A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvényt (Bszi.) az egyes törvényeknek az egyfokú járási hivatali eljárások megteremtésével összefüggő módosításáról szóló 2019. évi CXXVII. törvény módosította. A módosító törvény indokolása röviden megfogalmazza a közigazgatási perek fórumrendszerének átalakítását, nevezetesen azt, hogy a közigazgatásban a vizsgálatok eredményeinek alapján egyfokú jogorvoslati rendszer kialakítása vált szükségessé.[1] Ehhez kapcsolódóan módosult annak idején a Bszi. és a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (Bjt.) is. Az indokolás ezt követően hangsúlyozza, hogy az egységes és az Alaptörvénnyel összhangban álló joggyakorlatot elsősorban nem igazgatási eszközök, hanem a Kúria döntéseinek kötelező ereje biztosítja, mert így a jogorvoslat során gyorsan elérhető az eredmény. Mindebből világossá válik, hogy a jogalkotó a korlátozott precedensrendszert a jogegység biztosításának alkotmányos, gyors és hatékony eszközének tartja, melynek során a korábbi gyakorlattól eltérően a Kúria egyedi döntései is kötelező erővel bírnak, melyeket az alsóbb fokú bíróságoknak követniük kell. A megszövegezés kitér az alkotmánybírósági határozatokra is, melyek szintén minden bíróságra kötelezőek[2] és ezáltal szintén részt vesznek a joggyakorlat egységességének biztosításában, de mivel az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) ezt rögzíti, így egy újabb jogszabályban ezt felesleges lenne megismételni.
Fontos, hogy a korlátozott precedensrendszer az eljáró bírák függetlenségét nem sértheti, ezért biztosítják az alsóbb fokú bíróságok számára a Kúria egyedi döntésétől való eltérést, viszont az eltérést indokolni kell[3]. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az eltérés vagy az el nem térés végleges, hiszen a peres eljárásban résztvevő feleknek lehetőségük van rendes és rendkívüli jogorvoslati eszközökkel ezen változtatni. A törvénymódosítás hátterében álló indokok egyike, hogy a törvény egyik célja a jogegységesítés demokratizálása, így a felek közreműködése
- 69/70 -
nélküli jogegységesítő módszerek visszaszorítására törekszik, és inkább a felekre bízná az ehhez szükséges impulzusok megadását.[4] Szintén újítás, hogy a törvény bevezetett egy új jogorvoslati eszközt, a jogegységi panaszt, amely a következő esetekben vehető igénybe: egyrészt akkor, ha a Kúria az első olyan fórum, amely határozatában - jogegységi eljárás kezdeményezése nélkül -eltér egy precedenstől; másrészt akkor, ha egy indokolt eltérést tartalmazó alsóbbfokú jogerős határozatot a Kúria nem módosít. Utóbbi előfordulhat abban az esetben, ha alapvetően le sem folytatja a Kúria a felülvizsgálatot (például visszautasítja a kérelmet), vagy lefolytatja ugyan, de helybenhagyja az eltérést[5].
Amennyiben a jogegységi panasz tanács megállapítja a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérést, dönt a bíróságokra kötelező értelmezésről és határozatában a panasszal támadott határozatot vagy fenntartja hatályában, ha az eltérés indokolt volt, vagy megállapítja az eltéréssel okozott jogsértést, de a panasszal támadott határozatot hatályában fenntartja, ha a panaszt olyan ügyben nyújtották be, amelyben törvény a bíróság eljárására legfeljebb ötnapos határidőt állapít meg, vagy más törvény így rendelkezik. Utóbbi esetben a jogalkotót valószínűleg az a közérdek motiválta, amely az ilyen ügyek mihamarabbi befejezéséhez fűződik. Amennyiben a Kúria az eltérést elfogadja, úgy azzal a saját gyakorlatát írja felül és ezáltal akár jogfejlesztő funkciót is betölthet. A Kúria jogegységi panaszeljárásban meghozott döntése jogegységi határozat hatályú, azt a jogegységi határozatok közzétételére vonatkozó szabályok szerint a Magyar Közlönyben közzé kell tenni. Az eltérést megalapozhatja többek között a konkrét ügy elbírálásakor felmerülő olyan új történeti körülmény vagy ismeret, amely kétségeket ébreszt a korábbi szabály alkalmazhatóságával szemben; olyan fennálló új gazdasági és politikai feltétel, amelyek a szabály további, folyamatos alkalmazását lehetetlenné teszi; a tények megváltoztak a korábbi döntés meghozatalától eltelt időszakban; a bizalom megléte, azaz a korábbi határozat miatti észszerű várakozás a döntés fenntartására. A döntésben további szempontok is segíthetnek, ilyen például a korábbi határozat kora, ami egyben akár a megerősítésének és a felülbírálatának is indoka lehet. Összefoglalóan tehát az ilyen jellegű jogfolytonosság megszakítható, és a Kúria ezáltal az Alaptörvény 28. cikkében foglaltaknak megfelelően jár el, hiszen tekintve például az eltérés alapjának a gazdasági, politikai változásokat vagy az új történeti körülményeket, úgy értelmezi a jogszabályokat, hogy azok a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak. Utóbbiból adódóan a Kúria eljáró tanácsa is az említett józan észnek megfelelően változtathatja meg a testület korábbi gyakorlatát, amennyiben az szükségesnek tűnik. Nem utolsó sorban mindezzel a Kúria hozzájárul a jogbiztonság növeléséhez is, amely az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvének egyik alapja.
A törvénymódosításban annak indokolása szerint szerepet játszott az a
- 70/71 -
tény is, hogy a jogegység biztosításához szükséges eszközök csak részben feleltek meg a Velencei Bizottság által követett európai követelményeknek. Ennek értelmében az egységes és az Alaptörvénnyel összhangban álló joggyakorlatot elsősorban nem igazgatási eszközök, hanem a Kúria döntéseinek kötelező ereje biztosítja. A korlátozott precedens-rendszer, amely eredetileg az angolszász jogban jelent meg, de egyre jobban áthatja a kontinentális jogrendszereket is, a jogegység biztosításának alkotmányos, gyors és hatékony eszköze. Ezt a célkitűzést pedig jogorvoslati eszközökkel, tehát ebbe a peres feleket is bevonva kell biztosítani, nem pedig különböző igazgatási és informális eszközökkel. Utóbbi jogalkotás-jellegű megoldásokat a Velencei Bizottság - mely az Európa Tanács független, többnyire alkotmányjogászokból, legfelső bíróságok és alkotmánybíróságok tagjaiból és nemzetközi szakértőkből álló tanácsadó szerve -, a CDL-AD(2010)004 alapjelentésében kifejezetten posztszovjet megoldásnak nevezte. Ezt azzal támasztja alá, hogy az eseti döntéseken kívüli iránymutatások nem jogállami megoldások és emellett a sajátos kollégiumok létrehozását is ellenzi. A Velencei Bizottság a jogállamiság és a demokrácia, mint alkotmányos alapértékek biztosítása és érvényre juttatása érdekében egyébként több ízben is állást foglalt a joggyakorlat egységesítésének lehetőségeiről. Így tett a CDL-AD(2017)019 jelentésben is, amelyben az eseti jogegységesítő döntéseket ajánlja az absztrakt, jogfejlesztő célú iránymutatások helyett, emellett javasolja a különböző szakági kollégiumok együttes döntését. Mindezen ajánlásokat a CDL-AD(2018)011 jelentés is megerősíti.
Az indokolás szerint a precedensrendszer stabilitást, kiszámíthatóságot és a jog egységét ígéri, és ezáltal az önkényes döntéshozatal lehetőségét kiküszöböli, de legalábbis csökkenti, mivel a bíróságoknak számot kell vetniük a korábbi gyakorlatában kialakított szabályokkal, és meg kell indokolniuk, ha nem, vagy eltérő módon alkalmazzák azokat. Az eltérés során mérlegelni kell az összes olyan körülményt, amely a korábbi és a jelenlegi ügy eldöntésére kihathat. Mindez tehát azt jelenti, hogy a remények szerint nem egy megkövesedett, reformra nem képes rendszer alakul ki, hanem épp ellenkezőleg, a régebbi jogtételek megújíthatóak lesznek és ebben a folyamatban a jogkereső polgárok is részt vehetnek. Az indokolás szerint a bíróság hallgatólagos felülbírálat esetében a korábbi szabályt direkt konfrontáció nélkül rontja le, ám ezzel nem minden esetben tudok egyetérteni, hiszen a bíróság egyesbíróként vagy tanácsban jár el[6], így egyrészről a tanácselnök és a tanács többi tagja között is állhat fenn véleménykülönbség, másrészről az eljáró egyesbíró úgymond konfrontációba kerülhet önmagával, miközben azon vívódik, hogy mely álláspontot, döntést tartsa fenn hatályában.
