Az Alkotmánybíróság 2005. november 12-i teljes ülésén többéves vita végére tett pontot: megsemmisítette a Legfelsőbb Bíróság egyik jogegységi határozatát. Az Alkotmánybíróság döntésének1 jelentőségét és a határozat meghozatalához szükséges "bátorságot" az is mutatja, hogy a döntés meghozatalára szombati napon, Esztergomban, Holló András - azóta alkotmánybírónak újraválasztott -, akkori alkotmánybírósági elnök megbízatásának utolsó napján került sor. Az állami szervek rendszerében meghatározó helyet elfoglaló két szerv viszonyában az egyik szerv - miután hiába várt a politikai pártok megegyezésére2 - maga rendezte a vitás kérdést, mégpedig a legfőbb ügyész indítványa alapján, utólagos normakontroll hatáskörét gyakorolva. A szerzők korábbi munkájuk indokoltságát látják megerősíteni abban is, hogy az Alkotmánybíróság határozatában motívumokként szerepeltek olyan gondolatok is, amiket tanulmányaik is érintenek3. Tanulmányunkkal a célunk, hogy az Alkotmánybíróság által relevánsnak tartott elemeket bemutassuk és elemezzük, kiegészítve azokat néhány saját gondolattal.
a) Az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Bíróság között a jogegységi határozat felülvizsgálatát tekintve hivatalosan sem egyetértés, sem szakmai ellentét nem volt: a kérdés ilyen formában nem került tárgyalásra. Volt ugyan a két szerv elnökei között véleménykülönbségeket felvető tartalmú megbeszélés4, ám ezek hivatalos álláspontban soha nem tükröződtek vissza. Ezt az udvariassági kontroll alatt tartott hozzáállást teljesen helyénvalónak tartjuk: két alkotmányos szerv vezetőjének esetleges megegyezése sem pótolhat ugyanis egy olyan problémamegoldást, ami vagy alkotmányértelmezéssel, vagy alkotmány-, esetleg törvénymódosítással valósítható meg, vagyis mindenképpen valamilyen állami szerv aktusát feltételezi.
b) Az érintettek közötti egyeztetést azonban szakmai tervezetek, jogirodalmi elemzések és politikai állásfoglalások is megelőzték.
ba) A jogszabálytervezetek többnyire azt a szemléletet tükrözték, hogy a jogegységi határozatok alkotmányosságának vizsgálatát az Alkotmánybíróságnak lehetővé kell tenni. Eltérések csak a jogkövetkezmények tekintetében voltak, mégpedig abban, hogy az Alkotmánybíróság megsemmisítési jogkörrel is rendelkezzen, vagy csupán megállapítási joggal, melyhez a Legfelsőbb Bíróság kötelező módosítási vagy hatályon kívül helyezési kötelezettsége kapcsolódott volna.
bb) A jogirodalom felfogása ugyanezt a szemléletet tükrözte: szinte minden, a témával foglalkozó írás a megsemmisítési joggal összekapcsolt alkotmánybírósági felülvizsgálat mellett5, illetve az Alkotmánybíróság általi, megsemmisítés nélküli vizsgálat mellett6 tette le a voksát vagy, ha ezt nem is mondta ki, az annak alapját nyújtó jogszabályi jelleget nem tagadta.7 Az ezzel ellentétes tendencia kivételesnek és főként a Legfelsőbb Bíróság oldaláról érkezőnek volt mondható8, ám így vélekedett Takács Albert alkotmányjogász is. Véleménye szerint a hatályos szabályozás alapján az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja felül ezeket az aktusokat, s amennyiben a módosítás ezt megengedné, ez a felülvizsgálandó normák körének kibővülését ered-ményezné.9 Takács professzor az intézmény bevezetésével összefüggésben kifejtette, hogy az az ex nunc megsemmisítés miatt nem sértené a jogbiztonságot, ám alkotmányjogilag aggályosnak tartotta, hogy míg a jogforrásokat a Jat. tartalmazza, addig a jogegységi határozat nem szerepel e törvényben, bár tartalmilag jogszabálynak tekinthető. Álláspontja szerint a felülvizsgálat ebben az esetben túlterjeszkedne a jogszabályon.
