Azzal, hogy az Alaptörvény és az Alkotmánybíróságról szóló törvény az alkotmányjogi panaszt alkotmányos alapjoggá emelte, lényegében a bírósági rendszert is módosította. Ez az újítás a bíróság által már jogerősen lezárt ügy felülvizsgálatának általános lehetőségét teremtette meg az alaptörvény-ellenesség mentén.[1] Mint minden hasonló esetben, az ügy lezárása nem pusztán magát a végeredményt, a jogi döntést jelenti, hanem az alkalmazott szabályok alkalmazásának a vélhető helyességét és az állam bíróságának az eljárását egyaránt érintheti. Az Alaptörvény értékei mentén történő felülvizsgálat ezzel a korábbi panasz mellé[2] egy újabb jogi utat biztosít, hogy az állami bírósági eljárás egésze felülvizsgálatra kerüljön.[3] Ez egyrészt kihathat a jogerő véglegességére, de megfelelő eszköz lehet az állami bíróságok eljárása feletti sajátos jogi kontrollnak is. Már maga az alkotmányjogi panasz egy újabb lehetőséget ad az állam bírósága előtt sikertelenül járt félnek, hogy vélt igazát, jogát mégis csak érvényesítse, és egy teljesen független fórum azt megvizsgálja. Ezzel gazdagodik a jogállamiságot megvalósító garanciák köre, a jogrendszer cizellálódik, és a bírói döntésekkel szembeni alkotmányjogi panaszok hosszú távon vélhetően magára az állam bíróságának a minőségére és működésére gyógyítólag hatnak.
Fontos pszichés üzenete is van ennek az újításnak, a jogerősen vesztett fél már nem csak a strassbourgi bíróságban bízhat - már azok, akik abban még bíznak általános jelleggel -, hanem abban is, hogy a méltánytalan, alaptörvény-ellenes jogszabály-alkalmazással, vagy alaptörvény-ellenes eljárásban meghozott bírói ítélet orvoslására egyáltalán jogi lehetőség van. Ez a többlet, mint jogállami plusz a mindennapok jogáért küzdő személynek rendkívül nagy pszichés erőt képes adni, és a jogban való hitet - szemben az erőszakkal és más nemtelen konfliktusmegoldó módszerrel - erősíti.
Az utóbbi évek alkotmánybírósági statisztikái is azt mutatják, hogy a jogkereső személyek élnek az alkotmányjogi panasz adta lehetőséggel, próbálják és keresik azt a jogi utat, amit ez felkínál.
- 17/18 -
A statisztikák azt is mutatják, hogy az Alkotmánybíróság előtt lévő ügyek döntő részét az alkotmányjogi panaszok adják. Míg 2012-ben 504 új ügy és 224, még a régi utólagos normakontroll iránti ügy volt folyamatban, 2013-ban 199 új ügyet regisztráltak és 195 még folyamatban lévő ügy volt az AB előtt, 2014-ben 333 új alkotmányjogi panasz került benyújtásra, és 128 korábbi ügy várt még elbírálásra. 2015. szeptember 30-ig pedig 212 új ügy érkezett és 127 korábbról maradt ügy várt eldöntésre.
2015-ben 45 polgári ügy, 12 gazdasági ügy, összesen 57 magánjogi ügy került az AB elé, amelyből összesen 4 esetben adott legalább részben helyt a panasznak az AB: parkolási pótdíj,[4] vallási egyesület,[5] kerékbilinccsel kapcsolatos kártérítés,[6] közérdekű adatok megismerése.[7] A fennmaradó ügyekből 9 került elutasításra, az AB befogadta ezeket, de nem talált Alaptörvény-ellenességet, és 55 ügy került visszautasításra, amelyeknél nem talált alkotmányjogi problémát az AB, ezért nem fogadta be,[8] amely az összes ügy jelentős részét teszi ki. A helyt adó, visszautasított és elutasított döntések száma között azért van átfedés, mert egy határozatban több kérelemmel kapcsolatban máshogy dönthetett az AB (ezért több összeadva, mint az ügyek száma). A jelen írásban az utóbbi két év egyes magánjogot érintő döntései kapcsán fogalmazzuk meg gondolatainkat, még mindig mint az alapjogi bíráskodás laikus szemlélője.[9]
Az ötös alkotmánybírói tanácsok elutasításának okai - az előzetes szűrőt követően - többnyire a nem megfelelően előadott, alaptörvény-ellenességet nem tartalmazó kérelmek teszik ki. A kérelmek az alaptörvényi jogsértést nem vagy nem kellően kidolgozottan tartalmazzák. Az Alkotmánybíróság tanácsai az alkotmányjogilag értékelhető okfejtést, indokolást, érvelést hiányolják a beadványok jelentős részében. Ennek az oka lehet az, hogy nincs is alaptörvény-ellenesség, vagy ha van, annak mibenléte nincs jogászilag pontosan kidolgozva, kifejtve. A 2014-es év terméséből ide sorolandók a következő döntések: 3098/2014. (IV. 11.) AB végzés,[10] 3115/2014. (IV. 17.) AB végzés,[11]
- 18/19 -
3320/2014. (XI. 28.) AB végzés,[12] 3161/2014. (V. 23.) AB végzés,[13] 3164/2014. (V. 23.) AB végzés,[14] 3177/2014. (VI. 18.) AB végzés,[15] 3186/2014. (VI. 27.) AB végzés.[16]
Az elutasítások között a következő jelentős csoportot azok a döntések képzik, amelyeknél az Alkotmánybíróság döntése szerint nem merült fel olyan alaptörvény-ellenesség, amely érdemi, felülvizsgálandó döntésre kihatna. Van kérelem, de az értékelés kimerül abban, hogy a kérelem, a panaszolt jogsértés jellege az alaptörvény-ellenség kritériumának nem felel meg. Azaz lényegében az Alkotmánybíróság szerint a kérelemben megfogalmazott esetekben nem történt alaptörvény-sértés.
Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja alapján az alkotmányjogi panaszban meg kell jelölni az Alaptörvényben biztosított jogsérelem lényegét. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozók csupán szövegszerűen ismertették az Alaptörvény azon rendelkezéseit, amelyek a bírói döntés folytán állításuk szerint sérelmet szenvedett jogaikat szabályozza, ezen jogok tartalmára, illetve az állított jogsérelemre vonatkozóan előadást nem tettek (lásd 3078/2014. (III. 26.) AB végzés[17]).
Az ügyek harmadik jelentős csoportja, amikor a megjelölt alaptörvény-ellenesség túlságosan tágan van megjelölve, legtöbbször a jogállamiság alaptörvényi megvalósulásának sérelmével kapcsolatosan. Az Alkotmánybíróság ezen elutasító döntéseiben arra utal, hogy a jogállamiság rendkívül szélesen értelmezhető kategóriája önmagában nem elegendő az alaptörvény-ellenesség megállapíthatóságához.
