2019. május 20-án két új európai uniós fogyasztóvédelmi szerződési jogi irányelvet fogadtak el. Az iker-irányelvek párhuzamosan és - hangsúlyozott szándékuk szerint - egymásra tekintettel szabályozzák a hagyományos áruk, illetve a digitális tartalmak és digitális szolgáltatások hibás teljesítését és annak jogkövetkezményeit visszterhes fogyasztói szerződésekben. Az egyik irányelv (a továbbiakban: fogyavIe)[1] az áruk adásvételi szerződéseire vonatkozik,[2] a másik (a továbbiakban: fogydigszolgIe) a digitális tartalom szolgáltatására és digitális szolgáltatások nyújtására történő kötelezettségvállalás esetén rendez egyes szerződésszegési kérdéseket.[3] A két irányelv a szabályozás új volta szempontjából rendkívül különböző, és ez az eltérés nyilván a tagállami jogba történő átültetésnél is fontos szerepet játszik. A fogyavIe a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló 1999. május 25-i 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szabályait tartalmilag csak kis részben változtatja meg;[4] joggal merül fel a kérdés, hogy miért kellett - az esetleg tényleg szükséges néhány módosítás helyett - úgy dönteni, hogy a fogyavIe teljes egészében felváltja az 1999/44/EK irányelvet, annak helyébe lép.[5] Ezzel szemben a fogydigszolgIe fehér foltokat kíván megszüntetni az uniós agyagi szerződési jog területén, a technológiai fejlődés által teremtett joghézagokat tölt ki, amikor kellékszavatossági és a hibás teljesítéshez kapcsolódó más szabályokat ad a digitális tartalmakat és szolgáltatásokat közvetítő szerződéseknél. Nem érintik az irányelvek a fogyasztók jogairól szóló 2011. október 25-i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv rendelkezéseit, amelyek - többek között - a szerződéskötést megelőző tájékoztatási követelményekre vonatkozó rendelkezéseket, továbbá a távollevők közötti vagy üzlethelyiségen kívül kötött szerződésektől való elállási jogra, az áruk szállítására és a kárveszély átszállására alkalmazandó szabályokat állapítják meg.[6] Ezeket a normákat egészítik
- 65/66 -
ki az új irányelvek az áruk, a digitális tartalmak és a digitális szolgáltatások szerződésszerűségi feltételeinek, továbbá hibás teljesítés esetén a fogyasztó rendelkezésére álló jogorvoslatoknak meghatározásával. A fogyasztóvédelmi magánjog szabályai az iker-irányelvekben is egyoldalúan kógensek, vagyis az átültetett szabályokat a szerződésben nem lehet kizárni és azoktól nem lehet a fogyasztó hátrányára érvényesen eltérni.[7] Ezt a Ptk. 6:157. § (2) bekezdése is kimondja.
Természetesen az alkalmazandó nemzeti anyagi jog szabályai vonatkoznak a jövőben is az általános szerződési jog körébe eső problémákra, így különösen a szerződés létrejöttére, érvényességére és érvénytelenségére, joghatásaira, megszűnésére, továbbá a kártérítési felelősségre. Ezt - mondhatni: fölös óvatosságból - mindkét irányelv kifejezetten is kimondja.[8] Az irányelvek - ugyancsak magától értetődően - nem érintik a kollíziós szerződési jog területén a Róma I. rendelet[9], a polgári és kereskedelmi ügyek joghatósági, elismerési és végrehajtási szabályai területén pedig a Brüsszel Ia rendelet[10] szabályait.[11]
Az iker-irányelvek célja az, hogy egy valóságos digitális egységes piac megvalósítása, a jogbiztonság erősítése és a tranzakciós költségek csökkentése érdekében magas fogyasztóvédelmi szinten harmonizálják az áruk adásvételére, továbbá a digitális tartalmak szolgáltatására és a digitális szolgáltatások nyújtására vonatkozó szerződések egyes szabályait a tagállamokban. A technológiai fejlődés folyamatosan növeli az olyan áruk piacát, amelyek digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatásokat foglalnak magukban, vagy ilyenekkel vannak összekapcsolva. Szükséges ezért e területen is a magas szintű fogyasztóvédelem biztosítása és a jogbiztonság erősítése. El kell érni továbbá, hogy minden piaci szereplő akadálytalanul igénybe vehesse a határokon átnyúló szerződések - többek között az elektronikusan kötött ügyletek - kínálta lehetőségeket. Bár már ma is az áruk internetes adásvétele teszi ki az Európai Unión belüli, határokon átnyúló adásvételi szerződések túlnyomó többségét, eddig nem sikerült teljesen kiküszöbölni a tagállami nemzeti szerződési jogok eltéréseit. Ezek a különbségek pedig fékezik az internetes forgalmat. A fékek kiküszöbölése érdekében a tagállami szerződési jogok teljes körű harmonizálását kell megvalósítani. Ahhoz ugyanis, hogy a fogyasztó meg tudja állapítani a kötendő szerződés valamennyi feltételét, ismernie kell a tranzakcióhoz kapcsolódó jogi lehetőségeket is, köztük mindenekelőtt a vállalkozással szemben érvényesíthető jogait az áru vagy a szolgáltatás hibás teljesítése esetén. Ezzel is ösztönözni kell a gazdasági szereplőket arra, hogy az eddiginél is nagyobb mértékben használják ki e területen az uniós belső piac által kínált lehetőségeket.[12]
Az irányelvek (ellentétben a hatályát vesztő 1999/44/EK irányelv minimum-harmonizációjával) - kiindulásképpen és nagyobbrészt, de távolról sem kizárólagosan - maximum harmonizációs szintet állapítanak meg.[13] Ez azt jelenti, hogy - az irányelvekben magukban kifejezetten meghatározott kivételektől eltekintve - a tagállamok nem tarthatnak hatályban olyan meglévő rendelkezéseket, és nem léptethetnek hatályba olyan új szabályokat, amelyek szigorúbb fogyasztóvédelmi szintet biztosítanak, mint az irányelvi rendelkezések. Mindkét irányelv kifejezetten megengedi ugyanakkor, hogy a vállalkozás olyan szerződési feltételeket ajánljon, amelyek a fogyasztó számára az irányelvben foglaltnál nagyobb védelmet biztosítanak.[14] Az irányelvi szabályok maximális harmonizációs szintje mindenekelőtt a hiba-fogalomra és a hibás teljesítés jogkövetkezményeire vonatkozik. Különösen a fogyavIe azonban viszonylag széles körben teszi lehetővé a fogyasztóra kedvezőbb szabályok alkotását vagy fenntartását. Így például a tagállamok megállapíthatnak az irányelvben meghatározottnál hosszabb igényérvényesítési határidőket, vételár-visszatartási jogot biztosíthatnak a fogyasztónak stb.[15] Meglehetősen érthetetlen, hogy a fogyavIe éppen az egységesítés egyik alapvető kérdésében, az igényérvényesítési határidők tekintetében teszi lehetővé a maximum-szabályozástól való eltérést, és ad szabadságot a tagállamoknak hosszabb határidők megállapítására.[16] A fogydigszolgIe is éppen e ponton nyit eltérő tagállami szabályozásra lehetőséget.[17] Ezek a kivételek rendszerint a tagállamok közötti kompromisszumok megteremtése érdekében születtek, és nagyban gyengítik az irányelvek fő célkitűzését: a teljes harmonizációt.[18]
Természetesen nincs akadálya annak, hogy a tagállamok az átültetésnél az irányelvek szabályait nem-fogyasztói szerződésekre is kiterjesszék, vagyis e szabályokat úgy ültetessék át jogrendszerükbe, hogy azok nemcsak a fogyasztók, hanem a más jogalanyok között kötött szerződésekre is alkalmazhatók legyenek.[19] A magyar polgári
- 66/67 -
jogban hagyománya van ennek a megoldásnak. Az 1999/44/EK irányelv átültetésénél már az 1959-es Ptk. az általános jelleggel történő átültetés módszerét alkalmazta, mert el akarta kerülni a kétcsatornás szabályozást és az azonos tartalmú normák ismétlődését.[20] Ilyen megoldás esetén a tagállami jogalkotónak természetesen egyértelműen kifejezésre kell juttatnia azt, hogy az azonos tartalmú normák fogyasztói szerződések esetében kógens jellegűek, más szerződések esetében viszont diszpozitívek. A Ptk. is így járt el: a hibás teljesítés szabályai között kimondja, hogy a szabályoktól a fogyasztó hátrányára eltérő szerződéses kikötés semmis [6:157. § (2) bekezdés].
A tagállamoknak mindkét irányelvet 2021. július 1-jéig kell beépíteniük saját jogrendszerükbe, és az új szabályokat a 2022. január 1-jén vagy azt követően kötött szerződésekre kell majd alkalmazni.[21] A következőkben bemutatjuk és értékeljük az irányelvek rendelkezéseit, és javaslatot teszünk azoknak a magyar jogrendszerbe történő mikénti átültetésére.
