Polgári perrendtartásunk, a 2016. évi CXXX. törvény egyik rendező elve a perkoncentráció, amely szerint "a bíróságnak és a feleknek törekedniük kell arra, hogy az ítélet meghozatalához szükséges valamennyi tény és bizonyíték olyan időpontban álljon rendelkezésre, hogy a jogvita lehetőleg egy tárgyaláson elbírálható legyen".[2] Emellett a vélt vagy valós jogsérelmet elszenvedő fél számára különös jelentőséggel bír, hogy - amennyiben ez lehetséges - a megindítandó polgári per eredményét prognosztizálhassa, és mérlegelhesse a polgári per indítást vagy a megegyezésre törekvést az ellenérdekű féllel.
A polgári peres eljárás megindítása a felperes részéről minden olyan kérdésben, amelyben a vita peren kívüli megegyezéssel is lezárható, komoly átgondolást igényel, tekintettel a polgári per tartamára és költségvonzatára. A bíróság a jogvitát a felek által előterjesztett tények és bizonyítékok értékelése után zárja le ítéletével. A perindító fél számára tehát nem csak a perkoncentráció érvényesülése miatt fontos a tényekre vonatkozó bizonyítékok beszerzése, hanem már korábban, a perindítás melletti/elleni döntésnél is meghatározó lehet, hogy milyen bizonyíték van a fél kezében.
A polgári per megindítását megelőzően hogyan juthat a fél olyan bizonyítékok birtokába, amelyek a polgári perben felhasználhatók? Melyek azok a bizonyítékok, és milyen eljárási keretben kell azokat "beszerezni", hogy a bíróság a bizonyítás során megfelelő súllyal értékelje őket? A Pp. a bizonyítás kapcsán megállapítja, hogy "a bizonyítás történhet különösen tanúbizonyítás, szakértői bizonyítás, okirati bizonyítás és szemle útján".[3] Bizonyítási eszközként rögzíti a következőket: "különösen tanú, szakértő, okirat, képfelvétel, hangfelvétel, kép- és hangfelvétel, valamint egyéb tárgyi bizonyítási eszköz".[4] Ekként, ha a fél a jogvita kapcsán előzetesen az általa állított tények bizonyítékainak beszerzésében gondolkodik, a fenti bizonyítási eszközök körére kell gondolnia.
A peres eljárást megelőzően a fenti bizonyítékok különböző módokon állhatnak rendelkezésre, azonban a polgári perbeli felhasználás általános feltétele lesz, hogy a bizonyítási eszköz ne legyen jogsértő.[5] Maga a Pp. hívja fel a figyelmet arra, hogy a bíróság felhasználhatja a más eljárásban beszerzett bizonyítékot, ha a bizonyítás felvételének a módja - az eljárás sajátosságait leszámítva - nem ütközik a Pp. rendelkezéseibe.
- 92/93 -
Vizsgálva a perrendtartás egyes bizonyítási eszközökre vonatkozó szabályait, kiemelést érdemel a szakértői bizonyítás azon eleme, hogy szakértő a fél megbízása vagy kirendelés alapján, indítványra alkalmazható.[6] A jogalkotó a fél által megbízott szakértő esetén a magánszakértői bizonyítás sajátos szabályait rendeli alkalmazni.[7] A kirendelés kapcsán megállapítható, hogy a bizonyító fél kérelmére a bíróság rendel ki szakértőt, valamint lehetőség van arra is, hogy a fél egy korábbi, "más eljárásban" kirendelt szakértőnek a szakkérdés tárgyában készített szakvéleménye felhasználását indítványozza a peres eljárásban.[8] A Pp. azonban kifejezetten nem sorolja fel az érintett "más eljárásokat", így a szakértői bizonyítás szempontjából minden olyan eljárás (polgári vagy büntetőper, szabálysértési eljárás vagy választottbírósági eljárás) szóba jöhet, ahol a szakkérdés tekintetében szakértő kirendelésére került sor.[9]
Jelen tanulmányban azokat a "más eljárásokat" tekintjük át, amelyek nemperes eljárásként a peres eljárást megelőzően kifejezetten szakértői vélemény beszerzésére irányulnak. Ezen eljárások köre igen színes az eljárást lefolytató hatóság oldaláról, ugyanis mind a bíróság, mind a közjegyző hatáskörében megtalálhatóak. A bíróság 2006. január 1. óta jogosult nemperes eljárásban a fél kérelmére igazságügyi szakértőt kirendelni. A közjegyző 2009. január 1. napjától két eljárásával is segítheti a jogkeresőt a bizonyítékbeszerzésben, ugyanis hatáskörébe tartozik az előzetes bizonyítás és az igazságügyi szakértő kirendelésére irányuló eljárás.[10]
A bíróság a Pp. bizonyításra vonatkozó szabályai alapján a polgári perben jogosult szakértő kirendelésére, amennyiben annak feltételei fennállnak. A legfőbb feltétel, hogy a jogvita kereteinek a meghatározásához vagy a perben jelentős tény megállapításához, megítéléséhez különleges szakértelem szükséges.[11]
A jogalkotó 2006. január 1. napjától a 2005. évi XLVIII. törvénnyel vezette be a bíróság hatáskörében, kifejezetten nemperes eljárás keretében az igazságügyi szakértő kirendelésére irányuló eljárást. Tette ezt egy olyan polgári perjogi környezetben, amikor a bírósági kirendelésen kívüli igazságügyi szakértői vélemény nem érte el "az igazságügyi szakértői vélemény" bizonyító erejét. A felek által a per folyamán vagy azt megelőzően felkért igazságügyi szakértő (magánszakértő) véleménye a bírósági gyakorlat szerint az azt előterjesztő fél előadásának, szakmai véleményének volt tekinthető.[12] Az igazságügyi szakértő nemperes eljárásban történő kirendelése megnyitotta az utat a felek számára, hogy az igény felmerülésekor, valamely szakkérdés megítélése érdekében a bíróságtól igazságügyi szakértő kirendelését kérjék. A kérelem így nem kapcsolódott bíróság előtt folyamatban lévő jogvitához, nem feltételezett perindítást sem, de természetesen a szakértői vélemény birtokában a kérelmező eldönthette, hogy megindítja-e a polgári pert a vita kapcsán vagy
- 93/94 -
sem.[13] A nemperes eljárásban kirendelt szakértő véleményét a polgári perben a fél felhasználhatta, és nem csak személyes előadásként, szakmai véleményként, hanem ugyanolyan értékű bizonyítékként tekintett rá a bíróság, mint a perben kirendelt igazságügyi szakértő véleményére.[14] Ezzel a jogalkotó 2006. január 1. napjától lehetővé tette, hogy a fél perindítás nélkül, bíróság által kirendelt szakértői véleményhez jusson, amely a perben bizonyítékként - korlátozás nélkül - felhasználható.[15]
A 2016. évi CXXX. törvénnyel megújult polgári perjogunk, annak bizonyításra vonatkozó szabályozása a szakértői bizonyítás kapcsán jelentős előrelépést kívánt tenni a magánszakértői vélemények perbeli felhasználása érdekében.[16] A szakértőről általában akként nyilatkozik, hogy a fél megbízása vagy kirendelés alapján, indítványra alkalmazható.[17] A fél a megbízása alapján eljáró szakértő által készített szakvélemény benyújtását indítványozhatja.[18] A magánszakértő véleménye a perben kirendelt szakértő véleményével azonos bizonyító erőt nyert el a Pp. szabályozása által.[19] A bíróság által nemperes eljárásban kirendelt igazságügyi szakértői vélemény helyzete azonban nem változott, a Pp. más eljárásban kirendelt szakértő véleményeként fogadja be a perbeli bizonyítékok körébe ezt a szakvéleményt.[20]
A bíróság igazságügyi szakértő kirendelése érdekében lefolytatott nemperes eljárása azonnal felveti a kérdést, hogy milyen azonosságok és különbségek mutathatók ki az eljárás során a polgári perbeli bírói tevékenységgel összevetve, a bíróság hatáskörébe tartozó két eljárási forma hogyan határolható el egymástól.
