A szerzők tanulmányukban arra vállalkoznak, hogy számba vegyék a sportjog közjogi és magánjogi vonatkozásait. Az írás bemutatja, hogy mennyire színes, szövevényes és összetett ez a világ, mely legfőbb jellemzőinek oktatása elengedhetetlen a jövő sportolói, sportszakemberei, így edzői és a sport iránt érdeklődők számára is. Éppen ezért került megírásra a sportjog egyik legmagasabb szintű művelőjének, Sárközy Tamás professzornak a kezdeményezésére A magyar sport jogi szabályozása című tankönyv,[4] amely segít eligazodni az érdeklődőknek, valamint a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem hallgatóinak is a sport világában.
In their study the authors undertake to take stock of the public and private aspects of sports law. The paper shows how colourful, intricate and complex this world is, the education of its main features being indispensable for future sportsmen and sportswomen, including coaches and those interested in sport. It is for this reason that Professor Tamás Sárközy, one of the leading experts in sports law, has initiated the writing of a textbook entitled The Legal Regulation of Hungarian Sport, which will help those interested in the world of sport and students at the Hungarian University of Physical Education and Sport Sciences to find their way around it.
In ihrer Studie versuchen die Autoren, eine Bestandsaufnahme der öffentlichen und privaten Aspekte des Sportrechts zu machen. Die Arbeit zeigt, wie bunt, vielschichtig und komplex diese Welt ist, deren Grundzüge für künftige Sportlerinnen und Sportler, Trainer und Sportinteressierte unerlässlich sind. Aus diesem Grund hat Professor Tamás Sárközy, einer der führenden Experten auf dem Gebiet des Sportrechts, die Erstellung eines Lehrbuchs mit dem Titel Die rechtliche Regelung des ungarischen Sports initiiert, das den Sportinteressierten und den Studenten der Ungarischen Universität für Leibeserziehung und Sportwissenschaften helfen soll, sich in der Welt des Sports zurechtzufinden.
A sport egy rendkívül komplex jelenség: érinti a testkultúrát, az oktatáspolitikát, az egészségügyet; gazdasági és szociálpolitikai jelentősége is egyre nő. Ma már megalapozottan beszélhetünk "sportiparról". A sport egyre nagyobb bel- és külpolitikai jelentőségre tesz szert, az országimázs növelésének is igen fontos eszközévé vált.[5]
Magyarországon az elmúlt közel harminc évben alakult ki a mai értelemben vett sportjog, amelyet az is jelez, hogy az ez alatt elfogadott három (számos alkalommal módosított) sporttörvény szabályozza a területet. Emellett több sportjogi monográfia, számos sportjogi tanulmány és sportjogi (tan)könyv,[6] valamint egy lektorált szakfolyóirat, az e cikknek is helyet adó Sportjog is megjelent.
Elsőként a sport fogalmi meghatározásából célszerű kiindulni, mivel a sportjogi szabályozás tárgya ténylegesen: a nehezen körülhatárolható sport területe.
Amennyiben Magyarországon a sportot definiálni szeretnénk, a sporttudomány két kiemelkedő hazai képviselője idézhető: Nádori László megfogalmazásában a sport "Meghatározott szabályok szerint, időtöltésként vagy versenyszerűen folytatott testedzés."[7] Frenkl Róbert professzor meghatározása szerint a sport: "Mindazon szervezett és/vagy szervezetlen, csoportos vagy egyéni testedzési tevékenységek gyűjtőfogalma, amelyben az ember biológiai mozgásigényét, szükségletét, társadalmi körülmények között kielégíti."[8] Mindkét megfogalmazás a "testedzés" kifejezést használja, ez
- 1/2 -
pedig azért is érdekes, mivel a hatályos sporttörvény a szellemi sportágban kifejtett tevékenységgyakorlást is magában foglalja, de erre majd a sporttevékenység definiálása, a magyar jogi szabályozás vonatkozása részben térünk ki bővebben.
A sport meghatározása nem egyszerű feladat. A sport maga tömegjelenséggé vált, és minél szélesebb körben terjed el, annál körülményesebbé válik a körülírása. Ugyanakkor leszögezhetjük, hogy világszerte megpróbálják a lényegét megragadni szabályozási szinten, mely a fogalom jogi szempontból való fontosságát szemlélteti. Ugyanakkor tény, hogy nemzetközi szinten, az egyes országokban eltérő definíciókat találunk rá. Van, ahol tágabb az értelmezési kör, van, ahol pedig szűkebb. Magyarországon a jog közhatalmi eszközzel, jogszabályi előírásokkal definiálja a sportot, amelyre egyfajta keretszerűség jellemző és generálklauzulákkal, valamint kaucsukszabályokkal él.[9]
A sporttevékenységet magát sajátos természete különbözteti meg az egyéb kereskedelmi tevékenységektől, és így ez a speciális jog által szabályozott terület a kormányzati beavatkozás szélesebb lehetőségét is magában hordozza. A beavatkozás tág határok között mozoghat: elég, ha csak a támogatásokra gondolunk, valamint a jogi környezetre, amely kifejezetten sajátos és egyúttal testre szabott is lehet, mint például a doppingellenes szabályozás (WADA-KÓDEX), vagy például az OLYMPIC INSIGNIA PROTECTION ACT (1987), de beletartozhat többek között közjogi és magánjogi szabályozás köre is.[10]
A sport az egyes államok sajátos jogi szabályozási megoldásai mellett azonban sajátos önszabályozáson alapulva is rendeződik. Németországban például tartományi szinten meghatározott a sport törvényi szabályozása, míg Magyarországon egységes állami sportjogi szabályozás vonatkozott a versenyszerű sporttevékenység gyakorlására, valamint (immár hatályon kívül helyezve) a regisztrált szabadidő-sportoló helyzetére is.
A sportjog szabályozási tárgya magyar viszonylatban a sport, ideértve ez alatt a sporttevékenység végzését, vagy azzal kapcsolatos tevékenységet végző személyek, azaz a sportolók, a sportszakemberek, valamint a sportszervezetek, a sportszövetségek területét, a sportesemények lebonyolítását, a sporttal összefüggő, vagy azzal kapcsolatos szerződések körét, illetve a sporttal kapcsolatos jogviták magyar vagy nemzetközi rendezését. Az állam jogi szabályozásban részesíti a sporttal kapcsolatos saját tevékenységét, így az állami sportirányítás és sportfinanszírozás jogi szabályozása is a sportjog területére tartozik.[11]
A sportjog egy sajátos szakjog, mely magában hordoz számos magánjogi és közjogi vonatkozást is. A sportjognak számos közjogi jellemzője van, hiszen többnyire az egyik fél maga az állam, a résztvevők között pedig alá- és fölérendeltségi viszony van. Közjogi jellegű vonatkozások közé sorolhatóak az alkotmányjogi szabályok, az állami sportigazgatás szervezetrendszere, a sportfinanszírozás, a sporttevékenységhez fűződő adókedvezmények rendszerét szabályozó jogalkotás, a büntető és szabálysértési tényállások köre is.
A sportigazgatás a közigazgatási jog különös részét képező sajátos jogalkotási és jogalkalmazási szakterület, a sporttal kapcsolatos feladatokat az állam a sportigazgatáson keresztül valósítja meg, ezért egyfajta szakpolitikának is nevezhetjük.[12]
A sportjog léte 1996 óta tény, az első sporttörvény sportigazgatási, szervezeti törvény volt, a sportigazgatásban részt vevő szervezetek hatáskörein keresztül próbálta meghatározni a sportigazgatás tartalmát.
A sport, a sporttevékenység jelentésének, társadalmi, gazdasági szerepének megértéséhez feltétlenül szükséges a sport fogalmának tisztázása, definiálása, valamint történetének, legfőbb jellemzőinek, kapcsolódásainak bemutatása.
