A polgári perjog szerves részét képezi a bizonyítási eljárás. Jelentőségét jól szemléleti az a megállapítás, hogy "a bizonyítás a polgári peres eljárás egyik legfontosabb és kétségkívül leglátványosabb szakasza".[1] A bizonyítási eljárás azonban nem kizárólag a polgári perben bírhat jelentőséggel, hanem egyes nemperes eljárásokban, így a közjegyzői eljárásokban is. Jelen tanulmány azt igyekszik vizsgálni, milyen normarendszerben helyezkedik el a bizonyítás szabályozása a magyar polgári eljárásjog részét képező közjegyzői jogban.
A tanulmány kísérletet tesz a bizonyítás egyes szabályai megjelenésének bemutatására a közjegyzői eljárásokon keresztül. Kétséget kizáróan a közjegyző eljárása - mint polgári nemperes eljárás - a bíróság eljárásával azonos hatállyal bír, ennek következtében vizsgálható a bizonyítás létjogosultsága is. A magyar polgári eljárásjog több, mint húsz közjegyzői eljárást tart számon.[2] Terjedelmi korlátok miatt szükséges volt kiválasztani azokat az eljárásokat, amelyeken keresztül hatékonyabban elvégezhető a bizonyítás szabályainak vizsgálata. A dolgozat ezért nem érinti a közjegyzői nyilvántartások, a végrehajtási eljárás részletszabályait, igyekszik a közjegyzői nemperes eljárások általános előírásaira, a hagyatéki eljárás, fizetési meghagyás és okiratszerkesztési eljárás egyes kérdéseire összpontosítani.
A közjegyzői eljárások elmúlt évtizedekben bekövetkező metamorfózisa felveti azt a kérdést, hogy egyáltalán lehetséges-e bizonyítás foganatosítása a közjegyzői eljárásokban, és ha igen, mely eljárásokban milyen bizonyítási módok, bizonyítási eszközök alkalmazhatóak? Végezetül a jelen tanulmány igyekszik arra a kérdésre választ adni, hogy érdemes-e a bizonyítást de lege ferenda kiterjeszteni a közjegyzői nemperes eljárásokban.
- 62/63 -
A bíróság a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett bizonyítást rendel el. Elmondható, hogy a bizonyítás foganatosításának helye általában véve a polgári perben az elsőfokú eljárásban az érdemi tárgyalási szak.
A XX. század első felében uralkodóvá vált nézet szerint "bizonyítás alatt a félnek azt a cselekvényét érti, mellyel az a bíróságot a tényállítás valóságáról vagy valótlanságáról meggyőzni törekszik, s a Pp. szerint a bíróságnak a tényállítás valóságát vagy valótlanságát kell megállapítani, s e tekintetben a bizonyítékok szabad mérlegelésének elvét juttatja érvényre, amely a leghathatósabb eszköz az igazság kiderítésére."[3] A bizonyítás alatt tehát a bíróságnak és a feleknek (egyéb perbeli szereplőknek) azokat az eljárási cselekményeit értjük, amelyek arra irányulnak, hogy a per eldöntéséhez szükséges tényállás megállapítható legyen.[4]
A bizonyítás fogalmának meghatározására több bizonyításelméleti irányzat alakult ki.[5] A logikai irányzat képviselői között említést kell tenni Magyary Gézáról, aki szerint a bizonyítás a bíróság tevékenysége.[6] Ezzel ellentétben Zlinszky Imre, a processzuális irányzat képviselőjének álláspontja szerint a bizonyítás a bizonyítékok előállítására irányzott cselekvést jelenti.[7]
A szakirodalom a bizonyítási eljárás hat szakaszát különbözteti meg, amely a bizonyítás szükségességének megállapításától kezdve a bizonyítékok értékelése, a tényállás megállapításáig tart.[8]
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: régi Pp.) a szabad bizonyítás elvén alapul, bizonyítási eljárás lefolytatására - főszabály szerint - bíróság jogosult peres eljárás keretében. Az alapelv azonos tartalommal és más elnevezéssel szerepel a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.) rendelkezései között is.[9] A szabad bizonyítás elve a bizonyítási eszközök alkalmazása területén nem köti a felek kezét, ez a szabály azonban a nemperes eljárásokban nem feltétlenül érvényesül. A bizonyítás kötöttsége a nemperes eljárásoknál egyáltalán nem ritka, amely az okirati bizonyításra való korlátozást jelenti.[10] A tényállás megállapítása és a bizonyítás felvétele központi kérdése a nemperes eljárásoknak.
A polgári perrendtartás kodifikációja számos változást hozott a bizonyítási eljárás szabályaival kapcsolatban.[11] A bizonyítással kapcsolatos módosítások főként alapelvi szintű
- 63/64 -
változásnak köszönhetőek, hiszen a perkoncentráció elvének bevezetésével és az osztott perszerkezet elfogadásával a bizonyítás szabályai is változást igényeltek.[12] Ki kell emelni, hogy a Pp.-ben a szabad bizonyítás elve megnevezés helyett a tényállás szabad megállapításának elve, illetve a bizonyítékok szabad mérlegelésének elve jelenik meg.
A közjegyzői eljárások vizsgálata előtt fontos kitekintenünk a bírósági nemperes eljárásokra. A polgári perrendtartás kodifikációjának eredményeként a nemperes eljárásokra kidolgozott, a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. törvény (továbbiakban: Bpnp.) elfogadásával a bírósági nemperes eljárások szabályozása továbbra is töredezett maradt. A nagy számukból adódóan nem oldható meg továbbra sem egységes bírósági nemperes kódex létrehozatala. Ennek ellenére a Bpnp. kodifikálta a bírósági nemperes eljárásokra vonatkozó legfontosabb közös általános szabályok - így például az osztott perszerkezetnek, a kötelező jogi képviseletnek, a magánszakértő alkalmazásának, az ítélkezési szünetnek a kizárására vonatkozó rendelkezések - egy kódexbe foglalását. Elmondható tehát, hogy a Bpnp. a bírósági nemperes eljárások közös általános - a polgári nemperes eljárások sajátosságai miatt eltérő - szabályait összefoglalja, egyfajta koherenciát biztosítva a bírósági nemperes eljárás rendszerében.