Idézve az egyik határozat indokolásából:
"[9] Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja alapján alkotmányjogi panasznak olyan bírói döntéssel szemben van helye, amely Alaptörvényben biztosított jogot sért. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése és R) cikke a jogállamiság elvét kinyilvánító, illetve a jogforrási hierarchiára, az Alaptörvény értelmezésére vonatkozó rendelkezések, amelyek nem biztosítanak olyan jogot, amelynek sérelmére közvetlenül lehetne alkotmányjogi panaszt alapítani."[18]
Tehát a jogállamiság megjelölése és felvetése önmagában nem ad kellő alapot az alaptörvény-ellenesség megállapíthatóságához. A jogállamiság kulcsszava önmagában nem nyitja meg a panasz elbírálásához vezető ajtókat, akadályokat. Előbb vagy utóbb ezt az álláspontot majd finomítani kell, és a jogállamiság kritériumait megfogalmazva, a bírói döntés jogállamiságának esetleges szempontjait lehet majd ügyről-ügyre kibontani, de ehhez alapos és ezt segítő panaszok is szükségeltetnek.
Számos esetben csak nehezen érhető a panasz körülményes vagy nem szabatos megfogalmazás miatt, de lényegét illetően jogosnak érezhető a külső olvasó számára: például a bírói döntés indokolásához való jog panaszolása (lásd 3199/2014.(VII. 15.) AB végzés), vagy az indokolás hiányának sérelme kapcsán (lásd 3202/2014. (VII. 15.) AB
- 19/20 -
végzés). Ide sorolhatjuk a "meglepetés" döntésekkel szembeni eljárásjogi tehetetlenséget felvető kéréseket is, amikor a másodfokon eljáró bíróság teljesen eltérő tényállást megállapítva, eltérő jogi minősítéssel fordít az ügyön, és az ekként a vesztes fél jogorvoslat nélkül marad. Nem kell különösebben magyarázni, hogy számos esetben a hatályon kívül helyezés lenne a megfelelő eljárási mód (lásd 3208/2014. (VII. 21.) AB végzés). Ezen sérelmek csekély súlyúak, nem képesek átjutni egyelőre a szigorú alaptörvény-ellenességi kontrollon, de ezen a szigorú gyakorlaton az AB bármikor változtathat.
Fontosnak tartjuk az okozatosság hiányaként aposztrofált, elutasított eseteket. Azokat az eseteket soroljuk ide, amikor a felhívott, megnevezett alaptörvény-ellenesség és a kifogásolt döntés közt az AB szerint nincs oksági kapcsolat. Igazából ezekben nem az okozati összefüggés hiányzik, hanem vélt alaptörvény-ellenesség esete áll fenn, amikor az indítványozó a bírói döntésben olyan jogsértést lát, amely magában a döntésben nincs is benne, vagy nem azon alapul (lásd 3207/2014. (VII.21.) AB végzés) vagy azt az AB nem látja alaptörvény-ellenesnek. Tehát nem az okozati összefüggés hiánya az elutasítás valós oka, hanem a panaszolt jogsértés hiánya, a panaszos által felhívott jogsértés ténye nem alaptörvény-ellenes, ez a jogi probléma eltérő minősítését mutatja.
Ez a viszonylag könnyen felvázolható esetkör a valóságban viszont sokkal bonyolultabb. Alkotmányjogilag kell minősíteni egy olyan jogsértést, amely eddig nem ebben a megvilágításban merült fel. Mindazok az ügyfelek és jogászaik, akik egy konkrét ügyben már túl vannak a bírósági eljáráson, annak anyagi jogi és eljárásjogi akadályain, akik előtt az ügy tényállása, annak minden részlete és elhallgatott vetülete ismert, azoktól nehezen elvárható, hogy mindezt és az ügy történéseit, néha tragikus vagy szerencsés fordulatait megélve, a másik fél és az eljáró bírók révén rátapadó további körülményektől megtisztítva, az ügy részeit egy teljesen más nézőpontból, az alaptörvény-ellenesség szemüvegén keresztül vizsgálják meg. Ehhez a szemléletváltáshoz komoly intellektuális felkészültség és széleskörű tapasztalat is szükséges, illetve olyan gyakorlat és szakismeret, amely egy ügy aktájában képes az érdemi alaptörvény-ellenességet vagy annak hiányát meglátni. Ez a sajátosság is felveti annak kérdését, vajon szükséges, illetve célszerű lehet-e specializált ügyvédek eljárását előírni egy ilyen eljáráshoz, hogy az alkotmányos felülvizsgálatra méltó ügyek szakmailag megfelelően előkészítve kerüljenek az AB elé?
Maguk a magánjogi ügyek rendkívül széles körben kerülnek az Alkotmánybíróság elé: birtokjog, társasház, szerződési jog, társasági jog, azon belül is felelősség-áttörés érvényesítése, kártérítési jog, szomszédjogok, biztosítási közvetítőt megillető kiegyenlítés és annak időbeli hatálya, lakás kiürítése, gyermekelhelyezés, közigazgatási jogkörben okozott kár, végelszámolás, kölcsön. A panaszok legtöbbje az "önkényes" bírói jog alkalmazását sérelmezi, másik része lényegében eljárási szabálysértéseket vél felfedezni vagy azonosítani. Ebben a tekintetben a mondandónk csak annyi, hogy a jogkeresők széles rétegét már elérte az új lehetőség, és próbálnak annak kevésbé ismert ösvényein elindulni.
Üdvözlendő, hogy ilyen széles tényállási és jogi alapból táplálkozik az alkotmányjogi panasz jogintézménye, és üdvözlendő az is, hogy az élet minden területéről érkeznek megkeresések, vélt vagy valós panaszok. Enélkül a törvény szava pusztán jelek szövete
- 20/21 -
maradna. Viszont ezt az érdeklődést érdemes lenne - már az emberi megértés hétköznapi szintjén is - néha gesztusokkal viszonoznia az AB-nak. Ez a közvetlen kapcsolat köti össze az alapjogi bíráskodást mindennapjaink jogi problémáival, az igazságszolgáltatás működésével, ezért tartjuk ezt fontosnak, hogy az Alkotmánybíróság minél több ügytípusba lásson bele. Azt is figyelemre méltónak találjuk, hogy a polgári ügyek tekintetében csak kivételesen találunk egy-egy hatályon kívül helyezést, melynek pontos okai még nem egészen láthatók.
Az elérhető ügyekben eljárásjogi jogsértések, a fentebb már említett önkényesség, meglepetés ítéletek már előfordultak, mégis néhány esetet emelnék ki, amelyek dicsérendők az elmúlt évek gyakorlatából. Az esetek egyúttal azt is igazolják, milyen széles hatáskörrel és mérlegelési jogkörrel rendelkezik az Alkotmánybírság az alaptörvény-ellenesség megítélése körében. A röviden érintett ügyek az egyesülési jogot, a tisztességes eljáráshoz való jogot és a közigazgatás, majd annak bírói felülvizsgálata egy hibás eljárását érintik.
