Az osztott tárgyalási szerkezet (főtárgyalási modell) bevezetése volt a 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.) kodifikációjának egyik alaptézise, ez volt az a tengely, amire a jogalkotó felépítette a perjogi részletszabályokat, a részelemekből ezen terv mentén rakta össze a szabályozási struktúrát. Mint oly sok fejlemény a perjog történetében e szerkezetváltás felfogható a korábbi, 1952. évi III. törvény (továbbiakban: 1952-es Pp.) perszerkezetének tagadásaként, pontosabban az azzal együtt jár problémák gyógyírjaként.[1] Már a Koncepcióban[2] sem volt kérdéses az osztott tárgyalási rendszer alkalmazása. A peres eljárás kettéosztása a perelőkészítő, vagyis állítási szakra és érdemi tárgyalási, vagyis bizonyítási szakra.[3] A kodifikáció során új perszerkezet koncepciójával - és ezzel részben összefüggően a járásbírósági szint szabályozási elvével - kapcsolatban a bírói attitűd óvatos és körültekintő szabályozási igényt jelzett a jogalkotó számára. A bírák felhívták a figyelmet e perszerkezeti kérdéseket alapvetően meghatározó új rezsimek pontos szabályozására.[4]
A jogalkotó felismerte, hogy az 1952-es Pp. rendszerváltozást követő módosításait folytatva, kodifikáció nélkül, a fennállt és folyamatos módosításokat megélt perrend keretei között nincs lehetőség rendszerszintű módosításokra. Az alapjaiban egységes tárgyalási szerkezetre épülő 1952-es Pp. rendszerszintű és jelentős megújítása csak kodifikáció útján érhető el.
- 19/20 -
Szabó Imre szerint "a XXI. század első évtizedének kisebb terjedelmű módosításai inkább rontottak [az 1952-es Pp]. alkalmazhatóságán, mintsem javítottak volna. Félre sikerült próbálkozások és szerkezet-rontó, az egységes szabályozást dogmatikailag is szétszakító módosítások [...] kerültek a törvénybe. A XX. század végén még úgy-ahogy az egységes eljárás képét mutató polgári perrendtartást különböző eljárási rezsimekre szabdaló, önmagukban is egymásnak ellentmondó rendelkezések sora halasztást nem tűrően követelte az új polgári perjogi kódex megalkotását."[5]
A jogalkotó nem folytatta az 1952-es Pp. novelláris és kisebb módosításait, hanem teljesen új alapokra kívánta helyezni az új perrendet, és annak tárgyalási szerkezetét, mintegy "tabula rasa" lefektette egy új perrend elvi alapjait. Udvary Sándor ezt a megújulást úgy jellemzi, hogy a jogalkotó mélyreható reformokat vitt véghez, mely nem csak a részletszabályok finomításában nyilvánul meg, hanem az eljárás szerkezetét is alapjaiban gondolta újra, alakította át.[6]
Jelen tanulmány e megújult elsőfokú eljárás tárgyalási szerkezetén belül a perfelvételi szak szabályaira fókuszál, ezen belül elsősorban az írásbeli alperesi ellenkérelem előterjesztését követően végzendő eljárási cselekményekre, figyelemmel szerkezetben elfoglalt helyükre és tartalmukra, valamit lefolytatási módjukra.
A Pp. "perindítás-perfelvétel-érdemi tárgyalás ütemezéssel szakaszolja a peres eljárást".[7] Az eljárás szakaszolását figyelembe véve a perfelvételi szak tovább osztható két részre, első fele a perfelvétel módjának meghatározásáig tart, második fele a perrend által felkínált lehetséges perfelvételi módok szerinti lefolytatás, amely a perfelvétel lezárásáig tart.
A perfelvételi szak kezdő időpontját tekintve a jogirodalom nem egységes. Egyes nézetek szerint az osztott szerkezetű elsőfokú eljárás a perindításból az írásbeli ellenkérelem előterjesztésével fordul át perfelvételbe.[8] A perfelvételi szak tehát az alperes megfelelő, legalább alaki védekezést tartalmazó írásbeli ellenkérelmének beérkezésétől tart a perfelvételt lezáró végzés meghozataláig.[9] A másik álláspont szerint a kereset közlésével fogalmilag létrejön a per, beállnak a perindítás joghatásai, kialakul a háromszereplős perjogi
- 20/21 -
jogviszony.[10] Zsitva Ágnes szerint a kereset közlésének e fontos hatása miatt a perindítás és a perfelvételi szak határa nem is az ellenkérelemhez, hanem dogmatikailag a kereset közléséhez kapcsolódik.[11]
Ha perindítás felől közelítjük meg, akkor megállapítható, hogy az a keresetlevél benyújtásától tart az alperessel való közlésig, illetve az alperes nyilatkozatának elmaradása esetén a bírósági meghagyás kibocsátásáig,[12] vagyis e dogmatikai felosztás szerint szintén a közléssel lép át az eljárás a perfelvételi szakba, míg egyes fentebb kifejtett nézetek szerint ez az ellenkérelem előterjesztésével történik meg ez. Az imént hivatkozott két dogmatikai tagolás lényegében közelít egymáshoz, eltérés abban van, hogy a perfelvételi szak kezdő időpontja egy statikus pont, lásd kereset közlése vagy egy aktív pont, lásd ellenkérelem előterjesztése. Ehhez kapcsolódóan pedig az akár 45 + 45 napos határidőnek a megfelelő eljárási részhez való sorolása is figyelemre méltó szempont, hiszen a perfelvételi iratok szabályai (199. - 203. §§) csak a perfelvételi szak során kelnek életre.
Véleményünk szerint a kereset közlése és ezzel egyidejűleg az ellenkérelem előterjesztésére való felhívás még a perindítás tartalma, azonban az ellenkérelem előterjesztése már a perfelvétel tartalma, ezzel valóban az előterjesztés fordítja át az eljárást a perindításból a perfelvételibe, az eljárás a kereset közlésével nem fordulhat át azonnal perfelvételbe, hiszen, ha az ellenkérelem előterjesztése elmarad, akkor vissza kellene lépni a perindításba, a bírósági meghagyás kibocsátása érdekében.
Függetlenül attól, hogy az alperesi írásbeli ellenkérelem a Pp. a 179. §-ban, még a perindítás szabályai között szerepel azt az Értelmező Rendelkezések között perfelvételi iratnak tekinti, részletes szabályait szintén a perfelvétel iratai között találjuk [7. § (1) bekezdés 16. pont, 199. §]. Továbbá utalni kívánunk arra, hogy a 179. §-ban szabályozott "írásbeli alperesi ellenkérelem" egy fajtája a 199. § szerinti "ellenkérelemnek", hiszen a viszontkeresettel szemben a felperesnek szintén e szabályok szerint ellenkérelmet kell előterjesztenie.[13]
Amennyiben az ügyet nem kellett áttenni, vagy megszüntetni és bírósági meghagyás kibocsátásának sem volt helye, akkor a bíróságnak a perfelvétel módjáról kell határoznia.[14] A Pp.-ben a perfelvétel több lehetséges módon folytatható le. A bírónak ekkor - a kere-
- 21/22 -
setlevél és az ellenkérelem alapján - már jelentős peranyag áll rendelkezésére, mely alapján eldöntheti, hogyan folytatódjon az eljárás.[15]
Ebben az eljárási szakban a Pp. rugalmas kereteket alakít ki, a bíróság kezébe adja a perfelvétel irányítását, három lehetséges útvonalat, módot ad a perfelvétel lezárásának eléréséhez.[16] A választási szabadság az eljárás idővonalán a bíróságot az írásbeli ellenkérelem előterjesztését követően illeti meg (187. §). Több alperes esetén a bíróság e kérdésben addig nem dönthet, amíg valamennyi alperessel szemben le nem járt az ellenkérelem előterjesztésére nyitva álló határidő (CKOT.[17] 2018.11.19. 38.). Puskás Péter szerint "a bíró tehát az adott ügy sajátosságainak figyelembevétele mellett saját belátása alapján három lehetséges út közül választhatja ki azt, amelyik álláspontja szerint a leghatékonyabban segíti elő a perfelvétel mielőbbi lezárását, ezáltal tehát maga dönt a perfelvétel további írásbeli vagy szóbeli menetéről."[18]
E három lehetséges út: elsőként a további írásbeli előkészítés a perfelvételi tárgyalás előtt, másodikként a perfelvételi tárgyalás kitűzése és végül harmadikként a perfelvételi tárgyalás mellőzése (187. §).[19] A rugalmas keretek tehát csak e három módot jelentik, egyéb alternatívát a Pp. nem kínál fel. A bíróság választási szabadsága tehát abban nyilvánul meg, hogy megválaszthatja a perfelvételi módot, ám annak tartalmát már nem határozhatja meg,[20] továbbá a három perfelvételi mód nem vegyíthető (CKOT. 2018.11.19. 37.). Bár a három mód kellő rugalmasságot biztosít, azonban elképzelhető egy negyedik lehetőség, mely szerint a bíróság a második körös iratváltást követően úgy ítéli meg, hogy perfelvételi tárgyalás tartására nincs szükség és erre figyelmezteti a feleket, akik, ha nem kérik, akkor a perfelvétel lezárható az iratváltások alapján. Jelenleg ez a lehetőség nem áll fenn, hiszen a második körös iratváltást követően a perfelvételi tárgyalás tartása kötelező és a vegyítés nem megengedett.
