A tanulmány az alkotmánybíróságok egyik legjellegzetesebb, döntően a jogalkotó munkásságához kapcsolódó hatáskört, az utólagos, absztrakt normakontrollt vizsgálja összehasonlító jogi szempontból. Az utólagos, absztrakt normakontroll fogalmának tisztázását követően egyes - kelseni típusú - alkotmánybíróságok gyakorlatát, valamint az irányadó hatásköri és eljárási szabályokat mutatja be, ideértve az indítványozói kör és a testület által vizsgálható normák terjedelmét is. A tanulmány fel kívánja továbbá tárni a magyar Alkotmánybíróság ezen hatáskörének kialakulásához vezető folyamatokat, a testület által kialakított gyakorlatot, ebben a tekintetben különösen az actio popularis jelentőségét, különlegességét kiemelve; rámutat továbbá az Alaptörvény hatálybalépésével összefüggő paradigmaváltásra, annak következményeire. Mindezek tükrében a munka elsődleges célja a bemutatott nemzetközi példák, valamint a magyar alkotmánybírósági gyakorlat összehasonlítása révén az utólagos, absztrakt normakontroll magyarországi szabályozását érintően egy de lege ferenda javaslat megfogalmazása.
Kulcsszavak: alkotmánybírósági hatáskörök, utólagos (absztrakt) normakontroll, összehasonlító alkotmányjog, actio popularis, magyarországi paradigmaváltás, utólagos (absztrakt) normakontroll terjedelme és jogi korlátai Magyarországon
Az utólagos, absztrakt normakontrollt más néven represszív, vagy a posteriori felülvizsgálatnak nevezzük. Az utólagos normakontroll az alkotmánybíróságok alkotmányvédő funkciójának olyan eszköze, amelynek gyakorlása során a már hatályba lépett, kihirdetett jogszabályok, közjogi szervezetszabályozó eszközök alkotmányossági ellenőrzését végzi. Az utólagos, absztrakt normakontroll kezdeményezője személyes érintettség nélkül, nem saját jogsérelmének orvoslására, hanem a köz - az alkotmányosság védelme - érdekében lép fel. Tekintettel arra, hogy az absztrakt normakontroll nem köthető meghatározott ügyhöz, nincs konkrét jogeset, alapügy az ellenőrzés hátterében, az alkotmánybíróságok főként alkotmányjog-elméleti kérdéseket vizsgálnak, tisztáznak.[1] Figyelemmel arra, hogy az alkotmánybíráskodás decentralizált (amerikai) modellje nem ismeri az absztrakt normakontrollt, a kelseni modellt követő alkotmánybíróságok gyakorlatát kívánom főként jelen tanulmányban - a teljesség igénye nélkül - áttekinteni.
Az utólagos (absztrakt) normakontroll Németországban egy objektív természetű eljárás, így ezen eljárásban nincs ellenérdekű fél,[2] nincs konkrétan meghatározott előterjesztési határidő[3] és nincs jogvesztés sem.[4] A Grundgesetz értelmében a Szövetségi Alkotmánybíróság (Bundesverfassungsgericht) absztrakt normakontroll (abstrakte Normenkontrolleverfahren) keretében egyrészt a szövetségi vagy tartományi törvénynek - ideértve az alkotmánytörvényeket is - az alaptörvénnyel való formai és tartalmi összhangját vizsgálja, másrészt eljár a tartományi törvény szövetségi törvénnyel való összhangja tekintetében fennálló véleményeltérés vagy kétség esetén a szövetségi kormány, egy tartományi kormány,[5] vagy a Szövetségi Gyűlés (Bundestag) tagjai egyharmadának (a BVerfGG 76. § (1) bekezdése szerint egynegyedének)[6] írásban benyújtott, indokolt előterjesztése alapján.[7] Az indítványozásra jogosultak közösen is benyújthatják kérelmüket.[8] A jogosultak köre analógia alkalmazásával történő kiterjesz-
- 2/3 -
tése nem megengedett.[9] Az előterjesztők kérelmükben egyrészt azt indítványozhatják, hogy a kifogásolt jogszabály érvénytelen és semmis, tekintettel arra, hogy az a Grundgesetzbe vagy más szövetségi törvénybe ütközik, másrészt érvényes és hatályos annak ellenére, hogy bíróság, közigazgatási hatóság, szövetségi vagy tartományi szerv azért nem alkalmazta, mivel az alaptörvénybe vagy más szövetségi jogszabályba ütközik.[10] Ebből következően a formai, illetve tartalmi vizsgálat tárgya valamennyi szövetségi és tartományi jogszabály lehet, tekintet nélkül a jogforrási hierarchiában betöltött helyére, írott vagy íratlan voltára, keletkezésének idejére,[11] hatályos vagy hatálytalan voltára,[12] valamint az indítvány esetleges visszavonására.[13] Előfeltétel a norma elfogadása és kihirdetése.[14] A Szövetségi Alkotmánybíróság állásfoglalás benyújtására hívhatja fel a Bundestagot, a Bundesratot, a Szövetségi Kormányt, valamint a tartományok kormányait szövetségi szintű jogszabály, tartományi norma esetén pedig azon tartomány parlamentjét és kormányát, ahol a vitatott törvény kihirdetésre került.[15] A Szövetségi Alkotmánybíróság a kifogásolt jogszabályt valamennyi jogi aspektusból köteles megvizsgálni, nincs kötve az indítványban foglaltakhoz. Ezen eljárás hátrányaként említhető, hogy komoly negatív hatást gyakorolhat a törvényhozás működésére, amely abban manifesztálódik, hogy a parlament két kamarájában a politikai viták mindennapos jelenségévé vált a tervezett döntés vélt alkotmányellenességére való hivatkozás, a Szövetségi Alkotmánybíróság eljárása kezdeményezésének veszélye. Erre az okra is visszavezethető, hogy meglehetősen ritkán fordul elő az utólagos, absztrakt normakontroll-eljárás a testület gyakorlatában.[16]
Olaszországban alkotmánybírósági vizsgálat tárgyai lehetnek az állam és régió törvényei, valamint törvényerejű aktusai.[17] A jogszabályok alkotmányosságának felülvizsgálata a Corte Costituzionale vonatkozásában is egy komplex, jog- és politikaelméleti szempontból megragadható hatáskör, amelyben az alkotmánybíróság Kelsen által említett "negatív jogalkotó", politikai értelemben pedig a parlamenti kisebbséget, ellenzéket védő funkciója testesül meg. Az olasz Alkotmánybíróság valamennyi jogszabály tekintetében lefolytathatja az absztrakt normakontroll-eljárást: a jogalkotó által elfogadott rendes törvények, a törvényerejű rendeletek, a köztársasági elnöknek a speciális autonómiákra és a régiók statútumaira vonatkozó rendeletei, a regionális törvények (ideértve Bolzano és Trento tartományok törvényeit is), valamint a regionális statútumok felülvizsgálatára jogosult a testület. Az olasz Alkotmánybíróság absztrakt normakontroll-eljárását (via principale/via d'azione) kizárólag a kormány, a régió és az autonóm tartományok kezdeményezhetik.[18]
A kormány - akár az állami, városi vagy helyi autonómiák konferenciajavaslatára - a régió által elfogadott törvényt kihirdetése előtt a Corte Costituzionale elé utalhatja, amennyiben a kormányzat álláspontja szerint a regionális jogszabállyal a régió túllépte hatáskörét. Ugyanerre a régió is jogosult, amennyiben az állami törvény vagy törvényerejű aktus, illetve más régió törvénye megsérti saját hatásköreit. A 2003. évi 131. törvény bővítette tovább az indítványozásra jogosultak körét a helyi autonómiákkal.[19] Az indítványozó mindegyik esetben a norma közzétételétől számított 60 napon belül fordulhat az alkotmánybírósághoz,[20] az erről való döntéshozataltól számított 10 napon belül pedig ténylegesen be is kell nyújtani az indítványt az olasz Alkotmánybírósághoz. A kormányzat alkotmánybírósághoz történő fordulását megelőzheti az érintett régió megkeresése a vonatkozó jogszabály tárgyában. Ha a régió a felhívás ellenére továbbra is fenntartja abszolút többségű szavazatát, a kormányfő a második szavazásról való tudomásszerzéstől számított 15 napon belül indítványozhatja a testület eljárását. A Corte Costituzionale főszabály szerint nincs konkrét határidőhöz kötve határozata meghozatalát illetően. Kivételt képez ez alól a fent hivatkozott törvénymódosítás által bevezetett sürgősség esete, amelynek felmerülésekor az alkotmánybíróság az előterjesztés beérkezésétől számított 90 napon belüli időpontra tűzi ki annak megvitatását. A 2003. évi 131. törvény abban a tekintetben is változást eszközölt a testület eljárásában, hogy ha az alkotmánybíróság akként ítéli meg, hogy a megtámadott norma vagy annak rendelkezése súlyosan veszé-
- 3/4 -
lyezteti a közérdeket, a köztársaság jogrendjét, vagy az állampolgári jogok gyakorlását, akkor felfüggeszti annak végrehajtását.[21]
Az olasz Alkotmánybíróság megalapozatlanság esetén elutasítja az indítványt, ellenkező esetben - kizárólag a hatáskör túllépése tárgyában - az állam és a régió közötti kontradiktórius eljárás alapján megállapítja az alkotmányellenességet, és megsemmisíti az eljárás tárgyává tett jogszabályt.[22]