Ezen tárgyhoz tartozik a gyülekezés szabadságát érintő ügy is (24/2015. (VII.7.) AB hat.), amelyben az AB hatályon kívül helyezte a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnak a rendőrségi gyülekezést megtiltó határozatnak helyben hagyó végzését. Magából a határozatból idézve:
"[25] Ezek alapján az Alkotmánybíróság arra a megállapításra jutott, hogy a lefolytatott bírósági eljárás a vizsgált esetben a jogorvoslathoz való alapjog immanens elemének, az állított jogsérelem orvosolhatóságának a lehetőségét és érvényesülését zárta ki, amikor a bíróság nem a panaszos (kérelmező) jogorvoslati kérelmének megfelelően vizsgálta meg a rendőrségi határozatot. A bíróság bár megállapította azt, hogy a rendőrség nem hozhatott volna tiltó határozatot, mégis elutasította a kérelmező jogorvoslati kérelmét, ezzel pedig kiüresítette az indítványozó jogorvoslathoz való alapjogát, hiszen a felülvizsgálati eljárás csak formális értelemben ment végbe, tartalmi, azaz a tiltó okokat érintő bírósági felülvizsgálat nem történt, az azokra irányadó érdemi döntést nem hozott a bíróság."[19]
Eljárásjogi jogsértésbe[20] csomagolta az AB a bíróság önellentmondó döntését, igazából azzal is igazolható lenne egy hasonló bírói döntés hatályon kívül helyezése, hogy a bíróság nem végezte el az Alaptörvényben rászabott feladatot, és ez a jogállamiság sérelmét valósítja meg.
- 21/22 -
"[27] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság szerint az alkotmányjogi panaszban állított jogorvoslathoz fűződő jog sérelmét lényegében az okozza, hogy a bíróság valójában egy közigazgatási határozatot megváltoztató döntést hozott, amelyre azonban a Gytv. speciális eljárásjogi szabályai alapján nem lett volna lehetősége, hiszen revíziós/reformatórius jogköre a Gytv. 9. § (2) bekezdése alapján nincsen. Az Alkotmánybíróság szerint a végzés indokolásából kiderülő "megváltoztató jelleg" olyan kirívó törvénysértésként értékelhető, amely eléri az alaptörvény-ellenesség szintjét, mivel a törvénysértések következtében nem érvényesülhetett a jogorvoslathoz való jog lényegi tartalma. Mindezt pedig súlyosbítja, hogy közvetett módon mindez egy alapvető jog gyakorlásával, a gyülekezéshez való joggal áll összefüggésben. A gyülekezés bejelentője ugyanis kétségtelen módon bejelenthet egy újabb gyülekezést a rendőrségnek, azonban a bíróság elutasító végzése a korábbi tiltó határozatot hatályában fenntartja, miközben annak érdeméről nem mond semmit, a bíróság a tiltó okok és a rendőrségi jogalkalmazás vizsgálatáig el sem jutott, bár ez lenne a felülvizsgálati eljárás lényege. Fentiek alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 17.Kpk.45.226/2014/2. számú végzése nem minősül a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálásának, így sérült az indítványozónak az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése által is védett hatékony jogorvoslathoz fűződő joga."[21]
Szabályozás alkotmányellenessége és az így meghozott határozat alaptörvény-ellenessége volt a pozitív eredménye annak a panasznak, amely szintén eljárásjogi garanciák alaptörvény-szintű sérelmével volt kapcsolatos egy tengelyterhelés mérésről szóló ügyben. A tényállás szerint az érintett személynek lényegében egyszer volt csak lehetősége mérésre, egy teherautó tengelyterhelésének ellenőrzésére, amely egyszeri mérés jogi következményekhez, bírság kiszabására vezetett, amely ellen nem is volt hatékony jogorvoslati eljárás. A Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.K.27.809/2013/3. számú ítéletét alaptörvény-ellenesnek találta az AB, ezért azt megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság - hivatalból eljárva - megállapította: mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség áll fenn annak következtében, hogy a tengelyterhelés ellenőrzése során az ellenőrzéssel érintett személy (ügyfél) számára a jogalkotó nem biztosította a tisztességes eljáráshoz való alapvető jog [Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdés] érvényesülését. De mivel a megismert hiba nem egyedi jellegű volt, hanem rendszer-szintű, ezért az AB ezen alkotmányos szintű hibát akként látta orvosolhatónak, hogy hivatalból eljárva felhívta a közlekedésért felelős minisztert, hogy jogalkotói feladatának 2015. szeptember hó 30. napjáig tegyen eleget. (19/2015. (VI.15.) AB hat.)
Egy mindennapokban számos esetet érinthető ügyben egy teherautó mérlegelésével kapcsolatos szabályozás és gyakorlat problémája emelkedett az Alaptörvény szintjére, és jogalkotást indukált. Nyilvánvaló, hogy a probléma ennél egyszerűbb, azaz nem alapjogi kérdéseket feszít, de végső döntésre gyenge és hibás alsóbb fokú döntések miatt kerülhetett fel az AB-hoz. Magából a határozatból idézve a lényeget:
"[37] Az Alkotmánybíróság a számára rendelkezésre álló iratokból arra a következtetésre jutott, hogy az alapügyben a peres felek egyike (vagyis a panaszos) eszköztelenné
- 22/23 -
vált a bizonyítási eljárás során. Perbeli jogosítványai olyan mértékben csorbultak, ami felveti az alkotmányos alapjogvédelem indokoltságát. Ebből következően a tisztességes eljáráshoz való jog érvényesülésének megítélése tartalmi vizsgálatot igényel, amelynek során választ lehet adni arra, hogy a panaszosnak volt-e lehetősége jogi álláspontja és az azokat alátámasztó bizonyítékok előadására, és érvényesítésére vagy ellenkezőleg: el volt zárva a hatékony bizonyítási eszközök igénybevételének lehetőségétől."[22]
Az Alaptörvény is a mindennapi igazságérzetben valósul meg, az önkénnyel és hatalommal visszaélőkkel szembeni eljárási garanciák érvényesülését kéri számon és végső soron ezek hiánya folytán ad választ a jogsértésre.
"[42] Az Alkotmánybíróság a fentiekkel kapcsolatban hangsúlyozza: nem kívánja elvégezni a bizonyítékok újbóli (jogi értelemben vett) mérlegelését; ez a hatóságok és a rendes bíróságok feladata. Alaptörvényből fakadó funkcióját viszont úgy tudja a konkrét ügy kapcsán betölteni, ha rámutat: olyan, az ügy eldöntése szempontjából releváns tényezőket hagyott figyelmen kívül a Bíróság, amely tény önmagában a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét okozta. Az alaptörvény-ellenesség jogkövetkezményeként a Bíróság 7.K.27.809/2013/3. számú ítéletét az Alkotmánybíróság megsemmisítette. A döntés nem érinti a Főigazgatóság határozatát, arra a Pp. 361. § c) pontja az irányadó: "[a] Kúria az alkotmányjogi panasz orvoslása érdekében az alábbiak szerint határoz: c) ha az Alkotmánybíróság a bíróság határozatát megsemmisítette, az Alkotmánybíróság határozatából következően - a d) pontban foglalt kivétellel - az első vagy a másodfokon eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, vagy a felülvizsgálati kérelem tárgyában új határozat hozatalát rendeli el;"[23]
Anyagi jogi és eljárásjogi jogszabálysértés kart karba öltve képezte a kerékbilincs-döntés alapját, és lényegében a jogerős ítélet AB általi hatályon kívül helyezését is (kerékbilincs 3081/2015. (V.8.) AB hat.).
