A Ptk. 2022. január 1-jén hatályba lépett módosítása jelentős változást eredményezett a szülői felügyelet gyakorlásának bírósági rendezésére vonatkozó szabályozásban: a közös szülői felügyeletet (és e körben a váltott gondoskodást) a bíróság nemcsak a szülők egyetértése esetén, hanem - a gyermek érdekében - annak hiányában is elrendelheti. Jelen tanulmány arra a jogalkalmazási kérdésre keresi a választ, hogy a jogszabályi környezet megváltozása a szülői felügyelet gyakorlása megváltoztatásának egyik törvényi feltételeként előírt lényeges körülményváltozásnak minősül-e, következésképp a szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatása iránti perben a bíróság elrendelheti-e a közös szülői felügyeletet valamelyik szülő egyoldalú, pusztán a jogszabályi környezet megváltozására hivatkozással előterjesztett kérelmére.
The Civil Code amendment which entered into force on 1 January 2022 has resulted in a significant change regarding the regulation on child arrangement court orders: the court may henceforth order joint parental custody (including alternating care) not only in the case of both parents' consent, but also in the absence thereof, if it serves the best interest of the child. This study seeks to answer the question of whether legislative changes qualify as a significant change of circumstances which the law prescribes as one of the criteria for a change of parental custody and, consequently, whether the court may, in a child custody modification process, order joint parental custody upon the unilateral request of either parent, based solely on a change in the legal context.
A 20. század folyamán a korábban jellemző patriarchális családmodellt Európa-szerte fokozatosan felváltotta egy, a szülők egyenjogúságán alapuló berendezkedés, amelyben közös gyermekükkel kapcsolatban a szülőket - általában a közöttük fennálló párkapcsolat fennállásának tényétől és formájától függetlenül - azonos jogok illetik meg és azonos kötelezettségek terhelik, vagyis a szülői felügyeletet - kevés, törvényben szabályozott kivételtől eltekintve - közösen gyakorolják, éspedig nemcsak addig, amíg együtt élnek, hanem a család felbomlása esetén is mindaddig, amíg a gyermek sorsának ettől eltérő rendezésére - perben vagy azon kívül - nem kerül sor.[1] Abban azonban, hogy e rendezés során a közös szülői felügyelet fenntartására csak mindkét szülő egyetértése esetén vagy esetleg annak hiányában is sor kerülhet-e, az európai országok családjoga a mai napig jelentős eltérést mutat, ugyanakkor általánosságban véve egyre inkább a közös szülői felügyelet főszabállyá tételének talaján áll:[2] a bíróságnak valamennyi skandináv országban a közös szülői felügyelet,[3] míg Franciaországban, Belgiumban és Svédországban ezen belül is a váltott gondoskodás[4] lehetőségét kell elsődlegesen vizsgálnia, és ez utóbbit szorgalmazza az Európa Tanács is.[5]
A magyar családjog - az egyre erőteljesebben kirajzolódó európai trend ellenére - egészen a közelmúltig nem biztosított lehetőséget arra, hogy a bíróság a külön élő szülőket a közös szülői felügyelet fenntartására kötelezze akkor, ha azt bármelyikük ellenzi; ilyen döntést kizárólag a szülők megállapodása, illetve egyező kérelme alapján hozhatott. A jogalkotó ugyanis úgy vélte, hogy mivel a szülői felügyelet együttes gyakorlásának alapja a gyermek érdekében történő szoros és kölcsönös együttműködésben való egyetértés, a közös szülői felügyeletnek a család felbomlását követően való
- 967/968 -
fenntartása eleve kizárt, ha azt az immár külön élő szülők közül akár csak az egyik is ellenzi.[6]
A házasságról, a családról és gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) vonatkozó szabályainak[7] értelmében a közös szülői felügyelet fenntartásáról szóló határozatot a bíróság - a fenti jogalkotói koncepciónak megfelelően - csak akkor hozhatott, ha a felek mindketten ilyen tartalmú ítélet meghozatalát kívánták vagy ilyen tartalmú perbeli egyezségük jóváhagyását kérték. Tovább szűkítette a mozgásteret az a szabály, amelynek értelmében a gyermek egyik szülőnél való elhelyezésétől ez esetben sem lehetett eltekinteni: a szülőknek a közös szülői felügyelet fenntartásáról szóló egyezségükben egyúttal a gyermek egyik szülőnél való elhelyezéséről is meg kellett állapodniuk; ennek hiányában a bíróság ítélettel helyezte el a gyermeket az egyik szülőnél, és e mellett rendelkezett - a szülők egybehangzó kérelmére - a közös szülői felügyelet fenntartásáról. Ez azonban azt eredményezte, hogy a Csjt. hatálya alatt a közös szülői felügyelet fennmaradása valójában csak névleges maradt.[8]
