Ganczer Mónika: Az Európai Unió Alkotmányos Szerződésének ratifikációja és annak buktatói (ÁJT, 2007/1., 99-148. o.)[1]

A "Szerződés Európai Alkotmány létrehozásáról" elnevezésű dokumentum (a továbbiakban Alkotmányos Szerződés) ratifikációs folyamatának megtorpanása sokakban elbizonytalanodást okozott az európai integráció további mélyítésének sikerességében. A jelenlegi helyzet kialakulásához vezetett többek között az, hogy az Alkotmányos Szerződés elnevezése, valamint az Unió lakosságának nem megfelelő tájékoztatása miatt az uniós polgárok elé a valóságosnál mélyebb integrációs jövőkép tárult, amely sokakban félelmet keltett, valamint előidézte a nemzeti öntudat feléledését és az euroszkepticizmust. Az Európai Unió válságának elkerülése érdekében a tagállamok az Európai Tanács 2007. június 21-22-i brüsszeli ülésén megállapodtak az ún. Reform Szerződés fő pontjairól, amely tulajdonképpen az Alkotmányos Szerződés átdolgozott, rövidített változataként értelmezhető. Az Alkotmányos Szerződés megalkotói óriási reményeket fűztek a dokumentum létrejöttéhez, mivel egy ilyen szerződés az európai integráció mélyülése irányába tett lépést jelentene, teret nyitna a politikai Uniónak, megfelelne a kibővült Európa kihívásainak, valamint átláthatóbbá, ésszerűbbé tenné az Európai Unió intézményrendszerét, működését. Az Alkotmányos Szerződésben foglalt intézményi változtatások - melyek nagy része a Reform Szerződésben is helyet kap majd - a kibővült Európai Unióhoz igazítanák a jelenlegi intézményrendszert, emellett a kötelező erejűvé váló nizzai Alapjogi Karta megteremtené az Európai Unió erős alapjogvédelmi rendszerét. Az Alkotmányos Szerződés legfontosabb nóvuma azonban az volt, hogy egységes szerkezetbe foglalta a jelenlegi szerződési rendszer egészét,[1] azonban a Reform Szerződés a tervek sze-

- 99/100 -

rint csak módosítása lesz a jelenlegi szerződéseknek, nem lép azok helyébe. A jelenlegi események fényében is szükséges tanulmányozni az Alkotmányos Szerződés útját a kezdetektől napjainkig, különös tekintettel a ratifikáció folyamatára a tagállamok alkotmányos berendezkedése tükrében, mivel az Alkotmányos Szerződés megerősítésére vonatkozó belső jogszabályok lesznek irányadók a Reform Szerződés megerősítésénél is.

1. Az Alkotmányos Szerződés születése

Az Európai Közösség, illetve az Unió életében nem újkeletű az átfogó, egységes dokumentum megalkotása iránti igény. Az elmúlt ötven évben születtek tervezetek, amelyek célja az volt, hogy alkotmányos alapot adjon az európai integrációnak. Az 1953-ban megalkotott dokumentum volt az első kezdeményezés, amelynek kidolgozása a hatok kormányainak felhatalmazásán alapult.[2] 1962-ben bizottságot hoztak létre, amely szerződéstervezetet dolgozott ki az európai államok egyesülésére. Az 1976-os Tindemann-jelentés az integrációs folyamat kiterjesztése mellett az intézményrendszer átalakítását is javasolta. Az Európai Parlament részéről az első tervezetet (Spinelli-terv) 1984-ben dolgozták ki, amely gazdaságpolitikai, társadalompolitikai és nemzetközi kapcsolatokra is kiterjedő hatáskörökkel rendelkező Európai Uniót kívánt létrehozni, valamint nagy hangsúlyt fektetett a hatáskör és döntéshozatal szabályozására.[3] Az Európai Par-

- 100/101 -

lament 1994-es második tervezete (Herman-terv)[4] lehetővé tette volna az általa létrehozott alkotmány módosítását alkotmányos törvénnyel és tartalmazott alapjogi katalógust - ellentétben az 1984-es tervezettel. Az utóbbi két tervezet közös jellemzője, hogy nem kívánták helyettesíteni az Unió alapját adó szerződéseket .

A tagállamok állam- és kormányfői a 2000. december 7-10-i nizzai csúcson megállapodtak az Európai Unió jövőjével foglalkozó Konvent létrehozásában, amelynek feladatául tűzték az Alkotmányos Szerződés tervezetének megszövegezését, és a Nizzai Szerződéshez csatolt 23. Nyilatkozatban kijelölték a legfontosabb témaköröket,[5] amelyeket a Konventnek meg kellett tárgyalnia. Az Európai Tanács 2001. december 15-én Laekenben elfogadta az Európai Unió Jövőjéről Szóló Nyilatkozatot, és életre hívta a Konventet,[6] amely az egykori francia köztársasági elnök, Valéry Giscard d'Estaing elnökletével 2002. február 28-án nyílt meg, és konszenzusos munkamódszere[7] eredményeként 2003. június 20-án az Európai

- 101/102 -

Tanács Thesszalonikiben megtartott ülésén bemutatta a szerződés szövegtervezetének első és második részét, valamint a harmadik illetve a negyedik rész ideiglenes változatát "abban a reményben, hogy az európai alkotmány létrehozásáról szóló majdani szerződés alapjául szolgálhat".[8] Az Európai Tanács zárónyilatkozatában üdvözölte a javaslatot, s azt "jó kiindulási alapként" tűzte a 2003 októberében kezdődő Kormányközi Konferencia napirendjére. A harmadik, valamint a negyedik részt július 10-ig véglegesítette a Konvent, és az így teljes dokumentumot az elnök átadta az Európai Tanács elnökségének Rómában július 18-án azzal az ajánlással, hogy tekintsék azt véglegesnek. Az Európai Tanács döntött arról, hogy a tizenöt tagállam és az akkor még nem csatlakozott tíz állam[9] állam- és kormányfői, a Bizottság és az Európai Parlament képviselőinek részvételével rendezik meg a Kormányközi Konferenciát, amelyet az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának tagjai támogatnak. Bulgária, Románia és Törökország megfigyelői státuszt kapott. A Maastrichti Szerződés 48. cikke szerinti eljárás alapján az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa 2003. október 4-ére Rómába összehívta a Kormányközi Konferenciát, annak alakuló, egyben első állam- és kormányfői szintű ülését, valamint az első külügyminiszteri munkaülést. A tagállamok közötti végső konszenzust eredményező Kormányközi Konferencia az Európai Tanács 2004. június 17-18-i brüsszeli ülésén fejezte be munkáját.[10]

- 102/103 -

Az Alkotmányos Szerződés aláírására 2004. október 29-én Rómában került sor.[11] Romano Prodi, az Európai Bizottság akkori elnöke[12] az aláírás kapcsán beszédében a következőket mondta: "Az Európai Alkotmány aláírásával az állam- és kormányfők saját nemzeti érdekeiken túlmutató politikai elképzelésükről tesznek tanúbizonyságot. Több mint ötven évvel azután, hogy Európa alapító atyjai megtették az első lépéseket, amelyek pontosan ebben a teremben, a Sala Degli Orazi e Curiaziban a Római Szerződés aláírásához vezettek, az itt bemutatott politikai elképzelés új szintre emeli az európai integráció folyamatát."

2. Problémafelvetés: alkotmányról, vagy nemzetközi szerződésről beszélünk

"Az alkotmányjog és a nemzetközi jog között a kapcsolat az állam jogalkotó funkciójával áll összefüggésben; míg az alkotmányt az állam saját maga alkotja meg, addig az államközi érintkezés jogi kereteit az állam más államokkal való megegyezés útján, tehát más államokkal együttesen hozza létre."[13]

Az Alkotmányos Szerződés születésének első perceitől vita alakult ki a dokumentum megítélését illetően; egyesek nemzetközi szerződésként, mások alkotmányként tekintenek rá. Már az elnevezés kapcsán is komoly vita bontakozott ki, ugyanis az Európai Alkotmány elnevezés ellen több tagállam, köztük az Egyesült Királyság is hevesen tiltakozott, így a Konvent úgy döntött, nem alkotmányra, hanem szerződésre tesz javaslatot.[14] Ma sincs egységes vélemény arról, hogy az Alkotmányos Szerződést nemzetközi szerződésnek, vagy alkotmánynak kell-e tekinteni.

- 103/104 -

Az alkotmány fogalmának eltérő meghatározása az egyik ok, amely vezethet az egyik, illetve a másik álláspont kialakulásához. A tágabb alkotmányfogalmak alapján tekintik néhányan a dokumentumot alkotmánynak. Egyesek megítélése szerint az alkotmány fogalma minden múltbeli és jelenlegi politikai közösségre alkalmazható, beleértve az Európai Közösséget is.[15] Az Oxford Companion to Law által tágan definiált alkotmány "az alapvető elvei, normái egy nemzetnek, államnak, társadalmi csoportnak, amelyek megállapítják a kormányok feladatait és hatalmát, illetve garantálnak bizonyos emberi jogokat".[16] Ezzel szemben az uralkodó alkotmány felfogás szerint csak államnak lehet alkotmánya, így "alkotmányon azokat az írásba foglalt vagy az állami szervek gyakorlatából eredő szabályokat értik, amelyek alapvetően rendezik az állami szervek létrehozását, működését és egymáshoz való viszonyát".[17] Egyetértve az uralkodó alkotmány felfogással, meg kell vizsgálnunk tehát, hogy tekinthetünk-e az Európai Unióra államként.

Az Unió jogi természete kérdésében három nézet figyelhető meg: egyrészt a föderatív állam, illetve a föderalizmus irányába tartó Unió, másrészt az Unió mint kormányközi szervezet, harmadrészt pedig mint sui generis képződmény felfogása. A föderalisták[18] úgy vélik, "nem lehet kétséges, hogy az Európai Unió különösen a jelenlegi állapotában valójában már rendelkezik egy állam, éspedig egy föderatív állam legalapvetőbb jellemzőivel."[19] Van, aki még nem beszél föderatív államról, hanem csak a föderalizmus irányába mutató Európáról.[20] A föderalizmus hívei egyértelműen alkotmányként tekintenek az Európai Unió Alkotmányos Szerződésére. A második felfogás szerint az Unió kormányközi szervezet, amelynek alapját képező dokumentumok - így az Alkotmányos Szerződés is - nemzetközi

- 104/105 -

szerződések,[21] "az európai hierarchia felépítményében alsó szinten álló tagállamok szuverenitása mindenkor meghatározó marad, az európai intézmények a tagállamoktól származtatják jogköreiket, az integráció a kormányközi módszer útján fejlődik, amelyet a közösségi módszer csak kiegészít".[22] A harmadik nézet képviselői, így magam is, az Uniót sui generis képződménynek, a dokumentumot nemzetközi szerződésnek tekintik.[23] A három nézeten kívül végül van olyan álláspont, amely szerint "az integrációs folyamat államtani meghatározása felesleges, és állammá alakításának szükségessége is vitatott".[24]

Véleményem szerint az Unió nem lépte át az államiság küszöbét, számára nem hozható létre alkotmány, így az Alkotmányos Szerződés kétséget kizáróan nemzetközi szerződésnek tekinthető, amelynek a következő megállapítások szolgálnak alapul.

A nemzeti alkotmányok a hagyományos állam és szuverenitás fogalmaira épülnek, úgymint terület, népesség, főhatalom. A tagállamok nemzeti alkotmányukban, illetve külön jogszabályokban rendelkeznek az országok területéről. Az Unió jelenlegi szerződései, illetve az Alkotmányos Szerződés sem ismeri el, hogy az Európai Uniónak az országokhoz hasonló értelemben vett területe lenne, tehát a terület, mint a szuverenitás része közjogi értelemben a tagállamokhoz tartozó fogalom. Az Unió alapját képező szerződések, valamint az Alkotmányos Szerződés egyaránt kifejezésre juttatják, hogy létezik Uniós állampolgárság, az Európai Bíróság esetjoga pedig értelmezi annak tartalmát, azonban az Uniós állampolgárság

- 105/106 -

nem a szó szoros értelemben vett állampolgárság, mivel másodlagos, csak kiegészíti, nem pedig helyettesíti a tagállami állampolgárságot.[25] Emellett az Unió híján van a modern államra jellemző főhatalomnak. Az Uniónak kormányzati rendszere befejezetlen, hiányzik az alkotmányozó hatalom, valamint az igazgatáshoz szükséges törvényi rendszer és a kikényszerítő erő, amely a tagállamoktól függ. Az Európai Közösség és az Unió nem rendelkezik független, önálló szuverenitással, viszonya a tagállamokhoz azok szuverenitásának korlátozásain alapul.[26] Az Unióban a tagállamok szuverenitásuk egy részét átengedik az uniós szerveknek, azonban a nemzeti szuverenitás nem szűnhet meg véglegesen.[27] Habár az uniós szervek gyakorolnak olyan hatásköröket, amelyek általában a nemzeti alkotmányokban találhatók, korántsem mondható, hogy az Unió joga megfelel az alkotmány kritériumainak.

Az európai jogrend tekinthető jogrendnek,[28] azonban eredendően a nemzetközi jogon alapul, hiszen a szerződő felek a nemzetközi jogban megszokott módon tárgyalták meg, írták alá, majd ratifikálták az alapját jelentő szerződéseket.[29] Az Európai Közösséggel egy elkülönült, jogi személyiséggel rendelkező szervezet jött létre, amely alárendelt az azt létrehozóknak, melyben bizonyos döntéshozatali jogköröket a tagok az általuk létrehozott szervre ruháznak azzal, hogy a nemzetközi szerződés fennállása során létrejövő jelentős változtatás - módosítás, magyarázat, megszűnés - az alapító tagok privilégiuma.[30]

- 106/107 -

Az európai jog nem tekinthető eredeti jogrendszernek, érvényességének alapját az egyes tagállamok által vállalt nemzetközi kötelezettségek adják, alapját a nemzetközi jog és a tagállamok belső joga képezi.[31] Azért sem felel meg az Európai Unió joga az alkotmányos kritériumnak, mert nem kizárólagos, csak a tagállamok jogával együtt érvényesül, a tagállamok csak bizonyos hatásköröket ruháznak át saját alkotmányuknak megfelelően.[32] "Az Unió egy fordított szövetségi tagállamként működik, és ebben joga úgy viszonyul a tagállamok jogához, mint ahogy a tagállamok joga viszonyul a szövetségi joghoz egy adott föderációban."[33]

Az Európai Bíróság döntéseivel[34] ellentétben a tagállamok nem ismerik el az európai jog közvetlen elsőbbségét.[35] A közösségi jog elsődlegessége[36] véleményem szerint sem állapítható meg, mivel ha összeütközés van a nemzeti alkotmányjog és az európai jog között, akkor a tagállam alkotmányjogának kell érvényesülnie. Az európai jog normáinak státusza

- 107/108 -

a tagállamokban attól függ, hogyan szabályozzák alkotmányaikban a nemzetközi jogi normák érvényességét. A magyar jogrendszerben a nemzetközi szerződések kihirdetésére van szükség, és az a jogforrási hierarchia azon szintjére kerül, amelyen a kihirdető jogszabály elhelyezkedik.

Az Unióban nincs koherens identitás, hiányzik az a kötelék az emberek között, amely a nemzetállamokra jellemző.[37] A Maastrichti Szerződés ezt tulajdonképpen meg is akadályozza, amikor kimondja a 6. cikkben, hogy az Unió tiszteletben tartja tagállamainak nemzeti identitását, amely rendelkezést az Alkotmányos Szerződés 5. cikkébe emeltek be.