Czoboly Gergely szerint a perek elhúzódásához vezet, ha a jogalkotó merev eljárási környezetet teremt, amelyben a bírói mérlegelésnek nem jut megfelelő szerep és így nem tudja az eljárást az ügy valós szükségleteire szabni.[21] A merev eljárási keretek között ugyanis az egyszerű ügyeknél szintén végig kell járni egy esetleges hosszas előkészítést, amely indokolatlanul elhúzhatja az eljárást, vagy éppen fordítva, egy bonyolult jogvita
- 22/23 -
nem megfelelő előkészítése esetén a jogvita kereteinek tisztázása elhúzódik, és hátráltatja a per gyors és hatékony lefolyását. Köblös Adél szerint a rugalmasság biztosítása mellett a Pp. igen sok kötöttséggel járó részletszabállyal igyekszik lehetőleg minden, a gyakorlatban felmerülő kérdésre tételes választ adni. Véleménye szerint ennek indoka, hogy hazai viszonylatban a diszkrecionális jogkör biztosítására csekély igény mutatkozik, illetve a jogalkotó bizalomhiánya.[22]
Az előzőekben kifejtettekből következően a bíróság nem szükségképpen tart perfelvételi tárgyalást. Az írásbeliség erősödésének jele, hogy lehetőség van pusztán iratok alapján lezárni a perfelvételt.[23] Erre akkor van lehetőség, ha a bíróság úgy ítéli meg, hogy a felek a keresetlevélben és az írásbeli ellenkérelemben megtett nyilatkozatokkal a jogvita kereteit meghatározták, és az erről szóló értesítést követően 15 napon belül egyik fél sem kérte perfelvételi tárgyalás tartását (197. §). Köblös Adél e perfelvételi utat úgy fogalmazza meg, hogy a Pp. az elsőfokú eljárás általános szabályai között a perfelvételre szintén kiterjeszti a tárgyaláson kívüli elbírálás lehetőségét.[24] Ilyen esetben a perfelvétel szóbeli lefolytatása elmarad.[25]
A Koncepció szerint a perelőkészítő szak az írásbeliségen alapul, de a bíróság elrendelheti perfelvételi tárgyalás tartását.[26] "A bíró - ha az az ügy sajátosságaira tekintettel szükséges és az eljárás szempontjából hatékonyabb előkészítést tesz lehetővé - elrendelheti perfelvételi tárgyalás tartását."[27] A Koncepció idézett mondataiból levonható következtetés szerint a kodifikáció során jelen volt az a nézet is, mely szerint a bíróság elsődlegesen írásban folytatta volna le a perfelvételt, és csak kivételes esetben tűzött volna ki perfelvételi tárgyalást. A Pp. végleges normaszövege azonban nem tartja elsődlegesnek e perfelvételi utat, a Koncepcióban megfogalmazottak ellenére nem priorizálja azt.
Éless Tamás még a T/11900 Javaslattal[28] összefüggésben megfogalmazott aggályai, miszerint a perrend a perfelvételt írásbeli úton valósítja meg, illetve "gesztusként" tartal-
- 23/24 -
mazza, hogy a bíróság perfelvételi tárgyalást tarthat, illetve a felek kérelmére tart[29] a gyakorlatban nem valósultak meg. A jogalkalmazói visszajelzések alapján a bíróságok ritkán választják a perfelvételi tárgyalás mellőzésével járó perfelvételi módot. A 2020. évi CXIX. törvény (a továbbiakban: Ppn.) módosítása e perfelvételi mód választását kívánja előmozdítani, azáltal, hogy a felek, ha azt indokoltnak tartják, kezdeményezhessék a perfelvételi tárgyalás mellőzésével történő perfelvételi útvonal alkalmazását.[30] A Ppn. által beiktatott rendelkezés szerint a felperes a keresetlevélben, az alperes az ellenkérelemben kezdeményezheti, hogy a bíróság perfelvételi tárgyalás mellőzésével zárja le a perfelvételt [197. § (3) bekezdés, hatályos 2021.01.01-től]. Ezzel megmarad a bíróság döntési kompetenciája e kérdésben, azonban a feleknek lehetőségük lesz ezt a módot kérni.
Véleményünk szerint annak oka, hogy a bíróságok ritkán választják e perfelvételi módot az a bizonytalanság, illetve a korrekciós lehetőségek szűk köre. A bizonytalanság alatt azt értjük, hogy a pusztán az iratok alapján történő ténybeli és jogi rögzülés eddig nem jellemezte a hazai perjogi gyakorlatot. Az 1952-es Pp. hatálya alatti tárgyalási rendszerben éppen a több határnap megtartása és a halasztás jelentette a gondot. Ennek egy ellentétes megnyilvánulása lenne, ha a bíróságok azonnal a perfelvételi tárgyalás mellőzéséről tájékoztatnák a feleket. A két megoldás közti "szakadék" áthidalását szolgálja az általánosnak fenntartott másik, perfelvételi tárgyalást is tartalmazó perfelvételi mód. A korrekciós lehetőségek szűk köre alatt azt értjük, hogy a legteljesebb keresetlevél és ellenkérelem alapján, első ránézésre egyszerűnek tűnő jogvitának szintén lehetnek rejtett vagy előre nem látható, iratok alapján nem érzékelhető buktatói. Amennyiben nincs perfelvételi tárgyalás a bíróság erre nem tud rámutatni, ha a felek pedig nem érzékelik ezeket, akkor az érdemi tárgyalási szakban a bizonyítás lefolytatása közben kerülhetnek elő ezek. Ekkor az osztott rendszerből adódó - kivételes - cezúra áttörési korrekciós lehetőségeket kell alkalmazni, melyek külön idő és költségigényes folyamatok, valamint megtörik az eljárás linearitását. Ezek elkerülése, az ezektől való "félelem" miatt a bíróságok inkább biztosra mennek, és kitűzik a perfelvételi tárgyalást. Amennyiben a jogvita a lefolytatott perfelvételi tárgyalás alapján valóban egyszerű és a bizonyítás nem igényel újabb határnapot, akkor az érdemi tárgyalás azonnal megtartható. Végeredményben egy rövid formális perfelvételi tárgyalás után rögtön át lehet térni az érdemi tárgyalásra, ezáltal a perfelvétel mellőzésével lefolytatott perfelvételi útból semmilyen előny nem származik.
Ezzel azt állítjuk, hogy a "költség-haszon" elemzés elvégzése során a bíróságok inkább a jól bevált és kevésbé kockázatos utat, perfelvételi módot választják, amely nem teljesen idegen az 1952-es Pp. hatálya alatti, korábbi gyakorlattól.
