A tanulmány címe a 2017. december 31-ig hatályos Polgári perrendtartás, az 1952. évi III. törvény (régi Pp.) egyik jogszabályhelyének, a Pp. 121. § (1) bekezdésének c) pontját, illetve annak egyik tagmondatát veszi alapul[1]. A keresettel érvényesített jog, mint terminus technicus ténylegesen a polgári eljárásjogi, polgári perjogi jogtudományban/jogdogmatikában nyer értelmet, nem kétségbe vonva azt a tényt, hogy e kifejezésből származó, abból következő másik fogalom ("jogcím"), leginkább a polgári joghoz kapcsolódik. Az a jog, amelyet a keresetben nem kívánnak érvényesíteni a polgári perben is irreleváns, jelentőséggel nem bír. A dolgozat tárgyáról tehát látszólag nem mondható el, hogy tartalmilag túl széles területet fogna át. A téma nem öleli fel ugyan az adott kérdés egészére (a keresetlevél tartalmi elemeire) vonatkozó teljes jogi szabályozást, a terület jogirodalma és kapcsolódó bírói gyakorlata azonban mégsem tekinthető szórványosnak. A keresettel érvényesített jog egzakt meghatározása - ha az a polgári (peres) eljárás folyamán nem változik - jelöli ki a későbbiekben a polgári (peres) eljárás tartalmi keretét, az alperesi ellenkérelem, a keresettel érvényesített joggal szembeni viszontkereset lehetséges tartalmát, terjedelmét, irányát. A keresettel érvényesített jog, ha nem is ugyanilyen elnevezés alatt, de a korábbi eljárási törvényeinkben is megjelent már. Ennek oka, hogy a keresetben a félnek meg kellett jelölnie már a korábbi hazai eljárási jogban is azt a jogot (magánjogot), amelyet a keresetében érvényesíteni kívánt. A keresettel érvényesített jog minden esetben anyagi jogot jelent, amelyen a felek közötti jogviszony (kapcsolat) is alapul. Az osztrák-magyar kiegyezést (1867) követően megszületett polgári törvénykezési rendtartás szerint (az akkori helyesírást követve) a "felperes tartozik keresetében a jogalapot és a tényeket, melyekből követelését származtatja, időrend szerint teljesen és világosan előadni, egyszersmind minden megkívánható bizonyítékot mellékelni; végül a kereset tárgyát a fő- és mellékkötelezettség, a követelt összeg és járulékai szabatos kivételével határozottan és röviden kifejezni"[2]. Az első Polgári perrendtartásunk szövegezése szerint "a keresetlevélnek magában kell foglalnia: 3. a perfelvételi határnapon előadandó kereset közlését, vagyis a jog előadását, a melyet a felperes érvényesíteni akar, és határozott kérelmet. A jog alakszerű megnevezése nem szükséges, hanem a jogállítást a keresetnek egész tartalmából kell megállapítani"[3]. Az 1911. évi Pp.-ben - Plósz Sándor hatása nyomán - a jog előadásának nagyobb volt a jelentősége, mint a tény vagy tények előadásának. A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 121. § (1) bek. c) pontja szerint a keresetlevélben fel kell tüntetni "c., az érvényesíteni kívánt jogot az annak alapjául szolgáló tényeknek és azok bizonyítékainak előadását". A Polgári perrendtartásról szóló, 2018. január 1-jétől hatályos 2016. évi CXXX. törvény (új Pp.) szerint a keresetlevél érdemi részében fel kell tüntetni az érvényesíteni kívánt jogot a jogalap megjelölése útján, az érvényesíteni kívánt jogot, és a kereseti kérelmet megalapozó tényeket, az érvényesíteni kívánt jog, a tényállítás és a kereseti kérelem közötti összefüggés levezetésére vonatkozó jogi érvelést, a tényállításokat alátámasztó és rendelkezésre álló bizonyítékokat, bizonyítási indítványokat e törvényben meghatározott módon[4]. A régi és az új Pp. is jelentőséget tulajdonít a "jog" megjelölése mellett a "tény" vagy "tények" előadásának is. További közös elem a régi Pp.-ben és az új Pp.-ben, hogy a "tény(ek)" és a "jog" között valamilyen kapcsolat áll fenn. Látható, hogy ha a hazai múltbeli és jelenbeli jogi szabályozást, a magyar polgári eljárásjogi hagyományt vesszük szemügyre, a keresetlevél legfontosabb részei közé tartozik a "jog" és az annak alapjául szolgáló "tény", illetve "tények" előadása. A "tény" vagy "tények" keresetben való megjelölése, előadása az érvényesíteni kívánt jog megalapozását célozza. Az érvényesíteni kívánt jog más megközelítésbe kerülhet, ha a tények nem teljeskörűen kerülnek előadásra. A "jogállítás" és "tényállítás" prioritása, egymáshoz való viszonya, és az ahhoz való kötöttség kérdése a hazai jogi gondolkodásnak korábban is sok polémiára okot adó terepe (volt). Az új Pp.-ben a jogalkotó már a jogcímhez kötöttség kérdése körében az elmúlt évtizedekben kibontakozott jogirodalmi disputa tapasztalataira és a régi Pp. hatálybalépése óta eltelt több mint fél évszázados bírói gyakorlatra is támaszkodva, arra alapozva, az 1952. évi III. törvény előírásával szemben a jogalap, az érvényesíteni kívánt jog és az annak alapjául szolgáló tények egyértelmű jogszabályi meghatározására törekedett[5].