Az Uniónak emellett nincs közös nyelve, egyik nyelve sem beszélt a lakosság többsége által, még az angol és a francia is ismeretlen az uniós lakosság több mint 80%-a számára.[38]

Számos bizonyíték van tehát arra, hogy az Európai Unió nem tekinthető államnak, tehát számára nem hozható létre alkotmány. Az Alkotmányos Szerződés nemzetközi szerződés jellegét azonban az is igazolja, hogy formailag nemzetközi szerződésként jött létre, tárgyalására, aláírására, megerősítésére, illetve hatályba lépésére vonatkozó szabályok megegyeznek az államok által kötött nemzetközi szerződések jogáról szóló 1969. május 23-án kelt Bécsi Egyezményben[39] foglalt rendelkezésekkel. A módosításra vonatkozó szabályok pedig csak annyiban térnek el a nemzetközi szerződéseknél alkalmazott rendelkezésektől, hogy a felülvizsgálat rugalmasabbá válik, azonban a módosításhoz továbbra is a felek közötti megállapodás szükséges.[40]

- A Bécsi Egyezmény 9. cikke kimondja, hogy a szerződés szövegének elfogadása a létrehozásban résztvevő összes állam egyetértésével történik. E rendelkezés alapján tárgyalták meg és írták alá az Alkotmányos Szerződést Rómában a tagállamok állam- és kormányfői.

- A Bécsi Egyezmény 11. cikke úgy rendelkezik, hogy "annak elismerését, hogy egy szerződés reá nézve kötelező hatállyal bír, valamely állam kifejezheti aláírás, szerződést létrehozó okiratok kicserélése, megerősítés,

- 108/109 -

elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás által, illetve a felek megállapodása szerinti bármely más módon". Az Alkotmányos Szerződés 447. cikke szól arról, hogy a tagállamok a saját alkotmányos követelményeiknek megfelelően erősítik meg az Alkotmányos Szerződést.

- A Bécsi Egyezmény 16. cikke rendelkezik a megerősítő okiratok letétbe helyezéséről.[41] Ez alapján az Alkotmányos Szerződés 447. cikke tartalmazza, hogy a tagállamoknak az Alkotmányos Szerződés ratifikálása után az ennek igazolására szolgáló okmányt az Olasz Köztársaság Kormányánál kell letétbe helyezni, ha pedig mindegyik tagállam megtette ezt, a szerződés életbe lép.

- A Bécsi Egyezmény 18. cikke szól a nemzetközi szerződés tárgyának és céljának a hatályba lépés előtti meghiúsításától való tartózkodás kötelezettségéről.[42] Ebből következően a tagállamoknak arra van kötelezettsége, hogy az aláírt, de még meg nem erősített nemzetközi szerződésben foglalt tartalmat védje, tehát nem köthető olyan nemzetközi szerződés, illetve nem hozható olyan jogszabály, amely ellentétes a már aláírt nemzetközi szerződéssel. Azonban e rendelkezésből nem keletkezik olyan jogi kötelezettség, amely szerint az aláírt nemzetközi szerződést feltétlenül meg kell erősítenie az állam erre hatáskörrel rendelkező szervének.

- A Bécsi Egyezmény 24. cikke szerint a szerződés olyan módon és abban az időpontban lép hatályba, ahogyan erről rendelkezik, vagy ahogyan a tárgyaló államok megállapodnak. Az Alkotmányos Szerződés 447. cikk (2) bekezdésében fogalmazódik meg az Alkotmányos Szerződés hatályba lépésének tervezett ideje, amelyet az Általános Ügyek és Külkapcsolatok

- 109/110 -

Tanácsa 2006. november 1-jében határozott meg, illetve ennek hiányában az azt követő második hónap első napjában, amint az utolsó aláíró állam is letétbe helyezte megerősítő okiratát. Az Alkotmányos Szerződéshez csatolt 30. Nyilatkozatban a tagállamok megállapodtak, hogy ha az Alkotmányos Szerződést a tagállamok négyötöde ratifikálja az aláírást követő két év elteltével, de egy vagy több tagállam számára gondot okoz a megerősítés, akkor az Európai Tanács megvizsgálja az ügyet.

Az Alkotmányos Szerződés 447. cikke alapján - amely szerint a tagállamok alkotmányos követelményeiknek megfelelően erősítik meg a szerződést - néhány tagállamban népszavazást tartanak az Alkotmányos Szerződés megerősítése kérdésében, más tagállamok alkotmányos rendje ezt eleve kizárja, így parlamenti jóváhagyásra kerül sor.

3. Az Alkotmányos Szerződés ratifikációja a tagállamok alkotmányos berendezkedése tükrében[43]

Az Alkotmányos Szerződés hatályba lépéséhez valamennyi aláíró állam ratifikációja lett volna szükséges, amely a szerződés megerősítését, valamint a ratifikációs okmánynak a letéteményes államnál való letételét foglalja magában. A nemzetközi szerződések megerősítésének módját az államok alkotmányos berendezkedése szabályozza, elsősorban az alkotmányok, valamint ezt kiegészítve általában a népszavazási törvények rendelkeznek a belső jogban a nemzetközi szerződések megerősítéséről. A részes államok által a nemzetközi szerződés megerősítése háromféle módon történhet: a parlament által, ügydöntő népszavazással, valamint véleménynyil-

- 110/111 -

vánító népszavazást követően a parlament jóváhagyásával. A tagállamok alkotmányos berendezkedése eltérő szabályokat foglal magában, egyes államokban a három mód közül többre is lehetőség nyílik. Ezek alapján a tagállamok három csoportba sorolhatók: ahol tiltja az alkotmányos berendezkedés ügydöntő népszavazás tartását és csak véleménynyilvánító népszavazásra, illetve parlamenti megerősítésre nyílik lehetőség; ahol ügydöntő népszavazással, illetve parlament döntése által egyaránt megerősítheti az állam a nemzetközi szerződést; valamint ahol kötelező ügydöntő referendum tartása nemzetközi szerződés megerősítése kérdésében. Bulgária és Románia e három csoporton kívül álló, külön csoportot képez, mivel e két állam utóbb csatlakozott az Alkotmányos Szerződéshez, amely magában foglalta az aláírást és a ratifikációt a nemzetközi jog szabályainak megfelelően, így nem kellett megerősíteniük az Alkotmányos Szerződést.

3.1. Azok a tagállamok, amelyek alkotmányos berendezkedése tiltja ügydöntő népszavazás kiírását az Alkotmányos Szerződés megerősítése kérdésében

A tagállamok egy részének alkotmánya nem teszi lehetővé nemzetközi szerződés kérdésében ügydöntő népszavazás kiírását. Ez elmondható Belgiumról, Ciprusról, Észtországról, Finnországról, Hollandiáról, Luxemburgról, Németországról, Olaszországról, Portugáliáról, valamint Spanyolországról.

1) Belgium

Belgium szövetségi állam, ahol a 150 tagú Képviselői Kamara és a 71 tagú Szenátus mellett szövetségi kamarák működnek, úgy mint a Francia Közösség Tanácsa, a Flamand Közösség Tanácsa, a Német ajkú Közösség Tanácsa, a Vallon régió Tanácsa és a Brüsszel régió Tanácsa. Nemzetközi szerződés tárgyában népszavazás megtartását kifejezetten nem tiltja a belga alkotmány, azonban az következik az alkotmány rendelkezéseiből, így alkotmánymódosítás szükséges e tárgykörben referendum megtartásához, amelyhez a 195. cikk értelmében mindkét kamara kétharmados jelenléte és annak minősített szavazattöbbsége, valamint a király jóváhagyása szükséges. A Belga Királyság Alkotmányának 77. cikke kimondja, hogy a Képviselői Kamarának és a Szenátusnak azonos mértékben van hatásköre nemzetközi szerződéseket megerősítő törvények meghozatalában. A 167. cikk arról rendelkezik, hogy a közösség és a régió kormányai illetékességét érintő nemzetközi szerződések megkötéséhez a tanács jóváhagyása szükséges. Az alkotmány 53. cikke alapján a megerősítéshez minden kamarában a szavazatok abszolút többsége szükséges a tagok több mint felének jelenlétével. A Szenátus 2005. április 28-án, a Képviselői Kamara május 19-én, a Brüsszel régió Tanácsa június 17-én, a Német ajkú Közös-

- 111/112 -

ség Tanácsa június 20-án, a Vallon régió Tanácsa június 29-én, a Francia Közösség Tanácsa július 19-én hagyta jóvá az Alkotmányos Szerződést, a Flamand Közösség Tanácsa pedig 2006. február 9-én döntött a dokumentum mellett. A királyt az alkotmány 169. cikke hatalmazza fel a ratifikációs okmány letételéhez szükséges államfői megerősítő aláírásra.

2) Ciprus

A ciprusi alkotmány 169. cikk b) pontja úgy rendelkezik, hogy nemzetközi szerződés és egyezmény tárgyalásához és aláírásához a Minisztertanács határozata szükséges, azonban a köztársaságra csak akkor kötelező és alkalmazható a nemzetközi szerződés, ha azt a Képviselőház törvénnyel megerősíti. A Képviselőház tagjainak száma 50, határozatképessége akkor áll fenn, ha tagjainak legalább egyharmada jelen van.[44] Az alkotmány 78. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy "a Képviselőház törvényeit és határozatait a jelenlevő és szavazatot leadó képviselők egyszerű többsége fogadja el". Az elnököt és az alelnököt külön-külön, illetve együttesen megilleti a vétójog többek között a Képviselőház törvényével kapcsolatban, amelyet nemzetközi szerződések és más egyezmények megkötéséről hoz.[45] Véleménynyilvánító népszavazásra is lehetőség nyílt Cipruson az Alkotmányos Szerződés kérdésében, azonban ügydöntő népszavazás kiírásához alkotmánymódosításra lett volna szükség, melynek eljárásáról az alkotmány 182. cikke rendelkezik. Referendumra nem került sor, így a Képviselőház 2005. június 30-án megerősítette az Alkotmányos Szerződést, majd pedig az elnök az alkotmány 37. cikk c) pontjának felhatalmazása alapján aláírta a ratifikációs okmányt, és azt 2005. október 6-án letétbe helyezte.

3) Észtország

Az Észt Köztársaság Alkotmányának 106. cikk (1) bekezdése megtiltja népszavazás kiírását nemzetközi szerződés ratifikálása kérdésében, így arra csak az alkotmány módosítását követően kerülhetne sor, amelyről az észt alkotmány tizenötödik fejezete szól.[46] Az alkotmány úgy rendelkezik, hogy a 101 tagú parlament a jelenlévő képviselők szavazatának egyszerű több-

- 112/113 -

ségével[47] ratifikálja az Észt Köztársaság nemzetközi szerződéseit. A határozatképességéhez szükséges legkisebb létszámot a parlament szabályzatáról szóló törvény állapítja meg. A parlament 2006. május 9-én erősítette meg az Alkotmányos Szerződést. Az észt alkotmány 78. cikk 6. pontja hatalmazza fel a köztársasági elnököt - a parlamenti jóváhagyást követően - a ratifikációs okmány aláírására.

4) Finnország

A finn alkotmány a 200 tagú parlament (Eduskunta) hatáskörébe utalja Finnország nemzetközi szerződéseinek megerősítését, amelyhez főszabály szerint a leadott szavazatok többsége szükséges, azonban ha a nemzetközi szerződés érinti az alkotmányt vagy módosítja a határokat, a határozat elfogadásához a leadott szavazatok legalább kétharmados többsége az alkotmányos követelmény.[48] Az alkotmány nem teszi lehetővé ügydöntő népszavazás tartását, arra csak alkotmánymódosítást követően kerülhet sor, amelynek eljárásáról az alkotmány 73. cikke rendelkezik. Véleménynyilvánító referendumra lehetőség van Finnországban, amelyet a kormány vagy a parlament kezdeményezésére törvénnyel kell elrendelni. Az Eduskunta a parlamenti megerősítés mellett döntött, mivel túl bonyolultnak vélte a finn állampolgárok számára az Alkotmányos Szerződés szövegét. A finn parlament 2005 nyarán elhalasztotta a döntést az Alkotmányos Szerződésről, azonban 2006. december 5-én sor került az Alkotmányos Szerződés parlament általi megerősítésére. A megerősítést követően a köztársasági elnök ratifikálja a nemzetközi szerződéseket a ratifikációs okmány aláírásával, majd pedig annak letétbe helyezésével.

5) Hollandia

A Holland Királyság alkotmányos berendezkedése nem teszi lehetővé népszavazás kiírását, azonban a parlament - amely a 150 tagú Második Kamarából és a 75 tagú Első Kamarából áll - elfogadta azt a törvényjavaslatot, amely által lehetővé vált a holland történelem első referendumának megtartása.[49] A véleménynyilvánító népszavazást követően a par-

- 113/114 -

lament jóváhagyása is szükséges lett volna a ratifikációhoz, amelyhez az alkotmány az Első Kamara, valamint a Második Kamara jelenlévő képviselői szavazatának egyszerű többségét követeli meg a tagok több mint felének jelenléte mellett. A parlamentben többséget alkotó politikai pártok kijelentették, hogy legalább 30%-os részvételi arány esetén figyelembe veszik a népszavazás eredményét. A szavazásra jogosult hollandok 64%-a jelent meg az urnáknál 2005. június 1-jén, ebből 63% utasította el az Alkotmányos Szerződést.[50] Nemzetközi szerződések ratifikálásához szükséges továbbá a szerződés megerősítését követően az államfő, a holland király aláírása.

6) Luxemburg

A Luxemburgi Nagyhercegség Alkotmánya kimondja, hogy az uralkodó nagyherceg köti a nemzetközi szerződéseket, majd pedig a 60 tagú Képviselőháznak egymást követő két szavazás alkalmával meg kell erősítenie a szerződést tagjai legalább kétharmadának szavazatával, amelyek között legalább három hónapnak el kell telnie. A luxemburgi alkotmány csak az alkotmány revíziója esetén teszi lehetővé ügydöntő referendum megtartását, így nemzetközi szerződés megerősítése kérdésében ügydöntő népszavazás tartásához alkotmánymódosításra lenne szükség.[51] A Képviselőháznak azonban lehetősége van ad hoc véleménynyilvánító népszavazás kiírására az alkotmány 51. cikk (7) bekezdésének megfelelően.[52] A Képviselőház 2005. június 28-án első olvasatban jóváhagyta az Alkotmányos Szerződést, amelyet véleménynyilvánító népszavazás követett. A törvényhozók leszögezték, hogy tiszteletben tartják a referendum eredményét, és második olvasatban csak akkor tárgyalják a dokumentumot, ha a lakosság erre felhatalmazást ad. A népszavazást kiíró képviselőtestület elhalaszt-

- 114/115 -

hatta volna a népszavazást, azonban a francia, illetve a holland referendum eredménye ellenére megtartották 2005. július 10-én, amelyen a szavazók 56,52%-a a ratifikálás mellett foglalt állást.[53] Ezt követően a Képviselőház második olvasatban október 25-én erősítette meg az Alkotmányos Szerződést, melyet a nagyherceg ratifikációs okmányt aláíró aktusa követett, majd pedig az okmány letétele az olasz kormánynál.