A perfelvételi módok vegyítésének tilalma azzal is jár, hogy nincs arra lehetőség, hogy a bíróság további iratok előterjesztésére hívja fel a feleket, ugyanis akkor nem állnak fenn e mód választásának feltételei.[31] Ekkor az újabb körös iratváltással a bíróság egy másik perfelvételi módot választott, melyben kötelező a perfelvételi tárgyalás tartása.
- 24/25 -
A további írásbeli előkészítés elrendelése egy újabb körös iratváltást jelent, mely a felperesi válaszirat és az alperesi viszontválasz formájában jelenik meg (201. §). Ezzel visszaköszönnek az 1868. évi LIV. törvénycikk fogalmai.[32] Ez felfogható az írásbeliség erősödésének újabb jeleként. A Pp. lehetővé teszi a perfelvételi tárgyalás előtt a további írásbeli előkészítést, ezzel lényegében az 1952-es Pp. első tárgyalás utáni, tárgyalások közötti írásbeli előkészítését megfordítja és a tárgyalás előtti időszakra helyezi át.[33]
A perfelvételi tárgyalást a viszontválaszra való felhívással együtt ki kell tűznie a bíróságnak [189. § (5) bekezdés]. Itt szintén jelezni kívánjuk, hogy amennyiben a bíróság e perfelvételi utat választotta, az írásbeli nyilatkozatok után kötelező a perfelvételi tárgyalás tartása. Nem lehetséges az, hogy az újabb körös iratváltást követően a bíróságnak mégis az a meggyőződés alakul ki, hogy a perfelvétel elérte a célját és tárgyalás nélkül kívánja lezárni e szakot, melyről a feleket tájékoztatja.
Ezzel összefüggésben utalni kívánunk arra, hogy a jogalkotó nem szabályozhat minden lehetséges esetet, mely a gyakorlatban előfordul, mert akkor a jogszabály túl részletező lenne.[34] Azonban véleményünk szerint a rugalmas eljárási kereteknek lehetőséget kell biztosítaniuk arra, hogy a jogvita alakulását minél gyorsabban nyomon tudja követni a bíróság. Erre jó példa a fentebb jelzett aggály, mely szükségessé tenné a perfelvételi módok közti átjárási lehetőséget vagy egy negyedik mód megteremtését.[35] A módok közti átjárási lehetőség megteremtése esetén a perrendnek kifejezetten meg kellene engednie azt, vagy a módokat a "különösen az alábbi módokon lehetséges" szövegrésszel kellene felsorolnia. Azzal, hogy a Pp. lehetővé teszi a három módot, egyrészt szabadságot ad a bíróságnak, de egyben meg is köti a kezét e lehetőségekkel.
Amennyiben sor kerül perfelvételi tárgyalás tartására, akkor e perfelvételi tárgyalásnak központi szerepe van az eljárás egészében. Wallacher Lajos szerint "a perfelvételi szak legfontosabb eseménye a perfelvételi tárgyalás."[36] Célja nem a jogvita előadása, hanem az előkészített és körvonalazódott jogvitának - minden perbeli szereplő általi - ismeretében való megtárgyalása, tisztázása, a ténybeli és jogi kereteinek véglegesítése, valamint ezek alapján a tárgyalás érdemi (bizonyítási) része irányának és tartalmának végleges kialakítása."[37] A perfelvételi tárgyalás célja ezáltal nem különbözik magától a perfelvételi szaknak
- 25/26 -
a céljától. Amiben más, az a tárgyalás - a személyes vagy képviselő útján megvalósuló jelenlét mellett történő lebonyolítás - és e módon vagy formában való perfelvételi szak céljára való törekvés. Az első perfelvételi tárgyalásra tehát a felek és a bíróság előzetesen már valamelyest tisztában vannak a jogvita kereteivel, itt kell véglegesíteni azokat.
A perfelvételi tárgyalással összefüggésben szólni kell a mulasztás következményeiről. Amennyiben valamennyi fél elmulasztotta, vagy valamelyik fél elmulasztotta, és a jelen lévő fél nem kérte annak megtartását, akkor a bíróság az eljárást hivatalból megszünteti [190. § (1) bekezdés]. A Pp. tehát egyrészről nem engedi a fél távollétében történő tárgyalás megtartása iránti kérelmet, illetve a mindkét fél általi elmulasztás nem szünetelést, hanem megszüntetést von maga után.[38] Ellenben, ha a megjelent fél kéri a tárgyalás megtartását, akkor a Pp. szigorú vélelmeket és egy fikciót állít fel. Ezek szerint a mulasztó fél a vele közölteket nem vitatja, egyéb nyilatkozatot nem kíván, illetve nem tud előadni, közöltnek kell tekinteni a megjelent fél által a tárgyaláson előadottakat, végül a perfelvétel bizonyos esetekben lezárható [191. § (2) bekezdés].[39] Ezek célja, hogy a fél mulasztása ne akadályozza a többi fél és a bíróság perbeli cselekményeinek hatályosulását, ne eredményezhesse a tárgyalás elhalasztását és a mulasztó felet a törvény ne hozza olyan helyzetbe, mintha mulasztása meg se történt volna. Ez ösztönzi a feleket perbeli kötelezettségeik teljesítésére.[40]
A perfelvételi tárgyalás menetére a Pp. speciális rendelkezéseket tartalmaz a tárgyalás közös szabályaihoz képest, a valamennyi tárgyalásra irányadó általános, közös rendelkezéseket a XIV. Fejezet 68. alcíme tartalmazza. A Pp. szerint a perfelvételi tárgyalás kezdetén a bíróság összegzi a jogvita szempontjából lényeges nyilatkozatokat [191. § (1) bekezdés]. A perfelvételi tárgyalás ennek megfelelően - az 1952-es Pp. első tárgyalásával ellentétben - nem a keresetlevél és az ellenkérelem, vagy általában az egyéb iratok ismertetésével, hanem a jogvita szempontjából releváns és lényegesnek tartott nyilatkozatok bíróság által történő összegzésével kezdődik.[41]
A perfelvételi tárgyalás során kiemelt jelentősége van az anyagi pervezetésnek. Zsitva Ágnes szerint "az összegzés az anyagi pervezetés egyik lényeges megnyilvánulási formája, mivel a felek számára ebből tűnik ki, hogy a bíróság miként és miben látja jogvitájukat, mit tart lényegesnek, miben látja az ellentéteket és a még tisztázatlan dolgokat."[42] Puskás Péter szerint további jelentősége ennek az összegzésnek, hogy a felek és a bíróság egyaránt meg tudnak győződni arról, hogy nincsenek köztük félreértések, helyesen értelmezik egymás nyilatkozatait és a felek jogérvényesítési szándékait.[43] A bíróság e tevékenysége során nem dönti el a jogvitát - hiszen a döntés és annak indokolása maga az ítélet - pusztán a felek tudomására hozza az álláspontját, segít tisztázni a jogvita ténybeli és jogi kereteit.
- 26/27 -
A perfelvételi tárgyalás menetének szabályai között megjelenik a rejtett cezúra[44] intézménye. Az 1952-es Pp.-ben meglévő alaki és érdemi védekezés eldöntési sorrendjét szabályozó, bizonyos tekintetben cezúrának tekinthető szabály a Pp.-ben tovább él. E szerint, ha az alperes az ellenkérelmében az eljárás megszüntetését kérte, és erről a bíróság még nem határozott, a bíróság először ebben a kérdésben tárgyal és határoz. A bíróság a megszüntetés iránti kérelem tárgyalása mellett elrendelheti az érdemi védekezés vonatkozásában is a perfelvétel folytatását [191. § (2) bekezdés].
A perfelvételi tárgyalás kezdetén alkalmazott bírói összegzést követően a bíróság felhívja a feleket a perfelvételi nyilatkozataik előadására, vagy ezek előadására lehetőséget biztosít [191. § (3) bekezdés]. E tevékenység szintén az anyagi pervezetés körébe tartozik. A bíróság aktívan közreműködik a peranyag mielőbbi rendelkezésre bocsátásában. A bíróság ösztönzi a feleket, hogy tegyék meg a nyilatkozataikat. Az anyagi pervezetésnek arra kell alkalmasnak lennie, hogy a bíróság előmozdítsa azt, hogy a felek a nyilatkozataik hibáit kiigazítsák, és hogy a felek nyilatkozatai minden a per elbírálása szempontjából lényeges körülményre kiterjedjenek.[45] Az előzőekben kifejtettekből következően, ha a felek és a bíróság számára tisztázódtak a jogvita ténybeli és jogi keretei, azaz teljesült a perfelvétel célja, akkor ezen eljárási szak betöltötte a perrendben elfoglalt szerepét és az eljárás tovább léphet a következő szakba. Azonban ezeket a kialakult kereteket szükséges rögzíteni és "véglegesíteni" a perkoncentráció és a hatékonyság érdekében.