Mind a perben, mind a nemperes eljárásban a bíróság jár el az igazságügyi szakértő kirendelése iránti kérelem tárgyában. A bíróság összefoglaló kategórián belül azonban megállapítható, hogy a perbeli szakértői bizonyítással kapcsolatos cselekményekre kizárólag bíró (a perben eljáró bíró) jogosult. A nemperes eljárás szabályozása megengedi, hogy egyesbíró mellett bírósági titkár és bírósági ügyintéző önálló aláírási joggal eljárjon.[21]
Közös pont a szakértő kirendelésére irányuló peres és nemperes eljárásokban, hogy az eljárások feltétele a jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükségessége. Különbség mutatható azonban atekintetben, hogy a kinek van szüksége az információra: a peres eljárás esetén mindez a per számára, annak eldöntéséhez szükséges; a nemperes eljárásban a fél számára jelentős tény, körülmény képezi a szakértői vizsgálat tárgyát.[22]
Annak elhatárolására, hogy a bíróság a fél kérelmére a két eljárási keretből melyikben rendelheti ki a szakértőt, a jogalkotó a következő iránymutatást adta: nemperes eljárásban nem rendelhető ki a szakértő, ha a kérelmező által vagy ellen indított más bírósági eljárás, vagy a kérelmező ellen indított büntetőeljárás folyamatban van.[23]
A szakértő kirendelését egy folyamatban lévő polgári perben a perbíróságnál kérhetik a felek, eleget téve a peranyagszolgáltatással kapcsolatos feladataiknak. A vizsgálatunk tárgyát képező nemperes eljárás azonban előz-
- 94/95 -
mény nélküli a bíróság számára, így a jogalkotó is a célszerűségi szempontokat előtérbe helyezve határozza meg a szakértő kirendelésre illetékességgel rendelkező bíróságokat: A kérelem annál a járásbíróságnál terjeszthető elő, amelynek illetékességi területén a kérelmező lakik, vagy amelynek területén a szakértői vizsgálat tárgyát képező ingatlan fekszik vagy a dolog található.[24] Megállapítható emellett, hogy a nemperes eljárás kizárólag járásbírósági hatáskörbe tartozik, perindítás előtt a vitatott igény, követelés értéke nem hat ki a bíróság hatáskörének meghatározására.
A szakértő kirendelése iránti kérelemben - a törvény hatálybalépése óta változatlanul - meg kell jelölni az eljáró bíróságot, a kérelmező nevét, lakóhelyét (székhelyét), a szakértői vizsgálat tárgyát és annak helyét, a rövid tényállást, a kérelem előterjesztésének indokait, valamint azokat a kérdéseket, amelyekre a szakértőnek véleményt kell nyilvánítania.[25]
Az eljárásban hiánypótlásnak nincs helye, így ha a kérelem hiányos, a bíróság a kérelmet annak érkezésétől számított 8 napon belül indokolt végzéssel elutasítja. Ugyanígy jár el, ha az előadott tényállás, illetve a megválaszolandó kérdések alapján megállapítható, hogy a szakértő kirendelésének feltételei nyilvánvalóan nem állnak fenn.[26] Tekintettel arra, hogy a szakértő kirendelésének egyetlen feltétele, hogy "a kérelmező számára jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges", a kérelmeket a hiányos voltuk miatt utasíthatja el a bíróság.[27]
A kérelem befogadása esetén a bíróság elsőként felszólítja a kérelmezőt, hogy a költségek fedezésére előreláthatóan szükséges, - a bíróság által meghatározott - összeget a bíróságnál előzetesen helyezze letétbe. Az eljárás ezen lépése egyértelműen párhuzamba állítható a bíróság perbeli tevékenységével, amikor a szakértői díj előlegezésére hívja fel a szakértő kirendelését indítványozó felet.[28] Ha a kérelmező az összeget letétbe helyezi, a bíróság a szakértőt kirendeli. A letétbe helyezéstől számított 15 napon belül megtörténik a szakértő kirendelés.[29]
A bíróság - mind a peres eljárásban, mind a nemperes eljárásban - szakértőként az igazságügyi szakértőkről szóló törvény szerinti szakértőt vagy az abban meghatározott eseti szakértőt rendelhet ki.[30] Ugyancsak összhang van a peres és nemperes eljárásbeli szakértő kirendelési szabályokban atekintetben is, hogy rendszerint egy szakértőt kell alkalmazni, több szakértőt csak különböző szakkérdések felmerülése esetében lehet kirendelni.[31] A kirendelésre kerülő szakértő személyéről való döntés tekintetében azonban jelentős eltérés, hogy a perben a felek által közösen megjelölt szakértőt kell kirendelni, és megállapodás hiányában dönt a szakértő személyéről a bíróság, addig a nemperes eljárásban minden esetben a kérelmező meghallgatása nélkül a bíróság dönt.[32]
A szakértő a szakértői véleményét a kirendelő végzés kézhezvételétől számított 30 napon belül köteles előterjeszteni. A határidő lejárta előtt előter-
- 95/96 -
jesztett kérelemre a bíróság a határidőt egy alkalommal, legfeljebb 30 nappal meghosszabbíthatja.[33] A perben kirendelt szakértő a kirendelő végzésben megállapított határidőn belül köteles a szakvéleményét elkészíteni.[34] Sem a szakértőkről szóló törvény, sem a Pp. nem határoz meg a szakvélemény előterjesztésére vonatkozó speciális határidőt. A végzésben a kirendelő bíró számára a határidő kapcsán iránymutatásul szolgálhat azonban a Pp. 147. § (1) bekezdése, amely szerint "a bíróság az általa megállapított határidőt fontos okból egyszer meghosszabbíthatja. A határidő meghosszabbítással együtt negyvenöt napnál hosszabb nem lehet, kivéve, ha a szakvélemény elkészítése hosszabb határidőt tesz szükségessé." Így a perben kirendelt szakértő számára is alapesetben egy 45 napot meg nem haladó határidőt állapít meg a kirendelő végzés, amely a szakértő kérelmére meghosszabbítható, akár 45 napon túli időtartamra is, ha a szakértői munka összetett volta ezt indokolja.
A szakértő kirendelésének valamennyi költségét a kérelmező viseli.[35] A kérelmező akkor is köteles a szakértői vizsgálat költségeit megfizetni, ha a szakértő a szakvélemény elkészítéséhez szükséges vizsgálatot nem tudta lefolytatni. Ennek tipikus esete, ha a szakértői vizsgálat más személy közreműködéséhez kötött, és ez a személy önként nem működik együtt. Mivel a szakvéleményhez szükséges vizsgálat tűrésére senki nem kötelezhető[36], a szakértői vizsgálat ilyen esetben nem folytatható le. A nemperes eljárásban a szakértőnek fizetendő díjat a szakértő által benyújtott díjjegyzék alapul vételével állapítja meg a bíróság. Mindez utólagos megállapítás, így a kirendelés feltételeként már a bíróság által meghatározott várható összeg leltétbe helyezése mellett a kérelmezőnek a szakértői vélemény elkészültét követően a szakértői díjjegyzék alapján utólag is fennállhat a szakértői díj megfizetési kötelezettsége. A kérelmező ezt az összeget is köteles a bíróságon letétbe helyezni. A szakvéleményt a bíróság a kérelmezőnek csak a szakértő költségeinek fedezésére szükséges teljes összeg letétbe helyezését követően küldi meg.[37]
Amint már fent megállapítottuk, a nemperes eljárásban bíróság által kirendelt szakértő vélemény a polgári perben ugyanolyan értékű bizonyítéknak minősül, mint a perben kirendelt szakértő véleménye. Az eljárás a polgári nemperes eljárások egyszerűsítő elemeit magán hordozza, azonban a törvényben foglalt 8, 15 és 30 napos határidők miatt nem számít gyors eljárásnak.[38]
A közjegyző két eljárásával is segítheti a jogkeresőt a bizonyítékbeszerzésben, hatáskörébe tartozik az előzetes bizonyítás és az igazságügyi szakértő kirendelésére irányuló eljárás.[39]
Mind a közjegyző előtti előzetes bizonyítás, mind az igazságügyi szakértő kirendelése közjegyzői eljárásban - illeszkedve a közjegyző nemperes
- 96/97 -
eljárások általános céljaihoz - olyan eljárások, amelyek célja a jogviták békés úton történő rendezése, ezáltal a közjegyző megelőző jogvédelmi funkciójának érvényre juttatása.[40] A két eljárás speciális céljának a bizonyítékok gyors és hatékony beszerzését tekinthetjük.[41] A kérelmező az igényérvényesítése szempontjából jelentős tények, egyéb körülmények rögzítése, reprodukálása érdekében - a per indítását megelőzően, illetve azt elkerülendően - fordul az eljárásokhoz[42], és ezért ezeket az eljárásokat a perelhárító és perelőkészítő nemperes eljárások körében találjuk meg.[43] Az eljárások által a felek közötti vita alapjául szolgáló tényhelyzet feltárása megtörténik, a perindításon gondolkodó fél olyan bizonyíték birtokába kerül az igényérvényesítési szándéka kapcsán, amely a jogvita békés rendezését elősegítheti, prognosztizálható a később megindítandó polgári per kimenetele. Amennyiben a kérelmező fél mégis a polgári perben történő igényérvényesítés mellett dönt, a keletkezett bizonyíték a per előkészítését segíti.[44]
Az ún. előleges bizonyítás elrendelése és lefolytatása eredetileg bírósági hatáskör volt.[45] A törvénykezés egyszerűsítéséről szóló 1930. évi XXXIV. tc. rendelkezett arról, hogy ha a bíróság előleges bizonyítást rendel el, annak foganatosítását királyi közjegyzőre is bízhatja.[46] A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény hatályba lépésekor a közjegyzők már nem királyi közjegyzőkként, hanem a járásbíróságok mellé beosztott közszolgákként működtek, ezért az előzetes bizonyítás szabályozása és a lefolytatásra jogosult hatóságok köre úgy alakult át, hogy a per megindítását követően a per bírósága volt jogosult azt lefolytatni, amennyiben a per még nem indult meg, az előzetes bizonyítás a közjegyző hatáskörébe tartozott.[47] A jogalkotó ezzel a szabályozási megoldással mellőzte a korábbi, bíróság "megbízása" alapján történő közjegyzői eljárást. A közjegyző ex offició járt el az előzetes bizonyítás kapcsán, ha a polgári per még nem indult meg.[48] Ez a rendelkezés a szabadfoglalkozású közjegyzőség visszaállításáig, 1991. december 31. napjáig volt hatályban.[49] 1992. január 1-jétől a közjegyzők nem folytathattak le előzetes bizonyításokat, az eljárás kizárólagosan a bíróság hatáskörébe került vissza.[50]
2009. január 1-jén hatályba lépett az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény, a Kjnp., amely ismét megteremtette a közjegyzői hatáskört az előzetes bizonyítási eljárások lefolytatására.