7) Németország

A Német Szövetségi Köztársaság alaptörvénye az Alkotmányos Szerződés ratifikálása kérdésében nem teszi lehetővé ügydöntő népszavazás megtartását, azonban lehetőséget nyújt ad hoc véleménynyilvánító referendum kiírására.[54] Az alkotmány módosításához a Szövetségi Gyűlés (Bundestag) tagjai kétharmadának és a tartományok kormányainak tagjaiból álló Szövetségi Tanács (Bundesrat) jelenlévő képviselőinek kétharmados többségű jóváhagyása szükséges.[55] Az alaptörvény 23., illetve 79. cikke azt mondja ki, hogy az Európai Unió alapítása, szerződéses alapjainak megváltoztatása, valamint olyan hasonló szabályok vonatkozásában, amelyek az alaptörvény tartalmát megváltoztatják vagy kiegészítik, illetve ilyen módosításokat vagy kiegészítéseket lehetővé tesznek, a Szövetségi Gyűlés tagjai kétharmadának és a Szövetségi Tanács jelenlévő képviselőinek kétharmados többségű jóváhagyása szükséges. A Szövetségi Gyűlés 2005. május 12-én a Szövetségi Tanács pedig május 27-én fogadta el az Alkotmányos Szerződést, amelyet a szövetségi elnök aláírása követett az alkotmány 59. cikke alapján.

8) Olaszország

Az Olasz Köztársaság Alkotmányának 75. cikke kimondja, hogy nem lehetnek népszavazás tárgyai nemzetközi szerződés ratifikálására felhatal-

- 115/116 -

mazó törvények. Az alkotmány módosítását a 138. cikk értelmében mindkét kamara két, legalább három hónapos szünettel tartott ülésen vitatja meg; majd a második szavazásnál mindkét kamara tagjai szavazatának abszolút többsége szükséges az alkotmány revíziójához. Az olasz parlament a 630 tagú Képviselőházból és a 315 tagú Köztársaság Szenátusából áll, nemzetközi szerződés megerősítéséhez mindkét kamarában elegendő a jelenlévő képviselők támogató szavazatának egyszerű többsége azzal a megkötéssel, hogy a határozatképességhez a képviselők legalább felének jelen kell lennie.[56] A Képviselőház 2005. január 25-én, a Szenátus pedig április 6-án hagyta jóvá a dokumentumot. A köztársasági elnök az alkotmány 87. cikk (8) bekezdésének felhatalmazása alapján aláírta a ratifikációs okmányt, amelyet 2005. május 25-én letétbe helyeztek.

9) Portugália

A Portugál Köztársaság Alkotmánya kizárja népszavazás kiírását nemzetközi szerződések jóváhagyására vonatkozóan.[57] Az alkotmány a nemzetközi szerződések megerősítését a Nemzetgyűlés hatáskörébe utalja,[58] amely a választási törvénynek megfelelően minimum 180, maximum 230 képviselőből áll, határozatát e tárgykörben a jelenlévő képviselők szavazatának egyszerű többségével hozza, határozatképességéhez a képviselők többségének jelenléte szükséges. A Nemzetgyűlés általi alkotmánymódosítással azonban lehetővé válik a referendum megtartása, amelyhez a képviselők négyötödének kezdeményezése, majd pedig a képviselők kétharmadának jóváhagyása volt szükséges.[59] Az Alkotmányos Szerződésről szóló népszavazás egyszeri kivétel lesz a portugál alkotmány jelenlegi szabálya alól. Az ügydöntő népszavazás akkor érvényes, ha azon a választójoggal rendelkezők több mint fele részt vesz. A népszavazást korábban 2005 szeptemberére tűzték ki, de azt a kormány elhalasztotta új dátum megjelölése nélkül. A ratifikációs okmány letétbe helyezéséhez megkövetelt államfői aláírásról[60] az alkotmány 135. cikk b) pontja rendelkezik, amely a köztár-

- 116/117 -

sasági elnök hatáskörébe utalja megfelelő jóváhagyás után a nemzetközi szerződések ratifikálását.

10) Spanyolország

Spanyolországban az Államtanács, valamint a Miniszterek Tanácsának jóváhagyását követően kezdődik a nemzetközi szerződések megerősítésének eljárása. A spanyol állam parlamentáris monarchia, parlamentje, a Cortes két kamarából, a minimum 300 és maximum 400 képviselőből álló Képviselőházból[61] és a Szenátusból[62] áll. Mindkét kamara határozatképességéhez a tagok többségének jelenléte szükséges.[63] A spanyol alkotmány rendelkezései szerint az Alkotmányos Szerződés megerősítéséhez külön-külön mindkét kamara abszolút többsége szükséges,[64] valamint csak organikus törvény[65] útján adható felhatalmazás olyan nemzetközi szerződések megkötésére, amelyek az alkotmányos hatáskör gyakorlását nemzetközi szervezetre vagy intézményre ruházzák.[66] Az alkotmány 81. cikk (2) bekezdése alapján organikus törvények elfogadásához a Képviselőház abszolút többségének egyetértése szükséges a tervezet egésze felett tartott végső szavazáson. Spanyolországban referendum megtartása két esetben lehetséges. Egyrészt különösen fontos politikai döntések az összes állampolgár részvételével megtartott véleménynyilvánító népszavazásra bocsáthatók, amelyet a Képviselőház előzetes jóváhagyásával, a kormányelnök javaslatára a király tűz ki.[67] Másrészt ügydöntő népszavazás csak alkotmánymódosítás esetében tartható, tehát nemzetközi szerződés megerősítése kérdésében ügydöntő népszavazást nem enged a spanyol alkotmány, ahhoz

- 117/118 -

alkotmánymódosítás lenne szükséges, amelyről a 167. cikk rendelkezik. A spanyol alkotmány 95. cikk (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróságtól kérték az Alkotmányos Szerződés alkotmányellenességének vizsgálatát, a spanyol Alkotmánybíróság 2004. december 13-án kimondta, hogy az Alkotmányos Szerződés rendelkezései nem ütköznek a spanyol alkotmányba. Az alkotmány 92. cikke alapján véleménynyilvánító referendumra került sor Spanyolországban 2005. február 20-án, amelyet a két kamara jóváhagyása követett, a Képviselőház április 28-án, a Szenátus pedig május 18-án erősítette meg az Alkotmányos Szerződést.[68] Miután az államfő, a spanyol király aláírta a ratifikációs okmányt, Spanyolország letétbe helyezte ratifikációs okmányát 2005. június 15-én.

3.2. Azok a tagállamok, amelyek alkotmányos berendezkedése népszavazás kiírását és a parlamenti megerősítést egyaránt lehetővé teszi az Alkotmányos Szerződés megerősítése kérdésében

A második csoportba azok a tagállamok tartoznak, amelyek alkotmányos berendezkedése egyaránt lehetővé teszi népszavazás kiírását, valamint a parlamenti megerősítést az Alkotmányos Szerződés ratifikálása kérdésében. Ebbe a csoportba tartozik mindenekelőtt hazánk, amelyet kiemelek az első helyen tárgyalva, valamint Ausztria, Csehország, Dánia, az Egyesült Királyság, Franciaország, Görögország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Málta, Svédország, Szlovákia, valamint Szlovénia.

1) Magyarország

A Magyar Köztársaság Alkotmánya az Európai Unió vonatkozásában speciális rendelkezést tartalmaz a 2/A. §-ban.[69] A nemzetközi szerződések meg-

- 118/119 -

erősítésének eljárását a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 1982. évi 27. törvényerejű rendelet 10. §-a[70] tartalmazta, amely a tárgyalt események idején még hatályban volt, azonban mára felváltotta a 2005. évi L. törvény. Megállapítható, hogy sem az Alkotmány, sem a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló törvényerejű rendelet, sem az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény nem rendelkezik külön arról, hogy lehet-e népszavazást tartani abban a kérdésben, hogy az Országgyűlés megerősítsen-e valamely nemzetközi szerződést vagy sem. Az Alkotmány a 28/C. § (5) bekezdésének b) pontjában csak arról rendelkezik, hogy hatályos nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségekről, illetve az e kötelezettségeket tartalmazó törvények tartalmáról nem tartható népszavazás. Azonban az Alkotmányos Szerződés esetében nem beszélhetünk hatályos nemzetközi szerződésről. "A fentiekből következően tehát a Magyar Köztársaság alkotmányos rendje, jogrendje nem zárja ki (de nem is teszi kötelezővé), hogy népszavazás döntsön arról, hogy az Országgyűlés megerősítse-e az Alkotmányos Szerződést vagy sem. Arra viszont nincs a Magyar Köztársaságnak lehetősége, hogy az Alkotmányos Szerződés reá vonatkozó kötelező hatályát ne az Országgyűlés általi megerősítéssel, hanem népszavazással ismerje el."[71] Az Alkotmánybíróság 58/2004. (XII. 14.) AB határozatának[72] indokolásában megállapította, hogy az Alkotmány 28/B. §-a szerint országos népszavazás és népi kezdeményezés tárgya az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet, tehát abban a kérdésben, hogy az Országgyűlés megerősítsen-e vagy sem egy nemzetközi szerződést, kezdeményezhető és tartható

- 119/120 -

népszavazás.[73] Azt is kimondta az Alkotmánybíróság, hogy mivel az Alkotmányos Szerződés még nem hatályos, hanem pusztán csak egy aláírt nemzetközi szerződés, megerősítéséről tartandó népszavazás nem ütközik az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdésének b) pontjának tiltott népszavazási tárgykörébe. Harmathy Attila alkotmánybíró azonban különvéleményt csatolt az Alkotmánybíróság határozatához, amelynek indokolása megfontolandó.

Harmathy Attila különvéleménye szerint a népszavazás megengedhetőségének vizsgálata nem korlátozódhat az Alkotmány 28/C. §-ának (5) bekezdésére, mivel a Magyar Köztársaság Európai Unióban tagállamként való részvételével kapcsolatban az Alkotmány módosításáról szóló 2002. évi LXI. törvény új szabályokkal egészítette ki az Alkotmány szövegét. E törvény javaslatának az Alkotmány 2/A. §-ra vonatkozó indokolása azt mondja ki, hogy "amennyiben az Európai Unió alapító szerződéseinek módosításával újabb hatáskörök tekintetében válna szükségessé azok közös gyakorlása, az erről szóló nemzetközi szerződésre irányadó az Alkotmány új 2/A. § (2) bekezdése", vagyis hogy az ilyen szerződés megerősítéséhez és kihirdetéséhez az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges, mivel a Magyar Köztársaság főhatalmának korlátozására kerül sor. Az Európai Unió Alkotmányos Szerződése a korábbi nemzetközi szerződések helyébe lépve új rendelkezéseket tartalmaz a hatáskörök közös gyakorlásáról is, így e nemzetközi szerződés ratifikálására vonatkozó népszavazás ellentétes volna az Alkotmány 2/A. §-ának (2) bekezdésével. Tehát Harmathy Attila úgy véli, ebben a kérdésben népszavazás csak akkor lehetséges, ha alkotmánymódosítás ezt lehetővé teszi. Az ügydöntő, illetve a véleménynyilvánító népszavazás tartásáról, érvényességéről, illetve eredményességéről az Alkotmány 28/C. §-a rendelkezik.[74] A magyar Országgyűlés másodikként 2004. december 20-án megerősítette[75] az Alkotmányos Szerződést, és felkérte Mádl Ferenc akkori köztársasági elnököt, hogy ratifikálja a megerősítő okiratot, majd pedig Magyarország letétbe helyezte a ratifikációs okmányt az Olasz Köztársaság Kormányánál 2004. december 30-án.

- 120/121 -

2) Ausztria

Az Osztrák Köztársaság szövetségi alkotmánytörvénye értelmében a 183 tagú Nemzeti Tanács (Nationalrat) és a 62 tagú Szövetségi Tanács (Bundesrat) Alkotmányos Szerződést megerősítő határozatához egyaránt a tagok legalább felének jelenléte és a leadott szavazatok abszolút többsége szükséges.[76] Az alkotmány 43. cikke értelmében a Nemzeti Tanács valamennyi törvényi határozata a 42. cikknek megfelelően lefolytatott eljárás befejezése után, azonban még a szövetségi elnök általi hitelesítés előtt népszavazás elé terjesztendő, amennyiben a Nemzeti Tanács így határoz, vagy tagjainak többsége kezdeményezi azt. Az ügydöntő népszavazást a szövetségi elnök rendeli el, érvényességéhez és eredményességéhez az érvényesen leadott szavazatok abszolút többsége szükséges.[77] Ausztriában népszavazás tartása nélkül a Nemzeti Tanács 2005. május 11-én, majd pedig a Szövetségi Tanács május 25-én hagyta jóvá az Alkotmányos Szerződést. Az osztrák alkotmány 65. cikk (1) bekezdése utalja a szövetségi elnök hatáskörébe a ratifikációs okmány aláírását, amelyet 2005. június 17-én annak letétbe helyezése követett, amellyel Ausztria ratifikálta az Alkotmányos Szerződést.

3) Csehország

Csehországban nincs általános népszavazási törvény, így minden egyes esetben a parlamentnek külön törvényt kell hoznia. A cseh alkotmány szerint alkotmányos törvény határozhatja meg, hogy mikor gyakorolhatja a nép az államhatalmat közvetlenül, ügydöntő vagy véleménynyilvánító népszavazás útján.[78] Az alkotmány 10/A. cikk (2) bekezdése szól arról, hogy amennyiben nemzetközi szerződés jó váhagyását alkotmányos törvény nem utalja népszavazás elé, a szerződés ratifikálásához a parlament jóváhagyása szükséges. A parlament két kamarából áll, a 200 tagú Képviselői Kamarából, valamint a 81 szenátorból álló Szenátusból,[79] amelyek tagjaik legalább egyharmadának jelenlétével határozatképesek.[80] A cseh alkotmány 39. cikk (4) bekezdése értelmében mind az alkotmányos törvény elfogadásához, mind pedig a 10/A. cikk szerinti nemzetközi szerződés jó-

- 121/122 -

váhagyásához a Képviselői Kamara összes képviselőjének háromötödös többségének, valamint a Szenátus jelenlévő szenátorainak háromötödös többségének szavazata szükséges. 2005. március 9-én többek között az Alkotmányos Szerződésre is vonatkozó népszavazási törvényt fogadtak el, amely a Képviselői Kamara 101 képviselőjének, vagy a Szenátus 41 tagjának, illetve 500.000 választópolgár kezdeményezésére, a referendum megtartásáról szóló alkotmányos törvény elfogadását követően a köztársasági elnök hatáskörébe utalja a népszavazás kiírását. Csehországban ezáltal az Alkotmányos Szerződés elfogadása kérdésében ügydöntő népszavazásra került volna sor, amelyet - pozitív kimenetele esetén - a köztársasági elnök ratifikációjának kellett volna követnie a cseh alkotmány 63. cikk (1) bekezdés b) pontja értelmében.

4) Dánia

A Dán Királyság Alkotmányának 20. cikke értelmében az alkotmány által a Királyság hatóságaira ruházott hatáskörök a törvényben meghatározott mértékben átruházhatók olyan nemzetközi hatóságokra, amelyeket más államokkal kötött kölcsönös megállapodások hoztak létre, a nemzetközi jog és együttműködés előmozdítása céljából. A fentiekről rendelkező törvényjavaslat elfogadásához a dán parlament, a Folketing[81] tagjai öthatodának támogató szavazata szükséges. Amennyiben a megkívánt többség hiányzik, de a - közönséges törvény elfogadásához szükséges - jelenlévő képviselők egyszerű többségét elérték,[82] a kormány kérésére a törvényjavaslatot elfogadás vagy elutasítás céljából a választópolgárok elé kell terjeszteni a 42. cikkben meghatározott, ügydöntő népszavazásra vonatkozó szabályok szerint. A 42. cikk alapján a javaslat elutasításához a választópolgárok többségének részt kell vennie a népszavazáson, és szükséges továbbá, hogy a szavazatot leadók többsége, és legalább az összes választópolgár harminc százaléka a javaslat ellen szavazzon. Véleménynyilvánító népszavazásra vonatkozó szabályokat nem tartalmaz az alkotmány, azonban a Folketing dönthet úgy, hogy véleménynyilvánítás céljából referendumot ír ki. Az ügydöntő népszavazást 2005. szeptember 27-ére tervezték, azonban új időpont meghatározása nélkül elhalasztották. A ratifikációs

- 122/123 -

okmány letételéhez szükséges lett volna továbbá a király aláírása is, akit az alkotmány 19. cikk (1) bekezdése hatalmaz fel erre.