A mai sport kifejezésnek megfelelő fogalmat az ókori görögöknél, a rómaiaknál, a nyugati civilizációk bölcsőjében sem találunk.
A sport szó eredetileg a francia "desport" szóból származik, ami szórakozást jelent, ezt 1829-ben használták először. A kifejezés nemcsak az energiafelhasználással járó fizikai aktivitásra, hanem a testi erőfeszítés kifejtéséhez szükséges szellemi tevékenységre, a mozgással együtt járó örömre is utal.
"Istenek ajándéka, szépség, igazságosság, bátorság, tisztesség, öröm, termékenység, haladás, béke." Ezekkel a szavakkal illette a sportot az 1912-es olimpia szellemi versenyének győztese, Pierre de Coubertin. A modernkori olimpiai játékok atyja a sporthoz írott ódájával nem csupán a nemes vetélkedés modernkori filozófiai alapvetését fogalmazta meg, hanem - azzal, hogy a múlt század elején az emberiség legősibb közös fogalmait és a legfontosabb polgári erényeket társította a sport mellé -, egyben az egységes, szabad és demokratikus európai gondolat egyik elindítója lett.
A reformkor derekára nyúlnak vissza a magyar sport gyökerei. Nemes Kerekes Mihály a következőket írta Széchenyinek 1836-ban: "Készítsünk jól megalapítva, minden 4-ik, szökő esztendőkben Nemzeti Magyar Olimpiai Játékokat, úgy, mint volt a régi görögöknél. Szerezzünk meg minden oda való készületeket, tégyünk meg lel-
- 2/3 -
kes erővel minden igyekezeteket, mert nemzetünk javára ennél felségesebb áldozatot nem tehetünk." A magyar sport és a nemzet felemelkedése e korai emlékünk tanúbizonysága szerint a felelős politikusok és polgárok gondolkodásmódjában összekapcsolódott.
Sporttörténelemmel foglalkozók szerint a sport spontánul, az ember természetes mozgásigényéből és játékos természetéből fejlődött ki, tehát - hirtelen átváltva a modern időkre - az ember alkotmányos joga a sportolásra, arra, hogy az állam teremtsen lehetőséget számára mozgásigénye kielégítésére, emberi természetjognak tekinthető.[13]
Szent-Györgyi Albert szerint a sport nemcsak testnevelés, hanem a léleknek a legerőteljesebb és legnemesebb nevelő eszköze. "Az állam sportra vonatkozó jogi szabályozásának a tárgya a sport, a sportolás, a sporttevékenység. A történelmi fejlődés során a sport fogalmi köre egyre bővült. Eredetileg csak a versenysportot minősítették sportnak, a szervezett versenyeken résztvevőket sportolónak.[14] "A közvélemény ma is tulajdonképpen az élsportolót tartja valóban sportolónak. Miért lenne sportoló az, aki úszik vagy fut reggel, mielőtt bemegy dolgozni?"[15]
A nem szervezetten, nem versenyszerűen végzett testedzés, a tömegsport is sporttevékenységnek minősül. A szabadidősport számos új sportágat is hoz a sport körébe: például a természetjárást, a túrakerékpározást, vagy túraevezést, esetleg a barlangászatot, vagy a hegy- illetve sziklamászást, amelyek nehezen illeszthetők a hagyományos sportágakhoz. A rekreatív sporttevékenység valahol a sport és az egészségügy határán helyezkedik el. Ugyanakkor a sport fogalma eredetileg egybefonódott a teljesítménykövetelményekkel, ilyen viszont a szabadidősportban lényegében nincs.[16]
Tiedemann meghatározása szerint "a sport egy olyan kulturális tevékenységi terület, melyben az emberek önként, tényleges vagy adott esetben csak elképzelt kapcsolatba kerülnek egymással, azzal a tudatos szándékkal, hogy képességeiket és készségeiket különösen a mozgásművészet területén fejlesszék és ezen képességeiket és készségeiket más emberekéivel maguk választotta vagy átvett szabályok szerint összemérjék, anélkül, hogy ezáltal másokat vagy önmagukat károsítani akarnák."[17]
A sporttevékenységet a legtöbb társadalomban fontosnak tekintették, tudósok és politikusok egyaránt űzték. Platón birkózóként díjakat nyert, Newton ökölvívó volt, V. Károly teniszezett. Mao Ce-tung úszott, Churchill vívóbajnok volt.[18] Számos fejedelemről és királyról köztudott, hogy lelkesen sportolt. VIII. Károly francia király sikertelen itáliai hadjárata után néhány hónapig lovagi tornákkal és bajvívással vigasztalódott.
A középkorban az aszkézis a testnek, mint a lélek ellenségének sanyargatását kívánta meg. A humanizmus az ember újból való felfedezésének időszakát jelentette. Az iskolai sport nyoma volt felfedezhető Brassóban, a XVI. század elején. 1621-ben a sárospataki főiskolán alkalmazták először a hatályos iskolai törvényt, melynek értelmében a diákok labdázhattak, de tilos volt a dárdavetés, a birkózás, a mozsárral és puskával lövöldözés és mindazon játék, amely másban kárt tehet. A soproni jezsuita gimnázium naplója szerint a XVIII. század második felében a rend növendékei zenés testgyakorlatokat mutattak be, melyek az evangélikus tanárok tetszését is elnyerték.[19]
"Tervszerű iskolai testnevelésről hazánkban Comenius Ámon János fellépése előtt nem beszélhetünk. Külön büszkesége ő a magyar sporttörténelemnek, mert sehol e nagy tudós nem állt olyan közel a lehetőséghez, hogy a lelkében szunnyadó hatalmas testnevelési ideálokat megvalósítsa, mint Magyarországon." Ő volt az első, aki hazánkban a humanista eszméknek a sportéletben és a testnevelésben való gyakorlati megvalósításának útját megmutatta. Comenius Sárospatakon belefoglalta tanítási tervébe a testedző játékokat, melyeket a diákságnak, mint rendszeresen végzendőket jelölt meg. A leginkább a labdajátékokat viselte a szívén.[20]
Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér a XVIII. században megírta, hogy a magyar ifjú előtt három pálya állt: lehetett katona, pap és prókátor. Így az udvari nevelés főként testi nevelés volt. Zrínyi az atlétikát, a gyaloglást, úszást, futást ajánlotta, mint testnevelő és testfenntartó bázist.[21] A katonaság gondoskodott a sportlátványosságról. Az 1600-as években pedig a magyar sport egyik oszlopa az angol módra szervezett vadászat volt.
Mária Teréziánál jelent meg a gondolat, hogy a közoktatás ügye állami feladat. E feladatot volt hivatott megoldani a Ratio Educationis, az 1777-ben megjelent közoktatási rendelet. A Ratióban kiemelt hely jutott a testnevelésnek is. Külön szakaszban foglalkozott a tanulóifjúság egészségi állapotának gondozásával, az egészségi állapotukat illető rendfenntartási intézkedésekkel, az engedélyezhető játékokkal és az ifjúsági játékterek kijelölésével.[22]
A XIX. század első felében egyre világosabban jelentkezett a közszemléletben is a rendszeres iskolai testnevelés szükségessége. Erről tanúskodik az első felelős magyar minisztériumnak 1848. augusztus 3-án benyújtott törvényjavaslata, amely a testnevelést az iskolák kötelező tantárgyaként veszi fel azzal, hogy az különös tekintettel legyen a hadiszolgálatra. A levert 48-as forradalom és szabadságharcot követő kiegyezés megadta a hivatalos lehetőséget arra, hogy a testnevelés a teljes jogú tantárgyak közé kerüljön. 1868-ban elfogad-
- 3/4 -
ták az 1868. évi XXXVIII. törvénycikket, mely az elemi és polgári iskolai oktatásban, "köteles" tantárgyként emelte be a tantervekbe a testnevelést, különös tekintettel a "katonai gyakorlatokra". Végül az 1883. évi XXX. törvénycikk a gimnáziumi oktatás keretében is kötelezővé tette a testnevelés oktatását, ezáltal teljessé téve azt az egész magyar iskolarendszerben.[23]
A nevezetes 1921. évi LIII. törvénycikk pedig sokkal inkább Magyarország szorult helyzetére adott észszerű válaszlépés volt, mintsem a jövő építését szolgáló intézkedés, a benne foglaltak mégis messze túlmutattak a honvédelmi nevelésen, elősegítették a magyar sportkultúra, sportinfrastruktúra fejlesztését.