Utólagos, absztrakt normakontroll iránti indítvány (recurso de inconstitucionalidad) előterjesztésére Spanyolországban a kormányfő, 50 képviselő vagy 50 szenátor, az ombudsman (Defensor del Pueblo), illetve az autonóm közösségek - végrehajtó vagy képviseleti - szervei jogosultak, amennyiben egy hatályos törvény vagy törvényerejű normatív rendelkezés alkotmányellenességét vélelmezi.[23] Ez nemcsak a központi törvényhozás jogalkotási aktusaira - ideértve az alkotmányerejű törvényeket is -, hanem az autonóm közösségek által elfogadott normákra, valamint a parlament két kamarájának házszabályára is megfelelően kiterjed.[24] Az autonóm közösségek tekintetében azonban bizonyos korlátozások érvényesülnek: a saját vagy más autonóm közösség által elfogadott jogszabály alkotmányosságát nem támadhatják a recurso de inconstitucionalidad jogintézményével, továbbá az állami szintű normák ellen benyújtott utólagos (absztrakt) normakontroll iránti indítványt a spanyol Alkotmánybíróság (Tribunal Constitucional) csak abban az esetben fogadja be, amennyiben az autonóm közösség megfelelően bizonyítja, hogy a támadott rendelkezések hatást gyakorolhatnak az adott autonómiára.[25] Az autonóm közösségek indítványozási jogára vonatkozó feltételrendszert a testület a kezdetekben meglehetősen szűken és korlátozó módon értelmezte,[26] későbbi gyakorlatában azonban már megengedőbb álláspontot képviselt.[27] A bárki által, érdekeltség nélkül kezdeményezhető utólagos normakontroll Spanyolországban nem ismeretes, az állampolgár csak az ombudsmanra, vagy más indítványozásra jogosultra támaszkodhat ebben a tekintetben. Általános jelenségként figyelhető meg, hogy a parlamenti kisebbségek és az autonóm közösségek szervei az állami szintű törvények, a miniszterelnök az autonóm közösségek által megszövegezett normák, míg az alapvető jogok biztosa minden, emberi jogokat és szabadságokat érintő döntés alkotmányossági vizsgálata céljából nyújt be indítványt a testülethez.[28]
Az utólagos, absztrakt normakontroll-indítványt a jogszabály kihirdetését követő 3 hónapon belül kell előterjeszteni, megjelölve a támadott normát vagy annak rendelkezését, továbbá azt, hogy az mely alkotmányos elv sérelmét eredményezi.[29] Ha a spanyol Alkotmánybíróság az indítványt befogadja, a központi szervek - a parlament két kamarája és az igazságügyi miniszter, autonóm közösség által alkotott norma esetén annak törvényhozó és végrehajtó szervei - 15 napon belül észrevételeket tehetnek, a határidő elteltével pedig a testület 10 napon belül határozatot hoz, kivéve abban az esetben, ha arra az álláspontra helyezkedik, hogy meghosszabbítja eljárását további 30 nappal.[30] A gyakorlatban azonban az alkotmánybíróság eljárása sokkal hosszabb.
A jelenleg is hatályos, 1978. évi alkotmány hatálybalépésével felmerült a kérdés, hogy csak a Tribunal Constitucional mondhatja-e ki egy alkotmány előtt elfogadott törvény alkotmányellenességét, vagy az alkotmány rendelkezése[31] következtében jogosultak erre a rendesbíróságok is. A 4/1981. számú határozatában a testület kimondta, hogy mivel az 1978. évi alkotmány előtt kihirdetett normákhoz képest az alkotmány a jogforrási hierarchiában magasabban helyezkedik el, és később is keletkezett, ezért minden, az alkotmánnyal ellentétes, alkotmány előtti jogszabály nem szabályozhat jövőbeli életviszonyokat. Tisztázta, hogy kizárólag az alkotmánybíróság folytathatja le az alkotmány után elfogadott és hatályba lépett törvények alkotmányossági felülvizsgálatát, így az alkotmányellenességet is csak a testület állapíthatja meg. A rendesbíróságok viszont az alkotmány előtti normák alkotmányba ütközésének vélelmezése esetén - nem erga omnes hatályú megállapítással ugyan, de - eltekinthetnek az alkalmazásuktól, kétség esetén pedig a Tribunal Constitucionalhoz fordulhatnak.[32]
Az absztrakt normakontroll tárgyában meghozott alkotmánybírósági határozat - alkotmányellenesség megállapítása és a kifogásolt jogszabály megsemmisítése, valamint az indítvány elutasítása esetén is - a kihirdetésétől kezdődően res iudicatává válik: ugyanezt az alkotmányjogi problémát, azonos alkotmányos rendelkezést érintően az előterjesztésre jogosultak
- 4/5 -
nem vethetik fel ismételten a Spanyol Alkotmánybíróság előtt.[33]
Az utólagos, absztrakt normakontroll - a többi kelet-közép-európai országhoz hasonlóan - Lengyelországban is meghatározó eljárásnak számít. Az ellenőrzés tárgyát és mércéjét illetően, a törvények felülvizsgálata tekintetében az alkotmánnyal való összeegyeztethetőség szempontjából a lengyel Alkotmánybíróságnak (Trybunał Konstytucyjny) kulcsfontosságú szerepe van.
Különleges súlyú jogpolitikai problémát jelentett a normakontroll eljárás időbeni korlátozása. A rendszerváltás korai időszakában az ún. szocialista törvényesség jogállammá történő átalakítása során nagy igény mutatkozott a kommunista időkből örökölt joganyag jogállami felülvizsgálata iránt. E kérdésre Lengyelországban az volt a válasz, hogy az 1985-ben hatályba lépett alkotmánybírósági törvény[34] az 1982. április 6-a előtt kihirdetett törvényeket kivette az alkotmánybírósági ellenőrzés alól, és egyebekben rögzítette, hogy valamely jogszabály ellen annak kihirdetését követő 5 éven belül indítványozható alkotmányossági felülvizsgálat.[35] E rendelkezés egyedülálló volt, mivel a többi kelet-közép-európai országban nem volt ilyen konkrét határidő szabályozva.
A hatályos lengyel alkotmány értelmében az alkotmánybíróság kizárólag normatív aktusokat vizsgálhat felül, nevezetesen a törvényeket, nemzetközi szerződéseket, valamint a központi szervek aktusait.[36] Ebből az következik, hogy az önkormányzati rendeletek és egyedi aktusok nem képezik a lengyel Alkotmánybíróság alkotmányossági vizsgálatának tárgyát, az előbbi jogszabálycsoport felülvizsgálatára ugyanis a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság jogosult.[37] Hasonló szabályozás érvényesül tehát, mint Magyarországon azzal a különbséggel, hogy a Kúria Önkormányzati Tanácsa vizsgálatának mércéje kizárólag a törvényesség, az alkotmányossági szempontú felülvizsgálat viszont az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik.
Az utólagos (absztrakt) normakontroll kezdeményezésére jogosultak köre Lengyelországban meglehetősen széles körű, különbséget lehet tenni általános és különös indítványozók között. Általános jelleggel, a tevékenységi körén kívül álló jogszabály vonatkozásában szinte valamennyi alkotmányos intézmény jogosult a Trybunał Konstytucyjny eljárását kérelmezni,[38] így a köztársasági elnök, a Képviselőház (Szejm) elnöke, a Szenátus elnöke, a miniszterelnök, 50 képviselő, 30 szenátor, a Legfelsőbb Bíróság Első Elnöke, a Közigazgatási Felsőbíróság elnöke, a legfőbb ügyész, az Állami Számvevőszék elnöke és az állampolgári jogok biztosa.[39] A különös indítványozási jog olyan normákra vonatkozik, amelyek az előterjesztő intézmény tevékenységi körébe tartoznak.[40] Ilyen esetnek tekinthető, amikor a Nemzeti Bírói Tanács az alkotmánybírósághoz fordul olyan normatív aktusok alkotmányossága kérdésében, ha azok érintik a bíróságok és a bírák függetlenségét.[41]
Az utólagos, absztrakt normakontroll a magyar Alkotmánybíróság olyan hatásköre, amely az Alkotmányból közvetlenül levezethető volt,[42] különlegességét a bárki által, érdekeltség nélkül foganatosítható igényérvényesítés (actio popularis) adta.[43] Ez azonban nem volt mindig ilyen egyértelmű. Az Abtv. első tervezetei az utólagos elvont normakontrollra nem adtak volna az állampolgároknak indítványozási jogosultságot, az actio popularis bevezetése iránti igényt az Ellenzéki Kerekasztal nyújtotta be. Az Országgyűlés elé került végleges törvényjavaslat így ennek megfelelően tartalmazta, hogy az utólagos normakontrollt bárki kezdeményezheti, ez azonban nem terjedt ki az Alkotmány és annak módosítása felülvizsgálatának indítványozására. Tetten érhetők tehát ebben a tekintetben Magyarország történelmi, politikai viszonyai. Az Alkotmánybíróság ugyanis az 1990. év elején jött létre, még az ugyanazon év tavaszán megtartott szabad választásokat megelőzően. Az Alkotmányt módosító 1989. évi XXXI. törvény rendelkezései, valamint az 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: régi Abtv.) 1. § b) pontja és 21. § (2) bekezdése értelmében pedig már a kezdetektől fogva lehetővé vált a testület szá-
- 5/6 -
mára, hogy vizsgálja az állampolgárok által, érdekeltség nélkül benyújtott utólagos, absztrakt normakontroll-indítványokat, amely nagymértékben hozzájárult a magyar jog fejlesztéséhez. Mindezeknek köszönhetően az Alkotmánybíróság - e hatásköre gyakorlása okán is - a demokrácia előretolt bástyájának, a rendszerváltás szimbólumának tekinthető, amely elősegítette, erősítette a jogállami átmenet megvalósulását.