5) Egyesült Királyság

Az Egyesült Királyságnak nincs írott alkotmánya, alkotmányos dokumentumokkal[83] rendelkezik. Nemzetközi szerződés megerősítésénél a parlamentnek formálisan nincs szerepe, azonban az 1920 óta létező, Ponsoby Rule-nak nevezett alkotmányos gyakorlat megköveteli, hogy a megerősítés kérdését a parlament két kamarája - az Alsóház és a Felsőház - elé utalják. Az Egyesült Királyság alkotmányos gyakorlata értelmében a nemzetközi szerződések implementálásához parlamenti törvény elfogadása szükséges, amely formálisan nem a ratifikációs eljárás része, de meg kell azt előznie. A parlament két kamarájában a törvényalkotáshoz egyszerű többség szükséges, de a Felsőház nemzetközi szerződésekre vonatkozóan vétójoggal rendelkezik, amellyel maximum egy évre felfüggesztheti a ratifikációt. Lehetőség van továbbá véleménynyilvánító népszavazás kiírására, majd pedig parlamenti megerősítésre, valamit ügydöntő népszavazásra egyaránt, azonban referendum kiírását törvénynek kell elrendelni. A politikai pártokról, választásokról, és népszavazásokról szóló, 2000-től hatályos törvény[84] rendelkezik az országos referendumok kritériumairól. Az Alkotmányos Szerződés ratifikációjáról és a népszavazás kiírásáról szóló törvényjavaslat elfogadására nem került sor, a kormány pedig 2005. június 6-án bejelentette, hogy elhalasztja a népszavazást.[85] A nemzetközi szerződéseket a megerősítést követően az Egyesült Királyságban - a Korona hatáskörét gyakorolva - a külügyminiszter ratifikálja.

6) Franciaország

A francia alkotmány 54. cikke értelmében a ratifikációs eljárás azzal kezdődik, hogy a köztársasági elnök, a miniszterelnök, valamely ház elnöke,

- 123/124 -

60 képviselő vagy 60 szenátor kezdeményezheti az Alkotmánytanácsnál annak megállapítását, hogy valamely nemzetközi szerződés az alkotmánnyal ellentétes rendelkezést tartalmaz, így annak megerősítésére vagy jóváhagyására vonatkozó felhatalmazásra csak az alkotmány módosítását követően kerülhet sor. Ha alkotmánymódosításra nincs szükség, a parlament két háza, a Nemzetgyűlés és a Szenátus törvénnyel erősíti meg a nemzetközi szerződést az alkotmány 45. cikkében foglalt eljárásnak megfelelően.[86] Emellett a köztársasági elnöknek az alkotmány 11. cikke felhatalmazást ad, hogy alkotmányellenesnek nem minősülő nemzetközi szerződések megerősítésére felhatalmazást adó törvénytervezeteket ügydöntő népszavazásra bocsásson. A francia Alkotmánytanács azonban 2004. november 19-i határozatában kimondta, hogy az Alkotmányos Szerződés megerősítéséhez a francia alkotmány módosítása szükséges. Az alkotmány 89. cikke értelmében az alkotmánymódosításra vonatkozó javaslatot a parlament két házának azonos szöveggel kell megszavazni, így a Nemzetgyűlés 2005. február 1-jén, a Szenátus pedig február 17-én fogadta el a tervezetet, amely azt kívánta belefoglalni az alkotmányba, hogy Franciaország jövőbeni uniós részvétele során az Alkotmányos Szerződésben rögzítettek az irányadók. A 89. cikk kimondja, hogy az alkotmánymódosítás akkor végleges, ha azt népszavazás jóváhagyja,[87] így a francia választópol-

- 124/125 -

gárok 2005 május 9-én[88] megtartott népszavazáson az alkotmánymódosítás ellen szavaztak, amely egyben az Alkotmányos Szerződés ratifikálásának elutasítását jelentette.[89] Nemzetközi szerződések megerősítését követően a köztársasági elnök hatáskörébe tartozik a ratifikáció.[90]

7) Görögország

Görögország alkotmányának 28. cikk (3) bekezdése[91] alapján az Alkotmányos Szerződés ratifikálásához a parlament összes képviselőjének abszolút többsége szükséges. Az alkotmány 44. cikk (2) bekezdésének értelmében lehetőség van referendumra, amely rendelkezés szerint a kormány kezdeményezésére, majd pedig a parlament képviselőinek abszolút többségének határozatát követően a köztársasági elnök lényeges nemzeti kérdésekben ügydöntő népszavazást tűz ki (egy kormányzati ciklusban maximum kétszer). A görögöknél azonban nincs hagyománya a népszavazásnak, egyetlen uniós kérdésben sem tartottak referendumot. A görög parlament 2005. április 19-én erősítette meg az Alkotmányos Szerződést. A

- 125/126 -

köztársasági elnök az alkotmány 36. cikke alapján aláírta a ratifikációs okmányt, amelynek letételére 2005. július 28-án került sor.

8) Lengyelország

A nemzetközi szerződések jóváhagyására Lengyelországban ügydöntő népszavazás útján, vagy a Képviselőház és a Szenátus megerősítésével nyílik lehetőség. Az alkotmány 90. cikke rendelkezik azoknak a nemzetközi szerződéseknek a ratifikációjáról, amelyek alapján a Lengyel Köztársaság meghatározott ügyekben átruházza állami szervek hatásköreit nemzetközi szervezetekre vagy intézményekre. Ilyen nemzetközi szerződések jóváhagyásához szükséges törvény[92] - mind a 460 tagú Képviselőház, mind a 100 tagú Szenátus által történő - elfogadásához a jelenlevő képviselők legalább kétharmadának szavazata szükséges, a képviselők legalább felének jelenlétében. Az említett törvény országos népszavazás útján is elfogadható, amelynek eredménye kötelező, ha azon a választásra jogosultak több mint fele részt vesz.[93] Amennyiben a választásra jogosultak több mint fele nem veszt részt a referendumon, az nem lesz ügydöntő, hanem csak véleménynyilvánító, és a nemzetközi szerződésekről szóló 2000. évi XXXIX. törvény értelmében a Képviselőház erősíti meg az adott nemzetközi szerződést. Országos ügydöntő népszavazást jogosult elrendelni a Képviselőház abszolút többséggel tagjai több mint felének jelenlétében, valamint a köztársasági elnök, a Szenátus abszolút többségének - tagjai több mint felének jelenlétében tett - jóváhagyásával. A ratifikálás jóváhagyásával kapcsolatos eljárás megválasztásáról szóló határozatot a Képviselőház a képviselők több mint felének jelenlétében, abszolút többséggel fogadja el. A Képviselőház 2005. július 5-én elhalasztotta a ratifikációs eljárásról szóló határozat meghozatalát. Az Alkotmányos Szerződés megerősítése esetén a lengyel alkotmány 133. cikk (1) bekezdés a) pontja értelmében a köztársasági elnök ratifikálta volna az Alkotmányos Szerződést.

9) Lettország

A Lett Köztársaság Alkotmányának 68. cikk (4) bekezdése kimondja, hogy Lettország európai uniós tagságát illetően lényeges változások esetén ügy-

- 126/127 -

döntő népszavazást kell tartani, ha azt a 100 tagú parlament képviselőinek több mint fele megszavazza. A parlament népszavazás tartása nélkül, 2005. június 2-án ratifikálta az Alkotmányos Szerződést, amelyhez a jelenlévő képviselők abszolút többségének szavazatát írja elő az alkotmány 24. cikke, míg a parlament határozatképességéhez a képviselők legalább felének jelenléte szükséges. Az Alkotmányos Szerződés parlamenti megerősítését követően Lettország letétbe helyezte a köztársasági elnök által aláírt ratifikációs okmányt az Olasz Köztársaság Kormányánál.

10) Litvánia

A litván alkotmány 67. cikk p) pontja kimondja, hogy "a parlament ratifikálja és felmondja a Litván Köztársaság nemzetközi szerződéseit, valamint mérlegel más külpolitikai kérdéseket". A parlamenti megerősítéshez a litván alkotmány a jelenlévő képviselők szavazatának egyszerű többségét kívánja meg a határozatképességhez szükséges létszám megjelölése nélkül.[94] Egyaránt lehetőség lett volna ügydöntő, valamint véleménynyilvánító népszavazás megtartására is,[95] amelyeket a parlament (Seimas) rendel el képviselői több mint egyharmadának, illetve 300.000 választópolgár kezdeményezése alapján.[96] A 141 tagú litván parlament elsőként ratifikálta az Alkotmányos Szerződést 2004. november 11-én, majd pedig 2004. december 17-én Litvánia letétbe helyezte a ratifikációs okmányt a köztársasági elnök aláírását követően.

11) Málta

Málta a nemzetközi szerződések ratifikálásáról szóló 1983. évi V. törvény[97] 3. cikke értelmében azokat a nemzetközi szerződéseket, amelyek Málta nemzetközi jogi státuszát, illetve e státusz fenntartását, Málta biztonságát, szuverenitását, függetlenségét, egységét valamint területi integritását érintik, a parlamentnek kell megerősítenie az általa hozott törvénnyel. A parlament a máltai alkotmány 51. cikke értelmében a köztársasági elnökből

- 127/128 -

és a Képviselőházból áll. A Képviselőház - amelynek létszámát a parlament időről időre határozza meg, ez a szám minden esetben páratlan és osztható a választókerületek számával[98] - akkor határozatképes, ha tizenöt képviselő jelen van, döntéséhez a jelenlévő képviselők többségének támogatása szükséges.[99] Ügydöntő népszavazást a máltai alkotmányos berendezkedés akkor tesz lehetővé, ha az adott nemzetközi szerződés az alkotmány alapvető rendelkezéseit érinti, véleménynyilvánító népszavazás tartására pedig a parlament döntése alapján kerülhet sor. A ratifikációs okmányt a külügyminiszter aláírásával kell ellátni az 1983. évi V. törvény 3. cikk (4) bekezdése alapján. A parlament 2005. július 6-án erősítette meg a szerződést, majd pedig augusztus 2-án Málta letétbe helyezte a ratifikációs okmányt.

12) Svédország

A svéd alkotmány tizedik fejezetének 1. cikke szól arról, hogy a kormánynak kell megkötnie bármely szerződést más állammal vagy nemzetközi szervezettel. A kiemelkedő jelentőségű nemzetközi szerződések megkötéséhez a svéd parlament, a Riksdag jóváhagyása szükséges.[100] Az alkotmány tizedik fejezetének 5. cikke rendelkezik azoknak a nemzetközi szerződéseknek a megerősítéséről, amelyek esetében a Riksdag átruházza döntéshozatali jogkörét az Európai Közösségre, amelyhez a 349 tagú Riksdag háromnegyedének támogató szavazata szükséges. Svédországban nemzetközi szerződés ratifikálása kérdésében véleménynyilvánító, illetve ügydöntő népszavazás egyaránt kiírható. Ügydöntő népszavazásra csak abban az esetben kerülhet sor, ha a nemzetközi szerződés alkotmánymódosítást eredményez. Az alaptörvény módosítására vonatkozó, függőben lévő javaslatról népszavazást kell tartani, amennyiben ezt a képviselők legalább egytizede indítványozza, és a képviselők legalább egyharmada az indítványt támogatja.[101] Az ügydöntő népszavazás eredménye a javaslat elutasítása esetén köti a Riksdagot, minden más esetben a Riksdag végső döntés céljából megvizsgálja a javaslatot.[102] A véleménynyilvánító népszavazásra, valamint az alapvető jogokkal kapcsolatos népszavazásra vonatkozó szabá-

- 128/129 -

lyokat törvény állapítja meg.[103] A véleménynyilvánító népszavazás kiírása a Riksdag hatásköre, azonban a négy ellenzéki jobbközép párt vezetője és a szociáldemokrata Göran Persson miniszterelnök megállapodtak 2004 decemberében, hogy elegendő lesz, ha az Alkotmányos Szerződést a parlament erősíti meg.[104] A ratifikációt eredetileg 2006 elejére tervezték, de a holland, valamint a francia elutasítást követően elhalasztották. A ratifikációs okmány letétele előtt a svéd király, mint államfő aláírása is szükséges lett volna.

13) Szlovákia

A Szlovák Köztársaság Alkotmányának 86. cikk d) pontja alapján a Nemzeti Tanács hatáskörébe tartozik az Alkotmányos Szerződés megerősítése. A Nemzeti Tanács 150 tagú testület, az Alkotmányos Szerződés jóváhagyásához az összes képviselő háromötödös többségének - ez 90 fő - támogató szavazata szükséges.[105] Szlovákiában lehetőség van ügydöntő népszavazás tartására fontos, közérdekű kérdésben, amelyet a köztársasági elnök tűz ki 350.000 választópolgár kezdeményezésére, vagy a Nemzeti Tanács határozata alapján[106] (ebben az esetben a Nemzeti Tanács határozatának érvényességéhez a jelenlévő képviselők egyszerű többségének szavazata szükséges, a határozatképességhez pedig a képviselők többségének jelenléte az alkotmányos követelmény). Az alkotmány 98. cikk (1) bekezdése értelmében a népszavazás akkor érvényes és eredményes, ha azon a választópolgárok több mint fele részt vesz, és ha a szavazók többsége az adott kérdés mellett foglal állást. Szlovákiában az Alkotmányos Szerződésről referendum tartására nem került sor, a dokumentumot a Nemzeti Tanács erősítette meg 2005. május 11-én. A szlovák Alkotmánybíróság azonban 2005. július 14-én arra szólította fel Ivan Gasparovic elnököt, hogy ne írja alá a ratifikációs okmányt, amíg a bírák nem határoznak arról, szükséges-e népszavazás kiírása az Alkotmányos Szerződés

- 129/130 -

megerősítése kérdésében, mivel tizenhárom állampolgár az Alkotmánybírósághoz fordult arra hivatkozva, hogy a dokumentum ratifikálása egyenértékű egy több nemzetből álló államközösséghez való csatlakozással, így az alkotmány 7. cikk (1) bekezdése alapján erről csak népszavazás útján lehet döntést hozni. Alkotmánybíróság 2006. január 18-i ülésén az ügy komplexitására hivatkozva elhalasztotta a határozathozatalt. Az államfő úgy döntött, megvárja az Alkotmánybíróság határozatát annak ellenére, hogy a szlovák alkotmány nem tartalmaz szabályozást arra nézve, hogy a köztársasági elnök milyen módon ratifikálja a nemzetközi szerződéseket, így ha a köztársasági elnök a végső alkotmánybírósági döntés előtt aláírta volna a ratifikációs dokumentumot, azt az Alkotmánybíróság határozata nem semmisíthette volna meg.[107]

14) Szlovénia

A Szlovén Köztársaság Alkotmányának 86. cikke kimondja, hogy a 90 tagú Nemzetgyűlés - amelynek határozatképességéhez az ülésen a képviselők többségének jelenléte szükséges - a nemzetközi szerződések ratifikálását a jelenlévő képviselők szavazattöbbségével fogadja el. Az alkotmány 90. cikk (2) bekezdése értelmében a Nemzetgyűlés ügydöntő népszavazást elrendelhet, de köteles kiírni, ha azt a képviselők egyharmada, az Államtanács vagy 40.000 választópolgár kéri.[108] Véleménynyilvánító népszavazást a Nemzetgyűlés írhat ki a 2001 júliusában hatályba lépett népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló törvény[109] rendelkezéseinek megfelelően. A népszavazásnak nincs érvényességi küszöbe, a referendum akkor tekinthető eredményesnek, ha a szavazáson résztvevő választók többsége a kérdés mellett tette le voksát. Szlovéniában referendumra nem került sor, a Nemzetgyűlés 2005. február 1-jén erősítette meg az Alkotmányos Szerződést, majd pedig 2005. május 9-én Szlovénia letétbe helyezte a ratifikációs okmányt a köztársasági elnök aláírását követően, amelyre a szlovén alkotmány 107. cikk (1) bekezdés e) pontja hatalmazza fel az államfőt.

