Az új Polgári Törvénykönyv egyik kiemelt fontosságú szerződési jogintézménye a szerződésszegés. E jogintézmény súlyponti jelentőségű kérdései: a szerződésszegés általános szabályai, a közreműködőért való felelősség egyes új vonásai, a szerződésszegés nevesített esetei, valamint a szerződés hibás teljesítése. Az új Ptk-ban megújult a kellékszavatosság, a szavatossági határidő rendszere, a jótállás, valamint nemzetközi tekintetben is újszerű a termékszavatosság jogintézménye. Foglalkozik a tanulmány a hibás teljesítéssel okozott kár megtérítésével, egyes jogszavatossági kérdésekkel, és kitér a szerződésszegés más eseteire is, így a teljesítés lehetetlenné válására.
1. A szerződésszegés a teljesítési létszakhoz kapcsolódó jogintézmény, amely a szerződés teljesítésének valamilyen rendellenességét, fogyatékosságát jelenti. A kodifikáció során is kiinduló tételként szerepelt, hogy a szerződési jog alapvető elve a pacta sunt servanda, mely a szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítését követeli meg a felektől azzal a tartalommal, ahogyan a szerződéskötéskor megállapodtak. Az érvényesen létrejött megállapodás a felek egymás közti viszonyában olyan, mintha jogszabály lenne. Kifejezésre jut ezáltal a szerződés, mint jogintézmény értelme és célja: a felek azért kötnek szerződést, hogy a szükségleteik kölcsönös kielégítésére alkalmas javakhoz, a szolgáltatásokhoz a jog által garantáltan hozzájussanak. A javak beszerzése ugyanis elvileg naturális árucsere keretében, szerződés nélkül is végbemehet. A szerződés garanciális többletértéke azonban éppen abban áll, hogy a felek megállapodása jogi kötelezettséget létesít (a szerződés kötelez), a szerződést a tartalma szerint teljesíteni kell, és a nem-, vagy nem-szerződésszerű teljesítés esetén kényszereszközök, jogkövetkezmények alkalmazhatók, amelyek vagy a teljesítés kikényszerítésére, vagy az érdeksérelem más eszközökkel való orvoslására irányulnak.
A szerződés lényegéhez tartozik - amint az a joggyakorlatban is megfogalmazódott[1] -, hogy a szerződés megkötésekor a szerződéssel elérni kívánt előnyök érdekében a felek önként többletkockázatot vállalnak: azt, hogy a tevékenységi, ellenőrzési körükhöz tartozó körülményekért a másik fél irányában helytállnak, ennek fejében viszont kölcsönösen számíthatnak arra, hogy a másik felet is terheli ugyanez a kötelezettség. Más szavakkal a szerződésben a felek kölcsönösen felvállalják az ellenőrzési körükhöz tartozó rendes üzleti kockázatot, és a szerződésben foglalt kötelezettségek teljesítésének megtagadása érdekében egyikük sem hivatkozhat arra, hogy a szerződéskötés után a körülményekben olyan változások következtek be, aminél fogva a teljesítés a saját helyzetük objektív nehezüléséből adódóan terhesebbé vált. Az új Polgári Törvénykönyv (továbbiakban: Ptk. vagy Törvény) szerint a szerződés megszegését jelenti bármely kötelezettség szerződésszerű teljesítésének elmaradása (6:137. §).
A teljesítés nem merül ki abban, hogy a kötelezett a vállalt magatartását kifejti, hanem a jogosulti érdek kielégítését, az elérni kívánt joghatás teljesülését jelenti. Nem önmagával a szolgáltatási cselekménnyel, hanem a célba vett eredmény maradéktalan megvalósulásával ér véget a teljesítés - Szladits szavaival - a szerződés "programszerű megvalósulása, tiszta objektív tényállás".[2] A kötelezett a szerződésben vállalt szol-
- 213/214 -
gáltatás teljesüléséért áll helyt; szerződésszegés következik be akkor is, ha a kötelezett a szolgáltatás teljesítése érdekében a magatartását ugyan kifejti, azonban a jogosult más tényezők, körülmények miatt mégsem jut a szolgáltatáshoz, és így a szerződés nem teljesül. A kötelezettség teljesítése nemcsak a magatartás kifejtését jelenti, hanem a szolgáltatásban megjelenő célzott joghatás, mint eredmény tényleges realizálódását is.[3]
A szerződésszegés lényegét tekintve tehát - amint azt a Kódex egyértelműen megfogalmazza - objektív tény, bármely kötelezettség szerződésszerű teljesítésének elmaradása. A szerződés nem-teljesülése, vagyis a szerződésszegés bekövetkezik, ha a fél nem jut hozzá a szerződés tartalma szerinti szolgáltatáshoz, függetlenül attól, hogy ez a kötelezett magatartásán kívül eső tényezők, vagy a kötelezett ellenőrzési köréhez tartozó objektív vagy szubjektív körülmények miatt történt. Szerződésszegést nemcsak a törvényben nevesítve felsorolt esetek valósíthatnak meg, hanem bármilyen magatartás vagy más körülmény, amely azt eredményezi, hogy a szerződés egyáltalán nem, vagy nem a tartalma szerint realizálódik.