A szintén törvénybe iktatott intézkedések közül a Testnevelési Főiskola alapítása három évet késett (1925), a nemzeti stadion felépítéséé harminckettőt (1953), a szándék írásba foglalása mégis a hazai sportszervezés mozgatója volt. Ami az elsődleges célt, az ifjúság honvédelmi nevelését illeti, a sikeres megvalósításról legfeljebb mennyiségi kimutatásaink lehetnek, a minőség tesztjét már a korabeli sajtó is a második világháború eseményeiben látta.
Sportjogtörténeti vonatkozásban Magyarországon az 1996-os magyar sporttörvény[24] a központba a sportolót és sportszervezetet és az ezt érintő jogok és kötelezettségek részt helyezte a szabályozás középpontjába. Preambulumában szerepelt, hogy "Az Országgyűlés - az egyetemes kultúra részeként elismerve a sport kiemelkedő jelentőségét az egészségmegőrzésben, a személyiség formálásában, a közösségi magatartás kialakítása területén, különleges szerepét az ifjúság fizikai és erkölcsi nevelésében - a sportról, a sport igazgatásáról, működtetéséről az Alkotmánnyal, az Európai Sport Chartával és a nemzetközi szerződésekkel összhangban törvényt alkotott."[25]
Az első magyar sporttörvény, az 1996. évi LXIV. törvény eredeti 1. § (1) bekezdés 1. pontja szerint "A sporttevékenység meghatározott szabályok szerint időtöltésként vagy versenyszerűen végzett testedzés, szellemi gyakorlat, amely az egyetemes kultúra része, és magába foglalja mind a szabadidősport, mind a versenysport művelését."
2000-ben a sportörvény[26] jelentős változáson esett át, hiszen a közjogi terület került előtérbe a civil/magánjoggal szemben. Rendelkezései között megjelentek a megyei közigazgatási hivatalok sportfeladataival kapcsolatos szabályok. A jogalkotó rendelkezett arról, hogy a sporttal összefüggő tevékenységének sportszakmai irányítását a minisztérium látja el. Létrehozták az ún. utánpótlás-nevelési alapot és megtörtént a lejárt sportolói szerződések jogkövetkezményeinek rendezése, hatalmas űrt pótolva ezzel. Nevesítették a sport kereskedelmi szerződéseit, azaz a szponzorálási és az arculatátviteli szerződéseket, továbbá szabályozták a televíziós közvetítésekből származó jövedelmek elosztását is. Emellett azonban a jogi túlszabályozás, az elhúzódó végrehajtási rendeletek sora jellemezte a jogalkotást. A versenyjog komplex jogi szabályozása is megszületett. Megszüntették az országos sportági szakszövetségek köztestületi jogállását. Sor került a versenyrendszer szabályozására is, valamint a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB), a Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB) és más közalapítványok helyzetét is rendezték. Az állami támogatások jelentős része a MOB-hoz, illetve a nemzeti sportszövetségekhez, mint ún. vegyesen működő közjogi-civil szervezetekhez került.[27]
A 2000. évi CXLV. törvény 88. §-ában adott fogalommeghatározás az 1996-osnál rövidebb, bár tartalmilag hasonló: "Sporttevékenység a meghatározott szabályok szerint a szabadidő eltöltéseként vagy hivatásszerűen végzett testedzés, illetve szellemi gyakorlat, amely a fizikai, illetve szellemi erőnlét fejlesztését, illetve megtartását szolgálja."
2004-ben ezt továbbfejlesztve elsőként alkotta meg a Magyar Országgyűlés a jelenleg is hatályos sporttörvényt[28] (a továbbiakban: Stv.), amely a sportot szabályozza,[29] annak állami szabályozását lehetővé téve úgy, hogy meghagyta a nemzeti sportági szakszövetség autonóm felügyeletét, saját szabályrendszerét. Szabályozási sajátossága kiterjedt arra, hogy preambulumában kifejezte, miszerint a nemzet alapértékévé válik (vált) a sport, így a sportnemzetté válás lehetőségét is magában foglalja. A meglévő túlszabályozás csökkentése megtörtént, mindazonáltal a széttagoltság növekedett. Sajátos közigazgatási jogi és polgári jogi normák is az Stv. részét képezik. Kitér a jogalkotó az állam és az önkormányzat sporttal kapcsolatos feladataira, egységesítette a két sportösztöndíj-rendszert. Kiterjesztette a jogalkotó az olimpiai járadékra jogosultak körét és mértékét. 2004-ben alakították ki a "Nemzet Sportolója" megtisztelő címet. Mindamellett az önálló sportminisztériumot megszüntették és a sport állami irányítását az akkori Önkormányzati Minisztériumba, majd az Emberi Erőforrások Minisztériumába (EMMI) integrálták. A szabályozás különlegessége volt, hogy az EU versenyjogi követelményeinek érvényesítése biztosított, összefüggésben Magyarország uniós csatlakozásával. A sportolói jogvédelmet kiszélesítették. Megnövelték a korábbi törvényi szabályozás során létrejött Sport Állandó Választottbíróság hatáskörét. Definiálták a sportszövetségeket és a sportszervezeteket, valamint ezek törvényességi felügyeletében megszüntették az államigazgatási többletjogokat. Továbbá a televíziós közvetítések engedélyezését is rendezték.[30]
- 4/5 -
A jelenleg is hatályos 2004. évi I. törvény 1. § (2) bekezdése szerint: "Sporttevékenységnek minősül a meghatározott szabályok szerint, a szabadidő eltöltéseként kötetlenül vagy szervezett formában, illetve versenyszerűen végzett testedzés vagy szellemi sportágban kifejtett tevékenység, amely a fizikai erőnlét és a szellemi teljesítőképesség megtartását, fejlesztését szolgálja."
A 2004-2010 közötti időszakban az Stv. kisebb módosításaira került sor, majd a 2010-2015 közötti időszakban ún. nemzetstratégiai ágazattá vált a sport, így megnövekedtek az állami támogatások (Tao és költségvetési többlettámogatás), megjelent a mindennapos testnevelés, elindult a stadionépítési program, megalakult az EMMI Sportért Felelős Államtitkársága,[31] átalakították a MOB-ot, megjelent a kötelező sportolói igazolvány, kiszabhatóvá vált a végleges eltiltás. A sportegyesületekre a civil törvény vonatkozott, a sportiskola fogalmi körét kibővítették, a sporthuliganizmus, a doppingvétség tényállását szigorították. Az amatőr sportoló részére lehetővé vált, hogy utánpótlás-nevelő alapítványnál is sportolhasson sportszerződéssel. Az amatőr sportoló esetében a rendelkezés arra utalt, hogy a szponzoráció címén díjazásban az amatőr sportoló nem részesülhetett. A hivatásos sportoló számára lehetővé vált a megbízási szerződéssel történő sportolás. Meghatározta a jogalkotó a sportszakemberek jogállását. Időközben hatályba lépett a 2012. évi I. törvény, az új Munka Törvénykönyve (a továbbiakban: Mt.) és a 2013. évi V. törvény, az új Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) Kiemelést érdemel az Stv. módosításáról szóló 2016. évi CXIX. törvény, mely 2017. január 1-vel lépett hatályba, s amely megteremtette az egycsatornás finanszírozást a Magyar Olimpiai Bizottság vonatkozásában, a sportirányítás területén. Ez alól kivételt a labdarúgás sportág jelentett. Az összehangolt állami sportcélú támogatások kibocsátására került sor, nagyobb hangsúly helyeződött a szabadidősportra, a diák-hallgatói sportra és a fogyatékosok sportjának területére, valamint a nem olimpiai sportágak érdekképviseletére és az utánpótlás-nevelésre.