A jelenleg hatályos polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) Negyedik Könyvének (Családjog) szabályozása - az európai jogfejlődés fentiekben ismertetett irányával összhangban és a Csjt. rendelkezéseit átvéve - abból indul ki, hogy a szülői felügyeletet a szülők főszabályként közösen gyakorolják: a szülői felügyelet azonos tartalommal - jogokkal és kötelezettségekkel - illeti meg őket,[9] és erre önmagában sem együttélésük ténye, sem annak megszűnése nincs jogi kihatással.[10]
A család felbomlása esetén a jogkövetkezmények -peren kívüli vagy perben történő - rendezésére elsődlegesen a szülők jogosultak. Ennek keretében bármilyen formában (szóban, írásban vagy ráutaló magatartással) megállapodhatnak a szülői felügyelet gyakorlásáról és annak tényleges módjáról, azaz annak a mindennapokban történő konkrét megvalósulásáról is saját maguk dönthetnek.[11] Megállapodásuk egyben az együttműködésük kereteit is meghatározza: a szülői felügyeletet továbbra is mindketten közösen gyakorolják, vagy azt csak egyikük gyakorolja; a gyermek nevelésének és gondozásának anyagi feltételeit - természetben vagy pénzben - hogyan biztosítják; a szülő-gyermek együttlétet, azaz a kapcsolattartást milyen rendszerességgel és időtartamban határozzák meg. A kapcsolat megszűnése után ugyanis a szülők általában szétköltöznek, és a gyermek az egyik szülő háztartásában marad, aki a mindennapi nevelését és gondozását ellátja.
A szülők megállapodása tehát a gyermeket érintő jogvitákban továbbra is meghatározó: a bíróság csak annak hiányában dönt a szülői felügyelet gyakorlásáról,[12] a gyermektartásdíj mértékéről és megfizetésének módjáról,[13] valamint a kapcsolattartás konkrét szabályozásáról.[14] A szülői felügyelet gyakorlásának bírósági eljárásban való rendezésénél a Ptk. a Csjt.-től részben eltérő szabályokat tartalmaz: a közös szülői felügyeletben való megállapodás esetére nem írja elő a gyermek valamelyik szülőnél való elhelyezésének kötelezettségét. A közös szülői felügyelet fenntartása iránti igény bírósági eljárásban való érvényesíthetőségének anyagi jogi korlátozását azonban nem érintette: mivel a bíróság ítéletével csak az egyik szülőt jogosíthatta fel a szülői felügyelet gyakorlására,[15] a közös szülői felügyelet fenntartása kizárólag a szülők akarategysége esetén valósulhatott meg; az egyező akaratnyilatkozat szükségességét a jogszabály "a szülők közös kérelmére" fordulattal egyértelműsítette.[16] A szülői felügyelet közös gyakorlásának egyoldalú kérelemre alapított bírósági ítéleti elrendelésére tehát a Ptk. hatálybalépését követően még hosszú évekig nem volt jogi lehetőség.
Az egyes igazságügyi tárgyú, valamint kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2021. évi CXXII. törvény 86-88. §-aival a Ptk.-ba beépített, 2022. január 1 -jén hatályba lépett új rendelkezések jelentősen módosították a szülői felügyelet gyakorlásának bírósági rendezésére vonatkozó szabályozást: a 2022. január 1. napja után indult perekben lehetőség nyílt arra, hogy a bíróság ítéletével akár az egyik szülő egyoldalú kérelmére, a másik szülő egyetértésének hiányában is közös szülői felügyeletet,[17] illetve ezen belül váltott gondoskodást[18] rendeljen el.[19]
A jogszabálymódosítást követően a Ptk. 4:167. § (1) bekezdésének második mondata kifejezetten tartalmazza a közös szülői felügyelet elrendelésére irányuló egyoldalú kérelem előterjeszthetőségét és a bíróság döntési kötelezettségét, amely utóbbinak alapja a minden családjogi jogviszonyt átható, alapelvként is nevesített[20] szempont: a kiskorú gyermek érdekének az adott jogvitára konkretizálása.