Az indokolás részletezi, hogy az új gyakorlatnak köszönhetőben a jövőben pontosabb értelmezési kritériumok fognak kialakulni, melyek segítik a bírák döntéshozatalát, hiszen a precedensek révén a jogrendszer elvont, absztrakt részei tartalommal töltődnek
- 71/72 -
meg. Mindez azt is fogja jelenteni, hogy a bírói jogértelmezés mozgástere szűkül. Utóbbi lehetőséget az indokolás ugyan próbálja neutrálisan megfogalmazni, de mégis egyfajta üdvözülendő célként jelenik meg. Kérdéses, hogy a bírói jogértelmezés szűkülése valóban a jogegységesítés célját fogja szolgálni, vagy pont ellenkezőleg, és sokkal inkább magával hozza a mérlegelés és végsősoron a bírói függetlenség szűkülését is.
Az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdése - az Alkotmány 47. § (2) bekezdésével megegyezően - rögzítette a Kúria legfontosabb, a többi bírósági szinttől megkülönböztető feladatát: a joggyakorlat egységének biztosítását. Erre tekintettel a Kúria eddig is törekedett arra, hogy saját joggyakorlata egységes legyen. Fontos ugyanakkor leszögezni, hogy nemcsak a Kúria gyakorlatáról van ebben a kontextusban szó, hanem az összes magyarországi bíróság jogalkalmazásáról, ugyanis efelett kell a Kúriának, mint legfőbb bírói fórumnak őrködnie és ennek érdekben jogegységi határozatokat hoznia.
A Bszi. 25. §-a visszautal az Alaptörvény 25. cikk (2) és (3) bekezdésére és szintén rögzíti, hogy a Kúria jogegységi határozatokat hoz, elbírálja a jogegységi panaszokat, joggyakorlat-elemzést folytat jogerős vagy véglegessé vált határozattal befejezett ügyekben, valamint közzéteszi az ott meghatározott, a Kúria által hozott határozatokat. Jól látható tehát, hogy a Kúria joggyakorlat egységéért folytatott tevékenysége nem merül ki egyedül a jogegységi határozatok meghozatalában.
A Kúria jogegységi határozata a bíróságok jogalkalmazásának egységét biztosítja, mivel az adott jogi norma kötelező értelmezését mondja ki, ami a bíróságokra közvetlenül kötelező. Az ítélkezés egysége az, amikor a bíróságok a jogszabályokat ugyanolyan esetekben ugyanúgy alkalmazzák, vagyis ugyanannak a jogi normának az egyes bírósági határozatok ugyanazt a jelentést tulajdonítják.[7]
Az Abtv. 37. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll eljárásban megvizsgálja az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdésében meghatározott jogegységi határozatoknak az Alaptörvénnyel, illetve nemzetközi szerződéssel való összhangját. Mivel a jogegységi határozatok csak a bíróságokra kötelezőek, így esetükben a közvetlen érintettség az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti eljárásban nem állapítható meg[8]. Czine Ágnes alkotmánybíró az ezzel kapcsolatos gyakorlatot több alkalommal is kritizálta[9], hiszen számos olyan eset van mind a polgári perrendtartásban[10], mind a büntetőeljárásban[11], melynek során az adott jogegységi határozat közvetlenül érinti az eljárás alapjául szolgáló ügyet és így ennek kapcsán annak alanyait is. Ennek egyszerű példája lehet, amikor a Kúria a felülvizsgálati eljárást jogegységi eljárás kezdeményezése okán felfüggeszti, és ezt követően a tanácsnak
- 72/73 -
a meghozott jogegységi határozatnak megfelelő döntést kell hoznia.
Az Alkotmánybíróság is foglalkozott több ízben a joggyakorlat egységesítésével, így elsősorban a jogegységi határozatok jogi természetével. Talán a legfontosabb forrásként említhető a 42/2005. (XI. 14.) AB határozat, mely hosszas szakmai és politikai viták után rendezte a jogegységi határozatok és az alkotmánybírósági eljárások kapcsolatát és értelmezte a jogegységi határozatok jogi természetét. Ez az AB határozat azért volt igen jelentős, mert először fordult elő, hogy az Alkotmánybíróság megsemmisített jogegységi határozatot, nevezetesen a 3/2004. BJE büntető jogegységi határozatot. Abban az időben mindez nagy szakmai felháborodást váltott ki, hiszen az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (régi Abtv.) nem biztosította a testületnek ezt a hatáskört, ugyanakkor - ahogy ezt az Alkotmánybíróság is hangsúlyozta - nem is volt megtiltva[12]. Az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdése rögzítette, hogy az Alkotmánybíróság az Alkotmányban meghatározott esetek kivételével felülvizsgálja a jogszabályok alkotmányosságát, illetőleg ellátja a törvénnyel hatáskörébe utalt feladatokat. Ha ezen rendelkezést vesszük alapul, akkor jól látható, hogy ez nem tartalmaz a jogegységi határozatokra történő utalást és azt sem kell hosszan magyarázni, hogy a jogegységi határozat a jogszabályi kategóriába nem illeszkedik. A testület törvénnyel hatáskörébe utalt feladatai megfogalmazás már érdekesebb lehet, hiszen az Alkotmánybíróság utólagos normakontrollt lefolytathat. Az alapprobléma onnan fakadhat, hogy előfordulhat olyan eset, hogy a jogszabály önmagában nem alkotmányellenes, hanem csak annak kötelező erejű értelme, a jogegységi határozat[13]. Az Alkotmánybíróság elsősorban azért találta alkotmányellenesnek az említett jogegységi határozatot, mert az tartalmilag túllépte a jogértelmezés kereteit és ezzel kvázi egy új normát hozott létre. Karsai Dániel hivatkozik arra, hogy ezzel a bíróság megsértette a hatalmi ágak elválasztásának elvét, és ezért is volt alkotmányellenes. Harmathy Attila ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a jogszabályoknak egységes értelmezését megadó jogegységi határozat hozatala mindaddig nem kerül ellentétbe a hatalommegosztás elvével, amíg nem valósít meg közvetlenül jogalkotást[14]. Ehhez hozzá kell fűznöm, hogy az Alkotmánybíróság jelenlegi következetes gyakorlata szerint a hatalmi ágak elválasztásának elvére, illetve annak sérelmére alkotmányjogi panaszt alapítani nem lehet, ugyanis ez egy fontos alkotmányos elv, de nem Alaptörvényben deklarált alapjog.
A jogegységi határozatok által megállapított értelmezésre nagy szükség van, hiszen korántsem mindegy az ügy kimenetele szempontjából, hogy a bíró hogyan értelmezi a szóban forgó jogszabályokat és az is kívánatos, hogy az ország különböző kulturális, gazdasági és társadalmi adottságokkal rendelkező területein sikerüljön, ha nem is százszázalékosan, de egymáshoz közelítően összhangba hozni az ítélkező tevékenységet. Leszögezhető, hogy a jogegységi határozatok normatív erővel bírnak, viszont ez nem
- 73/74 -
jelenti egyben azt, hogy jogszabályoknak minősülnek, hiszen korántsem tesznek eleget a jogszabályalkotási kritériumoknak[15], másrészt olyan állami szerv, nevezetesen a Kúria (korábban a Legfelsőbb Bíróság) hozza őket, amely egyébként a hatalmi ágak közül az igazságszolgáltatást képviseli, és nem a törvényhozást. A bíróságok feladata tehát az ügyek eldöntése, melynek érdekében sokszor kreatív jogértelmezésre kényszerülnek, ugyanakkor amíg nem lépnek át egy bizonyos határt, addig ez inkább jogfejlesztésként, mintsem önkényes jogalkotásként értékelendő[16]. Annak megállapítása, hogy ez a bizonyos határ hol húzódik, nem képezi jelen dolgozatom tárgyát, de az biztos, hogy egy nagyon szűk mezsgyéről van szó, melynek meghatározásakor figyelembe kell venni a jogalkotási és jogalkalmazási szabályokat, kritériumokat, másrészt az érintett jogszabály lehető legtöbb értelmezését (logikai, nyelvtani, rendszertani stb.) meg kell vizsgálni. A jogalkotás[17] és a jogalkalmazás nem válik szét élesen: az a jogalkotó és a jogalkalmazó közötti feladat megosztásával írható le a gyakorlat szempontjából. A szükséges bírói jogértelmezés lehet téves, azonban azt alapvetően és jellemzően nem az önkényesség okozza, hanem logikai, következtetési hiba. A korlátozott precedensrendszernek éppen ez a jellegadó sajátossága: a bírónak kutatnia kell az egyedi ügyek tanulságai és érvei között, az egyedi esetekből kell kibontani a mögöttes normatív szabályt, illetve jogelvet. Ha nem alkalmazza a precedensrendszerben a bíró a korábbi döntések ratio decidendijét, nem önkényesen jár el, hanem vagy nem kutatott kellő mélységgel, vagy az ügy egyedi tényállása mellett nem találta alkalmazhatónak a korábbi ügyekből kitűnő jogelvet[18].