Mindkét irányelv visszterhes fogyasztói szerződések hibás teljesítéséről és annak jogkövetkezményeiről rendelkezik. Az alanyi kör közös: fogyasztó és vállalkozás közötti jogviszonyokról van szó. Fogyasztó csak természetes személy lehet, vállalkozásként viszont mind jogi személy, mind természetes személy szerződhet.[22] A tagállamok lehetőséget kapnak arra, hogy maguk döntsenek arról, fogyasztónak minősül-e a szerződéskötő fél kettős célú szerződések esetében, vagyis olyan szerződéskötésnél, amelynél a szerződés részben kereskedelmi tevékenység körébe tartozik, részben azon kívül esik, és a kereskedelmi cél a szerződés egésze szempontjából másodlagos.[23] Ezt a kérdést a Ptk. szándékosan nyitva hagyja, és ezzel a bíróság mérlegelésére bízza, mert az ilyen tényállásokat csak esetről-esetre, az összes körülmény mérlegelése alapján lehet eldönteni.
Az elmondottakból következik, hogy a két irányelv szabályozási köre közötti eltérés a tárgyi hatályuk meghatározásában és - ennek következtében - a rendszerint eltérő szerződéstípusban található. Előrebocsátjuk: véleményünk szerint a két irányelv tárgyi hatályát elvi alapon úgy kellett volna elhatárolni, hogy a fogyavIe szabályai alá tartoznak azok a digitális tartalmak, amelyek tárgyiasulnak, azaz egy testi dologban jelennek meg, ahhoz köthetők, és így minden további nélkül adásvételi szerződés tárgyai lehetnek, a fogydigszolgIe szabályozza viszont a nem tárgyiasult, azaz nem dolog formájában nyújtott digitális tartalmakat és teljesített szolgáltatásokat. Az iker-irányelvek azonban - mint látni fogjuk - nem követik következetesen ezt a határvonalat, áttörik azt.[24]
1. A fogyavIe áruk adásvételére ad szabályokat. Áru alatt az ingó testi dolgokon[25] kívül vizet, gázt és a villamos energiát is érteni kell, ha azt korlátozott térfogatban vagy meghatározott mennyiségben kínálják értékesítésre. Ez az árufogalom minden további nélkül megfeleltethető a Ptk. dolog-fogalmának és kiterjesztésének (5:14. §), azzal, hogy az ingatlanok - természetesen - nem tartoznak az irányelv tárgyi hatálya alá.
A fogyavIe ezen kívül külön kimondja, hogy az áru fogalma és ezzel a szabályozás tárgyi hatálya alá tartoznak a "digitális elemet tartalmazó áruk" ("smart goods") is: okos telefonban (smartphon-ban) lévő digitális program (például ébresztőóra, naptár és sok más),[26] autóba (vagy okos telefonba) "szerelt" GPS, "intelligens" karóra (például pulzus- vagy lépés-számláló[27]) és hasonlók. Az áruk e kategóriája alatt olyan ingó dolgot kell érteni, amely digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatást foglal magában, vagy azzal oly módon össze van kapcsolva, hogy az adott digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás nélkül a dolog (az áru) nem tudná betölteni adott funkcióját.[28] Az áruba beépített vagy azzal összekapcsolt "digitális tartalom" bármilyen digitális formában előállított és szolgáltatott adat lehet, mint például operációs rendszerek és alkalmazások, továbbá bármely egyéb szoftver. "Digitális szolgáltatásnak" minősül ebben az értelemben az a szolgáltatás, amely lehetővé teszi a fogyasztó számára, hogy digitális adatot hozzon lére, kezeljen, tároljon, vagy azokhoz hozzáférjen, továbbá az olyan szolgáltatás, amely lehetővé teszi a fogyasztó és a szolgáltatást igénybe vevő más személyek által feltöltött vagy létrehozott digitális adatok megosztását és hasonló akciókat. Ilyenek - például - felhő alapú szolgáltatás keretében szolgáltatásként nyújtott szoftverek, egy navigációs rendszerben folyamatosan biztosított forgalmi adatok, vagy egyénileg kialakított,
- 67/68 -
okos-órákban folyamatosan biztosított edzéstervek stb. Ha kétség merül fel azzal kapcsolatban, hogy a beépített vagy összekapcsolt digitális tartalom vagy a beépített vagy összekapcsolt digitális szolgáltatás részét képezi-e az adásvételi szerződésnek, akkor vélelmezni kell, hogy az adásvételi szerződés a digitális tartalomra vagy digitális szolgáltatásra is kiterjed.[29] Ez a jogi helyzet akkor is, ha a "digitális elem" mintegy tartozék vagy alkotórész szerepét játssza, például gépkocsiba "beépített" GPS-ről van szó. A fogyavIe tárgyi hatálya független attól, hogy a digitális tartalom az adásvételi szerződés megkötésekor már telepítve van, vagy a telepítésre csak később kerül sor.
Az előbbiekből kitűnik, hogy a "digitális elemet tartalmazó áruk" egyértelműen testi tárgyak, ingó dolgok, amelyekre ezért a fogyavIe tárgyi hatálya külön említésük nélkül, magától értetődően kiterjedne, tehát a kiterjesztő szabály e tekintetben szinte felesleges; csak fordított, azaz kizáró szabály lett volna szükséges, ha a jogalkotó ezeket a dolgokat nem tekintette volna árunak.[30] Külön említésük és definiálásuk - véleményünk szerint - az iker-irányelvek tárgyi hatályának elhatárolását hivatott segíteni.[31] Ezt támasztja alá a fogyavIe 3. cikkének (3) bekezdése is, amely [a fogydigszolgIe 3. cikkének (4) bekezdésével tartalmilag egyezően] a két irányelv tárgyi hatályának elhatárolását célozza. Az elhatárolás azért szükséges és egyben nem mindig egyszerű, mert a fogydigszolgIe tárgyi hatálya alá is tartoznak hasonló szolgáltatások. Ez a megoldás nyilván számos alkalmazási problémát fog felvetni.[32] Amint előrebocsátottuk: ezt csak úgy lehetett volna elkerülni, hogy - "digitális elemet tartalmazó árukat" (testi tárgyakat, ingó dolgokat) eleve csak a fogyavIe tárgyi hatálya alá rendelte volna az európai jogalkotó. Ez azonban nem így történt. A fogyavIe [3. cikk (4) bek. a) pont] (véleményünk szerint nagyon szerencsétlen módon) kifejezetten kiveszi tárgyi hatálya alól, és a fogydigszolgIe tárgyi hatálya [3. cikk (3) bek.] alá tartozónak tekinti az olyan adathordozó testi tárgyat (például CD-t, DVD-t, USB-kulcsot, memóriakártyát), amely kizárólag digitális tartalom hordozására szolgál.[33] Ez a megoldás az iker-irányelvek legproblematikusabb rendelkezése, amely teljesen figyelmen kívül hagyja a klasszikus jogi fogalomképzési (például a szerződéstipizálási) elveket;[34] hátterében az a megfontolás húzódik meg, hogy ezeknél a dolgoknál a szerződés valódi tárgya egyedül a digitális tartalom.[35]
A fogyavIe 3. cikkének (2) bekezdése szerint [az 1999/44/EK irányelv 1. cikk (4) bekezdésével egyezően] az irányelv tárgyi hatálya kiterjed a még nem létező, hanem - adott esetben a fogyasztó rendelése szerint - előállítandó (gyártandó) árukra is. Olyan esetben azonban, amikor az áru összeállításának (összeszerelésének) mozzanata túlnyomó, a tagállami szabályozás a szerződést - a vegyes szerződéseknél érvényesíthető abszorpciós elv alapján - vállalkozási szerződésnek minősítheti, és kiveheti a fogyavIe hatálya alól.[36] Hasonlóképpen kiveheti a tagállami szabályozás az irányelv tárgyi hatálya alól a nyilvános árverésen értékesített használt dolgok és élő állatok adásvételét.[37] A Ptk. - meggyőző indokokkal - megszüntette a korábbi speciális állatszavatossági határidőt, és arra a fogyavIe átültetése kapcsán sincs szükség.[38] Jogpolitikai döntés kérdése, hogy a Ptk. külön szabályokat állítson-e fel a nyilvános árverésen értékesített használt dolgok hibás teljesítésére. Mivel ilyen igény a Ptk. eddigi gyakorlatában nem merült fel, nem teszünk erre javaslatot.
2. A fogydigszolgIe tárgyi hatálya - eltérő rendelkezés hiányában - kiterjed minden olyan szerződésre, amelyben vállalkozás fogyasztónak digitális tartalmat szolgáltat vagy digitális szolgáltatást nyújt, vagy erre kötelezettséget vállal, és a fogyasztó ezért viszontszolgáltatást teljesít, vagy erre kötelezettséget vállal.