bc) A politikusok oldaláról Dávid Ibolya akkori igazságügy-miniszter szólalt meg. Álláspontja az volt, hogy a jogegységi határozatok alkotmánybírósági felülvizsgálata azért tekinthető indokoltnak, mivel azoknak normatív funkciójuk van. Mivel a hatáskör az Alkotmányba kerülne, nem vetődne fel alkotmányossági probléma sem. Véleménye szerint a hatáskör azért sem alakítaná át az igazságszolgáltatás hierarchiáját, mert az Alkotmánybíróság konkrét ügyre, tehát egyedi határozatok elbírálására nem kapna hatáskört. A miniszter asszony két jogkövetkezmény-variánst vázolt fel. Eszerint az Alkotmánybíróság vagy megsemmisítené az alkotmánysértő jogegységi határozatot, vagy megállapítaná az alkotmányellenességet, és a Legfelsőbb Bíróságot "orvoslásra" hívná fel. Véleménye szerint ebben az esetben senki nem befolyásolná a Legfelsőbb Bíróságot10.
Az Alkotmánybíróság a már idézett döntésében - a legfőbb ügyész indítványa alapján11 - megállapította, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak - az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdése és az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § b) pontja alapján utólagos alkotmányossági vizsgálat tárgyává tett - 3/2004. BJE büntető jogegységi határozata alkotmányellenes, ezért azt határozata kihirdetése napjával megsemmisítette.
A legfőbb ügyész érvelése szerint, [bár a jogegységi határozat utólagos vizsgálata "általában" nem tartozik az Abtv. 1. § b) pontja által meghatározott hatáskörbe, az 57/1991. (XI. 8.) AB határozatban a jogszabály alkotmányosságának az értelmezett és alkalmazott tartalom alapján történő vizsgálatára megállapított tételek szerint a jogegységi határozat alkotmányosságának értékelése nem kerülhető el"12.
Az Alkotmánybíróságnak a jelen eljárásban - erre irányuló indítvány alapján - azt kellett eldöntenie, hogy "az 1997. évi LIX. törvénnyel történő alkotmánymódosítás által az Alkotmány 47. § (2) bekezdésében nevesített jogegységi határozat alkotmányossági vizsgálata hatáskörébe tartozik-e. Legelőször az állapítható meg, hogy a jogegységi határozat alkotmányi megjelenését követően sem az Alkotmány, sem a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bsz.), sem az Abtv. nem szólt a jogegységi határozat alkotmányossági vizsgálatának lehetőségéről, de annak kizárásáról sem. A jogegységi határozat alkotmányossági vizsgálatának lehetősége az Alkotmánybíróság által korábban már kidolgozott, alapvetően az Alkotmány 32/A. § értelmezésén alapuló feltételrendszer alapján dönthető el"13.
a) Az Alkotmánybíróság abból indult ki, hogy az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdése értelmében "Az Alkotmánybíróság felülvizsgálja a jogszabályok alkotmányosságát, illetőleg ellátja a törvénnyel hatáskörébe utalt feladatokat," az Abtv. 1. § b) pontja szerint pedig az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik a jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének utólagos vizsgálata. Az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdésébe foglalt - a jogszabályok alkotmányossági vizsgálatára irányuló - hatáskörét több ízben értelmezte. Kimondta, hogy az Alkotmányból az Alkotmánybíróság egyetlen hatásköre következik, ti. az utólagos normakontroll, ez viszont kényszerítően, és teljeskörűen14. Kényszerítően, mert az Abtv. utólagos normakontrollra vonatkozó szabályai az Alkotmány rendelkezésén nyugszanak, így pusztán törvénymódosítással nem lehet az utólagos normakontroll hatáskörből "visszavenni"15. Másrészt az Alkotmányból az utólagos normakontroll hatáskör teljeskörűen is következik, azaz e hatáskör valamennyi normára nézve fennáll. Az Alkotmánybíróság az utólagos normakontroll hatáskörének teljes körű voltát is több határozatában és több aspektusból értelmezte. Ezek az alábbiakban foglalhatók össze:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