A szülői felügyelet gyakorlása tárgyában való döntés során a bíróságnak mérlegelnie kell, hogy a gyermek testi, szellemi és erkölcsi fejlődése miként biztosítható a legkedvezőbben,[21] a közös szülői
- 968/969 -
felügyelet elrendelésére irányuló egyoldalú kérelem alapján bizonyítási eljárást kell lefolytatnia arra vonatkozóan, hogy annak objektív (például megfelelő lakhatás, a gyermek gondozásának anyagi biztosítása) és szubjektív (például mindkét szülő nevelési képessége és készsége, a szülő-gyermek kapcsolat) feltételei fennállnak-e. Amennyiben pedig a lefolytatott bizonyítás alapján - a gyermek érdekére figyelemmel - a közös szülői felügyelet fenntartását látja indokoltnak, rendelkezhet annak konkrét megvalósulási módjáról. Ennek keretében -többek között - váltott gondoskodást is elrendelhet,[22] amely tartalmilag azt jelenti, hogy a szülők önállóan és elkülönülten, azonos időtartamban gondoskodnak a gyermekről. Az ilyen kérelem esetén hangsúlyosan értékelendő a gyermek érdeke, vagyis annak bizonyítottsága, hogy mindennapi életvitelének, nevelésének és gondozásának feltételei mindkét szülőnél megfelelően biztosítottak. Amennyiben a bíróság közös szülői felügyeletről, de nem váltott gondoskodás elrendelése mellett dönt, szabályoznia kell a gyermekkel való kapcsolattartást, és döntenie kell a gyermek tartásáról.[23] Mindkét esetben meg kell határoznia a gyermek lakóhelyét,[24] mivel ez alapozza meg a gyermekkel kapcsolatba kerülő egészségügyi (például házi gyermekorvos, védőnő) és nevelési - oktatási intézmények (például óvoda, általános iskola) valamint a hatóságok (például gyámhatóság, bíróság) illetékességét.[25]
A jogalkalmazás során kérdésként merülhet fel, hogy a - jogszabálymódosítással egyébként nem érintett - Ptk. 170. § (1) bekezdésének alkalmazásában a jogszabályi változás - a szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatása egyik törvényi feltételeként előírt - lényeges körülményváltozásnak minősül-e, vagyis, ha a szülői felügyelet gyakorlásának rendezésére 2022. január 1. előtt akként került sor, hogy a szülői felügyeletet az egyik szülő kizárólagosan gyakorolja, a 2022. január 1. után megindult szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatása iránti perben a bíróság elrendelhet-e közös szülői felügyeletet valamelyik szülő egyoldalú, pusztán a jogszabályi környezet megváltozására hivatkozással előterjesztett kérelmére.
A szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatása iránti per előzménye a gyermek jogi sorsának ún. primer rendezése, amely történhet a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése tárgyában a szülők által peren kívül - szóban, írásban vagy ráutaló magatartással - megkötött megállapodással, illetve peres eljárásban ítélettel vagy a szülők egyezségét jóváhagyó jogerős bírósági végzéssel.
A primer rendezés során a legfontosabb mérlegelendő szempont a kiskorú gyermek érdeke.[26] A szülői felügyelet gyakorlásában való megállapodás a szülők között a gyermek érdekének legjobb érvényesülése céljából - esetlegesen kölcsönös kompromisszumokkal - létrejött konszenzus, amely a gyermek mindennapjaiban általában nem hoz jelentős változást: a szülők megegyezése alapján rendszerint korábban kialakított életvitele folytatódik. Ezzel szemben a jogvita perbeli rendezése esetén a bíróság a gyermek érdekét ítélete meghozatalakor, illetve a szülők perbeli egyezsége esetén annak jóhagyásakor kontrollálja: azt mérlegeli, hogy a gyermek testi, szellemi és erkölcsi fejlődése melyik szülőnél biztosítható a legkedvezőbben.[27] Ez esetben a gyermek helyzete a jogerős határozattal stabilizálódik: ekkor dől el, hogy ki lesz az őt gondozó szülő, ami számára akár környezetváltozással is járhat; ezt követően megkezdődik mindennapi életvitelének kialakítása és a különélő szülővel való kapcsolattartása.