Ami a bizonyítás szabályait illeti, a bírósági nemperes eljárások általános szabályait tartalmazó Bpnp. kifejezetten nem rendelkezik a bizonyítás kizártságáról, azonban a bizonyítás kötöttsége a nemperes eljárások döntő többségében jelen van. Erre számos konkrét példát hozhatunk. A holtnak nyilvánítás iránti eljárás során bizonyításfelvételnek van helye.[13] A kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtása iránti eljárásban a bíróság az általa szükségesnek talált bizonyítást hivatalból is elrendelheti.[14] Főként okirati bizonyítást rendelhető el a cégbejegyzési eljárásokban, alapítványok nyilvántartásával kapcsolatos eljárásban. A régi Pp. szerinti szabad bizonyítás hiánya megfigyelhető a legtöbb bírósági nemperes eljárásban, általános az okirati bizonyítás.[15] Ezek a jellemzők a polgári perrendtartás kodifikációjával sem változtak meg.
A bizonyítás megengedhetőségének jelentőségét jól mutatja, hogy a bírósági nemperes eljárások csoportosításának is egyfajta lehetőségét is adja. Farkas József a bizonyítás felvétele szempontjából a nemperes eljárásokat négy csoportba sorolta: 1. a bíróság a peres eljárással azonos bizonyítást foganatosít, 2. kész bizonyítást folytat le, 3. bizonyítás helyett a valószínűsítés is engedhető, 4. a bíróság nem folytat le bizonyítást.[16]
- 64/65 -
A nemperes eljárásokban a bizonyítás kizártsága a tárgyalás hiányával is magyarázható, mivel a polgári peres eljárásban a bizonyítási eljárást a bíróság rendszerint a tárgyaláson folytatja le.[17]
A közjegyzőkre vonatkozó joganyag komplexitásából fakadóan a bizonyítás szabályait több jogszabályon keresztül kell vizsgálni.
A jogforrási rendszer alapvetően két jelentős törvényen alapul. Az egyfajta közjegyzői "státusztörvénynek" is tekinthető közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. (továbbiakban: Kjtv.), valamint a polgári eljárásjogi szabályok dominanciájával rendelkező az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény (továbbiakban: Kjnp.). E két törvényen kívül a közjegyzői jog egyes forrásait további törvények adják. A hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény (továbbiakban: Hetv.) és a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény (továbbiakban: Fmhtv.) szintén eljárásjogi normák összessége. Mindkét törvényre jellemző, hogy egyrészt - ha e törvények másként nem rendelkeznek kizárja - a Kjnp. rendelkezéseit, másrészt mögöttes joganyagaként a hatályos polgári perrendtartás szolgál.
A Kjtv. és a Kjnp. a közjegyzőség jogállásának és nemperes eljárásainak tartópillérei, háttérjogszabályuk - mint a polgári nemperes eljárásoknak - a mindenkor hatályos polgári perrendtartás. Meg kell azt is említenünk, hogy a Kjtv. nem mondja ki explicit módon a polgári perrendtartás háttérjogszabályi jellegét, azonban implicit módon mégis alkalmazható. A Kjtv. 1. § (5) bekezdése szerint mögöttes joganyagként - ha a Kjtv. eltérően nem rendelkezik, vagy az eljárás sajátosságaiból más nem következik - a Kjnp. szabályait rendeli alkalmazni, míg Pp. a Kjnp. háttérjogszabálya. Fontos kijelenteni, hogy e megállapításból azonban nem vezethető le, hogy a Kjtv. által szabályozott okiratszerkesztési eljárásban a Pp. bizonyításra vonatkozó szabályai alkalmazhatóak lennének.
A Kjtv. nem tartalmaz rendelkezéseket a bizonyítás szabályairól, ami azzal indokolható, hogy főszabály szerint inkább egyfajta státusztörvénynek tekinthető, vagyis a közjegyző jogállására vonatkozó rendelkezéseket fogja össze. Ugyanakkor az okirat-szerkesztési eljárás is a Kjtv.-ben foglal helyet, de a bizonyítás szabályairól nem rendelkezik. Meg kell említeni, hogy a Kjtv. a bizonyítás szabályait kizárólag a fegyelmi eljárások során tárgyalja, ahol akár hivatalból is helye van bizonyításnak. A fegyelmi eljárás azonban nem tekinthető polgári nemperes eljárásnak, a közigazgatási eljárás szabályai vonatkoznak rá.
- 65/66 -
A szakirodalomban fellelhető olyan álláspont, amely szerint a közjegyző nemperes eljárásának jellemzője, hogy az ügyben a közjegyző nem mindig folytat le bizonyítást.[18] Ebből az a feltételezés következtethető, hogy nem teljes egészében kizárt a bizonyítás. Azonban fontos megjegyezni, hogy e megállapítás a Kjnp. hatálybalépése előtti időszakra vonatkozott.
