Az új Ptk. a szerződésszegés általános szabályainak kidolgozása után áttért a szerződésszegés leggyakoribb eseteire, megállapítva az ezekhez igazodó speciális szabályokat.
Az új Ptk. 6:153. §-a a kötelezett késedelembe esésének bekövetkezését egyedül a kötelezettnek ahhoz a magatartásához köti, hogy szolgáltatását annak esedékességekor nem teljesíti. Elhagyja a régi Ptk. 298. §-ának a késedelem bekövetkezésének egyes esetére vonatkozó rendelkezéseit. Most már a szerződés tárgyának teljesítési idejét az új Ptk. 6:35 és 6:128. §-ai határozzák meg, de alkalmazható lehet a 6:36. § rendelkezése is. Pénztartozás teljesítésére a 6:42. és 6:130. § rendelkezéseit kell alkalmazni.
A kötelezett késedelmének jogkövetkezményeit az új Ptk. 6:154. §-a a szerződésszegés elkövetésének általános szabályaival [a 6:138. §-ával és 6:140. §-ának (1) bekezdésével] azonos módon határozza meg, de elmulasztva a felmondás lehetőségére való utalást. Ez azonban nem jelenti a felmondás lehetőségének kizárását akkor, ha az eredeti állapot természetben nem állítható helyre.
Az új Ptk. 6:154. §-ának (2) bekezdése egybevág a régi Ptk. 300. §-ának (2) bekezdésével.
Az érdekmúlás bizonyításának kérdésében a kialakult gyakorlat általában továbbra is irányadó lehet. Változatlanul abból kell kiindulni, hogy a szerződés megkötése mindig valamilyen célból (szükséglet kielégítése, a jogosult gazdasági tevékenységének megszervezése és feltételeinek biztosítása stb.) történik. Az érdekmúlás akkor állapítható meg, ha a késedelem által előidézett okból a szolgáltatás már nem alkalmas az elérni kívánt eredmény megvalósítására. Továbbra is helytállónak kell ezért elfogadni a BH 2009.82. és a BDT 2011.2590. sorszám alatt közzétett határozatokban kifejtett álláspontot, amely szerint az elállásnak (és ma már a felmondásnak is) objektív alapon lehet helye, a szubjektív szempontoknak nem lehet jelentőséget tulajdonítani. Ezzel szemben a felmondás jogintézményének bevezetése tárgytalanná tette az olyan szempontok megtartását, amelyek jelentőséget tulajdonítottak a szolgáltatás teljesítése időtartamának, valamint a részletekben teljesítendő szolgáltatás esetén a még hátra levő részletek számának (BH 2000.9. és BH 1993.692.).
Változatlanul nincs szükség az érdekmúlás bizonyítására az ún. fix határidő esetén, vagyis akkor, ha a felek a szerződésben az új Ptk. 6:35. §-ának (1) bekezdése szerint a határnapot megállapították, továbbá, ha a szolgáltatást csak felismerhető rendeltetésének megfelelő időpontban lehet felhasználni. Ilyen lehet egy meghatározott időpontra kitűzött rendezvény megtartásához szükséges létesítmény (pl. színpad) elkészítése, vagy a rendezvényen kiosztható ajándékok kellő időben történő átadása.
A póthatáridő kitűzése akkor menti fel a jogosultat az érdekmúlás bizonyítása alól, ha összhangban van az adott jogviszony jellegével és objektív körülményeivel és reális lehetőséget ad arra, hogy a meghatározott időtartam alatt a teljesítés megtörténhessen.
Az új Ptk. 6:154. §-ának (3) bekezdése szerint a kötelezett köteles megtéríteni a jogosultnak a késedelemből eredő kárát, kivéve, ha a késedelmét kimenti.
Ebben a rendelkezésben a késedelem kimentésének módja kérdéses. A helyes megoldásnak az fogadható el, hogy a késedelem is a kártérítés szabályai szerint, a 6:142. § (1) alapján menthető ki.
Ez a rendelkezés azonban a pénztartozás esetén a késedelmi kamatot afféle kárátalányként kezeli, a kötelezett a jogosultnak csak az okozott kárnak a késedelmi kamatot meghaladó részét köteles megtéríteni.