Az AB lényegében felülbírálta a Fővárosi Ítélőtábla hibás határozatát, amikor azt állapította meg, hogy az 1959-es Ptk. 349. §-ának alkalmazásának az előfeltételei adottak voltak az ügyben. Hiszen a kerékbilincs alkalmazása maga közterület-felügyeleti intézkedésnek minősül, amely ellen a jogorvoslati utat az zárta el, hogy a hatóság saját mulasztása révén a jogorvoslatot nem nyitotta meg az ügyfél számára. Az AB szerint mindebből az következik, hogy maga a jogsértés az 1959-es Ptk 349. §-a alá esik, attól függetlenül, hogy a közigazgatási eljárásban volt-e lehetőség a jogorvoslatra vagy sem. A jelen ügyben a jogorvoslat azért nem került kimerítésre, mert maga a hatóság ezt az eljárást később - a kerékbilincs felhelyezését követően - nem indította meg, így elzárta ettől a kárt szenvedett ügyfelet is.
Az AB döntésében a bírói igazság teljes díszében felvonul, a packázó közigazgatási hatalommal formai okokból azért ne lehessen kártérítést érvényesíteni, mert maga a hatóság - jogellenesen eljárva - nem indította meg az eljárást. Ráadásul a bírói gyakorlat
- 23/24 -
ezt a hiányosságot nem a felperes, hanem a hibázó közigazgatási szerv javára tudta be a Ptk. szabályának indokolatlan leszűkítő értelmezésével, a formalizmus ármány álcáját használva. A döntéshez még annyit tennénk hozzá, hogy a bíróságnak lehetősége lett volna korrigálnia ezt a hibát, nagy értelmezési bravúrra sem lett volna szüksége, csak a Ptk. egyik alapelvét kellett volna elővenni, hogy saját felróható magatartására előnyök szerzése miatt senki nem hivatkozhat, amely kártérítési ügyekben is felhívható.
Nem utolsó sorban vannak a józan ésszel összeegyeztethetetlen bírói döntések, amelyek a jogalkotói ésszerűtlenséget még tovább fokozzák, amiként a korábbi egyháznak egyesületként történő bejegyzését elutasító Fővárosi Ítélőtábla határozata. A Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.26.939/2012/5. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panasz (vallási egyesület) kapcsán az AB nem a végzést, hanem a végzés alapjául szolgáló törvényi rendelkezés alaptörvény-ellenességét állapította meg, amely lényegében betarthatatlan határidőket írt elő (15/2015. (V.29.) AB hat.). Az ügyészség érthetetlen és megmagyarázhatatlan beavatkozása és közreműködése egy egyesület megalapításának folyamatába, továbbá az eljáró bíróságok meglehetősen sajátos ritmusú eljárása révén a törvényi határidő leteltét az Ítélőtábla bírói kizárólag az alapítandó egyesület hátrányára értékelték és ezzel az állami hatalommal történő visszaélés egyik legdurvább jogsértését sikerült megvalósítani. Arról nem is beszélve, hogy még az AB sem érzékelte a jóhiszeműen szerzett jogoktól való dupla megfosztás kirívó megvalósulását ebben az ügyben.
Az önkény, önkényesség az alapjogi bíráskodás központi fogalma. Mégis úgy tűnik, hogy sajátos vakság érvényesül a bírói eljárás önkényességével szemben az eddig megismert néhány alkotmányjogi panasz kapcsán.
Röviden szeretnénk kitérni arra, hogy számos ügyben felmerült a bírói "önkényességnek" a panaszolása. Az önkényesség vádja ezen esetekben jelentheti a tények értékelését, sőt, már eleve a tényállás megállapításának önkényességét, ha bizonyos tények elmaradnak, vagy eltérő összefüggésbe helyezi őket a bíróság, továbbá a jogalkalmazás önkényességét egyaránt, példát a mai gyakorlat mindenkinek hoz, nem kell hozzá hosszú ügyvédi praxis. Ezek a panaszok nem találnak megértő fülekre az alkotmányjogi panaszokban.
Kifogások érdemi indokolás nélküli elutasítása (3207/2014. (VII. 21.) AB végzés), vagy a Kúria önkényes értelmezését támadta a panaszos, előadta - vitatva a Kúria jogértelmezését -, hogy a Kúria átlépte a jogértelmezés határát, átvette a jogalkotó szerepét, ez egy önkényes bírói magatartás, amellyel megsértette a törvény előtti egyenlőséghez való jogát. Nézete szerint a jogszabály helyes értelme a törvény szerinti szolgálati időt megszerezte. Elutasításra került a 3324/2014. (XII. 10.) AB végzéssel.[24]
- 24/25 -
Másik ügyben, idézve magából az AB végzéséből:
"[5] Az indítványozó álláspontja szerint a Fővárosi Törvényszék és a Kúria eljárása önkényes és ésszerűtlen, mert lényeges bizonyítékok mellőzését követően nem létezőnek nyilvánított több gazdasági tranzakciót, és az ítéletek indokolása nem kielégítő. Ezáltal a Kúria ítélete - az indítványozó álláspontja szerint - sérti az Alaptörvény XXVIII. cikkében biztosított meghatározott tisztességes eljáráshoz való jogot, mert a tényállást hiányosan, részben iratellenesen állapítja meg, az indokolási kötelezettségének nem tesz eleget, ezen felül az indítványozó bizonyítási indítványait módszeresen elutasítja, ezáltal sértve egyben a fegyveregyenlőség elvét is és sérti az Alaptörvény XIII. cikkében biztosított tulajdonhoz való jogot az I. cikkben meghatározott "szükségesség-arányosság" teszttel, mert az indítványozó bérleti jogát (amely mind a hazai, mind a nemzetközi joggyakorlat tükrében tulajdonjogi védelmet élvez) jogszerűtlenül, aránytalanul és kártérítés nélkül korlátozza. Ezért kérte a Kúria Kfv.VI.35.540/2012/7. számú ítéletének alaptörvény-ellenesség miatti megsemmisítését."[25]
Az Alkotmánybíróság 3113/2014. (IV. 17.) AB végzése ennek nem adott helyet.
E további ügyben "[3] Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria ítélete sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, mivel - álláspontja szerint - a Kúria önkényesen alkalmazta az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 62-63. §-ait, és indítványozónak nem adott lehetőséget, hogy kifejtse álláspontját. De ezt az AB nem fogadta el és a 3269/2014. (XI. 4.) AB végzésével az alkotmányjogi panasz elutasításra került.
