A 2018. január 1. napján hatályba lépő, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) kapcsán számtalan jogértelmezési kérdés merült és merül fel a mindennapi jogalkalmazás során.
Jelen tanulmány a perfelvételi szakot érintő jogértelmezési kérdések közül az alábbi kettőt emeli ki és törekszik meg azokra választ adni:
Mi a teendő, ha az alperes a bizonyítási eszközét, bizonyítási indítványát az írásbeli ellenkérelem érdemi részében nem a Pp.-ben előírtak szerint terjeszti elő [Pp. 199. § (2) bekezdés ab) alpont; és Pp. 199. § (2) bekezdés be) alpont];
Mi lehet az előkészítő irat tartalma? Miként viszonyul az előkészítő irat a perfelvételi módok meghatározásához?
Az írásbeli ellenkérelemben az alperes védekezése kétirányú lehet: alaki védekezésként az eljárás megszüntetését [Pp. 199. § (2) bekezdés a) pont], míg érdemi védekezésként [Pp. 199. § (2) bekezdés b) pont] a kereset elutasítását kérheti.
A Pp. 199. § (2) bekezdése értelmében az alperesnek egyszerre kell előterjesztenie az alaki és az érdemi védekezését, azaz a Pp. "vissza akarja szorítani azt a lehetőséget, hogy az alperes alaki védekezése esetén az érdemi védekezés előterjesztését későbbre halassza."[1]
Mind az alaki, mind az érdemi védekezés esetén az írásbeli ellenkérelem érdemi részében a bizonyítékokat, bizonyítási indítványokat az e törvényben meghatározott módon [Pp. 199. § (2) bekezdés a) pont ab) alpont; és Pp. 199. § (2) bekezdés b) pont be) alpont] kell feltüntetni.
Az "e törvényben meghatározott módon" fordulat a bizonyítás egyes módjai [Pp. 267. §] alapján a következőket jelenti:
Tanúbizonyítási indítvány esetén az alperes köteles megjelölni a bizonyítani kívánt tényt és köteles röviden megindokolni azok bizonyításra való alkalmasságát [Pp. 275. § (1) bekezdés], valamint a tanú nevén kívül a tanú egyéb adatait külön lapon kell bejelentenie, kivéve, ha a tanú az adatainak feltüntetéséhez előzetesen hozzájárult, vagy ha az adatokat valamennyi peres fél ismeri, vagy azok valamely közhiteles nyilvántartásból bárki számára megismerhetők [Pp. 285. § (1) bekezdés].
A szakértő kirendelésére irányuló indítványban - a Pp. 275. § (1) bekezdésében foglaltakon túlmenően - fel kell tüntetni azokat a határozott kérdéseket, amelyeket a szakértőnek a szakvéleményében meg kell válaszolnia [Pp. 307. § (2) bekezdés].
A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján az okirati bizonyítás körében bizonyítási indítvány nem értelmezhető, hanem az okirat - mint bizonyítási eszköz - rendelkezésre bocsátása lehetséges, így a fél köteles megjelölni a bizonyítani kívánt tényt és köteles röviden megindokolni a bizonyításra való alkalmasságát [Pp. 275. § (2) bekezdés]. Ugyanezen szabály és elv érvényesül a tárgyi bizonyítási eszköz során [Pp. 275. § (2) bekezdés].
Véleményem szerint a Pp. 199. §-a nem megfelelően használja a bizonyítással kapcsolatos terminológiát:
Az alperesnek az írásbeli ellenkérelem érdemi részében - mind alaki, mind érdemi védekezés esetén - kell feltüntetnie a tényeket alátámasztó és rendelkezésre álló bizonyítékokat [...] az e törvényben meghatározott módon [Pp. 199. § (2) bekezdés a) pont ab) alpont és b) pont be) alpont].