A 42/2005. (XI. 14.) AB határozat találóan úgy fogalmaz, hogy a jogegységi határozat az adott jogszabály élő tartalma, éppen ezért, ha az adott jogszabályhoz jogegységi határozat tapad, úgy az utóbbi is szükségképpen a vizsgálat tárgyává válik. Ilyenkor tehát el kell dönteni, hogy az esetleges alkotmányellenesség magából a jogszabályból vagy annak irányadó értelmezéséből, azaz a jogegységi határozatból fakad. A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozta, hogy tevékenységét a bírói hatalmi ág függetlenségének sérelme nélkül gyakorolta.[19] Különvéleményében Harmathy Attila alkotmánybíró kiemelte, hogy a jogegységi határozat nem határozhatja meg a jogalanyok magatartását, hanem csak azt állapíthatja meg, hogy a jogalkalmazás keretében felmerülő többféle értelmezési lehetőség közül a Legfelsőbb Bíróság melyiket tartja helyesnek. A helyesnek tartott értelmezést pedig a bíróságoknak azért kell követniük, mert máskülönben nem valósulna meg a jogalkalmazásnak az Alkotmány által előírt egysége, és így veszélybe kerülne a jogbiztonság. Rámutatott emellett arra, hogy ugyan az alkotmánybírósági határozat megszületésének idején a jogegységi határozat az akkori közelmúlthoz viszonyítva új intézmény volt, viszont a magyar jogfejlődés hagyományaihoz illeszkedett, hiszen a XX. század elején az igazságszolgáltatás egyöntetűségének megóvása végett a vitás elvi kérdést döntötte el a jogegységi tanács. Felmerült továbbá még
- 74/75 -
egy fontos tény, mely megalapozta az Alkotmánybíróság hatáskörét a jogegységi határozat kapcsán: a régi Abtv. 1989-ben született, azaz akkor, amikor a magyar jogrendszerben már, illetve még nem létezett a jogegységi határozat intézménye, így ezen kronológiai szempontok végett logikusan nem lehet arra hivatkozni, hogy a régi Abtv. nem tartalmaz a jogegységi határozatokra vonatkozó rendelkezést.
Érdekesség, hogy a bírói függetlenség kérdése nem csak a Bszi. 2020. április 1-jén hatályba lépett módosításával kapcsolatban merült fel, hanem már ezelőtt csaknem húsz évvel is, amikor Karsai Dániel a jogegységi határozatok alkotmánybírósági felülvizsgálata kapcsán tette fel azt a kérdést, mely szerint nem sérti-e a bírói függetlenséget és a hatalommegosztás alkotmányos elvét, ha az Alkotmánybíróság felülvizsgálja a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatait[20]. Fontos, hogy az Alkotmánybíróság kizárólag alkotmányossági, alkotmányjogi szempontokból vizsgálhatja mind a Kúria, mind korábban a Legfelsőbb Bíróság határozatait, ezzel is biztosítva a bírói függetlenséget. Az Alkotmánybíróság egyébként mindig is igyekezett biztosítani a bíróságokat afelől, hogy nem sérti meg az egyedi ügyekben ítélkező bírói hatalom felségterületét[21], ugyanakkor mennyiben az Alkotmánybíróság az élő jogot akarja vizsgálni, nem hagyhatja figyelmen kívül ezeket a határozatokat. Az olyan jogegységi határozatokat, amelyek alaptörvény-ellenes értelmezést adnak, köteles az Alkotmánybíróság kiiktatni a magyar jogrendszerből, ugyanis ehhez fontos közérdek fűződik.[22]
Az Alkotmánybíróság 3164/2019. (VII. 10.) AB határozata is mély részletességgel foglalkozik a jogegységi határozat jogi természetével, elsősorban a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalma kapcsán. Megismétli az Alaptörvény azon rendelkezését, mely alapján a Kúria biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz, melynek legfontosabb célja a jogalkalmazás egységesítése. A Kúria visszautalt az Alkotmánybíróság 34/2014. (IX. 14.) AB határozatában foglaltakra is, mely szerint a jogértelmezés a jogszabály eleve adott tartalmát tárja fel, és ezzel kapcsolatban a visszaható hatály nem értelmezhető, így nem is ütközhet az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvéből fakadó visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmába az, ha a Kúria a hatályos jogegységi határozatot alkalmazza. A korábban már említett kérdésre, problematikára a Kúria azt a választ adta, hogy a jogegységi határozat nem jogszabály, annak célja nem egy normatív szabályozás megalkotása, hanem az, hogy a hatályban lévő jogszabályoknak a bíróságokra nézve kötelező jellegű értelmezésével elősegítse az egységes jogalkalmazási gyakorlat kialakulását.[23] Az ügy alapkonfliktusaként merült fel, hogy jogbiztonságot érintő kérdés-e, ha egy jogszabályhoz "hasonló hatású" jogegységi határozat visszamenőlegesen érvényesülő rendelkezést tartalmaz, hiszen a visszaható hatály tilalma azt mondja, hogy az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében rögzített jogállamiság elvéből következően nem lehet utólag kötelezettséget megállapítani,
- 75/76 -
és magatartás utólag nem minősíthető jogellenesnek. Az indítványozó álláspontja szerint sérti a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot, hogy a Kúria ellentétes jogértelmezést tartalmazó jogegységi határozatai időben egymást követően érvényesülnek, azaz a Kúria a megváltozott jogértelmezést visszamenőleges hatállyal alkalmazza, és nem a kereset előterjesztése idején hatályos jogértelmezés alapján dönt a keresetről[24]. Az Alkotmánybíróság ezúttal is hangsúlyozta, hogy a bírói jogértelmezést jellemzően akkor vonhatja érdemi alkotmányossági felülvizsgálat alá, ha az eljáró bíróság valamely Alaptörvényben biztosított jog szempontjából releváns ügynek az alaptörvényi érintettségére tekintet nélkül járt el, vagy az általa kialakított jogértelmezés nem áll összhangban e jog alkotmányos tartalmával.[25] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság jellemzően a bírói jogértelmezés állított hibájára alapított alkotmányjogi érdemben nem vizsgálta.[26] Az Alkotmánybíróság a megállapította, hogy egy szabályozás felülírása, kitágítása a bíróságok részéről már nem jogértelmezési, hanem contra legem jogalkalmazási - tulajdonképpen jogalkotási - tevékenységet jelent, ami felveti a bíróságok törvényeknek való alávetettsége elvének a sérelmét. Úgy gondolom, hogy a bíróság ilyen jellegű tevékenysége, mely során a jogalkotás területére téved, sérti a hatalmi ágak elválasztásának elvét és önkényessé teszi az igazságszolgáltatást, bár tény, hogy hosszas vizsgálatot érdemel annak megállapítása, hogy mely pont az, ahol felborul a jogalkalmazás és jogalkotás, valamint a bírói jogértelmezés és a jogszabályoknak való alávetettség közötti egyensúly. E körben az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy a jogállamiság elvéből, követelményéből az is következik, hogy a jogértelmezés nem válhat a jogalkalmazó szerv önkényes, szubjektív döntésének eszközévé, máskülönben sérülne a jogbiztonság követelménye, valamint a jogalkalmazó szervek döntéseire vonatkozó kiszámíthatósági és előre láthatósági elvárás.[27] Fontos megjegyezni még akkor is, ha erről olykor-olykor heves szakmai viták folynak, hogy a Bszi. értelmében a jogegységi határozatoknak főszabályként a felekre kiterjedő hatálya nincs.[28] Az Alkotmánybíróság mindemellett rámutatott a precedensjogon alapuló joggyakorlat egységesítés hagyományaira (nyilvánvalóan utalva ezáltal az angolszász jogrendszerre) és méltatta, hogy a jogegységi határozat a magyar jogtörténeti hagyomány szerves része.[29] Az Alkotmánybíróság kiemelte, hogy a jogegységi határozat rendelkező része - és az ahhoz tartozó logikai érvrendszer - olyan iránymutatásokat fogalmaz meg, melynek megtartása révén garantálható az adott jogkérdés azonos megítélése minden bíróságon.[30] Az Alkotmánybíróság értelmezésében a jogegységi határozat a bírói jogértelmezésre kiható erőteljes, direkt és hatékony jogintézmény, amely természeténél fogva végső fokon a törvény előtti egyenlőség érvényesülésének a szolgálatában áll. A jogegységi határozat Alaptörvényen alapuló, minden bíróságra kiterjedő és kikényszeríthető kötelező jellege teszi a jogegységi határozatot quasi normává, intern normává. Az Alkotmánybíróság rámutatott