A legújabb szakirodalom szerint: "bizonyításnak javarészt akkor és annyiban van helye, amikor a közjegyző kifejezetten erre irányuló eljárást folytat le vagy saját eljárásában a célja az elkerülhetetlen bírósági eljárás előkészítése és ezáltal a per várható tartamának lerövidítése."[19]
A közjegyzői eljárások általános szabályait tartalmazó Kjnp. - ellentétben a Kjtv. normáival - már részletes szabályozást ad a bizonyításról. A Kjnp. a közjegyzői eljárásokra vonatkozó szabályokat két nagy fejezetre tagolva tartalmazza. Az első fejezet a közjegyzői nemperes eljárások általános szabályait foglalja össze, amely között helyet kap annak rögzítése, hogy mely esetekben kizárt a bizonyítási eljárás.[20]
A Kjnp. általános része explicit nem mondja ki általános jelleggel a bizonyítás foganatosításának teljes körű és általános tilalmát, azonban mégis a bizonyítás generális tilalma érvényesül. A Kjnp. általános indokolása kifejti, hogy a közjegyzői nemperes eljárások jellegéből kiindulva az eljárásban nincs helye bizonyításnak, ha annak elvégzéséhez kényszerintézkedésre lenne szükség, harmadik személy számára kötelezettség teljesítését tenné szükségessé, és a kérelmező nem rendelkezik e személy kötelezettségvállaló nyilatkozatával, vagy pedig a bizonyítás lefolytatásához harmadik személy jogszabályon alapuló hozzájárulása szükséges, és ez nem áll a kérelmező rendelkezésre.[21] A közjegyzőnek lehetősége van kérelemre végzés formájában megkísérelni a harmadik személytől a hozzájárulás beszerzését. A közjegyzői gyakorlatban ezek az esetek tipikusan az előzetes bizonyítás és az igazságügyi szakértő kirendelése esetén merülnek fel. A bizonyítás kizártsága eljárási akadályt jelent a közjegyzői eljárásban, amely a kérelem visszautasítását vagy az eljárás megszüntetését vonhatja maga után.
A Kjnp. második fejezete - különös része - az egyes közjegyzői eljárások szabályanyagát tartalmazza, ahol számos eljárásnál külön rögzíti, hogy mennyiben van helye bizonyítás felvételének. Az igazságügyi szakértő kirendelésére irányuló eljárásban a szakértő kirendelése tárgyában nincs helye bizonyításnak[22].
- 66/67 -
Általános jelleggel kizárt a bizonyítás a közjegyző előtti egyezségi eljárásban[23], a bejegyzett élettársi kapcsolat közjegyző általi megszüntetése[24] eljárásban, az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásának vezetése[25] iránti eljárásokban. Okirati bizonyítás megengedett a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett jogosult vagy kötelezett jogutódlásának nyilvántartási átvezetése iránti eljárásban, mivel a közjegyző a kérelemhez csatolt iratok alapján dönt.[26] A további közjegyzői eljárások esetében a Kjnp. nem rendelkezik külön a bizonyításról, így az általános szabályok irányadók: a házassági és az élettársi vagyonjogi szerződések elektronikus nyilvántartásának vezetése, az értékpapír és okirat semmissé nyilvánítása, valamint a közjegyző letéti eljárása esetében sincs helye bizonyítás felvételének. Megjegyzendő azonban, hogy az okirati bizonyítás felmerülhet, melyre példa az értékpapír és okirat semmissé nyilvánítása során amennyiben rendelkezésre áll, a kérelemhez csatolt értékpapír másolata.[27]
A bizonyításfelvétel helyét a polgári perrendtartás a bíróság saját illetékességi területén vagy a székhelyén való közvetlen foganatosításként írja el, azonban van törvényi lehetőség az illetékességi területen kívüli foganatosításra.[28] Általában sürgősség, kiskorú érdeke vagy más fontos érdek indokolhatja a más bíróság területén való eljárást. A közjegyzői nemperes eljárás esetén a Kjnp. kimondja, hogy a közjegyző az illetékességi területén kívül megkeresés útján foganatosítja azokat az elvégzendő eljárási cselekményeket, amelyeket az illetékességi területén kívül kell elvégezni.[29] Vagyis például egy előzetes bizonyítás során a tanú lakóhelye szerint illetékes közjegyző megkeresés útján felveheti a tanúvallomást.
A jogirodalomban fellelhető álláspontok a hagyatéki eljárást - a bizonyítás felvétele szempontjából - a rendes bizonyítást foganatosító körbe sorolják.[30] Máig helytálló megállapítás, hogy "a hagyatéki eljárásban folyó bizonyítás így a peres és a nemperes eljárások bizonyítási szabályainak tarka szőttese."[31] A bizonyítás szabályaira elsődlegesen a Hetv. vonatkozik, figyelemmel a Pp. bizonyításra vonatkozó rendelkezéseire is.
A hagyatéki eljárásban - mint nemperes eljárásban - a bizonyítás felvétele, illetve a bizonyítás köre és az ezek során felhasználható bizonyítási eszközök is korlátozottak.[32]
- 67/68 -
Anka Tibor szerint "fő szabályként a hagyatéki eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs."[33] Ezt az álláspontot erősíti a normatív szabály is, miszerint "ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a hagyatéki eljárásban - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - bizonyítás felvételének nincs helye, azonban a hagyatéki eljárásban érdekelt és az eljárásban részt vevő más személy álláspontja alátámasztására okiratot csatolhat be."[34] A bizonyítási indítványok felek általi előterjesztésének kizártságát jelenti, hogy a hagyaték átadása tárgyában a tényállást a közjegyzőnek hivatalból kell megállapítania.[35]
A bizonyítási eljárás korlátozottsága főszabály, mely alól több kivételt említ a Hetv. Ezek a rendelkezések áttörik a bizonyítás kizártságának elvét és négy csoportba sorolhatóak.
Az első csoportba tartozó kivétel a hagyatéki eljárás nemperes jellegéből fakad, amely szerint okirati bizonyítás megengedett. Ezt támasztja alá a Hetv. 13. § (1) bekezdése. Az okirat becsatolása lehetséges, és egyben szükséges is lehet az öröklési rend megállapításához, például a születési és házassági anyakönyvi kivonatok bemutatása. Helyesen értelmezve az ehhez a csoporthoz tartozó kivételeket, inkább a hagyatéki eljárás részvevőinek az álláspontjuk és a tényállítás bizonyítására szolgáló okiratai igazolásáról beszélhetünk, hiszen azokat mérlegelni nem lehet.