A Pp. rendszerében bizonyíték az okirat tartalma, a szakvélemény, a tanúvallomás, valamint a szemletárgy, illetve a kép-és/vagy hangfelvétel által hordozott releváns bizonyítási adat.[2] Ezzel szemben bizonyítási eszköz különösen a tanú, szakértő okirat, képfelvétel, hangfelvétel, kép- és hangfelvétel, valamint egyéb tárgyi bizonyítási eszköz [Pp. 268. § (2) bekezdés]. Ebből következik, hogy a bizonyítékok a bizonyítási eszközök útján ismerhetőek meg.[3]
Kiemelendő továbbá, hogy a Pp. 200. § a) pontja alapján az írásbeli ellenkérelemhez csatolni kell a kapcsolódó mellékleteket, azaz a Pp. 200. § a) pontja alapján alkalmazandó Pp. 171. § (1) bekezdés b) pontja értelmében az alperesnek az írásbeli ellenkérelme érdemi részben feltüntetett bizonyítékot (!) kell csatolnia. A bizonyíték csatolása - a fenti fogalmi elhatárolásokat követően - ugyanakkor nem értelmezhető, így például: az okirat tartalmát nem, csak az okiratot (mint a bizonyítási eszközt) lehet csatolni.
Mindebből az következik, hogy az írásbeli ellenkérelem érdemi részében - dogmatikailag és gyakorlati szempontok alapján - a bizonyítási eszközöket, valamint a
- 332/333 -
bizonyítási indítványokat kell feltüntetni. A bizonyítási eszköz - azaz például: okirat, kép- és/vagy hangfelvétel - csatolása már értelmezhető és elvárható [Pp. 200. § a) pont; Pp. 171. § (1) bekezdés b) pont].
Érdekességként megjegyzem, hogy a Pp. 183. § (1) bekezdése - a perfelvételi nyilatkozatok körében - már helyesen a bizonyítási eszköz (és nem a bizonyíték) rendelkezésre bocsátásáról rendelkezik.
Ennek megfelelően a továbbiakban a Pp. 199. § (2) bekezdés a) pont ab) alpontja és a Pp. 199. § (2) bekezdés b) pont be) alpontja kapcsán azt elemzem, hogy a bizonyítási eszköz rendelkezésre bocsátása [Pp. 275. § (2) bekezdés] és a bizonyítási indítvány feltüntetése mikor felel meg a törvényben írtaknak.
Mindez egyrészt azt jelenti, hogy az alperesnek a bizonyíték (helyesen: bizonyítási eszköz) és a bizonyítási indítvány feltüntetésekor a Pp. 275. § (1)-(2) bekezdése, valamint az egyéb, hivatkozott normák alapján kell eljárnia. Jelenti ugyanakkor azt is, hogy külön kell választani, ha a bizonyítási indítvány nem felel meg a törvény rendelkezéseinek, vagy ha az okirat, illetve a tárgyi bizonyítási eszköz rendelkezésre bocsátása nem a Pp. 275. § (2) bekezdésében írtak szerint történik.
Az az értelmezés, amely szerint e körben nem szükséges különbséget tenni a bizonyítási indítvány megtétele és a bizonyítási eszköz rendelkezésre bocsátása között, nem feltétlenül következetes; a törvény ugyanis a bizonyítás elrendelése és lefolytatása közötti különbséget egyértelműen csak a bizonyítási indítványhoz kapcsolja [Pp. 278. § (1) bekezdés, Pp. 276. § (4) bekezdés a) pont], ezzel párhuzamosan pedig a bizonyítási indítvány hiányai kapcsán speciális rendelkezést is tartalmaz [Pp. 276. § (4) bekezdés a) pont]. Ez egyben azt is jelenti, hogy okirat és a tárgyi bizonyítási eszköz rendelkezésre bocsátása körében a bizonyítás elrendelése és a bizonyítás lefolytatása nem különül el egymástól.
Értelmezési kérdést vet fel, miként kell eljárni, ha az írásbeli ellenkérelem érdemi része nem felel meg a fentieknek.
Az általánosan elfogadott interpretáció szerint az írásbeli ellenkérelem érdemi része körében hiánypótlásnak nincs helye, hiányok esetén ugyanis a Pp. 203. § (2) bekezdésében írt eljárásjogi vélelmeket kell alkalmazni, illetve a bíróságnak az anyagi pervezetés útján [Pp. 237. § (1) és (4) bekezdés] kell közrehatnia [Pp. 6. §] a hiányos, nem kellően részletezett vagy ellentmondó perfelvételi nyilatkozat megtételében.[4]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