- 76/77 -
arra is, hogy a jogegységi határozat sajátossága többek között abból fakad, hogy annak forrása a legfőbb bírósági szerv, a Kúria; másrészt abból, hogy címzettjei a bíróságok, amelyek számára az intern norma a rendelkező részében és az ahhoz tartozó logikai érvrendszerében kötelező.[31] Az Alkotmánybíróság jogegységi határozatokhoz fűződő viszonyát máig meghatározó 42/2005. (XI. 14.) AB határozatban is kifejezetten hangsúlyozta a testület a jogegységi határozat normativitását. Érvelése szerint a jogegységi határozatok feletti alkotmányossági kontroll révén vált teljessé az absztrakt utólagos normakontroll hatáskörének tárgyi oldala, amellyel kiteljesedett az Alkotmánybíróság alkotmányos rendeltetése. Ezt a kiértelmezett hatáskört emelte a törvényhozó az Abtv. 37. § (2) bekezdésében sarkalatos törvényi szintre, így ennek következtében a jogegységi határozatokkal összefüggésben felmerülhet a bírói jogértelmezés érdemi alkotmányossági vizsgálatának szüksége.[32] A visszaható hatályú jogalkalmazás problematikája kapcsán kiemelendő, hogy a jogegységi határozat a bíróságokra a Magyar Közlönyben történő közzététel időpontjától kötelező. Elmondható ezért, hogy a megismételt eljárásban eljáró bíróságoknak nem volt mérlegelési lehetősége abban a kérdésben, hogy a 1016. október 11. napján közzétett 2/2016. PJE határozatot az adott ügyben alkalmazza-e, vagy sem, hiszen sem az Alaptörvény, sem a Bszi. nem enged ebben a körben mérlegelést.[33] Az Alkotmánybíróság jogegységi határozatokra vonatkozó véleményét az Alkotmánybíróság 3334/2020. (VIII. 5.) AB végzése szintén megerősítette.[34]
Az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdésének értelmében a bíróságok jogalkalmazásának egységét a Kúria biztosítja, tehát elsősorban a Kúria eszköztáráról érdemes beszélni e körben. Emellett azonban megemlíthető, hogy a legfőbb ügyész jogegységi eljárást indítványozhat a Kúria előtt, illetve a Kúria előtti jogegységi eljárásban gyakorolja törvényben meghatározott jogkörét.[35] A legfőbb ügyész a Kúria előtti eljárásban a bíróságok ítélkezési gyakorlatának egységesítése érdekében jogkérdésben, a közérdeket képviselve, saját kezdeményezésére, vagy bármely fél kérelmére kifejtheti, a Kúria felhívására kifejti szakmai véleményét akkor is, ha az ügyész az eljárásban nem vesz részt. Hangsúlyozandó, hogy a legfőbb ügyész véleménye ugyan a Kúriát nem köti, de az eljárásban részt vevő felekkel közölni kell.[36]
Ha a jogszabályok hiányosak vagy nem kellően pontosak és egyértelműek, akkor ez a joggyakorlat egységét és a jogbiztonságot veszélyeztetheti. A jogbizonság akkor tud megvalósulni, ha az azonos tényállású ügyekben azonos, vagy minél inkább hasonló döntések születnek. E cél elérése érde-
- 77/78 -
kében teremt az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdése lehetőséget a Kúria számára, hogy jogegységi határozatokat bocsásson ki. Ezek alkalmasak arra, hogy a joggyakorlat egységét biztosítják, hiszen a Kúria által kiadott jogegységi határozatok az összes bíróság számára kötelezőek, azokat alkalmazniuk kell. A jogegységi határozat mellett a Kúria korábban elvi bírósági határozatot is hozhatott, valamint az alsóbb fokú bíróság által hozott elvi kérdésre is kiterjedő határozatot elvi bírósági döntésként közzétehetette. Az ítélkezési gyakorlat vizsgálata céljából joggyakorlat-elemző csoportok is működnek a Kúrián.
A jogegységi határozat helye a jogforrási rendszerben meglehetősen sajátos. Nem jogszabály, mivel nem a jogalkotó szerv jogalkotó tevékenysége során jött létre. Az említett alaptörvényi rendelkezés alapján azonban világos, hogy - a jogszabályokhoz hasonlóan - kötelező a bíróságokra. Ebből következik, hogy a jogegységi határozat hatálya kihat azon ügyben résztvevő felekre is, amelyre vonatkozóan a jogegységi határozatot alkalmazni kell. A jogegységi határozat tehát jogszabályalkotásra nem jogosult szerv által alkotott olyan norma[37], amely a bíróságokra és a bírósághoz forduló jogkeresők számára - amennyiben az ügy tárgyánál fogva szóba jöhet a jogegységi határozat alkalmazása - az adott ügyben kötelező.[38] Egyébként meglehetősen ritka, hogy a Kúria ezzel az eszközzel élt, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében mindösszesen 223-at[39] találunk, ebből 88 született büntetőjogi; 63 polgári jogi; 42 közigazgatási; 6 gazdasági jogi; 4 munkajogi; 2 közigazgatási és polgári jogi; 1 közigazgatási, gazdasági, munkaügyi és polgári jogi területen.[40] A többi jogegységi határozatot nem rendelték jogterülethez a Bírósági Határozatok Gyűjteményének keresőjében, de többnyire a Kúria Polgári Kollégiuma hozta őket. A jogegységi határozatok közül 47 született 2020 és 2023 között eltelt időben, tehát abban az időszakban, amely a Bszi. (többszöri) módosítását is megélte, így számos reformon keresztül ment. Az új Bszi. erre vonatkozó rendelkezésének hatályba lépése óta (2012. január 1.) összesen huszonhárom esetben született úgy jogegységi határozat, hogy azt az eltérés szándéka miatt kezdeményezte az ítélkező tanács.[41] Utóbbiak közül tizenhárom már a Kúria valamely ítélkező tanácsának előzetes döntéshozatali indítványa alapján született[42]. Mindezen változásokra a későbbiek során térek ki.
A Bszi. alapján jogegységi eljárást két esetben lehetett lefolytatni korábban. Jogegységi eljárásnak volt helye egyrészt, ha a joggyakorlat továbbfejlesztése vagy az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében elvi kérdésben jogegységi határozat meghozatala, korábban meghozott jogegységi határozat megváltoztatása vagy hatályon
- 78/79 -
kívül helyezése vált szükséges. Ezenkívül jogegységi eljárást lefolytatatásának volt helye, ha a Kúria valamely ítélkező tanácsa jogkérdésben el kívánt térni a Kúria másik ítélkező tanácsának elvi bírósági határozatként közzétett határozatától vagy közzétett elvi döntéstől.[43] Ez 2020. április elsejétől akként módosult, hogy az eltérés már nem a Kúria másik ítélkező tanácsának elvi bírósági határozatként közzétett határozatára vagy közzétett elvi döntésére vonatkozik, hanem bármely, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett kúriai határozatra.
A Kúrián büntető, összevont polgári-gazdasági, továbbá összevont közigazgatási-munkaügyi szakágú jogegységi tanács (a továbbiakban: jogegységi tanács) működött. A jogegységi tanácsot a Kúria elnöke, elnökhelyettese, kollégiumvezetője vagy kollégiumvezető-helyettese vezette. A jogegységi tanács az elnökből és további hat tagból állt, a tagokat a jogegységi tanács elnöke választotta ki. Ilyenkor a jogegységi tanács valamennyi tag jelenléte mellett határozatképes volt és a határozatát egyszerű szótöbbséggel hozta. A jogegységi tanács a Kúria teljes kollégiuma volt, ha a jogegységi eljárás célja korábban meghozott jogegységi határozat megváltoztatása vagy hatályon kívül helyezése vagy a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében szükséges elvi kérdés eldöntése volt. A jogegységi (most már panasz) tanács elnöke a Kúria elnöke vagy elnökhelyettese.[44] Ebben az esetben pedig akkor volt határozatképes a jogegységi tanács, ha ülésén tagjainak több mint a kétharmada jelen van; döntéséhez a jelen lévő tagok kétharmadának szavazata szükséges.[45] 2020. áprilisától a munkaügyi ügyszakot a polgári-gazdasági jogegységi tanácshoz csatolták, tekintettel a közigazgatási bíráskodásban végbement változásokra. 2021. januárjától szervezeti módosítás lépett életbe, melynek értelmében a jogegységi tanács az elnökből és további 4-6 tagból áll, tehát tagjainak száma a korábbi héthez képest ötre, illetve hatra csökkent. 2022. januárjától pedig lényegében eltűnt a rendszerből a jogegységi tanács intézménye, hiszen a jogalkotó a jogegységi panasz eljárásba integrálta.