A második csoportba sorolható a Hetv. speciális rendelkezése, amely szerint bizonyításnak van helye, amennyiben a hagyatéki eljárásban érdekelt a hagyatéki eljárásban a hagyaték átadását érintő lényeges kérdésben a Kjnp. szerinti előzetes bizonyítás felvételét vagy igazságügyi szakértő kirendelését indítványozza.[36]
A harmadik csoportba a holtig tartó haszonélvezeti jog megváltása tárgykörében lefolytatandó bizonyítási eljárás tartozik. A Ptk. kodifikációja során a túlélő házastársat megillető özvegyi haszonélvezeti jog megváltásának szabályai változtak, hiszen a házastárssal szemben a holtig tartó haszonélvezeti jog megváltása nem igényelhető, azonban a házastárs - a jövőre nézve - bármikor igényelheti a haszonélvezeti jog megváltását.[37] Az özvegyi (holtig tartó) haszonélvezeti jog megváltása esetén a Hetv. nem korlátozza a bizonyítási eljárás során felhasználható bizonyítási eszközöket, így azokra a polgári perrendtartás általános szabályai vonatkoznak.[38] A túlélő házastárs haszonélvezeti jogának megváltása tárgyában folyó eljárás keretében a közjegyző nincs korlátozva az igénybe vehető bizonyítási eszközök köre tekintetében, így teljes bizonyítás foganatosítható.[39]
A negyedik csoportba tartozik a szóbeli végrendelet esetén lefolytatható bizonyítási eljárás. A szóbeli végrendelettel kapcsolatos bizonyítás a szóbeli végrendeleti tanúk, illetve a közvetett tanúk bevonásával, meghallgatásával történhet.[40] A szóbeli végrendelet tartal-
- 68/69 -
mának és alakiságának vizsgálata legtöbbször bizonyítási eljárás lefolytatását teszi szükségessé.[41] A szóbeli végrendeleti tanúkat a közjegyző köteles kioktatni a tanúzási kötelezettségről és a tanúvallomás megtagadásáról is. Indokolható a bizonyítékok beszerzés, hiszen a szóbeli végrendelet érvényessége a törvényi feltétel egyidejű és egymás mellett, a végrendelkezés időpontjában történő fennállásán múlik, amelyet viszont megtámadása esetén csak kellő bizonyítottság alapján ismer el a bíróság.[42]
A fentiekből megállapítható, hogy a hagyatéki eljárásban a közjegyzőnek korlátozott lehetőségei vannak, amennyiben bizonyítási eszközök igénybevétele válna szükségessé, vagy éppen bizonyítási eljárást kellene lefolytatni. Bizonyítási eszközként felhasználható a szóbeli végrendeleti tanúk vallomása. Megengedett a bizonyítás a szóbeli végrendeleti tanúk és a közvetett tanúk meghallgatása során. Ezekben az esetekben a tanúk által előadott előzetes nyilatkozatok felolvasása lehetséges. A jogirodalomban található álláspont szerint nincs helye a bizonyításnak a szóbeli végrendeleti tanúk vallomásának alátámasztására, kiegészítésére vagy megcáfolására, esetleg szavahihetőségük lerontására. A tanúk vallomását bizonyító erejük szempontjából sem értékelni, sem mérlegelni nem lehet.[43] Megfontolás tárgya lehet, hogy a közjegyző korlátozott bizonyítási lehetősége mennyiben hátráltatja a hagyatéki eljárás eredményes befejezését, vagy éppen a bizonyítás hiánya ad lehetőséget a hagyatéki eljárás gyors és hatékony lezárására. Álláspontom szerint bizonyos mértékig igazolható a bizonyítás foganatosítása, ám védhetőnek látom annak - a nemperes eljárás sajátosságai miatti - korlátozását.
A bizonyítási eljárás egyéb esetekben egyáltalán nem folytatható le. Akkor sincs erre lehetőség, ha azt valamennyi érdekelt közösen előterjesztett beadványban kérelmezi. A bírói gyakorlat egységes abban, hogy bizonyításnak nincs helye az írásbeli végrendelet érvényességével és a bejelentett hitelezői igénnyel kapcsolatban sem, az érdekelt ezzel kapcsolatos igényét csak a polgári perben érvényesítheti.[44]
Amennyiben a hagyatéki eljárásban érdekelt olyan bizonyítási indítványt terjeszt elő, amely kizárt, úgy a közjegyzőnek külön alakszerű határozatot hoznia nem kell. Köteles viszont az érdemi befejező határozatának - a hagyatékátadó végzés - jogi indokolásában kitérni azokra az okokra, amely miatt a bizonyítást mellőzte.[45] Álláspontom szerint azonban célszerű nem fellebbezhető, pervezető végzésben rendelkezni a bizonyítási indítvány visszautasításáról, majd a hagyatékátadó végzés jogi indokolásában előadni azokat a tényeket és körülményeket, amelyek miatt a közjegyző mellőzte a fél bizonyítási indítványát.[46]
- 69/70 -
A közjegyző által a bizonyítási indítványok elutasítása tárgyában hozott végzés ellen külön fellebbezésnek nincs helye, utalva az előzőhöz, a polgári peres eljárás szabályaihoz hasonlóan az eljárást befejező határozatban kell a közjegyzőnek indokolnia, miért mellőzte a bizonyítást. A hagyatéki eljárásban érdekelt fél az eljárást befejező határozat elleni fellebbezésben sérelmezheti bizonyítási indítványa mellőzését.