- 130/131 -

3.3. Az a tagállam, amelynek alkotmányos berendezkedése ügydöntő népszavazást ír elő az Alkotmányos Szerződés megerősítése kérdésében

1) Írország

Írország alkotmányának 29. cikk (5) bekezdése kimondja, hogy minden nemzetközi egyezményt, amelynek az ír állam részesévé válik, a Képviselőház elé kell terjeszteni. Az ír parlament, az Oireachtas a Képviselőházból (Dáil Éireann)[110] és a 60 tagú Szenátusból (Seanad Éireann) áll, amelyben mindkét kamara a jelenlévő és szavazatot leadó tagjai többségének szavazatával határoz oly módon, hogy az elnök, vagy az ülést vezető tag nem szavaz. Az ír Legfelsőbb Bíróság azonban 1986-ban az Egységes Európai Okmány kapcsán kimondta, hogy minden későbbi közösségi szerződés elfogadása alkotmánymódosítást igényel, mivel hatalom-átruházást eredményeznek.[111] Az alkotmány 46. cikke alapján alkotmánymódosításra vonatkozó javaslatot törvénymódosítás formájában a Képviselőház kezdeményezhet, és azt az Oireachtas általi elfogadása vagy elfogadottnak minősítése után ügydöntő népszavazás erősíti meg a népszavazásra vonatkozó hatályos törvény rendelkezései szerint, majd pedig a köztársasági elnök a javaslatot aláírja és törvény formájában haladéktalanul kihirdeti. A javaslatot akkor kell a választópolgárok által elfogadottnak tekinteni, ha a népszavazáson a leadott szavazatok többsége a javaslat törvényerőre emelkedését támogatja; az alkotmány nem követel meg minimum részvételt a referendum érvényességéhez. Az ügydöntő népszavazást korábban 2005 végére, illetve 2006 elejére tervezték, de konkrét időpont kitűzése nélkül elhalasztották. A ratifikációhoz szükséges továbbá a többi tagállamhoz hasonlóan az államfő, az ír elnök által aláírt ratifikációs okmány letétele az Olasz Köztársaság Kormányánál.

- 131/132 -

3.4. Azok a tagállamok (Bulgária, Románia), amelyekben az Alkotmányos Szerződés megerősítése nem szükséges

Bulgária és Románia külön csoportot alkot, mivel e két állam 2004. október 29-én nem írta alá az Alkotmányos Szerződést, hanem csatlakozási szerződésükbe foglalták az Alkotmányos Szerződéshez való csatlakozási szándékukat. Az 1969. évi Bécsi Egyezmény 15. cikke értelmében a csatlakozás magában foglalja az aláírást és a ratifikációt, így az Alkotmányos Szerződés megerősítése e két államban szükségtelen.

Bulgária és Románia tagfelvétele már az Alkotmányos Szerződés tervezetét megszövegező Konvent összehívásakor látható volt - ugyanis a csatlakozási tárgyalások e két állammal 2000. február 15-én már megkezdődtek -, így teljes mértékben bevonták képviselőiket a Konvent munkájába. Az Unió tagállamaihoz hasonlóan egy kormányzati és két parlamenti képviselővel vettek részt a Konvent ülésein azzal a megkötéssel, hogy nem vétózhatták meg a tagállami delegációk között kialakult konszenzust. Ezt követően a Kormányközi Konferencián e két állam megfigyelői státuszt kapott. Bulgária és Románia a csatlakozási szerződést 2005. április 25-én írta alá Luxemburgban, amelynek 1. cikk 2. pontja kimondja, hogy "a Bolgár Köztársaság és Románia az Alkotmányos Szerződés részes felévé válik". A 2. cikk 1. pontja rendelkezik arról az esetről, ha az Unióhoz való csatlakozás időpontjában az Alkotmányos Szerződés még nem lépett hatályba, így a két állam az Unió alapját képező szerződések részesévé válik, és a csatlakozási szerződés 1. cikk 2. pontját az Alkotmányos Szerződés hatályba lépésének napjától kell alkalmazni. Eszerint tehát 2007. január 1-jei csatlakozásukkal Bulgária és Románia az Unió alapját képező jelenlegi szerződések részesévé vált, és az Alkotmányos Szerződés hatályba lépésével lesz annak részes fele.

4. A ratifikáció megtorpanása, lehetséges kiutak

Az Alkotmányos Szerződés megalkotásánál a tagállamok felkészültek az esetleges ratifikációs problémákra, így a már említett 30. Nyilatkozatban megállapodtak, hogy ha az Alkotmányos Szerződés aláírásától számított két év elteltével azt a tagállamok négyötöde ratifikálja, de egy vagy több

- 132/133 -

tagállam számára nehézségekbe ütközik a megerősítés, a kérdést az Európai Tanács elé terjesztik.[112]

A tagállamok közül tizenhat állam erősítette meg az Alkotmányos Szerződést (Ausztria, Belgium, Ciprus, Észtország, Finnország, Görögország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Málta, Magyarország, Németország, Olaszország, Spanyolország, Szlovákia, Szlovénia), további két államnak az Alkotmányos Szerződéshez való csatlakozással nem volt szükséges annak megerősítése (Bulgária, Románia), hétnél nem került sor a megerősítésre (Csehország, Dánia, Egyesült Királyság, Írország, Lengyelország, Portugália, Svédország), két államban pedig az állampolgárok referendumon elutasították az Alkotmányos Szerződést (Franciaország, Hollandia).

Az Alkotmányos Szerződés francia, illetve holland elutasítását követően az Európai Tanács 2005. június 16-17-i csúcsértekezletén engedmény született, hogy az államok későbbre időzíthetik a ratifikálást, amely alapján számos tagállam az Alkotmányos Szerződés megerősítését bizonytalan időre elhalasztotta, a többi tagállam pedig későbbi időpontot tűzött ki. A csúcsértekezleten a tagállamok állam- és kormányfői nyilatkozatot adtak ki, amelyben tudomásul vették a Franciaországban és Hollandiában rendezett népszavazás kimenetelét, és úgy vélték, hogy ez az eredmény nem kérdőjelezi meg a polgárok közös Európa iránti elkötelezettségét, továbbá kimondták a helyzet közös átgondolásának szükségességét az ún. reflexiós periódus keretében, mely időszakot minden tagországban a polgárok, a polgári társadalom, a szociális partnerek, a nemzeti parlamentek, valamint a politikai pártok bevonásával széleskörű vita lefolytatására kell felhasználni.[113]

Az Európai Tanács csúcsértekezletét követően az Európai Bizottság 2005. július 20-án elfogadta a 3D-tervet (democracy - demokrácia, dialogue - dialógus, debate - vita), amely széleskörű kommunikációt kezdeményezett a tagállamok állampolgárai és az Unió intézményei között azzal a céllal, hogy visszaállítsa az Európai Unióba vetett bizalmat.

Az Európai Parlament is az Alkotmányos Szerződés ratifikációs folyamatának folytatása mellé állt, és 2006. január 19-én elfogadta az Európai Parlament Alkotmányügyi Bizottságának két tagja, Andrew Duff és Johannes Voggenhuber által elkészített jelentéstervezetet a mérlegelési időszak-

- 133/134 -

ról.[114] Az Európai Parlament állásfoglalásában megerősítette azon meggyőződését, hogy a Nizzai Szerződés nem adhat alapot az európai integrációs folyamat továbbviteléhez, valamint Bulgária, illetve Románia csatlakozását követően az Unió további bővítéséhez. Emellett az Európai Parlament leszögezte, hogy támogatja az Alkotmányos Szerződést, és kérte az Európai Tanácsot, hogy 2006. júniusi csúcsértekezletén ünnepélyes keretek között kötelezze el magát az Európa jövőjéről szóló alkotmányos megállapodás mellett. Állásfoglalásában az Európai Parlament szorgalmazta a válság leküzdése, valamit az Alkotmányos Szerződéssel kapcsolatos konszenzus kialakítása érdekében a mérlegelési időszakban a tagállamok állam- és kormányfői által 2005. júniusában megfogalmazott széleskörű nyilvános vita kezdeményezését az egész Unióban európai, és nemzeti keretek között egyaránt, valamint javasolta, hogy az Európa jövőjével foglalkozó első parlamenti fórumot 2006. május 9-ére hívják össze. Az Európai Parlament javasolta, hogy a tagállamok a mérlegelési időszak következtetéseit 2007 második felében vonják le, és ekkor hozzanak egyértelmű döntést az Alkotmányos Szerződés jövőjéről.[115] Emellett az Európai Parlament kérte állásfoglalásában a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden erőfeszítést annak biztosítására, hogy az Alkotmányos Szerződés már 2009-ben hatályba lépjen.[116]

- 134/135 -

Az Európai Parlament Brüsszelben 2006. május 8-9-én "Európa jövője" címmel közös parlamenti ülést szervezett, azonban a tagállamok képviselői nem tudtak konszenzust kialakítani az Alkotmányos Szerződés jövőjét illetően.

Ezt követően az Európai Tanács ülésére került sor Brüsszelben 2006. június 15-16-án, amelynek eredményeit az Elnökségi következtetések című dokumentum foglalta össze.[117] Az Európai Tanács elnöksége összegezte a ratifikációs folyamat állását, és felszólított az európai polgárokkal folytatott párbeszéd fokozására és kiterjesztésére tett jelentős erőfeszítésekre, beleértve a Bizottság 3D-tervre vonatkozó kezdeményezését. Az Európai Tanács ezt azzal indokolta, hogy "további munkára van szükség ahhoz, hogy az Alkotmányos Szerződés jövőjére vonatkozóan döntéseket lehessen hozni."[118] Az elnökségi következtetés a konkrét eredmények elérése céljából megfogalmazta a közeljövőben teljesítendő intézményi feladatokat. Eszerint az elnökségnek a tagállamokkal folytatott széleskörű konzultációt alapul véve jelentést kellett terjesztenie 2007 első félévében az Európai Tanács elé, amelynek tartalmaznia kellett az Alkotmányos Szerződés megvitatásának értékelését, és fel kellett tárnia a lehetséges jövőbeli fejlődési irányokat. Ezt követően az Európai Tanácsnak meg kellett vizsgálnia a jelentést, amelynek eredménye szolgált a reformfolyamat továbbvitelére vonatkozó döntések alapjául azzal a követelménnyel, hogy az ehhez szükséges lépéseket meg kell tenni legkésőbb 2008 második felében. A dokumentumban - az Alkotmányos Szerződés jövőjére vonatkozó megállapítások utolsó pontjában - az Európai Tanács felszólította az Unió vezetőit, hogy 2007. március 25-én Berlinben[119] fogadjanak el egy politikai nyilatkozatot, amelyben megfogalmazzák az európai értékeket, törekvéseket, és megerősítik az ezek megvalósítása melletti közös elkötelezettségüket, megemlékezve a Római Szerződés megkötésének 50. évfordulójáról.

A tagállamok állam- és kormányfői 2007. március 25-én Berlinben elfogadták a ‘Nyilatkozat a Római Szerződések aláírásának 50. évfordulója alkalmából' elnevezésű dokumentumot. A deklaráció hallgatott az Unió további bővítésének menetéről, hangsúlyozta azonban az Európai Unió

- 135/136 -

jövőbeli nyitottságát. A nyilatkozat kerülte az Alkotmányos Szerződés említését, és csupán célként fogalmazta meg, hogy az Európai Uniót a 2009-es európai parlamenti választásokig egy megújított közös alapra kell helyezni.[120]

A berlini nyilatkozatot követően a német elnökség április 23. és május 4. között kétoldalú megbeszéléseket folytatott a tagállamokkal, melyet a május 7-i együttes ülés követett. A német elnökség célja az volt, hogy a tagállamok fogadjanak el egy útitervet az Alkotmányos Szerződés ratifikációjának folytatásáról, szükségesnek vélte azonban mérlegelni a ratifikációs válságból kivezető valamennyi lehetséges utat.

1. Az első, véleményem szerint leginkább célravezető elképzelés - amelyet az Európai Parlament is támogatott[121] - az volt, hogy az elutasító országokban tartsanak megismételt népszavazást, amelyre már volt példa az Unió történetében.[122] Franciaországban 2005. május 9-én a francia választópolgárok elutasították azt az alkotmánymódosító javaslatot, amely az Alkotmányos Szerződés megerősítését jelentette volna, majd június 1-jén a hollandok véleménynyilvánító népszavazáson az Alkotmányos Szerződés ellen szavaztak. Hollandiában a megismételt referendumhoz újabb törvényjavaslat elfogadása lett volna szükséges, mivel a holland alkotmányos berendezkedés nem teszi lehetővé népszavazás kiírását, ezért a parlament által jóváhagyott törvényjavaslat egyszeri, és a holland történelemben első népszavazásra adott felhatalmazást. Franciaországban az állampolgárok - miután az Alkotmánytanács kimondta az Alkotmányos Szerződés ratifikációjához az alkotmánymódosítás szükségességét - alkotmánymódosításról szavaztak, amely azt kívánta belefoglalni az alkotmányba, hogy Franciaország uniós részvétele során az Alkotmányos Szerződésben rögzítettek az irányadók. A francia alkotmány 89. cikke értelmében a parlament két házának azonos szöveggel meg kell szavaznia az alkotmánymódosító javaslatot a népszavazást megelőzően, így Franciaországban megismételt referendum tartásához elengedhetetlen lett volna egy új alkotmánymódosító javaslat, valamint annak parlamenti elfogadása. Az elutasító országok-

- 136/137 -

ban a megismételt népszavazások pozitív kimeneteléhez szükséges lett volna az állampolgárok széleskörű, világos és pontos tájékoztatása az Alkotmányos Szerződés tartalmáról,[123] valamint az új parlamenti választások bevárása, mivel egyesek nem az Alkotmányos Szerződést, hanem a kormányt és annak programját utasították el. Dánia esetében szűkítő hivatalos szövegértelmezést[124] adtak ki a Maastrichti Szerződés rendelkezéseiről a megismételt népszavazást megelőzően, amely megoldás esetleg segítséget nyújthatott volna az Alkotmányos Szerződés esetében is a francia, illetve holland állampolgárok tájékoztatásához.[125]

2. A második, sokak által felvázolt lehetőségként merült fel a válsághelyzetből való kiútra az Alkotmányos Szerződés módosítása, majd később az eredeti szöveg feladása és újratárgyalása,[126] Ez utóbbi mellett kötelezték el magukat a tagállamok az Európai Tanács június 20-21-i brüsszeli ülésén. Véleményem szerint ez azonban veszélyesnek tűnő vállalkozás, mivel ez a folyamat hosszúra nyúlhat, ha a tagállamok esetleg sok egymást követő módosító javaslatot tesznek.[127]

3. Lehetőség volt továbbá az Alkotmányos Szerződés lényegesebb részeinek "kimentése", mivel az Alkotmányos Szerződés egyes elemei - például kisebb intézményi változtatások - uniós jogalkotási eszközökkel is megvalósíthatók lettek volna, azonban a központi intézmények esetében új intézmények létrehozásához a jelenlegi szerződések módosítása lett volna szükséges.[128] Azonban véleményem szerint ez a megoldás nem jelentett volna megfelelő kiutat a válsághelyzetből.

