Az ünnepi, emlékező konferencia a témaválasztásával - a bíróságok és az Alkotmánybíróság működése közötti összefüggések néhány aspektusa - kíván tisztelegni a két évtizedes múltra visszatekintő intézmény előtt. Szeretnék a civilisztikai ítélkezés nevében a tisztelgő köszöntéshez néhány szerény gondolattal magam is hozzájárulni.
1. Az Alkotmánybíróság és a bíróságok működése között közvetlen kapcsolódási pontot teremt, ha a bíró az előtte folyamatban levő ügyben az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezi. Ismétlődően felvetődő, visszatérő kérdés: milyen esetben forduljon a bíró az Alkotmánybírósághoz; mikor van alapja, illetve mikor van értelme kezdeményezésének.
A kérdés megközelíthető persze úgy is: mikor ne forduljon a bíró az Alkotmánybírósághoz. Nem indokolt például olyankor, amikor az előtte folyamatban levő konkrét ügyben az Alkotmányt értelmeznie kell. Az Alkotmány értelmezése az Abtv. szerint ugyan az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik, azonban - amint arra a kapcsolódó szakirodalom rámutat - ez nem jelent kizárólagos hatáskört. Az Alkotmány ugyanis mindenkire egyaránt kötelező, kötelező tehát a konkrét ügyben eljáró jogalkalmazó bíróságok számára is; a jogalkalmazás pedig nem lehetséges jogértelmezés nélkül. A folyamatban levő konkrét jogvitában ezért a polgári bíróság adott esetben értelmezheti az Alkotmányt, jellemzően olyankor, amikor a közvetlenül alkalmazásra kerülő jogszabályt kell értelmeznie, és ennek során az Alkotmánnyal összhangban álló jogértelmezést alakít ki. Kivételesen olyan esetek is előfordulhatnak, amikor a bíró polgári ügyben közvetlenül az Alkotmány valamelyik rendelkezését alkalmazza, így például a személyhez fűződő jogok megsértése körében, ha a fél hivatkozik valamely alkotmányos alapjoga sérelmére.
A bíróság tehát az Alkotmányt az egyedi jogvita elbírálása során, a konkrét tényállás és az elvont jogszabály egymásra vonatkoztatása során értelmezheti. Arra azonban nem terjed ki a hatásköre, hogy az ügyben irányadó jogszabály alkalmazását azért tagadja meg, mert értelmezése szerint az az Alkotmányba ütközik.
A jogszabály alkotmányellenességének megítélése szempontjából az Alkotmányt csak az Alkotmánybíróság értelmezheti, az elvont jogszabálynak az Alkotmány szabályaira való vonatkoztatása során.
Ez az az eset, amikor a bíró az Alkotmánybírósághoz köteles fordulni.
2. Az Abtv. 38. § (1) bekezdése szerint a bíró - az eljárás felfüggesztése mellett - az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezi, ha
- az előtte folyamatban levő ügy elbírálása során
- olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek alkotmányellenességét észleli.
Megjegyzésre érdemes, a bírói kezdeményezésnek csak akkor van alapja, ha a jogszabályt kifejezetten alkotmányossági szempontból kell felülvizsgálni. Arra ugyanis nincs lehetőség, az Alkotmánybíróság azt vizsgálja és döntse el, hogy a kifogásolt jogszabály az adott jogág szakmai közelítésében, például polgári jogi szempontból tartalmilag helyes vagy helytelen.
A törvény a bíró kezdeményezési jogát lakonikus rövidséggel szabályozza, és ez a szűkszavúság a gyakorlatban több problémát is felvetett. Ezek közül - saját tapasztalatainkat is felhasználva - az időbeli korlátok között röviden csupán néhányra szeretném felhívni a figyelmet.
a) Az egyik probléma azzal kapcsolatos, hogy ha a bíró az előtte folyamatban levő eljárást felfüggeszti és kezdeményezi az Alkotmánybíróság eljárását, akkor ezt milyen alaki-formai követelmények szerint, illetve milyen részletességgel tegye meg.
Az eljárás felfüggesztése nyilvánvalóan végzés formájában történik; a Pp. eljárásjogi követelményei így meghatározzák a kezdeményezés határozat formájában történő megjelenítését. A felfüggesztő végzés rendelkező része - más esetekhez hasonlóan - arról szól, hogy a bíróság az eljárást az Alkotmánybíróság döntéséig felfüggeszti; és a végzés indokolása tartalmazza magát az indítványt, a kezdeményezés okait, a felhívott jogszabályhelyeket.
Felvethető, vajon ebben az esetben is irányadó-e az Abtv. 37. § [továbbá kapcsolódóan 22. § (2) bekezdése, az Ügyrend 21. §-a], amely előírja, hogy az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia; megjelölve azt, hogy a kifogásolt jogszabály az Alkotmány mely rendelkezéseivel ellentétes; és részletesen ki kell fejteni az alkotmányellenesség indokait. Nem arról van-e szó inkább, hogy az Abtv. 38. § (1) bekezdése az általánostól - a 37. §-tól - eltérő, speciális kezdeményezési jogot biztosít a bíró számára. Érvként hozható fel emellett, hogy ha a bíró részletesen kifejti a saját jogi álláspontját a jogszabály alkotmányellenessége kérdésében, akkor bírósági határozatban olyan kérdésben nyilvánít megindokolt véleményt, amelyre a rendes bíróság hatásköre nem terjed ki.
Említhető továbbá az is, a bíró nem az őt megillető alkotmányos igényével él, nem a saját alkotmányos érdeksérelme miatt fordul az Alkotmánybírósághoz, hanem azért, mert más személyek közötti jogvitában valamely jogszabály alkotmányellenességének a gyanúját észleli. Különösen így van ez, ha a bíró a fél kérelmére kezdeményezi az Alkotmánybíróság eljárását [Abtv. 38. § (2) bekezdés].
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