A közjegyző hatáskörébe telepített, nem vitatott pénzkövetelések érvényesítésére szolgáló fizetési meghagyásos eljárással kapcsolatos általános megállapítás, hogy nem érvényesül a szóbeliség, a közvetlenség, a nyilvánosság, valamint a kétoldalú meghallgatás elve,[47] továbbá hiányzik az eljárásból a bizonyítási eljárás lefolytatása is.[48]
A bizonyítással kapcsolatban a normaszöveg két jelentős iránymutatást is ad. Egyrészt a közjegyzői eljárások általános szabályainak alkalmazhatóságát zárja ki: a fizetési meghagyásos eljárásra a Kjnp. rendelkezéseit a bizonyítással kapcsolatban nem lehet alkalmazni.[49] Másrészt külön rögzíti, hogy az eljárásban bizonyítási eljárás lefolytatásának nincs helye. Ez az általános tilalom - ellentétben a korábbi bírósági hatáskörbe tartozó gyakorlattal - a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemhez való okirat csatolását tiltja.
A fizetési meghagyással kapcsolatban megállapítható, hogy a közjegyzői hatáskörbe telepítés előtt a bírósági hatáskörben fő szabályként a fizetési meghagyás kibocsátására irányuló kérelem része volt az alapul szolgáló tényeknek és azok bizonyítékainak előadása.[50] Vagyis csatolni kellett azt az okiratot, amelynek tartalmára a felperes bizonyítékként hivatkozott, vagy a követelés beazonosításához szükségesnek tűnik.[51] Az eljárás elektronikussá tétele és részbeni automatizálását követően a közjegyzői hatáskörben az okiratok általános becsatolására sem előírás, sem lehetőség nincs.
A bizonyítás általános kizárása nem akadályozza a költségkedvezmény, valamint a részletfizetés és fizetésre halasztás engedélyezése iránti kérelem alaposságának a közjegyző általi megvizsgálását.[52] Vagyis mégis elmondható, hogy a fizetési meghagyásos eljárásban az okirati bizonyítékok becsatolása néhány esetben megengedett.[53]
A fizetési meghagyásos eljárás során a közjegyző érdemben nem vizsgálja a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemben megjelölt követelés jogalapját az annak bizonyítá-
- 70/71 -
sára szolgáló tényeket. Pusztán a kérelem alaki vizsgálata lehetséges.[54] Az alaki vizsgálaton túl a közjegyzőnek nincs törvényi lehetősége és kötelezettsége a jogosult által érvényesíteni kívánt követelés érdemi vizsgálódására. Szécsényi-Nagy Kristóf felhívja arra a figyelmet, hogy a közjegyző a fizetési meghagyást bizonyítás nélkül bocsátja ki, ellenkező esetben a közjegyző "a jogvita érdemi elbírálásába folyna bele", ami nem célja a fizetési meghagyásos eljárásnak.[55]
A közjegyző a kötelezett kézbesítési címét (lakóhelyét, tartózkodási helyét) a jogosult kérelmére sem szerezheti be, így hivatalból elrendelt bizonyítás e körben sincs. A kötelezett címének bejelentése minden esetben a jogosult feladata.[56]
Összefoglalóan kijelenthető, hogy a közjegyző nem folytathat le bizonyítást, kivételes esetektől eltekintve okiratot nem kérhet be, és a beadvány szóbeli előterjesztését, a fél szóbeli tájékoztatását és a költségkedvezmény iránti kérelem tárgyában való döntéshez szükséges meghallgatást kivéve nem hallgathatja meg a jogosultat és a kötelezettet sem.[57]
A közjegyzői okirat szerkesztése iránti eljárás során készült közokiratok különleges bizonyító erővel rendelkeznek, amelynek köszönhetően a közjegyző által kiállított okirat bizonyítási eszközként a megelőző jogvédelem eszköze is lehet.[58]
Korábban említésre került, hogy a Kjtv. összefogja a közjegyző általi okirat-szerkesztés szabályrendszerét. Az okiratszerkesztési eljárás egyik célja, hogy "az ügyleti okirat szerkesztési eljárás esetében a közjegyző az ügyfél felkérése alapján arra törekszik, hogy az ügyfelek között létrejövő jogügylet a jogszerűség keretein belül, valamennyi fél megelégedésére jöjjön létre olyan módon, hogy az a későbbi jogviták kialakulásának esélyét a minimálisra csökkentse".[59] Az ügyleti okiraton kívüli ténytanúsító okiratok esetén a közjegyző az általa megtapasztalt tények valóságnak megfelelő tanúsítására törekszik.
Az eljárás jellegéből adódóan a közjegyzői okiratszerkesztési eljárás befejező irata nem végzés meghozatalával zárul, hanem a közjegyzői okirat kiállításával.[60]
Annak ellenére, hogy a Kjtv.-ben normatív szabályt nem találunk rá, a nemperes eljárás jellegéből fakadóan kimondható, hogy az okirat-szerkesztési eljárásban bizonyítás nem megengedett. Hivatalból vizsgálandó a felek személyazonossága, képviseleti jogosultsága és amennyiben az adott eljáráshoz szükséges bizonyos közhiteles nyilvántartásból adatok
- 71/72 -
lekérdezésének is helye van.[61] Ezek a rendelkezések azonban nem a szorosan vett bizonyítás fogalmába tartoznak, hanem a tényállás alaposságának közjegyző általi vizsgálatát jelenti.
Az okiratszerkesztési eljárás során tanúbizonyítás, szakértői bizonyítás és szemle tartása fogalmilag kizárt. A ténytanúsításra irányuló okiratszerkesztési eljárást el kell határolni a perrendtartás által ismert, előzetes bizonyítás keretében közjegyző által is foganatosítható szemle, mint bizonyítási mód jogintézményétől.