A hatályos magyar tételesjogi definícióhoz[32] kapcsolódóan fontos megállapítani, hogy az Európai Sport Chartával ellentétesen a jogalkotó egyértelműen bevonja szabályozási körébe a szellemi sportokat, anélkül, hogy ezeket körülhatárolta volna. A meghatározás kiterjed a nem versenyszerű szabadidősportra és a versenysportra, emellett mind az amatőr, mind a hivatásos sportra[33] is. A sporttörvény szabályainak túlnyomó többsége viszont csak a versenysportra, illetve a versenyzőre vonatkozik. Viszonylag önálló kategória a törvényben a fogyatékkal élő sportoló is. A "meghatározott szabályokra" utalás burkoltan, de szükségszerűen összeköti a sporttevékenységet azzal, aki e szabályokat megállapítja. Ez pedig csak valamifajta sportszövetség lehet. Ugyanakkor a nem versenyszerűen sportoló szabadidejét testedzéssel töltő személy sok esetben nem meghatározott szabályok szerint sportol. Az ilyen szabadidős tevékenység tehát a jogilag szabályozott sport köréből kiesik. A nemzetközi sportjogi irodalom is a sportjogot alapvetően a szervezett sporthoz köti.[34]
Nincs olyan magyar jogszabály tehát, amely kijelölné a sporttevékenységek körét. Nincs egyértelmű elhatárolás a sport és a nem sport között, mert a sporttal kapcsolatos folyamatok ehhez túl flexibilisek és komplexek.
Az előzőkből következik, hogy az állami sportjogi szabályozás szűkebb, mint a sport.[35]
Ahogyan már fentebb is említettük, a sport a XX. század végén, a XXI. század elején alapvető társadalmi-gazdasági területté vált, nem véletlenül lett 2010-ben nemzetstratégiai ágazat. Minden kormány, a választási győzelménél fogva, jogosult dönteni arról, hogy mit választ a kormányzásában prioritásnak. A sport nemzetstratégiai ágazatként való kiemelése szolgálta és szolgálja a közjót, a közérdeket, áttételesen erősíti az oktatást és az egészségügyet is.
A sportjog egy speciális "keresztülfekvő jogág". Másodlagos, tehát nem olyan alapvető jogágazat, mint a civiljog vagy a közjog. A konklúzió tehát az, hogy a sportjog köztes karakterű, azaz részben civiljogi, részben közjogi alapállású.
"Önmagában ez még nem jelenti a működőképesség fogyatékosságait, csupán a diszciplináris rendezés nehézségét mutatja. Azokban az országokban, ahol előrehaladott kutatás folyik a sportjog önállóvá válása kérdésében, rendszerint magas szintű jogforrásokra, az Alkotmányra, kerettörvényekre alapozzák kutatásaikat a szerzők." A kodifikációs munkálatokban is részt vevő hazai jogászok egy része szerint azonban sem a szabályozás tárgya, sem tartalma, sem módszere nem rendelkezik olyan különleges és csak a sportjogra jellemző ismérvekkel, ami által sui generis jogágként kezelhetnénk a sportjogot.[36]
"A XX. századi jogfejlődésben egyre nagyobb szerepet kapnak az ún. szakjogok, mint a technikai fejlődés és a társadalmi viszonyok bonyolulttá válásának sajátos jogi megjelenítői. Megmarad a két alapvető jogágazat, a közjog és a magánjog, de egyfelől mindkettő belülről differenciálódik, belső jogágaik viszonylagosan önállósodnak, másfelől mivel a közjog és a magánjog határai elrelativizálódnak, kölcsönösen feloldódnak, kialakulnak az ún. vegyes szakjogok, amelyekben közjogi és magánjogi elemek keverednek. Ez utóbbiakat nevezzük az alapjogágazatokon "keresztülfekvő" komplex jogágaknak. [...] Másodlagos jogágként, mégpedig jogágazatilag vegyes szakjog-
- 5/6 -
ként alapvetően a gyakorlati igények kielégítésére koncentrálva kialakult a XX. század második felében a sportjog, mint önálló jogterület."[37]
A sportjog nem rendelkezik olyan egyedi, más jogágak szabályozását jellemző speciális jegyekkel, amelyek véleményünk szerint alátámasztanák önálló jogi jellegét, hacsak nem a sport belső önszabályozási rendszerét érintő szabályzatok rendszerét tekintjük speciálisnak a szabályokon túl. Ez azonban a belső sportjogra jellemző szabályozási módszerként sajátos szabályozási struktúrát alkot, amely állam általi elismerést követően, így a szövetségek által megvalósulva biztosíthat Magyarországon speciális komplexitást.
A sportjogi szabályozás területére jellemzőek lehetnek generálklauzulák, de kerettényállások is, csakúgy, ahogyan a kógencia és a diszpozitivitás. Ez utóbbiak a hatályos sporttörvényben is megjelennek. A sportjog a közjog és magánjog területén is elhelyezkedik, e tekintetben beszélhetünk sportközjogról és sportmagánjogról.
A tágan értelmezett sportjog (állami és sportszövetségi együttesen) szabályozási módszere rendkívül változatos képet mutat, ahogyan már említésre került, mindamellett, hogy megtalálhatóak benne közjogi és magánjogi elemek egyaránt, számos speciális, csak rá jellemző jegyet is felmutat. Közjogi jellegűek az alkotmányjogi szabályok (maga a sport lényegéhez tartozó önszerveződés, egyesülési joggal kapcsolatos szabályozás is idetartozik), az állami sportigazgatás szervezetrendszerét, a sportfinanszírozást, a sporttevékenységhez fűződő adókedvezmények rendszerét szabályozó jogalkotás, a büntető és szabálysértési tényállások (dopping, sporthuliganizmus, eredmények manipulálása). Magánjogi, polgári jogi eszközök dominálnak az amatőr sportolói jogviszonyokban, a kereskedelmi, reklám- és arculattviteli szerződésekben, a versenyjogi és kártérítési/felelősségi szabályokban. A sportbeli normák között egyaránt jelen vannak a kógens és diszpozitív jellegűek, és nagyon gyakori a keretjellegű szabályozás (mind az állami, mint a szövetségi jogalkotás szívesen él ezzel az eszközzel, teret adva a "jogalkalmazóknak" a szabályok kitöltésére).[38]
Jellemző továbbá a sport szabályaira a kiegészítő jelleg: a szabályozás mennyiségét és genetikáját tekintve a jog csak kiegészíti a sport önszabályozó szerveinek normaalkotását, valamint a sporttal kapcsolatos jogszabályokban testet öltő rendelkezések kiegészítik, speciális elemekkel színesítik a klasszikus jogágak előírásait.[39]
A sportjog alapjogi vetületéhez tartozik az egyesülési jog, a vállalkozás joga és a gazdasági verseny szabadsága. A sportjogi szabályozás alapjogi kérdése a művelődéshez való jog is, hiszen a sport az egyetemes kultúra része. Összefügg a kérdéskör a munkához való joggal, így a hivatásos sportolók munkavállalásával is, a vállalkozás szabadságával, amely egyéni, vagy akár társas viszonyrendszerben is megjelenhet a polgári jogban. A személyiségvédelem területe, valamint a gyermekek jogai, testi, szellemi, erkölcsi neveléshez fűződő jog, a testi és lelki egészséghez fűződő jog (Alaptörvény XX. cikk). Idesorolható továbbá a munkavállaláshoz való jog, munkajogi vetületben pedig közelebbről a munkaadók-munkavállalók viszonya, a jogok-kötelezettségek rendszere a sportoló és a sportszakember vonatkozásában. A terület része a szabad mozgás, tartózkodási hely megválasztásához fűződő jog, valamint a kártérítéshez való jog, de ez már polgárjogi területre ível át.
