Az egyes törvényeknek az egyfokú járási hivatali eljárások megteremtésével összefüggő módosításáról szóló 2019. évi CXXVII. törvény ismét előtérbe állította azt a kérdést, hogy a bírósági joggyakorlat egységének biztosításához milyen konkrét eszközöket kell biztosítani. Nem először éri kritika a bíróságokat a nem mindig következetes és kiszámítható jogértelmezés és joggyakorlat miatt, és az Alaptörvény hatálybalépése, 2012. január 1-je óta az Alaptörvény-módosításban[1] és az új eljárásjogi kódexekben is megjelentek ezzel kapcsolatos konkrét jogszabályi rendelkezések. Az új törvény - több más törvény mellett - a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvényt (a továbbiakban: Bszi.) módosította, kifejezetten a Kúriára vonatkozó rendelkezéseket helyezte részben új alapokra.
Ebben a tanulmányban azt vizsgáljuk, hogy a törvénymódosítással létrehozott új eszközök előreláthatólag mennyire lesznek alkalmasak a nagyobb jogegység megteremtésére. A megalapozott végkövetkeztetés érdekében a tanulmány I. részében röviden bemutatjuk a Bszi.-nek a törvénymódosítás előtti szabályozását és kísérletet teszünk arra, hogy a Kúria ezen alapuló jogegységesítési tevékenységét is szemléltessük. A tanulmány II. részében a törvénymódosítás által létrehozott új eszközök leírását adjuk, a III. részben pedig megfogalmazzuk, hogy az ítélkezési gyakorlat egységesítése érdekében milyen szempontokat célszerű figyelembe venni, és azok alapján milyen, a törvénymódosítással nem érintett eszközöket lenne érdemes még végiggondolni.
Ez a tanulmány nem vállalkozik arra, hogy végső, megkérdőjelezhetetlen következtetéseket tegyen, célja elsősorban az, hogy rávilágítson: az ítélkezési gyakorlat egységének biztosítása a jogbiztonság és ezáltal a jogállam olyan kulcskérdése, amely megér annyit, hogy minél többen, minél alaposabban végiggondolják és megvitassák a kívánt célt megvalósítani tudó legjobb eszközöket és módszereket. Reméljük, hogy ez az írás sem marad válasz nélkül és termékeny vitát tud elindítani.
Az Alaptörvény és a Bszi. a bírósági szervezetben érdemi változást nem hozott, fő iránya a bíróságok igazgatásának átalakítása volt (korporatív döntés helyett egyéni felelősség), valamint az igazgatás és a joggyakorlat irányítási feladatok elkülönítése: az előbbiért az Országos Bírósági Hivatal elnöke, az utóbbiért pedig a Kúria elnöke felel.[2] Az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdése - az Alkotmány 47. § (2) bekezdésével megegyezően - rögzítette a Kúria legfontosabb, a többi bírósági szinttől megkülönböztető feladatát: a joggyakorlat egységének biztosítását.[3]
Ezen tevékenységének elősegítése érdekében három, már a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: 1997-es Bszi.) által is szabályozott eszköz (kollégiumi vélemény, jogegységi határozat, elvi bírósági határozat) mellett két új eszközt biztosít a Bszi.: a bírósági joggyakorlat-elemző csoportok összefoglaló véleményét, illetve az elvi bírósági döntés közzétételét.
A Bszi. 29. § (1) bekezdése értelmében a bírósági joggyakorlat-elemző csoport feladata az ítélkezési gyakorlat vizsgálata. A vizsgálati tárgyköröket a Kúria elnöke határozza meg évente, mely tárgykörökre az ítélőtáblai és törvényszéki kollégiumvezetők, az OBH elnöke és a legfőbb ügyész tehetnek indítványt. A (2) bekezdés ezt annyival egészíti ki, hogy a bírósági joggyakorlat-elemző csoport vezetőjét és tagjait a Kúria elnöke jelöli ki a Kúria bírái közül. A csoport vezetője annak munkájába alsóbb fokú bíróságra beosztott bírót és a vizsgált területen működő elméleti vagy gyakorlati szakembert is bevonhat.