A bíróságnak és a közjegyzőnek tehát párhuzamos hatásköre van a peren kívüli előzetes bizonyítási eljárások tekintetében a hatályos polgári eljárásjogunkban. A közjegyzői eljárás tekintetében alapvető kérdésünk lehet, hogy hogyan határolható el a bíróság és a közjegyző hatásköre az eljárás kapcsán, és hogy mennyiben kíván függetlenedni a Pp.-ben szabályozott előzetes bizonyítás szabályaitól.
A közjegyző előtt előzetes bizonyításnak akkor lehet helye, ha az ügyben polgári per vagy büntetőeljárás nincs
- 97/98 -
folyamatban.[51] Így a hatályos szabályozás is igazodik a fentiekben bemutatott hatáskör megosztási tételhez, miszerint a per megindulását követően a perbíróság jogosult az előzetes bizonyítási eljárások lefolytatására.[52] A kérelmező a perindítást megelőzően választhat a bírósági és a közjegyzői előzetes bizonyítások, mint nemperes eljárások közül.
Közjegyző előtt előzetes bizonyításnak van helye a Pp. 334. §-ában szabályozott esetekben, valamint ha a kérelmezőnek bizonyíték beszerzéséhez - különösen jelentős tény vagy állapot megállapításához - jogi érdeke fűződik.[53]
Látható, hogy a közjegyzői eljárás egyik alkalmazási köre kifejezetten a bíróság által lefolytatható előzetes bizonyítás eseteihez kapcsolódik.[54] A Pp. által meghatározott esetek a bíróság által a perben és a perindítást megelőzően lefolytatott előzetes bizonyítás eseteit határozzák meg. A perbeli bizonyításfelvételt megelőző előzetes bizonyítás kérésére soha nem a kérelmező fél meggyőződése, álláspontja ad lehetőséget, hanem mindig a bizonyíték bíróság által való észlelését veszélyeztető vagy kizáró tények fennállása teszi lehetővé.[55] Éppen ezért a közjegyzői eljárásban a Pp. 334. §-ára alapított előzetes bizonyítás iránti kérelmek kapcsán is érvényesül az a rendelkezés, mely szerint amennyiben a törvényben meghatározott tényező nem áll fenn, azt a kérelmezőnek nem sikerült bizonyítania, legalább valószínűsítenie, a közjegyzőnek az előzetes bizonyítás iránti kérelmet el kell utasítania.[56] Ma is helytállónak tekinthetjük azonban Imregh Géza 2007-ben tett azon megállapítását, hogy a Pp. "eltúlzott általános jelleggel" határozza meg az előzetes bizonyításra okot adó feltételeket. Imregh megjegyzi, hogy "a gyakorló jogász, bíró, ügyvéd aligha tud olyan esetet megjelölni, amikor a perindítás előtti bizonyítás ne szolgálná a per idődimenziójának kedvezőbb alakulását, illetve a pernek mielőbbi ítélethozatallal való befejezését". Gyakorlatilag minden peres ügyben megalapozottan lehet kérni az előzetes bizonyítás le-folytatását.[57]
A közjegyzői előzetes bizonyítás szabályozása mindezek mellett megteremti a fenti "megszorításoktól" mentes kérelmezés lehetőségét is, ugyanis a közjegyzőtől előzetes bizonyítás kérelmezhető akkor is, ha a kérelmezőnek bizonyíték beszerzéséhez jogi érdeke fűződik.[58]
Az előzetes bizonyítás lefolytatására illetékességgel rendelkező közjegyzők körét a Kjnp. az általános és különös illetékességi szabályain keresztül határozza meg. Így általában az a közjegyző illetékes az eljárás lefolytatására, akinek az illetékességi területén a kérelmező lakóhelye vagy tartózkodási helye van, jogi személy esetén a kérelmező székhelye, képviseletére hivatott szerv székhelye található.[59] Különös illetékességi szabályként jelenik meg a bizonyítás helye, amely további közjegyzői illetékességi területeket jelölhet ki.[60] Az illetékességre vonatkozó szabályozás teljes összhangban van a bíróság által nemperes eljárásban lefolytatott előzetes bizonyítás illetékességre vonatkozó rendelkezéseivel, mivel itt is a kérelmező lakóhelye, vagy az a hely
- 98/99 -
adja az illetékességi okot, ahol a bizonyítás a legcélszerűbben lefolytatható.[61]
Az eljárás kérelemmel indul, amelyben fel kell tüntetni a beadványok általános követelményeit, amelyeket a Kjnp. általános szabályai határoznak meg, így az eljárás lefolytatására irányuló kérelmet, az előterjesztésének indokait, rövid tényállást, az illetékes közjegyző megjelölését, a közjegyző illetékességének megállapításához szükséges adatokat, a kérelmező nevét, lakóhelyét (székhelyét).[62] Az előzetes bizonyítás iránti kérelemben emellett meg kell jelölni a bizonyítani kívánt tényeket és az azokra vonatkozó bizonyítékokat, azokat a körülményeket, amelyeknek alapján előzetes bizonyításnak helye van, és ha a Pp. 334. §-ában meghatározott valamely esetre alapítottan kérelmezik az előzetes bizonyítást, az ellenfél nevét és lakóhelyét (székhelyét), ha pedig az ellenfél ismeretlen, ennek okát.[63] A fenti kérelem összhangban áll a Pp. által szabályozott előzetes bizonyítás iránti kérelemmel. Észrevehető azonban, hogy míg a Pp. alapesetben megköveteli a felek (kérelmező és ellenérdekű fél) megjelölését, és kivételként szabályozza az ellenérdekű fél ismeretlen voltát, addig a Kjnp. rendelkezései egyértelműen a kérelmezőről szólnak, ellenérdekű félről, annak ismeretlen voltáról kizárólag a Pp. által nevesített előzetes bizonyítási esetekben rendelkezik. Így ha a kérelmező egyéb jogi érdekre alapítja az előzetes bizonyítás iránti kérelmét, ellenérdekű felet megjelölnie nem kell, az eljárás egyoldalú lesz.