Az osztott szerkezetű tárgyalás (szükségszerű) eleme a két szak - az állítási és a bizonyítási - közé beiktatni egy választóvonalat, melynek célja perrendenként, modellenként eltérő. A Pp. esetén ez a cél a két szak keveredésének megakadályozása, illetve az, hogy az állítási (perfelvételi) szakban megtett nyilatkozatok rögzüljenek és azok a későbbiekben már csak bizonyos megkötésekkel legyenek megváltoztathatók.
Ez a választóvonal a percezúra, melynek megnyilvánulási formája a Pp.-ben a bíróság perfelvételt lezáró - nem fellebbezhető, pervezető - végzése, melynek csak a perfelvétel lezárásának tényét kell tartalmaznia.[46] Pervezető jellege ellenére ahhoz a bíróság kötve van, azt nem változtathatja meg.[47]
- 27/28 -
Wallacher Lajos szerint perfelvételt lezáró végzés jelen formájában nem teremt jogbiztonságot. A percezúra ugyanis nem tartalmazza a felek kérelmeit, jog- és tényállításait, bizonyítási indítványait, így ezeket a felek írásbeli nyilatkozataiból és a tárgyalási jegyzőkönyvekből lehet majd utólag "összerakni".[48] Éless Tamás szerint szintén - még a T/11900 Javaslattal kapcsolatban megfogalmazottan - a szabályozás egyik hibájaként értékeli, hogy a perfelvételt tartalmilag nem zárja le. Az iratok egymásra halmozása nyomán előálló peranyagban a feleknek és a bíróságnak is jelentős nehézséget okozhat, hogy megtalálják az adott állítás vonatkozásában, hogy korábban történt-e arra utalás, vagyis a perfelvételnek tárgyát képezte-e.[49]
Azt a lehetőséget és álláspontot, mely a kodifikáció során megjelent[50], azonban a Pp. normaszövege nem követi, mely szerint a perfelvételt lezáró végzés rögzítse a perfelvétel tartalmát, akár a felek által benyújtott záróbeadványok, akár a bíróság által tett összefoglaló keretében támogatható álláspontnak tartjuk. Ez egyik oldalról nagyban segítené a per további menete alatt a perfelvétel körében összegyűlt peranyag áttekinthetőségét. Másik oldalról viszont újabb peranyag keletkezne, melynek a helyessége és teljessége kérdéses. Továbbá felmerül a kérdés, hogy ami az összefoglalóból kimaradt és amit tartalmaz, azok milyen viszonyban állnak egymással. Amennyiben nincs eltérés a két halmaz megítélésben, akkor az összefoglaló felesleges, amennyiben azonban a benne foglaltak priorizálásra kerülnek a továbbiakban, akkor az szükségképpen felveti a hiba lehetőségét, mely indukálja a jogorvoslatot.
Véleményünk szerint a jelenleg fennálló helyzet és jogalkotói döntés helyes. A jogalkotó számolva az imént jelzett aggályokkal és a további szabályozási tárggyal elzárkózott e kérdéskör megnyitásától, ezzel kizárta a tartalommal rendelkező perfelvételt lezáró végzés hátrányos hatásait, egyúttal az előnyeitől is elzárkózott. A döntés mellett szól, hogy -habár a kodifikáció alatt fontos tudományos terület volt ez - a hatálybalépés óta eltelt idő alatt kialakult joggyakorlat és tudományos irodalom nem foglalkozott kiemelten e területtel, sőt a jelentős változásokat hozó Ppn. sem törte meg ezt a szabályozást, így jelenlegi formájában egyelőre időtállónak mutatkozik a szabályozás.
A bíróság e határozatával lezárja a perfelvételt, vagyis rögzíti a jogvita ténybeli és jogi kereteit. "A perfelvétel lezárását követően korlátozott, azaz csak a törvény által meghatározott esetekben és feltételekkel van helye a kereset- és ellenkérelem változtatásának, bizonyíték csatolásának, bizonyítási indítványnak."[51] Fontos hangsúlyozni, hogy a bizonyítási indítvány előterjesztése perfelvételi nyilatkozatnak minősül (183. §), így annak előterjeszthetőségének idejét a percezúra lezárja, ezáltal rögzíti a bizonyítási indítványokat és a bizonyítékok körét.[52]
- 28/29 -
Azzal, hogy egy ponton a bíróság lezárja az állítási szakot, a percezúrához preklúzív hatást társít, eljárási kizárást alkalmaz. Ez azt jelenti, hogy kizár a perből bizonyos (további) cselekményeket. Ebből kifolyólag kellő körültekintéssel kell eljárnia a feleknek, hiszen fokozott felelősséggel tartoznak a per tárgyi, valamint személyi kereteinek meghatározásáért. Szabó Imre szerint felelősségük az érdemi perbeli nyilatkozatok érdemi szakban történő előterjeszthetőségének kizárásában jelenik meg.[53]
Már a perfelvétel során szükség van arra, hogy meghatározásra kerüljön, rögzüljön a jogvita tény és jogalapja. Ennek érdekében a perfelvételi szak kap hangsúlyosabb szerepet.[54] A per tárgyi kereteinek rögzítése mellett a percezúrának szintén szerepe van a per személyi kereteinek rögzítésében, ez és benne a per mellékszereplői meghatározásának időbeli rögzülése is a per észszerű időn belüli eldöntését szolgálja.[55]
Wallacher Lajos szerint ez a felosztás akkor tudja betölteni a funkcióját, ha az kötelezésekkel és tiltásokkal van körülbástyázva, azaz a felek a megosztás határvonalait nem léphetik át tetszésük szerint. Az egyes perszakokban elvégzendő cselekmények - kivételektől eltekintve - utóbb nem végezhetők el.[56] Wallacher Lajos szerint e tiltásokkal a Pp. célja, hogy a bizonyítást célirányossá tegye, kacskaringóit lemetsze, és ezzel a per időtartamát rövidítse, költségeit csökkentse.[57]
Vitvindics Mária és Wopera Zsuzsa szerint a preklúziós szabályok alkalmazása nem eredményezheti az eljárás rugalmatlanságát, nem vezethet perújítási eljárások tömegéhez: egyensúly teremtése szükséges.[58] Herédi Erika szerint a preklúziókkal elérni kívánt cél az, hogy minél előbb véglegesen rögzültnek lehessen tekinteni a jogvita kereteit és tartalmát, ezt követően a rögzült állítások és bizonyítási indítványok alapján az eljárási cselekvések már csakis a bizonyításra fókuszáljanak, az érdemi döntés meghozatala iránt.[59]
A preklúziós joghatás alkalmazása fontos eszköz a bíróság kezében. A bíróság az alaki és anyagi pervezetés eszközeivel a per alakítója, formálója. Az alapelvi szinten megfogalmazott perkoncentráció és bírói közrehatás elveiből is következően a bíróságra nagy felelősség hárul a perek hatékony menedzselését illetően. A bíróság oldaláról nagyfokú gondosságot igényel e percezúra meghúzása, hiszen az eljárásjognak nem lehet célja, hogy a felek között létező vitapontokat rekesszen ki a jogvitából.[60] Az viszont célja lehet, hogy a koncentrált eljárás keretében a jogvita kereteit ne engedje szétcsúszni, és az eljárási cselekmények végzéséhez észszerű határidőket követeljen meg, ezzel megakadályozva a jogvita elhúzódását.
