1. Az európai civilizáció fejlődésében[1] az emberi jogok 20. századi születésének és napjainkig tartó diadalmenetének okai között a II. világháború tragédiái mellett a kommunista-szocialista társadalmi berendezkedés napi gyakorlatát is meg kell említenünk, amely legalább olyan erővel hathatott az emberi jogi gondolatra, mint a háború jogsértései. A jog erejével és fegyverével szemben az egyént, individuumot védő eszközök között - a szellem, a gondolat és az ideológia eszközei mellett - az újraértelmezett jog lép fel annak minden erejével és fegyverével, védve mindazt, ami az embert emberré teszi, és maga mögé utasítva lényegében mindazt, ami korábban köz- és társadalmi érdekből az egyéntől a jog alapján a köz érdekére történő hivatkozással elvonható volt. Az új holisztikus ideológia nem ismer el sem földrajzi határokat, sem kulturális különbségeket, sem hagyományokat, sem vallásokat. Az egyén, a szabadság és a szabad piac koordinátáit abszolútnak és teljesnek tételezi. Kritikáját ehelyütt nincs lehetőség kifejtenünk[2], de mondanivalónk szempontjából jelentőséggel bír. Ezen új ideológia érdekessége, különösen hazánkban, hogy számos közösségi elv primátusát hirdető Saulus időközben az emberi jogi szellem Paulusaként tetszeleg, sokszor gyengítve az emberi jogi gondolat humanista meggyőződésébe vethető bizalmat. De ehelyütt nem emberi jogi esszét, hanem az emberi jogok napi gyakorlati teendőit, feladatait kell számba vennünk, segítve a közös gondolkodásból meríthető bölcsességet.
2. Mindazok, akik az alkotmányjogi panasz új intézményei ellen szóltak, így különösen a "valódi alkotmányjogi panasz"-ként elnevezett intézmény bevezetése ellen,[3] nehéz helyzetbe kerültek az Alaptörvénybe iktatott és az Alkotmánybíróságra vonatkozó törvényi szabályok bevezetésével. Folytathatnánk a panasz alkalmazásával várható káros és elkerülendő jelenségek felsorolását, és felemlíthetnénk az alkotmányjogi panasz intézményével szembeni indokainkat és érveinket, de ezeket már kifejtettük, ezért mindezekre csak eseti jelleggel utalunk. A helyzet értékeléséhez[4] hasznosabbnak tűnik, ha - pálfordulás nélkül - az alkotmányjogi panasz lehetséges előnyeiről és hasznáról szólunk.[5]
3. Az alkotmányjogi panasz[6] jogi tárgyalása előtt a tárgyi jog azon változására utalunk, hogy az Alaptörvény alkotmányos norma erejével deklarálja az Alaptörvény elsőbbségét a többi jogszabályhoz képest, az Alaptörvény R) cikke az Alaptörvényt minden más jogszabály elé helyez, így a magánjogi normák elé is. Az Alaptörvénnyel bevezetett "német típusú", más néven "valódi" alkotmányjogi panasz [24. cikk (2) bek.] abban az esetben érvényesíthető, ha a bírói döntéshozatalban az alapjogok sérülnek.[7] Az új szabálynak az Alaptörvénybe való iktatása nem csak szimbolikus erővel bír, hanem gyakorlati jelentősége is óriási lehet. Az Alaptörvény megadja az Alkotmánybíróságnak azt a hatalmat, hogy az Alaptörvénnyel ellentétes jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés mellett az Alaptörvénnyel ellentétes bírói döntést is megsemmisítse. Az, hogy hol a pontos határ alkotmányellenes norma alkalmazása és alaptörvényt sértő jogalkalmazás között, az "élő jog" korábbi koncepciója kapcsán már részben felszínre került. A bíróságok egyedi döntéseinek Alaptörvénnyel való összhangját az Alkotmánybíróság jogosult vizsgálni, ebből pedig az következik, hogy a bíróság eljárásának és döntéshozatalának az Alaptörvénnyel összhangban kell lennie. A bíróságnak nem csak a formális anyagi és eljárási szabályokat kell betartania, hanem az Alaptörvényben védett jogokat is. Az alkotmányjogi panasz szabályait az Alkotmánybíróságról szóló külön törvény adja meg, mely szerint a panasz feltétele, hogy az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán az egyedi ügyben érintett személy (vagy szervezet) Alaptörvény biztosított valamely jogának sérelme következett be és a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette [2011. évi CLI. törvény 26. § (1) bek.]. Kivételesen akkor is lehetséges panasz előterjesztése, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása (hatályosulása) közvetlenül, bírói döntés nélkül okoz jogsérelmet és nincs a jogsérelem orvosolására szolgáló jogorvoslat, vagy azt az érintett már kimerítette [26. § (2) bek.].