A Bszi. az elvi határozatokról és az elvi bírósági döntésekről szóló rendelkezése már nincs hatályban 2020. április 1-től, azonban a téma szempontjából úgy gondolom, hogy érdemes velük néhány sor erejéig foglalkozni, hiszen a Kúria a legjelentősebb eseti döntéseit, jellemzően a legfontosabb megállapításokat publikálta a válogatott döntéseiben, melyek megnevezése időszakonként eltérő volt (elvi bírósági határozat, azaz röviden EBH vagy elvi bírósági döntés, röviden EBD). Elvi bírósági határozatot a Kúria akkor adott ki, ha a Kúria ítélkező tanácsa valamely, a társadalom széles körét érintő vagy a közérdek szempontjából kiemelkedő jelentőségű ügyben elvi kérdésekre is kiterjedő határozatot hozott. Ilyen esetben a tanács elnöke haladéktalanul köteles volt értesíteni az ügy tárgya szerinti szakág kollégiumvezetőjét.
- 79/80 -
A kollégiumvezető a határozatot az elvi közzétételi tanács elé terjesztette, amely döntött annak elvi bírósági határozatként történő közzétételéről. Az alsóbb fokú bíróságnak a társadalom széles körét érintő vagy a közérdek szempontjából kiemelkedő jelentőségű ügyekben[46] elvi kérdésekre is kiterjedő határozata elvi döntésként volt közzétehető.
A válogatott döntések az alsóbb fokú bíróságokra nem voltak kötelezőek, de a gyakorlatban az alsóbb fokú bíróságok mégis ehhez igazították döntéseiket. A kötőerő hiányával némiképp ellentétes szabályozás volt, hogy a Bszi. korábbi 32. § (1) bekezdés b) pontja kimondta, hogy jogegységi eljárásnak van helye, ha a Kúria valamely ítélkező tanácsa jogkérdésben el kíván térni a Kúria másik ítélkező tanácsának elvi bírósági határozatként közzétett határozatától vagy közzétett elvi bírósági döntéstől. Ez a gyakorlat érvényesült 2020. március 31-ig és az addig eltelt időben a jogegységi tanács négy esetben döntött úgy, hogy az eljárásban érintett elvi bírósági döntést/határozatot a továbbiakban nem tartja fenn hatályában.[47]
A jogegységi határozatot a Magyar Közlönyben, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében, a bíróságok központi internetes honlapján és a Kúria honlapján közzé kell tenni. A jogegységi határozat a bíróságokra a Magyar Közlönyben történő közzététel időpontjától kötelező.[48] A hatályát vesztett rendelkezés szerint az elvi bírósági határozatot és elvi bírósági döntést a központi honlapon és a Kúria honlapján kellett közzétenni.[49]
Ha a jogegységi tanács a jogegységi határozatot hatályon kívül helyezte, akkor a hatályon kívül helyező határozatot a Magyar Közlönyben közzé kellett tenni. Jelenleg is ez a követendő eljárás, csak immáron a jogegységi panasz tanácsok esetében. A jogegységi határozat a hatályon kívül helyező határozat közzététele időpontjától nem alkalmazható és a hatályon kívül helyezés tényét a Bírósági Határozatok Gyűjteményében, a központi honlapon és a Kúria honlapján ezt jelezni kell. Bár dicséretes, hogy a Bszi. előírta és előírja a több platformon való közzétételt és tájékoztatást, de a könnyebb átláthatóság és követhetőség érdekében kívánatos lenne egy olyan központi adatbázis, program, netalán telefonos applikáció létrehozása, amely megkönnyítené a jogásztársadalom tagjainak eligazodását a joggyakorlat egységének tekintetében. A korlátozott precedensrendszer bevezetésével pedig utóbbi elvárás még hangsúlyosabbá vált, hiszen a Kúria egyedi döntéseinek követése és az azokra való hivatkozás elképzelhetetlen egy jól és gyorsan működő naprakész adatbázis nélkül. Leszögezhető tehát, hogy egy ilyen "fapados" adatbázis rövid távon inkább nehezíteni a fogja a pereskedést és elhúzza az eljárásokat.[50]
A Kúria kollégiumai által kibocsátott vélemények nem egyedi ügyekhez kapcsolódtak, hanem absztrakt jogkérdésekben adtak iránymutatást. Kötelező erővel nem rendelkeztek, azonban az ítélkezési gyakorlat követte ezeket a
- 80/81 -
véleményeket, melyek Ződi Zsolt megfogalmazása szerint csendben érvényesítették a jogi-szakmai szempontokat, valamint lekövették azokat a társadalmi változatokat, amelyre a jogalkotás nem volt képest[51], tehát úgymond egy hézagkitöltő funkciót is elláttak. Nem is meglepő ennek tudatában, hogy a statisztikai adatok azt támasztották alá, hogy a kollégiumi vélemények a saját számukhoz képest hatalmas népszerűségnek örvendtek, hiszen az összes hivatkozásnak úgy tették ki csaknem a harmadát, hogy közben alig ezer darab van belőlük[52]. Ennek alapján az mondható, hogy a kollégiumi véleményeket lényegében azok tekintélye miatt követték a bíróságok. A kötőerőre vonatkozó szabályozás hiánya tehát nem feltétlenül eredményezte, hogy a Kúria (Legfelsőbb Bíróság) eseti döntéseit az alsóbb bíróságok ne követték volna. A bírói jog részét képező egyedi határozatok precedenshatását az informális attitűdök, törvényszerűségek kényszerítették ki. Ződi Zsolt e mechanizmust a tényleges követettség szociológiai tényében látta[53]. A kollégiumi vélemények a korlátozott precedensrendszer bevezetését követően is fennmaradtak, azaz a Kúria kollégiuma az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében figyelemmel kíséri a bíróságok gyakorlatát, és véleményt nyilvánít a vitás jogalkalmazási kérdésekben. A joggyakorlat-elemző csoport vezetőjének felkérésére a kollégiumok közreműködnek a joggyakorlat-elemző munkában.[54] A kollégiumi vélemények inkább adminisztratív jellegű, absztrakt iránymutatások, mely nehezen egyeztethetők össze a klasszikus bírói funkcióval.