A közjogi szabályozás sajátosságai: Vertikális (alá- és fölérendeltség) jellemzi, a felettes (közhatalmat gyakorló) szervet az alárendelttel szemben rendszerint többletjogok illetik meg, a kötelezettségek az "alárendelt" akarata ellenére is beállnak, alkalmazásához gyakran közvetlen kényszer társul, mindamellett szervezettség jellemzi. Szabályozása kógens és normái parancsolóak.
A sport közjogi szabályozásához tartozhatott: 65/2007. (VI. 27.) OGY határozat a Sport XXI. Nemzeti Sportstratégiáról, a sport alkotmányjogi háttere, azaz annak alkotmányos mivolta, a sport közigazgatása, azaz a sportigazgatás területe, így az állami szervek és az önkormányzatok szerepvállalása. A sport sajátos pénzügyi jogi szabályozása, a sport szabálysértési és büntetőjoga, a sportrendezvények biztonságának kérdésköre, a sportköztestületek működése, a sportigazgatás, a sportrendészet területe, valamint a sportinformációs rendszer is. Közelebbről a sportolás mint alkotmányos alapjog - így az állam sporttal összefüggő feladatellátása, a kormányzat sporttal összefüggő rendeletalkotása, a sport finanszírozásának kérdésköre, a közpénzügyek területe. A közjog részét képezi szintén a sport önkormányzati irányítása. A sport sajátos területét érinti a szabálysértési és büntetőjogi felelősség a sportban, a sporthulliganizmus szabályozásának kérdésköre, vagy a tiltott teljesítményfokozó szerrel való visszaélés.
A magánjogi szabályozás sajátosságai: személyeket megillető alanyi jogok biztosítását, gyakorolhatóságát szolgálja, horizontális (mellérendelt) jogviszony, a felek egyenjogúak, akiket akaratautonómia jellemez, közvetett kényszer gyakorlására kerülhet sor, ad hoc kapcsolatok (piaci alapon általában) alakulnak ki, diszpozitivitás és jogosító normák jellemzik.
A sport magánjogi szabályozásához tartozhat: a sport státusjoga az alanyok köre, mint a sportoló, a sportszakember jogállása, a sportegyesületek, sportszövetségek, sportvállalkozások, sportszervezetek jogállása, a sport
- 6/7 -
kereskedelmi szerződései, a magánjogi felelősség a sportban, a kártérítési felelősség, a sportbiztosítás és a sport kereskedelmi szerződéseinek a köre (szponzorációs szerződés, arculatátviteli szerződés, és "a sporttevékenység, illetve a sportversenyek (mérkőzések) televíziós, rádiós, valamint egyéb elektronikus-digitális technikákkal (pl. internet) történő közvetítésének, rögzítésének és ezek kereskedelmi célú hasznosításának engedélyezése is".[40]
A szakirodalomban különféle nézetek terjedtek el a sportjog sajátos, ún. önálló jellege mellett és ellene, csakúgy, ahogyan annak "ún. másodlagos speciális szakjogági jellege" között. Egyes nézetek szerint nem önálló jogág, tehát a sport viszonyrendszere a jog általános keretei között meghatározható. Sokkal inkább igaz lehet olvasatunk szerint a sportjog jogágazatilag komplex, keresztülfekvő, vegyes szakjogi jellege.
A mai, modern értelemben vett sport a XIX. század második felében kezdett kialakulni, ekkor mutatkozott először tömeges igény arra, hogy a munkavégzésre vonatkozó szabályok megváltozásával keletkező szabadidőt sporttevékenységgel töltsék ki.
A modern sportban a sportversenyeken bárki egyenlő esélyekkel vehet részt, a sport irányítása fokozatosan intézményesült, szabályozottá vált. A sok résztvevő és az élesedő verseny miatt a sportolók, szakemberek konkrét területekre, versenyszámokra szakosodnak. Észszerű szabályok bevezetése történt meg a sportszakmai és gazdasági sikeresség elérése céljából.
A jogi szabályozás olyan általános magatartási szabályokat (normákat) állapít meg a társadalmi-gazdasági viszonyokra nézve, amelyek betartását - potenciálisan, az önkéntes jogkövetés elmaradása esetén - az állam közhatalmi kényszerrel biztosítja. A sportjog szabályozási tárgya tehát a sport, ideértve a sporttevékenység folytatását, a sporttevékenységet vagy azzal kapcsolatos tevékenységet végző személyeket, tehát a sportolókat, a sportszakembereket, a sportszervezeteket, a sportszövetségeket, valamint a sportesemények lebonyolítását, a sporttal kapcsolatos szerződéseket, illetve a sporttal kapcsolatos jogviták rendezését. Az állam természetesen a sporttal kapcsolatos saját tevékenységét is jogi szabályozásban részesíti, így a sportjogba tartozik az állami sportirányítás és sportfinanszírozás jogi szabályozása is.[41]
Mely területek lehetnek a "sportjogi" szabályozás tárgyai?
Elsősorban említendő a sport szervezeti felépítése, amely mindenütt tárgya a jogi szabályozásnak. Készült egy összehasonlító tanulmány 30 ország sportügyi szabályozásáról. Az elemzés alapján a kutatók megállapították, hogy a vizsgált országok sportjának belső felépítése nagyon hasonlít egymásra.[42]
A sport állami támogatása szintén lényeges eleme a törvényi szabályozásnak.
A sportjognak a sporttal összefüggően alkotmányjogi, közigazgatási jogi, büntetőjogi, munkajogi, Európa-jogi, polgári jogi vonatkozásai is vannak, speciális területévé vált a sportrendészet, amelynek területén a közrend-magánrend, a magánbiztonság-közbiztonság szorosan egymásra épül, a jogszabályok is kötelezővé teszik az együttműködést, hiszen valójában a rendőrségtől függetlenül működő infrastruktúrában szükséges a közbiztonságot szavatolni. Az állam elsődleges feladata a sportrendezvényeken, illetve az azokhoz köthető helyszíneken is a közbiztonság fenntartása, illetve helyreállítása. A sportszervezetek szervezőként kötelesek megtenni vagy az illetékes hatóságnál kezdeményezni minden olyan intézkedést, amely a sportrendezvényen részt vevők személyi és vagyonbiztonságának megóvása, valamint a jogsértések megelőzése érdekében szükséges. A rendezési feladatok jogszerű és szakszerű végrehajtása érdekében a szervező a rendezvényen köteles rendező szervet megbízni. A szervező és az általa megbízott rendező felelőssége egyetemleges. Egyre többen jelennek meg a sporteseményeken, a sport nemzetstratégiai ágazattá vált, egyre több komoly nemzetközi rendezvény megszervezése a feladat, így ez a sportrendészet[43] egyre inkább előtérbe helyeződött.
A sportjog további különleges területe a gyermekvédelmi és etikai kódexek köre. Meggyőződésünk, hogy a sport és az áldozatpolitika (mint egyfajta "modern és speciális" viktimológia) területének integrálása megteremtheti az amatőr és a hivatásos jogállás esetén is a sportolók és sportszakemberek érzelmi, fizikai és szexuális bántalmazásának megelőzésére irányuló "sajátos sportági" nemzeti politika és eljárásrend megalkotásának lehetőségét.[44]
Sárközy Tamás olvasatában: "a lex sportiva - ez egy más világ, azaz nem jog és jogi összefüggésrendszer [...] a lex sportiva az egyesületekről, az egyesületi szövetségekről és azok belső normáiról, normarendszeréről szól".[45]. Tehát sajátos normatartalomként jelenik meg a fogalom.