Az Alkotmány 32/A. § (3) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság eljárását tehát bárki kezdeményezhette. Az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezésére való jogosultság alkotmányos szabálya az indítványozó számára így jogot biztosított az általa kifogásolt jogszabályi rendelkezés Alkotmánybíróság által történő elbírálására.[44] Ez egy olyan alkotmányossági felülvizsgálat volt, amely jogszabály alkotmányellenességének kimondására és a norma megsemmisítésére vezethetett. Az Alkotmánybíróság egyik határozatában megállapította a jogalkotó azon szándékát, hogy az alkotmányozó hatalom az actio popularist a régi Abtv. 1. § b) pontja szerinti utólagos (absztrakt) normakontroll alkotmánybírósági hatásköréhez kívánta hozzákapcsolni. Az Alkotmányból viszont nem lehetett levezetni, hogy a populáris akció az Alkotmánybíróság további hatásköreire is megfelelően kiterjed, az Alkotmány ugyanis az utólagos normakontrollon kívüli esetekre nem tette lehetővé a bárki általi indítványozási jogosultságot,[45] ebbe a körbe tartozik az önkormányzati rendeletek felülvizsgálata.
Az önkormányzati rendeletek felülvizsgálata ugyanis az Alkotmány hatálya alatt még teljes egészében az Alkotmánybíróság hatásköre volt. Ez annyiban nem volt meglepő, hogy a rendszerváltás után több, Kelet-Közép-Európában létrejött alkotmánybíróság számára lehetővé vált az alacsonyabb szintű jogforrások alkotmányossági szempontú felülvizsgálata.[46] Ebben a tekintetben az osztrák Alkotmánybíróság szolgált mintául, ahol a tartományi hatóságok, illetve a községi felügyeleti hatóságok rendeleteivel szemben is helye volt az alkotmánybírósági eljárás kezdeményezésének.[47] Georg Brunner szerint viszont Kelet-Közép-Európában a magyar testület rendelkezett a legszélesebb hatáskörrel.[48]
Azért volt nagyon jelentős az önkormányzati rendeletek Alkotmánybíróság általi felülvizsgálata lehetőségének biztosítása, mert ennek segítségével lehetett pontosan meghatározni a helyi jogalkotás - amely feladat gyakorlására kizárólag az önkormányzat képviselő-testülete jogosult - mozgásterét, és a rendeletek jogsértő szabályozásával szemben védelmet biztosított a választópolgárok számára.[49] Volt azonban olyan álláspont is, amely szerint ugyan az Alkotmánybíróság az Alkotmányba vagy törvénybe ütköző önkormányzati rendelet megsemmisítésével védelmet nyújt a képviselő-testület visszaélésszerű jogalkotó hatalmával szemben, de az egyénnek okozott konkrét sérelem orvoslására nem volt képes.[50]
Az indítványokat 1994-ig a köztársasági megbízott[51], ezt követően a közigazgatási hivatal vezetője terjeszthette elő. Ez egy elhatárolási alap az actio popularistól.[52] Viszont az önkormányzati rendeletek utólagos felülvizsgálatát már bárki jogosult volt kezdeményezni.[53] A testületen belül létrehoztak egy háromtagú, közjogászokból álló "speciális közjogi tanácsot", amely az önkormányzati rendeletek és nem egyedi aktusok kontrollját végezte.[54] Ennek következtében kis túlzással arról beszélhetünk, hogy - Sólyom László szavaival élve - az Alkotmánybíróságon belül egy valódi közigazgatási bíróság működött, amely az önkormányzati rendeletek törvényessége felülvizsgálatának legfőbb szerve volt, és saját joggyakorlatát is relatív autonómiával fejlesztette.[55] "Az Alkotmánybíróság a normakontroll során nem az elnevezése, hanem a tartalma alapján döntötte el, hogy az adott aktus normának minősül-e, s fennáll-e a hatásköre az alkotmányossági és törvényességi vizsgálatra. Így pl. a 17/1997. (II. 28.) AB határozat visszautasította önkormányzati rendeletbe foglalt olyan rendelkezés vizsgálatát, amely tartalmában egyedi képviselő-testületi határozatnak minősült (ABH 1997, 468, 469). Az önkormányzati rendeletbe foglalt egyedi döntés alkotmányossági és törvényességi vizsgálatának hatáskör hiányában történő megtagadása mögött az az alkotmányos feladatmegosztás állt, hogy az Alkotmánybíróság hatásköré-
- 6/7 -
be tartozik minden normatív és a bíróságok hatáskörébe tartozik minden egyedi döntés vizsgálata."[56]
Az Alkotmánybíróság azonban rendkívül túlterheltté vált a megtámadott önkormányzati rendeletek nagy száma miatt,[57] amelynek következtében már maga a testület megfogalmazta azon álláspontját, mely szerint a régi Abtv. módosítása esetén az önkormányzatokat érintő hatásköröket a rendesbíróságok - nevezetesen a Legfelsőbb Bíróság - közigazgatási tanácsaira ruházzák át, amelyek helyben és kellő ismeretanyag birtokában tudnák elbírálni a kérdést. Ez Holló András elméletét tükrözte: véleménye szerint ugyanis a Legfelsőbb Bíróság és az Alkotmánybíróság eljárása egymásra kell épüljön.[58] E szemlélet hátránya - amely miatt később a testület vonakodott ettől a megoldástól -, hogy kettős alkotmányértelmezés veszélye alakulhat ki, és ennek következtében csak a helyi önkormányzati rendeletek törvényességének felülvizsgálatáról mondana le az Alkotmánybíróság, az alkotmányellenesség vizsgálatára vonatkozó hatáskört viszont megtartotta volna.[59] Darák Péter és Patyi András álláspontja szerint azonban az Alkotmánybíróság túlterheltségét nem az önkormányzati rendeletek felülvizsgálatának hatásköre okozta - amelyek során a háromtagú tanács meglehetősen gyorsan tudott érdemi határozatot hozni -, hanem a választási eljárások során hozott határozatok ellen benyújtott kifogások elbírálása.[60]
Egyet lehet érteni utóbbi jogtudósok azon nézetével, megállapításával, hogy az Alkotmánybíróság ügyeinek kiemelt hányadát nem az önkormányzati rendeletekkel összefüggő alkotmányjogi jogviták adták, hanem ügyeinek döntő többségét (80%-át) a bárki által kezdeményezhető utólagos, absztrakt normakontroll tette ki, megnehezítve azt, hogy a testület a valódi ügyekkel megfelelő időt szánva tudjon foglalkozni. A jelentős ügyteher okán a hatáskör szabályozásának megváltoztatásával összefüggő elképzelések viszonylag korán megjelentek.