A kérelem formai követelményét a közjegyzői nemperes eljárások általános szabályozása határozza meg, így a kérelmet írásban lehet előterjeszteni, vagy az illetékes közjegyzőnél jegyzőkönyvbe lehet mondani.[64]
A közjegyző az előzetes bizonyítást, a kért bizonyítási cselekményt haladéktalanul elvégzi.[65] Az előzetes bizonyítás során a közjegyző a Pp. szabályainak megfelelő alkalmazásával elrendelhet tanúbizonyítást, szakértői bizonyítást, okirati bizonyítást és szemlét is. A keletkezett bizonyítékokat a kérelmező, és - amennyiben az eljárásban részt vesz - a kérelmezett is felhasználhatja.[66] A törvényi kifejezett határidő meghatározás hiánya és a haladéktalan eljárás előírása az eljárások gyorsaságát és hatékonyságát garantálhatja a közjegyző előtti eljárásban.
A bizonyítási cselekményekkel érintett személyek, tanú, szakértő, szemletárgy birtokos tekintetében különösen érdekes, hogy alkalmazhatóak-e velük szemben a Pp. által meghatározott kényszerítő intézkedések. A kényszerintézkedések kapcsán abszolút tilalom kerül rögzítésre abban az esetben, ha a bizonyítás elvégzéséhez személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés foganatosítása lenne szükséges.[67] A Pp. 272. § (1) bekezdésében foglalt, a bizonyításban közreműködőkkel szemben alkalmazható kényszerítő intézkedések körében egyetlen személyi szabadságot korlátozó található, amely az elővezetés elrendelése.[68] Ebből következik, hogy a további, személyi szabadságot nem érintő, a Pp. 272. § (1) bekezdésében felsorolt vagyoni jellegű szankció, így a költségek megtérítésére kötelezés, a pénzbírság, a szakértői díj
- 99/100 -
leszállítása a közjegyzői eljárás során is alkalmazható.[69]
A fair eljárás elve megkívánja, hogy amennyiben előzetes bizonyítás iránti kérelem érkezik a közjegyzőhöz, a bizonyítás elrendelése előtt a másik felet, a kérelmező ellenfelét is meghallgassa.[70] Ennek alapfeltétele, hogy a kérelmező a kérelemben megjelöli az ellenérdekű felet, nem hivatkozik annak ismeretlen voltára.
Áttekintve a Kjnp. bizonyításra vonatkozó általános szabályait és ehhez kapcsolódóan az előzetes bizonyításra vonatkozó különös rendelkezéseket, azt tapasztalhatjuk, hogy a közjegyző előtti előzetes bizonyítási eljárás egyoldalúságát, a közjegyző és a kérelmező között lezajló voltát[71] hangsúlyozó rendelkezések vannak jelen. Mindezt már észlelhettük az illetékességi szabályok tekintetében is, amikor kizárólag a kérelmező lakóhelye, tartózkodási helye, székhelye jelenik meg a szabályozásban.
A Kjnp. bizonyításra vonatkozó általános, valamennyi közjegyzői nemperes eljárásra vonatkozó szabályai körében kifejezetten szól az "eljáráson kívüli személyek" magánautonómiájának védelméről, és ennek keretében a kérelmezőtől eltérő személyek hozzájárulásától teszi függővé a bizonyítás lefolytathatóságát.[72] Az eljárás egypólusú jellegét megerősítendő, a kérelmezőtől eltérő személyként kell tekintenünk az eljárásban részt vevő személyen kívül az eljárással érintett ún. harmadik személyekre.[73] Ekként a kérelemben megjelölt ellenérdekű fél (kérelmezett), a tanú, a szakértő, a szemletárgy birtokos, akikre a magánautonómiát védő szabályok kiterjednek, és hozzájárulásuk válhat szükségessé a bizonyítási cselekmény elvégzéséhez. Így: ha az orvosszakértői vizsgálat vagy más, személyi szabadságát korlátozó, illetve testi épségének sérelmével járó vizsgálat tűrését tenné szükségessé, ha ezen személynek jogszabályon alapuló hozzájárulása szükséges, valamint ha a kérelmezőtől eltérő személy birtokában lévő okirat vagy dolog megfigyelése, vizsgálata szükséges.[74]
A fenti személyek hozzájáruló nyilatkozatát maga a kérelmező is beszerezheti, és a közjegyző is felhívhatja a kérelem alapján a nyilatkozat megtételére. A kért bizonyítási eljárás a közjegyző előtt nem folytatható le, amennyiben a kérelmezőtől eltérő személy a nyilatkozatot nem tette meg, vagy a közjegyző felhívására nem nyilatkozott, vagy a nyilatkozat beszerzését a közjegyző eredménytelenül kísérelte meg, és az eljárás más módon nem folytatható le. Ekkor a bizonyítás lefolytatására irányuló kérelmet vissza kell utasítani.[75] Kivételt képez ez alól az az eset, amikor a harmadik személy a szemletárgy birtokosa, ugyanis ekkor a közjegyző hozzájáruló nyilatkozat hiányában is megidézheti őt birtokában lévő okirat vagy dolog megfigyelése, vizsgálata érdekében. Amennyiben azonban a személy nem jelenik meg a közjegyző előtt, szankció vele szemben nem alkalmazható, az eljáráshoz történő hozzájárulás kifejezett megtagadásaként kell értékelni a mulasztását.[76]
A közjegyző minden olyan esetben megszünteti az eljárást, amikor a bizonyítás feltételei, így az ahhoz szükséges nyilatkozat hiányozik vagy utólag visz-
- 100/101 -
szavonták, valamint ha a bizonyításban érintett harmadik személy a hozzájáruló nyilatkozat ellenére az eljárás során nem teljesíti a bizonyítással kapcsolatos kötelezettségét.[77]
Az előzetes bizonyítási eljárásokban a jogalkotó különbséget kívánt tenni a fenti bizonyítási szabályok érvényesülése esetére akképpen, hogy elkülöníti a Pp. 334. §-ára és az ún. egyéb jogi érdekre alapított előzetes bizonyítás iránti kérelmeket és a lefolytatott eljárásokat.[78]
Amennyiben a kérelmező a Pp. 334. §-ára alapítottan kérelmezi az előzetes bizonyítást, akkor az ellenfélnek a Kjnp. 9. § (1) bekezdésének c) és d) pontjában meghatározott nyilatkozatára a bizonyítás lefolytatásához nincs szükség.[79] Tehát a kérelmezőnek nem kell beszereznie az ellenérdekű fél jogszabályon alapuló hozzájárulását, valamint az ellenérdekű fél birtokában lévő szemletárgy megfigyelése, vizsgálata esetén a kérelmezőnek nem kell rendelkeznie a szemletárgy birtokosának azon nyilatkozatával, hogy vállalta a szemletárgy felmutatását, megfigyelésének, vizsgálatának lehetővé tételét. Az ellenfél mindezekre tekintettel nem akadályozhatja meg a bizonyítási cselekmények elvégzését. A közjegyző a kérelemben megjelölt ellenérdekű felet az előzetes bizonyítás elrendelése kérdésében főszabály szerint meghallgatja, és ha az előzetes bizonyítás elrendelésre kerül, a fél hozzájárulása nem szükséges a bizonyítás cselekmény elvégzéséhez. Szécsényi-Nagy Kristóf kiemeli, hogy ekkor a bizonyítási cselekmény foganatosításához rendőrség segítsége is kérhető.[80]
Amennyiben a kérelmező fél állítja, hogy az ellenérdekű fél ismeretlen, ezt elég valószínűsítenie, e kérdésben a közjegyző bizonyítást nem vár el. Ez megnyitja az utat ahhoz, hogy az előzetes bizonyítás keretében a kérelmező kérdései, indítványai érvényesüljenek, az ellenérdekű fél, az eljárással érintett harmadik személy nem kap szerepet az eljárásban. Ismert ellenérdekű fél esetén sem feltétlenül érvényesül az "azonos jogok és kötelezettségek" feltételrendszere, ugyanis az előzetes bizonyítás sikere érdekében az ellenérdekű felet nem kell írásbeli nyilatkozattételre felhívni vagy meghallgatni, ha a kérelmező valószínűsíti, hogy az veszélyeztetné az előzetes bizonyítás eredményes lefolytatását.[81]
Amennyiben a kérelmező nem a Pp. 334. §-a alapján, hanem egyéb jogi érdekre hivatkozással kéri az előzetes bizonyítást, akkor már a kérelem elemei körében látható, hogy ekkor a kérelmezőnek nem is kell ellenérdekű felet megjelölnie. Így azzal sem kell foglalkoznia, hogy annak ismeretlen voltát valószínűsítse, vagy ha ismert, akkor a nyilatkozatát beszerezze, vagy azt megkísérelje.[82] Így az egyéb jogi érdekre alapított előzetes bizonyítás iránti kérelmekkel az eljárás egyoldalúvá válik, az anyagi ellenérdekelt nem minősül félnek az eljárásban, hozzájárulása, észrevételezési joga nem érvénye-sül.[83] Hogyan érvényesülhet mégis az ellenérdekű fél joga ebben a közjegyző előtti előzetes bizonyítási eljárásban? Sajátos megoldást választott a jogalkotó e tekintetben: az anyagi ellenérdekelt nem fél az eljárásban, nem kell meghallgatni az eljárás elrendelését
- 101/102 -
megelőzően, azonban a bizonyítási cselekmény nem végezhető el a kifejezett hozzájárulásuk nélkül. Az előzetes bizonyítás tehát elrendelhető, azonban a bizonyítás lefolytatásához szükséges a kérelmezőtől eltérő személy együttműködése.[84] Ennek hiányában a bizonyítás sikertelen lesz.