A Bszi. előírja a Kúria számára, hogy -néhány kivétellel - minden egyedi ügyben hozott érdemi határozatát hozza nyilvánosságra a Kúria hivatalos lapjában. A bírói precedensek korábban is formálisan is kötelezők voltak, ugyanis a Bszi. 29. §-a értelmében a Legfelsőbb Bíróság egyik tanácsa a másiktól csak jogegységi határozat esetén térhetett el. Korábban, mielőtt az Alkotmánybíróság előtt lefolytatható eljárások reformjára az új Abtv. hatálybalépésével sor került volna, felmerült annak kérdése, hogy ha az egyedi legfelsőbb bírósági döntéseket a jogegységi határozatokkal azonosnak fogadjuk el, akkor képezhetik-e alkotmánybírósági vizsgálat tárgyát. Utóbbi ellen annak idején több ellenérvet is felsorolt Karsai Dániel, melyek a következőek: egyrészt az Alkotmánybíróság az egyedi döntés indokolása alkotmányellenes részének megsemmisítésével, a rendelkező rész érintetlenül hagyásával kiiktathatja a jogrendszerből az alkotmányellenes bírói jogértelmezést, viszont így az indokolás egy részének vagy egészének megsemmisítése azonban magát az eseti döntést teheti megalapozatlanná; másrészt egy kollégiumi döntés alapján akár több száz döntést is meghozhattak azóta, és ha ezek mindegyikében meg lehet bolygatni a lezárt jogviszonyokat, az a jogbiztonság sérelmével járhat.[55] Nyilván ez a problematika az azóta végbemenő igazságügyi reformok miatt már okafogyottá vált, hiszen a va-
- 81/82 -
lódi alkotmányjogi panasz velünk élő jelenség.[56]
2020. április elsejétől a közzétett egyedi határozatok precedenserőt kaptak, azaz a bíráknak már nem csupán a jogegységi határozatokban tett megállapításokat, hanem minden, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett kúriai határozatban kifejtett jogértelmezést is követniük kell. Ez igazán nagy kihívás elé állítja mind a bírákat, ügyvédeket, ügyészeket és végső soron a perben részt vevő feleket is, hiszen a Kúria egyedi ügyben hozott határozatainak száma jogáganként többezres nagyságrendű. Problémát jelent, hogy ezek az egyedi határozatok egyes esetekben nem következetes irányt jelölnek ki, esetlegesen egymásnak is ellentmondanak. Mondhatni, hogy embert próbáló feladatnak néz elébe, aki el szeretné dönteni, hogy melyek azok az egyedi ügyben hozott kúriai határozatok, amelyek igazán precedens értékűek és melyek kevésbé. Kérdéses az is, hogy hasonló vagy azonos jogkérdéssel foglalkozó, de egymásnak ellentmondó precedenseknél érvényesülnek-e a jogszabályok értelmezése során alkalmazandó olyan klasszikus elvek, mint a lex posterior derogat legi priori és a lex specialis derogat legi generalis?[57]
Előljáróban fontos hangsúlyozni, hogy a szakmai állásfoglalások nem feltétlenül a Kúriához kötődnek, ugyanakkor különösen az elmúlt évek kodifikációs hullámában jelentettek mindenkinek hatalmas segítséget. A bírósági értekezleteken elfogadott állásfoglalások többnyire előrevetítették, hogy a bírói jogalkalmazás egy új jogszabály belső rendszertani hibáit vagy homályos megfogalmazásait fel tudje-e oldani, és ha igen, akkor hogyan. A mindennapos bírói gyakorlat több év alatt körvonalazódik csak, viszont ebben a folyamatban nagy segítséget jelentettek ezek a kötőerővel nem rendelkező állásfoglalások. Legutóbb például az új polgári perrendtartás körüli extrém szintű bizonytalanság csökkentésében játszottak nagy szerepet a Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Értekezletén született állásfoglalások.[58]
A bírósági joggyakorlat-elemző csoport feladata a bírósági ítélkezési gyakorlat vizsgálata. A vizsgálati tárgyköröket a Kúria elnöke - a Kúria kollégiumai véleményének beszerzését követően - évente meghatározza. A bírósági joggyakorlat-elemző csoport vezetőjét és tagjait a Kúria elnöke a Kúria bírái közül, a Kúria elnökhelyetteseinek javaslatai alapján jelöli ki. A csoport vezetője a csoport munkájába alsóbb fokú bíróságra beosztott bírót és a vizsgált területen működő elméleti vagy gyakorlati szakembert is bevonhat[59]. A bírósági joggyakorlat-elemző csoport a vizsgálat eredményéről összefoglaló véleményt készít. Az elkészült összefoglaló véleményt a Kúria tárgykör szerint illetékes kollégiuma megvitatja, és egyetértése esetén annak megállapításait a csoport vezetője a Kúria honlapján közzéteszi. Ha annak feltételei fennállnak, a joggyakorlat elemző
- 82/83 -
csoport munkájának eredményeként, a Kúria kollégiumvezetője jogegységi eljárást indítványozhat, vagy jogalkotás kezdeményezése érdekében a Kúria elnökén keresztül az OBH elnökéhez fordulhat[60]. A Bszi. indokolása szerint a joggyakorlat-elemző csoport munkájának egyik legfontosabb eredménye az lehet, hogy olyan problémákra képes felhívni a figyelmet, amelyek alapján akár jogegységi eljárás indítványozására vagy jogalkotás kezdeményezésére is sor kerülhet.
A válogatott döntések és a szakmai értekezletek állásfoglalásai teljesen megszűntek létezni, mint a joggyakorlat egységét biztosító eszközök. Utóbbiakkal kapcsolatban a Bszi. kifejezetten rögzíti, hogy bírói testület, bírósági vezetők, illetve bírák tanácskozása nevében nem tehető közzé[61] olyan jogértelmezési célú állásfoglalás, amelynek meghozatalára törvény nem ad felhatalmazást.[62] Viszont ez ne tévesszen meg senkit, hiszen az nincs megtiltva (nehezen is lenne elképelhető jogállami keretek között), hogy ezek a testületek tanácskozzanak, kifejtsék véleményüket az aktuális, bírósági szervezetrendszert érintő reformokról, állást foglaljanak szakmai vitákban. Tulajdonképpen ezen állásfoglalások közzététele az, amelyre a törvény nem biztosít hatáskört, sőt még tovább megy, hiszen egyenesen tiltja a közzétételt. Kérdéses, hogy ha valamely tevékenység megtiltásáról beszélünk, akkor a diszpozícióhoz fűzött szankció hol maradt. Nyilván utóbbi csak egy költői kérdés, őszintén kétlem, már csak a hierarchizált szervezet és tekintélyelvűség miatt is, hogy e rendelkezés megsértésére sor kerülne. Miért is lenne erre szükség, hiszen a szakmai állásfoglalások "szájról-szájra" el fognak terjedni és terjednek jelenleg is a jogalkalmazás képviselői között, így szépen lassan, de biztosan a jogalkalmazás szerves részévé fognak válni. Ennek ellenére sajnálatos maga a rendelkezés, hiszen a bíróságok hivatalos álláspontját csak akkor fogjuk megtudni (mi, akik nem állunk a bírói szervezetrendszer szolgálatában), ha egy új jogszabályi rendelkezés kapcsán megszületnek az első kúriai határozatok, amelyekre lehet, hogy éveket kell várni. A peres felek, jogi képviselők tehát majd hónapokkal, évekkel később csodálkozhatnak rá, hogy a konkrét ügyükben miért pont az a jogértelmezés történt. A törvénymódosításnak ez a szigora tehát kontraproduktívnak tűnik, mert nem megszüntet valamit, hanem elrejt információkat a jogalanyok elől[63]. Az elvi bírósági határozatról és az elvi bírósági döntésről szóló rendelkezések pedig egyszerűen kikerültek a Bszi.-ből. Ezekkel a lépésekkel a felek közreműködése nélküli jogegységesítő módszerek visszaszorítása volt a cél, a módosítás indokolása szerint.
A 1010. április elsejei átfogó reformot követően 2021. január elsejei hatállyal ismételten módosult a Bszi. és a Bjt. A módosító 2020. évi CLXV. törvény
- 83/84 -
végső előterjesztői indokolása szerint a Bszi. módosítására a jogegységi panasz eljárás szabályainak pontosítása okán, a Bszi. belső összhangjának biztosítása érdekében volt szükséges, és elsősorban szövegcserés módosításokat és hatályon kívül helyezéseket tartalmazott a módosítás. A Bjt. esetében a független és pártatlan eljárás biztosítékaként rögzít egy sajátos összeférhetetlenségi szabályt is az érintett szervhez beosztott bíró beosztásának megszűnése esetére. E szerint az érintett szervhez beosztott bíró a beosztása megszűnését követő két évig nem vehet részt olyan ügy elintézésben, amelyben az érintett szerv félként szerepelt.[64]
Mondhatni, hogy ezek még apróbb módosítások voltak a joggyakorlat egységét érintő azon következő átfogó reformhoz képest, melynek szabályai 2022. január elsejével léptek hatályba. Ennek hátterében elsősorban jogállamisági szempontok húzódtak meg, maga a módosító 2021. évi CXXXIV. törvény is a Velencei Bizottság véleményét jelölte meg az indokolásában. A Velencei Bizottság ugyanis 2021. őszén megvizsgálta a Bszi., valamint Bjt. 2020. decemberi módosítását és üdvözölte a peres felek kezdeményezésére induló jogegységi panasz eljárást. A korlátozott precedensrendszert a jogállamiság követelményével összhangban állónak találta, ugyanakkor több javaslatot fogalmazott meg, amelyek elsősorban az ügyelosztás rendjét és a tanácsban eljáró bírák számát érintették. A korábbi ügyelosztási rend teljesen automatizált módon történt, melyet a Kúria kollégiumai, a választott Bírói Tanácsa véleményezett, szavazott meg és hagyott jóvá.[65] 2022. március elsejétől a Kúria Közigazgatási Kollégiuma főszabályként három helyett öt hivatásos bíróból álló tanácsban jár el, azonban a tanácselnök kivételesen az ügy elbírálását három hivatásos bíróból álló tanács elé utalhatja[66]. A Velencei Bizottság másik és témánk szempontjából fontosabb javaslata az volt, hogy az elvi jellegű, a peres felek kizárásával folyó jogegységi eljárások szűnjenek meg. Erre tekintettel a jogalkotó a jogegységi eljárást a jogegységi panasz eljárásba integrálta, mivel ez utóbbi eljárást a Velencei Bizottság az általa megállapított követelményekkel összhangban lévőnek találta. Az integrálás az úgynevezett "preliminary ruling", azaz Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának mintájára történt meg. Az előzetes döntéshozatali indítványt a jogegységi panasz elbírálásának szabályai szerint kell elbírálni a jogegységi eljárásban és a Velencei Bizottság kívánalma érvényesült, hiszen az érintett felek részt vesznek az eljárásban. Tehát a joggyakorlat egységének biztosítása érdekében egyrészt előzetes döntéshozatali indítvánnyal jogegységi eljárást, másrészt jogegységi panasz eljárást lehet kezdeményezni[67] az idei évtől kezdődően, bár őszintén szólva véleményem szerint kétséges, hogy az elkövetkező időkben nem fogják újabb módosítások érni az eljárásokat, hiszen a korlátozott precedensrendszer magyar jogrendszerben történő megszilárdulása valószínűleg éveket vehet igénybe és bizony az évek során felmerülhetnek újabb kérdések, megoldandó problémák.
