Amennyiben a szülők együtt élnek, a szülői felügyeletet közösen gyakorolják. Ha a különélő szülők nem rendezték a szülői felügyelet gyakorlásának módját, és bíróság vagy gyámhatóság sem döntött még ebben a kérdésben, a szülői felügyeletet továbbra is mindkét szülő gyakorolja. A rendezés módja tehát elsődlegesen a szülők megállapodásán alapszik, és ebben a kérdésben a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény Negyedik Könyve (a továbbiakban: Családjogi Könyv) még nagyobb szabadságot kíván adni a szülőknek. A különélő szülők megállapodhatnak a szülői felügyelet közös gyakorlásában, vagy megoszthatják egymás között a jogokat és kötelezettségeket, továbbá megállapodhatnak abban is, hogy csak egyikük gyakorolja teljes körűen a szülői felügyeletet. Amennyiben a szülők között nem jön létre megállapodás, a bíróság dönt - kérelemre, vagy hivatalból - abban a kérdésben, hogy melyik szülő gyakorolja a szülői felügyeleti jogokat. Ha az egyik szülő mellett dönt a bíróság, ez a döntés már nem gyermekelhelyezés lesz, hanem olyan döntés, amelynek keretei között az egyik szülőt ruházza fel a bíróság a szülői felügyelet teljes körű gyakorlásának jogával. A gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekről ebben a helyzetben is közösen döntenek.
Alapvető változást hozott a Családjogi Könyv az eddig használt gyermekelhelyezés fogalmában, alkalmazási körében, mert gyermekelhelyezés alatt csak azt érti, amikor mindkét szülő alkalmatlan a gyermek nevelésére, a gyermek érdekének biztosítása veszélyeztetett lenne a szülőknél, ezért a bíróság a szülői felügyeleti jogokat és kötelezettségeket egy alkalmas harmadik személyre bízza, vagyis harmadik személynél helyezi el a gyermeket.[1]
A szülői felügyelet rendezésére irányuló (korábban gyermekelhelyezési) perekben számtalan pszichológiai szempont jelenik meg, melyek figyelembevételére a bírósági eljárás során legtöbbször nincsen lehetőség. Az érzelmileg túlfűtött perekben a jogi szabályozás sok esetben elégtelen. Amennyiben a szülők nem tudnak megállapodni, a bíróság a szülői felügyelet megfelelő gyakorlása, illetve a gyermek megfelelő helyen való elhelyezése érdekében széles körű bizonyítási eljárást folytat le, biztosítva a gyermek mindenek felett álló érdekét. A bíróságok részére a Családjogi Könyv 2014. március 15-i hatálybalépéséig a gyermekelhelyezésnél irányadó szempontokkal kapcsolatban a - 19. és 24. számú Irányelvekkel módosított - 17. számú Irányelv adott eligazítást. Azonban az új Ptk. eltérő fogalomrendszere miatt az Irányelvet a Kúria Polgári Kollégiumának 1/2014. számú PJE határozata meghaladottnak nyilvánította, tehát a továbbiakban nem alkalmazható. Véleményem szerint mindebből nem következik, hogy az Irányelvben foglalt elvek (pl. gyermek érdekének elsődlegessége, szülők alkalmasságának vizsgálata, érzelmi kötődés, testvérkapcsolat stb.) egyebekben ne lennének változatlanul irányadóak.[2]
Az Irányelv alkalmazta a pszichológia megállapításait is annak érdekében, hogy a bíróság a gyermek életét érintő minden lényeges körülmény feltárásával és együttes mérlegelésével hozhassa meg döntését. Azonban hiába a felvilágosult szabályozás, ha a szülők még ma is leginkább a saját érdekeiket tartják szem előtt, akkor is, ha mindezt a gyermek érdekeire hivatkozással teszik. Leggyakrabban az érzelmi sértettség és az anyagi érdekek motiválnak, esetleg a kettő együtt. Sokszor az elhagyott fél bosszúvágya nem hagyja nyugodni az indulatokat.[3] A lelkiismeret megnyugtatására azokban az esetekben van szükség, amikor a távozó szülő valójában nem csak volt partnerétől, hanem közös gyermeküktől is eltávolodott érzelmileg, azonban nem szeretné, ha ez a gyermek számára is kiderülne, ezért "látszatharcba" kezd a gyermek nála történő elhelyezése érdekében.[4] A támadó védekezés valójában szintén a másik szülő ellen irányul, például hogy lemondjon a gyermektartásdíjról. A megfelelési kényszer a társadalom elvárásaira reflektál, a mások biztatására megindított perekben
- 24/25 -
pedig többnyire a nagyszülők, esetleg az új házastárs mozgatják a háttérben a szálakat.
