bek.
[126] 2013. évi V. tv. 6:430.§ (3) bek.
[124] A fogyasztói kezesség jogintézménye bevezetésének közvetlen előzménye a kockázatok ismerete és ismertetése nélkül felvett lakossági devizahitelek sorozatos bedőlése, amikor nem csak a hitelfelvevő, hanem annak kezese vagy kezesei is rendkívül nehéz anyagi helyzetbe kerültek.
Visszaugrás