A felek eltérő megállapodásának hiányában a vállalkozásnak a szerződéskötést követően késedelem nélkül szolgáltatnia kell a fogyasztó számára a digitális tartalmat vagy nyújtania kell a digitális szolgáltatást. A vállalkozás e kötelezettségét akkor teljesíti, ha
- a digitális tartalmat vagy az ahhoz való hozzáférés biztosítására vagy annak letöltésére alkalmas bármely eszközt a fogyasztó rendelkezésére bocsátotta, vagy a digitális tartalmat a fogyasztó által e célból meghatározott fizikai vagy virtuális berendezésre telepítette;
- a digitális szolgáltatást hozzáférhetővé tette a fogyasztó vagy az általa e célból meghatározott fizikai vagy virtuális eszköz számára.[39]
- 68/69 -
A vállalkozás kötelezettsége szempontjából digitális tartalomnak minősül a digitális formában előállított és szolgáltatott adat. Digitális szolgáltatásnak pedig az olyan szolgáltatás számít, amely lehetővé teszi a fogyasztó számára, hogy digitális adatokat hozzon létre, kezeljen, tároljon, vagy azokhoz hozzáférjen, vagy olyan szolgáltatás, amely lehetővé teszi a fogyasztó és a szolgáltatás más igénybe vevői által feltöltött vagy létrehozott digitális adatok megosztását, illetve az azokkal való egyéb interakciót. A (19) preambulumbekezdés példaszerű felsorolása szerint a fogydigszolgIe tárgyi hatálya kiterjed a számítógépes programokra, alkalmazásokra, videofájlokra, audiofájlokra, zenefájlokra, digitális játékokra, e-könyvekre és egyéb e-kiadványokra. Kiterjed továbbá az adatok digitális formában való létrehozását, kezelését, elérését vagy tárolását lehetővé tevő digitális szolgáltatásokra, például az olyan szolgáltatásként nyújtott szoftverekre, mint a video- és audiomegosztás és egyéb tárhelyszolgáltatás, szövegszerkesztés és játékok felhőalapú szolgáltatás keretében, valamint a közösségi média. Miután digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás sokféleképpen szolgáltatható, illetve nyújtható, többek között továbbítható fizikai adathordozón, letölthető a fogyasztók saját eszközeire, streamelhető - lehetővé téve a digitális tartalom tárolására szolgáló létesítményekhez vagy a közösségi média használatához való hozzáférést - az irányelv a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás továbbításának vagy hozzáférhetővé tételének módjától függetlenül alkalmazandó. Az irányelv szabályait kell alkalmazni akkor is, ha a digitális tartalmat vagy a digitális szolgáltatást a fogyasztó specifikációja szerint fejlesztették ki.[40] Az irányelv nem alkalmazandó azonban az internet-hozzáférési szolgáltatásokra.
Amint a fogyavIe tárgyi hatálya alól kizárt területek kapcsán említettük, a fogydigszolgIe a saját tárgyi hatályának körébe vonja a testi tárgyon, fizikai adathordozón (például DVD-n, CD-n, USB-kulcson és memóriakártyán) szolgáltatott digitális tartalmakat, ideértve magát a fizikai adathordozót (vagyis a dolgot magát) is, ha az kizárólag a digitális tartalom hordozójának a szerepét tölti be.[41]
A fogydigszolgIe az előzőekben összefoglalt tárgyi hatálya alól a kivételek bőséges katalógusát állítja fel, hogy azután a kivételek alól a főszabályhoz visszavezető alkivételeket állapítson meg,[42] illetve más uniós szabályokat,[43] az alkalmazandó nemzeti jogot,[44] vagy mindkettőt[45] felhívó szabályokat állítson fel. Egyedül a 3. cikk (5) bekezdésében nem kevesebb, mint nyolc kivételt sorol fel az irányelv.[46] Ez a jogszabályalkotási módszer csak részben magyarázható a szabályozott életviszonyok újdonságával, nem kis mértékben inkább a jogalkotási folyamat során kötött kompromisszumokra és az uniós kodifikálás általános jogászi gyengeségére vezethető vissza. Ez a metódus rendkívül megnehezíti az irányelvnek egy többé-kevésbé koherens jogrendszerbe, még inkább egy kódexet középpontba állító magánjogba történő átültetését és a szabályok alkalmazását egyaránt.[47]
A fogyasztó ellentételezésként vagy pénzt fizet (adott esetben digitális ellenérték, például elektronikus utalvány vagy elektronikus kupon formájában),[48] vagy a vállalkozás rendelkezésére bocsát személyes adatokat,[49] illetve erre kötelezettséget vállal. Ezen a ponton a fogydigszolgIe alkotóinak egy nagyon kritikus elvi problémával kellett szembenézniük. A személyes adatok - mint alapjogok által védett adatok - nem tekinthetők árunak.[50] Az irányelv kerüli is az "ellenszolgáltatás" kifejezést, de gyakorlatilag mégis úgy tekinti a személyes adatnak a vállalkozás rendelkezésére bocsátását, mint egyfajta viszontszolgáltatást. Erre azért van szükség, hogy a fogyasztó csak a visszterhes szerződésekhez kapcsolódó kellékszavatossági jogok védelmét élvezhesse. Indirekt módon ezt a fikciós alapállást bizonyítja az is, hogy e körben az irányelv egy kivételes szabályt is megfogalmaz. E szerint nem minősül ellentételezésnek a fogyasztó által szolgáltatott személyes adat, ha azt a vállalkozás kizárólag a digitális tartalom szolgáltatásának vagy a digitális szolgáltatás nyújtásának az irányelvvel összhangban történő biztosítása céljából, vagy kizárólag a célból kezeli, hogy megfeleljen a rá vonatkozó jogszabályi követelményeknek.[51] (A probléma és fikciós megoldása mutatis mutandis óhatatlanul a munkaerő árujellegéről folytatott egykori szocialista közgazdasági vitákra emlékeztet.)
A fogydigszolgIe általános értékelése keretében fel kell tenni végül azt a kérdést, hogy miként tipizálhatók az ebben az irányelvben szabályozott szerződéses jogviszonyok. E kérdés megválaszolásánál külön kezelhető a kizárólag digitális tartalmat hordozó testi tárgyak (CD,
- 69/70 -
DVD stb.) értékesítése a fogyasztónak,[52] mert ezeket a jogviszonyokat aligha lehet másnak, mint "klasszikus" adásvételnek minősíteni. (Ismét megállapíthatjuk: kár volt ezeket a szerződéseket kivenni a fogyavIe tárgyi hatálya alól.) A fogydigszolgIe tulajdonképpeni központi tárgyi hatálya alá tartozó jogviszonyok, amelyekben vállalkozás viszontszolgáltatás fejében fogyasztónak digitális tartalmat szolgáltat vagy digitális szolgáltatást nyújt, vagy erre kötelezettséget vállal, a hagyományos szerződéstipizálás elvei szerint leginkább vállalkozási szerződésnek, esetenként bérleti szerződésnek, gyakran vegyes szerződésnek tekinthetők. Magának az irányelv szabályainak alkalmazásánál természetesen nincs szükség a típus szerinti minősítésére, hiszen ezek a szabályok a típustól függetlenül alkalmazandók. A szerződéstipizálás akkor válik relevánssá, amikor a jogviszonyt - a fogydigszolgIe szabályozási körén kívüli problémák megoldásánál - az irányadó nemzeti jog szerint kell elbírálni. Itt emlékeztetünk arra, hogy az alkalmazandó (a nemzetközi kollíziós jog által kijelölt) nemzeti anyagi jog szabályai vonatkoznak különösen a szerződés létrejöttére, érvényességére és érvénytelenségére, joghatásaira, megszűnésére, továbbá a kártérítési felelősségre.[53]
1. Elsőként ki kell emelni a hiba fogalmának időbeli kiterjesztését digitális elemek szolgáltatása, illetve ilyen elemet tartalmazó áruk esetében. A szolgáltatás jellege miatt érthetően, a fogydigszolgIe differenciáltan határozza meg a digitális tartalom, illetve a digitális szolgáltatás szerződésszerűségének időtartamát.[54]
A fogyavIe főszabálya szerint az eladó a digitális elemeket tartalmazó áruk esetében is kizárólag a teljesítés időpontjában fennálló hibákért köteles helytállni. Az irányelv kiterjeszti azonban a hiba fogalmát és a helytállás időtartamát oly módon, hogy az eladónak biztosítania kell, hogy a fogyasztó értesítést kapjon az olyan - például biztonsági - frissítésekről, amelyek az említett áruk szerződésszerűségének fenntartásához szükségesek, és meg is kell kapnia ezeket a frissítéseket meghatározott időszakon keresztül. Ha az adásvételi szerződés a digitális tartalom, vagy a digitális szolgáltatás egyszeri szolgáltatásáról rendelkezik, ez az időtartam a fogyasztó által észszerűen elvárható időszak, az áru és a digitális elemek típusa és célja alapján, valamint figyelembe véve a körülményeket és a szerződés jellegét. Ha pedig az adásvételi szerződés a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás folyamatos szolgáltatásáról rendelkezik, ez az időtartam minimum két év, illetve a folyamatos szolgáltatásra vállalt hosszabb időtartam.[55] Ezekben az esetekben vegyes szerződés jön létre: az adásvételi alapszerződésbe praestare elem, illetve - mintegy tartozékra vonatkozó - kiegészítő teljesítésre vállalt kötelezettség vegyül. Ha a vállalkozás nem teljesíti e kötelezettségeit, hibásan teljesít, és a fogyasztó kellékszavatossági igénye - a Ptk. 6:163. § (2) bekezdése szerint - az adott szolgáltatás teljesítési időpontjától számított két éven belül évül el. A szerződésszerűség időbeli kiterjesztése a Ptk.-ban sem ismeretlen. A 6:178. § (1) bekezdése a használati kötelmeknél hasonlóképpen terjeszti ki a kötelezett kellékszavatossági helytállási kötelezettségét a szerződés teljes tartamára.