Fontos megemlíteni, hogy a közjegyzőnek az okiratszerkesztési nemperes eljárás során is van bizonyítás felvételével kapcsolatos eljárása, a fentebb már említett közjegyzői okirati körbe tartozó ténytanúsítvány felvétele. A ténytanúsítás során a közjegyző jogi jelentőségű tényeket tanúsíthat közhitelesen, közokirati formában. A közjegyző az általa tapasztalt tényekről közhiteles leírást, fényképet, kép- vagy hangfelvételt készít, amelyek egy jogvita során, adott esetben okirati bizonyíték formájában - bizonyítási eszközként - a polgári perben felhasználhatóak.[62] Annak ellenére, hogy az eljárásban tehát a bizonyítás foganatosítására nem kerül sor, mégis azt mondhatjuk, hogy az okiratszerkesztési eljárás kapcsolódik a bizonyítás szabályaihoz, mivel a közjegyző által elkészített közokirat mint okirat a bizonyítási eszközök egyike. Vagyis az eljárás eredményének bizonyítási eszközként lehet jelentősége.[63]
Álláspontom szerint az okiratszerkesztési eljárásban a kérelmező által előterjesztett bizonyítási indítványt a közjegyzőnek fellebbezhető végzéssel szükséges visszautasítani. Ennek oka a közjegyzői okiratszerkesztés jellegével magyarázható, mivel az eljárásban érdemi határozat nem születik és a közjegyzői okirat kiállításával az ügy befejeződik.
A bizonyítás szabályrendszerét vizsgálva két közjegyző előtti eljárás jelentősége kiemelkedőnek tűnik. Az előzetes bizonyítás és az igazságügyi szakértő kirendelése iránti eljárások ezer szállal kötődnek a polgári perhez. Ez azzal is magyarázható, hogy mindkét eljárás párhuzamos hatásköri szabályokkal rendelkezik: bírósági és közjegyzői nemperes eljárásként is lefolytatható.
A közjegyző előtti előzetes bizonyítás alatt a bizonyítás során igénybe vett bizonyítási eszközök tárháza széleskörű: tanú; szakértő; okirat; képfelvétel, hangfelvétel, kép- és hangfelvétel; egyéb tárgyi bizonyítási eszköz is felhasználható. Azonban figyelemmel kell lenni a bizonyítási eszköz jogellenességére, amely a bizonyítási eljárás szabályainak megsértéséből adódhat.[64]
- 72/73 -
Sem az előzetes bizonyítás, sem az igazságügyi szakértő kirendelés tárgyi hatályánál nem látunk olyan megszorító rendelkezést, mint a közjegyző előtti egyezségi eljárásban.[65] Így a már említett személyi szabadságot korlátozó intézkedések kivételével az eljárás lefolytatható.
Eljárásjogi akadályt jelent viszont az előzetes bizonyítás esetén, ha az ügyben polgári per vagy büntetőeljárás van folyamatban, illetve az igazságügyi szakértő kirendelése során, ha abban a kérdésben, amelyre a szakértői véleményt a kérelmező be kívánja szerezni, a kérelmező által vagy ellene indított más bírósági eljárás, vagy a kérelmező ellen indított büntetőeljárás van folyamatban.[66]
Az előzetes bizonyítás során a közjegyző a Pp. szabályainak megfelelő alkalmazásával elrendelhet tanúbizonyítást, szakértői bizonyítást, okirati bizonyítást és szemlét is. Ezen eljárások perelőkészítő funkciója miatt az eljárás során keletkezett bizonyítékok - tanúvallomásról és szemléről készített jegyzőkönyv közokiratként és a szakértői vélemény - felhasználhatóak a polgári perben, viszont a két eljárás között a bizonyíték felhasználhatósága tekintetében jelentős különbség mutatkozik. Az előzetes bizonyítás során keletkezett bizonyítékokat bármelyik fél felhasználhatja a polgári per során, míg igazságügyi szakértői kirendelése esetén készült szakvélemény főszabály szerint a kérelmezőnek adható ki. Kivételt a Kjnp. megfogalmaz, amikor kimondja, hogy a szakértői véleményt a kérelmezőn kívül kizárólag bíróság, ügyészség, közjegyző, bírósági végrehajtó, nyomozó hatóság vagy közigazgatási hatóság megkeresésére vagy adatkérésére lehet megküldeni.[67]
Az eljárások határát a kényszerintézkedések foganatosításának korlátozott volta jelenti, hiszen a közjegyző - ellentétben a bírósággal - személyi szabadságot korlátozó intézkedést nem foganatosíthat.
A bizonyítás alanyai körében a Pp. által meghatározott közreműködő fogalmába beletartozik a tanú, a kirendelt szakértő, az okirat, illetve a szemletárgy birtokosa, és mindazok, akiknek a bizonyításban történő részvételét a bíróság szükségesnek tartja.[68] Ezt irányadónak tekinthetjük a közjegyző előtti előzetes bizonyítás során is.
Fontos hangsúlyozni, hogy a közjegyző nem mérlegelheti sem az előzetes bizonyítás, sem az igazságügyi szakértő kirendelése során keletkezett bizonyíték eredményét. A közjegyzői eljárások egyébként is bizonyítékgyártásról, a bizonyítékok összegyűjtéséről szól, amely eredmények értékelése a polgári perben az eljáró bíróság feladata.[69]
A bizonyítás szempontjából hasonló jogszabályi rendelkezés vonatkozik a szakértő kirendelésére irányuló eljárásra a bírósági és közjegyzői ügyszakban. Mind a bírói, mind a közjegyzői elrendelés esetén bizonyításnak nincs helye.[70]
- 73/74 -
A bizonyítás elrendelése hivatalból közjegyzői eljárásban korlátozott. A vizsgálati elv a polgári perben is csak kisegítő jelleggel érvényesül, vagyis a bíróság az általa szükségesnek talált bizonyítást is csak akkor rendelheti el hivatalból, ha az érdekelt fél az anyagi pervezetés keretében kapott tájékoztatást követően sem tett megfelelő indítványt. Kivételnek tekinthető a fent részletesen elemzett hagyatéki eljárás, ahol szóbeli végrendelet létezése esetén a közjegyző hivatalból rendeli el a szóbeli végrendeleti tanúk meghallgatását a tanúvallomás szabályai szerint. Alapvetően kijelenthető, hogy a bizonyítás felvétele körében a közjegyzői eljárás a túlzott officialitástól mentes.