A percezúra - előbbiekben kifejtett - preklúziós hatása miatt alkalmazásának két fontos feltétele van. Egyrészt a felek megtették a perfelvételi nyilatkozataikat, de legalábbis
- 29/30 -
arra lehetőségük volt, másrészt a tárgyalás elhalasztásának nincs törvényes oka.[61] A félnek (és jogi képviselőjének) tehát a perfelvételi szakban fokozott a felelőssége abban a tekintetben, hogy teljeskörűen és mindenre kiterjedően megtegye a perfelvételi nyilatkozatait, hiszen a perfelvételt lezáró végzés meghozatala után már csak kivételes esetben van erre lehetőség. Amennyiben a perfelvételi tárgyaláson a jogvita szempontjából lényeges nyilatkozatok bírói összefoglalásának a felek további előadása ellentmond, a bíróság akkor jár el helyesen, ha a perfelvétel lezárása előtt felhívja a feleket végleges álláspontjuk összefoglalására, majd ennek eredményét megfelelő részletességgel a jegyzőkönyvbe foglalja (KKT. 15.).
Köblös Adél szerint a Pp. szabályai meglehetősen szigorúnak tekinthetők, így véleménye szerint kialakulhat egy fejnehéz (front loaded) perstruktúra. Ugyanakkor elismeri, hogy nem minden a szabály, legalább annyira fontos a szabályok értelmezése és a helyes bírói gyakorlat kialakítása. Kiemeli, hogy különös jelentősége lehet az önhiba fogalmának és tartalmának a meghatározása a visszaélésszerű perelhúzó, hanyag féli magatartás kiszűrése során.[62]
A tárgyalás megosztása, az egyes szakok elválasztása nem lehet abszolút. Udvary Sándor a percezúrával, azaz egy szigorú preklúziós szabállyal összefüggésben kiemeli, hogy egy fegyelmezett eljárásban szükség van arra, hogy a felek el legyenek zárva a késedelmes tényelőadásoktól és bizonyíték előterjesztéstől.[63] Azonban kiemeli, hogy a szabályoknak elég rugalmasnak kell lenniük ahhoz, hogy a nem kívánt következményeket (mellékhatásokat) el tudja kerülni. Ezért be kell építeni a perrendbe olyan szabályokat, melyek kivételesen engedik a percezúra áttörését. Ennek mércéjét teoretikusan úgy fogalmazza meg, hogy "amikor az igazság úgy kívánja" (when justice so requires) meg kell engedni a feleknek, hogy például új bizonyítékot terjesszenek elő.[64]
Nagy Adrienn szerint a rugalmasságot, a szakok közti kivételes átjárhatóságot a bizonyítás területén az előzetes és az utólagos bizonyítás biztosítják. "Az előzetes bizonyítás jogintézménye biztosítja azt, hogy a törvényben meghatározott okok fennállása esetén bizonyítás foganatosítására sor kerülhessen korábban, a perfelvételi szakban is (vagy akár még a perindítás előtt), illetve az utólagos bizonyítás teszi lehetővé azt, hogy a felek az érdemi tárgyalási szakban, vagy korlátokkal ugyan, de a másodfokú eljárásban is terjeszthessenek elő bizonyítási indítványt, vagy bocsássanak bizonyítékot rendelkezésre."[65]
Wallacher Lajos szerint a szakok szétválasztás nem lehet teljesen merev, mert lehetséges, hogy az érdemi szakban következnek be olyan események, amelyek indokolják a korlátozás feloldását.[66] Ezért a Pp. részletesen rendelkezik azokról az esetekről, amikor a per-
- 30/31 -
felvételt lezáró végzés után szintén lehetőség van olyan eljárási cselekményt tenni, amelyet egyébként e végzés előtt kellett volna megtenni. Ilyen esetek megvalósulásakor hívható életre a kereset- és ellenkérelem-változtatás, az utólagos bizonyítás, és az újonnan bevezetett új tényállítás. Ezek az eljárási cselekmények egy kérelmezési-engedélyezési rendszerben történhetnek, illetve az utólagos bizonyítást a félnek kérelmeznie kell a bíróságtól. Wallacher Lajos szerint ez a szabályozás első ránézésre túlzó adminisztratív terhet róhat a felekre és a bíróságra, azonban vitathatatlan haszna, hogy jogbiztonságot teremt. Az adminisztratív terhekből a felek között eljárásjogi részviták adódhatnak abból, hogy a másik fél által tett nyilatkozat például keresetváltoztatásnak minősül-e.[67]
A perfelvételi és érdemi tárgyalási szakok szétválasztásából következő tilalmak és korlátozások részleges feloldása cizellált szabályozást kíván.[68] Wallacher Lajos indokolása szerint erre a terjedelmes szabályozása azért van szükség, mert a Pp. osztott perszerkezetet alkalmaz, melynek csak akkor van értelme, vagyis az előnyei csak akkor érvényesíthetők, ha a korábbi perszakban végzendő percselekményeket a későbbi perszakban már nem lehet teljesíteni.[69]
E szabályok célját szükséges hangsúlyozni, mely szerint a perfelvétel során rögzült kereteket csak kivételes, és a Pp. által megengedett módon lehet változtatni, kiegészíteni, megtartva ezzel a per koncentrált és lineáris menetét, és fenntartva a szigorú preklúziók hatásait. A perfelvétel keretein történő bárminemű módosítás kérelmezésének, engedélyezésének nem kellően pontos szabályozása lehet a hátránya a Pp. által alkalmazott osztott szerkezetnek. Wallacher Lajos szerint "árnyoldala ennek a szabályozási megoldásnak, hogy eljárásjogi jellegű rész-jogvitákat generálhat az egyes részletszabályok alkalmazásáról, illetve számottevő adminisztratív terheket keletkeztet."[70]
A perfelvételt lezáró végzés meghozatalát követően a bíróság alaki pervezető tevékenysége körében - az ügy körülményeihez igazodóan, abban az esetben, ha szükséges az érdemi tárgyalás megtartása - dönt az eljárás további menetéről. A Pp. - ahogy az a perfelvétel menetének meghatározásának három módjánál szintén látható volt - rugalmas eljárási kereteket igyekszik teremteni, hogy a pert minél inkább az ügy körülményeihez igazodóan lehessen lefolytatni. Itt szintén több lehetőség kínálkozik a per folytatására. Ennek keretében lehetőség van arra, hogy bíróság a perfelvételi tárgyalást követően az érdemi tárgyalást nyomban megtartsa, vagy kitűzze az érdemi tárgyalás időpontját. Ha a bíróság nyomban megtartja az érdemi tárgyalást, akkor erről nem kell külön végzést hoznia, elengedő a feleket az áttérésről tájékoztatni és ezt jegyzőkönyvbe foglalni (CKOT. 2019.04.15. 21.).
- 31/32 -
Az érdemi tárgyalás azonnali megtartására akkor van lehetőség, ha bizonyításra nincs szükség, vagy a bizonyítási eszközök rendelkezésre állnak, illetve a szükséges bizonyítás lefolytatható.[71] Ennek az eljárásjogi lehetőségnek a megteremtésével a Pp. kiküszöböli az osztott szerkezet ellen legtöbbet hivatkozott érvet, mely szerint e szerkezet túl merev kereteket teremt és (némely ügyekben szükségtelenül) legalább két megjelenésre kötelezi a feleket.
Az érdemi tárgyalás azonnali megtartása - amennyiben lehetséges - mellett szól továbbá, hogy a felek és a bíróság a perfelvételi tárgyalás során foglalkoztak az üggyel, nem kell azt az iratokból feleleveníteni napok, hónapok múlva, hanem közvetlenül van lehetőség az érdemi kérdések tárgyalására. Az alapos perfelvételi tárgyalást követően célszerű megőrizni annak eredményeit, ezért érdek fűződik ahhoz, hogy a főtárgyalás (érdemi tárgyalás) mielőbb megtartásra kerüljön.[72] Ugyanakkor, ha az ügy körülményei azt kívánják, a bíróság az érdemi tárgyalást későbbi időre tűzi ki, és arra megidézi a feleket.