- 84/85 -
A Kúria 2022. január 1-jétől két állandó összetételű jogegységi panasz tanácsot állított fel, amelyek nagy létszámúak: meghaladva a törvényi minimum 9 főt 21 főből állnak, tagjai a Kúria tanácselnökei és magasabb beosztású igazgatási vezetői. A tanácselnökök a vezetéknevük tanácson belüli ABC-sorrendjében kerülnek az I-es és a II-es tanácsba. Az ügykiosztás automatikus, a panasz tanácsok felváltva kapják az ügyeket. A panasz tanácsok elnöke a Kúria elnöke, a jogegységi feladatokért felelős elnökhelyettes pedig mindkét tanácsban tag. A panasz befogadásáról mindkét tanács esetén a teljes tanács dönt, a megbízott tanácselnökök szigorúan a kollégiumvezetők javaslatára nyerik el tisztségüket, az ügyelosztási rendben elfoglalt helyüket a kollégiumok szavazással döntik el. Mindezek következtében bármilyen önkényesség kizárt. A Kúria sajtóközleményében úgy fogalmazott, hogy bizonyosan Európa legszigorúbb ügyelosztási rendjét működteti, ideértve az Európai Unió Bíróságát és az Emberi Jogok Európai Bíróságát is, emellett pedig hangsúlyozta észszerű kétely a kúriai ítélkezés függetlenségét és pártatlanságát illetően nem vethető fel.[68] Mindehhez hozzáfűzik, hogy az ügyelosztás és a konkrét ügyben eljáró tanács összetétele nyilvánosan nem vitatható, mert ez sértené a bírói függetlenséget. Ezt csak az érintett peres felek vitathatják, akár alkotmányjogi panasz útján.[69]
A jogalkalmazás egységének biztosításával kapcsolatban az a személyi változás történt, hogy amennyiben a jogalkalmazás egysége érdekében szükséges, úgy az ítélőtábla és a törvényszék elnöke a Kúria érintett kollégiumvezetőjének javaslatot tesz arra, hogy a jogegység érdekében előterjesztett előzetes döntéshozatali indítvánnyal jogegységi eljárást indítványozzon.[70] Erre az eljárásra többek között akkor kerülhet sor, ha a Kúria valamely ítélkező tanácsa jogkérdésben el kíván térni a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától. Szintén változás, hogy a bíróságokra kötelező jogegységi hatályú döntés meghozatalára kizárólag kúriai bírókból álló testület jogosult, másrészt nem lehet jogegységi eljárást kezdeményezni a joggyakorlat továbbfejlesztése és elvi kérdésekben való állásfoglalás érdekében.[71] ■
JEGYZETEK
[1] Ehhez kapcsolódóan lásd: Fekete Kristóf Benedek - Kéri Valentin - Nadrai Norbert: Kiválasztás, előmenetel, avagy a bírói pálya szegélyei. In: Tilk Péter - Fekete Kristóf Benedek (szerk.): Az igazságszolgáltatással kapcsolatos egyes folyamatok alakulása az elmúlt években. Pécs, PTE ÁJK, 2020. 223-261. o.; Bubori Nóra Beáta - Fekete Kristóf Benedek - Kovács Ildikó - Kühár Noémi Marianna - Nyikos Bettina - Tilk Péter: A közigazgatási bíráskodással kapcsolatos főbb változási folyamatok a közelmúltban Magyarországon. In: Tilk Péter - Fekete Kristóf Benedek (szerk.): Az igazságszolgáltatással kapcsolatos egyes folyamatok alakulása az elmúlt években. Pécs, PTE ÁJK, 2020. 53-150. o.
[3] Pp. 346. § (5) bekezdés; Be. 561. § (3) bekezdés g) pont; a Kp. az eltérésről már csak a fellebbezésre okot adó lehetőségek között rendelkezik [99. § (1) bekezdés]
[4] Dr. Tahin Szabolcs: Korlátozott precedensrendszer - alulnézetből. Magyar Jog, 2020/5., 266-275 o. https://orac.hu/Dr_Tahin_Szabolcs_Korlatozott_precedensrendszeralulnezetbol 2022. 08. 14.
[5] dr. Dobos Zoltán: Mit jelent a korlátozott precedensrendszer bevezetése https://jogaszvilag.hu/szakma/mit-jelent-a-korlatozott-precedensrendszer-bevezetese/ 2022. 08. 14.
[7] Gulyás Attila - Kurunczi Gábor - Alkotmányjogi alapismeretek. Dialóg Campus Kiadó, Budapest 1017. 30. o.
- 85/86 -
[8] Naszladi Georgina: Alkotmányjogi panasz a magyar alapjogvédelem rendszerében. Doktori értekezés, Pécs 2016. 140. o. https://ajk.pte.hu/files/file/doktori-iskola/naszladi-georgina/naszladi-georgina-vedes-ertekezes.pdf
[9] Lásd például a 3087/2015. (V. 19.) AB végzést, melyben Czine Ágnes kifejti, hogy a jogegységi határozatok eltérő jellegűek, így eltérő módon hatályosulnak. Az érvelésében megerősítette a jogegységi határozatok és az alkotmánybírósági eljárások kapcsolatát rendező, a témában alapvetőnek számító 42/2005. (XI. 14.) AB határozatban foglaltakat, majd utalt az Alkotmánybíróság azon korábbi megállapítására, mely szerint a jogegységi határozat a felekre a bírói jogalkalmazás útján - a kötelezően előírt jogértelmezésen alapuló ítélet közvetítésével - szükségképpen kihat, viszont ekkor csak közvetett hatályról beszélhetünk. Ezen utóbbi közvetett hatálytól érdemes megkülönböztetni azokat az eseteket, amelyekben a jogegységi határozat közvetlenül érinti az alapul fekvő ügyet, és annak alanyait.
[10] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 126. § (1) bekezdés c) pont; 417. § (1) bekezdés
[11] A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 636. § (3) bekezdés; 658. § (2) bekezdés; 670. § (2)-(3) és (8) bekezdés; 785. § (3) bekezdés; 816. § (3) bekezdés
[12] Ezzel kapcsolatban lásd: Tilk Péter: A jogegységi határozatok alkotmánybírósági felülvizsgálatának lehetőségéről. Magyar Jog, 2001/10.; Tilk Péter: On the Possibility of Constitutional Court's Review of Directives on Unifying the Case Law in the Republic of Hungary. Acta Juridica Hungarica, 2004/1-2.; Kecskés László - Tilk Péter: A jogegységi határozatok alkotmánybírósági kontrolljának tervezett törvényi szabályozásáról. Magyar Jog, 2004/1.; Kecskés László - Tilk Péter: A jogegységi határozatok alkotmányossági kontrolljának megvalósulása. Magyar Jog, 2006/8.
[13] Karsai Dániel: A jogegységi határozatok alkotmányossági vizsgálata. Fundamentum, 2006/1. szám. 103. o. https://drkarsai.hu/fajl/jogegysegi-hatarozatok-felulvizsgalata.pdf 1011. 08. 18.
[14] 42/2004. (XI. 9.) AB határozat, ABH 2004, 551, 571.
[15] Korábban sem az Alkotmányban, sem a 1987. évi XI. törvényben (Jatv.); valamint jelenleg sem az Alaptörvényben, sem a 2010. évi CXXX. törvényen (Jat.) nincs a legfőbb bírói szerv jogalkotásra jogosult szervként feltüntetve.
[16] Karsai: i.m. 1. o.
[17] Bár itt érdemes emlékezni egy római jogból származó tételre, mely így hangzik: Praetor ius facere non potest.
[18] Virág Csaba - Völcsey Balázs: A korlátozott precedensrendszer és a polgári perjog kapcsolata. Magyar Jog, 2020/3., 125-135. o. https://orac.hu/tallozo/ViragCsaba_VolcseyBalazs_A_korlatozott_precedensrendszer_es_a_polgari_perjog_kapcsolata 2022.09.12
[19] 42/2005. (XI. 14.) AB határozat. Indokolás III. 2.3.
[20] Karsai: i.m. 105. o.
[21] Sólyom László: Az alkotmánybíráskodás kezdetei Magyarországon. Osiris Kiadó, Budapest 2001. 236-237. o.