2. A teljesítés szerződésszerűségét az irányelvek szubjektív és objektív kritériumok konjunktív feltételként támasztásával határozzák meg. Ez a megoldás a Ptk.-ban is ismert. Csakhogy, míg ezt a Ptk. 6:157. § (1) bekezdése egyetlen mondatban fejezi ki,[56] addig az irányelvek ugyanezt rendelkezések sorában írják körül.
A fogyavIe példálózó felsorolásban rögzíti a szubjektív kritériumokat, megállapítva, hogy áru akkor felel meg az adásvételi szerződésnek, ha - különösen -
- megfelel az adásvételi szerződésben foglalt leírásnak, [a szolgáltatás] az adásvételi szerződésben előírt típusú, mennyiségű és minőségű, valamint rendelkezik az adásvételi szerződésben előírt funkcionalitással, kompatibilitással, interoperabilitással és egyéb, az adásvételi szerződés szerinti jellemzőkkel;
- alkalmas a fogyasztó által meghatározott bármely adott célra, amelyet a fogyasztó legkésőbb az adásvételi szerződés megkötésekor a vállalkozás tudomására hozott, és amelyet az elfogadott;
- az adásvételi szerződésben előírt minden tartozékkal és utasítással - többek között az üzembe helyezésre vonatkozó utasításokkal - együtt szállítják; és
- ahhoz az adásvételi szerződésben meghatározott frissítéseket szolgáltatják.[57]
Hasonlóképpen határozza meg a szerződésszerűség szubjektív kritériumait a fogydigszolgIe is.[58]
A Ptk. az 1999/44/EK irányelv beépítése miatt már maga is részletező módon írja körül a szolgáltatás szerződésszerűségi kritériumait a 6:123-6:124. §-okban. Ezek a szabályok a fogyavIe követelményeit is kielégítik.
Ha lehet, még részletezőbb a szerződésszerűség körülírása az objektív kritériumok tekintetében.[59] E vonatkozásban az iker-irányelvek szigorítanak: csak abban az esetben nem állapítható meg hibás teljesítés, ha a szerződés megkötésekor a fogyasztó külön tájékoztatást kapott arról, hogy az áru valamely konkrét tulajdonsága eltér a szer-
- 70/71 -
ződésszerűségre vonatkozó objektív követelményektől, és a fogyasztó az adásvételi szerződés megkötésekor ezt az eltérést külön, kifejezetten elfogadta.[60] Mindkét irányelv tartalmazza az ún. IKEA-klauzulát, amely a hibás teljesítés fogalmát kiterjeszti az áru szakszerűtlen üzembe helyezéséből fakadó hibás teljesítésre.[61] Új szabály az iker-irányelvekben a harmadik személyek jogaira vonatkozó előírás. E szerint, ha harmadik személy bármely jogának - különösen szellemi tulajdonhoz fűződő jogának - megsértéséből eredő korlátozás megakadályozza vagy korlátozza a szolgáltatás szerződésszerű használatát, a tagállamok biztosítják, hogy a fogyasztó jogosult legyen a hibás teljesítésből fakadó, az irányelvben biztosított jogorvoslati lehetőségekre, kivéve, ha a nemzeti jog az említett jogsértés esetén a szerződés semmisségéről vagy felbontásáról rendelkezik.[62] Ez a szabály a digitális tartalmak és digitális szolgáltatások miatt vált fontossá, mivel ezek rendszerint szellemi tulajdonnak minősülnek és e szerint védettek jogilag.[63]
3. Ki kell emelni e körben végül, hogy az irányelvek szerint nem állapítható meg hibás teljesítés abban az esetben, ha a szerződés megkötésekor a fogyasztó külön tájékoztatást kapott arról, hogy az áru valamely konkrét tulajdonsága eltér a szerződésszerűségre vonatkozó objektív követelményektől, és a fogyasztó az adásvételi szerződés megkötésekor ezt az eltérést külön, kifejezetten elfogadta.[64]
Az irányelvek létrehozásába fektetett energia láttán és a szabályozás terjedelme[65] alapján meglepő, hogy a legfontosabb célkitűzés: a szerződésszerű teljesítés hibájának kiküszöbölése, illetve kompenzálása és szankcionálása terén az irányelvek (különösen a fogyavIe) alig hoztak újat. Kevésbé meglepő ez az eredmény, ha azt a magánjogtörténet ismeretében nézzük. A kellékszavatossági jog alapjait már a praetor által biztosított actio emptivel, még inkább az aedilis curilisek edictumaiban[66] és a iustinianusi jogban úgy lerakták,[67] hogy arra a modern magánjogok nyugodtan építkezhettek. Mindezek eredményeként az 1999/44/EK irányelv átültetésénél az 1959-es Ptk. szabályain alig kellett változtatni.[68]
A kellékszavatossági jogok alapstruktúrája mindkét irányelvben azonos és megegyezik a Ptk. kellékszavatossági rendjével is.[69] E szerint elsősorban a szerződésszerű állapotot kell megvalósítani, vagyis a vállalkozásnak ki kell javítania, vagy ki kell cserélnie az árut (az adásvétel tárgyát), illetve szerződésszerűvé kell tennie a digitális tartalmat vagy a digitális szolgáltatást. Másodsorban követelheti a fogyasztó az ellenérték arányos csökkentését vagy a szerződés megszüntetését. A részletszabályokat elsősorban a fogyavIe-ben tekintjük át, mivel azokkal kapcsolatban könnyen ellenőrizhető a kompatibilitás a Ptk.-ban.
1. A fogyavIe szerint a fogyasztó az áru szerződésszerűvé tétele érdekében választhat a kijavítás és a kicserélés között, kivéve, ha ez lehetetlen vagy másik jogorvoslattal összehasonlítva aránytalan költséget ró a vállalkozásra, figyelembe véve az eset összes körülményét, különösen a hiba nélküli áru által képviselt értéket, a hiba jelentőségét, valamint azt, hogy egy másik szavatossági jog a fogyasztónak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül végrehajtható-e.[70] Érdemben így rendelkezik a Ptk. 6:159. § (2) bekezdés a) pontja is.[71] Az irányelv új szabálya szerint a vállalkozás megtagadhatja az áru szerződésszerűvé tételét, ha a kijavítás, illetve a kicserélés lehetetlen, vagy aránytalan költséget jelentene számára, figyelembe véve az eset összes körülményét, különösen a hiba nélküli áru által képviselt értéket és a hiba jelentőségét.[72] A contrario értelmezéssel következik ez a Ptk. 6:159. § (2) bekezdés a) pontjából is: a vállalkozás nyilvánvalóan visszautasíthatja az olyan igényt, amelyre a törvény nem jogosítja fel a fogyasztót. A vállalkozás a kijavítást vagy kicserélést térítésmentesen köteles végrehajtani,[73] ugyanúgy, mint ahogy a Ptk. 6:166. § (1) bekezdéséből is ez következik. Vélemé-
- 71/72 -
nyünk szerint a kijavítás, illetve a kicserélés fogalmából és a Ptk. térítésmentes kijavítást, illetve kicserélést előíró szabályából minden további nélkül levezethető az az új irányelvi szabály is, amelyet a kazuisztika bűvöletében élő európai jogalkotó a kijavítás vagy kicserélés során végrehajtott alkatrész-eltávolítás és üzembe helyezés tekintetében szükségesnek látott külön kimondani.[74] Az áru kijavítását vagy kicserélését észszerű határidőn belül és úgy kell megvalósítani, hogy az ne okozzon a fogyasztónak jelentős kényelmetlenséget, figyelembe véve az áru jellegét és azt, hogy a fogyasztó milyen célból vásárolta meg az adott árut.[75] Ezekkel az előírásokkal is egyeznek a Ptk. szabályai [6:159. § (4) bekezdés]. Az irányelv kifejezetten előírja, hogy a fogyasztó nem köteles fizetni a kicserélt árunak a cserét megelőző időszakban történő szokásos használatáért.[76] Ugyanez következik a Ptk. 6:167. § (2) bekezdésében foglalt szabályból is.
