Tanulmányunkban a közigazgatási ügyekben eljáró bíróságok (az egyszerűség kedvéért nevezzük őket "közigazgatási bíróságoknak") által gyakorolható normakontroll kérdését járjuk körül. A vizsgálódásunk egyik iránya értelemszerűen a közigazgatási bíráskodással függ össze: vajon annak teljes körű megteremtése[1] esetén ki lehet-e, ki kell-e terjeszteni a közigazgatási bíróságok hatáskörét a normák feletti kontrollra is. A másik irány az Alkotmánybíróság (a továbbiakban: AB) felől közelít, és azt vizsgálja, hogy vajon megbontható-e, megosztható-e az AB ma fennálló alkotmányvédelmi és normakontroll területén fennálló hatásköri monopóliuma. A normakontroll hatáskörök valamilyen megosztása tulajdonképpen a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának széles körű megteremtése (1991) óta újra meg újra felmerül, többnyire az AB addigra már látható túlterheltsége miatt[2]. Alapvető kérdés, hogy ez indokol-e hatásköri változásokat. Az alábbiakban igyekszünk erre (is) választ adni. Az egyedi ügyekben ítélkező bíróságok normakontroll hatásköre értelemszerűen felveti az absztrakt és a konkrét normakontroll kérdését, illetve az esetleg párhuzamosan folyó eljárások összehangolásának problémáját.
1. A jogalkalmazói normakontroll egyik típusa az absztrakt (más szóval direkt), a másik a konkrét (vagy indirekt) felülvizsgálat.
Absztrakt normakontroll esetén (ilyet végez főként az Alkotmánybíróság) a jogszabály alkotmányosságát anélkül vizsgálják, hogy a bíróság konkrét jogvitában eljárna. Ezzel szemben konkrét alkotmányossági felülvizsgálat történik akkor, ha bírósági eljárás során az eljáró bírónak valamelyik fél kezdeményezése alapján vagy hivatalból az a meggyőződése alakul ki, hogy az alkalmazandó norma alkotmányossága kétséges. Ilyenkor felfüggesztve az eljárást, kezdeményezi az alkalmazandó jogszabály alkotmányossági felülvizsgálatát. E két felülvizsgálati modell közötti átmenetet képez az a megoldás, amikor a bírósági jogvita során merül fel az alkalmazandó jogszabály alkotmányossága felől kétség, és az eljáró bíróság saját hatáskörben nyilvánít véleményt az alkalmazandó jogszabály alkotmányosságáról. Az alkotmányossági felülvizsgálat ilyen esetben azonban nem erga omnes hatályú, hanem kizárólag a konkrét bírósági jogvitára és a felekre vonatkozóan tesz megállapítást.[3]
Az alkotmányossági felülvizsgálat fenti kettő (illetve három) alaptípusa között azok értékeit, előnyeit, jelentőségét illetően nem állítható fel egyértelmű sorrend. Az egyes felülvizsgálati rendszerek tekintetében különbséget találhatunk abban is, hogy mit értenek norma alatt. Egyes jogrendszerekben nemcsak állami intézmények normáit sorolják ide, hanem pl. egyes magánjogi megállapodásokat, illetve egyesületi szabályzatokat is.[4]
2. A törvényhozás elsőbbségét és a bírói felülvizsgálat alóli mentességet valló tradicionális francia alkotmányjogi doktrínát az 1958. évi De Gaulle alkotmány törte meg, amikor felállította az Alkotmánytanácsot.[5] Az Alkotmánytanács a bírósági hierarchián kívülálló, kvázi Alkotmánybíróság, amely egészen 2009-ig csak absztrakt és előzetes normakontrollt végezhetett.[6] A francia Alkotmánytanács hatásköre részleges, mert nem a jogrendszer egészére, hanem csak meghatározott jogforrásokra terjed ki. Vizsgálhatja a törvényhozó kamarák ügyrendjeit, nemzetközi szerződéseket, az organikus törvényeket, illetve a rendes törvényeket. A rendes törvények alkotmányossági felülvizsgálatát csupán a köztársasági elnök, a miniszterelnök, a képviselőház és a szenátus elnöke, valamint a parlamenti kisebbségek kezdeményezhetik. Az Alkotmánytanács elé terjesztett törvények kihirdetési határideje nyugszik a normakontroll ideje alatt. Az Alkotmánytanács határozatai ellen jogorvoslatnak nincs helye, ítélt dolognak minősülnek, erga omnes hatályúak.[7]