Lábady Tamás azt az álláspontot fogalmazta meg, hogy mivel rendkívül sok beadvány érkezett az Alkotmánybírósághoz,[61] amelyek nem érintették az egész szabályozási területet, emiatt "vaktában torpedózó populáris kereseteknek" nevezte az indítványokat, amelyek közvetve olyan jogszabályokat semmisítettek meg, amelynek következtében joghézag keletkezett. Ezen hatáson kívül pedig a néhai alkotmánybíró véleménye szerint az actio popularis további következménye, hogy az Alkotmánybíróság nem tudta rendeltetésének megfelelően ellátni alapjogvédelmi, és ebből következően alkotmányvédelmi funkcióját. Álláspontja szerint az actio popularis jogintézményét törvényi korlátok közé kellett volna szorítani, tekintettel arra, hogy az eljárás költség- és illetékmentes volt, valamint jogi képviselő sem volt szükséges az indítványozáshoz. E típusú hatáskör az akkori gyakorlathoz képest igen kivételes volt, mivel bármely jogszabály alkotmányossági kontrollját, érdekeltség nélkül lehetett megindítani.[62]
Fontos alkotmányossági kérdés volt továbbá, hogy a jogegységi határozatok utólagos normakontroll tárgyai lehettek-e, mivel sem az Alkotmány, sem a régen hatályos jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (Jat.) nem nevesítette jogszabálynak, azonban normatív tartalommal rendelkeztek. Éppen e normatív tartalom okán minősítette az Alkotmánybíróság a jogegységi határozatokat alkotmányossági szempontú felülvizsgálatra alkalmas szabályoknak, így amennyiben a megtámadott jogegységi határozat alkotmányellenes volt, a testület megsemmisítette azt. Ez került tételesen kimondásra a 42/2005. (XI. 14.) AB határozatban: az Alkotmánybíróság a gyakorlatában alkalmazott "élő jog" elméletére alapítva megállapította, hogy egy adott jogszabály élő tartalma a jogegységi határozat. Így, ha utólagos normakontroll-eljárás lefolytatása esetén a vizsgált jogszabályhoz jogegységi határozat kapcsolódik, szükségképpen vizsgálhatóvá válik maga a jogegységi határozat is. Mindebből az következik, hogy az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik a jogegységi határozatok alkotmányosságának vizsgálata, ha pedig az alkotmányellenes, annak megállapítása. Az Alkotmánybíróság ezen jogköre azonban nem sértheti a bírói függetlenséget, ezért tényként kezeli, hogy a jogszabály tartalma az, amit a jogegységi határozat annak tulajdonított, a testület nem adhat ezzel konkuráló értelmezést. Rögzítette viszont az Alkotmánybíróság, hogy a jogegységi határozatok alkotmányossági felülvizsgálata nemcsak absztrakt normakontroll, hanem bírói kezdeményezés útján is kérhető,[63] továbbá érdemben vizsgálta az ilyen irányú régi alkotmányjogi panasz indítványokat is.[64]
Az Alkotmánybíróság a kifogásolt jogszabály alkotmányellenességének megállapítása esetén főszabály szerint annak megsemmisítéséről rendelkezett, már nem hatályos norma tekintetében pedig az alkalmazásának tilalmát rendelte el, ez utóbbi azonos hatályú
- 7/8 -
volt a megsemmisítéssel. A jogszabály alapesetben ex nunc hatállyal, azaz a testület határozata közzétételének napján vesztette hatályát, ez szolgálta ugyanis leginkább a jogbiztonságot. Kivételesen sor kerülhetett visszamenőleges, ex tunc hatályú megsemmisítésre: egyrészt, ha a jogbiztonság, vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolta, másrészt, az Alkotmánybíróság köteles volt elrendelni a jogerős határozattal lezárt büntetőeljárás felülvizsgálatát, amennyiben az elítélt még nem mentesült a hátrányos jogkövetkezmények alól, és a megsemmisítés az elítéltre nézve kedvezőbb jogkövetkezménnyel járt volna. A megsemmisítés harmadik módja a pro futuro, a jövőbeli hatállyal történő megsemmisítés, amelynek keretében a testület egy meghatározott határidőt biztosított a jogalkotó számára az alkotmányellenesség feloldására, új szabályozás kialakítására, minderről a szabályozatlanság elkerülése, és a jogbiztonság érvényesülése érdekében döntött az Alkotmánybíróság.[65]
Összességében elmondható, hogy az Alkotmány hatálya alatt érvényesülő utólagos (absztrakt) normakontroll, az actio popularis jogintézménye nem osztrák import volt, viszont nem vitatható, hogy a magyarországi alkotmánybíráskodás a Kelsen kodifikálta osztrák, és az ezen alapuló német alkotmánybírósági hatásköröket és eljárási rendet követte.[66] Annál is inkább érdemes e helyen említést tenni Kelsenről, mivel az osztrák-amerikai jogtudós használta először az actio popularis fogalmát alkotmányjogi kontextusban: álláspontja szerint e jogintézmény a legalkalmasabb egy alkotmányellenes norma kiszűrésére. Ennek ellenére nem tartotta szükségesnek túl széles körben meghatározni az actio popularis kereteit, nézete szerint ugyanis ebben az esetben az alkotmánybíróságot elárasztanák az ilyen irányú indítványok, ügyek.[67]
Az Alkotmány és a régi Abtv. hatálya alatt, illetve az Alkotmánybíróság ez idő alatti gyakorlatában az utólagos (absztrakt) normakontroll a legfontosabb, egyben legnagyobb ügyteherrel járó alkotmánybírósági hatáskör volt. Olyan széles volt ebben a tekintetben a testület jogköre, amely Európában és a világon is kivételesnek volt tekinthető. Ez a hatás főként az actio popularis eredménye volt. Sólyom László vélekedése szerint viszont az actio popularis lehetősége és a testület aktivizmusa szinte lehetetlenné tette a jogfejlesztés összehangolását a törvényhozóval és a kormányzattal.[68] Más aspektusból vizsgálva azonban az actio popularis a demokácia jelentős vívmányának tekinthető,[69] mivel biztosította, hogy a törvényhozónak nem csak az alkotmánybírósági megsemmisítés veszélyére kellett ügyelnie, hanem arra is, hogy "bárki" kontrollálhatja a tevékenységét az alkotmányossági ellenőrzés kezdeményezésével, amely a jogalkotótól kiemelt elővigyázatosságot, alkotmányos fegyelmet követelt meg.[70] Alkotmányos demokráciákban a jogszabályok alkotmányossági felülvizsgálhatóságának lehetősége ugyanis részben azzal igazolható, hogy a törvényhozó ellenőrzése az Alkotmánybíróság közreműködésével visszacsatolható a néphez. Ekképp közügynek minősül, hogy a közhatalom betartsa az alkotmányos korlátokat, ezért lép fel a "bárki", akinek kezdeményezésére az Alkotmánybíróság az alkotmányellenes törvényt - a népképviselet termékét - megsemmisíti. Ez a rendszer húsz éven keresztül eredményesen működött, főként annak tükrében, hogy az ítélkezés összeroppanásával szemben megfogalmazott félelmek nem váltak valóra.[71] Mindezekből következően megfelelő szabályozás kialakítása mellett az actio popularis és az alkotmányjogi panasz egyidejűleg is életképes.[72]
Az utólagos (absztrakt) normakontroll indítványozói körének lehető legteljesebbé tétele azonban egy Janus-arcú helyzetet teremtett: egyrészt azt a látszatot keltette, hogy az Alkotmánybíróság hatáskörei igen erősek, noha ténylegesen csupán arról volt szó, hogy bárki, jogi érdek igazolása nélkül, a jogrend inkoherenciája miatti aggodalma következtében a testülethez fordulhatott.[73] Ezen ellentmondásos helyzet, a jogirodalomban kialakult viták, valamint az a tény, hogy az actio popularis érdemben betöltötte jogfejlesztő hivatását,[74] indokolta, hogy e hatáskör szabályozása drasztikusan megváltozzék. Ez 2012-ben, az
- 8/9 -
Alaptörvény, valamint az új Abtv. hatálybalépésével meg is történt, paradigmaváltást eredményezve: a főszabály és a kivétel viszonya jelentősen megváltozott, az absztrakt normakontroll háttérbe szorult, így az alkotmánybíráskodás immár a konkrét normakontrollra, pontosabban az ún. valódi alkotmányjogi panaszra hangsúlyozódik.[75]
Az Alaptörvény és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) megalkotása során az alkotmányozó/jogalkotó elsődleges célja a kezdeményezői kör meghatározásánál a hatékony alkotmánybíráskodás érvényesítése volt. Az Alaptörvény eredeti javaslata csupán a Kormány és az országgyűlési képviselők egynegyede indítványozási jogát kívánta biztosítani a korábban bárki által kezdeményezhető utólagos (absztrakt) normakontroll helyett. Azáltal viszont, hogy e szervek egyértelműen politikai szereplők, az utólagos, absztrakt normakontroll teljesen átpolitizálódott volna,[76] kiüresítve az Alkotmánybíróság ezen hatáskörét. Az Alaptörvény hatályba lépett normaszövegébe végül - a Velencei Bizottság ajánlásában[77] foglaltak figyelembevételével - az alapvető jogok biztosa is bekerült a jogosultak körébe, kompenzálandó az actio popularis megszűnéséből eredő következményeket.[78]
A Kormány és a parlamenti képviselők egynegyedének előterjesztései alapvetően politikai aktusoknak tekinthetők, mivel a Kormány csupán abban az esetben fordul az Alkotmánybírósághoz, amennyiben az előző kormányzati ciklusokban elfogadott sarkalatos törvény megsemmisítését célozza, mivel gyakorlatilag nem képzelhető el az az eset, hogy a Kormány az általa vagy az országgyűlési többség által elfogadott jogszabállyal szemben az Alkotmánybíróság normakontroll-eljárását kezdeményezné. Egyebekben pedig saját hatáskörben, valamint az Országgyűlés jogalkotása folytán tudja orvosolni az esetlegesen felmerülő alaptörvény-ellenességet.[79] Másrészt az országgyűlési képviselők indítványozási jogosultsága alapvető ellenzéki jog, amelynek rendeltetése, hogy a parlamenti ellenzék az Alkotmánybíróság előtt vitathassa a kormányzati többség által elfogadott normákat.[80]