A fogyasztó a vételár arányos csökkentését követelheti vagy elállhat a szerződéstől, ha
- a vállalkozás nem vagy nem előírásszerűen javította ki, illetve cserélte ki az árut, vagy
- megtagadta az áru megfelelő kijavítását vagy kicserélését, vagy
- a kijavítás vagy kicserélés után ismét hiba merült fel, vagy
- a hiba olyan súlyos, hogy az azonnali árleszállítást vagy elállást indokol, vagy pedig
- a vállalkozás (az eladó) közléséből vagy a körülményekből egyértelmű, hogy az áru szerződésszerűvé tétele észszerű határidőn belül, illetve a fogyasztónak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül nem valósítható meg.[77] Lényegét tekintve így rendelkezik a Ptk. 6:159. § (2) bekezdés b) pontja is. Külön ki kell azonban mondani, hogy a fogyavIe-ben nem említett lehetőség a hiba kijavításra vagy kijavíttatásra a fogyasztót nem illeti meg.[78]
A fogyasztó jelentéktelen hiba miatt nem állhat el a szerződéstől.[79] Ugyanígy rendelkezik a Ptk. is [6:159. § (3) bekezdés]. A fogyavIe a hiba jelentéktelenségének bizonyítására a vállalkozást kötelezi;[80] ezt a Ptk. 159. § (3) bekezdésében át kell venni. Az irányelv elállási jogot ad a fogyasztónak olyan esetben is, ha a hibás teljesítés csak az áru egy részét érinti, ha a fogyasztótól nem várható el észszerűen a részlegesen hibátlan teljesítés elfogadása.[81] Ez a szabály beiktatandó a Ptk.-ba, mert a részleges szerződésszegésre vonatkozó rendelkezésből (6:149. §) nem ez következne.
2. A fogydigszolgIe-ben a jogkövetkezmények feltételrendszere és azok sorrendje - a szolgáltatás sajátossága által szükségszerűen indokolt eltérések mellett - lényegében ugyanaz, mint az áruk adásvételénél.[82] A fő eltérés az, hogy ez az irányelv nem választja szét a kijavítást és a kicserélést, hanem egységesen a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás szerződésszerűvé tételének követelésére vonatkozó jogot adja a fogyasztónak: "Hibás teljesítés esetén a fogyasztónak jogában áll az e cikkben meghatározott feltételek mellett a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás szerződésszerűvé tételét kérni, a vételár arányos csökkentésében részesülni, vagy megszüntetni a szerződést.".[83] E szabály első fordulata gondolatilag a Ptk. 6:177. § (1) bekezdésével rokon. A fogyasztó természetesen csak akkor jogosult a vételár arányos csökkentésére, ha a digitális tartalom szolgáltatása vagy a digitális szolgáltatás nyújtása vételár fizetése ellenében történik.[84] Ha a fogyasztó ellentételezésként személyes adatokat bocsát a vállalkozás rendelkezésére, illetve erre vállal kötelezettséget, az árleszállítás nyilván fogalmilag kizárt.[85] A fogyasztó ugyanakkor ilyen esetben jelentéktelen teljesítési hiba miatt is jogosult megszüntetni a szerződést, ha a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás szerződésszerűvé tétele nem történt meg, hiszen a vételár arányos csökkentésének lehetősége híján a fogyasztónak csak ez a jogsegély "marad".[86]
1. Mindkét irányelv szerint (amint már az 1999/44/EK irányelvben is) a vállalkozás kellékszavatossági helytállási kötelezettsége a teljesítéstől számított két éven belül felismerhető hibákért áll fenn.[87] Ha a szerződés digitális elemeket tartalmazó árura vonatkozik és a digitális tartalmat a szerződés előírása szerint - adott esetben frissítés formájában[88] - két évnél hosszabb időtartamon keresztül folyamatosan kell szolgáltatni, a vállalkozásnak helyt kell állnia a digitális tartalommal vagy digitális szol-
- 72/73 -
gáltatással kapcsolatos azon hibákért, amelyek a megállapított időtartamon belül következtek be.[89] Ezek a határidők megegyeznek a Ptk.-ban meghatározottal [6:163. § (2) bekezdés 1. mondat], éspedig - az elévülési jellegre és az abból fakadó nyugvási lehetőségre tekintettel - digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás esetében is megfelelőek. Használt áruk esetében a fogyavIe szerint (amint már az 1999/44/EK irányelvben is) az igényérvényesítési határidő rövidebb is lehet, de minimum egy évet (elévülési határidő esetében is) használt dolgok esetében is biztosítani kell a fogyasztó számára.[90] A Ptk. is így rendelkezik [6:163. § (2) bekezdés 2. mondat]. Az irányelvekben meghatározott határidők jogvesztő jellegűek, de a tagállamok jogosultak arra, hogy a kellékszavatossági igényérvényesítési határidőt elévülés jellegű határidővel kombinálják, és arra is, hogy csak elévülési határidőként állapítsák meg.[91] A Ptk. szerinti elévülési jellegű határidő [6:163. § (2) bekezdés] tehát irányelvkonform.
A fogyavIe maga nem állapít meg értesítési kötelezettséget a felmerült hibáról a fogyasztó terhére. Lehetővé teszi viszont a tagállami jogalkotás számára annak előírását, hogy a fogyasztói jogok érvényesítése érdekében a fogyasztónak legkésőbb a hibás teljesítés észlelésének időpontjától számított két hónapon belül tájékoztatnia kell a vállalkozást a teljesítés hibájáról.[92] A Ptk. tartalmaz ilyen rendelkezést [6:162. § (2) bekezdés], amelyet így fenn lehet tartani.
2. A bizonyítási teher körében a fogyavIe (és a fogydigszolgIe is) az eddigi (az 1999/44/EK irányelvben meghatározott) hat hónapról egy évre meghosszabbítja azt az időtartamot, amelyen belül felismerhetővé vált hibáról vélelmezni kell, hogy már a teljesítés időpontjában megvolt, kivéve, ha a vállalkozás ennek ellenkezőjét bizonyítja, vagy ha ez a vélelem összeegyeztethetetlen az áru természetével vagy a hiba jellegével.[93] A Ptk. 6:158. §-ában foglalt rendelkezést ezzel a módosítással összhangba kell hozni. A fogyavIe a vállalkozásra hárítja a bizonyítási terhet a tekintetben is, hogy a digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás a vállalt időtartam alatt szerződésszerű volt-e, ha az adásvételi szerződés egy meghatározott időszakon keresztüli folyamatos szolgáltatásáról rendelkezik.[94] Ezt a szabályt is át kell emelni a Ptk.-ba. A fogy-digszolgIe még további szabályokat állapít meg a felek közötti bizonyítási teher megosztásával kapcsolatban.[95] A hiba jelentéktelenségének bizonyításával kapcsolatos bizonyítási teher irányelvi szabályozását fentebb már említettük.[96]
3. A fogyavIe a vállalkozás számára visszkereseti igényt biztosít az értékesítési lánc korábbi szakaszában szereplő más személlyel szemben, ha a hibás teljesítés az illető személy cselekménye vagy mulasztása miatt következett be, ideértve a digitális elemeket tartalmazó árukhoz a frissítések biztosítását.[97] A visszkereseti igény részletszabályait a tagállamoknak kell meghatározniuk. A Ptk. biztosítja a visszkereset lehetőségét, éspedig - a helyzettől függően - vagy kontraktuális, vagy deliktuális alapon. Ha a harmadik személy közreműködőnek minősül, a visszkereseti igényt a Ptk. 6:148. § (3) bekezdése alapozza meg. Közreműködőnek tekinthető a Ptk. 6:129. §-a alapján az a személy, akit/amelyet a vállalkozás - akár a fogyasztóval kötött szerződés létrejöttét megelőzően - közvetlen szerződéses jogviszony keretében vesz igénybe.[98] Ha pedig a vállalkozás a szolgáltatásban teljesítményével résztvevő személlyel nincs szerződéses jogviszonyban, a visszkeresetet a szerződésen kívüli kártérítési felelősség szabályaira lehet alapítani.