Visszakapcsolódva a sportjog sajátos jellegére, Sárközy Tamás olvasatában a sportjog vegyes szakjog, azaz nincsenek meg azok az elemei, amik önálló jogági rangra emelnék. Amennyiben önálló jogág lenne, annyiban rendelkezne azon területekkel, amelyek homogén társadalmi viszonyokat azonos módszerekkel szabályoznak.
- 7/8 -
"A LEGSZŰKEBB ÉRTELEM-ben azok a jogszabályok nevezhetők »sportjogszabályoknak«, amelyeknek a tárgya kifejezetten a sport. Ebbe a körbe tartozik mindenekelőtt a sporttörvény és néhány egyéb, kifejezetten sporttárgyú törvény [...], valamint az e törvények felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletek és miniszteri rendeletek...
TÁGABB ÉRTELMEZÉS-ben a »sportjog jogszabályainak« tekinthetjük mindazokat a rendelkezéseket, amelyek a sportra vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaznak"[46]
A sport közjogát - hiszen részt vesz benne a normaalkotó állam - elsődlegesen a támogatást folyósító állami szerv hierarchiája jellemzi. Utalva a fentiekre, idetartoznak tehát az alkotmányossági szabályok (mint például az önszerveződés, az egyesülési jog), az állami sportigazgatás szervezetrendszere, a sportfinanszírozás, a speciális adókedvezmények köre (pl. Tao), a büntető és szabálysértési tényállások.
A sport magánjogát pedig az jellemzi, hogy autonóm jogalanyok vesznek benne részt, akik mellérendeltek, egyenlőek (mint példának okáért a szerződések, a sportbiztosítások, a konfliktusok kezelésének eszközrendszere). A terület összességében egy viszonylag önálló szakterületként is értékelhető, de az általa szabályozott - más és más társadalmi területhez tartozó - viszonyokban a többi klasszikus jogág elemeit alkalmazza.
Amíg Nemes András a sportjog elkülönült léte, sőt önálló jogággá válása mellett érvelt, addig Kolláth György ezt cáfolta. Sárközy Tamás pedig a fentiekből is levezetett egyfajta szintézisként a sportjogot hangsúlyozottan, kizárólagosan annak az állami jogalkotás részét tekintve vegyes szakjogként jellemezte, kifejezve ezzel azt, hogy több sajátos szabályozási jelleget mutató jogág elemei fellelhetők benne, de önmagában nem mutat fel olyan lényeges egyedi elemeket, amely önálló jogági rangra emelhetné fel.
"Prof. Dr. Klaus VIEWEG ezt a jelenséget »keresztmetszet-anyagként« határozza meg, amelyről egyrészt megjegyzi, hogy a "keresztmetszet-anyagok elbűvölőek", ugyanakkor később, már kevésbé hízelgően a sportjogot »kifejezetten komplex, toldozott-foldozott szabályhalmaz«-ként aposztrofálja."[47]
A sportjog sajátos vegyes típusú szakjogág, komplexitással rendelkező keresztülfekvő "jogág". A magyar sport kódex jellegét a hatályos sporttörvény adja. A magyar sportjogi szabályozás értelmében egyértelműsíthető, hogy azon sportágak, amelyeket a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ún. elismert olimpiai sportágakként tart számon, valamint amelyben felvették a sportág nemzetközi szövetségét a Nemzetközi Sportszövetségek Szövetségébe (SportAccord), vagy annak valamely ernyőszervezetében tagsággal rendelkezik, a magyar jog szerint sportnak minősülnek.[48] Húsz év telt el a 2004. évi I. törvény megalkotása óta, nagykorúvá vált, a jogalkotás eredményeként több változáson is átesett, sajátos szabályozási másodlagos jogági jellegét azonban megtartotta.
"A sporttal összefüggő törvények módosításáról" szóló T/5878-as számú törvényjavaslat a kormány által benyújtott, az állami és civil sportirányítás által szükségesnek tartott, valamint a gyakorlati tapasztalatok alapján a sportélet napi működését megkönnyítő módosításokat tartalmaz. A javaslat maga három törvény módosítását foglalja magában, melyekből tartalmában és terjedelmében is a Sporttörvény módosítása a legjelentősebb.
A sportot Magyarország kormánya 2010-ben nyilvánította kiemelt nemzetstratégiai ágazattá, felismerve a sportvilág jelentőségét Magyarország hosszú távú fejlesztése szempontjából. A sport e célú kiemelése a magyar nemzet érdekeit és jövőjét szolgálja, erősítve az egészségügyet, az oktatást, a családokat, az ifjúságot, a kultúrát, és kihat egyúttal a gazdaság élénkítésére is. A kormány versenyelőnyt szerzett azzal Magyarországnak, reagálva a kihívásokra, hiszen a kiváló sporteredmények mellett most már nemzetközi versenyek rendezőjeként is világszerte elismerést lehet szerezni az országnak.
A sportról szóló 2004. évi I. törvény hatálybalépése óta a szervezett sport háttérjogszabályaként szolgál, átfogóan szabályozza a sportolók, a sportszervezetek jogállását, a sportszövetségek működését, a sport versenyrendszerét, a sport szakterülethez kapcsolódó kereskedelmi szerződések körét, a sportköztestületeket, meghatározza az állam és a helyi önkormányzatok sporttal kapcsolatos feladatait, a sport állami támogatási rendszerét, valamint a sportrendezvények szervezéséhez kapcsolódó szabályokat. A benyújtott és megszavazott[50] törvényjavaslat pedig magában foglalja a sportolók, a sportszervezetek jogállásához kapcsolódó rendelkezések pontosítását és azoknak a valós folyamatokhoz történő igazítását, így pedig újdonságként az igazolt sportolói jogviszony bevezetését. Az új kategória lényege, hogy minden sportolót köteles a sportszervezet regisztrálni egy, az ezen célt szolgáló, saját és szövetségi nyilvántartásba és meghatározott időpontig
- 8/9 -
pedig az NSR-rendszerbe.[51] A regisztráció alapján jön létre az igazolt sportolói jogviszony, amely a korábban fennálló kötelező tagsági vagy szerződéses jogviszonyt új alapokra helyezi. Az előterjesztés segítségével a jogalkotó lehetőséget biztosít arra, hogy a hivatásos sportoló után a szövetségi szabályozás szerint lehessen kérni nevelési költségtérítést. A szövetség pedig szabályzatában állapíthatja meg ennek részletszabályait.
Eredetileg állami hatáskörbe tartozott a civil sportigazgatási szervezeti rendszer, azonban a hatékonyabb feladatellátás, valamint a döntések szakmai szintekre telepítésének igényével életre hívott sajátos civil sportigazgatási szervezeti rendszer a mai magyar sport intézményrendszerében számos sportfeladatot lát el. Kisebb részt tekintve az élősport kiszolgálásával kapcsolatos funkcionális, igazgatási jellegű feladatcsoport tartozik ide, mindamellett annak nagyobb része az élősport szervezésével, a felkészítéssel, valamint a versenyeztetéssel kapcsolatos feladatellátás.
