A két legfőbb bírói szerv szoros összefüggésben van egymással, hatással vannak egymásra. Ennek egyik manifesztuma az, hogy a Kúria jogegységi határozatai is alkotmánybírósági felülvizsgálat tárgyai lehetnek,[1] sőt az Alkotmánybíróság akár meg is semmisítheti azokat.[2]
A másik kapcsolódási pont a Kúria konkrét - polgári, büntető-, közigazgatási vagy munkajogi tárgyú - ügyben hozott határozatainak alkotmányossági szempontú felülvizsgálata, ugyanis az Alaptörvény és az új Abtv.[3] hatálybalépése óta lehetőség nyílt arra, hogy bíróságok - így a Kúria - döntéseivel szemben alkotmányjogi panasz terjeszthető elő, amennyiben a kérelmező szerint alapvető jogát sértette meg a kifogásolt határozat. Ez a valódi alkotmányjogi panasz intézménye, amely német mintára került be a magyar szabályozásba. Ezáltal egyfajta "Szuper Legfelső Bíróságként" működik az Alkotmánybíróság. E tanulmány kereteit azonban szétfeszítené az alkotmányjogi panasznak az Alkotmánybíróság, illetve a Kúria szempontjából történő vizsgálata, ezért e munkában az önkormányzati rendeletek felülvizsgálata hatáskörének alakulását vizsgálom, mivel ez a hatáskör újabb metszeteket képez az Alkotmánybíróság és a Kúria között.
Az önkormányzati rendeletek felülvizsgálata az Alaptörvény és az új Abtv. hatálybalépéséig még teljes egészében az Alkotmánybíróság hatásköre volt. Ez annyiban nem volt meglepő, hogy a rendszerváltás után több, Kelet-Közép-Európában létrejött alkotmánybíróság számára lehetővé vált az alacsonyabb szintű jogforrások alkotmányossági szempontú felülvizsgálata.[4] Ebben a tekintetben az osztrák alkotmánybíróság szolgált mintául, ahol a tartományi hatóságok, illetve a községi felügyeleti hatóságok rendeleteivel szemben is helye van alkotmányossági szempontú felülvizsgálatnak, és ennek következtében az Alkotmánybíróság eljárása kezdeményezésének.[5] Georg Brunner szerint viszont Kelet-Közép-Európában a magyar testület rendelkezett a legszélesebb hatáskörrel.[6]
Azért volt nagyon jelentős az önkormányzati rendeletek alkotmánybíróság általi felülvizsgálata lehetőségének biztosítása, mert ennek segítségével lehetett pontosan meghatározni a helyi jogalkotás - amely feladat gyakorlására kizárólag az önkormányzat képviselő-testülete jogosult - mozgásterét, és a rendeletek jogsértő szabályozásával szemben védelmet biztosított a választópolgárok számára.[7] Volt azonban olyan álláspont is, amely szerint ugyan az Alkotmánybíróság az alkotmányba vagy törvénybe ütköző önkormányzati rendelet megsemmisítésével védelmet nyújt a képviselő-testület visszaélésszerű jogalkotó hatalmával szemben, de az egyénnek okozott konkrét sérelem orvoslására nem képes.[8]
Az indítványokat 1994-ig a köztársasági megbízott,[9] ezt követően a közigazgatási hivatal vezetője terjeszthette elő. Ez elhatárolási alap az akkor még létező, bárki által kezdeményezhető utólagos normakontrolltól, az actio popularistól.[10] Viszont az önkormányzati rendeletek utólagos felülvizsgálatát már bárki jogosult volt kezdeményezni.[11] A testületen belül létrehozták a háromtagú, közjogászokból álló "speciális közjogi tanácsot", amely az önkormányzati rendeletek és nem egyedi aktusok kontrollját végezte.[12] Ennek következtében már majdnem arról beszélhetünk, hogy az Alkotmánybíróságon belül egy valódi közigazgatási bíróság működött, amely az önkormányzati rendeletek törvényessége felülvizsgálatának legfőbb szerve volt, és saját joggyakorlatát is relatív autonómiával fejlesztette.