Ismét a bírói önkény volt a panasz alapja az Alkotmánybíróság 21/2014. (VII. 15.) AB határozatának, amely a Kúria Mellett Működő Másodfokú Szolgálati Bíróság Szf.F.II.1/2012/9. számú határozata, valamint a Fővárosi Ítélőtábla Mellett Működő Elsőfokú Szolgálati Bíróság SZF.1/46/2011. számú határozata alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről rendelkezett.
"102. Az indítványozó szerint azonban a munkáltatói jogkör gyakorlója nem tett joghatályos nyilatkozatot, így a fegyelmi eljárás kezdeményezése jogszerűtlen volt. A tények önkényes bírói mérlegelésén, és a jogszabályok félreértelmezésén alapuló, ezzel ellentétes álláspontra helyezkedő bírói döntés az indítványozó szerint sérti a tisztességes eljáráshoz való jogát." Az indítványozó maga is úgy fogalmaz, hogy "a másodfokú szolgálati bíróság önkényes és jogellenes mérlegeléssel, alaptörvény-ellenesen korlátozta" a jogorvoslati jogát." Az Alkotmánybíróság visszautalt a korábban kifejtettekre, miszerint a bírói mérlegelés felülbírálata nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe - ide sorolja a bírói önkényességet."
Ez a döntés nehezen védhető, a bírói mérlegelés és a bírói önkényesség két eltérő kategória és két jól elhatárolható eset. A bírói mérlegelés sem lehet önmagában önkényes, a mérlegelésnek a tényeken kell alapulnia, tárgyilagosnak és kiegyensúlyozottnak, minden lényeges
- 25/26 -
körülményre kiterjedőnek, nem utolsó sorban meggyőzőnek kell lennie. Igen, de más a bírói mérlegelés, és más a bírói önkényesség - ez keveredik ezekben a határozatokban!
Azért is figyelemre méltó ez a gondolati szál, mert az önkénynek és önkényességnek kidolgozott alkotmányos tartalma van, melyet az Alkotmánybíróság mindennap használ. Amit az AB egyik szemével élesen kritizál, azt az alkotmányjogi panaszok esetében többnyire nem értékeli vagy eltűri.
Magát az önkényességet viszont az AB is jogsértőnek tartja, így például a 3/2014. (I. 21.) AB határozatában, amelybe az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 35. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről, valamint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 2005. július 10-től 2006. december 31-ig hatályos 35. § (3) bekezdése alkalmazásának kizárásáról megfogalmazta:
"[64] Ez alapján akkor alaptörvény-ellenes a megkülönböztetés, ha a megkülönböztetésnek nincs tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű indoka, vagyis önkényes. Az önkényes, ésszerű indok nélküli megkülönböztetés - végső soron - az emberi méltóság alapjogát sérti, mert ilyen esetben a jogalkotó bizonyosan nem kezelte az érintetteket azonos méltóságú személyként, s nem értékelte mindegyikük szempontjait azonos körültekintéssel, figyelemmel és méltányossággal.
[65] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a megkülönböztetésnek nincs tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű indoka."[26]
Egy másik ügyben, a 8/2014. (III. 20.) AB határozatban az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdésének, valamint ezzel összefüggésben az Alaptörvény II. cikkének és a B) cikk (1) bekezdésének értelmezéséről megfogalmazásra került:
"[100] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatályba lépését követően a 42/2012. (XII. 20.) AB határozatában is megerősítette azt a korábbi gyakorlatot, mely szerint az azonos szabályozási koncepción belül adott, homogén csoportra nézve eltérő szabályozás a diszkrimináció tilalmába ütközik, kivéve, ha az eltérésnek ésszerű, kellő súlyú alkotmányos indoka van, azaz az nem önkényes."[27]
Az Alkotmánybíróság 11/2014. (IV. 4.) AB határozatában, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 2:22. § (1) és (2) bekezdései alaptörvény-ellenességének és nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására irányuló indítvány elutasításáról, önkényesség mint jogellenesség (lásd 35. pontot) egyik megnyilvánulása jelenik meg.
Szintén, mint alaptörvény-ellenességet megalapozó körülmény az önkényesség az Alkotmánybíróság 12/2014. (IV. 10.) AB határozata a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 2011. április 2-től 2011. december 31-ig hatályos 37/B. § (3) bekezdés b) pont szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapításáról és alkalmazhatóságának kizárásáról határozatában (lásd annak 38 és 42.[28] pontjait).
- 26/27 -
Az Alkotmánybíróság 14/2014. (V. 13.) AB határozatában a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvénynek a családi pótlékról szóló szabályaival kapcsolatos, mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapításáról kimondta:
"[32] A megkülönböztetések alkotmányosságának megítélésére alkalmazott teszteket az Alkotmánybíróság már számos korábbi döntésében rögzítette. Összefoglalva: az Alkotmánybíróság más mércét alkalmaz az alkotmányos alapjogokat érintő diszkriminációra - az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében rögzített szükségesség/arányosság tesztjét -, s más mércét arra az esetre, ha a diszkrimináció-tilalmat az alapjogokon kívüli egyéb jogok tekintetében vizsgálja. Itt akkor állapít meg az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenes megkülönböztetést, ha a megkülönböztetésnek nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes (l. különösen: 3009/2012. (VI. 21.) AB határozat, Indokolás [54]; 3062/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [166]; 43/2012. (XII. 20.) AB határozat, Indokolás [41]; 1/2013. (I. 7.) AB határozat, Indokolás [89]; 3087/2013. (III. 27.) AB határozat, Indokolás [37]; 23/2013. (IX. 25.) AB határozat, Indokolás [87]; 3/2014. (I. 21.) AB határozat, Indokolás [56])."[29]
[42] 3.4.3. Következőként az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a megkülönböztetés összhangban áll-e az Alaptörvénnyel, vagyis az nem önkényes-e, van-e tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka."
Kiss László alkotmánybíró különvéleményében, melyet az Alkotmánybíróság 34/2014. (XI. 14.) AB határozathoz írt, amely határozat a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény egésze, valamint egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezések elutasításáról szólt, a következőket fogalmazta meg:
"[305] Az ésszerűségi teszt alapján akkor alaptörvény-ellenes a megkülönböztetés, ha a megkülönböztetésnek nincs tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű indoka, vagyis önkényes. Az önkényes, ésszerű indok nélküli megkülönböztetés - végső soron - az emberi méltóság alapjogát sérti, mert ilyen esetben a jogalkotó bizonyosan nem kezelte az érintetteket azonos méltóságú személyként, s nem értékelte mindegyikük szempontjait azonos körültekintéssel, figyelemmel és méltányossággal."[30]
- 27/28 -
Így a fentiek alapján az önkényességgel panaszolt bírói eljárások megítélésére már részben készen áll a megfelelő fogalmi apparátus és értékmérő fegyvertár, csak bátran alkalmazni kell a jövőben az alkotmányjogi panaszokban előadott esetekre.