A hatálybalépéskori normaszöveg szerint a személyi állapotot érintő perekben a perfelvétel során - a szerkezet szempontjából kiemelt rendelkezések szerint - válaszirat és viszontválasz benyújtásának, bírósági meghagyás kibocsátásnak, valamint a perfelvételi tárgyalás 197. és 198. § szerinti mellőzésének nincs helye [432. § (1) bekezdés]. A személyi állapotot érintő perekben a tárgyalás tartásának és itt a felek személyes meghallgatásának garanciális jelentősége van.[73] Ez az indoka a többi perfelvételi út, és a bírósági meghagyás kizárásának, vagyis az általános szabályokhoz képest csupán egy perfelvételi út áll a bíróság előtt, azaz a perfelvételi tárgyalás tartása válaszirat és viszontválasz előterjesztése nélkül.
Figyelemre méltó eltérés, hogy a perfelvétel írásbeli szakaszában az alperesi írásbeli ellenkérelem elmulasztásának szankcióját, vagyis a bírósági meghagyás kibocsátását a Pp. kizárja. Az 1952-es Pp. szerint sem volt helye bírósági meghagyásnak a személyiállapoti perekben, a perek társadalmi érdekére tekintettel a Pp. sem alkalmazza.[74] E perekben a pertárgy és a mögötte lévő anyagi jogi jogszabályok és élethelyzetek nem teszik lehetővé a mulasztás ilyen szankcióját.
Ezzel a jogalkotó elvette az ellenkérelem mögül a szankciót, vagyis az alperest direkten nem ösztönzi semmi annak előterjesztésére. Problémát okoz a gyakorlatban, hogy az
- 32/33 -
alperes írásbeli ellenkérelmet nem terjeszt elő, azonban a perfelvételi tárgyaláson ilyen tartalmú nyilatkozatot ad elő.[75] A személyi állapotot érintő perekben az írásbeli ellenkérelem elmulasztásának nem lehet az a jogkövetkezménye, hogy az alperes szóban előadott nyilatkozata hatálytalan (CKOT. 2018.05.03. 2.). Az ellenkérelem előterjesztésére nyitva álló időtartam, így a kialakult gyakorlatban feleslegesnek tekinthető, indokolatlan lépésként jelentkezik egyes perekben.
A CKOT ülésén felmerült, hogy pusztán jogértelmezéssel vagy a felek közös kérelme alapján lehetőség van-e eltérni a perfelvétel szabályaitól és a fennálló keretek között lerövidíteni az ellenkérelem előterjesztésére nyitva álló határidőt. A CKOT szerint: a Pp. 430. §-a alapján alkalmazandó 187. § egyértelmű rendelkezést tartalmaz a tekintetben, hogy a bíróság az írásbeli ellenkérelem előterjesztését követően - a 45 napos törvényi határidő lejárta után - tűzi ki a perfelvételi tárgyalást. Ezért a perfelvételi tárgyalás csak az írásbeli ellenkérelem előterjesztését és/vagy határidejének lejártát követően tűzhető ki. A kitűzésre a kereset közlésével egyidejűleg nem kerülhet sor akkor sem, ha már ezt a keresetlevélben közösen kérik a felek (CKOT. 2018.05.03. 4.). Vagyis a fennálló perjogi keretek nem voltak elég rugalmasak és némely esetben az eljárás feleslegesen tartalmazta ezt a határidőt.
A jogalkotó először kisebb léptékű változtatásra szánta el magát és a 2019. évi LXVI törvény[76] 153. § által beiktatott Pp. 432. § (4) bekezdés 30 napra rövidítette le az ellenkérelem előterjesztésére nyitva álló határidőt, a meghosszabbításának lehetőségét pedig 15 napban maximalizálta. A rövidítés indoka a jogalkalmazói tapasztalatok és a személyi állapotot érintő perekben a per tárgyát kepező jogviszonyok gyors változása.[77] A jogalkotó tehát gyorsan felismerte, hogy az általános szabályok közti erős írásbeli előkészítés és a tárgyalás előtti hosszabb perindítási és írásbeli perfelvételi szakasz a személyi állapotot érintő perekben indokolatlan, azaz az új perszerkezet e körben nem megfelelő. E bevezetett módosítás azonban a további gyakorlat szerint nem volt elegendő.
Ezt érzékelve a jogalkotó a Ppn. keretei között szintén módosította a személyi állapotot érintő perek közös szabályait. A beiktatott rendelkezés szerint "ha a keresetlevél perfelvételre alkalmas, a bíróság - a felperes értesítése mellett - a keresetlevél alperes részére történő kézbesítésével egyidejűleg felhívja az alperest, hogy a keresetlevél kézbesítésétől számított harminc napon belül terjessze elő az írásbeli ellenkérelmét, egyidejűleg kitűzi a perfelvételi tárgyalás határnapját. Az alperes indokolt kérelmére a bíróság az írásbeli ellenkérelem benyújtására előírt határidőt legfeljebb tizenöt nappal meghosszabbíthatja" [432. § (2) bekezdés, hatályos: 2021.01.01.-től].
Saját indokolása szerint a Ppn. ezzel bevezet egy új perfelvételi útvonalat, amely lehetővé teszi, hogy a bíróság a kereset közlésével egyidejűleg - be nem várva az ellenkérelem beérkezését - kitűzze a perfelvételi tárgyalás határnapját.[78] Az indokolás szerint erre azért van szükség, mert a joggyakorlati tapasztalatok alapján a személyi állapotot érintő
- 33/34 -
perekben az alperesek gyakran nem terjesztik elő határidőben az ellenkérelmüket, bírósági meghagyás kibocsátásának nincs helye, így a módosítással e perek jelentősen gyorsíthatók.[79] Wopera Zsuzsa szerint ezzel a módosítással körülbelül 1,5-2 hónappal korábban kerülhet sor a perfelvételi tárgyalás megtartására.[80]
Ezzel a perfelvételi úttal a jogalkotó visszahozza az 1952-es Pp.-ben ismert szerkezetet, vagyis a tárgyalást csak a felperes részéről előzi meg szükségképpen irat, a keresetlevél. A jogalkotó e perekben nemcsak egyre szűkítette a lehetséges perfelvételi utakat, de létrehozott egy újat. Ez a bírósági meghagyás szankció nélküli voltára, és a korábbi kisebb mértékű módosítások elégtelen voltára tekintettel helyes jogalkotói lépés.
E "különleges perfelvételi út" következménye, hogy ha már az írásbeli ellenkérelem szankció nélküli, akkor az ellenkérelmet szóban szintén elő lehet terjeszteni a perfelvételi tárgyaláson. A jogi képviselő nélkül eljáró fél az ellenkérelmét - az írásbeli ellenkérelemre vonatkozó szabályoknak megfelelő tartalommal - szóban is előterjesztheti a perfelvételi tárgyaláson. Erről a bíróság az alperest a kereset közlésével egyidejűleg tájékoztatja [432. § (4) bekezdés, hatályos: 2021.01.01.-től].
A megújult elsőfokú eljárás és annak minden részletszabálya a Pp. kodifikációjának központi kérdése volt, és a végleges normaszöveg karakterét, központját képezi. Ezen belül a perfelvételi szak az, amely elméleti és gyakorlati jelentőségére tekintettel a joggyakorlat és a tudomány érdeklődésének középpontjába került. A megújult elsőfokú eljárás szakaszolása, az egyes szakaszok, szakok egymásra épülése, és azok tartalma új szemléletet kíván a perbeli szereplőktől.
A jogalkotó a perfelvétel szabályozása tekintetében elindult a rugalmas szabályozás útján, lehetővé teszi a perfelvétel több módon való lefolytatását, valamint az adott perben aktuális mód választásának eldöntését az ügy körülményeitől függően a bíróság kezébe adja. E jogkör azonban nem korlátlan, csak a nevesített perfelvételi módokat választhatja a bíróság, és azokat nem vegyítheti, ezzel a választási lehetőségek a korábbi szabályozáshoz képest jelentősen bővültek, azonban nem teljeskörű a szabadáság. Ezzel a jogalkotó egy mérséklet, köztes állápontot valósított meg, elindult a rugalmas szabályozás felé, azonban teljes szabadásgot nem ad a bíróság kezébe.