A tanulmányban vizsgált terület, az igazságügyi szakértői vélemény beszerzés kapcsán a közjegyző hatáskörében található egy másik nemperes eljárás is, amelynek kifejezett tárgya az igazságügyi szakértő kirendelése. Az előzetes bizonyítással egyidőben, 2009. január 1. napjától van hatásköre a közjegyzőnek igazságügyi szakértő kirendelésére.
Az igazságügyi szakértő kirendelése önálló, az előzetes bizonyításhoz nem kapcsolódó sui generis eljárás a közjegyző hatáskörében, melynek célja kizárólag bizonyítékok rögzítése. A fél az eljárás segítségével olyan bizonyíték birtokába juthat, amelynek a bizonyító ereje megegyezik a per során beszerzett bizonyítási eszköz bizonyító erejével.[85]
A közjegyző igazságügyi szakértőt előzetes bizonyítás keretében és az igazságügyi szakértő kirendelésére irányuló eljárásban is kirendelhet. Az eljárási szabályozás a közjegyzői tevékenység egyszerűsítése érdekében akként szól, hogy az előzetes bizonyítás iránti kérelemben külön kell kérelmezni az igazságügyi szakértő kirendelését[86], és ekkor az előzetes bizonyítási eljárás szabályai mellett az igazságügyi szakértő kirendelésére vonatkozó önálló közjegyzői nemperes eljárás szabályait kell alkalmaznia a közjegyzőnek.[87] A következőkben az eljárás szabályainak áttekintése keretében kitérünk arra is, hogy mennyiben jelent mindez más eljárást az előzetes bizonyítás szabályaihoz képest, valamint hogy kimutathatók-e rokon vonások a szakértő kirendelésére irányuló bírósági nemperes eljárás szabályaival.
Az igazságügyi szakértő kirendelés iránti eljárás előfeltétele, hogy a kérelmező számára jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges.[88] Mindez formálisan szélesebb eljárás igénybevételi lehetőséget kínál a kérelmezők számára, hiszen nem köti őket az előzetes bizonyítás kapcsán vizsgált esetek köre. Tartalmilag azonban a közjegyző mindkét eljárás iránti kérelmezés kapcsán megengedően fog eljárni, mivel már az előzetes bizonyításnál is megállapíthattuk, hogy mind a Pp. 334. § által meghatározott esetekben, mind az egyéb jogi érdekre tekintettel kért előzetes bizonyítások is széles teret biztosítanak a kérelmezők számára.
A folyamatban lévő bírósági eljárás kizárja a közjegyző ezen eljárását is, azaz mindaddig beszélhetünk párhuzamos hatáskörről a bíróság és közjegyző között, amíg nincs folyamatban polgári per vagy büntetőeljárás.[89]
Az eljárás kérelemmel indul, és a kérelemben az általános elemeken túl[90] a szakértői bizonyításhoz kapcsolódó sajátosságként szerepelnie kell a szakértői vizsgálat tárgyának és helyének, valamint azoknak a kérdéseknek,
- 102/103 -
amelyekre vonatkozóan a szakértőnek véleményt kell nyilvánítania.[91] Első jelentős eltérésként kell rögzítenünk az előzetes bizonyítás és a szakértő kirendelésre irányuló eljárás kapcsán, hogy míg az előzetes bizonyítás iránti kérelmek egyik típusának (a Pp. 334. §-ára alapított okok) része az ellenfél megjelölése, adatainak megadása, addig a szakértő kirendelésére irányuló eljárás iránti kérelemben ellenfelet megjelölni nem kell. A jogalkotó tisztán egyoldalú eljárásként kívánta szabályozni[92], ugyanúgy, mint az előzetes bizonyítás egyéb jogi érdekre alapított esetét, valamint a bírósági hatáskörben jelen lévő igazságügyi szakértő kirendelési eljárás szabályai sem szólnak az ellenfél személyéről.[93]
A közjegyzői nemperes eljárások általános szabályai alapján az eljárásra illetékes közjegyző a kérelmező lakóhelyéhez vagy tartózkodási helyéhez igazodik, valamint eljárhat az a közjegyző is, akinek illetékességi területén a szakértői vizsgálat tárgyát képező ingatlan fekszik vagy dolog található.[94] Utóbbi eset összhangban van az előzetes bizonyításban illetékességi okként szereplő "a bizonyítás helye van" kitétellel.
A kérelmet a közjegyző azzal a korlátozással vizsgálja, hogy a szakértő kirendelése tárgyában bizonyítást nem folytathat le. Így az a kérdés, hogy a kérelmezőnek valóban szüksége van-e szakértői véleményre a jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez, nem vizsgálható ez eljárásban.[95] Szécsényi-Nagy Kristóf megállapítja, hogy a kérelem érdemi elutasítására igen kevés lehetőség van. Egy esetet említ, amelynél megjelenhet az elutasítás: a kérelmező olyan szakkérdést jelöl meg, melyre nézve nem található szakértő.[96] Amennyiben azonban a kérelmezőn kívüli harmadik személy nyilatkozata szükséges a szakvélemény elkészítéséhez, akkor ezen nyilatkozatot már a kérelemhez csatolni kell, valamint kérelemre maga a közjegyző is felhívhatja a harmadik személyt nyilatkozattételre. Ekkor ugyanazon nyilatkozatokra kell gondolnunk, mint az előzetes bizonyítási kérelmek kapcsán, azaz a szakértői munka orvosszakértői vizsgálat vagy más, személyi szabadságát korlátozó, illetve testi épségének sérelmével járó vizsgálat tűrését tenné szükségessé, a szakértői vizsgálathoz a kérelmezőtől eltérő személy jogszabályon alapuló hozzájárulása szükséges, vagy a szakértő a tevékenysége során a kérelmezőtől eltérő személy birtokában lévő okirat vagy dolog megfigyelése, vizsgálata szükséges.[97] A nyilatkozat hiányában a szakértői vizsgálat nem végezhető el. [98]
A kérelem befogadása esetén a közjegyző szakértőként az igazságügyi szakértőkről szóló törvény szerinti szakértőt vagy az abban meghatározott eseti szakértőt rendelhet ki.[99] Hasonlóan a bíróság nemperes eljárásában történő szakértő kirendeléshez, a közjegyző sem hallgatja meg a kérelmezőt a szakértő személyét illetően, a fél meghallgatása nélkül dönt.[100]
A szakértői munka kizárólag akkor indul el, ha a kérelmező a szakértői díj fedezésére előreláthatólag szükséges összeget a közjegyzőnél bizalmi őrzésbe helyezi.[101] A szakértő számára a jog-
- 103/104 -
alkotó a Kjnp.-ben rögzítette a szakvélemény elkészítésére rendelkezésre álló határidőt, amely - hasonlóan a bírósági nemperes eljárásban történő szakértő kirendeléshez - a kirendelő végzés kézhezvételétől számított 30 nap, és a szakértő kérelmére egy alkalommal 30 nappal meghosszabbítható.[102]
A kérelmező viseli a szakértő kirendelés és a szakértői munka valamennyi költségét[103], amelynek egy részét, az ún. előreláthatóan szükséges összeget előzetesen már bizalmi őrzésbe helyezte, és a szakértői vélemény elkészültét követően a közjegyző végzéssel állapítja meg a szakértő díjjegyzéke alapján a vizsgálat teljes költségét. Amennyiben ez meghaladja a már őrzésbe letett összeget, a közjegyző kötelezi a kérelmezőt a még szükséges összeg bizalmi őrzésbe helyezésére. A kérelmező a szakértői véleményt csak a teljes összeg bizalmi őrzésbe tétele után kapja meg a közjegyzőtől.[104]
Tanulmányunkban áttekintettük azokat a polgári nemperes eljárásokat, amelyek a perindítást megelőzően lehetőséget biztosítanak a jogkereső fél számára szakértői vélemény beszerzésére. Az egyes eljárások szabályai körében több kapcsolódási pontot is találtunk más, illetve a vizsgált eljárások közül másik eljárással.