Erre a megfelelő nemzetközi példa a Német Szövetségi Alkotmánybíróság esetjoga, amely a bírói önkényeskedés minden megjelenését irtja és üldözi, amely lényegében a német bíráskodási stílust - magánjogi és kereskedelmi ügyekben - alapvetően megváltoztatta. Egyik legutóbbi döntésében is kimondta a Német Szövetségi Alkotmánybíróság: önkényes és ezért alapjogot sért az a bírósági ítélet, amely súlyos jogalkalmazási hibában szenved, a tárgyi jogot alkalmazandó szabályát mellőzi az ítélet meghozatala során vagy egy norma súlyos félreértésen alapul.[31]
Új jogintézmények, új eljárások, új szuper-felülvizsgálatok, de az ember marad annak, aki és amilyen. A legrégebbi és napjainkban is az ügyek jelentős számát a szomszédi együttélésből fakadó viták képezik, vagy a közös szomszédság előszeleiből támadnak, mint a 12/2015. (V.14.) AB. határozatban eldöntött ügyben is. A tényállás szerint az ügy alapja egy telekcsoport-újramegosztása, telekátalakítási eljárás, amelynek következtében új közút, három különálló építési telek kerül kialakításra, és ezek terepszintjének a megemelésével, valamint további következményekkel járna. Ebből az eljárásból a közvetlen telekszomszédot kihagyták. Az AB határozata lényegében a szomszéd jogi státusának értelmezéséhez járul hozzá, ismert volt, hogy a közigazgatási eljárásban[32] és a polgári jogban[33] vagy más jogszabályban[34] sokszor ugyanaz a szomszéd eltérő megítélés alá esik. A telek átalakítással közvetlenül szomszédos telek tulajdonosának ügyféli minőségének a kérdésében kellett a végső döntést meghoznia az Alkotmánybíróságnak, lényegében a Ket. ügyfél fogalmát alapjogi értelmezéssel egészítette ki.[35]
- 28/29 -
A kevés sikerrel, azaz a támadott bírósági határozat hatálytalanításával végződő alkotmánybírósági határozatokban megjelenik az "alapjogiasodás"-ként nevezhető folyamat. Az alapjogiasodás alatt azt értjük, hogy a jogeset jogi megoldását nem a rá vonatkozó közvetlen tárgyi szabályok alapján kapja, hanem alapjogi értelmezéssel és alapjogi jogalkalmazással.
Ilyen alapjogi vita merült fel az üzleti titok és a közérdekű adat megismeréséhez fűződő jog közt. Ez utóbbival kapcsolatosan fejtette ki az Alkotmánybíróság 2015. február 16-ai 3026/2015. (II. 9.) AB határozatában: "[18] A közérdekű adatok megismeréséhez való jogot az Alkotmánybíróság kezdetektől fogva információszabadságként fogta fel. Az információszabadságnak kiemelkedően fontos szerepe van a véleménynyilvánításhoz való jog biztosítása, és így közvetve az állam demokratikus működését illetően. Ezt nyilvánította ki az Alkotmánybíróság akkor, amikor megállapította, hogy a közérdekű adatok nyilvánossága és megismerhetősége "gyakran előkérdése és feltétele a szabad véleménynyilvánításhoz való jog gyakorolhatóságának."[36]
Megállapította azt is az AB, hogy "[a] közérdekű információkhoz való szabad hozzáférés lehetővé teszi a választott népképviseleti testületek, a végrehajtó hatalom, a közigazgatás jogszerűségének és hatékonyságának ellenőrzését, serkenti azok demokratikus működését. A közügyek bonyolultsága miatt a közhatalmi döntésalkotásra, az ügyek intézésére gyakorolt állampolgári ellenőrzés és befolyás csak akkor lehet hatékony, ha az illetékes szervek felfedik a szükséges információkat."[37]
Az AB az idézett határozatában kiemelte továbbá azt is, hogy az alanyi jogon biztosított információszabadság joga azért is meghatározó, mert "[a] nyílt, áttetsző és ellenőrizhető közhatalmi tevékenység, általában az állami szervek és a végrehajtó hatalom nyilvánosság előtti működése a demokratizmus egyik alapköve, a jogállami államberendezkedés garanciája. A nyilvánosság próbája nélkül az állam polgáraitól »elidegenedett gépezetté«, működése kiszámíthatatlanná, előreláthatatlanná, kifejezetten veszélyessé válik, alkotmányos szabadságjogokra."[38]
Ezzel az alapjogi védelemmel szemben áll a vállalkozások azon joga, amely az üzleti titkaik megőrzését garantálja. Az AB végül az adattörvény szerint megállapította, hogy a megkeresett vállalkozások nem tartoznak abba a körbe, akiket a korábbi jogszabály adatközlésre kötelez, így helyben hagyta a szintén elutasító kúriai ítéletet. Jóllehet az AB döntése utal arra, hogy időközben a jogszabály megváltozott, s az új rendelkezés alapján az adatigénylésnek már megvannak a jogi feltételei.
Ez az AB döntés azért fontos, mert nem mérte össze az alapjogi védelemmel felsúlyozott közérdekű adat megismerésének az alapjogát a magánjogi védelem garantálta üzleti titok védelmével.
A 1/2015. (I.16.) AB határozat döntött az ügyvéd közszereplő státuszával kapcsolatosan, jóllehet ez szerintünk nem alapjogi kérdés. Végső soron az emberi méltóság és a véleménynyilvánítás szabadsága viszonyában került értékelésre az ügyvéd közszereplőnek
- 29/30 -
történő minősítése. Az ügyvéd közszereplői megítélése ekként két alapjog ütközésének feloldásával kapott megoldást, az emberi méltóság és a véleménynyilvánítás kapcsolatának elemzése és értelmezése révén. Az AB megállapította, hogy az ügyvéd nem azonosítható sem közhatalmat gyakorló, sem a közszereplő politikusokhoz (39.), így nem igazolható a csekélyebb szintű személyiségi védelme. A határozat azt a gondolatot viszi tovább, hogy a véleménynyilvánítás és az élethez és emberi méltósághoz való jog viszonyában az utóbbi a másik korlátja lehet (lásd 27. szám alatt), és nem minősül véleménynyilvánítás szabadságának, ha valaki a másik személy emberi mivoltában való megalázása érdekében használ súlyosan bántó vagy sértő kifejezéseket (42.). Majd a véleménynyilvánítás ezen közérdekhez fűződő funkciója alapján az alapul fekvő bírói döntést bírálta felül az AB azzal a magyarázattal, hogy az emberi méltóság és jó hírnévhez való jog sérelme szükségtelenül csorbult a kiterjesztetten értelmezett véleménynyilvánítás szabadsága elismeréseként (45.). A kérdés erősen szubjektív voltát és megítélését a nagyszámú különvélemények is igazolják (Lévay Miklós, Paczolay Péter, Stumpf Miklós, Sulyok Tamás).
