1.1. Az Európai Unióhoz (EU) való csatlakozás első megközelítésben a nemzetközi jog és a belső jog viszonyának alkotmányjogi rendezettségét tételezi fel.
Ebben a tekintetben Magyarország nem áll jól. Az Alkotmány 7. § (1) bekezdése szerint "A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, és biztosítja a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.". Az Alkotmány e cikkelyének kellene eligazítást adni a jogalkalmazó számára arra ez esetre, ha a belső jog és a nemzetközi jog konfliktusba kerül, azaz ha a nemzetközi jog: nemzetközi szerződés vagy a nemzetközi szokásjog és a belső jog egymással ellentétes rendelkezést tartalmaz.
1.2. A konfliktus egyre szélesebb területekre vonatkozóan válik reális lehetőséggé annak a folyamatnak az eredményeként, ahogyan Magyarország a rendszerváltozás - 1990 - óta egyre intenzívebben bekapcsolódik a nemzetközi együttműködésbe. A nemzetközi közösség egyik tagjaként, az ENSZ tagállamaként és számos - különösen az emberi jogok vagy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok területén kötött - nemzetközi szerződés aláírójaként, részes államaként Magyarországnak a szerződések által szabályozott területeken értelemszerűen nincsen ugyanolyan szabad jogalkotói mozgástere, mint a nemzetközi szerződések megköté-
- 397/398 -
se előtt volt. E szerződések részes tagállamává válni ugyanis azt (is) jelenti, hogy Magyarország a szerződések tárgykörében nem alkothat az azok tartalmával ellentétes belső jogot, a már hatályos jogszabályai tekintetében pedig felvetődik az a kérdés, hogy az előállt konfliktust milyen módon oldja fel a jogalkotó.
Néhány példa: a két (ENSz- és európai) emberi jogi egyezményhez való csatlakozás kizárja a halálbüntetés kodifikálását, de a WTO-Egyezményhez való csatlakozás kizárja pl. diszkriminatív vámok alkalmazását, míg a külföldi beruházások védelméről szóló Washingtoni Konvencióhoz való csatlakozásunk óta nem lehetséges olyan kisajátítási jogszabályt alkotni, amely nem garantálná az azonnali, feltétlen és méltányos kártalanítást, valamint a tisztességes eljárást (due process of law). Amennyiben mégis a nemzetközi szerződéssel ellentétes belső jogot alkotna a Magyar Köztársaság, az emberi jogok tekintetében a strasbourg-i bíróság, a Washingtoni Konvenció tekintetében az annak keretében működő választott bíróság eljáró panel-je, vagy a WTO megfelelő eljáró vitarendező tanácsa elmarasztalná Magyarországot és kötelezné a belső jog korrigálására. Ha ezt Magyarország nem tenné meg, nemzetközi szerződés megszegéséért nemzetközi jogi felelőssége beállna, végső soron pedig választania kellene a nemzetközi szerződésekben való tagkénti "bennmaradás", vagy a kilépés között. A nemzetközi szerződésekkel ellentétes belső jog fenntartását ezeknek az idézett példák szerinti szerződéseknek a jogvitarendező mechanizmusa tartósan nem tűri el.
Az Európai Közösségek és a Magyar Köztársaság közötti Európai Megállapodás Társulási Tanács létesítését intézményesítette, ennek hatáskörébe utalva a szerződés végrehajtását. A Tanács megfelelő - jogilag is: jogszabályként kötelező erejű, kormányrendeletbe foglalt - határozatok hozatalával viszi előre lépésről lépésre a Megállapodás végrehajtását.