Az igazságügyi szakértő kirendelésére irányuló nemperes eljárás kapcsán érdekes volt annak vizsgálata, hogy a bíróság a nemperes eljárása során mennyiben jár el másként, mint a perbeli szakértő kirendelések esetén. Számos párhuzam mellett kifejezett eltérésként mutathattuk ki az eljárás egyoldalú jellegét, ugyanis a jogvita kapcsán ellenérdekű fél nem jelenik meg az eljárásban, a szakértőhöz intézett kérdéseket a kérelmező határozza meg. További sajátossága a nemperes eljárási formának, hogy a bíróság a szakértő személyéről a kérelmező meghallgatása nélkül dönt. Ezek az elemek a polgári perben a kontradikció és a kétoldalú meghallgatás elvének érvényesülésére tekintettel ismeretlenek.
A közjegyző előtti előzetes bizonyítás szabályainak vizsgálata kapcsán meghatározó elemként tekinthettünk az előzetes bizonyításra okok adó körülményekre, amelyek jelentős részükben egybeesnek a Pp. által előzetes bizonyítási "okként" szabályozottakkal. A közjegyző által lefolytatott nemperes eljárás azonban számos ponton túllép a bíróság előtti előzetes bizonyításon, mivel szabályozásra került egy "a kérelmezőnek a bizonyíték beszerzéséhez jogi érdeke fűződik" esetkör is, valamint több szabályozási elem is azt erősíti, hogy a közjegyző előtti előzetes bizonyítási eljárások egyoldalúak, az ellenérdekű fél nincs jelen az eljárásban. Erre kifejezett lehetőséget kínál a Kjnp., amikor az egyéb jogi érdekre alapított előzetes bizonyításnál nem is feltételez ellenérdekű felet, valamint a klasszikus Pp.-beli esetekre alapított kérelmek esetén is lehetőséget biztosít az ellenérdekű fél kihagyására (mert ismeretlen, mert veszélyeztetné az előzetes bizonyítás sikerét). A fenti hiányt azzal kívánja pótolni a jogalkotó, hogy a bizonyítási cselekményhez,
- 104/105 -
így a szakértői vizsgálat elvégzéséhez a kérelmezőtől eltérő személyek, így az ellenérdekű fél hozzájárulását kívánja meg.
Az igazságügyi szakértő kirendelése közjegyzői eljárásban olyan sajátos eljárásként jelentik meg, amely a közjegyző előtti előzetes bizonyításhoz speciálisan kapcsolódik. Az eljárási szabályok ugyanis önállóan is alkalmazandók (ha a kérelmező kifejezetten ezt az eljárást választva kéri a szakértő kirendelését), és akkor is, ha előzetes bizonyítás körében kérelmezik az igazságügyi szakértő kirendelését. Ekként mindenképpen kíváncsivá válik a kutató, hogy a közjegyző számára mennyiben jelent más eljárási módot a szakértő kirendelés esete. Azt tapasztalhattuk, hogy az eljárás kategorikusan egyoldalú, ellenérdekű felet megjelölni nem kell a kérelemben. A közjegyző a kérelemre kirendeli a szakértőt, akinek a személyéről még a kérelmezőt sem hallgatja meg. A szakértő számára a szakértői munka tárgyát és a kérdéseket kizárólag a kérelmező határozza meg. A szakértő munkája során azonban kapcsolatba kerülhet az ellenérdekű féllel, tekintettel a lefolytatandó szakértő vizsgálat tárgyára, így itt is megjelenik az előzetes bizonyítás kapcsán már említett hozzájáruló nyilatkozat szükségessége.
Az igazságügyi szakértő kirendelése a közjegyző által azonban nem csak az előzetes bizonyításhoz kapcsolódó nemperes eljárás, hanem igencsak szoros kapcsolata mutatható ki a bírósági hatáskörben megjelenő igazságügyi szakértő kirendelésre irányuló nemperes eljárással. Szécsényi-Nagy Kristóf megállapítja, hogy a Kjnp. hatálybalépésével a közjegyző szakértő peren kívüli kirendelésre úgy vált jogosulttá, hogy a 2005. évi XLVIII. törvény rendelkezései szinte változtatás nélkül kerültek be a Kjnp. 21-27. §-aiba.[105] Valóban számos azonosság mutatható ki a két szabályanyagban, így az eljárások egyoldalú jellege, a kérelmező meghallgatása nélkül kiválasztott szakértő, a szakértői munka költségeinek "előlegezése" és a szakértő számára biztosított határidők is.
A tanulmányban bemutatott három nemperes eljárás kapcsán összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy magukon hordozzák az egyszerűbb, gyorsabb, hatékonyabb eljárási forma elemeit. Látható, hogy valamennyi eljárásban elhagyásra kerül a kontradikció és a kétoldalú meghallgatás, ha igazságügyi szakértő kirendelésére irányul a kérelem. A közjegyzői eljárásokban az eljáráson kívüli személyek hozzájáruló nyilatkozata lesz a szakértői vizsgálat elvégzésének feltétele. Amennyiben a feltétel teljesül és a szakértő elvégzi a kért vizsgálatot, olyan kérdésekre fog válaszolni, amelyeket a kérelmező fogalmazott meg, a jogvita szempontjából a kérelmező számára jelentős tényre, körülményre irányul a szakértői tevékenység.
A fenti eljárásokban kirendelt szakértő véleménye a polgári perben más eljárásban kirendelt szakértő véleményeként ugyanazon bizonyító erővel fog bírni, mint a perbeli szakértő véleménye. Valóban ugyanolyan bizonyító erőt fog a bíróság tulajdonítani ezeknek a szakvéleményeknek, mint a perben kirendelt szakértő véleményének? A
- 105/106 -
perbeli szakértőhöz mindkét fél indítványozhat kérdésfeltevést, a szakértő a peranyagba betekint, azaz komplex módon van rálátása a jogvitával érintett kérdésre, és így végzi el a szakértői munkát és készíti el a szakértői véleményét. Egyet kell értenünk Csernák András és Udvary Sándor azon véleményével, hogy az eljárásjogi garanciáknak, különösen a kétoldalú meghallgatás elvének érvényesülni kellene ezekben az eljárásokban, hiszen ennek hiányában az eljárások nem tölthetik be a nekik szánt polgári eljárási szerepet, amely nem más, mint a bírósági eljárások segítése, az eljárásban érintett felek támogatása a felesleges eljárások elkerülése érdekében.[106] Kiemelendő e körben a közjegyzői hatáskörbe tartozó eljárások kapcsán Szécsényi-Nagy Kristóf 2010-ben megfogalmazott várakozása, hogy hosszútávon jelentős mértékben segíthetik a jogviták peren kívüli, alternatív módon történő rendezésének általánossá válását Magyarországon.[107] ■
JEGYZETEK
[1] A kutatás az Igazságügyi Minisztérium által támogatott, a "Jogászképzés színvonalának emelését célzó programok" keretén belül valósult meg.
[2] 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 3. §; A polgári perrendtartás alapelveiről lásd részletesen: Wopera Zsuzsa: Az új polgári perrendtartás elvi alapjai. Jogtudományi Közlöny 2017. 4. sz. 153-161. o.
[5] Pp. 269. §; Lásd ehhez: Nagy Adrienn: Bizonyítás. In: (Wopera Zsuzsa szerk.): Kommentár a polgári perrendtartáshoz. Wolters Kluver Hungary, Budapest 2019. 733-734. o.; Farkas József-Kengyel Miklós: Bizonyítás a polgári perben. KJK-Kerszöv, Budapest 2005. 143-144. o.
[9] Nagy Adrienn külön kiemeli, hogy a Pp. ezen szakasza a más eljárásban alkalmazott magánszakértő és véleménye perbeli alkalmazását nem teszi lehetővé. A korábbi eljárásban megbízott magánszakértő a magánszakértőkre vonatkozó szabályok alapján jelenhet meg a polgári perben. Nagy: i.m. 804. o.