A szülői felügyelettel kapcsolatos - peren kívüli vagy perbeli - megállapodás, illetve ítélet tehát a gyermek mindennapi életét alapjaiban meghatározó szülői, illetve bírósági döntés. A gyermek fejlődését, a szüleivel való hosszútávú érzelmi viszonyát döntően meghatározza, hogy a szülők a párkapcsolatuk felszámolása után egymással milyen viszonyt ápolnak, továbbá képesek és készek-e a gyermek érdekében egymással együttműködni. A gyermek érdekének szempontjából pedig egyáltalán nem közömbös, hogy pusztán a jogszabályi környezet megváltozása - amely jelen esetben a szülői felügyelet közös gyakorlása, ezen belül a váltott gondoskodás egyoldalú kérelemre történő elrendelésének jogi lehetőségét jelenti - megnyitja-e a lehetőséget a gyermek rendezett jogi helyzetének módosítására.
A kérdés megválaszolásához a szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatására vonatkozó jogszabályi rendelkezések értelmezéséből kell kiindulni.
Az ún. szekunder rendezéshez, vagyis a szülői felügyelet gyakorlásának bíróság általi megváltoztatásához szükséges anyagi jogi feltételeket a Ptk. 4:170. § (1) bekezdése rögzíti, amely - a tartás mértékének vagy szolgáltatása módjának megváltoztatására vonatkozó rendelkezéssel ellentétben[28] nem téve különbséget aszerint, hogy a szülői felügyelet gyakorlásának rendezésére megállapodással vagy a bíróság döntésével került-e sor - két konjunktív feltételt támaszt: egyrészt a primer rendezés alapjául szolgáló körülmények lényeges módosulását, másrészt azt, hogy az újrarendezés - a körülményváltozásra tekintettel - a gyermek érdekében álljon. E két törvényi feltétel fennállásának bizonyítására a kötelezettség főszabályként az arra hivatkozó felet
- 969/970 -
terheli;[29] a feltételek bizonyítottságának jogkövetkezménye pedig az, hogy megnyitja a lehetőséget a szülői felügyelet gyakorlásának újrarendezésére.
Álláspontunk szerint a fenti jogszabályhely két okból is kizárja a jogszabályváltozás körülményváltozásként való értékelését.
A Ptk. 4:170. § (1) bekezdésének első mondata alapján a körülményváltozás fogalma az előzményi rendezés idején fennállt és a primer rendezés alapjául szolgáló - azaz a szülők által a megállapodás megkötésekor figyelembe vett, illetve a bíróság által a döntése meghozatalakor mérlegelési körébe vont - tényekben utóbb beállott lényeges módosulásként definiálható.
A fenti jogszabályhely alapján tehát körülménynek csak az olyan konkrét, egyedi, a szereplők életviszonyaira vonatkozó jogilag releváns (és perbeli rendezés esetén bizonyítást nyert) tény minősülhet, amelyet az előzményi rendezés során a döntéshozó - a szülők vagy a bíróság - a szülői felügyelet gyakorlása konkrét módjának meghatározásakor mérlegelt.
A fogalommeghatározásnak pedig az aktuális jogszabályi környezet, illetve az abban időközben bekövetkezett módosulás nyilvánvalóan nem felel meg, mivel ez esetben mindössze a jogi keretek bővüléséről, nem pedig jogilag releváns tények megváltozásáról van szó.
A szekunder rendezési perben a bizonyítás két lépcsőben történik: elsőként a Ptk. 4:170. § (1) bekezdésében előírt két konjunktív feltétel fennállását kell bizonyítani, és csak ennek sikere esetén kerülhet sor a Ptk. 4:167. § (2) bekezdésében foglalt szempontrendszer szerinti bizonyítás újbóli lefolytatására, majd az így feltárt új bizonyítékok egybevetésével[30] az érdemi - a megváltoztatás iránti keresetnek helyt adó vagy azt elutasító - határozat meghozatalára.