4. A fogyavIe "kereskedelmi jótállás" elnevezés alatt a gyártó számára is jótállási kötelezettségvállalást biztosít, amelynek időtartama alatt a gyártó közvetlenül a fogyasztónak felel és - a kellékszavatossági szabályok szerint - kijavítási vagy kicserélési kötelezettség terheli. (Nem szabályoz ilyen lehetőséget a fogydigszolgIe.) A jótállás tartalmát maga a szerződés és a kapcsolódó reklám, ezeken túl a tagállami jog, vagyis a magyar jogban a Ptk. 6:171-6:172. §-ai határozzák meg.[99] A kereskedelmi jótállás vállalása a vállalkozást terhelő kellékszavatossági kötelezettséget nem érinti, vagyis a fogyasztó vevő választhat, hogy a gyártótól vagy az eladótól (a vállalkozástól) kér jogorvoslatot az áru hibájáért.[100] A Ptk. 6:171. § (2) bekezdése hasonló módon mondja ki, hogy a jótállás a jogosultnak jogszabályból eredő jogait nem érinti.[101]
A summázó értékelésnél mindenekelőtt arra kell emlékeztetnünk, hogy az iker-irányelvekben testet öltő jogalkotási folyamatot két látványos kudarc előzte meg. Tagállami ellenállás miatt a fogyasztók jogairól szóló 2011/83/EU irányelvből ki kellett hagyni a kellékszavatossági szabályokat, így az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ezt a "forradalmi" reform-hullámot még
- 73/74 -
túlélte. Ezt követően egy még nagyobb igényű kísérlet végződött fiaskóval: a "Közös Európai Adásvételi Jog" (CESL) szabályozására vonatkozó 2011-es rendelet-javaslatot 2015-ben hat tagállam (Ausztria, Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Hollandia, Németország) alaposan és részletesen indokolt közös ellenzésére hivatalosan vissza kellett vonni. Ezek után nyilvánvalóan minden résztvevő sikert akart. Nagy kérdés: érdemben vajon ezt lehet-e megállapítani?
Kritikai észrevételeink előtt elismeréssel állapítjuk meg, hogy a fogydigszolgIe az első kísérlet a digitális tartalmak és digitális szolgáltatások hibás teljesítésének jogi szabályozására, és több kérdésben meggyőző újítást tartalmaz.
Az irányelvek alapos tanulmányozása után a tanult jogászban mégis felmerülnek a következő kérdések. Valóban annyira nehezen megfogható a technológia fejlődésében tagadhatatlanul minőségileg új korszakot jelentő digitális világ a hagyományos magánjogi szabályozás számára, mint ahogy azt az iker-irányelvek mutatják? Az évezredes gyökerű és évszázadok óta folyamatosan csiszolódó magánjogi dogmatika páratlanul gazdag tárháza ennyire elégtelen lehetőségeket biztosít a "szép új világ" jogi befogadására, mint ahogy azt az iker-irányelvek mutatják? Netán az irányelvek megalkotási folyamatának tökéletlensége, a befektetett jogászi tudás hiányossága és a szükségszerű kompromisszumok[102] miatt vált ennyire kezelhetetlenné a digitális tartalmú áruk és a digitális szolgáltatások magánjogi szabályozása? A ráfordított idő aligha volt kevés, hiszen a jogalkotási folyamat már 2015-ben az első hivatalos szövegváltozatok közzétételéhez vezetett,[103] míg maguk az irányelvek csak 2019-ben születtek meg. Kritikánk mindenekelőtt a két irányelv tárgyi hatályának oktalan kereszteződéseire, a túlzottan kazu-isztikus szabályozási módszerre, és a maximum-szabályozás alól a tagállamoknak tett elvtelen engedményekre vonatkozik.[104]
A problémák azzal kezdődnek, hogy a fogyasztóknak - legalább a lényeget illetően - meg kellene érteniük az ő védelmüket szolgáló szabályozást. Erre semmi esélyük sincs; még jogászok is éveken át fognak vitatkozni egyes normák értelme körül. Ez a helyzet - legalábbis egy nem rövid átmeneti időre - a jogbizonytalanság veszélyével járhat, és visszatarthatja a fogyasztót az igényérvényesítéstől, illetve aránytalanul megterhelheti a vállalkozást. Pontatlan, szinte laikus ugyanakkor az irányelvek terminológiája. Miként fejezhető ki a magánjog nyelvén például "a szerződés megszüntetése": elállást, felmondást, netán megtámadási jogot jelent? A minimum-harmonizációt kifejező 1999/44/EK irányelv esetében ez nem jelentett problémát, a maximum-harmonizációt jelentő iker-irányelvek átültetésénél viszont ezt is meg kell gondolni. A szabályozási cél lényegét a fogyavIe esetében feltehetően az elállás fogalma fedi le a legjobban. A fogydigszolgIe hatálya alá tartozó és vállalkozási, esetleg bérleti szerződésként tipizálható szerződések esetében viszont valószínűleg a jogviszonyt a jövőre nézve felszámoló felmondás tekinthető a megfelelő jogi eszköznek?
Ha azt nézzük, hogy miről kellene az iker-irányelveknek gondoskodniuk, még érthetetlenebb a szabályozás hihetetlen bonyolultsága. A cél "mindössze" az kellene, hogy legyen, hogy a fogyasztó digitális tartalmak és digitális szolgáltatások hibás teljesítése esetén ugyanabban a jogi védelemben részesüljön, ugyanazokkal a reparációs jogi lehetőségekkel élhessen, mint más áruk és szolgáltatások esetében. A fogyavIe esetében ezen kívül a szabályozásnak meg kellene határoznia, hogy a szerződésszerű teljesítésért ki álljon helyt a fogyasztóval szemben: a digitális tartalom előállítója, illetve a digitális szolgáltatás teljesítője, vagy pedig annak a dolognak az eladója, amelybe a digitális tartalmat "beépítik", illetve amelyhez a digitális szolgáltatás kapcsolódik. Több mint kérdéses, hogy ezeknek a jogpolitikai céloknak a megvalósításához az iker-irányelvek konfúzus, egymással sem kellőképpen összehangolt normaegyvelegére volna szükség. Azzal például, hogy az irányelvek kiveszik az adásvételi szerződés fogalmi köréből az olyan dolgokra (CD-re, DVD-re stb.) vonatkozó tulajdonátruházást, amelyek kizárólag digitális tartalom hordozására szolgálnak, diametrálisan keresztezik a jogi fogalomalkotás és a szerződéstipizálás évezredes elveit.[105] Ha az irányelvek sajátos logikáját követnénk, külön szerződéstípusokat kellene képezni az adásvétel különböző funkciókat betöltő tárgyai szerint, nem lehetne az ingatlan fogalmában egyesíteni a lakóházat és a szántóföldet, mivel azok funkciója eltérő stb.
1. Az irányelvek bemutatása alapján megállapítható, hogy a fogyavIe nem tesz szükségessé sok változtatást a hatályos jogon. Tekintettel arra, hogy a fogyasztói adásvétel szabályait az 1999/44/EK irányelv beépítésével jelenleg a Ptk. tartalmazza, kézenfekvő, hogy a módosításokat is a kódexbe ültessük át. A következőkben erre vonatkozó javaslatainkat foglaljuk össze.
- A Ptk. 6:158. §
= jelenlegi szövege "(1) bekezdés" számozást kap;
= jelenlegi szövegében "[...] a teljesítést követő hat hónapon belül [...]" mondatrész "[...] a teljesítést követő egy éven belül [...]" szövegre változik;
= a következő szövegű (2) bekezdéssel egészül ki:
"(2) Ha vállalkozás digitális elemet tartalmazó dolog fogyasztónak történt eladásánál a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás meghatározott időtartamon át való folyamatos teljesítésére kötelezi magát, a teljesítés megkezdésétől számított két éves, illetve a vállalt hosszabb időtartamon belül jelentkező hiba esetén a vállalkozásnak kell bizonyítania, hogy a digitális tartalom vagy a digitális szolgáltatás az adott időtartam alatt szerződésszerű volt."
- A Ptk. 6:159. §
= (2) bekezdésének b) pontja a következő mondatrésszel egészül ki: [...] a hibát " - a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés kivételével - " a kötelezett költségére [...].
= (4) bekezdésének számozása (3) bekezdésre, a (3) bekezdésének számozása (4) bekezdésre változik;
= új számozás szerinti (4) bekezdése a következő második mondattal egészül ki: "(4) [...] Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben a hiba jelentéktelen voltát a vállalkozásnak kell bizonyítania."
= a következő új (5) bekezdéssel egészül ki: "(5) Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben a fogyasztó akkor is elállhat a szerződéstől, ha a hibás teljesítés csak a szolgáltatás egy részét érinti, de nem várható el a részleges teljesítés elfogadása."