Eltérően a régi Ptk. 301. §-ától, az új Ptk. a késedelmi kamatról a kötelem teljesítésének szabályai között rendelkezik.
Az új Ptk. 6:48. §-ának (1) és (2) bekezdése a régi Ptk. 301. §-ának (1) és (3) bekezdésével lényegében teljesen megegyezik. A késedelmi kamat mértéke féléves periódusokban a jegybanki alapkamatnak a félév első napján érvényes mértékével azonos. Ezt a rendelkezést az új Ptk. 6:48. §-ának (3) bekezdése pontosította azzal, hogy az adott féléven belül esedékessé váló késedelmi kamat mértéke is ennek a félévnek első napján érvényes jegybanki alapkamattal azonos.
Az új Ptk. 6:48. § (4) bekezdéséből is az következik, hogy a késedelmi kamat kárátalánynak minősül, amely alól a kötelezett nem mentheti ki magát és független attól, hogy a jogosult kár bekövetkezését tudja-e bizonyítani. Ha a jogosultat kár érte, ebbe a késedelmi kamatot be kell számítani és a kötelezett az ezt meghaladó - bizonyított - kár megtérítésére tarthat igényt.
Az új Ptk. 6:48. §-ának (1) és (2) bekezdése kiterjesztette a késedelmi kamat mértékének megállapítását az idegen pénznemben meghatározott pénztartozásra is. Ilyenkor a hazai jegybanki alapkamat helyett az adott pénznemre a kibocsátó jegybank által meghatározott alapkamat, ennek hiányában a pénzpiaci kamat mértékét kell alapul venni.
A régi Ptk. 306/A. §-a külön szabályozta a késedelmi kamat fizetésére vonatkozó kötelezettséget a gazdálkodók egymás közötti szerződése esetén. Ennek helyébe az új Ptk. 6:155. §-a lépett.
Az új Ptk. a vállalkozások egymás közötti pénztartozására vonatkozó szabályokat kiterjesztette arra az esetre is, ha hatóságnak van pénztartozása vállalkozóval megkötött szerződés alapján.
- 11/12 -
A vállalkozók egymás közötti viszonyában szintén alkalmazandók a 6:130. § (1) és (2) bekezdésének a pénztartozás esedékességére vonatkozó rendelkezései, sőt az általuk meghatározott feltételektől a jogosult hátrányára történő eltérést a (3) és (4) bekezdés - részletesen kidolgozott szempontok szerint - tisztességtelennek és megtámadhatónak minősítette.
Az új Ptk. 6:155. §-ának (1) bekezdése a vállalkozók (hatóság) egymás közötti viszonyában a késedelmi kamat mértékét a 6:48. § (1) bekezdésével azonos módszer alkalmazásával állapította meg, azzal az eltéréssel, hogy mértéke nem azonos a jegybanki alapkamattal, hanem annak értékét nyolc százalékponttal növelte.
Ezenfelül a 6:155. § (2) bekezdése a késedelembe eső vállalkozást (hatóságot) negyven eurónak megfelelő költségátalány fizetésére kötelezte; ennek forintra való átszámítását a kamatfizetési kötelezettség kezdőnapján érvényes hivatalos devizaárfolyamon kell elvégezni.
A 6:155. § (3) bekezdése az olyan szerződési feltételt, amely a késedelmi kamat mértékét az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a jogosult hátrányára állapította meg, tisztességtelennek és megtámadhatónak minősítette. Ezenfelül a bekezdés ráduplázott a 6:130. § (3) és (4) bekezdésében található rendelkezések alkalmazására is.
Végül a 6:155. § (4) bekezdése semmisnek minősítette a szerződés késedelmi kamatot kizáró feltételét, sőt ha a kötelezett hatóság, azt a feltételt is, amely a késedelmi kamat mértékét az (1) bekezdésben meghatározott mértéknél alacsonyabban határozta meg. Kivétel a semmisség alól az az eset, amikor a felek a késedelmi kötbér fizetésében állapodtak meg. [Ez a kivétel igencsak furcsának tűnik, hiszen az új Ptk. 6:186. §-ának (4) bekezdése szerint a pénztartozás késedelmes teljesítésére kikötött kötbérre - változatlanul - a késedelmi kamat szabályait kell alkalmazni.]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