A gazdasági érdekek, a piacvédelem és a szólás- és sajtószabadság nagy ütközete volt a Mol-részvényekkel foglalkozó híradás piaci felügyeleti értékelésének és minősítésének alapjogi felülbírálata. Ebben az ügyben is kérdéses, vajon a tőkepiaci törvényben szabályozott, a piac semleges működését és tisztességtelen befolyásolását tiltó rendelkezések hatósági érvényesítésével szemben alkalmazható-e az alapjogi védelem nukleáris fegyvertára, jelesül annak is a leghatékonyabb és legkevesebb kivételt eltűrő fegyvere, a szólás és sajtószabadság eszméje és alapjoga. Már a két intézmény egybevetése is erős kétségeket vet fel, az egyik egy speciális területre, speciális viszonyokra szabott, a piac semlegességét és befolyásolás-mentességét szolgáló hatósági intézkedést lehetővé tévő törvényi tilalom, a másik pedig az egyik, hacsak nem a legfontosabb alapjog a maga általánosságában megfogalmazva. Miként lehet ezt a kettő összevetni? A magyar Alkotmánybíróság döntésében lényegében az fogalmazódott meg:
"[30] 2.5. A közigazgatási határozat felülvizsgálata során a bíróságnak a fenti szempontok figyelembevételével arról kellett volna döntenie, hogy az MNB közigazgatási határozatában foglalt tényállás alapján megállapítható-e a "napi.hu" szerkesztése körében olyan módszer vagy gyakorlat, amely egyértelműen megtévesztő jellege miatt még az egyébként valós információkkal kapcsolatban is kellő indokul szolgálhatott a közügyekben nyújtott tájékoztatás szankcionálására. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ezeket az alkotmányossági szempontokat egyáltalán nem mérlegelte, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasszal támadott ítéletet megsemmisítette. Az MNB közigazgatási határozatának e szempontok szerint történő újbóli felülvizsgálata a bíróság hatáskörébe tartozik, ezért az Alkotmánybíróság a közigazgatási határozatot nem semmisítette meg. A közigazgatási határozatról, azzal együtt az ügy érdeméről való döntés meghozatala jelen esetben a bíróság feladata."[39]
Az alkotmányossági szempontok figyelembe vétele az MNB közigazgatási jogkörben történő eljárása körében új színt és új jogállami követelményt jelent a napi jogalkalmazásban. A szólás és sajtószabadság korlátozásának értékelni azt a magatartást,
- 30/31 -
amit egy törvény a köz érdekében tiltott magatartásnak minősít, súlyos kollízió és ellentmondás a jogrenden belül, melyet az AB a szakhatóság jogalkalmazása körében lát elsősorban feloldhatónak. (3/2015. (II.2.) AB hat.).
Viszonylag kevés idő telt még el új szabályok életbe lépése óta, de néhány jellemző irány már kivehető az AB gyakorlatában. Üdvözlendő, hogy milyen szigorú formai sávokat és minimum tartalmi követelményeket érvényesít az AB az alkotmányjogi panasz befogadhatósága és elbírálása körében. Szintén üdvözlendő, hogy a nagyon tág alkotmányos fogalmakra - mint a jogállamiság - nem alapoz döntést, hanem eleve kiveszi azokat az alaptörvény-ellenességet megalapozó okok közül. Azonban az AB panaszok befogadása terén kialakított rendkívül formális, szoros és szigorú gyakorlata nem áll párhuzamban az AB határozatok indokolásaiban megfogalmazottakkal, azaz amit elvár az AB a panaszostól, azt saját magával szemben már nem minden ügyben követi. Ez életszerű is, de a befogadás körében a szigorúan felfogott "jog" mellett egy régóta ismert intézmény, a méltányosság esetleges alkalmazása is felvethető. Számos ügyben felmerül a jóhiszeműen szerzett jogok védelmének a kérdése, melyet mintha az AB nem is ismerne vagy nem akarna felismerni vagy alapjogi szintre emelni.[40]
A jogállamiság önállóságának elégtelensége helyett pedig célszerűbb lenne megfogalmazni azon jogállami követelményeket, amelyeket az AB elvár a jogalkotótól és jogalkalmazóktól, így talán a jogállamiság fogalma is érdemi tartalmat kaphat.
Az önkényesség alkalmazásában és különböző szerepeiben mintha ellentmondás lenne, célszerű lenne ezt az alapjogi elvárást a bírói gyakorlattól is számon kérni.
A viszonylag sok sikertelen panasz felveti azt a kérdést, hogy nem kellene az alkotmányjogi panasz előterjesztését specializált ügyvédekre bízni? Jelentős energiát lehetne megtakarítani magán az AB-n belül, hiszen jelenleg ez külön eljárás az eljáráson belül, amely rengeteg időt és emberi erőforrást igényel, amely jelenlegi megvalósulásában az AB-munkateher szinten tartásának funkcióját is betölti és az eljárás időtartamát is jelentősen meghosszabbítja.
The introduction of the German-type constitutional complaint into the Hungarian legal scheme was a big step in the realm of the enforcement of constitutional rights, however in practice there are several controversies arising from the unique nature of the constitutional review of court judgments. The constitutional review allows the losing party of the dispute to seek for additional remedies which were previously not exist in the Hungarian legal system.
- 31/32 -
Without doubt, this new feature will result in the crystallization of constitutional requirements and the respect of human rights in fields that are not closely connected to the country's basic law. According to the field of civil and commercial law we have only a limited number of cases so far, while most of the petitioners are turning to the Constitutional Court with the intent to quash the criminal court's decision which resulted in conviction - the majority of cases are criminal law ones. This paper is going to analyze the decisions made by the Constitutional Court in civil and commercial matters with special focus on the recent cases from 2015. We also discuss the requirements of the Court to issue a certiorari to hear the case and discuss it on the merits. Before the issuance of a certiorari the court sits in panels consisting of 5 judges, these panels are having exclusivity while deciding if the petition satisfied the statutory requirements and therefore it is possible to hear the case. Most of the rejections of the constitutional claims based on the lack of clarity according to the concerned or harmed constitutional right and only a very limited number of cases result in the annulment of the ordinary court's decision. ■
JEGYZETEK
[1] Bitskey Botond - Török Bernát (szerk.): Az alkotmányjogi panasz kézikönyve. Hvgorac, Budapest, 2015.
[2] Köblös Adél: "A régi típusú" alkotmányjogi panasz az új Abtv.-ben. Alkotmánybírósági Szemle 2012./1. 80-88. pp.
[3] Magyarország Alaptörvényének 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja és (3) bekezdésének b) pontja, valamint az Abtv. 27. §, 29. §, és 43. § alapján.
[4] http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/E20D757D1923287EC1257ADA00524A54?OpenDocument
[5] http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/3B95186698E17DDFC1257C07001B9C7D?OpenDocument
[6] http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/F429C907228D4529C1257C910021B8E9?OpenDocument
[7] http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/8DD2BB5957F78EC7C1257ADA00524AB3?OpenDocument
[8] Bitskey Botond - Gárdos-Orosz Fruzsina: A befogadható alkotmányjogi panasz - Az első hónapok tapasztalatai. Alkotmánybírósági Szemle, 2012./1. 89-95.p.