Az indítványozásra jogosultak körének ilyen mértékű leszűkítése következtében az alapvető jogok biztosának Alkotmánybírósághoz fordulási jogköre kiemelt jelentőségűvé vált, tekintettel arra, hogy az ombudsman lett az egyetlen, aki az Alkotmánybíróság előtt jogszabály alapjogsértésben meg nem nyilvánuló alaptörvény-ellenességét vitathatja, vagy alapjogsérelem megelőzése érdekében fordulhat a testülethez.[81] Hangsúlyozta azonban az Abtv. indokolása, hogy az alapvető jogok biztosa indítványa nem jelentheti a hozzá érkező panaszok egyszerű áttételét, visszaszivárogtatva ennek következtében a jogrendszerbe az actio popularis jogintézményét. Az ombudsman ugyanis egyfajta közvetítő szereppel rendelkezik (mivel panaszok alapján jár el), de egyben szűrő funkciót is ellát e vonatkozásban, hiszen az Abtv. szerint az alkotmányellenességnek az ombudsman vélekedése alapján is léteznie kell, így az alapvető jogok biztosa előzetes állásfoglalásához kötött a testület eljárása. Ez azonban azt eredményezheti, hogy a normakontroll ezen formája egyre inkább konkrét normakontroll jellegűvé változhat. Az alapvető jogok biztosának egyik lehetősége az utólagos normakontroll-eljárás kezdeményezésére, hogy az előtte folyamatban lévő ügyében véli felfedezni egy jogszabály alkotmányellenességét, amely már a korábbi szabályozás hatálya alatt is megvolt. Másrészt egyfajta közvetítővé válik a panaszos és az Alkotmánybíróság között, konkrét jogsérelem hiányában indítványozva a testület eljárását. Ez utóbbi lehetőség azonban az Abtv. indokolásában foglaltakhoz vezetne,[82] éppen ahhoz, amit a jogalkotó elkerülni kívánt. Korábban, még az actio popularis idején az ombudsman ritkán élt az Alkotmánybírósághoz fordulás lehetőségével, ennek indoka egyrészt az volt, hogy jellemzően közvetlenül a törvényhozót kereste meg a jogsérelem orvoslásával, másrészt magának a bárki által kezdeményezhető utólagos, absztrakt normakontroll eljárásnak megléte.[83] A szabályozás megváltozása folytán az alapvető jogok biztosa magára vállalhatta volna az általános, sokakat érintő alapjogi ügyekben az indítványozó szerepkörét, a gyakorlat azonban arra enged következtetni, hogy ezen lehetőségével a biztos kevésbé él.[84]
- 9/10 -
A negyedik Alaptörvény-módosítás ismét bővítette az indítványozók körét, bevezetve a Kúria elnöke és a legfőbb ügyész előterjesztési jogát. A gyakorlat azt tükrözi, hogy ezen előterjesztésre jogosult szervek leginkább a saját szervezetüket és működésüket érintő, valamint a jogalkalmazás során felmerülő alkotmányossági ügyek tekintetében fordulnak az Alkotmánybírósághoz.[85]
Az előbbiekben említett indítványozásra jogosult szervek az Alaptörvénnyel és annak módosításával összefüggésben kizárólag a megalkotására és kihirdetésére vonatkozó eljárási szabályok megsértése okán - az Abtv. 52. § (1a) bekezdése szerinti határozott kérelmet tartalmazó indítvánnyal -, a kihirdetéstől számított 30 napon belül terjeszthetnek elő kérelmet a testülethez. Az Alkotmánybíróság soron kívül, de legkésőbb 30 napon belül, teljes ülésen[86] bírálja el az ilyen irányú indítványt. Eljárási szabálysértés megállapítása esetén pedig a testület a kihirdetésére visszamenőleges hatállyal megsemmisíti a kifogásolt normát.[87]
Mindezek tükrében megállapítható, hogy az Alaptörvény hatálybalépését követően az alkotmányos rend érdekében fellépő, egyedi ügyben nem közvetlenül érintett ügyfél csak amicus curiae formájában, egy konkrét, folyamatban lévő ügyhöz kapcsolódóan hozhatja tudomására alkotmányjogi álláspontját, alkotmányossági aggályait, tekintettel arra, hogy önálló indítványozási jogosultsága nincs.[88] Megjegyzendő, hogy ugyan megszűnt az actio popularis jogintézménye, az Abtv. 71. § (1) és (3) bekezdésének együttes értelmezése lehetőséget adott arra, hogy a korábbi ilyen jellegű indítványokat a kérelmezők kivételes alkotmányjogi panasz formájában nyújtsák be (2012. március 31. napjáig), ha új panaszukat a kivételes alkotmányjogi panaszra irányadó szabályoknak megfelelően terjesztik elő, tekintettel arra, hogy nincs szükség folyamatban lévő peres vagy nemperes eljárásra. A kivételes alkotmányjogi panasz ugyanis lehetőséget nyújt a panaszos számára arra, hogy megtámadhasson jogszabályokat, ha az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be.[89] Az Alkotmánybíróság kiemelte, hogy mivel a kivételes panasz "közvetlenül a norma ellen irányul, különös jelentősége van az érintettség vizsgálatának, hiszen a panaszos alapjogában való személyes, közvetlen és aktuális (jelenvaló) sérelme különbözteti meg a kivételes panaszt az actio popularistól."[90] Különösen a közvetlen érintettség feltételének kellett teljesülnie.[91] Ezenkívül a jogsérelemnek ténylegesnek, aktuálisnak, és nem csak valószínűsíthetőnek kellett lennie.[92] Jövőben bekövetkező jogsértés megelőzésére hivatkozva nem volt előterjeszthető ilyen indítvány.[93] Az Abtv. 71. § (1) és (3) bekezdése alapján kivételes alkotmányjogi panasszá váló indítvány benyújtására összesen 224 alkalommal került sor,[94] azonban ezek csupán elenyésző arányban vezettek eredményre.[95]
Az Alkotmánybíróság valamennyi jogszabály vizsgálatára jogosult, ez a közjogi szervezetszabályozó eszközökre is megfelelően kiterjed, önkormányzati rendelet esetén viszont csak akkor, ha az közvetlenül sérti az Alaptörvényt. Ha az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközik, a Kúria egy újonnan létrehozott szerve, az Önkormányzati Tanács jogosult eljárni a kormányhivatal vagy bírói kezdeményezés alapján.[96] A jogirodalomban felmerült igényt,[97] egyben a kialakított alkotmánybírósági gyakorlatot ültette át a jogalkotó a jogegységi határozatok tekintetében azzal, hogy az Abtv. konkrétan nevesíti az Alkotmánybíróság jogegységi határozatok alkotmányossági szempontú felülvizsgálatának jogkörét,[98] ennek révén biztosítva az Alaptörvény egységes értelmezését. E megoldással a törvényhozó lezárta a 42/2005. (XI. 14.) AB határozat meghozatala következtében kialakult vitás helyzetet, amelyet a testületnek e hatáskör-értelmező határozata váltott ki.
Az Alaptörvény az utólagos, absztrakt normakontroll-hatáskört - a bírói kezdeményezés, valamint az Abtv. 26. § (1) bekezdésében szabályozott, ún. régi alkotmányjogi panasz mellett[99] - a közpénzügyek tekintetében sajátosan szabályozza, ugyanis az Alkotmánybíróság eljárásának korlátját képezi az a körülmény, ha az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja: a testület e hatásköreit a költségvetéssel összefüggésben, a pénzügyi jellegű befizetések vonatkozásában csupán korlátozottan gyakorolhatja, kizárólag abban az esetben, ha e jogszabályok az Alaptörvény 37. cikk (4) bekezdésében felsorolt jogokat érin-
- 10/11 -
tik, és csak ezek sérelme miatt semmisítheti meg. E korlátozás nem alkalmazható akkor, ha a törvény megalkotásával és kihirdetésével kapcsolatos, Alaptörvényben meghatározott eljárási követelmények nem teljesültek. Az Alkotmánybíróság ezt a - tartalmilag már az Alkotmány hatálya alatt is érvényesülő - jogszabályhelyet akként értelmezte, hogy a költségvetési előirányzatokat meghatározó és államszervezeten belüli pénz felhasználását tartalmazó törvények esetében tekintette alkalmazhatónak.[100] Az Alaptörvény negyedik módosítása ezt az Európában példa nélküli korlátozást tovább szigorította azzal, hogy az Alaptörvény 37. cikkét kiegészítette az (5) bekezdéssel, amely szerint azon törvényi rendelkezéseket, amelyek a fent említett gazdasági környezetben kerültek kihirdetésre, akkor is alkalmazni kell, ha az államadósság a teljes hazai össztermék felét már nem haladja meg.[101]
A másik jogi korlátja az Alkotmánybíróság utólagos (absztrakt) normakontroll-eljárásának a res iudicata, amely a régi ügyrend szabályozása szerint az alkotmánybírósági eljárás megszüntetését eredményezte, egyrészt abban az esetben, ha a testület az újabb indítványban foglalt kérelmet - ugyanazon okok alapján - érdemben már elbírálta, másrészt akkor, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányult, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) - ezen belül - azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kérte az alkotmánysértést megállapítani ("ítélt dolog").[102] Az utóbbi eset kifejezetten a normakontroll tekintetében szabályozta a res iudicatát, amelyet értelmét tekintve az Abtv. normaszövege is átvett, annyiban kiegészítve, hogy res iudicata megállapításának nincs helye, ha az Alkotmánybíróság döntése óta a körülmények alapvetően megváltoztak.[103] Az azonos jogszabály fogalma ebben a vonatkozásban azt jelentette, hogy az indítványozó ugyanannak a jogszabálynak ugyanazt a változatlan tartalmú rendelkezését kifogásolja, természetesen az egyéb feltételek megjelölésével.[104] Az Alkotmánybíróság abban az esetben minősített egy indítványt ítélt dolognak, ha ugyanazon jogszabályhelyre irányult, azonos okból[105] vagy összefüggésben, illetve azonos időszakra vonatkozóan ismételten került előterjesztésre,[106] tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság egy ügyben hozott érdemi döntése magát a testületet is köti.[107] Ítélt dolog megállapítása esetén a testület az indítványt visszautasítja,[108] vagy az eljárást megszünteti.[109] Res iudicata miatti megszüntetés következtében a korábban alkotmányellenessé nyilvánított jogszabály alkalmazhatóságának kizárására irányuló kérelem nem bírálható el.[110]
Ha az Alkotmánybíróság a támadott, hatályos jogszabály vagy rendelkezése alaptörvény-ellenességét állapítja meg, a normát a testület teljes ülésen[111] megsemmisíti, ellenkező esetben az indítványt elutasítja. Hatályon kívül helyezett jogszabály alaptörvény-ellenessége akkor állapítható meg, ha azt egy adott konkrét ügyben alkalmazni kellene.[112] A megsemmisített jogszabály vagy annak rendelkezése a Magyar Közlönyben történő közzétételét követő napon veszti hatályát.