A szerződésszegés tényétől eltérő más kérdés, hogy a jogosult az érdeksérelme orvoslására milyen jogkövetkezményeket vehet igénybe, amelyekre a szerződésszegés szankciói adnak részletes választ. A jogkövetkezmények egy része a szerződésszegés objektív ténye folytán, a kötelezett magatartásától vagy annak kimentésétől függetlenül is beáll, más jogkövetkezmények alól viszont kimentésnek van helye, és a kimentő okok is eltérő feltételeket fogalmazhatnak meg (objektív, szubjektív felelősség). A szerződésszegés legalapvetőbb, objektív és evidens jogkövetkezménye, hogy a nem teljesült szolgáltatásért - a szolgáltatás nem teljesült részéért - ellenszolgáltatás nem jár. Ez a jogkövetkezmény független attól, hogy a szolgáltatás miért nem realizálódott, azért a kötelezett felelős vagy sem. Ha viszont a szerződésszegésért a felelőssége megállapítható, további - kártérítési - jogkövetkezmények is érvényesíthetők vele szemben. Ilyen közelítésben tartjuk következetlennek és pontatlannak például azokat az okfejtéseket, amelyek a megbízási és vállalkozási szerződés elhatárolása, a "sikerdíjas" kikötés minősítése során a szerződésszegés objektív tényét, a "teljesülés elmaradását" azonosítják az azért való felelősséggel.[4] Az eredménykötelmi vonás nem jelent egyben eredményfelelősséget: ha a megbízott (közvetítő, ügyvéd stb.) eljárása eredménytelen, a "nem teljesülés" miatt nem lesz jogosult az ezért kikötött "sikerdíjra", amiből nem következik, hogy az eredmény elmaradásáért egyúttal felelős is lenne, vagyis a nem teljesülés felelősségi szankciói (pl. kártérítés) alkalmazhatók lennének.
A kontraktuális jogviszonyban mindenesetre a szerződés tartalmához képest bármely szerződésszegő tényhelyzet - akár magatartással, tevéssel vagy mulasztással valósul meg, akár ettől függetlenül következik be - önmagában, káreredmény nélkül is jogellenes és független attól is, hogy a szerződésszegő fél magát kimentette vagy sem.
A szerződésszegést a külföldi magánjogok kifejezően "nem-teljesítésnek" (inexécution) nevezik. A nemteljesítés ebben a közelítésben jelenthet hibás teljesítést; olyan áruk szolgáltatását, amelyek nem mentesek harmadik személy jogától vagy követelésétől; a "nem időben" történő teljesítést (amely lehet korai, elkésett vagy meg sem történt); magában foglalja az egyéb kötelezettségek megsértését; továbbá azt az esetet is, amikor a fél köteles elfogadni a másik fél teljesítését, e kötelezettség elmulasztása szintén nem-teljesítést eredményez. Érzékelhető, hogy a "nem-teljesítés" lényegét tekintve megfelel a szerződésszegésnek, illetve a szerződésszegés tartalmilag lefedi a "nem-teljesítés" fogalmát. A Ptk. a tradicionális szerződésszegés terminológia megőrzése mellett, de megújult, korszerű tartalommal szabályozza a jogintézményt. Lényeges változásokat vezet be, amelyek érintik a szabályanyag rendszertani elhelyezését, a szerződésszegésért való helytállás újfajta szemléletét és a részletmegoldásokat egyaránt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