Az új rendelkezés szerint az egyedi ügyben hozott határozattal szemben az érintett alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az az Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és a jogorvoslatokat már kimerítette vagy nincs lehetőség jogorvoslatra (27. §). Mindegyik esetben feltétel, hogy csak a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség esetén fogadja be a panaszt az Alkotmánybíróság (29. §), így a törvény az ügyek megszűrésére is lehetőséget ad. Ez a rendkívül szélesen és általánosan meghatározott alkotmánybírósági hatáskör[8] ("alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben"), magában hordozza annak a lehetőségét, hogy a magánjog anyagi jogi és eljárásjogi gyakorlata alapjaiban megváltozzék, hiszen az anyagi és alaki magánjog szabályai alapján eldöntött ügyet egy másik bírói fórum egy másik szabályrendszer alapján, az Alaptörvény értékei alapján felülbírálhatja az egyént ért jogsérelem kompenzálásaként.[9]
4. A valódi alkotmányjogi panasz alapvető célja az államhatalmat gyakorló bírósági cselekményekkel, határozatokkal szembeni alapjogi védelem, amely nem az alkalmazandó norma alkotmány-ellenességéből fakad, hanem a bíróság alapjogokat, Alaptörvényt tipró cselekményeiből (Rechtsschutz gegen den Richter[10]). Mivel a bíróságok közhatalmat gyakorolnak, és az alapjogi védelem legfontosabb célja a közhatalommal szembeni védelem nyújtása, elviekben az alkotmányjogi panasz az egyén még teljesebb védelmét kellene, hogy szolgálja az állami hatalom káros, egyént sértő megjelenéseivel szemben. Ez a jogi lehetőség, amely egy sajátos közjogi alanyi jogként érvényesíthető, számos országban több-kevesebb diszfunkcióval működik, és a társadalmi békét, a jogállami intézményrendszert szervesen kiegészíti. Kérdéses viszont, hogy vajon ez az intézmény alkalmazható-e arra - amire számos példa van -,[11] hogy a hatályos jogi norma az adott tényállás alapján magánszemélyek közti jogviszonyokra is alkalmazást nyer, az alanyi jogok értékelésének alapját adja, ha a magánjogi szabályon alapuló bírói döntés az egyik fél olyan jellegű sérelmével jár, amely alapjogi értékeket érint. Ilyen például a német bírósági gyakorlatnak a vagyontalan kezeseket érintő joggyakorlatát megsemmisítő német Szövetségi Alkotmánybíróság döntése, vagy a házassági vagyonközösségre vonatkozó szerződéses megállapodások alkotmányos felülértékelése.
Az alapkérdés az, vajon miért éppen a bírói hatalomgyakorlást kellene kivonni az alapjogi védelem alól, ha a bírói hatalomgyakorlásnak megvannak a maga technikái, amelyek az egyéni jogsérelmekre, alkotmányos szintű sérelmekre kellő garanciával szolgálnak. A kérdés, hogy vajon a jelenlegi magyar jogrendben a bírósági jogérvényesítés - megmaradva a magánjog terén -, kellő védelmet nyújt-e a bírói hatalomgyakorlással szemben? A magyar közállapotokat illetően az előbbi kérdésre alapvetően a válasz igen, a jogorvoslati rendszer és az ahhoz kapcsolódó eljárási és eljárásjogon kívüli lehetőségek, a nyilvánosság mind azt mutatják, hogy a bírósági rendszer a maga szabályozási és szociológiai környezetében akként van kialakítva és úgy képes működni, hogy a hatalomgyakorlás jogsértései alapvetően orvoslást nyerhetnek. De nem minden esetben kap a sérelem orvoslást, mert sokszor eljárási szabályok, máskor anyagi jogi korlátok, talán még több esetben egyszerűen emberi szempontok ezt gátolják. A feledés homályába ment az emberi kultúra egyik legrégebbi "alaptörvény"-ének azon szabálya, amely a bíróval foglalkozik. Hammurapi törvényköve[12] már a legelején, az 5. cikkben foglalkozik a bíróval és felelősségével: "Ha a bíró az ítéletet megítélte, a döntést eldöntötte, s a pecsétes okmányt kiállította, utóbb pedig ítéletét megváltoztatta: erre a bíróra az általa hozott ítélet megváltoztatását bizonyítsák rá, s ez esetben a szóban forgó peres követelést tizenkétszeresen fizesse meg, s ezenfelül bírói székéből a nyilvánosság előtt távolítsák őt el úgy, hogy oda vissza ne térhessen, s a bírákkal per alkalmával (többé) ne üljön együtt."[13] A szabály szükségessége nyilván a bírói foglalkozás antropológiai jellegéből fakad, és szemben a bíróságokat védő különféle szabályrendszerrel, egyértelműen a bírót, az embert teszi felelőssé hibájáért.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