A Sporttörvény a sport civil igazgatási és érdekképviseleti rendszerén belül négy sportköztestület feladatait és működésének alapjait tartalmazta, míg több szövetség, ernyőszervezet törvényi kijelölés nélkül látta el a feladatait. A jogalkotó célként tűzte ki a magyar sport eredményességének megtartását, valamint fejlődésének egyik alapja a szakmailag képzett és a kor elvárásainak is megfelelni tudó edzői kör, amelynek érdekképviseletét a Magyar Edzők Társasága (MET) látta el, így biztosította a szakmai fejlődésüket folyamatos képzések segítségével. A korábban civil szervezetként működő MET hatékonyabb feladatellátása érdekében a szakmai tevékenységét immár köztestületi formában, szakmai kamaraként működve látja el. Ily módon a sportszakemberek képzésével, továbbképzésével, szakmaiságuk támogatásával összefüggésben lát el feladatokat. A MET mellett pedig a Sportegyesületek Országos Szövetsége (SOSz) is köztestületi formában működik majd tovább 2025. május 1-jéig szóló határidő szerint.
Mindamellett a Magyar Olimpiai Bizottság működésére vonatkozó kisebb módosításokat is érintett "A sporttal összefüggő törvények módosításáról" szóló T/5878-as számú törvényjavaslat, amely a tényleges napi működés és az állami sportirányítással való mindennapi kapcsolat kereteit aktualizálta.
A magyar zászló és címer használatára történő jogosultság a Sporttörvényben nevesített másik három sportköztestület esetében is biztosításra került, amely a MOB esetében korábban sajnálatosan elmaradt, viszont a törvényjavaslat ezt jogalkotói és sportszakmai szemmel is megfelelően pótolni kívánta. A törvényjavaslat 23. § (2) bekezdése az Alaptörvény I. cikk (4) bekezdése alapján sarkalatosnak minősült.[52] A javaslat rendelkezett továbbá az olimpiai járadékkal kapcsolatos hatósági ügyintézés során felmerülő, a jogalkalmazást elősegítő és megkönnyítő pontosításokról, kiegészítésekről annak érdekében, hogy a járadékra való jogosultság feltételei, megállapításának és kifizetésének részletes szabályai egyértelműen tükrözhessék a jogalkotói szándékot.
A javaslat érintette továbbá a sportlétesítmények biztonságtechnikai ellenőrzésére vonatkozó szabályok felülvizsgálatát, valamint az ellenőrzés tényleges "gazdájának" kijelölését is az üzemeltető személyében, továbbá egyes kivételi lehetőségeknek szakszövetségi hatáskörbe utalását. Pontosításra kerültek továbbá a nézőtéri biztonságra vonatkozó szabályok is annak érdekében, hogy a sportrendezvények biztonságát megzavaró, veszélyeztető személyeknek a sportrendezvényekről történő távol tartása még hatékonyabb módon valósulhasson meg. A módosítás elfogadásával a törvényben meghatározott időtartamon belül a sportszervezet számára lehetőség nyílik arra, hogy a helyszínen hozza meg a kizárásról szóló döntését, amelyet közvetlenül, azonnal ismertet az érintettel. Ezen rendelkezés a jogbiztonságot is szolgálja, így pedig lényegesen rövidebb idő alatt érvényesülhet a kizárás, amely a tornák esetében jelentős, a bajnokságok esetében pedig érdemi hatékonyságnövekedéssel is járhat.
A javaslat annak elfogadásával pedig az utazó sportszervezetek számára felhatalmazást ad klubkártya kibocsátására abban az esetben is, amikor az adott sportrendezvényen a szervező a Sporttörvény szerinti beléptetőrendszert nem alkalmazza. A jogalkotói szándék szerint a fényképpel ellátott klubkártya, egyéb intézkedésekkel együttesen alkalmazva az már hatékony eszközként szolgálhat az idegenbeli sportrendezvényeken elkövetésre kerülő tiltott cselekmények visszaszorítása érdekében.
A Sporttörvényben korábban azon lehetőség szerepelt, miszerint a Sportrendészeti Nyilvántartásban szereplő személy részére klubkártya nem volt kiállítható. A módosítással azonban immár kötelezettséggé vált a jogosultság és kiterjed egyúttal a névre szóló belépőjegyekre, a bérletekre és az utalványokra is, amely intézkedések egyúttal a távoltartási jogintézmények hatásosságát szolgálni is hivatottak.
Az előterjesztés az országos sportági szövetség fogalmát hatályon kívül helyezte azzal, hogy a szakszövetségi jogokat gyakorló és ezzel együtt az országos sportági szakszövetség fogalmát kiterjesztő értelmezést valósított meg. Emellett a vagyonkezelési díjjal, továbbá egyes vagyonkezelésbe adott ingatlanokkal kapcsolatos rendelkezések pontosítását is tartalmazta a benyújtott indítvány. A vagyonkezelési díj mértékét a módosítás nem érintette, az kizárólag a díjat kiszabó szervezet pontosítására irányult. A Nemzeti Sportinfrastruktúra Ügynökség létrehozásával pedig az egyes állami tulajdonban lévő sportcélú ingatlanok tulajdonosi joggyakorlója jött létre, a vagyonkezelési díj beszedésére a hozzá tartozó ingatlanok tekintetében.
A magyar nemzeti jelkép, a Himnusz méltóságának megőrzése érdekében a hazai rendezésű sportesemények tekintetében a Sporttörvény egy adott, annak jelentőségéhez méltó változat lejátszását teszi kötelezővé. Egyúttal a magyar sportsikerek rangját is emelve, valamint a nemzeti összetartozás tudatát is megerősítve. Az Erkel Társaság biztosította a Himnusz eredeti
- 9/10 -
verziójának 89 másodperces változatát külön a MOB számára, amely verzió a nemzetközi sportrendezvények követelményeinek is megfelel.
A vezérszónoklat során a fentieket összegezve és kiegészítve az is kihangsúlyozásra került, hogy a törvényjavaslat előkészületei kapcsán széles körű társadalmi egyeztetésre került sor a sportszféra különböző szereplőinek részvételével, annak érdekében, hogy az érdekkörükben felmerült problémákat, helyzeteket kezelni tudják. Más sportköztestületek, sportszövetségek, valamint a sport területén működő érdekvédelmi szervezetek, így a MET, SOSz, Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB), Nemzeti Versenysport Szövetség (NVESZ), Nemzeti Diáksport Szövetség (NDHSZ) javaslatai is. Az előkészítésben részt vettek továbbá a sport szakterületén kiemelkedő tapasztalattal és jogi tudással rendelkező szakemberek, valamint alakult egy, az egyes sportszervezetek, sportszövetségek képviselőiből létrehozott munkacsoport, amelynek tagja volt többek között a Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ), a Magyar Kajak-Kenu Szövetség (MKKSZ), a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ), a Magyar Vízilabda Szövetség (MVSZ), a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB), a Magyar Kézilabda Szövetség (MKSZ) és a Magyar Birkózó Szövetség (MBSZ) is. A kormány által előterjesztett törvényjavaslat a sportszféra valós igényeit kezelte és előremutató rendelkezéseket tartalmazott, előkészítését megelőzte a sport szakterületet érintő széles körű társadalmi egyeztetés, a kormányzati képviselőcsoport támogatta a benyújtott törvényjavaslatot és azt javasolta az Országgyűlés számára is.
A 2023. évi CVI. törvény a sporttal összefüggő törvények módosításáról tehát egyik legfontosabb rendelkezéseként köztestületté alakította a korábban civil szervezetként működő Magyar Edzők Társaságát és a Sportegyesületek Országos Szövetségét. A törvényjavaslatot 2023. október 31-én nyújtották be, az általános vitára 2023. november 9-én került sor, az Országgyűlés pedig december 12-én fogadta el,[53] kihirdetésre december 22-én[54] került sor. A jogszabály 2024. január 1-jén lépett hatályba. Sporttörvény legújabb módosítása tehát hatálybalépésével többek között immár teljesen új szabályozási keretrendszert határoz meg az igazolt sportolói jogviszony[55] vonatkozásában. ■
JEGYZETEK
[1] Tóth Nikolett Ágnes egyetemi docens, Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem; r. alezredes, adjunktus, kollégiumvezető, Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar.