Nehéz helyzetben van a bíróság a mielőbbi befejezés és a megalapozott döntés dilemmájában. A döntés meghozatalának nyilvánvaló nehézségén túl a szülők azt várják, hogy a bíróság minden, a gyermeket érintő körülményt tárjon fel és mérlegeljen. Másrészt azonban mindezt a lehető legrövidebb idő alatt tegye, hiszen a gyermeknek az az érdeke, hogy a sorsa minél előbb rendeződjön. A gyermek érdekeinek figyelembevétele azt jelenti, hogy számára olyan környezetet és olyan boldog, szeretetteljes és megértő családi légkört kell biztosítani, amely lehetővé teszi, hogy személyisége harmonikusan fejlődjön. A tényállás tisztázása érdekében a bizonyítékok széles köre alkalmazható. Általánosságban a bíróságnak gondosan vizsgálnia kell, hogy a szülőket az egyéniségük, az életmódjuk, erkölcsi tulajdonságuk, személyiségük alkalmassá teszik-e a gyermek nevelésére. Figyelembe kell venni a gyermekhez való ragaszkodás őszinteségét, a gyermeknek a szülő iránt táplált érzelmeit, a gyermeknek az egyik vagy másik szülőhöz való kötődését, a szülő nevelési képességeit, az iskoláztatási lehetőségeket. Nem lehet döntő körülmény a szülők vagyoni helyzetének különbsége, a gyermek kora vagy neme. Önmagában az sem, hogy melyik fél magatartása miatt romlott meg a házasság. A legfőbb szempont tehát a szülők gyermeknevelésre való alkalmassága.[5] Általánosságban ennek megállapítása azért okoz nehézséget a bíróság számára, mert csak kivételes esetben fordulhat elő, hogy valamelyik szülő nem alkalmas[6] a gyermek nevelésére, tehát az alkalmasság megállapításával nem kerülünk közelebb a per eldöntéséhez, hiszen, ha mindketten alkalmasak, akkor változatlanul kérdés, kihez kerüljön a gyermek. Ennek megállapítása érdekében tehát szélesebb körű bizonyítást kell lefolytatni, melynek során fel kell tárni a szülők és a gyermek kapcsolatát. Objektív (lakhatás, mozgástér, együtt élő személyek száma, anyagi lehetőségek) és szubjektív szempontokat (egyéniség, személyiség, életmód, erkölcsi tulajdonságok) is figyelembe kell venni, mely utóbbiak megítélésére nem létezik abszolút mérce, ezért kell nagyon körültekintően eljárni.
Az Irányelv kiiktatása és az új szabályozás ellenére a gyermekelhelyezés elsődleges szempontja továbbra is a gyermek mindenek felett álló, vagy inkább legjobb érdeke.[7] Ezen érdekeket véleményem szerint a jövőben is leginkább a 17. számú Irányelvben foglalt szempontrendszer mentén lehet feltárni.
Alapvetően nem tekinthető döntő körülménynek a szülők vagyoni helyzete, azonban a bizonyítási eljárás során vizsgálni kell a szülők anyagi és lakáshelyzetének alakulását, különösen abból a szempontból, hogy a gyermek tartása és gondozása, egészségügyi ellátottsága melyik szülő környezetében biztosított jobban. A pszichológia megállapítása szerint a gyermek iránt érzett őszinte ragaszkodás és feltétel nélküli szeretet a biztosítéka a gyermek kiegyensúlyozott személyiségfejlődésének, nem pedig a szocioökonómiai státus, van azonban egy szint, ami alá a gyermek érdekében nem mehetünk. A szülői felügyelet rendezése iránti ügyek során gyakran felmerül, hogy a szülők nem győzik ígéreteikkel túllicitálni egymást, hogy melyikük tud több különórát és egyéb foglalkozást biztosítani a gyermek számára. Én ezekkel a korai fejlesztőprogramokkal kapcsolatban Vekerdy Tamás álláspontját osztom, aki rendszeresen hangsúlyozza, hogy nem abból lesz sikeres és boldog felnőtt, aki már óvodás korában úgy teljesített, mint egy felnőtt. A gyermeket hagyni kell, hadd csinálja a dolgát: legyen gyermek, játsszon szabadon, ugyanis a játék során fejlődik az elméje, a pszichéje és a képességei.[8] Nyilvánvalóan nem elhanyagolandó szempont az sem, hogy a szülőnek, aki a továbbiakban a gyermeket nevelni kívánja, van-e hol laknia. Korábban - a rendszerváltás előtti időszakban - ennek még kiemelkedőbb szerepe volt, hiszen legtöbbször az a fél maradhatott a közös lakásban, akinél a gyermeket "elhelyezték", így a szülők még ádázabb harcokat vívtak a gyermekért.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