A kialakult gyakorlat szerint az általános szabályok között meglévő keretek nem mutatkoznak szűknek, a perfelvételi tárgyalás nélküli perfelvételi módot a bíróságok ritkán alkalmazzák. Ragaszkodnak a tárgyalásos úton való perfelvételhez, mely a jogalkalmazók részéről egy teljesen logikus lépés, hiszen a korábbi, 1952-es Pp. alatti egységes tárgyalási rendszer szerint nem volt lehetőség tárgyalás mellőzésre, ez volt az egyetlen lefolytatási
- 34/35 -
mód, valamint a cezúra áttörését igénylő, kivételes korrekciós lehetőségeket a bíróságok igyekeznek elkerülni, és minél alaposabban lefolyatni a perfelvételt.
Ezzel ellentétes folyamat figyelhető meg a különleges eljárások között, a személyi állapotot érintő perek közös szabályai között. Habár itt a jogalkotó leszűkítette a perfelvételi módokat egyre, az a maga formalizmusával és határidőivel nem vált be. A bírósági meghagyás, mint szankció kihagyása devalválta az ellenkérelem eljárásjogi szerepét, ettől kezdve az alperesek nem érdekeltek annak előterjesztésében, nincsenek rászorítva. E körülményekre válaszul a jogalkotó megteremtett egy negyedik, a Pp. keretei között unikális perfelvételi módot, azaz a bíróság a kereset közlésével egyidejűleg kitűzi a perfelvételi tárgyalást, elhagyásra kerül a perfelvétel első, írásbeli része. Az eljárás időtartamára pozitív hatással lehet ez a lépés, ugyanakkor a Pp. éppen az előkészítés teljessége miatt vezette be a hosszabb és teljesebb perindítást és a perfelvételi szak írásbeli részét, mely így sérül. A jogalkotó itt felmérte azt, hogy a személyi állapotot érintő perek esetén a gyorsabb perfelvételi tárgyalás tartása nagyobb előnyökkel jár, mint a hosszas írásbeli előkészítés.
Az osztott szerkezetből adódóan a percezúra alkalmazás nem volt kétséges, azonban annak hatása, tartalma, formája és fellebbezhetősége körül élénk tudományos párbeszéd alakult ki. A hatás tekintetében a joglakalkotó azt választotta, hogy a percezúra mindent lezár, azaz tárgyi oldalon csak kivételesen van helye további tény és jogállításnak, keresetváltoztatásnak, valamint a bizonyíték csatolásnak és bizonyítási indítvány előterjesztésének, személyi oldalon pedig rögzíti a perbeli szereplőket. A percezúra tartalommal való megtöltésétől a jogalkotó elzárkózott, ezzel nem nyitotta meg sem bíróság, sem a felek számára azt a lehetőséget, hogy összefogják a per eddigi anyagát. A tartalom nélküliségre tekintettel a jogalkotó a jogorvoslat lehetőségét szintén eliminálta, a percezúra, mint a bíróság pervezető végzése önálló fellebbezéssel nem támadható. ■
JEGYZETEK
[1] Udvary Sándor, Új Pp. - új Perszerkezet. Advocat, 2017/1-2, 6. o. [a továbbiakban: Udvary, Új Pp.]
[2] Az új polgári perrendtartás koncepciója, A Kormány 2015. január 14. napján megtartott ülésén elfogadott Koncepció.
https://2015-2019.kormany.hu/download/f/ca/30000/20150128%20Az%20%C3%BAj%20polg%C3%A1ri%20perrendtart%C3%A1s%20koncepci%C3%B3ja.pdf (letöltve: 2021. augusztus 12. napján) [a továbbiakban: Koncepció 2015.]
[3] Koncepció 2015. 11. o.
[4] Virág Csaba, Az új polgári perrendtartás alkalmazásának kihívásai. Bírói attitűdök a perrend egyes új jogintézményeivel kapcsolatban. Bírósági Szemle, 2021/1. 23. o. [a továbbiakban: Virág, Az új polgári perrendtartás.] Az említett veszélyeket, aggályokat lásd a hivatkozott tanulmányban. A tanulmányban elvégzett attitűdvizsgálat megállapította, hogy a bírói kar alapvetően támogatja az új perszerkezet koncepcióját, lásd: Virág, Az új polgári perrendtartás. 20. o. 2. ábra.
[5] Szabó Imre, Perjogi kísérletek az igényérvényesítés gyorsítására. In: Certicky Mário (szerk.), Innovatív magánjogi megoldások a társadalmi-gazdasági haladás szolgálatában. Szeged, Magánjogot Oktatók Egyesülete, 2020. 14. o. http://www.maganjog.hu/wp-content/uploads/2020/02/MOE_Innovatív-magánjogi-megoldások.-Tanulmánykötet..pdf (letöltve: 2021. augusztus 17. napján) 18. o.
[6] Udvary Sándor, A polgári eljárásjog reformja: reformáció vagy renováció? In: Sepsi - Deres - Homicskó (szerk.), Folyamatos megújulás: Reformáció(k) tegnap és ma, A Károli Gáspár Református Egyetem 2016-os évkönyve. Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem, L'Harmattan Kiadó, 2017. 407. o.
[7] Szabó Imre, Szakértelem és felelősség. Jogtudományi Közlöny, 2017/9. 380. o. [a továbbiakban: Szabó, Szakértelem.]
[8] Herédi Erika, A preklúzió jelentősége a megújult polgári perben. Jogtudományi Közlöny, 2018/3. 122. o. [a továbbiakban: Herédi, Preklúzió.]
[9] Puskás Péter, Perfelvételi szak (XII. fejezet). In: Petrik Ferenc (szerk.), Polgári Eljárásjog I., 3. kiad., Budapest, HVG-ORAC, 2017. 391. o. [a továbbiakban: Puskás, Perfelvételi szak.]
[10] Ébner Vilmos, Perindítás (XI. Fejezet). In: Varga István (szerk.), A polgári perrendtartás és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja. 1. köt. Budapest, HVG-ORAC, 2018. 770. o.
[11] Zsitva Ágnes, Perfelvételi szak (XII. fejezet). In: Wopera Zsuzsa (szerk.), A polgári perrendtatásról szóló 2016. évi CXXX. törvény magyarázata. 2. kiad., Budapest, Wolters Kluwer, 2019. 546. o. [a továbbiakban: Zsitva, Perfelvétel 2019.]
[12] Wallacher Lajos, Az elsőfokú eljárás (XI. fejezet). In: Nagy Adrienn és Wopera Zsuzsa (szerk.), Polgári Eljárásjog I. Budapest, Wolters Kluwer, 2017. 265. o. [a továbbiakban: Wallacher, Az elsőfokú eljárás.].
[13] Zsitva, Perfelvétel 2019. 546. o.
[14] Puskás, Perfelvételi szak. 399. o.
[15] Udvary, Új Pp. 10. o.
[16] Zsitva Ágnes, Elsőfokú eljárás (Harmadik Rész). In: Wopera Zsuzsa (szerk.), A polgári perrendtatásról szóló 2016. évi CXXX. törvény magyarázata. Budapest, Wolters Kluwer, 2017. 289. o. [a továbbiakban: Zsitva, Elsőfokú eljárás.]
[17] Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Értekezlete.
[18] Puskás, Perfelvételi szak. 399. o.
[19] A Ppn. tartalmi változtatást nem hoz e rendelkezésben, csupán annak megfogalmazásán módosít. A 187. § (1) bekezdés az alábbi szövegrésszel egészül ki: "meghatározza a perfelvétel módját, amely a következő lehet:" és a c) pont "további írásbeli perfelvétel elrendelése perfelvételi tárgyalás nélkül" szövegrész helyébe "a perfelvételi tárgyalás mellőzősével" lép.
[20] Völcsey Balázs: A perfelvételi szak jogértelmezési kérdései. Magyar Jog, 2020/6. 338. o. [a továbbiakban: Völcsey, A perfelvételi szak.]
[21] Czoboly Gergely: A perelhúzódás megakadályozásának eljárási eszközei. PhD értekezés, Pécs, 2014. http://ajk.pte.hu/files/file/doktori-iskola/czoboly-gergely-istvan/czoboly-gergely-istvan-vedes-ertekezes.pdf (letöltve: 2021. augusztus 17. napján) 201. o.