[10] Wopera Zsuzsa (szerk.): Kommentár a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvényhez. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft, Budapest 2017. 534. o. (a továbbiakban: Wopera 2)
[11] A nemperes eljárás bevezetésekor a 1952. évi III. törvény 177. § (1) bek.-e (2006. január 1.-én hatályos szöveg): a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik.
[12] BH 1992. 270.; Gátos György: Bizonyítás. In: (Németh János-Kiss Daisy szerk.): A polgári perrendtartás magyarázata I. Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft, Budapest 2007. 1042. o.
[13] Gátos: i.m. 1043. o.
[14] Gátos: i.m. 1045. o.
[15] Lásd ehhez: Gátos: i.m. 1045. o.
[16] Parlagi Mátyás: A szakértői bizonyítás újraszabályozásának szükségességéről. In: (Németh János-Varga István szerk.): Egy új polgári perrendtartás alapjai. Hvgorac, Budapest 2014. 524-527. o.; Nagy: i.m. 768-787. o.; Wopera 2: i.m. 522. o.
[17] Pp. 300. § (3) bek.
[18] Pp. 302. § (1) bek.
[19] Nagy: i.m 788-789. o.; Wopera 2: 528. o.; Pribula László: A rendelkezési elv az új Polgári perrendtartásban. In: (Csáki-Hatalovics Gyula Balázs- Szabó Krisztián szerk.): Eljárásjogi kodifikáció - Nemzetközi hatások. Patricínium Kft, Budapest 2018. 34-35. o.
[20] Pp. 306. §
[21] A bírósági ügyintéző eljárási jogai azonban kizárólag a kérelem pozitív elbírálására, azaz a kirendelésre vonatkoznak, a kérelem elutasításához a bíró előzetes hozzájárulása szükséges. Lásd ehhez: 2005. évi XLVIII. törvény 1. § (4) bek.; Kiss Daisy: Per vagy nem per? Kérdések és válaszok a polgári nemperes eljárásokról. Hvgorac, Budapest 2008. 277. o
[22] Pp. 300. § (1) bek. és 2005. évi XLVIII. törvény 1. § (1) bek.
[23] 2005. évi XLVIII. törvény 1. § (2) bek.
[24] 2005. évi XLVIII. törvény 1. § (3) bek.
[25] 2005. évi XLVIII. törvény 3. § (1) bek.
[26] 2005. évi XLVIII. törvény 3. § (3) bek.
[27] Lásd ehhez: Szécsényi-Nagy Kristóf: Egyéb közjegyzői nemperes eljárások. In: (Varga István szerk.): Polgári nemperes eljárások joga. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest 2013. 890. o. (a továbbiakban: Szécsényi-Nagy 1)
- 106/107 -
[28] Lásd ehhez: Pp. 78. § (4) bek.
[29] Ha a kérelmező a letétbe helyezést elmulasztja, a bíróság a kérelmet indokolt végzéssel elutasítja. 2005. évi XLVIII. törvény 3. § (3) bek.
[30] Pp. 300. § (2) bek. és 2005. évi XLVIII. törvény 2. § (1) bek.
[31] Pp. 308. § (1) bek. és 2005. évi XLVIII. törvény 2. § (2) bek.
[32] Pp. 308. § (1) bek. és 2005. évi XLVIII. törvény 2. § (3) bek.; Gátos: i.m. 1043. o.
[33] 2005. évi XLVIII. törvény 4. § (1) bek.
[34] 2016. évi XXIX. törvény az igazságügyi szakértőkről (Szaktv.) 45. § (1) bek. h) pont
[35] 2005. évi XLVIII. törvény 4. § (2) bek.
[36] 2005. évi XLVIII. törvény 3. § (4) bek.
[37] 2005. évi XLVIII. törvény 5. §
[38] Ekként nyilatkozik: Gátos: i.m. 1045. o.
[39] 2008. évi XLV. törvény az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról (a továbbiakban: Kjnp.) 17. §-27/A. §
[40] Szécsényi-Nagy: i.m. 881. o.
[41] Szécsényi-Nagy Kristóf az eljárások eredményét tekintve bizonyíték-gyártásként határozza meg céljukat. Szécsényi-Nagy Kristóf: A bizonyítási célú közjegyzői nemperes eljárások egyes kérdései. Az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény általános rendelkezéseinek a Pp.-vel, mint szubszidiárius normával való viszonya. Magyar Jog 2010. 1. sz. 42. o. (a továbbiakban: Szécsényi-Nagy 2)
[42] Kecskeméti Ágnes: Igazságügyi szakértő kirendelése közjegyzői eljárásban, valamint annak összefüggései a közjegyző előtti egyezségi eljárással és a perhatékonyság elősegítése. Eljárásjogi Szemle 2018. 4. sz. https://eljarasjog.hu/2018-evfolyam/igazsagugyi-szakerto-kirendelese-kozjegyzoi-eljarasban-valamint-annak-osszefuggesei-a-kozjegyzo-elotti-egyezsegi-eljarassal-es-a-perhatekonysag-elosegitese/ (2022. 04. 12.)
[43] Szécsényi-Nagy Kristóf rámutat, hogy amennyiben a bizonyítékokat önálló tényeknek tekintjük, a két eljárás a tények tanúsításához áll a legközelebb. Az eljárások tárgya önálló tényként is tételezhető, és ezért valóban a ténytanúsítással tartalmilag rokon tevékenységről van szó. Az igényérvényesítés oldaláról közelítve a kérdést azonban perelőkészítő és perelhárító eljárásokról beszélhetünk, amikor bizonyítási cselekmények történnek, és ezért egyik eljárás sem ténytanúsítás, hanem a bizonyítandó tények bizonyítékainak az összegyűjtése. Lásd erről részletesen: Szécsényi-Nagy 1: i.m. 883. o.
[44] Szécsényi-Nagy 1: i.m. 883. o.
[45] Imregh Géza: A közjegyző és az előzetes bizonyítás. Magyar Jog 2007. 10. sz. 597-598. o.; 1868. évi LIV. tc. a polgári törvénykezési rendtartásról; 1911. évi I. tc. 381-386. §
[46] 1930. évi XXXIV. tc. 21. §; Imregh Géza megállapítja, hogy a közjegyző által foganatosítandó "előleges bizonyítás" lehetőségének megnyitásával a jogalkotó felismerte azt a ma sem vitatható tényt, miszerint a közjegyzői eljárás idődimenziója minden bírósági peres vagy nemperes eljárásénál jóval kedvezőbb. Imregh: i.m. 597. o.
[47] 1952. évi III. törvény 208. § (közlönyállapot), lásd erről még: Varga István (szerk.): A polgári perrendtartás és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja I-II/III. HVG-ORAC, Budapest 2018.
[48] Imregh Géza megállapítja, hogy a szakmai tapasztalatok is igazolták a megoldás megfelelő voltát, az "állami közjegyzők" alaposan, időben rendkívül gyorsan folytatták le az előzetes bizonyítási eljárásokat. Imregh: i.m. 598. o.
[49] Érdekességképpen megemlíthető, hogy a szabadfoglalkozású közjegyzői működés 1991. november 1. napjától jelent meg újra Magyarországon, így 1991. november 1. és december 31. napja között a megváltozott jogállású közjegyzők is lefolytathattak perindítást megelőzően kérelmezett előzetes bizonyítási eljárásokat. Csernák András: Eljárási garanciák a közjegyző előtti előzetes bizonyításban. Közjegyzők Közlönye 2009. 3. sz. 3. o.
[50] A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 185. § (1)-(3) bekezdése "vonta el" a közjegyzőktől a fenti hatáskört, és biztosított kizárólagos bírósági hatáskört az előzetes bizonyítási eljárásokban. Csernák: i.m. 3. o.; Lásd erről még: Varga: i.m.
[51] Kjnp. 17. § (2) bek.
[52] Pp. 335. § (2) bek.
[53] Kjnp. 17. §
[54] Pp. 334. §: A bizonyítás a per folyamán, illetve annak későbbi szakaszában nem lenne sikeresen lefolytatható, vagy az jelentős nehézséggel járna; a bizonyítás előzetes lefolytatása a per elkerülését, illetve észszerű időn belül történő befejezését elősegíti; a bizonyítás előzetes lefolytatását jogszabály megengedi.
[55] Imregh: i.m. 595-596. o.; Wopera 2: 573. o.; Varga István: Egyéb fontosabb bírósági nemperes eljárások. In: (Varga István szerk.): A polgári nemperes eljárások joga. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest 2013. 906. o. (a továbbiakban: Varga 2)
[56] Imregh: i.m. 595-596. o.