A bizonyítás elrendelése kérelem alapján is csak meghatározott eljárásokban és korlátozottan van jelen. Főként az okirati bizonyítás fordul elő, azonban az előzetes bizonyítás és igazságügyi szakértő kirendelése során a bizonyítási eszközök széles körű alkalmazásának lehet helye.
Megállapítható, hogy a bizonyítás felvételének korlátozottsága a tárgyalás hiányával és a közjegyzői nemperes eljárások céljával is magyarázható, hiszen a peres eljáráshoz képest a közjegyzői eljárások egyszerűsített, gyorsított eljárások, mely eljárásokra jellemző, hogy nem kontradiktórius természetűek és nem a jogvita közvetlen eldöntésére irányulnak.
Összességében vizsgálva a közjegyzői nemperes eljárásokat, kijelenthető, hogy a hagyatéki eljárás töri át a bizonyítás felvételének hiányát. Azonban a megszorító szabályok a közjegyzőt korlátozzák abban, hogy a tények fennállásáról közvetlenül meggyőződjön, így többnyire csak a bizonyítás nélküli tényállás-megállapítást teszik lehetővé.[71]
A bizonyítási eljárások sok esetben a polgári eljárás elhúzódásához vezethetnek, így a közjegyzői eljárás kedvező idődimenziójára és jogvitát mellőző jellegére is hatással lehetnek. A bizonyítás megengedhetőségével ezért óvatosan kell bánni, mivel könnyen átcsúszhat a közjegyző a felek között kibontakozó jogvita terepére, amely esetben a bíróság igazságszolgáltatási monopóliuma sérülhet. Így a jogalkotónak megfontoltan kell döntenie, ha a bizonyítás megengedhetősége kérdésében a jogalkotás során további lépéseket kíván tenni. ■
JEGYZETEK
[1] Pribula László, A bizonyítás általános szabályai. In: Osztovits András-Pribula László-Szabó Imre -Udvary Sándor-Wopera Zsuzsa, Polgári eljárásjog I., HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2013, 338. o.
[2] Lásd erről részletesebben: Gelencsér Dániel-Harter Mária-Kiss Nikolett-Lukács Tamás-Martonovics Bernadett-Muzsalyi Róbert-Pomeisl András-Rák Viktor-Schadl György-Szécsényi-Nagy Kristóf-Turbucz Zoltán-Udvary Sándor, A bírósági végrehajtásról szóló törvény és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2021, 261. o.
[3] Bacsó Jenő, A polgári per célja, Studium Könyvkiadó Rt., Budapest, 1934., 4. o.
[4] Pribula: i.m. 338. o.
[5] Lásd erről bővebben: Farkas József-Kengyel Miklós, Bizonyítás a polgári perben. KJK Kerszöv Kiadó, Budapest, 2005, 23. o.
[6] Magyary Géza, A perbeli beismerés. Budapest, 1906. Franklin, 129. o.
[7] Zlinszky Imre, A bizonyítás elmélete a polgári peres eljárásban, tekintettel a jogfejlődésre és a különböző törvényhozásokra. Atheneum, Budapest, 1875, 67-68. o.
[8] Pribula: i.m. 338. o.
[9] A Pp. 263. §-a foglalja magában a tényállás szabad megállapításának elvét.
[10] Éless-Juhász-Juhász-Kapa-Papp-Somlai-Szécsényi-Nagy-Timár-Tóth-Török-Varga: [2013] i.m. 79. o. 11 Lásd bővebben: Nagy Adrienn, Új jogintézmények a polgári perbeli bizonyítás szabályozásában, Jogtudományi Közlöny, 2018/1.
[12] A bizonyítással kapcsolatosan új szabályozás között kell megemlíteni: állítási és bizonyítási szükséghelyzet, bizonyítási kötelezettség helyett bizonyítási érdek, valamint a magánszakértői vélemények térnyerése.
[13] Bpnp. 7. § (2) bek.
[15] Éless-Juhász-Juhász-Kapa-Papp-Somlai-Szécsényi-Nagy-Timár-Tóth-Török-Varga: [2013] i.m. 51. o.
[16] Farkas József, A nemperes eljárások néhány elméleti kérdése, Jogtudományi Közlöny, 1962/8, 415. o.
[17] Pp. 277. § (3) bek.
[18] Imregh Géza-Nagy Andrea, Közjegyzői és ügyvédi jog, Novotni Alapítvány a Magánjog fejlesztéséért, Miskolc, 2004, 52. o.
[19] Máté Viktor, Közjegyzői nemperes eljárások. In: Jakab András-Könczöl Miklós-Menyhárd Attila-Sulyok Gábor (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia (Polgári eljárásjog rovat, rovatszerkesztő: Harsági Viktória) (2019) [19].
Forrás: http://ijoten.hu/szocikk/kozjegyzoi-nemperes-eljarasok, letöltés dátuma: 2022. március 16.
[20] Kjnp. 9. §.
[21] Kjnp. 9. § (1) bek.
[22] Kjnp. 21. § (3) bek.
[27] Kjnp. 30. § (2) bek.
[28] Pp. 277. § (1) és (2) bek.
[29] Kjnp. 5. § (2) bek.
[30] Lásd bővebben: Kengyel Miklós: A jogrendszer tarka mikrovilága: A nemperes eljárások, Közjegyzők Közlönye, 2003/2., 8. o., valamint Király Lilla-Simon Károly László: Bizonyítás a nemperes eljárásokban, Magyar Jog, 2006/1., 23. o.
[31] Király-Simon: i. m. 23. o.