4. Felmerült lehetőségként egy, az Alkotmányos Szerződést már ratifikált tagállamok által kialakítható "mag" létrehozása, azonban az Európai

- 137/138 -

Parlament ezt a megoldást kifejezetten elutasította a 2006. január 19-i állásfoglalásában.

5. Voltak olyanok, akik az Alkotmányos Szerződés ratifikációjának leállítását, valamint ezt követően a lassú reform megvalósítását tekintették az egyetlen megoldásnak az Európai Unió válságából kivezető útnak.[129]

A tagállamok - mérlegelve az Alkotmányos Szerződés lehetséges jövőképeit - a 2007. június 20-21-i brüsszeli csúcson az Alkotmányos Szerződés feladásában és szövegének újratárgyalásában állapodtak meg. Elmondható, hogy megegyezés született az Európai Unió új alapszerződéséről, mivel az ún. Reform Szerződés lényegesebb pontjaiban kialakult a kompromisszum a tagállamok között. A Reform Szerződés tervezete kisebb változtatásokkal tartalmazza az Alkotmányos Szerződés lényeges intézményi reformjait,[130] azonban az alkotmány elnevezés elhagyása mellett kikerültek azok az elemek, amelyeket a tagállamok túl föderalisztikusnak találtak.[131] Az új dokumentum az Alapjogi Kartát az Alkotmányos Szerződéshez hasonlóan kötelező erőre kívánja emelni azzal a különbséggel, hogy csak az egyik szakasz utal a Kartára, annak szövegét nem inkorporálja.[132] A Reform Szerződés tervezetének legfőbb hiányossága, hogy az Alkotmányos Szerződéssel ellentétben nem lép a jelenlegi szerződések he-

- 138/139 -

lyébe - egységessé téve ezzel a Közösség/Unió alapszerződéseit -, hanem azokat csupán módosítja.

A tagállamok megállapodtak abban, hogy a Kormányközi Konferencia július 23-án veszi kezdetét, melynek összehívásáról a július 1-jén hivatalba lépett portugál elnökség gondoskodik a Maastrichti Szerződés 48. cikkének megfelelően. A portugál elnökség azt tűzte ki célul, hogy október 18-19-én a tagállamok állam- és kormányfői aláírják a Reform Szerződést, majd az új alapszerződés a 2009-es európai parlamenti választások előtt életbe lép. A Reform Szerződés hatályba lépéséhez azonban szükséges valamennyi tagállam ratifikációja ugyanazon eljárás szerint, mint az Alkotmányos Szerződés esetében. Így kérdéses, hogy a Reform Szerződés ratifikációjának folyamata gördülékenyebb lesz-e az Alkotmányos Szerződésénél, és jobban beváltja-e a hozzá fűzött reményeket, mintha a tagállamok a tizenhat hónap alatt széles konszenzussal megszövegezett Alkotmányos Szerződés ratifikációjának folytatása mellett döntöttek volna.

5. Összegzés

Véleményem szerint az Alkotmányos Szerződés - így utóda, a Reform Szerződés is - az Európai Unió, mint sui generis képződmény tagállamai által létrehozott nemzetközi szerződés. A hatályba lépő új alapszerződés által képessé válhat az Európai Unió a világgazdasági súlya mellett a világpolitikai befolyásának növelésére, valamint demokratikus, sok szempontból átláthatóbb, ésszerűbb működésének megteremtésére; emellett az Alapjogi Karta kötelező erőre emelésével az európai alapjogvédelem megerősítésére. Az Alkotmányos Szerződés ratifikációs folyamatának sikeressége a holland és a francia elutasító népszavazás után bizonytalanná vált, amelyet fokozott az a tény is, hogy hét tagállamban későbbre halasztották a megerősítést; ezek közül hat tagállamban népszavazásra került volna sor, melyek kimenetele továbbra is kérdéses maradt. Ez a bizonytalanság vezethetett ahhoz az elhatározáshoz, hogy a tagállamok feladták az Alkotmányos Szerződés ratifikációjának folytatását. Véleményem szerint a legjobb megoldás a válsághelyzetben az lett volna, ha Hollandiában és Franciaországban a népszavazást megismétlik, valamint azokban az államokban, amelyek még nem erősítették meg az Alkotmányos Szerződést, a polgárok széleskörű tájékoztatása mellett az alkotmányos berendezkedés által az Alkotmányos Szerződés megerősítéséhez megkövetelt referendu-

- 139/140 -

mokat megtartják, illetve ahol erre nincs szükség, ott sort kerítenek az Alkotmányos Szerződés parlamenti megerősítésére.

Kétséges, hogy jobban kielégítené a tagállamok igényeit, és szélesebb konszenzust eredményezne egy újabb szöveg, mint a hosszú idő alatt kidolgozott Alkotmányos Szerződés. Emellett az Alkotmányos Szerződést már ratifikált országokkal szemben a nemzetközi jog szabályai alapján nem helyénvaló az Alkotmányos Szerződés újratárgyalása.[133] Le kell szögezni továbbá, hogy az Európai Uniónak nem sikerült megoldani az egyik és talán legsúlyosabb problémáját. Az Európai Közösség és az Unió alapjait meghatározó szerződések, azok módosításai, illetve a csatlakozási szerződések mára már áttekinthetetlenné váltak, így feltétlenül szükséges volna egy koherens szerződési szöveg megalkotása, amely problémát a Reform Szerződés nem fogja megoldani. Így a Reform Szerződés esetleges hatályba lépése esetén kellő időt kell hagyni az átgondolásra, majd pedig néhány év elteltével a valódi működés gyakorlati tapasztalatainak értékelésére.

- 140/141 -

Függelék

A ratifikáció összefoglaló táblázata

- 141-147 -

* * *

THE RATIFICATION OF THE TREATY ESTABLISHING A CONSTITUTION FOR EUROPE AND ITS OBSTACLES

by Mónika Ganczer

After a short historical overview of establishing the European Constitutional Treaty, the essay analyses three questions: the legal nature of the document, the ratification process in point of the constitutional requirements of the member states, and finally, the present stage of the European Constitutional Treaty and the agreement of the EU member states about the new Reform Treaty.

- 147/148 -

There has been a huge debate in the jurisprudence over the status of the document: is it a constitution or an international treaty? The arguments of the study prove that the European Constitutional Treaty is an international treaty. The essay accepts the traditional constitutional concept, in which only states can have a constitution. Further on, the arguments show that the European Union is not a state in any sense, it's law does not match any constitutional requirements, which means no constitution can be created for the European Union. On the other hand the document was formally constructed by the rules of the Vienna Convention of the Law of Treaties, 1969.

The paper gives an in-depth look of the ratification process, starting with the rule of the 447. Article of the European Constitutional Treaty, which declares that the treaty shall be ratified by the member states in accordance with their respective constitutional requirements. The paper classifies the member states in three groups on the basis of the possible methods of the verification of the European Constitutional Treaty, in regard to the fact that Romania and Bulgaria joined the Treaty, which includes signing and ratification, also making them a fourth group.

The author states that the ratification process slowed down, because after the referendums in France and The Netherlands, seven states ratified the European Constitutional Treaty. Analysing the solutions of this crisis, the author concludes that the most effective way would have been to hold referendums again in those states which refused the European Constitutional Treaty. The author points out that the establishing the draft of the Reform Treaty was not the best solution, first of all because it just amends the existing Treaties, not replacing them by a single text.■

- 148 -

JEGYZETEK

[1] A Közösség/Unió jelenlegi szerződési rendszere:

1. 1951 - Európai Atomenergia Közösséget létrehozó Párizsi Szerződés (Euratom Szerződés),

2. 1957 - Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Római Szerződés (EK Szerződés),

3. 1957 - Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó Szerződés (amelyet ötven évre kötöttek, így mára hatályát vesztette),

4. 1965 - Egyesítési Szerződés,

5. 1986 - Egységes Európai Okmány

6. 1992 - Európai Uniót létrehozó Maastrichti Szerződés (EU Szerződés),

7. 1997 - Amszterdami Szerződés,

8. 2001 - Nizzai Szerződés

A jelenlegi szerződések kommentárjait lásd CHURCH, C. H.-PINNEMORE, D.: The Penguin Guide to the European Treaties. Penguin Books, London, 2002.

[2] Lásd bővebben GÁL K.: Út az Európai Unió Alkotmánya felé. Európai Tükör, 2004/7. 6.

[3] Eine Verfassung für Europa (Hrsg.: Schwarze, J.-Bieber, R.). Baden-Baden, 1984., valamint Schwarze, j.: Ein pragmatischer Verfassungsentwurf - Analyse und Bewertung des vom Europäischen Verfassungskonvent vorgelegten Entwurfs eines Vertrags über eine Verfassung für Europa. Europarecht, 2003/4. 569.

[4] Vörös I.: Az európai alkotmány várható hatásai a magyar jogrendszerre. Állam- és Jogtudomány, 2006/2. 198.

[5] A Konventnek elsősorban a szubszidiaritás elvének megfelelően a tagállamokat és az Uniót megillető hatásköröket kellett tisztáznia. Második feladatként került meghatározásra, hogy egyszerűsítenie kell a meglevő szerződéseket azzal a céllal, hogy azok érthetőbbek legyenek anélkül, hogy tartalmilag változtatnák az alapszerződéseket. A Konventnek választ kellett arra a kérdésre találnia, hogy mi legyen a Nizzában ünnepélyesen kihirdetett Alapjogi Karta jogi státusza. Végső soron pedig tisztázni kellett a nemzeti parlamentek szerepét az európai intézményrendszerben.

[6] A 105 (póttagokkal együtt valójában 210) tagú tanácskozó testületben az akkori 15 tagállam 1 kormányzati és 2 parlamenti (1 kormánypárti és 1 ellenzéki) képviselővel vett részt, az Európai Parlament 16 képviselővel, a Bizottság 2 taggal volt jelen. Az ekkor még 13 tagjelölt a tagállamokkal megegyező képviselettel vett részt, azonban a tanácskozás során csak az Európai Unió hivatalos nyelvein szólalhattak fel, illetve a tagállamok között kialakult konszenzust nem akadályozhatták meg. A Konvent meghívta megfigyelőként a Gazdasági- és Szociális Bizottság 3, az európai szociális partnerek 3, a Régiók Bizottsága 6 képviselőjét, valamint az európai Ombudsmant. A testület munkáját a Titkárság, valamint 11 Munkacsoport segítette.

A Konvent felépítését lásd bővebben Closa, c.: The Convention method and the transformation of EU constitutional politics. In: Developing a Constitution for Europe (ed.: Eriksen, E. O.-Fossum, J. E.-Menéndez, A. J.). Routledge, London, 2004. 195-204., továbbá Gordos Á.-Ódor B.: Az Európai Alkotmányos Szerződés születése. HVG-ORAC, Budapest, 2004. 14-16.

[7] Valéry Giscard d' Estaing az első ülésen bejelentette: "a Konvent által választott munkamódszer a konszenzus keresése, vagyis a legnagyobb többség egyetértése anélkül, hogy hagynák, hogy az egyhangúság szabálya megakadályozza a munkát". A Konvent plenáris üléseiről az összefoglalót lásd http://european-convention.eu.int/sessplen_all.asp?lang=en

[8] A Konvent Brüsszelben, 2003. július 18-án kelt, 850/03. számú jelentése az Európai Tanács számára.

[9] Az Európai Tanács döntése alapján az ekkor még tíz nem csatlakozott állam egyenlő jogokkal és egyenlő alapon vehetett részt a Kormányközi Konferencián, a Konventben korlátozott jogaik kibővültek, a tagállamokat megillető jogokkal ülhettek a tárgyalóasztalnál.

[10] Az Alkotmányos Szerződés szerkezete megegyezik a jelenlegi szerződések struktúrájával. A Preambulumot a főszöveg követi, amely négy részre tagolódik. Az első rész tartalmazza az Unió meghatározását, értékeit, célkitűzéseit, hatásköreit, intézményeit, szerveit, az alapvető jogokra és az uniós polgárságra vonatkozó rendelkezéseket, meghatározza az Unió demokratikus működésének alapelveit, valamint az uniós tagságra, a tagság felfüggesztésére és az Unióból történő kilépésre vonatkozó szabályokat, illetve rendelkezik az Unió költségvetéséről és többéves pénzügyi keretéről. A második részbe inkorporálták a nizzai Alapjogi Karta szövegét. A harmadik rész rendelkezik az Unió politikáiról és azok működéséről. A negyedik részben találhatók az általános és záró rendelkezések a jelenlegi szerződések hatályon kívül helyezéséről, a jogutódlásról és jogfolytonosságról, az egyes intézményekre vonatkozó átmeneti rendelkezésekről, a területi illetve az időbeli hatályról, a felülvizsgálati eljárásokról, a megerősítésről és hatálybalépésről, valamint a hiteles szövegekről és fordításokról. Az Alkotmányos Szerződés integráns részét képezik a Jegyzőkönyvek és a csatolt Mellékletek, azonban a Nyilatkozatok nem bírnak jogi kötelező erővel, csupán politikai állásfoglalásnak tekinthetők. Az Alkotmányos Szerződés kommentárszerű ismertetését lásd Church, c. h.-Phinnemore, d.: Understanding the European Constitution: an introduction to the EU Constitutional Treaty. Routledge, London-New York, 2006.

[11] A Magyar Köztársaság részéről a miniszterelnök és a külügyminiszter az Országgyűlés 105/2004. (X. 20.) OGY határozatában kapott felhatalmazás alapján írta alá az Alkotmányos Szerződést.

[12] Az Európai Bizottság elnöke jelenleg José Manuel Durao Barroso.

[13] Bokorné Szegő H.: A nemzetközi jog és az alkotmányjog közötti kapcsolat általános problematikája. Magyar Tudományos Akadémia Államtudományi Kutatások Programirodája, Budapest, 1987. 1.

[14] Lásd bővebben Horváth Z.-Ódor B.: Az Európai Unió Alkotmánya. HVG-ORAC, Budapest, 2005. 34-35.

[15] Elisabeth Zollert idézi Gál K.: Út az Európai Alkotmány felé. i. m. 9.

[16] Douglas-Scott, s.: Constitutional Law of the European Union. Pearson Education Limited, London, 2002. 516.

[17] Jogi Lexikon (szerk.: Lamm V.-Peschka V.). KJK-KERSZÖV, Budapest, 1999. 18.

[18] A föderáció, illetve konföderáció kérdéseit lásd Molnár O. B.: Integrációs modellek és a magyar EU-csatlakozás. In: EU-tanulmányok I. kötet (szerk.: Inotai A.). Nemzeti Fejlesztési Hivatal, Budapest, 2004. 867-891.

[19] Rácz A.: Az Európai Unió alkotmányos berendezkedése. Állam- és Jogtudomány, 2004/3-4. 216.