A 2008. július 23-i francia alkotmánymódosítás lehetővé teszi az Alkotmánytanács számára a konkrét bírósági perben előkérdésként felmerülő normakontrollt is akkor, ha az alkalmazandó törvényi rendelkezés az alkotmányban garantált valamely alapjogot sért.[8]
A törvények absztrakt normakontrollját Németországban alkotmánybíróságok végzik. Aszerint, hogy szövetségi vagy tartományi törvényekről van szó, a szövetségi, illetve a tartományi alkotmánybíróságok rendelkeznek hatáskörrel. A képet tovább színesíti (bonyolítja) a német alkotmányjogi panasz intézménye, amely további normákat emel az alkotmánybíróság látókörébe.[9]
3. A francia közigazgatási bíró széles körű hatáskörrel rendelkezik absztrakt normakontrollra a rendeletek esetében. Vizsgálhatja, hogy a rendeletet a hatáskörrel rendelkező szerv adta-e ki, a rendeletalkotásra vonatkozó eljárási szabályokat megtartották-e, a felhatalmazáson alapuló rendelet nem lépi-e túl a felhatalmazást adó törvény kereteit, illetve tartalmilag a rendelet megfelel-e a törvények előírásainak. Míg az autonóm rendeletek esetében a magasabb szintű jogszabályokkal való összhangot vizsgálja, a végrehajtási rendeletek esetében az ellenőrzés szigorúbb. Az egymással összefüggő, különböző szintű jogszabályoknak teljes harmóniában kell állniuk[10].
4. A német közigazgatási perrendtartás 47. §-a szabályozza a közigazgatási bírói absztrakt normakontrollra irányuló eljárást, amelynek a tárgya a törvényeknél alacsonyabb szintű jogszabályok köre. Idetartoznak a szövetségi jogból az ún. építési szabályzatok, valamint a törvénynél alacsonyabb szintű tartományi jogi jogszabályok. A fenti absztrakt normakontroll eljárásokban a tartományi felső közigazgatási bíróságok (Oberverwaltungsgerichte) járnak el. A felső bíróság ilyenkor azt vizsgálja, hogy a sérelmezett norma összhangban áll-e az alapjogokkal, az alkotmánnyal, az európai joggal, illetve a tartományi törvényekkel. A normakontroll eljárás eredményeként hozott döntés, amely az alkotmány-, illetve törvényellenes normát érvénytelenné nyilvánítja, erga omnes hatályú. A döntés ellen felülvizsgálatnak (Revision) van helye.
1. A francia modellben, ahol az alkotmánybíróság konkrét alkotmányossági felülvizsgálatot 2010-ig nem végzett, a jogértelmezési ütközéseket könnyebb elkerülni. Más a helyzet az alkotmányjogi panasz folytán a német modellben, ahol az alkotmánybíróság konkrét normakontrollt is végez. Alaptétel, hogy az alkotmánybíróság és a közigazgatási felső bíróság absztrakt normakontroll eljárása párhuzamosan is folyhat. Amennyiben azonban a közigazgatási felső bíróság azt észleli, hogy az a törvény, amellyel a törvénynél alacsonyabb szintű jogszabály összeegyeztethetőségét vizsgálnia kell, alkotmányellenesnek tűnik, úgy döntéséhez meg kell várnia az alkotmánybíróság e kérdésben hozandó határozatát.
2. Az alkotmányjogi panasz intézményénél az alkotmányjogi panasz előterjesztésének feltétele minden rendes jogorvoslati lehetőség kimerítése. Ilyen értelemben rendes jogorvoslatnak minősül a közigazgatási felső bíróság normakontroll eljárása is, amiből következően az ezen eljárásban hozott határozat is alkotmányjogi panasszal támadható.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