[32] Megfigyelhető, hogy milyen kiemelkedő jelentősége van a bizonyításnak a hagyatéki eljárást követően, ha végrendelet határozza meg az öröklési rendet. A bírói gyakorlat szerint a végintézkedés érvénytelenségének megállapítása iránti perekben, ha a végintézkedés az örökhagyó aláírásának eredetisége tekintetében válik vitatottá, a szakértői bizonyítás nem mellőzhető. Lásd: BH 2015.306.
[33] Anka Tibor: Öröklési jog - Hagyatéki eljárás, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2014., 50. o.
[34] Hetv. 13. § (1) bek.
[35] Hetv. 70. § (1) bek.
[36] Hetv. 13. § (2) bek.
[37] Ptk. 7:58. § (2) bek., valamint 7:59. § (1) bek.
[38] Hetv. 97. § (2) bek.
[39] Éless-Juhász-Juhász-Kapa-Papp-Somlai-Szécsényi-Nagy-Timár-Tóth-Török-Varga: [2013] i. m. 736. o.
[40] Ha a szóbeli végintézkedés tanúja elhunyt, vagy más okból nem képes nyilatkozni, a végintézkedés megtételének körülményeiről és tartalmáról közvetett szóbeli végrendeleti tanú nyilatkozata alapján is meg lehet győződni, aki az elhunyt tanú által hallottakról tudomással bír.
[41] A szóbeli végrendelet hagyatéki eljárásban való szabályairól lásd még: Molnár Tamás, A polgári eljárásjog alapelveinek megnyilvánulása a szóbeli végrendeletet tartalmazó hagyatéki eljárás esetén, JURA, 2018/1.
[42] Lásd erről bővebben: Gájerné Szabó Andrea: A szóbeli végrendelet problémái a bírói gyakorlatban. Jogi Fórum 2016. augusztus.
Forrás: http://www.jogiforum.hu/files/publikaciok/gajerne_szabo_andrea__a_szobeli_vegrendelet_problemai_a_biroi_gyakorlatban[jogi_forum].pdf, letöltés dátuma: 2022. március 16.
[43] Anka: [2014] i. m. 51. o.
[44] Legfelsőbb Bíróság Pfv. 21119/1996. - BH 1997.401.
[45] Hetv. 2. § (1) bekezdés alapján alkalmazandó Pp. 346. § (5) bek.
[46] Ezt erősíti a Hetv. 110. § (4) bekezdése is.
[47] A fizetési meghagyásos eljárással kapcsolatosan a kétoldalú meghallgatás hiányát Magyary Géza már az 1913. évben megfogalmazta. Lásd bővebben: Magyary Géza, Magyar Polgári perjog, Budapest, Franklin-Társulat Nyomdája, 1913., 359. o.
[48] Németh János-Kiss Daisy (szerk.): A polgári perrendtartás magyarázata 2., CompLex Kiadó, Budapest, 2007., 1848. o.
[49] Fmhtv. 1. § (1) bekezdés második mondata.
[53] A fizetési meghagyásos eljárásban a kötelezett részére fizetési kedvezmény engedélyezésében való döntés elképzelhetetlen lenne, amennyiben a kötelezett a közjegyző részére nem csatolhatna be különböző okiratokat. Ennek következtében lehetőség van például a jövedelmi viszonyainak igazolására jövedelemigazolás benyújtására is.
[54] Fmhtv. 27. § (1) bekezdés d.) pontja.
[55] Szécsényi-Nagy Kristóf, Nagykommentár a fizetési meghagyásos eljárásról szóló törvényhez, Complex Kiadó, Budapest, 2020., 269. o.
[56] Ez a szabály a polgári perben a felek (felperes) peranyagszolgáltatási kötelezettségének nemperes eljárásban való megjelenését jelenti.
[57] Megemlíthető, hogy a végrehajtási eljárásban a végrehajtás elrendelése körében a jogutódlás megállapítása során további bizonyításra van lehetőség. A közjegyző akár meghallgatást is tarthat a jogutódlás tárgyában.
[58] Lásd erről részletesen: Harsági Viktória, Megelőző jogvédelem - A közjegyző okiratszerkesztő tevékenysége, Közjegyzők Közlönye, 2014/2, 41-43. o.
[59] Máté Viktor i. m. [25].
[60] Meg kell említenünk, hogy vannak kivételek: közreműködés megtagadása és az eljárás befejezetté nyilvánítása esetén végzéssel zárul az eljárás. Lásd: Kjtv. 5. § (1) bekezdés, valamint Kjtv. 174. §.
[61] Példaként említhető az ingatlannyilvántartás adatai alapján a tulajdoni lap és a cégnyilvántartás szerint a hatályos cégadatok cégkivonaton keresztül való ellenőrzése.
[62] A Kjtv. 136. § (1) bekezdése meghatározza a közjegyző által kiállítható tanúsítványok részletszabályait.
[63] A polgári peres eljárásban a közjegyzői okiratba foglalt élettársi nyilatkozat közokirati bizonyítékként felhasználható egy esetleges bizonyítási eljárásban.
[64] Jogsértő bizonyítási eszköz a titokban készített videofelvétel vagy a lopással szerzett okirati bizonyíték is.
[66] Kjnp. 17. § (2) bek., valamint 21. § (2) bek.
[67] Kjnp. 27/A. §.
[68] Pp. 271. §.
[69] Reviczky Renáta, Az előzetes bizonyítás. In: Varga István (szerk.), A polgári perrendtartás és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja II/III., HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2018., 1434. o.
[70] Az igazságügyi szakértő nemperes eljárásban történő kirendeléséről és ezzel összefüggésben a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 2005. évi XLVIII. törvény 1. § (5) bekezdése, valamint a Kjnp. 21. § (3) bek.
[71] Lásd bővebben: Farkas József: A bizonyítás a polgári perben, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1956., 65-85. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyző, Debrecen.
Visszaugrás