[20] Weber, A.: Zur föderalen Struktur der Europäischen Union im Entwurf des Europäischen Verfassungsvertrags. Europarecht, 2004/6. 841-856., Dyévre, a.: The constitutionalisation of the European Union: discourse, present, future and facts. European Law Review, 2005/April. 189., valamint Bóka é.: Európai integráció és a föderalizmus eszméje. Európai Tükör, 2005/6. 37-38.

[21] Vörös Imre előadása: Az alkotmányozás és az Európai Unió címmel az Országgyűlés alkotmány- és igazságügyi bizottságának és európai integrációs ügyek bizottságának 2002. július 10-én megtartott együttes ülésén. Az Unió kormányközi szervezetként való létrejöttét és attól való eltávolodását fogalmazza meg Bermann, g. a.: Editorial: The European Union as a Constitutional Experiment. European Law Journal, 2004/4. 363-370. Az Európai Unióra a maastrichti alapokon nyugvó egyfajta kormányközi szervezetként tekint - amelynek sokkal kimunkáltabb alapot kell teremteni - Habermas, j.: Why Europe needs a constitution. In: Developing a Constitution for Europe. i. m. 20.

[22] Nemzeti alkotmányok az Európai Unióban (szerk.: Trócsányi L.-Badó A.). KJK-KERSZÖV, Budapest, 2005. 12.

[23] Lásd bővebben az Európai Unió mint sui generis képződmény felfogásról Kumm, M.: The Jurisprudence of Constitutional Conflict: Constitutional Supremacy in Europe before and after the Constitutional Treaty. European Law Journal, 2005/3. 266-269., valamint Bárd P.: Az elveszett alkotmány? Az EU-alkotmánytervezet főbb jellegzetességei és alkotmányjogi összefüggései. Beszélő, 2005/6-7. 65-72.

[24] J. H. H. Weilert idézi Chronowski N.: Európai alkotmányra szóló felhatalmazás. Európai Tükör, 2005/5. 62.

[25] Lásd Alkotmányos Szerződés 10. cikk (2) bekezdés, valamint Fazekas J.-Asztalos Zs.: Uniós polgárok: hogyan tovább? Az uniós polgársághoz kapcsolódó jogok fejlődése a Maastrichti Szerződéstől az Alkotmányos Szerződésig. Acta Humana, 2005/2. 113.

[26] Hans Kelsen álláspontjára támaszkodva megállapítható, hogy egy jogrend akkor szuverén, ha érvényessége nem vezethető vissza egy másik jogrendre. Kelsen, H.: Das Problem der Souveränität und die Theorie des Völkerrechts. Beitrag zu einer reinen Rechtslehre. Mohr, Tübingen, 1920. 10.

[27] A francia Alkotmánytanács az első Maastricht döntésében azt fogalmazta meg, hogy "a nemzeti szuverenitás gyakorlása feltételeinek" hiánytalanul meg kell maradniuk. Bragyova A.: Az Európai Unióhoz való csatlakozás alkotmányjogi kérdései. In: EU-tanulmányok I. kötet. i. m.1103.

[28] Jakab A.: A közösségi jog és a tagállami jog viszonya. Állam- és Jogtudomány, 2001/3-4. 225-250.

[29] Lásd bővebben Dyévre: i. m. 172.

[30] Álláspontommal szemben Joseph H. H. Weiler szerint a közösségi jogrend alkotmányos jogrend, amely azonban nélkülöz néhány szükséges legitimációs elemet. Weiler, J. H. H.: The Constitution of Europe. University Press, Cambridge, 1999. 298.

[31] Bragyova A.: i. m. 1107.

[32] Albi, a.-Van Elsuwege, p.: The EU Constitution, national constitutions and sovereignty: an assesment of a "European constitutional order". European Law Review, 2004/6. 751-752.

[33] Bragyova András: Alkotmány és európai Alkotmány című előadása a Friedrich Ebert Alapítvány és a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézete által szervezett az Európai Alkotmány jelentőségéről szóló konferencián, 2003. június 3-án, amelynek összefoglalóját lásd Fridery R.: Konferencia az Európai Alkotmány jelentőségéről. Állam- és Jogtudomány, 2003/3-4. 349-350.

[34] Az Európai Bíróság 1963-ban a Van Gend en Loos v. Nederlandse Administratie der Belastigen ügyben kimondta a közösségi jog elsőbbségét, majd pedig 1964-ben a Costa v. ENEL ügyben a Közösséget a következőképpen jellemezte: "A tagállamok korlátlan időre szóló önálló személyiséggel, jogképességgel, a nemzetközi kapcsolatokban önálló képviseleti joggal, különösen az államok szuverenitásának korlátozásából, vagy hatásköreinek a közösségre történő átruházásából fakadó valóságos hatáskörökkel bíró közösség létrehozásával - jóllehet meghatározott körben - korlátozták saját szuverenitásukat, és így olyan jogrendszert teremtettek, amelyik állampolgáraikat és őket is köti". Bragyova A.: i. m.1093.

[35] Az Európai Bíróság döntéseivel ellentétben a tagállamok nagy része - kivéve Ausztria és Hollandia, ahol csak az alkotmány alapelvei jelentenek integrációs korlátot - nem ismeri el az európai jog közvetlen elsőbbségét (például a német alkotmánybíróság a Solange I., és a Maastricht ítéletében, az olasz alkotmánybíróság pedig a Frontini, illetve a Fragd ítéletben is kimondta ezt a tételt). A Solange I., illetve a Maastricht ítéletet lásd bővebben Bragyova: i. m. 1094., 1103., a Frontini, illetve a Fragd ítéletet lásd bővebben Vörös i.: Az EU-csatlakozás alkotmányjogi: jogdogmatikai és jogpolitikai aspektusai. Jogtudományi Közlöny, 2002/9. 400. Továbbá az olasz, a holland, valamint a német álláspontot lásd bővebben Kumm: i. m. 263-269.

[36] A közösségi jog elsőbbségéről lásd Várnay E.-Papp M.: Az Európai Unió Joga. KJK-KERSZÖV, Budapest, 2005. 82.

[37] John Rawls által lehetségesnek vélt megoldásokat e problémára lásd Douglas-Scott: i. m. 524-525.

[38] Lásd bővebben Grimm, D.: The legal basis of the European Union after Maastricht. In: Developing a Constitution for Europe. i. m. 79-80., megállapítja a közös nyelv hiányát és javasolja a probléma megoldására az angol nyelv széleskörű oktatását Habermas: i. m. 29.

[39] Kihirdetve Magyarországon az 1987. évi XII. törvényerejű rendelettel.

[40] Az Alkotmányos Szerződés módosításáról lásd bővebben Gordos Á.-Frank Á.: Az Európai Unió jövője, avagy az acquis rugalmasságának kiaknázása. Európai Tükör, 2006/1. 28-31.

[41] Bécsi Egyezmény 16. cikk:

Ha a szerződés másként nem rendelkezik, a megerősítő, elfogadási, jóváhagyási és csatlakozási okiratoknak

a) a szerződő államok közötti kicserélése;

b) a letéteményesnél történő letétbe helyezése; vagy

c) ezeknek a szerződő államokkal, illetve a letéteményessel való közlése azt jelenti, hogy a szerződést az állam magára nézve kötelező hatályúnak ismeri el.

[42] Bécsi Egyezmény 18. cikk:

Az állam tartózkodni köteles azoktól a cselekményektől, amelyek meghiúsítanák a szerződés tárgyát és célját, midőn

a) megerősítés, elfogadás vagy jóváhagyás fenntartásával írta alá a szerződést vagy cserélte ki a szerződést létrehozó okiratokat, mindaddig, amíg nem válik nyilvánvalóvá az a szándéka, hogy a szerződésnek nem válik részesévé, vagy

b) kifejezte azt, hogy a szerződés reá nézve kötelező hatályát elismeri, mindaddig, amíg a szerződés hatályba nem lép és feltéve, hogy e hatályba lépést indokolatlanul nem késleltetik.

[43] A tagállamok alkotmányos berendezkedésének kutatása során segítségemre volt: Nemzeti alkotmányok az Európai Unióban. i. m., Direct Democracy: The Eastern and Central European Experience (ed.: Auer, A.-Bützer, M.). Ashgate, Aldershot, 2001., Le référendum européen. Actes du colleque international de Strasbourg 21-22 févier 1997. (éd.: Auer, A.-Flauss, J. F.). Bruylant, Bruxelles, 1997. 78., a http://www.oefre.unibe.ch/law/icl/index.html honlap, amelyen megtalálhatók az államok hatályos alkotmányai angol nyelven, valamint a http://www.legislationline.org honlap, ahol az államok fontosabb törvényei hozzáférhetők, illetve a nemzeti parlamentek honlapjai a http://www.ipu.org/english/parlweb.htm internetcímen.

[44] Lásd a ciprusi alkotmány 62. cikk (1) bekezdése, valamint a 77. cikk (1) bekezdése.

[45] Lásd a ciprusi alkotmány 50. cikk (1) bekezdés a) pont ii) pontja.

[46] Lásd az észt alkotmány 161-168. cikkei.

[47] Az észt alkotmány 73. cikkének megfogalmazása szerint: "az »igen« szavazatok többségével".

[48] Lásd a finn alkotmány 93. cikk (1) bekezdése, illetve 94. cikk (1) bekezdése.

[49] A holland alkotmány 91. cikke alapján ahhoz, hogy a királyság kötve legyen valamely nemzetközi szerződéshez, a parlament megerősítése szükséges a két kamara tagjainak több mint felének jelenlétével, és jelenlévő képviselői szavazatának egyszerű többségével.

[50] Az elutasítás okai a következők lehettek: az európai integráció felgyorsulása, a bővítés, az euró bevezetése, a nemzeti szuverenitás elvesztésének félelme, Pim Fortuyn holland politikus három évvel korábbi meggyilkolása, a kormány elutasítása, valamint az információ hiánya. Lásd Hylarides, p.: Voters in the Nedherlands Defy the European Constitution. Contemporary Review, 2005/Aug. 86-91., valamint Cassen, B.: Attac Against the Treaty. New Left Review, 2005/May-June. 27-33., valamint Moravcsik, A.: A Too Perfect Union? Why Europe Said "No". Current History, 2005/Nov. 355-356.

[51] Lásd a luxemburgi alkotmány 114. cikke.

[52] Gallagher, m.: The referendum in Europe. In: Le référendum européen. Actes du colleque international de Strasbourg 21-22 févier 1997. i. m. 70-71.

[53] Jean-Claude Juncker (aki az Unió legrégebben hivatalban lévő kormányfője, és hazájában óriási népszerűségnek örvend) bejelentette, ha elutasító eredmény születik, távozik posztjáról. A dokumentum támogatására szólította fel a szavazókat egy kivételével az összes parlamenti párt, az üzleti körök, és még két nagy szakszervezeti tömörülés is.

[54] Gallagher: i. m. 70-71.

[55] Az alkotmány reformjavaslatát - amely révén lehetővé vált volna, hogy népszavazást tartsanak az Alkotmányos Szerződés ratifikálása kérdésében - a Szövetségi Gyűlés nagy többséggel elvetette, amelyet az elutasítók azzal indokoltak, hogy Németország képviseleti deokrácia, a népakarat a képviselők révén nyilvánul meg.

[56] Lásd az olasz alkotmány 72., illetve 80. cikkei.

[57] Lásd a portugál alkotmány 115., illetve 161. cikkei.

[58] Lásd a portugál alkotmány 161. cikk i) pontja.

[59] Lásd a portugál alkotmány 284., illetve 286. cikkei.

[60] A köztársasági elnöknek lehetősége van ekkor arra, hogy valamely nemzetközi szerződés alkotmányossági felülvizsgálatát kérje az Alkotmánybíróságtól, amely ha megállapítja a szerződés alkotmányellenességét, az alkotmány 279. cikke alapján a köztársasági elnök vétójoggal él, és azt a jogszabályt elfogadó szervhez visszaküldi.

[61] A spanyol alkotmány 68. cikk (1) bekezdése értelmében.

[62] A Szenátus a területi képviselet Kamarája, minden tartománynak négy-négy szenátora van, Gran Canaria, Mallorca és Tenerife három-három, Ibiza-Formentera, Menorca, Fuerte-ventura, Gomera, Hierro, Lanzarote és La Palma egyet-egyet, Ceuta és Melilla lakossága pedig két-két szenátort választ. Ezenkívül az autonóm közösségek egy-egy szenátort jelölnek ki és további egy-egy szenátort küldenek minden, a területükön élő egymillió lakos után. Lásd a spanyol alkotmány 69. cikke.

[63] Lásd a spanyol alkotmány 79. cikk (1) bekezdése.

[64] Lásd a spanyol alkotmány 74. cikk (2) bekezdése.

[65] Organikus törvények azok, amelyeknek tárgyát az alapvető jogok és szabadságok továbbfejlesztése, az autonómia-statútumok és az általános választási rendszer jóváhagyása, valamint az alkotmányban előírt egyéb esetek képezik. Lásd a spanyol alkotmány 81. cikk (1) bekezdése.

[66] Lásd a spanyol alkotmány 93. cikke.

[67] Lásd a spanyol alkotmány 92. cikke.

[68] José Lois Rodrígez Zapatero miniszterelnök azonban már korábban kijelentette, hogy ha a véleménynyilvánító népszavazáson az Alkotmányos Szerződést elutasító szavazatok lesznek többségben, nem fogja támogatni annak elfogadását a parlamenti szavazáson.

[69] Az Alkotmány 2/A. § (1) A Magyar Köztársaság az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján - az Európai Uniót, illetőleg az Európai Közösségeket alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig - egyes, Alkotmányból eredő hatásköreit a többi tagállammal közösen gyakorolhatja; e hatáskörgyakorlás megvalósulhat önállóan, az Európai Unió intézményei útján is.

(2) Az (1) bekezdés szerinti nemzetközi szerződés megerősítéséhez és kihirdetéséhez az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

[70] Az Nsztvr. 10. § (1) Megerősítést igényelnek a Magyar Népköztársaság nemzetközi kapcsolatai szempontjából kiemelkedő fontosságú, valamint azok a nemzetközi szerződések, amelyek megkötésével kapcsolatban törvény vagy törvényerejű rendelet alkotása, módosítása vagy hatályon kívül helyezése szükséges, továbbá amelyeket az abban foglalt rendelkezések vagy a szerződő felek erre vonatkozó külön megállapodása alapján meg kell erősíteni.

(2) Az Országgyűlés határozattal erősíti meg a Magyar Népköztársaság nemzetközi kapcsolatai szempontjából kiemelkedő fontosságú nemzetközi szerződéseket.

[71] Az Alkotmánybíróság 56/2004. (XII. 14.) AB határozata.

[72] A Pajzs Szövetség 2003. szeptember 29-én aláírásgyűjtő ív mintapéldányát benyújtotta az Országos Választási Bizottsághoz azzal, hogy országos ügydöntő népszavazást kíván kezdeményezni a következő kérdésben: "Akarja-e Ön, hogy a Magyar Köztársaság ne ismerje el az Európai Unió Alkotmányának létrehozásáról szóló nemzetközi szerződés Magyar Köztársaságra vonatkozó kötelező érvényű hatályát?" Az Országos Választási Bizottság az aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadta. A Pajzs Szövetség kifogást nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, amely arról az 58/2004. (XII. 14.) AB határozatában döntött.

[73] Lásd például az 1997. november 16-i NATO-népszavazást.

[74] Lásd bővebben Dezső m.-Bragyova a.: Hungary. In: Direct Democracy: The Eastern and Central European Experience. i. m. 70-71.