- 145/146 -
A keresettel érvényesített jog a keresetlevél kötelező tartalmi és fogalmi eleme, amely az érvényesíteni kívánt igény magánjogi alapját képezi. A kereset (actio) olyan jogvédelmi eszköz, amelynek "súlypontja a perben keresendő"[6]. Plósz Sándor szerint "a keresetjog a per céljának megfelelőleg tehát csak bizonyos állítások iránt létezik. Ezen állításokat a kereset alapjának, legközelebbi alapjának vagy címének nevezzük. Bizonyos állítások alapján van keresetjogom, mások alapján nincs; e részben minden attól függ, hogy a pernek mi lehet a tárgya, hogy annak köre ("Umfang des Civilprozesses") miként van megállapítva"[7]. Plósz Sándor szerint a "keresetjog a magánjognak immanens tulajdonsága. De azért nem maga a jog"[8]. Magyary Géza megállapítása szerint "a kereset a jogvédelem iránti kérelemből és a jogvédelmi érdeket kitevő tények - a kereseti tényalap - előadásából áll. Csak sajnálni lehet, hogy a keresetnek ezen két alkotóeleme közül a második, a tényelőadás a Pp.-ben kellő kifejezésre nem jutott"[9]. Magyary Géza szerint... "ha a felperes a keresetlevélben egészen általában jelölte meg jogát, de az azt keletkeztető tényeket a tárgyalás előkészítése céljából nem részletezte, a bíróságnak az idézést mégis ki kell bocsátania. Annál inkább kell ezt tennie, ha fordítva a jogot keletkeztető tényeket adta elő a felperes, de magát a jogállítást mellőzte... De felperes nem is felelhet meg mindig a törvény azon rendelkezésének, hogy a keresetlevélben jogát adja elő, mert ő a per útján nem is érvényesít mindig jogot, hanem olykor csak valamely magánjogi érdeket, pl. midőn a pert egy jogviszony nem létezésének kimondása iránt indítja meg"[10]. Id. Bacsó Jenő szerint "a keresetnél meg szokták különböztetni a jogalapot és a tényalapot. Előbbi alatt értjük a keresetbe vett jogot-jogviszonyt, utóbbi alatt az azt keletkeztető tényeket, amennyiben azokra nézve a bizonyítási teher felperest terheli"[11]. Falcsik Dezső megközelítése szerint ahhoz, hogy "a per létrejöhessen - követve a korabeli helyesírást -, arra szükséges, hogy a felek között valamely, a polgári biró eldöntésére alkalmas, concret (alanyi jog) legyen vitás. Az a jog, amelynek fennállása (és terjedelme) vagy fenn nem állása felett a birónak döntenie kell: a per tárgya"[12]. Kovács Marcel szerint "keresetet csak bizonyos jogállítás mellett lehet indítani. Jogállítás nélkül a res iudicata nem volna fixirozható. Ez a kereset legközelebbi alapja (proxima causa), melyet a ptr. 64. §-a jogalapnak nevezett. Dologi jognál a kereseti jogot a dolognak és a jog tartalmának (a dologi jognak, pl. tulajdonjognak) előadásával jelöljük meg, de a jog keletkezési alapját nem kell előadni, vagyis a dologi jog alapján indított keresetnél a jogot nem kell szubsztanciálni, hanem csak individualizálni, elég tehát azt mondani: az alperesnél lévő óra az enyém (jogállítás), de nem kell megmondani, hogy az óra azért az enyém, mert megvettem (tényalap). Kötelmi jognál ellenben a tényalapra vissza kell menni, mert különböző kötelmi jogok ugyanazon tartalommal bírhatnak; nem elég tehát azt mondani, hogy alperes nekem 100 pengővel tartozik, hanem meg kell mondani, hogy azért tartozik, mert neki ezt az összeget kölcsön adtam, e nélkül nem lehet szó jogállításról"[13]. Nizsalovszky Endre megállapítása szerint "a mai jogi gondolkozás számára a jog a prius, a keresetjog a posterius. A jog az ok, a kereset az okozat... Ezzel szemben a római jogban az actio a prius. Ez nem az, amit ma kereset, keresetjog alatt értünk, hanem önálló kifejezése a jognak, még inkább jogigénynek"[14]. A keresetlevél része a kérelem (petitum), megkülönböztethető annak ténybeli és jogi alapja. A kereset típusai: abszolút (actiones in rem) és relatív. A kereset a magyar jogirodalomban általánosan elfogadott definíció szerint "a polgári per útján érvényesíthető alanyi jog védelmének elsődleges eszköze"[15]. A kereset a legelső, fél általi percselekmény, "amellyel a konkrét polgári per megindul, amely nélkül polgári perről gyakorlatilag szó sem lehet"[16]. A kereset alanya a felperes. A kereset tárgya az érvényesíteni kívánt jog. A kereset tartalma: a bíróság döntésére irányuló határozott (kereseti) kérelem. A kereset alapját azok a tények képezik, amelyeken a kereseti kérelem nyugszik. A kereset alapja "azok a tények, melyek az igény alapját képezik; tények sorozata alkotja a kereseti tényállítást"[17]. A kereset címzettje a kereset tartalma szerint a bíróság, a kereset tárgya szerint az alperes. Két elv volt jellemző a második világháború előtti hazai jogirodalomban azzal kapcsolatban, hogy a
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