A jogszabályi változás körülményváltozásként történő értékelésével az első lépcső kiüresedne, mivel a Ptk. 4:170. § (1) bekezdésében foglalt feltételek bizonyítása szükségtelenné válna. Ez esetben ugyanis az első feltétel a jogszabálymódosítás tényével eleve adott lenne, és a tágabb keretek közötti szabályozás lehetősége lényegében a második feltétel bizonyítottságát is megalapozná, mivel - kevés kivétellel - általánosságban elmondható, hogy a gyermek érdeke akkor valósul meg a legideálisabban, ha a szülei a nevelésében és gondozásában mindketten aktívan, egyenjogúan vesznek részt. Mindez pedig ahhoz vezetne, hogy a fél, amennyiben a gyermek érdekében álló lényeges körülményváltozásként kizárólag a jogszabályi környezet megváltozására hivatkozik, mentesülne a Ptk. 4:170. § (1) bekezdésében foglalt konjunktív feltételek bizonyításának kötelezettsége alól, és a bíróságnak kizárólag a Ptk. 4:167. § (2) bekezdésében foglalt szempontok szerinti bizonyítási eljárást kellene lefolytatnia.
Ez az értelmezés a gyermek érdekének elsődleges szempontként történő figyelembevételére irányuló kötelezettséggel sem lenne összeegyeztethető. A gyermek érdeke ugyanis - mint alapelvi szinten rögzített általános szempont és mint a szülői felügyelet gyakorlása megváltoztatásának egyik törvényi feltétele - mindig csak az adott ügy egyedi körülményeire vetítve konkretizálható. Következésképp az, hogy a gyermek sorsának újrarendezése - és e körben a közös szülői felügyelet elrendelése - ténylegesen a gyermek érdekében áll e, ugyancsak az adott ügy konkrét peradatai alapján dönthető el. A gyermek érdeke tehát nem az újrarendezés lehetőségének általános és automatikus megnyitásával juttatható érvényre, hanem azt a - már bizonyított konkrét körülményváltozás alapján lefolytatott további bizonyítást követő - döntés meghozatala során kell mérlegelni.
Mindezekre figyelemmel - álláspontunk szerint - az önmagában és kizárólag a jogszabályi környezet megváltozására hivatkozással előterjesztett egyoldalú kérelem alapján a bíróságnak nincs lehetősége a szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatására és e körben közös szülői felügyelet elrendelésére. A jogszabályi környezet megváltozása ugyanis nem tekinthető a Ptk. 4:170. § (1) bekezdésében foglalt lényeges körülményváltozásnak: egy ezzel ellentétes értelmezés egyrészt a körülményváltozás törvényszövegből levezethető definíciója alapján nem igazolható, másrészt a Ptk. 4:170. § (1) bekezdése kiüresedéséhez vezetne, ami nem szolgálná a gyermek érdekét.
[1] Kőrös András: Különélő szülők - közös szülői felelősség, első lépések a Ptk. szülői felügyeletre vonatkozó szabályainak gyakorlatában, In: Az új Polgári törvénykönyv első öt éve (szerk: Gárdos-Orosz Fruzsina-Menyhárd Attila), Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézet, Budapest, 2019, 83-97.
[2] Makai Katalin: A szülői felügyelet, In: A Ptk. magyarázata III/VI. Polgári Jog, Családjog, (szerk.: Kőrös András), HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2018, 291-369.
[3] Szeibert Orsolya: A családjogi harmonizáció kérdései és lehetőségei Európában, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2014.
[4] Szeibert Orsolya: A gyermek meghallgatása a szülői felügyelet rendezésének kérdésében -holland és skandináv szabályozás és tapasztalatok, Családi Jog, 2017/4, 35-39.
[5] Szeibert Orsolya: Együtt a házasság felbontása után is? A közös szülői felügyelet és a váltott elhelyezés európai tendenciái, Családi Jog, 2012/4, 1-11.
[6] Szeibert Orsolya: Váltott gondoskodás -egyenlő helyzet a különélő szülők számára.
https://ptk2013.hu/szakcikkek/szeibert-orsolya-valtott-gondoskodas-egyenlo-helyzet-a-kulonelo-szulok-szamara/5702 (2022. május 9-i letöltés).