[75] Az Országgyűlés megerősítő határozata az Alkotmányos Szerződésből fakadó kötelezettségek elismerését jelenti, az e tárgyban benyújtott népszavazási kezdeményezés pedig már az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdésének b) pontjába foglalt tilalomba ütközik, így az Országos Választási Bizottság 6/2005. (I. 13.) határozatában megtagadta a Pajzs Szövetség aláírásgyűjtő ívének hitelesítését.

[76] Lásd az osztrák alkotmány 44., valamint 50. cikkei.

[77] Lásd az osztrák alkotmány 45. cikke.

[78] Lásd a cseh alkotmány 2. cikk (2) bekezdése.

[79] Lásd a cseh alkotmány 15., valamint 16. cikkei.

[80] Lásd a cseh alkotmány 39. cikk (1) bekezdése.

[81] A dán alkotmány 28. cikke rendelkezik a Folketing képviselőinek számáról, amely értelmében a Folketing legfeljebb 179 tagból áll, akik közül két tagot a Feröer-szigeteken, két tagot pedig Grönlandon választanak.

[82] A dán alkotmány 50. cikke kimondja, hogy a Folketing határozatképességéhez a képviselők több mint felének jelenléte és szavazása szükséges.

[83] Az Egyesült Királyság alkotmányos dokumentumai: Magna Charta Libertatum (1215), The Petition of Right (1628), Habeas Corpus Act (1679), Bill of Rights (1689), Act of Settlement (1701), The Parliament Act (1911), The Parliament Act (1949), Statute of Westminster (1931), Human Rights Act (1998). Lásd Nemzeti alkotmányok az Európai Unióban. i. m. 265-315.

[84] Political Parties, Elections and Referendums Act 2000.

[85] A népszavazás negatív kimenetelének veszélyeiről lásd Grant, Ch.: What if British vote no? Foreign Affairs, 2005/3. 35.

[86] A francia alkotmány 45. cikke: "Minden törvénytervezetet vagy törvényjavaslatot a parlament két háza egymást követően vizsgálja meg, azonos szöveg elfogadása érdekében.

A két ház közötti véleménykülönbség esetén, ha valamely törvényjavaslatot vagy törvénytervezetet, azok mindkét ház általi két olvasata után nem fogadnak el, vagy ha a kormány sürgősséget jelentett be, a miniszterelnök jogosult kezdeményezni egy paritásos alapon létrehozott vegyes bizottság összehívását, amelynek feladata a még vitás rendelkezésekre vonatkozó szövegjavaslat előterjesztése.

A vegyes bizottság által kidolgozott szöveget a kormány a két ház elé terjeszti jóváhagyás végett. A kormány egyetértése nélkül egyetlen módosítási javaslat sem fogadható el.

Ha a vegyes bizottságnak nem sikerül közös szöveget elfogadnia, vagy ha a szöveg nem felel meg az előző bekezdésben foglalt feltételeknek, a Nemzetgyűlés és a Szenátus általi, ismételt olvasat után a kormány felkérheti a Nemzetgyűlést, hogy hozzon végleges döntést. Ilyenkor a Nemzetgyűlés ismételten tárgyalhatja akár a vegyes bizottság által kidolgozott szöveget, akár pedig az általa utolsóként elfogadott, esetleg a Szenátus által elfogadott egy vagy több módosítással változtatott szöveget."

[87] A francia alkotmány 89. cikke rendelkezik a köztársasági elnök döntési lehetőségről, hogy az alkotmánymódosítás tervezete kérdésében nem népszavazást ír ki, hanem a kongresszusként összehívott parlament elé terjeszti; ebben az esetben az alkotmánymódosítás tervezete csak akkor tekinthető elfogadottnak, ha az a leadott szavazatok háromötödös többségét megszerezte.

[88] 2004 októberében felmerült, hogy a francia referendumot 2005. május 8-án tartsák, amely a II. világháborúban európai hadszíntéren aratott szövetséges győzelem évfordulója. A korai időpontot a köztársasági elnök, Jacques Chirac azért szorgalmazta, mert úgy vélte, hogy az megakadályozhatja, hogy a nem kampány támogatói összekapcsolják az Alkotmányos Szerződésről való döntést a török csatlakozás kérdésével. Azonban az időpont kitolódott, mivel az Alkotmánytanácsnak meg kellett vizsgálnia az Unió Alkotmányos Szerződésének hatását a francia alkotmányra, amelyet csak október 29-e után kezdhettek meg. A népszavazás korai dátumra való kitűzése azért sem volt lehetséges, mert a francia hatóságoknak 42 millió szavazóhoz kellett eljuttatnia a szavazásról szóló tájékoztatókat, amely tartalmazta az Alkotmányos Szerződés egy példányát és a szavazásra bocsátott kérdést. A tájékoztatókat lehetetlen volt május 15-e előtt elkészíteni és kiküldeni.

[89] Az elutasítás okai a következők lehettek: a török csatlakozás, a szolgáltatások liberalizálását célzó Bolkenstein-irányelv, a munkanélküliség, a francia gazdaság rossz helyzete, valamint az, hogy az Alkotmányos Szerződés gazdaságilag túl liberális, ugyanakkor nem eléggé szociális. Az elutasítás okait, valamint az Alkotmányos Szerződés ellen kampányolók érveit lásd Cassen: i. m. 27-33., valamint Moravcsik: i. m. 355-356.

[90] Lásd a francia alkotmány 52. cikke.

[91] Görögország alkotmányának 28. cikk (3) bekezdése: "Görögország az összes képviselő abszolút többségével elfogadott törvénnyel hozzájárulhat nemzeti szuverenitása gyakorlásának korlátozásához, ha azt lényeges nemzeti érdek megköveteli, amennyiben a korlátozás nem érinti az emberi jogokat és a demokratikus államrend alapjait, és ha az egyenjogúság és viszonosság fennáll." Az alkotmány értelmező rendelkezése a 28. cikkről kimondja, hogy az vonatkozik az ország részvételére az európai integrációs folyamatban.

[92] A nemzetközi szerződések ratifikálásához és felmondásához szükséges törvény előzetes jóváhagyását a lengyel alkotmány 89. cikke írja elő.

[93] Lásd a lengyel alkotmány 90. cikk (3) bekezdése, valamint a 125. cikk (3) bekezdése.

[94] Lásd a litván alkotmány 69. cikke.

[95] A litván ügydöntő, illetve a véleménynyilvánító népszavazás érvényességéről és eredményességéről szóló rendelkezéseket ld.: 2002. évi IX - 929. törvény (A népszavazásról) 7-8. cikkei.

[96] Lásd bővebben Krupavičius, a.-Zvaliauskas, g.: Lithuania. In: Direct Democracy: The Eastern and Central European Experience. i. m. 114.

[97] Lásd http://docs.justice.gov.mt/lom/legislation/english/leg/vol_6/chapt304.pdf

[98] Lásd a máltai alkotmány 52. cikk (1) bekezdése.

[99] Lásd a máltai alkotmány 70., valamint 71. cikkei.

[100] Lásd a svéd alkotmány tizedik fejezet 2. cikk (3) bekezdése.

[101] Lásd a svéd alkotmány nyolcadik fejezet 15. cikk (3) bekezdése.

[102] Lásd a svéd alkotmány nyolcadik fejezet 15. cikk (4) bekezdése.

[103] Lásd a svéd alkotmány nyolcadik fejezet 4. cikk (1) bekezdése.

[104] A népszavazás megtartásától való félelem alapja az lehet, hogy a svédek 2003 szeptemberében elutasították az euró bevezetését, valamint, hogy 2004 júniusában az európai parlamenti választásokon az euroszkeptikus Junilistan párt 3 képviselőjét is beszavazták az Európai Parlamentbe.

[105] Lásd a szlovák alkotmány 84. cikk (4) bekezdése, illetve a 7. cikk (2) bekezdése.

[106] Lásd a szlovák alkotmány 93. cikk (2) bekezdése, és a 95. cikk (1) bekezdése, valamint Bárány, E.-Brhlíková, R.-Colotka, P.: Slovakia. In: Direct Democracy: The Eastern and Central European Experience. i. m. 174.

[107] Lásd http://www.unizar.es/euroconstitucion/Treaties/Treaty_Const_Rat_slovakia.htm

[108] Lásd Lukąic, I.-Kurnik, A.: Slovenia. In: Direct Democracy: The Eastern and Central European Experience. i. m. 195.

[109] Law on Referendums and Popular Initiatives.

[110] Az ír alkotmány 16. cikk (2) bekezdés 2. pontja: "A tagok számát minden alkalommal törvény rögzíti; a Képviselőház összlétszáma nem lehet kevesebb, mint a lakosság harmincezred, és nem lehet több, mint a lakosság húszezred része."

[111] Lásd Rideau, j.: Les référendums nationaux dans le contexte de l'intégration européenne. In: Le référendum européen. Actes du colleque international de Strasbourg 21-22 févier 1997. i. m. 89-90., valamint Gallagher: i. m. 78.

[112] Erre tehát 2006. október 29-étől kerülhetett volna sor abban az esetben, ha a tagállamok négyötöde ratifikálta volna az Alkotmányos Szerződést.

[113] Az Európai Unió tagállamai állam- és kormányfőinek Nyilatkozata az Európai Alkotmány létrehozásáról szóló Szerződés megerősítéséről (Európai Tanács, 2005. június 16-17.), Brüsszel, 2005. június 18., SN 117/5.

[114] Az Európai Parlament állásfoglalása a mérlegelés időszakáról: az Európai Unióról folytatott vita értékelésének szerkezete, témái és kerete (2005/2146 (INI)), Strasbourg, 2006. január 19.

[115] Az Európai Parlament az állásfoglalásban az alábbi választási lehetőségeket vázolta fel az Alkotmányos Szerződés jövőjére:

1. az Alkotmányos Szerződés feladása,

2. az Alkotmányos Szerződés szövegének módosítás nélküli ratifikálásának folytatása,

3. az Alkotmányos Szerződés szövegének pontosítása vagy kiegészítése,

4. az Alkotmányos Szerződés szövegének újraszerkesztése és/vagy módosítása,

5. az Alkotmányos Szerződés szövegének teljes újrafogalmazása.

Az állásfoglalás értelmében a jelenlegi szöveg fenntartását tekintette volna az Európai Parlament a mérlegelési időszak pozitív eredményének. Emellett "elutasította egy néhány tagállam által létrehozandó »mag« létrehozását az alkotmányos folyamat lezárultáig", és emlékeztette a tagállamokat, hogy a megerősített együttműködés kizárólag az Unió célkitűzéseinek megvalósítását, érdekei megóvását, illetve az integrációs folyamat megerősítését hivatott szolgálni, és nem célozhatja az egyes tagállamoknak az Európai Unió rendszerén kívüli együttműködését. Lásd: Az Európai Parlament állásfoglalása a mérlegelés időszakáról: az Európai Unióról folytatott vita értékelésének szerkezete, témái és kerete (2005/2146 (INI)), Strasbourg, 2006. január 19.

[116] Az Európai Parlament állásfoglalásáról lásd bővebben Mohay Á.: Az Európai Parlament az Alkotmányos Szerződés jövőjéről. Európai Tükör, 2006/7-8. 8-12.

[117] Az Európai Tanács brüsszeli ülése 2006. június 15-16., Elnökségi következtetések, Brüsszel, 2006. július 17., 10633/1/06 REV 1.

[118] Az Európai Tanács brüsszeli ülése 2006. június 15-16., Elnökségi következtetések, Brüsszel, 2006. július 17., 10633/1/06 REV 1.

[119] A hely megválasztását az indokolta, hogy az Európai Unió soros elnökségét 2007 első felében a német kancellár tölti be.

[120] A nyilatkozat szövegét lásd: http://www.eu2007.de/de/News/download_docs/Maerz/0304-RAA/Hungarian.pdf

[121] Lásd az Európai Parlament állásfoglalása a mérlegelés időszakáról: az Európai Unióról folytatott vita értékelésének szerkezete, témái és kerete [2005/2146 (INI)], Strasbourg, 2006. január 19.

[122] Dániában (1992-ben a Maastrichti Szerződés kapcsán), valamint Írországban (2001-ben a Nizzai Szerződés elfogadásánál) már sor került megismételt népszavazásra.

[123] Cassen: i. m. 33.

[124] Törő Cs.: Lehetséges terápiák az EU Alkotmányos Szerződése ratifikációjának megakadása esetére. Európai Jog, 2005/3. 19.

[125] Valéry Giscard d' Estaing úgy vélekedett, hogy a 2007-es franciaországi választásokat követően az Alkotmányos Szerződés első és második részét újból népszavazásra kell bocsátani, míg a harmadik rész esetében elegendő a parlamenti jóváhagyás.

[126] Schwall-Düren, a.: Wie weiter mit der EU? Wege aus der Krise. Internationale Politik und Gesellschaft, 2006/1. 33., és Duff, A.: Plan B: How to Rescue the European Constitution. Notre Europe. http://www.notre-europe.eu/uploads/tx_publication/Etud52-en.pdf. Az Európai Parlament 2006. január 19-i állásfoglalásában megemlíti a revízió különböző fokozatait: a szöveg pontosítása vagy kiegészítése mellett annak újraszerkesztését, valamint a teljes átfogalmazást is.

[127] Az újratárgyalás veszélyeit lásd bővebben Dezséri K.: Kérdések az EU Alkotmányos Szerződésének jövőjével kapcsolatban. Európai Tükör, 2005/11. 32-33.

[128] Lásd bővebben Schwall-Düren: i. m. 32., valamint Törő: i. m. 21.

[129] Moravcsik: i. m. 359.

[130] A Reform Szerződés tervezete az Alkotmányos Szerződés intézményi újításainak 95%-át megőrzi. Emellett azonban például változik a jogi aktusok elnevezése (az Alkotmányos Szerződésben megjelenő európai törvény és kerettörvény elnevezések bevezetése helyett a Reform Szerződés a jelenlegi irányelv, rendelet, határozat elnevezéseknél marad); az Alkotmányos Szerződés által Unió külügyminiszterének nevezett posztot a Reform Szerződés az "Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője" néven hozza létre; a tagállami és Uniós hatáskörök elválasztása világosabbá válik egy - a Reform Szerződéshez csatolt - nyilatkozatnak köszönhetően; a nemzeti parlamentek szerepét az Alkotmányos Szerződéshez képest tovább növeli a Reform Szerződés. Lásd az Európai Tanács brüsszeli ülése 2007. június 20-21., Elnökségi következtetések, Brüsszel, 2006. június 23., 11177/07.

[131] Például az uniós jog elsőbbségéről szóló cikket a Reform Szerződés tervezete nem tartlmazza közvetlenül, hanem a tervek szerint egy csatolt, nem kötelező erejű nyilatkozat emlékeztet majd arra, hogy az Európai Bíróság megállapította ítélkezési gyakorlatában, hogy a "Szerződések és a Szerződések alapján az Unió által elfogadott jogszabályok elsőbbséget élveznek" a tagállamok jogával szemben. Kimaradnak továbbá a Reform Szerződésből az Unió jelképei, a zászló, a himnusz és a jelmondat is. Lásd az Európai Tanács brüsszeli ülése 2007. június 20-21., Elnökségi következtetések, Brüsszel, 2006. június 23., 11177/07.

[132] Az Egyesült Királyság azonban kiharcolt egy jegyzőkönyvet, amely felmenti őt az Alapjogi Karta alkalmazásának kötelezettsége alól.

[133] Lásd az államok által kötött nemzetközi szerződések jogáról szóló 1969. évi Bécsi Egyezmény 18. cikke.