[57] Imregh: i.m. 599. o.; Hasonlóan nyilatkozik, és a Pp. 334. § alkalmazására tekintettel a közjegyző előtti előzetes bizonyítási eljárásokra is kiterjeszti a "túl általános jellegű szabályozás" kategóriáját Molnár Tamás. Lásd erről: Molnár Tamás: Alapelvek a közjegyzői nemperes eljárásokban. Közjegyzői Akadémia Kiadó, Budapest 2019. 188. o.
- 107/108 -
[58] Kjnp. 17. § (1) bek. b) pont; Molnár: i.m. 187-188. o.
[59] Kjnp. 4. § (1) és (3) bek.; Kisegítő szabályként jelenik meg, hogy belföldi lakóhely, tartózkodási hely, székhely, képviseletre hivatott szerv székhelyének hiányában bármelyik közjegyző illetékes. Kjnp. 4. § (2) és (4) bek.
[60] Kjnp. 18. §
[61] Pp. 335. § (1) bek.; Ha a per folyamatban van, azaz már a közjegyzői előzetes bizonyításnak nincs helye (megszűnik a közjegyző-bíróság hatáskörében a párhuzamosság), a per bírósága az előzetes bizonyítás lefolytatására kizárólagosan illetékes. Pp. 335. § (2) bek.; Sem a Kjnp., sem a Pp. rendelkezései nem említik a kérelmező fél ellenfelét, a kérelmezettet, amely arra is utal, hogy az eljárás mind a bíróság, mind a közjegyző előtt tipikusan egyoldalú. Lásd ehhez: Szécsényi-Nagy 2: i.m. 43. o.
[62] Kjnp. 6. § (1) bek.
[63] Kjnp. 19. § (1) bek. Lásd ehhez: Pp. 336. §
[64] Kjnp. 6. § (2) bek.
[65] Kjnp. 20. § (1) bek.
[66] Molnár Tamás: A bizonyítás foganatosításának egyes szabályai a közjegyzői eljárásokban. Közjegyzők Közlönye 2022. 2. sz. 73. o.
[67] Kjnp. 9. § (1) bek. a) pont
[68] Pp. 272. § (1) bek. c) pont
[69] Szécsényi-Nagy 1: i.m. 887. o.; Szécsényi-Nagy 2: i.m. 47. o.
[70] Varga 2: i.m. 910. o.
[71] Szécsényi-Nagy 2: i.m. 47. o.
[72] A Kjnp. 2010. május 31. napjáig "harmadik személyről" szólt, melynek pontos tartalmával kapcsolatban számos kérdés vetődött fel. Mivel a Kjnp.-ben szabályozott eljárások lehetnek egyoldalúak (a kérelmező és a közjegyző vesz részt az eljárásban) és kétpólusúak is (amikor a kérelmezett is részt vesz az eljárásban). Ezért már az ún. második személy kiléte is kérdéses lehetett. Így a harmadik személy lehetett a kérelmezőtől eltérő pozícióban lévő személy, de akár tanú, szakértő, szemletárgy birtokosa is. A "kérelmezőtől eltérő személy" meghatározás használatával kívánta a fenti és további bizonytalanságokat feloldani a jogalkotó. Lásd erről részletesen: Szécsényi-Nagy 2: i.m. 47. o.
[73] Szécsényi-Nagy 1: i.m. 887. o.
[74] Kjnp. 9. § (1) b-d) pont
[75] Kjnp. 9. § (3) bek.
[76] Kjnp. 9. § (4) bek.
[77] Kjnp. 11. § (1) bek.
[78] Kjnp. 19. § (3) bek.
[79] Kjnp. 19. § (3) bek.
[80] Szécsényi-Nagy 1: i.m. 894-895. o.
[81] Kjnp. 19. § (4) bek.; Udvary Sándor véleménye szerint a Kjnp. ezen rendelkezése megfordítja a Pp. előzetes bizonyítási szabályai körében érvényesülő sorrendet. Ugyanis amíg a Pp. szerint a bíróság az ellenérdekű felet meghallgatja, kivéve, ha az előzetes bizonyítás elrendelése sürgős (Pp. 337. § (1) bek.), addig a Kjnp. rendelkezés azt hangsúlyozza, hogy a meghallgatás mellőzése az elsődleges szabály. Udvary álláspontját arra alapozza, hogy a közjegyzőnek az ellenfelet meg kell hallgatnia, kivéve, ha a kérelmező fél valószínűsíti, hogy a meghallgatás az előzetes bizonyítás eredményes lefolytatást veszélyeztetné. A kérelmező oldaláról vizsgálva a fenti álláspontot, egyet kell értenünk Udvary nézetével, ugyanis az ellenfél részvétele minden esetben veszélyezteti az eljárás hatékony lefolytatását. Lásd erről részletesen: Udvary Sándor: A közjegyzői eljárások néhány vonatkozása és eljárási garanciái az alkotmányjog tükrében. Közjegyzők Közlönye 2013. 1. sz. 39-40. o.
[82] Lásd ehhez: Kjnp. 19. § (1) bek. d) pont: a 17. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti esetben az ellenfél nevét és lakóhelyét (székhelyét).
[83] Lásd erről részletesen: Szécsényi-Nagy 1: i.m. 895. o.
[84] Lásd erről részletesen: Szécsényi-Nagy 1: i.m. 895. o.
[85] Szécsényi-Nagy 1: i.m. 888. o.
[86] Kjnp. 19. § (1) bek. c) pont
[87] Kjnp. 17. § (3) bek.
[88] Kjnp. 21. § (1) bek.; Ugyanígy szól a szakértő kirendelése kapcsán a bírósági nemperes eljárás szabályozása is. Lásd ehhez: 2005. évi XLVIII. törvény 1. § (1) bek.
[89] Kjnp. 21. § (2) bek.; Emellett megállapítható, hogy a jogalkotó mind a bírósági, mind a közjegyzői szakértő kirendelésére irányuló eljárás szabályai körében kiemeli, hogy a fenti rendelkezés ellenére készült szakvélemény a bírósági eljárásban nem használható fel. 2005. évi XLVIII. törvény 1. § (2) bek. és Kjnp. 21. § (2) bek.; Az előzetes bizonyítás kapcsán ilyen kizáró rendelkezés nem található a Kjnp.-ben.
[90] Kjnp. 6. § (1) bek.
[91] Kjnp. 23. (1) bek.; A kérdéseket világos és érthető ténykérdésként kell megfogalmazni, ezekhez a szakértő kötve van, így a nem egyértelmű vagy nem érhető kérdések a szakvélemény elkészítésének akadályát képezik. Kecskeméti: i.m. 6. o.
- 108/109 -
[92] Szécsényi-Nagy 1: i.m. 889. o
[93] Kjnp. 23. § (2) bek.; A 2005. évi XLVIII. törvény nem is szól ellenérdekű félről.
[94] Kjnp. 22. §
[95] Kjnp. 21. § (3) bek.
[96] Szécsényi-Nagy 1: 890. o
[97] Kjnp. 9. § (1) bek b)-d) pont
[98] Kjnp. 9. § (3) bek.
[99] Kjnp. 25. § (1) bek; 2005. évi XLVIII. törvény 2. § (1) bek.; Szécsényi-Nagy 1: i.m. 891. o
[100] Kjnp. 25. § (2) bek; 2005. évi XLVIII. törvény 2. § (3) bek.; Szécsényi-Nagy 1: i.m. 891. o
[101] Kjnp. 24. §
[102] Kjnp. 26. § (1) bek.
[103] Sikertelen szakértői vizsgálat esetén is keletkeznek költségek, ezeket is a kérelmezőnek kell viselnie. Kjnp. 26. § (2) bek.; A költségek viseléséről ugyanígy szól a 2005. évi XLVIII. törvény 4. § (2) bek.
[104] Kjnp. 27. §; A kérelmezői költségviselés szabályozása a kérelmezői érdekmúlás (a szakértői vélemény tartalma nem biztos, hogy a kérelmezőnek kedvező tartalommal bír) esetén esetlegesen fellépő "nem fizetések" kivédésére megfelelően alkalmas. Szécsényi-Nagy 1: i.m. 892. o.
[105] Szécsényi-Nagy 1: i.m. 888. o.
[106] Csernák: i.m. 4-8.o.; Udvary: i.m. 36-44.o.
[107] Szécsényi-Nagy 2: i.m. 41. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens, Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar.
Visszaugrás