- 970/971 -
[7] Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 36. ülésszakán, 2015. október 2-án elfogadott 2079. sz. határozat (2015).
[8] 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről.
[9] 2016. évi CXXX. törvény a polgári perrendtartásról. ■
JEGYZETEK
[1] Szeibert Orsolya: A családjogi harmonizáció kérdései és lehetőségei Európában, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2014, 149.
[2] Kőrös András: Különélő szülők - közös szülői felelősség, első lépések a Ptk. szülői felügyeletre vonatkozó szabályainak gyakorlatában, In: Az új Polgári törvénykönyv első öt éve (szerk.: Gárdos-Orosz Fruzsina-Menyhárd Attila), Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézet, Budapest, 2019, 89.
[3] Szeibert Orsolya: A gyermek meghallgatása a szülői felügyelet rendezésének kérdésében - holland és skandináv szabályozás és tapasztalatok, Családi Jog, 2017/4, 38.
[4] Szeibert Orsolya: Együtt a házasság felbontása után is? A közös szülői felügyelet és a váltott elhelyezés európai tendenciái, Családi Jog, 2012/4, 8.
[5] Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 36. ülésszakán, 2015. október 2-án elfogadott 2079. sz. határozat (2015).
Szeibert Orsolya: Váltott gondoskodás - egyenlő helyzet a különélő szülők számára. https://ptk2013.hu/szakcikkek/szeibert-orsolya-valtott-gondoskodas-egyenlo-helyzet-a-kulonelo-szulok-szamara/5702 (2022. május 9-i letöltés).
[6] Ezt a jogalkotói koncepciót közvetítette a gyermek elhelyezésével kapcsolatos szempontokról szóló 17. számú Irányelv II. pontja is, amely szerint a közös szülői felügyelet gyakorlása csak a szülők közötti teljes egyetértés, maximális együttműködési készség esetén lehetséges.
[8] Makai Katalin: A szülői felügyelet, In: A Ptk. magyarázata III/VI. Polgári Jog, Családjog (szerk.: Kőrös András), HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2018, 320.
[9] Ptk. 4:147. § (2) bekezdés.
[10] Ptk. 4:164. § (1) bekezdés.
[11] Ptk. 4:165. § (1) bekezdés.
[12] Ptk. 4:167. § (1) bekezdés.
[13] Ptk. 4:217. § (1) bekezdés.
[14] Ptk. 4:181. § (1) bekezdés.
[15] Ptk. 4:167. § (1) bekezdésének első mondata.
[16] Ptk. 4:165. § (2) bekezdés.
[17] Ptk. 4:167. § (1) bekezdésének második mondata.
[18] A joggyakorlatban régen meghonosodott váltott gondoskodás elnevezést a Ptk. továbbra sem használja; a jogintézményt körülírással akként határozza meg, hogy a szülők a gyermekről felváltva, azonos időtartamban gondoskodnak.
[19] Ptk. 4:167/A. §.
[20] Ptk.4:2. §.
[21] Ptk. 4:167. § (2) bekezdés.
[22] Ptk. 4:167/A. §.
[23] Uo. (1) bekezdés.
[24] Uo.
[25] Az Új Ptk. Tanácsadó Testület - és vele egyetértésben a bírói gyakorlat - már a jogszabálymódosítást megelőző szabályozás hatálya alatt is akként foglalt állást, hogy a gyermek lakóhelyét a szülőknek váltott gondoskodásról való megállapodás esetén is rögzíteniük kell, mivel -gyermekvédelmi okok miatt is - a gyermeknek csak egy nyilvántartott lakóhelye lehet, akkor is, ha ténylegesen két helyen lakik.
[26] Ptk. 4:2. § (1) bekezdés és 4:147. § (1) bekezdés.
[27] Ptk. 4:167. § (2) bekezdés.
[28] Ptk. 4:210. § (1) bekezdés.
[29] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. §.
[30] Pp. 279. § (1) bekezdés.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző bíró, Kúria.
[2] A szerző bírósági titkár, Kúria. Az írás a szerzők álláspontját tartalmazza és nem értelmezhető az őket foglalkoztató intézmény állásfoglalásaként.
Visszaugrás