[13] "Az Alkotmánybíróság a normakontroll során nem az elnevezése, hanem a tartalma alapján döntötte el, hogy az adott aktus normának minősül-e, s fennáll-e a hatásköre az alkotmányossági és törvényességi vizsgálatra. Így pl. a 17/1997. (II. 28.) AB határozat visszautasított önkormányzati rendeletbe foglalt olyan rendelkezés vizsgálatát, amely tartalmában egyedi képviselő-testületi határozatnak minősült (ABH 1997, 468., 469.). Az önkormányzati rendeletbe foglalt egyedi döntés alkotmányossági és törvényességi vizsgálatának hatáskör hiányában történő megtagadása mögött az az alkotmányos feladatmegosztás állt, hogy az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik minden normatív és a bíróságok hatáskörébe tartozik minden egyedi döntés vizsgálata."[14]
- 48/49 -
Az Alkotmánybíróság azonban rendkívül túlterheltté vált a megtámadott önkormányzati rendeletek nagy száma miatt,[15] amelynek következtében már maga a testület megfogalmazta azt az álláspontját, mely szerint a régi Abtv. módosítása esetén az önkormányzatokat érintő hatásköröket a rendesbíróságok - nevezetesen a Legfelsőbb Bíróság - közigazgatási tanácsaira ruházzák át, amelyek helyben és kellő ismeretanyag birtokában tudnák elbírálni a kérdést. Ez Holló András elméletét tükrözte: véleménye szerint ugyanis a Legfelsőbb Bíróság és az Alkotmánybíróság eljárása egymásra kell épüljön.[16] E szemlélet hátránya - amely miatt később a taláros testület vonakodott ettől a megoldástól -, hogy kettős alkotmányértelmezés veszélye alakulna ki, és ennek következtében csak a helyi önkormányzati rendeletek törvényességének felülvizsgálatáról mondana le az Alkotmánybíróság, az alkotmányellenesség vizsgálatára vonatkozó hatáskört viszont megtartotta volna.[17] Darák Péter és Patyi András álláspontja szerint azonban az Alkotmánybíróság túlterheltségét nem az önkormányzati rendeletek felülvizsgálatának hatásköre okozta - amelyek során a háromtagú tanács meglehetősen gyorsan tudott érdemi határozatot hozni -, hanem a választási eljárások során hozott határozatok ellen benyújtott kifogások elbírálása.[18]
A szabályozás 2012-ben megváltozott, ugyanis a Kúrián belül létrehoztak egy új intézményt, nevezetesen a Kúria Önkormányzati Tanácsát,[19] amely szerv hivatott az önkormányzati rendeletek törvénybe vagy más jogszabályba ütközését vizsgálni,[20] míg az Alkotmánybíróság az önkormányzati rendeletnek az Alaptörvénnyel való összhangját csak akkor vizsgálhatja, ha a vizsgálat tárgya kizárólag az Alaptörvénnyel való összhang megállapítása, az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálata nélkül.[21] Ez a módosítás azt a célt szolgálta, hogy tehermentesítse a taláros testületet.[22] Az ügyteher csökkenése azonban nem feltétlenül jár együtt a konkrét alkotmánybírósági ügy elintézési idejének meghatározó mértékű rövidülésével.[23] Ebben a tekintetben mind az Alkotmánybíróság, mind a Kúria normakontroll jellegű feladatkört lát el, amelynek következtében hosszabb távon az "igazi közigazgatási" bíráskodás alakulhat ki.[24] Ahogy a Kúria Önkormányzati Tanácsa is megállapította: "Az Alaptörvény hatálybalépésével a fenti feladatmegosztás megváltozott, a bíróságok is ellátnak normakontroll feladatokat (és az Alkotmánybíróság is vizsgálhat egyedi bírói döntéseket). Az alkotmányos feladatmegosztásnak ebben az új rendszerében a Kúria - a normakontroll keretében - az önkormányzati rendeletek törvényességi vizsgálatát végzi, önálló törvényértelmezés keretében. Az Önkormányzati Tanács azonban nem alkotmánybírói tevékenységet végez, mivel a vizsgálat mércéje nem az Alaptörvény, hanem a törvényesség.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