- A Ptk. 8:6 § f) pontjának jelenlegi szövege helyébe a következő szöveg írandó: "f) az áruk adásvételére irányuló szerződések egyes vonatkozásairól, a 2017/2394/EU rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításáról, valamint az 1999/44/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2019. május 20-i 2019/771/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek;"
2. A fogydigszolgIe új területként és részben új megközelítésben szabályozza a digitális tartalmak és digitális szolgáltatások hibás teljesítését a fogyasztói szerződésekben. Ez az irányelv - újdonsága okán is - kialakulatlan módszertana miatt egyelőre nem illeszthető be a Ptk.-ba, és nem építhető be a fogyasztóvédelmi törvény jelenlegi rendszerébe sem, mert a fogyasztó és a vállalkozás meghatározásának azonosságán[106] kívül az irányelv más logikát követ. A legcélszerűbbnek mindenképpen az látszik, hogy "a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződések részletes szabályairól" szóló 45/2014 (II. 26.) Korm. rendeletbe illesszük be a fogydigszolgIe szabályait. Ezt a kormányrendeletet a Ptké. felhatalmazása alapján[107] elsősorban a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv átültetésére alkották meg. A kormányrendelet - jogászi megvalósítását tekintve - kivételesen színvonalas jogszabály. A rendelet - általános rendelkezések és a fogyasztói szerződések közös szabályai után - a távollevők közötti és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekre vonatkozó irányelvi szabályokat integrálja a magyar jogrendszerbe; fogalomalkotásában tudatosan törekszik a Ptk.-val való kapcsolat kifejezésére, és ezzel is összefűzi a polgári jogi kódexet a mai magánjog egyik legfontosabb területével, a fogyasztói szerződések világával. Emellett - az irányelvi háttér miatt érthetően - a kormányrendelet konkrét rendelkezései és a fogydigszolgIe szabályai is számos ponton azonosak. Ez állapítható meg nemcsak a két bevezető fejezet, hanem a részletszabályokat tartalmazó III. és IV. fejezet tekintetében is. Ezért a fogydigszolgIe koherens beépítésével, a kormányrendelet ily módon történő kibővítésével egy valódi, európai uniós irányelvi hátterű fogyasztói szerződési jogi "kiskódex" alkotható, amelynek hátterét a Ptk. alkotja. ■
JEGYZETEK
[1] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/771 irányelve (2019. május 20.) az áruk adásvételére irányuló szerződések egyes vonatkozásairól, az (EU) 2017/2394 rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításáról, valamint az 1999/44/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről: HL L 136/28 (2019. 5. 22.).
[2] Az irányelv előzményeihez lásd Gsell, Beate: Europäischer Richtlinien-Entwurf für vollharmonisierte Mängelrechte beim Verbraucherkauf - Da capo bis zum Happy End? ZEuP 26 (2018) 501-506. o.; Stabentheiner, Johannes tanulmányát, in: Stabentheiner, Johannes/Wendehorst, Christiane/Zöchling-Jud, Brigitta (Hrsg.): Das neue europäische Gewährleistungsrecht. Manz, Wien 2019, 1-31. o.
[3] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/770 irányelve (2019. május 20.) a digitális tartalom szolgáltatására és digitális szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések egyes vonatkozásairól: HL L 136/1 (2019. 5. 22.).
[4] A fogyavIe Melléklete hivatalos megfelelési táblázatot ad, amely tételesen felsorolja, hogy az 1999/44/EK irányelv adott rendelkezésének a fogyavIe mely rendelkezése felel meg.
[5] Az 1999/44/EK irányelvet a Ptk. integrálta, méghozzá alapvetően a nem fogyasztói szerződésekre is alkalmazandó módon.
[6] fogyavIe (11), fogydigszolgIe (20) preambulumbekezdés.
[7] fogyavIe 21. cikk (1) bek.; fogydigszolgIe 22. cikk (1) bek.
[8] fogydigszolgIe 3. cikk (10) bek.; fogyavIe 3. cikk (6) bek.
[9] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 593/2008/EK rendelete (2008. június 17.) a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról.
[10] Az Európai Parlament és a Tanács 1215/2017/EU rendelete (2012. december 12.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról.
[11] Az irányelvek ezt kifejezetten is kiemelik: fogydigszolgIe (80), fogyavIe (65) preambulumbekezdés.
[12] Az iker-irányelvek problémáiról rendezett bécsi kollokvium előadásainak szerkesztett szövegét tették közzé Stabentheiner, Johannes/Wendehorst, Christiane/Zöchling-Jud, Brigitta (Hrsg.): Das neue europäische Gewährleistungsrecht. Manz, Wien 2019.
[13] Mindkét irányelvben a 4. cikk.
[14] fogydigszolgIe 22. cikk (2) bek.; fogyavIe 21. cikk (2) bek.
[15] Lásd: fogyavIe 3. cikk (7) bek., 10. cikk (3), (5) és (6) bek., 11. cikk (2) bek., 12. cikk, 13. cikk (6) és (7) bek., 16. cikk (3) bek., második mondat; 17. cikk (4) bek.; 18. cikk.
[16] Ugyanígy értékel Maier, Teresa, in: Stabentheiner/Wendehorst/Zöchling-Jud: i. m., 56. o.
[17] fogydigszolgIe 11. cikk (2) bek., második mondat.
[18] Lásd lent a VI. fejezetben (az összefoglaló értékelésben) is.
[19] Az irányelv személyi hatálya kiterjesztésének lehetőségét a fogyavIe (21) preambulumbekezdése is említi.
[20] Lásd Vékás Lajos: A fogyasztói adásvételről szóló EK-irányelv és átültetése a magyar polgári jogba. Magyar Jog XLVII (2000) 646-660. o.
[21] fogyavIe 24. cikk. A fogydigszolgIe 24. cikke - nyilván arra is tekintettel, hogy ennek az irányelvnek nincs szabályozási előzménye - szabályait már 2022. január 1-jétől alkalmazni rendeli, kivéve a 19. és a 20. cikkben adott szabályokat, amelyeket csak a 2022. január 1-jén vagy azt követően kötött szerződésekre kell alkalmazni.
[22] fogydigszolgIe 3. cikk (1) bek. Érthetetlen módon a fogyavIe "vállalkozás" helyett egyszerűen "eladót" említ (2. cikk 3. pont), de azt az európai fogyasztóvédelmi magánjogban hagyományosan a vállalkozásra alkalmazott módon határozza meg. A Ptk.-ban a "fogyasztó" és a "vállalkozás" fogalmára adott definíciók [8:1. § (1) bek. 3. és 4. pontok] megfelelnek az új irányelveknek is. A fogyavIe meghatározza a "gyártó" fogalmát is, amellyel a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 2. § c) pontjában adott fogalom konformnak tekinthető.
[23] fogyavIe (22) preambulumbekezdés.
[24] Lásd különösen a fogyavIe 3. cikke (4) bekezdésének a) pontját, illetve a fogydigszolgIe 3. cikkének (3) bekezdését.
[25] Tehát ingatlanokra nem. A fogyavIe [3. cikk (4) bek. b) pont] kiveszi tárgyi hatálya alól a végrehajtási eljárásban értékesített dolgokat.
[26] fogyavIe (15) preambulumbekezdés.
[27] Uo.
[28] fogyavIe 2. cikk 5 b) pont, (13) skk. preambulumbekezdések.
[29] fogyavIe 3. cikk (3) bek.; az elhatároláshoz és a határesetekhez lásd továbbá a fogyavIe (15) sk. preambulumbekezdéseit.
[30] Megjegyezzük: az EU Parlament ezeket a dolgokat a fogydigszolgle tárgyi hatálya alá akarta helyezni, és végül a Tanács döntése ölt testet az itt bemutatott, végső szabályban. Lád Kern, Cornelia, in: Stabentheiner/Wendehorst/Zöchling-Jud: i. m., 44. sk. o.
[31] Ugyanígy Kern: i. m., 35. o.
[32] Lásd ehhez példákkal Kern: i. m., 43-50. o.
[33] Lehet, hogy ezt a szabályt az EU Parlament és a Tanács közötti elvi véleményeltérést kiegyenlíteni kívánó rossz kompromisszum szülte?
[34] A szerződéstípusok kialakulásához lásd Vékás Lajos: A szerződési rendszer fejlődési csomópontjai. Akadémiai, Budapest 1977. Az iker-irányelvek itt említett problémájához lásd bővebben az alanti Összefoglaló értékelésben.
[35] V. ö. a fogyavIe (31) preambulumbekezdésével.
[36] Lásd a (17) preambulumbekezdést. Kern utal arra, hogy a bizottsági Javaslatban [COM (2017) 637 final] még a kombinációs elv érvényesítése szerepelt [1. cikk (2) bek.], vagyis az adásvételi elemekre az irányelvet, a vállalkozási elemekre az illető tagállam vállalkozási szerződési szabályait kellett volna alkalmazni. Lásd Kern: i. m., 36. o. A vegyes szerződések elbírálásával kapcsolatos főbb elméletekhez lásd Vékás Lajos: A szerződési rendszer fejlődési csomópontjai. Akadémiai, Budapest 1977, 89-92. o.
[37] fogyavIe 3. cikk (5) bek.
[38] Lásd Kemenes István magyarázatát a Ptk. 6:163. §-ához (4. pont), in: Vékás Lajos/Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. 3 Wolters Kluwer: Budapest 2020.
[39] fogydigszolgIe 5. cikk.
[40] V. ö.: fogydigszolgIe (26) preambulumbekezdés.
[41] fogydigszolgIe 3. cikk (3) bek.
[42] Lásd fogydigszolgIe 3. cikk (6) bek. első mondat.
[43] Lásd 3. cikk (7) és (8) bek., (36) preambulumbekezdés.
[44] Lásd 3. cikk (6) bek. harmadik mondat, 3. cikk (10) bek.
[45] Lásd 3. cikk (9) bek.
[46] fogydigszolgIe 3. cikk (5) bek. a)-h) pontok. Kivételeket állapítanak meg ezeken kívül a 3. cikk (4) bek, 3. cikk (6) bek. második mondat.