Ami az Alkotmánybíróság ügyforgalmi adataiból tükröződik, hogy az új ügyek száma a korábbiakhoz képest jelentősen lecsökkent, az indítványozásra jogosultak meglehetősen passzívnak bizonyulnak az utólagos (absztrakt) normakontroll-eljárás kezdeményezésében: a 2012 előtti évenkénti több száz helyett most már az új ügyek száma az évi tízet sem éri el,[113] és legtöbbször az alapvető jogok biztosa fordul utólagos, absztrakt normakontroll-indítvánnyal az Alkotmánybírósághoz. Az Alaptörvény és az Abtv. hatálybalépése, valamint az actio popularis megszüntetése így azt eredményezte, hogy míg korábban a jogalkotó és az Alkotmánybíróság között volt szoros, intenzív a kapcsolat, a hatályos szabályozás értelmében a rendesbíróságok és a testület kapcsolata mélyül egyre jobban,[114] a jogalkotás kontrollja helyett ugyanis a jogal-
- 11/12 -
kalmazás kontrollja érvényesül a jelenleg hatályos rendszerben.[115] Mindez arra tekintettel volt indokolt, hogy azon mércéket, amelyeket az Alkotmánybíróság kidolgozott, és a jogalkotóval szemben alkalmazott, a körülmények megváltozása folytán már nem lehetett változatlanul alkalmazni, s mivel az Alkotmánybíróság nem független a tértől és időtől, ez adott magyarázatot a testület hatásköreinek jelentős átalakítására.[116] Érdemes lehet azonban a jogalkotónak elgondolkodnia azon, hogy az utólagos (absztrakt) normakontroll-eljárás indítványozására jogosultak körét bővítse, például a társadalmi szervezetekkel, esetlegesen az önkormányzatokkal, hogy az Alkotmánybíróság korábbi elnöke, Lenkovics Barnabás által az előbbiekben említett megváltozott körülmények keretei között a testület ismét hallassa hangját a hatályos jogszabályok alkotmányossági vizsgálatával, továbbfejlesztve az alkotmányosság épületét. Hozzáteszem, hogy akár a kivételes alkotmányjogi panasz alkalmas is lehetne a megszüntetett actio popularis pótlására - ugyanis a panasz a normakontroll és jogorvoslat jegyeit is magán hordozza -, a jogorvoslati funkcióból származó előny azonban nem tud érvényesülni, mivel az Alkotmánybíróság szigorúan értelmezi a befogadási feltételeket.[117]
Az alkotmánybíróságok utólagos, absztrakt normakontroll-eljárási hatáskörrel való felruházásának indoka elsődlegesen annak biztosítása, hogy a törvényhozó ne lépje túl a rá vonatkozó alkotmányos kereteket. E hatáskör így a jogalkotó munkásságához kapcsolódik, ekként politikai természetű hatáskörnek minősül.
Ebből következően általánosan megállapítható, hogy valamennyi vizsgált alkotmánybíróság vonatkozásában az eljárást a közjogi méltóságok, politikai szereplők - a parlamenti képviselők meghatározott hányada - kezdeményezhetik, az állampolgárok általában ilyen jogosítvánnyal nem rendelkeznek. Ez utóbbi körülményt kompenzálandó a spanyol és a magyar Alkotmánybíróságra vonatkozó szabályozás biztosítja az ombudsman, illetve az alapvető jogok biztosa utólagos, absztrakt normakontrolleljárás-indítványozási jogosultságát.
Elhatárolási alapnak tekinthető, hogy Olaszországban és Spanyolországban meghatározott határidőn belül lehet az indítványt előterjeszteni (a közzétételtől, kihirdetéstől számított 60 nap, illetve 3 hónap), amelynek elmulasztása az absztrakt normakontroll lefolytatását kizárja; ilyen esetben a jogszabály alkotmányossága csak bírói kezdeményezés útján vitatható. A többi vizsgált országban ilyen, az a posteriori normakontroll befogadhatóságát gátló határidő nem került megállapításra, azzal a megjegyzéssel, hogy Magyarországon az Alaptörvény és annak módosítása tekintetében 30 napon belül terjeszthető elő indítvány a testülethez.
További eltérés tapasztalható a nyugat- és kelet-közép-európai országok alkotmánybíróságai között abban a tekintetben, hogy a rendszerváltás utáni alkotmányos rendszerek az utólagos (absztrakt) normakontroll indítványozására jogosultak, és az alkotmányossági vizsgálattal támadható normák körét jóval tágabban határozták meg, mint mintaadó elődeik - kivételt képez ez alól Spanyolország, ahol a parlament házszabálya is vizsgálat tárgya lehet -, elegendő csak a lengyel Tribunał Konstytucyjny-re gondolni. Ezt a megállapítást támasztja alá, hogy a magyar Alkotmánybíróság a mintául szolgáló német Szövetségi Alkotmánybíróságtól eltérően bevezette az actio popularist, így bárki, bárminemű érdekeltség igazolása nélkül a testülethez fordulhatott. Az Alkotmánybíróság e hatáskörével a demokrácia előretolt bástyájaként, a rendszerváltás szimbólumaként elősegítette, erősítette a jogállami átmenet megvalósulását, a magyar jog fejlődését. Az utólagos normakontroll actio popularisszal működő rendszere húsz éven keresztül eredményesnek, sikeresnek bizonyult, számos mértékadó alkotmánybírósági határozat ilyen indítványok nyomán született meg. Tekintettel azonban arra, hogy az actio popularis idővel betöltötte jogfejlesztő hivatását, indokolttá vált az utólagos, absztrakt normakontroll-hatáskör jelentős átalakítása.
Ennek következtében az Alaptörvény hatálybalépésével a nemzetközi trendekbe is illeszkedő paradigmaváltás következett be a jogszabályi háttérben, az indítványozásra jogosultak körében és az Alkotmánybíróság gyakorlatában: kizárólag a legfőbb alkotmányos szervek, intézmények, közjogi szempontból meghatározó jelentőségű személyek terjeszthetnek elő utólagos, absztrakt normakontroll iránti indítványt. Ez a körülmény is hozzájárult ahhoz, hogy a testület jellegadó hatásköre már nem az absztrakt normakontroll, hanem az egyéni jogvédelmen alapuló alkotmányjogi panasz lett.
Átgondolandó viszont álláspontom szerint az indítványozásra jogosultak körének társadalmi szervezetekkel, esetlegesen az önkormányzatokkal történő bővítése annak érdekében, hogy a hatályos jogszabályok alkotmányossági vizsgálatával összefüggően lefolytatott absztrakt normakontroll-eljárások során a testület új, más nézőpontból származó megállapításokkal erősítse tovább az alkotmányosságot Magyarországon. Ez különösen annak tükrében indokolt, hogy az alapvető jogok biztosa az utólagos normakontroll-eljárás indítványozására vonatkozó jogosultságát, a benne rejlő lehetőségeket kevésbé aknázza ki, az Alkotmánybíróság pedig szűken értelmezi a kivételes alkotmányjogi panasz befogadhatóságának feltételeit. ■
JEGYZETEK
[1] Tóth Judit - Legény Krisztián: Összehasonlító alkotmányjog (Budapest: Complex Kiadó, 2006) 237., 245.
[2] BVerfGE 1, 208 (219f); BVerfGE 20, 56 (95); BVerfGE 52, 63 (80).
[3] BVerfGE 7, 305 (310); BVerfGE 38, 258 (269); BVerfGE 79, 311 (326f).
[4] BVerfGE 99, 57 (66f).
[5] Minden tartomány a saját alkotmányos szabályai, előírásai alapján fordulhat a Szövetségi Alkotmánybírósághoz, vö. Hans D. Jarass - Bodo Pieroth: Grundgesetz für die Bundesrepublik Deutschland. 14. Auflage (München: Verlag C. H. Beck, 2016) 1033.
[6] A parlamenti képviselők az egység érdekében, valamint azonos célok eléréséért kötelesek fellépni, fáradozni, vö. BVerfGE 68, 346 (350).
[7] Grundgesetz 93. cikk (1) bekezdés 2. pontja.
[8] Vö. BVerfGE 61, 149 (162).
[9] Vö. BVerfGE 21, 52 (53f); BVerfGE 68, 346 (349); BVerfGE 67, 26 (37).
[10] BVerfGG 76. § (1) bekezdése.
[11] Vö. BVerfGE 2, 121 (131); BVerfGE 24, 174 (179f); BVerfGE 103, 111 (124).
[12] A hatályon kívül helyezett normák is vizsgálat tárgyai lehetnek, amíg még joghatások kiváltására alkalmasak, vö. BVerfGE 79, 311 (326f); BVerfGE 97, 198 (213); 100, BVerfGE 100, 249 (257); BVerfGE 6, 104/ (109f).
[13] BVerfGE 1, 396, 414.
[14] Jarass-Pieroth (2016) i. m. 1033.
[15] BVerfGG 77. § 1. pontja.
[16] Maartje de Visser: Constitutional Review in Europe. A Comparative Analysis (Oxford and Portland, Oregon: Hart Publishing Ltd., 2014) 197. A Szövetségi Alkotmánybíróság 1951 óta íródó történelmében utólagos, absztrakt normakontroll-eljárás lefolytatására mindössze 185 alkalommal került sor, ami nemcsak a több, mint 240 000 beérkezett alkotmányjogi panaszhoz képest, hanem a majdnem 4000 darabszámú bírói kezdeményezéshez viszonyítva is elenyésző.
https://www.bundesverfassungsgericht.de/SharedDocs/Downloads/EN/Statistik/statistics_2019.pdf?__blob=publicationFile&v=3; illetve https://jahresbericht.bundesverfassungsgericht.de/pdf-en/#dearflip-df_720/53/
[17] Olasz alkotmány (Costituzione della Repubblica Italiana) 134. cikk a) pontja.
