A magyar alkotmányos berendezkedésben az Alkotmány szerint a legfőbb bírói fórum a Legfelsőbb Bíróság [47. § (1) bekezdés], a legfőbb alkotmányvédő szerv pedig az Alkotmánybíróság. Mivel az Alkotmánybíróság nem része a rendes bírói fórumrendszernek, a két szerv között nincs alá-fölérendeltségi viszony, de közöttük - az alkotmányi, illetve a törvényi szabályozás hiányosságai miatt - az alább tárgyalt témakörrel összefüggésben konfliktusforrás keletkezhet. A konfliktus forrása a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatai alkotmánybírósági felülvizsgálatának lehetősége.
Az Alkotmány 47. § (2) bekezdése szerint a Legfelsőbb Bíróság biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, jogegységi határozatai a bíróságokra kötelezőek. A jogegységi határozat tehát - a törvény által szabályozott eljárási rendben - a Legfelsőbb Bíróság által kiadott olyan irányítási határozat, amely köti valamennyi bíróságot, így a benne foglalt tartalom a bírósági eljárásban részt vevő valamennyi jogalanyra is kötelező erővel jelenik meg. Ebből következően a jogegységi határozat meghatározása a normatív rendelkezések között a szakirodalomban is vitás. Ma is helytállónak tartható, amit az Alkotmánybíróság tagja, Kukorelli István már 1976-ban kifejtett a Legfelsőbb Bíróság normatív aktusairól (irányelv, elvi döntés). Az akkor megfogalmazottak véleményem szerint a jogegységi határozatra is maradéktalanul érvényesek, nem felesleges ezért felidézni őket.
Kukorelli szerint irányítási normáknak tekinthetők azok az általános normatívák, amelyeket adott szervezetrendszeren belül a vezetőszervek bocsáthatnak ki a hierarchia jogán. E normák fő funkciója az, hogy biztosítsák adott szervezetrendszeren belül a különböző szervek egységes és összehangolt működését. "Az irányítási normák a mindenkire kötelező erejű jogszabályokhoz csatlakoznak, azok rendelkezéseit értelmezik, magyarázzák, továbbá elsődlegesen nem szabályozhatnak társadalmi viszonyt."1 "A Legfelsőbb Bíróság gyakorlata az irányítási normák felé közelíti az irányelveket, elvi döntéseket.2 Köztudott, hogy az irányítási normák tételesjogi megítélése felemás. Egyik csoportját jogszabálynak tekinti a tételesjog, másik részüket pedig nem. Tisztázatlan, mitől függ azonos funkciójuk ellenére a jogalkotói minősítés!"3 Véleménye szerint gyakorlati tény, hogy ma a Legfelsőbb Bíróság ilyen jellegű normái ugyanazt a szerepet töltik be, mint a többi irányítási norma, s a tételesjog ennek ellenére nem ismeri el jogszabályként őket.4 Végül a szerző megfogalmazza a ma is aktuális, az alkotmánybírósági felülvizsgálatra vonatkoztatható tételt: "a többi irányítási normát véve viszonyítási alapul, nem sok indokuk van a jogszabályi címet megtagadni az irányelvektől, elvi döntésektől"5 - ma a jogegységi határozatoktól. Hasonlóképpen véli Rácz Attila is, aki szerint "a jogi iránymutatások külön csoportját képezik a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatai. Ezek a jogértelmező normák ugyanis - más jogi iránymutatásokkal szemben - az Alkotmány rendelkezése alapján a bíróságokra már formálisan is kötelezők.6
Szabó Győző, a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese azonban másként vélekedik. Szerinte "a jogegységi határozat nem jogszabály, hanem a bíróság kizárólagos igazságszolgáltatási jogköréhez kapcsolódó, az Alkotmány felhatalmazása alapján kizárólag a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe tartozó olyan alkotmányos jogintézmény, amely a jogbiztonság elvéhez kapcsolódó alkotmányos követelményt biztosítani hivatott legmagasabb szintű bírósági jogértelmezés."7 Szabó szerint ez az értelmezés soha nem tévedhet a jogalkotás területére. Mivel a hasonló, egymással ütköző nézetek nem ritkák, érdemes megvizsgálni a jogegységi határozat helyét a normatív aktusok rendszerében, s ezen keresztül alkotmánybírósági felülvizsgálatának lehetőségét.
A Magyar Köztársaság jogforrási rendszerét részben az Alkotmány, részben pedig a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény tartalmazza. A Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozata sem a jogforrások, sem az állami irányítás egyéb jogi eszközei között nem szerepel. Az Alkotmány 32/A. §-a szerint az Alkotmánybíróság felülvizsgálja a jogszabályok alkotmányosságát és ellátja a törvénnyel hatáskörébe utalt egyéb feladatokat. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) ennek megfelelően utalja a testület hatáskörébe az állami irányítás egyéb jogi eszközei utólagos alkotmányossági vizsgálatát is.8
Kérdéses lehet azonban, hogy az Alkotmánybíróság a jogszabályokon és az állami irányítás egyéb jogi eszközein kívül elláthatja-e más, konkrétan hatáskörébe nem utalt normatív jellegű aktus - így a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozata - alkotmányossági vizsgálatát.
Túl azon, hogy az alkotmánybírósági - akár előzetes, akár utólagos - jogszabály-felülvizsgálat a normakontroll elnevezést viseli, több jelből is arra lehet következtetni, hogy a jogalkotó fő szabályként a normatív aktusok felülvizsgálatára szánta az Alkotmánybíróság intézményét.9 A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (Jat.) 46. § (2) bekezdése például az egyedi határozatokat kifejezetten azért vette ki az alkotmánybírósági felülvizsgálat alól, mivel ezek nem normatív tartalmú döntések. Az Alkotmánybíróság több alkalommal is azzal utasította vissza egyedi országgyűlési határozat alkotmányossági vizsgálatát, hogy az egyedi aktus, normatív kötelező erőt nem hordoz, így a Jat. szerint a felülvizsgálata nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe.10 A törvényi szabályozás ezzel együtt több kivételt is tett, amelyek azonban a külön törvények szabályozási köréből kerülnek ki. A kivételek - röviden - a következők:
- A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (Ve.) 130. § (1) bekezdése alapján országos népszavazási, illetve népi kezdeményezési ügyben "az Országos Választási Bizottságnak az aláírásgyűjtő ív, illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntése elleni kifogást a határozat közzétételét követő tizenöt napon belül lehet - az Alkotmánybírósághoz címezve - az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani". A testület ekkor láthatóan egyedi döntéssel szemben jár el.
- Kivételként jelenik meg a felsőoktatási intézmények önkormányzatát és autonómiáját védő alkotmánybírósági hatáskör is. A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 65. § (2) bekezdése alapján a felsőoktatási intézmények önkormányzatát és autonómiáját sértő jogszabályokat és egyedi döntéseket az Alkotmánybíróság előtt meg lehet támadni. A testület tehát ebben az esetben is eljárhat nem normatív aktusok tekintetében.
- Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 19. § (3) bekezdése l) pontja alapján véleményt nyilvánít az önkormányzati képviselő-testület feloszlatása során a testület működésének alkotmányellenességéről, tehát kifejezetten egyedi ügyben jár el.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