[2] Szabó Tünde egyetemi adjunktus, Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem; országgyűlési képviselő, kormánybiztos.
[3] Szekeres Diána egyetemi docens, tanszékvezető, Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem.
[4] Fejes P. - Sárközy T. - Szekeres D. - Tóth N.: A magyar sport jogi szabályozása. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2019.
[5] Tóth Nikolett Ágnes: Sport, rendészet, innováció. In: Dobák Imre: Szakmaiság, szerénység, szorgalom: Ünnepi kötet a 65 éves Boda József tiszteletére. Dialóg Campus Kiadó, Pécs, 2018, 627-635
[6] Ld.: Fejes P. - Sárközy T. - Szekeres D. - Tóth N.: i.m.
[7] Nádori L.: Edzés, versenyzés címszavakban. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2005. 112.; Idézi: Rétsági E. - H. Ekler J. - Nádori L. - Woth P. - Gáspár M. - Gáldi G. - Szegnerné Dancs H.: Sportelméleti ismeretek. Dialóg Campus Kiadó, Pécs, 2011., 9. https://tamop412a.ttk.pte.hu/TSI/Nadori-Dancs-Retsagi-Ekler-Gaspar%20-%20Sportelmeleti%20ismeretek/sportelmelet.html (2024.01.04.)
[8] Frenkl R.: Életmód, egészség, sport. In: Tanulmányok a testnevelés és sporttudományok köréből. Budapest, 1978. 222.; Idézi: Rétsági E. - H. Ekler J. - Nádori L. - Woth P. - Gáspár M. - Gáldi G. - Szegnerné Dancs H.: i. m.
[9] Fejes P. - Sárközy T. - Szekeres D. - Tóth N.: i. m. 19.
[10] Ocskó E. - Szekeres D.: Az e-sporttal kapcsolatos magyar sportjogi szabályozás kihívásainak bemutatása. Sportjog 2021/1, 25-34. http://real.mtak.hu/130139/1/2021_Sportjog_Dia.pdf (2024.01.04.)
[11] Fejes P. - Sárközy T. - Szekeres D. - Tóth N.: i. m. 15.
[12] Tóth Nikolett Ágnes: A sportjog mint sajátos szakjog. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2019, 56.
[15] Sárközy Tamás: i. m. 207-208.
[16] A teljesítmény nélküli sportot a német irodalomban szellemesen "nichtsportliche Sport"-nak nevezik. Ld. Knut, D. - Heinemann, K.: Die nichtsportliche Sport. Hoffmann, Schorndorf, 1989, 48.
[17] Szabó Béla: Sportjogtörténet. Campus Kiadó, Debrecen, 2015, 18.
[18] Wolfgang Behinger: A sport kultúrtörténete az ókori olimpiáktól napjainkig. Corvina Kiadó Kft., Budapest, 2014, 8.
[19] Siklóssy L.: A magyar sport ezer éve I. Országos Testnevelési Tanács, Budapest, 1927, 165.
[20] Uo. 170.
[21] Uo. 177.
[22] Uo. 398.
[23] Sárközy Tamás: Sportjog. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2010, 18-20.
[24] 1996. évi LXIV. törvény a sportról. https://mkogy.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99600064.TV (2024.01.04.)
[25] Uo.
[26] Uo.
[27] Uo.
[28] 2004. évi I. törvény a sportról. https://njt.hu/jogszabaly/2004-1-00-00 (2024.01.04.).
[29] 2004. március 13-i hatályba lépése óta.
[30] Sárközy T.: A sport, mint nemzetstratégiai ágazat. Polgári Szemle, 2017/13(4-6), 143-159. https://polgariszemle.hu/images/content/pdf/psz_2017._4-6.szam_12.pdf (2024.01.04.).
[31] Jelenleg a Honvédelmi Minisztérium Sportért Felelős Államtitkársága.
[32] A sportról szóló 2004. évi I. törvény 1. § (2) bekezdés.
[34] Fejes P. - Sárközy T. - Szekeres D. - Tóth N.: i. m. 20.
[35] Uo. i. m. 21.
[36] Nemes András: A sportjog önálló joggá válásának dilemmái. Magyar Jog, 1998/11., 670.
[37] Fejes P. - Sárközy T. - Szekeres D. - Tóth N.: i. m. 32.; Sárközy Tamás: A magyar sportjog alapjai. HVG-ORAC, Budapest, 2000, 32.
[38] Mihályi Zsolt Apor: Jogalkotás a sportban, az állami és a civil szféra szabályozási vitái. Kodifikáció 2012(I)/2., 63-64.
[39] Fejes P. - Sárközy T. - Szekeres D. - Tóth N.: i. m. 162.
[40] 2004. évi I. törvény a sportról, 36. § (1) bekezdés. https://njt.hu/jogszabaly/2004-1-00-00 (2024.01.04.)
[41] Fejes P. - Sárközy T. - Szekeres D. - Tóth N.: i. m.15.
[42] Deres Petronella: Sportjog - Európa. In: Jakab András (szerk.): KRE-ÁJK: Jogérvényesítés - jogalkalmazás. Letter - Print Nyomda Kft. Budapest, 2002, 10.
[43] Tóth Nikolett Ágnes: Sportrendészet a sportigazgatás rendszerében. Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Államtudományi és Közigazgatási Kar, Budapest, 2019. 5.
[44] Szekeres D.: Áldozatvédelem és áldozatsegítés új lehetőségei és kihívásai a sportban: Challenges and Opportunities for Victim Protection and Support in Sport In: Testnevelési, Egyetem III. Sport és innováció: nemzetközi konferencia [3rd Sport and Innovation: international Conference] Testnevelési Egyetem, Budapest, 2019, 2., 56-57.
[45] Sárközy Tamás (előadása): A sport sajátosságainak érvényesítése a jogrendszerben. Testnevelési Egyetem és a Magyar Jogász Egylet közös konferenciája, 2019. október 16.
[46] Princzinger P.: Sportjog I. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2010., 35.; Idézi: Rétsági E. - H. Ekler J. - Nádori L. - Woth P. - Gáspár M. - Gáldi G. - Szegnerné Dancs H.: Sportelméleti ismeretek. Dialóg Campus Kiadó, Pécs, 2011. https://tamop412a.ttk.pte.hu/TSI/Nadori-Dancs-Retsagi-Ekler-Gaspar%20-%20Sportelmeleti%20ismeretek/sportelmelet.html (2024.04.22.).
[47] Tóth N. Á.: A sportjog szakjogági jellege. Gazdaság és Jog, 2015/23(9), 25-26. https://mokk.hu/regioldal/pdf/linkgyujto/Csaladi_Jog/2015-09_Gazgasag_es_Jog.pdf (2024.04.22.).
[48] 2004. évi I. törvény 20.§ (4) bekezdés. https://njt.hu/jogszabaly/2004-1-00-00 (2024.01.04.).
[49] Szabó Tünde.
[50] A törvényjavaslatot 2023. október 31-én nyújtották be, az általános vitára 2023. november 9-én került sor, az Országgyűlés pedig december 12-én fogadta el.
[51] Nemzeti Sportinformációs Rendszer.
[52] https://www.parlament.hu/irom42/05878/05878.pdf (2024. 01. 17.).
[53] A képviselők százharminckilenc igen, huszonkettő nem szavazattal és harminc tartózkodás mellett fogadták el a sporttal összefüggő törvények módosítását.
[54] https://magyarkozlony.hu/dokumentumok/b5e0520aee1a0db8631efa32546c55a00fd6037c/megtekintes (2024.01.30.)
[55] Ld. Székely Botond: A hivatásos sportolók játékjogának vizsgálata a hatályos és régi sporttörvény tükrében. Sportjog, 2023/4. 18-24.
Visszaugrás