[18] Egresi Katalin: Az olasz alkotmány. Alkotmánytörténet, alkotmányelmélet, alkotmányos rendelkezések (Budapest: Gondolat Kiadó, 2013) 238.
[19] Egresi (2013) i. m. 238-239.
[20] Olasz alkotmány 127. cikk (1) bekezdés.
[21] Egresi (2013) i. m. 239.
[22] Louis Favoreu: Az Alkotmánybíróságok, in: Paczolay Péter (szerk.): Alkotmánybíráskodás - alkotmányértelmezés (Budapest: Rejtjel Kiadó, 2003) 93.
[23] Spanyol alkotmány (Constitución Española) 161. cikk (1) bekezdés a) pontja, 162. cikk (1) bekezdés a) pontja.
[24] Az Alkotmánybíróságról szóló 2/1979. organikus törvény (Ley Orgánica del Tribunal Constitucional; a továbbiakban: Spanyol Abtv.) 31-32. cikke.
[25] Spanyol Abtv. 32. cikk (2) bekezdés; de Visser (2014) i. m. 200.
[26] Vö. Sentencia 25/1981 of 14 July 1981.
[27] Sentencia 199/1987 of 16 December 1987., Sentencia 84/1982 of 23 December 1982.; de Visser (2014) i. m. 200.
[28] Enrique Guillén López: Judicial Review in Spain: The Constitutional Court. Loyola of Los Angeles Law Review, Vol. 41: 529, 2008, 546.
[29] Spanyol Abtv. 33. cikk (1) bekezdés.
[30] Spanyol Abtv. 34. cikk.
[31] Spanyol alkotmány, Hatályon kívül helyezett rendelkezések (3) bekezdés.
[32] Farkas Vajk: Rendszerváltás spanyol módra. Hasonlóságok és különbségek a spanyol és a magyar jogállami átmenetben. Iustum Aequum Salutare, V. évf., 2009/3. szám, 188.
[33] Spanyol Abtv.38. cikk (1)-(2) bekezdés.
[34] A Lengyel Alkotmánytörvényszékről szóló törvény 37. cikk (2) bekezdés.
[35] Lengyel alkotmánybíróságról szóló törvény 24. cikk.
[36] Lengyel alkotmány 188. cikk a)-c) pontja.
[37] Téglási András - T. Kovács Júlia: Alkotmánybíráskodás visegrádi szomszédainknál. Pro Publico Bono, 2015/1. szám, 94-95.
[38] Téglási-T. Kovács (2015) i. m. 95.
[39] Lengyel alkotmány 191. cikk (1) bekezdés a) pontja.
[40] de Visser (2014) i. m. 199.; Téglási-T. Kovács (2015) i. m. 95.
[41] Lengyel alkotmány 191. cikk (1) bekezdés b) pontja és 186. cikk (2) bekezdése.
[42] Az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdéséből kizárólag ez a hatáskör vezethető le, mégpedig "kényszerítően" és "teljeskörűen". Vö. 4/1997. (I. 22.) AB határozat, ABH 1997, 41, 49.
[43] Országos szinten csak Belgiumban ismeretes a bármely állampolgár által indítványozható utólagos, absztrakt normakontroll hatásköre, az érdekeltséget azonban igazolni kell (Belgium alkotmánya 142. cikk). A Belgiumban érvényesülő actio popularisról ld. de Visser (2014) i. m. 208-211. Ezenkívül megemlítendő, hogy Bajorország Tartomány Alkotmánybírósága is jogosult actio popularisok elbírálására; az eljárás alapvetően költségmentes, azonban nem megengedett vagy nyilvánvalóan megalapozatlan indítvány esetén a testület 1500 € illeték megfizetésére kötelezheti az indítvány benyújtóját, amely csökkentheti a magánszemélyek részéről az indítványozási kedvet (Bajorország alkotmánya 98. cikk 4. mondat, Bajor Alkotmánybíróságról szóló törvény 55. cikk).
[44] Tilk Péter: A magyar Alkotmánybíróság. PhD-értekezés. Pécs, 2008, 75.
[45] 4/1997. (I. 22.) AB határozat, ABH 1997, 41, 44-46.
[46] Köztük Csehország, Horvátország, Románia, Szlovákia és Szlovénia.
[47] Osztrák alkotmány 139. cikk, Ausztria Alkotmánybíróságáról szóló törvény (VfGG) 57-61a. §. Franciaországban és Németországban ezzel szemben közigazgatási bíróság látja el az önkormányzati rendeletek alkotmányossági szempontú, absztrakt felülvizsgálatát. Franciaországban a közigazgatási bíróság absztrakt normakontroll-hatáskörét igen széles terjedelemben gyakorolja. A német közigazgatási bíróság közvetve alkotmánybíráskodás jellegű feladatot is ellát, mivel a kifogásolt norma alapjogokkal, alkotmánnyal, uniós joggal, illetve tartományi törvényekkel való összhangját vizsgálja. Ld. részletesen: Darák Péter - Patyi András: A normakontroll hatáskörök megosztása az Alkotmánybíróság és a közigazgatási bíróság között. Alkotmánybírósági Szemle, 2010/2. szám, 83.
[48] Georg Brunner: Az új alkotmánybíráskodás Kelet-Európában, in: Ádám Antal: Alkotmányfejlődés és jogállami gyakorlat. (Budapest: Hanns Seidel Alapítvány, 1994) 165.
[49] Bekényi József: Az önkormányzatiság és az Alkotmánybíróság. Alkotmánybírósági Szemle, 2010/2. szám, 76-80.
[50] Kovács Virág - Térey Vilmos: Ténybíráskodás az Alkotmánybíróság gyakorlatában az önkormányzati rendeletek vizsgálata kapcsán. Alkotmánybírósági Szemle, 2010/2. szám, 75.
[51] A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 99. § (2) bekezdés a) pont; Sólyom László: Az alkotmánybíráskodás kezdetei Magyarországon (Budapest: Osiris Kiadó, 2001) 768.
[52] Tilk (2008) i. m. 174-175.
[53] Alkotmány 35. § (2) bekezdés, 37. § (3) bekezdés, 44/A. § (2) bekezdés
[54] Sólyom (2001) i. m. 773.
[55] Sólyom (2001) i. m. 772.
[56] Köf. 5.047/2013/3. számú határozat, Indokolás, II. rész, 1. pont.
[57] Az Alkotmánybíróság eljárásának tárgya az önkormányzati jogok védelme és értelmezése, döntő többségében viszont a törvényt végrehajtó rendeletek jogforrási hierarchiába illeszkedésének vizsgálata volt. In: Holló András: Az alkotmányvédelem kiemelt tárgya: a jogalkotás (törvényalkotás) alkotmányossága. Alkotmánybírósági Szemle, 2010/1. szám, 115-116.
[58] Bene Enikő: A Kúria önkormányzati rendeleteket felülbíráló jogköre esetjogi megközelítésben. Debreceni Jogi Műhely, 2016/3-4. szám
[59] Sólyom (2001) i. m. 344., 103. lj.
[60] Darák-Patyi (2010) i. m. 86.
[61] Lábady Tamás szerint az actio popularis az Alkotmánybíróságot az állampolgári panaszok gyűjtőhelyévé tette. In: Lábady Tamás: A magyar Alkotmánybíróságról szóló törvény. Jogtudományi Közlöny, 1992/6. szám, 287.
[62] Épp emiatt kifogásolta e hatáskört Lábady Tamás, aki szerint szükséges lett volna az érdeksérelem vagy jogsérelem fennállását igazolni, egyfajta korlátozásként. In: Lábady (1992) i. m. 288.
[63] 42/2005. (XI. 14.) AB határozat, ABH 2005, 504, 513-514.
[64] 72/2006. (XII. 15.) AB határozat, ABH 2006, 786, 794-795.
[65] Holló András: Az Alkotmánybíróság. Alkotmánybíráskodás Magyarországon (Budapest: Útmutató Kiadó, 1997) 50-51.; Tilk (2008) i. m. 85-86.
[66] Halmai Gábor: Hans Kelsen és a magyar Alkotmánybíróság. Világosság, 2005/11. szám, 5.
[67] Fruzsina Gárdos-Orosz: The Hungarian Constitutional Court in Transition - from Actio Popularis to Constitutional Complaint. Acta Juridica Hungarica, Vol. 53, No 4, 2012, 305.
[68] Sólyom (2001) i. m. 257.
[69] Balogh Zsolt: Az alkotmánybíráskodás jövője. Fórum. Fundamentum, 2010/1. szám, 62.
[70] Chronowski Nóra: A korlátozott alkotmánybíráskodásról, in: Fekete Balázs - Horváthy Balázs - Kreisz Brigitta (szerk.): A világ mi vagyunk... Liber Amicorum Imre Vörös (Budapest: HVG-ORAC Lap-és Könyvkiadó Kft., 2014) 73.
[71] Balogh (2010) i. m. 62.
[72] Gárdos-Orosz Fruzsina: Az Alaptörvény és az alkotmányosság legfőbb őrének "feladat- és hatásköre". Fundamentum, 2014/1-2. szám (2014a), 85.
[73] Paczolay Péter: Megváltozott hangsúlyok az Alkotmánybíróság hatásköreiben. Alkotmánybírósági Szemle, 2012/1. szám, 67.