[47] Ugyanígy Stabentheiner/Wendehorst/Zöchling-Jud: i. m., 243-246. o.
[48] V. ö.: fogydigszolgIe (23) preambulumbekezdés.
[49] A személyes adatok fogalmát az európai jogban az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) határozza meg.
[50] Ezt hangsúlyozza a fogydigszolgIe (24) preambulumbekezdése is.
[51] A fogydigszolgIe (25) preambulumbekezdése szerint - többek között - ez az eset, ha biztonsági és azonosítási célból az alkalmazandó jogszabályok előírják a fogyasztó regisztrációját, vagy a vállalkozás csak meta-adatokat, például a fogyasztó eszközére vagy böngészési előzményeire vonatkozó adatokat gyűjt, kivéve, ha ez a nemzeti jog szerint szerződésnek tekintendő. Ugyanez a helyzet, amikor a fogyasztó anélkül, hogy szerződést kötött volna a vállalkozással, csak azért kénytelen reklámokat megtekinteni, hogy hozzáférhessen egy digitális tartalomhoz vagy egy digitális szolgáltatáshoz.
[52] fogydigszolgIe 3. cikk (3) bek.
[53] fogydigszolgIe 3. cikk (10) bek.
[54] fogydigszolgIe 8. cikk (2) bek.
[55] fogyavIe 7. cikk (3) bek.
[56] A 6:157. § (1) bek.: "A kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatás a teljesítés időpontjában nem felel meg a szerződésben vagy jogszabályban megállapított minőségi követelményeknek."
[57] fogyavIe 6. cikk. A fogydigszolgIe 8. cikke ehhez hozzáteszi, hogy az áru szakszerűtlen üzembe helyezéséből fakadó hiba - meghatározott esetekben - szintén az áru hibás teljesítésének minősül.
[58] fogydigszolgIe 7. cikk.
[59] fogyavIe 7-9. cikkek; fogydigszolgIe 8-10. cikkek.
[60] fogyavIe 7. cikk (5) bek.; fogydigszolgIe 8. cikk (5) bek.
[61] fogyavIe 8. cikk; mutatis mutandis fogydigszolgIe 9. cikk, 52. preambulumbekezdés.
[62] fogyavIe 9. cikk; fogydigszolgIe 10. cikk.
[63] Lásd Maier: i. m., 53. o.
[64] fogyavIe 7. cikk (5) bek.; fogydigszolgIe 8. cikk (5) bek.
[65] A két irányelv az EU hivatalos lapjában magyar nyelven kerek 50 oldalt tesz ki.
[66] actio redhibitoria, actio quanti minoris.
[67] Lásd Földi András/Hamza Gábor: A római jog története és institúciói.21 OKFI: Budapest 2016, 521-523. o.
[68] Lásd Vékás Lajos: A fogyasztói adásvételről szóló EK-irányelv és átültetése a magyar polgári jogba. Magyar Jog XLVII (2000) 646-660. o.
[69] fogyavIe 13. cikk; fogydigszolgIe 14. cikk; Ptk. 6:159.§.
[70] fogyavIe 13. cikk (2) bek.
[71] Ez a Ptk.-szabály szövegszerűen finomítható: "6:159. § (2) Kellékszavatossági igénye alapján a jogosult választása szerint
a) kijavítást vagy kicserélést igényelhet, kivéve, ha a választott kellékszavatossági jog teljesítése lehetetlen, vagy ha az a kötelezettnek - másik kellékszavatossági igény teljesítésével összehasonlítva - aránytalan többletköltséget eredményezne, figyelembe véve a szolgáltatás hibátlan állapotban képviselt értékét, a szerződésszegés súlyát és azt, hogy egy másik kellékszavatossági jog a jogosultnak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül teljesíthető-e; vagy"
[72] fogyavIe 13. cikk (3) bek. Ez az új szabály válasz akar lenni arra a vitára, amelyet az 1999/44/EK irányelv gyakorlata vetett fel. Kérdésként merült fel, hogy a kijavítást és kicserélést rendező szabály alkalmazása adott esetben azzal a következménnyel is járhat-e, hogy a kötelezett sem kijavításra, sem kicserélésre nem kötelezhető, mert például az egyik lehetetlen, a másik aránytalanul költséges? Az Európai Bíróság nemlegesen foglalt állást: 2011. 6. 16. C-65/09, C-87/09, Weber/Putz, a jogirodalom kritikusan kommentálta ezt a döntést. Lásd Maier, Teresa: i. m., 55. o. Kérdés azonban: egy esetleg téves ítélet csak jogalkotói válasszal korrigálható?
[73] fogyavIe 14. cikk (1) bek. a) pont, 14. cikk (2) és (3) bek., 16. cikk (3) bek. a) pont.
[74] fogyavIe 14. cikk (3) bek.: Ha a javítás vagy a csere olyan áru eltávolítását teszi szükségessé, amelyet az áru jellegének és céljának megfelelően helyeztek üzembe a hiba felismerhetővé válása előtt, vagy abban az esetben, ha az ilyen árut ki kell cserélni, akkor a javításra vagy cserére vonatkozó kötelezettség magában foglalja a nem megfelelő áru eltávolítását és a csereként szállított vagy kijavított áru üzembe helyezését, vagy ezen eltávolítás vagy üzembe helyezés költségeinek viselését. Ez a szabály is a C-65/09, C-87/09, Weber/Putz ítélet okozta bizonytalanságra vezethető vissza. Lásd Maier, Teresa: i. m., 55. o.
[75] fogyavIe 14. cikk (1) bek. b) és c) pont.
[76] fogyavIe 14. cikk (4) bek.
[77] fogyavIe 13. cikk (4) bek.
[78] Szövegszerűen egyebekben ez a Ptk.-szabály is finomítható.
[79] fogyavIe 13. cikk (5) bek.
[80] fogyavIe 13. cikk (5) bek.
[81] fogyavIe 16. cikk (2) bek.
[82] fogydigszolgIe 14-18. cikkek.
[83] fogydigszolgIe 14. cikk (1) bek.
[84] fogydigszolgIe 14. cikk (4) bek.
[85] Lásd fent a II. 2. pontnál.
[86] A contrario következtetés a fogydigszolgIe 14. cikk (6) bekezdéséből. A fogydigszolgIe részletes szabályokat állít fel a felek közötti vagyoni egyensúly helyreállítására a szerződés megszüntetése esetére: 16-18. cikkek.
[87] fogyavIe 10. cikk (1) bek.; fogydigszolgIe 11. cikk (2) bek.
[88] fogyavIe 7. cikk (3) bek.
[89] fogyavIe 10. cikk (2) bek.; fogydigszolgIe 11. cikk (3) bek.
[90] fogyavIe 10. cikk (6) bek.
[91] fogyavIe 10. cikk (4) és (5) bek.; fogydigszolgIe 11. cikk (2) és (3) bek.
[92] fogyavIe 12. cikk.
[93] fogyavIe 11. cikk (1) bek.; fogydigszolgIe 12. cikk (2) bek. A fogyavIe szerint áru adásvételénél a tagállamok kétéves határidőt is fenntarthatnak vagy bevezethetnek: fogyavIe 11. cikk (2) bek.
[94] fogyavIe 11. cikk (3) bek.
[95] fogydigszolgIe 12. cikk.
[96] IV.1. pont.
[97] fogyavIe 18. cikk.
[98] Lásd Kemenes István magyarázatát a Ptk. 6:129. §-ához, in: Vékás Lajos/Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz.3 Wolters Kluwer: Budapest 2020.
[99] fogyavIe 17. cikk (1) és (4) bek.
[100] fogyavIe 17. cikk (2) bek. a) pont.
[101] Lásd ehhez Kemenes István magyarázatát a Ptk. 6:171-6:172. §-ához, in: Vékás Lajos/Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz.3 Wolters Kluwer: Budapest 2020. A kötelező jótállásról legújabban a 270/2020 (VI. 12.) Korm. r. is rendelkezik.
[102] A szépszámú kompromisszum közül a hiba teljesítéskori meglétére vonatkozó kétéves vélelmi idő fenntarthatósága körüli éles vitákat lezáró engedményt [fogyavIe 11. cikk (2) bek.] emeli ki Maier: i. m., 57. o. Egyenesen tagállami nyomásra is bekerültek szabályok a fogyavIe -be: az angol jog ("right to reject") , illetve a francia jog ("vices caché") számára nyit kiskaput a 3. cikk (7) bekezdése, megtörve a maximum-szabályozást. Lásd Maier: i. m., 55. o.
[103] COM(2015) 634 final és COM(2015) 635 final.
[104] Lásd fentebb.
[105] Lásd fentebb.
[106] Ptk. 8:1. § (1) bek. 3. és 4. pont, 1997. évi CLV. törvény 2. § a) és b) pont, illetve fogydigszolgIe 2. cikk 5. és 6. pont.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző akadémikus, professzor emeritus, ELTE ÁJK
Visszaugrás