[22] Karsai: i.m. 107. o.
[23] 3164/2019. (VII. 10.) AB határozat. Indokolás [15]
[24] 3164/2019. (VII. 10.) AB határozat. Indokolás [21]
[25] 3164/2019. (VII. 10.) AB határozat. Indokolás [34]
[26] 3164/2019. (VII. 10.) AB határozat. Indokolás [36]
[27] 3164/2019. (VII. 10.) AB határozat. Indokolás [37]
[28] 3164/2019. (VII. 10.) AB határozat. Indokolás [47]
[29] 3164/2019. (VII. 10.) AB határozat. Indokolás [48]
[30] 3164/2019. (VII. 10.) AB határozat. Indokolás [49]
[31] 3164/2019. (VII. 10.) AB határozat. Indokolás [50]
[32] 3164/2019. (VII. 10.) AB határozat. Indokolás [59]
[33] 3164/2019. (VII. 10.) AB határozat. Indokolás [67]
[34] 3334/2020. (VIII. 5.) AB végzés. Indokolás [40]-[43]
[35] Az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény 11. § (2) bekezdés d) pontja
[36] Gulyás - Kurunczi: i.m. 101. o.
[37] Varga Zs. András már másfél évtizeddel ezelőtt normatív eszközként jellemezt a jogegységi határozatot.
Varga Zs. András: Tíz gondolat a jogegységről és a precedenshatásról. Magyar Jog, 2020/2., 81-87. o. https://orac.hu/tallozo/Varga_Zs_Andras_Tiz_gondolat_a_jogegysegrol_es_a_precedens_hatasrol 2022. 08. 16.
[38] Juhász Dzsenifer Tímea: A bírói függetlenség elméletei - A magyar bírák függetlenségének egyes garanciái. Comparative Law Working Papers - Volume 5. No. 2. 2021. - Hallgatói különszám. 9. o.
https://www.ojji.u-szeged.hu/images/doku-mentumok/CLWP/Juhsz_bri_fgg.pdf 2022. 09. 26.
- 86/87 -
[39] Ebből 107 az, amely az Alaptörvény hatálybalépést követően született.
[40] A Bírósági Határozatok Gyűjteményében való, 1013. 07. 11-én lefolytatott keresés alapján.
https://eakta.birosag.hu/anonimizalt-hatarozatok
[41] Ezek a következőek: 2/2022. számú KJE, 1/2022. számú KJE, 2/2021. számú KJE, 2/2019. számú KMJE, 3/2012. számú PJE, 1/2017. számú KMPJE, 1/2019. számú KMJE, 3/2018. számú BJE, 1/2020. KJE, 6/2021. PJE, 1/2022. JEH, 2/2022. JEH, 3/2022. JEH, 4/2022. JEH, 5/2022. JEH, 6/2022. JEH, 1/2023. JEH 2/2023. JEH, 3/2023. JEH, 4/2023. JEH, 5/2023. JEH, 6/2023. JEH, 7/2023. (2023. 07. 22. szerinti állapot.)
[42] E határozatok a JEH rövidítést kapják.
[44] Bszi. 34. § (hatályos volt 2020. március 31-ig)
[45] Bszi. 35. § (hatályos volt 2020. március 31-ig)
[46] Ezt korábban Bszi. 31. § (2) bekezdése deklarálta. Az ehhez kapcsolódó törvényi indokolás hozzátette, hogy a Kúria nem csak elvi bírósági határozatot, hanem elvi bírósági döntést is kibocsáthat. Ennek értelmében az elvi döntés kiadásának szabályozását az indokolta, hogy a négyszintű bírósági rendszerben kevesebb ügy jut el a Kúriához a rendes, rendkívüli jogorvoslat folytán, így megnő a jelentősége az alsóbb szintű bíróságok elvi jelentőségű határozatainak, ezért mindenképpen ösztönözni szükséges ezeknek a döntéseknek a közzétételét. Ennek kapcsán úgy gondolom, hogy az egységesség, követhetőség, kiszámíthatóság és világosság érdekében egy sokkal átláthatóbb rendszer jött létre ezen válogatott döntések kiiktatásával és így a Kúria is elfoglalhatja méltó helyét a joggyakorlat egységét biztosító rendszerben, amely hatáskört az Alaptörvény számára biztosítja.
[47] 1/2017. számú KMPJE, 3/2018. számú BJE., 2/2015. számú BKMPJE, 1/2019. számú KMJE
[48] A jogegységi határozatok időbeli hatályával kapcsolatos problematikáról bővebben lásd a 3164/2019. (VII. 10.) AB határozatot.
[49] Bszi. 42. § (3) bekezdés (hatályos 2020. március 31-ig)
[50] Úton a precedensjog felé? - Reformtörvény a bírósági eljárásokban.
https://smartlegal.hu/hu/publikaciok/uton-a-precedensjog-fele-reformtorveny-a-birosagi-eljarasokban- 2022.09.16.
[51] Dobos: i.m.
[52] Osztovits András: Törvénymódosítás a bírósági joggyakorlat egységesítése érdekében - jó irányba tett rossz lépés? Magyar Jog 2020/2. 72-80. o. https://orac.hu/Osztovits_Andras_Torvenymodositas_a_bi-rosagi_joggyakorlat_egysegesitese_erdekeben_jo_iranyba_tett_rossz_lepes 2022.08.23.
[53] Dr. Tahin Szabolcs: Korlátozott precedensrendszer - alulnézetből. Magyar Jog, 2020/5. 266-275 o.
https://orac.hu/tallozo/Dr_Tahin_Szabolcs_Korlatozott_precedensrendszer_alulnezetbol 2022. 08. 27.
[55] Karsai: i.m. 108. o.
[56] Az alkotmányjogi panasz bírósági gyakorlatra gyakorolt hatásairól lásd pl.: Fekete Kristóf Benedek: Az alkotmányjogi panasz perjogi vonzatai, eredményeinek hatása a bírósági jogalkalmazásra. Jura 2021/3, 5-31. o.
[57] Dobos: i.m.
[58] Dobos: i.m.
[59] Bszi. 29. §
[60] Bszi. 30. §
[61] E módosítás hátterében valószínűleg a korábban nagy számban közzétett állásfoglalás és a bennük megfogalmazott kritika állhat. Lásd Varga István által szerkesztett kommentárban az új Pp. rendelkezéseihez fűzött kritikákat.
[62] Bszi. 27/A. §
[63] Osztovits: i.m.
[64] Bjt. 62/C. § (4) bekezdés
[67] Azaz a jogegységi eljárás előzetes döntéshozatali indítványra indul és ennek előterjesztése mellett a Kúria tanácsa az eljárást felfüggeszti a jogegységi határozat meghozataláig. Ezt a jogegységi eljárást a Kúria elnöke, elnökhelyettese vagy kollégiumvezetője; bizonyos esetben a Kúria tanácsa, valamint a legfőbb ügyész indítványozhatja. Jogegységi panasznak pedig egyrészt akkor van helye a Kúriának további fellebbezéssel, felülvizsgálati kérelemmel vagy felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható határozata ellen, ha a felülvizsgálati kérelemben a Kúria 2012. január 1. után hozott és a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre már hivatkoztak, és a Kúria az eltéréssel okozott jogsértést határozatában nem orvosolta; másrészt akkor ha a Kúria ítélkező tanácsa jogkérdésben - jogegységi eljárás kezdeményezése nélkül - úgy tér el a Kúria közzétett határozatától, hogy az adott eltérésre az alsóbbfokú bíróságok határozatában nem került sor.
- 87/88 -
[68] Az Országgyűlés és a Kúria intézkedései az igazságszolgáltatás függetlenségének erősítése érdekében. https://kuria-birosag.hu/hu/sajto/az-or-szaggyules-es-kuria-intezkedesei-az-igazsagszolgal-tatas-fuggetlensegenek-erositese 2022. 09. 18.
[69] Az Európai Bizottság képviselőinek előzetes kérdései a 2022. március 1-jei online konzultációra a 2022. évi Jogállamisági Jelentés kapcsán. A Kúria elnöke által adott válaszok. 3. o.
https://kuria-birosag.hu/sites/default/files/sajto/eb_2022_jogallamisagi_jelentes_valaszok.pdf 2022.09.30.
[71] Az Európai Bizottság képviselőinek előzetes kérdései a 2022. március 1-jei online konzultációra a 2022. évi Jogállamisági Jelentés kapcsán. A Kúria elnöke által adott válaszok. 1. o.
https://kuria-birosag.hu/sites/default/files/sajto/eb_2022_jogallamisagi_jelentes_valaszok.pdf 2022.09.30.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző joghallgató, demonstrátor, PTE ÁJK Alkotmányjogi Tanszék.
Visszaugrás