1.3. A nemzetközi szerződések többsége azonban olyan, amelyek esetében ilyen jogvitarendező mechanizmus nincsen: a nemzetközi jog és a belső jog összhangjának követelményét ezért általában is, a belső jogban, azon belül is - alapkérdésről, a jogrendszer funkcionálásának alapkérdéséről lévén szó - alkotmányjogilag kell biztosítani. Azért az Alkotmányban, mert a magyar jogalkalmazó szerveket - bíróságokat és más hatóságokat - az Alkotmány 2. § (1) bekezdése kötelezi a magyar jogrend érvényre juttatására ("A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."). Ez az elv, valamint a belőle az Alkotmánybíróság állandó gyakorlatában levezetett jogbiztonság követelménye egyértelműen implikálja a fenti követelményt, arról nem is beszélve, hogy a bírák, köztisztviselők, közalkalmazottak az Alkotmányra esküt téve arra tesznek esküt, hogy az alkotmányos jogszabályokat betartják és másokkal is betartatják. A magyar belső jog alkalmazásának alkotmányos kötelezettsége alóli felmentést ezért ugyancsak magában az Alkotmányban kell megadni. Ennek módja az, hogy az Alkotmány egyértelműen és világosan állást foglal a nemzetközi jog és a belső jog viszonyának kérdésében. Az Alkotmány idézett 7. § (1) bekezdése erre nem alkalmas.
1.4. A nemzetközi jog és a belső jog viszonyára vonatkozóan három kérdésre adott válasz igazít el:
- a monista-dualista koncepció,
- a transzformációs-adopciós kodifikációs technika közötti választás, valamint ezekkel összefüggésben
- a nemzetközi jogi szerződések self executing- vagy non self executing-jellegének kérdése.
A nemzetközi jog eme ismert alapkérdéseinek lényege - leegyszerűsítve - a következő.[1]
a) A dualista koncepció szerint a nemzetközi jog és a belső jog anyagi jogi értelemben két különálló jogrendszer, míg a monista szerint nem: a több nemzeti jogalkotó által alkotott nemzetközi jog ugyanúgy alkalmazandó a belső nemzeti jogalkalmazó által, mint a nemzeti jogalkotó által alkotott hazai jog. A monista felfogás szerint a különbség csupán alaki: előbbit több, utóbbit egyetlen jogalkotó alkotta.[2]
b) A kétféle felfogás kodifikáció-technikai következményeit - hogyan válik a nemzetközi jog a belső jog részévé? - a transzformációs-adopciós modell vonja le. Előbbi szerint - mely a dualista koncepcióra rezonál - a ratifikáció után külön belső jogalkotásra: inkorporációra van szükség, míg utóbbi - a monista koncepcióra "válaszoló" - felfogás szerint ez szükségtelen: ratifikációval és kihirdetéssel a nemzetközi szerződés a belső jog részévé vált.
c) Végül a monista-adopciós felfogásra rímel az a felfogás, amely a nemzetközi szerződésnek self executing-jelleget tulajdonít: a nemzetközi szerződés eszerint a nemzeti bíróságok által közvetlenül alkalmazandó, külön végrehajtási jogszabály kibocsátására nincsen szükség.
A modern, globalizálódó világgazdaságban és világpolitikában, a nemzetközi kapcsolatok mai intenzitása mellett - különös tekintettel a regionális integrációk egyre növekvő jelentőségére - a monista-adopciós-self executing modell tekinthető korszerűnek. A baj az, hogy
- 398/399 -
a magyar Alkotmány idézett 7. § (1) bekezdése egyik koncepció mellett sem teszi le a voksot: nem egyértelmű, homályos,[3] semmitmondó, eklektikus.[4]
1.5. Nem csoda, hogy az Alkotmánybíróság a 7. § (1) bekezdését alkalmazva nem csekély nehézségekkel került szembe.
1.5.1. Az 53/1993. (X.13.) AB határozat (ABH 1993. 327.) a 7. § (1) bekezdés által nem igazolt, meg nem fogalmazott hármas hierarchiát tételezett, helyesebben szólva: "magyarázott bele" az Alkotmányba. Eszerint legfelül áll az alkotmány, alatta a nemzetközi jog, legalul pedig a belső jog, melyek ebben a sorrendben nem mondhatnak ellent a fölötte levőnek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