[9] Korábbi közlemények Csehi Zoltán: Kérdések és felvetések a német típusú alkotmányjogi panasz magyarországi bevezetése kapcsán, Alkotmánybírósági Szemle 2011/1. 100-109. pp.; Csehi Zoltán:Az alkotmányjogi panasz új magyar szabályozása - magánjog és a német típusú alkotmányjogi panasz. In: Drinóczi Tímea / Jakab András (szerk.): Alkotmányozás Magyarországon 2010-2011.Pázmány Press, Budapest, 2012. II. kötet 157-180. pp.; Csehi Zoltán: Valódi alkotmányjogi panasz és a magánjog lehetséges jövőjéről. Alkotmánybírósági Szemle 2013/1. 126-130. pp.
[10] ABK 2014/12. 519, 522.
[11] ABK 2014/13. 569, 571.
[12] ABK 2014/15. 1742, 1744 .
[13] ABH 2014, 2029, 2032.
[14] ABK 2014/16. 761, 763.
[15] ABK 2014/18. 863, 866.
[16] ABK 2014/19. 899, 901.
[17] ABK 2014/9. 431, 433.
[18] 3078/2014. (III. 26.) AB végzés, ABK 2014/9. 431, 431.
[19] 24/2015. (VII.7.) AB hat., ABK 2015/19. 1061, [25].
[20] Balogh Zsolt - Marosi Ildikó: Vonzások és taszítások - bíróságok között; Gondolatok az alkotmányjogi panaszról. Alkotmánybírósági Szemle 2012./1, 76. p. (73-79.) eljárásjog megsértéséről.
[21] 24/2015. (VII. 7.) AB hat., ABK 2015/19. 1061, [27].
[22] 24/2015. (VII. 7.) AB hat., ABK 2015/19. 1061, [37].
[23] 24/2015. (VII. 7.) AB hat., ABK 2015/19. 1061, [42].
[24] A német gyakorlatból ismert az ilyen alapon történő hatályon kívül helyezés, lásd BVerfG, Beschl. V. 25.1.2011 - 'BvR 918/10 - lásd NJW 2011, 836. és skk. Ehhez lásd Götz, Isabell - Brudermüller, Gerd: Grenzenrichterlicher Rechtsfortbildunginnachehelichen Untehaltsrecht. NJW 2011, 801-808. pp. Lábady Tamás: A bírói jogalkotás és alkotmánybírósági kontrollja. Alkotmánybírósági Szemle, 2010./1. 127-129. pp. Kemenes István: Alkotmány, bíróság. Alkotmánybírósági Szemle, 2010./1. 135-137. pp.
[25] 3113/2014. (IV. 17.) AB végzés, ABK 2014/13. 566, [5].
[26] 3/2014. (I. 21.) AB hat., ABK 2014/2. 49, 59.
[27] 8/2014. (III. 20.) AB hat., ABK 2014/8. 300, [100]. Lényegében ez volt az alapja a Quaestor döntésnek is - 32/2015. (XI.19.) AB hat. [92] pont alatt.
[28] [42] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint önkényesen, ésszerű indok nélkül különböztette meg a Kjt. 37/B. § (3) bekezdés b) pontjának "és felmentésére a 30. § (1) bekezdés f) pontja alapján kerül sor" rendelkezése azokat a közalkalmazott nőket, akiknek a munkáltatójuk hozzájárulása hiányában nem felmentéssel, hanem más jogcímen, például közös megegyezéssel, lemondással kellett közalkalmazotti jogviszonyukat megszüntetni. Az önkényesség abban állt, hogy a közalkalmazottól teljesen független, általa nem befolyásolható feltételtől, a munkáltató döntésétől tette függővé a jogalkotó a jubileumi jutalomra való jogosultságot, mivel a közalkalmazott nő felmentési kérelme ellenére közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetése teljes egészében a munkáltató döntésén múlt, amely ellen a munkavállaló nem élhetett jogorvoslattal. Ugyanakkor, mint arról fentebb már szó volt, a munkáltató a hozzájárulás megadásában ellenérdekelt volt, mivel a közalkalmazotti jogviszony említett jogcímen történő felmentése számára jelentős pénzügyi terhet jelentett. Ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésébe ütközik, hogy nyugdíjasnak a Kjt. 37/B. § (3) bekezdés b) pontja szerint csak azok a közalkalmazottak minősülhettek, akiknek a közalkalmazotti jogviszonya felmentés egy bizonyos jogcíme alapján szűnt meg.
[29] 14/2014. (V. 13.) AB hat., ABH 2014. 286, [32].
[30] 34/2014. (XI. 14.) AB hat., ABK 2014/29. 1556, [305].
[31] BVerfGBeschluss v. 28.7.2014, NJW 2014, 3147.
[32] Legf. BÍr. Kfv.II.37.004/2011/4. - szomszéd limitált, csak a saját ingatlanát érintő jogvédelmének kifejtése, BH2012.107; EBH2011.2397;Ügyfél státus megtagadása: Legf. Bír. Kfv. II.39.196/2007/6.; gyakorlat kifejtve BH2015.205; BH2012.107.
[33] Ptk. szomszéd - legutóbb EBH2009.1955 - mobil átjátszó torony kapcsán.
[34] Egyéb jogszabály 1994. évi LV. tv. - BH2010.326;
[35] Kúria egyik, al 2358/2011. sz. közigazgatási elvi határozat: "A megyei bíróság helyesen vizsgálta és állapította meg a felperes perindításra vonatkozó jogosultságát, valamint azt is, hogy az I. r. felperesnek a perbeli ingatlan hátsó kertjének csökkenéséhez nem kapcsolható olyan közvetlen érdeksérelme, amely a határozat hatályon kívül helyezéséhez vezetne. A Legfelsőbb Bíróság annyiban pontosítja az ítéletben ehhez kapcsolódóan írtakat, hogy a szomszédos ingatlan tulajdonosának jogát, jogos érdekét a megvalósult épület közvetlenül érinti. A kereshetőségi jog fennállta azonban nem jelenti egyben azt is, hogy a feltárt jogszabálysértés egyben olyan jog vagy érdeksérelmet is jelentene, amely az ügy érdemére is kihathatna. Egy adott épület ingatlanon belüli elhelyezése akkor is okozhat érdeksérelmet, illetve befolyásolhatja a szomszédos ingatlan használatát, hasznosíthatóságát, ha arra a jogszabályi előírásoknak megfelelően került sor, ezzel kapcsolatos igényét az I. r. felperes polgári perben érvényesítheti. (Legf. Bír. Kfv. VI.37.858/2010.)
[36] 34/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 177, 185.
[37] 32/1992. (V. 29.) AB határozat, ABH 1992, 182, 183-184.
[38] 34/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 177, 192.
[39] 3/2015. (II.2.) AB hat., ABK 2015/3. 160, [30].
[40] IV/1696-13/2014 AB
Lábjegyzetek:
[1] A szerző az Európai Törvényszék bírája, egyetemi tanár, PPKE JAK, Magánjogi és Kereskedelmi Jogi Tanszék.
Visszaugrás