[74] Az Alkotmánybíróság ebben az időszakban, az actio popularis alapján lefolytatott utólagos normakontroll-eljárásokban hozott olyan határozatokat, amelyekkel hozzájárult több jogállami intézmény tartalmának meghatározásához, kibővítéséhez, a magyar alkotmányjog hagyományai, alapelvei figyelembevételével az alkotmányos szabályozás hiányosságainak pótlásához. Olyan alaphatározatok születtek, amelyek a jogállami Magyarország kialakításához vezettek, úgy mint a közigazgatási hatóságok határozatainak bírósági felülvizsgálata, vagy a halálbüntetés eltörlése. Vö. Kelemen Roland: Utólagos normakontroll Magyarországon az actio popularis megszüntetése után, in: Kálmán János (szerk.): Quot capita, tot sententiae - A Batthyány Lajos Szakkollégium tanulmánykötete (Győr: Batthyány Lajos Szakkollégium, 2013) 122.; Bernadette Somody - Beatrix Vissy: Citizen's Role in Constitutional Adjudication in Hungary: From the Actio Popularis to the Constitutional Complaint. Annales, 2012/5. szám, 98.; Tamás Sulyok: Constitutional Review on the basis of the new Fundamental Law of Hungary. Jogelméleti Szemle, 2016/3. szám, 146.
[75] Csink Lóránt: Mozaikok a hatalommegosztáshoz (Budapest: Pázmány Press, 2014) 119.
[76] Kelemen (2013) i. m. 127.
[77] Velencei Bizottság 614/2011. számú állásfoglalása, 17. oldal.
[78] Chronowski Nóra: A korlátozott alkotmánybíráskodásról, in: Fekete Balázs - Horváthy Balázs - Kreisz Brigitta (szerk.): A világ mi vagyunk... Liber Amicorum Imre Vörös (Budapest, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2014) 73.
[79] Gárdos-Orosz Fruzsina: Alkotmánybíróság 2010-2015, in: Jakab András - Gajduschek György (szerk.): A magyar jogrendszer állapota (Budapest: MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont, 2016) 466. Tilk Péter - Naszladi Georgina: Az Alkotmánybíróságra vonatkozó szabályozás átalakulása 2010 után, in: Gárdos-Orosz Fruzsina - Szente Zoltán (szerk.): Jog és politika határán. Alkotmánybíráskodás Magyarországon 2010 után (Budapest: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2015) 61-62.
[80] Csink (2014) i. m. 119.
[81] Somody Bernadette: Aki az Alkotmánybíróságot még megszólíthatja: Az ombudsman normakontroll-indítványozási gyakorlatáról. Fundamentum, 2012/2. szám, 115.
[82] Tilk-Naszladi (2015) i. m. 63.
[83] Csink (2014) i. m. 119.
[84] Az alapvető jogok biztosa az Alaptörvény hatálybalépését követő évben fordult gyakrabban az Alkotmánybírósághoz, a 2016 óta viszont mindösszesen két alkalommal, ld. 7/2017. (IV. 18.) AB határozat, illetve 14/2020. (VII. 6.) AB határozat. Az alapvető jogok biztosa és az Alkotmánybíróság kapcsolatáról, az ombudsman indítványozási jogáról ld. Csink Lóránt: Az ombudsman, in: Jakab András - Gajduschek György (szerk.): A magyar jogrendszer állapota (Budapest: MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont, 2016) 610-611.
[85] 12/2017. (VI. 19.) AB határozat, 19/2018. (XI. 12.) AB határozat, II/01759/2018. számú ügy.
[86] Abtv. 50. § (2) bekezdés a) pont.
[87] Alaptörvény 24. cikk (5) bekezdés b) pontja és (6) bekezdése; Abtv. 24-24/A. § és 45. § (1a) bekezdés.
[88] Gárdos-Orosz (2016) i. m. 466.
[89] Abtv. 26. § (2) bekezdés.
[90] 32/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18].
[91] Bitskey Botond - Gárdos-Orosz Fruzsina: A befogadható alkotmányjogi panasz - az első hónapok tapasztalatai. Alkotmánybírósági Szemle, 2012/1. szám, 90.
[92] Ld. 33/2012. (VII. 17.) AB határozat, Indokolás [61].
[93] Kelemen Katalin: Van még pálya. A magyar Alkotmánybíróság hatásköreiben bekövetkező változásokról. Fundamentum, 2011/4. szám, 90.
[94] Ld. https://alkotmanybirosag.hu/uploads/2017/08/ugyforgalom_2012_december_31.pdf
[95] Mindössze 2 alkalommal, ld. 6/2013. (III. 1.) AB határozat, 24/2014. (VII. 22.) AB határozat. Egyebekben kisebbrészt el-, nagyobbrészt pedig visszautasító határozatokat hozott az Alkotmánybíróság az actio popularis-ból kivételes alkotmányjogi panasszá váló indítványok vonatkozásában.
[96] A Kúria Önkormányzati Tanácsa önkormányzati rendeletek törvényessége felülvizsgálatának hatásköréről ld. Manhertz Tamás István: A Kúria és az Alkotmánybíróság konkrét normakontroll jellegű hatásköre az önkormányzati rendeletek vizsgálata tükrében. Közjogi Szemle, 2018/1. szám, 49-52.
[97] Balogh (2010) i. m. 63.
[98] Abtv. 37. § (2) bekezdés.
[99] Bár az Alaptörvény 37. cikk (4) bekezdése utal az Abtv. 27. §-ában szabályozott, a bírói döntéssel szemben benyújtható, ún. valódi alkotmányjogi panasz hatáskörére is, azonban a pénzügyi tárgyú törvényekre való korlátozódás okán ezen alaptörvényi rendelkezés az alkotmányjogi panasz e típusára nem feltétlenül vonatkoztatható.
[100] A közpénzügyekkel összefüggő hatáskör-korlátozás értelmezésének alakulásáról vö. 40/2012. (XII. 6.) AB határozat, Indokolás [14]-[19], ABH 2012, 229, 234-235.
[101] Eredetileg már az Átmeneti rendelkezések 27. cikke is tartalmazta ezt a szabályozást, amelyet az Alkotmánybíróság a 45/2012. (XII. 29.) AB határozatával megsemmisített. Ezt követően az alkotmányozó az Alaptörvény negyedik módosítását e normaszöveget változatlan tartalommal fogadta el.
[102] Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (a továbbiakban: AB Ügyrend) 31. § b)-c) pont.
[103] Abtv. 24. § (3) bekezdés.
[104] Tilk (2008) i. m. 231.
[105] 66/1995. (XI. 24.) AB határozat.
[106] 145/B/1997. AB határozat.
[107] 1620/B/1991. AB végzés, ABH 1991, 972, 973.; 1097/B/1993. AB határozat; 35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.; 145/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 677, 680; 938/D/1998. AB végzés, ABH 2000, 1071, 1072.; 846/B/2000. AB határozat, ABH 2004, 1888, 1891; 794/D/2004. AB határozat, ABH 2005, 1496; 47/2006. (X. 5.) AB határozat, ABH 2006, 581, 588; 712/B/2003. AB végzés, ABH 2007, 2824, 2825; 902/B/2003. AB határozat, ABH 2008, 2025, 2027; 104/2009. (X. 30) AB határozat, ABH 2009, 894, 916; 1065/B/2007. AB határozat, ABH 2010, 1734, 1736; 1464/B/2007. AB határozat, ABH 2011, 1778, 1781.
[108] 3013/2014. (II. 11.) AB végzés, Indokolás [11]-[12].
[109] 442/D/2000. AB végzés, ABH 2003, 1843, 1845; 466/B/2007. AB határozat, ABH 2010, 1685, 1695; 3128/2015. (VII. 9.) AB határozat, Indokolás [20]; 3191/2015. (X. 7.) AB végzés, Indokolás [9].
[110] 442/D/2000. AB végzés, ABH 2003, 1843, 1846; 1031/D/2004. AB határozat, ABH 2005, 1313, 1314.
[111] Abtv. 50. § (2) bekezdés b) pont; AB Ügyrend 2. § (2) bekezdés c) pont.
[112] Abtv. 41. § (1) és (3) bekezdés.
[113] Ezen állítás alól kizárólag a 2019. év tekinthető kivételnek, amikor is 37 új utólagos (absztrakt) normakontroll-eljárás lefolytatására irányuló indítvány érkezett az Alkotmánybírósághoz. Az Alkotmánybíróság 2012-2020 közötti ügyforgalmi adatai évekre lebontva: https://alkotmanybirosag.hu/ugyforgalmi-es-statisztikai-adatok.
[114] Orbán Endre: A bírói döntések ellen benyújtott alkotmányjogi panaszok tapasztalatai. Magyar Jog, 2016/10. szám, 580.
[115] Gárdos-Orosz (2016) i. m. 451.
[116] Sereg András 2014. május 19. napján készített interjúja Lenkovics Barnabással, az Alkotmánybíróság akkori bírájával a Jogi fórum című internetes folyóiratban. https://www.jogiforum.hu/interju/122.
[117] Gárdos-Orosz Fruzsina: Az Alaptörvény és az alkotmányosság legfőbb őrének "feladat- és hatásköre". Fundamentum, 2014/1-2. szám, 89.; Chronowski Nóra: Alkotmányjogi panasz és alkotmányvédelem. Fundamentum, 2014/1-2. szám, 91.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző bírósági fogalmazó, Fővárosi Törvényszék.
Visszaugrás