A bírósági joggyakorlat-elemző csoport feladata összefoglaló vélemény elkészítése a vizsgált jogintézményt érintő joggyakorlatról. Ezen elkészült összefoglaló véle-
- 72/73 -
1. ábra: Jogegység biztosításának absztrakt kúriai eszközei, 2012-2018
ményt a Kúria illetékes kollégiuma megvitatja és egyetértése esetén annak megállapításait a csoport vezetője a Kúria honlapján közzéteszi. Amennyiben az összefoglaló vélemény megállapításai alapján indokolt, a Kúria kollégiumvezetője jogegységi eljárást indítványozhat, vagy jogalkotás kezdeményezése érdekében a Kúria elnökén keresztül az OBH elnökéhez fordulhat.
Az 1997-es Bszi. ismerte az elvi bírósági határozat fogalmát, amit a Bszi. is átvett. Elvi bírósági határozatnak az minősül, ha a Kúria ítélkező tanácsa valamely, a társadalom széles körét érintő vagy a közérdek szempontjából kiemelkedő jelentőségű ügyben elvi kérdésekre is kiterjedő határozatot hoz. Ehhez képest új jogegységi eszközként jelent meg 2012. január 1-jétől a Bszi.-ben az elvi bírósági döntés, amely nem a Kúria, hanem valamely alsóbb fokú bíróság által meghozott, a társadalom széles körét érintő vagy a közérdek szempontjából kiemelt jelentőségű ügyben elvi kérdésekre is kiterjedő határozat. Az elvi bírósági határozatok és az elvi bírósági döntések kiválasztására és közzétételére a Kúrián büntető, polgári, gazdasági, munkaügyi és közigazgatási szakágú elvi közzétételi tanács működik, amely az érintett kollégiumvezetőből és további négy kúriai bíróból áll.
A jogtudomány, illetve a bíróságok is adósak maradtak azzal, hogy átfogóan vizsgálják és elemezzék a joggyakorlat egységét biztosító eszközök hatékonyságát, a bírói gyakorlatra tett hatását. Ezen a területen kivételesnek mondható Ződi Zsolt kutatása[4], aki a magyar bírósági ítéletekben található hivatkozások gyakoriságát vizsgálta. Kutatásának kiinduló hipotézise az volt, hogy bizonyítható-e a magyar jognak az "esetjogi jelleg" felé való elmozdulása. A több ezres határozat mintán végzett kutatásnak eredménye lényeges eltéréseket mutatott az egyes bírósági szintek és az egyes ügyszakok szokásai között. A statisztikai adatok azt támasztották alá, hogy a kollégiumi vélemények (korábban állásfoglalások) a saját számukhoz képest hatalmas népszerűségnek örvendenek, hiszen az összes hivatkozásnak úgy teszik ki csaknem a harmadát, hogy közben alig ezer darab van belőlük.
Tanulmányunkban nem vállalkozhatunk arra, hogy a joggyakorlat egységét biztosító eszköztár egyes elemeinek hatékonysága tekintetében megalapozottan foglaljunk állást. Ezért csak arra szorítkozunk, hogy az alábbi két ábra segítségével szemléltessük, a Kúria kollégiumai milyen számban és gyakorisággal használták az egyes eszközöket. A szembetűnő különbségek összefüggésben lehetnek a különböző jogterületek eltérő sajátosságaival (közjogi vagy magánjogi jogintézmény értelmezéséről van-e szó), az alsófokú bírósági kollégiumok aktivitásával is. További vizsgálatra lenne szükség annak megállapításához is, hogy az egyes ügyszakokban miért volt nagyság-rendileg nagyobb szükség egyes eszközök alkalmazására, és vajon a nagyobb aktivitás ténylegesen egységesebb bírósági gyakorlatot eredményezett-e.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