[22] Köblös Adél, Új megoldások az elsőfokú eljárás szabályaiban. Közjegyzők Közlönye, 2017/2. 22-23. o. [a továbbiakban: Köblös, Új megoldások.]
[23] Köblös, Új megoldások. 18. o.
[24] Köblös Adél, Tárgyalás a polgári perben. In: Görög Márta és Hegedűs Andrea (szerk.), Lege duce, comite familia, ünnepi tanulmányok Tóthné Fábián Eszter tiszteletére, jogászi pályafutásának 60. évfordulójára. Szeged, Iurisperitus, 2017. 297. o.
[25] Puskás, Perfelvételi szak 401. o.
[26] Koncepció 2015. 14. o.
[27] Koncepció 2015. 15. o.
[28] Törvényjavaslat a polgári perrendtartásról, 2016. szeptember: https://www.parlament.hu/web/guest/iromanyok-elozo-ciklusbeli-adatai?p_p_id=hu_parlament_cms_pair_portlet_PairProxy_INSTANCE_9xd2Wc9jP4z8&p_p_lifecycle=1&p_p_state=normal&p_p_mode=view&p_auth=8FlaXTsQ&_hu_parlament_cms_pair_portlet_PairProxy_INSTANCE_9xd2Wc9jP4z8_pairAction=%2Finternet%2Fcplsql%2Fogy_irom.irom_adat%3Fp_ckl%3D40%26p_izon%3D11900 (letöltve: 2021. augusztus 13. napján).
[29] Éless Tamás, A tárgyalás szerkezete, a perfelvétel, perhatékonyság. Közjegyzők Közlönye, 2017/5. 14. o. [a továbbiakban: Éless, A tárgyalás szerkezete.]
[30] Ppn. indokolás a 17. §-hoz.
[31] Völcsey, A perfelvételi szak. 339. o.
[32] Köblös, Új megoldások. 18. o.
[33] Zsitva, Elsőfokú eljárás. 290. o.
[34] Lásd ugyan ezt a szabályozási dilemmát és következtetést az 1911. évi I. törvénycikk pertől, illetve keresettől való elállás szabályozása vétózásában. Antal József, Elállás a pertől és a keresettől. Jogtudományi Közlöny, 1915/29. 324. o.
[35] Mindazonáltal ez az aggály részben kiküszöbölhető azzal, hogy a feleket a bíróság idézi a perfelvételi tárgyalásra, melyet nyomban lezárt és megkezdi az érdemi tárgyalást, ha annak feltételei fennállnak.
[36] Wallacher, Az elsőfokú eljárás. 270. o.
[37] Zsitva, Elsőfokú eljárás. 294. o.
[38] Puskás, Perfelvételi szak. 403-404. o.
[39] Az első két eset vélelem, míg a harmadik fikció. Puskás, Perfelvételi szak. 404. o.
[40] Zsitva, Elsőfokú eljárás. 292. o.
[41] Puskás, Perfelvételi szak. 405-406. o.
[42] Zsitva, Elsőfokú eljárás. 294. o.
[43] Puskás, Perfelvételi szak. 406. o.
[44] A fogalommal és annak tartalmával kapcsolatban részletesen lásd: Éless Tamás - Ébner Vilmos, A percezúra - Az érdemi tárgyalás előkészítése. In: Varga István - Németh János (szerk.), Egy új polgári perrendtartás alapjai. Budapest, HVG-ORAC, 2014. 383.; Éless Tamás, A kereset nyilvánvaló megalapozatlansága. In: Varga István (szerk.), Codificatio processualis civilis, Studia in Honorem Németh János II. Budapest, ELTE, 2013. 27-28.
[45] Varga István - Éless Tamás (szerk.), Szakértői javaslat az új polgári perrendtartás kodifikációjára. Budapest, HVG-ORAC, 2016. 327. o. [a továbbiakban: Varga - Éless, Szakértői javaslat.]
[46] Wallacher Lajos, Perfelvételi szak (XII. fejezet). In: Wopera Zsuzsa (szerk.), Kommentár a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvényhez. Budapest, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, 2017. 388. o. [a továbbiakban: Wallacher, Perfelvételi szak.]
[47] Zsitva, Elsőfokú eljárás. 298. o.
[48] Wallacher Lajos, Az osztott perszerkezet bevezetésének közvetett hatásai az új polgári perrendtartásban. Jogtudományi Közlöny, 2017/12. 531. o. [a továbbiakban: Wallacher, Az osztott perszerkezet.]
[49] Éless, A tárgyalás szerkezete. 16. o.
[50] Lásd részletesen: Döme Attila, Egy új eljárásjogi jogintézmény, az ún. közbenső végzés természetéről. Magyar Jog, 2015/7-8. 452-455. o.; Döme Attila, A perkoncentráció kulcsa: a közbenszóló határozat. In: Varga István-Németh János (szerk.), Egy új polgári perrendtartás alapjai. Budapest, HVG-ORAC, 2014. 393-416. o.
[51] Zsitva, Elsőfokú eljárás. 299. o.
[52] Nagy Adrienn, Új jogintézmények a polgári perbeli bizonyítás szabályozásában. Jogtudományi Közlöny, 2018/1. 1. o. [a továbbiakban: Nagy, Új jogintézmények.]
[53] Szabó, Szakértelem. 381. o.
[54] Wallacher, Perfelvételi szak. 375. o.
[55] Herédi, Preklúzió. 119. o.
[56] Wallacher, Az osztott perszerkezet. 531. o.
[57] Wallacher, Az osztott perszerkezet. 530. o.
[58] Vitvindics Mária-Wopera Zsuzsa, Az új polgári perrendtartás koncepciójának sarokkövei. Fontes Iuris, 2015/1. 51. o.
[59] Herédi, Preklúzió. 118. o.
[60] Varga-Éless, Szakértői javaslat. 347. o.
[61] Zsitva, Elsőfokú eljárás. 298. o.
[62] Köblös, Új megoldások. 23. o.
[63] Udvary Sándor, Obligation of the Parties, Lawyers and Judges. Acta Juridica, Hungarica Hungarian Journal of Legal Studies, 2017/1. 24. o. [a továbbiakban: Udvary, Obligation of the Parties.]
[64] Udvary, Obligation of the Parties. 24. o.
[65] Nagy, Új jogintézmények. 1. o.
[66] Wallacher, Az elsőfokú eljárás. 281. o.
[67] Wallacher, Az osztott perszerkezet. 531. o.
[68] Wallacher, Az elsőfokú eljárás. 281. o.
[69] Wallacher, Az elsőfokú eljárás. 281. o.
[70] Wallacher, Az elsőfokú eljárás. 281. o.
[71] Zsitva, Elsőfokú eljárás. 299. o.
[72] Varga-Éless, Szakértői javaslat. 346. o.
[73] Nagy Adrienn, Személyi állapotot érintő perek közös szabályai (XXXI. fejezet). In: Wopera Zsuzsa (szerk.), Kommentár a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvényhez. Budapest, Magyar Közlöny Lapés Könyvkiadó, 2017. 698. o.
[74] Wopera Zsuzsa, Személyi állapotot érintő perek közös szabályai (XXXI. fejezet). In: Wopera Zsuzsa (szerk.), A polgári perrendtatásról szóló 2016. évi CXXX. törvény magyarázata. 2. kiad., Budapest, Wolters Kluwer, 2019. 1068. [a továbbiakban: Wopera, Személyi állapot.]
[75] Wopera, Személyi állapot. 1068. o.
[76] Magyarország 2020. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló 2019. évi LXVI. törvény.
[77] Wopera, Személyi állapot. 1071. o.
[78] Ppn. indokolás az 50. §-hoz.
[79] Ppn. indokolás az 50. §-hoz.
[80] Wopera Zsuzsa, Módosul a polgári perrendtartás 2021-től - V. Jogászvilág, 2021. https://jogaszvilag.hu/szakma/modosul-a-polgari-perrendtartas-2021-tol-v/ (letöltve: 2021. augusztus 17. napján)
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőjelölt, Budapest.
Visszaugrás
